A SZÁNTOFÖLDTŐL AZ ASZTALIG TÁMOP 4.2.1.B Workshop 2011.06.09. ítás s lehetőségei az
Sertés petesejtek kalcium-oszcillációját befolyásológének vizsgálata Orai 2: plazmamembrán fehérje gén SERCA2: Sarco/Endoplazmatikus retikulum ATP-az gén STIM2: endoplazmás retikulum transzmembránfehérje gén STX5: endoplazmás retikulum kalciumkiáramlás szabályozófehérje gén A vizsgált gének fehérjetermékeinek helye a Ca 2+ oszcillációs folyamatokban
A vizsgált gének relatív Ct értékeinek különbségei GV, MI és MII fázisú petesejtnél 4,00 3,00 Relatív Ct érték különbségek 2,00 1,00 0,00-1,00 SERCA2 Orai2 STIM2 STX5 GV MI MII -2,00-3,00 Gének A statisztikai analízis során A SERCA2 és STIM2 gének esetében nem tapasztaltunk szignifikáns változást, míg az Orai2 és STX5 gének kifejeződése csökkent a maturáltatás során (P<0,05). Következtetések Az éretlen petesejtekben magasabb Orai2 szint a STIM-hez viszonyítva, nincs Ca oszcilláció Az érés során csökken az Orai fehérjék STIM-hez viszonyított aránya. Érett petesejtben a termékenyítést végző spermium órákig tartó kalcium oszcillációt képes előidézni
Dia alcím Szöveg Dia alcím Szöveg
Az alomszámot befolyásoló gének vizsgálata a Magyarországon legjelentősebb mangalica tenyésztőolmos Tóth Kft-vel alakítottunk ki munkakapcsolatot. Ennek keretében az alomszámot befolyásolóprlr (prolaktin receptor) gén pleiotrópia vizsgálatokhoz szőke és vörös mangalica szőrtüszőminták PCR analízisét végeztük Az elkülönített genotípusok elektroforetogramja 35 bp 91 bp 126 bp A három genotípus az emésztési mintázat alapján különíthetőel: homozigóta Aesetén 126 és 35 bp, homozigóta B-nél 91 és 35 bp, míg a heterozigóták (AB) esetén mindhárom szakasz (a 126, 91 és 35 bázispár) megfigyelhető.
Az egyes genotípusok és a hozzájuk tartozó adatok átlaga élve született malacok száma (ÉM), összes született malacok száma (ÖM), vemhesség tartama napokban (VT) és halvaszületett malacok száma (HM) szignifikáns eltérés (P< 0,05) szinten Dia alcím Szöveg Szőke mangalica BB genotípus vörös mangalica AA genotípus
Allélgyakoriság A= 28,75% B= 71,25% Genotípusok gyakorisága AA= 8,75% (n egyed = 7) AB= 40% (n egyed = 32) BB= 51,25% (n egyed =41) Következtetések A vizsgált állományban az AAgenotípusúegyedek rendelkeztek a legmagasabb átlagos alomszámmal. Ebből arra következtethetünk, hogy az Aallél befolyásolja kedvezően a szaporasági tulajdonságokat. A kedvező, AA genotípus gyakorisága volt a legkisebb, növelésével javíthatók a szaporasági mutatók
Dia alcím Szöveg XIX NÖVÉNYI ÉS ÁLLATI GENOM KONFERENCIA San Diego, CALIFORNIA 2011 január 15-20
POSZTEREK 6510 szerző 963 poszter Ebből: 32 szarvasmarha 34 sertés 22 szárnyas 14 juh 11 ló KÖSZÖNÖM A FIGYELMET