Silvas János Beszámoló a svájci utazásról
Az első nap, az indulás A Liszt Ferenc repülőtéren találkoztunk délután öt órakór. Megvártuk amíg mindenki megérkezik és közben kiosztották a jegyeket. Miután mindannyian megérkeztünk és mindenki megkapta a repülőjegyét, szép lassan elindultunk a poggyász feladó pont felé. Itt aki akarta feladta a bőröndjét és ellenőrizték az útleveleket, személyiket. A második ellenőrző kapunál már nem csak az útlevelet ellenőrizték, hanem átvilágították a kézipoggyászokat és volt akit meg is motoztak. Körülbelül háromnegyed óra alatt tettük meg ezt az utat, úgyhogy volt még egy és fél óra az indulásig. Ebből az egy és fél órából kb harminc percet tett ki az eligazítás és a vásárlás. Ugyanis kaptunk húsz percet arra, hogy körülnézzünk és esetleg vegyünk magunknak valamit a gépre. Miután befejeztük a vásárlást számoltunk egyet, ez úgy működik, hogy mindenkinek van egy száma 1-től, a mi esetünkben 20-ig és sorban haladunk amíg mindenki be nem mondja a saját számát, így ellenőriztük, hogy megvan e mindenki. Ezután elindultunk az utolsó ellenőrző pont, a beszálló kapu felé, itt már csak a beszálló kártyát kellett bemutatni, és az eztkövető kis várakozás után már fel is szálhattunk a repülőre. Az utazás viszonylag simán ment, semmi érdekes nem történt a gépen. Miután megérkeztünk, összeszedtük a csomagjainkat és vonattal elindultunk a szállás felé. A szállásunk egy Youth Hostel szálló volt, ahol különféle, egymást nem ismerő emberek kerültek egy szobába, úgyhogy nagyon ügyeltek a biztonságra. Mindenhova egy mágneskártyával kellett bemenni még a wc-re is, ami egy kicsit idegesítő volt. Minden kártyához tartozott egy azzal nyitható vas szekrény a szobák mellett. Szerencsére mi, úgyértem az osztálytársaim és én egy szobában voltunk, ezért nem is használtuk a vas szekrényeket. Tehát mikor a szállásra érkeztünk mindenki kapott egy mágneskártyát és a reggeli étkező jegyet, ezután mindenki a szobájába ment, ahol valamennyire kipakolt és megágyazott. Ezt követően mindenki nyugovóra tért, mert reggel korán indultunk a CERN-be. A másodiknap, bemutatkozik a CERN Reggel, mint említettem elég korán kellett keljünk, hogy regelizni is tudjunk mielőtt elindulnánk. Egész jó volt a reggeli, kaptunk valami felvágottat, zöldséget és vajat ezenkívűl kenyeret és jogurtot meg müzlit, innivalónak pedig narancslevet. Miután befejeztük a reggelit a recepciónál találkoztunk, ahol
ellenőriztük, hogy mindenki megvan-e, és ezt követően elindultunk a CERN-be. A szállásról villamossal mentünk a CERN-hez. Itt vártunk egy kicsit amíg megérkeztek a vezetőink: Zoli és Noémi. Első utunk az előadóterembe vezetett, ahol egy prezentációval bemutatták, hogy miként alakult a CERN, hányan dolgoznak itt, mivel foglalkoznak és, hogy működik a gyórsító. Ezt követően buszra szálltunk és átmentünk a szomszédos Franciaországba, ugyanis a CERN fejlődésével, egyre nagyobb területekre volt szüksége, így megkapta Franciaországtól ezt a területet egy másikért cserébe. Itt rövid filmekkel bemutatták, hogy miként gyorsúlnak a részecskék, pld. a protonok, és ezután az irányítótermet ahonnan az LHC-t irányítják. Úgy tizenegy óra környékén tovább indultunk a mágnesgyárba, ahol megmutatták milyen RF rezonátorokkal gyorsítják és milyen mágnesekkel tartják körpályán és fókuszálják a protonnyalábokat. Ahoz, hogy körpályán tartsák a protonokat szupravezető mágneseket használnak, ahol azt hiszem niobium-titán (már nem emlékszem pontosan) szupravezetőből készült kábeleket rézzel vesznek körül. A rajtuk átfolyó áram akár 9 Tesla erejű mágneses teret is generálhat. Az a baj a szupravezető mágnesekkel, hogy kvencselnek (azt hisszem ezt a kifejezést használta) ami
következménye az hogy megszűnik szupravezetőként múködni, a niobium-titán már nem vezet azaz a kábel meghibásodik és a rezen fog átmenni az áram ezáltal felmelegítve a környezetét. Ez azért baj mert a mágneseket folyékony hélium veszi körül, ami körülbelül 1,9 kelvin-re hűti le a mágnest, ez -272 Celsius fok körül van és ha emelkedik a hőmérséklet, akkor a mágnes tönkre megy, kilökődik. Ez történt egy rossz forrasztás miatt amikor az LHC elindult 2008-ban. Miután itt végeztünk visszamentünk a svájci részére a CERN-nek, ahol ebédeltünk, elég drágán, bár a többi bolthoz képest olcsó volt. Itt kaptunk egy kis szabad időt, így aki vásárolni szeretett volna kedvére költhette a pénzét. Ezután az antianyag gyárba mentünk el ahol, aki akart szívhatott héliumot és emelett elmondták, hogy ez egy részecske lassító és, hogy elő akarnak állítani anti hidrogént. Ezt követően megmutatták nekünk, hogy miként szűrik ki a sok ütközésből azokat amik érdekesek lehetnek, és megmutattták nekünk, hogy tárolják a sok adatot és, hogy mennyi számítógépet használnak. Adat tárolás történetét bemutató eszközöket is végig néztük. Utána visszamentünk a szállásra, ahol vacsoráztunk és később aki akart kimehetett sétálni a tanárnővel, de ez a séta nem tartott sokáig mivel elég hideg volt, ezért viszonylag hamar visszafordultunk, és mindenki eltette magát holnapra. A harmadik nap, megnézzük a CMS-t A tegnapi naphoz hasonlóan ma is korán keltünk. Első utunk oda vezetett ahol részecskékkel lőnek álló tárgyakra. Itt megmutatták honnan jönnek a részecskék, hol ütköznek és, hogy milyen érzékelőket, detektorokat használnak ahoz, hogy elemezhessék az ütközéseket.
Ez az épület a földfelszín felett volt, szóval ide berepülhettek a madarak és ezért egy detektort ami olyan volt mint egy tükör, le kellett fedni egy nájlonnal, hogy a madarak ne repüljenek neki és ne tegyék tönkre. Miután befejeztük a nézelődést tovább indultunk a CMS-hez. Az LHC gyorsítónak több pontja is van ahol az ütközések adatait észlelik. Az ATLAS, az LHCb, ALICE és a CMS. A proton gyorsítása úgy történik, hogy előszőr meggyorsítják a lineáris gyorsítóban (LINAC), utána átmegy a PS-be, ezt követően tovább megy az SPS-be és végül az LHC-be, ahol elkezdik őket ütköztetni. A CMS a föld alatt van úgy kb 80 100 méterrel, tehát liftel mentünk le, de előtte Noémi elmagyarázta, hogy miként is működik. Mielőtt lementünk mindenki kapott sisakot és egy nyakbaaksztós kártyát. Sajnos a CMS-nél csak kevés időt tölthettünk mert jött a következő csoport, de utána megnézhettük az irányító szobát is. Miután visszamentünk a CERN-be ebédeltünk és elvittek minket a diák laborba ahol ködkamrát építettünk és miután elkészítettük és megtörtént aminek történnie kellett, elmagyarázták, hogy mit láttunk. Mikor itt végeztünk egy dallal és ajándékkal köszöntük meg vezetőinknek az elmult két napot. Így végződött utazásunk harmadik napja. Ezután elmentünk CERN beli utazásunk utolsó pontjához. Megmutatták nekünk a CERN első gyorsítóját (SC synchronous cyclothrone) és egy nagyon jó rövidfilmet. Ezután elköszöntünk és visszamentünk a szállásra ahol vacsoráztunk és később összegyűltünk a szálló egyik termében egy maffia játékra.
A negyedik nap, a városnézés Ezen a napon nem mentünk már a CERN-be, ez a nap arra volt szánva, hogy megnézzük Genf városát. Reggeli után négyes csapatokba rendeződtünk és kiosztottak mindenkinek egy kérdőívet, amit majd városnézés közben kell kitölteni, és a legtöbb pontot elért csapat nyeri a versenyt és kap fizika ötöst. A többi naphoz hasonlóan ma is villamossal indultunk. Megnéztük az operaházat, a reformátorok szobrait, egy játszótérre is elmentünk, megnéztünk a Szent Péter székesegyházat, aminek a tetejére is felmentünk ahonnan kilátás nyílt az egész városra. Hajókáztunk a genfi tavon és megnéztük az ENSZ palotát. Ezután kaptunk viszonylag sok szabdidőtt a vásárlásra. Ilyenkor is a csapattársaiddal együtt kellett menni de ez nem volt probléma. Miután minden félét összevásároltunk, többségünk csokoládét vett kissebb nagyobb mennyiségben, visszatértünk a szállásra ahol megbeszéltük a másnapi teendőket, ellenőriztük a kérdőíveket és kihírdettök a győztest. Ezt a tegnap estéhez hasonlóan maffia játék követte, és miután a játék véget ért aludni mentünk. Az ötödik nap, a hazaindulás Ma is korán keltünk, mivel össze kellett csomagolni és az ágyneműt is le kellett adni. Most is a többi naphoz hasonlóan a recepció előtt találkoztunk. Leadtuk a mágneskártyákat és elindultunk a repülőtér felé. Miután megérkeztünk és az első kettő ellenőrző kaput elhagytuk megint kaptunk egy kis időt a vásárlásra. Ezt az időt azzal töltöttük, hogy ettünk valamit, vagy vettünk valamit, hogy ne éhezzünk/ szomjazzunk a gépen. Miután felszáltunk a gépre mindenki megkereste a helyét és várta az indulást. A repülő pontosan indult és körülbelül két és fél óra múlva megérkeztünk Magyarországra. A repülő úton, az előzőhöz hasonlóan nem történt semmi érdekes. Miután leszáltunk és megkerestük csomagjainkat, szép lassan mindenki elindult hazafelé. Így ért véget az ötnapos utazás Svájcba.