ll. K. 27. 106/2018/9. szám A felperesneka alperes ellenszociális ellátással kapcsolatos határozat felülvizsgálata iránt indított perében meghozta a következő VE GZ E ST: A közigazgatási és munkaügyi bíróság kezdeményezi az Alkotmánybíróság eljárását és annak eredményeként: - a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény 44/A. (1) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését; - a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény 44/A. (1) bekezdése alkalmazásának kizárását a előtt ll. K.27. 106/2018. szám alatt folyamatban lévő perben. A közigazgatási és munkaügyi bíróság a per tárgyalását felfügg A végzés ellen nincs helye fellebbezésnek. II. INDOKOLAS: SZ8. Ugyszám: ALKOTMANYBÍRÓSÁG / 2-9/( - of'ul-3 Érkezett: 2Q19 FEBR 1 2. Péfdánv: Kezelöiroda: I. A) A kezdeményezés alapjául szolgáló űgy tényállása Melléklet: / db ^ A felperes tartós ápolást végzők időskori támogatásának megállapítását kérte az alperestől, mint elsőfokú hatóságtól. Az alperes a 2018. február 6. napján kelt VA-04/L531/125-3/2018. iktatószámú határozatával a felperes kérelmét elutasította arra hivatkozással, hogy a felperes nem rendelkezik a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény (Szoctv. ) 44/A. (1) bekezdésében meghatározott 20 éves ápolási időszakkal. A felperes fellebbezése folytán eljárt Budapest Főváros Kormányhivatala a 2018. március 29. napján kelt BP/L556/424-2/2018. számú határozatával az alperes fenti határozatát helybenhagyta. Határozatának indokolásában rögzítette, hogy a felperes egyrészt nem rendelkezik a támogatásra való jogosultsághoz szükséges 20 év ápolási idő feltétellel, másrészt a felperes által hivatkozott emelt szintű családi pótlék nem azonos a Szoctv. -ben meghatározott gyermekgondozási segéllyel és ápolási dijjal, így annak beszámítása a 20 év ápolási időbe nem lehetséges.
ll. K.27. 106/2018/9. szám -2.- A felperes keresetlevelében előadta, hogy gyermeke 1983-ban született, súlyos értelmi fogyatekos, önálló életvitelre nem képes, állandó felügyeletre szorul. Miközben a gyennek speciális iskolábajárt, a felperes emelt szintű családi pótlékban részesült, s nem ápolási díjban. A gyermek tanulmányainak befejezését követően igényelték meg a fogyatékossági támogatást és az ápolási díjat, mely utóbbit 2002. december 5. napjától kapják. Az alperes védiratában a kereseti kérelem elutasítását kérte a támogatásra való jogosultsági feltételek hiánya miatt. I. B) Aperben alkalmazandó jogszabályok A Szoctv. 44/A. (1) bekezdése: "Tartos ápolást végzők időskori támogatására jogosult az a személy, akinek az öregségi "yugáíjra való jogosultságát megállapították, ha a) azon napot megelőzoen, amelytől kezdődően az öregségi nyugdíját megállapítják - ide nem értve az öregségí nyugdíj folyósítás nélküli megállapítását -, összeszámítva legalább 20 éven át saját háztartásában ápolta, gondozta gyermekét, és b) az a) pontban foglaltakra figyelemmel az érintett időszakban ugyanazon gyermekre tekintettel ba) az e törvény alapján megállapított gyermekek otthongondozási díjában vagy ápolási díjban részesült és az ápolási díj eseteben azt részére a vizsgalt időszakon belűl legalább egy év időtartamban emelt összegű ápolási díjként vagy kiemelt ápolási díjként folyósították, illetve bb) tartósan beteg, illetve súlyosan fogyatékos gyermekére tekintettel a gyermekgondozási segélyről szóló 10/1982. (IV. 16.) MT rendelet 1. (1) bekezdése vagy a családok támogatásáról szóló 1998. évi LXXXIV. törvény 20. (1) bekezdése alapján gyermekgondozási segélyben vagy gyermekgondozást segítő ellátásban részesült." I. C)Abíróság eljárás-kezdeményezésijogosultsága: Az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény 25. (1) bekezdése szerint ha a bírónak az előtte folyamatban levő egyedi ügy elbírálása során olyan jogszabályt kell alkalmazni, amelynek alaptörvény-ellenességét észleli, vagy alaptörvény-ellenességét az Alkotmánybíróság már megállapította, - a bírósági eljárás felfüggesztése melfett - az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés b) pontja alapján az Alkotmánybíróságnál kezdeményezi a jogszabály vagyjogszabályi rendelkezés alaptörvény-ellenességének megállapítását, illetve az alaptörvény-ellenesjogszabály alkalmazásának kizárását. A közigazgatási és munkaügyi bíróságnak az alábbiakban kifejtett álláspontja szerint az előtte folyamatban lévő perben olyan jogszabályi rendelkezést kellene alkalmaznia, amely alaptörvény-ellenes. I. D) Az alkalmazandó jogszabály AIaptörvénybe ütközése I. D) 1. A megsemmisíteni kért jogszabályi rendelkezés az Alaptörvény kovetkező rendelkezéseit sértik: Alaptörvény XV. cikk (1)-(2) bekezdései: "A törvény előtt mindenki egyenlő. Minden ember jogképes. Magyarország az alapvető jogokat mindenkinek bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, fogyatékosság, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül biztosítja."
ll. K. 27. 106/2018/9. szám -3.- Alaptörvény XV. cikk (5) bekezdése: "Magyarország külön intézkedésekkel védi a családokat, a gyermekeket, a nőket, az időseket és a fogyatékkal élőket." Alaptörvény XIX. cikk (1) bekezdése: "Magyarország arra törekszik, hogy minden állampolgárának szociális biztonságot nyújtson. Anyaság, betegség, rokkantság, fogyatékosság, özvegység, árvaság és önhibáján kívül bekövetkezett munkanélküliség esetén minden magyar állampolgár törvényben meghatározott támogatásra j ogosult." I. D) 2. A megsemmisíteni kért jogszabályi rendelkezés Alaptörvénybe alábbiakban foglalható össze: ütközése az A Szoctv. 44/A. (1) bekezdés b) pont bb) alpontjában kizárólag a gyermekgondozási segélyt és a gyermekgondozást segítő ellátást rendeli beszámítani (legfeljebb 10 év időtartamban) az (1) bekezdés a) pontjában meghatározott 20 éves időszakba, a többi, a gyermek tartós betegségére, súlyos fogyatékosságára tekintettel adott ellátást nem lehet beszámítani. A jogalkotó a fenti megoldással indokolatlanul hátrányosan megkülönbözteti azokat a személyeket, akik tartósan beteg, súlyosan fogyatékos gyermeket nevelnek, s az erre tekintettel kapott ellátásokat (a gyermekgondozási segély és gyermekgoadozást segítő ellátás kivételével) nem engedi beszámítani a 20 éves időszakba. I. D) 3. Az Alaptörvénybe ütközés részletes kifejtése: A szociális ellátások és a diszkrimináció tilalma az Alkotmánybíróság gyakorlatában: Az Alkotmánybíróság a 3230/2013. (XII. 21.). számú végzésében rögzítette, hogy a szociális intézményrendszer és az Alaptörvény XIX. cikk (1) bekezdés második mondatában foglalt támogatások kialakítása és szabályozása a jogalkotó feladata, melynek során - az Alaptörvény keretei között - széles körű mérlegelés illeti meg. Az egyes támogatási formákra vonatkozó jogszabályi rendelkezések részletszabályait (ide értve a támogatásra való jogosultság feltételeit és annak mértékét is) - az Alaptörvény keretei között - a jogalkotó szabadon alakíthatj a. Az Alkotmánybíróság a 42/2012. (XII. 20.). számú határozatában megállapította, hogy az Alaptörvény XV. cikke egyaránt tartalmazza az általános egyenlőségi szabályt [(1) bekezdés], és az alapjogok egyenlőségét, illetve a diszkrimináció tilalmát [(2) bekezdés]. Az általános egyenlőségi szabály az Alkotmányban kifejezetten nem szerepelt; az Alkotmánybíróság gyakorlata ezért ezt az alkotmányos demokráciában elengedhetetlen szabályt az Alkotmány 70/A. (1) bekezdése és azalkotmány 54. (1) bekezdése együttes értelmezéséböl vezette le. [21/1990. (X. 4.) AB határozat, ABH 1990, 73] Az Alkotmánybíróság érvelése szerint az Alkotmány 54. (1) bekezdésében biztosított emberi méltóság joga - mint a 70/A. (1) bekezdésben említett alapvető j ogok legalapvetőbbike - szükségképpen magában foglalj a az egyenlően kezelés követelményét a jogrendszer minden normájával szemben. Az Alaptörvény XV. dkk (2) bekezdése az Alkotmány 70/A. (1) bekezdésével tartalmilag azonos rendelkezés; az Alaptörvény továbbá tartalmazza az Alkotmány 54. (1) bekezdésével az emberi méltóságot tekintve egyezö II. cikket. E kettő összekapcsolása továbbra is elfogadható, amennyiben az általános egyenlőség követelménye a minden embert megillető méltóságból következik; erre azonban nincs minden esetben szükség, mert az Alaptörvény külön szabályban rögzíti a törvény előtti egyenlőséget. Ezzel együtt a törvény elötti egyenlöség
U.K.27. 106/2018/9. szám -4.- lényegi tartalma változadanul - az Alkotmánybírőság eddigi gyakorlatával egyezően - az emberek egyenlő meltósága Az Alaptörvény emberi méltóság klauzulája ugyanis kizárja a torvény előtti egyenlőség eltérő értelmezését, egyben továbbra'is meghatarozza tartalmál Az Alaptörvény alapján tehát az összefüggés az emberi méltóság (Alaptörvény II. cikk) és az egyenlőség (Alaptörvény XV. cikk) között továbbra is fennmaradt, annak ellenére, hogy az Alkotmányból hiányzó és az Alkotmánybíróság idézett gyakorlatában kialakított általános egyenlőségi szabály most kifejezetten szerepel az Alaptörvény XV. cikk (1) bekezdésében. Az általános egyenlőségi szabály így az Alaptörvény XV. cikk (1) bekezdésére alapozható. Ez dogmatikai egyszerűsítés miközben - a fentiek szerint - a szükségszeru kapcsolat az egyenlő méltóság (Alaptörvény I. cikk és II. cikk) és a törvény előtti tartalmi egyenlőség között változatlanul fennáll, mert az egyenlőség végső alapja az egyenlő méltóság. Ézért az áitalános egyenlöségi szabály alkalmazásának dogmatikájában - pl. a csoportképzés vizsgálatában - a mondottak szerint változtatás nem indokolt, az Alkotmánybíróság gyakorlata továbbra is irányadó. Az Alkotmánybíróság egyenlőséggel kapcsolatos gyakorlata szerint az azonos szabalyozási koncepción belül adott, homogén csoportra nézve eltérő szabályozás a diszkrimináció tilalmába ütközik, kivéve ha az eltérésnek ésszerű, kellő súlyú alkotmányos indoka van, azaz nem önkényes [pl. 21/1990. (X. 4.). AB határozat, ABH'1990, 73. ]. 'Az Alkotmánybírőság állandó gyakorlata szerint nem tekinthető viszont az Alkotmány 70/Á. - ába ütköző hátrányos megkülönböztetésnek, ha a jogi szabályozás különböző tulajdonságokkal bíró alanyi körre eltérő rendelkezéseket állapít meg, mert alkotmányellenes megkülönböztetés csak összehasonlítható - azonos csoportba tartozó - személyi körben lehetséges. "Hátrányos megkülönböztetés akkor áll fenn, ha a szabályozás lényeges eleme tekintetében nem azonos az alanyok elbírálása, jogaik és kötelezettsegeik meghatározása. Nem lehet viszont hátrányos megkülönböztetésröl beszélni akkor, ha ajogi szabályozás eltérő alanyi körre állapít meg eltérő rendelkezéseket. " [8/2000.(III. 31.). ABhatározat/ABH 2000, 56. 59J. ' " ^ -.-. --. /. --..-.-.,.. ^.. -"-, A XV. cikk (2) bekezdés nyílt felsorolást tartalmaz, azaz nem kimeritö. Megállapítható azonban, hogy a rendelkezésben említett tulaj donságok - faj, szín, nem, fogyatékosság, társadalmi származás stb. - az egyén megváltoztathatatlan tulajdonságai, amelyeket nem tud befolyásolni. Joggal ide sorolható a vallás, vagy politikai és más vélemény is, mert ezek az egyén számára önazonossága (személyisége) elválaszthatatlan részét alkotják, és mint ilyenek nem változtathatók tetszőlegesen. Az egyén vagyoni helyzete természetesen változhat, de a közelebbi vizsgálat megmutatja, hogy az Alaptörvény az egyén számára kedvezőtlen - és adott esetben önerőből nem változtatható - vagyoni viszonyokon alapuló megkülönböztetést tiltja. Az egyén megváltoztathatatlan - saját elhatározásától nem függő, többnyire eleve adott - tulajdonságain alapuló megkülönböztetés a jogi megkűlönböztetés legsúlyosabb esete, a diszkrimináció. Az ilyen megkülönböztetés a XV. cikk (2) bekezdése alapján általában tilos, ez minde11 uyen megkülönböztetés az általános egyenlőségi szabályhoz képest szigorúbb vizsgálatot köyetel. Ilyen megkülönböztetésnek tekintendő, ha a jogszabály alapján képzett azonos tulajdonságú csoportok az egyén megváltoztathatatlan tulajdonsága szerint különböznek egymástól. Ha egy j ogszabály nőknek megtiltja a mozdonyvezetést, akkor ez a szabály a foglalkozás szabad gyakorlása alapjogának alkotmányellenes koriátozása, mert egy alapvetőjogot egy változatlan tulajdonság alapján koriátoz. Ez alkotmányellenes a korlátozás alkotmányosságának az I. cikk (3) bekezdésében előírt részletes vizsgálata nélkül. A XV. cikk (2) bekezdésében foglalt tilalom kiterj eszthető a teljes j ogrendszerre, mert az ott felsorolt diszkriminatív megkülönböztetések nemcsak az alapvető jogok védelmi körébe tartozó jogszabályokban, hanem bármely jogszabályban előfordulhatnak. Joggal feltételezhető, hogy az Alaptörvény értékrendje szerint ezek a megkülönböztetések akkor is tilosak, ha nem az alapvetőjogok védelmi körébe esö tárgyakat szabályozójogszabályok tartalmazzák. A tilalom ugyanis nem az alapvetö j ogok egyenlőségét szolgálja, amelyet az I. dkk és az Alaptörvény más rendelkezései különben is biztosítanak, hanem éppen az ott megjelölt (változadan)
ll. K. 27. 106/2018/9. szám -5.- tulajdonságok szerinti megkülönböztetést tiltja. Ebből következik, hogy az ilyen megkülönböztetés igazolhatósága a nem alapjogok tekintetében is különleges szigorúsággal vizsgálandó. Az Alkotmánybíróság a 14/2014. (V. 13.). számú határozatában rögzítette, hogy a megkülönböztetések alkotmányosságának megítélésére alkalmazott teszteket az Alkotmánybíróság már számos korábbi döntésében rögzítette. Osszefoglalva: az Alkotmánybíróság más mércét alkalmaz az alkotmányos alapjogokat érintő diszkriminációra az Alaptörvény I. cikk (3) bekezdésében rögzített szükségesség/ arányosság tesztjét -, s más mércét arra az esetre, ha a diszkrimináció-ülalmat az alapjogokon kívüli egyéb jogok tekintetében vizsgálja. Itt akkor állapít meg az Alkotmánybíróság alaptörvény-ellenes megkülönböztetést, ha a megkülönböztetésnek nincs tárgyilagos mérlegelés szerint ésszerű indoka, vagyis önkényes. Az Alkotmánybíróság azt is több határozatában megerősítette, hogy a hátrányos megkülönböztetés tilalma arra vonatkozik, hogy ajognak mindenkit egyenlőként (egyenlő méltóságú személyként) kell kezelnie, azonos tisztelettel és körültekintéssel, az egyéni szempontok azonos mértékű fígyelembevételével kell a jogosultságok és a kedvezmények elosztásának szempontjait meghatározni. Kifejtette továbbá azt is, hogy nem minősül megengedhetetlen megkülönböztetésnek, ha ajogi szabályozás eltérőjogalanyi körre vonatkozóan állapít meg eltérő rendelkezéseket. Az egyenlőség követelménye a jog általi egyenlőként való kezelésre irányuló alkotmányos elv, amely az azonos (homogén) szabályozási körbe vont jogalanyoknak a jogokból való egyenlő részesedését védi. Más megfogalmazásban ez azt j elenti, hogy akkor alaptörvény-ellenes a megkülönböztetés, ha a jogszabály a szabályozás szempontjából azonos csoportba tartozó (egymással összehasonlítható) jogalanyok között tesz különbséget anélkül, hogy annak alkotmányos indokalenne. Az Alkotmánybíróság fenti gyakorlatának alkalmazásajelen ügyre: A közigazgatási és munkaügyi bíróság először górcső alá vette a Szoctv. 44/A. -a törvénybe iktatásának jogalkotói indokát. A törvényhozó indoka szerint a gyermeküket ápoló hozzátartozók komoly terhet vesznek le az intézményrendszerről, ám mivel keresőtevékenységet nem - vagy csak korlátozott mértékben - tudnak végezni, a számukra megállapítható nyugellátás mértéke alacsonyabb lehet. Indokolt ezért a gyermeküket tartósan ápoló személyek nyugdíjba vonulását követően biztosítható új ellátási forma, az ún. tartós ápolást végzők időskori támogatása bevezetése. A bíróság előzetesen leszögezi, hogy nem csak a gyermeküket ápoló hozzátartozók vesznek le komoly terhet az intézményrendszerről, hanem az egyéb, közeli hozzátartozójukat otthon ápolók is. E körülmény azonban jelen esetben nem releváns, hiszen a felperes a gyermeke ápolására tekintettel terjesztette elő a tartós ápolást végzők időskori támogatása iránti kérelmét. A fent rögzítettjogalkotói szándékból két lényeges feltétel rajzolódik ki, amelyekre alapítottan a törvényalkotó beiktatta a Szoctv. -be az újfajta ellátási formát. Az egyik feltétel a tartósan beteg, súlyosan fogyatékos gyermek ápolása, a másik pedig a keresötevékenység nem, vagy csak korlátozott formában történo végzése. E két körülmény eredménye pedig a nyugellátás alacsonyabb összege. A jogalkotó tehát kompenzálni kívánta azokat a személyeket, akik tartósan beteg, súlyosan fogyatékos gyermeküket úgy ápolták otthonukban, hogy ápolási díjban részesültek, mely mellett keresőtevékenységet nem, vagy korlátozottan végeztek, s emiatt nyugellátásuk összege alacsonyabb lett azon személyekhez képest, akik tartósan beteg, súlyosan fogyatékos gyermekükre tekintettel nem voltak elzárva a munkaeropiactól, illetve
ll. K.27. 106/2018/9. szám -6.- nem voltak korlátozva a keresőtevékenység végzése kapcsán. A fenti jogalkotói célkitűzés a bíróság álláspontja szeriat mindenképpen jó irány, méltányolandó, hogy a törvényhozó kompenzálni kívánja a fenti személyi kört. A Szoctv. -vel bevezetett ápolási díj eredeti szövege szerint is korlátozta ajövedelemszerzéssel jaró tevékenységet - a havi teljes munkaidő felében. 1994. február l. napjától a rendszeres pénzellátásban részesülés már kizárta az ápolási díjrajogosultságot. 1996. aprilis 18. napjától ajiyemlekgc"ldozá" segélyben részesülés már nem zárta ki az ápolási díjra jogosultsagot. 1999. január 1. napjától kezdődően ismét visszatért az 1994. február 1. napjától hatályos szöveg a Szoctv. -be, s a rendszeres pénzellátásban részesülés ismételten kizárta az ápolási díjra jogosultságot. 1999. október 1-jétől a rendszeres pénzellátás kizárási feltétele mellé bekerült - többek között - a keresőtevékenység folytatása (ha a munkaidő a napi 4 őrát meghaladja). 2002. január 1. napjától a rendszeres pénzellátás kizáró feltételből kikerült a táppénz, amelyet az ápolási díj folyósításának időtartama alatt végzett keresőtevékenységéből adódó biztosításijogviszony alapján - keresőképtelenné válása esetén - folyósítanak. 2003. február 15. napjától a hozzátartozó nem jogosult ápolási díjra, ha a közös háztartásban élő gyermek után a szülők bármelyike terhességi-gyermekágyi segélyben, gyermekgondozási díjban vagy gyermeknevelési támogatásban részesül (e rendelkezés 2006. január 1-jével hatályon kívül helyezésre került). 2005. szeptember 1. napjától nem jogosult ápolási díjra a hozzátartozó ha rendszeres pénzellátásban részesül, és annak összege meghaladja az ápolási ctíj összegét, ide nem értve azt a táppénzt, amelyet az ápolási díj folyósításának időtartama alatt végzett keresőtevékenységéből adódó biztosítási jogviszony alapján - keresőképtelenné válása esetén - folyósítanak. A Szoctv. apolási díjra vonatkozó fentijogszabályi rendelkezései alapján megállapítható, hogy az ápolási díjban reszesülő személyek kapcsán a keresőtevékenység végzese a szabályozas kezdetétől rendkívül koriátozott volt. Az ápolási díj folyósításának időtartama a kezdetektöl szolgálati időre jogosító időszak volt, s jelenleg is az, azonban a keresőtevékenység korlátozott volta nyilvánvalóan kihat, kihatott a hozzátartózójának ápolást nyújtó személy öregségi nyugdíjának összegére - negatív irányban. Abíróság álláspontja szerintjelenleg Magyarországon nincs még egy olyan ellátás, amelyben a jogosult a tartósan beteg, súlyosan fogyatékos hozzátartozója otthoni ápolására tekintettel részesül korlátozottá teszi a keresőtevékenység végzését, s ezáltal hátrányosan hat az öregségi nyugellátás összegére. Ezért ajogalkotó azon szándéka, hogy az ápolási díjban részesülőket kiemelte, s részükre egy nyugellátás mellett járó szociális ellátási formát hozott létre, összhangban áll az Alaptörvény XV. cikkével és XIX. cikkével is. Egyetlen diszkriminációs kérdés merülhet fel a szabályozás kapcsán: miért kizárólag a gyermek otthoni ápolása kapcsán megállapított ápolási díj szerepel a támogatás feltételei között. E kérdés azonbanjelen peres ügyben nem bír relevanciával, e probléma kapcsán az alkotmányj ogi érvelés kifejtése merőben hipotetikus lenne. Az alkotmányossági probléma a Szoctv. 44/A. (1) bekezdés b) pont bb) alpontja yo natkozásában ragadható meg. A Szoctv. fenti jogszabályi rendelkezése ugyanis az ápolási díjon túlmenően kiemel két ellátási formát (a gyermekgondozási segélyt, illetve a gyermekgondozást segítő ellátást), s lehetővé teszi ezen két ellátási időszak Íegfeljebb 10 év időtartamú beszámítását a 20 éves saját háztartásban történő gondozás idejébe. A gyermekgondozási segélyről szóló 10/1982. (IV. 16.). MT rendelet 1982. május 1-jével lépett hatályba, s a tartósan beteg, súlyosan fogyatékos gyermek esetében hatéves életkorig
ll. K. 27. 106/2018/9. szám -7.- (később ü'zéves életkorig) tette lehetövé az ellátásban részesülést. Az MT rendelet 1996. április 15. napjától hatályát vesztette. A gyermekgondozási segély ezt követően, 1999. január 1-jével a családok támogatásáról szóló 1998. évi LXXXIV. törvénybenjelent meg, mely szintén a tartósan beteg, súlyosan fogyatékos gyermek 10 éves koráig tette lehetővé az ellátást. A gyermekgondozást segítő ellátás 2016. január 1. napjátál váltotta a gyermekgondozási segélyt, mely szintén a tartósan beteg, súlyosan fogyatékos gyermek 10 éves koráig biztosította az ellátást. A fentiek alapján megállapítható, hogy azon személyek, akiknek gyermeke 1975. január 17. napját megelőzöen (1985. január 17. napján lépett hatályba a tízéves életkorra vonatkozó jogszabályi rendelkezés) született, egyáltalán nem részesülhettek gyermekgondozási segélyben, illetve gyermekgondozást segítő ellátásban. A jogalkotó tehát nem indokolható módon különbséget tett az 1975. január 17. napját megelőzően és az azt követően született tartósan beteg, súlyosan fogyatékos személyek között, megsértve ezzel az Alaptörvény XV. cikk (2) bekezdésében foglaltakat. A fenti megállapítás jelen perre vonatkoztatva azonban nem bír relevanciával - tekintettel arra, hogy a felperes gyermeke 1983-ban született. A támadott szabályozás azért is sérti az Alaptörvény XV. cikk (2) bekezdésében foglaltakat (konkrétan már a jelen peres eljárásra is vonatkoztatva), mert nem indokolható, önkényes módon kiemelt két, a tartósan beteg, súlyosan fogyatékos gyermekre tekintettel adható ellátási fonnát (mely valójában egy ellátási forma), s tette az erre vonatkozó időszakot beszámíthatóvá a 20 éves saját háztartásban történő gondozás idejébe. A felperes által hivatkozott emelt összegű családi pódék is a tartósan beteg, súlyosan fogyatékos gyermekre tekintettel illeti meg a szülőt, mint a Szoctv. 44/A. (1) bekezdés b) pont bb) alpontja szerinti ellátások. A tartósan beteg, fogyatékos gyermekre tekintettel nem csak a családok támogatásáról szóló 1998. évi LXXXFV. törvény, hanem a családi pótlékról és a családok támogatásáról szóló 1990. évi XXV. törvény, sőt a családi pódékról szóló 16/1966. (VI. I.). Korm. rendelet is biztosította a magasabb összegű családi pótlékot. A bíróság álláspontja szerint a jogalkotó a Szoctv. 44/A. (1) bekezdés b) pont bb) alpontja körében elsősorban azokat az időtartamokat kívánta figyelembe venni, s elismerni, amikor a támogatás iránti kérelmet benyújtó tartósan beteg, illetve súlyosan fogyatékos gyermekét saját háztartásában ápolta, viszont erre tekintettel ápolási díjban nem részesült. A hangsúly tehát azon van, hogy az igénylő tartósan beteg, súlyosan fogyatékos gyermekét otthonában ápolja, s ezt valamilyen ellátási forma (melyben részesült) igazolja. Az (1) bekezdés b) pont bb) alpontjából azonban indokolatlanul kimaradtak azok, akik tartósan beteg, súlyosan fogyatékos gyermekükre tekintettel emelt összegű családi pótlékban részesültek. A jogalkotó a fentiek alapján alaptörvény-ellenes megkülönböztetést alkalmazott akkor, amikor különbséget tett a tartósan beteg, súlyosan fogyatékos gyermeküket otthon ápolók között aszerint, hogy részesültek-e gyermekgondozási segélyben (gyermekgondozást segítő ellátásban), vagy sem. A fenti megkülönböztetésnek nincs ésszerű alkotmányos indoka, a megkülönböztetés önkényesnek tekinthető. Ajogalkotó azonosjogalanyi körre (a tartósan beteg, súlyosan fogyatékos gyermeküket otthon ápolók) vonatkozőan eltérő rendelkezést állapított meg akkor, amikor legfeljebb 10 éves időtartamban beszámíthatóvá tette a 20 évi saját háztartásban gondozás időszakába a gyermekgondozási segély (gyermekgondozást segítő ellátás) időtartamát, az emelt összegű családi pótlék időtartamát azonban nem.
ll. K.27. 106/2018/9. szám A biróság áuáspontja szerint a gyermekgondozási segélyben (gyermekgondozást segítő ellátásban) részesülés Szoctv. 44/A. (1) bekezdés b) pont bb) alpontjába történő beemelését az sem indokolja, hogy a gyermek egyéves életkoráig a keresőtevékenység folytatása tilos, az emelt összegű családi pádék vonatkozásában pedig nincs ilyen korlátozás, hiszen ajogalkotói célkitűzés lényege éppen az, hogy a tartósan beteg, súlyosan fogyatékos gyermek otthoni ápolását igazoló minden ellátással lefedett időszakot be lehessen számítani a 20 évi saját háztartásban gondozás idotartamába. Márpedig az emelt összegű családi pótlék is annak bizonyítéka, hogy ajogosult tartósan beteg, súlyosan fogyatékos gyermeket ápolt otthonában. Ajogalkotói célkitűzés az intézményrendszerről való komoly teherlevételt hangsúlyozza, mely az ápolási díj esetében mindenképpen megállja a helyét, a gyermekgondozási segély (gyermekgondozást segítő ellátás) esetében azonban már nem feltétlenül. Az ilyen ellátásban részesülő, ahogy az emelt összegű családi pótlékban részesülő sincs elzárva attól, hogy speciális oktatási intézményben taníttassa gyermekét. Tehát a Szoctv. 44/A. (1) bekezdés b) pont bb) alpontjában foglalt ellátási forma már nem az intézményrendszerről való komoly teherieyételről szól hanem annak elismerése, hogy a jogosuit tartósan beteg, súlyosan fogyatékos gyermeket nevel. A bíróság álláspontja szerint a fenti elismerés jár az emelt összegű családi pótlékban részesülők számára is, hiszen ajogalkotói célkitűzés kapcsán nincs különbség a gyermekgondozási segély (gyermekgondozást segítő ellátás) és az emelt összegű családi pótlék között. A fentiek alapján tehát megállapítható, hogy a tartós ápolást végzők időskori támogatása, mint szociális ellátás kapcsán ajogalkotó az Alaptörvény XV. cikk (2) bekezdésébe ütköző módon szabályozta a 20 éves saját háztartásban gondozás idejébe beszámítható időtartamokat, mellyel megvalósította az egyéb helyzet (tartósan beteg, súlyosan fogyatékos gyermek nevelése) kapcsán a hátrányos megkülönböztetést. A bíróság utal továbbá az Alkotmánybíróság előtt folyamatban lévö 1716/2018. és 168/2019. számú ügyekre, melyek tárgya szintén a Szoctv. 44/A. (1)-(2) bekezdéseinek alaptörvényellenessége. A fentiekre figyelemmel a közigazgatási és munkaügyi bíróság a Közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (Kp.) 34. b) pontjában írtak szerint a rendelkező rész I. pontjában írt kezdeményezéssel élt az Alkotmánybíróság irányába. II. A közigazgatási és munkaügyi bíróság a per tárgyalását a Kp. 34. b) pontja alapján alkalmazandó Polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (Pp.) 126. (1) bekezdés b) pontja alapján felfüggesztette. A végzés elleni fellebbezésjogát a Pp. 128. (5) bekezdése zárja ki. Szombathely, 2019. február 5. napján.