Német költségen, magyar színekben - emlékezés a 125 éve született Keresztes Lajosra A közelmúltban, egészen pontosan április 30-án volt 125 esztendeje, hogy az 1928-as, amszterdami olimpia könnyűsúlyú, kötöttfogású birkózó bajnoka, Keresztes Lajos Erdélyben, a közigazgatásilag jelenleg is Parajdhoz tartozó Alsósófalván meglátta a világot. A Magyar Birkózó Szövetség népes küldöttsége Németh Szilárd elnök vezetésével ma emléktáblát helyez el Keresztes Lajos szülőházán. A jochapress.hu élve a ritka alkalommal, megismétel egy, a korábban már olimpiai ezüstérmet is szerzett, a kétszeres olimpiai bajnok Kozma Istvánt felfedező és edző, civilben rendkívül kedves, közvetlen sportemberrel volt beszélgetést, amely 1972-ben, az újvidéki Magyar Szóban jelent meg. Jó érzés, hogy oly távol a hazától is gondolnak rám! A klímáról sokat lehetne beszélni. Öt szabadfogásút már kórházba vittek. Én mégis ígérem, hogy mindent megteszek a győzelemért! Sok szeretettel gondolok a Szt. Családra: Pisti. A levél feladója megtartotta ígéretét. Kozma István a magyar sporttársadalom feledhetetlen emlékű Picije, minden idők
legeredményesebb magyar birkózója ugyanis megismételte tokiói szereplését. Mexikóvárosban is biztosan nyerte meg a nehézsúlyúak versenyét, megszerezve ezzel második olimpiai aranyérmét! A címzett Keresztes Lajos ma is féltve őrzi személyes emlékei között a hálás tanítvány emberi nagyságának, ragaszkodásának bizonyságát. Ő volt a legtöbb sikert megért tanítványom, s egyben a legutolsó. Vele befejeztem, fájdalmas halála óta már csak nézőként járok ki a birkózóversenyekre! Keresztes Lajos a legidősebb magyar olimpiai bajnok két év óta már szaktanácsokat sem ad. Ötven évet töltött a szőnyeg közelében, ebből több, mint harmincat aktív versenyzőként! Bár elég későn, húszéves koromban léptem először szőnyegre, mégis néhány hónap alatt itthon első lettem súlycsoportomban. Akkoriban az edző ismeretlen fogalom volt, így mindenki a saját okoskodására, megfigyelőképességére volt utalva. Az egyik versenyen fél órával a mérkőzésem előtt jól meguzsonnáztam, gondoltam, most már minden rendben lesz. Előzőleg ugyanis 4 kilót kellett fogyasztanom, és a mérlegelés után mohón igyekeztem visszaszerezni a súlyomat. A mérkőzésen már csak be kellett volna törni az ellenfél hídját, amikor olyan rosszullét fogott el, hogy a mérkőzés azonnali feladására kényszerültem Lajos bácsi jó megfigyelő képességét nem csupán az bizonyítja, hogy a hasonló műhibák a későbbiek során elkerülték, de az egyre javuló eredményei is. Bár nagy testi ereje mellett rendkívül merev volt, mégis szorgalmas gyakorlással elérte, hogy hajlékonyabb lett
versenyzőtársainál. Repertoárja bővítését nagyban elősegítette az 1921 22-beli északi kirándulás. Egy évre Helsinkibe költözött, amely útja során több alkalommal megmérkőzött. Westergren kétszeres svéd olimpiai bajnokkal is. A párizsi olimpián már második lett, az igazi sikerek azonban még csak ezután következtek. 1925-től Németországban éltem, s így mindkét ország bajnokságán részt vehettem. A két országban is megnyert bajnokság után Magyarország is, Németország is benevezett az 1925-ös milánói Eb-re. Bár német költségen érkeztem meg a versenyre, a helyszínen mégis meggondoltam magamat, és magyar színekben indultam. Bajnok lettem, és mégis rettegve indultam vissza németországi támaszpontomra. A feltűnés elkerülése érdekében három napot időztem Velencében, Bad Kreutzlach vasútállomásán mégis zenekarral fogadtak. Azonnal át kellett öltöznöm, és sportmezben, lóháton vonultam be a városba, a tömeg lelkes ünneplésétől kisérve Nemsokára hazatért Magyarországra és a tanult szakmájában, hentesként dolgozott. Három saját üzlete jól jövedelmezett, s már már megalapozottnak tudhatta jövőjét, amikor túlzott jószívűsége egy tollvonással nincstelenné tette! Az amszterdami olimpiára történt elutazásom előtt felkeresett egy nagyon jó barátom, és elpanaszolta, hogy nagyon szorult anyagi helyzetbe került. Ha nem segítek rajta, öngyilkos lesz mondta. Először nem akartam ráállni, végül azonban aláírtam egy csekket meghatározatlan összegről. Amszterdamban megnyertem az olimpiát, de mire hazaértem, már elárverezték a három boltomat. Nemcsak én
maradtam fillér nélkül, de ráadásul még a barátom adósságát sem fedezte a befolyt pénz! A hírnév ezúttal jó szolgálatot tett. Lajos bácsi több ajánlatot is kapott. A Testnevelési Főiskolán tanári katedrára hívták, az USA-ba edzőként, profi versenyzőként és filmszereplőként egyaránt várták. Végül Magyarországon maradt, és a Társadalombiztosítási Intézetnél dolgozott irodafőnöki beosztásban, egészen 1946-ig. A sportszeretet még ekkor 46 éves korában sem hagyott neki békét. Az első hívó szóra elvállalta a Vasas birkózóinak edzését, ahol 16 évig, 1962-ben történt végleges nyugdíjazásáig aktívan tevékenykedett. Olyannyira, hogy 1952-ben még az országos csapatbajnokság versenyei során a Vasas csapatának aktív tagja volt, teljes értékű harcosként! Sajnos, én elég szerencsétlen sérülést szenvedtem. Ennek következtében a jobb forgómon fiziológiai elváltozás ment végbe, a jókora mennyiségű mész lerakódásának eredményeként nagyfokú merevedés állt elő. Bármily furcsán hangzik is, azóta sokkal több bajom van vele, amióta nem járok edzésekre! Ennek pedig immár tíz éve Lajos bácsi ugyan bottal jár, egészséges humora, optimizmusa annál irigylésre méltóbb. Amint mondja, jó kedélyállapotában benne van az a sok öröm, amit sportolóink nemzetközi sikerei jelentenek számára. Közöttük is nem utolsósorban a magyar birkózók győzelmei! Varga Jancsi mexikói győzelme után ismét esélyes. Az új szín Hegedűs Csaba. Ő olyan, amilyennek az igazi birkózót elképzelem. A
feltétlen támadó szándékon túlmenően minden idegszálával a kétváll elérésére törekszik. Nagyon örülnék, ha Münchenben mint olimpiai bajnokot láthatnám viszont! Én ugyanis a fiam meghívására ott leszek az olimpián. Rajta, Varga Jancsin és a többieken áll majd, hogy hányszor tudok magyar birkózó olimpiai bajnoknak gratulálni! (JochaPress)