AZ ERZSÉBET- EMLÉKMŰ- PÁLYÁZAT MÉG NÉHÁNY TANULSÁGA 2 7 4-1 -itti m m a m I rrm urm ~ifi urim nr ' r i n n iirn 'ittt> arm imp ht a nir«i - r uri m m m m um m «i m m m mi m m u m i AZ ERZSÉBET-EMLÉKMŰ-PÁLYÁZAT MÉG NÉHÁNY TANULSÁGA A KRITIKÁRÓL ÉS EGYEBEKRŐL ' apisajfónkat a közvélemény tükrét ezúttal a megszokottnál többet foglalkoztatta a nagyfontosságú művészeti esemény : az Erzsébet-emlékmű-pályázat. Magában véve örvendetes tüneménynek tekinthetnénk ezt, különösen a mai háborús izgalmak közepette. Csakhogy nem mindég volt benne köszönet. Tisztelet a kivételeknek, a laikus nagyközönség számára írt tárgyilagos, szakszerű kritikáknak ; de bizony a lapok hasábjain megjelent hozzászólások egy része túlment a hozzánemértés megengedhető határain. Olvastunk például még pedig egészen komoly újságban az alagút fölött színes majolikából építendő hatalmas rózsatorony"- ról (?), melyhez gyönyörű, majolikából tervezett fiatornyokkal szegett kígyózó utak vezetnek föl. A toronyban volna a királyné emlékműve mozaikfestmények és reliefek között, de már a hozzávezető utak kis gloriettjei is kultuszát táplálnák". Olvastunk a várhegy oldalán fölvezető szerpentin-útról, melynek minden egyes fordulóján Erzsébet királynénak születésétől kezdve minden egyes ránk, magyarokra nézve nevezetesebb mozzanata lenne megörökítendő", vagyis Mártirkirálynénk kálváriájáról", melyen nyolc-tíz szobrász fülkékben, kápolnákban, oszlopok között, ugyanannyi festő freskóban, mozaikban dicsőítené a királyné életét. Olvastuk, hogy a várhegy az egyedül alkalmas hely az emlékmű felállítására, mivel a királyunk szobra helyéül kijelölt Ferencz-József-tér látókörébe esik". Olvastuk, hogy kupolánál szebb és fönségesebb kifejezője valamely emlékműnek nincs". Olvastunk vitákat afölött, hogy az emlékmű anyaga bronz legyen-e, vagy márvány, majolika, elefántcsont (mintha bizony mindezen elemekből szépet is, de förtelmes csúnyát is alkotni nem lehetne!) stb. stb. Igaz, hogy a napisajtó nem lehet hivatva szakkérdések eldöntésére. De éppen ezért a művészet nevében szót kell emelnünk a közvélemény ilyetén irányítása, vagyis helyesebben : megtévesztése ellen, kivált ott, ahol a sokat olvasott, előkelő lapok nem mint egyes buzgó olvasó különvéleményét, hanem mint a saját leszögezett álláspontjukat", mint IRTA VÉGH GYULA végérvényes ítéletet, mint dogmát tálalják föl a sok badarságot, ridegen elzárkózva minden ellenvélemény elől. A művészetnek, a szépnek, nincsenek írott törvényei, mint valamely tételes tudománynak, technikának. Mégis a művészeti hozzáértésnek vannak bizonyos szubjektív feltételei, melyek nélkül az ítélkezés ha mégoly jóhiszemű is hatásköri túllépést jelent a szépnek birodalmában. Nemcsak az a lényeges, hogy m i tetszik valakinek, hanem épp oly fontos az is, hogy kinek és miért tetszik valamely művészeti alkotás? A balhit, hogy művészethez mindenki ért, sajnos, nagyon elterjedt; de ott, ahol a sajtó előkelő képviselői ex offo engedik meg maguknak az ily elmélet gyakorlati alkalmazását, ott menthetetlenül reányomják a provinciáiizmus, az elmaradottság, a barbárság bélyegét a nemzet kultúrájára. Ezenfelül megakasztják az ízlés egészséges fejlődését, megrontják az emberek naiv, ártatlan ítéletét. Az ú. n. krilikák legtöbbje a jelen esetben nem is volt tulajdonképpeni kritika. Nem azt bírálta, ami, mint a pályázat eredménye, tényleg előttünk áll ; nem azt kereste, hogy ebben az anyagban mi a jó, mi az elégtelen, nem Az O. M. Kir. Iparművészeli Iskola grafikai osztálya: Hirdetés. Graphische Abteilung der Kunstgewerbeschule : Anzeige.
AZ ERZSÉBET- EMLÉKMŰ- PÁLYÁZAT MÉQ NÉHÁNY TANULSÁGA Az O. M. Kir. Iparművészeti Iskola grafikai osztálya : Meghívó. kérdezte, hogy miért jó, miért nem jó egyikmásik pályamű hiszen ehhez szakismeret kellene ; hanem odavetve a kantárt saját szárnyaló képzeletének, azt a problémát feszegette, hogy milyennek is képzelte a kritikus az emlékművet, hogy milyennek is kellene lennie az emlékműnek? És itt eszünkbe jut az egyszeri magyar ember esete, aki először járta a tengert. A hajó már messze a paritól ringott az óceán habjain ; köröskörül nem látszott egyéb víznél, égnél, végtelenségnél. Ekkor valaki megkérdezte tőle: nos, atyafi, mit szól a tengerhez? Az atyafi pedig vállat vont, köpött egyet és kicsinylőleg válaszolt: nagyobbnak képzeltem! Hát szép dolog a fantázia. Elhisszük szívesen, hogy az Erzsébet-emlékművet nagyobbnak képzelte a hazafias szatócs, kinek képzeletét nem korlátozza sem a kérlelhetlen valóság, a technikai kivihetőség, sem az ízlés legnemesebb mentora, jóltevője : a mértéklartás. Túlszárnyalja Phidiast és Michel Angelo-t a csodaalkotásban, melynek egyedüli hibája, hogy megvalósíthatatlan. Szerénytelensége diktálja a művészeknek, hogyan alakítsák a megálmodott remeket, de az eredmény nem felel meg nem is felelhet meg soha a várakozásnak, ha mindjárt a legna- Grapliische Abteilung der Kunstgewerbeschule : Balleinladung. gyobb géniuszt bízná is meg eszméinek megvalósításával. A hazafias szatócs lekicsinyl! mindazt, amit a művészi elme megkonstruált, amit komoly, életre szóló hivatásos munka és tudás megalkotóit ; lenézi a szakszerű, tárgyilagos bírálatot kivált ha idegenektől származik, ellenben hirtelen rajongásba esik a középszerűség, a silány kontármunka előtt, ha abban a saját eszméinek egy-egy töredékét megvalósítva látja. Az ő művészeti vezéreszméi pedig : hazafiasság, szenzáció, tömeghatás, óriási méretek (melyeket összetéveszt a monumentalitással), irodalmi tartalom stb. egyszóval minden, csak nem a forma tökélye, nem az arányosság, nem a művészi igazság és összhang, nem esztétikai érték, semmi abból, ami a művész alkotásának és ezzel az emléknek is örök életet biztosíthatna. De ő nem is tökéletes művészi remeket akar hiszen nem is sejti, hogy az mi lehet, hanem inkább látványosságot, mely elkábít, mely a tömeget vonzza és bámulatba ejti ; bármennyire hevüljön is a királyné emlékéért : tulajdonképpen nem őnéki, hanem a saját nemzetének, a saját korának, önmagának szeretne emléket emelni, egetverő Bábel-tornyot, mely harsányan hirdetné az emlékmű feláll!- 275
AZ ERZSEBET- EMLÉKMŰ- PÁLYÁZAT MÉG NÉHÁNY TANULSÁGA tójának nagyságát, dicsőségét. Belejátszik ebbe ősi pompakedvelésünk, mely szereti túlgazdag keretbe állítani az értékes tartalmat gyakran az értékes tartalom rovására ; faji hibánk, mely külsőségektől megittasodva, néha elveszti a lényeg iránti érzékét. Ilyen és hasonló gondolatok önként támadnak bennünk a laikus kritikák olvasásánál. Ha a népies ítéleteket és azok indokolását összehasonlítjuk a tényállással és a komoly, szakszerű kritika okfejtésével, akkor tárul csak fel igazán előttünk a tátongó űr, mely az egészséges utakon haladó, romlatlan művészet törekvéseit ettől a szomorú dilettantizmustól elválasztja. És mégis, be kell látnunk, hogy a művészietlen közvélemény oly tény, mellyel számolnunk kell s melynek leküzdése igen nagy erőfeszítést, munkát, összetartást igényelne. Kétségtelen, hogy művészetünk magát a közvélemény hatása alól egészen ki nem vonhatja, mert a művészet kenyérkereset s ettől eltekintve nem is állhatna meg sokáig elszigetelve, meg nem értve a nemzet kultúrájában. Ahol a kultúra nein képes felemelkedni a képnek intranzigenciájához, ott a művészetnek kell felvennie az irányt, melyet a tömeg ízlése néki előír. Hazánk falán e tekintetben nem is áll annyira a kultúrnemzefek mögött; ugyanazokat a jelenségeket megtaláljuk a Iegelőrehaladottabb nemzeteknél is, sőt talán még nagyobb mértékben. Ha itt-ott akad is még igazi tehetség, tudás, ízlés mint ahogyan ez hál istennek nálunk sem hiányzik, mégis mind több és több engedményt kell tenniök a tömegízlés követelményeinek, kivált ott, ahol közpénzen emelt monumentális alkolásokról van szó s ahol a művészek munkájába nagyon is beleszól a hivatal, a sajtó, a laikus közvélemény. Bizony ritka eset, hogy ilyenkor meg ne hamisítanák a szépet különféle hozzáadással, mellyel hatását kerülő utakon fokozni akarják, nem is szólva az elkerülhetetlen személyi és pártérdekektől, infrikákfól, melléktekintetektől, melyek ilyenkor a tulajdonképpeni feladatot elhomályosítani szokták. És ma, midőn a világbirodalmak tömeg-súlya nehezedik a népcsaládokra, úgy mint az egyesekre, mikor a tömegnek csak óriási méretek, milliós számok, hihetetlen technikai csodák imponálhatnak, ugyancsak a még soha nem látottnak, a mértéktelennek kifejezését várják a művészettől is. És létrejő a római Victor-Emánuel-emlék, mely sok ezerszerte nagyobb, díszesebb, drágább Titus császár diadalívénél ; felépül a lipcsei Völkerschlacht-Denkmal, melynek anyagából ezer sainothracei Niké kerülne ki; és a háború után keletkezni fog még ennél is nagyobbszerű megszámlálhatatlan emlékmű, melynek ünnepélyes leleplezésénél ezerszer többen fognak közreműködni, mint ahányan a háború alatt elpusztult műremekeken dolgoztak, építettek, faragtak. És valószínű, sőt egészen bizonyos, hogy ez a világkiállításokon foganfaíoff, hivalkodó, kolosszális j-ekláminűvészet jobban kifejezi és megőrzi korunk szellemét, mint hogyha a régi hagyományokat követve, művészetünk szerényebben, de tántoríthatatlan hűséggel csak a szépnek, a tökéletesnek megközelítésére törekednék. Ez manapság talán anachronizmus lenne. Éppen a szertelenségben fog reánk ismerni az utókor ; lehet, hogy mégis csodálja művészeti hagyatékunkat egyszerű, nemes nagyságában, mint ahogyan mi tiszteleltei meghajlunk az egyiptomi gránitóriások előtt. Lehet. De mi, akik még ismertük azt, ami volt, fejcsóválva s kissé szomorúan kérdezzük magunktól: vájjon szebb lesz-e akkor a világ? 2 7 6 Az O. M. Kir. Iparművészeti kai osztálya : Záródísz. Iskola grafl
CZETTEL LÁSZLÓ, ŐRGRÓF PALLAV1CINI GYÖRGYNÉ 282 283 A Fényűzés Ellenes Liga kiállításából. 282. Délutáni ruha, barna bársony. Tervezte : Czettel László. 285. Toupe-bársonyruha. Tervezte: ó'rgróf Pallavicini Györgyné. Aus der Ausstellung der Liga für die Vereinrachung der Frauentracht. 282. Five-o'cIock-Kostüm aus braunem Samt. 285. Velouranzug. 277 Magyar Iparművészet. 1
A Fényűzés Ellenes Liga kiállításából. 284 286. Kertészffyné Winkler Margit öltözékvázlatai. Aus der Ausstellung der Liga für Vereinfachung der Frauentracht. 284 286. Frau M. Kertészfïy : Kostümskizzen.
PATAKY KATALIN, SZTEHLO L BISSINGEN VERA GRÓFNŐ É t? A Fényűzés Ellenes Liga kiállításából. Ruhatervek. 287. Pataky Katalin : Otthoni ruha. 288. Sztehlo L. : Estélyi ruha. 289. Bissingen Vera grófnő : Estélyi ruha. Kosfiimskizzen aus der Ausstellung der Liga für Vereinfachung der Frauentracht. 279 9
2 8 0 290. Kozma Lajos Faragással díszített üvegszekrény. 290. L. Kozma : Geschnitzter Glasschrank.
KOZMA LAJOS :çi 291 292. Kozma Lajos: Ebédlőbe vaió szekrény és 291 292. L. Kozma: Schrank und Divan eines Speisepamlag. Zimmers. 281
BÜHÜgä LESZNAl ANNA 295 294 295 294. Lesznai Anna : Színes hímzések. 293 294. A. Lesznai : Bunte Stickereien
LESZNAI ANNA 295 296. Lesznai Anna : Színes hímzések. 295 296. A. Lesznai : Bunte Stickereien. 2 8 3
MELLER DEZSŐ 297 298 284 297 298. Meiler Dezső: Lakás hall-ia. Készítette Héber 297 298. D. Meiler: Hall einer Wohnung. Ausführung Antal és Braun Mór. von A. Héber und M. Braun.
MELLER DEZSŐ 299 Meiler Dezső 299.. Női szalon részlete. Készítette : Héber D. Meiler: 299. Teil eines Damensalons. Ausführung von Antal és Braun Mór. 300. Úri hálószoba részlete, A. Héber und M. Braun. 300. Teil eines Herrenschlaf- CIQK régi bútorokkal. Zimmers mit alten Möbeln. 2 ö U Magyar Iparművészet. 3
IPAR- MŰVÉSZETI ISKOLA GRAFIKAI OSZTÁLYA naursi AGYÄUUHÄZ A & T K G y Z É K H lcjitf Ótt^MTMlL c/àlioùclpcsjl ÁíjájHCÍ. jociîi-thctli,!. 301, t t, ^. ezüötgc/ára jv-jfí mli/i -puca-10-ózám.. Jwâzit:díóitáj^aJwíJáfcikáf,táfcák(it. kávé éâ ieakèsztetefat, cvéiöz-kőzökeféá uerjenydióztár^i/akal- 303 304 301 304. Hirdetés-tervezetek. Készültek az O. M. kir. Iparművészeti Iskola grafikai osztályában. 301 304. Entwürfe für Anzeigen: Aus der Fachklasse für Graphik der königl. Kunstgewerbeschule Budapest.
3
A MOTOR" HIRDETÉSEI- BŐL O ío 288 309 310. Szemelvények a Mofor" c. szaklap hirdetéseiből. 309 310. Anzeigen aus der Fachzeitschrift Mofor".