A szerzetesek és a gyakorlók élete 1. Buddhista szertartások és ünnepek 1. A szertartás fogalma Antropológia, nyugati egyházi szempontok szerint: 1.1 Rítus: egy közösség által elfogadott és szabályozott, ismétlõdõ, többnyire szertartásos cselekményekkel, mozdulatokkal, szöveggel kísért, bizonyos esetekben meghatározott tárgyakkal végzett, mágikus és/vagy vallásos célú szokáscselekmény. Hagyományosan a közösség meghatározza a szokáscselekmény helyét, idejét és körülményeit is. (BH 2005). A rítus, a szertartás célja, hogy a vallási élményt ismételten megtapasztalni akaró közösség, szabályozott keretekben, biztosan, biztonságos körülmények között élhesse át az adott közösséget életrehívó, fenntartó vallási tapasztalatot. (Ninian Smart nyomán) 1.1.1 A rítusok a kulturális antropológia szempontjából csoportosíthatók a) alkalom szerint (ilyenek az ún. átmeneti rítusok: keresztelõ, legényavatás, lakodalom vagy a kalendáriumi rítusok: újév, Szent Iván-nap); b) a rituális cselekmény célja (pl. termékenység-, egészségvarázslás); formája (pl. köszöntõ, színjátékszerû népszokás, alakoskodás); c) a hozzá kapcsolódó szokáscselekmény szerint (pl. füstölés, zajkeltés, körüljárás); d) valamint a bennük szereplõ õsi elemek szerint. Ezek az õsi elemek különösen a tisztító jellegû (katartikus) rítusokban naptári ünnepekhez vagy az emberélet fordulóihoz kapcsolódnak a tûz, a füst, a víz, a zöld ág, a vesszõ tisztító, egészségvarázsló és gyógyító erejébe vetett hit alapján. A vízzel való cselekvés módja lehet a locsolás, a mosdás, a fürdés, idõpontjai közül fontos például a húsvéti ünnepkör. Az emberélet fordulóinál lényeges az elsõ fürdetés és az utolsó, a halott lemosása. A tûz gyújtásának és átugrálásának legfõbb ideje a nyári napforduló tája, például Szent Iván napja (jún. 24.), de hasonló rítussal jelölik az emberélet fordulóit is (pl. a lakodalomban). Az egészségvarázsló vesszõzésre példa az aprószentek napi korbácsolás. A lármázás, a zajkeltés egyebek közt szilveszterkor a gonosz, rossz szellemek elûzésére szolgál. (BH 2005 alapján) e) Megkülönböztethetõ a rítus aszerint, hogy 1) egyénileg vagy 2) közösségben, ill. a közösség képviseletében hajtják-e végre, s hogy 3) ki a rítust végrehajtó személy (pl. a közösség által a rítus végrehajtására kiválasztott személy lehet a sámán, máskor azonban bárki a közösség tagjai közül). 1.1.1.1 Buddhista rítusok közül a) egyéni szertartások: felajánlás, esküvő, meghalás, temetés, meditáció. b) közösségi szertartások: menedékvétel, meditáció, felajánlás, temetés, nyolc fogadalom (uposattha), szerzetesi fogadalmak; szobrok, szentélyek, templomok, sztúpák felszentelése. 1.1.2 A rítus kifejezést a néprajztudomány, ill. az antropológia a vallási szóhasználatból vette át. 1.2. Keresztény egyházi (vallási) értelemben a rítus jelképes istentiszteleti cselekvés, amely az egyén és vallásos közössége, ill. egyháza viszonyát szabályozza. Az a) életkori és életmódbeli rítusok (keresztelõ [keresztség], bérmálás [konfirmálás], házasság, temetés) mellett szûkebb körre tartoznak a b) felszentelések és a fogadalomtételek. A vallásos emberek legszélesebb körét érintik a c) liturgikus rítusok (szertartásrendek), melyeknek több családja van az egyes felekezeteken belül és azok között.( BH 2005 alapján) 2. Rítusok, szertartások Buddha hagyományvonalain 2.1 Hínajána (közelebbről: théraváda) és a közös ünnepek, szertartások 2.1.1 Leggyakoribb, legjellemzőbb szertartások Lásd az ünnepnapok szerzetesi tevékenységeinél: upószatha, menedékvétel, felajánlások stb. A paritta (szingaléz pirit) a páli/szanszkrit pari+tra védelem szóból ered. Egy olyan szertartásra utal, amelyen Buddha szavainak a recitációjával űzték el a gonoszt és a szerencsétlenséget. Az erre a célra összegyűjtött Buddha beszédek a következők: Csatubhánavárapáli vagy más néven Piruvánapotvahanse. A gyűjtemény huszonkilenc szuttát tartalmaz, ezeket parittáknak nevezik. Ezek közül a legfontosabbakat nagy-parittáknak mondják. Ezek a következők: Drágakő szutta (Ratana szutta), Az együttérzés szuttája (Mettá szutta), a Nagy áldás (Mahámangala szutta). Ezeket a szuttákat mind egyénileg, mind közösségileg előadták, recitálták. Alkalmat is szolgáltathatott hozzá bármilyen esemény, nagy ünnep, családi szerencse vagy szerencsétlenség. A szútrák nagy része szanszkrit 1
változatban is megtalálható! (Magyarul Porosz Tibor fordításában olvashatóak, Rövid szövegek, TKBF (=Khuddakapátha) 2.1.2 Théraváda ünnepek Egy buddhista közösség életében számtalan jeles nap van egy évben, ami a Vészakh ünneppel kezdődik, a májusi telihold éjszakája, Buddha születésének és megvilágosodásának az ünnepével, és halálának az emléknapjával mindegyik, nemcsak théraváda hagyományban a legfőbb ünnep, bár a kínai, tibeti, japán naptár nem innen számolja az évkör kezdetét. Ezeken a napokon a világi hívők meglátogatják a közeli templomokat, szentélyeket, ételeket ajánlanak fel a szerzeteseknek és a közösségnek, arra napra, vagy hosszabb időre leteszik az öt fogadalmat, többen a nyolcat, és meghallgatnak egy dharma-beszédet. Délután ételt osztanak a szegények között, este csatlakoznak a sztúpa/ sztúpák körül zajló szertartásokhoz, ami a sztúpa háromszori megkerülésével kezdődik, tisztelettel Buddha, Dharma és a Közösség iránt. A nap esti recitációkkal, tanítással és meditációval zárul. 2.1.3.Általános buddhista kalendárium (Különböző földrajzi és nemzetiségi szokások miatt ez a naptár sokféle helyi buddhista ünneppel egészül ki!) 2.1.3.1 Buddhista Újév A vészakhoz kapcsolódóan, ám hogy azzal mégse keveredjen, három nappal az áprilisi telihold után ünneplik. (A mahájána országokban ez az első hónap teliholdja a nyugati naptár szerint a januári telihold első napjára esik. Kínában, Koreában, Vietnámban a helyi szokásokhoz alkalmazkodva egykét héttel később, január és február fordulóján ünneplik. Tibetben pedig még ennél is később, február közepén, végén!) 2.1.3.2. Vészakh vagy Viszákha felajánlás ("Buddha napja") Vészakh vagy Viszákha felajánlás Buddha hagyományos születésnapja. A viszákha púdzsa a Buddha születésnapján tett felajánlást jelenti. Ez a legnagyobb buddhista ünnep az évben, mivel Buddha születéséről, haláláról és megvilágosodásáról egyszerre emlékeznek. A vészakh név az indiai kalendáriumban már a védikus idők óta ennek a hónapnak a neve, indiai szokás szerint természetszerűleg nevezték el a telihold napi ünnepet a hónapró, bár ez néha a holdciklusok miatt, a nyugati naptár szerint júniusra is eshet. 2.1.3.3 A magha felajánlás napja (A közösség /szangha/ napja) A harmadik holdhónap (március) teliholdja. Ezen a napon Buddha életének egy fontos eseményéről emlékeznek meg. Benáreszből, az első Őzparkban tartott elvonulás után, Buddha Rádzsagahába ment, ahol Buddha 1250 megvilágosodott tanítványa volt, akik azért tértek be vándorlásukból, hogy tiszteletüket tegyék Buddha előtt. A Véluvana kolostorban gyűltek össze, Száriputta és Mógallána, Buddha két fő tanítványának a vezetésével. Az ő gyülekezetüket négyesnek mondták, mert négy tényező hozta őket össze: 1) mindannyian arhatok, 2) mindannyiukat maga Buddha avatta szerzetessé, 3) bármiféle külön hívás nélkül gyűltek össze, 4) Magha hónap teliholdján. 2.1.3.4 Az aszalha felajánlás napja (Dhamma nap) Az aszalha felajánlást Buddha tiszteletére teszik a nyolcadik hónap (kb. július) teliholdján. Ezen a napon Buddha első, Őzparkban tartott tanítására emlékeznek, amikor Sákjamuni először forgatta meg a tan kerekét (Dhammacsakka pavattana szutta) az öt aszkétának, s akik közül Kóndannya, a legidősebb elérte a megvilágosodás első fokát, a folyamba lépettek tisztaságát. 2.1.3.5 Upószattha nap (Az önvizsgálat napja ) Minden hónapban négy napot tartanak a théraváda országokban a hold ciklusával összhangban alkalmasnak az önvizsgálatra: a teli- és újholdak napját, valamint a holdnegyedek napjait. Srí Lankán Pója napnak nevezik. 2
Az upószattha napokon a szerzetesek (és az arra a napra szerzetessé lett világiak) megújítják a dhamma gyakorlatukat. A szerzetesek számára ezek a napok az elmélyültebb meditációt jelentik, ezen napon a legtöbb kolostorban nem végeznek fizikai munkát (pl. kolostori épületek javítása). Újholdkor és teliholdkor a szerzetesi szabályokat (Pátimókkha) recitálják. A világiak pedig leteszik a nyolc fogadalmat. (Részletesen lásd a mahájána szertartásoknál!) Ezzel mintegy feltöltik a gyakorlásukat, megerősítik a tanítás iránti elkötelezettségüket. Ezt tehetik otthon is, de többnyire felkeresik a közeli kolostorok egyikét, hogy dharma tanításban részesülhessenek, felajánlásokat tehessenek a szerzetesi közösség számára, és többnyire a szerzetesekkel maradnak késő estig meditálni. Ha valakinek nincs lehetősége meglátogani egy kolostort, akkor otthon magában gyakorolva is érezheti az ezen a napon, abban az órában gyakorló théraváda követő emberek közösségét. A megfelelő napok számítása ősi módszerekkel történik, ezért nem mindig esnek pontosan egybe a csillagászati dátumokkal, ezen felül egyes közösségek gyakran követnek a saját hagyományaikban ettől egy kicsit eltérő évszámítást. Az év folyamán több upószattha nap nagy ünnepekkel esik egybe: magha felajánlás, Vészakh, aszalha felajánlás, pavarana nap, Ánápánaszati nap. Vö.: Mulupószatha szutta (AN III.70) Beszéd az upószatha alapjairól Upószatha szutta (AN VIII.41) Az upószatha beszéde Viszákhuposzatha szutta (AN VIII.43) Beszéd a Vészakh ünnepi upószatháról Szakka szutta (AN X.46) Beszéd a Szakka nemzetséghez (az upószatháról) Irodalom: Nyánavara szerzetes kérdései az upószatháról; Lay Buddhist Practice, by Bhikkhu Khantipalo (BPS Wheel Publication No. 206); 2006 upószatha napjai (a Metta Forest kolostor, Thaiföld szerint) Első Telinegyed Hold Utolsó Újhold Első negyed negyed január 7 14 22 29 február 6 13 Magha púdzsa 21 27 március 7 14 22 29 április 6 13 21 27 május 5 12 Viszákha púdzsa 20 27 június 4 11 19 25 július 3 10 Aszalha púdzsa 18 25 augusztus 2 9 17 23 31 szeptember 7 15 22 30 október 7 Pavarana nap 15 21 29 november 5 Ánápánaszati nap 13 20 28 december 5 13 20* 28* 3
2006 upószatha napjai (a Metta Forest kolostor, Thaiföld szerint) Teli- Hold Utolsó Első Teli- Újhold negyed negyed Hold január 3 11 18 26 február 2 10 17* 25* március 3 Magha púdzsa 11 18 26 április 2 10 17* 25* május 1 9 16 24 31 Viszákha púdzsa június 8 15* 23* 29 július 7 14 22 29 Aszalha púdzsa augusztus 6 13 21 28 szeptember 5 11 19 26 október 4 11 19 26 Pavarana nap november 3 9 17 24 Ánápánaszati nap december 2 9 17 24* * A csillaggal jelölt napok a mahájána kolostori számítást egy nappal később követik 2.1.3.6-7 Pavarana nap és kathina felajánlás Ez a nap jelzi az általában három hónapos esős évszak (vassza) végét. A következő hónapban tartják a kathina szertartást, amikor a világi hívők azért gyűlnek össze, hogy a szerzetesek ruháihoz szükséges anyagot és egyéb, a közösség számára hasznos dolgot felajánljanak. A kathina szartartás, avagy a Csuha felajánlás szertartása a pavarana nap utáni hónap bármelyik napján tartható. 2.1.3.8 Ánápánaszati nap Az esős évszak végén Buddha megindult azon, milyen elszántan gyakoroltak az összegyűlt szerzetesek az elvonulás alatt, és arra bátorította őket, hogy hosszabbítsák meg még egy hónappal az elvonulásukat. Az így négy hónaposra nyúlt elvonulás végén, teliholdkor mondta el nekik a légzés tudatosításáról szóló tanítást (Ánápánaszati szutta, MN 118). 2.1.3.9 Abhidhamma nap A burmai szerzetesi naptárban ezt a napot annak emlékére jelölték ki, hogy Buddha egy alkalommal meglátogatta anyját a Tusita égben, és abhidhamma tanításokat adott neki. Erről a burmai holdhónap számítás szerinti 7. hónap teliholdján emlékeznek meg. Mivel náluk az év kb. áprilisban kezdődik, ez többnyire októberre esik. 2.1.3.10 Szongkran ünnep Thaiföldön április középső napjaiban ünneplik. A világiak kitakarítják, megtisztítják házaikat, Kimossák a ruháikat, és két három napig illatos vizeket hintenek a szerzetesekre, újoncokra. A folyók partján gyűlnek össze, és halakat engednek vissza a folyóba. Ezeket az ebben az időszakban kiszáradó kisebb tavakból mentették korábban ki. Ilyenkor egymást is összefröcskölik, s mikorra már mindenki jól elázott, csónakversenyeket rendeznek. 2.1.3.11 Loj Krathong ( A sodródó csészék ünnepe ) A Kathina szertartás ünnepe után, amikor a folyók áradnak, veszi kezdetét Thaiföldön a Loj Krathong ünnep, a thai naptár szerinti 12. hónap teliholdján. Az emberek levelekből készült, virággal feldíszített kis csónakokat bocsájtanak gyertyákkal és füstölőkkel a vízre. Ezzel, úgy gondolják 4
megszabadulhatnak a rossz szerencsétől. Eredetileg ez a szertartás Buddha Namada folyó parti lábnyomait tisztelte meg Indiában. 2.1.3.12 A szántás ünnepe Májusban, újhold és telihold között két fehér ökröt fognak egy aranyszínű eke elé, amit négy fehérbe öltözött lány követ, és rizsmagokat szórnak egy arany és egy ezüstszínű kosárból a barázdába. Ez arról emlékezik meg, amikor Buddha még csak hét éves volt, s először ment ki apjával a földekre a szántást megnézni. Az ünneppel valójában mégis megvilágosodásának első pillanatára emlékeznek. 2.1.3.13 Elefánt ünnep Thaiföldön november utolsó szombatján tartják az elefánt-ünnepet. Buddha egyszer megszelídített egy vad elefántot. Ezen a napon az idősebb gyakorlók és a fiatalabb gyakorlók barátságát is ünneplik. 2.1.3.14 A Fog ünnepe Srí Lanka Kandy nevű városában van Buddha fogának a temploma. Valójában magát az ereklyét sohasem látni, egy kosár belsejében őrzik. Ezt a kosarat egyszer, augusztusban, teliholdkor körbehordozzák. 2.1.3.15 Ulambana ( Az ősök napjai ) A mahájána hagyományvonalak országaiban a 8. holdhónap első felében tartják ezeket a megemlékezéseket. A hiedelmek szerint ilyenkor megnyílnak a pokol kapui, és teliholdig meglátogathatják rokonaikat a szenvedő lelkek. Ételeket ajánlanak fel nekik, annak reményében, hogy mihamarabb megszabaduljanak majd a szenvedéseiktől. Ez az ünnep több théraváda országban is ismert: Kambodzsa, Laosz, Vietnam. Japánban ez megfelel az Obon ünnepnek, amely július 13-án kezdődik, és három napig tart, ott úgy mondják, ezekben a napokban egyesülnek a család élő tagjai a már elhunyt ősökkel. 2.1.3.16 Avalókitésvara születésnapja (Kuan-jin) Az Avalókitésvarában megtestesülő bódhiszattva eszmény ünnepe. Tibetben és Kínában az együttérző szeretet tökéletes cselekedetét megtestesítő Avalókitésvara ünnepét március teliholdján ünneplik. Források: http://www.buddhanet.net/festival.htm; Kalupahana 2001. 2.1.4 Temetési szertartás 2.1.4.1. Srí Lankán Mindegyik buddhista irányzat úgy tartja, hogy a halál pillanatában minden, ebben az életben és korábban felhalmozott cselekedet aktiválódik, hiszen a továbblétesülés léte és / vagy minősége a tét. Mivel a korai filozófiai iskolák nagy része, ( hínajána) nem fogadta el a köztes lét (antarbháva, bardo) fogalmát, számukra az összetett jelenségek széthullásával már kezdetét is veszi a továbblétesülés. Ezen irányzatok közül ma már csak a théravádát gyakorolják, amely a xviii-xix. században vált egyeduralkodóvá Srí Lankán. A temetésen tehát az elsődleges meditációs téma, Sákjamuni utolsó szavaival összhangban, az összetett jelenségek mulandósága. Ezt a jól ismert verset kórusban mondják a hamvasztás előtt. (2.1.4.1.1) A temetési szertartásnak ezt a részét a halott ruháinak a felajánlásá -nak (mataka-vasztra-púdzsá) hívják. A szerzetesek összegyűlnek a halottasháznál, vagy a temetőben. Az egyik szerzetes vezényletével a résztvevők leteszik az (2.1.4.1.1.2) öt fogadalmat. Ekkor jönnek Buddha verses utolsó szavai (2.1.4.1.1.3): Aniccsá vata szankhárá, uppádavajadhammino. Uppaddszitvá niruddzshanti tészan vúpaszamo szukho. Mind, ami összetett széthull, megszületik majd elpusztul, Létrejön, és elenyészik, elnyugvása a boldogság. 5
2.1.4.1.1.4 A hozzátartozók fehér szövetet ajánlanak fel a szerzeteseknek (panszukúla). Ezt csíkokra kell tépni, s abból varrni a csuhát, emlékezve a legkorábbi szerzetesek eredeti szokásaira, amikor is a levetett rongyokból állították össze ruháikat. A felajánlás után a hozzátartozók összeülnek egy gyékényen, a tiszteletadás testtartásában, és mindenki egy kis vizet önt egy tálcán lévő csészébe, ameddig az túl nem csordul. Közben a szerzetesek a Khuddakapátha gyűjtemény A falakon túli szuttát (Tirokuddhasutta) recitálják (Porosz 2002, 19-20). Unname udakan vattan jathá ninnan pavattati Evameva itó dinnan pétánam upakappati. Jathá várivahá púrá paripúrénti szágaram Evameva itó dinnan pétánam upakappati. (8-9.) Ahogy a víz fentről zúdul és a mély helyre lefolyik, éppen úgy az adomány itt eltávozottakat szolgál. Ahogy a telt folyómedrek teletöltik az óceánt, Éppen úgy az adomány itt eltávozottakat szolgál. Ezután megtörténik (2.1.4.1.1.5) a hamvasztás. Ezután következik, általában három nappal a temetés után, de még azon a héten belül a hozzátartozókkal a halott otthonában tartott (2.1.4.1.2) ima a halott érdemeiért (mataka-bana) követ. Ekkor rendszerint elhangzik egy, az alkalomhoz illő (1) dharmabeszéd, (2) amely végén egy közös recitálás során a szokásos módon felajánlják az érdemeket, (3) majd a résztvevők felajánlásai következnek, s legvégül (4) frissítőket szolgálnak fel. 2.1.4.1.3. (1) Három hónappal a halál időpontja után, a halottra emlékezve külön alamizsnát osztanak a szerzeteseknek (sanghika dána). Ezt később ezen a napon évente megismétlik, s mellé a (2) felajánlás a halott nevében (mataka dána) szertartást is elvégzik. Ugyanis hitük szerint, ha a hozzáztartozók alacsonyabb létformákba, pontosabban éhes szellemekként (péták) születtek volna újjá, akkor ebben az állapotban ők maguktól képtelenek lennének bármilyen felajánlást tenni, szertartást végezni. (Vö.: a Khuddakanikája Pétávatthu gyűjteményét, amely ezekről a szellemekről szóló történeteket tartalmaz.) A hagyomány szerint Buddha Falakon túli beszéde is egy ilyen alkalommal igyekezett segítséget nyújtani, ezért recitálják ezen a kiegészítő szertartáson is. (Forrás: Kariyawasam 1995, 43-46;) 2.1.4.2. Csan / Zen A csan / zen buddhizmus gyakorlatcentrikusságában a théravádával rokon irányzatnak tekinthető, ám a filozófiai háttere a mahájána irányzatok közé. A temetési rítusokban pedig erős kínai hatást mutat. Ennek egyik oka, hogy Buddha tanítása mindig nyitott volt a gyakorlók, a hívők, a világi támogatók igényeire. Japánban a buddhizmus elterjedésével a 6. századtól tartanak buddhista temetéseket, világi emberek számára. Egy formai követelménynek kell eleget tenni: buddhista szerzetesnek kell lennie. A zenben a temetési szertartás olyan fontos, mint a megvilágosodás. Ezért is ragaszkodtak olyan sokáig ahhoz, hogy buddhista temetése csak buddhista szerzetesnek lehet. Így a zen temetési szertartások terjedése egyet jelentett a világiak felavatásával. Egy általános buddhista menedékvétel elég volt a temetési szertartáshoz, még a hívő életében. Nem kellett elköteleznie magát a csan/zen egyik irányzata mellett sem. Mivel a felavatások a feudális hierarchiában történtek, a világi hívők passzivitásával, manapság a zenben már nem ritka a posthumus szerzetessé avatás. Manapság azért is a zen szerzetesek veszik ki a részüket a leginkább az ilyen szertartásokból, mert a zen nyitottsága volt képes a leginkább alkalmazkodni a modern igényekhez. Maga a szertartás a szinte minden hagyományban közös nirvána szútra versének, és/vagy a szív szútra rövid szövegének a recitálásából és egy dharma-beszédből áll. Ebben a szótó zen mesterek leggyakrabban úgy beszélnek a halálról, hogy az sem nem alászállás a pokolba 6
(dzsigoku) sem nem felemelkedés valamiféle mennyországokba (tendo). Ez összhangban van a hagyományos (sintó), japán gondolkodással, mely szerint az ősök itt élnek közöttünk, a természet erőiben. Forrás: Theresa Hanley: Inquiry Report on Zen Buddhist Funeral Rituals. http://www.stthomasu.ca/~parkhill/cj01/irepth.htm vagy http://www.terebess.hu/english/htheresa.html 2.1.4.3. Hagyományos kínai temetkezés 2.1.4.3.1. A családi kapcsolatok Ha az apa halt meg, akkor Kínában a legidősebb fiú lép a helyébe, ő lesz a családfő. Ha a legidősebb fiú hunyt el, a sorban következő fiú már nem veheti át a helyét. Ez esetben a legidősebb fiú legdősebb fia, vagyis azon az ágon az unoka. Az ő tisztje és felelősége az ősökkel törődni, elrendezni a temetést. 2.1.4.3.2 A temetési szertartás Két fő hagyomány ismeretes (1) A negyvekilenc napig tartó, amelynek az első hét napja a legfontosabb. Ha a család úgy kívánja, mindegyik héten imádkoznak. Ha a család nagyon szegény, az első hét első három napján mindenképpen imádkoznak az elhunyt érdemeiért és szerencsés továbblétesüléséért, a szokások szerint az a legszerencsésebb, ha a szegény család is tud annyit adni a kolsotornak, hogy az első hét végig imával teljen. A temetési költségek megfizetése a lányok dolga. A családfőnek kell legalább az első, de illő a második imát is mondania. A temetést, vagy hamvasztást is a családfőnek kell vezetni, elkezdeni. (2) A második hagyományban csak tíz napig tart az imaszertartás. Az első napon egy kezdő szertartás, és általában három napos ciklusokban a folytatás, egészen a temetésig vagy hamvasztásig. Majd a legvégén, száz nap múlva egy záró imaszertartást tartanak. Ez már nem kötelező, a család anyagi helyzetétől is függ, hogy megengedheti-e magának. A negyvenkilenc napos szertartás kapcsolódik szorosan a mahájána buddhizmushoz, hiszen a köztes lét (antarábháva, bardo) szerint a két tövábblétesülés közötti periódusban törődik az elhunyt széthulló halmazaival. A szertartásra összpontosító tudatok, mintegy jelzőfény, segítik a tudatot megtalálni a továbblétesülés számára elérhető legkedvezőbb formáját. 2.2 A mahájána buddhizmus fő jellemzőjének tartják a szertartások elterjedését, gyarapodását a közösség életében. Sokan a szerzetes tanítók világiak felé tett gesztusának tartják, illetve mások azt hangsúlyozzák, hogy a világi, népi igények hívták életre azt a sokféle szertartást, amelyet a nyugati szemlélők a sok mahájána irányzat hínajánától megkülönböztető jellegzetességének tartanak. Holott a tháravádában is ugyanúgy vannak szertartások, sők a hatodik században lejegyzett, a buddha beszédek (szutták) jelentését magyarázó (atthakathá) magyarázatok már a Buddha életével kapcsolatos szertartásokat a korai mahájánával megtévesztően hasonló pompával írják le, pl. Buddha temetésén istenek sokasága van jelen, és mindenki a maga módján szebbnél szebb, és illatosnál illatosabb módon fejezi ki tiszteletét és megrendülését Sákjamuni Buddha földi maradványainál (buddhaszaríra). 2 2.1 A legtöbb mahájána ünnepnek, szertartásnak van korai, ún. hínajána előzménye. Nyugati értelemben a meditáció gyakorlata és a szertartások összemosódnak. Ez a természetes velejárója a gyakorlat folyamán végzett imák, himnuszok, Buddha beszédek recitációjának, felajánlásoknak. Ezeket ráadásul naponta többször is elvégzi egy mahájána gyakorló, miközben a közösségekben végzett gyakorlást erősebbnek tartván az ilyen jellegű együttléteket is igénylik. 2 2.2 A mahájána legfőbb megkülönböztető jellemzője a bódhiszattva fogadalom, ennek letétele az egyik legtöbbet ismételt szertartás. A hagyományos ceremóniák, szokások, amelyek arra voltak hivatva, hogy összehangolják az egyénre és a közösségre szabott szabályok betartását egy ún. hétágú gyakorlatban (saptavidhá anuttara púdzsa) terjedtek el és váltak népszerűvé. Ezt a legtöbb 7
meditáció kezdetekor, sőt rendszeresen végzett tevékenység gyakorlattá nemesítése érdekében végezték. 1 2.2.3 Gyakori formula még a tiszteletadás (vandaná) nagy mesterek, illetve az őket megtestesítő jelképek előtt, illetve a sztúpák és egyéb emlékhelyek háromszoros megkerülése, valamint a hódolatadáskor, fogadalmakkor végzett leborulások önálló gyakorlatként végzett formája. Szinte mindig valamilyen ajándék felajánlásával jár együtt. 2.2.2.1 A hétágú gyakorlat és a világegyetem mandalájának a felajánlása A hétágú gyakorlat (yan lag bdun pa) a következő: a) Leborulás, tiszteletadás (púdzsa, phyag-'tshal) b) Felajánlás (vandaná, mchod-pa 'bul-ba) c) Beismerés, vallomás (bshags-pa) d) Örvendezés (rjes-su yi-rang) e) Kérés (bskul-ba), Vagyis Buddhától kérünk tanításokat. f) Ima (gsol-ba 'debs-pa) g) Felajánlás (bsngo-ba) Részletesen, gyakorlati oldalról: A HÉTÁGÚ GYAKORLAT ÉS A VILÁGEGYETEM MANDALÁJÁNAK A FELAJÁNLÁSA (A tibeti gyakorlat fordítása, Loszang Szönam előadása alapján) A) leborulás (phyag 'tshal ba) Amikor tisztelettel meghajlunk, az hódolat a testtel. Amikor a Buddhák tulajdonságait himnuszokban dícsérjük, vagy imát mondunk valakiért, az hódolat a szóban. A Buddhák testének, beszédének és tudatának, akár csak a legkisebb tulajdonságának a felidézése, az hódolat a gondolatban. Ekképpen hajlok meg a testemmel, a beszédemmel és gondolataimmal előtted, Sákjamuni Buddha. B) Felajánlás. (mchod pa 'bul ba) Képzeljük el magunk előtt a felajánlásokat: tiszta vizet, virágot, füstölőt, fényt, illatos vizet, ételt, zenét, és a világegyetem mandaláját majd ajánljuk fel tisztelettel mesterünknek, Sákjamuninak. Kétféle felajánlás van: Kézzel fogható felajánlás. (dngos 'byor gyi mchod pa) Gondolati felajánlás. (yid gyis sprul ba'i mchod pa) Illetve: A "kézzel fogható" javak felajánlása. (zang zig gi mchod pa) A feladat teljesítésének felajánlása.(sgrub pa'i mchod pa) C) Beismerés. (bshags pa) A legnagyobb megbánással ismerem be testem, beszédem és tudatom minden rossz cselekedetét, amelyeket a ragaszkodástól, a gyűlölettől és a nem-tudástól vezettetve követtem el. Ezekre négy hatásos ellenszer van: (gnyen po stobs bzhi) a) A bizalom ereje. (rten gyi stobs) Képzeljük el tárgyként a menedék jelképeit: Buddhát, a Tanítást (tankerék), a Közösséget (legalább két tanítvány), előttünk, fenn a térben, s folyamodunk hozzájuk oltalomért! b) A megbánás ereje. (rnam par sun 'byin pa'i stobs) 1 Kánoni szövegforrásai: Bhadracsarí pranidhána (a Gandavjúha szútra része); Triszkandha, az Upáliparipriccshából stb. Sok tantrikus szöveg is tanítja a hétágú gyakorlatot. 8
Ez azt jelenti, hogy emlékezünk testünk, beszédünk és tudatunk ragaszkodástól, gyűlölettől és nemtudástól vezettetve elkövetett ártalmas vagy rossz cselekedeteire, mint az időben felismert mérget kiadjuk magunkból. c) Az ellenszerek használatából fakadó erő. (gnyen po kun tu spyod pa'i stobs) Test, beszéd és gondolat olyan érdemes tetteivel mint a szútrákba vetett bizalom, a leborulások, felajánlások; elmélkedés a felébredés önzetlen szándékán (bódhicsitta); betekintés a dolgok végső természetébe, vagyis az ürességbe; valamint a mantrák recitálása és hasonlók a felébredéshez vivő úton tartanak bennünket. d) A bűnök feladásának az ereje. (nyes pa las slar ldog pa'i stobs) Elhatározzuk, hogy rossz cselekedeteinket, amelyek letérítenek a felébredéshez vezető útról, nem követjük el még egyszer. D) Őszinte öröm (rjes su yi rang) Érezzünk őszinte örömöt minden mások elkövetett, éppen elkövetett, elkövetendő érdemes és előrevivő cselekedete kapcsán. Amikor látunk valakit a legapróbb érdemeset vagy előrevivőt cselekedni, akkor örüljünk úgy, mint amikor egy koldus kincset talál. E) Kérés. (bskul pa) Kérjük a Buddhákat, hogy forgassák a Dharma kerekét és képzeljük el amint a Mester beleegyezik, s a tanítványok jelenlétében megforgatja a Tanítás kerekét. F) Könyörgés. (gsol 'debs) Kérjünk minden mestert, Buddhát, bódhiszattvát, hogy ne távozzanak a végső ellobbanásba (maháparinirvána), hogy éljenek köztünk világkorszakokon át cselekedve a jót minden érző lény örömére. Képzeljük el őket, amint kérésünkbe beleegyeznek, ás lássuk őket magunk előtt, amint köztünk vannak. G) Felajánlás. (bsngo ba) Minden összegyűjtött erényt és érdemet felajánlunk az érző lények javára, hogy mihamarabb érjék el a buddhaságot; hogy terjedjen a tanítás; hogy mesterünk éljen hosszú életet; hogy minden érző lény minél hamarabb békességben és boldogságban élhessen. Amikor mások számára ajánljuk fel a gyakorlattal szerzett érdemeket, akkor érezzük magunkban a szeretet és együttérzést. A hétágú gyakorlat megtisztít bennünket és összegyűjti érdemeinket. A beismerés a rossz hatásoktól tisztít meg, a többi gyakorlat pedig halmozza érdemeinket. Az őszinte öröm mások jó cselekedetei felett szintén fokozza az érdemeket, a felajánlás pedig kimeríthetetlenné teszi azokat. A hétágú gyakorlat az érdemhalmozás és megtisztulás minden lényeges elemét tartalmazza, és egyaránt szerepel a szútra és a tantra gyakorlatok között. Ezért fontos ezt a gyakorlatot addig gyakorolni, amíg el nem érjük a tökéletességet. A gyakorlat egésze, és különösen a vége, az érdemfelajánlás a meditációs gyakorlat végi feloldódással, az elképzelt, megjelenített világ feloldása, és a teremtő erőnk felett érzett öröm, az egész meditációs teremtő folyamat feloldása minden lény javára fontos eleme a mahájána gyakorlásnak. *** A bódhiszattva életútja avagy a megvilágosodás önzetlen szándékának napi fogadalmai Buddha szélesebb ösvényén, a több embert hordozi képes mahájána jármű legfőbb ismertetőjegye, hajtó ereje a megvilágosodás önzetlen szándéka, a bódhicsitta. Ennek a mindenre kiterjedő bemutatása Sántidéva műve, a Bódhiszattva életútja (sz.: bódhicsarjávatára, et.: csöpa-la dzsukpa). Ez a mű Nágárdzsuna tanítása szerint, a prászangika madhjamaka iskola filozófiai nézőpontjából foglalja össze a megvilágosodásra önzetlen 9
szándékkal törekvő lény teendőit. Ha belegondolunk, milyen nehéz egy ilyen fogadalmat teljesíteni: a nyugati ember számára szinte teljesen lehetetlen, ha nem tudja magát beleélni a keleti ciklikus, világkorszakok váltakozásával számoló időszemléletébe; illetve Buddha követői esetében is a korai iskolák nagy része, amelyeket utóbb hínajánának, csekélyebb értékű járműnek, keskenyebb útnak neveztek el, bele sem mert gondolni, hogy egy hétköznapi gyakorló minden más lény érdekében is a megvilágosodásra törjön. Később persze a ma élő egyetlen hínajána irányzat, a théraváda gyakorlói is eljutottak odáig, hogy kivételes esetben ők is elfogadják, látják értelmét a bódhiszattva fogadalomnak. (Ilyen fogadalmat tett Buddhaghósza, a híres páli nyelvű magyarázatok szerzője, illetve később tettek a thai és burmai királyok.) A mahájána is különös gondot fordít a megvilágosodás önzetlen szándákának az őrzésére. Az első gondolattól kezdve sok, a hétköznapi életbe illeszkedő, azt átnemesítő cselekedet szolgálja, az elején még a szélesebb ösvényt járó gyakorló számára is nagyon távoli és elérhetetlennek tűnő célt. Ezek a rítusok, és a világi ember megszokott tevékenységeire is tekintettel lévő gyakorlatok sora óvják kezdettől fogva a bódhicsittát. Ezért nem meglepő, hogy ha valaki a belső úton járva (et.: nangpe-lam) egészen más szemmel olvassa a Bódhiszattva életútjának a verseit. A mű tíz fejezetéből, a nemzetközi gyakorlattal egyezően az első nyolc fejezet olvasható magyarul. A kilencedik fejezet témája a bölcsesség, csak alapos buddhista filozófiai előképzettséggel érthető, szinte csak írott vagy szóbeli magyarázatok segítségével fordítható. Sántidéva a Nálandában, kora nagy kolostor egyetemén szerzetestársainak és tanárainak fejtette ki a mahájána tanításait. A tizedik, utolsó fejezet a Fogadalom (Pranidhána) egy, a könyv olvasásával (megértés, megvalósítás) szerzett érdemeket felajánló szertartás, illetve a teljesen megértett önzetlen szándék valódi fogadalma. Ezt sok kiadásból kihagyják, mert nem tartják elég filozofikusnak, noha a Bölcsesség fejezetet pedig éppen túl filozofikus volta miatt szokták kihagyni. A következő útmutató arra figyelmeztet, mennyire szétválaszthatatlan a Bódhiszattva életútjában elmélet és gyakorlat, és hogy a mahájána ösvényen mennyire egybefonódik szertartás és gyakorlat. A mű első nyolc fejezete könyvként világos, mindenki számára befogadható és érthető tanításokat kíván adni, nem gyakorló világiaknak is megfogadható tanácsokkal, illetve a későbbi gyakorlás magvait elültető versekkel, szakaszokkal, csakúgy, mint a Dhammapada. Így a mű a legelterjedtebb, a mai napig sok országban gyakorolt hétágú gyakorlat vagy hétágú felajánlás néven ismert szertartáshoz kapcsolódik (szaptavidhá anuttará púdzsá, et.: jenlag dünpe csöpa). 2 A bódhiszattva életútja olvasása a felajánlásokhoz I. fejezet Elhatározás 1-35. (választható) a) Leborulás (vandaná) I.36. II. fejezet b) Felajánlás (púdzsaná) II.1-7. (2-5. választható) i. Önmagunk felajánlása II.8. ii. A felajánlás megtétele II.9-23 2 Többféle felsorolás létezik, ezek tagjai változnak, sőt, még a névben említett hét ág is lehet több, vagy kevesebb. A következő szentiratokban mahájána és vadzsrájána változatok is előfordulnak: Bhadracsarípranidána (ez a Gandavjúha szútra része), Triszkandha (ez az Upáli-paripriccshá része) stb. 10
iii. Felajánlás a Három II.24-25 Drágaságnak iv. Menedékvétel II.26. c) Megbánás, beismerés II.27-31 i. Bűnbánat és halálmeditáció II.32-47. ii. Menedékvétel II.48-63. iii. A hibák megvallása II.64-66. III. fejezet d) Örvendezés mások III.1-3. érdemein e) Kérés III.4. f) Könyörgés III.5. g) Az érdemek felajánlása III.6. h) i. Önfeladás III. 7-21. ii. A bódhiszattva fogadalom III.22-23 iii. A megvilágosodás III.24-23. önzetlen szándékának a dícsérete (ima) IV. fejezet. A szertartás lezárása IV.1. [Sántidéva összegzi, hogy a bódhiszattva gyakorlatok szempontjából miért fontos ez a szertartás.] 11
Felhasznált irodalom: BH Britannica Hungarica. elektronikus kiadás, 2005 BP Buddhism in Practice, edited by Donald S. Lopez Jr., Princeton University Press, Princeton 1996. Gómez, Luis O.: A Mahāyāna Liturgy. In BP, 183-196. Kalupahana, David J. (ed.) Buddhist Thought and Ritual. Motilal Banarsidass, Delhi 2001 (=Paragon House Publ., 1991.) Kariyavasam, A. G. S.: Buddhist Ceremonies and Rituals of Sri Lanka. The Wheel Publications, No 402/404. Kandy, 1995. Pūja. Buddhista Misszió. (Az AMM Rend szertartáskönyve) Porosz Tibor: Rövid szövegek. A khuddhakapátha. TKBF Sántidéva: A bódhiszattva ösvény. 1-8. Fejezet. (Buddhista meditáció) F., kiadta: Magyarországi Karma Kagyüpa Közösség, Tar 2002. Végh József, Ceglédbercel, 2007. február 27. 12