XVIII. évfolyam 7. szám (207.) 2016 július S E P S I S Z E N T G Y Ö R G Y I EGYHÁZI TUDÓSÍTÓ A Pannóniában született Tours-i Szent Márton az egységes Európa elő fu - tára volt, annak az Európának, amely Szent Márton korában keresztény Eu ró - pát je lentett, és az irgalmasságra é pült. Születésének 1700. évfordulója alkalmából meghirdetett Szent Márton-em lékév szo rosan kötődik a Ferenc pápa ál tal az ir galmas ságnak szentelt rendkívüli szentévhez. Egyházközségünk az alábbi kis írással emlékezik a békesség és a könyö rüle - tesség szentjére. tel mében a katonák fiainak be kellett lépniük a légióba és ott meghatározott ideig szolgálatot teljesítettek, vagy valamilyen hivatalt kellett vállalniuk. www.katolikussepsi.ro Márton gyermek és ifjúkora Márton Kr. u. 316-ban vagy 317-ben született Savariában. Szülei jómódban élő pogányok voltak. Apja a római légió tisztjeként szolgált. A források tanúsága szerint édesapja és édesanyja valószínűleg szláv eredetű volt, bár egyes történetírók kelta származásukat is lehetségesnek tartják. Márton apja jutalmul Itáliában földbirtokot kapott, így a család Itáliába költözött. Gyermekkorát Márton Ticinum (Pavia) városában töltötte. Alig 12 éves, amikor azzal a gondolattal foglalkozik, hogy keresztény lesz és remeteként éli le éle - tét. Szülei akarata ellenére, azok beleegyezése nélkül kérte felvételét a keresztények közé. A püspök kézrátétele a 12 éves Mártont hittanulóvá, katekumenné avatta. A pogány szülők nem nézték jó szemmel, hogy gyermekük az új vallást követi, igyekeztek ettől eltéríteni. Egy római rendelet ér - Márton a katonaságnál Márton 15 éves korában apja kívánságára je - lentkezett katonai szolgálatra. Egy gyakorló lovascsapathoz került, mivel nagyon fiatal volt. 19 éves korában lett ténylegesen katona. Szolgálatának éveiben magatartása példamutató volt, méltó egy katekumenhez. Mindig talált lehetőséget erények gyakorlására. Katonaéveiről szóló feljegyzések megemlítik szerénységét és szolgálatkészségét. Mint katona kivívta társai megbecsülését. Légióját Galliába, Franciaországba küldték, ahol Amiensben teljesített szolgálatot. Az Amiensben töltött évek egyik eseményéről, amely még megkeresztelkedése előtt történt, minden életrajzírója megemlékezik. Különösen kemény tél volt Galliában, sokan meghaltak a nagy hidegtől. Márton minden ruháját elajándékozta a szegényeknek, csupán a rajtalévő ruhadarabok maradtak meg.
Egy napon késő este, járőrszolgálatból hazatérőben didergő koldussal találkozott. Köpenyét kardjával kettéhasította és az egyik felét a koldus vállára borította. Másnap álmában Krisztust látta ab ban a köpenydarabban, amelyet a fázó koldusra terített. Krisztus így szólt a fiatal katonához: Márton, a hittanuló öltöztetett engem ebbe a köpenybe. 339-ben, 22 éves korában keresztelkedett meg, szolgálati helyén, Amiensben. A kereszténnyé lett fiatal katona parancsnoka kérésére még két évig szolgált a légió kötelékében. A hadseregből való távozása előtt, 341-ben barbárok támadtak Galliára. A császár, Constans az ütközet előtt személyesen buzdította katonáit. Név szerint szólította őket és ajándékot adott át nekik. Márton nem akarta az ajándékot elfogadni és ennek okát közölte is az uralkodóval: a császárt szolgálta eddig, ezután Istent kívánja szolgálni. Ő viszont a csatától való félelemmel vádolta meg Mártont és ezzel magyarázta a seregből való kilépésének okát is. Márton a méltatlan vádat visszautasította és a császárnak azt válaszolta, hogy másnap a hadi felszerelés nélkül, Isten nevével az ajkán és a kereszt jelének a védelme alatt megy majd a csatába. Az ütközetre azonban nem került sor, mert a barbár frank sereg követeket küldött a császárhoz és békét kért. Az ellenség kérése, békeajánlata a császárnak is meglepetést okozott. A csodának is nevezhető fordulat egy súlyos veszteséggel járó csatát akadályozott meg. Márton miután elhagyta a katonaságot, felkereste a szentéletű poitiers-i püspököt Hiláriust és felajánlotta neki szolgálatát. Hilárius kitűnő segítséget kapott Márton személyében, akit hamarosan diakónussá akart szentelni. Márton azonban alázatosságból méltatlannak tartotta magát erre a tisztségre. Az egyházi rangfokozatok legalsó lépcsőjén kezdte szolgálatát és csak később vette fel a diakonátust a poitiers-i püspök kezéből. Márton hazatérése Pannóniába Márton nem töltött hosszabb időt Poitiersben. Álmában utasítást kapott, hogy térjen vissza szülőföldjére, Pannóniába és ott hirdesse Krisztus igazságát. Szülei Itáliából már korábban visszatértek Savariába. A fiatal diakónus 355-ben hagyta el Poitierst. Útközben hirdette az evangéliumot, térítette a po - gányokat. Pannóniába történő útja során számos 2 viszontagság érte. Egy alkalommal rablók támadták meg, de látva bátorságát, nem bántották, sőt egyik támadóját meg is térítette. Életrajzírói másik eseményt is feljegyeztek, amely útja során történt vele. Útközben Mártonnak többször megjelent egy alak, aki újból és újból közölte vele, hogy bármerre megy, bármit cselekszik is, az ördög mindenütt ott lesz, kíséri mindenhová. Hazatérése után Savariában megkezdte térítő munkáját. Édesanyját is a keresztény hitre vezette és megkeresztelte. A hagyomány szerint az egykor a szombathelyi Domonkos templom előtt álló kút vizével keresztelte meg. A kút helyén ma Rumi Rajki István szép Szent Márton szobra áll. Apja továbbra is a pogány hit követője maradt. Missziós munkája szülőföldjén nem volt zavartalan. A 4. században erősen fellángolt az eretnek ariánus mozgalom. Az ariánusok a keresztény hitet bátran hirdető Márton ellen támadtak. Elfogták, megvesszőzték és elkergették Saváriából. Az Itáliában töltött évek Útját Itália felé vette, hogy onnét Poitiersbe menjen Hilárius püspökhöz. Útközben értesült róla, hogy az ariánusok Hiláriust is elűzték Galliából. Márton Milánóban maradt, ahol térítő munkáját folytatta. Milánóban is az ariánusok akarata érvényesült, kikergették a városból, mint lázítót. Márton már kora gyermekkorában foglalkozott a gondolattal, hogy remete lesz. Milánóból történt elűzése után magányba vonult. Egy szigetre ment. Insula Gallinariának, Tyúk-szigetnek ne vezték azt a kietlen, kopár földdarabot, ahol má sodmagával egy buzgó pap társával bűnbánó, szemlélődő életet kezdett. Élelmüket nagyrészt a szigeten talál-
ható növények biztosították. Márton egy alkalommal mivel nem ismerte jól a növényeket mérges gyökeret evett és halálosan megbetegedett tőle. Nagy fájdalmában Isten segítségét kérte és betegségéből csodával határos módon felépült. Szigeti magányában értesült arról, hogy Hilárius száműzetését Constantius császár megszüntette, így a püspök visszatérhetett székvárosába, Poitiersbe. Márton 360-ban útra kelt, hogy Galliába menjen és Hiláriusnak térítő munkájában segítségére legyen. Remeteélet Galliában Visszatérése után azt tapasztalta, hogy a ke - reszténység Galliában csak a városokban vert gyökeret, a falvakban továbbra is a pogány hit maradt az uralkodó. Az eredményes térítő munkához segítőtársakat keresett. A Poitierstől alig két ki lo mé - ternyire fekvő kis település, Ligugé környékén remeteségbe vonult. Sokan csatlakoztak hozzá és követőivel hamar benépesült a domboldal. Márton összefogta, szervezte a remeték életét. Naponta közös imára gyűltek össze. Remetetársait és a keresztény hitre készülőket nap mint nap oktatta. Egy idő után felvette a szerpapi rendet, mert az egyház megkövetelte, hogy egy közösség vezetője diakónus vagy áldozópap legyen. Ligugében ki - alakult egy szerzetesi közösség, amely pontos szabályok szerint működött. Ruházatuk egyszerű volt, személyes tulajdonnal nem rendelkeztek. Imával és munkával teltek napjaik. A ligugéi szerzetesi közösség szemináriumnak tekinthető, itt készítették elő a hittérítő munkára a szeminárium lakóit. Márton élete legfőbb céljának a keresztény hit terjesztését tartotta. Sokat utazott, térítette a pogányokat, megszervezte a hitközségeket. Egyházközségeket létesített, amelyek később vallási központokká váltak. A megtérített vidékekre elküldte tanítványait, hogy folytassák a keresztény hit megszilárdítását. krónikák. Lupicinusnak, egy jómódú polgárnak fi - a tal rabszolgáját támasztotta fel imájával. Tours városának püspöke Apostoli buzgósága, példamutató alázata ré - vén Gallia-szerte ismerték és tisztelték. Hilárius püspök, akit az egyház később szentté avatott, 368-ban meghalt. Utódául a poitiers-i püspöki székbe Pascentius került. Három év múlva, 371- ben Mártont Tours püspökévé választották meg. A püspöki hivatalt alázatossággal viselte, bár megválasztása ellen tiltakozott. Csellel hívták el szerzetesi közösségéből és szinte az egész Tours óhajára került a püspökség élére. Püspökként is egyszerű életmódot folytatott. A IV. század végén a Római Birodalom hatalma meggyengült és az erős barbár támadások ellen már nem tudott kellő védelmet biztosítani. Belső ellentmondások is gyengítették a birodalom erejét. A félelemtől rettegő és megélhetéséért küzdő la - kosság az Egyházban látta megmentőjét, tőle várta sorsának jobbulását. Nagy tiszteletnek örvendtek az egyház püspökei, híveik atyjuknak tekintették őket. Márton szerénysége, egyszerűsége és az általa véghezvitt csodák következtében különös tiszte- Márton csodái Életét csodák kísérték. Isten így nyilvánította ki, hogy Márton az ő kiválasztottja. Első csodája Galliában a ligugéi kolostorban történt, ahol buzgó imával feltámasztott egy meg nem keresztelt hittanulót. Másik halott feltámasztását is feljegyezték a 3
letnek örvendett. Az új toursi püspök székhelyén is a régi csendes életmódot kívánta folytatni. Eredménytelenül. Ezért elhagyta székvárosát és Marmoutierben telepedett le, ahová csakhamar több fiatal szerzetes követte. Hittérítő tevékenysége Márton új helyén folytatta hittérítő munkáját, járta a falvakat, lerombolta a pogány bálványokat, helyükön templomot épített. Sorra alapította a ko - lostorokat, amelyeknek tagjai szintén a kereszténység terjesztésén munkálkodtak. A kitartó apostoli munka eredményeként Márton püspök elérte, hogy a toursi egyházmegye területén egyetlen po gány falu sem akadt. Az egyes falvak lakóit felkeresték és megtérítették őket. Az isteni Gondviselés csodák tételével segítette őt munkájában. Ilyen volt az amboisei pogány templom lerombolása. A kőből épített templom lerombolását az ezzel megbízott pap nem tudta végrehajtani. Márton püspök egész éjszaka imádkozott, hogy a pogányságnak ez a szimbóluma megsemmisüljön. Kérése meghallgatásra talált, a vihar reggelre ledöntötte a templomot. Máskor egy pogány isten szobra dőlt le közbenjárására. A pogány szentélyek helyén emelt templomokat egy-egy keresztény szent pártfogása alá he - lyezte, akiknek tiszteletét meghonosította és elterjesztette. Így lett Márton püspök Gallia apostola. Lelkipásztori munkája nem szorítkozott csupán egyházmegyéje területére. Térített az angersi és lemansi egyházmegyékben is. Emlékét a mai napig őrzik. Számos helység viseli nevét. Járt Normandiában, Picardiában és Flandriában is. Az írott források megtörtént tényként említik, hogy térítő útja során Chartres környékén meggyógyított egy 12 éves néma leányt. Trierben is járt, átutazott Párizson, ahol ölelésével egy bélpoklost tisztított meg. Sens vidékén pedig imájával elhárította a jégesőt. Látogatásának egyik vidéke Burgundia volt. Dél-Galliában kevesebb helyen járt, de köztudott, hogy részt vett a bordeauxi zsinaton és Vienneben is időzött. Itt gyógyította meg Paulinusnak, a ké sőbbi nolai püspöknek a szemét. Imájával meggyógyította Lycontius birodalmi helytartó ragályos betegségben szenvedő családtagjait. A helytartó hálából felajánlott adományát sem saját céljára, sem kolostora részére nem fo - gadta el. Erre Lycontius az összeget rabok kiváltá- sára utalta. Rabokat engedett el Márton imájára Avitianus, az egyik galliai provincia zsarnok helytartója is. Istentől álmában kapott intésre kegyelmezett meg a halálra ítélt foglyoknak. A püspök eljutott a császár udvarába is. I. Va - lentinianus nem akarta fogadni, megtiltotta, hogy színe elé bocsássák. Márton a tilalom ellenére is bejutott a palotába. A császár trónjából lángok csaptak ki, mire az uralkodó felugrott, a főpap elé sietett és kérését teljesítette. Szent Márton halála és temetése Csodák sora kísérte Márton püspök működését: betegek gyógyítása, halottak feltámasztása, ör - dögtől megszállottak megszabadítása volt a bizonyítéka az ő isteni kiválasztottságának. Fáradhatatlanul dolgozott a hit terjesztésén még idős korában is. Nyolcvan éves elmúlt, de még járta a vidéket, látogatta az egyházközségeket. Munkája mellett készült a nagy útra, várta halála közeledését. Nem a kedves marmoutieri kolostorában érte a halál, hanem vidéki munkája során Candesben, ahová az egyházközségben jelentkező viták elsimítására utazott. Visszatérése előtt gyengének érezte magát, tudta, hogy el kell hagynia szerzetestársait. Több napig magas lázzal feküdt hamuból készített fekhelyén. Nem engedte, hogy szalmából vessenek ágyat számára. Szép imával búcsúzott el az őt körülállóktól. Halála óráján így imádkozott Istenhez: Uram, ha népednek még szüksége van rám, nem vonakodom a munkától. Az Úr azonban szólította és magához hívta egy vasárnapi napon, 397. november 8-án. Halálhíre futótűzként terjedt el, Galliaszerte hatalmas részvétet váltva ki. Né hány nap alatt nagy tömeg gyűlt össze Candesban. Holttestét több város is magának követelte. Poitiers és Tours egyaránt azon volt, hogy náluk he lyezzék nyugalomra a püspököt. A holttestet vi gyázva őrizték. A toursiak az őröket kijátszották, és az ablakon kiemelték Márton földi maradványait. A Loire folyón csónakban vitték a székvárosába, Toursba. A város előtti keresztény temetőben temették el november 11-én. Temetésére közel 2000 szerzetes érkezett Toursba és hatalmas tömeg vett búcsút püspökétől, akit évtizedek alatt szívébe zárt. Sírja fölé tanítványa, Brictius kápolnát emeltetett. Szent Márton életéről egyik tanítványa, Sulpicius Severus írt könyvet Vita Martini címmel. 4
Adalék Szent Márton élettörténetéhez Szent Márton korában éltek olyan püspökök is, akiknek gyarló tulajdonságáról a szentek legendái is említést tesznek. Közéjük tartozott Brictius, vagy már a középkorban is használt magyar ne - vén Bereck. A legenda szerint őt Márton még gyermekként vette magához, majd a Marmoutier-i kolostorban neveltette. Amikor Mártont püspökké választották, ő lett a diakónusa. A feljegyzések szerint irigy és öntelt volt. Mártont mások előtt bolondnak ne - vezte, azt mondta róla, hogy elment az esze. Mártonnak fülébe jutott a dolog, de megbocsátott neki, hiszen tudta, hogy halála után ő lesz majd az utódja. Miután valóban ő lett a püspök, akkor is kevély maradt, de testi tisztaságban élt. Már harminc éve töltötte be a hivatalát, amikor mosónője teherbe esett és gyermeket szült, Be - recket pedig azzal vádolták meg, hogy ő a gyermek apja. Hívei ellene fordultak... A történetet a Legenda Aurea meséli el, amelynek Bereckről szóló fejezetét az 1500-as évek elején fordították le először magyarra. A kézirat a Cor nides-kódexben maradt fenn. (Részlet a mai helyesíráshoz közelítő átírásban) Sok időtől fogva elhallgattuk a te paráznaságodat Szent Márton kegyességéért, de immár semmiképpen a te fertőzetes kezedet meg nem csókolhatjuk. Ezeket hallván, Bereck nagy erősen tagadja vala mondva, hozzátok elém az gyermeket, kit szült az asszonyállat. Mikoron az harminc napos gyermeket elhozták vala, mondá néki Szent Be reck: Kérdezlek tégedet Istennek fiára Jézusra, mondd meg mindeneknek előtte... én vagyok a te atyád? És mondá a kisgyermek: Nem te vagy az én atyám. Az népek pedig keserítik vala Berecket, megkérdené-e ki volna őneki atyja. Felelé Szent Bereck: Nem az én dolgom. Megtettem, ami en gem illetett. A népek továbbra sem hittek Berecknek. Er - re ő, hogy bizonyítsa igazát, égő szenet tett a köntösébe, úgy kereste fel Márton koporsóját. A szén nem égette ki a ruhát. Miképpen az én ruhám az eleven széntől égés nélkül maradott, azonképpen az én testem tiszta az Szent Márton és Bereck asszonyállat illetésétől. A Tours-iak ezt a magyarázatot sem fogadták el, hanem bosszúbeszédeikkel és bosszútételeikkel tovább gyötörték. Bereck a történtek után elzarándokolt Rómába, hogy ott tegye jóvá, amit Szent Márton ellen vétett. Hét évig volt távol. Amíg Rómában volt, Tours-ban előbb Justiniust, majd az ő halála után Armeniust választották püspökké. Mire visszatért, Armenius is meghalt, ő pedig visszakerült a püspöki székbe. A középkortól kezdődően Berecket is szentként tisztelték, de kultusza korántsem vált olyan általánossá, mint Mártoné. Korábban a Szombathelyhez közeli Kólomban (ma Kulm - Burgenland) volt Bereck tiszteletére szentelt templom, de mára elpusztult. Forrás: internet Urunk! Vezess minket Szent Márton példája nyo mán az Istennel való örömteli találkozásra, amely felébreszti bennünk a hősiességet és megnyitja szí vünket embertársaink számára. Segíts minket, hogy a hősiesség örömteli gyakorlása tegye hitelessé hitvallásunkat! 5
E. Isenhour: Add tovább Ha van valamid, ami jó, Ami barátaiddal megosztható, Legyen bár csak egy apróság: Hozhatja Isten áldását. Add tovább! Lehet, hogy csak egy dal, mely vidám, De segít megharcolni egy-egy csatát. Lehet, hogy egy könyv, mely érdekes, Egy kép vagy pillantás, mely kellemes Add tovább! Ne feledd a másik fájdalmát! Te kell, hogy segítsd az úton tovább. Egy kedves szó vagy egy mosoly Áldás lehet a másikon. Add tovább! Ha tudsz egy kedves történetet, Vagy hallottál az utcán jó híreket, Vagy jó könyvet rejt a szobád, Mely segít elűzni a másik bánatát, Add tovább! Ne légy önző a szívedben, De viselkedj a legnemesebben. Tedd a közösbe kenyered, Hogy társaid is egyenek. Add tovább! Ha az Isten meghallgatta imád, S az égből áldást küldött le rád, Ne tartsd meg csak magadnak, Míg mások sírnak, jajgatnak. Add tovább! Kedves hívek! Érsek atyánk 581/2016. számú körle - velében elő írta a liturgiában való részvételünk módosított szabályait. Idézek a körlevélből: A hívek állnak a Kezdőének elejétől egészen a könyörgés végéig. (Bűnbánati cselekmény, Uram irgalmazz, Dicsőség ha van, könyörgés) Állnak: Alleluja éneklésekor, evangélium előtt, az Evangélium, A Hitvallás (Hiszekegy) és Egyetemes könyörgések alatt. Állnak: Az imádkozzatok testvérek felszó lí - tás tól a Szent-szent végéig. Állnak: Az Ő általa végétől a béke átadása válaszáig. Állnak: Az áldozási könyörgés és az áldás alatt, valamint kivonuláskor. A béke köszöntés átadásában a helyes az, ha mindenki csak a hozzá legközelebb állóknak és mértéktartóan fejezi ki a béke jelét. Főegyházmegyénkben tilos a kézben való áldoztatás. Nálunk is egyre elterjedtebb, hogy a kis - gyermekek is áldozáskor felvonulnak, és a pap áldást ad rájuk. A szentatya tanítása szerint: nem helyes a szentáldozást más paraliturgikus vagy udvariassági cselekményekkel összetéveszteni. Ezért ez a gyakorlat nem helyes. Itt szentségkiszolgáltatás történik, ami nem azonos az áldással. Ahol ragaszkodnak ehhez, a szentmise befejezése után meg lehet ezt tenni. Kérjük a kedves híveket, hogy lehetőség sze rint tartsuk be Érsek atya rendelkezéseit. Szabó Lajos, plébános 6
Amit magamnak kívánok Sötét éjszakámban: Isten világosságát; Döntéseim előtt: Igéjének útmutatását; Ha elestem: Jézus Krisztus felemelő, mentő kezét; Szenvedéseimben: szeretetének megtapasztalását; Magányomban: Isten vigasztaló közelségét; Kétségeim között: szent biztatását enyém vagy! ; Ha vétkeztem: Jézus bűntörlő vérének elfedezését; Betegségben: Isten hűséges oltalmát, gyógyírját; Szegénységben: hogy Istenben legyek gazdag; Jólétben: Krisztus szegénységének a jutalmát; Gyengeség közepette: Krisztus erejét; Jólétben, egészségben: hálás, áldozatos szívet; Halálfélelemben: a mennyei otthon hívogató fényét, s hogy megváltó Krisztusom kísérjen el a célig. Ott már minden kívánságom felettébb beteljesült. Gégény István El nem mondott ima Fáj, hogy nem szólhatok. Bár mondtam volna ezernyi szép gondolatot, Mégis itt ülök szavaim börtönébe zárva, Süket csendet hallgatok. Fáj, mert adni vágytam, Helyette most én kapok. Mégsem bánom már, hogy így lett, Hisz oly gyakran hiába szólalok. Mert az igaz fohász nem az ajkakon, Benn a szívben fakad. Nem száll tova szép szavakon, Örökre bensőm kincse marad. Szállni tanul a lelkem, Szólni a szám, Közben a csend néma szárnyain Az Úrhoz talál imám. Biblia vs. mobiltelefon Kíváncsi lennék, mi történne, ha úgy bánnánk a Bibliánkkal, mint ahogy a mobilunkkal? Mi lenne, ha a Bibliánkat is a pénztárcánkban és a táskánkban hordanánk? Mi lenne, ha jó párszor elővennénk a nap során? Mi lenne, ha visszamennénk érte, ha valahol otthagytuk? Mi lenne, ha úgy olvasnánk, mintha ezt a szöveget személyesen nekünk írták volna? Mi lenne, ha úgy bánnánk vele, mintha nélküle nem tudnánk élni? Mi lenne, ha ezt vennénk a gyerekeknek ajándékba? Mi lenne, ha utazás közben is olvasgatnánk? Mi lenne, ha ehhez fordulnánk segítségért, amikor veszélybe kerülünk? Lehet, ha ezt elolvasod, a következőre gondolsz: Hmmm... hová is tettem a Bibliámat? Ja, és még valami: ellentétben a telefonnal, nem kell amiatt aggódnunk, hogy megszakadt a kapcsolat, mert Jézus már kifizette a számlát! Remélem, ez segít elgondolkozni arról, hogy mi is fontos igazán számodra? És végül: itt nincsenek sikertelen hívások! 7
Az utolsó út Taxis vagyok. Egyik éjjel megérkeztem a meg adott címre és dudáltam. Néhány perc vá ra - kozás után megint megnyomtam a dudát. Ez volt aznapra az utolsó fuvarom, úgyhogy már azon voltam, hogy inkább hazaindulok. De aztán mégis kiszálltam, elsétáltam az ajtóig és becsöngettem. Egy pillanat! válaszolt egy törékeny, idős hang odabentről. Kisvártatva kinyílt az ajtó. Ki - lencvenéves-forma, aprócska asszony állt előttem. Kartonruhát viselt és kis kalapot. Úgy nézett ki, mintha egy régi, fekete-fehér filmből lépett volna ki. Mellette egy kis bőrönd pihent. Körülnéztem. A bútorokat fehér lepedőkkel terítették le. A sa - rokban egy kartondoboz árválkodott, mindenfé - lével teletömve. Kivinné a bőröndömet a kocsihoz? Szeret - nék néhány percre egyedül maradni. Aztán, ha ön is úgy gondolja, visszajöhetne értem, hogy lekísérjen az autójáig. Nem vagyok valami jó erőben. Miután beraktam a bőröndöt a csomagtartóba és visszaértem, belém karolt. Lassan, nagyon lassan odasétáltunk a taximhoz. Közben végig a kedvességemért hálálkodott. Semmiség feleltem. Minden utasommal úgy bánok, ahogyan mástól is elvárnám, hogy az édesanyámmal bánjon. Milyen jó fiú maga! mondta, ahogy beült a hátsó ülésre. Ideadta a címet, aztán megkérdezte: Mehetnénk esetleg a belvároson keresztül? Nem az a legrövidebb út vágtam rá gyorsan. Ó, azt egyáltalán nem bánom mondta. Egy hospice-házba tartok. Belenéztem a visszapillantó tükörbe. A szemében könnycseppek csillogtak. Nincs már családom. Mindenki meghalt. Nagyon csendesen beszélt. A doktor úr szerint nekem sincs túl sok hátra. Csendben a műszerfalhoz nyúltam és kikap - csoltam az órát. Mit szeretne, merre menjünk? A következő két órában bebarangoltuk a vá - rost. Megmutatta nekem azt az épületet, ahol réges-régen liftes kisasszonyként dolgozott. Aztán elmentünk abba a városrészbe, ahová új házasként a férjével költöztek. Egy picit megálltunk egy bú - t orraktár előtt. Azt mondta, lány korában az még bálterem volt, és a többiekkel odajártak táncolni. Néha megkért, hogy álljak meg egy-egy sarkon vagy egy épület előtt. Nem mondott semmit, csak maga elé révedt. Ahogy a hajnal első sugarai megjelentek a ho - rizonton, azt monda: Most már mehetünk. Elfáradtam. Szótlanul haladtunk a megadott címig. Két alkalmazott jelent meg, ahogy megérkeztünk az ajtó elé. Profi udvariassággal segítették. Kinyitottam a csomagtartót, és elvittem a bőröndöt az ajtóig. Az utasomat már beültették egy kerekesszékbe. Mennyivel tartozom? kérdezte és benyúlt a retiküljébe a pénztárcájáért. Semmivel feleltem. Magának is meg kell élnie valamiből mondta. Vannak más utasaim is szereltem le. Aztán, egy hirtelen ötlettől vezérelve lehajoltam és megöleltem. Meglepő erővel szorított magához. Nagy örömöt okozott egy kis öregasszonynak mondta végül. Köszönöm. Megszorítottam mindkét kezét és visszasétáltam a kocsihoz. Hallottam, ahogy mögöttem be - csukódik a ház ajtaja. Egy életre zárták rá az ajtót. Aznap csak vezettem, céltalanul. Nem vittem utasokat. Nem volt kedvem be - szélgetni. Egyre csak az járt az eszemben, mi lett volna, ha az asszony egy dühös sofőrt fog ki? Vagy valakit, aki türelmetlen? Vagy mi lett volna, ha én ma gam vagyok türelmetlen és elhajtok kopogás nélkül? Lassan megértettem, hogy egész életemben nem tettem még fontosabb dolgot, mint előző éj - szaka. Egész életünkben a nagy dolgokra várunk. És a nagy dolgok néha meglepő álruhában ér - keznek: úgy vannak csomagolva, hogy aki nem figyel, az észre sem veszi, mennyire fontos lehetőséget mulasztott el... Forrás: internet 8
A boldog élet titka Az embereket nem aszerint kellene osztályoznunk, hogy hivők-e vagy sem, hanem hogy ki keresi boldogságát önmaga bálványozásában, s ki akar munkálkodásával hozzájárulni a közösség boldogításához. Lehet hinni Istenben, Jézus Krisztus istenségében, lehet csalóka hitünk, mely nem segít közelebb embertársainkhoz. Sokszor elfeledjük, hogy a sá tán nem ateista. Ezer lehetősége van rá, hogy megbizonyosodjon Isten létezéséről. Lehet Istenbe vetett hitünk, és mégis élhetünk üdvön kívül, ha nem vagyunk szeretetbe gyökerezve. Abba a szeretetbe, amelyet nem tudunk másképpen meggyőzően kimutatni, mint úgy, hogy közöljük a másik emberrel. Egy gyermek sem bizonyíthatja apja irán ti szeretetét, ha nincs egyetértésben testvéreivel. Nem elég hívőnek lenni, szeretetben kell élni is. Vonatkozik ez a nem hívőkre is. Vannak, akik csak önmagukért élnek, és vannak, akik szeretetben, testvériességben, egy igazságosabb világ reményében. Emlékszem néhány barátomra a háborúból: vál lalták inkább a kínzásokat, mintsem hogy bajtársaikat elárulják, önmaguk legmélyén megérezték, hogy a mások szeretete olyan érték, amelyért életet áldozni is érdemes. De miben is rejlik a boldog élet titka? Egyszerűen: el kell ismernünk, hogy egy végtelen kereső úton vagyunk. Ez az út azonban ön - magunk megismeréséhez vezet. Minden ember a végtelenség bélyegét hordozza szíve mélyén, mind a szerzetes, mind az emberi jogokért küzdő társadalmi munkás. Aki szeret, meg kell ismernie a kellemetlenséget és keserűséget is. Te szenvedsz, s ez nekem is fáj. Veled együtt fogok küzdeni, mert a téged ért rossz az enyém is. Akinek bátorsága van erre az útra lépni, kifejezhetetlen örömet fog érezni. Semmit sem nyer anyagiakban az, aki azért szenved, hogy a másik boldog legyen. Azonban olyan belső örömet fog tapasztalni, amit nem lehet szavakba önteni. Csak azok értik meg, akik már átélték. Máskor a küzdelem súlya és keserűsége ragad magával. Az ember mindent feláldozott, nyugalmát, jogos biztonságát és belülről mégis emészti valami: Mi lesz az enyéimmel, mi lesz vele? az igazságért mindent kockára tettem, s végül magam fizetek érte. A könnyek ellenére olyan boldogság árad el az emberen, amit semmi más nem képes megadni. Ez már a végső siker és beteljesedés akkor is, ha sírás követi, akkor is, ha derű. A boldog élethez sok nélkülözhetetlen összetevő kell: lakás, otthon, gyermekek, munka. Megannyi apró részlet, ami része a boldogságnak, de ami mégsem elegendő. Ha a dolgok mélyét akarjuk felfedni, messzebb kell mennünk egyszerű si - kernél, szerencsénél. Néha hiába akarja valaki szeb bé tenni övéi életét, mégis szomorúnak, le - vertnek érzi önmagát. Az ember legszívesebben határokat szab magának, de azután szélesíteni kénytelen, ha az emberi kapcsolatok és találkozások sikertelenségeiben is át akarja élni a szeretetet. Meg kell találni a szeretet közlésének azt a módját, amely személyének sajátossága. Az édesanya nem úgy éli saját valóságát, szeretethivatását, mint egy pap, mégis átélheti. A boldog élet a szeretetre való rátalálásban rejlik, azon keresztül, amik vagyunk, vagy amikké le szünk. Nem az utolsó napon, hanem a jelenben. Ha meghalunk, megszűnik a homály, a sötétség, s olyanoknak látjuk magunkat, amilyenek vagyunk: egyesülve vagy elszakadva Istentől. Az ítélet nem büntetés. Egyszerűen e lámpa világánál tisztán látjuk magunkat. Több évvel ezelőtt hajótörést szenvedtem a Rio de la Plata folyón. Másfél órán keresztül küzdöttem az árral, s akkor elmerültem. Semmire sem emlékszem többé. Amikor kihúztak a vízből, odavetettek a többi halott közé, a hajó fenekére. Csak később húztak ki, amikor észrevették, hogy megmozdultam. Visszaemlékszem, hogyan is néztem szembe a halállal. A bűnbánat felindításakor buzgón kértem Istent bűneim megbocsátására, ezt tudom. Azonban csakhamar egyetlen gondolat kezdett gyötörni, mindaz, amit meg kellett volna tennem, és nem tettem meg. Úgy éreztem, hogy csak olyan mértékben remélhetek irgalmas segítő kezet Istentől, amennyiben én nyújtottam a szegényeknek. Olyan ez, mint egy lánc: van Isten és vannak szenvedők. Ez a kettő egyet képez. Másokon segíteni annyi, mint Istent szeretni. Kilépni önmagunkból, szeretetből másra irányulni végső fokon ez az igazán boldog élet titka. 9
Sikertelenség nem létezhet ott, ahol a jócselekedeteket mindennapi szokássá változtatták. Nem egy társam életének voltam tanúja, akik roskadoztak az élet terhe alatt, s amikor mások felé fordultak, újjászülettek... Egyetlen teljes sikertelenség létezik az életben: az önmagát kielégítő én. Ez a meghatározás érvényes magára a sátánra is. Szabad akarok lenni, de önmagamért, s nem azért, hogy szeressek. Ez juttatja eszembe édesapám utolsó örömét. Néhány nappal halála előtt történt. Legnagyobb boldogsága az volt, hogy megbeszélhette az építésszel egy lakás központi fűtésének szerelési részleteit. Milyen boldog vagyok vallotta be, hogy utolsó erőfeszítésemmel jobbá tehettem mások életét. Ez volt a legszebb módja annak, hogy felkészüljön a nagy találkozóra. Majd ha megtanultunk igazán testvérek lenni, akkor mondhatjuk teljes bizalommal: Mi Atyánk. (Pierre abbé nyomán) Elgondolkodtató Igen, folyamatosan félrevert harangok mellett nem lehet családot alapítani, munkát vállalni, gye reket szülni. Abba kellene hagynunk az ál - landó pánikolást, nyafogást, siránkozást és merjük ki mondani a gyerekeink, fiataljaink előtt, hogy eny nyi cipőnk, ruhánk soha nem volt, és őseinknek sem volt az elmúlt ezer év alatt, és azt is mondjuk el, hogy ilyen mennyiségű élelmiszer, információ, luxuscikk soha nem volt még a Kárpát-medencében. Nehéz a magyar ember sorsa? Igen, vagy 10-20 kilóval átlagban valóban nehezebb a kelle té - nél, és ezért kell fogyókúráznunk. Ennyi kövér ember, megműveletlen föld, le - szüreteletlen almafa, megkapálatlan szőlőtőke so - ha nem volt itt a Kárpát-medencében! Böjte Csaba Arra a kis időre 1979-ben, több mint huszonöt évvel ezelőtt történt. Pannonhalmán a monostorban meghalt egy atya. Nem volt még hetvenéves. A szomszéd szobában lakó idős atya hetvenen túl szólt az elöljárónak: Szeretnék átköltözni a szomszéd szobába, mert mérhetetlenül sok könyvem van. A szomszéd szoba húsz centivel szélesebb volt, mint amelyikben ő lakott. Az elöljáró válasza: Rendben, legyen türelemmel; kimeszelik, fölcsiszolják, lelakkozzák, két-három hét, s átköltözhet. Lajos bácsi a kapus, aki már ki tudja, mióta vannak, akik azt mondják, Szent István óta ott van a kapuban, s tud mindent, és ismer mindenkit, mint egy igazi portás, délután, amikor az atya szokás szerint sétára indult, utána sietett. Igaz, amit hallok? Mit hall, kérem? Hát azt, hogy át akar költözni a szomszéd szobába! Igen, kérem, mert tudja, mérhetetlenül sok könyvem van... De atya! Arra a kis időre!? S ez az atya 2007-ben a századik évébe lépett. Huszonöt év telt el azóta. Betöltötte már a századikat, amikor eltemettük. Nincsen kis idő. Van, az idő, amely rendelkezésünkre áll, s ez az idő könyörtelenül múlik. A fiataloké talán lassabban, az idősebbeké gyorsabban. Egy idős bácsi mondta egyszer nekem: Tu - dod, az órák, a percek lassan múlnak. De az évek, az évtizedek... Nincs kis idő. Van az idő, ami múlik. De ez az idő telik is. A múló idő telik: teljesedhet, gazdagodhat. Rajtunk áll, elmúlatjuk-e vagy hogy értelmesen töltjük-e el. Nincsen kis idő. De van az idő, a múló, a mi időnk, amit ajándékba kaptunk. Azért kaptuk, hogy teljen. Korzenszky Richárd, OSB 10
Zsámbék A későromán/koragótikus, romjaiban is fenséges bazilikát a premontrei szerzetesek építették az 1200-as évek közepe táján. Az 1773-as földrengés félig lerombolta, azóta nem építették újjá. A település feletti magaslaton álló zsámbéki templomrom a hazai késő román kori templomépítészet egyik leglátványosabb emléke. A premontrei prépostságot a 13. század első felében alapították. Az ősi hagyomány szerint a fehér kanonokok II. István király (1116-1131) hívására Prémontréból ér - keztek Magyarországra. A premontrei prépostságot Keresztelő Szent János nevére szentelték fel, alapítói Ainard fiai voltak. A francia eredetű család fontos szerepet játszott a korszak politikai életében. Ez is magyarázza, hogy a nagyobb prépostságok közé tartozott. Voltak időszakok, amikor 20 szerzetes is élt falai között. A monasztikus rendek késő középkori hanyatlása itt is jelentkezett, 1475-77 között Má tyás ki - rály a pálosoknak adományozta, s a török foglalásig ebben a formában működött. Buda és környé- kének török elfoglalása nyomán 1543-ban megszűnt benne a szerzetesi élet. Az elhagyatott templom viszonylag épségben vészelte át a török kor időszakát, de a 18. században végleg rommá vált egy földrengés következtében. A megmaradt épület a háromhajós, három-apszisos, nyugati homlokzatán kéttornyú prépostsági bazilika jórészt megőrizte 13. századi részleteit, néhány elemében viszont az 1475 körüli késő gótikus átalakítás nyomait mutatja. Az elmúlt évtizedekben nagyszabású ásatás tárta fel a korábbi templomépület maradványait, a hozzá tartozó temetkezéseket, és a sokkal romosabb állapotban lévő kolostorépület részleteit. En - nek eredményeként ma kiállítás mutatja be a hazai premontrei építészet kiemelkedő emlékének történetét és régészeti kutatását a kolostor egykori pincehelyiségében. A rendszerváltást követően két helyen telepedett vissza a premontrei rend: Csornán és Gödöllőn van jelenleg rendi közösségük. Két gimnáziumot is fenntartanak, Szombathelyen és Gödöllőn. Forrás: internet A zsámbéki Romtemplom 11
12 A szent keresztségben részesült: Imreh Bence, Csiszér Kristóf. Szent házasságot kötöttek: Farkas István Hadnagy Zsuzsa, Orsi Csa - ba Pál Zsófia, Nagy Előd Ursu Csengelle. Az Úr hazahívta: Kovács Irma, Kondra György. Irgalmas Jézus, adj nekik örök nyugodalmat! Sarlós Boldogasszony július 2 A megfogant és sarjadó élet feletti öröm ki - feje zéseként a búza érését, az aratás kezdetét is régtől e napon ünnepelték. Amikor Erzsébet meg - hallotta Mária köszöntését, örömében megmozdult méhében a gyermek, maga Erzsébet pe dig eltelt Szentlélekkel.... Boldog, aki hitt an nak a beteljesedésében, amit az Úr mondott neki! A négy evangélista közül Lukács írja le az is - mert eseményt, Mária látogatását Erzsébetnél. Az örvendetes rózsafüzér második titka áll e jeles nap középpontjában Akit te, Szent Szűz, Erzsébetet látogatván méhedben hordoztál. A középkorban vigíliája és nyolcada volt. Az egyházi ünnep viszonylag későn, csak a XIII. szá - zadban, a ferencesek révén terjedt el; 1389-ben vált egyetemessé az Egyházban. Mária útnak indul. Azért indul, hogy segítsen. Az Istennel való találkozás a másik ember felé kell fordítson bennünket. Nem tarthatom meg magamnak, amit kaptam. Nem csak nekem, mindenkinek akarja rajtam keresztül adni az Isten. Mária példája erősítsen a másik emberhez való fordulásomban. MAGUNKRÓL MAGUNKNAK Portugáliai Szent Erzsébet július 4 Portugáliai Szent Erzsébet (Izabella) Árpádhá zi Szent Erzsébet unokahúga, nevét is tőle kap - ta. 1271-ben született Aragóniában királyi családból, anyja Jolánta volt, II. Endre magyar király leánya. Hazájában Izabellának nevezik. Már szü - letése békét szerzett: az örömre kibékült atyja és nagyapja, akik éppen háborúban álltak egymással. 12-13 éves gyermeklányként felesége lett a portugál Dénes királynak. Két gyermeket szült. Hősies volt a gyötrelmekben és a nehézségekben: imádkozott és jót cselekedett. Férje hűtlen sé - gét és iszákosságát türelemmel viselte. Még tör - vénytelen gyermekeit is nagy szeretettel nevelte. Férje halála után javait a szegényekre hagyta és ferences harmadrendi lett. De még a zárdából is segítséget kellett nyújtania nagy problémákban. Szeretett volna békét teremteni egymás ellen há - borúzni készülő fia és veje között. 1336. július 4-én Estremosban hunyt el menye és fia karjaiban. A coimbrai klarissza zárdában te - mették el. 1612-ben sírját felbontották és testét teljes épségben találták. 1625-ben avatta szentté VIII. Orbán pápa. Élő adás! Minden vasár- és ünnepnapon a 9,00 órás szentmisét élőben közvetítjük a központi Szent József plébániatemplomból. A hallgatáshoz a http://szentjozsef.katolikussepsi.ro weboldalon megjelenő Élő adás ikonra kell kattintani, majd követni a megjelenő utasításokat. EGYHÁZI TUDÓSÍTÓ Katolikus havilap. Kiadja a sepsiszentgyörgyi Szent József plébánia. Főszerkesztő: Szabó Lajos. Szerkesztőség: Sepsiszentgyörgy, Viitorului 2/A/4, tel. 0722-687 448, egyhazitudosito@gmail.com Szerkesztés, nyomdai előkészítés: Dávid Péter. Nyomda: DEICO Sepsiszentgyörgy ISSN: 2248-1532