K.E.Bliss: Gréta és a Tavirózsák birodalma

K.E.Bliss: Gréta és a Tavirózsák birodalma

A tavaszi nap játékos sugarai örömtelire festették az égboltot, a bárányfelhők vidáman kergették egymást az égen. A futó zápor gyönyörű szivárványt festett a horizontra, hidat emelve a Tündérbirodalomba. Gréta szomorkásan nézte az ablakból a záport, de amilyen hamar érkezett, olyan hamar távozott is, így újra a szikrázó napsütés hívogatta a gyerekeket játszani kertekbe, játszótérre, erdőbe, rétekre. Gréta szeme felcsillant, mégsem mossa el az eső a kirándulást! A család össze is csomagolt és indultak Szentendrére. Szentendre a Dunakanyar ölében ringatózott, az óvárosban álló házak régi történeteket meséltek. A macskaköves úton még most is megdobban a lovak patája, még körbe lehet járn i S z e n t e n d r é t lovaskocsin. Gréta és szülei a Bükkös patak partjához vették az irányt, azt tervezték, hogy onnan sétálnak fel a Fenyvesbe. Induláskor magukhoz vettek egy zacskót, hogy abba gyűjtsék a szemetet, amíg kirándulnak. Egy hatalmas kőhíd alatt vezetett át az útjuk, a hídon négysávos autóforgalom süvített. Már ezalatt a rövid szakasz alatt sok szemetet szedtek öszsze, Gréta elszomorodott, amiért az emberek nem törődtek a környezetükkel. De ahogy egyre feljebb haladtak a patak partján, egyre szebb és vadregényesebb lett az útjuk. Gréta élvezni kezdte a kirándulást, elhaladtak egy játszótér mellett, ahol hintázott egy keveset. 1

Hangosan kacagott, amint a lágy szellő simogatta az arcát, miközben szélsebesen szelte ketté a levegőt a hintával. Továbbindultak, s egyszer csak egy kutya csaholására lettek figyelmesek. A patakban állt, és ugatott. Sziasztok! Hát megint itt vagytok! Örülök, hogy látlak titeket! csaholta a kutya. Gréta hiába nyújtogatta a nyakát, nem látta, hogy a kutya kihez beszél. Gréta megfogta édesanyja kezét, közelebb akart menni a kutyához. A patak útját egy fa gyökere kettészelte, és több kő pedig útját állta a sodrásnak, így a patak mentén kialakult egy apró tó. S ebben a piciny tóban egy gyönyörű tavirózsa pihent. Szia Gréta! üdvözölte a kutya, amikor észrevette őt Láttál már vízi hercegnőt és vízi herceget? Gréta tágra nyílt szemmel ingatta a fejét, ő még sosem látott igazi hercegnőt és herceget. Na, gyertek elő! - kérlelte a kutya a vízi hercegnőt és herceget. 2

A tavirózsa szirmai közül elődugta parányi fejét Zsófia vízi hercegnő és Tamás vízi herceg. Ijedten nézték Grétát. Ne aggódj, mindjárt előbújnak, csak nagyon meg vannak ijedve. Én Kisfiú János vagyok mondta a kutya. Ők pedig Zsófi és Tamás. Mindennap meglátogatom őket, s várunk valakire, aki tud nekik segíteni. Mi történt velük? kérdezte Gréta. A fenyves környékén van egy tó, a tóban pedig nagyon sok tavirózsa van, az a Tavirózsák birodalma. A Tavirózsákban pedig vízi tündérek laknak. A nagy vihar szele pedig felkapta Zsófi és Tamás tavirózsáját, a sok eső pedig apró patakokat formált, hátára kapta a tavirózsát, és egészen idáig hozta. Nagyon megrémültek, és kétségbeestek, hogy hogyan tudnának hazajutni. Gréta, ti a Fenyveshez tartotok, ugye? Igen, mi odamegyünk! mondta Gréta lelkesen majd mi hazavisszük Zsófit és Tamást! Halljátok ezt? Végre hazamehettek! Gréta, tényleg el tudsz vinni minket a Tavirózsák birodalmába? kérdezte Zsófi hüppögve. 3

Hát persze! Mindjárt szólok a szüleimnek, hogy induljunk! Gréta szülei lejjebb ültek a patak partján, élvezték a napsütést és elmélyülten beszélgettek. Zsófi indulás előtt ellátta Grétát jótanácsokkal, hogy a tavirózsában legyen víz, amíg felérnek a Fenyvesbe, mert ők vízi tündérek, és szükségük van vízre. Egyre bátrabbak lettek, ahogy látták Gréta jóságát. Már Tamás is előbújt a szirmok közül, annyit imádkoztak, hogy hazajussanak valahogy! És most valóra válik az álmuk! Kisfiú János! Gyere indulunk! a kutya búcsúzóul megnyalta Gréta arcát, hideg orrpárnáját odatolta Zsófihoz és Tamáshoz, hiányozni fognak neki a vízi tündérek, akiket mindig meglátogatott, amióta felfedezte, hogy itt rekedtek, de örült is, hogy végre hazatérhetnek. Csaholva, vidáman futott fel a patak partján, a gazdáját kereste. Boldog volt, hogy a barátai ismét tudnak örülni és nevetni. Gréta, mit találtál? kérdezte az édesapja. Egy tavirózsát. Szeretném visszavinni a tóba, ahova való! Édesapja elámult a kislányán, el nem tudta képzelni, hogy Gréta honnan tudhatja, hogy a tavirózsa a tóban a legboldogabb? 4

Természetesen magunkkal visszük és megkeressük az otthonát! felelte büszkén az édesapa. Gréta megörült és Zsófira és Tamásra kacsintott, akik kiültek a tavirózsa szélére, hogy lássák az utat, s a Fenyvest. Egészen pici koruk óta ott nevelkedtek a Tavirózsák Birodalmában, most, hogy elillant a félelem, mert tudták, hogy biztonságban hazaérkeznek, kíváncsiak lettek a nagyvilágra. Útközben elmesélték Grétának, hogy milyen sok vízi tündér létezik, és, hogy milyen boldogan élnek a Fenyvesben. Egész nap táncolnak és kergetőznek, lubickolnak a vízben. Gréta csodálattal hallgatta, hogy a vízi tündéreknek milyen csodálatos életük van és, hogy mennyire szeretik a vizet! Ő is mennyire szeretett volna egy tavirózsában lakni! Ahogy a Fenyves felé haladtak, a határában egy fa hajolt eléjük. Fenyves Marika vagyok, az erdő Jótündére. Gréta rámosolygott Marika jóságos arcára. Csak akkor láthatod a Tavirózsák Birodalmát, ha megmártózol a tündércseppekben. mondta a fenyves. Gréta bólogatni kezdett, miközben édesapja azt vizsgálta, hogyan kerülhetnék ki a fenyvest. 5

Azt hitte, hogy az elmúlt hetek viharos időjárása miatt hajlott meg a fa. Fenyves Marika megrázta gyönyörű zöld ágait, s harmatcseppek hullottak Grétára, minden cseppben szivárvány táncolt az erdő szellemével. Örömmel hullottak Grétára és varázsoltak rá egy különleges erdei köpenyt. Most már könnyen megtalálod a Tavirózsák Birodalmát, az erdő majd vezet téged. mondta Marika. Nagyon örülünk a látogatásodnak, és annak, hogy segítesz Zsófinak és Tamásnak hazatalálni. Azzal Fenyves Marika kiegyenesedett, s engedte a családot továbbhaladni az útjukon. Gréta szülei örültek az eléjük táruló ösvénynek, biztosak voltak benne, hogy az eső súlya alatt hajlott meg a fenyves, és miután apró záporként elengedte a cseppeket, újra büszkén állhatott az erdő szélén. A Fenyvesben könnyedén és hamar megtalálták a tavat, ahol Zsófi és Tamás laktak. Nagy volt az öröm, az erdő hírül adta a vízi tündéreknek, hogy a vízi hercegnő és a vízi herceg hazaérkeznek, és hogy emberek hozzák őket! Gréta csodálattal nézte a tavat, amit fák szegélyeztek, tavirózsák úsztak a felszínén, a parton virágok és moha díszítették a Tavirózsák birodalmát. Gyönyörű és varázslatos hely volt. 6

Gréta átnyújtotta édesanyjának a tavirózsát, búcsúzóul beleszagolt a virágba, hogy Zsófi és Tamás megérinthessék az arcát. Köszönjük Gréta, hogy hazahoztál minket! mondta Tamás vízi herceg, aki olyan boldog volt, hogy nemsokára láthatja családját. Igen, köszönjük Gréta! Gyertek el legközelebb is hozzánk, kérlek! mondta Zsófi vízi hercegnő, akinek könnyes lett a szeme a búcsútól. Gréta édesanyja a tó felé indult, Gréta pedig integetett a tündéreknek. Óvatosan a tó vízére helyezte a tavirózsát, s a víz fodrozódni kezdett, s a tavirózsák megindultak egymás felé. A vízi tündérek játékos örömtáncba kezdtek, s boldogan üdvözölték a két elkóborolt vízi tündért. Gréta boldogan figyelte a Tavirózsák Birodalmát. Én is szeretnék egy tavirózsát, de én akkorát, hogy beleférjek! mondta Gréta a szüleinek. Az erdőben tett kirándulás után Gréta elfáradt, a délutáni alváshoz mese sem kellett, lehunyta a szemét, és újra Zsófival és Tamással játszott. 7

Mikor felébredt, a legnagyobb meglepetésére a szoba közepén egy kartonból kivágott tavirózsa állt. A szülei csináltak neki egy igazi tavirózsát! Gréta felkacagott örömében. És két baba ült a tavirózsán. Zsófi és Tamás! ölelte a babákat Gréta magához, és beült a tavirózsa közepébe. A szülei könnyes szemmel figyelték, hogy milyen boldog lett kislányuk egy kartonpapírból kivágott rózsától! Gréta örömében körbetáncolta a rózsát, pörgött, és közben ezt kiáltotta: A Tavirózsák Birodalmában lakunk mi is! Aztán odaszaladt a szüleihez és átölelte őket. Nagyon boldog volt, hogy részese lehet ennek a varázslatos világnak minden nap, és, hogy neki is van saját vízi hercegnője és vízi hercege! Egymás kezét fogva körbetáncolták a vízirózsát és nagyokat nevettek, mert a kirándulás varázslatot hozott a nappaliba. VÉGE