JÓZSEF TÖRTÉNETE II. RÉSZ
A kereskedők Egyiptomban eladták Józsefet egy Potifár nevű embernek, a fáraó főtestőrének.
Az Úr azonban Józseffel volt, így minden sikerült neki, amihez hozzáfogott.
Látta Potifár, hogy bármit cselekedjék új szolgája, az Úr mindent sikeressé tesz a kezében. Ezért igen megkedvelte Potifár Józsefet, háza felvigyázójává tette, és minden vagyonát rábízta.
És attól az időtől fogva, hogy József viselte Potifár házának minden gondját, megáldotta az Úr az egyiptomi főember házát és gazdaságát. És Potifárnak semmire sem volt gondja, csak az ételre, amelyet megevett.
A szép arcú ifjú megtetszett Potifár feleségének. József azonban mivel nem akart vétkezni sem Isten, sem pedig Potifár ellen ellene állt a csábításnak, ezért az asszony megharagudott rá.
Aljas hazugsággal bevádolta férje előtt, aki elhitte a rágalmat, és Józsefet a fáraó börtönébe záratta.
Az Úr azonban Józseffel volt. Hűséges maradt hozzá, és kedvessé tette a tömlöcfelügyelő előtt. Az pedig a foglyokat mind Józsefre bízta, és semmi gondja nem maradt velük, mert az Úr szerencséssé tette József minden dolgát.
Egyszer a fáraó megbüntette két főemberét: a főpohárnokot és a fősütőmestert, akik József mellé kerültek a börtönben. Különös álmot láttak mindketten az egyik éjszakán. Reggel elmesélték Józsefnek.
A főpohárnok előtt álmában egy szőlőtő volt, rajta három vessző. A vesszők kihajtottak, kivirágoztak és termést hoztak. A főpohárnok az érett szemeket a fáraó poharába csavarta, és átnyújtotta a fáraónak.
A három vessző három nap. A fáraó három nap múlva visszahelyez hivatalodba fejtette meg József az álmot.
A fősütőmester is elmesélte álmát. Álmában három kosarat vitt a fején, de a fáraó számára készült süteményeket a madarak megették a kosárból.
Három nap múlva felakasztat a fáraó, és a madarak eszik le a húsodat. hangzott a megfejtés.
Harmadnapon a fáraó születésnapi lakomát tartott. A főpohárnokot visszahelyezte hivatalába, a fősütőmestert pedig felakasztatta. Ám hiába tett ígéretet a főpohárnok Józsefnek, hogy közbenjár érte a fáraónál, szabadulása után erről megfeledkezett.
Két esztendővel később a fáraó is különös álmot látott.
Egybehívatta Egyiptom minden jövendőmondóját és minden bölcsét, és elbeszélte nekik az álmát, de senki nem tudta közülük megfejteni.
Ekkor a főpohárnok megemlékezett Józsefről, és elmondta a fáraónak, hogy az ifjú héber szolga miként fejtette meg az ő álmukat.
A fáraó nyomban magához rendelte Józsefet. Hamarjában kihozták a tömlöcből, megborotválták, új ruhát adtak rá, majd bevezették a fáraó elé.
A fáraó akkor elbeszélte álmát Józsefnek: A Nílusból hét szép, kövér tehén jött ki, és legelt a sás között. Hét másik, rút és sovány tehén is kijött utánuk a vízből. Odaálltak a kövér tehenek mellé, és megették őket.
És másik álmot is láttam folytatta a fáraó. Egy száron hét kövér kalász nőtt, de mellette hét sovány kalász is sarjadt. A sovány kalászok elnyelték a telt kalászokat.
József így szólt: A két álom ugyanazt jelenti. Isten megmutatta, mit fog cselekedni. Hét bőséges esztendő után az éhínség hét éve következik. A hét bőséges évben gyűjtessen össze a fáraó minden élelmet és gabonát. Őriztesse, mert ez lesz Egyiptom tartaléka, hogy el ne pusztuljon az ország.
A fáraó Józsefnél alkalmasabb felügyelőt nem is találhatott volna, ezért rábízta a munka szervezését. Ez mondta: Te legyél azért országom gondviselője, minden népem a te szavadra hallgasson, mert csak a királyi szék tesz engem nálad nagyobbá! Egész Egyiptom fejedelmévé teszlek ezért téged.
És levette a fáraó a gyűrűjét, és Józsefnek adta, majd felöltöztette drága gyolcs ruhába, és aranyláncot tett a nyakába.
Ezek után körülhordozta Egyiptom földjén, és mindenki térdet hajtott az új fejedelem előtt.
A föld a hét bő esztendő alatt tele marokkal ontotta a termést, József pedig betakarította és egybegyűjtötte a városokba. Már annyi gabonát halmoztak föl Egyiptom földjéről, hogy számba sem vették.
A hét bő esztendő pedig eltelt, és a hét szűk esztendő elkezdődött, amint József mondta. Éhínség lett minden országban, csak Egyiptomnak volt ennivaló kenyere. Az éhség azonban egyre növekedett, a nép kenyérért kiáltott a fáraóhoz, s ő Józsefhez küldte őket.
József pedig megnyitotta a magtárakat, és árulta a gabonát a népnek, és minden országból Egyiptomba mentek Józsefhez, hogy gabonát vegyenek tőle.
VÉGE A MÁSODIK RÉSZNEK