N O R E O. JO H A N SSO N (G öteborg) Vannus, vantu, vantut "egyujjas kesztyű (gyapjúból)"- germán eredetű szó a finn nyelvjárásokban A z észak-svédországi tom edáli (T om io-folyóvölgyi) finn nyel\járásban különleges, régi szavak őrződtek m eg. 1809-ben ugyanis, am ikor Finnország orosz nagyhercegség lett, a T ornio folyónál húzták m eg Svédország és Finnország határát. A nyugati parton élő finnek így nyelvileg is eiszigetelődtek az anyaországiaktól. A z alábbiakban az "egyujjas kesztyű" jelentésű vannus, vantu, vantu szavak különböző változatait vizsgáljuk m eg. E z az alak kb. 15 adatban fordul elő a Finn N yel\járások Sanakirja, a továbbiakban Szótárában (Suom en M urteiden SM S), és a jelentése is m egfelel a tornedáli nyel\járásbeli jelentésnek. Példák a szótárból: Villainen ktisine on vannus (mon.vanttu) "A gyapjúkesztyű vannus (többes szám : vanttu) " (H alsua, 1936). Vannus = villa/angasta kudottu vartailla tai konee//a. Vain peuka/o erikseen. Vannus, mon. vanttuut "Vannus = kézzel vagy géppel kötött egyujjas kesztyű. C sak a hüvelykujj különül el. A vannus többes szám a vanttuut." (L u via, 1936). Vannus "L a goist kudotti vanttui. N iiss ol peukalo erikses." "Vannus. A fonalból egyujjas kesztyűt kötöttek. A zon külön volt a hüvelykujj" (R aum a, 1961). E zzel szem ben a következő definíció idegen a tom edali nyel\járásban, m ivel T om edalban az egyujjas kesztyű m indig gyapjúfonálból készül. Vannus, mon. vanttut, "villainen, kudottu tai kankaasta omme/tu kcisine" "Vannus, többes szám : vanttut, gyapjú, kötött vagy szövetből varrt kesztyű" (K aavi, 1935). Vantu E zt az alakot az SM S-ben többszáz feljegyzés képviseli. Jelentésük is nagyjából m egegyezik a tom edáli nyel\járásban és a finn tájnyelvekben. Vantu m. vanthuut - villan en ktisine, peuka/o on erillcicin"vantu, többes szám : vanthuut. G yapjú egyujjas kesztyű, a hüvelykujj külön van" (K arunki, 1935). Vantu, villa/angasta kudottu kcisine, /apanen "Vantu gyapjúfonálból kötött kesztyű" (Salla, 1942). Vantu, (mon. vanthut) on villoista kudottu ktisine "Vantu (többes szám vanthut) G yapjúfonálból kötött kesztyű" (V eteli, 1935). Vantu, mon. vanitu = sormeton kösine, kudintiku//a kudott. Tav. "Vantu, többes szám a vanttu = kötőtűvel kötött, ujjatlan kesztyű. Á ltalánosan ism ert. (Pyhajarvi, 1928).
M ég általánosabb, hogy a va ntu jelentése: rossz m inőségű foltozott és stoppolt régi egyujjas kesztyű. G yakran készül elszíneződött szövetből. Va ntu va /m isteta a n sa ra s ta ta i pa ksusta ka nka a sta piitillysktisineeksi. P idettiiin kinta iden ta i pa lja iden ktisien suoja na ku/um ista, ky/m yyttti y. m. va sta a n. Yks. va n tu m onik. va nttuut. Aiva n köyhtit jotka ei voi osta a rukka sia va /m ista va t ka nka a sta itsellensii ta /veksi kinta iden ptitille va nttuut "A va ntu-t darócból vagy vastag szövetből készítik felső kesztyűnek. A z alsó kesztyű re vagy a kézre húzzák a kopás, vagy a hideg stb. ellen. E gyes szám ban va ntu, többes szám ban va n ttuu t. A nagyon szegények, akik nem tudnak bőrkesztyűt vásárolni, télre régi szövetből va ntu-t készítenek m aguknak, és azt húzzák a kesztyűjükre" (V ehm ersalm i, 1935). K iiytetyn ja pa ika tun kinta a n nim enti on va n tu, va nttuut "A használt és foltozott egyujjas kesztyű neve va ntu, va nttuut" (K ontiolahti, 1936). Va ntuh, vili.:< ia nga sta kudottu ktisine jota on pa /jon pa rsittu ja pa ika ttu, ktiytettiin ka skenpo/tossa "Va ntu.h, gyapjúfonálból kötött, sokat stoppolt vagy foltozott kesztyű, m elyet erdőirtáskor használtak" (T uusniem i, 1960). K a ntu eli turva kko = pa rsittu va nha villa ktisine "Va ntu vagy turva kko = stoppolt, régi egyujjas kesztyű" (Sotkam o, 1960). A va ntu szó szólásokban is előfordul. K u turva kosta tu/ee kirkkova ntu ni se va sta va n tu (/a pa nen) onki. Ta rkotta a ettii ko piika sta tu/ee em iintii ni se va sta em tint onki "H a az ócska kesztyűből tem plom i kesztyű lesz, az aztán az igazi kesztyű. A zt jelenti, hogy ha a cselédlányból gazdasszony lesz, az aztán az igazi gazdasszony." (H alsua, 1934). Va ntut E z az alak elég szokatlan Finnországban. A z SM S gyűjtem ényben csak kb. 15 adat található róla. Va ntut - villa ktisine "Va ntut: gyapjúkesztyű" (K uhm o, 1960). Va ntut = kinna s, jota ilm a n rukka sta ktiytetiiiin "Va ntu = egyujjas kesztyű, am it bőrkesztyű nélkül használnak" (K iihtelysvaara, 1934). Va ntut s. tehdiiiin neu/om a lla ja on hienom pi kuin /a pa nen, joka tehdiiiin kutom a lla "A va ntu-t horgolják és finom abb, m int a /a pa nen, am elyet kötnek" (O ulainen, 1918). A va ntut jelentése teljesen m egegyezik a tom edáli finn tájnyelw el. (ld. A tom edáli nyel\járás cím ű résznél. ) Sem m i eltérés nincs az SM S-ben található kevés feljegyzéshez képest. Finnországban a va nttu, va ntus, va nttuu, va ntuu alakok m ellett m ég létezik a kicsinyítő képzős a:.j<: is, a va nttunen. A fentieken kívül É szak-n orvégiában a va ntu és a va ntus form a is előfordul (1. térkép). T öbb helyen több alak létezik együtt. Sallában például m ind a három alak előfordul: a va nnus is, a va nttu is és a va ntus is, T ervolában a va nnus is és a va ntus is, és K euruuban a va nttu és a va ntus is. A fenti szavakról összesen m integy 450 feljegyzés található az SM S-ben. A feljegyzések felét többes szám ban adták m eg, ezeket ennél a vizsgálatnál nem lehetett felhasználni, m ivel a többes szám ból nem lehet a fónév egyes szám át m eghatározni. N agyon sok a többes szám ú alak, am int ez látható a fenti adatokból is. T öbb helyen az egyes és többes szám teljesen m egegyezik. L ehetetlen pl. a következő többes szám ú alakokból kikövetkeztetni az egyes szám ot: va n thu t, va nthuut, va ntuut és va nu u. É ppen ezért jelen írásunkban nem foglalkozunk a többes szám m al.
J~. vannus 'vante'; vantu; illi vantut; vannus o. vannu/ Vannus, vantu, vantut jelentése a tomedáli finn tájnyelvben: gyapjúból kötött egyujjas kesztyű. Kinnasvantu oli villalangasta kuottu peukalovantu kinthan sisalla. Se ali isompi kuin pakkarivantu, jaka ali pyhavantu. Kinnasvan/hu/ olit mettatyömiesten vanthu/"a Kinnasvantu gyapjúból kötött hüvelykujj as kesztyű volt a bőrkesztyűn belül. Ez nagyobb volt, mint a pakkarivantu, melyet ünnepen használtak. A kinnasvanthut a favágók használták (K om pelusvaara, 1983). A három alak használatának határai világosan elkülönülnek. A délnyugati részen a va n n u s alak fordul elő, északnyugaton pedig a va n tu t. A harmadik alak a van/u, amely a keleti részen található. A vannus és vantu mindkét alakja előfordul Finnországban (1. térkép) a nyugati tájnyelvben, míg a vantut forma a keleti tájnyelvre jellemző. A finnben a vantus germán eredetű szó. A német etimológiai szótárban (1957), KLUGE megemlíti, hogy Want(e) ősrégi szó a tengerjáró germánoknál, és hogyavanttu, vantus a finn nyelvben az ősgermán *vantuz szóból származik. A svéd etimológiai szótárban (1980) HELLQmST szerint a vante szó germán eredetű *wantu-, s a vanttu, vantus ennek ősrégi finn szárm azékai. A többi finnugor nyelvben - a lappot kivéve - nem fordul elő. E lső előfordulása a finn nyelvem lékekben ta lá n SO R O L A IN E Nprédikációskönyvében (1625) található (JI. rész, 424. oldal: "Han... ioca on andamit Kadet, se woij myös wan/ut anda"(ő...aki kezet adott, kesztyűt is adhat), Ez az adat a helsinki Suomen Suku archívum ból szárm azik. A SCHRODERUSszótárban (1637), alexicon Latino-Scondicumban a következő adatok találhatók: Chirotheca - H andska/want - der Handschuh - Wanthut. JUSLENnJS(1745) wanltu-ndun formát használ - chirotheca - wanlt. GANANDER (1766-87) szótárában a következő ragozási formát használja: wanttu 1. wan tus ~ wandun 1.wanttuun 'en wan/ af uli' gyapjúból való egyujjas kesztyű. JO I-JA N lh R E (1769) a G lossarium Suiogothicum cím ű m űvében írja: "C hirotheca pellicea vellanea... Fenn. wanttu". RENVALL (1823-26) a fónév ragozását is közli: Wanttu, tun, wan/us, nttuun al. wannus, ntuun 'wollener Handschuh. Wanttuinen, isen 'mit Handschuhen versehen'. EURÉN szótárában (1860) szintén megtalálható a wan/tu 1. van/us tluun 'want' wanttuinen is en 'literi want, med wantar försedd, rik pa wan/ar'.
A GRIMM-féle a Deutsches Wörterbuchban (1854-1914) ez áll: tumvante: Want, auch Wante fausthandschuh; ein gennanisches wort, aus "'vantuz, 'handschuh'... im finnischen vanttu, vantus 'wollhandschuh'. THOMSEN könyveiben (1869. 158. oldal, 1870. 181. oldal) a vanttu, gen. -ntun; vantus, -tut, gen. -ttu(h)un chirotheca lane adat szerepel, későbbi művében (1890. 158. old.) és a Samlede Afhandlingar című kötetben (1919-31. 270. old.): vantut gen. vanttuen és vantus gen. vanttu(h)un és vanttu chirotheca lanea < genn. *wantu-z. AHLQVIST írja (1871. 136. old.):... En ul/vant kallas Mven lapainen... ; hvarjemte Mven de llinade vantut 1. vanttuu, af SY. vant, och hansikas... a.ro i bruk. LÖNNROT szerint (1880) a wannus, wantuun nyelvjárási fonna, a wanttu, wantun, wantus, wanttuun, wantut, wanttuen, wanttuun 'vante (afullgam)' irodalmi nyelvi fonna. A van tus vagy vantut és vanttu alakokat SETÁLÁ (1906.28. old.) példaként hozza fel a tővéghangzó megőrzödésére (a, i vagy u) a balti-finn nyelvek gennán jövevényszavaiban. Lapp példák: fahttsa - vahttsa, jelentése: vantetwoll-, Stoflhandschuh (GRUNDsTRÖM: Lulelapsk ordbok 1952-1954), va'lt.va jelentése: kinnas, vantu, lapanen. (ITKONEN: Koltan- ja Kuolanlapin sanakirja 1958.). AHLQVIST,AUGUST, 1871, Kieletiir. Helsinki. EURÉN, GUSTAFERIK, 1860, Finsk-svensk ordbok. Tavastehus. GANANDER,CHRISTFRID,(1766-1787) 1937-1940, Nytt Finskt Lexicon. 1-2. Porvoo. GRIMM, JACOBund GRIMM, WILHELM, 1854-1914, Deutsches Wörterhuch. Leipzig. GRUNDSTRÖM,HARALD, 1946-1954, Lulelapsk ordbok, 1-4. Uppsala & Köbenhavn. HELLQUIST,ELOI', 1980, Svensk etymologisk ordbok. Lund. IHRE, JOHAN, 1769. Glossarium Suiogothicum. Uppsala. ITKONEN,T. 1., 1958 A, Koltan- ja kuolanlapin sanakirja, 1-2. Helsinki. JUSLENIUS,DANIEL,(1754) 1968, Suomalaisen Sana-Lugun Coetus. Helsinki. KLUGE, FRIEDRICH,1924, 1957, Etymologisches Wörterbuch der deutschen Sprache. Berlin. LÖNNROT,ELIAS, 1874-1880, Finskt-svenskt lexikon, 1-2. Helsingfors. PAULAHARJU,SAMULI, 1961, Kiveliöitten kansaa. PorvocrHelsinki. RENVALL,GUSTAF, 1826, Suomalainen sana-kir ja, Lexicon Linguae Fennicae I-II. Aboae. SETÁLÁ, EMIL NESTOR, 1906, Zur Herkunft und Chronologie der alteren germanischen Lehnwörter in den ostseefinnischen Sprachen. I: Journal de la société finno-ougrienne, 23, 1. Helsinki. SOROLAINEN,ERICUS ERICl, 1625, Postilla. Stockholm. THOMSEN,WILHELM, 1890, Beröringer mellem de finske og de baltiske sprog. Köbenhavn. THOMSEN,WILh..:.LM,1869, Den gotiske sprogklasses inflydelse pa den finske. Köbenhavn. THOMSEN,WILHELM, 1919-32, Samlede Afhandlinger. Köbenhavn. THOMSEN, WILHELM, 1870. Über den einfluss der germanischen Sprachen auf die finnischlappischen. Halle