Tisztelt Kartársnők és Kartársak! Kedves Barátaink! Az új Elnökség nevében köszöntjük a Magyar Elektrotechnikai Egyesület valamennyi Tagját! A100 éves Magyar Elektrotechnikai Egyesület 2000. november 24-én megtartott 75. Közgyűlése új Elnökséget választott. A 6 régióból, 5 szakosztályból, a 41 területi és 26 üzemi szervezeti egységből megjeleni 232 küldött bizonyította, hogy szerte az országban milyen sokan vagyunk, akiknek fontos a Magyar Elektrotechnikai Egyesület. Valamennyi megválasztott tisztségviselő nevében köszönjük a bizalmat. Az Elnökség 2000. december 7-én megtartotta első ülését. Feladatainkat két gondolat köré csoportosíttottuk: folytonosság és megújulás. Fontos, hogy az Egyesület valamennyi tagja érezze, hogy munkájára a jövőben is szükség van. E gondolat vezette az Elnökséget arra, hogy azonnal megkezdje a párbeszédet az egyes területek és szakmai közösségek képviselőivel: a Titkárság dolgozóival, a Régiók és a Szervezeti egységek újonnan megválasztott vezetőivel. Különös hangsúlyt kapott a választáson jelölt, de nem a legtöbb szavazatot kapott barátaink megkeresése. A rájuk szavazók nagy száma és az általuk megfogalmazott sok-sok értékes javaslat egyaránt indokolja, hogy az új Elnökség kérje aktív munkájukat ajövőben is. A szakma átalakulása és a megváltozott hazai feltételek egyértelmű, határozott válaszokat igényelnek. A válaszok lényegét a következő időszakban egyrészt a fiatalok megnyerése, bevonása és aktivizálása, másrészt az informatika és a telekommunikáció beépítése és széleskörű alkalmazása jelenti. Itthon és külföldön egyre általánosabb, hogy az elektrotechnikai cégek nagyszámú informatikai és hírközlési tudással is rendelkező szakembert keresnek, illetve foglalkoztatnak. Mind a szakmai bővülést, mind a fiatalítást e tendencia felismerésére kell építeni. Nemzetközileg elismert informatikai szakemberek megnyerésé- vei kell az egyesületi szakemberek által lefedett területet kibővíteni. A hagyományos elektrotechnikai és telematikai (telekommunikációs és informatikai) területek összefcízésével kell erősíteni a fiatalok közötti tagtoborzást egyrészt az oktatási intézményeknél, másrészt a regisztrált tagságú szervezeti egységeknél. A legfontosabb tennivalónk az információ összegyűjtése és elosztása, aktív birtoklása és tudatos felhasználása. Az Egyesületben a tagok révén olyan tudástömeg halmozódott fel, amely a mai helyzetben is kulcspozíciót biztosít. Össze kell gyűjteni és rendszerezve hozzáférhetővé kell tenni az információt mind a fiatalok, mind pedig a hazai és a multinacionális cégek számára. A tagjaink felé a legfontosabb kommunikációs fórumként az Internetet kell használni. Az egyesületi honlapot meg kell újítani, így a legújabb szakmai információktól a hazai és nemzetközi eseményekig, a szakemberkereséstől az elhelyezkedésig korszerű és hatékony eszközt kell biztosítani. Az Egyesület régebbi tagjai és fiatalok közösen szerkesszék a honlapot, és el kell érni, hogy ez legyen a szakma legfrissebb és legátfogóbb fóruma. A mee.hu domaín bejegyzését (2000. december 5.) követően célul tűztük ki, hogy az Egyesület valamennyi tagja a tagság jogán kapjon elektronikus levelezési címet. Dr- Berta István Orlay Imre főtitkár csolatos összejöveteleket. A szakmai rendezvényekre szerte az országban továbbra is várjuk és elvárjuk az egyes szakterületek, a vállalatok képviselőit. Az egyesületi élettel kapcsolatos programjainkat elsősorban munkaidőn túl, illetve a hétvégeken fogjuk megtartani. Nem szabad engednünk abból, hogy az Egyesület tagjai szívesen vannak együtt, a baráti kapcsolatok, ahangulatos események rendkívül fontosak, ugyanakkor határozottan válasszuk el a munkát a szórakozástól. A szakosztályok feladata a legfontosabb szakmai területek összefogása, szervezése, továbbfejlesztése és az országos nagyrendezvények, valamint nemzetközi konferenciák szervezése. A szakmai fórumok, az információk összegyűjtése és szétosztása, a szakmai továbbképzés súlypontja a helyi rendezvényeken legyen. A megváltozott helyzetnek megfelelően nem a hallgatóságot, hanem az előadókat kell utaztani. Ez az idő- és költségkímélő megoldás sokkal inkább elfogadtatható minden résztvevő számára. Az egyesületi tagok jelentős elfoglaltságát és terhelését is figyelembe véve kiemelten fontos a határidők pontos betartása. A feszesebb, pontosabb munkát, a korszerűbb kapcsolattartást egyaránt erősíteni fogjuk. Az Elektrotechnika folyóirat szakmai és tudományos jelentőségét - mint különleges értéket - meg kell tartani, hazai és nemzetközi elismertségét tovább kell növelni. A szakcikkeket neves hazai és külföldi kollégákból összeállított bírálói névsorból kiválasztott két bírálóval rendszeresen el kell bíráltatni. Esetenként, évente néhány alkalommal idegen nyelven is célszerű egy-egy szakmai cikket megjelentetni. Az oktatási intézményekkel szövetkezve kell valamennyi szinten a korszerű oktatásban és továbbképzésben növelni a szerepünket. A fő hangsúlyt az Egyesület szakmai kompetenciájára, a tananyagok kidolgozására Hangsúlyozzuk az Egyesület országos jellegét. A megválasztott Elnökség összetétele egyértelműen tükrözi a tagjaink álláspontját ebben a kérdésben. Támogatni és erősíteni fogjuk a régiók és a területi szervezetek munkáját. Programjainkkal szolgálnunk kell tagvállalataink érdekeit. Külön kell választanunk a magasszintű, valamennyi szakember számára fontos szakmai rendezvényeinket és az egyesületi élettel kapés a független vizsgáztatásra kell tenni. Támogatni kell a tanulmányi versenyeket a szakma vonzerejének visszaállítása érdekében. Hagyományosan jó nemzetközi kapcsolatainkat tovább kell bővíteni. Meggyőződésünk, hogy a hazai multinacionális cégek megnyerésének egyik legjobb módja a külföldön is elismert szakembereink helyzetbe hozása. Különösen fontos az angol, a francia és a német kapcsolataink fejlesztése, és a környező országokkal való, főként regionális kapcsolatokerősítése. Jobban ki kell használnunk a területi szervezetek sok éve jól működő kapcsolatait. A nemzetközi kapcsolatainkban különös lehetőséget ad, hogy az európai nemzeti elektrotechnikai egyesületek szövetsége az EUREL Dr. Krómer Istvánt választotta meg elnökének. Tárgyalások során tisztázni kell a feladatok és a jogosítványok megosztását az érdekvédelem területén a Mérnök Kamarával, a tudomány területén az Akadémiákkal és az oktatás területén az oktatási intézményekkel és a főhatóságokkal. Az új esztendő, az új évszázad és az új évezred küszöbén munkát és eredményeket ígérünk, együttműködést és támogatást kérünk a Magyar Elektrotechnikai Egyesület valamennyi tagjától. Boldog Új Évet kívánunk!
ELEKTROTECHNIKA A MAGYAR ELEKTROTECHNIKAI EGYESÜLET HIVATALOS LAPJA ALAPÍTOTTA ZIPERNOWSKY KÁROLY 1908-BAN Organ of the Hungarian Electrotechnical Association Organ des Ungarischen Elektrotechnischen Vereins Tartalom Dr. Berta István, Orlay Imre: Elnök, főtitkár beköszöntő 1 Dr. Bencze János: Az új évezred küszöbén 3 A MEE 75-ik Közgyűlése: Dr, Krómer István: Elnöki megnyitó, 4 Dr. Balázs Péter: Elnökségi beszámoló 5 Dr. Horváth József: Ellenőrző Bizottság jelentései 13 Az Egyesület 2000. évi díjazottai 15 A 75-ik Közgyűlés jegyzökönyve 21 A megválasztott elnök és főtitkár életrajza 23 Dr. Kiss L László: A Technikatörténeti Bizottság beszámolója 25 Kádár Aba: Érintésvédelmi Munkabizottság 2000. június 7-i és október 4-i üléséről 29 Contents Inhalt Dr. I. Berta, I. Orlay: President, General Secretary. Inaugural Address Dr. J. Bencze: On the Eve of the New Millennium The 75-th General Assembly of the Hungarian Electrotechnical Association: Dr. I. Krómer: Opening Speech of the President Dr.P. Balázs: Presidential Account Dr. J. Horváth: The Reports of the Control Commission List of the Awarded Members of ihe Association in 2000 Minutes of the Minutes of the 75-th General Assembly Biographies of the Elected President and General Secretary Dr. L L. Kiss: Account of the Technical History Committee A. Kádár: Extracts of the Touch Protection Working Committee Sessions Held on the 7-th of June and on the 4-th of October 2000. 13 Dr. I. Berta, I. Orlay: Antrittsrede des Präsidenten, Generalsekretärs 1 Dr. J. Bencze: An der Schwelle des neuen Jahrtausends 3 75. Hauptversammlung von MEE: Dr. I. Krómer: Eröffnung durch den Präsidenten 4 Dr. P. Balázs: Bericht des Präsidimums 5 Dr. J. Horváth: Berichterstattung des Kontrollkomitees 13 MEE-Preistrager im Jahre 2000 15 Protokoll der 75. Hauptversammlung 21 23 Lebenslaufe des neugewählten Präsidenten und Generalsekretárs 23 25 Dr. L L. Kiss: Bericht des Komitees für Technikgeschichte 25 A. Kádár: Über die Sitzungen des Arbeitskomitees Berührungs- 29 schutz vom 7. Juni und 4. Oktober 2000 29 Szerkesztőbizottság: Dr. Szenlirmai László elnök Balázs Péter, Barkl Kálmán, Dr. Bognár Sándor, Bobula András, Dr. Dán András, Dr. Edelényi András, Gönczi Péter, Hatvani György, Hargitai Lászlú, Hegedűs Péter, Dr. Horváth József, Horváth J. Ferenc, Dr. Horváth Tibor, Dr. Jeszenszky Sándor, Dr. Karsai Károly, Kovács Ferenc, Kőmíves István, Dr. Krómer István, Dr. Lantos Tibor, Dr. Madarán György, Rajhona László, Sipos Miklós, Schachlnger Tamás, Dr. Tersztyánszky Tibor, Dr. Tombor Antal, Dr, Tuschák Róbert, Dr. Vajk István, Vigh Csaba Szerkesztőség és kiadó/edltorship-schriftleitung: 1055 Budapest V. Kossuth Lajos tér 6-8. Telefon: 353-0117 és 353-1108. Telefax: 353-4069. E-mail: bencze.mee@mtesz.hu http/www. mtesz.hu/mee Kiadja és terjeszti a Magyar Elektrotechnikai Egyesület - Felelős kiadó: Lernyei Péter Főszerkesztő: Dr. Bencze János - Főszerkesztő-helyettes: Bárki Kálmán - Reklámmenedzser: Dr. Friedrich Márta -Szerkesztőségi titkár: Szilágyi Zsuzsa Rovatszerkesztők: Byff Miklós (Villamos fogyasztóberendezések) - farkas András (Automatizálás és számítástechnika) Kosztolicz István (Világítástechnika) - Dienes Géza (Villamos energia) - Tóth Elemér (Villamos gépek) - Somorjai Lajos (Szabványosítás) Műszaki szerkesztés: Forrai és társa Bt. - Szedés, tördelés: Csathó és Társa Nyomdaipari Kft. Eger Előfizethető: a Magyar Elektrotechnikai Egyesületnél. Előfizetési díj egész évre: 4200 Ft + ÁFA, egy szám ára: 350 Ft + ÁFA. Egyes lapok korlátozott számban a kiadóban beszerezhetők. 1055 Budapest V., Kossuih Lajos tér 6-8. Telefon: 353-0117 és 353-1108 Telefax: 353-4069 Hirdetésfelvétel: a kiadóban - Nyomda: Csathó és Társa Nyomdaipari Kft. Csathó Emil ügyvezető iigazgató -Index: 25 205 -HU ISSN 0367-0708 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. A szerkesztőség a hirdetések és a PR cikkek tartalmaiért felelősséget nem vállal.
Az új évezred küszöbén Feladatunk a tagságunk sokoldalú tájékoztatása Kedves Olvasó! Ismét elmúlt egy év, egy évtized, egy évszázad (tovább nem folytatom). Az éveket számoljuk, mert azok gyors egymásutánban követik egymást. Az évtizedeket kevésbé szoktuk számolni, annál inkább - különösen most - számoljuk az évszázadokat. Az éveket számolván minden évben megállunk egy pillanatra, hogy a főszerkesztő néhány aktuális gondolatát megoszthassa Kedves Olvasóival. Az elmúlt évtizedekben ez már hagyománnyá vált. "Az évszázadok számolását" az indokolja, hogy az elmúlt évben ünnepeltük Egyesületünk, a Magyar Elektrotechnikai Egyesület alapításának 100. évfordulóját. Acentenáriumi ünnepségek, az arra való felkészülés jelentős esemény volt. Nekünk a lap szerkesztőinek többszörösen. Egyrészt - mint minden egyesületi tag mi is - büszkén viseltük az Egyesület centenáriuma tiszteletére készített szecessziós jelvényünket annak tudatában, hogy kevés olyan egyesület van hazánkban, - és bátran kijelenthetjük, hogy szerte a világban, - amely évszázados múltra tekinthet vissza. Másrészt - mint Kedves Olvasóink tudják, - lapunknak jelentős feladat, illetve szerep jutott a centenárium előkészítésében. Az elmúlt 40-50 esztendő ipartörténetét is feldolgozó cikksorozatunk - bár 1999-ben indult és cikkeink nagyobb hányada arra az évre esett, - 2000-ben is számos érdekes történetet Örökített meg. Cikksorozatunkat a nagyszabású centenáriumi ünnepséggel egy időben, 2000 májusában fejeztük be. Az "Elektrotechnika" is a maga módján, a maga eszközeivel hozzájárult a sikeres megemlékezések sorához. Ez úton még egyszer szeretném megköszönni a Szerkesztő Bizottság, a szerzők, a szerkesztőség odaadó munkáját, hiszen ennek az együttműködésnek, ennek az együtt gondolkodásnak volt az eredménye a lap sikeres centenáriumi "szereplése". Az elmúlt esztendő eseményei, eredményei értékeléséhez nyúljunk vissza a (93. évfolyam) múlt évi első számban a "Várva várt 2000. év" című cikkhez, az előző évi újévi beköszöntőhöz. Annak utolsó szakaszában - "Mit tervezünk - mi Elektrotechnika - a 2000. évben" - tájékoztattuk olvasóinkat terveinkről, elképzeléseinkről. Nem kívánok részleteket idézni az elmúlt évi beköszöntő ezen részéből, hiszen Kedves Olvasóink is elővehetik azt, és megnézhetik. Utólag elolvasva látható, hogy elképzeléseinket zömmel sikerült megvalósítani. Ennyit a múltról, nézzünk egy kicsit előre. Nézzük meg azt, hogy mit kell tegyünk az elkövetkező évben, illetve az azt követő esztendőkben. Tudva, hogy új évszázad, űj kihívásokat is jelent. Lényeges kérdésre kell válaszolni: valóban "hogyan tovább?", mit, és hogyan tegyünk a következő években? Azt tudjuk, hogy továbbra is, hogy az Egyesület hivatalos lapja maradunk. Feladatunk a tagságunk sokoldalú tájékoztatása, az egyesületi életről éppen úgy, mint a rohamléptekkel fejlődő elektrotechnika minden ágáról, összefoglalóan és részleteiben egyaránt, a hazai eredményekről éppen úgy, mint a világban végbemenő fejlesztésekről, tendenciákról, eredményekről. Ezek visszaköszönő gondolatok Zipernowsky Károly lapunk alapítója az első számban írt ars poétikájából. Ez utóbbi gondolat jegyében, a közeljövőben - az elmúlt időszak gyakorlatán túl - kicsit több szemlét szeretnénk megjelentetni külföldi folyóiratokból, hogy látószögünk a világra szélesebbre nyíljon. Ismét felvetődött annak gondolata, hogy vagy jelentessünk meg a nemzetközi mércével mérve is érdeklődésre számot tartó cikkeket angol nyelven is, az éppen adott számban, vagy esetleg meghatározott időközökben a nemzetközileg is érdeklődésre számot tartó cikkeket külön számok keretében jelentessük meg. Ez több szempontból is előnyös lehet. Egyrészt az angol nyelvű publikációkat jobban elismerik a különböző minősítő szervezetek, másrészt a lap referálhatósága jelentősen javulhat. (Ennek elsősorban a minősítésre várók örülnének, az igény is ebből a szakmai körből jelentkezett.) Ez azonban azt a veszélyt rejti magában, hogy a rendszerességet biztosítani kell, ellenkező esetben ellaposodik a rendszer. További gondunk az angol szám megjelentetésével annak pénzügyi fedezetének hiánya. Megpróbálunk - az Egyesület támogatásával - erre a célra pályázat útján fedezetet biztosítani. Végül, az elektronikus média igénybevételének a lehetőségét is meg fogjuk vizsgálni, hogy lapunkat még népszerűbbé, még olvasottabbá tegyük. Az Egyesület honlapján az Elektrotechnikában megjelent cikkek összefoglalói magyar, angol és német nyelven hozzáférhetőek. Reméljük terveinket - az eddigieknek megfelelően - sikerül valóra váltani, reméljük továbbá azt is, hogy terveink szerinti cselekedeteink elnyerik olvasóink tetszését. Ezekkel a gondolatokkal, tervekkel kívánunk lapunk minden Kedves Olvasójának Eredményes Boldog Újévet. A szerkesztőség minden dolgozója nevében Dr. Bencze János főszerkesztő'
ELNÖK MEGNYITÓ AMagyar Elektrotechnikai Egyesület 2000. évi már az ezredforduló után időszakot is előkészítő közgyűlését nem szokványos körülmények között és nem rutinjellegű feladatok megoldására hívtuk össze. Egyrészt a MEE idén ünnepelte fennállásának 100. évét, ami számtalan ünnepi eseményre adott alkalmat, másrészt az idei küldött közgyűlés feladata az alapszabályunk előírásai értelmében egy személyi összetételében lényegesen megújult Elnökség megválasztása. Mielőtt a napirend részletes tárgyalását megkezdenénk, próbáljunk néhány olyan lényeges mozzanatot kiemelni, amely az Egyesület első százéves működését összeköti a jövőjével és közvetlen iránymutatást adhat az új tisztségviselők kiválasztásához is. E célból induljunk ki abból a nézőpontból, amit egy olyan tiszta szemű ifjú ember foglal el, aki elektrotechnikai tanulmányaival egy sikeres pályafutás reményében egy bizonyos fajta befektetést eszközölt. Ez az ember mikor megpróbálja eldönteni, hogy vajon érvényesülését elő fogja segíteni az, ha belép a MEE-be, elsősorban két szempontot próbál mérlegelni. Egyrészt az Egyesület tekintélye milyen mértékben fogja javítani személyes megbecsülését a társadalomban, más szóval nyújt-e presztízs többletet az Egyesület tagjának lenni. Másrészt az Egyesület szolgáltatásaitól milyen segítséget várhat pályája alakításában, fejlődési gondjai megoldásában. Mikor néhány éve elkezdtünk beszélgetni az Egyesület centenáriumának megünnepléséről a gazdag és nívós program mellett nagy hangsúlyt adtunk annak a törekvésünknek, hogy az Egyesület jó "formában" ünnepelje jubileumát. Nemcsak az ünneplés fényességével, de az Egyesület aktivitásával is biztosítani akartuk, hogy a szűkebb szakmai társaság és a széleskörű társadalom ne csak múltunk érdemeit ismerje el, de ismerje fel és ismerje el jelenlegi teljesítményünket és ezen keresztül tagjaink rátermettségét is. Tudjuk, hogy a társadalom általában a látszat alapján ítél. Ezért a presztízs növelő szándék mellett, amelynek a társadalom elvárásait is ki kellettelégítenie, legalább olyan fontos volt, hogy tevékenységünkkel közvetlenül is szolgáljuk a tagság rövidebb-hosszabbtávú érdekeit. A szolgáltatásokkal szemben amelyeket az Egyesület már a kezdetektől folyamatosan biztosított és fejlesztett tagjai számára, az ezredfordulón az ipari társadalomból a tudásalapú társadalom felé haladva természetesen más, korábban nem létező igények merülnek fel. Ma a műszaki haladást, a korszerű szakmai felkészültséget jelentő legfrissebb információkhoz más eszközökkel és nem kevés új szakmai területen kell tagságunknak hozzáférnie. A piaci verseny, a különböző szolgáltatások (gáz, villany, távközlés, stb.) integrációja, az informatikai rendszerek alkalmazásának általánossá válása, a számos új külső hatás közül csak néhányat említve, az életpálya során szükséges folyamatos továbbképzéssel szemben sokkal szélesebb körű igényeket támasztanak és ugyanakkor lényegesen kedvezőbb hozzáférési lehetőségeket követelnek, hiszen a képzés iránt érdeklődők munkahelyi elfoglaltsága egyre kevésbé teszi lehetővé a hosszabb időre történő eltávozást továbbképzési célból. Nem kerülhetjük cl a kérdést, vajon lépést tudunk tartani az igények ilyen mértékű változásával. A modernizálási törekvések, elvárások felemlítésekor azonban nem feledkezhetünk el arról sem amit múltunk világosan sugalmaz. Az Egyesület aktivitásának sokszínűségét, az események sokaságát mindig is tagjaink egyéni lelkesedése, érdeklődése és szorgalma alakította ki. Ez a közvetlen és bensőséges kapcsolat nem kerülhet veszélybe az elektronikus kommunikáció vagy éppen a verseny szempontok előtérbe kerülése folytán. Ugyanis az Egyesület egyik legfontosabb funkcióját, az elektrotechnikusok társaságának összekovácsolását és közösségi tevékenységét szegényesítené el, üresítené ki. Nem említettük még, hogy tagjainkon keresztül minden korban az ipar fejlődési érdekeit szolgáltuk. Az Egyesület kialakult intézményrendszere nagy mértékben az ipari kapcsolatokon alapult és nagyon sok és buzdító példa van arra, amikor az Egyesület és az ipar kéz a kézben haladva ért el nemzetközileg is élenjáró eredményeket. Mindannyiunk érdekelt abban, hogy az új érdekviszonyok világában is megtaláljuk azokat a hidakat, amelyeken keresztül az Egyesület kutatást- és fejlesztést, oktatást, ipari termelést, valamint szolgáltatást integráló tevékenysége a gazdasági élet különböző szereplőihez elérhet és az Egyesülettel való együttműködésükben őket érdekeltté tudja tenni. A múlt eredményei által hajtott, de elsősorban az új kihívásokra válaszoló programot az Egyesület demokratikus társasági alapelveiből következhetően az új tisztségviselőktől várjuk. Társaságunk öntevékenysége és önszerveződése akkor kaphat igazán erőre, ha tagjaink minél szélesebb köre vehet részt az Egyesület különböző szintű vezető szerveinek munkájában. A mostani választásokon is ilyen irányú megújulásra készülünk. Miközben most figyelmünk arra koncentrálódik, hogy a legmagasabb szintű vezető szervekbe kiválasszuk a közeljövő feladataira legalkalmasabb személyeket, nem felejthetjük el azt, hogy munka oroszlánrésze az önálló szervezeti egységekben folyik, amelyek motorként működtetik azt a nagy rendszert amit MEE-nek nevezünk. Bizalmuk az elnökség iránt rendkívül nagy mértékben befolyásolni tudja tevékenységük eredményességét, sőt sok esetben az alapvető létkérdések eldöntését. Gondoljunk erre, amikor választunk. Az Egyesület múltja és jövője nagyon sok ember önként vállalt önzetlen együttműködésétől függött és fog függeni. Nagy a felelősségünk, hogy olyan embereket válasszunk, akik érzik az Egyesület mögött álló erőt, és erre támaszkodva jól fogják tudni szolgálni szakmai közösségünk további fejlődését. Kívánom, hogy ezek a gondolatok a napirend tárgyalása során ujabbakkal gazdagodva járuljanak hozzá közgyűlésünk sikeres munkájához. Dr. Krómer István elnök
EGYESÜLETI ELNÖKSÉG BESZÁMOLÓJA a 2000. november 24-t Tisztújító Küldöttközgyűlésre Tisztelt Közgyűlés, Kedves Kartársak! Egyesületünk a most lezáruló 3 éves választási időszakban kiegyensúlyozott és egyenletes fejlődésen ment keresztül. Nyugodtan állíthatjuk, hogy az iparágban folyamatosan végbe menő szervezeti változások ellenére a Magyar Elektrotechnikai Egyesület megerősödött, tagjainak ragaszkodása és támogatása észrevehetően növekedett. Áttekintve az elmúlt évtizedet és felmérve jelenlegi helyzetünket úgy gondolom - és bízom abban, hogy ebben tagságunk többsége is egyetért - hogy Egyesületünk alapvetően jó túlélési stratégiát választott, tevékenysége eredményes volt, és tagszervezeteink, tagjaink sikeresen alkalmazkodtak a drasztikusan megváltozott környezethez. Ezek az eredmények egyaránt megmutatkoznak regisztrált tagságú szervezeteink aktív szakmai és társadalmi munkájában, gazdasági hátterünk stabilitásában, és a hazai, illetve nemzetközi nagyrendezvényeink kimagasló sikerében. Az Egyesület alapításának 100. évfordulója alkalmából megjelent különböző kiadványok és a különböző rendezvények tovább növelték saját önbecsülésünket, hazai és nemzetközi tekintélyünket. Számba véve az elmúlt 3 év, de még inkább a mögöttünk álló 6 év során elért eredményeket és az előttünk álló megoldandó problémákat úgy vélem, hogy valamennyien jogosan lehetünk büszkék tagjaink tevékenységére és optimisták lehetünk az Egyesület jövőjével kapcsolatban. Kedves Barátaim! Most röviden összefoglalom az elmúlt 3 éves beszámolási időszak legfontosabb eseményeit. Egyesületünk az 1997. november 28-i Tisztújító Küldöttközgyűlés óta kiegyensúlyozott munkát végzett, melyről az éves Közgyűléseken részletes tájékoztatást adott az Elnökség. Az év közben végzett munkáról, az egyesületi élet főbb eseményeiről és havi programjáról az Elektrotechnika folyóirat hasábjain, illetve a Program és Tájékoztató mellékleten keresztül rendszeresen tájékoztattuk az egyesület teljes tagságát. Egyesületi tevékenységünket a közgyűlések határozatai, az Elnökség 3 éves akcióterve valamint havi munkaprogramja szerint végeztük, amelyhez szervesen kapcsolódott a régiók, a területi és üzemi szervezetek, a szakosztályok és az elnökségi bizottságok tevékenysége. A Közgyűlés határozatainak végrehajtása Az Egyesület életét szabályozó és a Közgyűlés által jóváhagyott szabályzatokban az elmúlt néhány évben két lényeges változás történt. Az egyik az alapszabály módosítása amire a közhasznú szervezetté válás miatt volt szükség. A másik változás a Gazdálkodási Szabályzat korszerűsítése volt. A közhasznúsági jelentést és az Alapszabály nem érdemi módosítását a meghívóhoz mellékelten a küldöttek megkapták, kérem a Közgyűléstől annak elfogadását. Javasolom továbbá, hogy a Közgyűlés bízza meg az Egyesületi Elnökséget, hogy az Alapszabály módosítása miatt szükséges változtatásokat saját hatáskörében vezesse át a kapcsolódó szabályzatokon is és erről 2001 -ben tájékoztassa a Közgyűlést. Egyesületünk jelenleg jól átlátható, konzekvens és többnyire egyértelmű szabályok alapján működik, ami egyben kiválóan garantálja életünk és működésünk demokratizmusát. Az 1999. november 26-i Közgyűlésen elhangzott két javaslat elemzésével és értékelésével az Elnökséget bízta meg a Küldöttközgyűlés. - Lieli György javasolta, hogy a szakképzés és a szakoktatás terén kiemelkedő tevékenységet végző MEE tagok részére alapítsunk Jedlik Ányos díjat. - Az Elnökség a javaslatot megvizsgálta, de nem tartotta időszerűnek a meglévő 12 díj mellett egy 13. díj létrehozását. - Szepessy Sándor javaslatot tett az Elektrotechnika folyóirat megújítására. - Az Elnökség az Elektrotechnika Szerkesztőbizottsága és Szepessy Sándor bevonásával megtárgyalta a lap jelenlegi helyzetét, azt alapvetően megfelelőnek találta és drasztikus változtatást nem tartott szükségesnek. Természetesen csak a folyamatos korszerűsítés lehet a lap jövőbeni sikerének záloga. A centenáriumi év eseményei Külön szeretnék beszámolni a 2000. év nagy egyesületi eseményéről a centenárium alkalmából rendezett ünnepségsorozatról. Tulajdonképpen 1998 óta intenzíven készültünk arra, hogy a Magyar Elektrotechnikai Egyesület megalapításának 100. évfordulóját méltó körülmények között és színvonalas kiadványokkal ünnepeljük meg. 1997-ben az Egyesületi Tanács javaslatot tett a centenárium megünneplésének koncepciójára amit az Elnökség és az Országos Elnök-Titkári Tanácskozáson a szervezetek vezetői megvitattak. Létrehoztuk a Kiadványt Szerkesztő Bizottságot, a régiók és szakosztályok valamint az Elnökség képviselőiből a Centenáriumi Előkészítő Bizottságot (CEB). Ezek a bizottságok az Elnökség tanácsadó szerveként működtek. A több mint két éves előkészítő munka során számos jó ötlet, javaslat érkezett az Elnökséghez, melyet a rendelkezésre álló pénzügyi keret figyelembevételével a CEB és az Egyesületi Elnökség rangsorolt. Nagyon sok tagtársunk lelkes és kitartó munkájának eredményeként sikerült megvalósítanunk szinte valamennyi célkitűzésünket. Jó bevezetésként 1998-ban facsimile kiadásban megjelentettük az Elektrotechnika folyóirat első évfolyam első számát és 1999-től folyamatosanjelentek meg érdekes visszatekintő cikkek a lapunkban a villamos energia iparág cégeinek múltjáról jelenéről és jövőképéről. Ez év elején megjelent "A MEE története" című kiadvány is, melyet minden tagunk ingyen megkapott. Szakavatott írók tollából ugyancsak megjelent a "Magyar Elektrotechnika története" c. könyv, amelyben a szakma és az egyesület kapcsolódása és összefonódása is jól követhető. Két nagyon szép centenáriumi plakátunk 1000-1000 példányban jelent meg és 1999 év végétől minden rendezvényen és nagyon sok cég aulájában is folyamatosan emlékeztet 100 éves múltunkra. A jól sikerült MEE szecessziós jelvényt időben megkapta minden szervezetünk és tagtársunk. Az országos Centenáriumi Kongresszuson elhangzott előadások az Elektrotechnika lap 2000/5 számában írásban is megjelentek. Pártoló cégeink támogatásának köszönhetően a Magyar Elektrotechnika története c. könyv kivételével minden előző kiadványt térítés mentesen kaptak meg tagjaink és szervezeteink. A centenáriumi nyakkendő már 2000 áprilisától megrendelhető és viselhető, Az országos ünnepi kongresszusra külön postai díjje-
gyes levelezőlap jelent meg emlékeztetve a 100 éves Magyar Elektrotechnikai Egyesületre. Jól sikerült és emelte az ünnepségek fényét a hét példányban elkészült és a MEE történetét bemutató vándorkiállítás egyenként 7-7db hordozható tablóval, mely az ország egész területén megtekinthető volt. A MEE centenáriuma alkalmából egyszeri alkalommal 24 életpálya díjat adtunk át azoknak a tagjainknak, akik hosszú pályafutásuk során nagyon sokat tettek az Egyesület érdekében. Meg kell említenem azt is, hogy megfelelő pénzügyi fedezet hiányában néhány jó javaslatot nem tudtunk megvalósítani. Magam részéről nagyon sajnálom, hogy koszorús költőnk, Madarász Tibor "Tréfás elektrotechnika" és "A MEE színe és fonákja" című írásait pénzhiány miatt nem tudtuk az idén kiadni. Bízom abban, hogy a következő időszakban erre is sor kerül majd. A 2000 május 12-én tartott Centenáriumi Kongresszus nagyon sikeres és látványos volt. A Kongresszusi Központ méltó keretet biztosított a nagyon színvonalas programnak, szakosztályaink szakmai előadásainak, a multimédiás előadásnak és egyéb szakmai illetve szórakoztató jellegű műsoroknak. Jelenlévő tagtársaink és meghívott hazai és külföldi vendégeink egyaránt őszinte szavakkal dicsérték a rendezvényt. A centenáriumi év alkalmából megjelentettük a MEE jubileumi CD lemezét, melyen részben az országos Centenáriumi Kongresszus eseményei, részben pedig egy összeállítás a MEE múzeumi kiállításáról és az 1987-2000 közötti évek nagyrendezvényeinek fényképeiből készült fotógaléria kerülnek megörökítésre. A CD lemez megrendelés alapján megvásárolható. Most a beszámolómban is szeretném külön megköszönni mindazoknak értékes és eredményes tevékenységét, akik az egész ünnepségsorozat, a különböző kiadványok megjelentetéséhez és az országos kongresszus sikeréhez sok-sok munkával, ötlettel és lelkesedéssel járultak hozzá. Külön köszönöm pártoló tagjaink és szponzoraink erkölcsi és anyagi támogatását. Egyben javasolom, hogy a Küldöttközgyűlés határozatban mondjon köszönetet a regisztrált tagságú szervezeteknek, a Centenáriumi Előkészítő Bizottságnak, az Egyesületi Tanácsnak, az Egyesületi Elnökségnek jogi tagjainknak, valamint az egyesület központi Titkárságának a centenáriumi ünnepségek és a hozzá kapcsolódó egyéb tevékenység előkészítéséért és sikeres lebonyolításáért. Szinte valamennyi területi és üzemi szervezetünk, illetve a régiók és szakosztályok is megtartották saját helyi ünnepségüket, melyek bensőségesek, színvonalasak és jó hangulatúak voltak. Ezek az ünnepi megemlékezések egyben azt is jól mutatták, hogy tagjaink szeretik az Egyesületet, szívesen dolgoznak benne és szükségét érzik a szakmai közösséghez való kötődésnek. Megható és örömteli volt látni, hogy szervezeteink milyen megbecsüléssel köszöntötték és jutalmazták meg azokat a régi tagtársakat, akik valóban sokat tettek az Egyesületért és annak összetartó közösségéért. Megalapításának 50. évfordulóját ünnepelte a Győri és a Miskolci Szervezet, ezen kívül számos szervezetünk a megemlékezéssel egyidőben kiadvány formájában megjelentette meg saját történetét. Győrben az ÉDASZ Rt központjában Kandó Kálmán dombormű, Sárospatakon pedig Bláthy szobor került ünnepélyes felavatásra. Összegezve a centenáriumi eseményeket meggyőződésem, hogy hagyományainkhoz méltóan, örömmel és sikeresen emlékeztünk 100 éves történetünkre, melyre jogosan lehetünk büszkék. Egyesületi tevékenység Egyesületi Tanács Az Egyesületi Tanács nagy tapasztalattal rendelkező és elkötelezett egyesületi tagok kollektív bölcsességére támaszkodva foglalkozik a Magyar Elektrotechnikai Egyesület stratégiájának kidolgozásával és jövőbeni lehetőségeinek felmérésével. Fontos feladata, hogy meghatározza azokat a módszereket amelyekkel az Egyesület alkalmazkodni tud az állandóan változó külső körülményekhez és felhívja a tagság és az Elnökség figyelmét a legfontosabb tendenciákra és célokra. Segít meghatározni az Egyesület hosszútávú programját valamint azokat a legfontosabb tennivalókat, amelyek elősegítik gazdasági stabilitásunk, szakmai kompetenciánk és társadalmi presztízsünk megőrzését. Fentieken kívül: - Közreműködött a MEE Jövőképe c. anyag kidolgozásában - Meghatározta a centenárium méltó megünneplésének elveit - Figyelemmel kíséri a szakmai rendezvények, konferenciák tematikáját és szakmai színvonalát Egyesületi Elnökség Az 1997-ben megválasztott Elnökség kidolgozta 3 éves akció tervét és annak éves lebontásával meghatározta a követendő tennivalókat. Legfontosabb feladata a centenáriumi ünnepségek előkészületeinek, lebonyolításának koordinálása, a pénzügyi háttér megteremtése és a 100 éves jubileummal kapcsolatos valamennyi tevékenység figyelemmel kisérése. Ennek során mindent megtett annak érdekében, hogy az Egyesület szakmai súlyának megfelelően szerepeljen a médiában, növelje társadalmi elismertségét. Kiemelten kezelte a szervezetfejlesztést, az oktatási tevékenységet, a nemzetközi kapcsolatokat, az országos nagyrendezvények előkészítését és utólagos értékelését. Súlyponti feladatinak tartotta a jogi tagvállalatok és a tagság részére nyújtandó szolgáltatások bővítését. Az Elnökség rendszeres időközönként beszámoltatta a szakosztályokat és az elnökségi bizottságokat tevékenységükről. Amikor fontos kérdésben kellett megfogalmazni az Egyesület véleményét akkor "ad hoc" bizottságot hozott létre (pl. szakmai vélemény a villamos energia piac nyitásáról, a villamos energia törvény véleményezése, stb.). A Magyar Szabadalmi Hivatallal 2000-ben védjegyként bejegyeztettük Egyesületünk nevének rövidítését, a "MEE"-t. Az egyesületi tevékenységért járó díjakat két csoportra osztotta: Közösségi: Szakmai: Bláthy és Kandó díjak Csáki, Liska, Straub, Urbanek,Verebély és új díjbizottságokat választott. Rendszeresen, előre meghatározott napirenddel tartotta meg üléseit, mindig a témához tartozó meghívottakkal kibővülve. Továbbra is sikeres, hogy az ülések egy részét a pártoló tagok székhelyén tartotta az Elnökség, ezzel is elősegítve a pártoló cégek vezetőinek és az egyesület vezetőinek jó kapcsolatit. Az ülésekről készült emlékeztető minden alkalommal megjelenik a Program és Tájékoztató mellékletben. Az elnökségi tagok nagyfokú munkahelyi leterhelése ellenére az Elnökség ülései mindig határozatképesek voltak. A jövőben azonban figyelmet kell fordítani arra, hogy csak olyan tagokat jelöljenek illetve csak azok vállalják az elnökségi tagságot, akik valóban részt tudnak venni az elnökségi ülések többségén. Annak nincs értelme, hogy olyan elnökségi tagokat válasszon a tagság, akik három év alatt alig néhány elnökségi ülésen vesznek részt. Továbbra is igen pozitív a tapasztalat az elnökségi képviseleti rendszer (régió és szakosztályi képviselők) működésével kapcsolatban, mert ez a megoldás jól biztosítja az egyesületi demokráciát, a területi valamint a központi irányítás közötti kölcsönös és rendszeres információcserét, valamint az érdekképviseletet. A szakosztályi és a regionális képviselők aktív munkájának is köszönhetően az Elnökség az elmúlt 3 évben eredményes munkát végzett.
Területi és üzemi szervezeteink. Egyesületünk rendes tagjainak létszáma az elmúlt választási időszakban nem változott jelentősen. Jelenleg 6442 regisztrált tagunk van (627 nő, 5815 férfi) ebből főiskolát vagy egyetemet végzett 3425 fő és valamilyen nyelvismerettel rendelkezik 1557 fő. Kor összetétel szerint tagjaink megoszlása: 30 év alatt 550 fő, 30-50 év között 2941 fő, 50-60 év között 1640 fő és 60 éven felül 1311 fő. 4855 tagunk jelenleg is aktív dolgozó, 1433főnyugdíjasés 154 fő tanuló. Tagjaink közül 554 fő rendelkezik szaktanácsadó címmel, míg 381 fő szakértői címmel. További címek kiadása, illetve a lejártak meghosszabbítása jelenleg szünetel. Megoldódott az a több mint egy évtizede húzódó probléma, hogy a központi Titkárságon regisztrált és önálló szervezethez nem tartozó egyéni tagok hogyan gyakorolják jogaikat. 1998-ban megalakult az Egyéni Tagok Szervezete. Jelenleg tehát meg van annak a lehetősége, hogy minden MEE tag valamilyen regisztrált tagságú szervezetben gyakorolja jogait. A rendes tagok tagdíjfizetési moráljakielégítő (2000-ben 5,1 MFt bevétel) és az 1999. évi tagdíj emelés sem rontott ezen. Egyesületünk pártoló tagjainak száma folyamatosan növekszik, jelenleg 132 cég. Megoszlását tekintve különböző gazdasági tevékenységet folytató kisvállalkozások, részvénytársaságok, intézmények és egyéb gazdálkodó szervezetek. A kisvállalkozások száma - korábbi célkitűzésünknek megfelelően - dinamikusan növekszik és az Egyesület mindent megtesz annak érdekében, hogy a nagy vállalatok mellett kiemelten támaszkodjon a kis- és közép vállalkozókra és számukra nyújtson megfelelő szolgáltatást. A korábban megalakult hat régió tovább fejlesztette és bővítette működésének kereteit és tartalmát, rendszeresen egyeztetik közös akcióikat. Koordináló és érdekegyeztető szerepet vállalnak a térségükben működű MEE szervezetek között. Érvényesítik a régión belüli közös képviselet előnyeit ezzel is növelve egy-egy térség súlyát. A centenáriumi ünnepségek koordinálása és rendezése során a régiók egyeztető és szervező képessége ragyogóan bebizonyosodott. A régiók továbbra is egy-egy fővel képviseltetik magukat az Elnökségben és két-két fővel az Egyesületi Tanácsban. 41 területi szervezetünkben a 90-es évek első felénél aktívabb, rendszeres és jól szervezett egyesületi tevékenység folyik. Saját belső életük magas szakmai és szervezeti színvonalát számos önálló rendezvény és tanfolyam tanúsítja. Továbbra is kiemelten kezelik az oktatást, a szakmai továbbképzést és egyesületi tevékenységüket klubrendezvényekkel és szakmai kirándulásokkal élénkítik. Erős és határozott a szakmai összetartozást jellemző tevékenységük, amelyet egyes térségekhez vagy városhoz kapcsolódó rendezvények terén valósítanak meg. 2000-ben valamennyi területi szervezetünknél a legnagyobb egyesületi munkát a centenárium helyi megünneplésének előkészítése és arendezvény lebonyolításajelentette. Területi szervezeteink többsége az elmúlt három évben sikeresen gazdálkodott és várhatóan jó eredménnyel zárja a 2000. évet is. Egyre több szervezet próbálja anyagilag függetleníteni magát az anyacégtől és keres olyan megoldásokat mellyel a gazdálkodását elősegítő bevételekre tehet szert. Az áramszolgáltató társaságoknál tapasztalható folyamatos átszervezés és változás, illetve az ezzel járó fizikai és idegi igénybevétel, az állandó feszültség sem vetették vissza az ott dolgozó tagjaink Egyesülettel kapcsolatos lelkesedését. Őszintén bízom abban, hogy az esetleges munkaköri vagy munkahelyi változások dacára tagjaink továbbra is igényelni fogják a befogadó szakmai közösséget és a Magyar Elektrotechnikai Egyesület által nyújtott szolgáltatásokat. Ezzel kapcsolatban nagyon biztató az üzemi szervezetek példája, ahol a 90-es évek első felében lezajlott nagy átalakulások, cégbezárások ugyan szűkítették és visszavetették az egyesületi tevékenységet, de napjainkra már újult erővel működnek a régi, illetve az újonnan megalakult üzemi szervezetek. A 24 üzemi szervezetünk közül néhány ugyan továbbra is nehéz helyzetben van, de többségük ismét igen aktív munkát végez az Egyesületben. Az 1998-2000 közötti időszakban négy új üzemi szervezet alakult ( ABB Energir Kft., VIV Rt., Kábel Team Kft., Egyéni Tagok Szervezete) és mindössze egy - az ENRON (korábban ENERGOVILL Rt) - szűnt meg. A területi szervezetek közül a MEE Szigetvári Szervezete jelezte, hogy munkahelyük átszervezése következtében a szervezet 2000. December 31 -ével megszűnik. Kérem a Küldöttközgyűlést, hogy határozatával vegye tudomásul a két szervezet megszűnését. Az üzemi szervezetek aktivitása egyébként csak részben függ az adott "anyavállalat" helyzetétől, mert a tapasztalatok azt mutatják, hogy ahol egy-két lelkes, kezdeményező tag kerül a vezetőségbe, ott mindig sikerűi megszerezni a vállalat morális és sok esetben anyagi támogatását is az egyesületi munkához. Az egyes regisztrált tagságú szervezetek közötti információáramlást alapvetően az Elektrotechnika lap mellékleteként megjelenő Program és Tájékoztató füzet, valamint az Elnökség munkájában részt vevő regionális és szakosztályi képviselők biztosítják. Emellett azonban nagyon hasznosnak tartom az Országos Elnök-Titkári és a Titkári Értekezleteket, ahol az elmúlt 8-10 évben regisztrált tagságú szervezeteink általában 100%-ban képviseltették magukat. Területi és üzemi szervezeteinknél, a régióknál és a szakosztályoknál 2000-ben megtartották a tisztújító közgyűléseket, ahol a vezetőséget és a közgyűlési küldötteket választották meg. Javasolom, hogy a Küldöttközgyűlés határozatban köszönje meg a korábbi ciklus tisztségviselőinek és küldötteinek lelkes, eredményes és fáradtságos munkáját. Szakosztályok tevékenysége A szakosztályok vezetőségei folyamatosan nagy erőfeszítéseket tesznek a magas színvonalú szakosztályi munka megszervezésére és a szakmai munka fellendítésére. Ennek eredményeként elmondható, hogy az elmúlt 3 évben jelentős mértékben aktivizálódtak a szakosztályok, társadalmi és szakmai tevékenységük megerősödött és mind az öt szakosztály/társaság sikeresen és eredményesen zárta a 2000. évet. Valamennyi szakosztály kiemelten kezeli a korszerű szakmai ismeretek összegyűjtését és terjesztését valamint a szakember utánpótlás elősegítését. Képviselőik folyamatosan és aktívan részt vesznek az Egyesületi Elnökség munkájában, az Elektrotechnika lap szerkesztésében és egyes nagyrendezvények előkészítésében és programjának lebonyolításában. A szakosztályok elnökei 2000-ben rendszeresen egyeztették stratégiai céljaikat, ezzel is segítve a saját operatív működésüket és az Elnökség eredményes munkáját. Külön meg kell említeni a szakosztályok kiemelkedő tevékenységét a MEE centenáriumának méltó megünneplésében. A Villamosenergia Szakosztály az Egyesület egyik legnagyobb hagyományokkal rendelkező, erős szakmai bázist képviselő szakosztálya. A korábbi visszafogott tevékenységét egyértelműen fellendítette és az elmúlt 3 évben már lényegesen aktívabban működött. Felismerte, hogy a piacgazdaságban a költségek és a munkaidő kihasználásának racionalizálása a MEE és a szakosztály minden tevékenységére nézve azzal jár, hogy az egyesületi munkára csak akkor fordítható idő, ha annak hasznát a cégek is élvezik és felismerik. A szakosztály 1998-ban ennek szellemében állította össze 3 éves akciótervét és rendezett számos nagy érdeklődést kiváltó szakmai klubnapot, illetve részt vett a nagyrendezvények előkészítésében. Kiemelten kezelte és kívánja kezelni a régiók és az erőműves szakemberek aktív bevonását a szakosztály tevékenységébe, ezzel is növelve országos jellegét. A szakosztály vezetésének megítélése sze-
rint a kitűzött feladatok többségét mintegy 75 %-ban sikerült teljesíteni. A Gép- és Készülék Szakosztály tevékenységét több évre szóló akcióterv és éves munkaterv alapján végzi. Szakmai munkát alapvetően nyolc munkabizottságban (Nagyfeszültségű Készülékek, Kisfeszültségű Készülékek, Transzformátor, Minőségbiztosítás, Villamos Hajtások, Villamosgép Javító, Kábel, Villamos Hőtechnika) folytat több száz szakember aktív közreműködésével. Kihelyezett ülései jelentős mértékben segítik az ország különböző területein folyó munka megismerését és az információk helyben történő összegyűjtését. 1998-ban hat, 1999-ben négy míg 2000-ben három kihelyezett ülést tartottak. Több hónapos szívós munkával Összeállították a szakosztály szakmai profiljához tartozó iparág Magyarországon működő vállalatainak legfontosabb adatait, ami az érdeklődők rendelkezésére áll. Tagjaik rendszeresen publikálnak, a MEE rendezvényeken előadásokat tartanak és sok segítséget nyújtanak a szakma oktatásához. Képviselőik sokat tevékenykednek az egyesület különböző szervezeteiben. A Villamos Fogyasztóberendezések Szakosztály az építőiparban és a mezőgazdaságban dolgozó villamos szakemberek összefogását és szakmai kapcsolatrendszerük koordinálását tartja legfontosabb feladatának. Munkáját az Intézőbizottság koordinálja, mely havonta egyszer ülésezik. Az IB a munkabizottságok vezetőin keresztül irányítja a szakosztály munkáját, egyezteti a programokat, készíti elő a rendezvényeket és ismerteti az Egyesületi Elnökség tevékenységét. Az IB feladata a képviseletre, valamint az egyesületi díjra való jelölés. Szakmájukban a MEE-n kívül is tevékenykednek, a szakosztály tagjai például részt vettek az első, kísérletként megjelent kiadvány az "Épületvillamosság" előkészítésében, az 1999-ben kiadott " Háztartások Villamos Biztonságtechnikája " című szakmai anyag szerkesztésében és a 2000. évi szegedi MEE vándorgyűlésen megjelent " Épületvillamosság 2000 " kiadvány összeállításában. A munkabizottságok tagjai folyamatosan közreműködnek a hazai szabványosítási és szabályozási munkákban. Munkájukat jellemzi, hogy a "Villamosság a Mezőgazdaságban" MUBI 450. az Érintésvédelem MUBI pedig 200. ülését tartotta 1999-ben. Az elmúlt időszak főbb rendezvényei : CIGR konferencia 2000-ben, Felvonó konferencia, Felvonó szeminárium, az évente megrendezett Villámvédelmi konferenciák. A szakosztály továbbra is kiemelt figyelmet kíván fordítani az oktatók és az oktatás szakmai színvonalának és korszerűsítésének növelésére. Az Automatizálási és Számítástechnikai Szakosztály az elmúlt három évben kiemelkedő figyelmet fordított arra, hogy a működési területét képező szakterületet az Egyesület egészére kiterjedő módon gondozza. Ennek megfelelően a viszonylag kis létszámú, szakmailag magas színvonalon működtetett munkabizottságok szerepét csökkentve inkább átfogó jellegű szakmai fórumok rendezésére fordították a hangsúlyt. Ennek megfelelően az aktuális műszaki-tudományos témákban nagyrendezvényeket szerveztek az adott szakterület szakembereinek, vállalatainak, oktatási intézményeinek és többnyire a helyi MEE szervezet bevonásával. Ezek között szerepelt nemzetközi konferencia, külföldi cégbemutató, az új fejlesztési irányok és eredmények ismertetése illetve üzemlátogatások. A rendezvények sikerét jellemzi, hogy több olyan, csak korlátozott létszámmal lebonyolítható, elsősorban üzemlátogatás jellegű programot szerveztek, amelyet a nagy érdeklődésre való tekintettel két-három alkalommal is meg kellett ismételni. A szakosztály tagjai az Egyesület egyéb rendezvényein is igen aktívak, az Elektrotechnika lapban pedig rendszeresen publikálnak. A szakosztály vezetői határozott lépéseket tettek annak érdekében, hogy szorosabbá és folyamatossá tegyék együttműködésüket a többi szakosztállyal és az egyesület más szervezeteivel. Ennek eredménye a ma már rendszeres szakosztály-elnöki találkozó és program egyeztetés. Az 1997. évi vezetőség-választás után a Szakosztály tevékenysége látványosan megerősödött és a korábban is meglévő, viszonylag kis létszámú, aktív mag köré egy folyamatosan szélesedő és a szakosztályhoz mindjobban kötődő tagság tartozik. Az Automatizálási és Számítástechnikai Szakosztály működési területe, szakmai profilja egyre inkább bővül, s ezt a változást fejezi ki a szakosztály nevének javasolt megváltoztatása Automatizálási és Informatikai Szakosztály-ra. Ez a névváltoztatás természetesen a küldöttközgyűlés jóváhagyása után lép érvénybe. A Világítástechnikai Társaság kiemelkedő és egyre bővülő tevékenységet folytatott a most végződő választási ciklusban is, miközben szakmai tevékenységének keretei jelentős mértékben megváltoztak. Felismerték, hogy a tagság egyértelműen a koncentrált információszerzést igényli és ezért a hagyományos MUBI tevékenység helyett a rendezvény jellegű összejövetelekre helyezték a hangsúlyt. Rendszeresen szerveztek termékismertető szakmai klubnapokat évi 8-9 alkalommal, átlagosan 40-50 résztvevővel. Ezen felül a munkabizottságok is évi 2-3 rendezvényt tartottak számos érdeklődő aktív közreműködésével. Az évente két alkalommal megrendezett hagyományos nagyrendezvények sikere évek óta töretlen, átlagosan 150-180 fizető jelentkező és számos meghívott vesz részt az ankétokon. A Közvilágítási MUBI szakmai és az illetékes áramszolgáltató adott területi szervezetének rendezésében a hagyományos két napos tavaszi Közvilágítási Ankét-ot és a vele együtt megrendezett cég- és termékbemutatókat egyre növekvő érdeklődés övezi. A rendszerint októberben tartott szintén kétszer félnapos tudományos-szakmai Világítástechnikai Ankét is átlagosan 140 fizető résztvevőt vonz és sikere minden évben töretlen. Már negyedik éve kerül megrendezésre a főiskolán végző világítástechnikus növendékek Hallgatói Ankétja, melyen a pártoló tagok és az egyetem is növekvő érdeklődéssel vesznek részt. A rendezvénynek is köszönhetően a végzős hallgatók és az érdeklődő cégek minden évben egymásra találtak. A Társaság fáradságos munkával, de profi szervezéssel megjelentette a harmadik Világítástechnikai Évkönyvet, mely nagy segítséget jelent a szakmai ismeretterjesztés területén. A Társaság nemzetközi kapcsolatai élők és folyamatosak, a CIE, LICHT, LiTG, LUXEURÓPA kapcsolatok igen eredményesek. 2000-ben felvették a kapcsolatot a kolozsvári világítástechnikai fakultással. A Társaság által 1995-ben alapított a " VILÁGÍTÁS- TECHNIKAI TÁRSASÁGÉRT" díjat szimbolizáló kisplasztikával eddig 23 szakember kiemelkedő és lelkes munkáját ismerték el. A Világítástechnikai Társaság önálló és sikeres gazdálkodást folytat, fejleszti pártoló tagságát. Következő nagy kihívás a Parlament díszvilágítási berendezése megújításának szakmai irányítása illetve a koncepcióval, tervezéssel, az engedélyezésekkel, a zsűrizéssel és tenderztetéssel kapcsolatos teljes szakmai munka elvégzése. A Világítástechnikai Társaság példája egyértelműen bizonyítja, hogy a különböző szakmai területen működő szakosztályok egymástól eltérő módon is jól működhetnek, önálló, kezdeményező és sikeres tevékenységük nem elkülönülés, hanem éppen az egész Egyesület tekintélyét, erejét és stabilitását segíti elő. Elektrotechnika folyóirat Az Elektrotechnika Szerkesztőbizottság az elmúlt időszakban évi 2-3 alkalommal tartott ülést, melynek keretében szoros együttműködésben a szerkesztőséggel meghatározta az Egyesület hivatalos lapjának, az Elektrotechnikának szakmai, tartalmi irányelveit. Mint a beszámolóm elején ismertettem 2000-ben külön lap-fejlesztő vi-
tát, illetve kerek-asztal beszélgetést is rendezett a szerkesztőbizottság. Munkájáról rendszeresen beszámolt az Egyesületi Elnökségnek. Az Elektrotechnika és a mellékletét képező Program és Tájékoztató, illetve a MEEI kiadvány havi rendszerességgel 6500 példányban jelenik meg, ingyen informálva a tagságot és pénzért az előfizetőket a legújabb műszaki- tudományos eredményekről. A lapban megjelenő hirdetések a tagság részére is jó lehetőséget biztosítanak a piaci szereplők és termékeik megítéléséhez. A szerkesztőség kiemelt feladata volt 1999 -ben és 2000 -ben a MEE Centenárium irodalmi előkészítése. A kitűzött cél az volt, hogy a lap emléket állítson az elektrotechnika területén évtizedeken keresztül sikeresen működő cégeknek, kutatóintézeteknek, egyéb intézményeknek, hiszen ezek a szervezetek alkották azt a közeget, amelyben az Egyesület kifejtette eredményes tevékenységét. A lap ezt a feladatot teljesítette, hiszen az Elektrotechnikában megjelent írások, visszaemlékezések az utókor számára rendkívül fontos és érdekes információforrások. A hirdetések révén a folyóirat nemcsak önfenntartó, hanem nyereséget is hoz. A lap tartalma, a hirdetések és a szakcikkek aránya és ez utóbbiak szakmai színvonala időnként vita tárgya tagjaink körében. A szerkesztőség igyekszik a vitából levont következtetéseket hasznosítani. A lap maga külső megjelenésre színvonalas, tartalma információkban gazdag és érdekes. Jogosan lehetünk büszkék rá, mert jól segíti a tagság összetartozását. Elnökségi Bizottságok Az Elnökségi Bizottságok tevékenységükkel a most záruló 3 éves ciklusban nagy mértékben támogatták az Elnökség munkáját. A Szervezési Bizottság rendkívül aktívan működött és nagyon sok feladatot oldott meg az elmúlt években. 1998-ban egy Műhelymunka-napot szerveztek, majd az ott elhangzott számos ötlet és javaslat alapján összeállították a MEE Jövőképe c. anyagot, melyet több egyesületi testület, szervezet és különböző vitanapokon résztvevő tagok véleményeztek és alakítottak az év során. Az észrevételek és javaslatok alapján véglegesített anyagot felhasználták az 1999-2001 évre szóló 3 éves akciótervük kialakításához. Az akciótervnek megfelelően felülvizsgálták az Egyesület Alapszabályát, a Szervezési és Működési Szabályzatot, a Választási Rendet és közreműködtek az Egyesület közhasznú szervezetté való átalakításában. A bizottsági tagok feladata volt a Centenáriumi Életpálya Díj szabályzatának Összeállítása, mely a centenárium évében egyszeri eseményként kiosztásra kerülő 24 db díj odaítélésének módját határozta meg. 1999-ben és 2000-ben a bizottság legnagyobb feladata a centenárium méltó megünneplésének előkészítésében való részvétel volt. Ezt a munkát is nagy lelkesedéssel és sikeresen végezték. Részt vettek a díj bizottságok újjászervezésében, melynek eredményeként már 2000-ben is remélhetőleg kiegyenlítettebben és a korábbiaknál kevesebb kritikai észrevétel mellett kerülnek kiosztásra az egyes díjak. Jelenleg az egyes szervezetek közötti e-mail kapcsolatrendszer megvalósításának feltételeit vizsgálják remélve, hogy a jövőben a kommunikáció döntő mértékben az elektronikus posta irányába fog elmozdulni. Összefoglalva megállapítható, hogy a Szervezési Bizottság az elmúlt beszámolási időszakban nagyon hasznos és sokoldalú tevékenységet folytatott. A Kiállítási és Propaganda Bizottság munkáját a centenáriumi évhez kapcsolódó sokoldalú tevékenységen kívül a vándorgyűlésekhez, valamint az 1NDUSTRIA kiállításokhoz kapcsolódó szakmai előadások és termékbemutatók magas színvonala jellemzi. A bizottság a HUNGEXPO Rt-vei való jó együttműködés eredményeként lehetővé tette, hogy az INDUSTRIA kiállításhoz kapcsolódó MEE szakmai nap résztvevői ingyen belépőt kaptak a kiállításra is. Ezek a szakmai napok - valamennyi ott megrendezett szakmai nap között - minden évben a legnagyobb számú látogató részvételével dicsekedhettek. Az INDUSTRIÁN és egyéb szakmai kiállításokon (pl. CEPEX 98) egyaránt önálló és színvonalas standdal mutatkozott be a MEE. Igen szép kivitelben, magyar, angol és német nyelven ekészítették a Magyar Elektrotechnikai Egyesület szervezetét és tevékenységét bemutató és népszerűsítő színes szórólapot. A leporellót kiegészíti a jogi tagok aktualizált listája, mely a MEE szakmai tekintélyét támasztja alá. A bizottsági elnök aktivitását dicséri, hogy 2000-ben különböző országos lapokban többször jelent meg a 100 éves Magyar Elektrotechnikai Egyesületet bemutató színes cikk és hirdetés, valamint a rádió szakmai műsoraiban is helyet kaptak az Egyesület programjaival kapcsolatos riportok. A MEE országos vándorgyűlései keretében megrendezett szakkiállításokra évről évre nagyobb számmal jelentkeznek a kiállítók. A vándorgyűlések és a kiállítások szervezésében igen jelentős a bizottság tagjainak részvétele és tevékenysége. Az elmúlt 3 év legnagyobb és legfontosabb feladata a centenáriumi események előkészítése és a szervezésben való tevékeny közreműködés volt. Ennek során a bizottság tagjai az alábbi feladatokban voltak különösen aktívak: - a MEE szellemiségét és szakmai jellegét szimbolizáló plakátok tervezése és elkészítése, - a szecessziós jelvény gyártásának előkészítése, - a Kongresszusi Központban megtartott országos ünnepség előkészítése és lebonyolítása, - a centenáriumi időszaki ( múzeumban és MCK ) és mobil vándorkiállítások összeállítása. Amint az a fentiekből is jól látható a Kiállítási és Propaganda Bizottság az elmúlt időszakban kiemelkedő és elismerésre méltó munkát végzett. A Gazdasági Bizottság a beszámolási időszakban a hagyományos éves feladatokon túl kiemelt figyelmet fordított a MEE centenáriumi rendezvénysorozatának pénzügyi előkészítésére, lebonyolítására és elszámolására. Tagjainak lelkes és rámenős közreműködésével sikerült egyensúlyt teremteni a centenáriumi költségvetésben oly módon, hogy a kitűzött célok többségének megvalósításához sikerült a szükséges pénzügyi hátteret biztosítani. A Gazdasági Bizottság egyébként két alapvető célt tűzött maga elé, melyeket az elmúlt években meg is valósított. Ezek: - a MEE, mint szakmai egyesület gazdasági működéséhez szükséges jogszabályok ismerete és alkalmazása, - javaslattétel az egyesületben integrálódott szakmai tőke hasznosítására. A Gazdasági Bizottság összeállítása és előterjesztése alapján az Egyesületi Elnökség megvitatta és jóváhagyta az SZMSZ4.sz. mellékletét képező " A MEE Gazdálkodási Rendje " című anyagot. Ezzel az önállóan gazdálkodó szervezeteink korszerű és minden fő kérdésben eligazítást nyújtó megújított szabályzatot kaptak gazdálkodásukhoz. A bizottság folyamatosan alakította az Egyesület számviteli politikáját. A korábbi évek tapasztalatai alapján a bizottság javaslatot dolgozott ki a területi és egyéb szervezetek által kötött jogi tagdíjak részesedési elveire, melyet az Elnökség 2000. április 6-i ülésén jóváhagyott. Eszerint a MEE országos központját 15% részesedés illeti meg a területen kötött jogi/pártoló tagdíjakból. A bizottság folyamatosan figyelemmel kísérte a MEE Titkárság gazdálkodási tevékenységét, javaslatokat tett az Egyesület eszközállományának költségtakarékos megújítására, az irodahelyiségek
kihasználása növelésére és a szükséges felújítások ütemezésére. Segítően támogatja azon szervezetek munkáját, melyek részleges önállósággal gazdálkodnak. A bizottságnak jelentős érdemei vannak abban, hogy a MEE gazdálkodása stabil, kiegyensúlyozott és az egyes pénzügyi folyamatok a szükséges mértékig szabályozottak. A Nemzetközi Kapcsolatok Bizottsága ( NKB ) alapvetően az Egyesület egészét érintő külkapcsolatokat fogja össze az Egyesületi Elnökséggel és a Titkársággal szoros együttműködésben. A területi szervezetek önállóan kezelik külkapcsolataikat és az NKB segítségére szükség esetén mindig számíthatnak. A bizottság javaslata alapján az Elnökség elfogadta, hogy a külföldi tanulmányutakhoz való pénzügyi hozzájárulás eldöntése egy helyen, az Elektrotechnikai Alapítványnál történjen. Ez a gyakorlat bevált, tagjaink elégedettek ezzel a pályázati formával. Az elmúlt három évben minden jelentős egyesületi eseményre meghívtuk külföldi partnereink képviselőit is, akik szép számban vettek részt a rendezvényeken és kiállításokon. Ismét bebizonyosodott, hogy az egyesületek közötti jó kapcsolatok lényeges eleme a személyes kapcsolatok minősége, mivel minden igazán élő külföldi kapcsolatot ez működtet. A személyes találkozásokat és megbeszéléseket a jövőben is kiemelten célszerű kezelni. A villamosenergia-piacon világszerte bekövetkezett változások a szakmai kapcsolatok jellegét is módosították, s a jövőben a Nemzetközi Kapcsolatok Bizottságának ezen új feltételekhez kell illeszteni feladatait és egész működését. A Tudományos és Oktatási Bizottság (TOB) fő feladatának tekinti a MEE hagyományos iskolarendszeren kívüli képesítést nyújtó tanfolyamainak segítését, a szakterületünkhöz tartozó tanfolyami vizsgakérdések biztosítását, valamint az erősáramú szakterület iránti érdeklődés felkeltését. Ennek egyik jelentős eseménye az Esztergomban több alkalommal megtartott erősáramú oktatás témájú konferencia, melyen mindig nagy az érdeklődés. 2000-ben például dr.latorcai János, az Országgyűlés Gazdasági Bizottságának elnöke tartott vitaindító előadást az esztergomi rendezvényen. Külön említésre méltó az 1999-ben Lillafüreden megrendezett nagysikerű konferencia a villamos mérnök képzés jövője témakörben. A TOB közreműködésének is köszönhetően a Fővárosi Munkaügyi Központ Egyesületünket nyilvántartásba vette a szakképesítést nyúj tó tanfolyamainkkal. Az elmúlt években a bizottság elnöke számos szakmai előadást tartott a különböző területi és üzemi szervezeteknél az ország egész területén. Külön kiemelendő az országos centenáriumi kongresszuson elhangzott multimédiás előadás, ami egyértelmű sikert aratott tagjaink körében. A bizottság jelentős erőfeszítéseket tesz az elektrotechnika tudományág fejlesztése és színvonalas oktatása érdekében, valamint az érintett oktatási intézmények koordinálásáért. Az elmúlt időszakban elért eredményekre támaszkodva a következő években a bizottságnak át kell gondolnia legfontosabb céljait, feladatait és meg kell határozni azt a tevékenységet, amely az elektrotechnika szakma és a Magyar Elektrotechnikai Egyesület jövője szempontjából alapvető és lényeges. Szakmai Bizottságok A Nyugdíjas Bizottság az elmúlt 3 évben is tiszteletre méltóan aktív tevékenységet folytatott. Rendszeresen megszervezik a szakmai klubnapokat, üzemlátogatással egybekötött szakmai tapasztalatcseréket és a MEE nyugdíjas találkozókat. Aktívan részt vettek a Centenáriumi Előkészítő Bizottság munkájában, a MEE múltjára vonatkozó anyagok összeállításában, cikkek írásában és a centenáriumi ünnepségek szervezésében. Hosszú évek óta sikeresen működtetik az ETE-MEE Senior klubot. Figyelemmel kísérik idős MEE tagjaink sorsát, támogatják "Az Idős Nyugdíjas Villamos Szakemberek Megsegítéséért" Alapítvány munkáját ezzel is elősegítve, hogy valóban a nehéz anyagi helyzetben lévő nyugdíjas villamos szakemberekhez jusson el az Alapítvány támogatása. A regisztrált tagságú Nyugdíjas Bizottság javasolja nevének megváltoztatását és a jövőben " Nyugdíjasok Kovács Károly Pál Szervezete " (NyKKPSz ) elnevezéssel kíván működni. Kérem a Küldöttközgyűlés hozzájárulását a név megváltoztatásához. A Technikatörténeti Bizottság a Magyar Elektrotechnikai Múzeum munkatársaival szoros együttműködésben fejti ki tevékenységét, önálló múzeumi csoportot is működtetve a technikatörténeti hagyományok megőrzése és terjesztése céljából. Acentenáriumi kiadványok anyagainak összegyűjtése, a kiadványok összeállítása tevékenységük súlyponti részét képezte. A Magyar Elektrotechnikai Múzeum színvonalas rendezvényeivel és kiadványaival vett és vesz részt az egyesületi életben. Rendszeresen biztosított kulturált és hangulatos környezetet, valamint szervezési segítséget a különböző egyesületi megmozdulásokhoz. Itt tartotta például az Egyesület jövőképe meghatározását előkészítő brainstormingot a Szervezési Bizottság. Az Ifjúsági Bizottság 1999-ben újjáalakult és igen lelkes vezetőséget választott a bizottság élére. Ambiciózus programot fogadtak el, melynek kiemelkedő része fiatal tagjaink bevonása, helyük megtalálása az egyesületi életben. Aktívan hozzájárultak az országos centenáriumi kongresszus előkészítéséhez, elnökük személyesen is részt vett a programban. Remélem, hogy lelkesedésüket továbbra is megőrzik és fiatalos lendülettel, kritikus szemlélettel hozzájárulnak az Egyesület megfiatalításához és megújulásához. A Szabványosítási Bizottság legfőbb tevékenysége a szabványok honosításának előkészítése, az új szabványok és egyéb előírások figyelemmel kisérése. A bizottság képviseli a MEE-t a Magyar Szabványügyi Testületben és ezen belül a Szabványügyi Tanácsban, valamint a Magyar Nemzeti Akredítáló Testületben. Rendszeresen szerveznek klubnapokat, vitadélutánokat különböző érdekes és szabványosítási témákban. Az 1995-ben megalakult Energiahatékonysági Bizottság kiemelt feladatának tekinti a takarékos energia felhasználás elősegítését, a megújuló erőforrások elterjesztését. Segíti az együttműködést a hazai és nemzetközi szervezetek között. Szakmai tevékenységét elsősorban a MTESZ azonos nevű bizottságának keretében folytatja. A szintén 1995-ben alakult Szupravezetők Alkalmazása Bizottság az Elnökség jóváhagyásával külső kapcsolataiban a SUPRATECH nevet viselheti. Feladatának tartja a jelentős hazai és külföldi kutatási eredmények figyelemmel kisérését és azok hazai megismertetését, valamint a szakmának e területén dolgozó egyének, intézmények összefogását. Rendszeresen tartanak szakmai rendezvényeket, nyári egyetemet a magas hőmérsékletű szupravezetésről. A bizottság elnöke és tagjai folyamatosan közreműködnek a különböző nemzetközi szervezetek munkájában. Egyesületi Gazdálkodás Az 1997. évi választások óta eltelt három évben Egyesületünk a változó külső és belső viszonyokhoz folyamatosan alkalmazkodva kiegyensúlyozott és stabil gazdálkodást folytatott. Az 1990 óta eltelt évtized egyik legnagyobb eredményének tekintem - az Egyesület szakmai és baráti szellemének és a tagság elkötelezettségének stabilitása mellett - hogy az Egyesület működéséhez szükséges pénzügyi alapokat minden évben sikerült előteremteni. Jelentős bevételeink származtak szervezett tanfolyamainkból, részvételi díjas rendezvényeinkből, a megbízásos munkákból, a tagok adójának 1%-ából, valamint az Elektrotechnika folyóirat kiadásából. Tagja-
ink 1%-os felajánlásai az Egyesület működéséhez évente átlagosan 800-900 ezer Ft-tal, az Alapítványéhoz pedig 100-150 ezer Ft-tal járulnak hozzá, mely összeget közhasznú céljaink megvalósítására használunk fel. Az egyéni tagdíjakat az egyes szervezetek, a pártoló cégek tagdíjait pedig a MEE központ működési kiadásainak fedezésére fordítottuk. A működési költségeket minden évben kiegészítettük a különböző rendezvények bevételeiből és egyéb tevékenységből eredő pénzekkel. A rendezvények részvételi díjának megállapításánál fokozatosan közelítünk a piaci értékhez és a más szervezetek által megállapított rendezvényi díjakhoz. Ez a lassú áremelkedés nem jelentett visszaesést a résztvevők számában, viszont hozzájárult az egyesületi gazdálkodás stabilitásához. Az egyes években megmaradt nyerségből tartalékalapot képeztünk és ezt tartósan lekötöttük. Az Egyesület éves forgalma 1998-ban 211 MFt, 1999-ben 253 Mft volt, és 2000-ben várhatóan 228 MFt lesz. Jelentős terhet ró gazdálkodásunkra az állami jogszabályokban előírt kötelezettségek - SZJ A, TB, ÁFA,stb. - teljesítése, amelyeket minden évben határidőre és a rendeleteknek megfelelő összegben teljesítettünk. Gazdálkodásunkat a Gazdasági Bizottság az év során folyamatosan figyelemmel kíséri és segíti, az Elnökség, az Ellenőrző Bizottság és a könyvvizsgáló évi rendszerességgel áttekinti és ellenőrzi. A vizsgálatok 1997-1999 között nem találtak jelentős mértékű hiányosságokat. A gazdálkodásra vonatkozó számszerű adatokat az Ellenőrző Bizottság elnöke ismerteti beszámolójában. Az Elektrotechnikai Alapítvány rendeltetés szerint és célkitűzéseinek megfelelően működik. Tevékenységének fő célja az oktatás és a fiatalok támogatása. Számos pályázatot ír ki, amelyek elbírálása az Alapítvány kuratóriumának feladata. Központi Titkárság A 6 fős egyesületi Titkárság napi munkáját megfelelő szakértelemmel, határidőre és pontosan végzi, nagymértékben alkalmazkodva a tagok és a szervezeti egységek igényeihez. Kiemelt feladatuk az Egyesület egyes szervezetei közötti folyamatos információcsere elősegítése. Nagy szerepük van az Egyesület eredményes gazdálkodásának megszervezésében. Lelkes munkájukkal jelentős mértékben hozzájárultak a különböző MEE rendezvények sikeréhez. 1999-ben, de főként 2000-ben igen nagy terhet jelentett a centenárium méltó megünnepelésére való felkészülés, melyet nagyon színvonalasan és pontosan valósítottak meg. Ezt a látványos és eredményes munkát a Titkárság vezetőjének és valamennyi tagjának ez úton is külön köszönöm. Meggyőződésem, hogy a titkársági dolgozók áldozatkész munkája nagymértékben segíti elő az Egyesület országos jellegű működését, rendezvényeinek sikerét és az ország különböző területein működő szervezetek koordinációját. Tevékenységükre a jövőben is igen nagy szükség van. Nemzetközi kapcsolataink Egyesületünk nemzetközi kapcsolatrendszere stabil, de jellege és célja módosul, folyamatosan alkalmazkodva a változó piaci és társadalmi környezethez. A külföldi egyesületekkel való együttműködés alapvetően a közös konferenciák szervezésében valósul meg. Nagyrendezvényeinken és szakmai konferenciáinkon rendszeresen rész vesznek a partner egyesületek képviselői. Továbbra is élő a kapcsolatunk a francia, román és a német társegyesületekkel, de együttműködésünk kielégítő a lengyel, osztrák, angol és svájci szervezetekkel is. Területi szervezeteink önállóan és közvetlenül működtetik nemzetközi kapcsolataikat. Egyesületünk évek óta tagja az európai villamos egyesületek közötti együttműködést szervező EUREL-nek. Részt veszünk az évenként megrendezett közgyűléseken javaslatainkkal rendszeresen hozzájárulunk a szervezet eredményes tevékenységéhez. Eddigi munkánk elismeréseként a 2000. év októberében megtartott EUREL közgyűlés elnökünket, Dr Krómer Istvánt választotta meg a szervezet következő évi soros elnökévé. Ez a tény is azt mutatja, hogy a Magyar Elektrotechnikai Egyesület nemzetközi hírneve jó, hiszen az EUREL most választott először volt szocialista országban működő egyesületből elnököt. Kapcsolatunk a társegyesületekkel. A MTESZ-szel továbbra is korrekt a kapcsolatunk, legfelső színtű testületében, a Szövetségi Tanácsban a mindenkori egyesületi elnökünk képviseli a MEE-t. Szerződéses alapon a MTESZ apparátusa látja el a MEE könyvelését és esetenként kölcsönösen technikai segítséget nyújtunk egymásnak. Javaslatunk alapján Csató János 1997-ben MTESZ díjat, Balázs Szilárd 1998-ban 50 éves jubileumi MTESZ emlékérmet, Lernyei Péter pedig 1999-ben MTESZ emlék plakettet kapott. Területi szervezeteink és a MTESZ helyi szervezetei között általában szoros és jó a kapcsolat, kölcsönösen támogatják egymás munkáját. A társegyesületek közül az ETE-vel hagyományosan nagyon jó a kapcsolatunk, a klubnapokra, rendezvényekre kölcsönösen meghívjuk egymás képviselőit. Kiemelkedő az ETE-MEE Senior Klub működése nagyon sok sikeres rendezvényével. Folyamatos és baráti a kapcsolatrendszerünk a HTE-vel, a GTE-vel és az utóbbi két évben a MET-tel is. Nagyrendezvények Egyesületünk 1998 és 2000 között számos sikeres nagyrendezvényt szervezett, melyek közül az alábbiakat emelem ki: - Centenáriumi Kongresszus ( 2000. május 12.) - Vándorgyűlések (Balatonszéplak 1998, Eger 1999, Szeged 2000.) Agondos szakmai és szervezési előkészítés, a jó és aktuális témaválasztások eredményeként a résztvevő 500-550 szakember, köztük az egyes társaságok külföldi tulajdonosai, minisztériumi és egyéb hatóságok, intézmények képviselői, a külföldi meghívottak meggyőződhettek arról, hogy a MEE kellő biztonsággal és egyenletesen képes nemzetközi színvonalú szakmai konferenciák megrendezésére. A vándorgyűlésekhez szervesen kapcsolódó szakmai kiállítások és termékbemutatók évről évre nagyobbak és színvonalasabbak. Egyre több cég tartja fontosnak, hogy ezen az iparág egészét átfogó szakmai fórumon jelen legyen és bemutassa termékeit. - Országos Elnök-Titkári Tanácskozás (Tihany 1998, Keszthely 1999 ) Az Egyesület életével és aktuális gazdasági / szakmai kérdésekkel foglalkozó rendezvényünk mindkét évben igen jól sikerült. Neves, széleslátókörű előadók mondták el véleményüket a gazdaság helyzetéről és különböző szakmai kérdésekről. - Elektrotechnikai Nap a tavaszi INDUSTRIA-án (1998, 1999,2000.)
Minden évben neves előadókkal és nagy látogatottság mellett megtartott sikeres szakmai napok. - Francia-Magyar Elektrotechnikai Napok (Budapest 1999) A meghívott magyar és francia előadók nagyon színvonalas és érdekes előadásokat tartottak " A villamosenergia-termeléstől a felhasználásig " témakörben. - VDE - Magyar Nap (Eger 1999.) A vándorgyűlés keretében a villamosenergia-piac liberalizációjával kapcsolatban megtartott hazai és német előadások nagyon információ gazdagok voltak és sok újdonságot tartalmaztak. - Titkári Értekezlet ( Seregélyes 1998, Keszthely 1999 ) Az Egyesület szervezeti felépítését, belső életét és működését, az információcsere minőségét, valamint gazdálkodási kérdéseket tárgyaló operatív értekezlet. - Közvilágítási Ankét (évente ) - Világítástechnikai Ankét (évente) A Világítástechnikai Társaság évente megrendezett hagyományosan nagysikerű rendezvényei. - Villámvédelmi Konferencia ( 1998, 1999, 2000) Minden évben nagy érdeklődés mellett tartott szakmai rendezvény. - CIGR Konferencia (Budapest 2000) Nemzetközi konferencia a Villamosság a Mezőgazdaságban MUBI rendezésében - MEE bálok ( évente ) A Budapesten és Pécsett tartott MEE bálok 2000-ben a centenáriumi ünnepségsorozat nyitó eseményeként kellemesen és nagy részvétel mellett kerültek megrendezésre. A felsorolt nagyrendezvényeken kívül a szakosztályok, a területi és üzemi szervezetek számos egyéb színvonalas és sikeres fórumot szerveztek az elmúlt években. Tisztelt Kartársak! Itt a Közgyűlésen szeretném még egyszer megköszönni azon tagjaink és szervezeteink áldozatkész munkáját, akik az elmúlt 3 évben és különösen most 2000-ben megtartott rendezvények sikeréhez hozzájárultak. Célkitűzések, tennivalók Egyesületünknek alapítása óta fontos célkitűzése a magyar szakértelem, tudás és szakmai tapasztalat megőrzése és fejlesztése, új területekre való kiterjesztése. Emellett igen fontos célunk, hogy tagjainknak életpályájuk minden szakaszában határozott és megalapozott szakmai, emberi és társadalmi segítséget és hátteret tudjunk biztosítani. Ennek érdekében történelmi és szakmai hagyományaink megőrzése és ápolása mellett tudatosan elébe kell mennünk a folyamatosan változó szakmai és gazdasági környezet kihívásainak, elvárásainak. A villamos iparág "nagy család" jellege napjainkra megszűnt, ma már az egymással keményen versenyző cégek érdekellentéte és vetélkedése a jellemző, ahol azonban az emberi, szakmai összetartozás igénye felértékelődik. Éppen ezért folytatnunk kell az iparágunkban működő cégek vezetőinek meggyőzését arról, hogy a Magyar Elektrotechnikai Egyesület megfelelő szakértelemmel és súllyal tudja képviselni az elektrotechnika szakmát és semleges fórumot biztosít a különböző piaci és szakmai érdekek szükséges egyeztetéséhez. Egy civil szakmai szervezet kiválóan megfelel annak a célnak, hogy a versenyszférában élő és működő szakemberek közötti emberi kapcsolatokat építse és korrekt szakmai légkört hozzon létre. Meggyőződésem szerint legfontosabb az Egyesület jövője szempontjából, hogy a tagság, maguk a tagok tartsák értékesnek az Egyesületet. Mindannyiunknak, de elsősorban a fiataloknak át kell gondolni és meg kell fogalmazni, hogy mit akarunk elérni és nekünk magunknak, a tagoknak kell olyanná tenni az Egyesületet, hogy azt szolgáltassa nekünk amit elvárunk tőle. Nagyon fontos, hogy mindenki tudatában legyen annak, hogy a MEE életben tartása és működtetése a mi saját elemi érdekünk, s rajtunk kívül senki sem tesz semmit ezért. Ha mi nem vagyunk elég lelkesek, aktívak és találékonyak akkor a MEE szép lassan elsorvad. Meg kell találnunk azokat az új módszereket, megoldásokat, amelyekkel saját magunk részére, a fiatalok, szakemberek részére és az iparággal kapcsolatban lévő kis, közép és nagyvállalatok részére vonzóvá és érdemessé tehetjük az Egyesület külső és belső támogatását. Belső támogatás alatt az egyesületi munkában, a szervezésben való aktív részvételt, külső támogatás alatt pedig a rendezvényeken való részvételt, előadások tartását, szakvélemény kérését, szponzorálást és számos egyéb közreműködést értek. Ez azt jelenti, hogy az egyesületi tagoknak kreatívnak, rámenősnek, az érdeklődést felkeltőnek kell lenniük és olyan helyzeteket, alkalmakat kell teremteniük, hogy az amúgy közömbös külső világ is esetenként szívesen vegyen részt az Egyesület életében. A fenti előre mutató gondolatok figyelembe vételével azt hiszem nyugodtan mondhatom, hogy az elmúlt években jó volt a MEE tagjának lenni. Ez 2000-ben azért is volt kiemelten jó érzés, mert egy 100 éves múlttal rendelkező civil, szakmai szervezet tagjaként emlékeztünk eredményes történelmünkre és ünnepeltük meg az Egyesület centenáriumát. Úgy gondolom, hogy Egyesületünk az elmúlt 3 éves időszakban szakmai, szervezeti és gazdálkodási szempontból egyaránt eredményesen működött, ami annak köszönhető, hogy tagjaink és pártoló tagjaink áldozatkészen mindig kiálltak az Egyesület mellett. Ezért ezúton is köszönetet mondok Egyesületünk valamennyi rendes és pártoló tagjának és minden tisztségviselőjének. Befejezésül őszintén és szívből kívánom a most megválasztandó vezetőségnek, hogy teljes szívvel jobban, ügyesebben és még eredményesebben dolgozzon az egész Egyesület javára, tagjainak megelégedésére és örömére a következő években. Ehhez kívánok elegendő energiát, ötletet és sok sikert. Kérem, hogy a tisztelt Küldöttközgyűlés fogadja el a beszámolót. Balázs Péter főtitkár Az egyesület 1999. évi Közhasznúsági jelentése az Elektrotechnika folyóirat a 2001. évi 1. számának mellékletét képező Program és Tájékoztatóban (2001. február) található.
A Magyar Elektrotechnikai Egyesület Ellenőrző Bizottságának összesített jelentése az 1997 november - 2000 november közötti három éves időszakról a MEE Tisztújító Közgyűlése számára Tisztelt Közgyűlés! Tekintettel arra, hogy egy három éves választási ciklus végére érkeztünk, a MEE Ellenőrző Bizottsága összeállított egy tömör összesítést három éves munkájáról. Gazdálkodás millió Ft A táblázatban a pénzügyi adatok hat legfontosabb tényezőjét gyűjtöttük össze a ciklus három évére vonatkoztatva. Szembetűnő, hogy az összes bevétel, a kiadás és tagdíjbevételek monoton növekvő tendenciát mutatnak. Vagyis a szervezettséggel, fejlődéssel és természetesen inflációval Összefüggő számokban jól követhető pozitív jelenségek érvényesültek. Ugyanakkor a gazdálkodással, hatékonysággal, jövedelmezőséggel összefüggő mutatók, mint például működés és vállalkozás egyenlege, és főleg az eredmény erősen ingadozó, határozott tendenciára nem utaló mozgás tapasztalható. E jelenség magyarázata, hogy tevékenységünk jövedelmezősége számos, az Egyesületen kívülálló tényezőtől függ, amit nem, vagy csak nehezen tudunk befolyásolni. Például a megbízások volumene és profitabilitása ilyen, hogy csak egy példára hivatkozzunk. Azt azonban elmondhatjuk, hogy a stabil működést minden évben finanszírozni tudtuk. Problémát jelent azonban, hogy a pénzügyek reális tervezése szinte lehetetlen, hogy beruházásaink hosszú évek óta nincsenek, és végül, hogy tartalékainkat jelentősen növelni nem tudtuk. A röviden felvázolt helyzetet az elkövetkező ciklusban elemezni kell, a jobb megismerés és a megfelelő döntések megalapozása céljából. Meg kell még jegyezni, hogy a most lezáruló három éves ciklusban az egyesületi leltárral kapcsolatos intézkedések megtörténtek és az Egyesület leltárát, annak folyamatos, pontos vezetését biztosítva látjuk. Mindösszesen az Egyesület gazdasági helyzete a hivatkozott problémák ellenére kifejezetten jó! Másodszor néhány szó szervezeti életünkről és szervezeti rendünkről. Az Ellenőrző Bizottság három év alatt 13 ellenőrzést végzett. Tapasztalataink nagyon kedvezőek. A szóban forgó években az Egyesület helyi, területi és regionális szervezetei látványosan megerősödtek. Ezekben a szervezetekben aktív munka folyik, saját SzMSz-ek, éves munkatervek alapján, a helyi igényeket, specialitásokat figyelembevevő tevékenység a jellemző. A területi munka mára az Egyesület legfontosabb alapja lett, mely széleskörű bázist biztosít. Az itt elért eredmények megtartása, fejlesztési a közeljövő követelménye marad. Általában egyesületi szinten elmondhatjuk, hogy szervezeti életünk szabályozott, belső szabályaink, előírásaink elkészültek és megfelelőek. Ezek karbantartása, változó élethez igazítása viszonylag könnyen megoldható a jövőben. Befejezésül hivatkozni szeretnék arra, hogy az Egyesület anyagilag és szervezetileg stabil helyzete tette lehetővé, hogy minden évben pontosan ugyanazzal, a büszkeségre okot adó két mondattal zárhatom a jelentésemet, amit engedelmükkel most megismétlek: Egyesületünk a hatályos jogszabályok, rendeletek és belső szabályozások szerint tevékenykedett. A pénzügyi egyensúly, mint az Egyesület normális működésének egyik fontos feltétele, biztosított. Őszintén remélem, hogy az elkövetkező választási ciklusban ezen a két mondaton nem kell majd változtatni. Ehhez kérem mindannyiuk segítségét. Az Ellenőrző Bizottság tagjainak pedig ezúton köszönöm a lelkes és eredményes munkát, ami nélkül feladatainknak nem tudtunk volna eleget tenni. Szíves figyelmüket köszönöm. dr. Horváth József MEE Ellenőrző Bizottság elnöke s.k.
A Magyar Elektrotechnikai Egyesület Ellenőrző Bizottságának jelentése az 1999 november-2000 november közötti időszakról a MEE közgyűlés számára Bizottságunk ez év februárjában elfogadott munkaterv alapján végezte munkáját. A munkatervben kitűzött feladatokat maradéktalanul végrehajtottuk. A beszámolási időben négy ellenőrzést végeztünk, a területi szervezeteknél, nevezetesen: Nyíregyházán, Dunaújvárosban, Esztergomban és Székesfehérvárott. Az Ellenőrző Bizottság foglalkozott továbbá az Egyesület 1999. évi mérlegével és a könyvvizsgálói jelentésben foglaltakkal. Az 1999. évi mérleggel kapcsolatban az alábbiakról számolok be: - Az Egyesület összes bevétele 252,5 millió forint volt, az összes kiadás 246,5 millió forint. A tevékenység pénzügyi eredménye 6 millió forint. Az eredmény - a hosszú évek óta tartó gyakorlatnak megfelelően - úgy keletkezett, hogy a működési költségek és bevételek mintegy 12,5 millió forint hiányt mutattak, az Egyesület tevékenységének célja szerintivállalkozás jellegű munkák viszont 18,5 millió forint haszonnal jártak. Így a kettő egyenlege a hivatkozott 6 millió forint nyereség. Adófizetők nem lévén, ez egyben adózott nyereségként jelentkezik. - Az Egyesület saját tőkéje 1999. év végén 70,2 millió forint volt. Ez a vagyon részben eszközökben, részben értékpapírokban, részben készpénzállományban áll rendelkezésre. - Az előző tárgyévvel való összehasonlításban elmondhatjuk, hogy az árbevétel 19,5 %-kal nőtt, a költségnövekedés 17,3%-kal. Az eredmény az 1998-as évhez képest tízszeres, de itt figyelembe kell venni, hogy a bázisösszeg rendkívül alacsony, mindösszesen 600 ezer forint volt. - Az elért nyereség 2,4 %-os árbevétel arányos értéke igen kedvező, egészséges pénzügyi helyzetre és gazdálkodásra utal. - A beszedett tagdíjak a korábbi év 17 millió forintjáról 23 millió forintra növekedtek. Ebben a pozitív fejlődésben nemcsak a tagdíjfizetési fegyelem javulása játszik szerepet, hanem az is, hogy a 100 éves rendezvényeinkhez jogi tagvállalataink egy része önkéntes tagdíjemelés formájában járult hozzá. Ez a tendencia még a 2000 éves mérlegben is jelentkezni fog. - Vállalkozásaink pénzbevétele 16,5 %-kal nőtt, míg a "jövedelmezőségé" több, mint négyszeresére nőtt, 2 5-ról 8,6 %-ra. Ez a változás szintén pozitív tendenciát mutat, hiszen a cél a "tisztes polgári haszon", 10 % lenne. Ami az Ellenőrző Bizottság folyó év folyamán végrehajtott ellenőrzéseit illeti, gazdálkodási rendellenességet nem tapasztaltunk. Egyetlen észrevételként javasoljuk az SzMSz 4. sz. mellékleteként kiadott "MEE Gazdálkodásának rendje" c. anyaghoz egységes előés utókalkulációs lap formanyomtatványt készíteni és kitöltését előírni az áttekinthetőség növelése érdekében. Az Ellenőrző Bizottság kiemelten foglalkozott szervezeti életünk kérdéseivel. Büszkén mondhatjuk, hogy a tagság aktivitásának általános színvonala jó. Különösen igaz ez a megállapítás a regionális és helyi szervezetekre. Ellenőrzéseink során két fontosabb kérés illetve javaslat hangzott el. Ezek szerint javasolják a vállalkozási munkák központot illető részének az adott vállalkozás nyereségéből történő meghatározását, valamint az igazságosabb díjelosztás érdekében preferenciák meghatározását. Mindkét kérdésben az illetékes bizottságok felkérését javasoljuk a döntés előkészítő elemzőmunka elvégzésére. Tisztelt Közgyűlés! Beszámolónkhoz mellékeltünk egy táblázatot az 1999-es gazdasági év tényszámaival, a 2000. év tervszámaival, a folyó év első kilenc hónapjának tényszámaival és a várható év végi becsült költségszámokkal, továbbá a jövő évre szóló tervjavaslatokkal. E számokból az látható, hogy várhatóan a 2000 év végén gazdálkodásunk egyensúlyban lesz. A számok értékelésénél figyelembe kell venni, hogy centenáriumi ünnepségeink miatt nem egy szabványos gazdasági évről van szó. Tájékoztatom Önöket, hogy a tagság személyi adójának szabadon rendelkezhető 1 %-ából 898 ezer forintot fizetett be az Egyesület számlájára, ami 25 ezer forinttal több a tavalyinál, kevesebb, mint 3 % növekedés. Az Elektrotechnikai Alapítvány pénzeszköze továbbra is 10,2 millió forint. A kamatok felhasználásával, összesen mintegy 800 ezer forint értékben támogatta a MEE Centenáriumot, konferenciákat, diplomaterv- szakdolgozat pályázatokat, konferencián való részvételeket. Az Alapítvány 102 ezer forintot kapott a személyi jövedelemadók I %-ából. Az Elektrotechnika folyóiratunk továbbra is önfenntartó, nyereséges. Tisztelt Közgyűlés! Összefoglalva a beszámolási időszak alatt szerzett tapasztalatainkat, kijelentjük, hogy Egyesületünk a hatályos jogszabályok, rendeletek és belső szabályozások szerint tevékenykedik. A pénzügyi egyensúly biztosított, mint az Egyesület normális működésének egyik fontos feltétele. Beszámolóm elfogadását kérve, köszönöm figyelmüket. dr. Horváth József MEE Ellenőrző Bizottság elnöke s.k.
2000. Évi díjazottak Elektrotechnika nagydíj: Balázs Péter A Budapesti Műszaki Egyetemen erősáramú szakon végzett 1966-ban és az ERŐTERV-nél kezdett el dolgozni villamosmérnökként. Kezdetben a hazai villamos alap- és főelosztóhálózat tervezésével, majd a hurkolt hálózatokra vonatkozó teljesítmény-elosztási és zárlatszámítási feladatok számítógépes módszereinek kidolgozásával foglalkozott. Szakértőként rendszeresen részt vett a magyar villamosenergia-rendszer nemzetközi kooperációs összeköttetéseinek, valamint az együttműködő rendszerek fejlesztési stratégiájának vizsgálataiban. Az ERŐTERV műszaki igazgatójaként feladata volt a hazai erőműrendszer fejlesztése, illetve fejlesztési koncepciók kidolgozása, az ehhez szükséges vizsgálatok irányítása. Évekig volt egy ír-magyar vegyes vállalat ügyvezető igazgatója, majd a Ganz Ansaldo gyár kereskedelmi igazgatója. Jelenleg az ABB Energír Kft értékesítési vezetője. Hosszabb időn keresztül oktatói tevékenységet folytatott a Kandó Kálmán Villamosipari Főiskolán. 1967. óta MEE tag, 1993-ig az ERŐTERV üzemi szervezetének elnöke. 1984-től folyamatosan részt vesz az Egyesület Intézőbizottságának munkájában. 1990-1992 és 1994-2000 között a Magyar Elektrotechnikai Egyesület főtitkára. A nemzetközi szervezetek közül tagja a CIGRE-nek, valamint az IEEE amerikai mérnök szervezetnek. A FEANI által bejegyzett euromérnök. Végzettsége: BME villamosmérnök, MKK mérnök-közgazdász, BME számítógépes szakmérnök, angol és német nyelven beszél. Bláthy díj: Ujfalusi László 1950-ben született Budapesten. A BME Villamosmérnöki Kar Erősáramú Szakán diplomázott 1974-ben, majd 1986-ban gazdasági-mérnöki képesítést szerzett. 1974-től a Magyar Villamos Művek Tröszt Hálózati igazgatóságán dolgozott különböző beosztásokban. Feladatköre a közép- és nagyfeszültségű hálózatok fejlesztése, beruházási programjainak kialakítása, a hálózati fogyasztói visszhatások elemzése volt. Később a közép- és nagyfeszültségű hálózati készülékek, berendezések fejlesztésével, alkalmazásuk kérdéseivel, műszaki koordinációjukkal foglalkozott. Részt vett a hálózatfejlesztési irányelvek kidolgozásában, amely hosszú időre meghatározta a villamos átviteli és elosztóhálózatok, alállomások létesítési-fejlesztési stratégiáját. 1992-től bekapcsolódott az alaphálózat üzemeltetési feladatainak ellátásába, részt vett az alaphálózat minősítési rendszerének, módszereinek kialakításában, a felújítási stratégia és az ezzel összefüggő technológiai-szervezési kérdések megoldásában. 1995. óta az ELMÜ Rt. műszaki igazgatója. Irányítása mellett jelentős fejlődés tapasztalható az ELMÜ Rt. villamos hálózatainak színvonalában, a rekonstrukciós programok megvalósításában. Aktív résztvevője a korszerű áramszolgáltatói szervezet kialakítását, a liberalizáció előkészítését célzó munkáknak. A MEE-nek 1975. óta tagja. Több éven át a Villamos Energia Szakosztály IB tagja, ill. elnöke volt, több szalmái fórum, ill. vándorgyűlés szervezésében, ill. előadójaként is részt vett. 2000. októberében a MEE ELMÜ Rt. Szervezet elnökévé választották. Perlaki István 1939-ben született Celldömölkön, A Budapesti Műszaki Egyetem Villamosmérnöki Karán a villamosmérnöki diploma megvédése után 1962-ben az ÉDÁSZ Vállalat Székesfehérvári Üzletigazgatóságán felvételt nyert. Kezdetben a hálózatszerelési osztályon, mint tervezőmérnök, 1968-tól mint műszaki fejlesztési csoportvezető, majd 1972-től mint fogyasztói csoportvezető dolgozott. 1983-ban az üzemviteli osztály vezetésére kapott megbízást, majd tíz év múlva, 1993-ban az üzletigazgatóság főmérnökévé nevezték ki. Ezen munkakör az ÉDÁSZ Rt. átszervezése folytán 1998-ban megszűnt, és 1998. június 1-től a Velencei Üzemvezetőség üzemvezetői beosztását kapta meg. Jelenleg is ebben a státuszban dolgozik. 1965-68. között a SZOT felsőfokú munkavédelmi tanfolyamának szakmérnöki kurzusát is elvégezte. A különböző üzletígazgatósági státuszokban elsősorban a szakszolgálati és energiagazdálkodási szakterületekkel foglalkozott, ezekről előadásokat, tanulmányokat is készített. 1995-ben a Magyar Villamosenergia Ipar megújulásáért Emlékérem kitüntetésben részesült. A MEE munkájába már fiatal pályakezdőként bekapcsolódott, miután a Győri Szervezetből kivált a Székesfehérvári Csoport. A Székesfehérvári MEE Szervezet első vezetőségválasztó taggyűlésén 1964-ben a szervezet titkárának választották meg, és a 2000. szeptemberi Tisztújító Közgyűlésig, mindvégig vezetői tisztséget töltött be, az alábbiak szerint:-1964-1975titkár - 1976-1983szervező titkár -1984-1994 titkár - 1995-2000elnök. Az 1997-ben megalakult MEE Észak-dunántúli Koordináció (ÉDUKO) első választott elnöke lett, mely funkciót jelenleg is betölti. Harminchat éves MEE vezetői működése során a Székesfehérvári Szervezet mind létszámban, mind tevékenységben megerősödött és jelenleg országosan is a legjobb szervezetek közé tartozik. 1985-ben a kapcsolóórás vezérlés témájú Székesfehérvári Szimpóziumon előadóként szerepelt, mely előadás anyaga a Villamosság 1985/6. számában jelent meg. 1989-től MEE szakértő. Azóta négy komolyabb tanulmány elkészítésében vett részt, mint társszerző
Auer Kálmán 1937. február 5-én született Szemenyén (Vas megye). Középiskolai tanulmányait Budapesten a Bánki Donát Gépipari Technikumban végezte. Felsőfokú tanulmányait munka mellett folytatta a Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem Dunaújvárosi Főiskolai karán, ahol 1977-ben gépész-üzemmérnöki oklevelet kapott. 1959-ben került az ÉDÁSZ Szombathelyi Üzletigazgatóságához villamos tervezőnek, később főművezetőnek. Részt vesz a faluvillamosítások tervezésében, kivitelezési munkának irányításában, majd később, mint kirendeltség-vezető az üzemeltetésében. 1979-ben áthelyezték a Zalaegerszegi Üzemigazgatósághoz Szerelési osztályvezetői munkakörbe. Itt kiemelt feladata volt többek között a katonai repülőterek világítástechnikai-erőátviteli rendszereinek kiépítése. 1984-ben Üzemigazgató a Zalaegerszegi Üzemigazgatóságon. Feladatát képezte az Üzemigazgatóságon az üzemeltetés, a hálózatépítés irányítása, a fogyasztói ellátás biztosítása. 1994-től az ÉDÁSZ Rt. Pápai székhelyű Villamos Szerelési Kft-jének ügyvezető igazgatója. A Magyar Elektrotechnikai Egyesületnek 1965. óta tagja. A MEE Zalaegerszegi Területi Szervezetének elnöke 1984-től 2000. október 12-ig. Több szakmai előadás, szakmai tanfolyam, konferencia, külföldi és belföldi tanulmányút szervezésében, a területi szervezetben a megbízásos munkák szervezésében, ill. bonyolításában vett részt. Bobula András A Budapesti Műszaki Egyetem Villamosmérnöki Karán 1975-ben szerzett erősáramú villamosmérnöki diplomát, amit 1981-ben energiagazdálkodási gazdaságmérnöki másoddiplomával egészített ki. Az egyetem elvégzését követően a Déldunántúli Áramszolgáltató Vállalatnál helyezkedett el, ahol 1999-ig töltött be különböző posztokat. Ezt követően fél évig a MEH szakértője és a Pécsi Tudományegyetem adjunktusa. 2000. június 1 -tői a Pécsi Erőmű Részvénytársaság értékesítési osztályvezetője. Szakmai tevékenységének főbb területei: - hálózati rendszerek fejlesztésének gazdasági vizsgálata, döntés előkészítési módszerek (KIPA) alkalmazásba vétele, - kis lakótelepek komplex előközművesítésének vizsgálata, javaslati megoldások kimunkálása, - a villamos energia tarifarendszer korszerűsítésének előkészítése, különös tekintettel a termelői, a vontatási felhasználói körre, valamint a meddőkompenzációra, - a fogyasztói elégedettség mérését és a magyarországi bevezetést kimunkáló MEH munkabizottság vezetője, - az elosztó-hálózati vezetékhasználat tarifarendszer kidolgozásának irányítója, valamint - kezdeményezésére került a normatív műszaki hálózati veszteség egységes eljárásrendje kidolgozásra. Szakmai eredményeit tanulmányok és pályázatok kimunkálásával, publikációkkal és rendszeres előadás tartással, valamint az oktatás területén tette közzé. A Magyar Elektrotechnikai Egyesületnek 1974-től tagja, 1984-től a pécsi szervezet titkára, majd 1991 és 2000. között a pécsi szervezet elnöki feladatait látta el. A MEE pécsi szervezetében végzett tevékenységét a területi szervezet színvonalas szakmai munkája fémjelezte, valamint újszerű kezdeményezések, mint: - az Elektrotechnika Nagyjai Alapítvány létrehozása, - az Elektro Sophianae díjrendszer kezdeményezése, - közreműködés a pécsi elektrotechnikai gyűjtemény megnyitásában, valamint - a sikeres Elektro-bálok (12) szervezése. Ling Béla 1951. október 9-én a Szabolcs-Szatmár- Bereg megyei Rakamaz községben született. 1970-ben a miskolci Bláthy Ottó Villamosenergiaipari Technikumban technikusi oklevelet szerzett és a TITASZ Vállalat Nyíregyházi Üzletigazgatóságán helyezkedett el. Közvetlen munkatársa volt egyesületünk néhai titkárának Román Sándornak, így szinte munkába lépésétől kezdve aktívan bekapcsolódott az egyesületi életbe. Egyre több feladatot kapott egyesületi rendezvények, illetve tanfolyamok lebonyolításában, rendezésében. A budapesti Kandó Kálmán Villamosipari Műszaki Főiskola Erősáramú Karára, 1978-ban erősáramú villamos üzemmérnöki diplomát szerzett. 1980. január 1-től az üzemviteli osztály fogyasztói műszaki csoportvezetője. Szervezeti átalakulás után 1992-ben az újonnan megalakult fogyasztói és értékesítési osztály vezetője, 1998. január 1-től pedig a nyíregyházi üzemvezetőség vezetője. 1991-ben a budapesti Pénzügyi és Számviteli Főiskolán mérnök-üzemgazdász diplomát szerzett. Munkaköréből adódóan területükön minden jelentősebb fogyasztónál dolgozó villamos szakemberrel kiváló kapcsolata van, melyet az egyesületi munkában jól tud kamatoztatni. Többek között ennek köszönhető, hogy egyesületünk taglétszáma és működőképessége a közismerten hátrányos helyzetű régióban megmaradt, illetve jól prosperál. Szakmai területen a munkabizottságok tevékenységében végzi munkáját, különösen az oktatási munkabizottságban. Az 1990 májusi vezetőségválasztó Közgyűlésen a nyíregyházi szervezet titkárává választották, mely funkciót a mai napig betölti. 1995 decemberében menedzser szakmérnöki diplomát szerzett a veszprémi egyetemen. Szövényi László 1949-ben született Budapesten. 1968-ban a Bláthy Ottó Erősáramú Ipari Technikumban érettségizett. Villamosmérnöki oklevelet 1973-ban a Moszkvai Vasútmérnöki Egyetem Vasút Villamosítása karán szerzett. 1973. óta dolgozik jelenlegi munkahelyén a MÁV Északi Járműjavító Üzemben (ma Kft.) különböző műszaki vezetői beosztásokban, villamos mozdonyok, villamos gépek és készülékek javításával kapcsolatos feladatok megoldásán. Nagy számban dolgozott ki technológiai eljárásokat villamos trakciós motorok és generátorok újratekercselésére. Több szakmai tanulmányt készített
egyenáramú trakciós motorok kommutációs problémái és karbantartási viszonyi összefüggésének elemzésére. Ezen tanulmányok, technológiai eljárások és műszaki újítások a MÁV villamos- és diselvillamos mozdonyainak javítási munkái során kerültek felhasználásra, ill. bevezetésre. Munkája mellett több éven át meghívott előadóként a Kandó Kálmán Villamosipari Műszaki Főiskolán villamos méréseket oktatott. A Magyar Elektrotechnikai Egyesületben 1988 óta tevékenykedik a Gép- és Készülék Szakosztály Villamosgép Javító Munkabizottság tagjaként, majd 1995 óta vezetőjeként. A villamos gépek javításának témakörében előadások, szakmai konferenciák, bemutatók, hazai és külföldi gyárlátogatások szervezését végezte. A Gépés Készülék Szakosztály küldötteként évek óta részt vesz a vándorgyűlés szervező bizottságának munkájában. A centenáriumi vándorgyűlésen villamos mozdonyok témakörében tartott előadást. Csáki díj: Kovács István Tanulmányai befejezése után 1940-ben a Magyar Siemens Művek Gépgyárában kezdte pályafutását. Munkaköre gyártáselőkészítő-gyártásirányító. 1945-től a leszerelt Kábelgyárak gépeinek pótlására és exportra kábelgyártó gépeket tervez. 1949-től kohászati és gépipari automatizált rendszerek tervezésével foglalkozik. Számítógép és rajzológép felhasználásával automatizálja a villamos tervezést. 1981-ben, mint a KOGEPTERV villamos és automatizálási főszaktanácsadója vonul nyugdíjba. Ezt követően automatikus-intelligens-tűzjelző és tűzoltó berendezéseket tervez. 2000-ben a Kandó Kálmán Villamosmérnöki Főiskola gyémánt oklevelet adományoz részére. Közel 30 folyóirat cikk és 8 könyv szerzője ill. társszerzője. A Mérnök Továbbképző Intézetben előadássorozatot tartott villamos hajtás és villamos automatizálási témakörökben. Az OMFB munkájában megalakulásától kezdve tanulmányok kidolgozásával vett részt. Tagja volt a MTESZ Központi Automatizálási Bizottságának és szerkesztette a KAB közleményeket. Egyesületi tevékenységét jellemzi: közreműködik az Automatizálási Bizottság megalakításában és vezetésében, mint a Bizottság alelnöke. Vezette a Számítástechnikai Bizottságot. Az Egyesület Választmányi ill. Elnökségi tagja volt. Az Egyesületben számos előadássorozatot tartott villamos hajtás, automatizálás és számítástechnika témakörökből. Cikkeinek egyrésze az Egyesület lapjaiban jelenik meg. Nívódíjat kap. Az Automatizálási és Számítástechnikai Szakosztály tiszteletbeli elnöke. Liska díj: Lieli György 1939 március 28-án született Mohácson. Elektroműszerész ipari tanulóként került a GANZ Kapcsolók és Készülékek Gyárába, majd villamosmérnöki oklevelet szerzett a Budapesti Műszaki Egyetem Villamosmérnöki Kar Műszer Szakán, az esti tagozaton. Teljes szakmai pályafutását a GANZ KK Kft.-nél (illetve annak jogelődeinél) élte le. Kezdetben különböző műszaki beosztásokban dolgozott, majd az 1967-ben létesült Villamos Laboratóriumban mint labormémök, később mint a laboratórium vezetője vett részt a gyár termékfejlesztési tevékenységének folyamataiban. Irányító beosztásban foglalkozott műszaki fejlesztési koordinációval és szabványosítással is. Ilyen minőségben aktív résztvevője volt több hazai szabvány kidolgozásának és nemzetközi szabványok honosításának. Orosz nyelvtudását szakcikkek fordításával hasznosította és részt vett a KGST közös fejlesztési munkáiban. Másfél évtizeden át titkára volt az INTERELEKTRO nemzetközi szervezet kisfeszültségű készülékekkel foglalkozó munkacsoportja hazai tagozatának. Rövid ideig a BME Nagyfeszültségű Technika és Berendezések Tanszékén, majd a Kandó Kálmán Műszaki Főiskola Erősáramú Intézetében kisegítő tanársegédként laboratóriumi méréseket vezetett a hallgatók számára. A fiatal mérnökök indulását konzultációkkal, diplomaterv-bírálatokkal segítette. Az Elektrotechnikában gyármányfejlesztési és szabványharmonizációs kérdésekről publikált és rendszeresen jelennek meg termékismertető cikkei az Elektroinstallateur folyóiratban. A MEE-nek - a GANZ KK Üzemi Szervezetében - 1967. óta tagja. A Kisfeszültségű Készülékek Munkabizottságában többször tartott szakmai előadást, kb. tíz éve a MUBI titkára. 1992-ben a Gépés Készülék Szakosztály titkárává is megválasztották. Tagja a Szabványosítási Munkabizottságnak is. Ezekben a szervezetekben módja van társadalmi aktivitását, szervezőkészségét hasznosítani a munkaprogramok, beszámolók összeállításában, a kapcsolatok ápolásában és a szakmai látogatások megszervezésében. Straub díj: Rajnoha László A Kandó Kálmán Műszaki Főiskola befejezése után okl. vill. üzemmérnökként 1972-ben a Budapesti Elektromos Művek Hálózattervezési osztályán kezdett dolgozni. Kezdetben a közvilágítás tervezése, majd a kis és középfeszültségű kábelhálózatok tervezése volt a feladata. 1975-ben a Magyar Villamos Művek Tröszt Fogyasztói műszaki osztályán folytatta tevékenységét. Fő munkaterülete a fogyasztói ellátás műszaki szabályozása volt. Feladata közé tartozott az MSZ 447 szabvány korszerűsítésével kapcsolatos áramszolgáltatói érdekek képviselete, a fogyasztói bekapcsolások ügyrendjének egységesítése, kirendeltségek és installációs szerelők kapcsolatának javítása. 1980-tól 199l-ig az Építéstudományi Intézetben dolgozott. 1976 óta jelentek meg szakcikkei, publikációi. 1982-ben a Műszaki Könyvkiadó gondozásában jelent meg a Villanyszerelésről magánépíttetőknek c. Fodor Jánossal együtt írt könyve, mely a villanyszerelő képzésben, és továbbképzésben alapműnek számított. 1987-ben a Villamosenergia fogyasztás mérése c. könyvben mind a kis-, mind a nagyfogyasztók kaphattak tájékoztatást a fogyasztásmérőhely építészeti kialakításról és a mérőhelyek kapcsolási rajzairól. Cikkei témaköre a csatlakozóvezeték kiépítése, fogyasztásmérőhely kialakítása, szerelési nyomvonalak és anyagaik megválasztása, áram-védőkapcsolók szerepe, elosztószekrények tervezési-, melegedési kérdései, vezetékkötések kialakítása. Az Elektrotechnikai Egyesületbe 1972-ben lépett be. Kezdetben, a Világítástechnikai Szakosztályban, majd az Érintésvédelmi munkabizottságban dolgozott. Munkakörénél fogva szükséges volt a Szabványosítási, a Tervezési, az Új szerelési módok munkabizottsági ülésekre is eljárni. 1982-ben Fodor János kollégánktól átvette
az Új szerelési módok munkabizottság vezetését, amit a rendszerváltásig sikerült működtetni. 1990-től a Fogyasztóberendezések szakosztályban dolgozik. Urbanek díj: Böszörményi Béla Balassagyarmaton született 1954-ben. 1968-ban gépésztechnikusi oklevelet szerzett, majd a BME Villamosmérnöki kar Erősáramú Szak Gépek és Készülékek ágazaton 1978-ban diplomázott. A Kandó Kálmán Főiskolán 1985-87-ben Világítástechnikai Szakmérnöki képesítést szerzett, 1978-82-ig a GANZ Villamossági Művek Transzformátor Főosztályán dolgozott szerkesztőként. 1982-91-ig a Bútoripari Fejlesztési Vállalatnál az Energia Ellátási Osztályon bútorgyárak villamos hálózatának (erősáram, világítás, érintés-, tűz- és villámvédelem) tervezésével foglalkozott vezető tervezőként, majd csoportvezetőként. 1991. óta dolgozik jelenlegi munkahelyén a GE Lighting TUNGSRAM Rt.-nél. Feladata kezdetben bel- és kültéri világítások tervezése, kivitelezések koordinálása, világítási programfejlesztés összehangolása volt. 1997. július 1-től kelet-európai lámpatest termék-manager beosztásban dolgozik. A MEE-nek 1982. óta tagja. A Világítástechnikai Szakosztályban, majd a Világítástechnikai Társaságban vállal feladatookat. 1994 óta az ő szervezésében valósulnak meg a Világítástechnikai Társaság minden év októberében megrendezett 2-2 napos Világítási Ankétjai. 1997. óta a Világítástechnikai Társaság Elnökségének tagja. Az 1995 és 1996 évi ankéton előadásokat tartott. 1995-ben a világítás és az energiagazdálkodás összefüggéseiről, 1996-ban pedig a Hősök tere új díszvilágításáról készített tanulmányt - Debreczeni Gáborral - közösen az Elektrotechnika újság részére (a díszvilágítást a GE Lighting TUNGSRAM Rt. ajándékozta az országnak a Millecentenárium tiszteletére). Az 1997. évi LuxEuropa kongresszuson Amszterdamban előadásában és poszteren is ismertette a Hősök tere világítását. Előadásokat tartott többek között kórházakban energiatakarékos világítás tárgykörében. Verebély díj: Rostás Zoltán Pécsett született 1951-ben. Középiskolai tanulmányait a pécsi Nagy Lajos Gimnáziumban végezte. A Budapesti Műszaki Egyetemen 1975-ben szerzett erősáramú villamosmérnöki oklevelet. Ezt követően 1985-ben kitüntetéssel végezte el a BME villamosenergetikai szakmérnök szakát, majd 1988-ban szakközgazdász oklevelet szerzett. 1975. óta dolgozik a DÉDÁSZnál, iparági tevékenységét a védelemautomatika szakterületen kezdte. Számos 120 kv/köf alállomás védelem-beállítás számítási és üzembehelyezési tevékenységét végezte, majd később irányította. Az iparági egyesítési és fejlesztési munkabizottságokban aktívan részt vett. Megszervezője és vezetője volt a Pécs Városi Üzemmérnökségnek, mely a város kirendeltségeinek munkáját integrálta és biztosította a város és környékének villamos energia szolgáltatását. 1990. óta az alállomási szakterület vezetője. Ez magában foglalja a fejlesztés - létesítés, üzemeltetés, védelem-automatika, készüléktechnika és diagnosztika tevékenységet. 1998-ban műszaki igazgatóhelyettesi megbízást kapott. Az alállomások és a főelosztóhálózat fejlesztésében-üzemeltetésében végzett tevékenységét a szakmai igényesség, korszerű megoldások alkalmazása és a team munka jellemzi. Aktivitását és szaktudását több Alkotói díjjal, Kiváló Ifjú Szakember és Kiváló Dolgozó kitüntetéssel, 1994-ben pedig Zeusz díjjal ismerték el. 1976. óta tagja a MEE Pécsi Szervezetének. Számos szakmai előadást tartott és rendezvényt szervezett. Hosszú évek óta vezetőségi tag. 1994-97 között a szervezet titkára volt. A villamos szakterület képviseli a Baranya Megyei Mérnöki Kamarában, melynek elnökségi tagja. A Pécsi Elektrotechnikai Gyűjtemény létrehozásához gyűjtő és irányító munkájával járult hozzá. Sokat tett azért, hogy az Elektrotechnika Nagyjai Alapítvány működésével eddig hat domborművet avattak a város különböző pontjain. Zipernowsky díj: Dr. Horváth Tibor Professor emeritus, a Magyar Elektrotechnikai Egyesület tiszteletbeli elnöke Rákosszentmihályon született 1928-ban. A Budapesti Piarista Gimnáziumban 1946-ban érettségizett, majd 1950-ben a Budapesti Műszaki Egyetemen szerzett kitüntetéses villamosmérnöki oklevelet. Ugyanabban az évben, még egyetemi hallgatóként lépett be a Magyar Elektrotechnikai Egyesületbe. Szakmai tevékenységét 1950-ben Verebél' László professzor mellett a Budapesti Műszaki Egyetem Villamos Művek és Vasutak Tanszékén kezdte, ahol 1951-től adjunktus lett. 1960-ban megszerezte a műszaki tudomány kandidátusa fokozatot és docenssé nevezték ki az akkor létesült Nagyfeszültségű Technika és Villamos Készülékek tanszékre. Dr. Eisler János professzor visszavonulása után 1967-től 26 éven át volt e tanszék vezetője. 1972-1985 között az Erősáramú Intézet igazgatóhelyettese, azután 1988-ig igazgatója volt. A műszaki tudomány doktora fokozatot 1973-ban szerezte meg és 1974-ben egyetemi tanárrá nevezték ki. 1998-ban vonult nyugdíjba, de mint professor emeritus továbbra is tart előadásokat és foglalkozik a hallgatókkal. Oktatási tevékenységének eredménye a nagyfeszültségű technika tananyagának gyökeres megújítása. Nemzetközi Összehasonlításban is élenjáró választható előadásokat tart ma is a villámvédelemről, kezdeményezte a villamos környezetvédelem és az elektromágneses illeszkedés (EMC) tantárgyak előadásának megindítását. Tudományos kutatási tevékenységének fő területe a villámkutatás és villámvédelem. Legjelentősebb eredménye a villám becsapási helyét valószínűségi alapon tárgyaló elmélet és számítási módszer. A világon elsőként vezette be a villámhárítók szerkesztésére a "gördülő gömb" eljárást. Legrégebbi résztvevő az ICLP nemzetközi villámvédelmi konferenciákon, háromszor szervezett ilyen konferenciát Magyarországon és 6 éven át volt a szervezet elnöke. Ipari munkái közül jelentősek az általa tervezett nagyfeszültségű laboratóriumok a Transzvill, a budapesti és a pécsi porcelángyárak, valamint mérőkocsik az MVM OTUSZ, a BFEM és az ÉMÁSZ részére.
A MEE Villámvédelmi Szakbizottságának ill. Munkabizottságának vezetőjeként számos előadást tartott és rendezvényt szervezett. Kiemelkedő sikere van az évenként tartott MEE villámvédelmi konferenciáknak. A korszerűsítve átdolgozott Villámvédelem Felülvizsgálók Tankönyve a MEE szakoktatás alapja. A Magyar Elektrotechnikai Egyesület: társelnöke volt 1978-1990 között, az Egyesületi Tanács elnöke 1990-tŐl 1992-ig, az egyesület elnöke 1992 és-1994 között, azóta tiszteletbeli elnök. Összesen 18 könyvet írt, amelyeket itthon, Angliában, Romániában és a Szovjetunióban adtak ki. Ezek közül több első volt a hazai szakirodalomban a villámokról, az elektrosztatikus feltöltődésekről, a nagyfeszültségű méréstechnikáról és a magyar elektrotechnika történetéről. Munkásságát a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje, az MTA kitüntető érme, a BME emlékérme, a Szabványosításért emlékérem, valamint a MEE Bláthy-díja és Verebél'-díja adományozásával ismerték el. Dr. Jeszenszky Sándor 1935-ben Budapesten született. 1958-ban szerzett villamosmérnöki oklevelet a Budapesti Műszaki Egyetemen kitűnő minősítéssel. Végzés után a VILATI jogelődjéhez (Transzvill, majd VÁV Automatika Tervező Iroda) került. 1960-ban alapító tagja lett a VILATI-nak, ahol nyugdíjazásáig. 1991-ig dolgozott tervező, fejlesztő, műszaki igazgató, fejlesztési főmérnök munkakörökben. 1991 után az ELTE docenseként egyetemi oktató és az MTA Technikatörténeti Központjának munkatársa volt, 1995 óta a Magyar Elektrotechnikai Múzeum igazgatója. Szakterülete: szabályozott villamos hajtások, teljesítményelektronika. Fejlesztő csoportjával építette az első magyarországi tirisztoros hajtásokat. Kezdettől részt vett a Dr. Kövessi Ferenc által létrehozott, a tirisztorok alkalmazásával foglalkozó MEE munkabizottság munkájában, néhány évig az Automatizálási Szakbizottság helyettes vezetője volt, jelenleg a Technikatörténeti Bizottság elnöke. Ipari kutató munkája mellett kezdett a szakma történetével foglalkozni. Kandidátusi disszertációja témájául elektrotechnika-történeti vonatkozású kérdést választott (Feszültségimpulzussal táplált hidegkatódos, un. klasszikus röntgencsövek tranziens folyamatai.) Számos hazai és külföldi publikációja jelent meg a magyar elektrotechnika kiemelkedő eredményeiről és személyiségeiről. Déri díj: Vonnák István Szakképzettség: Okleveles villamos Üzemmérnök, Kandó Kálmán Villamosipari Műszaki Főiskola, Elektronikai Alkatrész és Készüléktechnológiai Szak, Világítástechnikai szakág Külföldi szakmai továbbképzések: Public Lichting 1992 Liége, Fiber optic lighting 1998 Párizs, Tube lichting 1999 Milánó Munkahelyek: TUNGSRAM RT Fényrendszer Iroda, létesítmény mérnök 1985-1990 között, LISYS Fényrendszer Stúdió, beltéri világítások irodavezető 1997 óta Szakmai tevékenység: MEE Világítástechnikai Társaság tagja Publikációk: Három cikk hazai szakmai folyóiratokban Előadások: hazai konferenciákon három esetben Legfontosabb referencia munkák: Beltéri világítások Esztergomi Vármúzeum, Visegrád Mátyás király Múzeum, Herendi Porcelánmanufaktúra (Magyarország legnagyobb száloptikás múzeumvilágító berendezése), MKB Váci utcai VIP pénztár (speciális fényáteresztő fóliával készített egyedi világítási megoldás), Feszty körkép, Magyar Nemzeti Galéria (8 berendezés), Ludwig Múzeum, Polgári Galéria stb. Díszvilágítás Mátyás téri templom (Szeged), Kreml (Kazany), Tuzlai mecset (Tuzla Bosnia), mintegy 8 díszvilágítási berendezés Szarajevóban (Bosnia) Sportvilágítás Sport világítási berendezések tervezése, helyi művezetése külföldön Feng Tai Stadion (Kína), Stadio di Palermo (Olaszország), Annabai Stadion (Algéria), Mok Dong Ice Rink (Szöul Koera) Kassai Gábor (Lapzártáig fényképet és életrajzot nem küldött.) Nívó díj: Dr. Ádám Tihamér 1945. szeptember 12-én született Mezőzomboron. 1964-ben Miskolcon a Bláthy Ottó Villamosenergiaipari Technikumban technikusi oklevelet szerzett. 1970-ben a Budapesti Műszaki Egyetem Villamosmérnöki Karán okleveles villamosmérnökként végzett, majd 1977-ben ugyanott digitális elektronikai szakmérnöki oklevelet kapott. 1994-ben egyetemi doktori címet, majd 1998-ban Ph.D. fokozatot szerzett. Az EMASZ-nál villamosmérnökként, majd az ÉGSZI miskolci tagozatánál csoportvezető számítógépes mérnökként dolgozott. 1976 óta a Miskolci Egyetem munkatársa, 1990-től oktatóként dolgozott az Elektrotechnikai Tanszéken tanársegédként, majd egyetemi adjunktusként, 1998 óta pedig a Villamosmérnöki Intézet Automatizálási Tanszékén egyetemi docensként. Kutatási területei: digitális jelfeldolgozó processzoros ipari szabályozók és szabályozott villamos hajtások, speciális szabályozott hajtások, mesterséges intelligencia módszerek szabályozástechnikai alkalmazásai. Az Elektrotechnikai-Elektronikai Tanszéken az elektrotechnika, villamos gépek, villamos hajtások, robothajtások, mikroprocesszoros szabályozott hajtások, digitális jelfeldolgozó processzorok tárgyköröket oktat. Az Automatizálási Tanszéken az Automatika, Mikroprocesszor technika és a Digitális rendszerek tárgyakat adja elő egyetemi szintű informatikus és főiskolai szintű villamosmérnök hallgatók számára. TEMPUS programok keretében Olaszországban a Torinói Műszaki Egyetemen, Skóciában a Napier Egyetemen és a Heriott Watt Egyetemen, Görögországban az Athéni Műszaki Egyetemen, valamint Franciaországban Mulhouseban vett részt tanulmányutakon, amelyek folyamán új tananyagok fejlesztésén dolgozott. A Texas Instruments egyetemi programja keretében 1995. óta a Texas magyarországi szakmai konzulense, lebegőpontos digitális jelfeldolgozó processzorok témakörben. A Texas részére 1995-ben
Miskolcon, 1996-ban Ukrajnában, 1997-ben Szlovákiában Kassán és Budapesten szakmai szemináriumokat és tanfolyamokat tart. Kutatási eredményei nemzetközi konferenciákon, valamint folyóiratokban rendszeresen publikál. A Magyar Elektrotechnikai Egyesületnek 1997. óta tagja. Dr. Ajtonyi István Születés: Miskolc, 1943.08.16 Végzettség: Budapesti Műszaki Egyetem Villamosmérnöki Karán 1969-ben végzett. Munkahelyek és munkakörök: 1969-1971. között műszaki fejlesztő a Miskolci Finommechanikai Vállalatnál, 1971-től tanszéki mérnök a Miskolci Egyetemen, 1972-től főiskolai adjunktus a Vezérléstech- nikac. tárgy előadója. 1981-ben védte meg az egyetemi doktori értekezését. 1982-től főiskolai docens. 1990-től kandidátus 1985-től 1989-ig az NME-VAFK Irányítástechnikai Tanszék vezetője, 1989-től a ME-en megalakult Informatikai Intézet Irányítástechnikai Tanszék vezetője. 1992-től egyetemi docens, 1995-től Automatizálási Tanszék vezetője. 1998-ban nyújtotta be habilitációs értekezését a T.U. Kosice Villamosmérnöki és Informatikai Karára "Intelligent Control" címmel, amelyet 1998.11.18-án a Tudományos Tanács egyhangú szavazatával sikeresen megvédett. 1999-től a ME-en újonnan alakult Villamosmérnöki Intézet igazagtója. 1999-ben fejezte be a professzori kinevezéshez szükséges inaugurációs eljárást angol nyelven, ugyancsak a T.U.Kosice Villamosmérnöki és Informatikai Karán. 2000-től Széchenyi Professzori Ösztöndíjas. Jelenleg 2 db TEMPUS, egy CEEPUS és két hazai kutatási projektet vezet. KANDÓ KÁLMÁN EMLÉKEZETE 70 éve 1931. január 13-án hunyt el az elektrotechnika magyarországi történetének zseniális alakja Dr.h.c. egerfarmosi Kandó Kálmán. Kandó a vasútvillamosítás úttörője volt. Ezt a minősítést azzal érdemelte ki - mintáz MTA Wahrmann-díjának indoklásában (1920) olvasható, -" hogy a nagyvasutak elektrifikálására először mert alkalmazni nagyfeszültségű váltakozó áramot". Része ennek két nagy alkotása az egyfázisú nagyfeszültségű felsővezeték és a fázisváltós rendszer. Üttörőszerepet vállalt abban is, hogy a Ganz Villamossági Gyárban megszervezték (nulláról indulva) az indukciós motorok gyártását, ezeknek méretezéséhez franciaországi tapasztalatait is felhasználva új összefüggéseket dolgozott ki. Rendkívül nagy szakmai tekintélye, valamint emberi nagysága fontos szerepet játszott a háromfázisú áramrendszer korai hazai bevezetésében, illetve elterjesztésében már akkor, amikor számos országban az egyen- és váltakozó áram közötti választás az energiaátvitel és -elosztás tekintetében még nem dőlt el. A csodálatosan sokoldalú Kandó, akinek világszerte 70 szabadalmát jegyezték be, ugyancsak korán felismerte a biztonság, a teljesítmény és a minőség szintjét meghatározó szabványosítás óriási jelentőségét. A szabványosítás irányítására 1921-ben alapított Magyar Ipari Szabványosító Bizottság alelnökének Őt választották. Mélyrehatóan foglalkoztatta a mérnöki tudományok művelőinek problémái, többek között a mérnökképzés, a mérnökök kreatív, racionális és etikai gondolkodásmódja, röviden a minőség és az etika kérdése. 1924-ben választották meg a Budapesti Mérnöki Kamara Mérnöki Tanácsa elnökének. 1927-től Ő képviselte a magyar mérnöktársadalmat az Országgyűlés felsőházában. Ott Ő volt az előadója a rendkívül nagyjelentőségű "...villamos energia fejlesztéséről, vezetéséről és szolgáltatásáról" szóló törvényjavaslatnak (1931. XVI.t.c). Méltán érdemelte ki a kor (1930) legmagasabb kitüntetését a Corvin-koszorút. Szülőfaluja Egerfarmos 2000-ben szobrának felállításával tisztelgett nagy fiának emléke előtt. Sipos Miklós Tisztelt Közgyűlés! A Magyar Elektrotechnikai Egyesület évenként ismétlődő eseménye az egyesületi díjak kiosztása. Ezeket ugyan díjbizottságok ítélik oda, de azt hiszem, hogy az egyesületi tagság megbecsülését fejezik ki azoknak, akik a magyar elektrotechnika és egyesületünk érdekében odaadó munkát fejtettek ki, akár egy kisebb közösségben, vagy éppen a vezetésben, akár szakmai munkájukkal értek el olyan eredményeket, amely elismerésre érdemes. Az idén nekem jutott az a megtiszteltetés, hogy a díjazottak nevében köszönetemet fejezzem ki azoknak, akik munkánkat értékelték, és az egyesület tagjainak, a bennünket ért elismerésért. Ugyanakkor reméljük, hogy szakmai munkájukkal a kitüntetettek szélesebb körben is elismerést szereznek a Magyar Elektrotechnikai Egyesületnek. Különleges jelleget ad ennek a kitüntetésnek, hogy éppen az egyesület centenáriumi évében került rá sor. Ennek kapcsán szeretném kissé személyesre fordítani a szót. Ebben az évben éppen 50 éve még egyetemi hallgatóként léptem be az akkor 50 éves jubileumát ünneplő egyesületbe. Az én belépési igazolványom az Elektrotechnika 1950. évi 3. száma, amelyet akkor először kaptam meg tagi járandóságként. Azóta újabb 50 év pergett le, amelynek folyamán - néha nehéz időkben - én is igyekeztem hozzájárulni a magam tevékenységével szakmánk és egyesületünk sikeres működéséhez. A Dr. Jeszenszky Sándorral együtt most kapott Zipemowsky-díj abban is különleges, hogy először fordul elő olyan eset, amikor az odaítélés alapja nem egy cikk volt, hanem az egyesület által kiadott könyv. Nagyon remélem, hogy ez a könyv az egyesületi tagságon kívül, diákok, iskolai fizikai és technika tanárok, vagy akár történészek körében is elismerést tud szerezni a magyar elektrotechnikának és a Magyar Elektrotechnikai Egyesületnek. Remélem azt is, hogy a ma kitüntetettek közül néhányról az 50 év múlva megjelenő hasonló könyv is meg fog emlékezni. Budapest, 2000. november 24. Dr. Horváth Tibor
Jegyzőkönyv Készült Magyar Elektrotechnikai Egyesület 2000. november 24-én Budapesten az MTESZ Pesti Konferencia Központ (Bp. V. Kossuth Lajos tér 6-8) 1.135. termében megtartott nyilvános közgyűléséről Jelen voltak: a mellékelt jelenléti ív szerint. Dr. Krómer István elnök köszöntötte a MEE 75. nyilvános közgyűlés meghívottait, vendégeit és a megjelent érdeklődőket. Elnöki megnyitójában kitért az Egyesület centenáriumi évében lezajlott főbb eseményekre, az elmúlt három éves tevékenységünk főbb pontjaira, továbbá a jelen közgyűlés fontosságára, melyet a vezető tisztségviselők megválasztása jelent. Felolvasta az 1999. évi közgyűlés óta elhunyt MEE tagok névsorát, emléküknek néma felállással adóztak a résztvevők. Bejelentette, hogy a nyilvános közgyűlés időpontját és az Elnökség által jóváhagyott előzetes napirendet az Elektrotechnika c. folyóirat program és tájékoztatójában szeptemberben és októberben meghirdettük, a MEE hirdetőtábláján kifüggesztettük, a küldöttek a közgyűlés előtt postai úton megkapták a meghívót és mellékleteit (küldöttjegy, szavazójegy, elnökségi jelentés, közhasznúsági jelentés, határozati javaslat-tervezet, Ellenőrző Bizottság jelentése, Jelölő Bizottság javaslata, az elnökök és főtitkárjelöltek programja, Alapszabály magyarázat, díjasok). Az Elnökség saját hatáskörében szeptember 7-i ülésén megválasztotta a Választási Bizottság elnökét Perlaki Istvánt, és tagjait: Karanyicz Árpád, Kayser Péter, Lieli György, Némethné dr. Vidovszky Ágnes, Sipos Miklós. A Bizottság munkáját a Jelölő Bizottsággal szoros együttműködésben végezte eddig, és a közgyűlésen a regisztrációt felügyelte. Perlaki István a Választási Bizottság elnöke jelentette a Közgyűlésnek, hogy a regisztrált tagságú szervezeti egysége összesen 291 küldöttet választottak - nem tett eleget választási kötelezettségnek az ENRON Rt. és a Bláthy Szakközépiskola szervezetek- a jelenléti ívet aláírta és a teremben helyet foglalt 232 fő küldött, valamint 12 fő nem küldött szavazati joggal rendelkező vezető tisztségviselő. A Bizottság nevében megállapította, hogy a Közgyűlés határozatképes. Dr. Krómer István elnök felkérésére - az 1999. november 26-i közgyűlésen megválasztott Jelölő Bizottság nevében Sebestény Gyula Jelölő Bizottsági elnök javaslatot tett a Szavazatszámláló Bizottság elnökére: Kádár Aba, és tagjaira: Arató Csaba, Bartók Józsefné, Garas Dezsőné, Kurali Lajos, ifj. Nagy Géza, Nagy János, Nagy Kálmán, Papp Zoltán, Szűcs György, az interregnum levezető elnök személyére: Dr. Varju György, valamint a Közgyűlés jegyzőkönyvvezetőjére: Lernyei Péter, és hitelesítőjére: Barki Kálmán és Dr. Friedrich Márta. A Közgyűlés nyílt szavazással egyenként a fenti előterjesztést elfogadta 232 igen, 0 nem, 0 tartózkodás mellett. A Közgyűlés nyílt szavazással elfogadta az előzetesen meghirdetett napirendi pontokat 232 igen, 0 nem és 0 tartózkodással. Balázs Péter főtitkár az Elnökség nevében megtartotta az elnökségi beszámoló és ismertette a közhasznúsági jelentést. Dr. Horváth József az Ellenőrző Bizottság elnöke megtartotta a Bizottság beszámolóját. A két napirendi ponthoz a Közgyűlés résztvevői kérdést, észrevételt nem tettek. Dr. Krómer István beterjesztette az Egyesület 75. Közgyűlésének határozatait: 1. A Közgyűlés az Egyesületi Elnökség beszámolóját elfogadja 2. A Közgyűlés a Közhasznúsági jelentést elfogadja 3. A Közgyűlés az Ellenőrző Bizottság beszámolóját, gazdasági beszámolót, 1999. évi mérleg, 2000. évi várható pénzügyi teljesítés, valamint a 2001. évi költségvetés főbb számait elfogadja 4. Az Alapszabály nem érdemi módosítását jóváhagyja, felhatalmazza az Egyesületi Elnökséget, hogy saját hatáskörében a szabályzatokat dolgozza át és erről a közgyűlést tájékoztassa. 5. Az Egyesület Centenáriumi Kongresszusának, a kapcsolódó rendezvények előkészítéséért és sikeres lebonyolításáért köszönetet mond az Egyesületi Tanácsnak, a Centenáriumi Előkészítő Bizottságnak, regisztrált tagságú szervezeti egységeknek és az Egyesületi Elnökségnek, valamint jogi tagoknak és a centenárium támogatóinak. 6. A Nyugdíjasok Bizottsága regisztrált tagságú szervezeti egység névváltoztatási kérelmét elfogadja, a jövőben: Nyugdíjasok Kovács Károly Pál Szervezete (NyKKPSz) elnevezéssel működhet. 7. Az Automatizálási és Számítástechnikai Szakosztály névváltoztatási kérelmét elfogadja, a jövőben: Automatizálási és Informatikai Szakosztály (AISz) elnevezéssel működhet. 8. A Szigetvári, valamint az ENRON Rt. (korábban ENERGO- VILL Rt.) szervezetek megszüntetését - a tagságuk kérelmére - jóváhagyja. 9. A regisztrált tagságú szervezeti egységek leköszönt tisztségviselőinek köszönetet mond munkájukért. A Közgyűlés a fenti határozatokat 232 igen, 0 nem, 0 tartózkodás mellett elogadta. Dr. Krómer István elnök a Közgyűlés által választott vezető tisztségviselők és a maga nevében leköszönő beszédet tartott, megköszönte az Elnökség munkáját segítő tagok, szervezetek és a Titkárság munkáját, kérte a lemondás elfogadását, valamint a felmentvény megadását, majd átadta a helyét a levezető elnöki poszton Dr. Varjú György interregnum elnöknek. Dr. Varjú György levezető elnök köszöntötte a Közgyűlést és előterjesztette a határozat javaslatot: 10. A Közgyűlés az 1997-ben választott vezető tisztségviselők lemondását elfogadja és a felmentvényt megadja, egyben köszönetet mond munkájukért. A határozatot a Közgyűlési küldöttek 232 igen, 0 nem, 0 tartózkodás mellett elfogadták. Sebestény Gyula a Jelölő Bizottság elnöke ismertette a beérkezett javaslatokat, szempontokat, melynek alapján a Bizottság szelektált, és ennek eredményeként a Bizottság javaslatát a Közgyűlés által megválasztandó vezető tisztségviselőkre. Dr. Varjú György levezető elnök megköszönte a Jelölő Bizottság munkáját és kérte a Közgyűlés küldötteit, hogy tegyék meg észrevételüket a Jelölő Bizottság javaslatához. Elsőként Tüdős Tibor a Siemens Rt. Szervezet tagja felszólalásában bejelentette, hogy a Nemzetközi Kapcsolatok Bizottságának elnöki posztjára való jelölést vállalta és vállalja, így a Jelölő Bizottság elnökének szóbeli megállapítása nem helytálló, miszerint ő nem vállalta a jelölést. Déri Tamás a MÁV Rt. Szervezet küldötte és a Világítástechnikai Társaság szakmai tisztségviselője javasolta a szavazólapra felvenni
Orlay Imrét, a Miskolci Szervezet titkárát a főtitkárjelöltek közé, valamint Tüdős Tibort a Nemzetközi Kapcsolatok Bizottságának elnöki posztjára a Jelölő Bizottság javaslatán túl. Dr. Varjú György levezető elnök kérdésére Orlay Imre, illetve Tüdős Tibor a jelölést vállalta. Ezt követően a küldöttek szavaztak a két új jelölt felvételéről. A Közgyűlés Orlay Imrét főtitkárnak jelöli 220 igen, 4 nem, 8 tartózkodás mellett, míg Tüdős Tibort NKB elnöknek 213 igen, 4 nem, 15 tartózkodás mellett. A Jelölő Bizottság javaslata, valamint a Közgyűlési küldöttek helyszíni jelölése alapján összeállt jelölő listát, mely tartalmazza a Közgyűlés által titkos szavazással megválasztandó vezető tisztségviselő jelöltek nevét a Közgyűlés 232 igen, 0 nem, 0 tartózkodással mellett elfogadta. Perlaki István a Választási Bizottság elnöke ismertette a titkos szavazás módját és a szavazatok kiértékelésének metodikáját, melyet a Közgyűlés 232 igen, 0 nem, 0 tartózkodással elfogadott. A levezető elnök felkérte a Választási és a Szavazatszámláló Bizottságot, hogy a Közgyűlés határozatának megfelelően készítsék el a szavazólapokat, azokat hitelesítsék, majd a szavazójegy ellenében a küldötteknek adják át. Szünetet rendelt el a titkos szavazás idejére. A szavazatok Összeszámlálásának ideje alatt a levezető elnök felkérte Dr. Krómer Istvánt, hogy az Egyesület 2000. évi díjait adja át. A díjazottak nevében Dr. Horváth Tibor, tiszteletbeli elnök, Zipernowsky díjas tartott beszédet. Schmidt János a Jedlik Ányos Társaság elnöke a két szervezet közötti gyümölcsöző együttműködésről, valamint a Jedlik és a MEE jubileumról szólt. Bobula András a Pécsi Szervezet exelnöke az Elektrotechnika Nagyjai Alapítvány eredményes munkájáról beszélt és felajánlotta a nagy elektrotechnikusok kész gipszmintáit további hasznosításra. Baji Gál János az Egyéni Tagok Zipernowsky Károly Szervezet vezetőségi tagja felszólalásában fontosnak ítélte a külföldi társegyesületek MEE-n belüli részletesebb bemutatását, illetve a MEE külföldi nagyobb mértékű megismertetését. Horváth István soproni MEE tag bejelentette, hogy az 1994. évi miskolci vándorgyűlésen tett felhívásának eredményeként a MEE közreműködésével 970 templom kapott díszvilágítást Dr. Varjú György levezető elnök felkérésére Kádár Aba a Szavazatszámláló Bizottság elnöke ismertette a titkos szavazás eredményét: Az Egyesület elnöke: Dr. Berta István 127 szavazattal, Dr. Horváth József 99 szavazat Főtitkára: Orlay Imre 86 szavazattal, Dr. Boros Norbert 65 szavazat, Dr. Kádár Péter 51 szavazat Egyesületi Tanács Elnöke: Dr. Krómer István 189 szavazattal, Zarándy Pál 31 szavazat Gazdasági Bizottság elnöke Bán Antal 222 igen szavazattal, 1 nem szavazattal Nemzetközi Kapcsolatok Bizottság elnöke: Balázs Péter Tüdős Tibor 183 szavazattal, 43 szavazat Propaganda és Kiállítási Bizottság elnöke: Tóth Péterné Tringer Ágoston Szervezési Bizottság elnöke: Dr. Benkó Balázs Rejtő János 200 szavazattal, 24 szavazat 135 szavazattál, 89 szavazattal Tudományos és Oktatási Bizottság elnöke: Dr. Szandtner Károly 214 igen szavazattal, 1 nem szavazattal Etikai Bizottság elnöke: Géczy Jenő Knizner István 182 szavazattal, 40 szavazat Tagjai: Dr. Bencze János 183 szavazattal Hiezl József 175 szavazattal, Ludányi Lajos 174 szavazattal, Spala János 177 szavazattal Molnár Csaba 177 szavazattal, póttagjai: Byff Miklós 145 szavazattal, Gönczy Péter 167 szavazattal nem került megválasztásra Knizner István 115 szavazattal. Ellenőrző' Bizottság elnöke: Hatvani György Dr. Simándi Péter 176 szavazattal, 50 szavazat tagjai: Almási Sándor 180 szavazattal, Hajdú György 178 szavazattal, Dr. Ládi István 144 szavazattal Dr. Simándi Péter 140 szavazattal, Végh Miklósné 150 szavazattal póttagjai: Baji Gál János 132 szavazattal, Nemes László 133 szavazattal nem került megválasztásra Szabó Béla Gábor 129 szavazattal, Tárczy Péter 103 szavazattal. Dr. Varjú György interregnum levezető elnök köszöntötte és átadta helyét az Egyesület megválasztott elnökének. Dr. Berta István a MEE elnöke köszönetet mondott a belé és a vezető tisztségviselőkbe helyezett bizalomért, a nem megválasztott jelöltek munkájára is számítva, az eddigi hagyományokat megtartva szeretné az Egyesületet a harmadik évezred küszöbén és a MEE második száz évének elején további sikerekre vinni. Megköszönte a Közgyűlés munkáját, további eredményes tevékenységet és jó egészséget kívánva a Közgyűlést bezárta. Lernyei Péter jegyzőkönyvvezető Barki Kálmán jkv. Hitelesítő Kmf. Dr. Friedrich Márta jkv. Hitelesítő Dr. Berta István elnök, jkv. hitelesítő
A megválasztott elnök és főtitkár életrajza Dr. Berta István elnök Villamosmérnöki oklevelet szerzett 1972-ben a Budapesti Műszaki Egyetem Erősáramú szakán. Egyetemi doktor 1977-től, a műszaki tudományok kandidátusa 1977-től, Ph.D. fokozatot kapott 1994-ben, Dr. Habil 1995-től, a műszaki tudomány doktora és egyetemi tanár 1996-tól. Széchenyi Professzori ösztöndíjas 1998-tól. 1993-tól a BME Nagyfeszültségű Technika és Berendezések Tanszék vezetője. Fő kutatási és oktatási területei: nagyfeszültségű technika, szigeteléstechnika, elektromágneses erőterek számítása és mérése, ipari elektrosztatikai veszélyek elhárítása, elektrosztatikus porleválasztás, elektrosztatikus festék- és porszórás, elektrosztatikus permetezés, villám- túlfeszültség- és zavarvédelem, EMC/ESD/EMP, épületinformatika, elektromágneses környezetvédelem. A Magyar Elektrotechnikai Egyesület tagja 1972 óta. Az 1972. évi Diplomaterv pályázat díjazottja. A 70-es és a 80-as években az Ifjúsági Bizottság tagja. Az "Elektrosztatikai munkabizottság" vezetője 1982-tŐl 1989-ig. Az Országos Elnökség tagja 1985-től 1993-ig, és 1997-től. Szaktanácsadó 1984-től. Az Elnökség tagja, a Tudományos és Oktatási Bizottság elnöke és a MTESZ Központi Oktatási Bizottság tagja 1997-től. Az "EMC munkabizottság" tagja és az "Erőterek biológiai hatásai albizottság" vezetője. A Magyar Mérnök Akadémia tagja, az EFCE Elektrosztatika az iparban európai MUBI titkára, IEE Fellow, Chartered Engineer, az IEE Budapest Centre in Development titkára, UNIDO szakértő, az UNIDO Magyar Nemzeti Bizottság tagja, a SHOCK Kft. műszaki tanácsadója, az Electrostatic Society of America és az Institute of Electrostatics Japan tagja, a CENELEC TC44 WG5 és a DIN-VDE(DKE) Int. AK 239 tagja, az International Society of Electrostatic Precipitators igazgatótanácsának tagja, International Fellow, az IEEE Envíronment Health and Safety Committee tagja, az International Conference on Lightning Protection Tudományos Tanácsának tagja. A Magyar Tudományos Akadémia Elektrotechnikai Bizottságának tagja 1997-től. A Magyar Mérnöki Kamara tagja, épületvillamossági és energetikai műszaki szakértő, vezető tervező, a Hőés Villamosenergetikai Tagozat Minősítő Bizottságának tagja. 7 könyv, 75 publikáció, 163 konferencia előadás, 11 szabadalom és 8 szabványjavaslat és több mint 100 kutatási jelentés szerzője. Orlay Imre főtitkár 1945. május 10.-én született a Komárom megyei Kisbéren. Tanulmányait gimnázium után a Budapesti Műszaki Egyetem Villamosmérnöki Kar Erősáramú szakán végezte, ahol 1968.-ban okleveles villamosmérnöki, majd 1969.-ben okleveles mérnöktanári diplomát szerzett. Nős, két gyermeke és három unokája van. Rövid VERTESZ-es létesítmény tervezői időszak után 1969-től került az ÉMÁSZ Rí Sárospataki üzemigazgatóságára, ahol különböző beosztásokban dolgozott a kiviteli tervezéstől, kivitelezéstől kezdve a hálózatok üzemeltetéséig. 1975-ben Miskolcra került, ahol először távlati tervezéssel, területi tanulmánytervek készítésével foglalkozott, majd 1981-től a Miskolci KDSZ vezetésével bízták meg. Feladata volt az ÉMÁSZ Rt új telemechanikai rendszerének megvalósítása, később a hangfrekvenciás rendszer kiépítésével a két rendszer illesztése. Magyarországon az ÉMÁSZ Rt-nél elsőként épült ki a háromszintes telemechanikai rendszer az áramszolgáltatók között. Ugyancsak elsőként létesítettek diszpécseri tréning szimulátort a diszpécserek képzésére. A hálózatirányítás mellett rövidesen megfogalmazódott a hálózat felügyelet igénye is. Így elsőként kezdtek foglalkozni a távműködtetett oszlopkapcsolók telepítésével és rendszerbe integrálásával a 20 kv-os elosztóhálózaton. 1993-tól megbízták a Miskolci üzemigazgatóság vezetésével, majd a szervezet átalakítást követően a Miskolci Főmérnökség főmérnöke lett. A Magyar Elektrotechnikai Egyesülettel 1969-ben került kapcsolatba Sárospatakon. Ekkor alakult meg a Sárospataki üzemi csoport, ahol szervező titkár lettem. Később Miskolcon hasonlóan szervező titkári funkciót látott el először, majd 1993-tól a Miskolci Szervezet titkára lett. Eddigi pályafutásom alatt részt vett több Vándorgyűlés szervezésében, rendezésében. Célja mindig az volt, hogy olyan programokat biztosítsunk a tagjai részére, amely kielégíti szakmai igényüket, segíti a vállalat előtt álló feladatok végrehajtását és így lehetőséget biztosít az együttműködéshez. A rendezvények között mindig kiemelt szerepet biztosítottak a tanulmányi versenyeknek. Igyekeztek a fiatalokkal megszerettetni a szakmát, visszaszerezni a szakma nimbuszát. A versenyek között kiemelt helyet kaptak a Szakma Ifjú Mestere, a Szakma Kiváló Tanulója és a Bláthy Ottó Elektrotechnikai versenyek, amelyeket évek óta rendszeresen szervezek. Részt vett a Villamos Energia Szakosztály és az Automatizálási Szakosztály munkájában, egy ciklusban a Villamos Energia Szakosztály titkári teendőit is ellátta. 1994-től az ÉMAKÓ titkári feladatait is ellátta. Eddigi szakmai munkássága során több cikke jelent meg az Elektrotechnika és más szakmai lapokban, részt vett több munkabizottság munkájában, társszerkesztője, illetve munkabizottság vezetője volt több tanulmánytervnek, amelyek olyan fontos kérdéseket készítettek elő, mint a telemechanika, hálózat felügyelet vagy a komplex állomási irányítástechnika, több külföldi, országos és helyi rendezvényen tartottam előadást. A MEE eddigi munkásságát 1993-ban Kandó, illetve 1998-ban Bláthy díjjal ismerte el.
hirdetés
Beszámoló a MEE Technikatörténeti Bizottság (MEE-TTB) munkájáról A MEE Technikatörténeti Bizottsága 2000. október 25-én megtartott ülésén az utóbbi tíz év megváltozott körülményei miatt új szervezési elveket fogadott el, a nemzetközi kapcsolatokról és egy múzeumba kerülő számítógéprendszerről hallgatott meg előadást. A résztvevők több javaslattal, ötlettel járultak hozzá a Bizottság további programjának kialakításához. Szervezési ügyek Dr. Jeszenszky Sándor elnök az újjászerveződő bizottságnak bejelentette, hogy a megjelenteken kívül természetesen számít a kimentettek közreműködésére és a régebbi tagok is kapnak meghívót az ülésekre. Az ülések továbbra is nyilvánosak lesznek, az "Elektrotechnika" mellékletében hirdetés jelenik meg ezekről. Tekintettel a rendszerváltás óta megnövekedett munkahelyi elfoglaltságra, a bizottság évente általában csak két-három ülést fog tartani, de a Magyar Elektrotechnikai Múzeum rendezvényeire is a bizottságban rendszeres közreműködők kapnak majd meghívót. így a november 10-i, "Fény a tudományban és a művészetben" című, előadásokkal kapcsolt kiállitásmegnyitóra meghívta a megjelenteket. Az elnök kiemelte, hogy a MEE szervezeti változásai és a technikatörténet növekedő kedveltsége révén a régióknak egyre nagyobb jelentősége lesz, ezért javasolta, hogy azok és a szakosztályok lehetőleg legalább l-l fővel képviseltessék magukat a bizottságban. Felhívta a figyelmet az "Elektrotechniká"-ban megjelentethető cikkekre, beszámolókra, amelyek technikatörténeti értékük mellett a megíró személyek és a bizottság publicitását is növelik. Dr. Jeszenszky Sándor bemutatta a Technikatörténeti Bizottság új titkárát, Dr. Kiss Lászlót (Dr. L. Kiss László), akinek a felsorolt szervezési kérdésekben fontos szerepe lesz. Nemzetközi kapcsolatok alakulása Dr. Jeszenszky Sándor a Magyar Elektrotechnikai Múzeumon keresztül eddig megvalósult és a bizottság által is hasznosítható következő kapcsolatokról számolt be: - A német technikatörténeti együttműködés a VDE-MEE és a Deutsches Museum - Magyar Elektrotechnikai Múzeum közti kapcsolatokon alapul és 1998-2000. között megújult. Ebben az évben a VDE megfelelő bizottsága Bécsben tartotta kihelyezett ülését, amelyen Dr. Jeszenszky Sándor a magyar mérnököknek múlt század végi VDE-tagságáról is beszámolt, felhasználva a Deutsches Museumban tett tanulmányútja alatti kutatásait. - A szlovák kapcsolat a Kassán levő Szlovák Műszaki Múzeumon keresztül valósítható meg, amelynek igazgatója, Eugen Labanic a VDE bécsi ülésén Dr. Jeszenszky javaslata alapján szintén tartott előadást. - Dr. Jeszenszky Sándornak ez évben lehetősége volt a Paviai egyetemen tartott muzeológiai előadása révén olasz technikatörténészekkel megismerkednie, akik segítségével egyesületi együttműködés is kialakítható. - A múzeumi kapcsolatok révén egyesületi technikatörténeti tapasztalatcsere a francia vonalra is kiterjeszthető. Párizsban ismét megnyitották a világ legrégibb technikatörténeti múzeumát. - Az osztrákokkal a burgenlandi kapcsolat felújítása révén alakítható ki együttműködés. Dr. Jeszenszky Sándor a következőkre hívta még fel a bizottság figyelmét: - Lisszabonban a villamosenergia-ipar múltjának megbecsülése érdekében komplett régi erőművet alakítottak át elektrotechnikai múzeummá a város központi, külföldiek által is látogatott területén. - A VDE technikatörténeti bizottságával történt előzetes egyeztetés alapján e bizottságnak 2003-ban esedékes ülését hazánkban tartják meg "A nagyfeszültség évszázadai" című rendezvény keretében. A 2003-ban esedékes O. Guericke és D. Ruhmkorff jubileumi megemlékezések mellett ezen további lehetőség lesz a magyar elektrotechnikusoknak (elsősorban Jedlik Ányosnak) a nagyfeszültségű berendezések és vizsgálatok terén elért eredményeinek ismertetésére is. "Egy számítógéprendszer nekrológja" című előadás Dr. L. Kiss László (MVM) az 1978-2000 között az MVM Országos Villamos Teherelosztójában (OVT) üzemelt Hitachi gyártmányú, 3xHIDIC-80 típusú számítógéprendszerről tartott előadást. A részben már technikatörténeti jellemzők ismertetése mellett előadásában kitért a folyamatirányítás megvalósításánál fontos japán-magyar együttműködés kialakulására és a Japánban való tartózkodás néhány élményére is. A Hitachi számítógéprendszerrel, mint központi résszel épült ki először a magyar energiarendszer alaphálózati, alaperőművi és rendszerközi kooperációs objektumainak valódi időben történő diszpécserirányításához és üzemelőkészítéséhez is felhasználható, egész országra kiterjedő folyamatirányítási rendszer. A 22 éven át 99,5%-nál nagyobb rendelkezésre-állással üzemelő Hitachi gépekkel számos új feladat volt megoldható. A nagyrészt hazai programozók által megoldott feladatok és a számítógéprendszer hazai továbbfejlesztése külföldi látogatók elismerését is kiváltotta, valamint külföldi értékesítésre adott lehetőséget. Dr. L. Kiss László végül elmondta, hogy a Hitachi számítógéprendszer egyes elemei az irányítóközpontok fejlődésének demonstrálására a Magyar Elektrotechnikai Múzeumban lesznek majd kiállítva, a számítógéprendszer nagyobb része az NJSZT által támogatott gyűjteménybe került. Kerényi A. Ödön, az MVM nyugalmazott vezérigazgató-helyettese az előadást a távközlés fontosságának hangsúlyozásával és a Hitachival történt együttműködés további tapasztalataival egészítette ki. Javaslatok, ötletek a Technikatörténeti Bizottság további programjához Király Árpád a Bizottság alapító-elnöke felhívta a figyelmet a svájci "Technorama"-val (Winterthur) való együttműködés lehetőségére, ami régebbi magyar technikatörténeti kapcsolatra épülhet. Turán György a szintén már régebben egyszer megvalósult francia kapcsolat felújítását szorgalmazta. Dienes Géza a régi egyesületi névsorok megőrzésének szükségességéről beszélt. Dr. Kiss László (Ganz) felhívta a figyelmet arra, hogy régi erőműveket vagy azokrészeit, mintegy műemlékként illene megőrizni. A kérdés megoldása a tulajdonosváltások különösen sürgős. Felhívás A Technikatörténeti Bizottság ezúton is szeretné a technikatörténet iránt érdeklődőket felkérni, hogy a javaslatok megvalósításában és új javaslatok kidolgozásában vegyenek részt. Ilyen javaslat érkezett az október 25-i ülés után pl. Kerényi A. Ödön úrtól, az MVM nyugalmazott vezérigazgató-helyettesétől, aki szerint a TTB-nek az ország egész területére, a különböző elektrotechnikai jubileumok alkalmából kiadott kiadványokról bibliográfiát kellene szerkesztenie. Kovács István úr a MEE Automatizálási és Számítástechnikai Bizottságának elnöke pedig a MEE történetének négyévenkénti felújítását szorgalmazta. Mindkét javaslatot a MEE TTB meg tudja valósítani és ezúton is kéri tagjait és az érdeklődőket, hogy további javaslatok mellett az előbbi két témában (bibliográfia és történet) anyagokat Dr. L. Kiss Lászlónak (1011 Budapest, Petermann bíró u. 5-7. Tel: 224-1171, 356-8243, Fax: 202-7693, e-mail: lkiss@ovtnotes.mvm.hu) küldeni szíveskedjenek, aki további információkkal szívesen áll rendelkezésre. Dr. L. Kiss László, MVM Rt.
A MEE 75. Közgyűlésének határozatai Budapest, 2000. november 24. 1. Az Egyesületi Elnökség beszámolóját elfogadja 2. A Közhasznúsági jelentést elfogadja 3. Az Ellenőrző Bizottság beszámolóját, gazdasági beszámolót, 1999. évi mérleg, 2000. év várható pénzügyi teljesítés, valamint a 2001. évi költségvetés főbb számait elfogadja 4. Az Alapszabály nem érdemi módosítását jóváhagyja, felhatalmazza az Egyesületi Elnökséget, hogy saját hatáskörében a szabályzatokat dolgozza át és erről a közgyűlést tájékoztassa. 5. Az Egyesület Centenáriumi Kongresszusának, a kapcsolódó rendezvények előkészítésééit és sikeres lebonyolításáért köszönetet mond az Egyesületi Tanácsnak a Centenáriumi Előkészítő Bizottságnak, regisztrált tagságú szervezeti egységeknek és az Egyesületi Elnökségnek, valamint jogi tagoknak és a centenárium támogatóinak. 6. A Nyugdíjasok Bizottsága regisztrált tagságú szervezeti egység névváltoztatási kérelmét elfogadja, a jövőben: Nyugdíjasok Kovács Károly Pál Szervezete (NyKKPSz) elnevezéssel működhet. 7. Az Automatizálási és Számítástechnikai Szakosztály névváltoztatási kérelmét elfogadja, a jövőben: Automatizálási és Informatikai Szakosztály (AISz) elnevezéssel működhet. 8. A Szigetvári, valamint az ENRON Rt. (korábban ENERGOVILL Rt.) szervezetek megszüntetését - a tagságuk kérelmére - jóváhagyja. 9. A regisztrált tagságú szervezeti egységek leköszönt tisztségviselőinek köszönetet mond munkájukért. 10. A Közgyűlés által 1997-ben választott vezető tisztségviselők lemondását elfogadja és a felmentvényt megadja, egyben köszönetet mond munkájukért. 11. A Jelölő Bizottság javaslata alapján titkos szavazással megválasztotta az Egyesület vezető tisztségviselőit (melléklet szerint). Budapest, 2000. november 24. Kárpátaljai tapasztalatok A MEE Szegedi Szervezetének 43 tagja várakozással teli indult a 4 napos kárpátaljai tanulmányútra. Az első nap délutánján csatlakozott hozzánk Gyöngyösi Géza a MEE Sárospataki Szervezetének titkára, aki a kárpátaljai tanulmányutat megszervezte számunkra. Ebéd után városnézés, Sárospatak nevezetességeivel való ismerkedés következett. Kiszáradt torkunk szomjúságát egy hegyaljai pincében jófajta tokaji borokkal oltottuk. Másnap még sötétben indultunk korán reggel a határ felé. Záhonynál már a határátlépésnél lehetett érezni, hogy egy más világba érkeztünk. Délelőtt a Kárpátaljai Villamos Hálózati Üzem képviseletében Popovics Pál idegenvezetésével az ungvári nevezetességekkel ismerkedtünk meg. Délutáni programban Munkács városának és várának megismerése szerepelt. Munkácsot elhagyva távolról megcsodálhattuk az Ukrajnában a szovjetek által épített és szerencsére félbehagyott egyik művét a "tésztagyárat", amely 17 emelet magasságú és ugyanennyi emelet van még a föld alatt is. A gyár szomszédságában található egy a "gyár" energiaellátását biztosító félig kész atomerőmű és egy 110 kv-os alállomás maradványai (már amit még nem tudtak ellopni). A "tésztagyár" ha elkészül, hatalmas lézerágyúival repülőgépek és űreszközök megsemmisítését szolgálta volna. Mire szálláshelyünket a Hálózati Üzem Remetei üdülőjében elfoglaltuk beesteledett. A harmadik napi program Huszton kezdődött, ahol is megismerhettük milyen is egy ukrán kisváros áruházának kínálata. Útközben még láthatóak voltak az árvíz nyomai. A Tisza és a Nagyág összefolyását látva szinte elképzelhetetlen volt, hogy a hatalmas vízmennyiség innen indult Magyarországra. Utunk egyik fő célja ezután következett. Úttalan utakkal küzdött meg az IKARUSZ busz és a pilóta, de a szemünk elé táruló látvány -a Kárpátok hegyvonulatai - kárpótoltak a megpróbáltatásokért. A hegytetőre érve, a Vereckei hágóról a tájra tekintve megértettük, hogy a honfoglaló ősöknek miért tetszett meg e vidék. A vereckei hágón kedves gesztusként Gyöngyösi Géza köszöntötte a 25. MEE csoportot és ezzel együtt az 1000. MEE tagot aki az Ő általa szervezett tanulmányúton jutott el oda. Az 1000. látogató Lakatos István a Szegedi szervezet titkára az esemény emlékére egy serleget vehetett át Gyöngyösi Gézától. (kép) Mindegyikünk szívét megdobogtatta a történelmi pillanatok visszaidézése és a himnusz eléneklése. Az utolsó nap Beregszászi városnézés következett. A szakmai program keretében alkalmunk volt egy 110/10 kv-os alállomás és egy közép/kisfeszültségű transzformátorállomás megtekintésére. Magyar áramszolgáltatós szemnek szinte hihetetlen műszaki megoldásokat láttunk, sajnos nem csak egyet, hanem mind hasonló volt, egy közös jellemzővel a rengeteg rozsdával. Lenne helye a karbantartási költségnek, ha lenne, és a biztonságtechnikára is volna mit költeni. A határátkelésnél láthattuk, hogy nem csak a Tisza választja el Ukrajnát Európától, hanem még néhány évtized is. A sárospataki ebéd után búcsút vettünk Gyöngyösi Gézától aki profi idegenvezetőt megszégyenítő alapossággal és találékonysággal szervezete programunkat. Ezúton is köszönet érte. Dobi László
75. Közgyűlés Magyar Elektrotechnikai Egyesület Regisztrált tagságú szervezeti egységek, Budapest 2000. november 24. SZERVEZET NEVE ABB Energir Kft. Bláthy O.MŰsz.SZKI EME ELMÜ Rt. ENRON Rt. ETV-Erőterv Rt. EVIG Fővárosi Vízművek Rt. Ganz KK Kft. Ganz-Transelektro Rt. Kábel Team Kft. KKMF Magyar Kábel Művek Rt. MÁV Rt. MEH MVM Rt. MERI OVIT Rt. SIEMENS Rt. VEIKI Rt. Verebély László Technikum Schneider Electric Rt. VIV Rt. Villgép.Szöv. Egyéni Tagok Z.K.Szerv. Nyugdíjasok Bizottsága ELNÖK Hegedűs Péter Solymár László Dr. Vajda István Ujfalusi László megszünt,2000.június 30. Zarándy Pál Szobonya Miklós Tolnai Béla Dr.Simándi Péter Dr.Madarász György (lemondott) Lovas László Dr. Orosz János Dr.Laczkó Mihály Horváth Viktor Horváth J.Ferenc Tombor Antal Lazur Lajos Kimpián Aladár Repa Károly Dr. Varga László Vigh Csaba Dr.Edelényi András Kos/la Károly Jakabfalvy Gyula Bognár Alajos Molnár József TITKÁR Haddad Richárd Martonné Harkai Éva Dr.Tóth Judit Kovács László Podonyi Gábor Novothny Ferenc Szemerszky János Horváth Zsolt Salamon Endre Sebesiné Németh Orsolya Farkas András Schachinger Tamás Tóth Kálmán Szabó László Zsolt Tringer Ágoston Hauser Imre Pintér Tamás Bán László Dr.Güntner Ottó Király Ágota Szöllösi Péter Horváth Sándor Balla György Papp Zoltán Kalapos János Szakosztályok/Társaság Szakosztály neve Elnök Titkár EE képviselő Automatizálás és Informatikai Dr.Nagy László Almási Kristóf Szilágyi András Gép- és Készülék Dr.Kara Gábor Lieli György Kiss Kálmán Világitástechnikai Társaság Pollich János - Pollich János Villamos Fogyasztóberendezések Dési Albert Rajnoha László Rajnoha László Villamosenergia Gaál Gábor Orlay Imre Gaál Gábor Régiók elnök Titkár EE képviselő Zarándy Pál Társelnökök: Dr.Börcsök Dezső BUDAKO Dr.Edelényi András Schachinger Tamás Zarándy Pál Horváth J.Ferenc Dr. Tombor Antal ÉDUKO Perlaki István - Horváth József TITUKO Rubint Dezső - Rózsa Ferenc ÉMAKO Karanyicz Árpád Orlay Imre Karanyicz Árpád SZERKO Kovács Károly - Tamás Miklós DÉDIKO Gelencsér Lajos Kovács Gábor Kiss Tamás 2001. 94. évfolyam 1. szám 27
75. Közgyűlés Magyar Elektrotechnikai Egyesület Regisztrált tagságú szervezeti egységek, terület 2000. november 24. SZERVEZET 1. Ajka 2. Baja 3. Berettyóújfalu 4. Békéscsaba 5.Csepel 6. Debrecen 7. Diósgyőr 8. Dunaújváros 9. Eger 10. Esztergom 11. Gyöngyös 12. Győr 13. Hódmezővásárhely 14. Kaposvár 15. Kapuvár 16. Karcag 17. Kecskemét 18. Keszthely 19. Mátészalka 20. Miskolc 21. Nagykanizsa 22. Nagykőrös 23. Nyíregyháza 24. Oroszlány 25. Ózd 26. Paks 27. Pápa 28. Pécs 29. Salgótarján 30. Sárospatak 31. Siófok 32. Százhalombatta 33. Szeged 34. Szekszárd 35. Székesfehérvár 36. Szigetvár megszűnik 2000. dec. 31. 37. Szolnok 38. Szombathely 39. Tatabánya 40. Veszprém 41. Zalaegerszeg ELNÖK Eilerer Zoltán Braun Ferenc Beniczki Sándor Kovács Károly Harmat Jenő Rubint Dezső Takács János Rejtő János Karanyicz Árpád Balázs Szilárd Dorsánszky Zsolt Horváth József Farsang Péter Sebestény Gyula Tóth Miklós Osztós Károly Meleg László Pintér József Balogh Zoltán Spala János Várfalvi Ferenc Alföldi József Tárnok István Zsebők István Sulyok István Kovács András Egyházi Viktor Gelencsér Lajos Gyimesi József Kovács Gábor Kiss Tamás Buti Imre Tamás Miklós Király Gyula Szumzer László Vincze László Rózsa Ferenc Tóth György Schmidtmayer Antal Kurali Lajos Sándorfi György TITKÁR Tróbert Attila Veress Sándomé Pántya Attila Skoperda Attila Kövesdi Lajos ifj.nagy Géza Kiss Dezső Zsiros József Kegye Attila Könözsy Béla Czövek Barnabás Kőmives István Fejes Imre Erdélyi Ferenc Balics Róbert Gulyás Ferenc Rácz Géza Bogdán György Tarcsa Dániel Orlay Imre Talián János Szabó Dénes Ling Béla Persik István Bohus Károly Taba József Imre István Kovács Gábor Jakab Vince Gyöngyösi Géza Spalanovi cs János Gerencsér Károly Dobi László Végh Miklósné Csulak Ferenc Gáyer József Burján Emő Vilics Ernő Nácsa Antal Péti Tamás Rakos Ferenc 28 ELEKTROTECHNIKA
Emlékeztető az Érintésvédelmi Munkabizottság 2000. jún. 7.-i üléséről A Munkabizottság júniusi ülésén az EPH hálózatok aktuális kérdéseit tárgyalta. A kérdés aktualitását egyrészt az MSZ 2364 várható hatályba lépése (milyen változásokat okozhat ez?), másrészt a túlfeszültséglevezetés követelményei, az áramszolgáltatóknak a fogyasztásmérő kerítésbe való kihelyezésére vonatkozó igényei, s végül a kábeltelevízió vezetékeinek EPH-összekötései indokolták. Ha a védővezetős érintés védelemmel ellátott villamos szerkezet testét rövid úton fém vezetőn át összekötjük a vele egyidejűen érinthető idegen fémszerkezettel, akkor a két egyidejűen érinthető pont között nem léphet fel számottevő potenciálkülönbség, így nem következhet be áramütés sem. Ez az egyenpotenciálrahozás közismert alapelve. Ennek megfelelően általában az egyenpotenciálrahozó (EPH) vezetőnek legalább az. esvik vége idegen fémszerkezetre csatlakozik Ebben különbözik a védővezetőtől, amely mindenképpen villamos szerkezet testén végződik, s ezt köti össze a földelővel vagy a táppont elől érkező védővezetővel. Hol kötelező egyenpotenciálrahozó (EPH) hálózatot kiépíteni? Új létesítményben az MSZ 172-1:1986 3.1.2. szakasza szerint: "EPH hálózatot kell kialakítani minden olyan épületben, amelyben védővezetős érintésvédelmet alkalmaznak és az épületben helyhez kötött villamos szerkezetek testével egyidejűen érinthető kiterjedt fémszerkezet is van." A közeljövőben hatályba lépő - az MSZ 172-1-et is kiváltó - MSZ 2364.szabványsorozat erre vonatkozó előírása egy kicsit bonyolultabb (a 470 szabványában írja elő, hogy mindenüvé ki kell építeni a védővezetős érintésvédelmet, kivéve, ahol minden test érintésvédelme másként van megoldva, s a 410. szabványában az EPH hálózat kiépítését a védővezetős érintésvédelem részének tekinti)., de lényegében csak annyiban szigorúbb a jelenlegi előírásnál, hogy a hálózat kiépítésének kötelezettségét nem teszi függővé attól, hogy van-e a kiterjedt fémszerkezetekkel egyidejűen érinthető, helyhez kötött villamos szerkezet. Meglévő létesítményben fa jelenlegi szabvány hatályba léptető szövegének utolsó előtti bekezdése szerint) a kiépítés akkor kötelező, "ha a villamos berendezések felújításra kerülnek, vasv csak az érintésvédelmet úiítiák fel'. Önmagában tehát az, hogy egy meglévő létesítményben új idegen fémszerkezetet (pl. gázvezetéket) építenek ki, nem jelenti az EPH kiépítésének kötelezettségét. Az - természetesen - más kérdés, hogy ennek kiépítése ebben az esetben nem csak előnyös, de célszerű is. A Munkabizottság tagjainak tapasztalatai szerint viszont ma már valamennyi gáztársaság megköveteli új gázvezeték bekötése esetén az EPH kiépítésére vonatkozó nyilatkozatot, egyesek azonban közülük még legfeljebb 5 W-os földelési ellenállást bizonyító mérési jegyzökönyvet is követelnek. Mit kell az EPH hálózatba bekötni? Elvben minden olyan idegen fémszerkezetet, amely máshonnan potenciált tud ide vezetni. (Tehát pl. egy egyedülálló vasajtót, ilyen vasablakot nem, de egy fémből készült "szalagablakot", összefüggő vasajtósorozatot már igen!) A jelenleg érvényes szabványunk a bekötési kötelezettségre (a 3.2.4.2 szakaszában) meglehetősen részletes és konkrét felsorolást ad: "EPH-hálózat kialakítása esetén ebbe be kell kötni minden olyan fémszerkezetet (gépet, épületszerkezetet stb.), amely az alábbi feltételek valamelyikét kielégíti: - függőleges kiterjedése az adott helyen lévő épületrész egy teljes szintmagasságánál nagyobb, vagy - vízszintes kiterjedése 5 m-nél nagyobb vagy - az épületet elhagyó vagy ide csatlakozó fém csővezetékektől nincs - elhelyezéséből eredően vagy szándékos intézkedéssel - villamosan elszigetelve, vagy - az előzőekben felsoroltaktól nincs - elhelyezéséből eredően vagy szándékos intézkedéssel - villamosan elszigetelve, vagy - fémből készült fürdőkád vagy legalább 500 l űrtartalmú, helyhez kötött fémtartály. Elhagyható az olyan épületelemek (pl. lépcsők, erkélyek és függőfolyosók korlátjainak ablakpárkányok bádoglemezeinek) a bekötése, amelyek idegen potenciállal való érintkezése kevéssé valószínű, továbbá az épületek olyan külső fémszerkezeteinek a bekötése, amelyek az épület rendeltetésszerű használata során csak nehezen érinthetők." Ez a felsorolás a legutolsó tétel kivételével tökéletesen egyezik az előbb említett alapelvekkel. Maguk a fürdőkádak és az 500 I-nél nagyobb űrtartalmú helyhez kötött fémtartályok önmagukban nem tudnak máshonnan idegen potenciált ide vezetni, feltételezhető azonban, hogy ezek lefolyó csőrendszerrel vannak összeköttetésben, amelyeken keresztül már földelné válnak. Különösen fel kell hívni erre a figyelmet, mert e lefolyó csőrendszerek többnyire nem fém-, hanem szigetelőanyagig műanyagcsövekből állnak, de az ezek belsejében lerakodó iszap belülről vezetőréteget alkot, s ennek vezetőképessége már okozott halálos áramütést. E csöveknek maguknak az EPH-hálózatba való bekötése nem oldható meg, hiszen csak a bennük lévő iszapréteg vezet, a külső - bekötésre hozzáférhető - felületük pedig szigetelőanyagú, így ide nem csatlakoztatható EPH-vezető. Ezért ezek EPH-hálózatba való bekötése csak a hozzájuk csatlakozó fémszerelvényeken vagy a végükbe beiktatott rövid fémcsöveken keresztül lehetséges. Bár a szabvány - a technikai megoldás nehézsége miatt - csupán a fémkádak bekötését írja kötelezően elő, a műanyagkádak, fém- és műanyag tusolótálcák bekötését nem; fel kell hívnunk a figyelmet arra, hogy fürdőkádban már 15 V-os feszültségű áramütés is életveszélyes, s történt már az - egyedül az EPH -bekötéssel megakadályozható - halálos áramütéses baleset műanyagból készült, műanyag lefolyócsőhöz csatlakozó, műanyagból készült tusolótálcában is! Az, új - európai szabvány átvételét jelentő - szabvány alapelve ugyanaz, mint a jelenlegié, de - éppen nemzetközi jellege miatt - a bekötendő fémszerkezeteket a jelenlegihez, hasonló konkrét formában csak a különleges helyek - pl. fürdőszobák, vezetőképes falú szűk helyek - előírásait adó 7. fejezetben adja meg, így bevezetése után majd e téren a határeseteknél több vita várható. Hogyan kell kialakítani az EPH hálózatot? Kezdetben hazánkban csak a lakóházakra volt az EPH-hálózat kiépítése előírva. Ezeknél ennek kialakítása aránylag egyszerű: ezekben a bekötendő "kiterjedt házi fémhálózatok" (fém csővezetékek, fém épületszerkezetek) mind függőleges ("strang-jellegű") kiépítésűek voltak, így az ezekre vonatkozó előírások (először az Érintésvédelmi Rendszabály, később az ME-04-115-1982) egyszerűen azt írhatta elő, hogy ezek bekötését a legalsó, és - a 4 szintes vagy ennél magasabb épületeknél -a legfelső szinten kellett elkészíteni. Az ipari létesítményeknél ez nem ilyen egyszerű, minden esetre az MSZ 172-1:1986 azt írja elő, hogy a függőleges jellegű idegen fémszerkezeteket a legalsó és legfelső pontjuk közelében, a vízszintes jellegű idegen fémszerkezeteket egyik végénél, illetve ha két bekötésük szükséges, akkor az egymástól legmesszebb lévő végeik közelében kell bekötni. Azokra az esetekre, amelyeknél a fémszerkezet kialakítása olyan, hogy ezek a pontok nem lennének megállapíthatók, csak javaslatokat (és nem előírásokat) ad a szabvány a bekötések helyére. Mindenképpen az a cél, hogy az érintésvédelmi felülvizsgálatokkor e bekötések helye könnyen megtalálható és ellenőrizhető legyen. Ki kell építeni épületenként lehetőles egy (szükség esetén több) EPH csomópontot, amelyet "EPH gerincvezetőn " át közvetlenül össze kell kötni a betonalap-földeléssel, az EPH céljára esetleg készített külön földelőkkel, az önállóan is számottevően földelt házi fémhálózatokkal (amelyek földben fekvő, a talajtól el nem szigetelt hossza legalább 4 m), a villámhárító berendezés földelésével, valamint a védővezető-hálózat "központi földelősínjével" tehát valamennyi tényleges földeléssel. Ezt a központi EPH csomópontot az érintésvédelmi elő-
írások szerint kommunáik épületekben az épület házi főelosztó berendezésénél vagy - ha ilyen nincs - az épület árambetáplálása közelében kell elhelyezni. Ipari épületben - ha ezt a becsatlakozó házi fémhálózatok indokolják - más elhelyezés is megengedett. Az EPH csomópont épületen kívüli helyen azonban ez értelemszerűen semmiképpen nem valósítható meg. A lényeg itt is a későbbi könnyű áttekinthetőségen van. A túlfeszültségvédelem követelményei ennél szigorúbbak. Az egyes EPH-ba bekötendő fémtárgyak bekötésére szolgáló EPH vezetékek- közvetlenül vagy közvetve - ebből a központi EPH csomópontból indulnak ki. szabványban nincs előírva az, hogy milyen fémtárgyat kell közvetlenül és milyent közvetve bekötni. Túlfeszültségvédelem. Az új MSZ 447 előírásai szerint EPH csomópont lehetőleg közvetlenül csatlakozzék a túlfeszültséglevezető kapcsaihoz. A hálózati betápláló vezetékhez csatlakozó bekötő vezeték és az EPH csomóponthoz bekötő vezeték hosszának összege se legyen hosszabb 1 m-nél. (Az IEC újabb javaslata erre csak 0,5 m-t kíván megengedni.) Ennek oka, hogy a földeléshez lemenő villámáram minden útjába eső vezetéken számottevő feszültségesést okoz, ennek megfelelően a becsatlakozó vezeték, a túlfeszültséglevezető, a földelőhöz lemenő vezető és maga a földelő lényegében (a villámáram szempontjából) potenciométert alkot; ezért lényeges, hogy a továbbmenő vezetők (az épületbe bemenő fázisvezetők, nullavezető és az EPH-vezetők) ennek a potenciométernek csak egyetlen tagja (a túlfeszültséglevezető) kapcsaira csatlakozzanak. Természetesen ez sem teljesen tökéletes megoldás, hiszen az EPH (és a védővezető) az épület belsejében is természetes földelésekhez csatlakozik, így a villámáram szempontjából végeredményben párhuzamosan van kapcsolva az EPH-csomópontba csatlakozó földelésekkel; de mivel az EPH és a védővezető természetes földeléseinek is számottevő ellenállása van, magukra az EPH-vezetőkre és a védővezetőkre mégis aránylag csak kis feszültség esik. Mindezeket megfontolva a Munkabizottság úgy találta, hogy kerítésbe kihelyezett fogyasztásmérő esetén a túlfeszültségvédelem követelményei gyakorlatilag nem elégíthetők ki. Ezt a megoldást egyébként az MSZ 447:1998.5.1.1. szakasza is csak az egyetlen fogyasztási helyet tartalmazó épületnél említi! Az egyenpotenciálrahozó vezetők követelményei: a.) lekövethetők legyenek, b.) mechanikailag kellően ellenállók legyenek, c.) fémtisztán csatlakozzanak az általuk összekötött fém- vagy más villamosan vezető részekhez. Az EPH vezetők legnagyobb része nem villamos vezetékanyagokból, hanem máscélú villamos szerkezetekből készül. Ezért igen nehéz lenne megjelölésükre általános előírást hozni. Nincs is ilyen jelölési előírás sem a hazai, sem a nemzetközi szabványokban. A szigetelt villamos vezetékek e célra történő felhasználásánál általános szokás a zöld/sárga jelölés. Ez azonban nem csak nem előírás, de szabvány-szempontból erősen vitatható megoldás. Mind a hazai, mind a nemzetközi szabványok ugyanis a zöld/sárga színkombinációt kizárólag a védővezető jelölésére engedélyezik. Az EPH-vezető pedig egyértelműen nem védővezető! Hazánkban korábban volt olyan gyakorlat, hogy az EPH-vezető céljára azt a vörös szigetelésű vezetőt alkalmazták, amely korábban nálunk védővezető céljára szolgált, de a zöld/sárga színkombinációra való áttérés után raktáron maradt. Ez jó megoldás volt, a maradékok azonban elfogytak, újonnan ilyen vezeték nem készült, így ez a gyakorlat abbamaradt Az EPH vezetők lekövethetőségének biztosítására - az egységes jelölés hiányában - csak a látható elhelyezés és a logikus hálózatkialakítás maradt. Mind a hazai, mind a nemzetközi előírások azt írják elő, hogy lehetőleg épületenként (épületszekciónként) alakítsanak ki egy központi EPH-csomópontot, s innen kössék be EPH "gerincvezetékkel" a különböző földeléseket és önállóan is számottevően földelt fémszerkezeteket, az épület csatlakozó főelosztójának központi földelőkapcsát (illetve "B osztályú" villámáramlevezetőjének földkapcsát), s más kiterjedt házi fémhálózatokat. Ez az előírás azonban nem mindig teljesíthető. Az épületbe bejövő különböző fémes csővezetékek sok esetben az épületnek messze nem azon a pontján csatlakoznak az épülethez, mint ahol a villamos csatlakozás is van. Igen jó lenne, ha arra is lenne előírás, hogy az EPH-vezetőket hol (mely részükön) kell a fémszerkezetekre csatlakoztatni. A bekötendő fémszerkezetek sokfélesége miatt azonban erre nemzetközi előírás nincs, s a jelenlegi MSZ 172-1:1986 3.2.4.3 szakaszában megadott hat megoldás is inkább csak irányelvnek tekinthető, nem szigorú előírásnak. Mit szabad EPH-vezetőként felhasználni? Általában csupasz vagy szigetelt villamos vezetékeket, amelyek azonban nem lehetnek a villamos táphálózattal közösen (azonos védőcsőben, többerű vezetékben) szerelve; továbbá [az MSZ 172:1986 1M (1989) 3.2.4.4.2 szakasza szerint] minden olyan, villamosan összefüggő, jól vezető fémszerkezetet, amelynek eltávolítása vagy megszakítása a létesítmény üzeme során nem valószínű. (Korábban csak a vízvezetéki fémcsövek voltak erre kitüntetetten alkalmasnak nyilvánítva, ma azonban az ezekbe gyakran beiktatott műanyag csőszakaszok miatt ezek ilyen célra való alkalmazása kifejezetten meggondolandó. Elvben ugyan elő van írva, hogy ha a fém vízvezetéki csőhálózatba műanyag csőszakaszokat iktatnak, akkor ezeket fém villamos vezetékkel át kell hidalni, erről az előírásról azonban rendszerint megfeledkeznek.) Az EPH vezeték céljára alkalmazott szigetelt vezetékek céljára általában zöld/sárga színezésű vezetékeket szokás használni, de ez nem előírás, hiszen ezeknek az egyerű vezetékeknek a tápvezetékektől független vezetése önmagában is megkülönbözteti ezeket a táphálózat vezetékeitől. Tekintettel arra, hogy az EPH-vezetők általában nem szolgálnak nagy áramok vezetésére, a megengedett legkisebb keresztmetszetük előírása inkább a mechanikai ellenállóképességet szolgálja. A gerincvezető (tehát minden a központi EPH csomóponthoz közvetlenül csatlakozó EPH-vezető) megengedett legkisebb keresztmetszete rézvezető esetén (mind a hazai, mind a nemzetközi szabványok szerint) 6 mm. a leágazó vezető (ami a gerincvezetéket az egyes bekötendő - de "fémhálózatnak" nem tekintendő - fémszerkezetekkel köti össze, valamint a kiegészítő EPH-vezető (ami nem kapcsolódik a gerinc vezetőhöz, hanem csupán két fémszerkezetet, esetleg egy villamos szerkezet testét és egy fémszerkezetet köt össze) legkisebb megengedett keresztmetszete - anyagától függetlenül- mechanikailag védett elhelyezés esetén 2,5 mm nem védett elhelyezés esetén 4 mm. [Korábban a 40024/1966 EM utasítás, majd később az ezt kiváltó ME 04-115 műszaki előírás a mechanikai ellenállóképesség érdekében előírta, hogy az EPH-csomóponthoz közvetlenül bekötendő házi fémhálózatok bekötésére szolgáló EPH-"összekötő-vezetőket" legalább R 4,2 (R 6) mm-es köracélból vagy 50 mm keresztmetszetű sodronyból vagy, 20x3 mm-es laposacélból vagy 10 mm vörösrézből vagy 16 mm alumínium vezetőből kell készíteni, ma már azonban ezek a rendelkezések hatálytalanok.] Ezen felül villamos méretezésként az előírás a gerincvezetőre az, hogy ez legalább a berendezésben alkalmazott, a villamos szerkezet testére csatlakozó kiegészítő vezetőre, hogy ez legalább az adott testre csatlakoztatott védővezető keresztmetszetének a fele legyen (de egyik esetben sem kell 25 mm -nél nagyobb keresztmetszetűnek lennie). Tehát a követelmény nem a fázisvezető, hanem a védővezető keresztmetszetének a felel Ennek oka, hogy az EPH vezető nem tartaléka a védővezetőnek, hanem csupán arra a célra szolgál, hogy ép védővezető mellett a védővezetőn testzárlat hatására fellépő hibafeszültségnek az érintési feszültség-részét csökkentse. A villamos méretezésre megadott értékek rézvezetőt feltételeznek, ha az EPH vezető nem ebből készül, akkor ezzel azonos vezetőképesség (tehát alumíniumvezető esetén ennek 1,5-sz.erese, vasvezető esetén ennek 10-szerese) a követelmény. Az úi MSZ 2364-540:1995 szerint nem a vezetőképesség számít hanem a terhelhetőség! Az ennek a követelménynek megfelelő épületvasszerkezetek is felhasználhatók EPH gerincvezetőcéljára. Elvben erre alkalmas a teljesen fémből készült (tehát műanyag betoldások nélküli) vízvezetéki nyomócső is, de ma már ennek (jelenlegi vagy jövőbeli) folytonosságával szemben egyre inkább aggályok merülnek fel. Mivel az EPH-vezetők általában nem nagy áramerősségek vezetésére, hanem csupán potenciálrögzítésre szolgálnak, az egyes szerkezeti elemek közti Összekötések villamos tulajdonságaira kevesebb gondot fordítunk. Jellemző példái ennek az egyes lakóházak-
ban fémből készített szemét-ledobó aknák. Bizony ezeknek összeillesztési felületei nem mindig adnak jó villamos vezetői összekötést, ennek ellenére megelégszünk azzal, hogy ezeknek az aknáknak csupán a legalsó és a legfelső pontját kötjük be az EPH-hálózatba, mondván, hogy vagy az összeillesztések többsége megfelel az itt támasztott villamos vezetői összekötés követelményeinek, vagy egyik se. Ha a többség jó, akkor a kétoldali bekötés is elegendő, ha pedig egyik se jó, akkor az egyes elemek nem olyan kiterjedésűek, hogy azoknak az EPH-hálózatba való bekötése kötelező lenne. Az ilyen illesztések fémvezetővel való áthidalása csak egészen kivételesen lehet indokolt, s kifejezetten értelmetlen a nyíló ajtó- és ablakszárnyak csuklópántjainak hajlékony villamos vezetővel való áthidalása. (Maga az ajtószárny nem kaphat máshonnan potenciált, mint az ajtótoktól. Ha tehát a tokkal való összekötése nem villamosan vezető, akkor teljesen felesleges a szárnynak EPH-bekötése.) Az EPH-vezetŐnek a fémszerkezethez való kötésénél, valamint a gerincvezetőnek használt fémszerkezetek elemeinek egymáshoz való illeszkedéseinél azonban ugyanazok a követelmények, mint a védővezető hasonló kötéseinél. Különleges probléma a műanyag lefolyócsövek EPH-ba való bekötése. Ezek a műanyagcsövek szigetelnek, de bennük az évek folyamán elkerülhetetlenül olyan villamosán vezető iszapréteg rakódik le, amelynek a csővégek közti ellenállása száz ohm nagyságrendű, tehát életveszélyes áramerősségeket közvetíthet a vízoszloppal érintkező személy és a távoli potenciálú pont között (több olyan halálos balesetről is van tudomásunk, ahol a balesetet okozó áram útja a szigetelőcső iszaprétegén át záródott). Maga a cső azonban mindenképpen szigetel, így teljesen hatástalan lenne a cső külső felületére erősített csőbilincs EPH bekötése. Ha a lefolyócső fémszerelvénybe csatlakozik, akkor ennek villamos bekötésével oldható meg a feladat, ha viszont nincs ilyen fémszerelvénybe torkolló csatlakozása, akkor egyetlen megoldás, hogy rövid fémcsődarabot iktatnak a cső szerelvénybe csatlakozó bekötése elé, s ezt kötik be az EPH-ba. Azokat a fémszerkezeteket, amelyek részei egymással szerkezeti okokból jó fémes összeköttetésben vannak, egyetlen fémszerkezetnek kell tekinteni, s ennek megfelelően egyetlen helyen kell ezeket az EPH-hálózatba bekötni. Azokat a fémszerkezeteket, amelyek egymással - technológiai vagy elhelyezési okok folytán - biztosan nincsenek egymással fémes összeköttetésben természetesen külön-külön szerkezetnek kell tekinteni (a bekötési kötelezettségét meghatározó méretek szempontjából is!), ezeket tehát szükség esetén külön-külön kell bekötni. Kétség csak azoknál a több részből álló fémszerkezeteknél van, amelyek egyes részeinek egymással való fémes érintkezése bizonytalan (pl. szemétledobó csatornák, amelyek elemei festett felületekkel csatlakoznak egymáshoz), ezekre az előírás az, hogy két végük közelében kell a bekötést elkészíteni. A Munkabizottság ülésén Gálbory Gábor úr bemutatta az OBO "GR-Magic" fantázianevű rácsos szerkezetű kábelcsatornájának mintapéldányát azzal a kéréssel, mondjon a Munkabizottság véleményt arról, hogy szükséges-e ennek egyes elemei között a teljes (több elemből álló, egymással csak pattintott kapcsolattal érintkező) csatorna EPH-bekötésének hatásossága biztosítására külön fémes átkötést létesíteni. A Munkabizottság megszemlélés alapján egyöntetűen arra az álláspontra helyezkedett, hogy ez teljesen felesleges. Ebből a szempontból a más fémszerkezeteket is csupán a helyszíneken és általában kizárólag szemrevételezéssel vizsgáljuk; ellenállás mérést vagy folytonosságmérést csak akkor végzünk, ha a szemrevételezés eredménye kétséges, így az OBO rácsos kábelcsatorna elemeinek fémes érintkezését ebből a szempontból minden egyéb vizsgálat nélkül is megnyugtatónak találtuk. Megfelelő keresztmetszet esetén e kábelcsatornák EPH gerincvezetőként vagy leágazó vezetékként, sőt érintésvédelmi védővezetőként való felhasználása sem kizárt, de ezt a Munkabizottság nem javasolja. A kábeltelevízió vezetékei vagy üvegszálasak vagy koaxiálisak. A koaxiális vezetékek esetén a vezeték tengelyében elhelyezkedő huzalt "belső vezető"-nek, a vezeték külső szigetelése alatt elhelyezett, fémharisnyás vagy fóliás kivitelű vezetőt "külső vezető"-nek nevezik. (Ez a "külső vezető" megjelenési formájában hasonlít a többeres gyengeáramú vezetékek árnyékolásához, de itt üzemi vezető szerepét tölti be.) A "Kábeles kép- és hangelosztó rendszerek biztonsági követelményei" c. MSZ EN 50083-1 szabvány (ennek 1995. évi kiadása és 1999. kiadású Al módosítása) e külső vezetők EPH Összekötéseit írja elő. Hangsúlyozza, hogy ezek az összekötések kizárólag a kábelrendszer (illetve az ahhoz csatlakozó készülékek) védelmét szolgálják, s semmiképpen nem az erősáramú érintésvédelmet. Az erősáramú rendszerekből történő áthatolás megakadályozására a két rendszer közötti biztonsági távolságokat vagy szigetelést (8. fejezet) és az erősáramú hálózathoz csatlakozó berendezések (pl. erősítők) - kivételes esetektől eltekintve - II. év. osztályát írja elő (6.1. szakasz). Ha az erősáramról táplált berendezések több egységből állnak, s ez egységeknek - II. év oszt. kivitelüktől függetlenül - érinthető vagy szerkezeten belüli fémburkolatuk van, ezeket egymással fémesen össze kell kötni. E szabvány előírásai szerint az egy-egy épületbe bemenő és/vagy onnan kimenő koaxiális vezetékek külső vezetőit a közös EPH sínhez (EPH-csomóponthoz) kell kötni (5.2.4. szakasz). Ez a kötelezettség problémát okozhat a régebbi épületeknél, ahol ilyen csomópont nincs kialakítva; de magára a külső vezetőre veszélyt is jelenthet az, ha a két végén két különböző EPH-csomóponthoz kötve ezek potenciálkülönbségének hatására bennük számottevő kiegyenlítőáram indul. (Ha a két EPH csomópont közti vezeték optikai kábel, amelynek nincs ilyen "külső vezetője", akkor természetesen nincs ilyen veszély.) A Munkabizottság véleménye szerint ha a két összekötött csomópont közti koaxiális kábel tartósodronyon van, s e tartósodrony mindkét végét fémesen bekötik e két EPH csomópontba, akkor a kiegyenlítőáramnak a külső vezetőre jutó része feltehetően nem okoz már túlmelegedési veszélyt. Ha ez nem valósítható meg, vagy nincs is ilyen tartósodrony, akkor egyetlen megoldásnak látszik a galvanikus kapcsolat megszakítása, soros (a nagyfrekvencia számára kis, az erősáramú hálózat 50 Hz-es frekvenciája számára nagy impedanciát, s az egyenáramú galvánfeszültség számára végtelen ellenállást jelentő) kondenzátorok beiktatása, amit a szabvány kifejezetten megenged. Az "előfizetői készülékek" részére az a legelőnyösebb, ha egyáltalán nem csatlakoznak fémesen a TV-rendszer "előfizetői kábel"-éhez. Ez a "teljesen szigetelt (fali) csatlakozók" alkalmazásával oldható meg (9. fejezet), amelyekben elhelyezett csatolóelemek (többnyire mindkét - belső és külső - vezetőbe beiktatott soros kondenzátorok, de esetleg ezek helyett kéttekercses nagyfrekvenciás transzformátor) megszakítják a galvanikus kapcsolatot. (Az ilyen csatolóelemeket úgy kell méretezni, hogy ezek 230 V-os 50 Hz-es feszültség hatására ne engedjenek át 6 ma-nél nagyobb áramot.) Ez esetben az előfizetői kábelek külső vezetőit az 5.2.4. szakasz szerint nem kell egyenpotenciálú vezetővel Összekötni (e külső vezetők gyakorlatilag közvetlenül nem érinthetők). Megengedett azonban "félig szigetelt" (csak a belső vezetőbe iktatott csatoló kondenzátoros) és "nem szigetelt" (csatoló kondenzátor nélküli) csatlakozók alkalmazása is. Ez esetekben azonban kötelező az "előfizetői kábelek" külső vezetőinek az EPH-hálózathoz való kötése. E kötelezettség általában nem jelent újabb összekötést, mert erre csak az van előírva, hogy az összekötés egyenáramú ellenállása ne legyen nagyobb, mint 5 W. Ha a külső vezető keresztmetszetét 1 mm -ra becsüljük, akkor ez 5x57=285 m vezetékhosszt enged meg, ami épületen belül biztosan teljesül. (Logikus az "egyenáramú ellenállás" kifejezés, egyrészt mert ennek értéke nem különbözik lényegesen az 50 Hz-es impedanciától, másrészt mert a váltakozóárammal szemben tanúsított reaktancia értéke csak zárt áramkör esetén értelmezhető, tehát itt - az áramkör zárását jelentő "visszavezető" meghatározásának hiányában - nem.) Ez a kötelezettség tehát csupán azt jelenti, hogy az előfizetői kábel külső vezetőjét csak abban az esetben kell külön EPH-vezetővel összekötni, ha az nincs galvanikus összeköttetésben a bejövő kábel (az EPH-csomóponttal már kötelezően összekötött) külső vezetőjével. Ez esetben is elegendő az ennek táppontjában történő egyszeri összekötés; mivel pedig ez az épületen belüli EPH-csomóponthoz történik, s csak ugyanehhez kötődhet esetleg a fogyasztói készülék is, tehát ez nem okozhat a külső vezetőn számottevő kiegyenlítő áramot. Kádár Aba
Nekrológ Dunay András Ismét eltávozott az élők sorából az elektrotechnika egyik "nagy örege", Dunay András, vasdiplomás gépészmérnök, aki 1906. március 13-án született Budapesten, gépészmérnöki oklevelét 1930-ban szerez- te meg a Magyar Királyi József Műegyetem Gépészmérnöki Karán. Műszaki pályafutását 1930-ban a Ganz Villamossági Gyárban kezdte el, ahol önálló géptervező mérnökként egyedi különleges villamos gépeket szerkesztett, így pl. az első Duna-tengerjáró hajó dízel-elektromos hajtású egyenáramú motorjait, amelyek közvetlenül hajtották a csavarokat, valamint a GAEL motorok gyártásához szükséges forgókokillás öntőgépet. 1935-ben került Budapest Székesfőváros Elektromos Műveihez, ahol számos szervezeti egységnél dolgozott, majd irányította a vállalat távlati fejlesztését és 1967-ben történő nyugdíjba vonulásáig a vállalat üzemviteli vezetője, a főmérnök helyettese volt. Ebben a beosztásában meghatározó szerepet játszott az Elektromos Művek fejlesztési és üzemviteli problémáinak megoldásában. Kiemelkedő jelentőségű feladatokat hajtott végre Budapest 1944-1945. évi ostromát megelőzően, az alatt és azt követően. Az ő irányításával történt az Elektromos Művek raktáron lévő, létfontosságú villamos készülékeinek, berendezéseinek a központi raktárakból való szétszállítása az egyes transzformátorállomásokba, annak érdekében, hogy a bombázások minél kisebb károkat okozzanak. Ő járt közben baráti kapcsolatai révén ahhoz, hogy a német hadsereg ne robbantsa fel a budai és a pesti oldal közötti kábelalagutat, ami által lehetővé vált ostrom után apesti oldal villamosenergia-ellátása és így a vízszolgáltatás helyreállítása, amivel járványok kialakulása volt megelőzhető. A harci események elmúltával a budai oldal megrongálódott elosztóhálózatának helyreállítását irányította. Nyugdíjasként két évig az Állami Energetikai és Energiabiztonságtechnikai Felügyelet részfoglalkozású főmunkatársa lett, 1980-tól pedig a Felügyelet Nukleáris Biztonságtechnikai osztályán dolgozott és a Paksi Atomerőmű Vállalat létesítési kérdéseivel foglalkozott. Szabványalkotási tevékenysége országos szinten is igen jelentős volt, kiemelten foglalkozott munkavédelmi és balesetelhárítási kérdésekkel. Jelentős volt az irodalmi tevékenysége is: számos publikációt,oktatási anyagot, kézikönyvet írt. 1990-ben nagy összefoglaló tanulmányt készített az Elektromos Művek üzemeltetésében álló, Duna alatti alagút és villamos berendezéseinek műszaki kérdéseiről és történetéről. A Budapesti Törvényszék és a Budapesti Árvaszék mellé 1936-ban nevezték ki szakértőnek, évtizedekig igazságügyi szakértőként dolgozott a Fővárosi Bíróságon. Tagja volt a Magyar Elektrotechnikai Egyesületnek is. E sorok írójának több mint másfél évtizedig volt alkalma számos témában Dunay Andrással együtt dolgozni, így jól megismerhette precíz és alapos munkastílusát, lényegre törő gondolkozásmódját és segítőkészségét fiatalabb kollégiái iránt. Dunay András mérnök-generációt létesített: fia több évtizedig a Magyar Villamos Művek Túlfeszültség-védelmi és Szigetelésellenőrzési Szolgálatánál dolgozott, unokája pedig jelenleg is a Budapesti Elektromos Művek Rt. alkalmazásában áll. Dunay András munkás és nagyra becsült életének 95., boldog házasságának 70. évében, 2000. október 27-én hunyt el. Bár Bandi bácsira személyesen már csak idősebb kollégáink emlékezhetnek, akik ismerték öt, mindig megtartják emlékezetükben rendkívüli szaktudását és kiváló emberi tulajdonságait! Luspay Ödön hirdetés
Emlékeztető az Érintésvédelmi Munkabizottság 2000.10. 04.-i üléséről A Munkabizottság először megtárgyalta az IEC TC 64 érintésvédelemmel kapcsolatos aktuális anyagait. Az időszakos felülvizsgálattal három nyáron megküldött IEC anyag foglalkozik, a 64/1135/CD, a 64/1136/CD, valamint a 64/1159/CD. Mindháromhoz észrevételt lehet tenni okt. I5.-Íg. Az 1135 a vizsgálat általános céljait fogalmazza meg, leszögezi, hogy ügyelni kell arra, hogy a vizsgálat ne okozzon veszélyt. A gyakoriságra csupán általános szempontokat ad, és csak megjegyzésekben adja meg, hogy ezt a nemzeti előírások szerint kell megállapítani, általában 3 évet javasol, de ennél rövidebb időt ajánl: - a rombolás- tűz- vagy robbanásveszélyes munkahelyeken - azokon a munkahelyeken, ahol van kis és nagyfeszültségű berendezés is, - a kommunális berendezésekben, - a felvonulási területeken, - azokon a helyeken, ahol kézben tartott szerkezeteket használnak. Megemlíti azonban, hogy a lakásokban három évnél hosszabb periódus is alkalmazható A munkabizottság észrevételtételt nem javasolt. Az 1136 a jegyzőkönyvezéssel foglalkozik, de semmi érdemlegeset nem mond. A munkabizottság észrevétel tételt nem javasolt. Az 1159. az "E" informatív mellékletében adja meg, hogy az üzembehelyezési vizsgálatnál vizsgálni kell a táplálás önműködő kikapcsolását, mérni kell a hurokimpedanciát és a védővezető ellenállását. Az "F" informatív mellékletében adja meg, hogy az időszakos vizsgálat során: - megszemléléssel kell az áramütés, valamint a tűz elleni védelmet vizsgálni, valamint ellenőrizni kell a csatlakozások meghúzottságát, - a védővezető folytonosságát kell ellenőrizni, - a szigetelési ellenállást kell ellenőrizni, - ellenőrizni kell, hogy az érintésvédelem kikapcsolja-e a betáplálást, - működési próbákat kell végezni, ideértve az áram-védőkapcsolók és az IT szigetelésellenőrző készülékeit is. Észrevételezhetnénk, hogy az év. ellenőrzését hurokellenállásmérésre és számítással kell végezni. Az áram-védőkapcsolók kiválasztásával foglalkozik a 64/1140 inf. és 64/1142 inf. anyag (ezekhez észrevétel nem tehető, ezeket a Stockholmi ülésen tárgyalták) Ezek lényege, hogy az AC típusú AVK-t Németországban és Hollandiában bármilyen, Belgiumban és Dániában aháztartási s hasonló berendezésekben tilos használni, Svájcban pedig csak ott használhatók, ahol nincs egyenáramú komponenst gerjesztő készülék rögzítetten a hálózatra csatlakoztatva. Az IEC tűzvédelemre és kiegészítő védelemre korlátozás nélkül megengedné, érintésvédelmi célra azonban csak akkor, ha a az egyenáramú komponenst gerjesztő készülék- L helyett II. év. osztályú, vagy - a I. év. oszt. készülék II.-év. osztálynak megfelelő kialakítású részében van, vagy - elválasztó transzformátorral csatlakozik a hálózathoz, vagy - a testzárlati áramkörben 6 ma-nél nem nagyobb egyenáramú komponenst tud csak gerjeszteni Ehhez a részhez a delegátusok nem szóltak hozzá, ezt el is fogadták volna, függőben van azonban ennek az anyagnak szavazásra bocsátása, mert továbbra is vitatják azt, hogy a hálózati feszültséggel működő (elektronikus) ÁVK-knak egyfázisú táplálás esetén 85 V-ra, háromfázisú táplálás esetén a tápfeszültség 70 %-ára működőképesnek kell-e maradniok. Ennek a követelménynek elvi magyarázata az, hogy egy nagy áramerősségű testzárlat - különösen nullázásos érintésvédelem esetén - esetén annyira letörheti a tápfeszültséget, hogy az áramvédő-kapcsoló ez alatt működésképtelenné válik. Bár az én véleményem szerint ez inkább csak ürügy (ekkora zárlati áram esetén a zárlatvédelem kellő idő alatt le fog kapcsolni), nagyfokú cég-érdekek szólnak amellett, hogy az elektronikus működtetésű áram-védőkapcsolókat kiszorítsák a piacról, s ez az az ok, amiért ezt a vitát évek óta nem tudják lezárni. Teljesen át akarja szerkeszteni az érintésvédelem általános előírásait a 64/1146/CD anyag. (Ehhez október 16.-ig lehet észrevételt tenni.) Az átszerkesztés valóban sokkal áttekinthetőbbé tenné az előírásokat. Most csak a lényeges műszaki változtatási javaslatokkal kívánt a munkabizottság foglalkozni: A javaslat kimondja, hogy a szabványostól eltérő módon csak abban az esetben szabad az áramütés elleni védelmet megoldani, ha az adott körülmények között a szabványos módok nem lennének megoldhatók. (Ez szigorítás a jelenlegihez képest, amely minden esetben megengedi az eltérést azzal a feltétellel, hogy az alkalmazott megoldás nem enyhébb mint a szabványos.) A javaslat az általános előírásokkal szemben más megoldásokat is megenged az állandó szakszerű felügyelet alatt álló (villamos kezelő) helyiségek berendezéseire. Általánosan megengedi az Önműködő kikapcsolást adó (védővezetős) érintésvédelmeket, a kettős vagy megerősített szigetelés alkalmazását, az egyetlen készüléket tápláló védőelválasztást, valamint a törpefeszültséget. (A környezet elszigetelése, a földeletlen egyenpotenciál, valamint a védőelválasztás több készülék részére védelmeket - amelyek alkalmazása eddig nem volt korlátozva - csupán az állandó szakszerű felügyelet hirdetés
alatt álló - villamos kezelő - helyek villamos berendezéseire engedné meg.) Ahol védővezetős érintésvédelmet alkalmaznak, ott az EPH kiépítése is kötelező. A túláramvédelmi kioldású elosztóáramkörökben, valamint a kizárólag rögzített szerkezeteket tápláló áramkörökben 5 s, a legfeljebb 32 A-es vagy I. év. oszt. kézbentartott szerszámokat tápláló dugaszolóaljzatokat ellátó áramkörökben tápfeszültségtó'l függő (230 V fázisfeszültségnél 0,4 s) kikapcsolási időt írt elő. Szabadtéri kézben tartott szerkezetek, továbbá 32 A-néi nem nagyobb áramerősségű vagy feltételezhetően kézben tartott szerkezeteket csatlakoztató dugaszolóaljzatokra kötelezően előírja a legfeljebb 30 ma érzékenységű ÁVK alkalmazását. Külön kimondja, hogy az önműködő kikapcsolásnak nem kell bekövetkeznie, ha a földhöz képest nem léphet fel 50 V~ vagy 120 V = -nél nagyobb feszültség! (Ez megoldaná az UPC-vel táplált körök kérdését; és az eddigieknél egyértelműbbé tenné az idegen feszültséggel végezhető hurokellenállásmérések MuBi által javasolt megoldásának szabványosságát.) Különböző számításokat ad az EPH és a védővezető összekötésének ellenállására. A TT-rendszert is hurokellenállásra kívánja méretezni! Az IT rendszerben a földzárlatjelzést jelzésre sem ismeri el, kikapcsolásra a szigetelésellenőrző készüléket és a túláramvédelmet és az ÁVK-t egyaránt megengedi. Az üzemi törpefeszültségnél (FELV) egyértelműen előírja a testeknek a primer védővezetővel való, és arra méretezett összekötését. A II. év. oszt készülékekhez nem szabad védővezetőt csatlakoztatni, kivéve, ha ezt a berendezés specifikációja előírja. (Az EPH összekötésről nem szól.) Az általános helyeken a védőelválasztást kizárólag egyetlen készülék táplálására kívánja megengedni, ha több készüléket is táplálnak erről, akkor ezt (a korábbi magyar szabványnak megfelelően) IT rendszernek tekinti. A védőelválasztásnál, ha nagy veszélye van a földzárlatnak (különösen hajlékony szigetelt vezetékek alkalmazása esetén), akkor kiegészítésként 30 ma-es ÁVK-t is előír. A SELV-nél (természetesen) nem lehet védővezető. A száraz, normál helyen alkalmazott törpefeszültségű készülékeknél az üzemi szigetelés csak akkor hagyható el, ha a névleges feszültség 25 V~ vagy 60 V =, de PELV esetén ehhez az s követelmény, hogy a rendszer földelése a védővezetőhöz csatlakozzék. Egyéb helyen 12 V~, ill. 30V= a követelmény. A 30 ma-es ÁVK kiegészítő védelemre alkalmas, de ez nem helyettesítheti valamelyik védó'vezetős érintésvédelmi alkalmazását. A kiegészítő helyi EPH-t 5 s-ra kell méretezni. A kötelező erejű függelékekben a villamos kezelőhelyeken a közvetlen érintés elleni védelemre elegendő a véletlen érintést megakadályozó védőakadályok alkalmazása, valamint a kézzel elérhető tartományon kívüli elhelyezés. Érintésvédelemként megengedi a több készüléket tápláló védőelválasztást, valamint a földeletlen egyenpotenciálrahozást is. Észrevételként a Munkabizottság javasolta a TT-rendszer eddigi méretezésének legalább alternatívaként való megengedését, és a szabadtéri berendezések érintésvédelmére a 100 ma-es ÁVK-k alkalmazásának megengedését is. A Munkabizottság ezt követően meghallgatta a C+D Automatika Kft villamos kötések hőmérsékletének mérésére alkalmas infrasugaras hőmérsékletmérőjének és mérsékelt árú érintésvédelmi műszereinek ismertetését és megtekintette ezek bemutatott mintapéldányait. Kádár Aba hirdetés 10 éves a Vilati-Signalbau Huber Kft. A Vilati Signalbau-Huber Kft. a napokban ünnepelte megalapításának 10. évfordulóját. A cég rendkívül sikeres esztendőkre tekinthet vissza: az egykori kutatóintézet ma Európa egyik legnagyobb közlekedéstechnikai és informatikai gyártócsoportjának tagja, s 750 millió forintos árbevételével a piaci szegmens egyik jelentős képviselője Közép-Kelet Európában, hangzott el a vállalat sajtóbeszélgetésén. A céget 3990-ben többek között azzal a céllal hozta létre a Vilati Automatika Rt. és a müncheni központú Signalbau Huber AG, hogy magyaroszági központtal beindítsák a közlekedésirányítási berendezések kelet-európai exportját. A Vilati részesedését időközben megvásárolta a német M-Tech AG. Az M-Tech AG 100 százalékos tulajdonosa és elnöke Reinhard Müller, aki maga is részt vett a magyarországi jubileumi ünnepségen. Az ünnepségen többek közt jelen volt Tombor Sándor, a Közlekedési és Vízügyi Minisztérium államtitkára valamint Vajda Pál, Budapest főpolgármester-helyettese. A vállalat jövőképének középpontjában az a gondolat áll, hogy a Vilati-Signalbau Huber Kft. a közlekedésirányítási rendszerek és az ehhez kapcsolódó szoftverek kifejlesztésének kompetencia- centrumává váljon az egész közép-kelet-európai piacon. Ezzel párhuzamosan a termelést is bővíteni kívánják, s így a vállalat már néhány éven belül a berendezések legnagyobb gyártója lehet Közép-Kelet-Európában. Jelenleg a cég árbevételének 17 százalékát adja az export, s számos európai fővárosban irányítják a forgalmat a Vilati Signalbau-Huber Kft.-nél készült vezérlőberendezések.
2000. évi tartalom Január Dr. Krómer István: Újévi köszöntő! 2 Főtitkári jelentés a Magyar Elektrotechnikai Egyesület 1999. november 25-i Közgyűlésére 3 Dr. Bencze János: A Várva várt 2000. Év 11 Jegyzőkönyv a Magyar Elektrotechnikai Egyesület (MEE) 74. Küldöttközgyűléséről 12 A Magyar Elektrotechnikai Egyesület Ellenőrző bizottságának jelentése az 1998. november - 1999. november közötti időszakról a MEE Közgyűlés számára 13 Zarándy Pál: Ötven éves az ETV-ERŐTERV Rt. 14 Az 1999. évi díjazottak 18 Dr. Nagy László: Szubjektív visszaemlékezés a Villamosipari Kutató Intézetre 29 Reichardt Sándor: A MEE Miskolci Szervezete 50 éves történetének rövid áttekintése 32 Gyöngyösi Géza: Bemutatkozik a Magyar Elektrotechnikai Egyesület Sárospataki Szervezete 34 Hírek 35 Február Balázs Péter: 100 éves MEE köszöntése 37 Dr. Kiss László: Új módszerek a villamosenergia-rendszerek irányításában 41 Bertalan Zsolt, Dr. Kádár Péter: A neurális hálózatok alkalmazása a liberalizált energiakereskedelemben 47 Horváth Miklós-Dr. Borka József: Új moduláris energiaátalakító megoldások fénycsövek fényerő szabályozásához 52 Vigh Csaba: Az elektrotechnika tanítása középfokon 57 Kádár Aba: A kisfeszültségű berendezések hazai érintésvédelmi előírásainak rövid története 60 Dr. Kovács Károly: Az istabus EIB rendszer V. Alkalmazási területek 64 Baji Gál János: Környezetvédelem - az ISO 14001 szabvány követelményei 74 Egyesületi élet 69, 70 Hírek 72, 73, 77 Szabványok 78 Március Hatvani György: Múlt, jelen, jövő 81 Dr. Potecz Béla: Az Országos Villamos Teherelosztó (OVT) 50 éves történelme 85 Dr. Koller László: Az áramvezető sínekről 91 Luspay Ödön: A kisfeszültségű kábelszerkezetek hazai fejlődése 97 Madarász Tibor: A 100 éves MEE unokája", de egyúttal gyermeke" is: a Szolnoki Szervezet 100 Dr. Horváth Tibor: Villamos utcai világítás Temesváron - először a világon 102 Némethy Zoltán: A felvonók ellenőrzési rendszerének fejlődési irányai 104 Turán György: Az elektrostimulátor: egy jelentős magyar tanulmány születése, megvalósulása, elterjedése meggyilkolása" és reménybeli újraélesztése" 105 Girard és C. Binder: Új nagyfeszültségű berendezés karbantartási politika az EDF-nél 107 Kádár Aba: Emlékeztető az Érintésvédelmi Munkabizottság 1999. október 6-i üléséről 110 Horváth József-Nusser Károly: 50 éves a MEE Győri Területi Szervezete 113 Szabványok 116 Haddad Richárd-Molnár Sándor: Új modemes eljárás az IEC 1107-es kommunikáció kezelésre 119 Április Dr. Szentirmai László: Köszöntő a MEE évszázados sikertörténetéhez 121 Dr. Tuschák Róbert: 50 éves a magyar villamosmérnök képzés 125 Csató János, Tatár Dénes: Szemelvények a magyar áramszolgáltatás történetéből 131 Schwarcz Péter, Vincze Vilmos: A közvilágítási lámpatestek XX. századi fejlődése 136 Dr. Fodor György: Teljesítmények periodikus áramú hálózatban 143 Dr. Sibalszky Zoltán: Élelmiszer és energia termelés integrált energiafarmon 147 Phillipovich Győző, Fehér György: MAT-POST 99 A Francia Elektrotechnikai, Elektronikai és Informatika-, és Kommunikációtechnológiai Egyesület 1999. november 18-19-én Lyonban tartott nagy- és középfeszültségű alállomás konferencia előadások rövid összefoglalói 150 Bertalan Zsolt, Sulyok Zoltán: Villamos hálózatok tartalékoló funkciójának vizsgálata 156 Kádár Aba: Emlékeztető az Érintésvédelmi Munkabizottság 1999. december i-jei üléséről 159 Turán György: Egy 87 éves villamosmérnök emlékei 160 Littvay Alajos: Az elektrotechnika területeit érintő, 1999. III. negyedévben közzétett magyar szabványok jegyzéke 162 Május Köszöntjük a 100 éves Egyesületet! 167 Dr. Nagy István: Automatizálás: múlt, távlatok 170 Dr. Simándi Péter: A MEE és a villamosgép- és készülékipar közös első száz éve, a századelőtől napjainkig 176 Molnár József: Az Egyesület élete a nyugdíjasok szemszögéből 183 Dr. Tombor Antal: A magyar villamosenergia rendszer (VER) kialakulása és fejlődése 186 Dr. Benkó Imre: 100 év villamosenergia és MEE 192 Kádár Aba: A villamosság veszélyeinek kockázata 194 Dr. Horváth Tibor: Gördülő gömb -A villámhárítók szerkesztésének magyar módszere 198 Dr. Horváth József -Pollich János: Fejezetek a magyar világítástechnika történetéből 202 Életpálya díjasok 220 Július Dr. Borka József-Horváth Miklós: Egy új, egyszerű, olcsó, moduláris megoldás DC és AC hegesztő berendezések számára 235 Horváth Viktor: A nagyvasúti villamosítás 239 Szelenszky Géza: Kisfeszültségű áramváltó család MAK és CTC típussorozatok 245 Dipl Ing. Herbert Pudetko: A nagyértékű száraz transzformátorok biztonsági szempontjai 248 Part Róbert: Kétkalickás forgórcszű aszinkron motorok szénőrlő-malomhajtáshoz 254
Dr. Imre László: A fotovillamos energetikai ipar növekedése 258 Szabó László: Stabilitásvizsgálat villamosenergia termelőegység hálózati csatlakozásához 261 Farkas László: Hipermédia az oktatásban: egy lehetséges megoldás 265 Hírek, Szemle 268 Július-Augusztus Dr. Krómer István: A MEE Elnökének ünnepi köszöntője 272 Barki Kálmán: A Magyar Elektrotechnikai Egyesület Centenáriumi Kongresszusa 274 Dr. Vajda István, Szalay András, Porjesz Tamás: Szupravezetők az erősáramú iparban: Helyzet- és jövőkép 279 Tamus Zoltán Ádám, Dr. Koller László: Korszerű áramjeladók 282 Dr. Bencze János: A Magyar Elektrotechnikai Egyesület Története 290 Dr. Szandtner Károly: Megbízhatóság az épületek villamos energia ellátó rendszerében 295 Dr. Bencze János: A Magyar Energetika törvényei a '30-as évek elejétől napjainkig. 300 Dr. Kozák Miklós: Vízerőhasznosítás a XXI-ik században 303 Balázs Szilárd: Milyen lesz a jólképzett szakember? (Beszámoló a IV. oktatási konferenciáról) 305 Marosfalvi Péter: Képes beszámoló a Fővárosi Csatornázási Művek Részvénytársaság Ferencvárosi Szivattyútelepének villamos rekonstrukciós munkáiról 309 Dr. Bognár Sándor, Dr. Horváth Elek: Felsőoktatási integráció: Budapesti Műszaki Főiskola Kandó Kálmán Villamosmérnöki Főiskolai Kar 312 Kádár Aba: Emlékeztető az Érintésvédelmi Munkabizottság 2000. február 2.-i üléséről 314 Hírek 294,311,316 Szeptember Dr. Kádár Péter, Kovács Attila, Major Pál: Intelligens alarmfeldolgozó rendszerek az ELMÜ Rt-nél 321 Dr. Krómer István: Megemlékezés Jedlik Ányosról 327 Somogyi István: Egyenáramú és váltakozóáramú elosztók, komplett segédüzemi rendszerek kifejlesztése és gyártása az Ovit-nál 329 Dr. Rupert Schöttler, Dr. Gero Papst, Dr. Vajda István: Az ipari energia minőségének javítása szupravezetős energiatárolókkal 333 Dr. Sibalszky Zoltán: A megújuló energiaforrások gazdaságos alkalmazása a mezőgazdaságban Nemzetközi konferencia Budapesten 337 Rajnoha László: Sajtolt vezetékkötések 340 Valaska László: Az energiafelhasználás hatékonyságjavító tevékenység Magyarországon (szükségesség, elkerülhetetlenség, esély) 345 Demeter Gábor: Emlékek, kérdések 348 Makai Zoltán: Szemelvények a magyar és román elektrotechnikusok együttműködésének történetéből 349 Dobi László: Tudományos ülés Szegeden - Elektrotechnikai Múzeum megnyitó 353 Tárczy Péter: Az alaphálózat üzemeltetésének optimalizálása 356 Vladimír Sokolovsky, Victor Meerovich, Semperger Sándor, Vajda István: Magashőmérsékletű szupravezetős zárlati áramkorlátozók 364 Barki Kálmán: Vita az atomerőművekről 368 Dr. Jermendy László: A koronasugárzás megfigyelésének új eszköze 369 Krómer István D. Sc: A villamos energetika szerepe a globális fejlődés fenntarthatóságában 371 Valaska László: ESCO típusú energiafelhasználás hatékonyság javító tevékenység (EHJT), annak előnyei, valamint hátrányai ' 374 Hajdu György: A hőszivattyú- a jövő energiaforrása a nap és föld hőjéből 378 Dési Albert: Az új felvonó és mozgólépcső rendelet ismertetése, magyarázata 383 Gyurkó István: Hazai és nemzetközi tapasztalatok a kompozit szigetelők alkalmazásáról 384 Dr, Fazekas András István: Áramtőzsdék a villamosenergia-piacon 387 Diplomaterv pályázat 391 Mágneses hajtású elektronikus irányítású középfeszültségű szinkron megszakító (PR. cikk) 393 Barki Kálmán: Tüzelőanyagcellák gázturbinával 400 Reichardt Sándor: A gibárti vízierőmű története 401 1999. IV. és 2000.I.n.évi szabványok 406 Kádár Aba: ÉVI MUBI 2000. április 5. ülése 408 November Dr. Fazekas András István: A befagyott költségek problémaköre 412 Kitüntetések a BMGE-n 419 Kárpáti, A., Gájász, Z, Ipsits, I., Hermann, L: Nagyteljesítményű, nagyfrekvenciás röntgengenerátorok fejlesztése a BME Automatizálási Tanszékén 420 Tamás Miklós, Dobi László: MEE XLVII. Centenáriumi Vándorgyűlés és Kiállítás Szeged, 2000. augusztus 29-31. 424 Dr. Hesca Valerian: Két mechanikailag összekapcsolt és különböző üzemmódban működő aszinkron villanygép csúszásának variációja 425 Luspay Ödön: A középfeszültségű kábelszerkezetek hazai fejlődése 428 Dr. Vajda István, Györe Attila: Szupravezetős lendkerekes energiatárolók 431 Dr, Kiss László: Kezdeti lökőfeszültség - eloszlás változó nagyságú soros és párhuzamos kapacitású transzformátor tekercselésben 437 Dr. I. Delesega: Billenőmozgású érintkező visszapattanása 445 Szabványok jegyzéke 451 December Dr. Krómer István: Az európai elektrotechnikai egyesületek szövetsége: az EUREL 456 Dr. Jermendy László: Koreai - Magyar Nagy Feszültségű Technológiai Szeminárium 457 Nagy István: Nemlineáris teljesítményelektronikai rendszerek dinamikája 459 Halász Ferenc: Az energiatakarékosság jelene és jövője Magyarországon 465 Orlay Imre: Vállalkozói előminősítési rendszerre vonatkozó tapasztalatok 472 Rónyai Sándor: Nagyteljesítményű aszinkron motor indítása szigetüzemben működő generátorral táplálva 479 Dési Albert: Új követelmények a fogyasztói berendezések kisfeszültségű, közcélú elosztóhálózatra kapcsolás műszaki feltételeinél 482 Kosztolicz István: Világítástechnikai ankét 2000 484 Dr. Szentirmai László -Dr. Szarka Tivadar: Speadam 2000 489 Egyesületi élet: Békéscsabai Szervezet beszámolója 491 Hírek 475,476,483,486 Szemle: Világítódiódák a közlekedési jelzőlámpákban 488