Tompa Mihály A pitypang meséje Illusztráció: Szabó Enikő A virágok tündére egy napon sorra meglátogatta az alattvalóit, megkérdezte tőlük, nincs-e panaszuk, kérésük, kapnak-e hűvös reggeli harmatot, kedvesen játszadozik-e velük az esti szél, fölkeresik-e őket a pillangók. A kényes kerti virágok sorra elmondták panaszaikat. A rózsa arra kérte, intézze úgy, hogy a viola illata ne legyen olyan fűszeres mert irigy volt a kerti rózsa, irigyelte a viola édes illatát, azt szerette volna, hogy az emberek csak az ő illatában gyönyörködjenek. A virágok tündére jószívű volt, mint az egy tündérhez illik, megszidta hát az irigy rózsát, és megsimogatta a hallgatag csendes violát. A százszorszép arra kérte a tündért, növesszen neki töviseket, hogy az emberek nehezebben tudják leszakítani; a liliom élesebb kardokat kért; az estike meg azt szerette volna, ha ő nem este, hanem reggelenként nyílna, illatozna. A tündér zokon vette a virágokhoz csöppet sem illő sok kérést meg panaszt, rosszkedvűen ment el a kertből. Elhatározta, hogy egyhamar nem látogatja meg ismét az elkényeztetett virágokat, s lehorgasztott fejjel ballagott hazafelé, az erdőbe. Így történt, hogy meglátta az út szélén, a porban virító pitypangot. Megállt előtte. Mondd, kedves pitypang, nincs valami kérésed, panaszod? A pitypang csak ingatta sárga fejét, hogy nem, nincs kérése, sem panasza. Nem kívánsz magadnak jó illatot? Esetleg tüskéket, hogy ne tudjanak leszakítani a gyerekek? 1
Nem, a pitypang nem kívánt semmit, de mikor a tündér továbbment, fölsóhajtott. Meghallotta a tündér a pitypang sóhaját, visszafordult. Talán mégis szeretnél valamit kérni, pitypang? Hiába minden, tündér, az én bánatomon te sem tudsz segíteni mondta a pitypang. Messze földről kerültem ide, ebbe az országba, meggyökereztem itt, tudom, hogy soha többé nem láthatom a hazámat, s ha eszembe jut a régi táj, mindig nagyon szomorú vagyok. Csak legalább a gyermekeim elmehetnének, de hát azoknak sincs szárnyuk! Gondolkozott egy kicsit a tündér, s mert csodatevő, nagy hatalma volt, úgy intézte, hogy a pitypang bolyhos fiacskái, leánykái a termésbóbiták ezentúl apró szárnyakkal szülessenek. A bóbiták apró szárnyába belekap a szél, röpíti őket hegyen-völgyön át, messzi földre elkerülnek, s ha jó szél fúj, a pitypang egyikmásik fia, lánya visszarepülhet a rég elhagyott hazába is. 2
Feladatok 1. Milyen más neveit ismered a pitypangnak? 2. Sorold fel azokat az eseményeket, amelyek csak a mesében fordulhatnak elő! 3. A mese alapján milyen tulajdonságait ismered meg a pitypangnak? Keretezd be! szerény csendes akarnok követelőző hazaszerető ragaszkodó hangos hallgatag alázatos családszerető hivalkodó utálatos 4. Egészítsd ki a tudnivalókat! Az olvasmány műfaja: szereplői: helyszíne: 5. Válaszolj rövide a kérdésre! Ki látogatta meg a virágokat? Mire volt kíváncsi a tündér? Mire kérte a tündért a rózsa? Mit kért a százszorszép? És az estike? 3
6. Mondj véleményt! Miért megy valaki világot látni? Jelöld x-szel! Mert nem szeret otthon ülni és dolgozni. Mert többet akar tudni a mesterségével kapcsolatban. Mert úgy gondolja, hogy máshol jobb az élet. Meg akar szabadulni valakitől vagy valamitől. Mert szereti a változatosságot. Mert kalandvágyó. Mert a barátja is útnak indul. Mert folytatni akarja tanulmányait. 7. Te voltál már távol a szüleidtől? Mit éreztél? Mesélj! 8. Szerinted kinek lehet honvágya? Írd le! 9. Melyik szólást vagy közmondást azonosíthatod a mese mondanivalójával? Jelöld és értelmezd szóban! Az alma nem esik messze a fájától. Kevélység és esztelenség testvér atyafiak. Jóból is megárt a sok. A kevélység lenyomja a szerencse tengelyét. Jótett helyébe jó várj! Többet ésszel, mint erővel. Akinek kevés nem kell, sokat nem érdemel. Kevélynek orvosság a lealázódás. Szép a rózsa, mégsem kevély. 4
Jó a kívánság, de csak módjával. Ki keveset kíván, kevéssel beéri. Nincsen rózsa tövis nélkül. Kisebb a kívánó, nagyobb a nem adó. 10. Olvasd el Horváth István Száz meg száz kis napocska című versét! 5