http://www.fina-budapest2017.com/hu/hirek/446/a-sikeres-sportteljesitmeny-mogott-ott-all-az-anyai-gondoskodas A sikeres sportteljesítmény mögött ott áll az anyai gondoskodás 2017.05.07. 13:35 CET Május első vasárnapján a 17. FINA Világbajnokság résztvevői is felköszöntik édesanyjukat. A sportteljesítmények mögött szinte kivétel nélkül ott van a szülői támogatás, az anyai gondoskodás. A magyar világbajnoki úszóküldöttség egyik nagy reménységét, Késely Ajnát, Gangl Edina és Manhercz Krisztián vízilabdázókat, Kormos Villő műugró édesanyját, a szinkronúszó Kiss Szofit és Kiss Julit, valamint az olimpiai bronzérmes úszó, Kapás Boglárka édesanyját kérdeztük anyák napja alkalmából. Késely Ajna magyar úszó sport egyik legnagyobb tehetsége, aki a világbajnokság úszóprogramjának legfiatalabb indulója lehet, már csak ezért is szeretne nagyot alkotni a Duna Arénában. A 16 éves, mindig mosolygós tini aki négyszeres junior Európa-bajnok és váltóban már felnőtt Európa-bajnokságon is van érme most is, mint mindig, szerény, édesanyját egy rövid versikével szeretné meglepni, egyúttal megköszönni neki a sok segítséget, amit pályafutásához nyújt: Ő az, aki fut értem és segít, ha baj van. Ő az, aki édes puszijaival kelt engem mindennap. Ő az, aki, melegen és frissen kínálja fel az ételt akárhány óra van. Aki felvidít bármekkora távolság is legyen köztünk. Akinek a nap végén boldogan borulsz a karjaiba. Akinek tiszta szívből mondod minden pillanatban, hogy: szeretlek. Ő az én anyukám.
Gangl Edina, az Európa-bajnok női vízilabda-válogatott kapusa mindig elérzékenyül, ha édesanyjáról van szó, hisz a távolság miatt keveset találkozhatnak, és bár a kislányból nagylány lett, az a napi puszi még mindig hiányzik. Azért választottam ezt a képet, mert jól tükrözi, hogy az ő karjaiban kaptam először szárnyakat. Az Édesanyám vitt le négyévesen az uszodába, kilométereket autózott nap mint nap, hogy én sportolhassak, órákat várt rám az edzések alatt. És tette ezt úgy, hogy ez számára rengeteg könnyel is járt. Sírt, mert oly sokszor búcsúztunk, sírt, mert győztünk, sírt, mert rosszcsontkodtunk. Az anya, aki mindent feláldozott azért, hogy magasabbra szárnyalhassak, hogy sírhassak én is a dobogón, a himnuszt énekelve. Vidéken él a családom, így Anya minden meccsemet a tévében nézi. De most hónapok óta azt tervezgeti, hogy ott szurkolhat a medence mellett a budapesti világbajnokságon. Remélem, együtt sírhatunk a győzelmünk után, örömünkben!
Manhercz Krisztián, a férfivízilabda-válogatott tagja arról beszélt, mennyire fontos neki édesanyja (és édesapja) jelenléte a lelátón. A pályafutásom kezdete óta minden mérkőzésen és tornán ott voltak a szüleim, mindenhová elkísértek, és jelenlétükkel is támogattak. A korosztályos világversenyeken éppúgy ott ültek a nézőtéren, mint ahogyan a felnőttválogatottal játszott mérkőzéseimen. Talán egyetlen alkalommal hiányoztak, 2012-ben Perth-ből, a junior világbajnokságról, akkor ez nem jött össze. Télen volt a világbajnokság, mindketten dolgoztak, és az is az utolsó pillanatban derült ki, hogy megyek. Hozzászoktam, és az az igazság, hogy már talán igénylem is, hogy ott legyenek. Ha kinézek a lelátóra, és nem látom édesanyámat, már szinte furcsa is lenne a helyzet. Inspirál a jelenléte és motivál, erőt tudok belőle meríteni. Sokkal tartozom neki, szüleimnek, örülök, hogy együtt élhetjük meg a pályafutásom egyes állomásait.
Kormos Villő háromszoros Európa-bajnoki bronzérmes műugrónak ma is fontos, igényli is, hogy szüleivel meg tudja megbeszélni ügyes-bajos dolgait. Édesanyja tanácsát mindig kikéri, és jó érzés számára, hogy tényleg mindent meg tudnak beszélni. Villő műugrás iránti szenvedélye megfertőzte a szülőket, akik idén nyáron indulnak a budapesti masters világbajnokságon, sőt, érmet is nyernének. Édesanyja, Kormos-Tóth Lívia, akit Villőnek nem sikerült lebeszélnie a műugrásról (mint ahogyan a műugrást 50 évesen elkezdő édesapát sem), azt mondja mindig nagy titkolózás előzi meg az Anyák napját a családban, a gyerekek kis ünnepséget körítenek a jeles nap mögé: Mindhárom lány néptáncolt gyerekként, a családnak a kreativitás mindig is lételeme volt, annál jobb érzés nincs, ha saját magunk készítünk bármit. Ezt kértem tőlük mindig is, ne vásároljanak, készítsenek valamit, ez már hagyomány. Villőnek kicsiként Egér volt a beceneve, gyakran készítettünk együtt Egér rágta sajttortát. Ma már nem vagyunk ennyire bolondosak, de a tortát másoknak még mindig együtt sütjük. Hogy idén mivel lepnek meg? Biztos, hogy mindannyian mással, Villő például az utóbbi időben szeret festeni, szerintem egy képpel ajándékoz majd meg. Nagyon összetartók a lányok, és jó érzés, hogy sok mindenben kikérik a véleményünket. Alig várjuk a nyarat, amikor először Villőnek szurkolhatunk, majd aztán ő nekünk.
Kiss Szofi a magyar szinkronúszó-válogatott legrutinosabb tagja. A nyári világbajnokságon várhatóan szólóban, duóban és csapatban is ott lehet az indulók között. A londoni olimpia után felhagyott a versenyzéssel, de aztán újrakezdte. Ebben nagyon szerepe volt szüleinek, akik nem hagyták, hogy a sok munka kárba vesszen, a végső lökést édesanyjától kapta meg: Nagyon sok alkalom volt, amikor abba akartam hagyni a versenyzést gyerekként, mindig édesanyám volt az, aki ezt nem hagyta. Azt mondta, rengeteg munkát fektettem bele, nem akarja, hogy ha felnövök, a fejemet verjem a falba, amiért nem hoztam ki magamból a maximumot ebben a sportágban. Szerinte a lehetőséget, ami a tehetségemből fakad, nem szabad eldobnom. Mára megértettem, hogy igaza volt, és ezért nagyon hálás vagyok neki. Kiss Juli gimnazistaként indult a 2010-es budapesti Európa-bajnokságon szinkronúszásban, tizenegy év után a masters világbajnokságra áll össze az akkori csapat, hogy ismét átélhessék a csodálatos pillanatokat. Ahogyan akkor, most, már felnőttfejjel is nagyon sokat jelent édesanyja támogatása: Mindig teljes önzetlenséggel nézte azt, hogy mi a legjobb nekem. Amikor egy évre kiköltöztem Kanadába, hogy egy kinti egyesület színeiben folytassam a szinkronúszást, ő nem szólt semmit, csak támogatott és biztatott, pedig biztos nagyon nehéz volt neki a legkisebb lányát ilyen messzire elengedni. Bízom benne, hogy ugyanazt a szeretetet és neveltetést fogom tudni adni a gyerekeimnek, mint amit én kaptam tőle! Bár már felnőttem, de Anyára szükségem lesz a vb alatt is, hogy érezzem, ahogy szurkol, ahogy támogat, és hogy büszke lehessen rám. Elvégre nélküle nem tartanék itt, ahol most vagyok.
Kapás Boglárka, olimpiai bronzérmes, ötszörös Európa-bajnok, kétszeres ifjúsági olimpiai bajnok, világbajnoki bronzérmes úszó édesanyja, Pány Gabi korábban így nyilatkozott lányáról: Mindig úgy neveltem, ahogy a legjobbnak láttam: ha valamit nagyon akart, abban támogattam. Sosem erőltettem semmit, de azt megmondtam neki, ha csinál valamit, azt csak becsülettel érdemes csinálni. Meg lett az eredménye. Jól is tanul, egyetemre készül. Én már régen elértem a célom: irányítóból támogatóvá váltam.