5l»2 D* SCHAFARZIK FERENC bányában főleg P inkert E d e dr., M aros I. és S chréter Z. asszistens urak segítségével gyűjtöttem, még Calcittól elborítva egyes violáskékes pontok ötlöttek szemembe, melyekben még a helyszínén fluorítot gyanítottam. Otthon híg sósavba helyezve a darabot, kitűnt a beborító Calcit eltávolítása után, hogy a druzák felületén zeolithok (Chabasit és Epistilbit) társaságában csakugyan 3 4 mm átmérőjű //ttowí-kristályok is ülnek. A kristályok, melyek uralkodóan 0{lll} és alárendelve ooooo^loo} formák kombinációi, felhősen violáskék színűek, helyenkint egészen víztiszta kristályrészletekkel. A hexaéder lapjai fényesebbek, mint az oktaéderéi. Az egyik törött kristály vékony szilánkja a színtelen B u n s e n -lángot vörösre festette, miközben spektroskoppal a Ca jellemző színképe megfigyelhető volt, végre azután zavaros gyönggyé olvadt meg. Másik morzsáját kis csepp tömény kénsavval két üveglemez közé fogva HF fejlődött, mely az üveget észrevehetően megtámadta. A fluoritnak föllépése Nadapon az andezittelérben bizonyos postvulkáni, HF-1 tartalmazó gőzöktől kisért hatásokra vezethető vissza és nagyon érdekes, hogy ez az előfordulása, a budai fluoritok (Kis-Svábhegy és Gellérthegy) fölfedezése óta, a magyar Középhegységben második lelethelye ez ásványnak. A E két ponton kívül Magyarországon még csak Ujmoldován, Kapuikon, Badnán és Sztanizsán van fluorit. IRODALOM. E. K l e in f e l d t : Studien um Eisenglanz ron Dognácska. (Neues Jahrbuch für Mineral., Geologie etc. 1907. XXIY. Beilage, Bd. Seite 325 389. Mit Taf. XY1II XXIV.) A dognácskai szép hiimatit vizsgálatával már többen foglalkoztak ;1 újabban erről a tárgyról ismét nagyobb kristálytani dolgozat jelent meg, melynek bő vizsgálati anyaga a strassburgi egyetem ásványgyűjteményéből és Seligmann híres magángyűjteményéből való volt. A szerző 10 nagy, 12 kisebb példányt és 56 szabad kristályt vizsgált meg, a kristályokat igen kimerítően, sőt mondhatni hosszadalmasan írta le, így például a különféle lapok metszéséből és a kristályok összenövéséből keletkező lapok alakját, méreteit is megemlíti; a megmért kristályokat hét táblán, 57 változatos, részben szines rajzban mutatja be. Kár, hogy szerző a különböző typusoknak legalább egy-egy jellegző kombinációját nem rajzolta le, hogy azok is, kik a dognácskai hiimatitot csak leírásból ismerik, a kristályok szépségéről és kifejlődéséről képet alkothassanak maguknak. 1 Földtani Közlöny 1887. XVII. köt. 540. 1. ; Tschermaks Mineralog. und petro^r. Mitteil. 1897. XVI. köt. 517. 1. Magyar Chemiai Folyóirat. 1903. IX. köt. Sü. lap.
IRODALOM. 593 A megvizsgált példányokon a kisérő ásványok gyakoriságuk sorrendjében a következők: tömör vörösvasérc, pyrit, limonit, nakrit, magnetit, siderit, barnopát, calcit, quarcy chalcedon, szarúkö és malachit. A pyrit gyakori és pedig kristályodottan vagy behintve; a limonit az üregekben és hasadékokban gyakran borítja a hämatit kristályokat, a melyekről azonban könnyen leválasztható. Ugyancsak az üregekben találni a nakritot apró, gyöngyfényű pikkelyek alakjában. A siderit, barnapát és calcit nagyszemcsésen és kristályosán fordulnak elő, nem ritkán a hämatit kristályokat egészen beágyazzák, nemkülönben a sárga szarúkő és a chalcedon is, melyeken olykor a kihullott kristályoknak negativus lenyomatait láthatjuk. Majdnem minden kristályba r {10Í1} lapjai szerint vékony ikerlemezek nőttek, a mi azonban a kombinációk jellegét nem változtatja, csak a lapok rostozását eredményezi. Ha az ikerlemezek vastagabbak, akkor az ikerszög is mérhető; a kristályokon olykor látható hasadás, illetőleg elválás szintén a polysynthetikus ikerösszenövéstől ered. Szerző jól kifejlett kristályokon, sima és jól tükröző lapokon az alaprhomboéder hajlását a hasishoz 57 36'30"-nek határozta meg, a miből c=l*3651; ugyanezt az eredményt kapta M e lc z e r 1 is, a kinek munkáját szerző csodálatoskéjden nem említi, holott ez már néhánjt évvel ezelőtt egy tekintélyes német szaklapban is megjelent. _Pelikán,2 csak r{10íl}, e{01l2}, n {2243}, c {0001}, {4269}, {8.2.10.25} alakokat állapíthatta meg, addig K lein feld t a megmért kristályokon összesen az alább fölsorolt 40 alakot határozta meg biztosan, melyek közül a *-gal jelölt tizenhárom alak új a hämatitra. Majdnem minden kristályon kifejlettek r {10T1}, e {01l2}, n {2243} és c {0001} ; a legtöbb alak mint alárendelt él- vagy csúcstompító keskeny, apró lapocskákkal fejlett ki, hiányos lapszámmal. c {0001} 8 {0221} *Z {4487} p {0551} 71 {1123} {10.2.12.11} n {2243} cl {6287} z {2241} t, {2134} a {1120} i {4265}?. {1.0.1.16} k {2131} &{1019} *«{1.5.6.11} u {1014} *ip {1.5.6.8} r {2025} *j {2.S.10.15} * A {4049} * >{1347} J {1012} {1344} X {4047} a {1235} o {3035} P {24(57} r {1011} * {123á} V {0118} *C {5.9.14.23} U {0116} * 0 { 3.5.8.1 3 } fi {0115} *R {2358} y {0227} *Y {5.7.12.19} e {0112} *L {3.4.7.11} * Magyar Chem. Folyóirat 1903. IX. köt. 87. 1. 2 T sch erm ak s Mineral, petrogr. Mitteil. 1897. XVI. köt. 519. 1.
5 9 4 IRODALOM. A konstatált alakok legalább a következő hat öv egyikéhez tartoznak 1. [r :c = 1 0 ll : 0001=010] övben 9 positiv és 7 negativ rhomboéder. 2. [a : e=2ít0 : 0112=121] övben összesen 14 alak lapja, ú. m.: e(0lt2)r (1.5.6.11), (1347), (7(1235), C (5.9.14.23), 0 (3.5.8.13), R (2358), F (5.7.15.17), L (3.4.7.11), 7t (1123) :t (2134), r(loíl), /c (2131), «(1120). 3. [a : r=l2ío. loll = 212J övben: r(10íl), ( 10.2.Í 2.11), d(6287),»(4265), >i (2243), x (1232), s (0221), a (T2l0). 4. [a : c =1120 : 0001=110] övben a II-rendű pyramisok. 5. [e : n=01í2 : 2243=142] övben : e (0112), j (2.8.IÖ. 15), P(2467) és n (2243). 6. [a : w = 1120 ; 1104 = 221] övben: u (Í104), e(01l2), y>(1568), *'(1344),. / (1232), a (1120). Az új alakok meghatározására szolgált mérések a következők: Z : Z' (4487) : (4847) -- mérve 36 0' számítva 35 49' : o = : (0001) = 38 10' 37 57' A : c (4049) : (OOUl) = 34 48' 35 1' > : V = (10.2.12.11) : (loti) 7 45' 7 34' l c = i (0001) = 57 56' 57 56' w : e = (1.5.6.11) : (0112) = 5 33' 5 34' i c = : (0001) = 38 29' 38 25' xp : e = (1568) : (0112) 11 13' 11 13' ; c i (0001) 47 38' 47 40' i : e (2.8.TÖ.15) : (0112) 9 14' 9 8' : c = i (0001) 44 4' 43 56' <P : e z= (1347) : (0112) = 8 41' 8 42' i c = i (0001) 39 6' 39 4' a : e = (1344) : (0112) = 18 40' 19 2á' ; c = : (0001) 54 35' 54 52' C : e (5.9.14-23) : (0112) : c : (0001) = 40 6' i C' i (14.9.0i.23) 47 44' 48 14' 0 : 0' (3.5.8.13) : (3.8.5. 13) = 27 56' : 0" : (8.5.3. 13) = 46 55' 47 12' c = i (0001) 40 12' 40 19' R : R ' (2358) : (2538) = 29 54' /;" : (5328) = 45 32' 45 42'.* c i (0001) 40 36' 40 39' Y : e = (5.7.12.19) : (0112) = 15 45' 15 45' Y : c = (5.7.12.19) : (0001) 40 55' 40 53' : y ; (12.7.5.19) 44 44' 44 41' L : V = (3.4.7.11) : (3.7.4. 11) 32 34' 32 36' : V = I (7.4.3. 11) 43 49' 43 58' : c : (000!) 41 9' 41 4' co o co o o CO 0 <1 CO oo QO O L^. A mérések és számítások közt csak,*{1344} alaknál nagyobb az eltérés, de mivel az alak [1232 : 0112=221] és [0001.2687= 620] övekben 1 fekszik. A lapok gyakori rostozásút vagy az r {lotl} lapjai szerint az ikerlemezek, vagy egy öv lapjainak ismétlődése okozza, ezek főkép az [r : n = l()il : 2243], \r : c -10Í1 : 0001], 1 Nem pedig [0001 : 6^s7] övben, mint az tévesen van a dolgozat 336. lapján.
IRODALOM, 5 9 5 [e : c = Óllá : 0001] és [r : e = loll : 01l2] övék lapjai. Az ikerrovátkok vagy mind a három rhomboéder lap szerint egyenlőképpen, vagy csak az egyik szerint különösen föltünőek. A bázison gyakran a lapismétlődések következtében letompított három- vagy hatszögű alacsony pyramisokat láthatunk, a melyek oldalait r { 10Tl} és e{0lt2} lapjai alkotják. Szerző az egyszerű és ikerkristályokat nagyon részletesen ismertette, nem CRak a különböző kombinációkat, de az alakok kifejlődését a lapok nagysága, alakja és felületük szerkezete szerint is. Az egyszerű kristályoknál a kombinációknak hét typusát különbözteti meg, ezek a következők : 1. Az alaprhomboéder uralkodása és a nagy bázis jellegző a kristályokra, a kombinációk: r; r, c; r, c, n; r, c, n, y ; ezeken kívül alárendelten A; {2131}, d {6287}, {10.2.12.11} egyes 'lapjaik is kifejlettek. 2. Az ide sorozható kombinációk mintegy átmenetet alkotnak a következőhöz, melyeknél már az c {0112} rhomboéder uralkodik, de jellegük szintén rhomboéderes, a bázis mindig kicsi. Kombinációk: r, e, c, ny a ; r, e, c, n, a, /, P ; v, t\ n, c, d, í, P, k, a ; alárendelten, hiányos számú lapokkal n és t és egy kristályon ip és a új skalenoéderek. Jellemző az [loll : 2243] övben d, í, / skalenoéderek váltakozása r és n lapjaival és a II-rendű oszlopnak keskeny éltompító lapjai. 3. E typus kristályain uralkodik e {0lT2}, de a kombinációk többnyire egyszerűbbek : e, r, c, n ; ey v, n, c, P, cr, /. A tompa rhomboéderek közül csak L\ y r u és A jeleit lehetett meghatározni, ezeken kívül elvétve még a és J volt fölismerhető. 4. Uralkodó alak e{01l2} fényes, de a [01Í2 : loll] övben fekvő skalenoéderekkel sűrűn váltakozó lapokkal; a kombináció : e, c, Z, 0, R, y (?). 5. Az ide tartozó kristályokon az r {1011} és e{01l2} egyensúlyban fejlettek ki, mitől pyramisos külsejök van. Az alaprhomboéder lapjai föltűnően simák, mivel (n.r) él szerint nincs rostozás és az ikerlemezek is gyérek. A véglap rostos és rajta gyakoriak a három- vagy hatszögű letompított pyramisok. Az (r : e = loll :0 ll2 ) és (e : c = 0 ll2 :0001) élek erősen legömbölyödöttek. Kombinációk: r, e, n, c, <7, P y 0, /?, L; r, e, c, P, /, ; más, hasonló jellegű kombinációkon az említett alakokon kívül még /{1 0 l2 }, o {3035}, ^{1123} és az új skalenoéder 0 {1347}. 6. Ezek a kristályok táblás jellegüket a sok tompa positivus és negativus rhomboédertől nyerik, melyek azonban meg nem határozhatók, mivel egymásba mintegy átmennek. A véglap többnyire alárendelt háromszögletű lapocska. Az egyik kristáty kombinációja: r, e, w, c, a, P. 7. A kristálynak a megelőzőktől egészen eltérő alakja emlékeztet az elbai hämatitokra; kombinációja: r, p, n, zy a, c, /, &, ezekhez járul még sok meg nem határozható rhomboéder, r {lo ll}, p {0551} és n {2243} körülbelül egyensúlyban fejlettek ki a többi alárendelt. A negativus rhomboéderek c {0001} és ('{0112} közt egy folytonos, szalagalakú reflexet eredményeznek, némi valószínűséggel csak Í7{011(5} volt meghatározható; a positivus rhomboéderek lapjai keskeny, fényes csíkok és nem mennek megszakítás nélkül egymásba át, biztosan meg lehetett állapítani A, u,./, X alakokat. A kristályok közt gyakoriak az ikrek, eltekintve a már említett ikerlemezektől, az ikersík mindig c {0001} ; az egyének egymással többnyire szimmetriásan nőttek össze m {10l0} egyik lapja szerint, vannak azonban többé-kevésbbé átnőtt ikrek is. Az ikreknek a c tengely két végén olykor más a kifejlődésük, különben elég nagy a változatosság és az átmenetek a juxtaposiciós és penetrációs ikrek közt sokféle.
IRODALOM. Az új alakokra vonatkozó néhány ikerszög a következő: mérve számítva C : C = (5.9.Í4.23) : (5.9.14.23) 11 50' 12 2' 0 : 0 = (3.5.8.13) : (3.5.8.13) 10 20' 10 37' R : R (23o8) : (2358) = 8 12' 8 22' Y : Y = (5.7.12.7) : (5.7.12.17) = 7 4' 7 12' L : L = (3.4.7.11) : (3.4.7.11) = 6 8' 6 12' A szimmetriás ikreken r {1OT1} és e {01Í2} rhomboéderek többnyire egyensúlyban fejlettek ki, a minek következtében a kristályok pyramisos jellegűek, a bázis körvonalai hatszögesek és beugró szögek rajta nincsenek. A két egyén egyes n {2243} lapjai egy síkban vannak és a közepükön az ikerhatár húzódik végig melyhez az esetleges ikerbarázdák (r { I OT 1} lapjai szerint) szimmetriásan fekszenek. Kombinációk : r. c, n ; r, e, c, n, a, / és ezekhez járulnak egyes, kis lapocskákkal fc. cl, i, ip, E, V, i/, y, A ; e, c, n, r, it, /, P, a, a, /. A nem szimmetriásan kifejlett ikreknél az I. egyénnek csak egy, a II. egyénnek lapjai pedig öt sextanst foglalnak el, vagy az I. egyénen négy egymás mellett fekvő sextans, a II. egyén két sextans; egy ilyen kevésbbé szimmetriás iker kombinációja r, e, n, c, o, P, a. A penetrációs ikrek kombinációjuk jellege szerint háromfélék, ú. m., a melyeknél az alap rhomboéder uralkodik, hasonlóak az egyszerű kristályok 1. és 2. typusálioz az egyik egyén r {1 0 íl} lapjairól a másiknak csúcsai emelkednek ki, a véglap gyakran mint hatágú csillag jelenik m eg ; az ikerösszenövés folytán a skalenoéderek mint 12-oldalú pyramisok fejlettek ki. Kombinációk: r, c, n; r, c, e, a ; r. c, n, e, <j, P ; r, m, 7t, e, A kristályok másik typusánál az n {2243} uralkodása folytán pyramisos alakúak, s a két egyén modellszerűen átnőtt. Kombinációja: n, r, e, c, P és egy sor tompa, meg nem határozható + és rhomboéder. Az n {2243} lapjai a sűrű etetési alakoktól selyemfényűek, az étetési alakok oldalát alkotó lapocskák közül r {10ll}-et és P{2467}-et lehetett megállapítani. Az ikerhatárok az egy síkba eső c {0001} és n {2243} lapokon, de a két szomszédos lapfélen az (n : é) élekkel párhuzamos rostozás és az étetési alakok orientált fekvésétől előidézett sajátságos fény is különböző, e {0112} lapjai simák, fényesek, de a sok {ohhl}-tői lassankint a véglapba megy át; P{2467} skalenoéder lapjai az iker mind a két tengely végén kifejlettek. A harmadik typus egy kristályának kombinációja: n, r, e, c, a és hiányos számú lapokkal még u, /u9 n, 0, j alakok. Tökéletesen átnőtt iker; a két egyén e {01Í2} lapjai egy hexagonalis pyramist alkotnak, a {1235} pedig mint dihexagonalis pyramis jelenik meg. n {2243} lapjai telvék a már említett étetési alakokkal, míg r {0001} lapnak csak egyes részei bágyadtak a sűrű étetési alakoktól. A juxtapoziciós ikrek az e {0112} uralkodás folytán lapos rhomboéderes termetűek, lapjaik erősen rostosak, mivel [01l2 : lotl] öv skalenoédereivel sűrűn váltakoznak. A megfigyelt kombinációk: e, c*, r, >?, r>, J?, L, Y; e, c, r, n, C, Z; c, c, /, n. a; e, c, r, n, o, a>, y ; e, c, r, n, a, Y, A, P, 7r. Az ikreknek egy más typusa szintén átmenetet alkot a juxtapoziciós ikrektől a penetrációs ikrekhez ; jellemző, hogy az [e : r 01Í2 : 1011] öv skalenoéderei uralkodnak, melyek között biztosan meg lehetett határozni a következőket: <r, 0, ), L, az utóbbinak a lapjai legnagyobbak és rostosak, mivel a többiekkel váltakoznak ; ezeken kívül kifejlődtek még c, r, w, Z, 7r. Ezek az ikrek hasonlítanak
TÁRSULATI ÜGYEK. 597 azokhoz az egyszerű kristályokhoz, melyeknél 7r -(1123} II-rendű pyramis ez uralkodó alak, a lapok közepén az ikerszög vonul végig. E skalenoéder-lapok hajlása a bázishoz : 39 49' 41 4', míg n. c = (1123) : (0001) = 42 19', a két egyén szomszédos skalenoéder-lapjai közt ez ikerszögek 13 54' 6 12', míg 71 {1123} pyramisnál a két szomszédos lapfél egy lapnak felel meg. Egy igen szépen és csaknem köröskörül kifejlett penetrációs iker kombinációja: L, e, c, a, O, R, Y, n. Ref. Zimányi K ároly. TÁRSULATI ÜGYEK. Szakülés lí)08 június 3-án. E l n ö k : dr. K o c h A n t a l. 1. Dr. L á s z ló G ábor Magyarországi tőzegláp okról tartott előadást, mely 1908. évi január 8-iki előadásának folytatását képezi.1 A m. kir. Földtani Intézet megbízásából tőle végzett tőzeg- és lápkutatások ezideig a Dunántúlra és Északmagyarországra terjedtek ki. Úgy e kutatások, mint az őket megelőző adatok azt bizonyítják, hogy Magyarországnak dunántúli része a leggazdagabb tőzegtelepek tekintetében. Innen ismeretesek eddig nemcsak a legnagyobb kiterjedésű, de egyszersmind legnagyobb vastagságú telepek. Területi nagyságra nézve legtekintélyesebbek: A Hanyság (Moson és Sopron vármegyékben) 229*5 km2, a Boglár és Kéthely közt (Somogy vármegyében) elterülő nagy berek 92 km-, a Keszthely, Szabar és Sávoly környéki (Zala és Somogy vármegyékben) három egymással összefüggő lápvölgy 59 km2, a Marcalság (Yas, Veszprém és Zala vármegyékben) 22 km2, a Székesfehérvár és Várpalota közti «Sárrét* (Fejér és Veszprém vármegyékben) 17 km4, végre a Szigliget és Tapolca közti tőzegláp (Zala vármegyében) 13 km2 kiterjedéssel. Ezek mind síklápok, melyeknek tőzeganyaga mintegy kizárólagosan- füves növényekből képződött. Hogy milyen hosszú időt igényelt a tőzeg lerakodása, bizonyítják ama nagy mélységek, melyeket a tőzeg kitöltött. így a Marcal lápvölgyében a fúrás egy helyen 7*5 m mélységben érte csak el az altalajt. A szigliget-tapoleai völgyben, továbbá a keszthelyi nagy lápvölgyben a 7 m-es tőzegréteg elég gyakori. Egészen más természetűek a Felvidék tőzegtelepei, a mennyiben sokkal kisebb kiterjedésüek és mélységi viszonyaik is elenyészően csekélyek a síkláj)okéival szemben. A legnagyobb ezideig megfigyelt mohaláp Liptó vármegyében Vavrisó és Pribilina községek közt egy patak völgyében terül el, mintegy 240 kát. holdas kiterjedéssel. Nagyság tekintetében utána következik a Magas Tátra lábánál, Szepesbéla határában egy 40 kát. holdas láp, melynek tőzegrétege helyenként a 4*5 m-t is eléri. 1 L. e folyóirat XXXVIII. kötetének 77. oldalán.