12 Paris, Louvre, N 4402 Christchurch, Canterbury Museum, EA 1988.77 London, BM, EA 10269 London, UC, 32438 5 regiszteres... Torino, ME, cat. no 1870.5 4 regiszteres.... 3 regiszteres..... A hypokephál istennők védelmében:..... krokodilfejekkel a körfelirat helyén:. 1 regiszteres, kosfejekkel vagy nélkül:.... 1 regiszteres körfelirat Négyszögletes vásznak Textil korongok (T) Wien,Wien, ÖNB, AEG. 8355 Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar A HYPOKEPHALOK - a doktori értekezés tézisei MEKIS TAMÁS Történelemtudományi Doktori Iskola A Doktori Iskola vezetője: Dr. Székely Gábor, DSc Egyiptológiai Program A program vezetője: Dr. habil. Bács Tamás, PhD Témavezető: Dr. Schreiber Gábor, PhD Budapest, 2013 1
1. Bevezetés A hypokephal késő- illetve Ptolemaiosz-kori óegyiptomi temetkezési melléklet, védelmező és az Paris, Louvre, N3182 elhunyt apoteózisát elősegítő amulett, amit a papok a múmiák feje alá helyeztek. Formája (nap)korongot mintáz, melynek átmérője 8 23 cm között változik, anyaga leggyakrabban kartonázs, stukkós vászon, lenvászon vagy bronz, kevésbé gyakran fordul elő a papirusz vagy éppen a fa. Alakja lapos, ritkábban konkáv, ez utóbbi esetben a tárgy úgy oltalmazza a fejet, Jean-Luis de Cenival megállapítása után, mint egy halotti sapka.1 A hypokephal használata Felső-Egyiptomban Thébában, Akhmimban, Abüdoszban és Története során azonban nem vált minden társadalmi réteg számára elérhető temetkezési mellékletté, London, BM, EA 37907 használata csupán a felsőpapság és a templomi magasabb rendű kiszolgálói személyzet családjai körében mutatható ki. A genealógiai kutatások alapján kijelenthető, hogy Thébában Amon, Akhmimban Min, Memphiszben pedig Ptah papjai és papnői körében terjedt el.2 Jelenleg mindösszesen 149 példány ismert. A hypokephal az i.e. IV. században tűnt fel. Létrejöttében az i.e. utolsó évezred thébai teológiai 1 regiszteres:... műhelyének fejlődésében tapasztalható változások állnak. A változások mind az Ozirisz-teológia, mind Myers hypokephal pedig az Amon-teológia egyre alaposabb és több rétű megközelítésén alapulnak. A hypokephalok megjelenésének közvetlen előzményeinek tekinthetők a 3. átmeneti korban először dokumentált Amon mindenható, transzcendens és univerzális jellegét hangsúlyozó szövegek megjelenése, amiket a 162-165-ös mondásokként a Halottak Könyve kiegészítő fejezeteiként integráltak. A IV. század más tekintetben is az Ozirisz- és Amon-teológiák egyfajta kiteljesedésének tekinthető, Paris, Bibliothèque National, E 174,b szövegcorpusokra (Lélegzések Könyve, Az Örökkévalóság Átvándorlásának Könyve, stb.), melyeknek gyökerei, szintén erre az időszakra nyúlnak vissza. A hypokephal, mint temetkezési melléklet feltehetően közvetlenül a HK 162-165-ös fejezeteinek hatására öltött formát. A HK 162 fejezete írja elő a hypokephal amulettként történő alkalmazását az elhunyt feje alatt, hogy aki ezáltal olyan lehet mint aki a Földön él. A fényt és energiát a teremtő istenhez intézett invokációk és Paris, Louvre, N3526 mágikus formulák alkalmazása idézi elő. Ez már a 163-165-ös fejezetek témája is, ahol Amon különböző panikónikus formái jelennek meg a szövegekben, az istenség egy félelmetes mindenek felett álló univerzális isten képét ölti. Amon a homlokára telepedett uraeusz-kígyója keltette lángnyelvek védelmében, ellenségeitől óvva teheti meg naponkénti útját. Az uraeusz-kígyó védelme a szövegek tanúsága szerint az 2 Abüdoszban csupán Dzsed-hor és családja szolgáltatnak információt papi címeket illetően, a hermopoliszi hypokephalok felirata nem említ címeket, ásatási kontextusuk pedig ismeretlen, így ezeket a központokat illetően nem vonhatunk le általános következtetéseket. 2 4 regiszteres ( sztenderd ):... DE CENIVAL 1992, 109; ÉTIENNE 2002, 110. Klasszikus korongok (K) 1 I. tábla Regiszter tipológia: udzsat-szem védelmében történő utazással azonos. 3 regiszteres:.. az Alvilág sötétjében a tárgy megóvja az elhunytat azáltal, hogy fényt és energiát sugároz az elhunyt felé, 2 regiszteres: ha csak a gyógyító szobrokra, és a Hórusz-sztélékre gondolunk, vagy a III. és II. századtól virágzó újabb 11 Koncentrikus: Hermopoliszban; Alsó-Egyiptomban pedig Memphiszben terjedt el.
Varga E. 1998b. Les hypocéphales. in: AcArch (B) 50, 29-41. Varga E. 2002a. Fragments d hypocéphale de Thébes (TT 32), in: Festschrift Arne Eggebrecht zum 65. Geburtstag am 12. März 2000. HÄB 48. Hildesheim, 117-124; Tafel 24-30. Varga E. 2002b. Les hypocéphales, in: AcArch (B) 53, 61-84. Wüthrich A. 2010. Eléments de théologie thébaine les chapitres supplémentaires du Livre des Morts. SAT 16. Wiesbaden. Hypokephal, Párizs, Louvre N 4402 Rövidítés jegyzék: AcArch (B) = Acta Archaologica. Acad. Scientiar. Hungar. Budapest. AcOr(B) = Acta Orientalia. Budapest. Ä&L = Ägypten und Levante. Wien. AegetPan = Aegyptus et Pannonia. Budapest. BAR IS = British Archaeological Reports. International Series. London. BdE = Bibliothčque d Étude. Le Caire. BMHBA = Bulletin du Musée Hongrois de Beaux-Arts. Budapest. BSAK= Studien zur Altägyptischen Kultur. Beihefte, Hamburg. CdE = Chronique d Égypte. Bruxelles. HÄB = Hildesheimer ägyptologische Beitrage. Hildesheim. JARCE = Journal of the American Research Center in Egypt. Boston. New York. Plakett, Párizs, Louvre E 14240 A hypokephal, a korong közepén ábrázolt jelenetek alapján az óegyiptomi felfogás szerint maga az JEOL = Jaarbericht van het vooraziat.-egyptisch Genootschap, Ex Oriente Lux. Leiden. udzsat-szem pupillájával azonos, amelyben Amon titokzatos és félelmetes formái gondoskodnak arról, hogy JSSEA = Journal of the Society of the Studies of Egyptian Antiquities. Toronto. a hypokephal valóban, mint a napkorong sugározhassa életadó és oltalmazó energiáját az elhunyt feje felé. OLA = Orientalia Loveniensia Analecta. Leuven. A fej védelmezésének, már az őskor óta fontos szerepe van az egyiptomi halotti kultuszban. A Piramis- és OMRO = Oudheikundige Mededelingen uit het Rijksmuseum van Oudheden, Leiden. Koporsószövegek utalásai pedig egyértelművé teszik, hogy a fejet az egyiptomi papok a Napistennel, OPEES = Egypt Exploration Society Occasional Publications. London. magával Rével azonosították. A fej védelme, az óegyiptomi kultúrában így mindvégig kiemelt helyet kapott, P. L. Bat. = Papyrologica Lugduno-Batava. Leiden. vitális jellegének megőrzése a halotti kultuszban időről időre változó praktikák révén köszönt vissza. RdE = Revue d Égyptologie. Paris. Ennek az óhajtott védelemnek talán legkiforrottabb manifesztuma a IV. században megjelent hypokephal RRÉ = Revue Roumaine d Égyptologie. Bucureşti. formájában öltött testet. SAK = Studien zur altägyptischen Kultur. Hamburg. SAT = Studien zum altägyptischen Totenbuh. Wiesbaden. StudAeg = Studia Aegyptiaca, Budapest. 2. A disszertáció célkitűzései 2007-ben szakdolgozati témám volt a hypokephalokat érintő kérdések és problémák ismertetése. A YES = Yale Egyptological Studies. New Haven. szakdolgozattal megalapoztam és kijelöltem a disszertációban megvalósítani szándékolt kutatást is. A hypokephalok az egyiptológia egy kevéssé kutatott témája. Varga Edith 1961 és 1998 között feldolgozta a korongok előzményeit, melynek során az őskortól kezdve áttekintette a fejet óvó óegyiptomi hagyományok színes világát. Cikkeinek köszönhetően került be a köztudatba ismét a hypokephal fogalma. A ma ismert példányok kétharmadát gyűjtötte össze és több cikkében publikálta azokat.3 A Későkorban megjelent amulett elemzésével és tipologizálásával továbbá az időközben előkerült darabok feldolgozásával 10 3
rám hárult a feladat, hogy katalógus formájában közreadjam az amulettek rendszerező tanulmányát. Már 2007-es szakdolgozatomban rávilágítottam a hypokephalokat körüllengő téves meghatározásokra, ezek most részletesen is bemutatásra kerülnek. A dolgozat elején lényegesnek tartottam a tévesen fejalátétnek vélt tárgyak kiigazítását: A szakkarai előkerülésű terracotta tálkákat tévesen vélték hypokephalnak, régészetileg bizonyítható, hogy ezek nem a múmiák feje alól kerültek elő, hanem a szarkofág teremben helyezték el azokat a szarkofág mellett. Az utóbbi évek fantazmagóriái a szögletes és háromdimenziós hypokephalok kategóriái, melyek részben a koporsó fejrészénél megjelenő, a HK 162 fejezetét idéző panelt, részben a fejezet szövegével ellátott szobrokat jelöli. Mindezek a hypokephal fogalmának teljes félreértelmezései. Egy tárgy, csak azért mert a HK 162-es fejezetét írják rá, nem felel meg a hypokephal amulett kategóriájának. 3. A hypokephal elemzése 3.1 A hypokephal szerkezete (I. tábla) A fejalátétek felületét gazdagon dekorálták, és látták el különféle szövegekkel. Az elemzés a dekoráció rendszerbe foglalásával alapozható meg. A peremre általában egy körkörös feliratot írtak, ez határolja a belső területet, az úgynevezett képmezőt. A dolgozat tipológiái erre a két területre fokuszálnak. A képmezőt vízszintes vonalakkal kisebb sávokra, regiszterekre osztották. A korongok rajzolatának morfológiájában az egymással szembenéző két-két regiszterre osztott hypokephal jelentette a legelső és legelterjedtebb formát (Thébától Memphiszig). Így a későbbi ikonográfiai elemzésemet is elsődlegesen ehhez a sztenderdhez igazítottam. Ny K IIa a-b A legteljesebb, tehát sztenderd korong négyregiszteres, a három- vagy kettőregiszteres példányok redukált ikonográfiát mutatnak. Ezeken csak időnként jelenik meg merőben új ábrázolás, ami azonban csak variációja az eredeti alapgondolatnak. A regiszter-morfológia alapján el kell különítenünk a sztenderdtől a koncentrikus és textil hypokephalok körét, melyeknek ikonográfiája számos karakterében eltér a mintától. III IV IIb 3 VARGA 1961; VARGA 1962; VARGA 1968; VARGA 1982; VARGA 1989; VARGA 1993; VARGA 1994; VARGA 1998a; VARGA 1998b; VARGA 2002a; VARGA 2002b. Ic IIIa IIc d-e éjszaka nappal 4 K Ny Raven M. J. Demarée R. J. 2005. Ceramic Dishes used in the Preparation of Kyphi. in: JEOL 39, 39-94. Schreiber G. 1999. Remarks on the Iconography of Wind-Gods. in: RRÉ 2-3, 85-103. Schreiber G. 2003. Late dynastic and Ptolemaic painted pottery from Thebes (4 th -2 nd c. BC). Dissertationes Pannonicae III.6. Budapest. Schreiber G. 2006a. The Theban Necropolis from the Late New Kingdom to the Early Ptolemaic Period. A Case Study: The Archeological Material from TT32. Doktori disszertáció. Budapest. Schreiber G. 2006b. Ptolemaic Cartonnages from Thebes. in: AegetPan 3, Budapest, 227-247. Schreiber G. 2007. The Final Acts of Embalming. An Archaeological Note on Some Rare Objects in Theban Elite Burials of the Early Ptolemaic Period. in: ENDREFFY, K. GULYÁS, A. (eds.), Proceedings of the Fourth Central European Conference of Young Egyptologists. 31 August 2 September 2006, Budapest. StudAeg XVIII. Budapest, 337-356. Schreiber G. 2011. Early and Middle Ptolemaic Funerary Art at Thebes (ca.306-88 BC). in: HAWAS, Z. et al.(eds.), Proceedings of the Colloquium on Theban Archaeology at the Supreme Council of Antiquities, November 5, 2009. Cairo, 105-140. Schreiber G. in print. Crocodile gods on a late group of hypocephali, document presented at the Tenth Internatonal Congress of Egyptologists, Rhodes in 2008. (Összefoglalót lásd: KOUSOULIS, P. (ed.), Tenth International Congress of Egyptologists. Abstracts of Papers. Rhodes. 2008, 220-221). Schreiber G. - Vasáros Zs. 2005. A Theban Tomb of the Late Third Intermediate Period on El-Koha. in: AcArch (B) 56, 1-27. Smith M. 2009. Traversing Eternity. Texts for the Afterlife from Ptolemaic and Roman Egypt, Oxford. Vallée-Damien B. 2007. Les hypocéphales, in: GOYON J.-Cl. (ed.), Proceedings of the Ninth International Congress of Egyptologists. OLA 150. Leuven, 1869-1880. Vallée-Damien B. 2009. Les hypocéphales. Une glorification lumineuse d Osiris. in: MARAVELIA, A.-A. (ed.) En Quête de la Lumière. In Quest of Light. Mélanges in Honorem Ashraf A. Sadek. BAR - IS 1960. Oxford, 137-142. Varga E. 1961. Le travaux préliminaires de la monographie sur les hypocéphales. in: AcOr (B) XII, 235-247. Varga E. 1962. Podgatovitelnie rabotî dlja monografi o gipokafala. in: Trudy 25. meždunarodnogo kongressa vostokovedov. Moskova, 166-167. Varga E. 1968. Le fragment d un hypocéphale égypien. in: BMHBA 31. Budapest. 3-15; 95-103. Varga E. 1982. L apparition du CT 531 sur des masque de cartonage à la Basse Époque. in: L Égyptogie en 1979. Axes prioritaires de recherch II, Colloque Internacionaux du CNRS, N o. 595. Paris. 63-71. Varga E. 1989. Remarques sur les données généalogiques de la statue-bloc de P(A)-wrm /P(A)-wrm kockaszobrának genealógiai adataihoz. in: BMHBA 70-71, 7-9; 129-130. Varga E. 1993. Recherche Généalogique. in: Aegyptus Museis Rediviva- Miscellanea in honorem Hermanni de Meulenaere. Bruxelles, 185-196. Varga E. 1994. Ex-votos provenant de Deir el-bahari. in: Hommages à Jean Leclant. BdE 106/4. Paris, 403-410. Varga E. 1998a. Napkorong a fej alatt. Apollo könyvtár 18. Budapest. 9
in: GYŐRY, H. (ed.), Le Lotus qui sort de terre : Mélange offerts à Edith Varga. BMHBA Supplément. Budapest, 101-112. Haslauer E. 2001. Hypocephali in Wien und im Asasif. in: GYŐRY, H. (ed.), Le lotus qui sort de terre. Mélanges offerts à Edith Varga. BMHBA Supplément. Budapest, 173-184. Hellinckx B. 2001. The symbolic assimilation of head and sun as expressed by headrests. in: SAK 29, 61-95. Illés O. 2006. Single Spell Book of the Dead Papyri as Amulets. in: BACKES, B. MUNRO, I. STÖHR, S. (Hrsg.) Totenbuch-Forschungen. Gesammelte Beiträge des 2 Internationalen Totenbuch-Symposiums 2005. SAT 11. Wiesbaden, 121-130, pl. 1-3. Kákosy L. - Schreiber G. 2003. Use and re-use. An overview of the post-ramesside Burials in TT 32. in: KLOTH, N. et al. (ed.), Es werde niedergelegt als Schriftstück: Festschrift für Hartwig Altenmüller zum 65. Geburstag. BSAK 9. Hamburg, 203-209. Klotz D. 2006. Adoration of the Ram: Five Hymns to Amun-Re from Hibis Temple. YES 6. New Haven. Klotz D. 2008. Kneph: The Religion of Roman Thebes. New Haven. Leemans C. 1885. Hypocéphal Égyptien du Musée Royal Néerlandais d antiquités à Leide, in: Actes du Sixième Congrés International des Orientalistes tenu en 1883 à Leide, parte 4. Leiden, 89-128 + Pl. Liptay É. 2012. The bull coming out of the mountain. The Changing context and connotations of an iconographic motif. in: KÓTHAY, K. (ed.), Art and Society. Ancient and Modern Contexts of Egyptian Art. Proceedings of the International Conference held at the Museum of Fine Arts, Budapest, 13 15 May 2010 Budapest. Budapest, 169-184. Miatello L. 2008. The Hypocephalus of Takerheb in Firenze and the Scheme of the Solar Cycle. in: SAK 37, 277-287. Mosher Jr. M. 1992. Theban and Memphite Book of the Dead Traditions in the Late Period. in: JARCE 29, 143-172. Mosher Jr. M. 2001. The Papyrus of Hor (BM EA 10479) with Papyrus MacGregor: the Late Period Tradition of Akhmim. Catalogue of Books of the Dead in the British Museum 2. London. Mosher Jr. M. 2002. The Book of the Dead Tradition at Akhmim during the Late Period. in: EGBERTS, A. - MUHS, B. P. VLIET, J. van der (eds.), Perspectives on Panopolis. An Egyptian town from Alexander the Great to the Arab Conquest. Acts from International Symposium Held in Leiden on 16, 17 and 18 December 1998. P. L. Bat. 31. Leiden, 201-209. Niwiński A. 1993. Excavations in a Late Period priest s mummy at the National Museum Warsawa (1989). in: Atti VI Congresso Internationale di Egittologia. vol. II. Torino, 353-361. Quaegebeur J. 1995. À la recherche du haut clergé thébain à l époque gréco-romaine. in: VLEEMING, S. P. (ed.), Hundred-Gated Thebes. P. L. Bat. 27. Leiden, New York, Köln, 139-161. Quirke S. 1999. Two Books of the Dead of a Ptolemaic Psamtek. in: OMRO 79, 37-66. Raven M. J. 1980. The 30 th dynasty Nespamedu Family. in: OMRO LXI, 19-31; pl. 2-5. Raven M. J. 1993. Mummies onder het mes. Leiden. Raven M. J. 1997. Hypocephalus of the priestess of Amun, Tairet. in: SCHNEIDER, H. D. (ed.), Life and Death under the Pharaohs. Egyptian Art from the National Museum of antiquities in Leiden, The Netherlands. Perth, 148. 8 3.2 Az ikonográfia értelmezése Az ikonográfia elemzése rámutatott a regiszterek és az egyes ábrázolások helyes szekvenciájára is. A téma, a Napciklus egy későkori megfogalmazása, melybe a két belső regiszter (II. és IV.) ábrázolásai különleges módon illeszkednek: ábrázolásaik (négy kosfejes Amon-Ré (ba dmd); a két égitest találkozása (snsn-ka.wj) az életet adó energia és fény létrehozásáért voltak felelősek. A korong képmezője a Nap útjának ábrázolásával egyfajta mikrokozmoszt teremt az elhunyt feje alatt. A két ellentett hemiszféra a nappal és az éjszaka szembenállását tükrözi. A kozmikus események körforgását ezen túlmenően, egyrészt már maga a korongforma, másrészt a körfelirat végtelenséget kifejező jellege is sugallja. 3.3 Körfeliratok Az ikonográfia elemzését a körfelirat szövegek rendszerezése követi. Felosztásomban hat szövegtípust különítettem el, de az egyes szövegtípusok között fel-felbukkan néhány átmeneti példány is, amely magában egyesítheti különböző szövegcsoportok mondásait. A rendszerezés segítséget nyújt a korongok egy-egy típusát megállapítani, és összefüggést teremt az i.e. IV- II. század közötti hypokephal hagyomány fejlődésének körvonalazásához. Körfelirat tipológia: 1. Az...jnk HkA pwj wab incipittel kezdődő korongok és azok variánsai 2. Az...j +ba.tj invokációval kezdődő hypokephalok és variánsai 3. A HK 162-es fejezet szövegét idéző korongok 4. Oziriánus szövegek (invokációk a temető isteneihez, áldozati formulák, genealógiák) 5. A hj pr.w sn-ta aq.w incipittel kezdődő körfelirat 6. Egyetlen előfordulású szövegek 4. Eredmények A szövegek elemzése után elkülönítésre kerültek a különböző műhelytradíciók. Ennek során egyrészt elhelyeztem a hypokephalt az egyes kultuszközpontok i.e. IV - II. századokra jellemző temetkezési mellékletei között, másrészt kiemeltem az adott központ hypokephal gyártásának lokális karaktereit: minden központra jellemző olyan sajátosság, amely csak a saját műhelyt határozza meg. A IV. századra datált (thébai, abüdoszi és akhmimi) első korongok valamennyi esetben négyregiszteresek voltak (sztenderd hypokephal) és feltehetően az első szövegcsoportba tartozó mondást írták a korongok peremére. Önmagában ez a megállapítás azonban egy-egy példány datálásában nem feltétlenül segít, ehhez kizárólag a korongokon feltűntetett genealógiák nyújthatnak egyértelmű választ. A III. századra nem csak a regiszterek számában és szerkezetében, de a szövegek terén is nagy változatosság mutatkozik. 4 A második (Thébában és Hermopoliszban) és a harmadik szövegtípus (Thébában) a III. század első felében jelent meg. A negyedik szövegtípus (Thébában, Akhmimban és Memphiszben) feltehetően II. Ptolemaiosz uralkodása után vált általánossá. A negyedik szövegtípus alkalmazása együtt járt a hypokephal-regiszterek szemszögében 5
bekövetkezett változásokkal is: a korongok regiszterei egyre többször egy irányba fordulnak, a sztenderd elrendezéstől mind gyakrabban térnek el és tévesztik össze a regiszterek sorrendjét is. Memphiszben ezzel szemben egy egyéni fejlődési vonal mutatkozik, innen eleddig csupán textil hypokephalok ismertek, melyek ikonográfiájukat inkább a HK 134-es fejezetéből merítették. Ennek tartalma szintén az elhunyt védelmében és apoteózisában jelentkezik. Ez a felső-egyiptomitól eltérő fejlődési vonal érthető, ha a Halottak Könyve memphiszi fejlődésére gondolunk. Itt az Amon-központú kiegészítő fejezetek (a HK 163-165) nem kaptak akkora népszerűséget, mint Thébában vagy Akhmimban, sőt Memphiszben ki is hagyták a Halottak Könyvéből, csupán a 162-es fejezet maradt része az itteni hagyománynak. A memphiszi vásznak szemben a felső-egyiptomi darabokkal jórészt a III. század végéről, a II. század idejéből maradtak fenn. Feltételezhetjük, hogy a III. század végén, a II. század elején kitört thébai lázadások és az országot sújtó nehéz gazdasági helyzet a temetkezések színvonalának tekintetében még az elitet is mértékletességre szorította, a hypokephalok használata Thébában már csak sporadikusan fordul elő, míg az északi városban a hagyomány úgy tűnik zavartalanul folytatódott és a hypokephal egyedi interpretációban virágkorát élte. A doktori képzés idején és a dolgozat megírása során is mindvégig a korongokon feltűnő genealógiák felkutatása és a proszopográfiai adatok bővítése fontos részét képezte munkámnak, ennek köszönhetően, sok esetben, az ásatási kontextusukból kiszakított múzeumi példányok elhelyezhetővé váltak egy-egy családfa-rendszerben, emellett a genealógiák tisztázása biztos támpontot jelentett az egyes korongok datálása terén is, a rekonstruált családfák pedig segítettek a hypokephal hagyomány fejlődésének körvonalazásában. 5. A katalógus A dolgozatot katalógus zárja, melyben az egyes példányokról kinyomozott részletes információk, genealógiai rekonstrukciók, indexek és a tárgyak fényképe és/vagy rajza található. 4 Már Varga Edith is rámutatott, hogy a III. században bekövetkezik a regiszterek számának fogyatkozása és az ikonográfia elszegényedése, ez a folyamat pedig együtt járt az egyszerűsödő szövegek használatával is (VARGA 1968, 96). 6 A témához fűződő saját publikációk jegyzéke: Mekis T. 2008. Données nouvelles sur les hypocéphales. in: Kút VII/2, Budapest, 34-80. Mekis T. 2008. Adalékok a hypokephálok tipológiai rendszerezéséhez. in: Egyiptomi Füzetek 8/1, Budapest. Mekis T. 2011. L équipement funéraire de la prętresse thébaine Nestaneteretten. in: Chronique d Égypte LXXXVI, Bruxelles, 41-81. Mekis T. Sayed T. Abdalla K. 2011c. The ensemble of Djed-hor in the Egyptian Museum of Cairo. in: Revue d Égyptologie 62, Paris, 89-104; coulor pl. 7-9. Mekis T. 2012. Two hypocephali and some other Ptolemaic finds from Theban Tomb (Kampp) -43-. in: Journal of the Society for the Study of Egyptian Antiquities 37, Toronto, 9-37. Budka J. Mekis T. Bruwier M.-C. in print. Re-use of Saite temple tombs in the Asasif during the early Ptolemaic time the tomb group of Mw.t-Mnw from TT 414. in: Ägypten & Levante 22, Wien, hamarosan Mekis T. in print. The Cartonnage of Nestanetjeretten (Louvre AF 12859; MG E 1082) and its Enigma. in: Bulletin de l Institut Français d Archéologie Orientale 112, Le Caire, forthcoming. A munka témájához szorosan kapcsolódó publikációk jegyzéke: Clarysse W. 1998. Hypocephalus from the Ptolemaic Memphis in Vienna. in: CLARYSSE W. et al. (eds.), Egyptian Religion. The Last Thousand Years: Studies Dedicated to the Memory of Jan Quaegebeur. OLA 84. Leuven, 321-327. De Cenival J.-L. 1990. Disque funéraire d Ousirour, fils d Horemheb, Disque funéraire de Iahmes, fils d Isetrechet. in: Hommage de l'europe àchampollion. Mémoires d'égypte Notice descriptives des objets présentés (Exposition, Strasbourg, église Saint-Paul Paris, Bibliothèque Nationale Berlin, Musée d'égyptologie). Strasbourg, 59, H37-H38. De Meulenaere H. 1989. Notes de prosopographie thébaine. in: CdE LXIV, 55-73. De Meulenaere H. 1994. Recherches sur un PA-wrm Thébain. in: CHRISTOPHER, E.- ANTHONY, L. MONTAGNO, L. (eds.), The Unbroken Reed. Studies in the Culture and Heritage of Ancient Egypt in Honour of A. F. Shore. OPEES. London, 216-220. Depauw M. 2002. The Late Funerary Material from Akhmim. in: EGBERTS, A. - MUHS, B. P. VLIET, J. van der (eds.), Perspectives on Panopolis. An Egyptian town from Alexander the Great to the Arab Conquest. Acts from International Symposium Held in Leiden on 16, 17 and 18 December 1998. P. L. Bat. 31. Leuven, 71-81. Étienne M. 2002. Hypocéphale. in: CHARRON, A. (ed.), La mort n est pas une fin. Pratiques funéraires en Égypte d Alexandre à Cléopâtre. Arles, 110, no 47. Gee J. 2001. Towards an Interpretation of Hypocephali. in: GYŐRY, H. (ed.) Le Lotus qui sort de terre : Mélange offerts à Edith Varga. BMHBA Supplément. Budapest, 325-334. Gee J. 2006. Non round hypocephali. in: GYŐRY, H. (ed.), Acta Symposii Anno 2004. AegetPan 3. Budapest, 99-117. Gestermann L. 2001. Gegrüßest seiest Du, Schöngesichtiger - Zur Bonner Mumienmaske des Imhotep, 7