ORSZÁGOS RENDŐR-FŐKAPITÁNYSÁG Cím: 1139 Budapest Teve u. 4-6. 1903 Bp. Pf.: 314/15 Tel: 443-5573/33104 Fax: 443-5733/33133 E-mail: orfktitkarsag@orfk.police.hu Szám: 29000-105/1068- /2013. P. Tárgy: alapvető jogot érintő rendőri intézkedés elleni panasz elbírálása H A T Á R O Z A T A Rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvény (a továbbiakban: Rtv.) 92. (1) bekezdésében biztosított jogkörömnél fogva, a panasz tárgyában folytatott eljárásban figyelemmel az Rtv. 93/A. (7) bekezdésére, továbbá a Független Rendészeti Panasztestület (a továbbiakban: Panasztestület) 126/2014. (VI. 12.) számú állásfoglalása megállapításaira a rendőri intézkedéssel szemben előterjesztett panaszt e l u t a s í t o m. A határozat ellen az Rtv. 93/A. (9) bekezdése alapján figyelemmel a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 100. (1) bekezdés e) pontjára és (2) bekezdésére, valamint a 109. (1) bekezdés a) pontjára fellebbezésnek helye nincs, annak felülvizsgálata közvetlenül kérhető a bíróságtól. A keresetlevelet az Országos Rendőr-főkapitányságnál a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróságnak címezve (1255 Budapest, Pf.: 117.) a felülvizsgálni kért határozat közlésétől számított harminc napon belül lehet benyújtani, vagy ajánlott küldeményként postára adni. (A polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 330. (2) bekezdése; Ket. 109. (1) bekezdés a) pontja). A határozatot kapják: 1) Panaszos 2) Független Rendészeti Panasztestület 3) Pest Megyei Rendőr-főkapitányság vezetője 4) Irattár
I N D O K O L Á S I. A panaszos 2013. október 04-én postai úton előterjesztett a Panasztestülethez 2013. október 08-án érkezett beadványában a vele szemben 2013. szeptember 14-én foganatosított rendőri intézkedést sérelmezte. Panaszában előadta, hogy 2013. szeptember 14-én 23:45 órakor Érden, egy parkoló területén tartózkodott, amikor a parkolóba behajtott egy rendőrautó. A gépkocsiból kiszálló rendőrök szó nélkül megbilincselték. Hiába mondta nekik, hogy a zsebében van a személyi igazolványa, azt válaszolták, hogy majd a kapitányságon igazolhatja magát. A rendőrök ezt követően bevitték az Érdi Rendőrkapitányságra, ahol elvették a személyi igazolványát és megverték, majd elküldték úgy, hogy az igazolványt nem adták neki vissza, illetve a lakcímkártya hiánya miatt 50.000 Ft bírsággal sújtották. A panaszos előadta továbbá, hogy amikor elindult látleletet vetetni, a rendőrök utána mentek, és gépkocsijukkal elvitték Érd- Parkvárosba, ahol kitették és otthagyták. A panaszos beadványához mellékelte a helyszíni bírság befizetésére szolgáló csekk, valamint az előállításáról készült igazolás másolatát. Az utóbbi dokumentum amelyet a panaszos aláírásával ellátott rögzíti, hogy a panaszos előállítása 2013. szeptember 14-én 23:45 órától szeptember 15-én 00:00 óráig tartott, amely időtartam alatt a panaszos hozzátartozója, képviselője kiértesítését nem kérte, az előállításával és a rendőri intézkedés módjával szemben panasszal nem élt, továbbá élelmezést nem kért. A beadványban foglaltak alapján a panaszos a rendőri intézkedés kapcsán az alábbiakat sérelmezte: 1.) a rendőri intézkedés jogalapját; 2.) az igazoltatást; 3.) az Érdi Rendőrkapitányságra történt előállítását; 4.) a kényszerítő eszköz (bilincs) alkalmazását, továbbá a kényszerítő eszköz alkalmazására történő figyelmeztetés elmulasztását; 5.) azt, hogy a rendőrségen nem adták vissza a személyazonosító igazolványát; 6.) azt, hogy a rendőrök megakadályozták abban, hogy látleletet vetethessen; 7.) az Érdi Rendőrkapitányságon történt bántalmazását; 8.) azt, hogy 50.000 Ft helyszíni bírsággal sújtották a lakcímkártya hiánya miatt. II. A Panasztestület a sérelmezett rendőri intézkedéssel kapcsolatban kialakított állásfoglalásában megállapította, hogy a rendőri intézkedés érintette a panaszosnak a Magyarország Alaptörvénye IV. cikkében foglalt személyi szabadsághoz, valamint a XXIV. cikkben foglalt tisztességes eljáráshoz fűződő alapvető jogát, továbbá a II. cikkben foglalt emberi méltósághoz való jogát, és a XIII. cikkben foglalt tulajdonhoz való jogát. A Panasztestület álláspontja szerint a panaszos személyes adatok védelméhez való joga nem sérült az igazoltatás miatt, mivel arra kellő jogalap birtokában került sor. Szintén nem sérült a panaszos személyi szabadsághoz való joga az előállítás kapcsán, miként a tulajdonhoz való joga sem sérült a személyigazolvány visszatartására vonatkozó panasz kapcsán. 2
Ugyanakkor a Panasztestület álláspontja szerint a panaszossal szemben a bilincs alkalmazására jogalap nélkül került sor, ezért sérült a panaszos emberi méltósághoz való joga. A bántalmazásra és a panaszos követésére vonatkozó kifogás kapcsán a Panasztestület további bizonyítékok hiányában nem tudta az ellentmondásokat feloldani, ezért úgy foglalt állást, hogy a panaszos testi épséghez fűződő alapvető jogának, illetve a tisztességes eljáráshoz való jogának a megsértése nem megállapítható. A megvalósult alapjogsértés a Panasztestület megítélése szerint elérte a súlyosság azon fokát, amely indokolttá tette a panasz és az állásfoglalás megküldését az országos rendőrfőkapitánynak. A Panasztestület megküldött állásfoglalására figyelemmel hatásköröm és illetékességem az Rtv. 92. (1) bekezdésén, valamint az Rtv. 93/A. (6) és (7) bekezdésén alapul. III. A Ket. 50. (1) bekezdésében foglalt tényállás tisztázási kötelezettség keretében a hatóság az alábbi bizonyítási eszközök tartalmát vette figyelembe: - a panaszos 2013. október 03-án kelt panaszbeadványa; - a Pest Megyei Rendőr-főkapitányság Érdi Rendőrkapitányság vezetőjének 2013. november 26-án kelt tájékoztatása; - az Érdi Rendőrkapitányság Közrendvédelmi Osztály Járőr- és Őrszolgálati Alosztály jelentése az előállítás végrehajtásáról és a kényszerítő eszköz alkalmazásáról, valamint a jelentéssel kapcsolatos parancsnoki vélemény és kivizsgálás; - a panaszos aláírásával ellátott, Nyilatkozat megnevezésű dokumentum; - Igazolás a rendőrségi előállítás időtartamáról; - a helyszíni bírság kiszabásáról szóló Nyomtatvány; - Közigazgatási és Elektronikus Közszolgáltatások Központi Hivatalának adatlapja - a helyszíni bírság befizetésére szolgáló csekk másolata. IV. Az Rtv. 92. (1) bekezdése az alábbi rendelkezést tartalmazza: Akinek a IV-V. Fejezetben - a 46/A-46/C. kivételével -, valamint a VI. Fejezetben meghatározott kötelezettség megsértése, a rendőri intézkedés, annak elmulasztása, a kényszerítő eszköz alkalmazása (e fejezet alkalmazásában a továbbiakban együtt: intézkedés) alapvető jogát sértette, (...) b) kérheti, hogy - amennyiben a panasz elintézése nem tartozik más eljárás hatálya alá - panaszát a Testület által lefolytatott vizsgálatot követően,(...) ba) az országos rendőrfőkapitány,(...) bírálja el. Az intézkedés nyomán a panaszossal szemben a szabálysértésekről, a szabálysértési eljárásról és a szabálysértési nyilvántartási rendszerről szóló 2012. évi II. évi törvény (a továbbiakban: Sztv.) 207. -a alapján 50.000 Ft helyszíni bírság kiszabására került sor személyazonosság igazolásával kapcsolatos kötelességek megszegése szabálysértés miatt, mivel a személyazonosság igazolását megtagadta. A panaszos a szabálysértés elkövetését elismerte, a helyszíni bírság kiszabását tudomásul vette, az arról kiállított nyomtatványt saját kezűleg aláírta. 3
A panaszos szabálysértési felelősségének megállapítása, valamint a vele szemben kiszabott helyszíni bírságra vonatkozó döntés ezen eljárás keretében hatáskör hiányában nem vizsgálható felül, a rendelkezésre álló jogorvoslati lehetőségre az Sztv. tartalmazza az irányadó rendelkezéseket. Szintén nem tehető vizsgálat tárgyává a panaszeljárás során a rendőrök büntetőjogi felelőssége a panaszost ért bántalmazás, valamint a látlelet felvételének megakadályozása tekintetében. A Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény 301. -ában foglalt bántalmazás hivatalos eljárásban, illetve a 305. szerinti hivatali visszaélés bűncselekmény nyomozására a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény 29. a) pontja alapján kizárólag az illetékes ügyészség rendelkezik hatáskörrel, amelynek részére az intézkedésről készült parancsnoki kivizsgálás, valamint az ügyben keletkezett iratok megküldésre kerültek. A Pestvidéki Nyomozó Ügyészség 2014. január 13-án kelt állásfoglalása szerint az említett iratok vizsgálata alapján bűncselekmény elkövetésére utaló körülmény nem volt megállapítható, ezért a panaszbeadvány a nyomozó ügyészség hatáskörébe tartozó további eljárási cselekményt nem igényelt. A fentiek alapján megállapítható, hogy a panasz kapcsán folytatott közigazgatósági hatósági eljárásban erre vonatkozó hatáskör hiányában nincs lehetőség a határozat I. részében felsorolt 6.), 7.) és 8.) panaszpontban foglaltak vizsgálatára. V. A rendőri intézkedés ellen a panaszos által megfogalmazott kifogások kapcsán álláspontom a következő: 1.) A rendőri intézkedés jogalapja Az Rtv. 13. (1) bekezdése szerint A rendőr jogkörében eljárva köteles intézkedni vagy intézkedést kezdeményezni, ha a közbiztonságot, a közrendet vagy az államhatár rendjét sértő vagy veszélyeztető tényt, körülményt vagy cselekményt észlel, illetve ilyet a tudomására hoznak. Ez a kötelezettség a rendőrt halaszthatatlan esetben szolgálaton kívül is terheli, feltéve, hogy az intézkedés szükségességének időpontjában intézkedésre alkalmas állapotban van. Az Sztv. 170. -a alapján Aki olyan kihívóan közösségellenes magatartást tanúsít, amely alkalmas arra, hogy másokban megbotránkozást vagy riadalmat keltsen, szabálysértést követ el. A panaszos előadása szerint 2013. szeptember 14-én 23:45 órakor Érden, egy áruház parkolójának területén tartózkodott, amikor a parkolóba behajtott egy rendőrségi szolgálati gépkocsi, és az abból kiszálló rendőrök szó nélkül intézkedés alá vonták. Az előállítás végrehajtásáról és a kényszerítő eszköz alkalmazásáról készült 13110/7520/2013. id. számú, 2013. szeptember 15-én kelt jelentés szerint az intézkedésben részt vevő rendőrök V. L. r. főtörzsőrmester, B. B. r. őrmester és D. D. r. őrmester szolgálatuk teljesítése során 2013. szeptember 14-én 23:45 órakor visszatérő ellenőrzést hajtottak végre az áruház parkolójában, ahol lakossági bejelentés szerint egy fiatal férfi zaklatta a járókelőket. 4
Az Érdi Rendőrkapitányság vezetőjének tájékoztatása alapján a rendőri intézkedésére azért került sor, mivel a szolgálatban lévő rendőrök saját észlelésük, illetve a helyszínen tartózkodó állampolgárok jelzése útján is értesültek arról, hogy a panaszos közrendet sértő magatartást tanúsít, ordibál, hangoskodik, trágár szavakat skandál, és az állampolgárokkal szemben is kötekedő magatartást tanúsít a bevásárló központ parkolójában, közterületen. A panaszos helyszínen tanúsított, a közrendet sértő, garázda jellegű magatartása az Rtv. 13. (1) bekezdése alapján megalapozta a rendőrök panaszossal szembeni intézkedési kötelezettségét, ezért az intézkedés jogalapja miatt tett panasz alaptalan. 2.) Igazoltatás Az Rtv. 29. (1) bekezdésének a) pontja alapján A rendőr feladata ellátása során igazoltathatja azt, akinek a személyazonosságát a közrend, a közbiztonság védelme érdekében, bűnmegelőzési vagy bűnüldözési célból, a tartózkodása jogszerűségének megállapítása céljából, közlekedésrendészeti ellenőrzés során, továbbá az igazoltatott vagy más természetes, illetve jogi személy és egyéb szervezet jogainak védelme érdekében kell megállapítani. A panaszos által előadottak szerint az intézkedő rendőrök a helyszínen nem akartak igazoltatást foganatosítani, hanem minden szó nélkül megbilincselték és előállították. Az előállítás végrehajtásáról készült rendőri jelentés szerint a rendőrök a panaszos igazoltatását amelyre az Rtv. 29. (1) bekezdés I. fordulata alapján, azaz a közrend és a közbiztonság védelme érdekében került sor már a helyszínen megkísérelték foganatosítani. Intézkedésük során a jelen határozat 3.) pontjában részletezett módon, a jogszabályoknak és a szakmai követelményeknek megfelelően jártak el. Azt, hogy a rendőrök az igazoltatás végrehajtását valóban már a helyszínen kezdeményezték, maga a panaszos támasztotta alá beadványában, amelyben úgy nyilatkozott, hogy én mondtam nekik, uraim itt van a személyi igazolványom a zsebembe. Ez a közlés a panaszos részéről egy azt megelőző rendőri felszólításra utal, ami azt erősíti meg, hogy az intézkedő rendőrök a panaszos igazoltatását már a helyszínen foganatosítani kívánták. A fentiek alapján megállapítható, hogy a panaszossal szemben az 1.) pontban részletezett, szabálysértés elkövetésének gyanúját megalapozó magatartás miatt került sor a rendőri intézkedésre, amelynek keretében az Rtv. 29. (1) bekezdés a) pontjának I. fordulata alapján a rendőrök jogszerűen és szakszerűen szólították fel a panaszost személyazonosságának igazolására. Az ezzel kapcsolatban tett panasz ezért alaptalan. 3.) Előállítás Az Rtv. 33. (2) bekezdésének a) és f) pontja szerint A rendőr a hatóság vagy az illetékes szerv elé állíthatja azt, a) aki a rendőr felszólítására nem tudja magát hitelt érdemlően igazolni, vagy az igazolást megtagadja, ( ) f) aki a szabálysértést az abbahagyásra irányuló felszólítás után is folytatja, illetőleg akivel szemben az eljárás azonnal lefolytatható, továbbá akitől tárgyi bizonyítási eszközt kell megszerezni, vagy elkobzás alá eső dolgot kell visszatartani( ). 5
Az Rtv. 29. (2) bekezdés első mondata alapján Az igazoltatott köteles a személyazonosító adatait hitelt érdemlően igazolni. Az Rtv. 29. (4) bekezdés szerint A személyazonosság igazolásának megtagadása esetén az igazoltatott a személyazonosság megállapítása céljából feltartóztatható, a személyazonosság megállapításának sikertelensége esetén előállítható, ha a személyazonosítás megállapítása más módon nem biztosítható, a személyazonosság megállapítása céljából az igazoltatottól ujjnyomat vehető, az igazoltatottról fényképfelvétel készíthető, továbbá a külső testi jegyek észlelés és mérés alapján rögzíthető. Az Rtv. 29. (5) bekezdése úgy rendelkezik, hogy A igazoltatás vagy a személyazonosság megállapításának sikertelensége esetén az előállítás csak a személyazonosság megállapításához szükséges ideig tarthat. Az Rtv. 15. (1) bekezdése alapján A rendőri intézkedés nem okozhat olyan hátrányt, amely nyilvánvalóan nem áll arányban az intézkedés törvényes céljával. A (2) bekezdés szerint Több lehetséges és alkalmas rendőri intézkedés, illetőleg kényszerítő eszköz közül azt kell választani, amely az eredményesség biztosítása mellett az intézkedéssel érintettre a legkisebb korlátozással, sérüléssel vagy károkozással jár. Az Sztv. 161. Személyazonosság igazolásával kapcsolatos kötelességek megszegése című pontjának 207. (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy Aki személyazonosító igazolványra vonatkozó jogszabályban előírt kötelezettségét megszegi, az igazoltatásra feljogosított személy felszólítására személyi adatainak bemondását vagy a személyazonosság igazolására alkalmas hatósági igazolvány átadását megtagadja, vagy az említett adatokra vonatkozólag az intézkedés során valótlant állít, szabálysértést követ el. Az Sztv. 207. (2) bekezdése szerint Az (1) bekezdésben meghatározott szabálysértés miatt az eljárás a rendőrség hatáskörébe tartozik. Az előállítás végrehatásáról szóló jelentés szerint a panaszost az Rtv. 33. (2) bekezdésének a) és f) pontjai alapján állították elő. A parancsnoki vélemény és kivizsgálás az intézkedést jogszerűnek, szakszerűnek és arányosnak minősítette. A rendőrök jelentése, valamint az Érdi Rendőrkapitányság vezetőjének tájékoztatása szerint az intézkedés Rtv. 20. -ában előírtaknak megfelelő megkezdését követően az intézkedést vezető V. L. r. főtörzsőrmester felszólította a láthatóan erősen ittas állapotban lévő panaszost, hogy igazolja magát. Erre a panaszos a következő szavakkal reagált: igazoltatnátok mi, ti faszszopó rendőrök, nem adok én nektek semmilyen igazolványt, takarodjatok innen. A rendőrök ezt követően a Törvény nevében szavak előrebocsátásával ismételten felszólították a panaszost, hogy igazolja magát, különben kényszerítő eszköz alkalmazására, illetve előállításra fog sor kerülni. Mivel a panaszos ezek után sem volt hajlandó együttműködni, és a rendőröket továbbra is trágár szavakkal illette, ezért vele szemben testi kényszert, majd bilincset alkalmaztak oly módon, hogy kezeit hátra bilincselték, és az Érdi Rendőrkapitányságra előállították. Az előállítás foganatosítása közben a panaszos több esetben kérdőre vonta a vele szemben intézkedő rendőröket az előállítása miatt, amelyre minden esetben megkapta a kellő felvilágosítást, tájékoztatást. Az Érdi Rendőrkapitányságon a panaszost 2013. szeptember 14- én 23:50 órakor sérülés és panaszmentesen átadták az Ügyeletes Tisztnek. Ekkor a panaszos már együttműködő, tisztelettudó magatartást tanúsított. 6
Az előállítás időtartamára a panaszos D. D. r. őrmester felügyelete alatt a Rendőrkapitányság ügyeleti helyisége melletti folyosón került elhelyezésre, majd az általa bediktált adatok ellenőrzését követően, 2013. szeptember 15-én 00:00 órakor bocsátották szabadon. Az intézkedés végén a panaszos nyilatkoztatása a rendőri intézkedéssel kapcsolatban megtörtént, amelynek alapján az Rtv. 92-93. szerinti jogorvoslati jogaira vonatkozó tájékoztatást megkapta, a vele szemben foganatosított személyi szabadságot korlátozó intézkedéssel, kényszerítő eszköz alkalmazással kapcsolatban panasszal nem élt, az előállítással kapcsolatos tájékoztatásokat és igazolást megkapta, sérülése a rendőri intézkedés során nem keletkezett, orvosi ellátásban nem részesült, élelmezést nem kért. A panaszos a nyilatkozatot aláírta. Az előállítás okáról és időtartamáról az Rtv. 33. (4) bekezdése alapján kiállított és a panaszos által aláírásával szintén ellátott igazolás tartalma szerint az előállításával és a rendőri intézkedés módjával szemben panasszal nem élt. A panaszossal szemben 50.000 Ft összegű helyszíni bírság kiszabására került sor a Sztv. 207. -a alapján, a személyazonosság igazolásának megtagadása miatt. A szabálysértés elkövetését a panaszos aláírásával elismerte a Nyomtatványon. V. L. r. főtörzsőrmester jelentésben megjegyezte, hogy a helyszíni bírság kiszabását követően, de a szabadítását megelőzően a panaszos közölte, hogy feljelentést fog tenni az összes rendőr ellen, hogy megverték őt, illetőleg azért is, hogy nem kapta vissza a személyi igazolványát. Szabadítását követően a panaszos az Érdi Rendőrkapitányságról gyalogosan ismeretlen helyre távozott. Az általa sérelmezett intézkedést végrehajtó rendőrök szolgálatuk további teljesítése során vele szemben újabb intézkedést nem foganatosítottak, egyéb helyre nem szállították. A megállapított tényállás alapján a panaszos a többszöri rendőri felszólítás ellenére sem volt hajlandó igazolni magát, és továbbra is garázda jellegű magatartást tanúsított. Ezen cselekményekre tekintettel előállítására mind az Rtv. 33. (2) bekezdésének a), mind pedig f) pontja megfelelő jogalapot biztosított, ami az Rtv. 15. -ában megfogalmazott arányosság követelményének is megfelelt, mivel a szabálysértési eljárás megindításához a panaszos személyazonosságának megállapítása, adatainak rögzítése mindenképpen szükséges volt. Az előállításra indokoltan, jogszerűen és szakszerűen került sor, ezért a panasz nem megalapozott. 4.) A kényszerítő eszköz (bilincs) alkalmazása Az Rtv. 48. -a alapján A rendőr bilincset alkalmazhat a személyi szabadságában korlátozni kívánt vagy korlátozott személy a) önkárosításának megakadályozására, b) támadásának megakadályozására, c) szökésének megakadályozására, d) ellenszegülésének megtörésére. Az Rtv.15. (2) bekezdése szerint Több lehetséges és alkalmas rendőri intézkedés, illetőleg kényszerítő eszköz közül azt kell választani, amely az eredményesség biztosítása mellett az intézkedéssel érintettre a legkisebb korlátozással, sérüléssel vagy károkozással jár. 7
Az Rtv. 61. (1) bekezdése szerint A kényszerítő eszköz alkalmazására az érintettet ha az eset körülményei lehetővé teszik előzetesen figyelmeztetni kell. A rendőrség szolgálati szabályzatáról szóló 30/2011. (IX. 22.) BM rendelet (a továbbiakban: Szolgálati Szabályzat) 39. (2) bekezdése alapján Az intézkedés alá vont személy magatartása szempontjából a rendőr az alábbiak szerint tesz különbséget: a) passzív ellenszegülést tanúsító személy, aki a rendőri intézkedés során a számára jogszerűen adott rendőri utasításokat nem hajtja végre, de tevőleges ellenszegülést nem mutat, b) aktív ellenszegülést tanúsító személy, aki nem veti magát alá a jogszerű rendőri intézkedésnek, magatartásával fizikai erőkifejtés útján is igyekszik azt megakadályozni, c) támadó magatartást tanúsító személy, aki az intézkedő rendőrre, valamint a támogatására vagy védelmére kelt személyre rátámad. A kényszerítő eszköz alkalmazásáról készült jelentés rögzíti, hogy a panaszossal szemben az Rtv. 48. -ának c) és d) pontjai alapján bilincset alkalmaztak a szökés megakadályozása, illetve az ellenszegülés megtörése érdekében. A kényszerítő eszköz alkalmazására mind a rendőri jelentésben, mind a kapitányságvezető tájékoztatásában foglaltak szerint figyelmeztették a panaszost. A bilincshasználatra 2013. szeptember 14-én 23:45 órától 24:00 óráig került sor a Szolgálati Szabályzat 41. (4) bekezdés b) pontja szerint, a kezek előre ill. hátra bilincselésével. A rendőri intézkedés során sérülés, a kényszerítő intézkedés és/vagy eszköz alkalmazása során anyagi kár nem keletkezett. A parancsnoki kivizsgálás szerint a bilincs alkalmazása a panaszossal szemben jogszerű, szakszerű és arányos volt. Az Rtv. indokolása szerint a bilincs a szökés és a támadás megakadályozására szolgáló megelőző, védelmi jellegű kényszerítő eszköz, amelynek ( ) alkalmazása előzetes ellenállás tanúsítása nélkül vagy fizikai kényszer folyományaként is szóba jöhet. Az alkalmazás törvényi feltétele azonban, hogy kizárólag személyi szabadság korlátozásával járó rendőri intézkedés keretében (elfogás, előállítás, elővezetés, őrizetbevétel) alkalmazható. A rendőri jelentésből egyértelműen megállapítható, hogy a panaszos a rendőri intézkedésnek passzívan ellenszegült, a rendőrök felszólításaira reagálva verbálisan adott hangot annak, hogy nem hajlandó magát alávetni az intézkedésnek ( igazoltatnátok mi, ti faszszopó rendőrök, nem adok én nektek semmilyen igazolványt, takarodjatok innen ). A panaszos részéről az együttműködés teljes hiánya, a rendőrökkel szembeni agresszív, obszcén megnyilvánulása, szemmel látható ittassága, valamint azon kifejezett közlése, hogy nem tesz eleget a rendőri felszólításnak magában hordozta a további aktív ellenszegülésnek, illetve annak a lehetőségét, hogy esetlegesen szökés megkísérlésével próbálja a jogszerű intézkedés alól kivonni magát. Az intézkedő rendőrnek mérlegelési lehetősége van a tekintetben, hogy ezen magatartások bekövetkezésének reális esélyével számol-e a konkrét esetben, vagy sem. A mérlegelés során nem lehetett figyelmen kívül hagyni azt a körülményt sem, hogy az intézkedés megkezdésére a panaszos által tanúsított zaklató magatartás amelyről állampolgári jelzés is érkezett adott alapot. Az előzmények ismerete alapján a panaszossal szemben az erre vonatkozó figyelmeztetést követően jogszerűen, indokoltan, az arányosság követelményének figyelembevételével került sor megelőző jelleggel a bilincs alkalmazására, ezért álláspontom szerint annak kapcsán a panaszost jogsérelem nem érte. 8
A bilincs használattal kapcsolatos panasz ezért nem megalapozott. 5.) A panaszos sérelmezte, hogy a rendőrkapitányságon elvették a személyazonosító igazolványát, majd nem adták neki vissza. A rendőri intézkedés során a panaszossal szemben ruházatátvizsgálást hajtottak végre, amelynek alkalmával nem került elő személyazonosság igazolására alkalmas okmány. A panaszos adatai a bediktálást követően a központi nyilvántartóban és körözési nyilvántartási rendszerben is ellenőrzésre kerültek, az adatok a valóságnak megfeleltek, a panaszos körözésben nem szerepelt. A központi nyilvántartó adatai szerint a panaszos 2011. október 18-án az Érdi Okmányirodában hivatalos úton jelezte, hogy elvesztette az okmányát, majd legközelebb 2013. október 28-án, szintén Érden, a Járási Hivatalban igényelt új személyazonosító igazolványt, módosított lakcímet, illetve kiadásra került részére ideiglenes okmány. A fentiek alapján tehát a panaszos az intézkedés napján nem rendelkezett érvényes ideiglenes vagy állandó személyazonosító igazolvánnyal, a panasz ezért nyilvánvalóan alaptalan. A Panasztestület állásfoglalásában a bilincs kényszerítő eszközként történt alkalmazásával kapcsolatban tett megállapításokkal a határozat V. részének 4.) pontjában kifejtett indokok alapján nem értek egyet. VI. Határozatom az alábbi jogszabályokon alapul: a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 330. (2) bekezdése; a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény 100. (1) bekezdés e) pontja, valamint 109. (1) bekezdés a) pontja; a Rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvény 13. (1) bekezdése, 15. -a, 29. (1), (2), (4) és (5) bekezdései, 33. (2) bekezdésének a) és f) pontjai, 48. c) és d) pontjai, 61. (1) bekezdése, 92. (1) bekezdése, 93/A. (7) és (9) bekezdései; a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény 301. -a és 305. -a a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény 29. a) pontja; a rendőrség szolgálati szabályzatáról szóló 30/2011. (IX. 22.) BM rendelet 39. (2) bekezdése, 41. (4) bekezdésének b) pontja; a szabálysértésekről, a szabálysértési eljárásról és a szabálysértési nyilvántartási rendszerről szóló 2012. évi II. törvény 170. -a, 207. (1) és (2) bekezdései. Budapest, 2014. szeptember 05. Papp Károly r. altábornagy rendőrségi főtanácsos országos rendőrfőkapitány 9