NÖV..ÉNYVÉDE!LEM 40 (3), 2004 125 ALLlL-IZOTIOCIANÁ TI AL CSALÉTKEZETI CSAPDATíPUSOK ALKALMASSÁGÁNAK ÖSSZEHASONLíTÁSA FÖLDIBOLHÁK (PHYLLOTRETA SPP.) (COLEOPTERA, CHRYSOMELlDAE) FOGÁSÁRA. Tóth Miklós1, Csonka Éva 2, Bakcsa Flórián 3 és Benedek PáP 1 MTA Növényvédelmi Kutatóintézete, 1525 Budapest, Pf. 102 2 BKÁE Kertészttudományi Kar, Rovartani Tanszék, 1118 Budapest, Ménesi út 44. 3 NYME Mezőgazdaság és Élemiszertudományi Kar, 9201, Mosonmagyaróvár, Vár 2. A káposztaféléken élő földibolhafajok (Phyllotreta spp.) (Coleoptera, Chrysomelidae) elleni védekezésben nagy segítséget jelenthetne egy olyan csapda használata, amellyel a tavasszal előjövő imágók megjelenésének időpont ja észlelhető, betelepülésük a szában lévő területre nyomon követhető, és a populáció mérete, valamint a nyár második felére kifejlődő az évi imágók populációjának nagysága felmérhető. Vizsgálatunk egy, a későbbi, kiterjedtebb csalogatóanyagos kísérletekben használható, lehetőleg nem ragacsos, megfelelően érzékeny és nagy fogókapacitású csapdatípus kiválasztását célozta. A ragacsos csapdatípusok ugyanis - a ragacsosfogófelületfogási hatékonyságánakfolyamatos időbeli változása miatt - mennyiségi viszonyok (populáciásűrüség-változások, kűszöbérték stb.) tanulmányozására elvileg nem alkalmasak, továbbá a ragacsban megfogott bogarak fajazonosítása nehézkes. Célunk elérésére az MTA Növényvédelmi Kutatóintézete által kifejlesztett CSALOMOfV csapdacsalád néhány, a célra alkalmasnak tűnő csapdatípusát hasonlítottuk össze. Az allil-izotiocianát csalétekkel ellátott valamennyi csapdatipus nagy számban fogta a Ph. cruciferae Goeze, Ph. procera Redtb., Ph. vittula Redtb. és Psylliodes chrysocephala L. földibolhafajokat. Az átlagos fogások összehasonlítása azt mutatta, hogy bár a nem ragacsos típusok általában számbelileg több bogaratfogtak, mint a ragacsos csapdatipus, a különbség csak a Ph. chrysocephala esetében, és a CSALOMOfV VARs+ tipusnál volt szignifikáns. Avarsás tipusok fogásai között nem volt jelentős különbség. Amikor az egyes ellenőrzési alkalmakkor mértfogásokat vizsgáltuk, azt tapasztaltuk, hogyavarsás szerkezetű CSALOMOfV VARs+, illetve CSALOMOfV VARL+ csapdatipusok fogásai a kisérletűnk időtartalma alatt, szinte az összes ellenőrzési időpontban, a CSA- LOMON RAG tipusú csapdatípus fogásai fölött húzódtak. Különösen szemléletesen látszott ez a tendencia, amikor afogásokat a CSALOMON RAG tipusfogásaira normalizálva vizsgáltuk. Vizsgálataink eredményei arra utalnak, hogya nem ragacsos csapdatípusok legalább olyan hatékonyan, ha nem hatékonyabbanfogták aföldibolhákat, mint a ragacsos típuso Mivel avarsás csapdákfogókapacitása lényegesen nagyobb, mint a ragacsosaké, a csapda telítődéséből származó fogáskiegyenlítődés csak jóval hosszabb időszak után képzelhető el, mint a behatárolt fogófelületű ragacsos tipusoknál. Avarsás csapdákban afogott bogarakjó megtartásúak, jól határozhatóak voltak, ellentétben a ragacsos csapdákból származókkal, melyeknél a ragasztó eltávolítása sok vesződséggel járt. Mindezek alapján megállapíthatjuk, hogy további, a földibolhákon végzendő kiterjedtebb csalogatóanyagos kisérleteinkben nyugodt lélekkel használhat juk a nem ragacsos csapdatípusok valamelyikét, továbbá jövőbeli, szélesebb körű ellenőrző vizsgálatok eredményétől függően elképzelhető, hogya mezőgazdasági gyakorlatban való alkalmazásra is megfelelőknek bizonyulnak.
126 NÖVÉNYVÉDEL~M 40 (3), 2004 A káposztaféléken élő földibolhafajok (Phyllotreta spp.) (Coleoptera, Chrysomelidae) a keresztes virágú növények régóta jelentős kártevői Európában (Sáringer 1990) és Amerikában (Feeny és mtsai 1970). Jelentőségük a termesztésben lévő keresztes virágú tápnövényeik széles skálájával magyarázható (Dobson 1956, Víg 1992). Legtöbbször az egynemzedékes fajok kora tavasszal aktívvá váló imágói okozzák a jelentős kártételt. Rágásuk nyomán a levelek szitaszerűvé válnak, vízháztartási zavar alakul ki. Helyrevetés esetén, a növény korai stádiumában, nagymérvű mortalitást, a növekedés súlyos blokkolódását, később egyenlőtlen érést idézhetnek elő (Feeny és mtsai 1970, Sáringer 1990). A Phyllotreta-fajok kártételének jelentőségét súlyosbítja a tény, hogy e nemzetség szárnos kórokozó, így a káposzta altemáriás betegsége (Alternaria brassicola Wiltshire) (Dillard és mtsai 1998), s bizonyára a nálunk gyakoribb Alternaria brassicae (Berk.) Sacc. (Loculoascomycetales: Pleosporales), a vírusok közül pedig a radish mosaic vírus (RMV) (Campbell és Colt 1967, Glits 2000), a turnip yellow mosaic virus (TYMV) (Hill 1983, Walkey és mtsai 1986, Stobbs és mtsai 1998) igazolt vektorai, valamint terjesztői a brome mosaic vírusnak (BMV) (Markham és Smith 1949, Ryden 1989, 1990) is. A földibolhafajok elleni védekezésben nagy segítséget jelenthetne egy olyan csapda használata, amellyel a tavasszal előjövő imágók megjelenésének időpont ja észlelhető, betelepülésük a szóban lévő területre nyomon követhető, és a populáció mérete, valamint a nyár második felére kifejlődő az évi imágók populációjának nagysága felmérhető. E fajok csalogatására régóta ismert illatanyagok a keresztes virágú növényekben található, önmagukban táplálkozási és petézési stimulust kiváltó, nem illékony glükozinolátok bomlásából szekunder metabolitként felszabaduló izotiocianátok, melyek táplálkozási attraktáns szerepet töltenek be (Feeny és mtsai 1970, Hick 1974, Nielsen 1978). Ezek közül a legismertebbnek, az allil-izotiocianátnak egyes földibolhafajokra gyakorolt csalogató hatását számos kutató igazolta (Görnitz 1956, Feeny 1970, Vincent és Stewart 1984, Blight és mtsai 1989, Pivnick és mtsai 1992). Célul tűztük ki ennek a vegyületnek vizsgálatát abból a szempontból, hogy felhasználható-e a hazai növényvédelmi előrejelzésben. A vizsgálatok első szakasza, melynek eredményeiről ebben a dolgozatunkban beszámolunk egy, a későbbi kísérletekben használható, lehetőleg nem ragacsos, megfelelően érzékeny és nagy fogókapacitású csapdatípus kiválasztását célozta. A ragacsos csapdatípusok ugyanis - a ragacsos fogófelület fogási hatékonyságának folyamatos időbeli változása miatt - mennyiségi viszonyok (populációsűrűség-változások, küszöbérték stb.) tanulmányozására elvileg nem alkalmasak (Wall 1989; Tóth és mtsai 2000a), továbbá aragacsban megfogott bogarak fajazonosítása nehézkes. Célunk elérésére az MT A Növényvédelmi Kutatóintézete által kifejlesztett CSALOMON csapdacsalád néhány, a célra alkalmasnak tűnő csapdatípusát hasoniítottuk össze. Anyag és módszer A kísérlet helyszíne Kísérletünket Agárdon (Fejér rnegye), árvakelésből fejlődő őszi káposztarepce-állomány táblaszegélyében folytattuk 2000. szeptember 7. és október 9. között. Az egyes ismétlésekhez tartozó csapdákat fakarókhoz erősítve egy csoportban helyeztük el, talajszinten. A csapdák egymástól való távolsága csoporton belül 8-10 m, az egyes csapdacsoportok közti távolság 32-40 m volt. A csapdákat 2-3 naponként ellenőriztük. A fogott bogarakat a csapdákból eltávoiítva, későbbi faj azonosítás céljából kis fóliazacskócskákba helyeztük, majd az egyedeket főbb morfológiai sajátosságaik alapján az MTA NKI laboratóriumában elkülönítettük. A fajazonosítást reprezentatív minták alapján a mosonmagyaróvári laboratóriumban Bakcsa F. végezte el. Csapdatípusok A kísérletben használt csapdatípusok a CSALOMON csapdacsalád tagjai voltak. RAG csapda (Szőcs 1993, Tóth és Szőcs 1993): eredetileg különféle molylepkék fo-
NÖV.ÉNYVÉDELEM 40 (3), 2004 127 gására kifejlesztett, ragacsos "delta" csapda, amely egy háromszögletüre hajtogatott, 23x36 cm-es áttetsző müanyag lap ból áll. A csapdába bejutó rovarokat egy cserélhető, lox16 cm-es ragacsos lap fogja meg, amely a csapda alsó részére van helyezve. Kísérletünkben a talajszintre helyezett csapdák bejáratához mindkét oldalt kb. 8-10 cm-nyire kinyúló, 10x16 cm-es áttetsző PVC keményfólia lapot erősítettünk. melynek kinyúló részére néhány talajrögöt helyeztünk. A lapok felhelyezésének egyrészt a csapdák rögzítése, másrészt mászó rovarok számára a csapdába jutás megkönnyítése volt a célja. VARL+ csapda (Tóth és mtsai 2000a): a gyapottok-bagolylepke (Helicoverpa [Heliothis] armigera, Lepidoptera, Noctuidae) fogására kifejlesztett, nem telítődő varsás csapdatípus. Ehhez a csapdához ugyanúgy, mint a VARs+ csapdán egy varsás rendszer, valamint alsó fogóedény tartozik, felső tetőrészén azonban nincs felső fogóedény. Ebben a csapdatípusban a fogott rovarok elölése végett az alsó fogóedénybe kb. l xl cm-nyi darabkát tettünk a Chemotox'" molyirtó kazettából (Sara Lee, Temana IntI. Ltd, Slouth, UK; hatóanyag 15% dik1órfosz). VARs+ csapda (Tóth és mtsai 2000b): eredetileg az amerikai kukoricabogár (Diabrotica - v. virgifera) (Coleoptera, Chrysomelidae) fogására kifejlesztett varsás csapdatípus, amelyavarsás rendszer és a hozzá tartozó alsó fogóedény mellett egy lyukkal ellátott tetőrészből és a hozzá rögzített felső fogóedényből áll. A csapdába fogott rovarok elölése végett mind az alsó, mind a felső fogóedénybe kb. l x l cm-nyi darabkát tettünk a Chemotox'P molyirtó kazettából. A csalétket a tetőhöz rögzítettük úgy, hogya hatóanyagot tartalmazó része a tetőn lévő és a felső fogóedénybe vezető kb. 5 cm átmérőjű lyuk közepére kerüljön. Csalétek A csalétek hatóanyagául szolgáló, 95%-os tisztaságú allil-izotiocianát mintát a Sigma Aldrich Kft-től (Budapest) szereztük be. Egy fogászati tampondarabot (1 cm, Celluron'", Paul Hartmann AG., Heidenheim, Németország) 0,02 mm falvastagságú poli etilén zacskócskába helyeztünk. Ezután 100 mg-nyi allil-izotiocianátot cseppentettünk a tamponra, majd a zacskócskát lehegesztettük. A csalogató anyag lassú, folyamatos kibocsátása a zacskócska falán keresztül történt. A csalétket 8xl cm-es müanyag nyélhez rögzítettük, a könnyebb kezelhetőség végett. A csalétkeket egyenként alufólia tasakokba csomagoltuk és -18 OC-on tároltuk a felhasználásig. Statisztika A statisztikai vizsgálatokban a fogási adatokra a (x+0,5)1/2 transzformációt alkalmaztuk, majd az átlagok közötti különbségek szignifikanciáját ANOVA, ezután Games-Howell teszttel vizsgáltuk. A statisztikai feldolgozást a StafView" v.4.0l és a SuperANOV ATMvUI (Abacus Concepts, Inc., Berkeley, USA) szoftverekkel végeztük. Eredmények és megvitatásuk Kísérleteinkben a fogott bogáranyagot szembetíí;;'ő morfológiai bélyegeik alapján 3 csoportra osztottuk. A csoportokból véletlenszerűen kiválasztott, több száz egyedet tartalmazó reprezentatív minták fajazonosítása során úgy találtuk, hogy az első csoport a közönséges káposztabolhát (Ph. cruciferae Goeze) tartalmazta, mintegy lo%-nyi Ph. procera Redtb. mellett. A második csoport megvizsgált egyedei a Ph. vittula Redtb. (muharbolha) fajhoz tartoztak. A harmadik csoport, melynek minden fogott egyedét megvizsgáltuk, nagy repcebolhának (Psylliodes chrysocephala L.) bizonyult. Mindegyik faj esetében a csalétkes RAG csapdák szignifikánsan több bog arat fogtak, mint a csalétek nélküliek, egyértelműerr jelezve az allil-izotiocianát csalogató hatását (1. ábra). Az allil-izotiocianát szárnos kutató általleírt táplálkozási attraktánsa a közönséges földibolhának és a nagy repcebolhának (Gömitz 1953, Vincent és Stewart 1984, Blight és mtsai 1989, Pivnick és mtsai, 1992), de a vegyület kísérletünkben megfigyelt, a muharbolhára, valamint a Ph. procerára gyakorolt csalogató hatását mind ez idáig nem közölték irodalmi adatok.
128 NÖVÉNYVÉDELEM 40 (3),2004 A csalétekkel ellátott csapdatípusok átlagos fogásainak összehasonlítása azt mutatta, hogy bár a nem ragacsos típusok általában számbelileg több bogarat fogtak, mint a ragacsos csapdatípus, a különbség csak a repcebolha esetében, és a VARs+ típusnál volt szignifikáns (1. ábra). Avarsás típusok fogásai között nem volt jelentős különbség. Amikor az egyes ellenőrzési alkalmakkor mért fogásokat vizsgáltuk, azt tapasztaltuk, hogyavarsás szerkezetü V ARs+, illetve 200 180 UJ160 ~140-6120 i 100.2 80 Phyllotreta cruciferae (10% P. procera) b (összes fogás: 9176 db ) rl 60 o>.!!! 40 :;u 20 a O~--~---L ~ -LL-~~-- UJ Phyllotreta vittufa ~ 25 (összes fogás: 1350 db) x 20 o <J) -Ol ~ 15 rl 10 o> ol ~ 5 O Csapdatípus: a Psyllioides chrysocephafa (összes fogás: 317 db) 1. ábra. Földibolhafajok fogásai különböző csapdatípusokban. Csalétek: allil-izotiocianát. Agárd, 2000 szept.11-okt. 9. Egy diagramon belül az azonos betűvel jelölt oszlopok nem különböznek szignifikánsan a P=5% szinten (ANOVA, Games-Howell teszt). (Fig 1. Mean catches of flea beetles in different trap designs. Bait: allyl isothiocyanate. Agárd, September 11-October 9,2000. Means with same letter within one diagram are not significantly dilferent at P=5% by ANOVA, Games-Howell.) b b be b e VARL+ csapdatípusok fogásai a kísérletünk időtartalma alatt, szinte az összes ellenőrzési dátumon a RAG típusú csapdák fogásai fölött húzódtak (2. ábra A). Különösen szemléletesen látszott ez a tendencia, amikor a fogásokat a RAG típus fogásaira normalizálva vizsgáltuk (2. ábra B). A földibolhák csapdázásáról elmondható, hogy mind ez idáig világszerte a különféle típusú ragacsos csapdák voltak a meghatározóak (Feeny és mtsai 1970, Vincent és Stewart 1984, Hung és Hwang 2000), de ezek mellett előfordult a körülményesebb kezelést igénylő vizes csapdák (Vincent és Stewart 1984), valamint az eredetileg a gyapottok-ormányosbogár (Anthonomus grandis Boheman, Coleoptera, Curculionidae) fogására kifejlesztett, nem ragacsos "kúp" csapdák használata (Burgless és Wiens 1980, Pivnick és mtsai 1992) is. Vizsgálataink eredményei arra utalnak, hogy a nem ragacsos csapdatípusok legalább olyan hatékonyan, ha nem hatékonyabban fogták a földibolhákat, mint a ragacsos típus. Mivel a varsás csapdák fogókapacitása lényegesen nagyobb, mint a ragacsosaké, a csapda telítődéséből származó fogáskiegyenlítődés csak jóval hosszabb időszak után képzelhető el, mint a behatárolt fogófelületű ragacsos típusokban. Avarsás csapdákban a fogott bogarak jó megtartásúak, jól határozhatóak voltak, ellentétben a ragacsos csapdákból származókkal, melyeknél a ragasztó eltávolítása sok vesződséggel járt. Mindezek alapján megállapíthatjuk, hogy további, a földibolhákon végzendő kiterjedtebb, csalogatóanyagos kísérleteinkben nyugodt lélekkel használhat juk a fenti, nem ragacsos csapdatípusok valamelyikét, továbbá jövőbeli, szélesebb körü ellenőrzö vizsgálatok eredményétől függően elképzelhető, hogy a mezőgazdasági gyakorlatban való alkalmazásra is megfelelőknek bizonyulnak.
NÖV.ÉNYVÉDÉLEM 40 (3), 2004 129 700,--------------------------------, A _ 600 w UJ.ti. 500 '",~ 400 o>.; 300 o ~ 200.;;: 100 o~~~~--~~~~~~~ 500,---------------------------------, g 450 -ee 400 B ~ 350 <;j- ~~ 300 ~.±!.250 g ~ 200.~~ 150 -* 100 E 50 -o- RAG -0- VARL+ J::- VARs+ -0- RAG -0- VARL+ ~VARs+ ~ O~--~~--~~ ~--~~--~~--~ 12 15 18 21 26 29 1 6 9 szeptember október 2. ábra. A közönséges földibolha fogásainak időbeli lefutása a kísérlet során a különböző csapdatípusokban. Csalétek: allil-izotiocinát. A = fogások átlagai; B = a RAG csapda fogásaira normalizált fogások átlagai (Fig 2. Mean catches of P. cruciferae at each inspection date during the test period. Bait: allyl isothiocyanate. A = means of catches as recorded; B = means of catches normalized against the catch of RAG traps) Köszönetnyilvánítás: A kutatást a T 043289 sz. OTKA pályázat támogatásával végeztük. Hálás köszönet illeti dr. Vig Károlyt, a Phyllotreta fajok határozásában nyújtott rendkívül értékes segítségéért. IRODALOM Blight, M. M., Pickett, J. A., Wadhams, L. J. and Woodeock, C. M. (1989): Antennal responses of Ceutorhynchus assimilis and Psylliodes chrysocephala to volatiles from oilseed rape. Aspects Appl. Biol., 23: 329-334. Burgless, L. and Wiens, J. E. (1980): Dispersing allyl isothiocianante as an attractant for trapping crucifer-feeding tlea beetles. Can. Entomol., 112: 93-97. Campbell, R. N. and Colt, W. M. (1967): Transmission of radish mosaic virus. Phytopathology, 57: 502-504. Dillard, H. R., Cobb, A. C. and Lamboy, J. S. (1998): Transmission of A/ternaria brassico/a to cabbage by flea beetles (Phyllotreta cruciferae), Plant Disease, 82: 153-157. Dobson, R. M. (1956): A note on the relative abundance of fíea beetles (Phyllotreta Stephens and Psylliodes Berthold) on different cruciferous crops, J. Hort. Sci, 31: 291-294. Feeny, P., Paauwe, K. L. and Demong, N. J. (1970): F1ea beetles and mustard oils: host plant speciticity of Phyllotreta cruciferae and P. striolata adults (Coleoptera, Chrysomelidae), Ann. Entomol. Soc. Arn., 63: 832-841. Glits M. (2000): Retekmozaik. In: Glits M. és Folk Gy.: Kertészeti növény kértan. Mezőgazda Kiadó, 422 p. Görnitz, K. (1956): Wei tere Untersuchungen über Irisekten- Attraktivstoffe aus Cruciferen, Nachrichtenbl. Dtsch. Ptlanzenschutzdienst N. E, 10: 137-147. Hicks, K. L. (1974): Mustard oil glucosides: Feeding stimulants for adult cabbage flea beetles, Phyllotreta cruciferae (Coleoptera: Crysomelidae). Ann. Entomol. Soc. Arn., 67: 261-264. Hill, S. A. (1983): Viruses of brassica crops, Leatlet, Ministry of Agriculture, Fisheries and Food, UK., No. 370, 8. Hung, C. C. and Hwang, J. S. (2000): Intluence of cylindertype sticky traps baited with different mustard oil lures on Phyllotreta striolata (Coleoptera: Chrysomelidae). Chinese LEntomol., 20: 201-214. Markham, R. and Smith, K. M. (1949): Studies on the virus of tumip yellow rnosaic. Parasitology, 39: 330-342. Nielsen, J. K. (1978): Host plant discrimination within Cruciferae: Feeding responses of four leaf beetles (Coleoptera: Crysomelidae) to glucosinolates, cucurbitacins and cardenolides. Entomol. exp, appl., 24: 41-54. Pivnick, Kenneth, A., Lamb, Robert, J. and Reed, D. (1992): Response of flea beetles, Phyllotreta spp., to rnustard oils and nitriles in tieid trapping experments, r. Chern. Ecol., 18: 863-873. Ryden, K. (1989): Brome mosaic virus, transmission and effect on yield in greenhouse trials. J. Phytopathol., 124: 256-258. Ryden, K. (1990): Bromusmosaikvirus i strasad. Vaxtskyddsnotiser., 54: 81-85. Sáringer Gy. (1990): Káposztafélék földibolhái tphyllotreta spp.). In: Jermy T. és Balázs K. (szerk.): A növényvédelmi állattan kézikönyve, Akadémiai Kiadó, Budapest, 3/A kötet 296-301. Stobbs, L. W., Cerkauskas, R. F., Lowery, T. and Van- Driel, L. (1998): Occurence of turnip yellow rnosaic virus on oriental cruciferous vegetables in southern Ontario, Canada. Plant-Disease, 82: 351. Szőcs G. (1993): Feromoncsapdák a magyar piacon. övényvédelem, 29: 191-193. Tóth M. és Szőcs G. (1993): Feromonkutatásaink másfél évtizede az MT A Növényvédelmi Kutatóintézetében. Növényvédelem, 29: 101-109. Tóth M., Imrei Z. és Szőcs G. (2000a): Ragacsmentes, nem telítődő, nagy fogókapacitású új feromonos csapdák kukoricabogárra (Diabrotica virgifera virgifera, Coleoptera: Chrysomelidae) és gyapottokbagolylepkére (Helicoverpa [Heliothis] armigera,
130 NÖVÉNYVÉDELf::M 40 (3),>1004 Lepidoptera: Noctuidaer. In: Ripkai G., Vendrei Zs., Olasz Zs., Spilák K., Kovács G. (szerk.): Integrált termesztés a kertészeti és szántóföldi kultúrákban. BFNT Á, Budapest, 44-49. Tóth M., Imrei Z., Sivcev, 1. and Tomasek, 1. (2000b): Recent advances in trapping methods of Diabrotica v. virgifera. high capacity. non-sticky traps and effective trapp ing range. IOBC IWGO Newsletter, 21: 31-32. Vig K. (1992): Gyakoribb Phyllotreta-fajok kapcsolata a tápnövényekhez (Coleoptera, Chrysomelidae, Alticinae). Savaria, A Vas Megyei Múzeumok Értesítöje, 20: 281-294. Vincent, C. and Stewart, R. K. (1984): Effect of allyl isothiocyanante on field behaviour of cruci fer-feed ing flea beetles (Coleoptera: Chrysomelidae). J. Chem. Ecol., 10: 33-40. Wall, C. (1989): Monitoring and spray timing. In: Jutsum, A. R. and Gordon, R. F. S. (eds.): Insect Pheromones in Plant Protection. John Wiley & Sons, 39-87. ' Walkey, D. G. A., Pink, D. A.C., Bolland, C. J., Miller, A., Walsh, J. A. and Tomlinson, J. A. (1986): Virus diseases of brassicas and watercress. 36 th Annual Report for 1985, National Vegetable Research Station. 60-62. COMPARING THE EFFICIENCY OF DIFFERENT TRAP DESIGNS BAITED WITH ALLYL ISOTHIOCYANATE FOR CAPTURING FLEA BEETLES (PHYLLOTRETA SPP.) (COLEOPTERA, CHRYSOMELIDAE) M. Tóth!, Éva Csonka-, F. Bakcsa- and P. Benedek- I Plant Protection Institute, HAS, Budapest, Pf. 102, Hungary, H-1525 2 Budapest University, of Economics and Public Adrninistration, Faculty of Horticultural Sciences, Department of Entomology, Budapest, Ménesi út 44, Hungary, H-1118 3 University of West Hungary, Faculty of Agricultural and Food Sciences, Mosonmagyaróvár, Vár 2, Hungary H-9200 When controlling flea beetles the application of a trap would be very useful, that could detect the occurrence of overwintering adults in early spring, could monitor their flight pattern and could give estimates on the population sizes of the overwintering generation, and also of the next adult generation appearing later in the summer. The objective of the present study was to select a possibly non-sticky, sensitive trap design of high catch capacity, that could be used later, in more extensive attractant tests. Sticky traps - due to temporal changes in the capturing efficiency of the sticky surface - are not thought to be suitable for the study of quantitative aspects (inspecting changing population density, establishing threshold values, etc.), and also insects trapped on the sticky surface are very difficult to handie for species identification. Several trap designs of the CSALOMON trap family hav ing been developed for capturing other insects at the Budapest laboratory were compared in the present study. AU trap designs baited with auyl isothiocyanate captured large numbers of P. cruciferae Goeze, P. procera Redtb., P. vittula Redtb. and Psylliodes chrysocephala L. beetles. The comparison of the mean catches showed that although the non-sticky funnel trap designs were more efficient, statisticauy significant difference was detected only in the case of P. chrysocephala, between the CSALOMON VARs+ funnel and the sticky delta (RAG) designs. There was no significant difference between the catches of the funnel designs. When catch es recorded at each inspection were evaluated, we found that the catches of both funnel designs were above those of the sticky delta traps. The tendency was especially conspicuous when catch es normalized against the catch of sticky delta (RAG) traps were observed. Present results suggest that non-sticky, funnel trap designs are at least as effective, if not more efficient, than sticky traps for capturing ftea beetles. As the catch capacity of funnel traps is considerably higher than that of sticky traps, saturation may occur only after a much longer period of time. Captured beetles from funnel traps were much cleaner, the specimens more intact th an material from sticky traps, where removal of the sticky material was time and labor consuming. Based on the present results we can conclude that in more extensive trapping tests on flea beetles funnel trap designs can be advantageously used. Depending on results of more detailed experiments it is also conceivable that such trap designs will be useful also in agricultural practice in the future. Érkezett: 2003. november 10.