Ünnepi értekezleten gyűltek össze Erdély lelkipásztorai 2017. 10. 12. 500 é(r)v, amiért jó reformátusnak lenni címmel szervezte meg idei találkozóját az Erdélyi Református Lelkészértekezleti Szövetség október 10 11-én Szovátán. Az ünnepi értekezleten több mint 250 igehirdető gyűlt össze minden korosztályból, hogy a bibliai gyökerekhez visszanyúlva választ keressenek az egyház, a lelkipásztori munka, közösségszervezés jelenlegi gondjaira. Az értekezlet második napján Kató Béla püspökkel tartottak fórumbeszélgetést egyházi életünk időszerű kérdéseiről. A találkozó istentisztelettel, úrvacsoraosztással zárult. Áhítattal indult a lelkészértekezleti szövetség idei alkalmának második napja, az igét Hajdó Timea hirdette. Ezt követően Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke számolt be az elmúlt időszak történéseiről, megvalósításairól, a következő lépésekről, és válaszolt a jelenlevő lelkipásztorok kérdéseire. A püspök rámutatott a szeptember 30-i központi, kolozsvári rendezvény nagy sikerére, és köszönetet mondott mindazoknak, akik hozzájárultak ehhez a sikerhez. Az egyház aktuális gondjai közül elsőként a lelkipásztorok hiánya került terítékre. Kató Béla elmondta, jelenleg 50 gyülekezet üres, ebből 27 azonnal fogadna lelkipásztort. Mivel a következő néhány évben egy egészen nagy évfolyam, kb. ötvenen készülnek nyugdíjba vonulni, még inkább gond lesz a lelkészhiánnyal. A püspök bejelentette: a hirtelen keletkező űr minimalizálása érdekében a soron következő zsinaton javaslatot tesznek, hogy a szolgálati időt három évvel hosszabbíthassák a lelkipásztorok, azaz 65-ről 68 évre emelkedne a korhatár. Ez azonban csupán egy lehetőség, amivel élhetnek az igehirdetők, hiszen jogilag a 65 éves nyugdíjkorhatár megmarad, élhetnek vele. Ezzel nem oldódik meg az alapkérdés csak a pillanatnyi probléma. A kis gyülekezetek elnéptelenedésének tendenciája nem fog megállni, mindig van olyan gyülekezet, amely képes lenne fogadni, és kéri a lelkipásztort, de nincs ember, aki betöltheti a posztot mutatott rá a püspök.
A fórumon szó esett arról, hogy több fiatalt kellene bátorítani a teológiára való jelentkezésre. A püspök arra kérte az egybegyűlt lelkipásztorokat, figyeljenek gyülekezeteikben azokra a fiatalokra, akiket érdekel a teológiai továbbtanulás és a szolgálattevés. Kató Béla megemlítette a templomtól távol maradó egyháztagok gyülekezeti életbe való bevonásának kérdését, emellett szóba került a kétfajta nyilvántartás vezetése az egyházfenntartást fizetők és az egyházközség területén lakók, de nem fizetők listájának különválasztása. A nem aktív gyülekezeti tagokra való figyelés módja az intézményépítés. Ezzel meg tudjuk szólítani és be tudjuk kapcsolni azokat, akik eltávolodtak. Erre most megvan az esély és lehetőség, hiszen a jelenlegi helyzetben az anyaországi támogatásoknak köszönhetően olyan dolgokat lehet elvégezni, amikre eddig nem volt kilátás jelentette ki a püspök. Elmondta: Erdély-szerte folyamatban van a 27 református óvoda és bölcsőde felépítése, a következő szakasz pedig a kollégiumok hátterének óvodákkal és napközikkel való megalapozása lesz, így teljes struktúra épülhet ki, könyvtárakkal, múzeummal, tanári és diáklakásokkal, öregotthonokkal kiegészülve. Hozzáfűzte: ezek az intézmények támogatásokból épülnek, de saját erőtartalékokból kell majd fenntartani őket. A továbbiakban előkerült a külföldre költözöttek okozta hiány és az elvándoroltakkal, az idegen országokban élőkkel való foglalkozás lehetőségei, szó esett a marosvásárhelyi intézmények felújításának hátráltatásáról, a helyi vezetés ellenséges hozzáállásáról, valamint az esküvői szertartások helyszínéről. A püspök elmondta, határozatot fogadtak a nyár végén, miszerint az esküvőt a templomban kell megejteni. Az alapelv az, hogy az esküvő nyilvános legyen, a gyülekezetet nem foszthatom meg attól, hogy ő ne vehessen részt rajta. Ha házon kívülre kerül, megszűnik nyilvánosnak lenni foglalta össze.
A fórumbeszélgetést követően öt egyházmegye mutatkozott be. A hallgatóság megismerhette területi sajátosságaikat, az aktuális demográfiai adatokat, a régiókat meghatározó jelenségeket, a magyar oktatás, valamint térségenként a magyar-román kapcsolatok helyzetét. Közös pont volt mindegyik egyházmegyénél a műemlék épületekkel való foglalkozás, a lelkipásztorok szerteágazó feladatkörei az egyházi munka mellett sokszor idegenvezetők, szervezők, iskolai és nemzeti ünnepeken szószólók, és sok esetben egyedüli értelmiségiként egyengetik a közösségek útját. A bemutatókból kiderült, hogy Háromszéken nagy az iskolázatlanság aránya, a munkahelyhiány miatt sokan vállalnak külföldön munkát, nehézséget okoz a központtól való nagy távolság. A Dési Református Egyházmegyében gyakran előfordul, hogy románul is kell prédikálni, így nagy előnyt jelent a román nyelvtudás, az egyházmegye településeinek sajátosságai közé tartozik a széki Birtalan nap, a fiatalon elhunytak muzsikaszóval való temetése, a décsei cseresznyemajális, illetve pünkösd negyednapjának ünneplése. A brassói egyházmegye területileg a legnagyobb, lélekszám szempontjából azonban a kisebbek közé tartozik, folyamatosan és óvatosan csökken. Nagymértékű elrománosodás, beolvadás, asszimiláció jellemző a térségben, sokan nyelvet és vallást is váltanak. Az ortodox vallás dominál, a házasságok kétharmada pedig vegyes. Ezeken a vidékeken az egyház a magyar kultúra egyetlen ápolója és őrzője, a műemlék templomok fenntartása pedig nagy nehézségeket okoz. Az előadó elmondta: nagy a távolság a gyülekezetek között és a lelkipásztorok között is, ez pedig elszigetelődéshez vezethet. A kalotaszegi egyházmegyében 17 településen van 90 százalék fölött a magyar lakosok száma, viszonylag magas a templomlátogatás aránya, a térségre a fiatornyos műemlék templomok jellemzők, nagy hangsúlyt fektetnek a hagyományőrzésre, a hívek pedig elvárják, hogy az egyház is részt vegyen a kultúra ápolásában. Kuriózum, hogy egyes gyülekezetekben még mindig követtetnek eklézsiát a hívekkel. A küküllői egyházmegyében a vallási határvonalak gyakran összemosódnak. Hármas tagoltságát a történelmi Marosszék, a Felső-Küküllőmente és a történelmi küküllői egyházmegye adja. Pozitívum, hogy minden városban van magyar nyelvű oktatás.
Az ünnepi értekezletet istentisztelettel és úrvacsoraosztással zárták. Az alkalmon Kállay M. Csaba, a kolozsmonostori gyülekezet lelkipásztora hirdette az igét a Lk 18,18 27 alapján. Hogy nyerhetek üdvösséget? tette fel a kérdést, majd hozzáfűzte: a mindenható Isten örök, így az üdvösség annyit jelent: örökre együtt lenni Vele. Az igehirdető rámutatott: ma az embereknek a legkülönfélébb elképzelései vannak az örök életről. A történetben szereplő gazdag ifjú is üdvösséget akar, de a maga módján. Valójában igazoltatni akarja a maga üdvösségkeresésének az útját Jézussal. Ugyanígy a mai református is meg van győződve az üdvössége felől, mert vasárnaponként a templomban van, bekapcsolódik a gyülekezetbe, közmunkát vállal. Azonban Lukács a történetben rámutat Jézus Krisztusra, hogy csakis Ő jelenti az üdvösséget. Luther is ugyanezt tanította, és ezt hangoztatjuk mi is az reformáció 500. évének minden vasárnapján taglalta a lelkipásztor, majd hozzátette: Jézus is elmondta, hogy számunkra lehetetlen elérni az üdvösséget, de Istenben az is lehetséges. Nála mindenki számára is van üdvösség. Fotó: Kiss Gábor Szöveg: Berekméri Gabriella Copyright 2018 Erdélyi Református Egyházkerület