ELÔSZÓ Kedves Hallgató! Örömmel írom e sorokat, örömmel, mert sikerült valamit nem csak eltervezni, de sikerült meg is valósítani. Ez a komponálás birodalmában nem mindig van így. Az ember tervez, belekezd valamibe, közben támad egy másik jó gondolata, netán egy harmadik, amit nem tud elhessegetni, hisz az folyamatosan az agyában kering. Máskor meg az élet szól közbe gyorsan, hacsak nincs egy még annál is gyorsabb határidô. Szóval igyekeztem. Befejeztem egy sorozatot, azt az elhatározást, hogy végig komponálom egy egy concertoval a fúvós hangszerek családját, bôvítve az irodalmat, hozzáadva valami újat a már meglévôhöz, segítve a fiatal muzsikusok lehetôsgeit diplomakoncertjeiken. És nem utolsó sorban azért is, hogy visszaadjak valamennyit azért a sok, nagyszerü élményért, amit ezektôl a hangszerektôl eddigi életemben kaptam. Versenymûveket hallanak, melyek speciális zenemûvek. Úgy próbálnak tetszeni és sikert aratni a hallgatóság elôtt, hogy a fôszerepben egy hangszer áll, bemutatva annak lehetôleg minden játékmódját, hangterjedelmét, bravúros technikáit stb., lehetôséget adva a szólistának, hogy megmutassa hangszeres tudását, dallamformáló készségét, vagy a kadenciában éppen a virtuózitását. Ez a lemez is sok muzsikus összefogása, együttjátszása, hangszerek és muzsikusok gondolatainak csodálatos összekapaszkodása, A karmester ezúttal is a szerzô, mely ugyan leírva egyszerü, ám valójában egy szûnni nem akaró szembenézés saját magunkkal, egy folyamatos, koncentrált döntési állapot. De éppen ez az a kihívás, ami kiemeli ezt a tevékenységet a sorból. Köszönettel tartozom zenész barátaimnak, a Solti György Kamarazenekarnak és mûvészeti vezetôjüknek Ispán Franciskának, de ugyanolyan hálával és köszünettel a Magyar Kamarazenekarnak, élükön Bánfalvi Bélával, segítô, értô és kíváló munkájukért. További köszönet a Nemzeti Kulturális Alap zenei kuratóriumának. Malek Miklós
ELÔSZÓ Kedves Hallgató! Örömmel írom e sorokat, örömmel, mert sikerült valamit nem csak eltervezni, de sikerült meg is valósítani. Ez a komponálás birodalmában nem mindig van így. Az ember tervez, belekezd valamibe, közben támad egy másik jó gondolata, netán egy harmadik, amit nem tud elhessegetni, hisz az folyamatosan az agyában kering. Máskor meg az élet szól közbe gyorsan, hacsak nincs egy még annál is gyorsabb határidô. Szóval igyekeztem. Befejeztem egy sorozatot, azt az elhatározást, hogy végig komponálom egy egy concertoval a fúvós hangszerek családját, bôvítve az irodalmat, hozzáadva valami újat a már meglévôhöz, segítve a fiatal muzsikusok lehetôsgeit diplomakoncertjeiken. És nem utolsó sorban azért is, hogy visszaadjak valamennyit azért a sok, nagyszerü élményért, amit ezektôl a hangszerektôl eddigi életemben kaptam. Versenymûveket hallanak, melyek speciális zenemûvek. Úgy próbálnak tetszeni és sikert aratni a hallgatóság elôtt, hogy a fôszerepben egy hangszer áll, bemutatva annak lehetôleg minden játékmódját, hangterjedelmét, bravúros technikáit stb., lehetôséget adva a szólistának, hogy megmutassa hangszeres tudását, dallamformáló készségét, vagy a kadenciában éppen a virtuózitását. Ez a lemez is sok muzsikus összefogása, együttjátszása, hangszerek és muzsikusok gondolatainak csodálatos összekapaszkodása, A karmester ezúttal is a szerzô, mely ugyan leírva egyszerü, ám valójában egy szûnni nem akaró szembenézés saját magunkkal, egy folyamatos, koncentrált döntési állapot. De éppen ez az a kihívás, ami kiemeli ezt a tevékenységet a sorból. Köszönettel tartozom zenész barátaimnak, a Solti György Kamarazenekarnak és mûvészeti vezetôjüknek Ispán Franciskának, de ugyanolyan hálával és köszünettel a Magyar Kamarazenekarnak, élükön Bánfalvi Bélával, segítô, értô és kíváló munkájukért. További köszönet a Nemzeti Kulturális Alap zenei kuratóriumának. Malek Miklós
FUVOLAVERSENY A legfrissebb darabjaim közé tartozik. A felvétel 2017-ben a Tom Tom stúdióban készült, érdekes módon megelôzve a koncerttermi bemutatót, mely 2018 tavaszán lesz. Sorrendben a negyedik fafúvó concertóm. Föszereplôje az a Drahos Béla, akit egészen fiatalon ismertem meg a Magyar Rádióban, mint a szimfónikusok szóló fuvolistáját. Neki írtam anno az elsô fuvoladarabomat Pas de Deux címmel, melyet még azóta is forgatnak a szerkesztôk. Emlékszem, ôt láttam és hallotam elôszôr aranyfuvolán játszani. Tipikusan az a mûvész, aki ki tud ragyogni a darabból, elôadása, hangszíne a figyelmet midig a muzsikán tartja. Idôközben karmesterként bejárta a világot, tanít a Zeneakadémián itthon ás külföldön, de a hangszerét a fuvolát sohasem hanyagolta el. A mostani concertóban számot ad az érett mûvész minden fellelhetô gondolatáról, muzsikáról, kifejezésrôl, technikáról és arról a széles érzelmi skáláról, mely igazi mûvészi rangba emeli a darabom. Nagyon köszönöm, nem beszélve a ma is fáradhatatlan, példamutató munkájáról, felkészültségérôl. A darab 20 perces hossza kadenciával, igazi kihívás az elôadó részére, hisz a zenei tartalom megszólaltatása mellett az erôbeosztás terén is komoly feladatot jelent. A Fuvolaverseny zenei kíséretében a kibôvített Solti György Kamarazenekart halljuk Bangó Ferenc koncertmester vezetésével, szerzôi vezénylettel. Drahos Béla Hangmester: Kurina Tamás Mix és mastering: ifj. Malek Miklós
OBOAVERSENY Kedves darabjaim közé tartozik, 2015-ben komponáltam. Sorrendben a harmadik fafúvós concertóm. Nem rég egy fiatal zeneakadémista diplomázott a darabommal, keményen megtanulva minden pillanatát és bizony derekasan megküzdve a kadencia buktatóival. Felkészítésében épp az a kíváló muzsikus volt a fôszereplô, aki bemutatta, majd késôbb felvételen is eljátszotta a darabom: Horváth Béla, a Nemzeti Filharmónikusok elsô oboistája, Zeneakadémiánk tanára. Hogy kíváló muzsikus, azt mindenki tudja, de túl az elôadói készségen rendelkezik avval a ritka képességgel, a jó szólista egyik legjellemzôbb tulajdonságával, hogy életet tud lehelni egy még senki által nem játszott új darab hangjaiba, képes hozzátenni a szerzô elképzeléséhez és nem utólsó sorban sikerre tudja vinni az elôadást. És akkor még nem beszéltünk arról a speciális fúvós technikáról, melyet csak kevesen tudnak, de Béla kíválóan alkalmaz amely a játékos légzésében játszik nagy szerepet és amely lehetôvé tesiz az egészen hosszú hangok képzését, kitartását. Leírva nagyon egyszerü, maga a folyamat hosszú és aprólékos csiszólódással teli út, ahol a siker sosincs garantálva. Úgy érzem sikerült körbejárni mûvemben az oboát, elôcsalni utánozhatatlan szépségü, karcsú legátóját, technikai finomságait és talán sikerült egy kicsit közelebb vinni magát a hangszert is a hallgatósághoz. A darab zenei kíséretében a kibôvített Solti György Kamarazenekart halljuk Bangó Ferenc kocertmester vezetésével, szerzôi vezénylettel. A bemutató 2016-ban a Stefánia Palotában volt, a felvétel ugyancsak 2016-ban a Magyar Rádió XXII-es stúdiójában készült.. Hangmester: Lukács Miklós Mix és mastering: ifj. Malek Miklós Horváth Béla Solti György Kamarazenekar
FAGOTTERSENY Egy koncerten figyeltem fel a fiatal muzsikusra, akinek nagyon megfogott az alakítása. Bejött a színpadra a fagottjával, meghajolt, majd módszeresen darabokra szedte a hangszerét. Minden kis gyûrûbe, csôbe stb. belenézett, belefújt, majd letette egy kis asztalkára. Nem sietett. Mikor végzett és a hangszer darabjaiban feküdt az asztalon, kicsit tempósabban összerakta, majd meghajolt és kiment. Megjegyeztem a nevét. Aztán hallottam valakit játszani fagotton valamelyik TV mûsorban, megálltam egy pillanatra, mert megállított a szép zene, a játékos lírai dallamformáló készsége. Ô volt az. Jóval késôbb jó sorsom úgy hozta, hogy együtt ültünk az akkor már érett és sikeres muzsikussá avanzsált, már nem is annyira fiatal emberrel egy zenei kuratóriumban Lakatos Györggyel, mert hát ô a történet fôszereplôje. Megismertem közelebbrôl, elhivatottságát, emberségét, a kortárs zene tanárát és kíváló elôadóját. Elindult a komponálás és megszületett a Fagottverseny. Persze nem szóltam neki, csak amikor már teljesen kész voltam a darabbal, csináltam egy demot és elmentem érte a Zeneakadémiára. Haza hoztam, leültettem, kotta a kézbe és megszólalt a zene... Ritka jó pillanat volt. És az egykori fiatalember egy versenymûvel gazdagabban tért haza. A darab, kicsit magán hordja a szólista kíváló mesemondókészségét, mert 5 kis történetet mond el és variál zenekari kísérettel. A történetek csak zeneileg kapcsolódnak, bejárva a hangszer szinte minden zegzugát, dallamosan és érdekes ritmikákkal. A kadencia mint mindig most is egyedi. Alcíme: Mesél a Fabán A fabán név a fagottnak egy nagyon kedves bácsi által rögtönzött variációja, aki egy koncert alkalmával a folyósón szembesülve a játékossal és hangszerével hirtelen nem tudta kimondani a hagszer nevét, de nem kérve segítséget végül is kibökte: - Tudom, hogy hívják ezt a hangszert ne segítsen, ne mondja meg, ez a Fabán! Hát így lett Fabán. A bemutató 2014-ben a Budapest Music Centerben volt, a felvétel 2015-ben a Magyar Rádio XXII-es stúdiójában készült. Közremûködött a kibôvített Magyar Kamarazenekar Bánfalvi Béla koncertmester vezetésével, szerzôi vezénylettel. Hangmester: Lukács Miklós Mix és mastering: ifj. Malek Miklós Lakatos György