1944. április június

1944. április június

A 20. század első évtizedeiben a kecskeméti zsidó lakosság száma folyamatosan csökkent. Az 1944-ben mindössze 1323 volt a zsidók száma, ami a város lakosságának 1,5 %-át tette ki. Az 1944 áprilisi felmérés szerint a neológ hitközséghez mintegy 1100 fő tartozott, 198-an pedig az ortodox irányzathoz tartoztak. A neológ zsinagóga az 1940-es években Ma Tudomány és Technika Háza Az egykori ortodox zsinagóga Ma: Magyar Fotográfiai Múzeum

Április 1-től rendelték el a sárga csillag viselését a zsidók számára. Erre, az akkor 18 éves kecskeméti diák Sandberg Gusztáv így emlékezett vissza: Ez a megalázás mélyen felkavart. Most mindenki láthatja városszerte, hogy zsidó vagyok. Soha sem tagadtam el e tényt. De az, hogy bárki bármit megtehet velem és még csak védekezni sem tudok, iszonyú érzés volt. [ ] Az osztályban én voltam egyedül zsidó, képzelhetni, milyen nehezen mentem iskolába azon a napon, amikor először virított rajtam a sárga jel. (Részlet Moshe Sanbar [Sandberg Gusztáv] A leghosszabb évem c. könyvéből) Moshe Sanbar (Kecskemét, 1926. márc. 29 Tel Aviv, 2012. okt. 1.) magyar zsidó származású, izraeli közgazdász Kecskemétről munkaszolgálatra, később koncentrációs táborba került. 1945 áprilisában a mühldorf-waldlageri tábor felszabadításakor menekült meg. Néhány évre visszatért Magyarországra, majd Izraelbe emigrált. (Forrás: Wikipédia) A kecskeméti ferencesek háztörténetében többek közt a következőket jegyezték fel 1944 áprilisában: Április 1-én jelent meg a zsidórendelet, mely az összes zsidószármazású egyéneket kötelezi a sárga csillag viselésére. Hitler mindig jobban és jobban ránehezedik a magyar életre. [...] Házfőnök atyát is megtámadták az egyháztanácsban, mert még nem mondott fel minden zsidó üzletbérlőnek. (A kecskeméti Ferences Rendház háztörténetéből)

Kecskeméten is megjelent az ún. Judenkommando. Kb. 30 zsidó vezetőt már ekkor elvittek a városból; előbb Kistarcsára, majd Auschwitzba hurcolták őket. Másokat a neológ zsinagógába hurcoltak, ahol dolgozniuk kellett. Ez a munka speciálisan testre szabott volt. Fel kellett hasogatnunk a zsinagóga berendezését. A súlyos padokat szétszedtük és kicipeltük az udvarra. Nem titkolták előttünk, hogy hamarosan megérkeznek a lovaik és a zsinagógában rendezik be az istállót ami meg is történt. (Részlet Moshe Sanbar [Sandberg Gusztáv] A leghosszabb évem c. könyvéből) A zsinagóga belülről a II. világháború után.

Kecskeméti Lapok, 1944. április 30.

A gettórendelet megjelenése után, 1944. május elejétől Kecskeméten is elkezdődött a zsidó lakosság gettósításának előkészítése. Ennek irányítását Liszka Béla polgármester Laczy Istvánra, a közigazgatási iroda vezetőjére bízta, aki felmérést készített a zsidó lakosság létszámáról és lakóhelyéről. Géppel írt dátum és hitelesítés nélküli irat. MNL BKML IV. 1910 Kecskemét Város Polgármesteri Hivatalának iratai 15866/1944. kig. sz. irat. (Közli: Kemény, 1994.) A barakkok rosszállapota és az ebből eredő fertőzésveszély miatt június 16-án ezek helyett más épületeket jelöltek ki. Többek közt a rézgálicgyárat. Ekkor azonban már tudni lehetett, hogy néhány napon belül megkezdődnek a deportálások.

Május 6-án Horváth Ödönt nevezték ki főispánná, aki már első beszédében nyilvánvalóvá tette, hogy mit gondol a zsidókérdésről. Kecskeméti Lapok, 1944. május 9. 5. o.

Ma reggel 6 órakor megkezdődött a zsidók elkülönítése Dr. Liszka Béla polgármester, a miniszteri rendelet értelmében Kecskeméten is elrendelte a zsidóknak elkülönített helyre való összeköltözését. A polgármesteri rendelet értelmében a zsidók ma reggel 6 órakor megkezdték kijelölt lakóhelyeikre való költözködést. A kijelölés értelmében a zsidók az izsáki és a korhánközi utak között lévő területen épült barakkokban, a Kaszap-utca 7. szám alatt lévő zsidó menházba és a Vak-Bottyán-utcában lévő házakba költöznek. A költözést tíz hatósági bizottság ellenőrzi. A bizottságban a polgármester felkérésére városi tisztviselők, pénzügyigazgatóság egy-egy tisztviselője és a rendőrség egy-egy kiküldöttje működik. A bizottság a kiköltözésre sorrakerülő zsidó család családfejétől átveszi a lakásának berendezési tárgyairól készült jegyzéket, ellenőrzi, hogy a zsidó család milyen ingóságokat és élelmiszert visz magával új helyére és a leltárt aláírja. A Magyarországi Zsidók tanácsának helyi képviselője Dr. Schönberger Dezső és két kisegítő társa Gerő Miksa, Markó István állapítják meg, hogy melyik zsidó családok melyik kijelölt helyre költözzenek, illetve hogy kik költözzenek össze. A kiköltözködést a zsidók saját költségükön végzik el. A kijelölt helyre és időpontban ki kell költözniök az eddig elfoglalt lakásokat át kell adniok a hatósági bizottságnak. A kiköltözés körülbelül 10-12 napig tart. Azután a leltárba foglalt és a megürült lakások egy-egy zárt helyiségében elraktározott ingóságokat beszállítják a közraktárakba. A városi barakkokat a város vezetősége körülkerítteti, a városban lévő zsidó lakónegyedekben pedig az utcára közlekedést egy kapura korlátozza. A polgármesteri rendelet értelmében a zsidók este 6 órától reggel fél 6 óráig nem hagyhatják el kijelölt helyeiket még akkor sem, ha munkába igyekeznek. A korábbi eltávozást hivatalosan kötelesek igazolni. A kijelölt helyeken való magaviseletüket, valamint a rendelet betartását a rendőrkapitányság kellő szigorral ellenőrzi. A polgármester rendelete a gettó felállításáról ecskemét és Vidéke, 1944. május 30.

Kecskemét térképe a zsidó gettó helyszíneivel

A gettóba költöztetés befejezése után néhány nappal már megkezdődtek az előkészületek a zsidóság deportálására. Az egyik gyűjtőtábort Kecskeméten hozták létre, ahova a kecskemétieken kívül a kiskőrösi, soltvadkerti, kiskunfélegyházi, csongrádi, kunszentmártoni, tiszaföldvári, nagykőrösi, abonyi és ceglédi zsidókat is összegyűjtötték. Összesen: 5416 főt. A kecskeméti zsidókat június 16-án a városháza előtt gyűjtötték össze. Itt mindenkit sorra testi motozásnak vetettek alá teljes levetkőztetés kapcsán, és jóformán minden ingóságukat elvették. Ezek után mindnyájukat a város határán kívül lévő, üzemen kívüli gyárba kísérték ki, ahol a legsanyarúbb körülmények között sínylődtek írja a zsidó tanács jelentése. (Idézi: Brahman, 2007. 853. o.) Szente-Varga Domonkos felvétele A kecskeméti gyűjtőtáborból két, egyenként 45 vagonból álló szerelvénnyel június 27-én és 29-én szállítottak több mint ötezer ember Auschwitz-Birkenauba, ahol a kecskemétiek közül 1199 fő veszett oda. A városunkból elhurcolt zsidó lakosok közül mindössze 70 nő és 4 férfi élte túl a holokauszt borzalmát. Kecskemét alsó vasútállomás. Innen indultak a szerelvények Auschwitz felé.

Az utolsó kecskeméti túlélő, Zinner Árpádné Mimi néni így emlékezett vissza a történtekre: 1944 nyarán édesanyámat, nagynénémet, a nővéremet és engem hurcoltak el. Hetényegyházi édenkertünkből egy széles kocsival indultunk el a kecskeméti gettóba, egy darabig szaladt utánunk a kutyánk. Nem ellenkeztünk, minden rendeletet vakon teljesítettünk. Meg voltunk róla győződve, hogy munkára fognak vinni. Jaj, de jó, nincs már semmi gondom! Ezt még ki lehet bírni mondogatta anyukám. Aztán jött a bevagonírozás az alsó pályaudvaron. Nyolcvanan zsúfolódtunk össze egy kocsiban. Körberaktuk a csomagokat, középen ültünk, moccanni sem tudtunk. Édesanyánk rosszul volt, nővéremmel álltunk, hogy le tudjon feküdni. Főleg éjszaka mentünk. Fogalmunk sem volt, hová visznek. Zinner Árpádné 2014-ben, 90 éves Öt korában. nap után megérkeztünk Auschwitz-Birkenau koncentrációs táborába. Ahogy kiszálltunk a vagonból, különterelték a férfiakat és a nőket. Távolból hatalmas reflektor fénye pásztázott, megindult a tömeg. Előttem a legjobb barátnőm és édesanyja, megnyugtató érzés volt látni ismerősöket. Én kábán, szótlanul sodródtam a többiekkel, anyukámba karolva, mellettünk a nagynéni. Odalépett hozzánk egy német katona, kihúzta a karomat az anyukám karjából, és nővéremmel együtt leválasztott a csoporttól. Képtelenek voltunk megszólalni. Csak néztünk egymásra. Egy ideig még párhuzamosan haladtunk, aztán lemaradtunk. Édesanyával és a nagynénivel soha többé nem találkoztunk. [ ] November első napjaiban átvittek az északnémet Ravensbrückbe, ahol egy hónapot töltöttünk karanténban. Ezután Malchowban kezdtünk el dolgozni egy fegyvergyárban, napi tizenkét órát, reggel hattól este hatig. [ ] Nővéremmel elválaszthatatlanok voltunk. Egyedül biztos, hogy nem élem túl. [ ] Állandóan éheztünk. [ ] Szabadulásunkkor én harmincnyolc, a nővérem harmincöt kiló lehetett. 1945 áprilisának utolsó napjaiban [ ] elhagytuk a gyárat [ ]. Két napig meneteltünk az országúton, majd éjjel letáborozhattunk a szántóföldön. [ ] Másnapra eltűntek az SS-őrök. Csapatokba verődve haladtunk tovább. [ ] Jó ideig nem mertünk Magyarországra jönni, nem tudtuk, mi vár ránk. Aztán csak nekiindultunk, mert abban reménykedtünk, hátha anyuka is hazajön. De sajnos nem jött meg. Elvesztettük Auschwitzban, a nagynénivel együtt. ( Ezt még ki lehet bírni In: Szabad Föld, 2014. január 24. 13. o.)

Szórád Péter felvétele Az emlékcsarnok épülete Holokauszt-emlékfal az egykori ortodox zsinagógánál Túri András alkotása, 1994

Felhasznált irodalom Dokumentumok a zsidóság üldöztetésének történetéhez. Iratok a Bács-Kiskun Megyei Levéltárból. - Budapest, 1994. Kemény János: A holokauszt története Kecskeméten. In: Múltbanéző, 9. sz. (2015. március 9.) http://www.bacs-kiskunleveltar.hu/v3/sp07_mbn/tanulmanyok/keja-09t-1.html Helytörténeti részletek a kecskeméti ferences rendház háztörténetéből, 1644-1950. - Kecskemét 1992. Kecskemét polgármesterei 1848-1950. - Kecskemét, 1996 A magyarországi holokauszt földrajzi enciklopédiája. - Budapest, 2007. II. kötet Molnár Judit: Zsidósors 1944-ben az V. (szegedi) csendőrkerületben. Dunaújváros, 1995. Nagy István: A zsidókérdés Kecskeméten 1938 1943 között. In: Bács-Kiskun megye múltjából 23. - Kecskemét, 2007. 195 248. o. Pári Mirella: Üldözők és üldözöttek a Bács-Kiskun megyei zsidóság deportálásának rövid története. In:... őket siratom én. Zsidóság a Duna-Tisza közén. - Kecskemét, 2004. Rigó Róbert: Elitváltások évtizede Kecskeméten, 1938-1948. Budapest, Pécs, 2014. Sanbar, Moshe: A leghosszabb évem. - Budapest, 1990. Somodi Henrietta: Zsidók Bács-Kiskun megyében. - Budapest, 2001. Képek jegyzéke A neológ zsinagóga az 1940-es években Forrás: Zsinagóga = Synagogue. Kecskemét,2015.. 48. o. Az egykori ortodox zsinagóga Forrás: Sanbar, Moshe Forrás: Wikipedia A zsinagóga belülről a II. világháború után Forrás: Zsinagóga = Synagogue. Kecskemét,2015.. 48. o. Kecskemét THJ város térképe 1929. Budapest, 1929. Kecskemét alsó vasútállomás Forrás: http://vasutallomasok.hu Zinner Árpádné Forrás: Szabad Föld, 2014. január 24. 13. o. Meghívó az Emlékcsarnok felavatására, 1949. június 12. Forrás: nagykőrösi hitközség iratanyaga, http://magyarzsido.hu Az emlékcsarnok épülete, Forrás: http://magyarzsido.hu Holokauszt-emlékfal az egykori ortodox zsinagógánál Forrás: http://kozterkep.hu