M I S E R E N D 2018. JANUÁR JÚNIUS Patrona Hungariae Kápolna H-1146 Budapest, Thököly út 116/I/3. Info: Katholisches Bildungshaus, Jaidhof 1 A-3542 Jaidhof / Gföhl Tel.: 02716-6515; Fax: 02716-6515 20; www.fsspx.at
J A N U Á R 2018.01.06. szombat VÍZKERESZT (I. oszt.) Frey atya 2018.01.07. vasárnap Szent Család vasárnapja Frey atya (II. oszt., Vízkereszt utáni 1. vasárnap) szentségi áldással 2018.01.20. szombat Szent Fábián pápa és Sebestyén vértanúk (III. oszt.) 2018.01.21. vasárnap Vízkereszt utáni 3. vasárnap (II. oszt.) 10:00 Ünnepi szentmise F E B R U Á R (Figyelem! Ebben a hónapban a 2. és 3. Vasárnap van Szentmise!) 2018.02.10. szombat Szent Skolasztika szűz (III. oszt.) 2018.02.11. vasárnap Ötvenedvasárnap (II. oszt.); A Szeplőtelen Szűz (lourdesi) megjelenése 2018.02.14. szerda Hamvazószerda (kötelező böjti és megtartóztatási nap) 2018.02.17. szombat Hamvazószerda utáni Szombat (III. oszt.) 2018.02.18. vasárnap Nagyböjt 1. vasárnapja (I. oszt.) Filip Marada atya CZ utóprimicia, hamvazkodás; újmisés áldás M Á R C I U S 2018.03.03 szombat Szűz Mária engesztelő szombatja; Nagyböjt 2. vasárnapja utáni szombat (III. oszt.) 2018.03.04. vasárnap Nagyböjt 3. vasárnapja (I. oszt.) 2018.03.17. szombat Nagyböjt 4. vasárnapja utáni szombat (III. oszt.) 2018.03.18. vasárnap Szenvedés 1. vasárnapja (I. oszt.)
Á P R I L I S 2018.04.01. vasárnap Húsvétvasárnap (I. oszt.) (vendéglátás a kápolna előterében) 2018.04.14. szombat Szent Jusztinusz vértanú (III. oszt.) 2018.04.15. vasárnap Jó Pásztor vasárnapja (II. oszt.) szentségi áldással M Á J U S 2018.05.05. szombat Szent V. Piusz pápa (III. oszt.); Szűz Mária engesztelő szombatja 2018.05.06. vasárnap Húsvét utáni 5. vasárnap (II. oszt.) 2018.05.19. szombat Pünkösd vigíliája (I. oszt.) 2018.05.20. vasárnap Pünkösd vasárnap (I. oszt.) szentségi áldással J Ú N I U S 2018.06.02. szombat Nincs szentmise (Családi nap Jaidhofban) 2018.06.03. vasárnap Pünkösd utáni 2. vasárnap (II. oszt.) 2018.06.16. szombat Szűz Mária szombatja (IV. Oszt.) 2018.06.17. vasárnap Pünkösd utáni 4. vasárnap (II. oszt.) szentségi áldással
Időpontok az Osztrák Tartományban és a zaitzkofeni papi szemináriumban Hét. 01.22. Szo. 01.27. Pén. 02.02. Szo. 02.03. Hét. 02.05. Szo. 02.10. Sze. 02.14. Pén. 02.23. Vas. 02.25. Hét. 02.26. Szo. 03.03. Szo. 03.17. Vas. 04.01. Pén. 04.20. Vas. 04.22. Vas. 05.06. Pén. 05.18. - Hét. 05.22. Szo. 05.19. Csü. 05.31. Csü. 05.31. - Vas. 06.03. Szo. 06.30. Július 24. - 26. nyári táborok Július 08. - 21. Július 21. Augusztus 4. Lelkigyakorlat a cseh férfiak számára Jaidhofban Beöltözés / tonzura Zaitzkofenben Kisebb szentelések Zaitzkofenben Lelkigyakorlat férfiak számára Jaidhofban Hamvazószerda Lelkinapok a cseh lányok számára Jaidhofban Lelkigyakorlat nők számára Jaidhofban Szubdiakónus szentelés Zaitzkofenben Húsvétvasárnap Lelkinapok édesanyák számára Jaidhofban Bérmálás / Mária körmenet Bécsben Pünkösdi zarándoklat: Chartres-Párizs Diakónus szentelés Zaitzkofenben Úrnapi körmenet Jaidhofban Családi nap Jaidhofban Papszentelés Zaitzkofenben Gyalogos zarándoklat Mariazellbe Fiúk nyári tábora Jaidhofban Leányok nyári tábora Jaidhofban Kegyelemteljes Karácsonyt és Áldott 2018-os Új Évet kívánunk szívből Önöknek Stefan Frey atya Rainer Becher atya Papp Péter atya Klaus Wilhelm atya Marco Tilosanec atya Theodorus testvér Simonas testvér tisztelendő Bernadette nővér tisztelendő Rosa Maria nővér tisztelendő Patricia nővér Heigl asszony
Kedves Testvérek! Prédikáció Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepére 2017. 02. 05. a Patrona Hungariae Kápolnában Liberális korunkban hozzászoktunk ahhoz, hogy ne vegyük komolyan a tévedéseket. A mai ünnepnek azonban föl kell ráznia minket, és figyelmeztetni kell valami fontosra: befogadtuk a fényt, és ez a világosság maga Jézus Krisztus. Ő mondja e jelentőségteljes szavakat: Én vagyok az út, az igazság és az élet. (Jn 14,6) Ő a fény, a világosság: Lumen ad revelationem gentium. Világosságul a pogányok megvilágosítására. (Lk 2,32) Ennek kell minket fölráznia: nem nézhetjük közömbösen a jelenkor tévedéseit! Midőn a katolikusok a 2. vatikáni zsinat és a pápa, ill. a püspökök képviselte liberális kurzust követve egyre inkább protestánssá válnak, akkor ez nem lehet közömbös számunkra! Amikor Luther Márton a reformáció 500 éves jubileuma apropóján a mennybe van magasztalva, akkor nekünk határozottan föl kell lépnünk ez ellen a tévedés ellen. Miért ítélte el a trienti zsinat a protestáns tévedéseket, ha mi most ezeket mégis elfogadjuk?! Már Luther korában voltak sokan, akik az gondolták, hogy ők bizony igazi katolikusok. A valóságban azonban már protestánssá váltak anélkül, hogy ezt észrevették volna. Ha csak alma materem városára, Steyrre gondolok: plébániatemplomának bejáratánál egy tábla emlékeztet arra, hogy a templom mintegy 50 esztendeig lutheránus kézen volt. 50 hosszú évig volt a katolikus plébániatemplom evangélikus! Ha nem lett volna a rekatolizáció sikeres, akkor még ma is lutheránus lenne! Közép-Európában, így Magyarországon is mindenütt hasonló jelenségekre bukkanhatunk, ha a reformáció történetével foglalkozunk. Abban az időben azonban sok katolikus a pápától és a császártól támogatva nem hagyta ezt annyiban. Meg akarták védeni hitüket, katolikusok akartak maradni, ezért következetesen elutasították Luther tévedéseit. Meg voltak róla győződve, hogy a katolikus egyházat maga Jézus Krisztus alapította. Biztosan
tudták, hogy egyedül a katolikus egyházban lehet Krisztus világosságát megtalálni. Ezért állították kompromisszumot nem ismerve, hogy Krisztus katolikus és nem lutheránus. De tartható ez az állítás, megállja-e a helyét ma is, vagy hátráljunk meg és adjuk ezt föl hallva az ezen megbotránkozók fölháborodását és ádáz tiltakozását? Kedves Testvérek! Nem, nem engedjük el ebbéli meggyőződésünket: Jézus Krisztus igenis katolikus volt, semmi esetre sem lutheránus! Mivel tudjuk mindezt alátámasztani? Krisztus egy hierarchikus egyházat alapított, amennyiben 12 apostolt választott ki legbizalmasabb követőjéül. Ennek felel meg a püspöki hivatal hagyománya. Luther ezzel szemben ezt javasolja 1522-ben: Mielőtt kiirtanánk a törököt, azelőtt neki kell esni a pápának, és a Rajnába kell fojtani a bíborosokat, érsekeket, püspököket és apátokat. Krisztus egy apostolt, mégpedig Pétert jelölte ki utódjául az őt követők élére, ez pedig nem más, mint a pápaság megalapítása. Mit ír ellenben Luther a pápával kapcsolatban: Nem tudom, vajon a pápa maga az Antikrisztus, vagy csak annak apostola-e? Utolsó munkájának ráadásul ezt a címet adta: Az ördög alapította római pápaság ellen. Nagycsütörtökön az Újszövetség zálogaként a mi Urunk, Jézus Krisztus megalapította az Oltáriszentséget, és megparancsolta az apostoloknak, hogy miseáldozatként ők is ugyanezt tegyék. Luther azonban tagja a lényeget, vagyis hogy a szentmise nem más, mint engesztelő áldozat a bűnök megbocsátására, hogy az az élők és holtak lelki üdvéért való áldozati fölajánlás. A protestánsoknál ezenkívül hiányzik a liturgia, vagyis az Isten irányában fölfelé, vertikálisan megnyilvánuló, ünnepi istentisztelet megértése számukra ez nem több, mint embereknek egy horizontális irányultságú összejövetele, melynél az áldozatbemutatás helyett a lakoma karakter áll az előtérben. Jézus Krisztus Húsvét vasárnap estéjén alapította meg a bűnbánat szentségét. Érdekes, hogy Luther élete végéig rendszeresen gyónt, a szentgyónás mégsem kötelező a protestánsoknál, és szentségként sem fogadják el.
Jézus a szentáldozás során valóságosan is jelen van, miként azt János evangéliumában is olvashatjuk, ahol ezt mondja Krisztus: A testem ugyanis valóságos étel, s a vérem valóságos ital. (Jn 6,55) A protestánsok viszont nem hisznek az átváltoztatásban, Jézus Krisztus valóságos megjelenésében az oltáriszentségben. Az apostolok és a tanítványok, ill. a püspökök és a papok voltak mindig azok, akik Krisztus tanítását, az igaz hitet hirdették, a Szentírást magyarázták. Luther azonban elvetette a papi szentséget, úgyhogy a protestáns lelkészek nem is fölszentelt papok, csak gyülekezetük lelki elöljárói. Ennélfogva nem is tudnak érvényes miseáldozatot bemutatni, ill. gyóntatni sem gyóntathatnak. De Luther számára csak a Szentírás volt a mérvadó, az egyházi tanítás hagyományát radikálisan elutasította: így lett a protestánsoknál a hit végső zsinórmértéke a személyes lelkiismeret és Istenbe vetett szubjektív hit. Luther szavaival kifejezve: Minden megkeresztelt ember pap, püspök és pápa. Krisztus tiltja a házasság fölbontását. A protestánsok számára azonban a válás nem probléma, hiszen már Luther is úgy vélte, hogy a házasság csak egy világi intézmény, éppen ezért nem is tekintette szentségnek azt. Az Istenanya tisztelete a katolikus hit lényeges, központi része, a protestánsok azonban egyáltalán nem kötődnek a Szűzanyához. Kedves Testvérek! Láthatjuk, mennyire ébernek kell lennünk, nehogy öntudatlanul áldozataivá váljunk a jelenlegi, liberális, egyházi fő sodornak és az 1970-ben bevezetett, új rítusú misének, nehogy észrevétlenül protestánssá legyünk. A 2. vatikáni zsinat és az azt követő liturgiareform mozgatórugója ugyanis az ökumené volt, vagyis a protestánsokhoz való közeledés és a velük testvérré válás. Természetesen nagyon örülnénk, ha a protestánsok közelednének a katolikus egyházhoz, mindez idáig azonban pont a fordítottját tapasztalhattuk ennek: a katolikusok közelednek szemmel láthatóan hozzájuk, válnak hitükben és értékrendjükben egyre protestánsabbá, szakadnak el egyre látványosabban a katolikus hittől és egyháztól.
Kérjük ezért mindenható Istenünket, hogy a rekatolizáció kiváló alakjainak mint V. Piusz pápa, Loyolai Szent Ignác, Canisius Szent Péter, Borromeo Szent Károly vagy Avilai Szent Teréz és számtalan ismeretlen, mégis lángszívű képviselőinek közbenjárására segítsen hűen megőrizni katolikus hitünket! Erősítsen meg és támogasson minket, hogy az igazság világosságát a legnagyobb igyekezettel és a felebaráti szeretet szellemében adhassuk tovább másoknak! Ámen. IX. fejezet: Az új teológia Kivonat Marcel Lefebvre érsek úr könyvéből: Nyílt levél a tanácstalan katolikusokhoz... Az Egyház mindig úgy tekintette a teológiai, kánonjogi és liturgiái egyetemi tanszékeket, mint a tanítóhivatalának, vagy legalábbis igehirdetésének eszközeit. Ezzel szemben jelenleg biztos tény, hogy majdnem minden katolikus egyetemen már nem az ortodox katolikus hitet tanítják. Nem láttam erre kivételt sem a szabad Európában, sem az USA-ban, sem Dél-Amerikában. Minden egyetemen vannak olyan professzorok, akik a teológiai kutatás ürügyén megengedik maguknak, hogy olyan nézeteket hangoztassanak, amik ellentétesek a hitünkkel, és nem csupán másodlagos szempontból... Smulders elveti a megtestesülés dogmáját. Schillebeeckx, a nijmegeni egyetem professzora, a legszélsőségesebb eszméket hangoztatja, kitalálta a transsignificatio (=a kenyér és bor céljának megváltozása) tanát, és szerinte a dogma minden kor körülményeinek megfelelően változik. Szociális, földi célt tűz ki az üdvtan elé. A tübingeni Küng, mielőtt megtiltották neki, hogy katolikus teológiai tanszéken tanítson, vitatta a Szentháromság, Szűz Mária és a szentségek misztériumát, és Jézusról úgy beszélt, mint minden teológiai kultúra nélküli nyilvános mesemondóról... Mindezeket az embereket a neo-modernizmus élenjáró képviselői az egekig magasztalják, a sajtó védelmébe veszi őket, mégpedig oly módon, hogy elméleteik jelentőssé válnak a közvélemény szemében, és a nevük ismertté lesz. Úgy tűnik, hogy ők képviselik az egész teológiát, és azt a hiedelmet keltik, hogy az Egyház tanítása megváltozott...