Összegzés, ismétlés 1. Foglaljátok össze, mi jellemző a mesékre! Terjedelme: Témája: Szereplői: Főhős: Befejezés: 2. Kössétek össze, melyik mesetípusra melyik állítás igaz! Tréfás mese Az állatok emberi tulajdonságokkal vannak felruházva. Rövid, csalafinta történetek. Állatmese A cselekményt valamilyen tündér, vagy varázserő irányítja. Tündérmese Félrevezetik a hallgatóságot. Egyik fajtája a fabula. 3. Írjatok a típusok mellé egy-egy mesecímet, amelyet az előző tanévben olvastatok! Tréfás mese: Állatmese: Tündérmese: 4. Folytassátok a mondatokat! Jó tett helyébe Szerencséd, hogy Itt a vége, Hol jársz itt, ahol Hol volt, hol Réges-régen Az Óperenciás tengeren innen Még ma is élnek, Itt a mese vége 25
5. Az állatszereplőknek gyakran van egy jellemző tulajdonsága a mesékben. Kössétek össze egymással az összeillőket! róka szorgalmas bárány ravasz hangya erős macska henyélő nyúl furfangos tigris ártatlan tücsök gyáva 6. Húzzátok alá a mondatok helyes befejezését! A verses mesét prózában írták / énekelték / verses formában írták. A műmesék szerzőjét ismerjük / a nép ajkán születtek / szerzője ismeretlen. A népmesék írásban / énekelve / szájhagyomány útján terjedtek. 7. Soroljatok fel néhány magyar mesegyűjtőt! 8. Nézzetek utána, hogy az előző tanévben melyik külföldi mesegyűjtővel, meseíróval ismerkedtetek meg! 9. A most olvasott mesék közül melyik tetszett nektek leginkább? Írjátok le a címét! Indokoljátok meg, hogy miért! 10. Játsszátok el az egyik általatok kiválasztott mesét! 26
Mondák Minden nemzet, így természetesen a magyar is, mindig gyűjtött történeteket valaha élt személyekről, megtörtént eseményekről, helyszínekről. Az előző tanévben már több mondát is olvashattatok, amelyek magyar vagy más nemzetek ajkán születtek. Idézzétek fel az erről tanultakat! Kérdések, feladatok 1. Húzzátok alá, mi jellemző a mondákra! a) szájhagyomány útján terjedtek, b) énekelve adták elő, c) valós és csodás elemek is előfordulnak benne, d) szerzője ismert, e) többnyire fejedelmekről, királyokról szólnak, f ) szereplői általában szegény legények, g) földrajzi helyekről is szólhatnak. 2. Melyik általatok is ismert monda jut eszetekbe az alábbi képekről? A mondák valós jelenséghez kapcsolódnak, a tényeket azonban a képzelet átalakítja. Tartalma változatos, kiterjedhet a hiedelmekre, az ezekhez kapcsolódó szokásokra, helyi eseményekre, természeti és társadalmi jelenségekre. Kétféle monda van: a történeti monda amely valamely történelmi eseményhez, személyhez vagy helyszínekhez kapcsolódik, és a hiedelemmonda. A különböző népek mondakincsében hasonló elemek fedezhetők fel. A magyar irodalomban a monda a reformkorban lett önálló műfaj. A magyar mondakincset felhasználta már írásaiban Jókai, Mikszáth és Krúdy is. Legnépszerűbb mondagyűjteményünk a Benedek Elek által összeállított Magyar mese- és mondavilág. 27
H 2 ôsök dalai A végvári élet A 16. század első felében a törökök Magyarország nagy részét elfoglalták. Megszállták Budát is, és ezzel birodalmuk határait csaknem Bécsig terjesztették ki. Az ország három részre szakadt. A Habsburg befolyás alatt álló Magyar királyságra, az erdélyi fejedelemségre és a török hódoltságra. Se pénz, se posztó! Ez a szólás a végvári katonák korából maradt fenn. Miután a törökök berendezkedtek Magyarországon, szükségessé vált az országon belül új védelmi vonal megteremtése. A török veszély elhárítására várakat építettek. Ezek legfőbb feladata a határok megvédése, az utak és vízi átkelőhelyek biztosítása, az ellenség utánpótlásának megakadályozása, az adott körzet lakosainak és értékeinek megóvása volt. A végvárrendszer legjelentősebb pontjai: Kanizsa, Győr, Komárom, Érsekújvár, Eger, Kassa, Szatmár, Várad, Gyula, Lippa és Temesvár. A végvári vitézek A végvárakban élő több tízezer fős végvári katonaság önálló társadalmi réteggé vált, amely a nemesség és a parasztság között helyezkedett el. Gyakran igen mostoha körülmények között álltak ellen a török meg-megújuló támadásainak. A végvár feladata volt a határok és a körzetükbe tartozó lakosok életének, értékeinek védelme, az ellenség megfélemlítése, gyengítése. 41
A végvári költészet Históriás ének Magyarország nemcsak Európát védte a hódítókkal szemben, hanem a keresztény kultúrát és vallást is. A vitézség ezáltal költői témává vált. Ez az időszak az igazi magyar lovagkor. A magyar vitézek szerették a víg életet, a mulatságot, a táncot, a zenét. Ezek a bajnokok, akik a hősi hírnevet mindennél többre tartották, nagyra becsülték azokat az énekmondókat, akik bátorságukat, győzelmüket vagy hősi halálukat az utókornak követendő példaképpen magasztalták és megörökítették. Soha annyi énekmondó, lantos és hegedűs, soha annyi históriás ének nem született, mint ebben a hősi korban. A históriás ének történeti személyeket, történelmi eseményeket bemutató 16 17. századi elbeszélô költemény. Lantkísérettel, énekelve adták elô. Egyik fajtája a krónikás ének. Ezek a dalok örökítették meg a vitézek hôstetteit. Eger várának ostromáról szerzett ének az Egri csillagok címû regény alapvetô forrása lett. Valamennyi énekmondó között a legkiválóbb, a leglelkesebb és legmunkásabb Tinódi Lantos Sebestyén volt. Tinódi Lantos Sebestyén Tinódi Lantos Sebestyén a magyar énekmondás utolsó kiemelkedő alakja. Feltehetően a század legelején született a Fejér vagy esetleg Baranya megyei Tinódon 1505 körül. Nemeslevele tanúsága szerint szülei jobb módú parasztpolgárok voltak, akik a korabeli viszonyokhoz képest jó nevelést, deákos képzést tudtak nyújtani gyermekük számára. Tanulmányait talán a fehérvári vagy a pécsi káptalani iskolában végezte és itt szerezhette zenei képzettségét is. Jobbágysorból felemelkedve Török Bálint íródeákja lett. Miután gazdája török fogságba esett, vándor énekmondóként járta be az országot. 26 históriás éneket hagyott ránk haláláig (1556). Nádasdy Tamás nádor és Tinódi (Orlai Petrich Soma, 1855) Tinódi olyan krónikás volt, aki verses formában dolgozta fel korának történelmi eseményeit. Azért választotta a verses-énekes formát, mert csak így remélhette, hogy művei eljutnak a végvári vitézekhez, akikhez elsősorban szólni kívánt. Krónikáinak tartalmi részét a törökökkel folytatott élethalálharc határozta meg. Így adta hírül, miként folynak a harcok az ország különböző részein, miként küzdenek a végvárakban. Tinódi címerében a kard és a lant mintha a század szellemének jelképe lenne 42 Tinódi aláírása
Egri históriának summája (Tinódi Lantos Sebestyén, részlet) 1. Summáját írom Egör várának, Megszállásának, viadaljának, Szégyönvallását császár hadának, Nagy vigaságát Ferdinánd királnak. 2. Urak hallyatok szép csuda dolgot, Mint az Úristen ada vígságot, Mutat hozzátok irgalmasságot, Az pogánokon álla bosszúságot. [...] 114. Egröt minékönk éltig megtarcsa, Több végházakkal megszabadiccsa, Az pogán kéztől megoltalmazja, Körösztyén népet igaz hitben tarcsa. Kérdések, feladatok 1. Keressétek meg a szótárban a summája szó jelentését! 2. Nézzetek utána, ki volt az egri vár főkapitánya 1552 53-ban! 3. Kik vívnak csatát Tinódi költeményében? Írjátok le! 4. Kiket neveztek pogányoknak? Beszéljétek meg! 5. Színezzétek ki a szókártyák közül azokat, amelyek kifejezik a históriás ének hangulatát, gondolatait! megbecsülés gyász aggodalom félelem Eger vára a 16. század végén (Georgius Houfnaglius) Tinódi Lantos Sebestyén az egri históriát 1552 53 telén kezdte el írni, és tavasszal fejezhette be. A négy részből (115 versszak) álló terjedelmes művet felküldte Bécsbe a királynak, hogy tőle magának és utódainak nemességet kérjen. Ferdinánd Sebestyén deáknak az énekmondásban szerzett érdemeiért címert és nemességet adományozott. A nemeslevél 1553. augusztus 23-án kelt. Tinódi lényegében teljes egészében feldolgozta Magyarország 1541 és 1552 közötti történelmét. Az általa leírtak minden ellenőrizhető esetben pontosnak bizonyultak. szerénység haza gúny dicsőség harc öntudat büszkeség Tinódi egyik mûvének másolata 6. Írjátok le mai szóhasználattal a költemény első versszakát! 7. Hallgassátok meg a mű zenei változatát! 43
Hol terem a magyar vitéz? (részlet) A patakban két gyermek fürdik: egy fiú meg egy leány. Nem illik tán, hogy együtt fürödnek, de ők ezt nem tudják: a fiú alig hétesztendős, a leány két évvel fiatalabb. [...] Lapulnak. Reszketnek a töröktől. És a félelmük nem árnyéktól való. Egynéhány perc múlva ropogás hallatszik a harasztban, és mindjárt rá egy strucctollas, fehér török süveg meg egy barna lófej jelenik meg a fák alatt. [...] De most már elfeledkezik Gergő az egész világról: fölugrik, és utánairamodik azon csupaszon a szürkének. Bácsi kiáltja reszketve, török bácsi! A török megáll, és elvigyorodik. Jaj de csúnya ember! Úgy vigyorog, mintha harapni akarna! Bácsi, a szürke rebegi sírva Gergő, a szürke a miénk... És megáll vagy húszlépésnyire. Gyere hát, ha a tietek feleli a török, nesze. Azzal elveti a kezéből a szürke kantárszárát. A gyerek most már csak a szürkét látja. Ahogy a szürke nagy lomhán megindul, odaszökik, és megfogja a kantárt. Ebben a pillanatban ő is fogva van. A török nagy, erős ujjai átkapcsolják gyönge kis meztelen karját, s ő felrepül a másik lóra, a pejre, annak a nyergébe. Gergő sivalkodik. Csitt! mondja a török, előkapva a dákosát. Gergő azonban tovább kiabál: Vicuska! Vicuska! A török arra fordítja a fejét, amerre a fiú. Keze a tőrön. Persze amint a másik kis meztelen gyerek fölemelkedik a fűből, visszadugja a dákost, és elmosolyodik. Gyere, gyere mondja, nem bántalak. S megindul a két lóval a leányka felé. Gergő le akar ereszkedni a lóról. Gergő hátán nagyot csattan a török tenyere. Gergő tehát bőg, és ültön marad, a török meg ott hagyja a két lovat, és fut a kislány után. A szegény kis Vica menekülne mostan, de aprók a lábak, és magas a fű. Elbukik. Csakhamar ott rugódozik és sivalkodik a török ölében. Csitt! szól a török, rácsapva a gömbölyűjére, csitt, mert mindjárt megeszlek, ha el nem hallgatsz! Ham-ham! A kislány elhallgat. Csak a szívecskéje ver, mint a marokba fogott verébé. Azonban hogy a lovakhoz érnek, újra kiszakad belőle a sikoltás: Apuska! Apa! Mert a kétségbeesés azt gondolja, hogy elhallatszik a kiáltása minden messzeségre. A Gergő gyerek is bőg. Az öklét a szemén forgatva sírja: Hazamegyek, haza akarok menni! 52
Hallgass, rongyos fattyú rivall rá a török, mindjárt kétfelé hasítlak! És fenyegetően rázza az öklét Gergőre. A két gyerek elhallgat. A leányka szinte ájult rémületében. Gergő csöndesen picsogva ül a pej hátán. És mennek. Kiérnek az erdőből. A Gergő gyerek látja, hogy a Mecsek útján fölfelé szekerező török nép tarkállik. [...] Virgonc kis lovakon ülve szállingóznak hazafelé. Az a csoport, amelyik előttük megy, valami tíz megrakott kocsit és szekeret kísér. [...] Azonban a gyerek nincsen. A nagy beszélgetésben, levélolvasásban mindenki megfeledkezett a kis Vicáról. A leánycselédeknek dehogyis volt rá gondjuk. Mind ott talált dolgot az udvaron. A vitézek a bajuszukat pödörgették. A lányok a szoknyájukat hedergették. Úgy mulattak, mintha valamennyi vitéz mind leánynézőbe jött volna Ceceyhez. Csakhamar tűvé tesznek mindent a ház körül. Megkutatnak minden bokrot, minden játszóhelyet a faluban. Hol van Kató néne? Ő vigyázott rája. Meglehet, hogy elaludt, s azalatt kiment a faluból a gyerek. Ki látta? Senki se látta. Egy fiúcska a kert mögött beszélt vele délután. Ki ment el a kert mögött délután? Senki, csak a Gergő gyerek. Az öregapja lovát vitte fűre. De hát hol a Gergő? Az sincs sehol. Bizonyosan kiment a lóval az erdőbe. Ó, gyermeki meggondolatlanság! Hányszor megmondták neki, hogy a szedresen túl ne menjen a lóval! Összekutatták a falu körül az erdőt. Már Dobóék is segítenek. Kérdések, feladatok 1. Soroljátok fel az olvasott regényrészlet szereplőit! 2. Kitől féltek a gyerekek? Miért? Beszéljétek meg! 3. Húzzátok alá a helyes válaszokat! 1) Mi a szürke? a) egy ló b) egy tehén c) egy szekér 2) Hány éves Vicuska? a) három b) öt c) tíz 3) Mit csinált a török Gergővel? a) megölelte b) megsimogatta c) megütötte 4) Mit lát Gergő az erdőből kiérve? a) a szüleit b) törököket c) katonákat 5) Mit csináltak otthon a szülők? a) dolgoztak b) mulattak c) keresték a gyerekeket 53
Petôfi Sándor, a költô Magyar vagyok. Természetem komoly, Mint hegedűink első hangjai; Ajkamra fel-felröppen a mosoly, De nevetésem ritkán hallani. Ha az öröm legjobban festi képem: Magas kedvemben sírva fakadok; De arcom víg a bánat idejében, Mert nem akarom, hogy sajnáljatok. (Petőfi Sándor: Magyar vagyok) Petőfi összes költeményei Az előzőekben már tanultatok Petőfi életéről. Arról, hogyan robbant be a magyar irodalomba, hogyan vált nemzetünk egyik legismertebb költôjévé. A János vitéz olvasása során ízelítőt kaptatok Petőfi költészetéből, stílusából. Ebben a fejezetben a versein keresztül ismerkedhettek meg közelebbről a költővel, sajátságos világképével. Megtudhatjátok, mit gondolt a korabeli Magyarországról, a nép fiairól, a nemességről, a szerelemről, a családról, a barátságról és a természet szépségéről mindezt a költészetére jellemző népiesség jegyében. Petőfi Sándor korai halála ellenére rendkívül nagy életmûvet hagyott hátra, ezért a verseit témájuk szerint csoportosítottuk az alábbiak szerint: tájleíró versek, családi témájú versek, szerelmes versek, társadalmat ábrázoló versek, a forradalom és szabadságharc versei. Tájleíró versek Petőfi életművében jelentős helyet foglalnak el a tájat, természetet bemutató versek. Már a János vitézben is találkoztatok olyan leírásokkal, amelyek a természetet, a hőst körülvevő tájat mutatták be aprólékos részletezéssel. Bár Petőfi sok helyen megfordult élete során, soha nem felejtette el szülőföldjét, annak szépségét. Ezt olyan képszerûen írja le, hogy szinte megelevenedik előttünk a táj. 150
A z alföld (Petőfi Sándor) 1. Mit nekem te zordon Kárpátoknak Fenyvesekkel vadregényes tája! Tán csodállak, ámde nem szeretlek, S képzetem hegyvölgyedet nem járja. 2. Lenn az alföld tengersík vidékin Ott vagyok honn, ott az én világom; Börtönéből szabadúlt sas lelkem, Ha a rónák végtelenjét látom. 3. Felröpűlök ekkor gondolatban Túl a földön felhők közelébe, S mosolyogva néz rám a Dunától A Tiszáig nyúló róna képe. 4. Délibábos ég alatt kolompol Kis-Kunságnak száz kövér gulyája ; Deleléskor hosszu gémü kútnál Széles vályu kettős ága várja. 5. Méneseknek nyargaló futása Zúg a szélben, körmeik dobognak, S a csikósok kurjantása hallik S pattogása hangos ostoroknak. 6. A tanyáknál szellők lágy ölében Ringatózik a kalászos búza, S a smaragdnak eleven szinével A környéket vígan koszorúzza. 7. Idejárnak szomszéd nádasokból A vadlúdak esti szürkületben, És ijedve kelnek légi útra, Hogyha a nád a széltől meglebben. 8. A tanyákon túl a puszta mélyén Áll magányos, dőlt kéményü csárda; Látogatják a szomjas betyárok, Kecskemétre menvén a vásárra. 9. A csárdánál törpe nyárfaerdő Sárgul a királydinnyés homokban; Odafészkel a visító vércse, Gyermekektől nem háborgatottan. 10. Ott tenyészik a bús árvalyányhaj S kék virága a szamárkenyérnek ; Hűs tövéhez déli nap hevében Megpihenni tarka gyíkok térnek. 11. Messze, hol az ég a földet éri, A homályból kék gyümölcsfák orma Néz, s megettök, mint halvány ködoszlop, Egy-egy város templomának tornya. - 12. Szép vagy, alföld, legalább nekem szép! Itt ringatták bölcsőm, itt születtem. Itt borúljon rám a szemfödél, itt Domborodjék a sír is fölöttem. honn: otthon róna: puszta, sík vidék délibáb: a forró levegő által okozott fényjelenség, optikai csalódás gulya: szarvasmarhákból álló nyáj hosszú gémű kút: gémeskút smaragd: zöld színű drágakő királydinnye: tüskés, szúrós növény árvalányhaj: finom, puha, pihés fűféle szamárkenyér: gyomnövény, labdatövisnek is nevezik Kérdések, feladatok 1. Miről vall Petőfi a versben? 2. Milyen ellentétes kép jelenik meg az 1. és a 2. versszakban? 3. Milyen madárral azonosul Petőfi? Szerintetek miért? Alföld (Magyar festő, 1940 körül) 151