A moldvai csángó vallásos folklór kutatása

A moldvai csángó vallásos folklór kutatása I. Kutatástörténeti összefoglaló 1. Az első források: a misszionáriusi jelentések - De Propaganda Fidei (Hitterjesztés Szent Kongregációja, 1622 1884) Marcus Bandinus, Petrus Deodatus (17. század) stb. Forráskiadványok A. Magyar kutatók - Veress Endre munkássága az első világháború előtt kezdődik (Acta et epistolae relationum Transylvaniae Hungariaeque cum Moldavia et Valachia. Collegit et edidit Andreas Veress. Volumen primum. 1468 1540. Budapest, Fontes Rerum Transylvanicarum IV. 1914.), de a világháború és a Trianon után kialakult új helyzet miatt a tervezett forrásgyűjtemény-sorozat megjelentetése elakad. (Veress Endre az Erdélyi Történelmi Források sorozatban további oklevelek tömeges közzétételét tervezte, de a kiadás kivitelezését a történelmi körülmények megakadályozták.) Iratgyűjteménye a csángó okmánytárhoz az MTA Könyvtárának Kézirattárában található. (Ismertetése: Kovách Géza: Veress Endre hagyatéka. In: Europa 3. Annales, 1998. 184 202.) - Benda Kálmán (szerk., bev., jegyz.): Moldvai csángó-magyar okmánytár. I II. Budapest, Magyarságkutató Intézet, 1989. (2. kiad.: Budapest, Teleki László Alapítvány, 2003.) B. Román kutatók - Ioan Bogdan által szerkesztett dokumentumgyűjtemények az első világháború előtt. (Documentele lui Ştefan cel Mare. I II. Bucureşti, 1913.) - Mihai Costăchescu a két világháború között folytatja a forráskiadást (Documentele moldoveneşti înainte de Ştefan cel Mare. I II. Iaşi, 1931 1932.; Documente moldoveneşti de la Ştefan cel Mare. Iaşi, 1933.; Documentele moldoveneşti dela Ştefăniţă Voevod (1517 1527). Iaşi, 1943.; Uő: Documente dela Ştefan cel Mare. Iaşi, 1948.) - A két világháború között megjelent nagy forráskiadvány és tanulmánygyűjtemény a Diplomatarium Italicum című sorozat, amely eredeti nyelven (olasz, latin) ad közre forrásokat. (Diplomatarium Italicum. Documenti raccolti negli archivi italiani. Vol. I IV. Roma, 1925 1939. A kötetekben a misszionáriusok tevékenységével foglalkoznak Gheorghe Călinescu, Pall Francisc és Gh. Vinulescu kísérőtanulmányai.) - A második világháború után kiadott monumentális munka: Holban Maria (red.): Călători străini despre Ţările Române. I X. Bucureşti, Editura Ştiinţifică, 1968 2002. Csángó vonatkozásban különösen fontosak a IV., V.., VII. és VIII. kötetek (pl. misszionáriusi jelentések közlései). 2. A csángók iránti érdeklődés felébredése a magyar reformkorban - A harmincas évek végén az Akadémia tájékozódás végett Moldvába küldi P. Gegő Elek ferenes hitszónokot, aki A moldvai magyar telepekről című, Budán 1838-ban megjelent, térképpel ellátott könyvében közzéteszi jelentését - Gegő Eleket nemsokára Jerney János követi, aki 1844-ben bejárja Moldvát és Besszarábiát, majd két terjedelmes kötetben számol be tapasztalatairól. (Keleti utazása a' Magyarok' őshelyeinek kinyomozása végett. 1844 és 1845. Pesten. I-II. köt. 1851) 3. Petrás Ince János (1813 1886), az első folklórgyűjtő - 1813-ben született Forrófalvában Petrás Ferenc helybeli kántor (diák) gyermekekeként, aki magyar anyanyelvén kívül románul, latinul, sőt olaszul is beszélt. 1

- Középiskola: a kézdivásárhelyi minoriták kantai iskolája. - Teológia: Egerben folytat teológiai tanulmányokat, ahol 1834-ben belép a rendbe. 1836-ban történt felszentelése után rendje szülőföldjére, Moldvába rendeli misszionáriusként, ahol pusztinai, majd 1841-től klézsei plébánosként haláláig szolgál. - 1841. július 19-én: borszékfürdői találkozása Döbrentei Gáborral, az Akadémia volt titkárával: A moldovai magyar papot magas, karcsú szálú ifjú embernek láttam, gyér szakállal, sárgás barna szinben, komoly tekintettel, de midőn szóla, nyájas részvétű lőn alakja. Ez volt Petrás Incze. Másnap reggel együtt ivók a borvizet, s vonszalmamat követvén, vele megismerkedtem, valamint általa, harmad napon, méltóságos püspökével, ki tisztelkedő látogatásomat szívesen viszonzá szállásomon emlékezik az első találkozásra Döbrentei Gábor, aki néhány nap múlva, július 22-én 38 hirtelen összeírt kérdést intéz Petráshoz az moldvai magyarok felől, és kéri, hogy ezekre hazafi indulattal feleljen. A fiatal pusztinai pap, püspöke aláírásával is hitelesítve az adatokat, július 28-án már át is adja a pár nap alatt elkészült válaszokat (Feleletek), melyek nemsokára három részben meg is jelennek a Tudománytár 1942-es évfolyamában. Az emlékezetből írt részletező munka a moldvai helyzet meglepően alapos ismeretéről tanúskodik, kiterjed a népélet csaknem minden területe (történet, gazdaság, szokások, egyházszervezet, műveltségi viszonyok stb.), és azóta a csángó irodalom egyik klasszikusának számít. Erre a tudásra a gyermekkora óta Moldvától távol élő Petrás csak hazatérte után, mindenekelőtt az 1836-1838 közötti Moldva-járásai során tehetett szert. - Levelezés alakul ki az időközben Klézsére helyezett Petrás és Döbrentei között az 1840- es években. A levelezés tárgya: csángó tájszavak, népdalok gyűjtése stb. A Régi Magyar Nyelvemlékek sorozatban Döbrentei által akkortájt kiadott 1466-os tatrosi bibliafordítás nyelvi anyagát Petrásnak kellene összevetnie a XIX. századi élő moldvai nyelvvel. Hátha volna fenn még azok ivadékából, gondolám, egy néprész, mellynél e' fordítások régi nyelvéből még divatoz holmi arra ismertető szerkezet szójárás írja Döbrentei, de ezzel a munkával Petrás sohasem készül el. Kapcsolatuk 1848-ban hirtelen megszakad, Petrás Ince János kapcsolata az Akadémiával is elhidegül, végleg magára marad. Az 1848-1863 közötti másfél évtized a nagy csend, a hallgatás időszaka. - Jerney János 1844 legelején Klézsébe érkezik. Együtt keresik fel Jászvásáron P. Sardi új moldvai missziós püspököt, akivel abba állapodnak meg, hogy folyamodványt intéznek a magyar országgyűléshez a moldvai csángóság megsegítése érdekében. Csakhogy a Jerney és Petrás által megfogalmazott irat hitelesítését később a püspök megtagadja. Az aláírás és pecsét elmaradását egy érvelést nem tartalmazó, szűkszavú latin nyelvű levél adja a klézsei plébános tudtára 1844 júniusában. - Petrás Ince életében az 1861-ben Budapesten megalakult Szent László Társasággal való kapcsolat hoz újabb fordulatot. Az Akadémia helyét az öregedő klézsei pap tudatában ez a moldvai magyarság megsegítésére létrejött egyesület veszi át, amellyel haláláig levelezik, de ez a kapcsolat már nem szellemi természetű. Petrás továbbítja a moldvai egyházközségek kéréseit leginkább templomépítésez szükséges segélyeket, templomi berendezést, miseruhákat, harangokat, könyveket stb. igényelnek fogadja az adományokat, visszaküldi a pénzsegélyek felhasználását nyugtázó iratokat stb. - A magyar nyelvészek látogatásai Klézsében: Munkácsi Bernát, Ballagi Aladár, Kunoss Ignác, Szarvas Gábor stb. - Folklórgyűjtései: Szarvas Gábor, a Magyar Nyelvőr alapító-szerkesztője 1873-ban arra kéri, hogy a lap számára küldjön újabb folklórgyűjtéseket. 1874-1878 között mintegy két tucat közleménye jelenik meg Rokonföldi álnéven. (Főleg népdal- és balladaközlések, tájszavak, helynevek, személynevek, gyümölcsnevek, proverbiumok, mesék, hiedelmek, szokásleírások és találós kérdések). Petrás Ince János kétségkívül a legelső magyar folklórgyűjtő, aki ebbéli tevékenységét sok európai társához hasonlóan a nemzeti eszme 2

szolgálatának jegyében végezte. Kriza Jánost, Erdélyi Jánost és Gyulai Pált messze megelőzve, még 1842-ben tucatnyi olyan klasszikus balladát adott közre a Tudománytárban, melyekről a későbbi gyűjtések fényében bebizonyosodott, hogy ezek a szövegek a magyar balladaköltészet remekművei. A megjelenés évében Kriza, az erdélyi balladagyűjtés nagy úttörője, még csak előfizetési felhívását publikálta a leendő székely népköltési gyűjteményre, és a Vadrózsákat csak 1863-ban sikerült nagy áldozatok árán megjelentetnie. - Öregkori magánya, ínséges állapota. Negyvennyolc esztendei szolgálat után, életének hetvenharmadik évében a napi betévő falatja sincs meg, érzi ereje fogytát, betegség kínozza, ráadásul több ízben ki is rabolják, minden ruháját és kevéske pénzét elviszik. A magányos, öreg plébános jövője teljesen reménytelen. Utolsó leveleiben mégis leginkább az általa nagy nehézségek árán felépített kápotai templom belső berendezésének hiánya búsítja, de önmaga nehéz sorsára is panaszkodik:...az inség itt oly nagy lévén hogy kevés embernek jut mindennap málé hol keressek segedelmet szükségemben nem tudom; nem levén itt valami intézet, magánosoknál pedig hijába zörgetünk. 4-ik kiraboltatásom után nagy ínségben szenvedek betegséggel is meg látogatott a jó Isten. Nem is kell említenem, milly sanyarú, télben betegeskedni, kellő öltöny nélkül, mitül megfosztottak a gonoszok, filléreimtől, és kelméimtől. [...] Hitvány irásomat mentse ki nyavalygó sorsom! Buzgottam, törekedtem a jó Isten háza tisztességére és szent neve dicsiretére: de ha ellett jutalmam legyen áldott szent neve érette Égben, földön, és mindenütt ámen. Örökön öröké! - Halála 1886-ban. A gonosztevők végül életétől is megfosztották. Az ellene elkövetett halálos merénylet után még két hónapig élt, de az öreg hitküldér a felismert rablógyilkosok nevét gyóntatójának, P. Neumann Péter bogdánfalvi plébánosnak nem árulta el, hősi fokon gyakorolva ezzel a keresztényi megbocsátás erényét. 4. A századforduló gyűjtései - Bartók Béla Moldvába készül a csángók közé, de terveit a világháború meghiúsítja. - Kodály Zoltán 1914-ben az öt bukovinai székely faluban gyűjt, de a világháború kitörése miatt ő sem térhet ide vissza. a moldvai csángóság nem kerül be a századforduló nagy gyűjtéseibe, Moldva ismeretlen terület marad - Yrjö Wichmann öt hónapot tölt Szabófalvában 1907-ben. Fő munkája az északi csángó szótár: Wörterbuch des Ungarischen Moldauer Nordcsángó und des Hétfaluern Csángódialektes. Helsinki, 1936. - Wichmann Györgyné Hermann Júlia még élő északi csángómagyar folklórral találkozik, ez a harmincas években már töredékes. Nem történt meg időben a gyűjtés, ez pótolhatatlan. (pl. a hejgetés szövegét csak W.J. jegyezte le.) Tanulmányai: A moldvai csángók szokásaiból. Ethnographia XVIII. 1907. 287 294.; A moldvai csángók babonás hitéből. Ethnographia XVIII. 1907. 213 214., Moldvai csángó mennyegző Szabófalván. Ethnographia 1936. XLVII. 57 65. 5. Gyűjtések a két világháború között * Domokos Pál Péter - 1929-ben és 1931-ben gyűjt Moldvában. - A moldvai magyarság (Csíksomlyó, 1931) 65 népdalt is tartalmaz. A könyv azóta 6 kiadást ért meg. - A Bartók által meghatározott négy zenei dialektus (Dunántúl, Felvidék, Alföld, Erdély) megállapításakor kimaradt Moldva. DPP javasolja, hogy a moldvai népzenét az 5. zenei dialektusnak tekintsék. - a 2. gyűjtőút fonográf hengereit Bartók jegyzi le. * Veress Sándor (zeneszerző és zongoraművész) 3

- 1930 nyarán Bartók Béla és Kodály ösztönzésére a Zeneakadémia friss végzetteként indul moldvai gyűjtőútra. Fonográfffal végzett gyűjtését 60 év múlva adják ki Moldvai gyűjtés címmel. Veress Svájcba emigrált, a Zeneakadémián dolgozott. * Lükő Gábor - 1932-ben és 1933-ban gyűjt Moldvában - Könyve: A moldvai csángók I. A csángók kapcsolatai az erdélyi magyarsággal (Budapest 1936.) (Lásd: Menekülés Romániába. Lükő Gábor a csángóknál. A Dunatáj Alapítvány filmje. Budapest, 2000.) * Balla Péter - Lükő nyomán gyűjt 1934 nyarán Moldvában (eljut Bukovinába is), hogy pótolja Lükő megsemmisült felvételeit. - Anyagát szintén Bartók jegyzi le a fonográf hengerekről. * 1938-ban az Eukarisztikus Világkongresszusra néhány moldvai csángó énekest hoznak Budapestre. A Magyar Rádióban készítenek hangfelvételeket velük (Bartók, Lajtha, Veress, Domokos) Közzétételük: Pátria lemezek sorozatban Összefoglalva: 1. A harmincas évek fő célkitűzése a népzene-, népdal és balladagyűjtés (Domokos Pál Péter, Veress Sándor, Lükő Gábor, Balla Péter stb.). A népzene és műzene határán elehelyezkedő vallásos népénekekre még kevés figyelmet fordítanak, ti. nem tartják archaikusnak és autentikusnak ezt a műfajt. A liturgikus eredetűnek tartott imádságok lejegyzését nem tartják fontosnak. Prózai műfajok (mese, legenda, látomás stb.) gyűjtése lévén, hogy ezek hosszabb terjedelműek a technikai feltételek hiánya miatt még nem lehetséges. 2. A dallamrögzítés a gyűjtés alapkövetelményévé válik (kottázás, fonográf). Az archiválás igénye. 3. Az északi csángók körében történt gyűjtések egy azóta megsemmisült kultúrát rögzítettek. (Veress, Lükő, Balla) 6. Kolozsvári intézményes kutatások az 50-es és 60-as években - Intézmények: Folklór Intézet + Bolyai Egyetem magyar nyelvészeti és irodalomtudományi tanszékei 1949 1956 közötti közös terepmunka a. Nyelvtudomány - Módszer: nyelvföldrajzi kutatások (a kolozsvári nyelvföldrajzi iskola) - Képviselői: Szabó T. Attila, Gálffy Mózes, Márton Gyula, Bura László, Kósa Ferenc, Vöő István, Zsemlyei János, Murádin László, Péntek János, Lőrinczy Réka Összegző munkák: * GálffyMózes Márton Gyula Szabó T. Attila: A moldvai csángó nyelvjárás atlasza. I II. Budapest, 1991. * Márton Gyula Péntek János Vöő István: A magyar nyelvjárások román kölcsönszavai. Buk., 1977. b. Folklorisztikai kutatások - Összegző munka: Faragó József Jagamas János Szegő Júlia (szerk.): Moldvai csángó népdalok és népballadák. Buk. 1954. - A régi gyűjtésekből jelent meg később: o Faragó József-Jagamas János (szerk.): Romániai magyar népdalok. Buk., 1974. 4

o Szenik Ilona: Erdélyi és moldvai magyar siratók, siratóparódiák és halottas énekek. Bukarest Kolozsvár, 1996. Jagamas János gyűjtéséből közöl néhány moldvai halottas éneket is. o Zakariás Erzsébet (szerk.): Vót, hol nem vót. Moldvai csángó népmesék. Kolozsvár, Koinónia, 2009. Az 1962 előtt keletkezett gyűjtés Faragó Józseftől (mintegy 2/3 része) és társaitól származik. Vallásos tartalmú szövegek (legendamese) is vannak benne. - Jagamas János: Beiträge zur Dialektfrage der ungarischen Volksmusik in Rumänien. In: Studia memoriae Bélae Bartók sacra. Budapest 1956. = Benne J. J. megerősíti Domokos P. P. hipotézisét az 5. magyar zenei dialektusról Moldvában. c. Tárgyi néprajz, anyagi kultúra - Összegző munka: Kós Károly, Dr. Szentimrei Judit Nagy Jenő, Dr.: Moldvai csángó népművészet. Buk., 1981. - Dr. Kós Károly: Csángó néprajzi vázlat. In: Tájak, falvak, hagyományok. Buk. 1994. Összegzés: - A kor ideológiai viszonyai miatt továbbra sincs számottevő gyűjtés a vallási néprajz területén. A gyűjtések elvétve tartalmaznak vallásos tartalmú folklóralkotásokat. - Az ekkor gyűjtött népzenei anyagból jelennek meg korabeli és későbbi kiadványok. Például: Faragó József Jagamas János (szerk.): Moldvai csángó népdalok és népballadák. Bukarest, 1954.; Faragó József Jagamas János (szerk.): Romániai magyar népdalok. Bukarest, 1974. - Jagamas János fonográfos majd magnószalagos siratóének-gyűjtései 1949-től (Kolozsvári Folklór Intézet, MTA Zenetudományi Intézet archívuma) 7. Magyarországi kutatások a világháború után a. Gyűjtések a kitelepült csángóktól - Mese- és mondagyűjtés (Dégh Linda, Kovács Ágnes, Lammel Annamária), hiedelemgyűjtés (Diószegi Vilmos, Bosnyák Sándor), archaikus népi ima (Erdélyi Zsuzsanna), nyelvészeti gyűjtés (Hegedűs Lajos) - Hegedűs Lajos: Moldvai csángó népmesék és beszélgetések. Népnyelvi szövegek moldvai telepesektől. Budapest, 1952. b. Domokos Pál Péter munkássága - Főműve: A moldvai magyarság. Csíksomlyó, 1931. (később még 5 kiadás!) - A Magyarországra kitelepített moldvai csángók (és bukovinai székelyek) között végez gyűjtést. Ugyanitt gyűjtenek még: Rajeczky Benjamin, Kiss Lajos stb. Lásd: Domokos Péter Rajeczky Benjamin: Csángó népzene I III. Budapest, 1956, 1961, 1991. (újabb, reprint kiadása is van) - Az...édes Hazámnak akartam szolgálni (Budapest, 1979.) című monumentális kötetben bevezető történeti összefoglaló, jegyzetek stb. kíséretében kiadja Kájoni János Cantionale Catholicum című gyűjteményét Az eredeti kötet Csíksomlyón jelent meg 1676- ben, 1719-ben és 1805-ben dallamközlések nélkül. Domokos Pál Péter XVIII XIX. századi kéziratos énekeskönyvek és népi gyűjtések alapján rekonstruálja a dallamok egyrészét. (Ugyanez a kötet tartalmazza Petrás Incze János 1842-ben megjelent Tudósításainak új kiadását.) - Uő: Bartók Béla kapcsolata a moldvai csángó magyarokkal. Népdalok, népmesék, népszokások, eredetmondák a magyar nyelvterület legkeletibb részéről. Budapest, 1981. 5

c. Zene, tánc o Martin György: Csángótáncok. In: Magyar néptánchagyományok. Budapest, 1980. o Martin György: Magyar táncdialektusok. In: Magyar Néprajz IV. Budapest, 1990. o Martin György: A keleti vagy erdélyi táncdialektus. In: Felföldi László Pesovár Ernő (szerk.): A magyar nép és nemzetiségeinek tánchagyománya. Budapest, 1997. o Berlász Melinda Demény János Terényi Ede: Veress Sándor. Budapest, 1982. 8. Kallós Zoltán, a folklórgyűjtő - A gyűjtések főleg budapesti archívumokban lelhetők fel. (A megjelent hanglemezek, CD-kiadványokról összefoglaló kimutatás: Pávai István: Moldvai magyar folklór hangzó kiadványokon. In: Uő: Zene, vallás, identitás a moldvai magyar népéletben. Tanulmányok, interjúk. Budapest, 2005. 192 207.) - Megjelent munkái: o Balladák könyve. Élő hazai magyar népballadák. Szabó T. Attila gondozásában. Bukarest, 1970. (később több kiadása) o Új guzsalyam mellett. Éneklettem én özvegyasszon Miklós Gyurkáné Szályka Rózsa hetvenhat esztendős koromban Klézsén Moldvában. Lejegyezte, bevezetővel és jegyzetekkel ellátta Kallós Zoltán. Bukarest, 1973. (hanglemez melléklettel) o Ez az utazólevelem. Balladák új könyve. Budapest, 1996. (8 hangzókazettával) Gyűjtése a legnagyobb minden korábbihoz képest. A Balladák könyve 259 balladájának és balladás dalának mintegy felét Molvában gyűjtötte (120 ballada 36 énekestől 14 faluból). Szabó T. Attila az előszóban kiemeli, hogy Kallós kitágította mind a gyűjtés földrajzi körét, mind a dallamok körét, új dallamokat találva meg. 9. Más gyűjtések 1990 előtt Bosnyák Sándor - A moldvai magyarok hitvilága. Budapest, 1980. - Magyar Biblia. Budapest, 2001. Halász Péter - A moldvai csángó magyarok hiedelmei. Budapest, General Press Kiadó, é. n. [2005] - Növények a moldvai magyarok hagyományaiban és mindennapjaiban. General Press Kiadó, Budapest, 2010. - Bokrétába kötögetem vala. A moldvai magyarok néprajzához. Budapest, 2002. Seres András - Seres András Szabó Csaba: Csángómagyar daloskönyv. Moldva 1972 1988. Budapest, é. n. [1991] Szegő Júlia - Ismeretlen moldvai nótafák. Budapest, 1988. Szenik Ilona - Erdélyi és moldvai magyar siratók, siratóparódiák és halottas énekek. Bukarest Kolozsvár, 1996. 6

Pozsony Ferenc - Szeret vize martján. Kolozsvár, 1994. (Lőrinc Györgyné Hodorog Luca személyi monográfiája) 10. További vallási néprajzi kutatások, szövegközlések Virt István - Elszakasztottad a testemtől én lelkemet A moldvai és a Baranya megyei csángók halottas szokásai és hiedelmei. Kolozsvár, 2001. (Kriza Könyvek 8.) Csoma Gergely - Varázslások és gyógyítások a moldvai csángómagyaroknál. Pomáz, 2000. Harangozó Imre - Krisztusz háze arangyosz... Archaikus imák, ráolvasások, kántálók a gyimesi és moldvai magyarok hagyományából. Újkígyós, Ipolyi Arnold Népfőiskola, 1998. - Transzcendens trambulin. Korunk felfogása és a moldvai csángók hagyományai az utolsó átmenet rítusrendjével kapcsolatban. Újkígyós, Ipolyi Arnold Népfőiskola, 2010. Tánczos Vilmos - Gyöngyökkel gyökereztél. Gyimesi és moldvai archaikus imádságok. Csíkszereda (2. kiad., 1996.) - Csapdosó angyal. Moldvai archaikus imádságok és életterük. Csíkszereda, Pro-Print Könyvkiadó, 1999. - Nyiss kaput, angyal! Moldvai csángó népi imádságok. Archetipikus szimbolizáció és élettér. Budapest, Püski Kiadó, 2001. Iancu Laura - Johófiú Jankó. Magyarfalusi csángó népmesék és más beszédek. Budapest, 2002. - Helyi vallás a moldvai Magyarfaluban. Néprajzi vizsgálat. Doktori disszertáció. Pécs, 2012. Peti Lehel - A moldvai csángók vallásossága. Hagyományos világkép és modernizáció című kötetében. Budapest, Lucidus Kiadó, 2008. - A moldvai csángók népi vallásosságának imagisztikus rítusai. Kolozsvár, Nemzeti Kisebbségkutató Intézet, 2012. II. A moldvai csángó népi vallásosság kutatásának területei 1 (fakultatív jellegű olvasmány, csak tájékozódás végett) A vallás a hagyományos világban az élet minden területét meghatározta, az egész társadalmi lét voltaképpen a vallás függeléke volt. Ezért a társadalom vallásos mentalitására a népi kultúra minden kutatójának tekintettel kellett lennie. A kultúra integrált jellege folytán a vallásos folklórműfajok a hagyományos világban az élet leghétköznapibb területein is megjelentek: a vallás a hétköznapokat és az ünnepnapokat is meghatározta, az időhöz és a térhez való egész viszonyulás alapvetően vallásos jellegű volt. Elég arra utalni, hogy a parasztélet erkölcsi normáit kifejező proverbiumok, narratívák, továbbá a kalendarisztikus és az emberélet fordulóihoz kapcsolódó szokások mind vallásos tartalmúak. A világképet alkotó hiedelemvilágot átszövi a vallás, illetve talán fordítva: a népi vallásos világképben jelen vannak a hiedelemelemek, egyetlen tudati rendszert alkotva. A vallásos mentalitás a tárgyhasználatot is meghatározza, és a tárgyi kultúra díszítményein is megjelenik. 1 A vázlatnek ez a része bővített formában megjelent nyomtatásban is: A moldvai csángók népi vallásosságának kutatása. In: S. Lackovits Emőke Szőcsné Gzada Enikő: Népi vallásosság a Kárpátmedencében. Sepsiszentgyörgy Veszprém, 2007. II. 311 338. 7

2. 1. Az idő megszentelése Az emberélet fordulóinak szokásai, amelyeknek vallásos tartalma rendkívül erős, a csángó néprajzi kutatások kezdete óta élénken foglalkoztatják a kutatókat. Különösen a lakodalmi szokások kutatásának nagy a néprajzi irodalma: Wichmanné Hermann Júlia 2, Domokos Pál Péter 3, Kallós Zoltán 4, Dr. Kós Károly 5, Seres András 6, Pozsony Ferenc 7, János-Szatmári Ildikó 8 foglalkoztak ezzel a témával. A születéshez kapcsolódó hiedelmek és vallásos képzetek kutatása csak az utóbbi időben kezdődött el, főleg fiatal néprajzkutató(nő)k terepmunkájának köszönhetően. Ezen a területen kiemelkedő jelentőségű Benedek H. Erika monográfiája 9 és egy ezt megelőző tanulmánya 10 egy csángó falu (Csík) születési szokásairól és hiedelmeiről. Rajta kívül még Nagy Emőke 11 közölt kutatási eredményeket (Pusztinában végzett gyűjtés alapján). Nagy Janka Teodóra egyik tanulmánya 12 a külsőrekecsini keresztapaság intézményének társadalomnéprajzi, pontosabban jogi vonatkozásait mutatja be. A halottkultusz és halottas szokások kutatásának már vannak előzményei, hiszen idevágó szórványos adatokkal már a XVII XVIII. századi misszionáriusi jelentésekben, majd a XIX. században Moldvában járó magyar utazók munkáiban is találkozhatunk. A téma első módszeres kutatója Balogh Ödön volt, aki 1933-ban az Erdélyhez legközelebb eső moldvai csángó falu, Románcsügés kultúráját tanulmányozta, de elkészült munkáját csak egy évtized múltán sikerült megjelentetnie. 13 A pusztinai temetkezési szokásokról és vallásos képzetekről Mohay Tamás 14 és Nyisztor Tinka 15 közöltek tanulmányokat. Harangozó Imre két idevágó 2 Wichmanné Hermann Júlia: Moldvai csángó mennyegző Szabófalván. Ethnographia XLVII. 1936. 57 65. (Újraközölve: In: Harangozó Imre szerk.: Ott hul éltek vala a magyarok... Válogatás az észak-moldvai magyarság népi emlékezetének kincsestárából. Újkígyós, 2001. 133 140.) 3 Domokos Pál Péter: Lakodalom Trunkon. In: Uő: A moldvai magyarság. Budapest, 2001. 6. kiad., 457 474.; Uő.: Csángómagyar lakodalom. In: Péterbencze Anikó (szerk.): Moldovának szíp táiaind születem... Jászberény, 91 94. 4 Kallós Zoltán: Lakodalom előtti szabogatás a moldvai magyarok közt. Ethnographia XCVIII. 1987. 2 4. 350 359. 5 Dr. Kós Károly: Moldvai csángó menyegző (1949). In: Pozsony Ferenc (szerk.): Kriza János Néprajzi Társaság Évkönyve 5. Dolgozatok a moldvai csángók népi kultúrájáról. Kolozsvár, 1997. 73 95. 6 Seres András: Nyirász [sic!] után indultunk. Művelődés XXIX. 1975. 3. 59 62.; Uő: Moldvai magyar lakodalmi szokások. Néprajzi Látóhatár III. 1994. 1 2. 89 114. 7 Istók György Pozsony Ferenc: Lakodalom a moldvai Klézsén. Művelődés XLI. 1992. 12. 34 36. 8 János-Szatmári Ildikó: A moldvai csángó lakodalom szokásvariánsai. In: Szabó Á. Töhötöm (szerk.): Életutak és életmódok. Kolozsvár, Kriza János Néprajzi Társaság, 2002. 110 128. 9 Benedek H. Erika: Út az életbe. Világképelemzés csángó és székely közösségek születéshez fűződő hagyományai alapján. Kolozsvár, Stúdium Könyvkiadó, 1998. 10 Benedek H. Erika: A terhesség, szülés, csecsemőgondozás múltja és jelene egy moldvai csángó faluban. In: Pozsony Ferenc (szerk.): Kriza János Néprajzi Társaság Évkönyve 5. Dolgozatok a moldvai csángók népi kultúrájáról. Kolozsvár, 1997. 56 72. 11 Nagy Emőke: Megszabadultak. A szülés szokásköre és hiedelmei egy moldvai székelyes csángó településen. In: Szabó Á. Töhötöm (szerk.): Lenyomatok 2. Fiatal kutatók a népi kultúráról. Kriza János Néprajzi Társaság. Kolozsvár, 2003. 175 187. 12 Nagy Janka Teodóra: A keresztapaság a külsőrekecsini csángóknál. Néprajzi Látóhatár III. 1994. 1 2. 115 124. 13 Balogh Ödön: Néprajzi jegyzetek a csügési magyarokról. Kolozsvár, Erdélyi Tudományos Füzetek 136. Szerk. Szabó T. Attila.1942.1 38. (Megjelent még: Erdélyi Múzeum XLVII. 1942. 1. 29 46.) 14 Mohay Tamás: Temetés a moldvai Frumószában. Művelődés XLII. 1993. 11. 41 45. (Megjelent még: Pozsony Ferenc szerk.: Kriza János Néprajzi Társaság Évkönyve 5. Dolgozatok a moldvai csángók népi kultúrájáról. Kolozsvár, 1997. 27 35. Továbbá: Moldvai Magyarság X. 2000. 10. 12 13.) 15 Nyisztor Tinka: Rendes temetések Pusztinában. A szokás szerepe a hagyományos kultúrában. Pozsony Ferenc (szerk.): Kriza János Néprajzi Társaság Évkönyve 5. Dolgozatok a moldvai csángók népi kultúrájáról. Kolozsvár, 1997. 106 122. 8

tanulmányának 16 adatai különböző csángó falvakból, jelentős részben az északi csángóktól, származnak. A halottkultusz és a halottas szokások témájának legkövetkezetesebb kutatója Virt István, aki több moldvai faluban végzett gyűjtést, és a Magyarországra kitelepedett csángók halottkultuszában bekövetkezett változásokat is megvizsgálta. A témakör monografikus igényű feldolgozását végezte el az 2001-ben megjelent kötetében 17, amit ugyanebben a tárgykörben közölt tanulmányok hosszú sora 18 előzött meg. Még nincs monografikus igényű összefoglalása az egyházi év ünnepei megélésének, de tanulmányok egész sora foglalkozik a karácsonyi ünnepkör (Domokos Pál Péter 19, Faragó József 20, Pozsony Ferenc 21, Csoma Gergely 22 ), a nagyböjti és húsvéti ünnepkör (Domokos Pál Péter 23, Halász Péter 24, Nyisztor Tinka 25, Ősz Erős Péter 26, Duma Dániel 27 ) 16 Harangozó Imre: Úgy ment keresztül a világ Adalékok a moldvai magyarok lélekképzetének és temetési szokásainak a vizsgálatához. Turán IV. 2001. 3. 63 78.; Uő: Halott körüli szokások a moldvai magyarok hagyományaiban. In: Harangozó Imre (szerk.): Ott hul éltek vala a magyarok... Válogatás az észak-moldvai magyarság népi emlékezetének kincsestárából. Újkígyós, 2001. 153 180. 17 Virt István: Elszakasztottad a testemtől én lelkemet A moldvai és a Baranya megyei csángók halottas szokásai és hiedelmei. Kolozsvár, 2001. (Kriza Könyvek 8.) 18 Virt István: Halottas szokások és hiedelmek a Baranya megyében élő moldvai csángóknál. Janus Pannonius Múzeum Évkönyve. 34. (1989) Pécs, 1990. 227 238.; Uő: Egy moldvai magyar község (Pusztina) halottas szokásai. In: Fejős Zoltán Küllős Imola (szerk.): Vallásosság és népi kultúra a határainkon túl. Budapest, 1990. 132 145.; Uő: Halottas szokások változásainak vizsgálata Pusztinán és a Baranya megyében élő csángóknál. In: Halász Péter (szerk.): A Duna menti népek hagyományos műveltsége. Budapest, 1991. 649 654.; Uő: Csángó halotti szokások. Téka (Budapest, Almássy Téri Szabadidőközpont kiadványa) 12. sz. 24 31.; Uő: Megszabadultam már a testi haláltól. A moldvai csángók lélekhite. In: Péterbencze Anikó (szerk.): Moldovának szíp táiaind születtem... Jászberény, 1993. 60 67.; Uő: Halál és emlékezés. Halottak napi szokások a Bákó megyei Pusztinában. Néprajzi Látóhatár III. 1994. 1 2. 125 134.; Uő: A migráció hatása a moldvai csángók halottas szokásainak és hiedelmeinek hagyományozódására. In: Halász Péter (szerk.): Csángó sorskérdések. Lakatos Demeter Egyesület. Budapest, 1997. 31 40.; Uő: Elszakasztottad a testemtől én lelkemet. Közösségi szereprendszer a moldvai csángók halottas szokásainak és hiedelmeinek hagyományozódásában. Kharón. II. 1998. 2. 55 77.; Uő: A halottkultusz hagyományozódásának szociálpszichológiai vizsgálata a moldvai csángó közösségekben. In: Pócs Éva (szerk.): Lélek, halál, túlvilág. Vallásetnológiai fogalmak tudományközi megközelítésben. Budapest, Balassi Kiadó, 2001. 311 317. 19 Domokos Pál Péter: Az onesti Betlehemes-játék. In: Uő: A moldvai magyarság. Budapest, 2001. 450 453. (6. kiad.) 20 Faragó József: A szabófalvi hejgetés emlékei. Erdélyi Múzeum LVIII. 1996. 1 2. 94 103.; Uő: A hejgetéstől az urálásig. Egy moldvai csángómagyar népszokás elrománosodása és eltűnése. Honismeret XXIV. 1996. 6. 53 64.; Uő: Újév a moldvai Gyoszényban. In: Pozsony Ferenc (szerk.): Kriza János Néprajzi Társaság Évkönyve 5. Dolgozatok a moldvai csángók népi kultúrájáról. Kolozsvár, 1997. 286 302. 21 Pozsony Ferenc: Újesztendőhöz kapcsolódó szokások a moldvai csángóknál. Néprajzi Látóhatár III. 1994. 1 2. 151 166. (Megjelent még: In: Uő: Adok nektek aranyvesszőt. Dolgozatok erdélyi és moldvai népszokásokról. Csíkszereda, 123 134.) 22 Csoma Gergely: Karácsonyi megéneklés Moldvában. Honismeret. XXVIII. 2000. 6. 65 66. 23 Domokos Pál Péter: Dies concussionis ovorum. Ethnographia. LXXXV. 1974. 2 3. 384 389. 24 Halász Péter: A moldvai magyarok egy régi étele. Zsufa. Ethnographia LXXXIV. 1973. 3. 341 345. (A tanulmány egy kendermagból vagy egyéb olajos magvakból készült régi böjtös étel kultúrtörténetét mutatja be.); Uő: Adatok a moldvai magyarok kecskemaszkos játékához. In: Viga Gyula (szerk.): Kultúra és tradíció I. Tanulmányok Ujváry Zoltán tiszteletére. Miskolc, 1992. 173 179.; Uő: Húshagyótól virágvasárnapig. Húsvéti népszokások a moldvai csángómagyaroknál. Erdélyi Magyarság XXXVII. 1999. 19 23.; Uő: A moldvai magyarok tavaszi ünnepköréről. In: Czégényi Dóra Keszeg Vilmos (szerk.): Kriza János Néprajzi Társaság Évkönyve 8. Kolozsvár, 2000. 233 275.; Uő: Vízbevető hetfő a moldvai magyaroknál. Néprajzi Látóhatár IX. 2000. 3 4. 425 435.; Uő: A húsvéthoz kapcsolódó vallási népszokások a moldvai csángóknál. In: Lackovits Emőke, S. Mészáros Veronika (szerk:): Népi vallásosság a Kárpát-medencében 5. Konferencia Pápán 1999. június 22 24. I II. Veszprém, 2001. I. 315 322.; Uő: Vadon termő növények a moldvai csángók böjtös étkezésében. Turán V. 4. 63 66. (Megjelent még: In: Uő: Nem lehet nyugtunk. Esszék, gondolatok, útirajzok a moldvai magyarokról. Budapest, Magyar Napló, 194 200.); Uő: A csíki karácsony Székelyföld VIII. 2004. 1. 63 65. A tanulmányok többsége megjelent Halász Péter gyűjteményes tanulmánykötetében: Bokrétába kötögetem vala. A moldvai magyarok néprajzához. Budapest, Európai Folklór Intézet, 2002. 9

vallásos szokásaival, illetve az ezek hátterében álló vallásos képzetekkel. A halottak napi megemlékezésekről Virt István előbb idézett munkái mellett Nyisztor Tinka egyik tanulmányából 28 tájékozódhatunk. Fazakas M. Izabella az egyházi év legfontosabb ünnepeinek kultuszformáit igyekszik röviden bemutatni egy déli csángó faluban, Bogdánfalvában. 29 Amint látjuk, a nagyobb egyházi ünnepek vallásos folklórját többen is kutatták, de a gyűjtések mind tematikai, mind táji-földrajzi vonatkozásban meglehetősen egyenetlenek. A hétköznapok vallásos megnyilvánulásainak kutatására a kutatók nem fordítottak elég figyelmet. Kifejezetten a mindennapi élet különböző vallásos jelenségeiről szóló, a csángó kultúra egészére érvényes, talán túlontúl is általános megállapításokat tartalmaz a szociológus Detrichné Török Zsuzsa tanulmánya. 30 2. 2. A tér megszentelése A szakrális térszerkezet és a tér vallásos objektumainak vizsgálatával mindössze néhány tanulmány foglalkozik, rendszerint egy-egy faluban végzett kutatás alapján. Fazakas M. Izabella egy tanári fokozati dolgozatban 31 írta le egy csángó falu (Bogdánfalva) szakrális térszerkezetét. Halász Péter a budapesti ELTE Magyar Névtani Dolgozatok sorozatában nyolc csángó falu helynévanyagát adta közre 32 a hozzájuk tartozó népi magyarázatok kíséretében, amelyek között bőven akadnak vallásos jellegűek is. Alig tudunk valamit a csángó falvak temetőiről. A pusztinai temető növényvilágáról Pálfalvi Pál közölt egy tanulmányt 33, Csoma Gergely pedig egy rövid közleményben 34 Petrás Ince János édesapjának fakeresztjét írja le, ami a nagypataki régi temető fakápolnájában lelhető fel. A temetőkultuszra vonatkozó adatokat találunk továbbá Virt István és Nyisztor Tinka több a vallásos népszokások kapcsán előbb már említett munkájában. 2. 3. Búcsújárás, szentkultusz A moldvai csángók búcsús gyakorlatának vizsgálatával, különösen a Csíksomlyóhoz fűződő, nagy történelmi múltra visszatekintő kapcsolatokkal, valamint a kegyhelyhez kapcsolódó Mária-tisztelettel többen is foglalkoztak. Az elkészült tanulmányok jelentős része 25 Nyisztor Tinka: Az írott tojás szerepe a pusztinai húsvéti szokásokban. Néprajzi Látóhatár III. 1994. 1 2. 167 170. 26 Ősz [Erős] Péter: A pusztinaiak húsvéti szokásaiból. Moldvai Magyarság 1992. 23., 1., 4. 27 Duma Dániel: A húsvéti ünnepkörhöz tartozó szokások a moldvai magyaroknál. Moldvai Magyarság XV. 2005. 2. [sic! helyesen: 3.] (166.) 7 10. 28 Nyisztor Tinka: A gyertya használata Mindenszentek és Halottak napján Pusztinában. In: Pozsony Ferenc (szerk.): Kriza János Néprajzi Társaság Évkönyve 5. Dolgozatok a moldvai csángók népi kultúrájáról. Kolozsvár, 1997. 113 122. 29 Fazakas M. Izabella: Szakrális tér és idő Bogdánfalván. Tanári fokozati dolgozat. BBTE, Magyar Néprajz és Antropológia Tanszék, Kolozsvár, 1996.; Uő: Az egyházi év ünnepei Bogdánfalvában. In: Pozsony Ferenc (szerk.): Kriza János Néprajzi Társaság Évkönyve 5. Dolgozatok a moldvai csángók népi kultúrájáról. Kolozsvár, 1997. 324 341. 30 Detrichné Török Zsuzsa: Kultúra és szakralitás a moldvai csángóknál. Szociológia 1990. 3 4. 223 236. 31 Fazakas M. Izabella: Szakrális tér és idő Bogdánfalván. BBTE, Magyar Néprajz és Antropológia Tanszék, Kolozsvár, 1996. 32 Halász Péter: Magyarfalu helynevei. Budapest, ELTE, 1981. (MND 19.); Uő: Lészped helynevei. Budapest, ELTE, 1983. (MND 26.); Uő: Ónfalva (Onyest) helynevei. Budapest, ELTE, 1983. (MND 32.); Uő: Klézse (Kleja) helynevei. Budapest, ELTE, 1986. (MND 58.); Uő: Pusztina (Pustiana) helynevei. Budapest, ELTE, 1987. (MND 68.); Uő: Lábnyik (Vladnic) helynevei. Budapest, ELTE, 1994. (MND 130.); Uő: Külsőrekecsin helynevei (Fundu Răcăciuni). Budapest, ELTE, 1994. (MND 139.); Uő: Szabófalva helynevei (Săbăoani). Budapest, ELTE, 1997. (MND 143.) 33 Pálfalvi Pál: A pusztinai temető növényvilágáról. In: Pozsony Ferenc (szerk.): Kriza János Néprajzi Társaság Évkönyve 5. Dolgozatok a moldvai csángók népi kultúrájáról. Kolozsvár, 1997. 123 149. 34 Csoma Gergely: Petrás emlék Nagypatakon. Néprajzi Látóhatár II. 1993. 1 2. 233 235. 10

a csíksomlyói búcsús út vallási néprajzi és művelődéstörténeti vonatkozásait tárta fel (lásd Barna Gábor 35, Lengyel Zsolt 36, Mohay Tamás 37, Tánczos Vilmos 38, Gaza Enikő Benedek H. Erika 39, Harangozó Imre 40 munkáit), más szerzők pedig a Csíksomlyóhoz fűződő kapcsolatokat inkább a közösségi identitás oldaláról vizsgálták (Borbély Éva 41, Fosztó László 42 ). Két kisebb tanulmány (Limbacher Gábor 43, Stekovics Rita 44 ) a bukovinai zarándokhely, Cacica Nagyboldogasszony napi búcsújának csángó vonatkozásait tárja fel. A moldvai csángó falvak templombúcsúiról Borbély Éva készített összefoglaló igényű tanulmányt 45, de ennek a nagy jelentőségű kérdéskörnek részletes, átfogó igényű bemutatatása még várat magára. Egyelőre sem a templombúcsúk történeti vonatkozásairól, sem a lokális közösségi identitás alakulásában játszott szerepükről nem tudunk eleget. A kutatók körében meg-megújuló érdeklődés mutatkozik a moldvai templomok magyar védőszentjeinek kultusza iránt (lásd Magyar Zoltán 46, Halász Péter 47, P. Jáki Sándor Teodóz 48, Hajdú-Demeter Dénes 49 tanulmányait). 2. 4. Szentségek, szentelmények, szakrális tárgyak A szentségek (keresztség, bérmálás, gyónás-áldozás, papi primícia, utolsó kenet, házasság) felvételéhez kapcsolódó népi képzetek kutatásának elenyészően kicsi a néprajzi irodalma. Szórványos adatokat találunk ugyan az emberélet nagy fordulóihoz (születés 35 Barna Gábor: Moldvai magyarok a csíksomlyói búcsún. In: Halász Péter (szerk.): Megfog vala apóm, szokcor kezemtül... Tanulmányok Domokos Pál Péter emlékére. Budapest, 1993. 45 61. 36 K. Lengyel Zsolt: Katolischer Glaube und ungarische Muttersprache. Zur Wallfahrt in Csíksomlyó. Ungarn Jahrbuch 15. München, 1987. 210 218.; Uő: Hozzászóllás a csíksomlyói búcsú kérdéséhez. Új Erdélyi Múzeum 1990. 1 4. 74 82. (Megjelent még: Művelődés 1991/2 3. 14 18.) 37 Mohay Tamás: Moldavian Hungarians in Csíksomlyó at Pentecost. Hungarian Heritage. Vol. 3. Budapest, 2002. 56 68.; Uő: Csíksomlyói kolduló ferencesek Moldvában 1858 59-ben. In: Czövek Judit (szerk.): Imádságos asszony. Tanulmányok Erdélyi Zsuzsanna tiszteletére. Budapest, Gondolat Kiadói Kör Európai Folklór Intézet, 2003. 168 189. 38 Tánczos Vilmos: Adatok a csíksomlyói kegyhely búcsújáró hagyományainak ismeretéhez. In: S. Lackovits Emőke (szerk.): Népi vallásosság a Kárpát-medencében. I. Veszprém, 1991. 136 158.; Uő: A moldvai csángók pünkösd hajnali keresztútjárása a Kis-Somlyó hegyen. In: Asztalos Ildikó (szerk.): Hazajöttünk. Pünkösd Csíksomlyón. Kolozsvár, 1992. 40 45. 39 Gazda Enikő Benedek H. Erika: Pusztinaiak csíksomlyói búcsújárása 1993-ban. In: Pozsony Ferenc (szerk.): Kriza János Néprajzi Társaság Évkönyve 5. Dolgozatok a moldvai csángók népi kultúrájáról. Kolozsvár, 1993. 259 285. 40 Harangozó Imre: Jertek kössünk Máriának szűzfejére koszorút... A csíksomlyói búcsújárásról. Turán IV. 2001. 3. 79 85. 41 Borbély Éva: Fényes vót, úgy rebegett... Csíkfalusi búcsújárók Csíksomlyón. In: Lukács János (szerk.): Változás diákszemmel. Kolozsvár, 1994. 59 62. 42 Fosztó László: Csíksomlyó és Barát. In: Pozsony Ferenc (szerk.): Csángósors. Moldvai csángók a változó időkben. A Magyarságkutatás Könyvtára XXIII. Budapest, 1999. 103 111. 43 Limbacher Gábor: A moldvai magyarok kácsikai búcsújárása Nagyboldogasszony ünnepekor. In: Halász Péter (szerk.): Megfog vala apóm szokcor kezemtül... Budapest, 1993. 95 100. 44 Stekovics Rita: Cacica a magyar misés búcsú Bukovinában. In: Lukács János (szerk.): Változás diákszemmel. Kolozsvár, 1994. 53 58. 45 Borbély Éva: Templombúcsúk Moldvában. In: Pozsony F. (szerk.): Csángósors. Moldvai csángók a változó időkben. A Magyarságkutatás Könyvtára XXIII. Budapest, 1999. 113 118. 46 Magyar Zoltán: Szent István alakja a moldvai magyar néphagyományban. Honismeret 1997. 4. 3 8.; Uő: A húshagyat. Adalékok egy csángó Szent László-mondához. Ethnographia CIX. 1998. 1. 205 213. Moldvai csángó adatokat találunk továbbá a szerző Szent László a magyar néphagyományban (Budapest, 1998.) és Szent István a néphagyományban. Budapest, 2000.) című köteteiben is. 47 Halász Péter: Szent István király templomai a régi Etelközben. In: Bokrétába kötögetem vala. A moldvai magyarok néprajzához. Budapest, Európai Folklór Intézet, 2002. 49 55.; Uő: A kickófalvi Szent István szobor. Honismeret XXV. 1997. 4. 8. 48 P. Jáki Sándor Teodóz: Csángókról, igaz tudósítások. Budapest, 2002. 101 107. (a Szent István-kultuszról), 158 166. (a Szent László-kultuszról) 49 Hajdú-Demeter Dénes: A moldvai magyarság védőszentjei. Új Ember, 1988. jan. 11. 11

házasság halál) kapcsolódó szokásokról szóló előbb felsorolt tanulmányokban, de kifejezetten ilyen céllal készült kutatásokra nem került sor. Valamivel jobb a helyzet a szentelmények néprajzi kutatása terén. A halottkultusszal kapcsolatos szentelményekről (pl. szentelt gyertya, szenteltvíz, növényi szentelmények stb.) a halottas szokások kutatói (Virt István, Harangozó Imre, Nyisztor Tinka stb.) 50 tájékoztatnak. A csíksomlyói búcsúról hazavitt növényi szentelményekkel Tánczos Vilmos egyik kisebb írása 51 foglalkozik, de ez a téma még további kutatást igényelne. Pozsony Ferenc egy külsőrekecsini család vallásos tárgyait veszi számba 52. A csángó néprajzi szakirodalomból majdnem teljesen hiányzik a megszentelt írásokhoz (pl. imakönyvek, kéziratos füzetek), a szentképekhez és -szobrokhoz, egyéb megszentelt tárgyakhoz (pl. rózsafüzér) való viszony tanulmányozása. A téma fontosságára irányítja a figyelmet Csoma Gergely Elveszett szavak című, művészi kivitelezésű könyve 53, amely különféle magyar nyelvű főleg vallásos jellegű szövegekről készült fényképek gyűjteménye. 2. 5. A díszítőművészet vallásos jelképei A moldvai csángó népi díszítőművészet vallásos-mágikus elemeinek és az ezek által kifejezett szimbolikus tartalmaknak a vizsgálata a néprajztudomány egyik nagy adóssága. Már az ötvenes években végzett tárgyi néprajzi kutatások alapján szerkesztett, de csak 1981-ben megjelent Moldvai csángó népművészet kötet Szentimrei Judit által írt idevágó fejezete 54 is sejtetni engedte, hogy különösen fontos kérdésről van szó, de a téma elmélyült kutatására csak az utóbbi években Gazda Klára ma is zajló terepmunkája révén van megvalósulóban. Gazda Klára különböző közleményeiben olykor már hivatkozik saját kutatási eredményeire, és szórványosan tesz közzé igen érdekes adatokat. 55 Ezek alapján várhatjuk tőle, hogy a terepmunka befejezése után a csángó díszítőművészet vallásos-mágikus elemeit összefoglaló monografikus feldolgozásával is elkészül. Kétségtelenül ingoványos területen járunk. Ám a képzelet világa, legyen az sajátunk, avagy egy közösségé, egyáltalán nem nevezhető szilárdnak. Már csak az fontos, hogy a kettő ne különbözzön túlságosan. Ehhez pedig további sok-sok megfigyelés, új adat és azok helyes értelmezése szükséges írja a Gazdáné Olosz Ella moldvai csángó inghímeket bemutató kötetéhez írt előszójában. 56 50 Lásd az előbb idézett tanulmányokat. 51 Tánczos V. i. m. Kolozsvár, 1992. (Lásd 50. jegyz.) 52 Pozsony Ferenc: Egy moldvai csángó család vallásos tárgyai. In: Pozsony Ferenc (szerk.): Kriza János Néprajzi Társaság Évkönyve 5. Dolgozatok a moldvai csángók népi kultúrájáról. Kolozsvár, 1997. 240 247. 53 Csoma Gergely: Elveszett szavak. A moldvai magyarság írott nyelvemlékei. Banished Words. Remnants of the Hungarian Moldavians Written Language. Budapest, Etnofon Kiadó, 2004. 54 Szentimrei Judit: Szőttesek, varrások-hímzések. In: Dr. Kós Károly Szentimrei Judit Dr. Nagy Jenő: Moldvai csángó népművészet. Bukarest, Kriterion Könyvkiadó, 1981. 177 359. 55 Gazda Klára: Keresztény jelképek a népi díszítőművészetben? In: Czégényi Dóra Keszeg Vilmos (szerk.): Kriza János Néprajzi Társaság Évkönyve 8. Kolozsvár, 2000. 100 142. (Megjelent még: In: Kapitány Ágnes Kapitány Gábor: Jelbeszéd az életünk. 2. Budapest, Osiris, 2002. 281 294.); Uő: A moldvai csángó textil- és viseletkultúra jelentései. Székelyföld IX. 2005. 10. 89 96.; Uő: Isten kovácsa. In: Szikszai Mária (szerk.): Játék és kultúra. Kriza János Néprajzi Társaság Évkönyve 11. Kolozsvár, 9 48.; Uő: A hinta a magyar néphagyományban. Funkciók, jelentések, szimbólumok. In: Czövek Judit (szerk.): Imádságos asszony. Tanulmányok Erdélyi Zsuzsanna tiszteletére. Budapest, Gondolat Kiadói Kör Európai Folklór Intézet, 2003. 274 300. 56 Gazda Klára: A hímzéskultúra legrégibb rétegeiről. In: Gazdáné Olosz Ella: A tű csodája. Moldvai csángómagyar inghímek, erdélyi öltéstechnikák. Csíkszereda, Pro-Print, 2001. 15 30. 12

2. 6. Egyházművészet A moldvai katolikusok középkorban épített kőtemplomai és kolostorai az idők folyamán a bennük lévő művészeti értékekkel együtt elpusztultak. 57 Több XVI XVIII. századi szerző szól a moldvai csángók fatemplomairól is, amelyek kétségkívül a népi építőművészet emlékei lehettek. Az Aknavásár melletti Szőlőhegy fából készült XVIII. század végi Szent István-templomát az 1980-s évek első felében bontották le 58, és több ilyen templom létezéséről nincs is tudomásunk. A csángó templomokban még néhol fellelhető régi, magyar és latin feliratos harangok kérdésével több kutató (Bottyán Kristóf 59, Jáki Sándor Teodóz 60, Csoma Gergely 61, Tánczos Vilmos 62 ) is foglalkozott. Kevesen tudják viszont, hogy több faluban működnek még a Kollonich István kézdivásárhelyi orgonaépítő által a XIX. század derekán készített orgonák 63, és hogy ezek némelyikén még a magyar felirat is olvasható. 2. 7. Imák, vallásos népénekek A Szenttel való kapcsolattartást a hagyományos világban a megszentelt tárgyak mellett az orális szent szövegek (imák, vallásos énekek) biztosították. Az egyházi eredetű, de folklorizálódott liturgikus imák közül leginkább az ún. csángó Miatyánk szövegének kutatása foglalkoztatta a kutatókat (Csűry Bálint 64, Mohay Tamás 65 ), hiszen a Tatros városában 1466-ban másolt Müncheni Kódex 66 Miatyánk-szövege a legrégibb ismert magyar Miatyánk-változat (Décsy Gyula 67 ), amivel a csángó népi változatok is párhuzamba állíthatók. A folkloristák által ugyancsak összegyűjtött és részben már nyomtatásban is megjelent egyéb liturgikus imaszövegekkel (pl. katekizmusszövegek, gyónáskor mondott imák, Hiszekegy stb.) a kutatók eddig érdemben még nem foglalkoztak. A csángó vallásos folklórban egészen a legutóbbi időkig megőrződtek az igen régi eredetre visszamenő archaikus népi imádságok. Ezt a gazdag orális imahagyományt több kutató tárta fel, számottevő terepmunkát is végezve (Kallós Zoltán 68, Bosnyák Sándor 69, 57 Ezeket az építészeti emlékeket egyik tanulmányában P. Benedek Fidél veszi számba.lásd: Egykori magyar templomok és építészeti hatások Moldvában. In: Uő: Ferences kolostorok. Tanulmányok. Sajtó alá rendezte és az előszót írta Sas Péter. Csíkszereda, Pallas-Akadémia Könyvkiadó. 2005. 204 212. 58 Lásd: Tánczos Vilmos: Keletnek megnyílt kapuja. Emlékképek a moldvai csángók szerkezet nélküli kultúrájáról. In: Uő: Keletnek megnyílt kapuja. Néprajzi esszék. Kolozsvár, KOM-Press Korunk Baráti Társaság, 1996. 123 133. (2. kiadás: Csíkszereda, Pro-Print Kiadó, Krónika Könyvek, 2000.) 59 Bottyán Kristóf: A gorzafalvi harangokról. In: Halász Péter (szerk.): Megfog vala apóm szokcor kezemtül... Budapest, 1993. 127 130. 60 A harangok föliratai. In: P. Jáki S. T. i. m. 153 156. 61 Csoma G. i. m., Elveszett szavak. Budapest 2004. 5 15. 62 Tánczos V. i. m. Keletnek... 1996. 106 109., 126 133. 63 A lészpedi Kollonich-orgonát elégették. Még öt ilyen orgonáról van tudomásom, de nem tartom célszerűnek megnevezni őket. 64 Csűry Bálint: A Csángó Miatyánk. Magyar Nyelv XXVI. 1930. 5 6. 170 172. 65 Mohay Tamás: Anyámtól tanultam, nem a templomba. Miatyánk változatok Moldvából. In: Útjaidon. Ünnepi kötet Jelenits István 70. születésnapjára. Budapest, 2002. 45 57. 66 Az ún. Huszita Biblia átfogó szakirodalmát itt nem ismertetjük. 67 Décsy Gyula: A Miatyánk legrégibb magyar szövege. Új Látóhatár (München) 1960. 3. 483 486. 68 Kallós Zoltán archívumokban található gyűjtéseinek csak kis része jelent meg nyomtatásban. Például: Ráolvasás a moldvai és a gyimesi csángóknál. Műveltség és Hagyomány VIII. 1966. 137 158. 69 Bosnyák Sándor: A moldvai magyarok hitvilága. Budapest, Folklór Archívum 12.,1980.; Uő: Jobban lapul a szívemhez, ha magyarul mondom. Örökség. 1. 1992. 9 10. (tíz imaszöveggel); Uő: Térdig vérbe, könyökig könnyübe. Lészpedi, pusztinai s trunki imádságok. Hunnia, 1993. augusztus, 62 63.; Uő: Vas ostorokval ostoroztak. Lészpedi, pusztinai s trunki imádságok. Hunnia, 1993. október, 66 67.; Uő: Magyar Biblia. Budapest, Európai Folklór Intézet L'Harmattan, 2001. 13

Daczó Árpád 70, Tánczos Vilmos 71, Harangozó Imre 72, Mohay Tamás 73 stb.). A szövegek szimbolikus képeinek elemzésével és a szöveghasználat körülményeinek bemutatásával Tánczos Vilmos próbálkozott 74, aki 1999-ben elkészítette az addig összegyűjtött archaikus népi imaszövegek repertóriumát 75 is. Amint ez közismert, a moldvai csángók körében elterjedt magyar nyelvű vallásos népénekek (pl. halottas énekek, nagyböjti énekek, karácsonyi énekek, Mária-énekek, szentek himnuszai, miseénekek stb.) nagyobbik része Kájoni János több kiadást megért (1676, 1719, 1805) Cantionale Catholicum című csíksomlyói énekeskönyvéből származik, és gyakran erősen folklorizálódott szövegváltozatokban maradt fenn. A kották nélküli Kájoni-féle énekeskönyv eredeti dallamait kéziratos énekeskönyvek 76, valamint moldvai és székelyföldi 70 P. Daczó Árpád Lukács: Hosszú utak megszomorodának... Archaikus népi imádságok, ráolvasók, szentes énekek Erdélyből és Moldvából. P. Daczó Árpád Lukács szentferencrendi atya gyűjtése (1974 1999). Budapest, Magyar Napló, 2003. 71 A gyűjtött moldvai archaikusn népi imádságok szövegei zömmel megtalálhatók a szerző következő két kötetében: Tánczos Vilmos: Gyöngyökkel gyökereztél. Gyimesi és moldvai archaikus imádságok. Csíkszereda (2. kiad., 1996.); Uő: Csapdosó angyal. Moldvai archaikus imádságok és életterük. Csíkszereda, Pro-Print Könyvkiadó, 1999. 72 Harangozó Imre: Anyám, anyám, szép Szűz Márjám... Újkígyós, 1992.; Uő: Krisztusz háze arangyosz... Archaikus imák, ráolvasások, kántálók a gyimesi és moldvai magyarok hagyományából. Újkígyós, Ipolyi Arnold Népfőiskola, 1998.; Ráolvasások, archaikus imádságok. In: Uő: Elmentem a Szent Están templomába. Kalandozások népi hitvilágunk forrásainál. Budapest, Masszi Kiadó, 2001. 97 231. 73 Mohay Tamás: Megszenteltessék áldott szent neved.... Magyar imádságok Moldvából. Pannonhalmi Szemle I/2. 1993. 53 66. (Megjelent még: A Kriza János Néprajzi Társaság Évkönyve 2. Kolozsvár, 1994. 244 261. Itteni címe: Virág Jézus benne van... Magyar imák Moldvából.) 74 Összefoglaló igénnyel a következő két kötetben: Tánczos Vilmos: Eleven ostya, szép virág. A moldvai csángó népi imák képei. Csíkszereda, Pro-Print Kiadó, Krónika Könyvek, 2000.; Uő: Nyiss kaput, angyal! Moldvai csángó népi imádságok. Archetipikus szimbolizáció és élettér. Budapest, Püski Kiadó, 2001. A moldvai csángó imaszövegek kapcsán a műfajjal kapcsolatos különböző részkérdésekkel foglalkozik az alábbi tanulmányokban: Uő: Feltekintek napkeletre. Moldvai archaikus népi imádságok. Néprajzi Látóhatár III. 1994. 1 2. 217 243.; Uő: Archaikus és liturgikus imafüzérek Moldvában. Jel VI. 1994. 8. 249 252.; A nyelvváltás jelensége a moldvai csángók egyéni imarepertoárjában. Kétnyelvűség. Nyelv- és kultúrökológiai szaklap (Szada). III. 1995. 2. 51 68.; Uő: A Szent megnyilatkozásai a moldvai és gyimesi népi imádságokban. Kisebbségkutatás V. 4. 370 381. (Megjelent még: Pozsony Ferenc szerk.: Kriza János Néprajzi Társaság Évkönyve 5. Dolgozatok a moldvai csángók népi kultúrájáról. Kolozsvár, 1997. 224 239.; Angolul: The Manifestations of 'szenţ in Traditional Prayers of Moldavia and Gyimes. In: Gy. Cholnoky E. Dunay ed.: Minorities Research. A Collection of Studies by Hungarian Authors. Budapest, 1999. 59 70.); Uő: Egy apokrif Szent Antal-ima és műfajkörnyezete. Néprajzi Látóhatár (Debrecen) V. 1996. 3 4. 141 150.; Uő: Középkori szentkultusz a moldvai népi imádságokban. In: Jankovics József Monok István Nyerges Judit Sárközy Péter (szerk.): A magyar művelődés és a kereszténység. I III. Budapest Szeged, II. 1998. 957 667.; Uő: Messianisztikus jelképek a csángó népi imádságokban. In: Folklorisztika 2000-ben. Folklór irodalom szemiotika. Tanulmányok Voigt Vilmos 60. születésnapjára. I II. Budapest, 348 366.; Uő: Egy folklórműfaj (archaikus ima) mint ritualizált szöveg. In: Borbély Anna (szerk.): Nyelvek és kultúrák érintkezése a Kárpát-medencében. A 10. élőnyelvi konferencia előadásai. Budapest, 2000. 207 212.; Uő: A moldvai csángó archaikus népi imádságok képi egységei. In: S. Lackovits Emőke Mészáros Veronika (szerk.): Népi vallásosság a Kárpát medencében 5. I II. Veszprém, I. 2001. 165 182.; Uő: A népi imák ébresztés-motívumáról. Csángó szöveganyag alapján. In: Barna Gábor (szerk.): Nyisd meg, Uram, szent ajtódat... Köszöntő kötet Erdélyi Zsuzsanna 80. születésnapjára. Budapest, 2001. 27 37. 2001.; Uő: A Szent megnyilatkozásai a moldvai és gyimesi népi imádságokban. In: Barna Gábor (szerk.): A szenttisztelet történeti rétegei és formái Magyarországon és Közép-Európában. A magyar szentek tisztelete. Szeged, 2001. 247 258. 75 Tánczos Vilmos: Uő: Moldvai csángó archaikus népi imádságok. Archetipikus szimbolizáció és élettér. I III. Doktori értekezés. Babeş-Bolyai Tudományegyetem, Bölcsészettudományi Kar, Magyar Nyelv és Kultúra Tanszék. Kolozsvár, 1999. III. 669 744. 76 A csíki kéziratos énekeskönyvekre vonatkozó irodalmából: Domokos Pál Péter: A csíki énekeskönyvek. In: Csutak Vilmos (szerk.): Emlékkönyv a Székely Nemzeti Múzeum ötvenéves jubileumára. Sepsiszentgyörgy, 1929. 102 112.; Csörsz Rumen István: Bocskor János énekeskönyve. 1716 1739. Domokos Pál Péter hagyatékából sajtó alá rendezte Csörsz Rumen István. Kolozsvár, Kriterion Könyvkiadó, 2003.; Stoll Béla: A magyar kéziratos énekeskönyvek és versgyűjtemények bibliográfiája (1542 1840). Budapest, 2002. (2., jav. és bőv. kiad.) 14