Illyés Gyula EGY MONDAT A ZSARNOKSÁGRÓL. Jedna rečenica o tiraniji

Illyés Gyula EGY MONDAT A ZSARNOKSÁGRÓL Jedna rečenica o tiraniji ONE SENTECE ON TYRANNY

Illyés Gyula EGY MONDAT A ZSARNOKSÁGRÓL Jedna rečenica o tiraniji ONE SENTECE ON TYRANNY Érd, 2006

Megjelent 2006 októberében, Érden, az 1956-os forradalom és szabadaságharc 50. évfordulóján Szerkesztette: Harmat Béla A borítón Darabont Tamás Vörös Gólem című festmémye A hátsó borítón Marcali Kiss József Mementó 1956 tusrajza A belső illusztrációkat Wegenast Róbert készítette Kiadta: Érd Megyei Jogú Város Önkormányzata Felelős kiadó: T. Mészáros András polgármester Tipográfia: M. Nagy Péter Nyomdai előkészítés: Hírözön Bt., Érd Nyomtatás: Typo Radius Bt. ISBN: 963-06-1146-5

A vers 200 soros változata horvát és angol nyelven is

Jedna rečenica o tiraniji EGY MONDAT A ZSARNOKSÁGRÓL ONE SENTECE ON TYRANNY Gdje je tiranija, tu je tiranija ne samo u puščanim cijevima, ne samo u zatvorskim zijevima, ne samo u sobama gdje priznaju, ne samo u noćima što izdaju vike stražara; gdje je tiranija, tu je tiranija Hol zsarnokság van, ott zsarnokság van nemcsak a puskacsőben, nemcsak a börtönökben, 5 nem csak a vallatószobákban, nemcsak az éjszakában kiáltó őr szavában, ott zsarnokság van Where there s tyranny, there s tyranny not only in the gun barrel, not only in the prison cell, not only in the torture rooms, not only in the midnight shouts of the guard; there s tyranny

ne samo u dimno-tamnim optužbama isklupčanim, u priznanjima optuženika, morze-znacima zatvorenika, ne samo u hladnim odlukama sudaca: kriv je! osudama; tu je tiranija ne samo u vojničkim ostrugama, u praskavu komandovanju:»mirno!pali!«i bubnjanju i u tom kako lešinu vuku u jamu da je mrtvu još tuku, nemcsak a füst-sötétben 10 gomolygó vádbeszédben, beismerésben, rabok fal-morse-jében, nemcsak a bíró hűvös ítéletében: bűnös! 15 ott zsarnokság van, nemcsak a katonásan pattogtatott,,vigyázz! -ban,,,tűz! -ben, a dobolásban s abban, ahogy a hullát 20 gödörbe húzzák, not only in the speech of the prosecutor, pouring like dark smoke, in the confessions, in the wall-tapping of prisoners, not only in the judge s passionless sentence: Guility! there s tyranny not only in the martially curt Attention! and Fire! and in the drum rolls, and in the way the corpse is dragged into a hole,

ne samo u došapnutim pred vratima odškrinutim vijestima uplašenim, prigušenim, zastrašenim, ne samo u nom»pst! «i pred usta stavljen prst, gdje je tiranija, tu je tiranija ne samo u rešetkastim izrazima lica tmastim, za tim rešetkama nijemim jaucima zatomljenim, nemcsak a titkon félig nyílt ajtón ijedten besuttogott hírekben, 25 a száj elé kapott ujj,,pszt -jében, hogy ne mozdulj, hol zsarnokság van, ott zsarnokság van nemcsak a rács-szilárdan 30 fölrakott arcvonásban s e rácsban már szótlan vergődő jajsikolyban, not only in the fearfully whispered secret news through half-opened doors, in the finger, dropping in front of the lips, cautioning Ssh! there is tyranny not only in the mask-like expression firmly set like iron bars, and in the mute screams of pain within these bars,

u pljusku suza bez glasa što tišinu ustalasa pa raste zlom nesmirenim u zjenama raširenim, u buci kad motor klizne u noći pa tiho zvizne i u tome: pred kapijom stade kome? u tom kad uz»halo«s žice osjećaš kroz slušalice tišinu: netko te čuje, strano uho prisluškuje; a csöndet növelő néma könnyek 35 zuhatagában, táguló szembogárban, az van az éjben halkan sikló gépkocsizajban, meg abban, 40 megállt a kapualjban; abban, ahogy a,,halló közben érzed a kagyló csöndjén keresztül figyel egy idegen fül; in the shower of silent tears pouring from horror-widened eyes; in the sound of the car gliding softly in the night and in the way it stops at the gate; in the silence when you feel: a strange ear listens on the phone when you say: Hello ;

i vezan ne samo žicom telefona mučiš se, sapet poput Laokona: u vlaku, avionu, na šinama, u gužvi, na dnu, u visinama, jer je tiranija ne samo u krutom stajanju u zvonkom»živio!«, klicanju»hura!«, ne samo u pjevanju, neumornom pljeskanju dlanova na priredbama, ne samo u operama, trubama i nevjerama, 45 nemcsak a telefondrót közt vergődsz így Laokoon-mód: vonat, repülő, sínpár, gúzsbog, kötélszár, mert zsarnokság van, 50 nemcsak a talpra álltan harsogott éljenekben, hurrákban, énekekben, az ernyedetlen tapsoló tenyerekben, 55 az operában, a trombitákban, not only the telephone wire is a Laocoön mire: trains, planes, railroads are fetters and tie-ropes; there is tyranny not only in the cheers of man upstanding who cry Hurrah! and sing, not only in the tirelessly clapping palms, in operas, in trumpets, in the braggart statues of tyrants on the street corners just as mendaciously loud,

ona je na ulicama u jednako preglasnome veselom i turobnome spomeniku kamenome, ona je u dvoranama sjajnim, na svim izložbama, u svakom okviru zlatnu, već u kistu, već u platnu, jer je tiranija okrutna prisutna u svemu svega tvog više neg drevni bog; ott van az utca sarkán az éppoly harsány vígan vagy kongó zordan 60 feszülő kőszoborban, az van a derűtelten tarkálló képteremben, külön minden keretben, már az ecsetben; 65 mert a zsarnokság ott van jelenvalóan mindenekben, ahogy a régi istened sem; in the bright colors of galleries, in every picture-frame, even in the painter s brush; because where there s tyranny, it s there in actual presence in everything, in the way not even your god was in olden times; there s tyranny in the nursey schools, in paternal advice, in the mother s smile, 11

jer je tiranija s nama u jaslicama, u očevim savjetima, u majčinim osmijesima, u tom, kako dijete snuje da pred strancem zamuckuje, kako ti prije šapata osvrćeš se na sva vrata; ne samo u žici bodljikavoj, ne samo u knjizi sumnjičavoj, u riječima što jače stežu, nego kad te žicom vežu, mert zsarnokság van 70 az óvodákban, az apai tanácsban, az anya mosolyában, abban, ahogy a gyermek dadog az idegennek, 75 ahogy, mielőtt súgtál, hátrafordultál, nemcsak a szögesdrótban, nemcsak a könyvsorokban szögesdrótnál is jobban 80 bénító szólamokban; in the way a child stammers to a stranger, in the way you look around before you whisper; not only in the barbed wire, not only on the bookshelves, but worse than barbed wire: in the paralyzing slogans; it is there in the goodbye kiss, in the way the wife says: When will you be home, dear? 12

ona je na svakom uranku, u poljupcu na rastanku, kad žene glas te blagi pita: vraćaš se, dragi? kad se javljaš na ulici sa kako si? po navici, i u naglom umekšanju stisaka pri rukovanju, u tome, kako se trzne lice Ijubovce i smrzne, jer ona već je tamo u onom nemaš kamo, az ott van a búcsúcsókban, ahogy így szól a hitves: mikor jösz haza, kedves, 85 az utcán oly szokottan ismételt hogy-vagy-okban, a hirtelen puhábban szorított kézfogásban, ahogy egyszercsak 90 szerelmed arca megfagy, mert ott van a légyottban, in the How are you s? repeated so automatically on the streets, in the sudden loosening of the grip of a handshake, in the way your lover s face freezes, because tyranny in there in the amorous trysts, not only in torturous interrogations, it is there in love confessions, in the sweet drunkennes of words like a dead fly in the wine 13

ne samo u saslušanju, i u tvome je priznanju, u zanosu riječi finu, kao muhe strv u vinu, jer ni u snu, znam nisi više sam, bračni je krevet pod njenom vlasti, čak prije njega već je u strasti, od lijepa za te tek ono je ostalo, što jednom njezino već je postalo, s njome si ležeć ogolio, a vjerovao si ti da si volio; nemcsak a vallatásban, ott van a vallomásban, 95 az édes szómámorban, mint légydög a borodban, mert álmaidban sem vagy magadban, ott van a nászi ágyban, 100 előtte már a vágyban, mert szépnek csak azt véled, mi egyszer már övé lett; vele hevertél, ha azt hitted, szerettél, for not even in your dreams are you alone, it is there in the bridal bed and before it, in the dawning desire because you only believe beautiful what once has already belonged to the tyrant, you have slept with him when you thoght you were embracing your true love; in plate and in glass, it is there in your nose, your mouth, in daylight and darkness, outdoors an inside 15

u tanjuru, čaši, svud je ima, u nosu ti ona, u ustima, u svjetlosti i u mraku, u sobi je i u zraku, ko da kroz prozor otvoren ulazi smrad njezin rastvoren, ko da u kući smradni zijev plin pušta svud raspukla cijev, kad sam sa sobom razgovaraš, njoj, tiraniji, odgovaraš, čak i maštu ona briše, neovisan nisi više, 105 tányérban és pohárban, az van az orrban-szájban, világban és homályban, szabadban és szobádban, mintha nyitva az ablak 110 s bedől a dögszag, mintha a házban valahol gázfolyás van, ha magadban beszélgetsz, ő, a zsarnokság kérdez, 115 képzeletedben se vagy független, as if windows were open and the stench of death flooded in, as if in the house there was a leak of gas; if you talk to yourself, it is tyranny that questions you, even in your imagination you are not free of it; above you the Milky Way s different, too: it s a border zone where the light sweeps, a mine field; and every star is a spy hole; 16

čak je Mliječni Put gore bijeli granična nit gdje sjaj se dijeli, il minsko polje; zvijezde brode ko prozori što sve uhode, razigran nebeski šator radni je logor i zavor, jer tiranija zbori iz zvonjave zvona, groznice što gori, iz popa kome se ispovijeda, iz onog što nam on propovijeda, crkva, parlament, mučilišta, sve su to njena tek kazališta; fönt a Tejút is már más; határsáv, hol fény pásztáz, aknamező; a csillag: 120 kémlelő ablak, a nyüzsgő égi sátor egyetlen munkatábor; mert zsarnokság szól lázból, harangozásból, 125 a papból, kinek gyónol, a prédikációból, templom, parlament, kínpad, megannyi színpad; the swarming heavenly tent is a monstrous forced-labor camp; for tyranny speaks out of fever, out of the peal of bells, out of the priest in the confessional, from the sermon; church, parliament, torture-chamber are all theatrical stages; open and close your eyes: tyranny stares at you; like a sickness it stays with you like memory; 17

oku se zatvoriti ne da, svud ona na tebe gleda, ko bolest il kao sjena s tobom je, ko uspomena; točkovi vlaka škripom ti javljaju: ti rob si, rob si, stalno ponavljaju; na planini, uz jezera to udišeš, svud te tjera, u cik-caku munje prasne nečekano plane-gasne, ona je u buci, sjaju, čak u srca otkucaju; hunyod-nyitod a pillád, 130 mind az tekint rád; mint a betegség, veled megy, mint az emlék, vonat kereke, hallod, rab vagy, rab, erre kattog; 135 hegyen és tavak mellett be ezt lehelled; cikáz a villám, az van minden váratlan zörejben, fényben, 140 szív-hökkenésben; in the train s wheels you can hear it, You re a slave, you re a slave it repeats; on a mountain or beside a lake that is what you breathe; lightning flashes: it is this that s present in every startling noise and light, in the missing heartbeat; in tranquility: the boredom of shackles, in pouring rain: bars that reach up the sky; 19

ona je u miru rokova, dosadi okova, u pljuscima koji s kišom nas vežu, u rešetkama što do neba sežu, u sniježenju što zabijeli ćelije zid cijeli, ona te gleda zla kroz oči vjernog psa i zato, što u svaki cilj ti se utra, ona je i u tvom sutra, u svake misli tvoje letu i u svakom je tvom pokretu, a nyugalomban, e bilincs-unalomban, a záporzuhogásban, ez égig érő rácsban, 145 a cellafal-fehéren bezáró hóesésben; az néz rád kutyád szemén át, s mert minden célban ott van, 150 ott van a holnapodban, gondolatodban, minden mozdulatodban; in falling snow: white like the prison wall; it looks at you out of your dog s eyes, and because it s there in every goal, it is part of your tomorrow, your thoughts, your every move; like a river in it s bed you follow and you create it; no use trying to flee: it looks at you from the mirror, 20

ko voda korito, ti je paraš, slijediš je i stalno stvaraš, pobjeći iz svoga kruga ne da, iz zrcala te ona gleda, ona uhađa, svud je voditelj, zarobljenik si i zarobitelj; u miris duhana, jela, u sukno tvog odijela upija se, tu se drži do srži prži, trgnuo bi se, al misli šum tek od nje prima tvoj um, mint víz a medret, követed és teremted; 155 kémlelődsz ki e körből? ő néz rád a tükörből, ő les, hiába futnál, fogoly vagy, s egyben foglár; dohányod zamatába, 160 ruháid anyagába beivódik, evődik velődig; töprengnél, de eszmét tőle fogan csak elméd, it waches you, you would run in vain, you re both the prisoner and the jailer; into the tang of your tobacco, into the fabric of your clothes it seeps in, etches in like acid down to your marrow; you would like to think yet no idea only tyranny s idea comes to your mind you would like to look but you see only what tyranny creates like magic in front of you, 21

gledao bi, al vidiš tek ono što njen ti vrač pred oči je sklono i svud te plamen kružeć opsjedne ko požar šume iz šibice jedne, jer kada si je zbacio, ti nju nisi i zgazio, pa sada na te motri svuda, u tvornici, domu, nemaš kuda i ne osjećaš više šta je duh, šta život, meso, šta je kruh, šta je to ljubav, osjećaj, želja i ruku zagrljaj, 165 néznél, de csak azt látod, amit ő eléd varázsolt, s már körben lángol erdőtűz gyufaszálból, mert mikor ledobtad, 170 el nem tapodtad; így rád is ő vigyáz már gyárban, mezőn, a háznál; s nem érzed már, mi élni, hús és kenyér mi, 175 mi szeretni, kívánni, karod kitárni, and already there is a circle of flames, a forest fire made of match sticks because when you dropped one, you didn t crush it; and thus it guards you now, in the factory, in the field, in the house; and you no longer feel what it is to live, what is meat and bread, what it is to love, to desire, to stretch out your arms; 22

okove tako slugan bijedno sam svoje nosi i kuje ujedno; kad jedeš, njoj ugađaš, sinove za nju rađaš, gdje je tiranija velika svak je u lancu tek karika, iz tebe bazdi, klija i sam si tiranija; jer se već rad tebe ukoči dijete, u prkos ustoboči, i u tvom krilu uljuljana supruga drolja postaje strana; bilincseit a szolga maga így gyártja s hordja; ha eszel, őt növeszted, 180 fiad neki nemzed; hol zsarnokság van: mindenki szem a láncban; belőled bűzlik, árad, magad is zsarnokság vagy; 185 mert már miattad dermed dacba a gyermek, s lesz az öledben ringó feleség ringyó; thus the slave himself forges and bears his own shackles; your nourish tyranny when you eat, you beget your child for it; where there s tyranny everyone is a link in the chain; it stinks and pours out of you, you yourself are tyranny making your child hardened and spiteful and your wife in your lap a slut; 23

svi tako kroz sunčan dan lijepi bazamo ko po mraku slijepi i vrpoljimo se u našem darmaru, ma pobjegli od nje čak u Saharu, jer gdje je tiranija, tamo je stud i sve je tamo uzalud, pa i ova pjesma zacijelo i bilo kakvo drugo djelo, jer tiranija stoji ko zloba uza te, živog mrca bez groba, i za te zbori, kroza te tuži, njoj čak i prah tvoj služi. vakondként napsütésben 190 így járunk vaksötétben s feszengünk kamarában futva bár Szaharában; mert ahol zsarnokság van, minden hiában, 195 e dal is, az ilyen hű, akármilyen mű, mert ott áll eleve sírodnál, ő mondja meg, ki voltál, 200 porod is neki szolgál. like moles in the sunshine we walk in the dark, we are cramped in a chamber even when running the wide Sahara; because where there s tyranny all is in vain, even this song, however faithful, whatever work you create; for it stands in advance at your grave, it tells you who you have been even your dust serves tyranny. 25

A verset horvát nyelvre fordította: Enver čolaković Preveo: Enver čolaković Nagy Károly angol nyelvű fordítása készült a magyar forradalom alatt megjelent Irodalmi Újság 1956. november 2. számának első, 183 soros eredeti magyar nyelvű, és a 200 soros vers első megjelenése (Ilyés Gyula: Poezija, Mladost, Zagreb, 1971 és Péter László: Párhuzamos verselemzés, Tiszatáj, Szeged, 1987/5.) alapján. (1951, 1971) Translated by Károly Nagy from the 183-line Hungarien original first published during the Hungarian Revolution in Irodalmi Újság, November 2, 1956, and from the 200-line Hungarian original first, published in Illyés, Gyula: Poezija, Mladost, Zagreb, 1971, and in Péter, László: Párhuzamos veselemzés, Tiszatáj, Szeged, 1987/5.) 26

HARMAT BÉLA Kétszáz sor a zsarnokságról Illyés Gyula Egy mondat a zsarnokságról című verse az Irodalmi Újság 1956. november 2-i számában jelent meg 1950. évi keltezéssel. Ez a közlés vált közismertté, ez terjedt el, ezt vették át a későbbi publikációk, ezt hagyta ránk örökül saját hangján a költő. Kötetben csak halála után, 1986-ban, Menet a ködben címűben jelenhetett meg a Kötetben meg nem jelent versek között. 1. Az életmű sajtó alá rendezőjének, Domokos Mátyásnak is elkerülte a figyelmét, hogy Illyés önálló kötetében korábban is megjelent. Ezt Poezija (Versek) címmel a zágrábi Mladost Kiadó 27 Biblioteka Orion kétnyelvű sorozatában tette közzé 1971-ben Enver čolaković fordításában és utószavával. Harminc verset tartalmaz; nem antológia, tehát Illyés önálló köteteként kell számon tartanunk, még, ha nem Magyarországon jelent is meg. Bár e vers nem szerepel a költő maga válogatta Konok kikelet című kötetében, alig hihető, hogy az itthon harminc évig nyomtatásban meg nem jelent verse Zágrábban a tudta, hozzájárulása nélkül jelent volna meg. Ráadásul: nem az 1956-i közlést vették át, hanem kéziratból adták ki. Erre hívtam föl a figyelmet a Magyar Nemzet 1987. június 17-i számában, megjegyezve, hogy a lényeges különbségek föltárása már filológusok és irodalomtörténészek

28

dolga. Az Irodalmi Újságban és a Menet a ködben című kötetben olvasható változat ugyanis (egy helyesírási hiba kijavítását és öt írásjel módosítását nem számítva) szóról szóra megegyezik. (Ezért a továbbiakban e két közlés között nem is teszünk különbséget.) E szerint az 1956-ban megjelent változat 183 sorból áll: 44 szakasz 4 soros, 1 szakasz 3 soros, 2 szakasz 2 soros. Az 1971- ben Zágrábban megjelent variáns viszont 200 sor terjedelmű, és mind az 50 szakasz pontosan 4 soros. Ez az újabb megjelenés a 17 növekménysoron kívül más módosításokat is tartalmaz. A többletet úgy is tekinthetjük, mint a töredék (2 és 3 soros) szakaszok kiegészítését (ez 5 többletsor), valamint három önálló, új, négy soros szakasz beiktatását. A sorok között lényeges sorrendi és szóváltoztatások is vannak. Ezek összevetését elvégezte Péter László, figyelembe véve még a Kanadában megjelenő Nyugati Magyarság 1986. februári számában közölt, 10 sorral bővebb változatát is. Alapszövegnek, amelyhez a többi változatot viszonyította, a zágrábi kiadásnak sajtóhibáktól megtisztított szövegét tekintette. (Párhuzamos verselemzés. Tiszatáj, 1987. 5. sz. 63 73. = Péter László: Kívül a körtöltésen. Irodalmi tanulmányok. Szeged. 2001. 296 311. /Tiszatáj Könyvek./) Kimaradt az itthoni két korábbi kiadásból a Poezija kötet főszövegének két versszaka is: a 11. és 12. (kiadványunk 41 48. verssora): abban, ahogy a halló közben érzed a kagyló csöndjén keresztül figyel egy idegen fül; nemcsak a telefondrót közt vergődő Laokoon-mód: vonat, repülő, sínpár, gúzsbog, kötélszár, 29

Ugyancsak a kétnyelvű kötetben olvasható (ott a 47. szakasz 4 sora; kiadásunkban a 185 188. sor) új szöveg: mert már miattad dermed dacba a gyermek, s lesz az öledben ringó feleség ringyó; Tehát a két közlés között lényegesek a különbségek, őket figyelmen kívül hagyni vétek lenne. A zágrábi kiadásról Péter László megállapította: Hitelességéhez nem férhet kétség, hiszen Illyés közreműködése nélkül nem juthattak volna a teljes szöveg birtokába Nyilvánvalóan ez az ultima manus, az utolsó kéztől való kézirat, tehát ez tekintendő véglegesnek és hitelesnek. Az Occidental Pr.-Ady Records kiadásában, Washingtonban megjelent hanglemez szövege, amelyet maga Illyés Gyula mond el, megegyezik az Irodalmi Újságban megjelenttel. Ez azonban természetes, hiszen Amerikában ez volt kéznél ; barátai ezt adták a kezébe; ezt olvastatták vele mikrofonba. Ilyen hosszú versét és ennyi idő után ő sem tarthatta fejben. 2. Illyés versével kapcsolatos észrevételeimet a Menet a ködben megjelenése után szerettem volna közzétenni, ám ettől a szerkesztőségek sora zárkózott el. Írásom hónapokon keresztül hányódva a szerkesztőségekben kézen-közön kallódott, mígnem a Magyar Nemzet levelezési rovatvezetője, Bartha András tett ígéretet közlésére napokon belül. A megjelenés késett, s türelmetlen telefonérdeklődésemre csak annyit mondott: Minden rendben, de ezek a napok (1986. június) nem alkalmasak a cikk megjelenésére. Ez a szűkszavú megjegyzés döbbentett rá: a zsarnokság, a vörös Gólem megtestesítője, földi 30

helytartója, az akkori szovjet hatalom első embere éppen akkor tartózkodott Magyarországon. Illyés verséről megállapították, nem aktuálpolitikai vers. Ezért is rokonítható Darabont Tamás címlapon látható festményével, amely az ember testi, lelki torzója. Vörös, mert vörös a szíve. Vörös a szaga. Vörös a hangja, a szava. Vörös a tapintása, a kézfogása, vörös a karmolása. Vörös a körme, a körme alatt, vörös az ölelése, a szorítása, a mosolya, a látása. Vörös a szembogara, a szemfehérje, a szemforgatása, vörös a foga-fehérje, a víz csöpögése, a csönd koppanása. Vörös az izzadtsága, a látomása, a hite, a hiteltelensége. Vörös a hátországa. Vörös az árulása, vörös a bosszúja, vörös a gerince velejéig, vörös a gerinctelensége. Vörös a D. Vörös a kettes, a nulla, vörös a kilences, vörös a D-209-es. És vörös az a zsarnoki hazudozás is, amely morális válságba taszít, zülleszt országot, nemzetet. 3. Az Egy mondat a zsarnokságról első közlésének 183 sora önálló kiadványként is megjelent a Jövendő Kiadó gondozásában 2001- ben, Csoóri Sándor kísérő soraival. A vers 200 soros, véglegesnek tekinthető változatát a Magyar Nemzetben tett figyelemfelhívásomat követően Péter László tette közzé először a Tiszatáj hivatkozott 1987. évi 5. számában. Sajnálatos, nem ez jelent meg A Magyar Költészet Kincsestára sorozat Illyés-kötetében sem, 1995-ben. Ránézésre a vers a 4 soros szakaszai megtévesztők; a 31 szakasz csak összesen 124 sor. Megdöbbentő, hogy szerkesztői vagy nyomdai hiba következtében 59 sor elmaradt. Jelen kiadványunkban a föllelés alapjául szolgáló zágrábi kiadvány horvát nyelvű fordításával és a vers angol nyelvű fordításának közzétételével, e háromnyelvű füzettel méltón emlékezünk az 1956. évi forradalom minden történelmi pillanatára. 31

Péter László e versről Illyés Gyula Egy mondat a zsarnokságról és Paul Éluard Szabadság című versének párhuzama nyilvánvaló. Elsősorban a formai: a változó szótagszámú, de pattogóan rövid sorokból álló szakaszbeosztás; a teljes, hiteles szövegben következetesen négysoros szakaszok, akár Éluard versében ott a befejező, rácsapó, fölkiáltó utolsó sornak, az egyetlen szónak, a szabadságnak a kivételével. Talán nem is volt tudatos Ilylyésben, hogy néhány olyan motívum, amely Éluard számára a szabadságot jelképezte, az ő számára, elborítva a zsarnokság rögeszméjétől, éppen ellenkezőleg, a szolgaságot jelentette. A 32 francia költő a hóra vagy hű kutyájára írná a szabadság mindennél szentebb nevét; Illyés a hóesésben a cellafal fehérségét, kutyája szemében is a rabság visszatükrözését látja. Éluard a kitárt kart és a tükréből visszafénylő világosságot is szabadságjelképnek érzi; Illyésre a tükörből is a zsarnokság tekint vissza, és a velejéig megrontott világ nem engedi élvezni sem az ételt, sem az ölelésre nyíló kart. A címek is mutatis mutandis behelyettesíthetők. Éluard versének lehetett volna Egy mondat a szabadságról a címe, Illyésé Egyetlen gondolat, vagy ha Eluard címváltoztatását (Egyetlen

33 gondolat helyett a Szabadság) is áttesszük: Illyésé egyetlen szóval Zsarnokság. Kell-e ezt a verset magyarázni? Illyés központozása pontos: világos értelmet akar adni minden szavának, mondatának; nem kockáztatja az interpunkciók mellőzésével a félreértést. (Csupán saját helyesírási gyakorlata érvényesül abban, hogy a mondatkapcsoló és, s előtt sem tesz vesszőt.) Utalásai azoknak, akik végigélték az 1944 és 1956 közti éveket, nem szorulnak semmiféle mankóra. S talán az utókor is megérti éppen ebből a versből érti meg leginkább azt a mindent átható légkört, amely Hitler és Sztálin korszakában az emberi élet minden rezdülését meghatározta, de amely az emberi történelem minden percében és a világ bármely táján megismétlődhet, és sajnos meg is ismétlődik. Illyés barátja, Gara László egy kicsit Éluard-nak is felelve, Illyés verséről megállapítja, hogy nem aktuális vers: Örök viszonylatot mutat be merőben irodalmi eszközökkel. Hatása akkor is lesz, amidőn időszerűsége rég megszűnt. Az alkalmi versből így lesz egyetemes mondanivalójú költemény: ez Éluard szabadságversére és Illyés zsarnokságversére egyaránt érvényes. Ez a két költemény a világköltészetben egymás mellett, egymást kiegészítve él immár tovább, ugyanannak az egyetemes emberi követelménynek két oldalaként, mint egy dió két fele: a szabadság iránti olthatatlan vágynak és a zsarnokság elleni szűnhetetlen irtózatnak kifejeződése. Teljes joggal írta Cs. Szabó László Hunok Nyugaton című esszéjében a két költő rokonságáról szólván: Még akkor is hasonlítottak, mikor egyforma nyomás alatt ugyan, de ellentétes dologról írtak; egyik a visszaszerzendő szabadságról, másik az elharapódzó zsarnokságról; sugallatában, szerkezetében, egész menetében ezért olyan rokon az Egy mondat a francia költő Szabadság című versével. Egy nagy vers a nagyobb magyarral. Illyés versében a 13 nemcsak ellentétet kihívó, várakozást fölkeltő ismétlődései újból és újból megdöbbentenek: mi jöhet még? Ez a 13 nemcsak a vers első 93 sorában oszlik meg; innen-

től kezdve pontosvesszők lélegzetvételnyi szüneteivel további 107 sorban ontja, sorolja Illyés a minden életjelenségbe behatoló, a rák módjára áttételeket burjánzó zsarnokság megnyilvánulásait. Ugyanebben a 93 sorban kilencszer variálja a zsarnokság van megállapítását (egyszer hol, másszor ott határozószócskával bevezetve), a második száz sorban már csak kétszer, de közben a zsarnokság szót négyszer mutatószóval helyettesíti (az van), ötször helyhatározóval (ott van), és még további határozószavakkal (abban, ahogy, mintha) és igékkel (a zsarnokság kérdez; szól; az tekint rád; veled megy; be ezt lehelled; néz rád, les; beívódik, evődik; ott áll sírodnál, ő mondja meg, ki voltál, porod is neki szolgál ) Ezeket 11 mert vezeti be. S ez a sok ismétlődő szó fokozza annak belénk sulykolását, hogy mi mindenünket mérgezi meg a zsarnokság, amelyből mint arzénból a kalácsban egy csipetnyi is elég, hogy élvezhetetlenné tegye az életet. Illyés kétszer is hangsúlyozza, hogy mennyire mélyen beleivódik a zsarnokság a művészetbe és a szerelembe: nemcsak a képzőművészeti kiállítások képeiben, hanem előtte, már az ecsetben ott van a megrontó pszichózis; nemcsak a szerelmünket determinálja: ott van előtte már a vágyban ; még a párválasztásba is beleszól, mint hajdan a vagyon. Illyés kozmikussá tágítja a zsarnokságot, mint Éluard a szabadságvágyat. Éluard a holdra írná a szabadság nevét, Illyés a tejútban is aknákkal telirakott határsávot lát; a csillagban a börtönajtók kukucskáját, kémlelőablakát; a csillagos égboltozatban zsúfolt munkatábort. A zsarnokság lélektanának roppant törvényszerűségét zseniálisan ismeri föl és ábrázolja művészi szavakkal, amikor a költemény utolsó negyedében azt a tételt mutatja be tucatnyi oldalról, hogy mint víz a medret, követed és teremted a zsarnokságot; mert azzal, hogy alkalmazkodunk hozzá, egyben elmélyítjük, szolgáljuk, circulus vitiosusként erősítjük, fokozzuk; önmagunkat 34

is neki áldozzuk. Mindenki szem a láncban : akarva-akaratlan szemmel tartjuk egymást, s magunk kovácsoljuk bilincseinket. Még a zsarnokságot leleplező költemény, e dal is, az ilyen hű, legyen bármilyen nagyszerű, hiábavaló írja lemondóan a költő, s talán igaza volt, hiszen megírásakor nem mozgósíthatott, mert nem jelenhetett meg, s megjelenése után is Csipkerózsika-álomra kényszerült. A Kádár-rendszer érthető félelme miatt. Tanulsága egyfelől történelmi, az ötvenes évek fordulójának költői megörökítése, másfelől örök, mert éppen az ellen vértez föl, hogy hasonló személyi kultuszok, a szocializmus nevében kisajátított hatalommal viszszaélő önkényuralmak nálunk vagy bárhol a világon megismétlődhessenek. Illyés Gyula Egy mondat a zsarnokságról című versét, Éluard Szabadság című versével együtt a világirodalom egyik legnagyobb remekének tartom. Anyanyelvünk kiemelkedő költemé- 35