Az egyetemes Gnózis diadala. Mais, aprés 700 ans, verdéjo lé laurier Hétszáz év múltán azonban, a babérfa új levelet hajt...

Az egyetemes Gnózis diadala Mais, aprés 700 ans, verdéjo lé laurier Hétszáz év múltán azonban, a babérfa új levelet hajt...

Borító: Részlet a Nagymester Templomának keresztjéből". A teljes kép a 54. oldalon látható. Az előlapokon található Batikolt selyem, amely kiterjesztett szárnyú fehér galambot ábrázol, azúrkék háttérrel: a Parakléta galambja. Ezt a selyemkendőt Antonin Gadal ajándékozta Catharose de Petrinek. Az első oldalon található Krisztus-monogram a Chrismon-Resch-bö\ (a görög X és P, Chi és Ro betűk egyenként Krisztusra és Isten Fiára utalnak), melyhez hozzákapcsolták az Alfát és az Ómegát, melyek a felfelé nyitott illetve a lefelé nyitott félköröknek feleltethetők meg, a Jelenések Könyve 22. részének szavai szerint (13): Én vagyok az Alfa és az Omega, a kezdet és a vég." A Krisztus-monogram az örökkévalóság körébe van beírva.

Antonin Gada! Az egyetemes Gnózis diadala In De Pelikaan Amsterdam

Tartalomjegyzék Bevezetés 10 I. RÉSZ A Szeretet Szerzete Prológus A Parakléta galambja 33 A prófécia 39 Albi Rózsakertje 44 A találkozás 46 A spirituális örökség átnyújtása A Nagymester keresztje 55 A Szent Grál Szerzete 60 Az élet aranyfonala 63 A Gnózis két ághajtása 65 A Szeretet Birodalma 70 A Szent Grál öröksége A Szellem Templomának központja 78 Az előző Szerzet Pátriárkája 82 A bűn jele 86 A Szent Grál öröksége 91 A megbánás útja 95 A Galaad" emlékmű A Szeretet Birodalmának kibontakozása 100 A Galaad" emlékmű felavatása 104 Galaad", a tanúbizonyság halma 106 A szent emlékmű 112 Az ifjú Gnózis A gnosztikus tudat kifejlődésének folyamata 116

II. RÉSZ Antonin Gadal, a Világosság pátriárkája Sabarthez, custos summorum A föld mélységei 130 A pireneusi Thabor 137 A pireneusi katár mozgalom eredete 144 A pásztor" vagy Joana éneke" 148 Az Alfa és az Omega A Szent Grál útja 153 Lux lucet in tenebris 159 A vigasztaló és megtisztító Szellem vallása 164 A szent számok kulcsa 170 Az igaz élet magasságos ismerete Az egység 180 Az ősanyag 183 Az isteniség 186 Éden keresztje 188 A bölcsek csillaga 192 A hal a misztériumokban 195 Hét - a szeretet száma 199 Az egyetemes Gnózis Beavatás 208 A jó és a rossz 221 A szellemi feltámadás 230 A Szellem őrködik a Gnózis fölött 243 A Szent Szellem 246 Epilógus Dicsőséges ösvény 254

Az egyetemes Gnózishoz 0, te Szerzet, szereteted, szíved Istené, vállalod bajunkat, sorsot könnyítvén. Az arany léleksugárral üdvösséged jár, csendben az irgalmad örökké ránk vár. Lényünk feltárult tenéked, szívünk csak Rád néz. Templomban Grál Fénye előtt szívünk kész. Az Elő Víznek kelyhe áldást oszt, ígér, aki néven szólít, az Hozzád elér. Az örök, nagy anyalényből Istengyermek kél, ízisz fényben örvend, énekünk elér. Szereteted éltet mindent, ízisz Ozirisz, és csodaruhában minket fényként visz! Jan van Rijckenborgh 9

Az EGYETEMES GNÓZIS DIADALA Bevezetés Joost R. Ritman A vigasztaló és megtisztító Szellem vallása éppen olyan idős, mint a világ maga, mint mindaz a fájdalom és szenvedés, melynek a sebeit be akarja gyógyítani. Már Krisztus előtt, az Ő hajnali derengéseként ragyogta be sugaraival India brahmanjait, Perzsia mágusait, Júdea esszénusait, a görögöket Püthagorasz és Platón által. Krisztus után Platón gondolkodói módszere valamint Püthagorasz szívének bölcsessége nyomán nyilatkozik meg minden gnosztikusnál. Valentinusz és Alexandriai Baszileidosz nagy gnosztikusok voltak! így őrzi meg Keleten a magasból származó ragyogóan szűzies lángját: mennyei ragyogást egy görög lámpásban. A Szellem e tiszta vallását Alexandria ihlette, de a neoplatonizmustól különbözik abban, hogy elutasít minden orfikus, homéroszi, olümposzi mitológiát és hagyományt, továbbá abban is, hogy János által a Krisztushoz kapcsolódik! Valódi Gnózisként elkülönül más gnosztikus mozgalmaktól, távolságot tart az eonoktól, abraxaszoktól éppúgy, mint a megszentségtelenített szimbólumoktól és kabbalisztikus számoktól. Krisztusi indíttatású, korábbi, mint a 325-ös níceai kereszténység. Nem fogadja el sem a zsidó könyveket, sem a zsidó indíttatású evangéliumokat, éppoly kevéssé a Konstantin császár uralma alatt alapított keresztény Egyház szimbolikáját, vagy a római teokrácia pogány pompáját. A János anyaág követőjeként válik ki a keresztény törzsből, s a Parakléta alkotó hittételével teremt valódi Kereszténységet. Antonin Gadal 10

Joost R. Ritman: Bevezetés Kronosz az idő ura, az örökkévalóság szolgálója Kronosz az idő ura, az örökkévalóság szolgálója, a mérték, a szám és a súly megalkotója. Ő az, aki szétválasztja a nappalt és az éjszakát, a világosságot és a sötétséget éppúgy, mint a születést és a halált az örökké tartó körforgásban. Ezért Kronosz a visszatérés, a megújulás és az újjászületés jelképe is. Rendező elvként azonnal érvényesülni kezd Kronosz ereje, mihelyst elhangzik az alkotó Ige, s a Logosz a sötétségben fénylő világosságként megnyilatkozik. Ő a Fiat Lux (legyen világosság), az alapvető szellemi alkotóerő, mely a keresztény hermészi Gnózis történetének szívébe helyeztetett, melynek kezdete kétezer évvel ezelőtt a Földközi-tenger partján, Alexandriában rejlik. Ahogyan Athént az értelem városának", Jeruzsálemet a hit városának", úgy nevezik joggal Alexandriát a Gnózis városának", ahol Egyiptom, Ozirisz, Izisz és Hórusz kereszténység előtti Gnózisa hatalmas bölcsességfolyammá nőtt, s utat tört magának a görög, zsidó, egyiptomi és keresztény közösségek szívéhez. E bölcsek bevésték beavatásuk beteljesülését az időbe, a hermészi, gnosztikus, zsidó, keresztény és kaldeus szövegekbe, melyeket az egyetemes Gnózis örökségeként kaphattunk meg. A Gnózis történetének számos győztes pillanatát eleveníthetjük meg, de nagy tragédiákról is szólnunk kell; idézhetjük a boldog születés, a Gnózis visszatérésének örömteli pillanatait, de az élő igazság tanúi ellen szervezett heves harcokat, üldöztetéseket, pusztításokat, a keresztre feszítéseket s máglyákat is. A gnosztikus láng hordozóinak élő beszédük, írásaik és hátrahagyott tanúbizonyságaik miatt gyakran volt része megvetésben és üldözésben. Egy ókori közmondás szerint: Ahol a Világosság egyszer megjelent, oda mindig vissza is tér." Ez a könyv, Az egyetemes Gnózis diadala, a Gnózis visszatéréséről és újjászületéséről szól, melyet egy katár jövendöléshez kapcsolunk. Ez a jövendölés 1244. március 16- án hangzott el Occitániában, Montségur váránál, a középkori katár szerzet teljes megsemmisítésének pillanatában: Hétszáz év múltán azonban a babérfa új levelet hajt..." 11

AZ EGYETEMES GNÓZIS DIADALA E prófécia fényében beszélünk az 1944-es esztendőről, a XX. század fordulópontjáról, a Gnózis újjászületéséről. Közvetlenül ezt követően, 1945-ben hozták nyilvánosságra a Felső-Egyiptomban, Nag- Hammadiban feltárt ókori könyvtár hermészi, keresztény gnosztikus kéziratait. A Gnózis történelmében sok csúcspontot is láthatunk, melyek végigkísérik Kronosz óramutatóinak útját, jelzik a világ nagy ingaóráján az idő múlását: a Gnózis krisztusimpulzusban való megszületését a keresztény korszak kezdetén és újjászületését a keresztény középkorban. Ez az újjászületés közvetlenül a hermészi impulzus prófétáira utal vissza, Hermész Triszmegisztoszra és Aszklépioszára, a keresztény Gnózisra és hírnökeire, Valentinuszra és Baszileidoszra, valamint a gnosztikusok számos tanúbizonyságára, melyek közé az ugyancsak a Nag-Hammadi iratok között megtalált János Apokrifon is tartozik. A középkor nagy bölcsei eszerint tökéletesen ismerték a kereszténységet megelőző hermészi, gnosztikus, platóni és neoplatóni hagyományt. A Gnózis középkori újjászületését az 1167-es év következő eseménye erősítette meg és tette bizonyossá: Saint-Félix de Caramanban találkozott a konstantinápolyi pátriárka küldötte Niketas Occitánia vezető erőivel, az uralkodó nemességgel és a katár papsággal, hogy eszmecseréjük során megtalálják, és alaposan megvizsgálják közös gyökereiket. Céljuk a katár, gnosztikus kereszténység terjesztése, további elmélyítése, az akkori Európa ezen szellemben való meghódítása és lelkesültséggel való megajándékozása volt. Niketas, mint a konstantinápolyi pátriárka önálló képviselője és a Hét Ázsiai Gyülekezet" misztériumainak pecsétőre, egy új gnosztikus impulzus hajtóerejét képviselte. Coincy-Saint Palais a következőket írja erről Katárfold vártornyai és várai című könyvében (210-212. oldal): Minthogy a pireneusi katárok hitük és a hagyomány szerint a Keleti Johannita Egyházból származtatták magukat, ama nyugtalanító 1165-ös Lombers-i zsinat után a Jóemberek (Bonshom- 12

Joost R. Ritman: Bevezetés mes ahogyan már akkor is nevezték őket) vezetője, Olivier de Penne követséget küldött a konstantinápolyi pátriárkához, azzal a kéréssel, hogy csatlakozhassanak hozzá. Amint a konstantinápolyi pátriárka megkapta a pireneusi katárok kérelmét, legfőbb akolitusát (gyertyavivőjét), a hű Niketast, a nagy tiszteletben álló, kiváló szervezőként és diplomataként ismert férfiút bízta meg a küldetéssel. Niketas élt a lehetőséggel, és útja során 1167 hajnalán igen sok katár kolóniát látogatott meg a Duna és az Adriai-tenger mentén, Lombardia alföldjein, melyeket elkerült az occitánok akkoriban jellemző szörnyű bánásmódja. 1167-ben, amikor Hugues de Saint- Pierre-t máglyahalálra ítélték Vézelay városában, Niketas átkelt az Alpokon s az Occitán főváros felé igyekezett. Minden bizonnyal a katár főpapság tanácsára úgy döntött, hogy a Toulouse-tól mindössze öt mérföldnyire lévő helyen hívja össze az egyházi zsinatot, könnyen megközelíthető helyszínen, melynek sáncai védelmet biztosítottak a meglepetésszerű támadásokkal szemben, ezenfelül pedig nagyszámú hallgatóság befogadására is alkalmas volt. Egyetemes, mai szóval nemzetközi" jellegű összejövetel volt ez. 1167 májusában tehát Niketas Saint-Félix de Caraman sáncai felé igyekezett fényes kíséretével. Nem csupán pireneusi előkelőségek, katár főpapok, de meglehetősen távolról érkezett katár küldöttségek is csatlakoztak hozzá, például az Ibériai-félszigetről, az Armorikáni hegységből (a mai Bretagne), és Burgundiából, nem beszélve a Niketas kíséretében lévő Keletről jövőkről. Közel egy évet töltött Niketas Occitániában. Ismerkedett, sok helyet bejárt, kérdezett, tanulmányozott, tervezett. Miután a helyzetet így felmérte, kezébe vette a meghatározó jelentőségű zsinat vezetését, melynek célja egy egyetemes, de független Katár Egyház megszervezése volt, mindeme görögországi, dalmáciai, bulgáriai, kis-ázsiai élenjáró személyiségek jóváhagyásával. Egyébként pedig azzal a különleges küldetéssel is jött, hogy Occitániában elfogadtassa a keleti johannita szertartásrendet, az ázsiai Hét Gyülekezet liturgiájának formája szerint. 13

Az EGYETEMES GNÓZIS DIADALA Nos, az ussat-i Grand-pere" (Nagyapa) nevet viselő barlang falain megtaláltuk Szent János Hét Gyülekezetének jelképét. Ezek: Efézus, János lakóhelye, ma szomorú romhalmaz; a ma is fényes Szmirna, Anatóliában; az alig fölismerhető Szárdisz, Lüdiában*; a ma is a virágok városának" nevezett Laodicea; Thiatira, Lüdiában; valamint Filadelfia, ma már csak kicsiny falu Alacheur névvel; végül pedig Pergámum, a hajdani müziabeli birodalom, melynek könyvtára vetekedett Alexandriáéval. Niketas három, igen jelentős dolgot rendezett el: 1. Kialakította a katár papi hierarchiát, felszentelt három pátriárkát: Ramon de Ramondi-t, Aquitánia prímását; Róbert de Spérone-t, Franciaország püspökét; Marco-ra pedig a lombard és az Alpokon túli térségeket bízta. Mindhármójukhoz 12-12 püspök tartozott. Nevezzük meg közülük Gérard Mercier-t, Carcassone püspökét; Sicard Cellier-t, Albi püspökét, Aran völgyében pedig (a spanyol Pireneusokban, Katalóniában, ahol a Garonne ered) Ramon de Cazalis-t. Amikor megkérdezték Niketastól, hogy milyen szokásjogokat gyakoroltak az ősi kis-ázsiai Gyülekezetek, akkor sokatmondóan így válaszolt: A Gyülekezetek saját térségükön belül működnek, egyik sem bírálja felül a másik tevékenységét, így a Béke velük marad; nektek is csupán ezt kell tennetek!" 2. Személyes példamutatásával, intelligens, alkalmazkodó és befogadó szellemű, kulturált, aszketikus életvitelű, nagytudású emberként meggyőzte az occitán urakat, úgyhogy az ő oltalma alatt több nagyúr, lovag önként adta gyermekét a Parakléta Egyházának, mint például a Belissen, a Foix, a Mirepoix vagy a Castres családok. 3. A trubadúrok rokonszenvét is el tudta nyerni, ennek azonban valamely titkos oka van. Kétségtelen, hogy bizonyos konstantinápolyi beavatottak ismerték a trubadúrok látylak mögé rejtett * Lüdia, latinosan Lydia, akkádul Ludu egy ókori anatóliai államalakulat volt, amely Phrügia bukásával párhuzamosan emelkedett fel a Kr. e. 7. században, azonban a rohamosan erősödő Perzsa Birodalomnak már nem tudott ellenállni. Lüdia lakói a lüdök (más változatban lídek vagy lüdiaiak) voltak. 14

Joost R. Ritman: Bevezetés nyelvét, a clus" beszédet, melyet óvatosan és körültekintően bizonyos hírek továbbítására használtak fel. Mindenesetre két beavatott, Guilhelm és Guillabert de Bonvillars, Niketas jobbkeze volt Saint-Félixben. Több kiváló személyiség is ismerte őt, például Margabrun és Arnaud d'aniel, akik egyébként jelentősen különböztek egymástól. Margabrun támadó szavakkal kelt ki kora társadalma ellen és nem riadt vissza a szatíráktól, de a szitkozódó írásoktól sem; az irodalmár Arnaud d'anielnek pedig igen nagy szerepe volt az oc nyelvű költészet fejlődésében, Dante nagyra becsülte, Petrarka szerint nagy dicsőséget szerzett országának. Niketas ismert volt független szellemiségéről, s noha külföldi volt, akaratereje és tekintélye miatt egyedül ő tűnt méltónak rá, hogy komoly szervezeti felépítést adjon a függetlenségéről ismert pireneusi katár mozgalomnak. E szervezeti felépítés elemei: a hierarchia, a szertartásrend, a vallásgyakorlat, az egyházmegyék kijelölése. A Toulouse-i püspökséget nevezte ki a konstantinápolyi székhelyű, nagy Keleti Anyaszentegyház leány-egyházközösségévé. Ezen kívül a katár hit számára sikerült elfogadtatnia a teljes dualizmus tanát. Egy évnél valamivel többet maradt Occitániában, együtt ült az asztalnál minden befolyásos személyiséggel, de nem felejtette el meghívni az ünnepélyes lakomákra a népet sem, aki Atyjának" nevezte őt. Miután a Béke csókját adta minden katár paptársának, 1168-ban elindult vissza, Keletre. Montségur Most irányítsuk figyelmünket Európa egyik szent helye, Montségur vára felé. Ezt a várat a katár főpapok valamint az occitán nemesség kérésére Raymond de Mirepoix építtette 1204-ben, nagyon aprólékosan részletezett irányvonalak alapján. Ezek az irányvonalak a vár különleges szerepére vonatkoztak: ez a hely lett a katár Szerzet spirituális tevékenységének a legfőbb gyújtópontja. E spirituális központ létesítésének ihletője Esclarmonde de Foix, a katár hercegnő volt, 15

Az EGYETEMES GNÓZIS DIADALA aki ugyanebben az évben, 1204-ben kapta meg Guilhabert de Castres katár püspök által Fanjeaux-ban a konszolamentumot. Montségur, hűséges tanítványok áldott hajléka, a Szellemben tiszták" Szerzetéhez tartozóké, akik odaadták és kiontották szívük vérét. Montségur, 1233-tól kezdve a gyűlölet, az ellenségeskedés és a növekvő harag legfőbb tárgya, III. Ince pápa parancsára az Inkvizíció lerombolásra ítélt céltáblája. III. Ince szervezte meg az albigensek elleni keresztes háborút", melynek könyörtelen vezetője Simon de Monfort lett. Montségur, az idők legsötétebb éjszakájában a keresztény Gnózis világítótornya, Vulkánusz, a szellemi Nap erejében a krisztocentrikus" világforradalom, a Szeretet Egyháza megépítésének, e világméretű munkának a szellemi gyújtópontjává vált, a Parakléta lovagjainak spirituális erejében. Montségur, ahol 1244. március 16-án 205 katár hozta meg a legmagasabb fényáldozatot önkéntes máglyahalála révén. Lux lucet in tenebris a Világosság fénylik a sötétségben. A hermészi Gnózis kibontakozása A Gnózis történetében Nyugaton döntő jelentőségű a hermészi Gnózis átörökítése, különösen a reneszánsz erőteljes felvirágzásakor, a XV. századi Firenzében, a neoplatonikusok és a hermetikusok városában, melynek középpontjában a platóni Akadémia állt. Marsilio Ficino, a divinus interpres az isteni tolmács 1453-ban jelentős ihletőjévé vált egy kiváló írókból, költőkből, festőkből, szobrászokból és építészekből álló körnek. Lázas igyekezetének köszönhetően jelenhetett meg számos görög szöveg latin nyelven, köztük Hermész Triszmegisztosz Corpus Hermeticuma, Platón összes műve, Plótinosz Enneadesze, Zarathusztra, Orfeusz bölcsessége, a kaldeus misztériumok, valamint saját legfőbb műve, a De religione christiana, egy korabeli elmélkedés a kereszténységről. A Római Katolikus Egyház és a konstantinápolyi Görög Ortodox Egyház képviselőinek ösztönzésére, 1439-ben két zsinatot 16

Joost R. Ritman: Bevezetés tartottak, Ferrarában és Firenzében, melyek során ismét a római katolikus és a görög ortodox kereszténység alapjait kutatták. A központi kérdés a következő volt: hogyan kapcsolódhatna egymáshoz a gazdag hagyományokkal rendelkező konstantinápolyi keresztény Egyház és a római papság láthatóan megújulni vágyó irányzata? Ezen vizsgálódások során ahogyan ez annak idején a Katar és a Görög Ortodox Egyház között is történt megvizsgálták a kereszténység előtti szellemi örökség gyümölcseit. A megújulásra, valamint a római és a konstantinápolyi Keresztény Egyházak megegyezésére irányulva megkísérelték összehasonlítani Platón, Hermész Triszmegisztosz és Zarathusztra írásait, továbbá olyan filozófusokét, mint Plótinosz, Jamblikhosz és Boethius, olyan egyházatyákét, mint Jeromos, Alexandriai Kelemen, Origenész, Ágoston, Tertullianus és Ireneus, és még sokan másokét is. Mindez a konstantinápolyi és a római Egyházak közötti megújulás és közeledés jegyében történt. A Konstantinápolyból érkezett személyiségek között a mintegy ötszáz egyházi és világi elöljáróból álló kíséret soraiban ott volt Bessarion bíboros is. A szellemi úttörők egyike volt ő, a platóni és hermészi eszmék védelmezője. Már 1465-ben kiadatott Rómában egy Platónról szóló védőiratot, In calumniatorum Platonis libri quatuor címmel, melynek kapcsán levelezésben állt többek között Marsilio Ficinoval is. Bizánc 1468-ban bekövetkezett eleste után végleg Itáliában telepedett le, élete utolsó évében pedig Velence városának adományozta hírneves, körülbelül ezer görög nyelvű iratból álló könyvtárát. A számos hermészi, neoplatonikus és őskeresztény szövegen túl, a gyűjteményhez tartozott a Corpus Hermeticum egy XIV. századbeli kódexe is. Ennek a szövegnek mindeddig ez a legrégebbi ránk hagyományozott példánya. Ezáltal vált lehetségessé ezeknek a teljes, azelőtt ismeretlen görög szövegeknek a latinra való lefordítása, kiadása és hozzáférhetővé tétele a korabeli nyugati társadalom számára. 17

Az EGYETEMES GNÓZIS DIADALA A szellemi tűz lángra lobbanásának három esztendeje 1944 A prófécia Hétszáz év múltán azonban a babérfa új levelet hajt!" valósággá válik. 1945 A felső-egyiptomi Nag Hammadi könyvtár s vele a hermészi és a keresztény Gnózis ősi tanúbizonyságainak megtalálása. 1946 Születés és visszatérés. Egy új lélekközösség megteremtése, mely nem más, mint a Világosság Hármas Szövetségének: a Grál, Katarok, Rózsakereszt Szövetségének, az ősi, egyetemes Szerzetláncnak az ifjú láncszeme. 1944 A prófécia valósággá válik: Hétszáz év múltán azonban a babérfa új levelet hajt!" Kronoszról mint az idő uráról beszéltünk. Ebben az összefüggésben Vulkánuszt is megnevezhetjük, mint a Nap rejtett erejét, az alapvető tüzet, azt a gyökértüzet", amelyben az idők genezisének az eredetét megtalálhatjuk. Sokat írtak már az Egyetlen misztériumáról, aki mindeneknek a mindent eltöltő és mindent magában foglaló ősoka: Ő az ismeretlen és megismerhetetlen Isten. O a szellemi beteljesülés, maga a megnyilvánuló Szellem, aki a világ születésekor a vizek fölött lebeg, a Misztériumok ereje, akit úgy hívnak: Fiat Lux legyen Világosság, egy krisztusközpontú" ősszületés, minden teremtés kezdete. Kronosz, a tér és idő vigyázója, ezért főként az örökkévalóság szolgálatában áll. Azt a szellemi valóságot jeleníti meg, amely nem hagyja magát a tegnap, a ma, a holnap, a múlt, a jelen és a jövendő, vagyis a tér-idő rendiség törvényszerűségei által korlátozni. Azokon a területeken, ahol Kronosz uralkodik, észlelhetjük az örök teljesség szívdobogását, magának a szellemnek a ritmusát, lélegzetét és életét. Ezért érvényesülnek a térben és az időben a csakis a szellemi rend által megismerhető és alkalmazható törvények, melyeknek a képviselői mindig is minden idők egyetemes Szerzetlánca szolgálóinak, fivéreinek és nővéreinek nevezik magukat. 18

Joost R. Ritman: Bevezetés Ez a Szerzet, mely a kereszténység előtti időszakban Melkhisédek Rendjeként működött amelynek főpapja maga Jézus Krisztus, olyan tevékenységet fejt ki, amely a tér-időrendtől szabad, és meghatározza az emberi létezés végső sorsát. A Rend tagjai egy szellemi hierarchia részesei, megbízatásukat attól kapják, s cselekedeteik, műveik tanúsítják a Renddel való kapcsolatukat. Olyan transzformáló szellemi erő nyilvánul meg általuk, amely új napot jelent az Elet Szerzetének fejlődésében, és az emberiségért, az emberiség életében és az emberiséggel együttműködve hat. Ok az élet alapját érintő nagy titok őrzői és papjai, s betöltik a küldetést: az emberi alakulás és teremtés misztériumát a szellemiesedés, az újjászületés misztériuma felé emelik. Ez az isteni Kráter" leeresztése a tér és idő világába, melyről Hermész beszél, avagy a Szent Grál misztériuma által az ember felemelése a spirituális valósághoz. A prófécia, Hétszáz év múltán azonban a babérfa új levelet hajt", mely 1244-ben szinte a Parakléta galambjaként emelkedett a magasba Montségur máglyájáról, 1944. március 16-án valósággá vált. Ettől a naptól fogva ismét megnyilatkozik e rejtélyes folyamat, mint az örökkévalóság szívdobbanása a tér-idő világában, mint egy új nap pirkadatának a hírnöke. Az előző Szerzet, a katárok Szerzetének pátriárkája, Antonin Gadal töltötte be a szellemi leszármazás megszakítatlan láncolatában azt a spirituális küldetést, hogy Montségur elfojtott lángját újra fellobbantsa, méghozzá ugyanott, ahol kétszázöt férfi és nő, fivérek és nővérek, a katár Szerzet színe-java és szellemi koronája 1244. március 16-án az életét adta, Krisztusért Krisztussal - Krisztusban. A Világosság Hármas Szövetsége, a Grál Katárok Rózsakereszt számára ez egy új születés pillanata volt. A romolhatatlan tűz lángját újra meggyújtották egy új, mágikus kezdet hajnalán, a huszadik század eme fordulópontján: ez az ifjú Gnózis születésének a napja, ez az egyetemes Gnózis diadala. A Világosság gyermekei visszatérésének a jele volt ez. Az Elet fája ősi törzsének erejében ismét felállították a Gnózis oltárasztalát, a Szeretet Gnózisának gyermekeiért, hogy 19

Az EGYETEMES GNÓZIS DIADALA megünnepeljék Melkhisédek Rendjének ünnepét: a Kenyér és a Bor misztériumát, a Szent Grál misztériumát. A mindezt kezdeményező Bölcs a pátriárka volt, a Világosság Hármas Szövetségének pátriárkája, Galaad, a Szent Grál őrzője, akinek nagysága alázata révén mutatkozott meg a maga teljességében! 1945 A felső-egyiptomi Nag-Hammadi könyvtár s vele a hermészi és a keresztény Gnózis ősi tanúbizonyságainak megtalálása A Nílus mentén, Nag-Hammadiban, egy Muhammed Ali nevű felső-egyiptomi földműves épp a termékeny földet ásta egy barlangokkal teli sziklás szegély mentén, mikor ásója az idők szántóföldjében megbújó kincset rejtő agyagkorsónak ütközött. Ez az érintkezés egyszersmind a romolhatatlanság szívdobbanását is jelentette a tér-idő világában. Kronosz ismét bebizonyította tevékenységének kettős természetét, mellyel az örökkévalóságot és az időt egyetlen történelmi pillanat kikristályosodott erejében olvasztotta össze. A Nag Hammadi könyvtár visszaajándékoztatott az időnek; felfedezése és gazdag tartalma Isten jelzéseként, spirituális mérföldkőként vésődött be az emberiség történetébe. A Gnózis kibontakozásában a keresztény korszak első három évszázadát valódi krisztusi impulzusként tarthatjuk számon. Krisztusra nem mint egy személyre, hanem mint a Szellem egyetemes erejére kell tekintenünk, aki lényege és hatósugara által juttatja kifejezésre az Egyetlen, Egyetemes Istent a teremtésben. Hermész Triszmegisztosz így magyarázza ezt: Isten végtelen szféra mindenütt jelenlévő középponttal, melyet semmi sem határol." Isten örök ősforrás Isten örökkön tartó egyetemessé válás. A szellemből származottak körein belül a nagy beavatottak, mint Hermész Triszmegisztosz, Mózes, Püthagorasz, Zarathusztra, Platón, a Názáreti Jézus, Tiánai Apollós, Máni és Valentinusz, utódaik 20

Joost R. Ritman: Bevezetés számára misztérium-iskoláik alapításával, szóban és írásban örökítették át példájuk inspiráló erejét és bölcsességüket: az egyetemes Gnózist. E tanúságtételeket egyetlen kifejezéssel szeretnénk jellemezni: a krisztusimpulzus". Az idő szülőméhére bízott írások által, korszakunk első három századának Nag Hammadi könyvtárában összegyűjtött eredeti gnosztikus, hermészi és keresztény impulzusa ismét gazdagon megajándékozta a jelen társadalmát a spirituális fejlődés erejével s egyúttal önnön gyökereinek feltárásával. A Fiat Lux ereje ez, amely háromszorosan nyilatkozik meg: 1. Krisztusközpontúan, eredeti spirituális esszenciaként, melynek megnyilvánító ereje megalkotja minden teremtés kezdetét és beteljesülését. 2. Napközpontúan, a Mindenség életet adó lélegzeteként, mely megelevenít, növekedésre, változásra és tudatosodásra serkent minden élethullámot, bárhol is keletkezzenek azok a világmindenségben. Örök mozgás révén minden fejlődést ez az erő tesz lehetővé. Az emberi öntudat átalakulási misztériumának is ez a meghatározó ereje, ami a katár filozófia szerint: Formáció Reformáció Transzformáció (Alakulás Újjáalakulás Átalakulás). 3. Földközpontúan, földként, vagyis kozmikus megnyilvánulási térként, ahol egy bizonyos fejlődés indul útnak a változandóságtól az állandóság felé a mindenütt jelenvalóságig. E földközpontú tér az örökkévalóság anyaöle, melyet Föld-Anyának nevezünk, az ásványi növényi állati emberi életformák négyszeres fejlődésének rejtélyes kiindulópontja, melyekben a négy életerő a fizikai szinten, vitálisán, az érzékelések által, valamint gondolati úton jut kifejezésre. Az embert saját élete egy tapasztalati útra viszi, ez pedig a tudatfejlődés szakadatlan folyamatában a megismeréstől az önmegismeréshez vezeti, a Gnózisig: a Mindenség ismeretéig. Hermész Triszmegisztosz ezt így összegzi: Aki önmagát megismeri, megismeri a Mindenséget is." 21

Az EGYETEMES GNÓZIS DIADALA A Nag Hammadi könyvtár megtalálását lehetetlen különválasztani a középkori gnosztikus katár Szerzet szellemi örökségének feltárásától, s ezt a gnosztikus Antonin Gadal mindig hangsúlyozza is beszédeiben. Lux lucet in tenebris: e jelmondata erejében utánozhatatlan módon tudta megvilágítani az elmúlt kétezer év gnosztikus hagyományát. Mélységes és kétszeres volt a pátriárka szívének öröme: egyrészt a huszadik század keresztény, hermészi és gnosztikus múlttal kapcsolatos legnagyobb felfedezése, másrészt amiatt, hogy behordhatta a termést, úttörőmunkája eredményét. Ez a könyvtár a rejtélyes szövegek gyűjteményének legjavát tartalmazza: itt található Valentinusztól Az Igazság Evangéliuma, a Reginosznak írt levél a feltámadásról, a Tamás Evangélium, hermészi szövegtöredékek, köztük a Corpus Hermeticum, valamint az Értekezés a nyolcadik és kilencedik szféráról; ezek a művek különleges bizonyságai korszakunkban annak, hogy a Gnózis ereje elpusztíthatatlan, és sértetlenül várja az Isten által meghatározott pillanatot, amikor visszatérhet az emberek közé. 1946 Születés és visszatérés. Egy új lélekközösségnek, mint a Világosság ősi, egyetemes Szerzetlánca Hármas Szövetségének: a Grál, Katarok, Rózsakereszt Szövetsége legifjabb láncszemének a megteremtése. A katár Szerzet a következőképpen írja le a lélekemberiség útját, az élő lélek örök menetelését a mulandóságtól a múlhatatlanságig, a romlandóságtól a romolhatatlanságig: Alakulás Újjáalakulás Átalakulás Hernyó Báb Pillangó Halandó ember Megváltozott lélek Romolhatatlan fényiélek. Az ember mint mikrokozmosz, kis világ, minutus mundm misztériuma mindig központi jelentőségű a Szellemben Nagyok szemében, valamint az általuk, küldetésük alapján létrehozott beavató iskolák 22

Joost R. Ritman: Bevezetés szakadatlan lánca számára. Az ember mint ego- avagy geocentrikus lény hosszú, földi fejlődési útján az első helyet az élet és a tudatfejlődés foglalja el: a világnak eme ismerete mindig is az időleges, a korlátozott és állandóan változó dolgoknak az ismeretét jelenti. Azon a tájon, ahol a középkori katár Szerzet élt, az oly hatalmas, Dél-Franciaországtól Észak-Spanyolországig terjedő Occitániában található az Ariége völgy, kiterjedt, bonyolult barlangrendszerével. Az emberek jelenlétét több tízezer éves tárgyi bizonyítékok és barlangi falfeliratok támasztják alá, mely utóbbiak Európa legrégebbi sziklarajzai közé tartoznak. Minthogy Sabarthez a maga jelmondatával Custos Summorum a Szellem Legmagasságosabb Megnyilatkozásának az Őrizője Occitánia középpontjában terül el, azon a földön, ahol a középkorban virágzott a művészet, a tudomány és a vallás, joggal tarthat igényt a megtiszteltetésre, hogy a nyugati emberiség bölcsőjének" neveztessék. Az emberiség hosszú földi fejlődési útján, egy adott pillanatban a belső szem előtt megnyílnak a tér-idő határai, megnyílik a lélek ablaka, és a változó, romlandó lét talányát egy érinthetetlen, romolhatatlan élet csodája váltja föl. Ez a halhatatlan lélek születése, a Fény-léleké, mely az örökkévalóság útjára lépett. Ekkor a tér és az idő feloldódnak a teremtés végtelenjében. A végtelen firmamentum, a földi zodiákus a tizenkét állatövi jeggyel, valamint a hét régi bolygóval a heliocentrikus elvben találja meg eredetét, mely a végtelen alakulás krisztusközpontú elvében tér vissza. Földi alakulása során így áll végül az ember mikrokozmoszként, tudatos és élő lélekként szemtől szemben a szellemi élet krisztocentrikus elvével. Az életképlet, a születés élet növekedés változás és újjászületés hétszeres kulcsa ekkor a mindenütt jelenvalósági tudatban, az Egyetlennel való találkozásban leli meg apoteózisát. Avagy ahogyan azt Hermész Triszmegisztosz fejezi ki legmagasabb szellemi elragadtatásában: Látlak, Uram!" Hermész arról az emberről tanúskodik, aki anyagi börtöne fölé emelkedett: Isten egy halhatatlan ember, az ember egy halandó Isten." 23

Az EGYETEMES GNÓZIS DIADALA Az a múlhatatlan törvényszerűség, amely az embert elvezeti a rendeltetéséhez, a Világosság fáklyahordozóinak tanúságtételében az egyetemes Gnózis valóságaként jut kifejezésre. Ezt a pátriárka, Antonin Gadal a vigasztaló és megtisztító Szellem vallásának" nevezte. Az ok pedig minden élet ősforrása mert szükséges, hogy az alkotó esszencia, az Elet Fájának nedve a gyökerektől elérjen a teljes kibontakozásáig. Ez egy gnosztikus fejlődési út, mely a Vigasz, a Szeretet és Kegyelem erőiben nyilvánul meg azok által, akik az Elet Szerzetének képviselői, és ettől kapták megbízatásukat. Az örökkévalóság rejtélyes megnyilvánulása az időben újra megismétlődött 1946-ban, az ősi ka tárföld szívében, Albi Rózsakertjében: ekkor látogatott ide Jan van Rijckenborgh és Catharose de Petri, az ifjú gnosztikus Szerzet, az Arany Rózsakereszt Szellemi Iskolájának két szellemi vezetője. Niketas a konstantinápolyi pátriárka képviselőjeként 1167-ben a Saint-Félix de Caraman-i zsinaton Ázsia Hét Gyülekezetének" pecsétjét összekapcsolta az Egyetlen Egyetemes Szellemtemplom ősi láncának ifjú láncszemével, a katár Szerzettel. 1946-ban az ifjú Szerzet szellemi vezetői látomásukban erre a szellemi erőre támaszkodva az új emberiségkorszakban elvégzendő feladatként élték meg az egyetemes Gnózis diadalát és visszatértét. Albi Rózsakertjében, e történelmi jelentőségű helyen öltött alakot a jelenkori gnosztikus fejlődési menet, mely arra hivatott, hogy összekapcsolja a nyugati világot múltja ősi gyökereivel. Nem véletlen, hogy ugyanebben az évben, 1946-ban jelent meg Jan van Rijckenborgh első könyve, mégpedig ezzel a címmel: Dei Gloria Intacta a Szent Rózsakereszt keresztény beavatási misztériuma az új korszak számára. A Világosság fáklyahordozói, az új korszak úttörői, Antonin Gadal, Jan van Rijckenborgh és Catharose de Petri személyében új szövetséget pecsételtek meg: a Szent Grál Erejében, a Katarok tiszta krisztusi Szerzetének Szeretetében és egy új, gnosztikus megnyilvánulásban, a Rózsakereszt Szerzetének Bölcsességében. Ez az új szövetség a Világosság Hármas Szövetsége". 24

Joost R. Ritman: Bevezetés Ez a könyv, Az egyetemes Gnózis diadala az egyetemes Szerzetlánc központi Rendje szellemi testamentumának fogantatását, megnyilvánítását és magyarázatát mutatja be, azon Rend testamentumáét, amelynek alapköve Krisztusban, az abszolút Valóság szellemerejében nyugszik. Tizenhat éves koromban, 1957. március 16-án, március 10-én kelt levelemre válaszul megkaphattam Antonin Gadalnak, a katár Szerzet pátriárkájának ifjabb testvéréhez" címzett levelét. Ebben írott formában is megerősítést nyert a katár Szerzethez fűződő különleges kapcsolatom, s általa bensőleg újra átélhettem az 1244. március 15-ei éjszaka titokzatos pillanatait: a katárok kincsének" megmentését. Kronosz korszakokat az örökkévalósággal összekapcsoló törvényszerűségének köszönhetően Antonin Gadal úr 1962. június 14-én bekövetkezett halálát megelőző öt év során nyolcvanöt évet élt megadatott, hogy számos levél, személyes találkozás és Sabarthez szent helyeinek meglátogatása formájában mély belátásra tehessek szert a gnosztikus katár Szerzet sokoldalúságát és szellemi nagyságát illetően. Az elolthatatlan láng mágikus erejének meggyújtásával és lángra lobbantásával ugyanakkor egy olyan spirituális erő született meg bennem, mely attól kezdve lelki-szellemi életutam alapjául szolgált. A klasszikus örökség átvétele, a szellemi attribútumoknak a Szent Grál misztériumának erejében való őrzése életbevágó jelentőségűvé lett, a spirituális munka hajtóerejévé, mely számomra 1957. március 16-án kezdődött. E nap különösen azt az impulzust tette emlékezetessé, amely a Világossághordozók kincseskamrájának létrehozásához vezetett. Ez a kincseskamra a Bibliotheca Philosophica Hermética, az örökkön égő láng tanúbizonysága. E könyv megjelentetésével egyúttal egy régi ígéretnek teszek eleget, melyet Catharose de Petrinek, az Arany Rózsakereszt Szellemi Iskolája nagymesternőjének tettem. Lehetővé tette számomra, hogy az általa összeállított, dokumentált anyagokkal rendelkezzem. Ez azzal 25

Az EGYETEMES GNÓZIS DIADALA a megbízatással párosult, hogy szélesebb körök számára világosítsam meg és tegyem ismertté a szellemi vezetők Jan van Rijckenborgh, Catharose de Petri és Antonin Gadal közötti szövetséget, a Világosság Hármas Szövetségének, a Grál, Katarok, Rózsakereszt szövetségének a keletkezését. A nagymesternő a következőket írta 1962-ben a Világosság Hármas Szövetségéhez fűződő személyes kapcsolatáról: Huszonnyolcadik életévemben, 1930-ban jött létre számomra a kapcsolat az Arany Rózsakereszt Szellemi Iskolájával. E pillanattól fogva tudatára ébredtem életcélomnak és feladatomnak. Számos vallásos és filozofikus elmélyülést követően megjelent előttem egy isteni küldött; azúr boltozat alatt, fénylő, fehér, éteri megjelenésű galamb formájában a Szent Szellem szimbólumának alakjában jött, s bensőleg tudtomra adta többek között azt, hogy a Rózsakeresztnek, mint Szellemi Iskolának, a Szellem ereje által ismertté kell válnia mindenki számára, aki a lélek megszabadulására vágyik. Ettől fogva sok mindent megnyilvánítottak számomra, melyeknek gyümölcsei időközben meg is jelentek az ifjú gnosztikus Szerzet Szellemi Iskolájában. Anélkül, hogy kértem volna vagy előzőleg beszéltem volna vele róla, Ussat-les-Bains-ben Antonin Gadal úr kezéből megkaptam isteni küldetésem megerősítését. Gadal úr, az idős, nyolcvanöt éves pátriárka, az ősi szentélyek, a barlangok, az ún. Montagne Sacrée", a Szent Hegy őre a franciaországi Ariége földjén. E régi barlangok a középkorban valóban szentélyekként szolgáltak, később pedig a korabeli katár Szerzet menedékeiként. A pátriárkával való második találkozásom után az első 1954 szeptemberében volt, Jan van Rijckenborgh úr és mintegy harminc tanuló társaságában a felismerés és elismerés jeleként átnyújtott egy saját maga festette selyemkendőt, melynek dísze: egy fehér, kiterjesztett szárnyú galamb azúr háttérrel. Gondolhatják, mekkora volt a meglepetésem, ugyanakkor a benső örömöm! Nem sokkal később kaptam, szintén a pátriárka kezéből, egy fából faragott galambszobrocskát, 26

Joost R. Ritman: Bevezetés pontos mását annak, mely a Betlehem-barlang boltozatán látható. A Betlehem-barlang az Ornolac-beli hajdani Szerzet legbelsőbb beavató szentélye. Az egyetemes Gnózis diadala című könyv megjelenésével majd' ötven évvel a pátriárkával való első, 1955-ös találkozás után végre megszületett a végső válasz A Parakléta Galambja című kéziratra. Ezt a kéziratot idősebb fivéremtől, Antonin Gadaltól, a hű Galaadtól kaptam 1957-ben, tizenhat éves koromban, szüleim Amszterdamban lévő bloemgracht-i házában; a kézirat szövege megtalálható e könyv prológusában. Ez egyben egy prófécia kinyilatkoztatása, melyet 1961-ben közölt velem, utolsó, Ussat-Ornolac-beli találkozásunk során. Jelen volt feleségem, Rachel és lányom, Mirjam, akit a pátriárka Sabarthez gyermekének nevezett. 2004-ben, egy új évezred kezdetén, tanúskodhatom arról, hogy a gnosztikus munka alapítói szívének az úttörő munka során eleven vetőmagként kiontott vére ezerszeresen meghozta a gyümölcseit. így zeng az Elet Szerzetének ősi üzenete: Isten Szeretet". Bizonyosodjon be ez az életerő világosságerőként, az egyetemes Gnózis szakadatlan diadalaként, íme, ez legbensőbb kívánságom! Joost R. Ritman A Bibliotbeca Philosopbica Hermetica alapítója Montségur 1204-2004 Amsterdam, 2004. március 16. 11

I. RÉSZ A Szeretet Szerzete

Bevezetés

Montségur vára

A Parakléta galambja Antonin Gadal Nos, vándor, légy óvatos! Tudnod kell, hogy miután a Katedrális küszöbét átléped, valóban ember lesz belőled, aki összekapcsolódott az éggel, amint kapcsolatban áll a földdel is. Tudnod kell, mágikus hangszert tart kezed, s a hangok, melyeket a szellemi billentyűkön játszol, természetfeletti visszhangra lelnek, melyet te magad azonban nem hallasz majd, mert csupán a jövendőhöz hasonlóan rejtélyes múlt hallgatózó fülei számára lesznek felfoghatók. Talán nem tudtad ezt. Mind elfeledtük. Most azonban tudod: Légy hát óvatos, vándor.' Vasárnap van, Virágvasárnap, a 33. esztendő nizán hó 9. napjának dicső évfordulója! Pirkadattól fogva boldog sóhajtás lebegett mindenütt az öreg Sabarthez fölött. Ereztem: a Katedrális, a Templomok ragyogtak az ünnepi boldogságtól. A környékbeli falvak, valamint a büszke Castella von Tarascon, a tarusque-ok hajdani fővárosa, a négy égtáj felé röpítették harangjaik ezüstszavát. Virágvasárnap van! Országos ünnep. A gyermekek puszpáng-, babér- és rozmaringágakat készítenek elő, melyeket, miután megkapták rájuk az áldást, 1 Ismeretlen szerző, A Katedrális 33

Az EGYETEMES GNÓZIS DIADALA boldogan visznek majd haza. Rengeteg barackvirágszirom hullott le az éjszaka, kétféle színben pompázó szőnyeggel borítva be a földet, sehol sincs ennek párja. Hozsánna! Hozsánna! Áldott legyen, aki jő az Úrnak nevében! Eljött az óra, amikor az embernek Fia megdicsőíttetik! Hozsánna!" Betlehemben szedtem a pisztáciaágamat... Hozsánna! Teljes erővel zúgnak a harangok, minden égtáj felől. Békével tölt el ez a boldog harangozás, kellemessé teszi Lombrives barlangja, a katárok Katedrálisa" felé vezető utat. Annál is inkább, mivel gondolataim mindegyre csak a 33. év nizán hó (a zsidók Húsvét hónapja) nyolcadika szombat és kilencedike vasárnap körül járnak, követve a János Evangélium magasztos sorait: Jézus tehát hat nappal húsvét előtt elment Betániába, ahol Lázár élt, akit feltámasztott a halottak közül. Vacsorát készítettek ott neki, s Márta szolgált fel, Lázár pedig a Jézussal együtt ülők között volt. Mária ekkor elővett egy font drága valódi nárduskenetet, megkente Jézus lábát, és hajával törölte meg; a ház pedig megtelt a kenet illatával." Nagyon sokan megtudták a zsidók közül, hogy ő ott van, és odamentek; nemcsak Jézus miatt, hanem azért is, hogy lássák Lázárt, akit feltámasztott a halottak közül." És másnap vasárnap, a csodálatos Virágvasárnapon: Másnap, amikor az ünnepre érkező nagy sokaság meghallotta, hogy Jézus Jeruzsálembe jön, pálmaágakat fogtak, kivonultak a fogadására, és így kiáltottak: Hozsánna! Áldott, aki az Úr nevében jön, az Izrael Királya!" Qános XII, 1-3, 9, 12-13). Jézus, Lázár, Márta, Mária, János... Gondolataimba merülve léptem be, anélkül, hogy észrevettem volna, Lombrives barlangjába, a szépséges Katedrálisba. Ma sokkalta szebb, mint bármikor máskor: végtére is Virágvasárnap van! Vidám csengőhanggal érkeznek a vízcseppek a 34

Bevezetés talaj cseppköveire; a boltozati cseppkövek élénk, színes ragyogással fénylenek. A függő asszony, egy asszony-alakú boltozati cseppkőképződmény, a legszebb ruháját öltötte fel. A levegő szelíden simogat s tömjénillat lengedez. A pompás Katedrális is ünnepel! Hozsánna! Áldott legyen... Milyen furcsa... Mintha alig hallható hangok ütötték volna meg a fülemet... Apró szellőcskét, gyenge fuvallatot éreztem arcomon, annál is kevésbé észlelhetőt, mintha árny lengett volna el... Miféle hang lehetne? Bagoly-barátom talán...? Nem! Talán denevérmama jött szokása szerint két kicsinyével köszönteni, míg a lusta denevérpapa tovább alszik a függő asszony közelében csüngve? Nem, ez sem lehetett! Semmit sem látok! Mégis... Szinte anélkül, hogy észrevettem volna, a Katedrális bejáratához jutottam, az alacsony átjáróhoz. Meghajlok a Legmagasságosabb előtt, s csak ezután lépek szentélyébe, ahogy a derék Loup de Foix is tette, mielőtt a Kápolnába lépett... De... Ó! Milyen különös! Micsoda látványban részesít ma az óriási Katedrális! Képtelen vagyok szavakba önteni, hogy miféle érzések kerítették hatalmukba tudatomat! Füleim valóban titokzatos, megmagyarázhatatlan hangokat hallanak? Nem téved-e szemem, mikor sohasem látott, szépséges, átható, gyengéd fényességgel vesz körül? Halkan, nagyon halkan hallom, amint nevemen szólít egy ismert, rég hallott hang... Hirtelen megfordulok, minden irányba körülnézek. Nem, semmit sem látok! Mégis, érzem, hogy nem vagyok egyedül. És ismét néven szólít, ugyanaz a halk hang, mely most talán még ismerősebb... - Ó! Mester... Drága Mester! - Igen, én vagyok az! Vártalak! Tudtam, hogy nem felejtesz eljönni ezen az örömteli napon, Krisztusért, a mártírokért. Tanúja leszel velem együtt a Virágvasárnap ünnepének, szépséges Lombrives barlangunkban. Hallgatózz, figyelj! Semmin ne lepődj meg! Evokáció... mint csodás eolhárfák hangja, lágy, mennyei zene száll föntről alá, a terem végtelenségében elvesző boltozat felől. Ugyanek- 35

Az EGYETEMES GNÓZIS DIADALA kor megnő a fényesség, s csodálatos módon megjelenteti az Erkély" és a Lépcsők" minden részletét. Hirtelen egy szédítő szikla tűnik fel előttem, tetejében egy vár, erődítmény, melynek minden kövét jól ismerem. Montségur! - Igen, Montségur...! - Nézd, hosszú kötelet eresztettek le a mélybe! - Valóban, egy kötél... - Amiel Aicard ereszkedik le elsőként! - Igen, Amiel Aicard, a katár püspök, Bertrand d'en Marti utódja... - Egy, kettő, három követi őt; a Közösség titkait és a szent kincseket mentik. Pons Arnaud de Castelverdunt látom, aki a kincsek megmentőire, a tisztákra vár. Lent vannak... Közelébe értek... Mind elindulnak a Katarok útján", a Lombrives Katedrálisa és az Ornolac-i Betlehem felé... A szent kincseket meg fogják menteni... - És most biztonságba helyezik... Nézd csak! A vár körül katonák, keresztesek áthatolhatatlan sorfalát látom. Vezetőik csoportokban állnak a vár kapui előtt a legyőzöttek kivonulására várva. Egyszer csak megnyílik a vár kapuja. Kilép egy lovag, távolabb két szolgáló és több megpakolt öszvér követi: ez az első, az összes közül a legkevésbé érdekes csoport... Pierre Roger de Mirepoix, Montségur ura. Cserben hagyod családodat, szüléidet, barátaidat... Elmégy építészeddel, sebészorvosoddal, arannyal-ezüsttel megrakott öszvéreiddel, mindazzal a vagyonnal, amit a várban halmoztál fel. Magaddal viszed az anyagi kincs maradékát. Menekülj csak, Pierre Roger de Mirepoix és ne nézz hátra... Menekülj! Kőszíved nem érdemli meg, hogy megpillanthasd e mártírok dicső fénykoszorúját! Csak fuss... A keresztesek szó nélkül, megvető pillantással hagyják elhaladni a karavánt, mely aztán eltűnt a Montgrenier vagy Montgaillard vára felé vezető kanyargós úton. Montgrenier és Montgaillard a foix-i gróf hűbérbirtokai voltak, a gróf várától mintegy négy kilométerre. Ezután egy másik csoport hagyja el Montségurt, nemesen, nyugodtan. Élén Ramon de Pérelha, az ellenállás hőse. Utána Guiraut 36

Bevezetés de Rabat, a veje, Jordán, Philippa, Alpai's, Braída, a gyermekei; Bertrand: a testvére; Pons Sicre d'illat és még mások... A harmadik csoport következik: Béranger de Lavelanet, Arnauldval, Lombardával, Bernardával: a gyermekeivel; vejével: Imbert de Salas-val, s még néhányan... A negyedik csoport: Arnaud Roger de Mirepoix, feleségével, lányával, nővérével, unokahúgaival, unokaöccseivel és néhány kísérővel. Közöttük van: Pierre de Lera de Mirepoix, Arnauld de Miglos, Pierre de Garrabet, Bérangére fia és a foix-i udvar trubadúrja; aztán Guilhelm de Léonart, Guilhelm d'arvigna... Rabat, Miglos, Garrabet, Larnat... drága nevek ezek Sabarthezben, tudod jól! Ah, itt vannak a jóemberek... Az erődítménybe zárt kétszázöt katár hosszú sorban jön kifelé Montségur-ből: elöl a tiszták, utánuk a tökéletesek. Bertrand d'en Marti, a pátriárka halad a dicső menet élén, melyet nyugodtan vezet a kivégzőhelyre. Egyetlen egy sem tagadta meg a múltját! Egyetlen egy sem hátrált meg a máglya előtt! Látom őket egyenként elhaladni, higgadtan, lefelé az úton, egy jó vég" boldogságával, örömmel gondolva közelgő mennybemenetelükre, a Csillagok útján". Krisztus hű tanítványaiként örvendeztek, hogy életüket adják isteni Uruk megdicsőüléséért, fáradságos és hosszú beavatásuk végső céljaként! Itt jön Rissenda de Teilh, Salengues apátnője, a szép Esclarmonde de Pérelha édesanyja, Corba és nagyanyja, Marquésia de Lantar között; Guilhelma, annak az Amiel Aicardnak a felesége, akit a pátriárka, En Marti elküldött, hogy a szent kincset biztos helyre vigye; Ermengarda d'ussat, az ornolac-i Templomok leánya; végül az erődítmény összes szentje... összesen 205, tökéletesek és tiszták! Lassan haladt lefelé a menet a vár lábánál elterülő mező felé, melynek a neve azóta Champ des Crémats, a Megégetettek mezeje". - Ó! Mester, milyen szomorú látvány! - Nézd, nézd csak tovább... A keresztesek katonái megállították a csoportot, mint egy vasöv, úgy zárták körül őket. Mialatt a parancsnokok helyet foglaltak egy 37

Az EGYETEMES GNÓZIS DIADALA dombon, felügyelni a máglya előkészítését, addig férfiak puszpángot, sünzanótot, rekettyét, mogyorófát, bükkfát, rőzsét, farönköket, egész fákat hoztak... nem sok idő alatt egész hegy emelkedett a fából. Összeszorul a szívem; erőteljes érzések kerítenek hatalmukba. Hirtelen felcsap a láng a szörnyű máglya közepén. Látom, amint a keresztesek vezetője felemeli karját a papi sereg felé, s csak alig hallom En Martihoz, a pireneusi katárok tiszteletre méltó pátriárkájához intézett szavait. Szomorú, mégis dallamos ének száll fel a csoporttól. Majd, míg a tűz felcsap az egész máglya felett, hirtelen, mint egy jeladásra ó, micsoda borzalmas jelenet a tiszták és tökéletesek, szinte ugyanabban a pillanatban vetik bele magukat a lángokba... Micsoda borzalom! Önkéntelenül behunyom a szemem. Az égő gallyak ropogásában a keresztesek egyik vezetőjének, Narbonne érsekének jeladására felhangzik a Veni Spiritus Jöjj, Szent Szellem"... Hirtelen egy fehér galamb, a Parakléta hófehér galambja emelkedik fel a máglya közepéből. Lassan a vár felé száll, egy kört tesz körülötte, egy ideig a katárok útja" fölött repül, Sabarthez barlangjai irányába. Majd mint a villám, nyílegyenesen elrepül Kelet felé... Küldetése befejeződött. Újra a szépséges Katedrálisban találom magam, melyet soha nem látott szépségű szivárvány ragyog be. E mennyei szivárvány szívéből pedig nem kevésbé mennyei szózat hangzik fel: Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekesznek!" - A viszontlátásra! - Mester... Ó! Mester! Lombrives-ra újra sötétség és csend ereszkedik. A Katedrálisba visszatért megkapó nyugalma és egyedülálló magasztossága. 38

Bevezetés A prófécia Montségur Ó, harcosaink szent menedéke, te, akit Esclarmonde föl, az ég közeiéhe épített. Ó, faidit-ek 2, lovagok, trubadúrok Thabor-a, mily büszkén állsz most is a meredek hegyormon! Oc-fóldi boldogságunk, ó, megdicsőült sír, falaidon patakokban folyt atyáink vére, ma pedig romban állasz, koponyád" veszítve, minket, ó Délnek lelke, szánalomra tanítasz. Am hétszáz év múltán a babérfa új levelet hajt a Mártírok Hamvaiból, mely a feledés homályával borította be oly sok boldog napunkat! Emelkedj hát büszkén meredek magasodból! Viharnak, mennydörgésnek, télnek ez a te válaszod: Ormom örökkön örökké itt magasodni fog közelíts hát, van-e hozzá bátorságod?" Az igazi próféciák mindig megvalósulnak, mivel a látnók a Természet Könyvében olvas, s a jövőbe vetíti ki azt, ami rejtetten már benne rejlik a jelenben. 1244. március 16: az utolsó katárokat" megégették Montségur várának a lábánál. Egy trubadúr, aki ezen események szemtanúja volt, a 2 A faidit-ek az isteni szeretet zarándokai. 39

AZ EGYETEMES GNÓZIS DIADALA következő próféciát nyilatkoztatta ki: Hétszáz év múltán a babérfa új levelet hajt!" Akkor a Világosság Hármas Szövetségének, a Grál Katarok Rózsakereszt szövetségének anyagi köntöse megsemmisült. Egy szám mögött azonban titok, erő, fényes cselekedet rejlik. Hétszáz évvel később, 1944. március 16-án, a katár Szerzet pátriárkája, Antonin Gadal teljesítette be a trubadúr próféciáját az Ariége völgyében, hét fő jelenlétében: Egy téli reggel még ködös hajnalának halovány derengésében hét férfi kapaszkodott lassan fölfelé, a szent hely irányában. Hét évszázad telt el, napra pontosan, mióta 1244. március 16-án a hajnal első sugarai megvilágították a valamivel lejjebb, a vár lábánál elterülő mezőhöz lefelé ereszkedő katárok hosszú sorát, útban a rájuk váró máglyarakásokhoz, amelyeknek a bizonytalan körvonalai még ma is felismerhetőek. Ezek az occitán férfiak a mostani nehéz idők ellenére 3, a szülőföldjükkel és misztikus hazájukkal való szinte örökkévaló összetartozásról tettek tanúbizonyságot. Joseph Delteil barlangkutató meghatódottan idézi föl, milyen is volt ez a csendes felmenetel: Heten voltunk azon a reggelen. Véletlen esett így? Nem hiszem, mert nagyon is valószínű, hogy Gadal úr alaposan megfontolt okokból kért meg arra, hogy csatlakozzam a csoporthoz, úgyhogy ezáltal meglett a jelképes létszám, így találkoztunk mind Montségur váránál, azzal a szándékkal, hogy elgondolkodjunk a végső áldozat színhelyén. 4 És lásd: a babérfa, a keresztény misztériumok szimbóluma újra levelet hajt... E tényt Antonin Gadal a következő bejelentésével erősítette meg: Montségur kövei a hegyen vannak, de eszméi csakúgy mint a hamvak és a szikrák mindenfelé eljutottak, betöltik az egész univer- 3 1944-ben a német megszállók Montségur-t ostromzárral vették körül. 4 Alain Hubert-Bonnal, Montségur és a hozzá vezető utak, Cos-Ariége, 1. oldal 40