VOLUME 86. No JULY DECEMBER ÉVFOLYAM SZÁM JÚLIUS DECEMBER

Átírás

1 VOLUME 86. No JULY DECEMBER ÉVFOLYAM SZÁM JÚLIUS DECEMBER Az Ige volt az igazi világosság, amely megvilágosít minden embert: Ő jött el a világba.... Az Ige testté lett, közöttünk lakott, és láttuk az Ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét, telve kegyelemmel és igazsággal. János evangéliuma 1:9,14. This was the real light - the light that comes into the world and shines on all mankind.... And the Word became flesh and lived among us, and we have seen his glory as of a father s only son, full of grace and truth. John 1:9,14.

2 2. oldal MAGYAR EGYHÁZ And on earth, peace. His authority shall grow continually and there shall be endless peace. (Isaiah) Glory to God in the highest heaven, and on earth, peace. (Luke) On this wondrous day, when our Advent anticipation culminates in the awaited birth of Jesus, we find ourselves still waiting for the fulfillment of the promises of Christmas, we are still waiting for peace. What has happened to the hopes of Isaiah and the shining promise of the angels quoted above? For the people of the world, this season brings much stress; we know this from observation and sometimes also from personal experience. It may be because of all that shopping (when we know in our heart that this is not the purpose of the season); from the cooking and decorations which make us tired and irritable when they don t turn out the way we envision them; from trying to satisfy everyone on a mythical gift list when we know that giving presents does offer its own pleasure, but we also know that this is not what Christmas Day was meant for. For the people of the world something even stranger has developed as a custom of the season - giving and attending parties where there is an excess of food and alcohol, something that makes us cringe in retrospect, as excess always does; despite all the false gaiety we do remember whose anniversary this is. Consequently, all of us know people who suffer depression because of this season; we also know many church people who don t really want to participate in parties that have nothing to do with Christ s birth, people who nonetheless find themselves unable to refuse to attend for a variety of reasons. Every year we ask: How can we manage to go against the prevailing attitudes and customs? How do we say no to something that is distasteful but everybody does it, so we don t want to appear to be standoffish and unfriendly? This is something that we should start thinking about today; we should practice through this season and beyond - saying no to what displeases us because we feel in our heart of hearts that it displeases our God. But this may be the easiest spiritual exercise that we will face this year. Instead of focusing on the people of this world, let us now focus on ourselves as children of God. What is it that makes us morose and dissatisfied during this season? We are dissatisfied because, despite all the singing and the sermonizing, we confess that the hopes of Isaiah and the promises of the angels have not been fulfilled. So where does that leave us? The long history of Christianity - with very few exceptions, with lamentably limited examples - shows more love for war than for the peace of Christ. This is the cold, painful fact. On this Christmas let us ask these questions: Why have we not taken the incarnation seriously? The Gospel of John, (John 1:1-14), says that the Word became flesh and dwelt among us. What if we really acted and lived as if the Son of God, the second Person of the Trinity, the Logos of God, was really born in Bethlehem in the time of Augustus; what if we acknowledged with our lives that he dwelt and dwells among us as the Prince of Peace? What if the church throughout these bloody 20 centuries had said No to war? Starting with Constantine and continuing through the Crusades and the Reformation and the First and Second World Wars, and the Korean, the Vietnam, and now the tragic war in Iraq - what if the church, the whole universal christian church, had said No to war? What would this world of ours look like? These are enough questions to ponder for this Christmas Day, for the rest of the holiday season and for the year to come: What if we had taken Jesus seriously? What if we take Jesus seriously? Search the Scriptures: See how Jesus always, always greets his disciples with - Peace be with you. Search the great prophets: justice and peace are their themes. Do we think they were just playing with words? Do we think that Jesus was kidding his disciples and us? Search and see how many times apostle Paul writes and urges his readers toward peace. Do you think that apostle Paul had a sense of humor on the issue of peace? These are the themes of life and death. We have to take them seriously. There are no ready answers today that all of us can agree upon. But the words of Isaiah and the promises of the angels stand before us unaltered, inexorable. The people who walked in darkness have seen a great light. And on earth, peace! Oh, if we would only heed them today. What a world we would leave to our children and grandchildren. May God forgive us, may Christ have mercy upon us. Amen MAGYAR EGYHÁZ - MAGYAR CHURCH JULY DECEMBER VOL. 86, NO ISSN EDITOR IN CHIEF AND BUSINESS MANAGER The Right Rev. Sándor Szabó, Bishop 1053 East Sixth Street #32 ONTARIO, CALIFORNIA Phone: , revsand@aol.com EDITORIAL BOARD The Right Rev. Stephan M. Török, General Secretary 68 Cherrywood Dr. Sommerset, NJ Very Rev. Ferenc Varga, Dean Stacey Dr. Brownstown, MI Very Rev. Bálint Nagy 751 Crenshaw Blvd. Los Angeles, CA OFFICE OF PRINTING "Ontario Printing Center 1235 Francis St.#D. Ontario, CA YEARLY SUBSCRIPTION: Group $5.00 Personal $6.00 MAGYAR EGYHÁZ - MAGYAR CHURCH is published quarterly (March, June, September and December) by THE HUNGARIAN REFORMED CHURCH IN AMERICA Address manuscripts and editorial correspondents Address all subscription orders, renewals, payments, and change of address notifications to MAGYAR EGYHÁZ - MAGYAR CHURCH, 1053 East Sixth Street, #32 Ontario, CA Tel: (909) , revsand@aol.com.

3 MAGYAR EGYHÁZ ÉVI KARÁCSONYI KÖRLEVÉL AZ AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUS EGYHÁZ GYÜLEKEZETEIHEZ Kedves Testvérek az Úr Jézus Krisztusban! Az egyházi év adventtel kezdődik és karácsonnyal folytatódik. Ahogyan rövidülnek az adventi napok karácsonyig, és az ünnep után egyre hosszabbak, úgy érezzük a fény és a világosság hiányát életünkben, és vágyakozunk, várakozunk az élet kiteljesedése és a megvalósulása után. A sötétségből a fény felé megyünk, a mélységből magasságok felé, reménytelenségből lehetőségek felé. Krisztus jön. Az Ő érkezését érezzük. Valami megváltozik körülöttünk, tudjuk, hogy valami nem mindennapi történik velünk. Halljuk a bíztatást: Az Ige volt az igazi világosság, amely megvilágosít minden embert, Ő jött el a világba. János evangéliuma 1:9. Szükségünk van rá. Körülöttünk minden a sötétség árnyékában vergődik, ahol az élet csak vegetál. Fényre van szükségünk. Egyéneknek, családoknak, országoknak, népeknek, egyházaknak. Fény nélkül arc nélküliek vagyunk, akik még az egyéniségünket is elveszítjük. A fény visszaadja emberségünket, akiket a Szó, az Ige ereje küld tovább fényadónak. Karácsony Krisztusa ezt a bíztatást hozza mindnyájunknak, hogy Általa: Ti vagytok a világ világossága. Máté 5:14. A karácsonyi egynapnyi fénnyel kell egész évet bevilágítani, mennyei világosságot kell árasztani mindazokra, akik a tévedések és bűnök homályában élnek. A Krisztusból szétáradó fényen kívül nincs más világosság, ami segíthetne az emberiségen. Önmagunkban nincs világosságunk, Vele fényszórók lehetünk. Krisztus nélkül meg nem gyújtott gyertyák, Nap nélküli Holdak vagyunk, egyetlen fénysugarunk sincs a világ számára, de Ő velünk és általunk közvetíti áldásait. Azt mondja, úgy fényljék a ti világosságotok. Jézus azért jön karácsonykor, hogy szívünkben vegyen lakozást, hogy lehetetlen legyen elrejtenünk az Ő jelenlétének fényerejét. Hát induljunk el kedves testvéreim! Mennyi hely van a világban, ahol sóvárogva várják a fényt, a karácsonyi embert, a békesség követeit, a szeretet hordozóit és cselekvőit, Krisztus szavait használva: az Isten fiainak megjelenését. Betegek, gyászolók, egyedülállók, magányosok, árvák, börtönök lakói, békétlenségek okozói, szétszakadozó családok, háborúságokban lévő népek, nemzetek, mind várják azt, hogy elindulunk feléjük és vigyük a karácsonyi szeretet átmelegítő fényét. Ha mi, keresztyén emberek, az Amerikai Magyar Református Egyház gyülekezeteinek tagjai, ahelyett, hogy síránkozunk fájdalmainkon és másokat hibáztatunk bűneink miatt, elindulnánk családunk, gyülekezeteink, népünk tagjai felé, hogy ott árasszuk ki a Krisztustól kapott világosságot és Krisztushoz hasonlóan fáradoznánk a magunk és mások lelki üdvéért, akkor az Isten országáról szóló evangélium csakhamar bejárná az egész földet, templomaink kicsik lennének befogadni a fény, az evangélium után sóvárgó lelkek sokaságát. A karácsony üzenete ez legyen mindnyájunk számára: Akik pedig befogadták Őt, azokat felhatalmazta arra, hogy az Isten fiaivá legyenek... János 1:12. Ezen a szép karácsonyon, Istenfiúi küldetésünk tudatában köszöntöm az Amerikai Magyar Református Egyház gyülekezeteinek minden tagját, vezetőjét, szívünkre helyezve az értünk földre jött Krisztus szolgálatra küldő parancsát: Ti vagytok a világ világossága. Boldog és áldott karácsonyt, erős hitben gazdagodó, kegyelemteljes új esztendőt kívánunk. Testvéri szeretettel az Úr Jézus Krisztusban: December 10, 2007 Szabó Sándor püspök Beke C. Antal egyházkerületi főgondnok 3. oldal 2007 CHRISTMAS LETTER TO THE CONGREGATIONS OF THE HUNGARIAN REFORMED CHURCH IN AMERICA Dear Brothers and Sisters, We are faced with the reality of a world in chaos. The war on terror dominates news and political agendas. The situations around us and other places continue to remind us how fragile the relationships between human beings can be, and how capable people are of inflicting harm on other people. Global warming looms in the background as a force the likes of which we have never had to deal, and whose consequences are as yet unknown. All of this creates a dynamic of fear which affects the whole planet. Christmas remind us of another reality in which we live. God, the creator of all, chose to come to this tiny speck of dust in the vastness of creation to become one with the human beings God created. This coming was not in power or pomp or threat. It was in the form of a vulnerable baby, born in a stable to parents displaced by an unfeeling government in the backwater town of Bethlehem. Jesus grew up and confronted all the powers of destruction in our world, took into himself all the hate human beings could generate, and put them to death with him on the cross. This Jesus lives now among us in the people he claims for his own in love. This community, gathered in Christ, nourished by his own body and blood, is sent out into the midst of this world of chaos, pain, and fear, with a new word: Love. This love overcomes all fear and knits together a broken people with a mandate to heal the world. Whatever your life has brought you during this past year, whatever measures of blessing and pain, the good news of Christmas comes again to you. Christ himself comes again to you, as he came to the world in Bethlehem so long ago. He comes to enrich your blessings and comfort you in your pain. He brings new life by our faith, and whenever we find ourselves in need of renewal of spirit. This indeed is "good news of great joy" for us and "for all the people." Our mission as a Hungarian Reformed is to proclaim and live out that good news, in word and deed, for our neighbors at home and around the world. The Savior born on that day is Lord of all, loves all and calls us to make that love known. Our mission work around in the United States continues to grow. Yet there is still so much more to be done, so many more people who need to hear the angel's message. "See, I am bringing you good news of great joy." So with the angels and shepherds outside of Bethlehem, we prepare once again to sing God's song that will not fade, "Glory to God in the highest, and peace to God's people on earth." Christ is born! Alleluia! May you be touched by that joy this Christmas, and may God bless you and those you love throughout the coming year. December 10, 2007 Your brothers in the service of the Lord: Sandor Szabo, Bishop Anthony C. Beke, Chief Elder

4 4. oldal MAGYAR EGYHÁZ MUNKÁCSY S CHRIST The Trilogy s Biblical and theological explanation By Professor Botond Gaal, Debrecen, Hungary (Continued from the previous issue) Ecce homo Biblical scholars mention three attempts by Pilate to rescue Christ: the episode with Herod, the Barabbas instance and this Ecce Homo scene. He uses shrewd political strategy in order not to offend the Jews. As a fourth, I would include his hand washing also, which, according to Jewish traditions was an expression of blamelessness. Now let us examine the Ecce homo. The horrendous crowd it seems not to be made up by human beings, but by concentrated emotions, passions and thoughts radiating from the canvas. This is the observer s impression anyway. This monumental creation is an internal scene within the multiples portrayed in Christ before Pilate. Seventy-four characters are visible in this painting. Munkácsy probably returned to this event and embarked on painting this, because he realized after the initial two works of art that the drama could be and should be expanded with an additional act. Obviously he felt a void having serious and significant messages to convey. We can sense the interposition of spatial and chronological planes to a much lesser extent. There is no real necessity for this since the events and Christ s depiction is so stunning, that it carries in itself an entire series of affairs. Herod Antipas dispatches Jesus back to Pilate dressed in white garments. The real course of events has been the following: the governor had repeated talks with Jesus indoors and periodically would come out to address the crowd citing the innocence of the accused. Based on biblical accounts, at least four of such moves to and fro can be established. The public hearing is over, and since Pilate is aware of the people s savage, unrelenting deadly fury, orders Jesus to be flogged in the inner court, according to Roman customs. The soldiers seized his clothes, bound him to a post and gored his bare body with a leaded whip, all the while mocking him as their amusement: Hail, king of the Jews!" And they struck him in the face. (John 19:3) The gospels of Matthew and Mark interpret this as a sign of the death sentence, while the detailed narrative of Luke and John perceives the flogging as a last rescue attempt, hoping that the mob would take pity on Jesus. The apostle John tells the subsequent occurrences the most concisely: Once more Pilate came out and said to the Jews, "Look, I am bringing him out to you to let you know that I find no basis for a charge against him." When Jesus came out wearing the crown of thorns and the purple robe, Pilate said to them, "Here is the man!" As soon as the chief priests and their officials saw him, they shouted, "Crucify! Crucify!" But Pilate answered, "You take him and crucify him. As for me, I find no basis for a charge against him." The Jews insisted, "We have a law, and according to that law he must die, because he claimed to be the Son of God." (John 19:4-7) The Roman soldiers dress Jesus in the clothes shown in the painting, naturally to ridicule him further. The King of the Jews received the appropriate regalia: the purple mantle, the crown of thorns and the royal scepter in form of a reed. The Roman soldiers didn t quite understand what it all meant. They truly disliked the Jews, having been disdained as pagans. Emotions flare when Jesus appears, and all the stares, the rage and concentration focus on him. The entryway and its surroundings are dominated by the Roman troops, firm power and authority radiates somehow from the background, from the figures there. Their security rests upon their armaments. The line of the two columns acts as a verge separating two different worlds. On the right Caiaphas stands observantly on the steps, watching to avoid any blunders during the political trial. He is attentive and ready to even intervene, should the need arise. Below him, seeking shelter in the corner, Mary Magdalene s posture expresses her horror of seeing Jesus the way he is. In the left corner of the painting the elder female s gesture of turning away expresses this: Monstrous! He is finished! Behind her, the disciple John gives comfort to the unconscious mother of Jesus. A little to their right, again a mother can be seen with her two children, perhaps the boy in blue who is frightened by the sight of the bloodied Jesus, also belongs to her. Most likely he never saw anything like this. The man dressed in blue with his arms raised high seems experienced in going with the flow of the collective tempers. The previously mentioned mother s gesture as a daughter of Jerusalem foresees her and her children s uncertain future in these proceedings. Farther away, under the arcade, someone s clasped hands expresses empathy with the sufferer, below him another, however, has a crazed grin as he motions in his direction. The highlighted pretty female face in the heart of the multitude perhaps belongs to one healed by Jesus or made into his follower. (Luke chapters 7 and 8) Perhaps precisely the one saved from being stoned and who had her sins forgiven. And naturally there is the immense looking furious mob. These are the circumstances surrounding Jesus when Pilate addresses the crowd, which immediately reacts. Pilate begins with: Behold the man! Ecce homo! This instantly releases cruel tempers. Let us make an attempt to understand the meaning of this Ecce homo, in the present situation, I propose. It has a different meaning for a Roman and different still for a Jew. Pilate did not intend this phrase as a disparagement against Jesus, nor against the Jews. It is best to have the Greco- Roman person s frame of mind scrutinized behind this expression. Not a king, only but a man is standing here, just like anyone of you, - we can almost here the underlying concept. He could be saying: well, now, look at your king, but he doesn t. Only Ecce homo is spoken! Pilate would like to rescue this man, because he does not comprehend why he should be executed. We know from cultural history that the Romans had a respect for humanity. Personal identity and individualism was prioritized over society. In the eye of a Roman, fairness was prized. Jews however were not cared for too much because of their biased religious convictions. And if Pilate was still able to come across a man among them, he recognized Christ about to be crucified as such. Jesus did not contradict Pilate; he carried himself, and endured the suffering, with dignity, even when humiliated. Certainly, it comes from a Roman: Behold the man! meaning: look at this man, who deserves some compassion. He, no doubt, wants to raise some sympathy in the Jews. The story indicates that this attempt was futile also, because the Jews have a different perception. They have dreamed of a glorious Messiah, who can achieve the joyous golden crown of victory on a political, spiritual and religious arena, not one who gets himself lowered to the abysmal depths of an inhumane state, like the person before them. God s violated glory needs to be protected from such individuals, therefore: Crucify him! One of our prominent New Testament scholars, Ernô Mátyás notes, that the massive and dark forces of a faithless humanity and an

5 MAGYAR EGYHÁZ inhumane faith are lined up for battle against one another and Jesus is caught in the middle. Neither party understands the other s thought process, neither respects the other s emotional universe, representing fire and water for one another. With respect to Jesus existence this will get solved at a higher relational level, through his death. Here we approach the veracity of the statement, which redefines our convictions of faith: Look, the Lamb of God, who takes away the sin of the world! (John 1:29) If we see Jesus figure as Munkácsy intended it, we can almost sense a realization of the words in the 22 nd Psalm, so often quoted by him also: But I am a worm and not a man, scorned by men and despised by the people. All who see me mock me; they hurl insults, shaking their heads The seed of grain starts its decay as per the very expressive image of the apostle Paul, - just so it springs a new life. (1 Corinthians chapter 15) Jesus in Munkácsy s painting is captured gazing upwards, with his spiritual and physical eyes searching the Father. He does not speak anymore, because this is a struggle between irreconcilable human factors. Two words collide, and God s suffering servant (Isaiah 53) falls victim to this demonic fight. Why is that? Because from a human perspective there is no solution, such a battle has no earthly victor, but trough the grace of the Father, there will be a resolution in a manner which transcends all understanding (Philippians 4:7; 1 Corinthians 2:9), and it is only Christ who is able to see this: However, as it is written: "No eye has seen, no ear has heard, no mind has conceived what God has prepared for those who love him" (Isaiah 64:4; 1 Corinthians 2:9). From this point on, there is a straight path to Golgotha. Pilate s behavior has captivated human intellect and the depths of its spirit. Munkácsy must have been deeply touched also. Behold the man! is being uttered about a man without blemish. Legally he clears Jesus: he is innocent. But is afraid of the accusers, and as a politician he takes this into account. He orders the flogging of someone found without sin. He knows what is good yet he does what is evil. (Romans 7) Finally Pilate is afraid to take a stand for what is legally just and also what his own conscience would dictate. He does not dare say no, when that would be the appropriate thing to do. Therein lays that renowned Ecce homo! question directed to the human scruples. This gives rise to great many consequences; perhaps this was on Munkácsy s mind when he painted this deeply human dilemma. Doesn t Munkácsy s Ecce homo remind us that, indeed, such is man! Golgotha 1884 The word means scull in Aramaic, in Latin calvaria Calvary corresponds to it. Golgotha was the name of the skullshaped hill just outside of Jerusalem, where others have been also crucified. Munkácsy s painting presents the barbaric act of the crucifixion completed; yet Jesus is still alive. His agonizing gaze is directed towards the heavens. He lived approximately three hours after being crucified, and we are spectators about one half or one hour after the event. It is evident that the artist used his vast imagination and artistic freedom in composing the scene, planting occurrences on the canvas, which will transpire later in time, but is essentially connected with the story taking place on Good Friday. Let s consider them one by one. A summary of the demonstrative importance of Jesus crucifixion will result in a better understanding of the events. Slaves have been crucified, and in this instance they intend to 5. oldal ridicule this fake king trough the death befitting a slave. Secondly, this form of an execution is suitable for the insurgent as well, making the Jew s loyalty to the emperor evidently clear for anyone to see. Thirdly, the false prophet had to suffer this accursed death, due to those committing blasphemy, so the accusers may demonstrate before God their devotion to the Torah. Except for a few of Jesus followers, this is the general perception of the multitude observing this Christ-event. (Let s make note of the only outdated item on the painting: the INRI inscription, which has become popular in the Latin era only centuries later. This is the abbreviation of Iesus Nazarenus Rex Iudaeorum. It has been ordered fastened by Pilate in Hebrew, Greek and Latin. Luke 23:38; John 19:20) The gospels have saved seven sentences spoken by Jesus on the cross. Matthew and Mark the same one, Luke and John three each. (Matthew 27:46; Mark 15:34; Luke 23:34, 43, 46; John 19:26, 28, 30) Jesus recited these and perhaps the entire 22 nd Psalm in fragments during his three-hour long passion. Psalm 22 is the so -called Messiah-Psalm. Suddenly, this man vilely punished by a death deserved only by slaves, rebels and false prophets, begins to speak and prays for his enemies: Father, forgive them, for they do not know what they are doing (Luke 23:34) According to the presumptions of New Testament scholars, he must have cited the verses of the 22 nd Psalm more frequently, at least while his physical strength and consciousness lasted, and with these actions he probably astonished all those present. He elicits a variety of reactions in us also, and Munkácsy used his fantastic brush in an attempt to capture this rapport with Christ. It is striking that the cross is on the right side of the picture, yet it still constitutes the center since it defines everything else. Munkácsy aligns the characters in relationship to the cross in three increasingly larger circles. We will follow this structure. The cross is surrounded by a group of four: the younger man in red is the disciple John, then Jesus mother, who falls onto her son s feet, on her left Mary Magdalene cries covering her face, while the third female character cannot be identified with certainty. Based on biblical description a few could come to mind, therefore in my view Munkácsy painted her as a representative of Jesus female followers. Her open arms, her worrisome and sad eyes and her beautiful face all suggest the possibility of a generic example of an adoring Jesus devotee. The man in the blue clothes, with his ladder and tools, occupies a fairly central position, as he looks down on the crying women, sort of saying: why are you weeping over this crook. His face shows that this is but one of many similar experiences he had. He is not the executioner, but given his covered head, as was customary for Jewish men, he is the tradesman in charge of crafting the crosses for the executions. In all probability the Romans hired the locals for these tasks. It was the Roman military detail that carried out Jesus crucifixion. Behind the ladder of this man in blue, a strong Roman soldier is holding back the smaller crowd, putting his spear to good use. Above the ladder there is a Roman officer with his straight arm, perhaps the one asking Jesus this rude question, given his position of authority: If you are the king of the Jews, save yourself. (Luke 23:37) His hand gesture shows that he is saying something. Out of the carefully designed background assembly, Munkácsy advances a few figures. Members of the Sanhedrin, their servants, Roman soldiers, general onlookers and passers by and Jesus followers compose this already not so large group. The gospels describe the events fairly briefly and to the point. There

6 MAGYAR EGYHÁZ The passion story, more exactly painting the Trilogy, apparently is one of Mihály Munkácsy s greatest spiritual accomplishments. He himself understood the significance of the Christ-event and was able to resonate this in his own being, by precipitating it into a picture-bible in all of his creations, each being a sermon articulated via his paintbrush. He was able to compose these sermons so delightfully and truthfully, because he followed the Bible. His artistic freedom was put in this service. With the aide of this, he was able to escape the anachronisms, the overwhelming traditionalisms, exaggerations of ideologies, and generally any distortions of factual history and historical facts previously attached to paintings illustrating Christ-events. Were we to finish our commentary, many would notice and inquire about the famous, mystical and very conspicuous character of Golgotha: the Arab horseman. Were not for this figure in white clothing and his graceful steed, the whole painting might tip over. Consequently, there is structural harmony of the whole, and given Christ s cross as the point of origin there are expanding circles in space and time resulting in a magnificently accomplished, monumental creation. But what is the meaning of the Arab in the picture? Why is he so prominent, why does he shine so visibly? Further, how does the horse get atop Golgotha? Jews had mostly donkeys. This complicates the solution. Munkácsy must have conducted extensive biblical research prior to envisioning and creating this work of art. He was justified in placing the Arab horseman there, given his artistic freedom and his desire to relate all his feelings of Easter joy alive in him through his faith. Painters of times past had similar aspirations, which they attempted to do by painting halos of light above heads of figures, even larger ones above Jesus. Halos and auras were not appropriate for Munkácsy s era, his style, neither his biblical fidelity. He painted an Arab horseman. Why is that? Both the Old and the New Testament was aware of the functions and benefits of horses. Should we tally all mentions related to horses beginning with Genesis all the way to Revelations, we encounter a certain duality. On one hand horses express the might and power of the state or the king, on the other; with passage of time they acquire a symbolic meaning. In the beginning they only signify God s omnipotence (Exodus 15:1-18), later with the prophets Joel and Zechariah the commencement of the messianic era. Horse and rider always appear together; therefore as such, it became important as a symbol in the life of Israel: the imagery of God s ultimate victory. (Revelations 19:11; 19:21) Munkácsy must have known this, since his Arab stares back at his Jesus. The mounted man therefore is in a close-knit association with the suffering Christ on the cross. The painter clearly signifies with this that there is an all-encompassing event of cosmic proportions about to happen here. Something not seen, something not known by anyone is about to occur. The universe is not in the hands of mankind, its own destiny is not controlled as such, but it rests upon the might of the all victorious God and his love above all human comprehension: "For God so loved the world that he gave his one and only Son, that whoever believes in him shall not perish but have eternal life. (John 3:16) The cross, therefore, does not have the last say; this belongs to Christ who is glorious over death! Our imagination does not run wild if we presume that Munkácsy has read and understood the prophecy from Revelations regarding Christ s eventual return. We are aware of his sketches prepared for Golgotha, which has Arab equestrian in parentheses. That is the reason we named him the same. Upon careful examination of this figure, he does not look Arabic 7. oldal whatsoever. His face rather resembles that of Jesus, riding the white horse, the emblem of victory, wearing white garments suitable for a king, his horse also wearing all the adornments. In the Bible we read it thusly: I saw heaven standing open and there before me was a white horse, whose rider is called Faithful and True. With justice he judges and makes war. His eyes are like blazing fire, and on his head are many crowns. He has a name written on him that no one knows but he himself. He is dressed in a robe dipped in blood, and his name is the Word of God. On his robe and on his thigh he has this name written: KING OF KINGS AND LORD OF LORDS. (Revelations 19: , 16) This is how Mihály Munkácsy portrayed the risen Christ, triumphant over death: the rejoicing message of Easter! Reformed pastors discuss work and witness in the 21st century Thirty senior pastors from Reformed congregations in 16 countries are meeting in Geneva 17 to 20 April to explore together the role of large, influential congregations in the Reformed movement today. The theme of the meeting is "The Mission of the Presbyterian and Reformed Church Worldwide and You." It is being organized by the World Alliance of Reformed Churches (WARC) whose secretariat is located in Geneva, a city with roots in the 16th century Protestant Reformation. "I hope this is a time of spiritual renewal and new energy for you," WARC president Clifton Kirkpatrick said in welcoming the pastors. The gathering will focus on using Reformed tradition as a way to equip the church for the challenges of the 21st century, he added. "It is clear to us we need to be re-weaving our relationships in the Reformed movement," Kirkpatrick said. "We are trying in many ways to reconnect with our networks in the World Alliance of Reformed Churches." The WARC president said the larger, influential congregations have much to offer the Reformed family while the Alliance has resources that could be better utilized by these congregations. "This week is a time to begin to build community together," Kirkpatrick said. The pastors are meeting at the Ecumenical Institute at Bossey and have visited key Reformation sites in Geneva, including the Calvin Auditory, the International Museum of the Reformation and the Ecumenical Centre, which houses WARC and a number of other ecumenical bodies. They have been meeting with WARC staff; the general secretaries of the World Council of Churches and the Lutheran World Federation; and participants in the 2009 Calvin Consultation, a group sponsored by the Federation of Swiss Protestant Churches and WARC that is working on plans to celebrate the 500th birthday. Presentations have focused on the Reformation 500 years later; building stronger, effective ministries in large Reformed congregations; and on how WARC can enrich congregational ministry.

7 8. oldal MAGYAR EGYHÁZ INVITATION COMMEMORATION OF THE 100th ANNIVERSARY OF THE DARR MINE DISASTER You are cordially invited you to participate in the commemoration of the 100th anniversary of the Darr mine explosion in Pennsylvania. A number of Hungarian organizations joined together, along with the local community, to remember the tragic event that took place a hundred years ago. On December 19, 1907, an explosion in the Darr Mine, at Rostraver, Pennsylvania, took the lives of 239 men and teenage boys. The mining disaster is the worst in the history of Pennsylvania and the second worst in the history of the United States. In the explosion, a large number of those killed were immigrant laborers, and among them, many Hungarian immigrants. By commemorating the 100th anniversary of the Darr mine explosion, the Hungarian organizations planning the event declared that it is important to remember the tragedy and all those who were affected by it. "By remembering the Darr tragedy, we reaffirm our nation s focus on safety in the workplace," they said. "We affirm that the sacrifices were not in vain, and we pledge ourselves to continue working together for the good of humankind," said the statement of the six Hungarian organizations. The commemoration is scheduled for September 29, Saturday, at 11 a.m., in Rostraver, Pennsylvania, at the Olive Branch cemetery and a neighboring church. (Approximately 50 miles from Pittsburgh.) The program will include remarks by the representatives of the sponsoring organizations, representatives of labor organizations and safety and health organizations, as well as governmental officials. There will be wreath laying ceremony at the cemetery, and a visit to the Darr mine site. Hungarian- American children will read the names of the Hungarian miners who died in the explosion. The following organizations are sponsoring the commemoration: William Penn Association Hungarian Reformed Federation of America American Hungarian Federation Calvin Synod of the United Church of Christ Hungarian Reformed Church of America Bethlen Communities, Ligonier, Pennsylvania MEGHIVÓ A DARR BÁNYASZERENCSÉTLENSÉG MEGEMLÉKEZÉSÉRE Meghívjuk és szeretettel várjuk Önt a pennsylvaniai Darr bányarobbanás 100. évfordulójának emlékünnepélyére. A száz évvel ezelõtti tragikus esemény megemlékezését több magyar egyesület, a helybeli lakosággal karöltve rendezi meg. A pennsylvaniai Rostraverben december19-én felrobbant a Darr bánya; 239 férfi és tizenéves gyerek vesztette életét. Ez a bányaszerencsétlenség a legtragikusabb volt Pennsylvania történetében, és a második legtragikusabb az amerikai történelemben. A robbanás halottai között sok emigráns munkás volt, közüttük sok magyar is. A Darr bányaszerencsétlenség 100 éves évfordulójára emlékezve a rendezõ magyar egyesületek kijelentették, hogy nagyon fontos megemlékezni a tragediáról és az áldozatokról. A Darr tragediáról való megemlékezésünk kifejezi egyetértésünket azzal, hogy a nemzet rendkívüli nagy fontosságot tulajdonít a munkahelyi biztonságnak" közölték az egyesületek. Kijelentjük, hogy az emberáldozatok nem voltak hiábavalók, és arra kötelezzük magunkat, hogy továbbra is együtt munkálkodjunk az emberiség javát szolgaló cselekedetek megvalósításában" áll a hat magyar egyesület nyilatkozatában. A megemlékezés szeptember 29-én, szombaton reggel 11 órakor kezdõdik, a pennsylvaniai Rostraverben, az Olive Branch temetõben és a szomszédos templomban (Pittsburghtól körülbelül 50 mérföldnyi távolságban). A mûsor keretében beszédet mondanak a hat magyar szervezõ egyesület képviselõi, bányászszakszervezeti és munkavédelmi képviselõk valamint kormányképviselõk. Az ünnepségen megkoszorúzzák a temetõi emlékmûvet, és meglátogatják a Darr bánya színhelyét. Magyaramerikai gyerekek fogják felolvasni az elhunyt magyar bányászok neveit. Szeptember 12, 2007 Darr Mine Explosion Remembered On December 19, 1907, at 11:30 a.m. an explosion in the Darr Mine near Smithton, PA took the lives of 239 men and teenage boys as young as 10 years of age. Most of those killed were Hungarian immigrant laborers. One hundred years later, on September 29 th, 2007 at the Olive Branch Baptist Church and Cemetery in Van Meter, PA, the American Hungarian Federation (Amerikai Magyar Szövetség), the William Penn Association and the Hungarian Reformed Federation of America, the Bethlen Home, the Calvin Synod of the United Church of Christ, the Hungarian Reformed Church in America, and the Rostraver Township Historical Society as well as other organizations to ensure that these miners have not been forgotten. The Darr Mine Disaster is known as the second worst in America s history and the worst in Pennsylvania s history. The total dead at Darr would have been much higher, if not for the fact that many of the miners were recent immigrants of the Greek Orthodox faith which celebrates the Feast of St. Nicholas on December 19 according to the Julian calendar. As a result, nearly 200 miners chose not to go to work the day the explosion happened. Those who worked that day were mostly Hungarian immigrants. The Commemoration this fall was especially moving because friends, relatives, local dignitaries, and the media converged on the small Baptist church on the cemetery grounds to pay tribute in an especially poignant ceremony in light of the Utah mine collapse in August, 2007, and two especially horrific recent mine events in China and in Africa. A local miner s daughter whose dad died at 97 from Black Lung disease but who had no connection to the Darr Mine event other than passing the marker going to work each day was curious about the advance publicity given this commemoration and brought her husband. John and Mary Lou Pecsi Magiski handed out commemorative book marks at the door in memory of their grandfather Lajos Pecsi who was killed in another mine accident two years after Darr Mine s tragedy in 1909 at Peters Creek Mine. Local Van Meter and Smithton residents seemed particularly moved with the speeches, the VFW Honor Guard, the wreath- laying followed by the 21-gun salute, taps, and a bagpiper who played Amazing Grace at the monument site where 71 miners lay in a common grave. Rev. Stefan Torok of Somerset, N.J. representing the Hungarian Reformed Church in America, upon the request of

8 MAGYAR EGYHÁZ Bishop Sandor Szabo said, This is a day I m proud of, not only to remember but now to sadly reflect on how these events have impacted my own life. The miners names, recorded in today s program, are written in the book of life and, more importantly, are written in our hearts. General Secretary of the Hungarian Reformed Church Rt.Rev.Stefan M. Torok on the Commemoration Rev. Imre Bertalan, Jr., Director of the nearby Bethlen Communities in Ligonier, PA which originally housed the widows and orphans taken in by Hungarian Reformed pastors Rev. Sandor Kalassay and Sandor Harsanyi said, These fallen miners were simply breadwinners made heroes mainly through tragedy. Rev. Ilona Komjathy, pastor of the First Hungarian Reformed Church of Pittsburgh, PA reminded attendees that following the disaster, the widows and orphans had to vacate their small cottages near the mine site, a coal mining rule if the family s breadwinner died or left. If not for the two Reformed pastors, Kalassay and Harsanyi, Komjathy said, these women and children would have had no place to go. In fact, a street in Ligonier, PA is named Kalassay Drive in one of the minister s honor. Pennsylvania State Representative from Pittsburgh, the Honorable Nicholas M. Kotik, echoed her sentiments. Ironically, historian and Pastor Chip Norton, keynote speaker, purchased the Darr Mine pit boss s home and after extensive renovation, lives there today with his wife Hope. Norton said, Because of where we live and walk, I feel like I m standing on holy ground today. Exactly 100 feet from my front door, the bodies were laid out as they were brought from the mine. He went on to read the mine inspector s report that listed the miners ages, names, and numbers of children and widows left behind. Among the many nationalities of Scottish, German, Russian, Slovakian, Polish, and Austrians, the greatest number of fatalities, 116, were Hungarians. No wonder this event is still called Black December, Norton said. In addition to displaying many artifacts discovered in the Darr Mine area following the mine s closure, including the porcelain, enameled numbers taken from the front of the small cottages where the miners lived and the metal numbers taken from the front of coal cars as they emerged from the mine to be weighted, Norton read small biographies of three of the Hungarian miners who died to give an overview of the people who worked there. First was 29 year-old Laszlo Bensa, single, who came from Hungary through Ellis Island in He had left a family in 9. oldal Hungary but had none here. He worked at the mine for 5 years. The second profile was of Andrew (Andras) Contra, an 18-year-old laborer who was single and arrived in the U.S. in Three years later, he died in the mine disaster. Then, there was Peter (Benja) Lackatosch, a Romanian and Hungarian worker who arrived in the U.S. in 1907 and only worked at the mine for six months. He was thirty-two years old, married and had three children. Six days before Christmas, the tragedy occurred so Historian Norton concluded, Imagine that Christmas for that family, homeless, with no income, no food, and most of all, no father. But others too suffered. There were 221 children affected and 521 persons left without an income. The Honorable Kevin Stricklin, a Hungarian, former miner and now administrator of Mine Safety and Health Administration for the U.S. Department of Labor, said, It s an honor to be part of the this ceremony to recognize that these miners have not died in vain. The year following this disaster, the number of mining fatalities began to drop, and never again approached the terrible total of In 1954, the number of mining fatalities dropped below 100 for the first time since mining began in Pennsylvania. Although deep mining remains a dangerous occupation, advances in knowledge, equipment and regulations have combined to make Pennsylvania s Deep Mine Safety program a national model. Another Commemoration speaker, Edward Yankovich, International Vice President of the United Mine Workers of America, said that mining began in Pennsylvania in 1760 and since then, there have been 100,000 total deaths and hundreds who have died of black lung, but the Mine Workers Union, formed in 1890, is most proud of its policy of non-discrimination. Wreath laying ceremony at the cemetery by the elders of the organizations Perhaps an even greater tribute during this Commemoration was that all organizations and churches were able to remember together. All sentiments were expressed by William Penn Fraternal Life Insurance Company President George S. Charles when he summed up the feelings of most when he said, This ceremony is what America is all about. Sacrifices were made so future generations will have a better life. By Kathy Megyeri

9 10. oldal MAGYAR EGYHÁZ And the Word became flesh Isaiah 52:7-10; Psalm 98; Hebrews 1:1-12; John 1:1-14 What do you do when you love someone? Whether it's a couple falling in love, a mother to a child, a friend to a friend, a husband to a wife... you want to communicate your love. And so you say, "I love you." Sometimes you make a phone call to the beloved in the middle of the day for no good reason. Or you leave a welcome home note or write a love letter or compose a poem. You communicate. And you act. You want to show your love. So you give the one you love a hug, or fix them a cup of tea, or listen, or you ask them to marry you. You show your love. In much the same way, God wants to communicate and show his love for us. For thousands of years God has been talking to us of his love. It began at creation -- when God expressed himself and spoke the world into being. It continued with the creation of humanity in his divine image, and when he called Israel to be his people, and when he rescued them from slavery in Egypt. And so we might know better how to live our lives, he gave us the law, and spoke to us through the prophets. This is how God expressed his love for us -- over and over by word and action...but it wasn't enough. It wasn't breaking through the hard defensive shell of our sinful nature. It wasn't reaching all of God's creation...it hadn't broken through to the gentiles...it had not conquered sin and death. So God did something new. God did something unheard of, never expected, something considered scandalous...god communicated to us by taking every ounce of love he had, every word of hope and courage, and he sent it to us in the most fragile and vulnerable of packages: in the flesh of a newborn baby. And the Word became flesh and dwelt among us. The Word became flesh... Jesus Christ is the full communication of God's love for us. A merciful God -- with all power and knowledge -- chose the humility of human flesh and became powerless and dependent. Our images of the birth of Jesus are hopelessly colored by years of Hallmark cards and made for television specials. Mary is always sweet, clean and serene. Joseph stands stoically by at all times. Jesus never cries. These are sentimental images -- and weaken the harsh reality of that night. Several years ago somewhere at a church, the congregation was getting ready for its annual evening christmas service, which always included carols, instrumentalists, dancing and a living representation of the Nativity. At this year, as people started to arrive, they were greeted by the sight of some street people on the front steps. A man and woman with a shopping cart and a bundle of rags. Several people stopped to offer help and some invited them in out of the cold. They politely declined all offers. Finally, one of the vestry members approached the pastor and said, "We've got a problem." He wanted to called the police and have them remove the street people. Eventually a patrol car came by and the people were asked to move across the street where they wouldn't disturb the worshipers. There was a beautiful service that night, and the nave was full, standing room only. Finally, the climatic moment arrived: Dancers dressed in white appeared at the back of the nave to lead the holy family down the center aisle. As the holy family entered you could hear gasps of recognition. The holy family was the homeless couple from the front steps. The baby Jesus was the bundle of rags they had held in their arms. As the angels led the holy family toward the altar they wept, as did most of the congregation. Jesus entered the world as a homeless child, in utter humility and poverty. And on this dark evening, two thousand years later, he awaits to enter our hearts in the same way. He waits patiently, with great humility, to be invited to come and live within us. And when we do invite him in, it is as though love itself begins to grow within us. God sent Jesus so that we can be born anew, by the Holy Spirit, and become children of God. God sent Jesus to break the power of sin and death that rule our lives. And as Love grows within our hearts, we find ourselves proclaiming that unconditional Love to others. We become the ones with beautiful feet, preaching the good news of God's salvation on the mountain tops. We begin to recognize and honor God's presence in the humble and the poor... and reach out with a love beyond our own. The Word became flesh and dwelt among us. And dwelt among us. On this Christmas we listen and remember and hear again the great telling of God's love for us. With humble hearts, let us receive again the good news of Jesus Christ and return our thanks. Amen. ********** Have you done your Christmas shopping yet? Here are some great gift ideas! To a Friend? To an Enemy? To your Boss? To your Child? To your Father? To your Mother? To your Spouse? To Yourself? To All Humanity? To God? *************** The Meaning of Christmas Loyalty Forgiveness Service A good example Honor Gratitude and Devotion Love and Faithfulness Respect Charity Your Life. Far away in Bethlehem, a Baby Boy was born; Born with neither riches nor with fame, Yet Wise Men came from all around to bring to Him their gifts, And peace was felt by all who heard His name. Angels watched Him as He slept, and gently rocked His bed; Their voices singing softly in His ear; His Mother and His Father both gave thanks to God above For the greatest gift of all, their Son, so dear They knew His life upon this earth would not be filled with wealth, They also knew He would encounter strife; But most of all, they knew that He would be a loving Child, And teach the love of God throughout His life. At Christmas, as we celebrate this Birth of Jesus Christ, Let's keep in mind the truth of Christmas Day; For it's not the Christmas wrappings, nor the gifts that lie within, But our gift of love to others in every way...

10 MAGYAR EGYHÁZ Sweat, Slavery, Service, Science, Speculation. Scripture reading: Matthew 20:1-16. Text: "When you enter a house, first say, Peace to this house. If a man of peace is there, your peace will rest on him; if not, it will return to you. Stay in that house, eating and drinking whatever they give you, FOR THE WORKER DESERVES HIS/HER WAGES." Luke 10:7. "BY THE SWEAT OF YOUR BROW YOU WILL EAT YOUR FOOD..." Genesis 3:19/a. One of the punishments for Adam and Eve had been hard labor, namely by the sweat of their brows they had to earn the daily bread. Their sons already had a profession "Now Abel kept flocks, and Cain worked the soil." Genesis 4:2/b. If we look back, the conditions of the laborers have slowly improved from slavery to trade unions. Praise the Lord that we live in a country where the workers have privileges, rights, fringe benefits, protections, and (most of them) a decent income. Yet many are convinced that they deserve more since they are underpaid. We always find people who are better paid than we are for doing same work. Forgetting all the injustices connected to our gainful employments; let us see what issues are involved in labor, service, finances, research, and leadership? CAN WE SEE THESE TOGETHER THUS HAVING A BETTER UNDERSTANDING AND SEEING MORE CLEARLY? - VOCATIONAL hazard. It is still fresh in our mind the fate of the six plus three miners in Utah. This tragedy made us heartbroken also, and we express our condolences to the members of the bereaved families. Almost every vocation has its own peculiar hazard. The police officers are most often shot at a family argument. Farmers can be gored by the bull or crushed by the tractor, and truck drivers can have an accident. For the professionals there is the stress and for the business people the worry is the volatile nature of the market. - THE FAIR SHARE FROM THE PROFIT or rewarding decently the well-done job. How much is one worth, that is, how much did one worker/employee contribute to the success of the organization, institution, company, or business? Can we justify the severance payment of millions of dollars, or the golden parachute, or retirement incentive? What is the difference between "fringe benefits" and "perks"? (Perks means perquisite.) Should we consider only a person's talent and forgetting the needs of the other one? - In this competitive world has "BUSINESS ETHICS" become an oxymoron expression? (Oxymoron = a contradictory statement.) In medical science the doctors talk about risk/benefit ratio; in business can we see the profit/honesty ratio? For the sake of bigger profit what are we willing to do? Is the public willing to switch over to a new brand fast if it is less expensive and forgetting its loyalty to the old one? - Have we forgotten the FOURTH COMMANDMENT? "Remember the Sabbath day by keeping it holy. Six days you shall labor and do all your work, but the seventh day is a Sabbath to the Lord your God. On it you shall not do any work..." Exodus 20: Who are MORE IMPORTANT in the whole process and also who deserves to be paid better? The scientists - research and development; the leadership - the CEO-s and the management; the laborers - the assembly line workers; the public relationship 11. oldal professionals - advertisement; and the distribution of goods - the truck drivers and the salesmen? Do we take it for granted that our favorite merchandise is always available on the shelf? How great should the variety be so we can have what we like? - How do we deal with MASS PRODUCTION and HIGH QUALITY? It is true that everybody deserves the best; however, can every person drive a Cadillac and every family live in a mansion? Who will eventually pay for the recall of the toxic and unsafe products? - In this volatile business world today, does it depend exclusively on human science and leadership that we face a safe economic and financial future? Or, does the divine influence have its input also indirectly through our faith, honesty, and modesty? For a "fast buck" are we willing to shortchange others? Should not the workers, employees, leaders, scientists, business men be conscientious people anymore? While working for our bread and butter we should use our love, knowledge, muscle, experience, diligence, and honesty; but on the top of it we should not forget either what Jesus had said: "Do not work for food that spoils, but for food that endures to eternal life, which the Son of Man will give you." John 6:27. Read also Isaiah 55:2. Rev.A.Jalso Thanksgiving Prayer ***************** ********* We are thankful, God, this Thanksgiving Day For all the blessings sent our way We pray for every family large or small We ask Thee to care for them all. For all our loved ones far away Dear God, keep them safe we pray May they know they are not forgotten On this Thanksgiving Day. We give thanks for the miracles we receive Forgive us for being so blind we do not see Give us a new awareness of everything And for the joy to our life that you bring. Dear God, we are thankful to you For the many things that you do We ask for Thy guidance along our way As we pray this Thanksgiving Day. Glenna M.Baugh, Living by Faith

11 12. oldal MAGYAR EGYHÁZ REFORMATION REFORMATION DAY Reformation Day is an important liturgical festival that is celebrated by many Protestant denominations. It commemorates Dr. Martin Luther's posting of his Ninety-five Theses on the door of the Castle Church in Wittenberg, Germany on October 31, This act triggered the movement in world history known as the Reformation. While the historical date for the observ- Martin Luther ance of Reformation is October 31st, most churches celebrate it on the last Sunday in October. The Reformation While it had profound and lasting impacts on the political, economic, social, literary, and artistic aspects of modern society, the Reformation was at its heart a religious movement. The Reformation was the great rediscovery of the good news of salvation by grace through faith for Christ's sake. The church in need of reform For centuries, the Roman Catholic Church had been plagued by false doctrines, superstition, ignorance, and corruption. Since most ordinary Christians were illiterate and had little knowledge of the Bible, they relied on their clergy for religious instruction and guidance. Tragically however, monks, priests, bishops, and even the popes in Rome taught unbiblical doctrines like purgatory and salvation through good works. Spiritually earn-est people tried to justify themselves by charitable works, pilgrim-ages, and all kinds of religious performances and devotions, but they were left wondering if they had done enough to escape God's anger and punishment. The truth of the Gospel - the good news that God is loving and merciful, that He offers each and every one of us forgiveness and salvation not because of what we do, but because of what Christ has already done for us - as largely forgotten by both clergy and laity. The Holy Spirit used an Augustinian monk and university professor named Martin Luther to restore the gospel to its rightful place as the cornerstone doctrine of Christianity. Martin Luther and his role in the Reformation Martin Luther (pictured above) was born in 1483 in the town of Eisleben in the area of Germany called Thuringia. His parents brought him up in the strict religious environment of the Roman Catholic Church. They provided for his education by enrolling him in the Latin schools of Thuringia. The young Luther was a promising student, so his father sent him to the University of Erfurt in 1501 to study law. He did very well at his studies and graduated with a Master of Arts degree in But Luther was a troubled and morbidly unhappy man. Like many others of his time, Luther was distressed by his sins and lived in terrible and constant fear of God's angry judgment. After being caught in a ferocious thunderstorm that seemed to threaten his very life, Luther abando-ned his plans to practice law and entered an Augustinian monas-tery. He hoped that the rigorous life of a monk would allow him opportunities to do enough good works to please God and escape eternal punishment. Luther threw himself into monastic life and was ordained in He meticulously followed all the strict rules of his abbey, impressing his fellow monks with his seriousness and outward piety. Johann von Staupitz, the vicar-general of the Augustinian order, took notice of Luther's potential for leadership and assigned him important administrative duties, including a mission to Rome. But although Luther did everything a devout and conscientious monk should do, he did not find the peace of mind he was seeking. In 1508, Father Staupitz sent Luther to Wittenberg, a town in the part of Germany called Saxony, to pursue a doctoral degree and to teach at the newly established university there. Luther also became assistant pastor at the Castle Church, a post he held for the rest of his life. In the course of his preaching and studying (especially his careful reading of Paul's Epistle to the Romans), the Holy Spirit revealed to Luther the love of God in Jesus Christ. In what is often called his "Tower Experience," Luther came to understand the true nature of the Gospel, namely that God has already accomplished our salvation by the life, death, and resurrection of His Son, and that this salvation is ours through Luther's 95 Theses

12 MAGYAR EGYHÁZ faith alone, not on account of our good works. Luther was astounded by this doctrine and found tremendous comfort in it. He began to lecture about it in his classes and preach about it in his parish. In 1517, Luther (now a Doctor of Theology and a respected professor) was drawn into a controversy over the sale of indulgences. Indulgences were certificates sold by the Roman Catholic Church that promised people release from works of penance for absolved sins, both in life and in purgatory. Although Luther would in a few years repudiate the entire Roman Catholic system of works righteousness, he was not ready at this early stage in his ministry to completely reject the prevailing teachings on purgatory and indulgences. But even prior to 1517 he realized that corrupt practices connected to the sale of indulgences were a blasphemy against Christ and a cruel deception on penitent Christians seeking God's grace and forgiveness. It was the sale of a particular indulgence that spurred Luther to action. Pope Leo X had authorized the sale of special jubilee indulgences in the cities and principalities of Germany. Half of the money raised was to help finance the building of Saint Peter's Cathedral in Rome; the other half was to go to Albrecht, the new archbishop of Mainz (who needed the cash to pay off a loan he had taken to buy his archbishopric). These indulgences were plenary, meaning that all sin and eternal and temporal punishment would be forgiven to those who purchased them. Elector Frederick the Wise prince of Saxony and patron of the University of Wittenberg, had prohibited the traffic of these indulgences in his territory, but they were sold in towns and villages just across the Saxon border. When some members of his parish purchased indulgences and brought them to Luther for his assessment of their validity, he felt compelled to take the initiative. Luther drafted a series of ninety-five statements in Latin discussing indulgences, good works, repentance, and other topics, and invited interested scholars to debate with him. According to Philip Melanchthon, Luther's university colleague and author of the Augsburg Confession, Luther nailed his Ninety-five Theses on the door of the Castle Church on October 31, (This was not an act of defiance or provocation as is sometimes thought. Since the Castle Church faced Wittenberg's main thoroughfare, the church door functioned as a public bulletin board and was therefore the logical place for posting important notices. By posting his document on October 31, the eve of the All Saints Day mass, Luther ensured that his Theses would come to the attention of the throngs of literate Wittenberg residents and educated visitors who filed into the Castle Church for worship the next day. Luther intended the Ninety-five Theses to initiate an academic discussion, not serve as the agenda for a major reform of the Catholic Church. However, events soon overtook him. Within weeks, the Theses were translated into German, reproduced using the new moveable-type printing press, and circulated throughout Germany. It wasn't long before they were the talk of Europe. The publication of the Ninety-five Theses brought Luther to international attention and into direct conflict with the Roman Catholic hierarchy and the Holy Roman Emperor. A little over three years later, he was excommunicated by the pope and declared a heretic and outlaw. This was the beginning of the Reformation, the culmination of which was the writing of the Augsburg Confession of 1530, the first official Lutheran statement of faith. The Reformation Day as an important Christian festival Martin Luther and his colleagues came to understand that if we sinners had to earn salvation by our own merits and good 13. oldal works, we would be lost and completely without hope. But through the working of the Holy Spirit, the reformers rediscovered the Gospel - the wonderful news that Jesus Christ lived, died, and rose again to redeem and justify us. As Luther wrote in his explanation of the Second Article of the Apostles Creed: I believe that Jesus Christ, true God, begotten of the Father from eternity, and also true man, born of the Virgin Mary, is my Lord, who has redeemed me, a lost and condemned creature, purchased and won me from all sins, from death, and from the power of the devil; not with gold or silver, but with His holy, precious blood and with His innocent suffering and death, that I may be His own and live under Him in His kingdom, and serve Him in everlasting righteousness, innocence, and blessedness, even as He is risen from the dead, lives and reigns to all eternity. This is most certainly true. On Reformation Day, we glorify God for what he accomplished in 16th century Germany through His servant, Martin Luther - the recovery of the Gospel of salvation by grace through faith for Christ's sake. We also earnestly pray that God would keep all of us faithful to the true Gospel and help us to joyfully declare it to the world. Calvin was born Jean Cauvin (or John Calvin Chauvin in standard French, in Latin Calvinus) in Noyon, Picardie, France, to Gerard Cauvin and Jeanne le Franc in A diligent student who excelled at his studies, Calvin was "remarkably religious" even as a young man. Calvin's father was an attorney who also served as a Noyon Cathedral business administrator and lawyer. In 1523 Gerard sent his fourteen-year-old son to the University of Paris to pursue a Latin, theological education and to flee the plague in Noyon. But when Gerard was dismissed from the Roman Church after disagreements with his clerical employers, he urged Calvin to change his studies to law, and he did. By 1532, he had attained a Doctor of Laws degree at Orléans. It is not clear when Calvin converted to Protestantism, though in the preface to his commentary on Psalms, Calvin said: "God by a sudden conversion subdued and brought my mind to a teachable frame. Having thus received some taste and knowledge of true godliness I was immediately inflamed with so intense a desire to make progress therein, that although I did not altogether leave off [legal] studies, I yet pursued them with less ardor." His Protestant friends included Nicholas Cop, Rector at the University of Paris. In 1533 Cop gave an address "replete with Protestant ideas," and "Calvin was probably involved as the writer of that address." Cop soon found it necessary to flee Paris, as did Calvin himself a few days after. In Angouleme he sheltered with a friend, Louis du Tillet. Calvin settled for a time in Basel, where in 1536 he published the first edition of his Institutes. After a brief and covert return to France in 1536, Calvin was forced to choose an alternate return route in the face of imperial and French forces, and in doing so he passed by Geneva. Guillaume pleaded with Calvin to stay in Geneva and help the city. Despite a desire to continue his journey, he settled in Geneva. After being expelled from the city, he served as a pastor in Strasbourg from 1538 until 1541, before returning to Geneva, where he lived until his death in 1564.

13 14. oldal MAGYAR EGYHÁZ After attaining his degree, John Calvin sought a wife in affirmation of his approval of marriage over clerical celibacy. In 1539, he married Idelette de Bure, a widow, who had a son and daughter from her previous marriage to an Anabaptist in Strasbourg. Calvin and Idelette had a son who died after only two weeks. Idelette Calvin died in Calvin wrote that she was a helper in ministry, never stood in his way, never troubled him about her children, and had a greatness of spirit. Calvin's health began to fail when he suffered migraines, lung hemorrhages, gout and kidney stones, and at times he had to be carried to the pulpit to preach and sometimes gave lectures from his bed. According to his successor, influential Calvinist theologian Theodore Beza, Calvin took only one meal a day for a decade, but on the advice of his physician, he ate an egg and drank a glass of wine at noon. His recreation and exercise consisted mainly of a walk after meals. Towards the end, Calvin said to those friends who were worried about his daily regimen of work amidst all his ailments, "What! Would you have the Lord find me idle when He comes?" John Calvin died in Geneva on May 27, He was buried in the Cimetiere des Rois under a tombstone marked simply with the initials "J.C.", partially honoring his request that he be buried in an unknown place, without witnesses or ceremony. He is commemorated in the Evangelical Lutheran Church in America s liturgical calendar of saints as a Renewer of the Church's on May 27. **************** ****************************** ************* World Alliance of Reformed Churches News Release, 17 September 2007 Christian Reformed Church in North America 150th anniversary marked by call for unity Reformed Christians needn't be so much "stuck to tradition" as to each other in their prophetic mission, a leader of the World Alliance of Reformed Churches (WARC) said in marking the 150th anniversary of the Christian Reformed Church in North America. In a presentation on Reformed Faith and the Global Church on 14, September at Calvin College in Grand Rapids, Michigan, WARC general secretary Setri Nyomi congratulated the church on marking 150 years of mission and ministry in a humble, reflective manner. "Reformed people understand our calling to be prophetic in advocacy, challenging the forces of evil and death and speaking in places where the victims of oppression, injustice and suffering do not have a voice or presence," Nyomi said. Reformed faith at its core means being critics of structures in church and society which contradict the life-giving message of Jesus Christ, Nyomi told delegates from the United States and Canada attending the Sesquicentennial Conference. "It is part of the Reformed ethos to be agents of transformation in this way - reforming, criticizing and changing whatever contradicts the fullness of life for which Jesus came." He added: "In all of these, Reformed people are not stuck to tradition. After all, we are the ones who from the 16th century have held that we are 'ecclesia reformata sed semper reformanda.' As the Reformed church, we continue to be reforming." The WARC general secretary said that when Reformed churches heal divisions in their own families and commit themselves to engage in mission in unity with other Christians, they are fulfilling an essential Reformed call. "It is a shame that there are so many divisions within the Christian family - especially within the Reformed family. This shameful tendency calls us as Reformed Christians to engage in some house cleaning within our own family." Reformed churches around the world are called to engage in God's mission - together. They are called to work for the transformation of the world - together. Part of that mission is clearly being fulfilled. "Our vocation includes mission and making a difference in the world. The church is therefore called upon to bring the good news to all in our own communities as well as in lands beyond our communities," Nyomi said. "In many parts of the world Reformed churches are at the heart of health care delivery, education, advocacy for justice, peace, good governance and eradication of poverty. We understand these to be part of our calling. "Today, a blind spot in our mission engagement is how we do mission in disunited ways. There are countries in which there may be five or six Reformed churches which are not collaborating. This is not a good witness." Meanwhile churches with more resources are able to control the way mission partnership is undertaken and there are cases where host and immigrant churches are not working together. A true sense of partnership needs to be developed, the WARC leader added. World Alliance of Reformed Churches News Release, Geneva/Bern, 28 September 2007 Federation of Swiss Protestant Churches (FSPC) World Alliance of Reformed Churches (WARC) Calvin09: 500 Years Jean Calvin on the Internet Today, the Federation of Swiss Protestant Churches (FSPC) officially launched the Website for the Calvin-Jubilee-Year The interactive portal features information all around the 500th anniversary of the reformer Jean Calvin - and in four languages. Jean Calvin was born in 1509; in the year 2009, the Protestant churches worldwide will celebrate the 500th anniversary of the Genevan Reformer with numerous events. In April of this year, the World Alliance of Reformed Churches initiated a meeting to start joint planning procedures including the set-up of an Internet portal. Today, the FSPC launched this official webpage as to the Calvin-Jubilee. When clicking on the address the portal features information in four languages on Jean Calvin, including an interactive element around the 500-Year-Jubilee and an event calendar that compiles the events that will take place worldwide. It is also possible to download free of charge different material to prepare for the jubilee as well as documentations as to the various events. To celebrate the launching of the Internet portal, calvin09 announces two competitions: The first involves finding an official anthem for the Calvin-Jubilee. Interested musicians are invited to send in their compositions. The second is a competition to find the best and most suitable sermon for the occasion. The most exciting sermon will win - which is at the same time rich in content and shares a surprising perspective as to the relevance of Calvin in our time. The conditions to participate as well as the prize to win can be found on the Internet portal. The website has been put under the patronage of the committee of patrons of calvin09, including 18 representatives from the world of science and church - chaired by the president of the World Alliance of Reformed Churches, Clifton Kirkpatrick. Co-chairs are Charlotte Kuffer, vice-president of the Église protestante de Genève, as well as Thomas Wipf, president of

14 MAGYAR EGYHÁZ 15. oldal the council of the Federation of Swiss Protestant Churches. On the occasion of the opening of the website, Clifton Kirkpatrick calls the reformed churches all over the world to participate in the calvin09-internet portal: «We want Calvin to come alive for the people of our time through this website. Therefore, we are eager to receive information that can be shared through this website concerning the various events being planned all around the world to mark Calvin's 500th birthday. We hope and dream that calvin09.org will be as stimulating and relevant for the 21st century as the theology of John Calvin itself!» Evangelical Leaders Call Christians to Pray for Peace of Jerusalem Rev. Robert Stearns, director and founder of Eagles Wings Ministries, and Dr.Jack Hayford, president of the Foursquare Denomination International and chancellor of The Kings College and Seminary, co-chair the annual global Day of Prayer for the Peace of Jerusalem, held the first Sunday of every October, says a release from A. Larry Ross Communications. "The fact is, whatever our theological or political positions regarding Israel, we can all agree there is a biblical mandate and a current crisis that should cause us to pray," Rev.Stearns said. He urges all believers to join with the likes of Michael W.Smith, Dr.Frederick Price, the Newsboys, Pat Boone, Larnelle Harris, Dr.John Hagee and others in response to the biblical mandate. The Day of Prayer for the Peace of Jerusalem will be held Sunday, Oct. 7, simultaneously around the world. Colorado Students Walk Out on Pledge to Protest 'Under God' USAToday reports that about 50 high school students in Boulder, Colo., filed out in a First Amendment protest over the words "under God" in the daily Pledge of Allegiance. According to the (Boulder) Daily Camera, the students have three objections: It takes away from school time; it's ignored or disrespected by mocking teens; and the phrase, "one nation, under God," violates the separation of church and state. In place of the Pledge, the group recited a revision written by the president of the Student Worker club, which organized the walkout: "I pledge allegiance to the flag and my constitutional rights with which it comes. And to the diversity, in which our nation stands, one nation, part of one planet, with liberty, freedom, choice and justice for all." Poll Examines Beliefs about Mormonism A slim majority of Americans believe Mormonism is a "Christian religion," although a slight majority of white evangelicals who attend church regularly think otherwise, according to a new poll conducted by the Pew Research Center and the Pew Forum on Religion & Public Life, Baptist Press reports. The poll found that American adults, by a margin of percent, believe Mormonism is a "Christian religion." But among white evangelicals who attend church at least weekly, the data is just the opposite percent say Mormonism is not Christian. Robert Bowman Jr., a Southern Baptist apologist and an expert on Mormonism, said Mormonism is not a "valid, authentic, faithful expression of the Christian faith... From an evangelical perspective, Mormonism is not faithfully or soundly Christian because it deviates from historic, biblical standards of orthodox Christianity," Bowman told Baptist Press in a statement. Mainline Presbyterian Church Faces Widening Rift OneNewsNow.com reports that "the Episcopal Church isn't the only mainline Protestant group shaken by open conflict between theological liberals and conservatives. The Presbyterian Church (U.S.A.) is facing similar trials, with traditionalist congregations planning to leave and the conservative Evangelical Presbyterian Church offering to take them in. Tensions erupted last year when the PCUSA granted new leeway for congregations and presbyteries to sidestep a church requirement that clergy and lay officers limit sex to man-woman marriage. Delegates at the national assembly also voted to let church officials propose experimental liturgies with alternative phrasings for the divine Trinity -- 'Father, Son and Holy Spirit.' Among the possibilities: 'Mother, Child and Womb' or 'Rock, Redeemer, Friend.'" Pope Speaks Out again on Islam The Pope has again risked provoking the wrath of the Islamic world, by criticizing its treatment of Christians, ASSIST News Service reports. Simon Caldwell, writing in the British Daily Mail, said, "Benedict XVI attacked Muslim nations where Christians are either persecuted or given the status of second-class citizens under the Shariah Islamic law. He also defended the rights of Muslims to convert to Christianity, an act which warrants the death penalty in many Islamic countries. His comments came almost exactly a year after he provoked a wave of anger among Muslims by quoting a Byzantine emperor who linked Islam to violence." The 80-year-old pontiff made a speech on Friday September 21 near Rome in "defense of religious liberty," which, he said "is a fundamental, irrepressible, inalienable and inviolable right." In a clear reference to Islam, he said: "The exercise of this freedom also includes the right to change religion, which should be guaranteed not only legally, but also in daily practice." Addressing the problem of Islamic extremism, he added: "Terrorism is a serious problem whose perpetrators often claim to act in God's name and harbor an inexcusable contempt for human life." Study: Men Lack Church Support The Christian Post reports that the majority of men in the United Methodist Church attend worship service almost every week but most feel they lack support from friends and from the pulpit, a new report revealed. With churches struggling to keep men in the pews and women more likely than men to attend church, the Commission on United Methodist Men conducted the Study of Men report. The top finding on why the church doesn't reach many men is a lack of interest in religion, survey respondents said. They also listed "societal emphasis on individualism/ materialism" and "distrust of organized religion" as common reasons churches struggle to reach men. Flag Folding Ceremony Nixed because of Reference to God According to Family News in Focus, 125 national cemeteries can no longer honor military veterans families with a flagfolding recitation ceremony because one person complained that the ritual mentions God. Thousands of military families request the recitation ceremony for deceased loved ones. It's considered an unofficial but meaningful way for families to honor a soldier's sacrifice. But the recitations were banned by the VA until further notice because, as Rees Lloyd with the Defense of Veterans Memorials Project of the American Legion puts it, "One disgruntled narcissist has caused a complete ban affecting 300-million Americans honor our war-dead and our comrades, veterans and we think its an outrage and we intend to fight it."

15 MAGYAR EGYHÁZ jövőjét látja az eseményekben. Távol az árkádív alatt valaki összekulcsolt kezekkel mintha együtt érezne a szenvedővel, tőle lentebb egy másik viszont eszelősen vigyorogva mutat felé. Van egy jól kiemelt szép női arc is a tömeg közepén, aki azok közül való lehet, akiket Jézus meggyógyított vagy követőjévé tett. (Lk 7 és 8) Talán éppen az, akit megmentett a megkövezéstől, s ezt követően megbocsátotta bűneit. És természetesen ott van a tengernyinek látszó indulatos tömeg. Ebben a környezetben, illetve Jézusnak ebben a helyzetében szól Pilátus a tömeghez, amely azonnal reagál. Pilátus ezzel kezdi: Íme az ember! Ecce homo! S ekkor máris kegyetlen indulatok szabadulnak el. Javaslom, azt próbáljuk megérteni, hogy mit jelent ebben a szituációban az Ecce homo. Más jelent ez ugyanis a római embernek, és máshogy veszi a zsidó ember is. Pilátus ezt a kifejezést nem szánta gúnynak, sem Jézussal szemben, sem a zsidókkal szemben. Sokkal inkább a görög-római ember gondolatvilágát érdemes keresni e kifejezés mögött. Nem király, hanem most már csak egy ember áll itt, úgyszólván olyan, mint ti szinte halljuk-értjük mögötte a gondolatot. A helytartó mondhatná azt is, hogy, na lám, nézzétek a királyotokat, de nem mondja. Csak ennyi hangzik el: Ecce homo! Szeretné Pilátus megmenteni az embert, mert egyáltalán nem érti, hogy miért is kellene őt kivégezni. A római ember ezt ismerjük a kultúrtörténetükből becsülte a humánumot. A személyiség, az individuum prioritást élvezett a társadalommal szemben. Az emberség igen becses volt a római ember szemében. A zsidókat viszont nem szerette vallási diszkriminatív meggyőződésük miatt. S ha Pilátus mégis talált közöttük embert, a keresztre feszítendő Krisztusban ismert rá. Jézus nem is mondott ellene Pilátusnak, megalázott emberségében is méltósággal viselte a szenvedést. Kétségtelen, egy római ember szájából hangzik el: Íme az ember! azaz: tekintsetek e szánalomra méltó emberre. Minden bizonnyal ezzel akarja a zsidók részvétét felébreszteni. A történet mutatja, hogy ez a próbálkozás sem sikerült. A zsidók ugyanis másképpen fogják fel a dolgot. Ők egy olyan diadalmas Messiásról álmodoztak, aki politikai, szellemi, vallási síkon elhozza a nép boldog aranykorát, nem pedig olyanról, aki előttük álló voltában is le tud szállni az emberi lét legmélyebb mélységei alá. Egy ilyennel szemben meg kell védeni Isten megsértett dicsőségét, ezért halál reá: Feszítsd meg! Egyik jeles újszövetséges tudósunk, Mátyás Ernő szerint a hitetlen emberség és az embertelen hit hatalmas és sötét erői feszülnek itt egymásnak, s Jézus személyén ütköznek meg. Egyik fél sem érti a másik gondolkodásmódját, egyik sem tiszteli a másik érzésvilágát, tüzet és vizet jelentenek egymás számára, s ez Jézus egzisztenciájában mégis egy magasabb szintű létösszefüggésben fog megoldódni az ő halála révén. Itt közelítjük aztán meg annak a kijelentésnek az igazságát, amely immár hitbeli bizonyságként másképpen értékel: Íme az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűnét! (Jn 1,29) Ha Jézus alakját nézzük, úgy, ahogyan Munkácsy is ábrázolta, valósággal beteljesedve láthatjuk az általa is sokat idézett 22. zsoltár szavait: Én csak féreg vagyok, nem ember, s az emberek gúnytárgya és a népek megvetettje. Megkezdődik a búzaszem elrothadása Pál apostol kifejező képét használva, hogy aztán belőle új élet támadjon. (1Kor 15) Munkácsy Jézusa fölfelé néz, lelki és testi szemeivel az Atyára tekint. Itt többet nem szól, mert megoldhatatlan és összebékíthetetlen emberi tényezők mérkőznek egymással. Két különböző világ csap össze, és ebbe az ördögi küzdelembe Isten szenvedő szolgája (Ézs53) pusztul bele. Miért? Mert emberileg oldal nézve nincs megoldás, az ilyen csatának nincs földi győztese, de az Atya kegyelméből mégis lesz megoldás minden értelmet felülhaladó módon (Fil 4,7; 1Kor 2,9), s ezt egyedül csak Krisztus látja: Amiket szem nem látott, fül nem hallott, és az ember szíve meg sem sejtett, azt készítette el az Isten az őt szeretőknek. (Ézs 64: 4; 1Kor 2,9) Golgota A golgota koponyát jelent arámul, s ennek latin nyelven a calvaria szó felel meg. Golgotha volt a neve a Jeruzsálem városán kívül lévő koponya alakú dombnak, ahol másokat is megfeszítettek. Munkácsy képén a keresztre feszítés barbár aktusa már megtörtént, Jézus még él. Fájdalmas tekintetével az ég felé fordul. Mintegy három órát élt még a megfeszítés után, s itt most körülbelül olyan fél óra vagy teljes óra elteltével látjuk az eseményeket. Látszik azonban itt is, hogy a festő gazdag fantáziájával és művészi szabadságával élve rendkívül gondosan szerkeszti meg a jelenetet, és felvisz olyat is a vásznára, ami időben később történik, de ami lényegileg összekapcsolódik a nagypénteki történettel. Vegyük sorra ezeket. Megkönnyíti az események értését, ha összefoglaljuk, milyen demonstratív jelentése volt Jézus keresztre feszítésének. Keresztre feszítették a rabszolgákat, s ebben az esetben a rabszolgák halálával akarják csúfolni az álkirályt. Másodszor, a lázadónak is ez a kivégzésnem jár, hogy az egész világ előtt nyilvánvalóvá tegyék a zsidók hűségét a császár iránt. Harmadszor, az istenkáromló átkozott halálát kellett elszenvednie a hamis prófétának, hogy a vádlók a Tóra iránti hűségüket Isten előtt megmutassák. Jézus néhány közvetlen hívétől eltekintve a képen látható sokaság így érti és figyeli a Krisztus-eseményt. (Itt jegyezzük meg, hogy egyedül anakronisztikus dolog a képen az INRI felirat, amely ilyen formájában csak századokkal később terjedt el a latin nyelvű korszakban. A Iesus Nazarenus Rex Iudaeorum kifejezés kezdőbetűs mozaikja ez. Eredetileg héberül, görögül, és latinul volt kitűzve Pilátus rendeletére.) Az evangéliumok Jézusnak a kereszten mondott szavaiból hét mondatot őriztek meg. Máté és Márk ugyanazt, Lukács és János hármat-hármat. (Mt 27,46; Mk 15,34; Lk 23,34; 43, 46; Jn 19,26, 28, 30) Ezeket és valószínűleg a teljes 22. zsoltár szavait részletekben mondhatta el Jézus a háromórai kínszenvedése alatt. A 22. zsoltár az ún. Messiás-zsoltár. Mármost ez a rabszolgák, lázadók és hamis próféták halálával csúfosan büntetett ember egyszer csak megszólal és ellenségeiért imádkozik: Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, hogy mit cselekszenek! (Lk 23,34) Az újszövetségi szakértők feltételezése szerint a 22. zsoltár szavait idézhette sűrűbben, különösen is, míg fizikai ereje és tudata bírta, és ezzel a magatartásával valószínűleg komolyan meglepte a jelenlévőket. Különböző reakciókat váltott ki bennük, s ezt a Krisztushoz való viszonyulást próbálta Munkácsy az ő fantasztikus ecsetjével megfogalmazni. Mindenek előtt föltűnik, hogy a kereszt a kép jobb oldalán van, mégis ez a középpont, mert mindent ez határoz meg. Munkácsy is a kereszthez viszonyítva helyezi el az alakokat egy kis körben, egy nagyobb körben és egy még nagyobb körben. Ezt a szerkezetet követjük. Jézus keresztjét négy alak veszi körül: a vörös ruhás fiatal férfi a tanítvány János, aztán Jézus anyja, aki fia lábára borul, tőle balra Mária Magdaléna sír arcát kezeivel takarva, s a harmadik női alak kilétét pontosan meghatározni nem tudjuk. A bibliai leírás alapján többen szóba jöhetnek, ezért meglátásom szerint Munkácsy az ő alakjában Jézus női követőinek egy reprezentánsát festette meg. Kitárt karja és aggódóan szomorú

16 18. oldal MAGYAR EGYHÁZ szemei, de szép arca is arról árulkodik, hogy a Jézust szerető és kísérő nők egy általános példája lehet. Eléggé központba került a kék ruhás, létrás, szerszámos férfi. Lenéző közönnyel tekint a síró asszonyokra, mintha ezt mondaná: miért kell ezt az elvetemültet annyira megsiratni. Arcán látszik, hogy neki ez már a sokadik eset. Nem ő a hóhér, hanem a bekötött fejéről láthatóan zsidó mesterember, aki a kivégzéshez szokta készíteni, ácsolni a kereszteket. Valószínűleg a rómaiak ezt is a zsidókkal végeztették el bérmunkában. Jézust egyébként a római kivégzőosztag feszítette meg. A kék ruhás férfi létrája mögött egy erős római katona tartja távolabb a kisebb tömeget, erősen használva dárdáját. A létra fölött van egy kinyújtott karú római tiszt, talán ő lehet az, aki a katonák közül a hatalom pozíciójából ezt a durva kérdést tette fel Jézusnak: Ha te vagy a zsidók királya, szabadítsd meg magadat. (Lk 23,37) A kézmozdulata árulja el, hogy mond valamit. Az egyébként gondosan megfestett háttértömegből Munkácsy kiemelten előrehoz néhány alakot. Tudjuk, hogy ez a már nem túlságosan nagy tömeg a szanhedrin tagjaiból, azok szolgáiból, a római katonákból, az általános bámészkodókból vagy az arra járókból és Jézus követőiből állt. Az evangéliumok eléggé szűkszavúan, mondhatnánk lényegre törően írták le a történteket. Vannak azért lényeges információink, s ismerjük az ilyen kivégzés általános szabályait is. Ezek együttes alkalmazása segíthet megérteni, mit tartott Munkácsy fontosnak és kifejezőnek. A szanhedrin vezető tagjai tanúként jelentek meg a kivégzésen (Mk 15,31). Ezen felül Kajafásnak még papi funkciója is volt ott. A zsidó szokás szerint a főpap a hamis próféta bűnvallására vár egy darabig, s más esetekhez hasonlóan itt is reméli, hogy a megfeszített Jézus visszavonja az önmagáról állított istenfiúságot, s ezzel igazolja a nagytanács halálos ítéletének jogosságát. Ekkor ugyanis a főpap feloldozhatja a szektaprédikátort, aki így már boldogan halhat meg a kereszten. Jézus esetében azonban a nem szokásosan várt bűnvallás történik, hanem szinte az ellenkezője, illetve gyökeresen más, mégpedig a messiási zsoltárt hallhatják tőle a 22. zsoltár szavaival. Ez érthetetlen és megmagyarázhatatlan Kajafás számára, s amikor a képen láthatóan egyik tekintélyes nagytanácsbeli taggal, talán éppen a fehér szakállú, idős Annással elindul hazafelé a pászkaünnep sürgős tennivalói miatt, szétterített kezekkel és csodálkozó tekintettel mondja el tanácstalanságát. Vajon és miért kérdéseivel készteti mély elgondolkodásra az öreg rabbitársát. Itt valami nem úgy történt, ahogy annak a zsidó vallásosság szerint történnie kellett volna. Az eddigi dráma mindenben az elgondolásai szerint ment végbe, itt azonban olyasvalami történt, ami túl van a rigorózus vallási törvényeken. A két fő vallási vezető fölött közvetlenül jobbra látható szintén két tekintélyes alak, akik a megfeszítettre néznek. Az írástudók, a teológusok vagy a vének közül valók lehetnek ezek, akik dölyfösen magabiztos tudásukkal mondják: Másokat megszabadított, magát nem tudja megszabadítani. Ha Izráel királya, szálljon le most a keresztről, és majd hiszünk benne! (Mt 27,42) Egészen idáig jutott a választott nép, hogy csak a nyilvánvaló tapasztalatra építi most már a hitét is, s azt szeretné, ha a Messiás levizsgázna előtte. Erre azonban Jézus csak a feltámadása után adja meg a választ a még akkor is ugyanígy viselkedő Tamásnak: Mivel láttál engem, hittél. Boldogok, akik nem látnak, és mégis hívőkké válnak. (Jn 20,29) Külön érdekességként figyelhetünk föl arra, hogy a legkihívóbb magatartású és legszemtelenebb indulatú kárörvendő alakot Munkácsy a legelőkelőbb helyre tette, innen középről csúfolódik a vöröstégla-színű ruhájában. Ez az alacsony ember most aztán rászórja a szenvedőre lelkének minden piszkos gondolatát, kihasználva a mögötte lévő sötét tömeghangulatot és az áldozat védtelen, tehetetlen voltát: Te, aki lerontod a templomot, és harmadnapon felépíted, szabadítsd meg magad! Ha Isten Fia vagy, szállj le a keresztről! (Mt 27,40) A jobb alsó sarokban a római katona már le is ült. A katonáknak a kiadott parancs szerint meg kellett várniuk a halál beálltát Ezek az események játszódhattak le Jézus szenvedésének első órájában. A szereplők is megfelelnek a történetileg is dokumentálható tényeknek. S bár ezek egymás után történhettek, talán éppen folyamatosan, mégis Munkácsy az egymáshoz képest időben eltolódó eseményeket három, térben is megkülönböztetett körrel ábrázolja. Amint azt jeleztük, az első kicsi kör, a kereszt körül az övéiből áll. Nyilvánvalóan ez a szívből jövő sírás megelőzött minden mást. Egy nagyobb kört alkotnak, és el is válnak az előbbitől az eddig jellemzett szószóló alakok, illetve a szinte csak néhány méteres körzetben kiemelt figurák. Ezek megnyilvánulásai voltak hallhatók az első bő óra alatt. Sokan aztán el is mentek haza. Felfedezhető azonban a képen egy nagyobb sugarú, egyre táguló idői kör is. Ott van a centurio majdnem Jézussal szemben. Nem a tömeget nézi, hanem tekintete a keresztre vetődik. Figyel! Szinte várja a pillanatot, amikor elhangozhat ajkáról az első Krisztus-bizonyságtétel a halál bekövetkezésekor: Bizony, Isten Fia volt ez! (Mt 27,54) Közben a háttér egyre sötétedik, a pirosló napból egyre kevesebb látszik. Előre vetül a Consummatum est! végkifejlet ideje, s ez fokozatosan közeledik. Jelzésszerűen már ott van a képen egy olyan figura is, aki már a hazatérő sokaságból való. A bal lenti sarokban szaladó kék ruhás ember ez. Már előbbre jár, mint Kajafás és Annás, de csak a képen. Ő megvárta Jézus halálát, és csak a rendkívüli természeti események láttán változott ellenkezőjére az indulata. Látszik az arcán, hogy beleréved a dolgokba és másként látja, kezével pedig a mellét veri a zsidó bűnbánat kifejezéseképpen. Ez még nem jelenti a megtérést, hanem csupán annak döbbenetes belátását, hogy tévedett. Méghozzá olyan nagyot, hogy maga sem érti egyelőre! Ez szimbolizálja a Golgothán lezajló, időben utolsó eseményt. Nem szóltunk a kép kapcsán a Jézussal megfeszített két másik emberről. Pedig az egyik, talán a hozzánk közelebb lévő megért valamit az ellenségeiért is imádkozni tudó Krisztus fenségéből, vagy bizonnyal azt érzi át, hogy a mellette szenvedő Valaki ővele is sorsközösséget vállalt. Ézsiás próféta szavai Jézuson beteljesedtek: bűnösök közé számláltatott (Ézs 53,12), de ezzel pontosan az ő áldozatának a nagyságát fejezték ki, mint ahogyan az egész Krisztus-keresztet is sikerült Munkácsynak fényesen kidomborítania. A passiótörténet, pontosabban a Krisztus-trilógia megfestése Munkácsy Mihály egyik legnagyobb szellemi alkotásának látszik. Ő maga is megértette a Krisztus-esemény horderejét, s nyilvánvalóan egzisztenciálisan is rezonált erre úgy, hogy önmagán átszűrve mindegyik alkotásában egy olyan képes Bibliát tett elénk, amelynek minden részlete egy ecsettel kifejezett és elmondott prédikáció. Azért tudott az ecsetjével ilyen szépen és igazul fogalmazni valóságos igehirdetéseket, mert a Bibliát követte. Művészi szabadságát szinte mindenütt ennek a szolgálatába állította. Éppen ennek segítségével tudott megszabadulni minden korábbi, Krisztus-eseményt ábrázoló képekhez tapadt anakronizmusoktól, rájuk aggatott fölösleges tradícióktól, bizonyos korszellem túlzásaitól és általában a történeti valóság és valóságos történet bármilyen megmásításától. Ha itt most befejeznénk mondanivalónkat, bizonyára többen

17 MAGYAR EGYHÁZ észrevennék és kérdeznék, miért nem szóltunk éppen a Golgotának egy igen szembetűnő alakjáról, a híres és titokzatos Lovon ülő arab -ról. Ha nem volna ott a fehér ruhás alak a kecses paripájával, a kép valahogy mintha félrebillenne. Így harmonikus kompozíciót alkot az egész, s a Krisztus keresztjéből kiinduló, térben és időben bővülő köreivel egy egységet képező és csodálatosan összeszerkesztett monumentális alkotás van előttünk. De mit keres a képen az arab férfi? Miért pont ő van annyira fölemelve, miért világít oly szembetűnően? Aztán, mit keres ott a Golgotha hegyén a ló? A zsidóknak tudjuk főként szamaruk volt. Éppen emiatt nem könnyű ezt megfejteni. Munkácsy nagyon komoly tanulmányokat végezhetett a biblikum terén, mielőtt a kompozíciót megalkotta, megálmodta. Jogosan tette oda az arab lovast, mert művészi szabadságával élve szerette volna a húsvéti örömhírről mindazokat a nagy érzéseket fölvinni a képre, amelyek hitében ott voltak. A régebbi korok festői is akarták ezt, s úgy oldották meg a dolgot, hogy glóriát és dicsfényt festettek bizonyos alakok feje fölé, Jézus fölé olykor még nagyobbat. Munkácsy azért nem festett glóriát és dicsfényt, mert sem a korához, sem a stílusához, sem pedig a biblicizmusához ez nem illett. Festett viszont arab lovast. Miért? Mind az Ótestamentum, mind, pedig az Újtestamentum ismerte a lovak szerepét, hasznát. Ha Mózes könyveitől egészen a Jelenések könyvéig számba vesszük a lovakkal kapcsolatos megjegyzéseket, egyfajta kettősséget tapasztalunk. A lovak egyrészt az állam vagy a király harci erejét, hatalmát jelentik, másrészt az idő előrehaladtával szimbolikus értelmet nyernek. Először csak azt jelzik, hogy Istennek mindenek felett hatalma van (2Móz 15,1-18), majd Jóel és Zakariás prófétáknál a messiási korszak beköszöntését. Ló és lovas mindig együtt jelenik meg, ezért ez, mint szimbólum vált fontossá Izráel fölfogásában is, mégpedig Isten végső győzelmének a kiábrázolására. (Jel 19,11; 19,21) Munkácsy ezt bizony tudhatta, mert az ő arabja az ő Krisztusára néz visszafelé. A lovon ülő férfi tehát szoros kapcsolatban van a kereszten szenvedő Krisztussal. A festő ezzel világosan kiábrázolja azt, hogy itt egy mindent átölelő, kozmikus jelentőségű esemény van kibontakozóban. Az fog bekövetkezni, amit ott még senki sem lát, és senki sem tud. Nem az ember kezében van ugyanis a mindenség, s benne az egész emberiség sorsa, hanem a mindenek fölött győztes Isten hatalmán és minden értelmet felülhaladó szeretetén nyugszik: Mert úgy szerette Isten a világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta érte, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen (Jn 3,16) Nem a kereszté tehát az utolsó szó, hanem a halál fölött is győztes Krisztusé! Bizonyára nem szaladunk előre a képzelet útján, ha feltételezzük, hogy Munkácsy olvasta és értette Krisztus majdani visszajöveteléről szóló próféciát a Jelenések könyvéből. Ismerjük a Golgothához készült vázlattanulmányt, amely zárójelben az arab lóhátas nevet kapta. Ezért neveztük mi is így. Ha jobban megnézzük ezt az alakot a nagy festményen, akkor ez nem látszik arab embernek. Sőt, arca sokkal inkább hasonlít Jézus arcához, s a győzelmet jelképező fehér lovon ül, a királynak kijáró fehér öltözetet viseli, lova pedig föl van ékesítve. A Bibliában így olvassuk: Íme a fehér ló, és aki rajta ül, annak neve Hű és Igaz, mert igazságosan ítél és harcol, szeme tűz lángja, ; és vérrel hintett ruhába volt öltözve. Ez a név adatott neki: Az Isten Igéje Ruhájára és derekára az a név van írva: KIRÁLYOKNAK KIRÁLYA ÉS URAKNAK URA. (Jel 19, , 16) Munkácsy Mihály így ábrázolta ki a halálon is győztes, feltámadott Krisztust: a húsvéti örömüzenetet! 19. oldal A Magyar Református Egyházak Tanácskozó Zsinata gyűlése Nagyváradon Dr. Erdélyi Gézát, a Szlovákiai Magyar Református Egyház püspökét választották újra a Magyar Református Egyházak Tanácskozó Zsinatának lelkészi elnökévé a nagyváradi közgyűlésen október 19-én A Lorántffy Zsuzsanna Egyházi Központban tartott, évente megrendezésre kerülő közgyűlés délelőtti megbeszélseire tíz ország ötven egyházkerületéből érkeztek képviselők, az itthoni és magyarországi küldöttek mellet, többek között egyesült államokbeli, hollandiai, horvátországi, szlovákiai református püspökök jelentek meg. A világ magyar református egyházait magában foglaló Zsinat újabb hat éves ciklusra megválasztotta lelkészi elnöknek dr.erdélyi Gézát, a Szlovákiai Református Egyházkerület püspökét. Az ügyvezető elnöki tisztségre Szabó Sándor, az Amerikai Magyar Református Egyház püspökét választotta meg a Tanácskozó Zsinat, míg a világi elnöki tisztségre Kovács Zoltán, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület (KREK) főgondnoka lett megválasztva. A kezdő áhitatot a házigazda KREK püspöke, Tőkés László tartotta, majd Szilágyi Zsolt köszöntötte az egybegyűlteket az egyház és a nemzet sorsának összefüggését hangsúlyozva. Ezt az elnöki beszámoló követte. Erdélyi Géza az autonómia megvalósításának fontosságát hangsúlyozta, mert - mint fogalmazott - a világ magyarsága szorongatott helyzetben van re Magyarországon 6 millió ember fog élni és a kisebbségben, diaszpórában élő magyarok teljesen asszimilálódni fognak, közölte Erdélyi Géza, aki beszámolója végén a zsinat további terveit ismertette. Ezek között szerepel többek közt egy lelkészi kézikönyv és egy prédikációkban használható verses gyűjtemény kiadása, a nehéz anyagi helyzetben lévő gyerekek megsegítése, ifjúsági konferenciák szervezése és a már meglévő táborok támogatása. Az elnöki beszámolót a Tanácskozó Zsinat elfogadta. A beszámoló után Tőkés László elmondta, hogy a Zsinat legfontosabb feladata tevékenysége folytonosságának fenntartása, annál is inkább, mert a magyarországi református egyházkerületek által a Generális Konventtel tulajdonképpen a Tanácskozó Zsinat létjogosultságát kérdőjelezik meg. Ezt a felemás állapotot meg kell oldani, hangoztatta Tőkés püspök. Az egyik felszólaló jelezte, hogy a Nyugat-Európában és máshol a világon szolgáló magyar református egyházaknak nagy szükségük lenne a Tanácskozó Zsinatra és annak támogatására, mert több helyen lelkészhiánnyal küszködnek, és a hívek száma is aggasztó mértékben apad. Az egész világon ma mintegy három és fél millió magyar reformátust tartanak nyilván. Ebből mintegy kétmillióan élnek Magyarországon, másfél millióan a különböző országokban. Az első világháborút követően Magyarország területvesztésével együtt számos magyar egyházrész, így az egész Erdélyi kerület és gyülekezetek csoportjai kerültek határainkon kívülre. Ezek ősi lakhelyükön élnek ugyan, de idegen nyelvi és vallási környezetben folytatják életüket. Az Amerikai Egyesült Államokban két különböző egyházi szervezetben, összesen hatvan magyar református gyülekezet él. Ezenkívül Kanadában, Nyugat-Európában, Ausztráliában, Latin-Amerikában élnek magyar reformátusok. A környező országokban és a világon szétszórtan élő magyar reformátusokkal a Magyarországi Református Egyház, a Magyar Református Egyházak Tanácskozó Zsinata és a Magyar Reformátusok Világszövetsége tartja a testvéri kapcsolatot.

18 20. oldal MAGYAR EGYHÁZ "...így készülünk szelíd háborúra, mindig magunkért, soha mások ellen, sót párolunk és vásznakat szövünk, s míg kisebbítnek lassan megnövünk!" Dsida Jenõ In memoriam - október (Részlet Kacziány Géza: Magyar vártanúk című könyvéből, Budapest, 1905.) Éjfél után két óra tájt tértek vissza a lelkészek ismét a halálraítéltekhez, kik igen megörültek nekik. Most már nem sok idő volt, hiszen az első kivégzéseknek már reggel 1 6-kor kellett megtörténniök s akkorra Istennel és emberekkel le kellett számolniok. Vallásos áhítattal gyóntak meg a katholikusok, sőt a görögkatholikus Damjanich is, ki a rácz papot elutasítá és heves szavakkal hányta szemére, hogy nemzete annyit vétkezett a magyarság ellen, Sujánszky Eustach minoritának gyónt meg és előtte az utolsó órában áttért a római katholikus vallásra. Legnyugodtabb, sőt teljesen vidám volt a református Dessewffy Arisztid. kit Baló Béni lelkész keltett föl álmából. "Tiszta lelkiismeretem van s az hagyott aludni` - mondó a papnak derülten s azzal felöltözött, hatalmas szőke bajuszát huszárosan kipödörte, mintha csak ünnepélyre menne. Az öreg Aulich Horatiust olvasgatta a két gyertya fényénél, Török Ignácz pedig Vauban munkáját a várerődítésről, melynek ő oly mestere volt. Lahner este, mikor neje eltávozott tőle, elővette fuvoláját s "Lamermoori Lucia" híres hattyúdalát játszotta el rajta búcsúzóul. A többi kivégzendő családjával foglalkozott, Nagy-Sándort kivéve (ki nőtlen ember volt, de kinek szép arája megtébolyodott a nagy csapástól); Damjanich még a kivégzésükre Gráczból hozatott hóhért is magához hivatta s megkérte, hogy törött lábára legyen tekintettel és kevés kínzással ölje meg. Bott Ferencz, a hóhér, nagy buzgalommal válaszolta - Excellenciád meg lesz velem elégedve. Maga tökfilkó! - tréfált vele Damjanich - hogy lennék én megelégedve azzal, hogy felakaszt. Az idő rohamos gyorsasággal telt s a katonai ébresztő elharsogásakor mindenik áldozat teljesen készen volt utolsó útjára. Howinger tábornoktól Tichy őrnagy, a 25. számú, Wocher tábornok nevét viselő gyalogezred zászlóaljparancsnoka kérte ki azt a kitüntetést, hogy a kivégzéseket ő vezethesse. Együtt szolgált Damjanichcsal és a nagy hős halálkínjaiban akart gyönyörködni. Az egész kivégzés alatt tényleg a legembertelenebbül viselte magát s egy hang sem igaz azon mesékből, mit az aradi vértanukról szóló művek terjesztenek, hogy Tichy mélyen meg lett volna hatva a kivégzések alatt. Brutális és kegyetlen volt, ezért soron kívül lépett elő alezredessé, de már 1851-ben, mint ezredest nyugdíjazták. Hóhérkodásának nem sokáig örülhetett. Reggel fél hat órakor Uthyka főporkoláb két más porkoláb kíséretében megjelent Dessewffy Arisztid, Kiss Ernő, Lázár Vilmos és Schweidel József szobájában s őket az udvarra kivezette, hol már a zászlóalj díszben ott állott. Az egész várőrség talpon és fegyverben volt, a falakra felvont ágyuk mellé égő kanóczczal állottak ki a tüzérek. A nyomorult osztrákok féltek Arad város polgárságától, - ezért volt e szörnyű előkészület. A négy vezér némán szorított kezet egymással s a szomorú menet a leeresztett várhídon a sánszok felé megkezdődött. Baló, Bardócz, Markhót és Winkler lelkészek egy-egy elitélt mellett haladtak. Dessewffy mély megvetéssel beszélt hangosan a "németekről", a többi hallgatott. A vár VI. számú kapuja melletti sánszba megérkezvén, a vértanuk mellett haladó 8-8 katona szembeállt velük, kikről a lánczot levették, de kezeiket kötéllel összekötötték. Az áldozatok még utolsó kéréseiket intézték lelkészeikhez, s az alatt Kiss Ernő kivételével a többinek bekötötték a szemét. Ezek fél térdre ereszkedtek, mialatt 3-3 katona közvetlen előttük czélba vette őket. Tichy suhintott kardjával és Dessewffy, Lázár és Schweidel 3-3 golyó által eltalálva. holtan terült el a földön. Kiss Ernőnek csak vállait érte a golyó, ő fél térdre bukott; erre Tichy intésére odarohant egy gránátos és a tábornok fülébe lőtt, A negyedik áldozat is elesett : a XIX. század legnagyobb gonosztettének egy része befejeztetett. Bardócz minorita kivette Schweidel kezéből a vérével befecskendezett kis ezüst feszületet, hogy a tábornok fiának adja át, ki honvédszázados volt atyja ezredében és szintén az aradi vár foglya, a négy holttest ott maradt a sánczban a katonaság és a papok visszatértek a várudvarra, hogy most már a hóhérral szaporodva végezze be az osztrákok bosszúszomja a vértett másik részét. A négy halottat aztán este ásták el a vársánszban, honnan még azon éjjel elvitték Kiss Ernő holttestét, egy év mulya Dessewffyét, de Lázár és Schweidel ott alussza örök álmát a kivégzés helyén jelenleg is. Midőn a lövések eldördültek, a bitófára ítélt kilencz áldozat tisztában volt vele, hogy a hírlelt megkegyelmezésnek vége s most már alig egy órájuk van még az életből. A visszaérkező Tichy őrnagy hamar elővezettette a tábornokokat. Először érkezett le az udvarra Nagy-Sándor, ki aztán valamennyi bajtársát szeretettel üdvözölte. Utoljára érkezett Damjanich, kinek törött lábán még a súlyos lánczot is kellett czipelnie s csak mások segélyével bírt lejönni az emeletről. Számára egy ronda szemetes-kocsit rendelt ki Howiger tábornok s arra is sintérlegények által akarta fölsegíttetni, de Damjanich Bott hóhért kérte meg, hogy segítse föl s azután megindult a világ leggyászosabb menete, ki a várkapun, a zsigmondházi mezőre, az új-aradi országúton. A tábornokok fekete atillát viseltek az egy Leiningen kivételével, kinek meghagyták honvéd-tábornoki ruháját s abban is végezték ki. Damjanich mellett ült egyházi díszben Szombati g.- kath. lelkész, szemközt vele piros és aranypaszománttal díszített ruhában a hóhér. Az áldozatok hat sorjában mentek lelkészeikkel, köröttük a katonaság, hadbírák, porkolábok. Mind a kilencznek keze-lába megvolt lánczolva, a lánczon súlyos lakat. Az egyik fordulónál megpillantották az egy sorjában fölállított kilencz gerendát, melyeket egy épülőfélben levő házból vettek el. Vécsey megdöbbenve nézte az alacsony czölöpöket s megjegyzést tett rájuk. Nemsokára odaértek s a katonaság négyszögben vette körül a bitókat. Az országúton lévő száraz híd alatt dolgozó néhány ács erre közelebb ment a jelenethez és végignézte azt. A hely körül óriási kört vontak a dragonyosok, hogy nép ne juthasson a közelbe. Tichy őrnagy előrendelte Zinner hadbírót s még egyszer felolvastatta vele az ítéletet. Aulich tiltakozott az ítéletben foglalt hazugságok ellen. Uthyka porkoláb előlépett és a szokásos módon háromszor kegyelmet kért az elitélteknek. Tichy stereotip válasza ez volt mindannyiszor Istennél a kegyelem! Most a porkoláb Poeltenberg-hez lépett, tisztelgett előtte - Kérem, kapitány úr! (Ez volt Poeltenberg rangja s, császári seregben.) Kulcsával megoldó a lakatot, a láncz lehullott. Poeltenberg egy pillanatnyi haladékot kért, odalépett bajtársaihoz és sorba csókolta őket. Aztán a bitófa alá lépett, fölállott a zsámolyra. A hóhér a kötelet a nyakára teszi, s a vasszögre ráhurkolja. Egyik pribék kikapja a zsámolyt Poeltenberg alul, a másik kettő teljes erővel húzza lefelé két karját és rákapaszkodik, hogy kinyújtsák a felakasztott testet. A hóhér erőlködik, hogy az áldozat nyakát

19 MAGYAR EGYHÁZ kitörje, azonban Poeltenbergnek igen izmos, bikanyaka volt s a hóhér sokáig vesződött vele, míg végre czélt ért. A vértanú haláltusája hosszú és szörnyű volt s Tichy őrnagy kárörömmel nézte az első akasztást. Végre "elvégeztetett!" a hóhér szalutált az őrnagynak. A porkoláb az öreg Török tábornok elé lépett - Kérem, alezredes úr! Megoldja lánczát, eközben Török fejéről lehull parókája, mely kopasz fejét födte. A hideg őszi levegőtől az agg katona sírógörcsöt kapott. - Nem szégyenli magát - kiáltott rá Tichy a lóról - sírni, mint egy gyerek! Török kiegyenesedett, befödve fejét. - Szégyellje magát ön, hóhérlegény! S ezzel büszkén ment a bitó alá, miután bajtársait előbb sorban megcsókolta, A mint a kötelet nyakára tették, szívszélhűdés érte s mint halottat kötötték föl. Harmadik áldozat Lahner volt, ki nagy léleknyugalommal - halt meg. Knézics Károly eddig folyton imádkozott magában. Ő volt az egyetlen, ki szemüveget viselt s ez leesett szeméről, mikor a porkoláb öt (a reglement rendelkezése szerint) odataszí-totta a hóhérlegényekhez. Knézics utána hajolt, hogy fölvegye. - Hagyja ott! - rivallt rá Tichy őrnagy - lát maga az akasztófán úgyis. Knézics megvetőleg nézett rá s fellépett a zsámolyra. Pár perez mulya ő is az Örökbíró előtt állott. - Kérem, kapitány úr! - szólt most Uthyka porkoláb Nagy-Sándor Józsefhez, ki erre eldobta szivarját. - Hodie mihi, cras tibi! (Ma nekem, holnap neked!) - mondá a legvitézebb huszár, midőn föllépett s "Éljen a haza!" kiáltással lehelte ki lelkét. A porkoláb a sorrendet megnézvén a czédulán, a tábornoki ruhában levő Leiningen elé lépett. - Kérem, gróf Leiningen tábornok úr! - mondá udva-riasan. - Mit, gróf Leiningen tábornok úr? - kiáltott Tichy dühösen - Leiningen százados, semmi más. A szép fiatal hős engedélyt kért Tichytöl, hogy a katonákhoz szólhasson. - Beszéljen, de csak röviden - szólt Tichy. Leiningen erre elmondotta, hogy öt kegyetlenkedéssel vádolják Buda ostrománál, hogy osztrák foglyokat öletett volna meg... Damjanich a szekérről közbekiáltott és kezével leintette - Beszélhetsz ezeknek! Hadd abba, Károly! Leiningen azonban e vád ellen tiltakozott s ezt rágalomnak mondta. Tichy őrnagy a dobosoknak intett s azok belevágtak dobjukba. A hóhér fölkapta Leiningent a bitóra s a pribékek belekapaszkodtak. A magas termetű hős lába leért a földre, a hóhérlegények erőlködtek, a mester csavargatta az áldozat nyakát jobbra-balra, míg végre nagy tusakodás után sikerült öt megfojtani. A lelkészek elfödték arczukat és térdre borultak, imádkozva. Damjanich e kínzás láttára odaszólt Tichyhez - Mire való ez a kínzás, miért nem lőttök agyon minket. - Mert így kell lenni - válaszolt az osztrák tiszt. - No, te is sokra vitted - szólt Damjanich megvetéssel Tichyhez, kivel egykor egy ezredben szolgált. Hóhérlegény lett belőled. Tichy mérgesen csapott lovára és közelebb lovagolt a bitókhoz. - Gyorsabban végezzen! - kiáltott rá a hóhérra. A hóhér mentegetőzött: ekkorra már Aulich lépett a hetedik akasztófa alá. Az öreg katonával gyorsabban végezett a bakó. Uthyka most Damjanichhoz közeledett: "Kérem, százados úr!" Damjanich megvetőleg nézett rá. - Azt gondoltam, én leszek az utolsó, mert a csatában mindig első voltam. Nehezen szállott le a szekérről, a lelkészek támogatásával. Vécsey eddig nyugodtan 21. oldal nézte végig a többiek oly kínos halálát, de most odasietett Damjanichhoz és többször megcsókolta, a míg a porkoláb a lánczokat szedte le a hősök virágáról. A pribékek megragadták öt. - Hohó, lassabban! - szólt Damjanich - nálam nélkül úgysem mentek semmire. A bitó alá állván, fölsegítették a zsámolyra. Egy fejjel volt magasabb a bitófánál. A hóhér zavarban volt s utasításokat adott legényeinek, hogy a hős lábait, hogy kapják föl majd, midőn a test zuhan a zsámolyról. - Vigyázzon a szakállamra - mondá Damjanich - arra kényes voltam mindig. A hóhér kíméletesen köté meg a hurkot a hatalmas, izmos nyakon. Egy intésére a pribékek kikapták a zsámolyt Damjanich alul. - Szegény Emiliám! Éljen a haza! - kiáltá a hős, kinek törött lábát térdben akarták hajlítani a pribékek, míg fönn a mester kínlódott a szilárd nyakcsigolyával. A vértanú iszonyúan szenvedhetett e pár percz alatt, mert teste hol összerándult, hol meg kiegyenesedett. Tichy őrnagy kigyönyörködhette magát Damjanich kínjaiban: a hatalmas lélek nehezen hagyta el a hatalmas testet. Gróf Vécsey Károly e látványon egészen megzavarodott s mikor a porkoláb eléje lépett és lánczait leoldó, körülfordult keresve, kit csókoljon meg búcsúzóul, minta hogy őt sorba csókolták azóta már kivégzett társai. Majd hirtelen odalépett Damjanichhoz s annak mindkét, lelógó kezét többször megcsókolta. Aztán felállott a zsámolyra s hosszú haláltusa után kimúlt ő is. A hóhér fülét Vécsey mellére tette s hallgatózott: a halál konstatálása után még teljes egy perczig működött a vért hajtó szív, növelve a kivégzett kínjait. Tichy őrnagy "imához!" vezényelt, a gaztett után jött a komédia, mintha a gyilkosok az áldozatokért imádkoztak volna. Aztán pár bakát őrül hagyva ott, elment a katonaság. A népet délután odabocsátók az áldozatok megtekintésére, estére pedig levetkőztetve őket, dobták bele a hirtelen ásott sírgödrökbe az áldozatokat. A ruha és a hullák a bakóéi voltak, ki aztán néhány holttestet jó pénzért eladott. Így szabadult ki rögtönzött sírjából még az éjjel Damjanich, Lahner, gr. Vécsey és gr. Leiningen, - a többi ma is ott porlad és minden keresés hasztalan, hogy megtalálják őket. Damjanich és Lahner holttestét Mócsás vitték, Csernovics Péter, a nábob birtokára, hol jelenleg is pihennek, Vécsey az aradi régi temetőben nyugszik, Leiningen Boros-Jenön, az Atzél-család sírboltjában, Kiss Ernő ittebei birtokán, Dessewffy pedig Margonyán, családi sírboltjában.

20 22. oldal MAGYAR EGYHÁZ Miután a hazugságoktól hemzsegő ítéletekben a tizenhárom vértanú összes ingó és ingatlan vagyonának elkobzása is kimondatott, a hiénák rá estek a kivégzettek vagyonára, különösen Kiss Ernőnek több milliót érő bánáti birtokára, gazdag kastélyaira és pazar ingóságaira, mik közt ezüst asztalkészletek, tömérdek ékszer, ruha, paripák stb. voltak. Midőn ruháit Aradon elkótyavetyélték, az aradiak egy része olcsón hozzájutott egy s más tárgyhoz, melyet aztán később az aradi ereklye-múzeumnak engedtek át. Egy ottani úr a többi között Kissnek egy kékcsíkos fehér flanel öltözetét is megvette, melynek zsebében V. Ferdinánd királynak Kisshez intézett magánlevele volt. Ebben meghagyja Kissnek, hogy bocsássa magát a magyar hadügyminiszter rendelkezésére, lépjen át a magyar seregbe s legyen ott is híve "az ön jóakaró királyának". E levél, melynek e tartalmát néhai özv.csiky Lajosné, volt főszolgabíró özvegyétől tudom, jelenleg lappang valahol. Jó szolgálatot tenne történetírásunknak, aki fölfedezné hollétét. A véres október 6-nak Pesten volt még egy szerény áldozata, kinek nevét nem szabad feledségnek adnunk át: délelőtt, midőn Batthyánynak üresen maradt a bitófája, kihurczolták Fekete Imre kospallagi (Hontmegye) 32 éves ügyvédet, ki megyéjében guerilla-csapatot szervezvén, azzal augusztus elején egy császári tisztet elfogott s a nála levő hivatalos leveleket elszedte s a leszedett bitófa helyén agyonlőtték. Kovács Ernő volt honvédőrnagy, akkori új-épületi fogoly emlékiratai szerint (máig még kiadatlanok), Feketét tulajdon rokonai árulták volna el. Nem volt szokatlan, hiszen a hűtlenségnek oly undorító példáit láttuk ekkor. Leiningen felakasztatását tulajdon nagybátyja, gr.leiningen Keresztély császári tábornok sürgette. Vécsey atyja a testőrkapitány bújában megtébolyodott; fivére öngyilkos lett; Knézics bátyja azonban tovább szolgált öcscse hóhérai között. Ugyanazon hadbírósági ítélet, mely Fekete Imre felett eltörte a pálczát, ítélte el gr. Károlyi Istvánt is kétévi várfogságra és 150,000 frt pénzbírságra azért, amiért saját költségén állította ki a nevéről elnevezett huszárezredet. Ilyen kegyelmes ítéleteket, mint ez, azonban mindennap hoztak a haditörvényszékek: 20 esztendőtől lefelé; elég volt egy Kossuth-bankó vagy egy proklamáció, egy nemzeti színű szalag vagy egy piros pántlika, ez már első vagy másodosztályú felségsértés volt. S mikor a legszörnyebb hóhéri munka végrehajtatott, október 7-én a krisztinavárosi plébánia templomban báró Horeczky Ferencz kanonok az osztrák tisztikar jelenlétében tartott "Te deum"-ot, hangosan dicsérvén a kegyelem és a szelídség istenét, a miért a hóhérok munkája ily jól sikerült. Horeczky kanonok "kenetteljes beszédet tartott", (mint a pesti hivatalos lap írja) s abban magasztalta a Mindenhatót, a miért diadalra segíté a fiatal császár igazságos ügyét és megalázta ellenségeit, a magyarokat. Ugyanakkor a belvárosi plébánia templomban is volt hálaadó istentisztelet a jól sikerült hóhér munkáért, a misét itt azonban nem a plébános, Schwendtner mondotta, mert már az akkor Kufsteinban ült, hanem egy másik Horeczky-féle gyászmagyar. S amíg október 7-én e papok hálálkodtak, és érdemeket szereztek maguknak a püspöksüvegre, az Új-Épület egyik kis szobájában, utolsó éjjelét tölté egyik paptársuk, Gonzeczky János, a mezőhegyei katonai méntelep r.k. lelkésze, kit a forradalom előtt Haynau, akkor temesvári parancsnok "kedvencz papocskám"-nak nevezgetett. A jó hazafi Gonzeczky ép úgy kihirdette a függetlenségi nyilatkozatot hívei előtt, mint ezer más magyar pap, kinek azért egy haja szála sem görbült meg, mert utóvégre minden magyar papot csak nem lehetett felakasztani; miután azonban ő Haynaunak "kedvencz papocskája" volt, a hiéna nála a hazafias cselekedetet százszoros súllyal számitá be. Pestre hurczolták és kötélhalálra ítélték október 6-án, a mely napon Batthyányt és Feketét lőtték agyon. Azonban azt is tudtul adták neki, hogy ha bűneit megbánva, egykori híveihez levelet intéz s azokat a császár iránti hűségre ösztönzi, magát úgy tünteti föl abban, mint félrevezetett áldozatot, megkegyelmez neki Haynau, hiszen "kedvencz papocskája" volt egykor. A szegény Gonzeczky, ki végül is szeretett volna még élni (mindössze 45 éves volt), megtette ezt és megírta a levelet, melyet aztán a hóhérok magyar- és német nyelven kinyomattak és terjesztettek. Az ígért kegyelem is megjött: akasztófa helyett - lőpor és golyó. Már ezt Haynau így szokta. De hogy Gonzeczky kínjai szaporodjanak, már október 6-án betették a siralomházba, 7-ike vasárnapra esvén, egész nap ott tartották, és csak 8-án lőtték agyon. Gonzeczky midőn megcsalatását észrevette, visszakövetelte a kicsikart levelet, de ekkor a szemébe nevettek. Sem levelet, sem életét! A plébános, ki amíg bizonytalan volt élete, megtört volt és sokat remegett, bámulatos hősi lélekkel tűrte a két napi siralomházat s a halált is. Egy könnyet nem ejtett életéért, csak azt sajnálta, hogy hitt a csalóknak és a levelet megírta. Kovács őrnagy szerint "víg kedéllyel, bátor lélekkel, sőt tréfálva az élet viszontagságaival töltötte el azt a két napot. Eddig ugyan félt a haláltól, de midőn az már neki bizonyos jön, most m r bátran nézett a szemébe". Haynau tehát nem érte el czélját, mert a félénk papból hős vértanut csinált e bestiális eljárásával. Gonzeczkyt hétfőn lőtték agyon s aznap folyt le a pesti zsidó templomban is a megrendelt hálaadó isteni tisztelet, melyen Babarczy és Szentiványi császári biztosok, Cordon tábornok (ki bécsi térparancsnok korában, 1848 nov. 9-én Blum Róbertet, a német birodalmi tanács tagját lövette agyon) és sok más főtiszt vett részt. Egy "ideiglenes hitszónok" magasztalta Adonájt, az erős Istent, ki megbüntette a császár ellen fellázadottakat Babarczy, Cordon és Szentiványi urak ájtatosan hallgatták a zsidó himnuszokat és örültek a 13 aradi s a még számosabb pesti vértanú halálának. Már ekkor el volt törve a pálcza Csány László, a volt közlekedési miniszter, a rettenthetetlen hazafi és pihenést nem ismerő kormánybiztos és b.jeszenák. János főispán, a pánszláv csordák ostora felett. Mindkettőt kötél általi halálra ítélte a pesti vérbíróság s október 10-én ott függtek a bitón mindketten. Hazáját kevés magyar szerette úgy, mint az agg Csány László, kinek minden gondolata a haza volt. Ifjabb korában karddal szolgálta hazáját, s mint huszárkapitány lépett ki a hadseregből, majd a politikai életben Zalamegye alkotmányi harczait vezette Deák Ferenczczel együtt, kinél majd tizenöt évvel volt idősebb. Az ellenzéknek Zalában Deák volt az esze, Csány a szíve és a karja. A forradalom kitörésekor kormánybiztos lett s miután Erdély a b.vay Miklós gyöngesége folytán veszendőbe indult, a honvédelmi bizottmány Csányt küldte oda teljhatalommal, azonban a vezérek árulása folytán Csány kénytelen volt Erdélyt sorsára bízni. Most a feldunai hadsereg mellé rendelték, s amíg ő ott volt, addig Görgey nem vihetett kétszínű játékot. Mihelyt Csány elvált Görgey seregétől, megkezdődtek Görgey aljas ármányai, melyek Világosnál végződtek. Ez a kivégzés rövid, de tőrténetileg hű leírása. Minden más szépítgetés, különösen - Tichy őrnagy szerepének emberies vonásokkal feltüntetése, hazug leplezgetése a gyilkosság brutális voltának. Hogy a kivégzés annyi kínzással járt, arról a hóhér nem tehetett, ő maga kicsinyellette és gyöngéllette a bitófákat és másokat akart, de Tichy semmi halasztást nem tűrt, mert őt meg Howiger tábornok szorította. Baló Béni ref. lelkész, keresztatyám, többször beszélte el házunknál így e rémes esemény lefolyását. A szerző.

21 MAGYAR EGYHÁZ Emlékezzünk 1956.október 23-ára! "...A magyar vér oly nagy értéke Európának és a szabadságnak, hogy óvnunk kell minden cseppjét. A legázolt, bilincsbe vert Magyarország többet tett a szabadságért és igazságért, mint bármely nép a világon. (...) Csak úgy maradhatunk hívek Magyarországhoz, ha soha és sehol el nem áruljuk azt, amiért a magyar harcosok életüket adták, és soha, sehol, még közvetve sem igazoljuk a gyilkosokat."- írja A magyarok vére című írásában Camus. "1956. október 23-a örökre be van jegyezve a szabad emberek, a szabad népek krónikáiba. A bátorság, az öntudat, a diadal napja volt" - méltatta 1960.október 23-án J.F. Kennedy, Amerika elnöke, a magyar '56-os forradalmat ban a forradalom és szabadságharcban a barikádnak csak két oldala volt. Az egyik oldalon a nemzet küzdött a szabadságáért, a másik oldalon azok voltak, akik saját hatalmuk biztosítása érdekében idegen megszállókat hívtak a magyar nemzet ellen segítségül, akikből a megszállók hű kiszolgálói lettek évtizedeken keresztül. Vajon hányan tudják kicsiny hazánkban, hogy kikért és miért szólalnak meg a keresztény világban mindenütt, minden délben a harangok? Saját hazánk fiai tudják-e, hogy magyar hősökért, az 1456-os nándorfehérvári győzelem örök emlékére, amikor Hunyadi János hős végvári katonáival megállította az Európára törő török hadakat. Tudatosult-e a fél évezreddel későbbi nemzedékekben, - akiknek fejébe, szívébe lelkébe megpróbáltak 60 esztendő óta folyamatosan bűntudatot táplálni idegen érdekek szolgálatába szegődött vezetői - hogy Európa szívében a magyar nép évszázadokon át védőbástya volt, hogy a maga szabadság-küzdelmeivel Európa szabadságát is védte. Mégis, amikor ez a kis nemzet a maga szabadságküzdelmeit vívta, a világ bár elismerte, mindig magára hagyta. Így volt ez 1956-ban is, amikor a magyar nemzet szabadságharcát vívta a szovjet megszállók és kiszolgálóik ellen. Miközben a nyugati világ bennünket kitartásra bíztatott, Amerika elnöke, Eisenhower a szovjet vezetők tudomására hozta, hogy szabadkezet kapnak a magyar szabadságharc leverésében. Szolgalelkű politikusainknak nem ártana erre is emlékezni. Mi történt 1956.október 23-án? A vidéki egyetemeken már napokkal korábban tanácskozások, viták zajlottak. A hallgatók megfogalmazták követeléseiket, és az egyetemek küldöttei 22-én a Műszaki Egyetemen éjszakába nyúló vita után egységes szövegbe foglalták a 14 ill. 16 pontot. Elhatározták a 23-i -lengyelek melletti - tüntetést, miközben a Műszaki Egyetem épületet körbe zárták az ávósok október 23-a valóban a bátorság, az öntu-dat, a diadal napja volt október 23-án az MDP hivatalos lapja, a Szabad Nép "Új tavaszi seregszemle" című vezércikkében üdvözölte az ifjúság követeléseit. Megjelent Gomulka beszéde teljes terjedelemben, és közölték az Írószövetség felhívását is, melyből kitűnt, hogy az írók a lengyel változásokkal egyetértenek, de a tüntetést nem helyeslik. Reggel érkezett haza Jugoszláviából a magyar párt és kormányküldöttség, és azon nyomban üléseztek is. Az ÁVH, a párthadsereg megszervezte a Fő utcai börtön és a Rádió védelmét. A hatalom bizonytalanná vált, hol engedélyezte, hol betiltotta a 23. oldal tüntetést. Nagy Imre és barátai Losonczy Géza lakásán tanácskoztak a válságos helyzetről. Új vezetést tartottak szükségesnek Nagy Imre miniszterelnöki vezetésével. Talán legérdekesebb momentuma ennek a tanácskozásnak az, hogy Nagy Imre ellenezte a tüntetést. Október 23-án a fővárosban három jelentős helyszín köré csoportosultak a történések, amelyek gyakorlatilag közel hasonló időpontban zajlanak. Hol és hogyan zajlott a tüntetés?15 órakor indult a tüntetés a Petőfi-szobortól. A vidéki és fővárosi egyetemekhez csatlakoznak a Zrínyi, Petőfi katonai akadémiák, valamint a Kossuth Tüzér Tiszti Iskola hallgatói is. Az egyetemisták és tanáraik Pesten a Petőfi-szobornál, a budaiak a Műszaki Egyetemnél gyülekeztek, és indultak a Bem-szoborhoz. A diáksághoz csatlakoztak a teherautókon érkező munkások is. A Petőfi-szobornál Sinkovits Imre tízezres tömeg előtt szavalta el szívbe markolóan a Nemzeti dalt, és egy diák felolvasta a 16 pontos követeléseket. Innen a Kossuth Lajos utca, Károly körút (Tanács körút), Bajcsy-Zsilinszky út, Szent István körút, Margit hídon át vezet a tüntetők útja a Bem-szoborhoz. Itt egyesültek a Duna-parton vonuló tízezres budai diáksággal. Az egyetemisták szoros, rendezett sorokban, kart karba fűzve vonultak, hogy provokátorok ne furakodhassanak közéjük. Nemzeti, piros-fehér-zöld színű zászlókat vittek, és hazafias dalokat énekeltek. A Bem-szobornál Veres Péter felolvasta az írók kiáltványát, Bessenyei Ferenc szavalta el a Szózatot. Végül Z.Herbert lengyel író üdvözölte a tüntetőket. Mivel igen rossz volt a hangosítás, a diáksághoz csatlakozó hatalmas tömeg követelni kezdte, hogy Nagy Imre beszéljen a Parlamentnél. Megszülettek az első lyukas zászlók, amelyek azóta a bátorság és szabadságszeretet szimbólumaivá váltak. A nemzeti érzés felülkerekedett a félelmen. Bicskákkal vágták ki a gyűlölt Rákosicímert a nemzeti zászlókból. Megindult a hatalmas tömeg a Kossuth térre, ahová teherautókon érkeztek a különböző gyárak munkásai is.17 és 18 óra között mintegy kétszázezres tömeg gyűlt össze, és várta Nagy Imrét. A Parlamenthez vonuló tömegben már hangosan szólt a forradalom majd szabadságharc leglényegesebb követelése: "Ruszkik haza!" A tüntetők egy része a Rádióhoz ment, hogy felolvassák a hírekben a követeléseket, mások a Városligetbe indultak, a Sztálin-szoborhoz. Jelszavakat skandáltak: "Vesszen Gerő! Vesszen Piros! Vesszen az ÁVO!" Küldöttséget szerettek volna bejuttatni a Parlamentbe. Miután a téren kioltották a világítást a sötétben csak a Parlament tetején égő vörös csillag világított. A tömeg az aznapi Szabad Nép újságokat (Népszabadság előd lapja) összecsavarta, fáklyákat gyújtott, és skandálni kezdték: "Oltsák el a csillagot, fogyasztja az áramot!"- mire el is oltották. Nagy Imre csak ezt követően, 21 óra tájban érkezett, s miután szinte kituszkolták a Parlament erkélyére, szerencsétlen beszédét "Elvtársak!" megszólítással kezdte, mely a tömegből ellenszenvet váltott ki. "Nem vagyunk elvtársak!" Nagy Imre kénytelen volt "Magyarok! Barátaim!"-ra változtatni a megszólítást. Nem sokkal a beszéd után érkezett a hír, hogy a Rádiónál lövik a tüntetőket. A Parlamenttől, akárcsak a Városligettől az emberek megindultak a Rádióhoz. A Ruszkik haza! Nem vagyunk elvtársak, a kommunizmus vörös csillag jelképének elutasítása, '56 alapkövetelményei voltak. Vagyis: szabadságot és függetlenséget, magyar utat, demokráciát!

22 24. oldal MAGYAR EGYHÁZ Így dőlt le a Sztálin szobor. A Dózsa György úton volt a hírhedt Sztálin téren a Sztálin-szobor. A szobor felállítása előtt itt állt a híres Regnum Marianum templom, a magyarok Nagyboldogasszonyának temploma. A templomot az 1919-es vörös uralomtól való megszabadulás emlékére építették. A hatalmas Sztálinszoborba sajnos nagyon sok értékes magyar köztéri szobrot beolvasztottak, egyértelműen azzal a szándékkal, hogy elpusztítsák a nemzeti és keresztény értékeket. A monumentális talapzaton rövid kabátban egyik kezét magasra tartva áll a szovjet diktátor. Itt inkább a munkásság, és a környező lakosság gyülekezett, és a Bem téri tüntetés folytatásaként a résztvevők egy része is ide jött. Itt is egyre hatalmasabbá duzzadt a tömeg. Alkalmi szónokok szónokoltak, a szovjetek távozása mellett már a gyűlölt zsarnokság szimbólumának, a szobor ledöntésének gondolata is megfogalmazódott. A szobor ledöntése nagyon nehezen sikerült, mivel a hatalmas csizmákat vasbeton tartotta. Sok sikertelen próbálkozás után végül lángvágókkal segítettek, majd vassodrony kötelekkel, teherautókkal húzták az akkori nevén Gorkij, ma Városligeti fasor irányába. A szobor végül 21 óra 35 perc 32 másodperckor földet ért. A szobor egyik döntője így emlékszik erre vissza: "Hatodszor is mentem, és hatodszor is ráraktam a kötelet. Mind a két csizmája körbe volt vágva már. A szoborral csúszkáltam jobbra-balra, a tömeg kiabált, már a tömeg féltett, hogy jövök a szoborral, mivel olyan nagy volt a lengés. Az emberek már annyira bele voltak melegedve a döntésbe. Mikor leértem, az egyik ember azt mondja, hogy "Na fogadjunk, hogy most ez a szobor lejön érte!" - Volt egy orosz órája, és letette a földre. Azt mondja: "Fogadjunk, hogy ezt föl fogja venni most a szobor!" - Persze mi röhögtünk mindnyájan, hogy hát milyen hülyeség. A szobor előtt lent van az óra. Húzzák a szobrot. Az, a könyökbe hajtott jobb kezével ide-oda mozog. Végre megrogyik a jobb lába, egyenesen dől le, és mintha nyúlna le az óráért....az óra megállt, mikor a szobor összetörte. Itt nincs hazugság. Mindenki, aki ott volt, tudja, hogy ez a pontos idő." (Schwarcz Gusztáv, '56-ban 18 éves, sportoló). 21 óra, 35 perc, 32 másodpercet mutatott az óra, amikor a szobor ledőlt. Ezt követően elszavalták a Nemzeti dalt, és az egybegyűlt tízezres tömeg együtt ismételte az eskü szövegét: "Esküszünk, esküszünk, hogy rabok tovább nem leszünk!"- majd elénekelték a Himnuszt. A csizmába pedig kitűztek egy kivágott címerű, lyukas nemzetiszínű zászlót. Ekkor jutott el a térre a hír, hogy a Rádiónál az ávósók lövik a népet, és már áldozatok is vannak. Az emberek teherautókra kapaszkodva vagy gyalog elindultak a Rádióhoz. A hatalmas szobrot a Körút-Rákóczi út kereszteződésébe vonszolták, ahol kalapácsokkal apró darabokra törték. Emléknek, mementóként vitték haza, hogy a bátorság és szabadságszeretet legyőzi a zsarnokságot. Az 50. évfordulóra, erre a helyre állította fel az MSZP-SZDSZkormány a mi adónkból a vascsövekből készült éket, a Janus-arcú, kozmopolita emlékművet, amely sokkal inkább a szabadságharcot leverőknek, mintsem a forradalom diadalának állít emléket. A még élő szabadságharcosokat az akasztófákra, és a munkásőrök V formátumú, támadó, felvonuló felállására emlékezteti. Hogyan zajlott a Rádió ostroma? A Rádió esetleges védelméről már a tüntetés megkezdése után fél 4-kor 30 felfegyverzett, könnyfakasztó gránátokkal ellátott ávós katonával gondoskodtak. Ezt követő fél órán belül még két ÁVH-s századot is kirendeltek a Rádió védelmére, mielőtt a tüntetők odaérnének. Kezdetben ávós védte az épületet. 18 órát követően a Belügy gondoskodott a középületek védelméről, és szinte az egész országban egyidőben harckészültségbe helyezték az ÁVH alakulatait, valamint a Néphadsereget is, de utóbbiakra nem mindenütt számíthattak. A piliscsabai és aszódi gépesített ezredet riadóztatták és a fővárosba rendelték. 20 óra tájt Gerő Ernő - miután Hruscsovval tárgyalt, hírhedt beszédét elmondta a rádióban. Sovinisztának, reakciósoknak, antiszemitáknak, csőcseléknek bélyegezte a tüntetőket. Azóta is, ma is ismerősen felhasznált jelszavak a hatalmon lévők részéről, a nemzetben, hazában gondolkodókkal kapcsolatban. Gerő beszéde az egész országban felháborodást keltett. Ezt követően Gerő a szovjet katonai beavatkozást már sürgette. A Kossuth téren gyülekezőkkel szinte azonos időben érkeztek az első tüntetők a Rádió épülete elé. A diákok a követeléseiket szerették volna megismertetni az egész országgal. Ez nem tetszett a Rádió vezetőinek. Benke Valéria, a Rádió alelnöke intézkedett. Ők nem is érthettek egyet a szovjet csapatok kivonásával és a nemzeti követelések ismertetésével. Végül a diákküldöttséget beengedték, de csak néhány pont felolvasását engedélyezték. Ezt a diákok a Rádió erkélyéről tudatták a tüntetőkkel, akik ragaszkodtak az összes követelés felolvasásához. A közben hatalmasra nőtt tömegből a diákok segítségére sietve - kb. 80 fő - újabb küldöttség próbált benyomulni az épületbe. A bejutottak egyikét még az előcsarnokban lelőtte az ÁVH-s őrség, mire a többiek kihátráltak. A gyilkosság futótűzként terjedt a tömegben. A tüntetők a rácsokba kapaszkodva próbáltak az épületbe bejutni. Néhányukat, akik az ablakon keresztül próbáltak bemászni, az ávósok elfogtak. Először könnygázzal próbálták szétoszlatni a tömeget, majd tüzet nyitottak rájuk. A rádióadások ekkor már a Parlamentben működő rádióadóról történtek. A Rádiónál az ávósok a tömegbe lőttek. Az ÁVH 19 óra 45 perc körül adta le az első riasztólövéseket az épületből a felkelőkre. A Rádiót védő ávós erősítésére 20 és 21 óra között újabb 300 főt rendeltek ki, akiknek átmenetileg sikerült a tüntetőktől a Rádió környékét meg-tisztítani, és az épületbe bejutni. Majd mentőautónak álcázott gép-kocsikban kíséreltek meg fegyvereket juttatni az épületbe, amit a tömeg felfedezett. Zólomy Lászlót - akit egy századdal a HM-ből rendelték a Rádióhoz - este 9-kor az a tény fogadta, hogy az ávós katonák láncba fejlődve, civilekre lövöldözve tisztítják meg a Bródy Sándor utcát. A tüntetők részéről fegyverhasználatot nem tapasztalt. 21 óra előtt a Bródy Sándor utcába érkezett még Solymosi János vezetésével Piliscsabáról egy lövész és egy harckocsi-zászlóalj. A piliscsabai ezred tisztjei, miután bejutottak az épületbe, fegyvertelenül kijöttek, és próbáltak a tömeggel szót érteni, de a Rádióból tüzet nyitottak rájuk. (Nagy Imre beszéde szinte ezzel egy időben hangzik el a Kossuth téren.) Solymosi János az épület erkélyéhez támasztott létra tetején beszédet akart

23 MAGYAR EGYHÁZ 25. oldal intézni a tömeghez, hogy erőszak nélkül távozásra bírja. N. J. ávós százados ezt úgy értelmezte, hogy a piliscsabaiak átállnak a felkelőkhöz, ezért parancsot adott Solymosi ezredes lelövésére. A Rádió egyik szélső ablakából az ávósok célbavették, de helyettesét, Szabó századost találták el, aki belehalt a sérülésekbe. A piliscsabaiak elvegyültek a tömegben, nem lőttek a tüntetőkre, sőt melléjük álltak, fegyvereik egy részét is odaadták. A tüntetés spontán felkeléssé alakult. A tüntetők fegyvereket szereztek, és a magyar nép felkelt a szovjet elnyomás és kiszolgálóik, az ávósok uralma ellen. A fővárosban a felkelők telefonközpontokat, nyomdákat vettek birtokba, valamint behatoltak a fegyvergyártással foglalkozó üzemekbe, és raktárakba. Megpróbálták elfoglalni a Szabad Nép székházat, ahol a pártlap munkatársai üléseznek. Debrecen. Ezen a napon a fővároson kívül Debrecenben történtek a legjelentősebb események. A debreceni bölcsészhallgatók és fiatal tanáraik valamint a középiskolások már délelőtt 11 órakor tüntettek, munkásokat győztek meg, hogy csatlakozzanak hozzájuk. Délután ezer ember tüntetett a BM megyei főosztálya, az ÁVH előtt. Az ávósok a fegyvertelen tüntetőkre vezényelték az első sortüzet. A magyar forradalom első halálos áldozatai a debreceni Ács Zoltán, Ádám Mihály és Gorzsás András, harmincan pedig megsebesültek. Ebből az is nyilvánvaló, hogy az első puskalövések még a Rádió ostroma előtt, eldördültek Debrecenben este hat és hét óra között. Ilyen egységes és fenséges talán még nem is volt ez a nemzet. A fegyverrel küzdő fővárosi és vidéki felkelők mögött ott állt az egész ország a hatalmon lévő törpe kisebbség kivételével. Az '56-os forradalmat, akárcsak az 1848-ast, a magyar ifjúság vitte győzelemre. Fiatal munkások, diákok, egyetemisták fogtak fegyvert, hogy szembeszálljanak a szovjet megszállás és az ávósok uralma ellen, hogy megvédjék a hazájukat. A hatalmon lévők megpróbálták vérbe fojtani a felkelést. Október 23-án éjszaka Gerő Ernőék kérésére a hazánkban állomásozó szovjet egységek bevonultak a fővárosba. A "segítség kérést" Hruscsov írásban is kérte, amelyet visszadátumozott formában Hegedűs András írt alá napokkal később. A Szovjetuniót nem érte váratlanul a magyarországi felkelés. Az esetleges lázadás leverésére "Iránytű" (Kompasz) néven hadműveleti terv is készült. Ekkor hazánk területén öt szovjet hadosztály tartózkodott. A szovjet hadtestparancsnokság Székesfehérváron székelt, 12 magyar városban csoportosították a főerőket. Malasenko már október 22-én Budapestre érkezett. Szokolov marsall 21 órakor telefonutasítást adott a szovjet csapatok Budapestre jövetelére. 22 órakor a szovjet csapatok elindultak Kecskemétről, Ceglédről, Szolnokról, Székesfehérvárról, Sárbogárdról a magyar fővárosba, ahová éjfél körül meg is érkeztek. Azonnal megkezdődtek az összecsapások a felkelők, valamint az ávósok segítségére jött szovjet csapatok között. Kétezerre becsülik a fegyveresen harcolókat, a VIII. és IX. kerület ellenállását tartják a legerősebbnek. Október 23-án éjjel szovjet részről katona, 290 harckocsi, 120 páncélozott szállító és harci jármű, 156 ágyú bevetésére került sor, ami kevésnek bizonyult, ezért éjfélt követően további két hadosztály átlépte a magyar határt Románia és Kárpátalja felől. Budapesten ezáltal 24-én már szovjet katona került bevetésre. A megszállókat kiszolgáló párt és kormányvezetés a késő éjszakai órákban megalakította a Katonai Bizottságot, mely mindvégig a forradalom leverésén munkálkodott. Tagjai: Apró Antal, Czinege Lajos, Fehér Lajos, Földes László, Kovács István, Mező Imre, Münnich Ferenc, Piros László, Bata István. A 24-én riadóztatott 5 szovjet hadosztály létszáma: fő, felszereltségük harckocsi és önjáró löveg, 615 tüzérségi löveg és aknavető, 185 légvédelmi löveg, 380 páncélozott jármű, gépkocsi. Valamint riadókészültségbe helyezték a Különleges Hadtest vadászrepülő és bombázóhadosztályt és a Kárpáti Katonai Körzet vadász és bombázó hadosztályát. 159 vadászrepülő és 122 bombázó várt bevetési parancsra, hogy a magyar felkelést mielőbb leverjék. Mindez kevésnek bizonyult. Folyamatosan özönlött be hazánkba a szovjet haderő. Az ávósok levezényelték az első sortüzeket. Statárium és kijárási tilalom volt. November 4-ig a hazánkban tartózkodó 5 Hadosztályhoz, további 17 érkezett. Az RTL bécsi tudósítója szerint, a magyar szabadságharc leverésében szovjet katona, 4600 tank, és több száz harci és szállító jármű vett részt. Ez nem egyezik a hivatalosan bevallott szovjet adatokkal, azok lényegesen kevesebbet mutatnak ki, például a rendteremtésben részt vevő katonák számát fő körül határozzák meg. A forradalomból már október 24-én szabadságharc lett, mert hadüzenet nélkül, idegen hadsereg támadta meg hazánkat. Nagy Imre csak október 28-án ismerte el a felkelés jogosságát, addig kormánya nyíltan szemben állt a felkelőkkel. Orbán Éva, '56-ot kutató közíró Márai Sándor: Mennyből az angyal menj sietve (részlet) Mennyből az angyal menj sietve Az üszkös, fagyos Budapestre. Oda, ahol az orosz tankok Között hallgatnak a harangok. Ahol nem csillog a karácsony, Nincsen aranydió a fákon, Nincs más, csak fagy, didergés, éhség. Mondd el nekik, úgy, hogy megértsék. Szólj hangosan az éjszakából: Angyal, vigyél hírt a csodáról.

24 26. oldal MAGYAR EGYHÁZ Elhúnyt Dr.Csiha Kálmán püspök november 7-én, életének 78. évében meghalt Dr.Csiha Kálmán, az Erdélyi Református Egyházkerület ny. püspöke. Temetése november 10-én volt Marosvásárhelyen. Életéért hálaadó istentiszteletet tartottak a Gecse utcai református templomban. Csiha Kálmán szeptember 17-én született az Érmelléken, Érsemlyénben. Iskoláit Érmihályfalván kezdte, majd Sárospatakon, Debrecenben, Érmihályfalván, Zilahon, Nagyváradon végezte. Az utolsó iskolai éveket otthontalanságban töltötte el, maga kereste kenyerét, miután szüleit 1949-ben kényszerlakhelyre vitték. Lelkészi képesítést 1954-ben Kolozsváron, az Egyetemi fokú Protestáns Teológiai Intézetben nyert. Aradra nevezik ki segédlelkésznek, ahol megszervezi az Arad-Gáj-i egyházközséget, amelynek első lelkipásztora lett ban házasságot kötött Nagy Emese segédlelkésszel decemberében fel nem jelentés miatt letartóztatták és egy koncepciós perben 10 évi börtönre ítélték. Hat és fél év után ben szabadult az általános amnesztiával. Megjárta Kolozsvár, Marosvásárhely, Szamosújvár, Jilava börtöneit, Periprava, Luciu- Giurgeni, Salcea munkalágereit, hastífusszal Galacot. Nem volt joga kapcsolatot tartani családjával, kislányát 6 éves korában látta először szabadulása után. Kiszabadulása utáni szolgálati helyei: Gógánváralja, Marosvásárhely, ahol 20 évet szolgált ben teológiai doktorátust szerzett a gyakorlati teológia köréből. Öt önálló gyülekezetet szervezett. Az Erdélyi Református Egyházkerület püspökévé választották május 4-én, a Romániában történt változások után. Több megemlékezése jelent meg életéről, ezek közül a legismertebb a "Fény a rácsokon". Ebben az és között börtönben töltött éveit írja le. Könyve börtönnapló, amelyben a koncepciós per nyomán börtönben töltött évek megpróbáltatásainak és szenvedéseinek méltóságteljes leírását adja. Megrázó, lírai eszközökkel mondja el a megpróbáltatás gyötrelmeit. Egy ember életének, személyes "élményeinek" elmondásán túl egy kor történelmi dokumentuma is ez a kötet. Az Amerikai Magyar Református Egyház részvétnyílvánítása Az Amerikai Magyar Református Egyház vezetősége, lelkipásztorok és gyülekezeteink tagjai Isten iránti hálaadással emlékezünk a világon szétszóródott magyar reformátusság egyik nagy püspök egyéniségére. Emlékezünk Ft.Dr.Csiha Kálmán püspök hitvalló szolgálatára, meg nem alkuvó hitére, nemzedékeknek példamutató életére. Hisszük, hogy őt Isten küldte közénk vigasztalóul, bátorítóul, hogy egyek maradjunk Őbenne. Szolgálata, küldetése erről bizonyság, aki mindig megmaradt annak, akinek Isten rendelte: őrálló a bástyán, igehírdető alkalmas és alkalmatlan időben, az Úrnak szenvedő szolgája, szétszóródott népéért reménykedő és mindent vállaló lelkipásztor. Családjával együtt vigasztalásért könyörögve Isten kegyelmére bízva adjuk át az Úrnak, tudva, hogy Az Isten kegyelmi ajándéka pedig az örök élet Krisztus Jézusban, a mi Urunkban. Római levél 6:23. Emléke legyen áldot szívünkben, életünkben. Ontario, California november 9. Ft.Szabó Sándor, az Amerikai Magyar Református Egyház püspöke a Magyar Református Egyházak tanácskozó Zsinata ügyvezető elnöke Beke C. Antal, az Amerikai Magyar Református Egyház főgondnoka Ft.Török István az Amerikai Magyar Református Egyház főjegyzője A Piece of America in Berekefürdő (Hungary) An English Language Camp was organized by the Reformed Primary School of Mezőtúr (Hungary) for its students (grades 3-8) in July 16th -21st, The accommodation was in the youth hostel of House of Atonement in Berekfürdő, which is a very nice place. The 26 students and their teachers were waiting for the camp with great excitement, since not only was a financial aid sent from the US but two members of the congregation arrived to Hungary also. Though British English is taught in the class, we tried to get used to the American dialect during the six days of the camp. The students started to communicate with our guests after the first timidity, besides they were encouraged to do it by their teachers (for example the blessings before and after the meals were asked in both languages from the second day). The fifteen- and twenty-year-old girls were together with the children almost at all times; they were, therefore, of a great assistance to spend such an enjoyable week. The girls talked about the American culture, holidays and school system in the mornings. Besides, not only were the traditional American foods talked about, but peanut butter and jelly sandwich were able to be tasted also. We saw some photos on a Thanksgiving Dinner, too, and on Perth Amboy (New Jersey) where the girls come from, furthermore, on the sights of New York City. We spent the hot afternoons in the pool across the street. The children were divided into groups according to their capability of swimming, so they could enjoy the cool water in the appropriate pool. Many of them tried out the water soccer with crawling and thumping. Fortunately nobody was hurt or injured or got a touch of sunstroke. After dinner we had great disco and limbo parties, a fashion show (in English, of course). Moreover, our dancers danced to Latin rhythms. The TV was only switched on for watching one of the stories of Winnie, the Pooh (just for practicing the American English). We learnt a lot of songs during the camp, but the hit of the week was, undoubtedly, the national anthem of the USA. We were singing in the mornings and in the evening, some of us even in the afternoons in the pool. The girls made a full confession before lightning the campfire: they confessed that although they had been living in the US for years, they had been born in Hungary and their names were Anna Kocsis and Zsofi Kocsis. So they have not forgotten Hungarian language yet and they understood everything whatever was spoken around them. (It was very funny when the