A muravidéki magyarok néprajza Narodopisje prekmurskih Madžarov

Átírás

1 A muravidéki magyarok néprajza Narodopisje prekmurskih Madžarov 1

2 2

3 Muravidéki Magyar Tudományos Társaság Društvo prekmurskih madžarskih znanstvenikov in raziskovalcev Slovenska akademija znanosti in umetnosti Znanstvenoraziskovalni center Inštitut za slovensko narodopisje A muravidéki magyarok néprajza Narodopisje prekmurskih Madžarov Szerkesztő Urednik Halász Albert Lendva Lendava Ljubljana

4 Kiadók Izdajatelji 2009, Muravidéki Magyar Tudományos Társaság/ Društvo prekmurskih madžarskih znanstvenikov in raziskovalcev; Slovenska akademija znanosti in umetnosti, Znanstvenoraziskovalni center, Inštitut za slovensko narodopisje; Združenje za znanost Lendava/ Tudományért Egyesület, Lendva Szerkesztő Urednik Halász Albert Recenzensek Recenzenta Lektorok Lektorja A kiadást támogatták Izid knjige sta podprla dr. Bence Lajos dr. Katalin Munda Hirnök Lendvai Községi Magyar Önkormányzati Nemzeti Közösség/Madžarska samoupravna narodna skupnost občine Lendava in Lendva Község/Občina Lendava ISBN... 4

5 Tartalom Vsebina Előszó Predgovor Halász Albert Bevezető a konferenciához Uvod h konferenci Lendvai Kepe Zoltán A muravidéki magyarság néprajzi gyűjteményei / Etnološke zbirke prekmurskih madžarov Kepéné Bihar Mária Néprajzi kutatások a muravidéki magyarság körében/ Etnološka raziskovanja med prekmurskimi madžari Halász Albert Magyar néprajzi források a 19. század végéről, 20. század elejéről Muravidéken / Madžarski etnološki viri s konca 19. st. in z začetka 20. st. v Prekmurju Göncz László Általános adatok dióhéjban a Muravidék néprajzi sajátosságairól és értékeiről / Splošni podatki na kratko o etnoloških posebnostih in vrednotah Prekmurja Slavec Gradišnik, Ingrid Vilko Novak med regionalno in splošno etnologijo, med prekmurjem in svetom / Vilko Novak a regionális és általános néprajz között Voigt Vilmos Vilko Novak ( ) emlékezete / Spomin na Vilka Novaka ( ) Küllős Imola Etnikus kisebbség és/vagy kulturális régió. A muravidéki néprajzi/folklorisztikai gyűjtések tanulságai. Ötletek, javaslatok / Etnična manjšina in/ali kulturna regija. Poučnost prekmurskih etnoloških/ folklorističnih raziskav. Ideje, predlogi Munda Hirnök, Katalin Rožman, Helena Zamejska problematika in etnologija na primeru 5

6 programov slovenskega etnološkega društv / A határon túli problematika és a néprajz A Szlovén néprajzi társaság programjainak példáján Kropej, Monika Raziskovalna dejavnost Inštituta za slovensko narodopisje Znanstvenoraziskovalnega centra Slovenske akademije znanosti in umetnosti v Prekmurju in Porabju / A Szlovén Tudományos és Művészeti Akadémia Tudományos és Kutatási Központ Szlovén Néprajzi Kutatóintézetének kutatási tevékenysége Muravidéken és Rábavidéken Juhász Katalin Kerecsényi Edit muravidéki kutatásai az MTA Néprajzi Intézete, a Néprajzi Múzeum, valamint az OSZK adattárainak tükrében / Raziskave Edite Kerecsényi v Prekmurju v luči arhivov Etnološkega zavoda Madžarske akademije za znanost, Etnološkega muzeja in knjižnice Országos Széchenyi Könyvtár Szarka László A muravidéki magyarság közösségi önszerveződésének történeti, kulturális sajátosságai / Zgodovinske, kulturne značilnosti organiziranosti skupnosti prekmurskih madžarov Pšajd, Jelka Etnološke zbirke in raziskave Pokrajinskega muzeja Murska Sobota o madžarski skupnosti v Prekmurju s poudarkom na zbirki hetiških tkanin in vezenin / A muravidéki magyar közösség néprajzi kutatásai, gyűjtemények a Muraszombati Területi Múzeumban Vándor László A Göcseji Múzeum és a muravidéki néprajz / Göcseji Múzeum in prekmurska etnologija Barna Gábor Simon András A Muravidék néprajzi vizsgálata a szegedi egyetem néprajzi tanszéke határon túli kutatásaiban / Raziskave etnologije Prekmurja v okviru zamejskih raziskav oddelka za narodopisje univerze v Szegedu Kozar-Mukič, Marija Ohranjanje izročila v Porabju

7 M. Kozár Mária Hagyományőrzés a Rábavidéken Liszka József A Fórum Kisebbségkutató Intézet komáromi Etnológiai Központja. Egy tíz éves intézmény eredményei és tapasztalatai / Center za etnologijo zavoda Fórum Kisebbségkutató Intézet v Komarnu. Rezultati in izkušnje deset let stare institucije A kötet szerzői Avtorji zbornika 7

8 8 Pillanatkép a konferenciáról Utrinek s konference

9 Előszó Predgovor A kiadvány, melyet kezében tart az olvasó, a január 25-én és 26-án Lendván a Városházán megszervezett, A muravidéki magyarok néprajza/narodopisje prekmurskih Madžarov című nemzetközi néprajzi konferencia előadásait tartalmazza. A résztvevők négy országból érkeztek, Szlovénián és Magyarországon kívül még Szerbiából a Vajdaságból és Szlovákiából. Szervezője a Muravidéki Magyar Tudományos Társaság volt, társszervezője pedig a lendvai székhelyű Muravidéki Magyar Nemzetiségi Művelődási Intézet. A konferencia felkért vezetői Göncz László (a Magyar Nemzetiségi Művelődési Intézet igazgatója, elnök), Voigt Vilmos (az Eötvös Loránd Tudományegyetem, Bölcsészettudományi Kar Néprajzi Intézetének professzora, magyarországi elnök) és Monika Kropej (a Szlovén Tudományos és Művészeti Akadémia Tudományos és Kuatói Központ Szlovén Néprajzi Kutatóintézetének vezetője, szlovén elnök) voltak. A konferenciát a Magyar Tudományos Akadémia képviseletében Görömbei András akadémikus köszöntötte és nyitotta meg, aki az elnöklői munkában is közreműködött. A konferencia nyelve szimultán tolmácsolás biztosításával a szlovén és a magyar volt. Ezen kívül az angol nyelv használatára is lehetőség nyílt. A rendezvény támogatói a Lendva Község, a Lendvai Községi Magyar Önkormányzati Nemzeti Közösség, az MTA Határon Túli Magyar Tudományosságért Ösztöndíj Program, az MTA Magyar Tudományosság Külföldön Elnöki Bizottság, a Muravidéki Magyar Önkormányzati Nemzeti Közösség és a Szülőföld Alap voltak. * Publikacija, ki jo drži bralec v roki, vsebuje predavanja mednarodne etnološke konference z naslovom A muravidéki magyarok néprajza/narodopisje prekmurskih Madžarov. Konferenca je bila organizirana 25. in 26. januarja 2008 v Lendavi v prostorih Mestne hiše. Udeleženci so prišli iz štirih držav, in 9

10 sicer razen iz Slovenije in Madžarske, še iz Srbije, iz Vojvodine in iz Slovaške. Organizator konference je bil Društvo prekmurskih madžarskih znanstvenikov in raziskovalcev, soorganizator pa Zavod za kulturo madžarske narodne skupnosti s sedežem v Lendavi. Vabljeni voditelji konference so bili László Göncz (predsednik, direktor Zavoda za kulturo madžarske narodne skupnosti), Vilmos Voigt (predsednik iz Madžarske, profesor Inštituta za narodopisje Filozofske Fakultete Univerze Loránd Eötvös v Budimpešti) in Monika Kropej (slovenska predsednica, predstojnica Inštituta za slovensko narodopisje Znanstvenoraziskovalnega centra Slovenske akademije znanosti in umetnosti). Konferenco je v imenu Madžarske akademije znanosti pozdravil in odprl, ter pri delu predsedstva pomagal akademik András Görömbei. Jezik konference je z zagotovitvijo simultanega tolmačenja bil slovenski in madžarski. Razen tega je bila dana možnost uporabe angleškega jezika. Podporniki prireditve so bili Občina Lendava, Madžarska samoupravna narodna skupnost občine Lendava, Sklad za štipendije Madžarske akademije znanosti, Odbor predsednika Madžarske akademije znanosti za madžarsko znanost v tujini, Pomurska madžarska samoupravna narodna skupnost in sklad Szülőföld Alap. A szerkesztő Urednik 10

11 Halász Albert Bevezető a konferenciához Uvod h konferenci Tisztelt hölgyeim és uraim, kedves kollégák! A Muravidéki Magyar Tudományos Társaság két konferenciát is szervez az idén. Az egyik a könyvtárosokat szólítja majd kerekasztalhoz, a másik a néprajzosokat. Ez utóbbin vagyunk most jelen. Mint az a meghívó programjából is kiderül, több témát pendítünk ma meg. Kiváncsiak vagyun, milyen néprajzi gyűjtemények léteznek a magyar nemzeti közösségről Szlovéniában, milyen egyéni és hazai intézményes kutatások folytak a múltban e vidéken és milyen források állnak rendelkezésünkre jelenleg. Személy szerint is szólunk a néprajz helyi vonatkozású nagy neveiről, mint Vilko Novak, Kerecsényi Edit, vagy éppen Szúnyogh Sándor. Továbbá beszámolóikkal jelen vannak azoknak az intézmények a képviselői, melyek kutattak, kutatnak, vagy kutatniuk kellett volna (többet), kutatniuk kellene itt. Reményeink szerint ezt meg is teszik majd a jövőben. Kitekintést teszünk a szlovén helyi és határon túli kutatásokra, különösen Rábavidékre és az ottani szlovén közösség kutatásaira, tapasztalataira fókuszálva. Az egykoron közös ország, közös sors elvén kiváncsiak vagyun, lettünk volna, a horvátországi és a vajdasági magyar közösségekben folyó munkára, azonban sajnos Horvátországból nem tud jelen lenni szakember. De örömünkre, minden schengen ellenére, Vajdaság képviselteti magát. Másik irányban nyilván a közelség miatt is, a Szlovákiai magyarokkal vannak szorosabb intézményközti, de személyes kapcsolataink is, így az ott folyó munkába is betekintést nyerünk. Sajnos nem Ausztria esetében, mondjuk úgy, objektív okok miatt. Távolabbra viszont nem merészkedtünk, mert ez majd egy következő, nagyobb konferencia dolga lesz. A tanácskozásnak a szakmai beszámolók, helyzetkép megrajzolása mellett több célja is van. A közös szakmai társalgáson, ismerkedésen, újratalálkozáson, a Muravidékkel való találkozáson, vagy újbóli találkozáson kívül nem rejtett szándékunk az sem, hogy a Szlovéniai magyar közösség néprajzát nagyobb betűkkel írjuk fel a magyar, de az egyetemes néprajz térképére is, hogy 11

12 továbbra is ösztönözzük, vagy új érdeklődést keltsünk az itteni néprajzi tevékenységhez. Vannak ugyan, szerencsére egyre többen, egyetemi néprajzi (és más tudományos) végzettséggel rendelkező hazai kutatók is, akik, minden csábító lehetőség ellenére, érthetetlenül bár, de kitartanak a szakmai gyarapodás és tevékenység lehetőségeiben koldusbotra jutott környezetben. Ez a kitartás, félek, kevés kellő intézményes háttértámogatás nélkül. Tehát intézmény. Vannak-e, akik felvállalnák a segítséget? Lennének ilyenek. Van-e lehetőség arra, hogy saját, helyi intézményt hozzunk létre a néprajz, de más tudományág számára is magyar, de inkább helyi, vagy regionális, sőt többnemzetiségű kiterjedéssel? Lennne rá lehetőség. Kezdeményezhetnénk-e rendszerezett kutatási tevékenységet? Kezdeményezhetnénk. Azért a feltételes mód a kérdésekre, mert a szándék nem elegendő mindehhez. Meg kell teremteni hozzá az anyagi hátteret is. Folynak törekvések ebben az irányban, ezeket most nem részletezném, azonban fölhívom mindenki figyelmét, hogy közös összefogással többet érhetnénk, érünk is majd el. És a közös összefogás első lépését ezzel a konferenciával meg is tesszük. Mert lennie kell majd egy következőnek és még soknak más szakterületen is, hogy azon a képzeletbeli térképen egyre jobban látszódjon Lendva, hogy megnyíljanak azok a kapuk, ahonnan segítséget kaphatunk. A konferencia tárgya nem szűk szakterület bemutatkozása, nem kutatási irányelvek kijelölése, nem kutatási program megalapozása, hanem számvetés az eddigiekkel. Hogy innen továbbléphessünk. És a következő lépés a muravidéki magyar közösség még alaposabb vizsgálata kell hogy legyen. Nem csak a kultúrája múltjának, mert a felgyorsult életmódváltással eltűnik, azaz megváltozik (egyébként úgy mint mindenhol máshol), hanem múltjának és jelenének is, hiszen (a puszta statisztikai tényt említve, hogy a legutóbbi népszámlálás tizenegy éves periódusában szinte negyed részével csökkent a magát magyarnak valló személyek száma Szlovéniában) nap mint nap tapasztaljuk, egy közösség tűnik el szemünk láttára. És ennek nem csak az általános népességcsökkenés az oka. Van rá példa, nem is kell messzire mennünk, ahol hasonló folyamat már szinte véghezment. További érvelésre szerintem nincs is szükség. Természetesen, a néprajz mibenléte miatt nem arra hivatott, hogy beavatkozzon ezekbe a folyamatokba, de arra igen, hogy felgyorsítsa, egyáltalán elkezdje a kellő színvonalú kutatásokat. És itt már tudunk konkrétan közösen is cselekedni. 12

13 A Szlovén Köztársaság állami, kormányzati szervei, pl. a Nemzetiségi Hivatal, az illetékes minisztériumok, a kisebb-nagyobb alapítványok, intézetek, nem utolsó sorban a ma bennünket vendégül látó polgármester és hivatala, a meghívón feltűntetett támogatók, a nemzetiségi szervezetek, az akadémiai intézmények, azaz részben az utánam felszólaló egyének és képviselt intézményeik is tudnának hathatósabban segíteni. És itt ragadjuk meg az alkalmat, hogy megköszönjük mindegyik támogatónknak, hogy első szóra, ki-ki lehetősége szerint a segítségünkre sietett. Köszönjük a három, illetve négy elnöklőnek is, hogy vállalták a konferencia levezetését: dr. Monika Kropej asszonynak, a Szlovén Tudományos és Művészeti Akadémia Tudományos és Kutatási Központ Szlovén Néprajzi Kutatóintézete vezetőjének, dr. Voigt Vilmos úrnak, a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem Néprajzi Intézete egyetemi tanárának, kutatócsoport-vezetőjének és a Doktori Iskola vezetőjének valamint dr. Göncz László úrnak, a lendvai székhelyű Magyar Nemzetiségi Művelődési Intézet igazgatójának, Valamint dr. Görömbei András akadémikus úrnak. Köszönjük továbbá az előadást vállaló szakembereknek, hogy előadásaikkal Lendvára fáradtak. * Spoštovane dame in gospodje, dragi kolegi! Društvo prekmurskih madžarskih znanstvenikov in raziskovalcev letos organizira kar dve konferenci. Eden bo k okrogli mizi sklical knjižničarje, drugi pa etnologe. Sedaj smo prisotni na slednji. Kakor je to razvidno tudi iz programa na vabilu, se bomo danes dotaknili več tem. Zanimalo nas bo, kakšne etnološke zbirke obstajajo v Sloveniji o madžarski narodni skupnosti, kakšne individualne in domače institucionalne raziskave so potekale na tem področju v preteklosti in kakšni viri nam stojijo na razpolago sedaj. Spregovorili bomo tudi posamezno o velikih imenih etnologije na lokalnem področju, kot so Vilko Novak, Edit Kerecsényi, ali npr. Sándor Szúnyogh. Nadalje, s svojimi poročili so prisotni predstavniki tistih institucij, ki so raziskovali, raziskujejo, ali bi morali (več) raziskovati v preteklosti, oz. v sedanjosti. Po naših pričakovanjih bodo to v prihodnosti tudi storili. Pogledali bomo tudi na slovenske lokalne in zamejske 13

14 raziskave, s povdarkom predvsem na Porabje in tamkajšnja raziskovanja in izkušnje slovenske skupnosti. Na podlagi nekdanje skupne države, skupne usode nas bo, oz. bi nas zanimalo delo, ki poteka v madžarskih skupnostih na Hrvaškem in v Vojvodini. Na žalost strokovnjak iz Hrvaške ne more biti prisoten. V naše veliko veselje pa je, kljub vsemu shengenu, prisotna Vojvodina. V drugo smer, razumljivo tudi zaradi bližine, imamo tesnejše institucionalne, pa tudi osebne stike z Madžari iz Slovaške. Tako bomo dobili vpogled v delo, ki poteka tam.kar se tiče Avstrije, zaradi objektivnih razlogov, to ne bo mogoče. Naprej pa si nismo upali, saj bo to naloga ene naslednje, večje konference. Posvetovanje ima ob strokovnih poročilih, izrisu dejanskega stanja več ciljev. Ob skupnem strokovnem druženju, sklenitvi spoznanstev, ponovnem snidenju, srečanju, oz. ponovnem srečanju s Prekmurjem, je naš očitni cilj tudi, da na madžarski oz. splošni zemljevid etnologije napišemo etnologijo madžarske skupnosti v Sloveniji z večjimi črkami. Namen tega je, da še naprej vzpodbujamo, ali vzbudimo novo zanimanje za tukajšnjo etnološko dejavnost. Sicer obstajajo tudi domači raziskovalci, na srečo vedno več takih, ki razpolagajo z univerzitetno etnološko (in drugo znanstveno) izobrazbo. Ti kljub vsem vabljivim možnostim, sicer nerazumljivo, a vztrajajo v tem okolju, ki je na beraški palici, kar se strokovnega razvoja in možnosti delovanja tiče. Bojim se, da je to vztrajanje brez primernega institucionalnega zaledja premalo. Potrebna je torej institucija. Ali so taki, ki bi nudili pomoč? Mislim, da so. Ali obstaja možnost za to, da bi ustanovili lastno, domačo institucijo za etnologijo ali tudi za druge znanstvene discipline z madžarsko, ali bolje z lokalno, ali regionalno, celo večnacionalno razsežnostjo? Menim, da je možnost. Ali bi lahko bili pobudniki sistematizirane raziskovalne dejavnosti? Mislim, da bi lahko bili, čeprav k vsemu temu ni dovolj le namera. K temu se mora ustvariti tudi finančno zaledje. So težnje v to smer, te sedaj ne bi specificiral, a opozarjam vse, da bi lahko in tudi bomo skupaj dosegli več. In prvi korak k sodelovanju bomo s to konferenco tudi naredili. Morali bomo narediti še mnogo korakov tudi v drugih strokovnih disciplinah, da bi se na tistem zamišljenem zemljevidu Lendava vedno bolje videla in da bi se odprla tista vrata, od koder lahko dobimo pomoč. Tematika konference ni predstavitev ozkega strokovnega področja, ni določitev raziskovalnih smernic, ni položitev temeljev 14

15 raziskovalnega programa, ampak bilanca z dosedanjimi dejavnostmi, da bi lahko od tu stopili naprej. In naslednji korak mora biti še bolj temeljita preiskava prekmurske madžarske skupnosti. Ne le preteklosti njene kulture, ker s pospešeno menjavo življenjskega sloga ta izginja, oz. se spremeni (kakor vsepovsod drugje), ampak preteklosti in tudi sedanjosti, saj iz dneva v dan opažamo, da nam izpred oči izginja ena skupnost (naj omenimo le golo dejstvo statistike, da se je v Sloveniji v zadnjem enajstletnem periodu popisa prebivalcev število tistih oseb, ki so se izrekli za madžare, zmanjšalo skoraj za eno četrtino). In za to ni kriv le splošen upad prebivalstva. Obstaja primer, niti ne tako daleč, kjer se je podoben proces že odvil. Nadaljnja argumentiranja po mojem niti niso potrebna. Seveda, zaradi njenega bistva, etnologija ni poklicana za to, da poseže v te procese. Da pospeši, sploh začne raziskovanja na nivoju, pa seveda je. In tu lahko tudi skupaj konkretno ukrepamo. Lahko bi bolj učinkovito pomagali tudi državni, vladni organi Republike Slovenije, npr. Urad za narodnosti, pristojna ministrstva, manjše in večje fundacije, instituti, nenezadnje župan in njegov urad, ki nas danes gostijo, podporniki navedeni na vabilu, narodnostne organizacije, akademske institucije oz. delno tudi instituti, katerih predstavniki bodo spregovorili za mano. In tu izkoristimo priložnost, da se zahvalimo vsem našim podpornikom, da je vsak po svojih zmožnostih na prvi klic prihitel na pomoč. Hvala tudi trem, oz. štirim predsedujočim, da so sprejeli vodenje konference: gospi dr. Moniki Kropej, predstojnici Inštituta za slovensko narodopisje Znanstveno-raziskovalnega centra Slovenske akademije znanosti in umetnosti, gospodu dr. Vilmosu Voigtu, profesorju, vodji raziskovalne skupine in vodji doktorske šole Inštituta za narodopisje Filozofske Fakultete Univerze Loránd Eötvös v Budimpešti in gospodu dr. Lászlóju Gönczu, direktorju Zavoda za kulturo madžarske narodne skupnosti s sedežem v Lendavi, ter gospodu akademiku dr. Andrásu Görömbeiju. Zahvaljujemo se nadalje strokovnjakom, ki so sprejeli vabilo za predavanja, da so s svojimi prispevki prišli v Lendavo. 2008, pálfordulás napján Na dan Pavlovega spreobrnenja

16 16

17 Lendvai Kepe Zoltán A muravidéki magyarság néprajzi gyűjteményei A muravidéki magyarság muzeológiájának sorsa nagyon is összefonódik az itteni magyarság sorsával és nemzetiségi jogainak alakulásával. Egy nemzetiség életében az iskolák, a könyvtárak és kulturális egyesületek mellett a múzeumoknak is fontos szerepet kell játszaniuk. A muravidéki magyarság életében a jövőbe tekintés mellett kulcsfontosságú szerepe van az emlékezésnek, az emlékezetnek is. A múzeum pedig egy olyan tudományos műhely, ahol az emlékezet gyűlik, őrződik és újjászületik. Az emlékezés az öntudatot erősíti, erős öntudat nélkül pedig nincs remény a közösség megmaradására. A muravidéki magyarság gazdasági és szellemi központja Lendva városka, amelynek gazdasági, kulturális és közigazgatási jelentősége a 20. században a Trianon utáni időszakban folyamatosan sorvadt nagy törést jelentett a Muravidék tudományosságban is, hiszen nem volt a városnak saját tudományos intézménye, múzeuma, a régi Dél-Zalához kötődő gazdasági és kulturális szálak pedig elvágásra kerültek. A sok sarkalatos politikai és gazdasági fordulat az évszázad második felére vidékünket szinte egészében megfosztotta az értelmiségi rétegtől. Mindez természetesen erősen kihatott a tudomány több ágára, így a muzeológiára is. Megállapítható, hogy ezen időszakban a néprajzi, helytörténeti és a régészeti kutatásokat vidékünkön szinte egészében mellőzték, így azok messzemenően lemaradtak az európai tudományos eredményektől és követelményektől. A második világháború után létrejött Muraszombati Területi Múzeum, 1 amelynek hatásköre a szlovéniai magyarlakta vidékre is kiterjed, sem tudta tudományos szempontból megfelelően fölkarolni a Szlovéniában rekedt magyarság helytörténeti és néprajzi igényeit, elsősorban nyelvi, anyagi és ma már nyugodtan kimondhatjuk politikai okok miatt. Saját értelmiségnek, tudós társaságnak kellett kinevelődnie a szlovéniai magyarság körében ahhoz, hogy újra kibontakozhasson a tudományosság, amely a nyelvészetben, irodalomtudományban, helytörténetben vette kezdetét és a néprajzban, kisebbség- és társadalomkutatásban folytatódott. 2 17

18 A Lendvai Galéria és Múzeum és a muravidéki magyarság első állandó néprajzi kiállítása Lendva városának és járásának jelképe a lendvai várkastély. Az impozáns épület 1973 óta ad otthont a Lendvai Galéria és Múzeum intézményének, ami immár három évtizede arra törekszik, hogy összegyűjtse, megőrizze, kutassa és bemutassa a vidék régészeti, történelmi, néprajzi és képzőművészeti értékeit. Ebben a három évtizedben több ezer muzeális értékű tárgy halmozódott fel annak köszönhetően, hogy az eddigi vezetői, Király Ferenc és Gerics Ferenc szívügyüknek tekintették az értékes néprajzi és történeti tárgyak összegyűjtését, még akkor is, ha a közelmúltig múzeumi szakembert nem volt lehetőségük foglalkoztatni. A szlovéniai néprajzkutatók csak az 1960-as évek közepe táján jelentek meg magyarlakta vidékünkön. A nyelvismeret hiányában azonban csak egyes reprezentatív tárgyak gyűjtésére összpontosítottak. Így kerültek a Muraszombati Területi Múzeum tulajdonába és raktárába a Lendva-vidéki és hetési népviselet egyes darabjai. Éppen ezen hiányosság orvoslására kellett az 1985-től segítségül hívni dr. Kerecsényi Edit, nyugalmazott nagykanizsai múzeumigazgatót. Ma már megállapíthatjuk, hogy hét évtized elteltével ezzel újra kibontakozott a vidékünkkel foglalkozó tudományos igényességű néprajzi kutatómunka. Edit néni, ahogyan mindenki hívta, régészi, történészi és néprajzkutatói végzettsége révén új lendületet és főleg szakmaiságot hozott a lendvai múzeum intézményébe, mégpedig annyira, hogy céltudatos tárgyés adatgyűjtéseinek köszönhetően idővel megérett benne az állandó néprajzi kiállítás megvalósításának terve is. 3 Ennek létrejöttét 2006 áprilisában bekövetkezett halála miatt sajnos már nem érhette meg. 4 Ennek, és párhuzamosan a diktatórikus kommunista rendszer megszűnésének köszönhetően az 1990-es években egy új kapcsolat is kialakult a néprajztudomány terén, méghozzá a Szegedi Tudományegyetem Néprajz Tanszéke, a lendvai Magyar Nemzetiségi Művelődési Intézet és a Lendvai Galéria és Múzeum között. Dr. Bellon Tibor egyetemi tanár és néprajzkutató vidékünk még fel nem tárt értekei iránti érdeklődésének köszönhetően 1995-től kezdve napjainkig gyümölcsöző kutatási kapcsolat bontakozott ki. Az említett egyetem néprajzi tanszékének 18

19 hallgatói Bellon professzor úr vezetésével minden nyáron néprajzi terepmunkát végeztek vidékünkön. 5 Ennek egyik eredménye a Kapornaki Helytörténeti és Néprajzi Gyűjtemény létrehozása. A Lendvai Galéria és Múzeum szempontjából pedig mintegy 1000 néprajzi tárgy összegyűjtése Lendva-vidéken és Hetésben, majd azok beleltározása és számtalan néprajzi adat rögzítése, valamint több néprajzi tanulmány születése. 6 A esztendő folyamán az addig oly sokat emlegetett szakemberhiány valamelyest orvoslásra került azzal, hogy a Lendva Községi Magyar Nemzeti Önkormányzati Közösség és a Lendvai Galéria és Múzeum támogatásának köszönhetően muzeológusi és néprajzkutatói kinevezést nyert ezen tanulmány szerzője. Újra kellett indítani az évekig szünetelő nyilvántartást, meg kellett alapítani a múzeum szakmai könyvtárát, adattárát, rendszerezni és bővíteni a fotótárát, a néprajzi tárgygyűjteményt pedig át kellett költöztetni nagyobb raktárba. Számos rövid- illetve hosszú távú szakmai terv kialakítása, majd többé-kevésbé sikeres pályázatok megírása után 2006 augusztusában a lendvai várban megnyílt a Hetési népi textilkultúra című első állandó néprajzi kiállítás. A hetési népi textilkultúrát bemutató állandó kiállítás hét tematikus fejezetben mutatja be Hetés egyik legértékesebb kincsét. A kiállítási termet nagyított archív fényképek sorozata övezi, amelyek közül a legrégebbi hetési viseletbe öltözött férfiakat és nőket ábrázol 1895-ből. Az archív felvételek a budapesti Néprajzi Múzeum, a zalaegerszegi Göcseji Múzeum, a nagykanizsai Thúry György Múzeum, a bajai Türr István Múzeum és a Lendvai Galéria Múzeum Fotótárából származnak. Vendégeink magyar, szlovén, német és angol nyelvű kiállítási szakszöveg alapján ismerkedhetnek Hetés kincsével. A kiállításhoz kötődően indítottuk útjára múzeumi folyóiratunkat Lyndvamuseum címmel. 7 A Kapornaki Helytörténeti és Néprajzi Gyűjtemény A muravidéki magyarság másik jelentős gyűjteménye annak a széleskörű együttműködésnek köszönhető, amely a lendvai Magyar Nemzetiségi Művelődési Intézet, a Hodos Önkormányzata, a Szegedi Tudományegyetem Néprajz Tanszéke és a Vas Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezete között jött létre. 8 Hosszabb előkészületek után a ma Szlovéniához tartozó Kapornakon 1997 júniusában nyílt meg az első helytörténeti és néprajzi gyűjte- 19

20 ményt a muravidéki magyarság területén. A kiállítást Dr. Nagy Zoltán, a Körmendi Múzeum akkori igazgatója rendezte. 9 A lakóház folyosóján a történeti Őrséggel ismerkedhetünk meg levéltári anyag segítségével, a konyha pedig eredetien tükrözi vissza a 20. század közepi állapotokat. A nagy portán különböző rendeltetésű épületek sorakoznak, úgy mint egy berendezett faragókamra, vele szembe pedig a boronás méhes és a présház. A Skerlák-ház lakótérében kialakított gyűjtemény idővel kiegészült még egy hagyományos pálinkafőző rekonstrukciójával az épület pincéjében, a pajtában pedig hagyományos földművelő eszközök bemutatatásával. A Kapornaki Helytörténeti és Néprajzi Gyűjtemény egy évtizeden át minden éven valamely részletében bővült. Azt mondhatjuk, hogy 2006 júniusában befejeződött a kapornaki gyűjtemény gyarapodása, amikor egy újabb kiállítóteremmel gazdagodott, mégpedig az őrségi háziipart szemléltető kiállítással. 10 A dobronaki helytörténeti gyűjtemény A Dobronak Község Önkormányzata és a Dobronak Községi Magyar Önkormányzati Nemzeti Közösség kezdeményezésével és támogatásával 2003-ban vette kezdetét a néprajzi gyűjtőmunka, amely a leendő, Dobronoki Györgyről elnevezett helytörténeti és néprajzi gyűjtemény tárgyi anyagának összegyűjtését tűzte ki célul. A három éven át zajló munkában a helyi fiatalsággal összefogva a Szegedi Tudományegyetem Néprajz Tanszékének munkatársai és hallgatói, a szegedi Móra Ferenc Múzeum, valamint a mohácsi Kanizsai Dorottya Múzeum néprajzkutatói vettek részt. Az első két évben folyó tárgygyűjtés eredményeként a népélet szinte minden területét reprezentáló gazdag tárgyi anyag, számos dokumentum és archív fotó került elő. A kiállításokat és az enteriőröket befogadó épület a 20. század folyamán jegyzői lak, valamint orvosi lakás volt, majd egy ideig kocsmaként üzemelt. Az épületet a táj népi építészetének hagyományait figyelembe véve, kódisállással toldották meg. Itt meg kell jegyezni, hogy az így kialakított épület egészében nem tükrözi az eredeti állapotokat: elsősorban a kódisállás hasas oszlopai és a lépcsőzet azok, amelyek Lendva-vidék népi építészetére ebben a formában nem jellemzőek és eklektikusan, kissé szabadon lettek kialakítva. 20

21 Az előtérben a látogató a település építkezési kultúráját és az abban bekövetkező változásokat ismerheti meg a település egyegy részletét ábrázoló képeslapok segítségével. A dobronaki gyűjtemény legnagyobb, utcafrontra néző helységében a helytörténeti anyaghoz szervesen kapcsolódva a néprajzi tematika is felvillan a tablókon, valamint a vitrinekben elhelyezett tárgyak kapcsán. Ebben a teremben jelennek meg a katonaéletre, az iparosságra, a vallási életre, az iskolára és az emberélet fordulóira vonatkozó rövid szövegek, fotók, iratok és tárgyak. Az előtérből jobbra nyíló helyiségbe lépve a látogató egy polgári ízlést tükröző, az 1950-es évek világát idéző szobabelsővel ismerkedhet meg. Az enteriőrként berendezett szoba kínálja a legtöbb eredeti fotográfiának a helyet. Itt láthatjuk egy teljes rend női viselet darabjait is. A bejárattal szembeni helyiségben a kézműves tevékenységek tárgyi anyaga kapott helyett. Meg kell említeni, hogy a 18. és 19. század folyamán Dobronak is jelentős Lendva-vidéki kerámiaközpontnak számított. A dobronaki helytörténeti és néprajzi gyűjtemény padlása is kiállítótérként, azaz bemutató-raktárként szolgál. Itt főként a térségben jelentős szalmafonó háziipar termékei láthatók, valamint különféle ládák és gazdasági eszközök. A ház végében és az udvarban álló gazdasági melléképületekben a nagyobb mezőgazdasági munkaeszközök kaptak kiállítási helyet. Ugyancsak az udvari melléképület ad helyet egyes mesterségek szerszámainak és termékeinek. 11 A lendvai polgárság múzeuma A Lendva város polgárosodása, nyomdászata és ernyőgyártása című helytörténeti kiállítás csak áttételesen közvetít néprajzi vagy kultúr-antropológiai üzeneteket. Vidékünk legújabb, 2007 augusztusában megnyitott múzeumi gyűjteményének létrejöttéhez széleskörű társadalmi összefogás szükségeltetett. A gyűjteménynek méltó helyet adó impozáns neobarokk épületet városunk Fő utcáján Lendva Község újítatta fel, a kiállítás anyagi kiadásaihoz pedig a Muravidéki Magyar Önkormányzati Közösség, a Lendva Községi Magyar Nemzeti Önkormányzati Közösség és a Nemzeti Kulturális Alap nyújtottak hathatós segítséget. Elmondhatjuk, hogy ezen állandó kiállítás megvalósítása is újabb 21

22 bizonyossága volt azon gyümölcsöző együttműködésnek, amely az elmúlt években a budapesti Országos Széchenyi Könyvtár és a Lendvai Galéria és Múzeum között alakult ki. 12 Az épület a Muravidék egyik legimpozánsabb neobarokk építménye, amelynek első termében lehetőség nyílik városunk polgárosodásának néhány emlékével megismerkedni. Az 1867 és 1914 közötti időszak Lendva egyik fénykorának tekinthető. A polgári életmód illusztrálására a terem jobboldalán egy dolgozószoba és egy szalon mintájára elkészített enteriőr szolgál. A terem bal oldalán kiállított, a 19. század végéről származó patika berendezése pedig nemcsak gyógyszerészet-történeti, de kultúrtörténeti és iparművészeti szempontból is értékes. A 19. századi lendvai nyomdászat kezdete Kardos Gábor nevéhez fűződik. A későbbiekben Balkányi Ernőnek és családjának Lendván megalapozott nyomdászata az 1910-es évek végére már igen jelentőssé vált. Az itt bemutatott lendvai és muraszombati nyomdászati tevékenységük, valamint papír- és könyvkereskedéseik nem csak a Muravidéken, de a korszak szlovén területeinek vonatkozásában is megkerülhetetlenek. Ezen nyomdában készült helyi újságok számos néprajzi adatot rögzítettek, amelyek kigyűjtve megjelentek Halász Albert által szerkesztett kötetben is. 13 Városunk büszkélkedhet az Osztrák Magyar Monarchia területén elsőként, 1904-ben alapított ernyőgyárral is, a Hungária Hazai Ernyőgyár Rt.-vel. Gyűjteményünkben a gyáralapítás fotódokumentumai mellett az ernyőgyártás folyamatának modernebb eljárásaival, gépeivel is megismerkedhetnek látogatóink. Kiállításunkban az ernyő, mint öltözék-kiegészítő viseleti darab kultúrtörténetébe is bepillantási lehetőséget kínálunk látogatóinknak. Ebben Plesa István budapesti magángyűjtő, az Antikea régiségbolt tulajdonosa sietett segítségünkre, aki ernyőgyűjteményét ajánlotta fel városunknak. 14 A szlovéniai magyarság muzeológiájának jövőképe a helytörténeti és néprajzi gyűjtemények tükrében A Lendvai Galéria és Múzeum annak ellenére, hogy önkormányzati alapítású, a szlovéniai magyarság térségében egyetlen intézmény, amely az örökségvédelmi tevékenységnek feladatát, azaz a gazdag örökségünk gyűjtését, megőrzését, dokumentálá- 22

23 sát, kutatását, bemutatását és népszerűsítését átfogóan végezi. A nemrégiben megalakult Muránia régió az ausztriai Regede, a magyarországi Lenti, a szlovéniai Lendva és a horvátországi Muraszerdahely térségét öleli fel. Ezen együttműködés újabb lehetőségeket kínál civilizációs és természeti értékeink tudományos felkutatásához és megőrzéséhez, valamint a művelődés és a turizmus szolgálatába való állításához. Terveinkben szerepel, hogy létrehozzuk a térség helytörténetét átfogóan bemutató állandó kiállítást a lendvai várban, valamint fel kívánjuk újítani múzeumunk régészeti gyűjteményét, amelynek anyagát az épülő autópálya nyomvonalán előkerült leletek szolgáltatják. Mindemellett reméljük, hogy a városunk Fő utcai épülete a közeljövőben a lendvai polgárság teljes értékű múzeumává alakul, hiszen az épület emeleti helységeiben méltó állandó kiállítást alakíthatnánk ki a Lendva és vidéke kisiparáról, sportéletéről és a legkülönbözőbb egyesületekről. Az elmúlt évben felvetett ötlet, azaz a szlovéniai magyarság kisebbségtörténetét bemutató állandó kiállítás a Bánffy Központ keretében ugyancsak aktív együttműködéssel valósítható meg. Akármennyire is törekszünk apolitikussá tenni mindennapjainkat és tudományos életünket, nem lenne reális azt mondani, hogy a kisebbségben élő nemzetiségek társadalmi életét el lehet képzelni politikai döntésektől függetlenül. Valamely, eddig még meg nem magyarázott okból az ország mindmáig nem biztosít a szlovéniai magyar nemzetiségnek anyagi és jogi kereteket az intézményesített múzeumi kutatómunkához, a szellemi és tárgyi örökségének szakmai összegyűjtéséhez, megőrzéséhez és bemutatásához. Így a szlovéniai magyar közösség parciális muzeológiai megoldásokra kényszerül: elsősorban a lendvai Magyar Nemzetiségi Művelődési Intézet és a Lendvai Galéria és Múzeum intézmények, mondhatnánk kényszerből és lelkiismeretből vállalnak a szlovéniai magyarságra vonatkozó muzeológiai feladatokat, másrészt a Szlovén Köztársaság tudományos kutatásokkal foglalkozó intézményein belül születnek ideiglenes megoldások a muravidéki magyarság muzeológiai feladataival kapcsolatosan. A szlovéniai új örökségvédelmi törvény értelmében meg szeretnénk változtatni a múzeumunk státusát olyan értelemben, hogy intézményünk hivatalosan is a muravidéki magyarság múzeumi tevékenységét elláthatná. Összefogva a lakossággal, a szomszé- 23

24 dos önkormányzatokkal és rokonintézményekkel Európai Uniós pályázatok elnyerését tűztük ki célul az örökségvédelmi terveink megvalósítása érdekében. A különböző meglévő és létrehozandó turisztikai utak mentén új helytörténeti, néprajzi és természetvédelmi falusi gyűjteményeket szeretnénk kialakítani, valamint új turisztikai utak létrehozását kezdeményezzük a Muránia térségében. A már meglévő borútakat, kerékpárutakat és lovasutakat olyan hálózatba kívánjuk összekötni, amelyek mentén helytörténeti és néprajzi gyűjtemények, helyi érdekességek és turisztikai létesítmények érhetőek el. Azonban ezek sikeres üzemeltetéséhez széleskörű együttműködés és komoly népszerűsítés szükségeltetik. Most, hogy életbe lépett a schengeni egyezmény, mindenképpen szükséges mielőbb összekötni aszfaltos utakkal a határmenti falvakat, valamint Lenti- és Lendva-hegyet. Különösen fontos lenne a szőlőtermő térségben a szőlészet, borászat és a gyümölcstermesztés történetének bemutatása tájház formájában. Ám ezen tervek többsége nem valósítható meg a helyi kezdeményezés, a politikai tényezők és a szakintézmények vezetői összefogása, valamint sikeres, de tartalmas uniós pályázatok nélkül. Másoldalt pedig be kell ismernünk, hogy mindaddig nem végeztük el munkánkat, ameddig a Muránia térségében található oktatási intézményeknek megfelelő múzeumpedagógiai programokat nem tudunk nyújtani, ameddig a Muránia térségébe évente sok 10 ezer idelátogató vendéget nem tudjuk közösen és nagyon minőségesen tájékoztatni élvezhető kincseinkről és rávenni őket, hogy fogyasszanak abból valamit, és ameddig a várva várt autópályán közlekedő milliókat nem fogjuk korszerű technikával informálni meglátogatható értékeinkről. Irodalom: Bihar Mária Lendvai Kepe Zoltán 2003 Nagy Jó Uram a muravidéki magyarok között Dr. Bellon Tibor ( ). In: Muratáj I Lendva. Ferkov J. Mód L. Simon A. Szabó M Dobronakon 2006 szeptemberében nyitotta meg kapuit a helytörténeti gyűjtemény. In: Naptár A szlovéniai magyarok évkönyve Lendva. 24

25 Halász Albert 1994 Az alsólendvai sajtó és a néprajz Budapest. Kepéné Bihar Mária Lendvai Kepe Zoltán 2006 A hetési népi textilkultúra. Kultura hetiškega ljudskega tekstila. Lyndvamuseum 1. Lendava Lendva. Lendvai Kepe Zoltán 1998 a A néprajzkutatás gyakorlati nehézségei Muravidék magyarlakta területén. In: Muratáj I. Lendva b Radamos, a hetési néprajzi gyűjtemény állandó kiállítóhelye. In: Naptár A szlovéniai magyarok évkönyve Lendva Korona Múzeum. In: Muratáj II Lendva A muravidéki magyarság művelődési intézete a néprajztudomány szolgálatában 1994 és 2003 között. In: Muratáj Különkiadás Lendva A muravidéki magyarság múzeumalapítási kísérletei. In: Naptár A szlovéniai magyarok évkönyve Lendva a Lendva első állandó néprajzi kiállítása. In: Naptár A szlovéniai magyarok évkönyve Lendva b Tízéves a Kapornaki Helytörténeti és Néprajzi Gyűjtemény. In: Naptár A szlovéniai magyarok évkönyve Lendva a Kerecsényi Edit néprajzi munkássága Lendvavidéken. In: Zalai Múzeum 16. Zalaegerszeg b A lendvai Galéria Múzeum. In: Magyar Múzeumok 2007/ a Meščanstvo, tiskarstvo in dežnikarstvo Lendave. Obrtništvo Lendave I. Lendva polgárosodása, nyomdászata és ernyőgyártása. Lendva ipartörténete I. Lyndvamuseum 2. Szerk. Lendvai Kepe Zoltán. Lendava Lendva b A lendvai polgárság múzeuma. In: LINDUA 4/ Lendava

26 Nagy Zoltán 2005 Állandó néprajzi kiállítás Kapornakon. In: Benczik Gy. Göncz L. Kerman B. Nagy Z. Papp J. Pivar Tomšič E. N. Szabó M.: Hodos és Kapornak története. Zgodovina Hodoša in Krplivnika Lendva. Jegyzetek: 1 Pokrajinski muzej Murska Sobota 2 Lendvai Kepe Zoltán Lendvai Kepe Zoltán 2007 a Lendvai Kepe Zoltán 2006 a Bihar Mária Lendvai Kepe Zoltán Lendvai Kepe Zoltán Kepéné Bihar Mária Lendvai Kepe Zoltán Lendvai Kepe Zoltán Nagy Zoltán Lendvai Kepe Zoltán 2006 b Ferkov J. Mód L. Simon A. Szabó M Lendvai Kepe Zoltán 2008 b Halász Albert Lendvai Kepe Zoltán 2008 a. 26

27 Kepéné Bihar Mária Néprajzi kutatások a muravidéki magyarság körében Írásomban a muravidéki magyarság néprajzi kutatástörténetét szeretném áttekintő jelleggel bemutatni. Nem tudománytörténeti, hanem elsősorban kutatástörténeti bemutatásra törekedtem, így a térségünkben huzamosabb ideig terepmunkát végző és annak eredményeit publikáló kutatók munkásságára helyeztem a hangsúlyt. A muravidéki magyarság néprajzi megismerésének folyamatát igyekeztem szakaszokra bontani, annak tudatában, hogy ezek között természetesen nincsenek éles határok és sokszor párhuzamosan zajlanak egymás mellett. A muravidéki magyarság néprajzi kutatástörténete lényegében a Hetés és az Őrség valamint a Lendva-vidék néprajzi kutatástörténetéből tevődik össze. 1. szakasz A ma szlovéniainak vagy muravidékinek nevezett magyarság néprajzi kutatásának első szakasza a 19. század végén a déldunántúli, ezen belül is a dél-zalai területek és az Őrség etnográfiájának kutatásával forrt szorosan egybe. Elsőként Szántó Károly közölt rövidebb tanulmányt a Földrajzi Közleményekben Alsólendva és vidéke jellegzetességeiről, 1 majd Udvarhelyi Gyula A magyar írásmód című kötetben. 2 Szente Arnold pedig ban Lendva-vidék néprajza címmel jelentetett meg írást az Ethnographiában. 3 Az első időszak kutatói közül Bellosics Bálint és Gönczi Ferenc neve emelkedik ki. A Hetés szomszédságában született Bellosics Bálint alapos helyismeretének és széles körű tudományos érdeklődésének köszönhetően már az 1890-es évek elején sorra jelentette meg a Hetés népéletéről szóló igen gazdag tematikát felölelő dolgozatait. 4 Gönczi Ferenc pedig már az 1880-as években néprajzi gyűjtéseket végzett a nyugat-dunántúli térségben. Neki köszönhető a máig is felbecsülhetetlen forrásértéket hordozó, első monografikus jellegű néprajzi feldolgozás Hetésről, amely Göcsej s kapcsolatosan Hetés vidékének és népének összevontabb is- 27

28 mertetése címmel 1914-ben jelent meg Kaposváron. 5 Ehhez a szakaszhoz kapcsolva mindenképpen említést kell tennünk a zalai sajtóban megjelenő néprajzi témájú írásokról is. Az alsólendvai sajtó és a néprajz kapcsolatát Halász Albert kutatásaiból ismerhetjük szakasz A muravidéki magyarság néprajzi kutatásának második szakasza a Trianont, de különösen a II. világháborút követő időszakban igen sajátos mederbe terelődött, hiszen a mesterséges határokkal szétszabdalt, több államhoz tartozó Hetés, Őrség és Lendva-vidék vizsgálata számos nehézségbe ütközött. Egyfelől az új határok meghúzása után a vidéknek nem volt se saját néprajzkutatója, se tudományos intézménye. Az akkori Jugoszláviában pedig nem volt sem tanácsos, sem lehetséges a nemzetiségi területek vizsgálata. A jugoszláviai magyarságnak csak a Vajdaságban volt olyan szintű tudományossága, amely alkalmas lett volna a Muravidék kutatására is, de főként a nagy távolság ennek hosszú ideig teljesen gátat vetett. A szlovén kutatók pedig főként a nyelvismeret hiányában nem a nemzetiségi, hanem a saját területük kutatásával foglalkoztak. Így azt mondhatjuk, hogy az 1920-as évektől egészen az 1960-as évekig lényegében szüneteltek a kutatások szakasz A kutatások harmadik szakasza a Jugoszláviában 1956-tal bekövetkező politikai enyhülési folyamat következtében indulhatott meg. Ebben mérföldkövet jelentett, hogy 1958-ban megjelenhetett a szlovéniai magyarság hetilapja, a Népújság. Itt már lehetőség nyílt kisebb, népéletre vonatkozó cikkek megjelentetésére is. A publikálási lehetőség tovább bővült, amikor ban évente egy alkalommal kiadásra került a mai napig élő Naptár című évkönyv. Erre a korszakra főként az volt jellemző, hogy a néprajzi és helytörténeti kutatásokkal, a vidéknek hivatásos néprajzkutatója és múzeuma nem lévén, a lokálpatrióta értelmiségiek, főként tanárok, újságírók kezdtek foglalkozni. Itt Varga Sándor, Pivar Ella, Kercsmár Rózsa, Szúnyog Sándor, Szabó Mária és Pozsonec Mária nevét kell megemlítenünk, valamint 28

29 más tudományterületekről Varga József nyelvész, Bencze Lajos irodalomtörténész és Göncz László történész munkásságát ben hosszú szünet után elsőként látott napvilágot Varga Sándor és Pivar Ella tollából a Dobronak, Göntérháza és Kót helytörténete című munka. 9 Ezek a szűk esztendők olyan lelkes és elhívatott amatőr kutatói gárdát neveltek ki, amelynek hatása máig igen erős. Különösen úgy, hogy az 1993-ban létesült lendvai Magyar Nemzetiségi Művelődési Intézet a későbbiekben felkarolta a helytörténeti és néprajzi kutatásokat és jelentős kiadói tevékenységbe kezdett augusztusában Penavin Olga vajdasági magyar néprajzkutató végezett nyelvjárási kutatásokat Lendva-vidéken. A Végh József Őrségi és hetési nyelvatlaszából 11 kimaradt 20 határon túli, muravidéki, akkor még Jugoszláviához tartozó magyar település nyelvjárását vizsgálta. Penavin Olga munkáját a Magyar Nyelvtudományi Társaság 1966-ban adta ki A jugoszláviai Muravidék magyar tájnyelvi atlasza címmel. 12 Penavin Olga itt gyűjtött folklóranyagát, főként a népmeséket később más írásaiban is publikálta. 13 Az 1960-as években, az akkoriban alakult Muraszombati Területi Múzeum figyelme a Muravidék magyarok lakta területére is irányult, mélyrehatóbb vizsgálatokat azonban nem végeztek. Kutatóik közül Koren Vlasta munkássága emelkedik ki, aki a reprezentatív tárgyak gyűjtése mellett néhány cikket is publikált a Naptárban, egyebek között a vízimolnárság és a szőlészet témakörében. 14 Az 1970-es években a Göcseji Múzeum igazgatója, Szentmihályi Imre volt az, aki a Hetés kiterjedésére vonatkozó minden addigi megállapítást összegzett és ebben figyelmet fordított az akkor még határon túli területekre is. Kutatásait az 1977-ben megjelent A történeti Hetés, 15 valamint Hetés és Lendva-vidék néprajzi sajátosságai 16 című munkáiban hozta nyilvánosságra. 4. szakasz Az 1980-as évek végén új fejezet kezdődhetett a szlovéniai magyarság kutatásában is. Ekkor a hazai lokálpatrióta kutatók mellé felsorakoztak a magyarországi néprajzkutatók is, akik nemcsak úgy, mint eddig egy-egy alkalommal, eseti jelleggel, hanem szervezettebb formában és rendszeresebben kutatásokat 29

30 végeztek a muravidéki magyarság körében. Itt elsősorban Kerecsényi Editnek, a nagykanizsai Thúry György Múzeum nyugalmazott igazgatójának a munkásságát és a Szegedi Tudományegyetem Néprajz Tanszéke kutatócsoportjának vizsgálatait kell megemlítenünk. Kerecsényi Edit néprajzi tevékenysége Lendvavidéken 1988-ban kezdődött. 17 Munkásságát lényegében ig tudta kifejteni, ezen termékeny egy évtized alatt az óriási muzeológiai munka mellett folyamatos terepmunkát és levéltári kutatásokat végzett. Több publikációja is született vidékünk fazekasságáról, 18 a kivándorlás társadalomnéprajzáról, 19 de főként a textilkultúra és a viselettörténet 20 témakörében ben vette kezdetét a Szegedi Tudományegyetem Néprajz Tanszéke és tanszékvezetője Dr. Bellon Tibor, 22 valamint a lendvai Magyar Nemzetiségi Művelődési Intézet együttműködésének köszönhetően a Muravidéki Magyar Néprajzi Táborok sora. 23 A Tanár Úr által vezetett 8 néprajzi tábornak köszönhetően a hallgatók több ezer néprajzi tárgyat gyűjtöttek össze és leltároztak be, valamint több helytörténeti gyűjtemény létrehozásában, illetve megalapozásában közreműködtek. 24 Emellett terepmunkájuk eredményeit is publikálták, aminek a muravidéki folyóiratok mellett a Szegedi Egyetem folyóirata, a Néprajz és Nyelvtudomány is helyet adott. 25 A lendvai Magyar Nemzetiségi Művelődési Intézet kiadásában és Bellon Tibor szerkesztésében 2001-ben jelent meg a vidék nevezetes naiv festőjének, Göncz Jánosnak a könyve Gyermekkorom faluja címmel ben pedig két egykori tanítványának, Mód Lászlónak és Simon Andrásnak került kiadásra műve a szőlő és bor ünnepeiről Lendva-vidéken A hajtástól az újborig címmel. 27 A Tanár Úr 2002-ben bekövetkezett halála után is folytatódott az együttműködés. Ekkora már az egykori hallgatókból elismert szakemberek lettek. Közülük Ferkov Jakab, Mód László, Simon András és Szabó Magda vállalta a 2003-ban Dobronakon útjára induló Őseink nyomában elnevezésű helytörténeti és néprajzi kutatótábor szakmai vezetését. Ennek hozadékaként ban nyitotta meg kapuit a Dobronaki György Ház is, ami magában foglal egy helytörténeti és néprajzi gyűjteményt. 28 Ezen időszakra a lendvai Magyar Nemzetiségi Művelődési Intézet könyvkiadási tevékenysége is megerősödött olyan mértékben, hogy több néprajzi témájú könyv, paraszti önéletírás, visszaemlékezés, falukrónika kiadására is vállalkoztak

31 A Kapornaki Helytörténeti és Néprajzi Gyűjtemény kapcsán meg kell még említenünk Nagy Zoltánt, a körmendi múzeum igazgatóját is, aki néprajzi és történeti kutatásaival szakmailag segített megalapozni ezen gyűjtemény létrejöttét szakasz Ezen szakasz jellemzője, hogy úgymond saját, helyben élő és működő néprajzkutatókhoz jutott a Muravidék, akiknek nem jelent gondot a távolság, hogy kutatási terepüket megközelítsék. Ezáltal megszűnt az esetlegesség és esetiség, ami többször jellemezte az előző kutatásokat. A legújabb, az előzőtől élesen semmiképpen sem elkülöníthető korszak lényegében azzal vette kezdetét, hogy Halász Albert, az Eötvös Lóránd Tudományegyetem magyar és néprajz szakán megszerzett diplomái után 1994-ben hazatért és ezzel a muravidéki magyarság saját köreiből kikerült néprajzkutatóval gyarapodott. Még ebben az évben megjelent Az alsólendvai sajtó és néprajz című néprajzi és sajtótörténeti munkája. 31 Az 1990-es években pedig amellett, hogy publikált a szaklapokban, több néprajzi témájú cikkét közölte a Népújság, a Naptár és a Muratáj ben védte meg doktori disszertációját, amelynek anyaga még ebben az évben kiadásra is került Jeles napok, népi ünnepek a Muravidéken címmel. 32 Ez a korszak azzal folytatódott, hogy 2004-ben a Szegedi Tudományegyetem Néprajz Tanszékén diplomát szerzett Lendvai Kepe Zoltán, aki néprajzkutató feleségével szintén hazaköltözött Lendvára. Lendvai Kepe Zoltán jelenleg a Lendvai Galéria és Múzeum néprajzkutató muzeológusa és doktorandusz. Egyetemi szakdolgozatát a Hetés településnéprajzából írta, 33 amelynek egyes részei 2007 végén Boldogulás Hetésben címmel könyv formájában is megjelentek ban Lyndvamuseum címmel útjára indította a lendvai múzeum tudományos folyóiratát, amelynek első kötete Hetési népi textilkultúra címmel jelent meg, az általa rendezett kiállítás vezetőjeként óta heti rendszerességgel megjelenő néprajzi ismeretterjesztő sorozat szerzője a Népújságban, amelynek társszerzője Kepéné Bihar Mária. Lendvai Kepe Zoltán a múzeumban néprajzi szakkönyvtár, adattár, fotó- és DVD-tár létrehozásával igyekszik megalapozni a jövőbeni néprajzi és antropológiai kutatások sikerességét. A fotótár már most több ezer fotót tartalmaz, amelyek főként a vidék 31

32 pincehegyi építészetének és népi vallásosságának kutatásához nyújtanak segítséget. 36 Kepéné Bihar Mária néprajzi kutatási területei pedig elsősorban a népi vallásosság, 37 a társadalom néprajz 38 és a népművészet 39 köréből kerülnek ki. A kutatók napjainkban a muravidéki magyarsággal kapcsolatos publikációikat az anyaországi és nemzetközi tudományos és művészeti folyóiratok mellett a helyi kiadású Népújság, Naptár, Lendvai Füzetek, Muratáj, Lyndvamuseum, Lindua folyóiratokban hozhatják nyilvánosságra. 40 Emellett a modern kor technikai eszközeit és kifejezés módjait is használhatjuk, hiszen a Szlovén Rádió és Televízió Lendvai Stúdiója és a Muravidéki Magyar Rádió is állandóan igényt tartanak néprajzi ismeretterjesztő műsorok és dokumentumfilmek készítésére, amellyel meg is bízzák a helyi néprajzkutatókat. Az említett kutatók közül Pivar Ella, Halász Albert, Lendvai Kepe Zoltán és Kepéné Bihar Mária foglalkoznak néprajzi filmezéssel. A jelen taglalása után óhatatlan, hogy ne tekintsünk a jövőbe, és ne vessünk számot azzal, hogy milyen feladatok várnak még ránk, vagyis milyen lesz majd a muravidéki magyarság néprajzi kutatásának következő korszaka? Lényegében a kutatástörténetet, a szőlészet-borászatot, a településnéprajzot, a textilés viseletkultúrát, a jeles napokhoz kötődő népszokások világának kutatását leszámítva óriási hiányosságok mutatkoznak a gyűjtögetés, a földművelés, az állattartás, halászat, vadászat, méhészet néprajzi vizsgálatának területén. Nem született még átfogóbb jellegű társadalom néprajzi munka. A népi építészet kutatása is fehérfoltszerűnek mondható. Foglalkoznunk kellene a kézművesség kutatásával, a népi táplálkozással is. Nagy adósságunk az emberélet fordulóihoz kötődő szokásoknak, a népköltészetnek, a népi gyógyászatnak és a népi vallásosságnak a kutatása. Ugyancsak nagy szükség volna a népzene és a néptánc gyűjtésére is, nem is beszélve a jelenkutatásról és az antropológiai szemléletű vizsgálatokról. A szlovénai magyarság néprajzának vizsgálatát tekintve a kutatókra hatalmas munka vár, számos még alig kutatott területet, témát kell sorravennünk, hogy újra megbecsülést szerezzünk vidékünknek mind a tudományos világ előtt, mind az egyre nyítottabbá váló európai közgondolkodásban. S mi más lehetne erre alkalmasabb, mint Gönczi Ferenc nyomdokait követve egy újabb nagy, az egész tájegységet minél teljesebben bemutató 32