Rudolf Steiner. Mit csinál az angyal asztráltestünkben. (Was tut der Engel in unserem Astralleib) Zürich, 1918 október 9. Fordító ismeretlen

Átírás

1 Rudolf Steiner Mit csinál az angyal asztráltestünkben (Was tut der Engel in unserem Astralleib) Zürich, 1918 október 9. Fordító ismeretlen A szellem antropozófiai megértése nem szabad, hogy csupán elméleti világnézet maradjon, élettartalommá, életerővé kell válnia. Ha képesek vagyunk ezt az antropozófiai világnézetet úgy megérteni, hogy az valóban életre kel bennünk, csak akkor fogja igazán betölteni feladatát. Azáltal, hogy lelkileg egyesülünk az antropozófiai világfelfogással, bizonyos fokig őrzőivé válunk meghatározott és fontos emberfejlődési folyamatoknak. A valamilyen világnézetre törekvő emberek meg vannak győződve arról, hogy a gondolatok és az elképzelések a világösszefüggésben nem játszanak szerepet, és nincs helyük a kozmoszban, csak az emberi lélekben. Akiknek ez a világnézetük, úgy vélik, hogy a gondolatok és elképzelések mint ideák - csak annyiban válnak a világ részévé, amennyiben az emberek ezeket a világban tettekre váltják. Az antropozófiai világnézet feltételezi: tisztában vagyunk azzal, hogy gondolataink és elképzeléseink más módon is valóra válhatnak, nem csak azáltal, hogy azokat tettek formájában megvalósítjuk a fizikai világban. Az antropozófusnak tudnia kell azt, hogy ez létszükséglet, vagyis részt kell vennie "az idők jeleinek" felismerésében. A világfejlődésben sok minden történik. Az embemek, különösen a mai idők emberének, kötelessége megérteni, hogy mi megy végbe abban a világfejlődéshen, amelyben ő maga is részt vesz. Mindenki tudja, hogy ha az egyes ember fej lődését nézzük, nem csak az őt körülvevő külső tényekre kell tekintette 1 lennünk. Gondoljuk csak el: a külső körülmények, az éppen most történő események egyformán körülveszik az öt, tíz, húsz, harminc, ötven és hetven éves embereket, de a normális ember nem fogja azt kívánni, hogy a különböző korúak ezekre az eseményekre egyformán reagáljanak. Az egyéni fejlődési fok figyelembevételével lehet csak meghatározni, hogyan reagáljon az ember a külső körülményekre. Az egyes embernél ezt mindenki elismeri. De ahogyan az egyes ember bizonyos fejlődésen megy keresztül, és erői különbözőek a gyermekkorban, a középkorban és az öregkorban, ugyanúgy az emberiség fejlődése folyamán is változnak az erők. Ha nem vesszük észre, hogy az ember más a Xx. században, mint amilyen a XV. században volt - a Golgotai Misztérium idejéről nem is beszélve - nem vagyunk elég éberek. Korunkban a legnagyobb tévedéseknek és bonyodalmaknak a forrása, hogy nem akarják figyelembe venni, amit most mondtam, és azt hiszik, lehet elvontan az emberről vagy az emberiségről beszélni, és nem kell figyelembe venni, hogy az emberiség is egy fejlődési folyamaton megy keresztül. Feltehetjük a kérdést: hogyan lehet jobban belátni ezekbe a dolgokba? A görög-latin kortól a Kr.e. VIlI. századtól kb. a Kr.u. XV. századig terjedő időszakot az értelmi lélek korának nevezzük, ettől kezdve pedig a tudati lélek korának. Ezzel lényegében jellemeztük azt a fejlődési fokot, ahol az emberiség a mi időnkben áll, és megtudtuk azt is, hogya XV. századtól a 3. évezred kezdetéig a tudati lélek a legfőbb erő, amellyel számolni lehet az emberiség fejlődésének folyamatában. Az igazi szellemtudományban azonban nem szabad megállnunk az általánosításnál vagy az elvont

2 gondolatoknál, arra kell törekednünk, hogy konkrét tényekkel foglalkozzunk. Az absztrakciók csak akkor jók, ha kíváncsiságunkat akarjuk kielégíteni. Ha a szellemtudományt élettartalommá, életerővé akarjuk tenni, akkor komolyabbaknak kell lennünk, nem csupán kíváncsiaknak, és nem állhatunk meg a puszta absztrakcióknál. Nagyon helyes és fontos, ha tudjuk, hogy a tudati lélek korszakában élünk, és hogyelsősorban ennek kialakításával kell foglalkoznunk, de ne álljunk meg ezen a ponton. Ha előbbre akarunk jutni, akkor mindenek előtt az ember lényét kell jobban szemügyre vennünk. A mai ember a szellemtudomány szerint négy tagra osztható, az éntől az asztráltesten és étertesten keresztül a fizikai testig. Az emberi természet e négy tagjából csak az én az, amelyben lelkileg és szellemileg élünk és cselekszünk. Az ént a Föld-fejlődés folyamán kaptuk, a Formaszellemek (Exusiai) vezetése alatt fejlődött ki bennünk. Ami tudatunkba jut, az lényegében az én által kerül oda, és ha az én nem úgy fejlődik, hogy kapcsolatban marad a külső világgal, tudatunk épp oly csekély lesz, mint az alvás és felébredés között. Az én köt össze bennünket környezetünkkel. Az asztráltestet a Hold-fejlődés alatt kaptuk, amely a Föld-fejlődést megelőzte. Az étertest a még korábbi Nap-fejlődésből származik, és a fizikai test a fejlődés legelső stádiumában, a Szaturnusz-korban alakult ki. Ha ezeknek a tagoknak a leírását a "Titkos tudomány" című könyvemben tanulmányozzák, láthatják, milyen bonyolult módon jött létre az, ami ennek a négy tagnak az összekapcsolása által létrejött, vagyis a mai ember. Az ott leírt tényekből kiviláglik, hogy az ember három burkán a hierarchiák valamennyien közreműködtek, s hogy ami fizikai, éter- és asztráltestként körülvesz bennünket, végtelenül bonyolult képződmény. A hierarchiák azonban nem csak megalkották ezeket a burkokat, hanem még mindig ezekben dolgoznak! Aki azt hiszi, hogy az ember csupán csont, vér és hús összessége, amelyet a természettudomány, a fiziológia, a biológia és az anatómia ír le, az nem érti meg az emberi szervezetet. Ha ezeket az emberi burkokat valóban tanulmányozzuk, akkor látjuk csak igazán, hogyan működnek bennük együttesen a magasabb hierarchiák tervszerűen és bölcsen - anélkül, hogy erről tudomásunk volna. Abból a rövid leírásból, amelyet a magasabb hierarchiák szellemeinek együttműködéséről adtam a "Titkos tudomány"-ban, látható, milyen bonyolult lehet ez részleteiben. De ha meg akarjuk érteni az emberi lényt, egyre konkrétebben kell foglalkoznunk ezekkel a részletekkel. Ezen a téren azonban nagyon nehéz konkrét kérdéseket feltenni. Gondoljuk csak el, hogy valaki azt kérdezné: mit csinálnak az emberiség jelenlegi fejlődési folyamatában, most 1918-ban a Szeráfok és a Dynamis szellemei az emberi étertestben? Mert ezt a kérdést ugyanúgy fel lehet tenni, mint azt, hogy éppen most esik-e az eső Luganoban, vagy sem. Egyik kérdésre sem lehet csupán gondolkodással, elméletileg válaszolni, hanem csak úgy, ha figyelembe vesszük a tényeket. Ha meg akarjuk tudni, esik-e most Luganoban, tudakozódnunk kell, táviratilag vagy más módon. Ugyanígy kell megvizsgálnunk a tényeket, ha választ akarunk kapni arra kérdésre, hogy mit csinálnak most a mi időnkben a Bölcsesség szellemei vagy a Trónok az emberi étertestben. Ez a kérdés azonban annyira bonyolult, hogy csak érinteni lehet azokat a területeket, amelyekkel a kérdés összefügg. Gondoskodtak arról, hogy az ember ne akarjon növekvő szárnyaival túl hamar az égig repülni, s ezáltal a megismerés utáni törekvésében ne váljon büszkévé és öntelté. A hozzánk közelfekvő dolgokban tudunk tisztán látni, és ezek érintenek igazán bennünket. De ezeket kell is, hogy tisztán lássuk, ha nem akarjuk átaludni fejlődésünket, a fejlődésnek ezt a szakaszát. Ezért olyan kérdéssel szeretnénk foglalkozni, amely nem oly bizonytalan - habár ugyan konkrét - mint az, hogy mit csinálnak a Dynamis szellemek és a Trónok a mai étertestünkben. Ez a másik kérdés, amely nem annyira elvont, sőt a mai embert éppen hogy közelről érinti, a következő:

3 mit csinálnak az angyalok, az emberhez legközelebb álló lények, a jelen korban az emberi asztráltestben? Az asztráltest az embemek az a tagja, amely a legközelebb áll az énhez. Remélhető ezért, hogy a válasz nem lesz érdektelen számunkra. Az angyalok a hozzánk legközelebb álló hierarchia. Szerény kérdést teszünk fel tehát, s majd látni fogjuk, hogyan lehet megválaszolni ezt a kérdést: mit Az angyalok szándéka szerint tehát a jövőben változások lesznek, nevezetesen olyan változások, hogy sem elméletileg, sem gyakorlatilag a jövőben ne láthassunk embertársainkban csupán magasabbrendű állatot, hanem hogy azzal az érzésselléphessünk minden embertársunk elé: "Ebben az emberben érezhető valami isteni szikra, ami a hús és vér által nyilvánul meg." Az embert megfelelő komolysággal, erővel és mély belátással a szellemi világ képmásaként elfogadni, ez az az impulzus, amit az angyalok ezekben az ábrákban kifejezésre juttatnak. Ha ez megvalósul, annak határozott következménye lesz. A jövőben az emberekben a szabad vallásos érzés azon fog alapulni, hogy minden emberben az istenség képmását fogjuk felismerni, nem csak elméletben, hanem a gyakorlatban is. Akkor nem lesz szükség semmiféle vallási kötelezettségre, mert az emberek közötti érintkezés vallásos aktusként, szentségként fog lejátszódni, és senkinek sem lesz szüksége templomra és más külső formákra a fizikai életben, hogy vallásos életét fenn tudja tartani. Ha a templom meg akarja értetni magát, csak az lehet a célja, hogy szükségtelenné válj on, mert az egész lét a szellemet fogja kifejezni. Ez az alapvető impulzus az angyalok munkájában: teljes vallási szabadságot létrehozni az emberiségben. Van azonban egy harmadik céljuk is: lehetővé tenni az ember számára, hogy gondolkodása révén jusson a szellemihez, lépje át az akadályokat, és a gondolkodás utján átélje a szellem valóságát. Szellemtudomány a szellem számára, vallási szabadság a léleknek és testvériség a testnek. Ez hangzik túlvilági harmóniaként az angyalok munkája következtében emberi asztráltestekben. Öntudatunkat kell csak magasabb fokra emelnünk, és akkor fogjuk tudni beleélni magunkat abba a gyönyörű munkába, amit az angyalok végeznek az emberi asztráltestben. Mi a tudati lélek korszakában élünk, és ebben az időben az angyalok az emberi asztráltestben dolgoznak, úgy, ahogy azt leírtam. Fokozatosan kell, hogy ezt az emberek éber tudattal megértsék. Ez az emberi fejlődés folyamatának része. Hogyan lehet mindezt állítani, hol bonyolódik le ez munka? Manapság még csak az alvó emberben, az elalvás és a felébredés közötti állapotban, valamint az ébredés állapotában. Sokszor említettem már, hogy az emberek, annak ellenére, hogy ébren vannak, életük legfontosabb pillanatait átalusszák. Aki ma öntudatosan él, az sok-sok ilyen alvó embert találhat. Ezek nem törődnek azzal, hogy mi történik a világban, minden érdeklődés, törődés és kötöttség nélkül élnek. A nagy és fontos világesemények úgy suhannak el mellettük észrevétlenül, mint az alvó ember mellett az, ami a városban történik, holott ők látszólag ébren vannak. Viszont éppen akkor, amikor ébren átalszunk valami fontosat, akkor látható az asztráltestben az angyaloknak ez a fontos munkája, függetlenül attól, hogy erről tudomást akarunk-e venni, vagy nem. Az ilyen dolgok gyakran úgy játszódnak le, hogy rejtélyesnek és ellentmondásosnak látszanak. Az ilyen embert gyakran nem tartjuk méltónak arra, hogy ilyen vagy olyan módon kapcsolatba lépjen a szellemi világgal. A valóságban azonban az illető ebben az inkamációjában csupán egy álomszuszék, aki mindent átalszik, ami körülötte történik, de asztráltestében az angyali lények egyike működik az emberi jövő érdekében. Az angyalok használják az asztráltestet, és ezt meg is lehet rajta figyelni.

4 A fontos azonban éppen az volna, hogy az ilyesmi belekerüljön az emberi tudatba. A tudati léleknek fel kell emelkednie abba a magasságba, ahol meg tudja érteni azt, amit csak így lehet megismerni. Mindezek után meg fogják tudni érteni, hogy felhívom a figyelmüket arra, hogy a tudati lélek korszaka egy meghatározott esemény felé törekszik, és mivel a tudati lélekről van szó, az emberektől fog függni, hogy ez az esemény az emberi fejlődés folyamatában hogyan fog lejátszódni. Ez az esemény jöhet egy évszázaddal előbb vagy később, de az emberi fejlődés folyamán kell bekövetkeznie. Ezt az eseményt a következő módon lehet jellemezni: az emberek egyedül a tudati lélek révén, a tudatos gondolkodás révén kell hogy eljussanak arra a szintre, hogy látni tudják, amit az angyal az előkészítés érdekében tesz. Amit a szellemtudomány tanít, annak gyakorlati életbölcsességgé kell válnia, olyan életbölcsességgé, amely azt a meggyőződést sugározza, hogy saját bölcsességünk révén ébredhetünk tudatára annak, amit az angyalok akarnak. A szabadság tekintetében azonban az ember annyira előrehaladott, hogy teljesen tőlünk függ, átalusszuk-e ezt a bizonyos eseményt, vagy teljes tudattallépünk elébe. Mit jelent számunkra az: teljesen tudatosan lépni elébe? Valójában nem kellene egyebet tennünk, mint a szellemtudományt tanulmányozni, ez tehető manapság. Ha emellett még mindenféle meditációt is végzünk, ha figyelembe vessük még mindazt, amit a "Hogyan juthatunk a magasabb világok megismeréséhez?" című könyvemben leírtam, ezzel elősegíthetjük a dolgot. De a legszükségesebb már akkor megtörténik, ha tanulmányozzuk a szellemtudományt és azt tudatosan megértjük. Látnoki képesség nélkül is lehet ma már a szellemtudományt tanulmányozni, ez mindenki számára lehetséges, hacsak nem gördít saját útjába előítéleteket. És ha az emberek a szellemtudományt alaposabban tanulmányozzák, ha magukévá teszik a fogalmakat és eszméket, akkor olyan éber lesz a tudatuk, hogy a határozott eseményeket nem fogják átaludni, hanem éberen fogják azokat átélni. Ezeket az élményeket még pontosabban is jellemezhetjük, mert tudni azt, amit az angyal tesz, tulajdonképpen csak előkészület. A fő dolog az, hogy egy bizonyos időpontban, amely az emberek magatartásától függ - ez előbb lesz, vagy később, legrosszabb esetben nem fog bekövetkezni, bár be kellene hogy következzen - az emberiség számára hármas lehetőség adódik az angyalok jóvoltából. Az első az, hogy hogyan lehet az emberi természet mélyebb rétegeit megismerni. El fog érkezni egy időpont, amelyben az angyalok a szellemi világból impulzust adnak az emberiségnek, hogy ne aludja át ezt az időszakot. Ezáltal mélyebb érdeklődést fognak tanúsítani minden ember irányában, mint amilyenre ma hajlandók vagyunk. Ez az embertársaink iránti fokozott érdeklődés nem valami szubjektív, kényelmes érzés lesz, amilyet szeretnénk, hanem kapunk egy lökést, amellyel a szellemi világ határozott titkot közöl az emberiséggel arra vonatkozóan, hogy milyen is a másik ember. Itt egészen konkrét dologra gondolok, nem a képzeletnek valamilyen játékára, az emberek tapasztalni fogják, hogy minden emberi lényben valami érdekeini fogja őket. Ezt elsősorban a szociális élet fogja létrehozni. A második az lesz, hogy az angyal a szellemi világból megcáfolhatatlanul megmutatja az embemek, hogy a Krisztus-impulzus minden egyéb mellett még a teljes vallásszabadságot is lehetővé teszi, és hogy csak az az igazi kereszténység, amely teljes vallási szabadságot hoz létre. A harmadik pedig a szellemi világ természetébe való betekintés. Ennek az eseménynek kell az emberi tudati lélekkel határozott viszonyba lépnie. Az emberiség fejlődésében egy lépés lesz ez a jövő felé. Ezen dolgozik az angyal azáltal, hogy az emberi asztráltestben képeket hoz létre.

5 Ez az eljövendő esemény azonban már most bele van építve az emberi akaratba. Az emberek sokat mulaszthatnak és mulasztanak is manapság abból, ami az említett időpontban éber átéléshez vezethetne. Tudjuk azonban, hogyavilágfejlődésen másfajta lények is működnek, akiknek az az érdeke, hogy az embert letérítsék útjáról - ezek az ahrimáni és luciferi lények. Amiről az előbb beszéltem, az az ember isteni fejlődése. Ha az ember teljesen a való természetének engedné át magát, fel kellene hogy ismerje azt, amit az angyal az asztráltestében kifejleszt, de a luciferi fejlődés arra irányul, hogy az embert megakadályozza abban, hogy az angyali hierarchia munkájába bepillantást nyerj en. A luciferi lények ezt a következő módon teszik: az emberi szabad akaratot akadályozzák. Megpróbálják elsötétíteni a szabad akaratot úgy, hogy az embert jó lénnyé formálják ugyan, de minden szabad akarat nélkül. Lucifer tulajdonképpen ebből a szempontból a jót akarja az emberben, a szellemit akarja, de úgy, hogy az ember bizonyos mértékben automatikusan jusson el a látnoki képességhez, el akarja venni az emberi szabad akaratot, a gonoszsághoz való lehetőséget. A luciferi lények úgy szeretnék az embert átalakítani, hogy a szellemiből cselekedjen, de csak másolja a szellemit szabad akarat nélkül. Az embert automatává akarják alakítani. Ez összefügg bizonyos fejlődési titkokkal. Amint tudjuk, a luciferi lények visszamaradtak az előző fejlődési fokon, és ezáltal a jelenlegi fejlődésbe idegenszerűséget hoztak. A luciferi lényeknek érdekében áll az embert úgy befolyásolni, hogy ne jusson el a szabad akarathoz, mert ők maguk sem érték el a szabad akaratot. A szabad akaratot csak a Földön lehet elérni, ők azonban nem akarnak a Földdel semmiféle közösséget, csak a Szaturnusz-, a Nap- és a Hold-fejlődést akarják, meg akarnak állni ezeknél, és a Földdel semmiféle kapcsolatba nem akarnak kerülni. Ezek a luciferi lények tulajdonképpen gyűlölik az emberi szabad akaratot. Magas szellemi fokon működnek, de automaták módjára cselekszenek - ez igen fontos - és az embereket is a maguk szintjére akarják emelni. Automatává akarják tenni az embert, de szellemi automatává. Ezáltal az a veszély áll fenn, hogy ha az ember, még mielőtt a tudati lélek teljes birtokába jutna, automatikus lénnyé válik, akkor átalussza azt az időszakot, amelynek be kell következnie - ahogyan azt az előbb leírtam. Ez ellen azonban az ahrimáni lények is működnek. Ők nem szellemivé akarják az embert formálni, hanem arra törekszenek, hogy kiöljék belőle azt a tudatot, hogy ő szellemi lény. Azt akarják elhitetni az emberrel, hogy ő csupán egy tökéletesen kialakított állat. Ahrimán tulajdonképpen a materialista darwinizmus nagy mestere, és a földi fejlődési folyamatban mindazoknak a technikai és gyakorlati tevékenységeknek is a nagy tanítója, amelyek csak a külső fizikai életet engedik érvényre jutni, azt az életteret, amely bár kifinomult módon ugyan, de állati mintára csupán az ember étvágyát, szomját és egyéb szükségleteit elégíti ki. Az ahrimáni lények a mi időnkben arra törekednek, hogy elsötétítsék és kiöljék az emberből annak tudatát, hogy ő képmása az istenségnek, és hogy mindenfajta rafinált tudományos eszközzel megakadályozzák a tudati lélek felé való közeledését. A korábbi időszakokban az ahrimáni lényeknek nem sikerült volna a valóságot pusztán elméletek révén az emberek előtt eltakarni. Miért? A görög-latin korszakban, de még inkább a régi időkben, amikor az ember még rendelkezett atavisztikus képi látásmóddal, mindegy volt, hogy hogyan gondolkodik, mert akkor még ezeken a képeken keresztül belelátott a szellemi világokba. Amit Ahrimán az állatokhoz való viszonyáról közölt volna vele, az nem változtatott volna az életmódján. A gondolkodás csak az Atlantisz utáni ötödik korszakban, a mi időkorszakunkban, a XV. század óta erősödött meg. Csak azóta alkalmas a gondolkodás arra, hogy a tudati lelket bevigye a szellemi világba, de arra is, hogy oda bejuthasson. Csak most éljük át azt az időt, amikor egy elmélet, egy tudomány tudatosan megfosztja az embert isteniségétől és az istenség tapasztalatától. Ez csak a tudati lélek idejében lehetséges. Ezért igyekeznek az ahrimáni szellemek olyan tant terjeszteni, amely az ember isteni eredetét elhomályosítja. A normális isteni emberfejlődési úttal ellentétes folyamatból ismerhetjük fel, hogy hogyan

6 viselkedjünk az életben, hogy ne aludjuk át azt, ami megnyilatkozásként lép majd be a fejlődési folyamatba. Máskülönben nagy veszély fenyeget, és az ember fel kell hogy figyelj en erre a veszélyre, különben e fontos esemény helyett, amely az elkövetkezendő fejlődés folyamán nagy erővel kell hogy belépj en, az fog bekövetkezni, ami a további fejlődésre nézve nagyon veszélyes lehet. Bizonyos szellemi lények az ember révén érik el fejlődésüket, amennyiben az ember velük együtt fejlődik. Az angyalok, akik az ember asztráltestében képeket hoznak létre, nem játékból teszik ezt, hanem azért, hogy ezzel valamit elérjenek. De amit el kell érniük, annak az egész emberiségben kell létrejönnie, mert minden csak játékká válna, ha az emberiség, miután elérte a tudati lélek fokát, az egész dolgot figyelmen kívül hagyná. Az egész csak játék lenne, az angyalok csak játszanának az emberi asztráltestben. Ez csak azáltal válik komollyá, hogy magában az emberben válik valósággá. Látható ebből, hogy az angyalok munkája mindent tekintetbe véve igen komoly munka. Képzeljük el, mi történne a lét hátterében, ha az emberek álmatagsága az angyalok működését játékká tenné. És ha ez mégis megtörténne? Ha a földi emberiség kitartana amellett, hogy a jövendő legfontosabb szellemi eseményét átaludja? Ha mondjuk átaludnánk a vallási szabadságra vonatkozó eseményt, ha átaludnánk a Golgotai Misztérium megismétlődését az étri világban, az éteri Krisztus megjelenését, amelyről már sokat beszéltem, vagy más eseményeket aludnánk át, akkor azt, amit az angyalok az emberi asztráltestben létrehozott képekkel el akarnak érni, más utakon kellene elérniük. És ha az emberek megakadályozzák azt, aminek az asztráltest éber állapotában kell megtörténnie, akkor ezt az angyaloknak az alsóbb emberi testekben kell megvalósítaniuk. Tehát amit az emberek éber állapotukban átalusznak, azt az angyalok az ágyban fekvő és valóban alvó ember fizikai és étertestében érhetik csak el. Az alvó ember fizikai és étertestében keresnék meg azt az erőt, amellyel elérhetik céljukat, akkor, amikor az emberek - holott ébren kellene lenniük énjükkel és asztráltestükkel kint vannak a fizikai és étertestükből. Ez a tudati lélek korszakában nagy veszélyt jelentene, és meg is történhet, ha az emberek a 3. évezred kezdete előtt nem fordulnak a szellemi élet felé. A 3. évezredig, amely 2000-ben kezdődik, már csak rövid idő van hátra. Előfordulhat, hogy az angyaloknak működési területüket ki kell majd vonniuk az emberi asztráltestből és az étertestbe kell helyezniük, hogy tervüket meg tudják valósítani. De az ember akkor ebben nem venne részt. Az étertest lenne bevonva, az ember igazi énje nem venne részt, mert ha éber állapotban jelen lenne, megakadályozná ezt a munkát. Minderről most csak általánosságban beszéltem. De vajon mi lenne a következménye annak, ha az angyalok ezt a munkát valóban az alvó ember fizikai és étertestében kellene hogy elvégezzék? Ezáltal az emberi fejlődési folyamatban kétségkívül egy hármas esemény következne be. Először is az alvó emberben - tehát akkor, amikor énje és asztrálteste nincs jelen - történne valami, amit felébredéskor ott találna, de mivel ez nem a saját szabad akarata révén ment végbe, ösztönné válna benne, nem lenne tudatos, és ezáltal válna ártalmassá. Ezzel az a veszély fenyegetne, hogy bizonyos ösztönös megismerés következne be a születés és a fogamzás titkairól, az egész szexuális életről, és ha ez bekövetkezne, akkor az angyalok maguk is átmennek bizonyos változáson, amelyről nem beszélhetek, mert ez a változás a magasabb beavatás titkaihoz tartozik, és erről manapság még nem lehet beszélni. Amit el lehet mondani, az az, hogy az emberi fejlődésen belül a szexuális élet ösztönei ahelyett, hogy éber tudatnál hasznos módon mutatkoznának, ártalmas, pusztító módon lépnének fel, és nem csak tévutakat jelentenének, hanem átmennének a szociális életbe is, és ott bizonyos képződményeket hoznának létre. Ez az embert azáltal, ami a szexuális élet következtében ily módon kerülne a vérébe, megakadályozná abban, hogy a Földön bármi módon is testvériséget tudjon kialakítani, sőt, a testvériség ellen minduntalan fellázadna. Mindez azonban

7 ösztönös lenne. Az ember ekor döntő ponthoz érne, ahol még lehet jobbra fordulni - de ekkor ébernek kell lenni - vagy lehet balra fordulni, és lehet aludni, de ekkor olyan ösztönök lépnének fel, amelyek rettenetesek lesznek. Mit fognak mondani a természettudósok, amikor majd ezek az ösztönök fellépnek? Azt fogják mondani, ez természetes szükséglet, ez az emberi fejlődés folyamatához tartozik és be kell következnie. A természettudomány nem alkalmas arra, hogy ilyen eseményekre a figyelmet felhívja, mert a természettudomány alapján az is magyarázható lenne, ha az ember angyallá válna, de az is, ha ördöggé változna. A természettudomány mindkét dologról ugyanazt mondaná. "Az előzőből származik a jelenlegi" - ez az oksági természetmagyarázat nagy bölcsessége. A természettudomány nem fog semmit sem észrevenni erről az eseményről, mert természeti szükségletet látna abban, ha az ember szexuális ösztöne által félig ördöggé válna. A természettudomány bármit meg tud magyarázni. Ezek a dolgok csupán a szellemi megismerés alapján az érzékfeletti régiókban tekinthetők át. Ez az egyik dolog. A másik az, hogy abból a munkából, amely változást idéz elő az angyalokban, még valami következik: bizonyos gyógyszereknek ösztönszerű, de ártalmas felismerése. Mindaz, ami az orvostudománnyal függ össze, óriási előmenetelt fog megérni, de materialista módon. Az ember ösztönösen bele fog látni bizonyos anyagokba, bizonyos folyamatokba és azok gyógyhatásába, de ezzel rettenetes károkat fog okozni. Ezt a káros hatást azonban hasznosként fogják elkönyvelni, és a betegségeket egészségnek fogják nevezni, mert bizonyos kezelések kellemesek lesznek. Az emberek ténylegesen kellemesnek fogják nevezni azt, ami az emberiséget egy bizonyos irányban az egészségtelenbe fogja vezetni. A gyógyszerek és gyógyító eljárások ismerete fokozódni fog, de ártalmas utakra fog tévedni. Az ember ösztönösen tudni fogja, hogy bizonyos anyagok és eljárások alkalmazásával milyenfajta betegségeket lehet előidézni, és teljesen önző szempontokból lehetséges lesz bizonyos betegségeket előidézni vagy megszüntetni. A harmadik dolog, ami be fog következni, az lesz, hogy az ember olyan erőket fog megismerni, amelyekkel - bizonyos mozgások összhangba hozásával - a világban könnyedén hatalmas mechanikai erőket fog tudni felszabadítani. Ösztönösen fel fogja ismerni, hogy hogyan lehet a mechanikai és gépszerű dolgokat szellemileg irányítani, és ezáltal az egész technika féktelen irányba fog jutni. Az emberi önzésnek azonban ez a féktelen irány jó szolgálatot fog tenni és tetszeni fog. Ez a lét fejlődési folyamatának tárgyilagos felismerése, amit csak az tud értékelni, aki belátja, hogya szellem nélküli életfelfogás ezeket a dolgokat nem láthatja tisztán. A szellem nélküli életfelfogás, ha egyszer bekövetkezne, az alábbiakhoz vezetne: káros hatású orvostudományra, a szexuális ösztönök borzalmas tévút jára és a természeti erők szellemi felhasználása révén rettenetes beavatkozásokra a mechanikai világban. A szellem nélküli világnézet nem tudná mindezt áttekinteni, és nem tudná belátni, hogy tévúton jár - ugyanúgy, mint ahogy az alvó ember sem láthatja a betörőt, aki ki akarja rabolni, legfeljebb később veszi észre, hogy mi történt, amikor már felébredt. De akkor ez nagyon rossz felébredés lenne az emberiség számára. Mert különben örülne a gyógyászati anyagok ösztönös kibővítésének és a gyógyszeres kezeléseknek, és jó érzés töltené el a szexuális élet abnormális ösztöneinek kiélésében, és dicsérné ezeket az eltévelyedéseket, mint az emberfelettiségnek, az előítélet nélküli ségnek és az elfogulatlanságnak magasabb fokú formáit. A csúnya bizonyos értelemben széppé fog válni és a szép csúnyává és mindezt észre sem vennénk, mert természeti szükségletnek tekintenénk. Ez azonban letérés lenne arról az útról, amely az emberiség számára elő van írva. Ha kellően át tudjuk érezni, hogyagondolkodásmódot hogyan hatja át a szellemtudomány, akkor ez magával hozza a megfelelő komolyságot az ilyen tényekkel szemben. És ezáltal átérezhetjük azt, ami mindenfajta szellemtudományos tanításból ered, hogy magunkra vállaljunk bizonyos

8 elkötelezettséget az élettel szemben. Bárhol is vagyunk, és bármiféle tennivalónk is van az életben, az a lényeg, hogy követni tudjuk ezt a gondolatot: tetteinket mindig antropozófus tudatunk világítsa meg és hassa át. Ekkor hozzájárulunk ahhoz, hogy az emberiség helyes értelemben jusson előre a fejlődésben. Teljesen tévúton járunk, ha azt hisszük, hogy az igazi szellemtudomány, ha azt komolyan és érdemlegesen fogjuk fel, eltéríthet bennünket az életben a gyakorlati és intenzív munkától. Az igazi szellemtudomány fel kell, hogy ébresszen az olyan dolgokkal szemben, mint amelyekről ma is beszéltem. Lehet azt kérdezni, hogy vajon a tudatos lét ártalmas-e az alvásra? Ha hasonlatképpen azt nézzük, hogy a szellemi világba való betekintés az alvásból való felébredéshez viszonyítva, tehát a rendes éberséggel szemben további éberséget jelent, akkor azt is kérdezhetjük, lehet-e az ébrenlét ártalmas az alvásra. Lehet - ha nem rendben történik. Ha valaki az éber életét rendben tölti el, akkor egészségesen fog aludni, de ha valaki az ébrenlétét álmosan, lustán vagy kényelmesen, munka nélkül tölti el, akkor alvása egészségtelen lesz. És így van ez azzal az élettel is, amelyet a szellemtudomány alapján éber létként élünk át. Ha a szellemtudomány alapján a szellemi világgal szemben helyes viszonyt alakítunk ki, akkor - ahogyalvásunk is az egészséges ébrenléttel szabályozható - a szellemi világhoz való helyes viszonyunk által a mindennapi fizikai élet iránti érdeklődésünk is a helyes úton fog haladni. Aki a mai életet figyeli meg, és' nem vesz észre bizonyos dolgokat, az alszik. Milyen büszkék voltak az emberek az életvitelükkel, különösen az utóbbi évtizedben: végre elérték, hogy akik a leginkább lenézték a szellemit, éppen azok foglalták el a vezető állásokat. És erről az életvitelről addig lehetett beszélni, amíg az nem rántotta az emberiséget a szakadékba. Most azonban egyesek - a legtöbben ösztönösen - azt kezdik hajtogatni: új időnek kell bekövetkeznie, új eszméknek kell jönniük, de ez csak üres beszéd. Ha ezek a dolgok ösztönösen lépnek fel, anélkül, hogyaszellemtudományba tudatosan beleélnék magukat, romlásba jutna az, amit át kellene élnünk, ahelyett, hogy elvezetne a helyes fejlődés irányába. Aki manapság a megszokott szólamokat hangoztatja, amelyekhez az emberek már hozzászoktak, az néha még elismerést kaphat. De az embereknek hozzá kell majd szokniuk ahhoz, hogy más szavakat, más fordulatokat halljanak, hogy a káosz ismét szociális kozmosszá válj on. Ha ugyanis bármely időszakban az emberek - akiknek ébren kellene lenniük - elmulasztják az ébrenlétet, és nem képesek arra, hogy meglássák, aminek valóban meg kell történnie, akkor nem is fog semmi fontos történni, hanem az előző korszak szellemi uralkodnak, mint ahogy sok vallási közösségben ma egyszerűen a múlt szellemi vannak jelen, és mint ahogy mai igazságügyi életünkben is gyakran még a régi Róma szelleme él. A tudati lélek korszakában éppen ezen a téren kellene a szellemtudománynak szabaddá tennie az embert, és bevezetnie némely szellemi tény megfigyelésébe, mint például abba, hogy mit tesz az angyal asztráltestünkben. Elvontan beszélni az angyalokról, ez legfeljebb a kezdet lehet, a további fejlődés abban áll, hogy konkrétan beszélünk, vagyis hogy megválaszoljuk a mai korra vonatkozó kérdéseket, amelyek bennünket érintenek. És ezek érinthetnek bennünket, mert hiszen az angyal asztráltestünkben ábrákat sző, amelyek a jövőben a mi formáinkat fogják alkotni, és amelyeket a tudati lélek révén érünk majd el. Ha a tudati lélek nem lenne a miénk, akkor ezzel nem kellene törődnünk, akkor más szellemek, más hierarchiák lépnének közbe, hogy megvalósítsák azt, amit az angyal sző. De miután a tudati lelket nekünk kell fejlesztenünk, más szellemi lények nem lépnek közbe, hogy az angyalok ábráit megvalósítsák. Természetesen az egyiptomi időkben más angyalok szőttek, de rövidesen más szellemek léptek közbe, és éppen ezáltal homályosult el az emberek atavisztikus tisztánlátási képessége. Az emberek tehát - mert atavisztikus képességük révén így látták - szőttek egy sötét fátyolt, hogy ezeket az

9 ábrákat eltakarják. De most le kell lepleznünk ezeket az ábrákat, és az embereknek nem szabad átaludniuk azt, amit ebben a korszakban a 3. Évezred előtt életébe tudatosan hoznak be. Az antropozófiából ne csak elméleteket sajátítsunk el, hanem elhatározásokat is. Ez fog megerősíteni bennünket, hogy éber emberek lehessünk. Sok mindent lehet megfigyelni. Kezdjük mindjárt az éberséggel. Azt fogjuk tapasztalni, hogy valóban nem múlik el nap, hogy ne történjen valami csoda az életünkben. De ezt a mondatot meg is lehet fordítani. Azt is mondhatjuk, hogy ha egy nap nem észlelünk valamilyen csodát, akkor azt csupán nem vettük észre. Próbáljuk csak meg napi életünket este áttekinteni, kisebb, nagyobb vagy közepes eseményeket fogunk találni benne, amelyekről azt mondhatjuk: ez egészen különösen lépett az életünkbe és kü1önösen zajlott le. Ezt elérhetjük, ha a dolgokat gondolatilag kellően áttekintjük, és ha az életben az összefüggéseket a lélek szemszögéből nézzük. Ezt azonban nem igen tesszük a mindennapi életben, mert nem tesszük fel a kérdést: mi nem jött létre azáltal, hogy azt valami megakadályozta? Többnyire nem törődünk azzal, ami így nem jön létre, ami ha megtörténik, alaposan megváltoztatta volna az életünket. Ha valami kimarad az életünkből, amögött sok minden rejtőzik, ami éberré nevelhetne bennünket. Mi minden történhetett volna velem ma? Ha ezt a kérdést minden este feltennénk, és aztán megfigyelnénk az egyes eseményeket, amelyek ezt vagy azt hozhatták volna magukkal, akkor az ilyen kérdésekhez életteli megfigyelések társulnának, amelyek éberséghez és önmegfigyeléshez vezetnének. Ez lehetne a kezdet, amely aztán egyre tovább vezethetne bennünket, és végül oda jutnánk, hogy kikutassuk, mit jelenthet az életünkben az, hogy például délelőtt fél tizenegykor el akartunk menni valahová, és az utolsó percben jött valaki, aki feltartott. Ilyenkor bosszankodunk, de nem tesszük fel a kérdést: mi történt volna, ha tényleg elmegyünk a megjelölt időben, ahogy terveztük? Mi változott meg azáltal, hogy nem mentünk? Minderről már beszéltem itt egyszer részletesen. Az életünkben fellépő negatívumok megfigyelésétől - amely bölcs életvitelről tenne tanúbizonyságot - egészen az angyal munkájának megfigyeléséig, ahogyan az emberi asztráltestbe képeket sző, egyenes út vezet, egy biztos út, amelyet követni tudunk.