JEGYZŐKÖNYV. Operációs rendszerek telepítése virtuális gépre. Készítette: Vargáné Magusics Erika Informatikatanár MA I. évfolyam

Átírás

1 JEGYZŐKÖNYV Operációs rendszerek telepítése virtuális gépre Készítette: Vargáné Magusics Erika Informatikatanár MA I. évfolyam

2 A jegyzőkönyv felvételének helye: PTE TTK - Matematikai és Informatikai Intézet - Informatika Tanszék-D épület-103-as terem Vezető tanár: Rébay Viktor tanszéki mérnök Erőforrások: Hardver: - processzor: Intel(R) Core(TM) 2 Duo CPU 2.8 GHz - memória: 4GB Szoftver: - operációs rendszer: Debian Kernel: Linux grsecd103 GNOME grafikus felület

3 1) Szoftverek letöltése LINUX operációs rendszer: opensuse-11.3-dvd-i586.iso A program letöltése a Get it gomb megnyomásával kezdődik. Majd beállítjuk a letöltés módját, és az architektúrát. Majd elindítjuk a telepítő fájl letöltését. Windows XP operációs rendszer: iatt.ttk.pte.hu/~c-ta/winxpprof.iso WinXPProf.iso

4 2) Telepítő programok elindítása virtuális felületen (VirtualBox) Sun VirtualBox elindítása konzolos felületen a következő parancs kiadásával: debian:~$ VirtualBox & A megjelenő felületen látszik, hogy az adott számítógépen már van két virtuális gép telepítve: Mi most egy új virtuális gépet készítünk: Windows XP néven.

5 Első lépésként az Új gombra kattintunk Elindul egy varázsló, melynek segítségével könnyebben el tudjuk készíteni a virtuális gépet. A Tovább gombra kattintva első lépésként meg tudjuk adni a gép nevét, illetve az operációs rendszer típusát.

6 Tovább lépve megadjuk a memória méretét, amelyet a virtuális géphez szeretnénk rendelni 512 MB. Következő lépés a virtuális merevlemez kiválasztása, amit boot eszközként szeretnénk használni. Lehetőség van új lemez készítésére, vagy meglévő lemezekből is választhatunk. Mi az új virtuális merevlemez készítését választjuk.

7 Így elindul egy új virtuális lemez varázsló. A Tovább gombra kattintva először megadjuk a merevlemez típusát Dinamikus merevlemez.

8 Majd megadjuk a lemez pontos méretét. Célszerű mindig nagyobb méretet megadni, mint amit kihasználunk. 10 GB Tovább lépve egy összegzési ablak jelenik meg, amelyben fel van sorolva, hogy a virtuális merevlemez milyen paraméterekkel lesz létrehozva. Pl.: Dinamikusan növekvő tároló, Elérési útvonal (ahova létrejön a merevlemez), Merevlemez mérete: 10GB

9 Majd utolsó lépésként a virtuális gép összegzése ablak jelenik meg a varázslóban megadott paraméterekkel. És legvégül a létrehozás befejezése. A befejezés után visszatérünk a kezdeti ablakhoz, (VirtualBox) ahol már az általunk létrehozott gépet is látjuk. Itt megtalálható az általunk létrehozott Windows XP virtuális gép paraméterei, amelyeket bármikor meg lehet változtatni.

10 Először a Tároló paramétereit állítjuk be. Hozzá kell rendelnünk a telepítő állományt, amit CD hozzáadásával oldunk meg, ahol kiválasztjuk az állományt win_xp_inst.iso

11 És ezt az állományt hozzárendeljük az általunk elkészített virtuális géphez.

12 Majd a kiinduló Tárolók beállítása ablaknál látszik a hozzárendelt CD, és a hozzá tartozó telepítő állomány - És ha az OK gombbal bezárjuk ezt az ablakot, és visszatérünk a VirtualBox ablakhoz, már látszik is a beállított tároló IDE Secondary Master WinXPProf.iso Így az eszköztár Start parancsának a segítségével elindíthatjuk a Windows XP virtuális gép telepítését.

13 A) Windows XP telepítése A telepítő üdvözli a felhasználót, ahonnan egy Enter billentyű megnyomásával tudunk tovább menni Második lépésként a program licencszerződése jelenik meg előttünk, amit az F8-as funkcióbillentyűvel tudunk elfogadni.

14 A szerződés elfogadása után, a partíciók létrehozása következik. Lehet egy vagy több partíciót is készíteni, több partíció esetén külön lehet választani a rendszert és a tárolt adatokat. Ebben az esetben mi csak egy partíciót fogunk készíteni. Ennek a partíciónak meg van adva a minimális és maximális mérete, és mi a maximális értéket adjuk meg az új partíció méretének.

15 Az Enter billentyű lenyomásával tudjuk ténylegesen létrehozni az új partíciót. Itt még egyszer megkérdezi a telepítő, hogy hova szeretnénk telepíteni a programot, és mi az Enter lenyomásával elindíthatjuk a telepítést az újonnan létrehozott partíciónkra. Mivel a partíció még új, és nincs megformázva, a telepítő először a formázást végzi el, de meg kell adnunk egy fájlrendszert a formázáshoz. (gyors formázás csak sima törlés, teljes formázás lemez felület ellenőrzése+törlés).

16 Mi az első lehetőséget választjuk, és továbblépünk, ahol elindul a telepítés, ami néhány percet igénybe vehet. A telepítés befejezése után elindul az új virtuális gépünk, vagyis a telepítő grafikus programja.

17 Itt beállíthatjuk a - nyelvi jellemzőket, - felhasználó név megadása, - termékszám megadása, - gépnév+rendszergazda jelszó megadása, - dátum/idő beállítása, - hálózati telepítés, - fájlok másolása. Majd elindul a Microsoft Windows operációs rendszer, ahol üdvözli a felhasználót, majd kéri a különböző beállításokat.

18 Számítógép védelme: Felhasználó név megadása:

19 Majd végre elindul a program:

20 B) OpenSuse Linux 11.3 telepítése A Linux telepítéséhez is szükségünk van egy új virtuális gépre, ahova feltelepítjük a programot. Első lépésként meg kell adnunk a gép nevét és típusát. Második lépésként a felhasznált memória méretét kell megadni, amit hozzá szeretnénk rendelni a virtuális géphez MB.

21 A következő lépés a virtuális merevlemez helyének és méretének megadása. Majd két lépésben megerősítjük a beállításokat, összegzést végzünk. A virtuális merevlemez paramétereinek felsorolása megerősítés kérése.

22 A virtuális gép létrehozás befejezése. Elkészült a második virtuális gépünk is Linux. Az elkészült gépnek beállítjuk a paramétereit először a hálózati jellemzőit. A második eszközt belső csatolóhoz csatlakoztatjuk intnet névvel látjuk el, ezzel külön hálózatot definiálunk a virtuális gépek között.

23 Második lépésként a tároló paramétereit állítjuk be. IDE Secondary Master-ként a Linux telepítő CD-jét állítjuk be: opensuse-11.3-dvd-i586.iso Így már elindíthatjuk a telepítést. Angol nyelven jelenik meg a program, ezért első lépésként átállítjuk a nyelvet magyarra F2 funkcióbillentyű. Lehetőség van még a videómód beállításra is - F3 funkcióbillentyű (800*600 az alapértelmezett). Boot CD-t is lehet készíteni, illetve hardver teszt lefuttatására is van lehetőség (pl.:megkeresi a memória hibákat). Ha elindítjuk a telepítést, akkor kétféle megjelenítési mód közül választhatunk: grafikus futtatás vagy ESC billentyű hatására szöveges mód.

24 Első lépésként a program kéri a licence szerződés elfogadását Rendszervizsgálat Telepítési mód megadása természetesen az új telepítést választjuk.

25 Következik a dátum és idő beállítása: régiót és időzónát kell beállítani. A munkaasztal módját is meg kell adnunk: a KDE grafikus környezetet választjuk.

26 A lemez javasolt particionálása a következő lépés. Itt a Partíció szerkesztés gombra kattintva tudjuk beállítani a helyes partíciókat. A meglévő partíciókat kitöröljük, és saját partíciókat állítunk be.

27 Összesen 10 partíciót fogunk elkészíteni. Az első partíció a /boot partíció. Típusát elsődleges partícióként adjuk meg. A méretét is meg kell határoznunk, egyéni méretet adunk meg 128 MB.

28 Meg kell határoznunk a fájlrendszer típusát is. És végül meg kell határoznunk a csatolási paramétereket. Majd a Befejezés gombra kattintva elkészül az új partíció.

29 Ugyanezekkel a lépésekkel készítjük el a további partíciókat is: - gyökér - extended - swap virtuális memória - home - root - temp - spool - srv Az elkészített partíciók listája: Az első partíció a virtuális gép partíciója 16 GB. A többi az általunk elkészített partíciók listája. A /boot partíció (sda1), a gyökér partíció (sda2), az extended partíció (sda3), a swap partíció, ami a virtuális memória (sda5), a home partíció (sda6), a root, ami a rendszergazda partíció (sda7), a temp partíció, ami az átmeneti állományok elhelyezésére szolgál, hogy ne a root partíciót terheljék a letöltések (sda8), a spool partíció, ami a bejövő ek tárolására szolgál (sda9), és az srv partíció, ami a saját web-oldal fájloknak van fenntartva (sda10). Az elfogadás gombra kattintva létrejönnek a partíciók.

30 A következő ablakban, az új felhasználó létrehozásának paramétereit adhatjuk meg. Megadjuk a felhasználó nevet és a jelszót, majd bejelöljük az automatikus bejelentkezést, ha csak mi használjuk majd a virtuális gépet. Ha más is használni szeretné (más felhasználóként), akkor ezt nem tesszük aktívvá. Ezután a Változtatás gombra kattintunk, és eljutunk a szakértői beállítások ablakba, ahol beállítjuk a hitelesítési eljárást helyi-saját felhasználóra, és a jelszó-titkosítási rendszert Blowfish (ez a legjobb titkosítási rendszer, a legbiztonságosabb).

31 Újra az Elfogadás gombra kattintunk, ami után egy hibaüzenet jelenik meg a képernyőn a jelszó egyszerűsége miatt. A jelszót megtartva továbblépünk. A telepítési beállítások lépéshez jutunk, ahol először a tűzfal letiltását állítjuk be.

32 Majd a szoftver címkére kattintunk, ami után a következő ablak jelenik meg: Az ablakon található Részletek gombra kattintva jutunk tovább, ahol az mc csomagot jelöljük be, ami a Midnight Commander (Norton Commander clone).

33 Elfogadjuk a változtatást, mind a két ablaknál, és visszajutunk az eredeti telepítő ablakunkhoz, ahol elindíthatjuk a telepítést. Meg kell még adnunk a gép- és tartomány nevet: A következő lépésben a hálózati beállítást, az internetkapcsolat ellenőrzését kihagyjuk, az online frissítést szintén kihagyjuk, a kiadási megjegyzéseknél továbblépünk, ami után megjelenik a hardverkonfiguráció, és befejeződik a telepítés.

34 A befejezés után megjelenik a Linux munkafelület, ahol a Start gombra (zöld gomb) kattintva a következőt látjuk: Itt találunk egy Terminál nevű alkalmazást, amit megnyitunk:

35 Itt első lépésként megkérdezzük a rendszertől, hogy Ki vagyok? whoami, majd megpróbálunk belépni rendszergazdaként, hogy a későbbiekben megadhassuk a hálózati beállításokat su itt kéri a jelszavunkat: Itt már használhatjuk az ifconfig parancsot amellyel a hálózat aktuális állapotát nézhetjük meg: Kétféle interfész adatai jelennek meg a képernyőn: - eth0 Ethernet interface - lo Loopback interface

36 Ezután beállítjuk a hálózati kártya paramétereit. Ehhez elindítunk egy alkalmazást: ayast (Start Számítógép Yast). Az alkalmazás elindítása után, meg kell adnunk a jelszót, kiválasztjuk a Hálózati eszközöket, azon belül a Hálózati beállításokat.

37 A Hálózati beállítások ablakon belül az Általános beállítások fülre kattintva a hagyományos módszert választjuk, majd az Áttekintés fülre kattintva kiválasztjuk a DHCP-t, és a Szerkesztés gombra kattintunk.

38 Itt beállítjuk a Statikusan hozzárendelt IP címet: Alhálózati maszk: Következő gombra kattintunk majd OK.

39 A Windows-ban is be kell állítani a hálózat belső csatolóját, hogy a két virtuális gép hálózatban tudjon kommunikálni egymással. Átlépünk a Windows virtuális gépbe és elvégezzük a beállításokat. Megnyitjuk a Hálózati kapcsolatok ablakot (Hálózati helyek Tulajdonságok), ahol a Helyi kapcsolatra jobb egérgombbal kattintunk, és kiválasztjuk a tulajdonságok menüpontot. Ebben az ablakban megkeressük a TCP/IP protokollt, és megnézzük ennek is a tulajdonságait. Itt is beállítjuk az IP címeket alapértelmezett átjárónak, és alhálózati maszknak.

40 Vissza kell mennünk a Linuxba. Ott újra megnyitjuk a Terminál-t. Belépünk rendszergazdaként, majd megnézzük, hogy a tűzfal ki van-e kapcsolva (iptables L n). Ezután a cat (szöveges állomány kiíratása) paranccsal megnézzük az ip_forward állomány tartalmát, majd egy echo (szöveges állományba írás) paranccsal az eredmény értékét megváltoztatjuk 1-re. Ezzel a változtatással engedélyezzük az IP címek továbbítását. (iptables t nat A POSTROUTING o eth0 j MASQUERADE) Készítenünk kell egy DHCP szervert, melynek a segítségével a klienseken lesz egy dinamikus kiosztása az IP címeknek. Amit továbbít a kliensek felé: - IP cím - Alhálózati maszk - Átjáró - Névszerver A konfigurációs fájlt (dhcpd.conf ezt fogjuk majd módosítani) az etc (a LINUX konfigurációs állományai) könyvtárból másoljuk át. Ezután megnyitjuk a fájlt az mcedit (állomány megnyitása szerkesztésre) paranccsal. Mindent kitörlünk belőle, és a következőket írjuk bele: option routers ; option domain-name test ; option domain-name-servers ; max lease-time 7200; subnet netmask { range ; }

41 Majd mentjük, és elindítjuk ezt az állományt a start paranccsal. Még egyszer visszatérünk a szerkesztéshez, mert az eth1 interfészt is be kell állítanunk. Majd újra futtatjuk: A Windows lesz a DHCP kliens, ezért a ott be kell állítanunk a Hálózati helyek Tulajdonságát automatikus TCP/IP típusúra. Az ipconfig állományban IP címet kaptunk. A Dinamikusan statikus cím kiosztását központilag menedzseljük, és mindig ugyanaz a címe az egyes gépeknek (fizikai cím alapján kapcsolja mindig a géphez ugyanazt az IP címet).

42 Ezután visszamegyünk a dhcpd.conf szerkesztőjéhez: A fizikai cím értékei hexadecimális számok. Módosítjuk a name-szervert: Innentől kezdve a LINUX virtuális gép lesz a szerver, átjáró; a WINDOWS virtuális gép pedig a kliens.

43 Az a célunk, hogy az újraindítás során a DHCP szerver magától induljon el, és ne manuálisan. Elindítjuk a LINUX virtuális gépet, ahol elindítjuk a Yast szolgáltatást: Kiválasztjuk a Rendszert azon belül a Rendszerszolgáltatások-at. Engedélyezzük a DHCPD-t, majd az APACHE2 szolgálatatást (webszerver elindítása). Következő feladatunk a Tűzfal bekapcsolása: Rendszer Biztonság és felhasználás Tűzfal

44 Itt megkeressük a Csatolók-at, és itt beállítjuk a Zónákat: eth0 Külső zóna, eth1 Belső zóna. Ezután engedélyezzük a zónákhoz tartozó szolgáltatásokat: Külső zóna HTTP kiszolgáló (kívülről is el lehet érni a webszerver egy adott szolgáltatását pl.: SSH)

45 Következik a tűzfal konfigurációs állomány (susefirewall2) szerkesztése: 134. sor módosítása: FW_ROUTE= yes 152. sor módosítása: FW_MASQUERADE= yes 170. sor módosítása: FW_MASQ_DEV= eth sor módosítása: FW_ MASQ_NETS= /24 FW_NOMASQ_NETS= És most újraindítjuk a tűzfalat (YAST): Így elkészült a két gépünk, megfelelő védelemmel, szerver (LINUX)-kliens (WINDOWS) típusú hálózatként működve.