ADATOK A KÖZÉP-TISZAVIDÉK ÉS AZ ÉSZAKALFÖLDI-HORDALÉKKÚPSÍKSÁG

Méret: px

Mutatás kezdődik a ... oldaltól:

Download "ADATOK A KÖZÉP-TISZAVIDÉK ÉS AZ ÉSZAKALFÖLDI-HORDALÉKKÚPSÍKSÁG"

Márta Bogdánné
8 évvel ezelőtt
Látták:

1 A Puszta /15, pp ADATOK A KÖZÉP-TISZAVIDÉK ÉS AZ ÉSZAKALFÖLDI-HORDALÉKKÚPSÍKSÁG TEMPLOMÉPÜLETEINEK DENEVÉRÁLLOMÁNYAIRÓL ENDES MIHÁLY, DEBRECEN HARKA ÁKOS, TISZAFÜRED 1988* KIVONAT A mezőgazdaságban használatos mérgező vegyi anyagok - egyebek között - a denevéreket is veszélyeztetik. A veszélyeztetettség mértékének meghatározására a szerzők a templomépületek denevérállományainak vizsgálatát javasolják. Jelen dolgozatukban elsősorban azzal a céllal teszik közé a tiszai Alföld északi és középső részén végzett felméréseik eredményét, hogy ezzel összehasonlítási alapot szolgáltassanak a további populációdinamikai vizsgálatokhoz. BEVEZETÉS Az 1970-es évek végétől a tiszai Alföld számos, zoológiai szempontból kevésbé ismert vidékén folytattunk vizsgálatokat a gerincesfauna feltárása céljából (Endes, 1983, Endes Harka, 1985, Harka, 1985, Endes Harka, 1988). E munka során a templomépületek denevérállományait is számba vettük, s a felhalmozódott trágya mennyiségéből és állapotából a kolóniák korábbi egyedszámára is következtetni próbáltunk. Számos esetben azt tapasztaltuk, hogy az egykor gazdag tanyahely szinte teljesen elnéptelenedett. Ebben az állatok pusztulása mellett az is szerepet játszik, hogy a tetőzet renoválása vagy cseréje miatt olykor áttelepülésre kényszerülnek. De hogy melyik tényező milyen mértékben hat, s hogy miként változik a populációk összlétszáma, arra csak a további kutatások adhatnak választ. Itt közölt adataink amellett, hogy képet adnak egy jelentős nagyságú alföldi körzet leggyakoribb denevérfajainak elterjedéséről alapul szolgálhatnak a további, populációdinamikai vizsgálatok számára is.

mérgező vegyi anyagok - egyebek között - a denevéreket is veszélyeztetik. A veszélyeztetettség mértékének meghatározására a szerzők a templomépületek denevérállományainak vizsgálatát javasolják.

2 *Az évkönyvünk elődjének megszűnése miatt egy évtizeden át asztalfiókban pihenő kéziratot most azzal a céllal tesszük közzé, hogy adatait az újabb kutatók is megismerhessék. A MEGFIGYELÉSEK HELYE, IDEJE ÉS MÓDJA Adatgyűjtéseinket között a tiszai Alföld következő területein végeztük: 1. Taktaköz, 2. Sajó-Hernád-hordalékkúpsíkság, 3. Heves-Borsodi-síkság (beleértve a Laskó- Eger-hordalékkúpsíkságot, a Borsodi-mezőséget, a Hevesi-árteret és a Borsodi árteret) 4. Gyöngyös-Tarna-hordalékkúpsíkság, 5. Galga-Zagyva-Tarna-hordalékkúp-síkság, 6. Jászsági-sík (Alsó-Zagyva-sík), 7. Nagykunság, 8. Tiszazug. E kistájak két földrajzi középtájnak, a Közép- Tiszavidéknek és az Északalföldi-hordalékkúpsíkságnak a részei (Marosi Szilárd, 1969). Felméréseinket nyaranta, főként július és augusztus hónapokban végeztük. Ezek során az említett tájak valamennyi települését fölkerestük, s néhány kivételtől eltekintve minden templom épületét átvizsgáltuk. Az állatokat kézbe véve határoztuk meg (a határozás befejeztével a példányokat sértetlenül szabadon engedtük), de felhasználtuk e célra a helyszínen talált elhullott példányokat is. A fajok azonosításához Topál (1969) és Hackethal (1974) munkáit használtuk. A fellelt példányok számát igyekeztünk minél pontosabban meghatározni, de nagyobb kolóniák esetében csak becsült adatokat tudunk közölni, mivel az összes példány befogására nem volt módunk. EREDMÉNYEK Felméréseink eredményét az I.táblázatban tüntetjük fel, melyben az ugyanazon település különböző templomépületeiben észlelt példányok száma összevontan szerepel. Megjegyezzük azonban, hogy Tiszafüreden a tanácsháza, Borsodivánkán a szociális otthon, Kenderes- Bánhalmán pedig az állami gazdaság központi épületének padlásán is kutattunk denevérek után, s táblázatunk adatai az e helyeken talált példányok számát is magukba foglalják. Lelőhelyeink földrajzi fekvéséről az I.táblázatban megadott sorszámok feltüntetésével az 1.ábra térképvázlata nyújt tájékoztatást. ÉRTÉKELÉS Vizsgálataink során három szélesebb körben elterjedt fajt találtunk. Leggyakoribbnak a kései denevér (Eptesicus serotinus) mutatkozott, melynek 41 településen összesen 397 példányát észleltük. Elterjedése eléggé egyenletes, csupán a Nagykunság déli részéről nem került elő. Hegyesorrú denevért (Myotit blythi oxygnathus) csupán 25 településen találtunk. Ritkaságnak számít az Északalföldi-hordalékkúpsíkságon, a Tiszazugban pedig egyetlen példányával sem találkoztunk. Ugyanakkor viszont jelentős populációi élnek a Jászsági-síkon és a Nagykunságban, így a kimutatott példányok száma viszonylag nagy: 256. A legegyenletesebb eloszlást a szürke hosszúfülű denevérnél (Plecotus austriacus) tapasztaltuk, de sehol nem él nagyobb kolóniákban, így észlelt példányainak száma csupán 160 volt. A mezőgazdaságban egyre nagyobb mennyiségben alkalmazott mérgező vegyi anyagok a táplálékul szolgáló rovarvilág közvetítésével egyebek között a denevéreket is veszélyeztetik. A jelek szerint s ez nem csupán hazai tapasztalat különösen az intenzív gazdálkodású agrárterületeken csökken a számuk. Arról, hogy mennyire fenyegető ez a veszély, a populációdinamikai vizsgálatok adhatnak számot, s e célra a templomépületek említett denevérfajai különösen alkalmasak. Részben széles körű elterjedésük és viszonylagos gyakoriságuk miatt,

Heves-Borsodi-síkság (beleértve a Laskó- Eger-hordalékkúpsíkságot, a Borsodi-mezőséget, a Hevesi-árteret és a Borsodi árteret) 4. Gyöngyös-Tarna-hordalékkúpsíkság, 5.

3 részben pedig azért, mert állományaik nagyságát ellentétben az odúlakókéval nem korlátozza a tanyahelyek szűkössége. Előnyt jelent az is, hogy a templomépületek szemben az odvas fákkal időt állóak, így az újabb állományfelvételek akár évtizedek múltán is elvégezhetők. Végül pedig az sem elhanyagolható szempont, hogy ezek az épületek általában kevéssé zavartak, könnyen azonosíthatók és könnyűszerrel megközelíthetők. IRODALOM ENDES M. (1983): A Nagykunság gerinces faunájáról. Szolnok Megyei Múzeumi Évkönyv, ENDES M. HARKA Á. (1985): A Jászsági-sík gerincesállat-világa. Jászsági Füzetek 14. Jászberény ENDES M. HARKA Á. (1988): A Heves-Borsodi-síkság gerincesfaunája. Tiszai Téka 2. Eger HACKETHAL, H. (1974): Fledermäuse Chiroptera. in Stresemann, E. (ed.): Exkursionsfauna für die Gebiete der DDR und der BRD. Wirbeltiere, Berlin HARKA Á. (1985): Tiszafüred növény- és állatvilága. Tiszafüredi Tanulmányok Tiszafüred MAROSI S. SZILÁRD J. szerk. (1969): A tiszai Alföld. Magyarország tájföldrajza 2. Budapest TOPÁL GY. (1969): Denevérek Chiroptera. Magyarország Állatvilága 22. Budapest SUMMARY Datas to the bat-stocks living in churches in the midle - Tisa region and North-Hungary Chemicals used in adriculture are dangerous for the bats too. The authors were researching the effects of the chemicals for the bats. In this study they publish their results. (Endes Mihály, Debrecen and Harka Ákos, Tiszafüred)

Végül pedig az sem elhanyagolható szempont, hogy ezek az épületek általában kevéssé zavartak, könnyen azonosíthatók és könnyűszerrel megközelíthetők. IRODALOM ENDES M.

4 1. TÁBLÁZAT: A lelőhelyek denevérfajai a megfigyelés évének és az észlelt példányok számának feltüntetésével Lelőhely Myotis blythi oxygnathus Fajok Plecotus austriacus Eptesicus serotinus Taktaköz 1. Mezőzombor : : 5 2. Taktaszada : 5-3. Tarcal : : Prügy 1984: Taktabáj 1984: : 4-6. Csobaj 1984: : 4-7. Taktakenéz : 25 Sajó-Hernád-hordalékkúpsíkság 8. Gesztely : Berzék : Köröm 1985: : Sajószöged : Tiszapalkonya : Hejőkürt : 6 Heves-Borsodi-síkság 14. Mezőkeresztes 1981: : Mezőnagymihály 1981: Mezőcsát : Mezőkövesd : Füzesabony : Mezőtárkány : Mezőszemere : Egerlövő : Borsodivánka : Négyes : Tiszabábolna : Tiszadorogma 1981: Ároktő : Erdőtelek 1981: Besenyőtelek : Újlőrincfalva : Poroszló 1981: : : Tiszanána : 10

Taktakenéz - - 1984: 25 Sajó-Hernád-hordalékkúpsíkság 8. Gesztely - - 1985: 40 9. Berzék - 1985: 6-10. Köröm 1985: 1-1985: 3 11. Sajószöged - - 1985: 3 12. Tiszapalkonya - - 1985: 3 13.

5 32. Kisköre 1981: Fajok Lelőhely Myotis blythi oxygnathus Plecotus austriacus Eptesicus serotinus Gyöngyös-Tarna-hordalékkúpsíkság 33. Gyöngyöshalász : Karácsond : Ludas : Nagyút : : Kápolna : Kál : Tarnaörs : Heves : 1 Tápió-Galga-Zagyva-hordalékkúpsíkság 41. Hatvan : Boldog : Zsámbok : Tápiószecső : Szentmártonkáta : : Nagykáta : : Tápióság : Tápióbicske : 8 Alsó-Zagyva-sík 49. Jászárokszállás 1981: Pusztamonostor : Jászdózsa 1981: Jászberény 1981: : Jászapáti 1981: Jásztelek 1981: : Jászkisér : Alattyán : Portelek 1981: Jászboldogháza 1981: : Tápiószele : Tápiógyörgye : 1 Nagykunság 61. Tiszafüred 1981: : : Tiszaszőlős 1979: Tiszaigar : : Tiszaörs : Abádszalók 1979: Tiszaszentimre : : Tomajmonostora 1979: Kunmadaras : 2

Hatvan - - 1985: 12 42. Boldog - - 1985: 10 43. Zsámbok - - 1985: 15 44. Tápiószecső - - 1985: 30 45. Szentmártonkáta - 1985: 1 1985: 8 46. Nagykáta - 1985: 1 1985: 5 47. Tápióság - - 1985: 20 48.

6 69. Tiszaroff 1979: Fajok Lelőhely Myotis blythi oxygnathus Plecotus austriacus Eptesicus serotinus 70. Karcag 1979: : Fegyvernek 1979: Kenderes-Bánhalma : Kenderes : Kisújszállás : Szolnok : Törökszentmiklós 1987: Túrkeve : Kengyel : 1 - Tiszazug 79. Tiszaföldvár : : Tiszaug : Tiszasas : Csépa : : 1 1. ÁBRA: A vizsgált terület térképvázlata a lelőhelyek feltüntetésével. A számok az I. táblázat megfelelő sorszámú lelőhelyeit jelzik.

Törökszentmiklós 1987: 40 - - 77. Túrkeve - 1987: 1-78. Kengyel - 1982: 1 - Tiszazug 79. Tiszaföldvár - 1982: 7 1982: 45 80. Tiszaug - 1982: 10-81.

Hasonló dokumentumok

ADATOK A TISZAI ALFÖLD

A Puszta. / p.. ADATOK A TISZAI ALFÖLD KISEMLŐSFAUNÁJÁHOZ BAGOLYKÖPETVIZSGÁLATOK ALAPJÁN ENDES MIHÁLY, DEBRECEN HARKA ÁKOS, TISZAFÜRED * BEVEZETÉS A kisemlősök hazai elterjedése mindenekelőtt Schmidt Egon