Becsület és kötelesség 1

Méret: px
Mutatás kezdődik a ... oldaltól:

Download "Becsület és kötelesség 1"

Átírás

1 Gróf Edelsheim Gyulai Ilona HORTHY ISTVÁN KORMÁNYZÓHELYETTES ÖZVEGYE Becsület és kötelesség EURÓPA

2 Gróf Edelsheim Gyulai Ilona január 14-én született Budapesten, gyermekkorát és fiatal kora javarészét azonban Szlovákiában töltötte, hiszen Trianon a felvidéki családi birtokot is elszakította az anyaországtól. Eletének döntő fordulata 1940 áprilisában következett be, amikor férjhez ment Horthy Miklós kormányzó fiához, Istvánhoz, akkor a MÁVAG vezérigazgatójához. Ezzel a vidéki grófkisasszony" valóságosan és jelképesen is áttette székhelyét a budai várba, és akarva-akaratlan történelmi szereplővé személyiséggé, cselekvő tanúvá lépett elő augusztusában Horthy István kormányzóhelyettes tragikus repülőszerencsétlenség áldozata lett, s ettől fogva a fiatal özvegy a kormányzó bizalmasaként, szerényen a háttérben maradva egyre fontosabb szerepet játszott: józansága, példás lelki ereje és kivételes érzékenysége nagy hatással volt mindenkire, akivel kapcsolatba került. A háborúba sodródott Magyarország egyre riasztóbb és szinte reménytelennek tetsző helyzetében világos fővel és kitartással mindent megtett a nagyobb tragédia elkerülésének érdekében. A sikertelen októberi kiugrási kísérlet után azonban az ország és a Horthy család sorsa is megpecsételődött. E könyv utolsó lapjain az ausztriai Weilheim mellett, Waldbichlben búcsúzunk Horthy Istvánnétól, a kormányzóval és feleségével együtt, miután Magyarországról védőőrizetnek álcázott akció keretében a németek elhurcolták őket. Az emlékezések első kötetében talán az egyik leghitelesebb tanú szólal meg a XX. századi magyar történelem egyik döntő szakaszának eseményeiről. Horthy István kormányzóhelyettes özvegye sok döntő momentum és helyzet szemlélője és aktív szereplője volt. Mindaz, amiről most beszél, egy őszinte, tiszteletre méltó személyiség vallomása, s egyben rendkívül fontos adalék bizonyos történelmi események tisztázásához, hamis legendák eloszlatásához. Az emlékezések második kötete 2001 áprilisában, a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválra jelenik meg, amelyben a Gestapo-fogságról, a nürnbergi tárgyalásról, a portugáliai emigrációról és a szerző, valamint családja további életéről esik szó. GRÓF EDELSHEIM GYULAI ILONA Horthy István kormányzóhelyettes özvegye Becsület és kötelesség

3 Szerkesztette OCSOVAI GÁBOR A képeket válogatta STEMLERNÉ BALOG ILONA GRÓF EDELSHEIM GYULAI ILONA Horthy István kormányzóhelyettes özvegye Becsület és kötelesség EURÓPA KÖNYVKIADÓ BUDAPEST, 2000

4 COPYRIGHT ILONA BOWDEN AND SHARIF HORTHY, 2000 A KÖNYV A MAGYAR MILLENNIUM KORMÁNYBIZTOS HIVATALA TÁMOGATÁSÁVAL KÉSZÜLT Ajánlás és köszönet 'yvt ÁR FÖl:LN 20 4 " Emlékirataimat elsősorban megemlékezésül ajánlom múlhatatlan szeretettel és hálával férjemnek, Horthy Istvánnak, és szüleinek, Miklóspapának" és Magdamamának", akik világító példát mutattak számomra többek között kötelességtudásban, munka- és igazságszeretetben. Eredetileg utódaim számára írtam ezt a könyvet az általam átélt nyolcvan év történetét, azzal a céllal, hogy megtudják az igazságot, és ne kelljen azon tűnődniük, hogy mi igaz a náci és kommunista rágalmak papírra vetett garmadájából. Szól tehát e könyv öt szeretett unokámnak Leonard-Istvánnak, Helena-Lindának, Henrynek, Manuelának és Stewartnak és kilenc dédunokámnak Lorennek, Garrettnek, Dexternek, Mattea-nak, Rosabelnek, Lailaninak, Rhylandnek, I Iarleynek és Berenice-nek. Köszönettel emlékezem Antal Lászlóra, az Európa Könyvkiadó szerkesztőjére, aki átfogó tudásával, nagy megértéssel követte történetemet. Pótolhatatlan segítsége, végtelen sajnálatomra, rövid két év után, váratlan elhunytával ért véget. Köszönöm Stemler Gyuláné Balog Ilonának a fényképekkel kapcsolatos megbízható és nagyszerű segítségét. A szerző

5 ELŐSZÓ Húsvétvasárnap, Eljött az a nap sosem gondoltam, hogy el fog jönni, amikor elkezdtem írni életem történetét. A férjem, a fiam, a barátok és mások bizony sokáig próbáltak rábeszélni, de én mindig azt feleltem: Annyi könyvet írtak már a második világháború ezen időszakáról, minek még egy? És ne feledjétek, nem vagyok író." Am mindinkább megerősödött bennem ez ügyben is a felelősségérzet, elsősorban a családom, legkivált pedig öt unokám és egyre szaporodó dédunokáim iránt. Amikor felébred majd az érdeklődésük, ki mondhatja el nekik az igazságot, és hogyan tudnak majd különbséget tenni igazság és hazugság között? Annyi politikai irányzat és gyűlölet ihlette valótlanságot vetettek már papírra hazámról és különösen a Horthy család tagjairól. Ma már én vagyok az egyetlen élő tanúja azoknak az utolsó esztendőknek, kivált pedig a végső, drámai napoknak a budapesti királyi palotában. Még az a kevés is, amit elmondhatok, némi értéket képviselhet az igazságot kereső történészek számára. Világéletemben szerettem az igazságot, akkor is, ha néha fájdalmas volt. A tények ismeretében meg tudok birkózni a gondokkal és a tragédiákkal, de ha úgy érzem, félrevezettek, az felháborít. Volt idő, mikor három hétig rákgyanús voltam, s akkor gondosan mérlegeltem, miféle lehetőségeim lennének, ha csupán néhány hónapom volna hátra. Emlékszem, milyen fontosnak éreztem, hogy megtudjam az igazságot, és ezt az időszakot nagy becsben tartottam. Bizonyos vagyok benne, hogy sok embernek van ilyen élménye. Ösztönösen és tapasztalataim alapján tudom: nincsenek véletlenek, éppen ezért elfogadom, hogy amin át kell esnünk, az valamiképpen szükséges számunkra. Most úgy érzem, az írás során talán többet tudhatok meg magamról is. Amikor a múltról gondolkodom, máris ráeszmélek, milyen vilá- 7

6 gosan emlékszem a gyerekkoromra, ám a felettébb viharos 1940-es években oly sok minden történt, hogy egyes részletek kiesnek. Észrevettem dolgokat, de nem minden rögződött bennem, és akkoriban nem tartottam volna helyesnek leírni, az idő hiánya miatt, de főként azért, mert úgy véltem, kompromittálnának egyeseket. Most, idős koromban, képes vagyok felidézni és észrevenni olyan apróságokat, amelyek elbűvölnek, mint például a pálmafák levelei között átszűrődő aranyló, halvány-sötétzöld árnyalatú, színjátszó napfényt. Örömömet lelem a fákban, a virágokban, a madarakban. Úgy vélem, az az idős kor előnye, hogy az ember jobban odafigyel a részletekre, képes megállni és valóban élvezni őket, s ezt nem érzi időpocsékolásnak. Talán nem érdektelen tudniuk, hol vagyok én most, hetvenhat évesen, milyenek a körülményeim, hol próbálom papírra vetni az én történetemet". Mindazok után, amit átéltem, rendkívül szerencsésnek tartom magam jelenlegi helyzetemben. Saját írószobám van, ha úgy tetszik, dolgozószobám vagy szobám, a lelki elmélyedéshez bárhogyan nevezzük is, számomra ez igen békés és nyugalmas hely, ahonnan gyönyörű, háromteraszos kertre nézek, amely tele van virágzó bougainvillea-, hibiszkusz-, leander- és lantanacserjékkel. Az év első hónapjaiban a virágzó mimózafák ragyogó aranyba borítják a kertet. Szüntelen madárdalt hallok, amely elbűvöl, ezért madárfürdőket és -etetőket tettem ki, és innen, ahol írok, a lélegzetelállító Atlanti-óceánt látom. Valójában túlságosan is szép ez a hely ebben az erőszaktól szenvedő világban. Miért kaptam mindezt, és milyen célt szolgál? Olvasóimra bízom a döntést, ha már végigolvasták, hogyan jött létre mindez. És ha még itt leszek, szeretném megismerni az ítéletüket. Ahhoz, hogy képes legyek írni, úgy érzem, először is arra kell törekednem, hogy megértsem magam, ami egyáltalán nem könnyű. Ahogyan ma, idős koromban látom önmagam, úgy vélem, születésemkor két igen értékes dolgot és két szerencsétlen tulajdonságot kaptam. Az első kettő: 1) hogy nem félek, van bennem valami belső biztonság. Ez azonban nem érdem, ez nem bátorság. Az én értelmezésem szerint a bátorság a félelem leküzdése. Ha nincs félelem, nincs szükség bátorságra; 2) képes vagyok a dolgok jó oldalát látni, könnyen elfelejtem a kellemetlen és rossz dolgokat, sérelmeket stb., és arra emlékszem, ami jó és kellemes. Ezt igen hasznosnak és kifizetődőnek találtam. A két negatívum ha jól értékelem a dolgokat: 1) fantáziátlan vagyok, nem törekszem szélesebb körű tudásra, abban a meggyőződésben, hogy nincs tehetségem semmihez; 2) túlságosan könnyen alkalmazkodom, akár azt is kockáztatva, hogy elnyomjanak ezt mindkét szülőmtől örököltem. Csupán Isten segítségének és megvilágosító erejének köszönhetem, hogy kimenthettem magam ebből a veszélyes mélységből. Ígérem, hogy őszinte leszek, és azt írom, amire tisztán emlékezem. Naplóim segítenek majd követni az események menetét től kezdve a naplók mindegyike öt év eseményeit rögzíti rövid, napi feljegyzésekben. A korábbiak odavesztek, ugyanis hátrahagytam őket, amikor a Gestapo elvitt bennünket Magyarországról. Rendkívül szerencsésnek tartom magam, hogy megadatott nekem az a képesség, amelynek kezdetei kora ifjúságomig nyúlnak vissza, amikor rájöttem, hogy az olyanok társaságát kell keresnem, akik ugyanazt kedvelik, amit én: a lovaglást, a zeneszerzést zongora mellett, a sízést havon és vízen stb. Föltettem magamnak a kérdést: Mi a legfontosabb az életben? Számomra az látszott legfontosabbnak, hogy megértsem, miért vagyunk ezen a világon, és mi történik, amikor azt elhagyjuk. Éppen ezért úgy gondoltam, olyanok társaságát kell keresnem, akik többet tudnak erről, mint én. De hogyan találjak rájuk? Ennyiben hagytam a dolgot, amíg aztán egy napon jóval később, 1958-ban fiam segítségével kapcsolatot teremthettem olyan emberekkel, akik megadták a választ erre az alapvető kérdésre. De kezdjük az elején.

7 ELSŐ RÉSZ

8 1. fejezet A KEZDET Budapesten születtem, apám házában, a Dísz tér 12.-ben, a hangulatos óvárosban, a budai dombon január 14-e volt, kritikus időszak egész Európa számára. Az első világháború a végéhez közeledett, az Osztrák Magyar Monarchia szétesőben volt. Szüleim harmadik leánygyermekeként láttam meg a napvilágot, apám legnagyobb csalódására, mert fiút szeretett volna. Minden bizonynyal szép kisded voltam, mert apám miután végre hajlandó volt megnézni kijelentette, hogy legalább szép lánya van. A két nővérem állítólag csúf újszülött volt, és később nagyon szépek lettek, ezért mindig ugrattak, hogy köztudomású: ha az újszülött csúnya, szép felnőtt lesz, de ha a csecsemő szép, később megcsúnyul. A város lakói nehéz időket éltek, alig lehetett élelmiszerhez jutni. Anyámnak nem volt teje, tejet szerezni pedig lehetetlen volt. Tudomásom szerint az első szilárd étel, amelyet kaptam, mákos nudli volt. Talán ennek köszönhető, hogy később is a mákkal készült ételek maradtak a kedvenceim. Az országban a helyzet rohamosan romlott ben Magyarországon kikiáltották a Tanácsköztársaságot, és létrehozták a proletárdiktatúrát. A családi hagyomány szerint az első szó, amelyet tisztán kiejtettem szüleim legnagyobb megrökönyödésére az elvtárs" volt. Nem bánom, hogy ez volt az első szavam, ha nem ez lesz az utolsó! Hazám, Magyarország nem kívánt belépni az első világháborúba. Amikor az osztrák magyar parlament döntést hozott a hadüzenetről, az egyetlen, aki a háború ellen foglalt állást, a magyar miniszterelnök, Tisza István gróf volt. Az Osztrák-Magyar Monarchia részeként azonban nem volt választásunk. A háború után az erőszakkal kicsikart trianoni békediktátum megfosztotta Magyarországot korábbi területeinek több mint kétharmadától! 13

9 Az első világháború előtt Magyarország népessége (Horvátország nélkül) 18 millió fölött volt, ebből a trianoni egyezmény hét és fél milliót hagyott meg nekünk az ország területe 283 ezer négyzetkilométer volt, amelyből 92 ezer maradt. Magyarország elveszítette eredeti területének 71%-át, ugyanakkor Németország területének csak 10%-át vették el! A magyar közigazgatás alatt maradt terület 10 ezer négyzetkilométerrel kisebb volt, mint az országnak az a része (Erdély), amelyet Romániához csatoltak! Elvették erdőinket, szenünket, sónkat és más ásványkincseinket, folyóink forrásait, amelyek attól kezdve ellenséges területről léptek be hazánkba. Magyarországon nem engedélyezték a kötelező katonai szolgálatot, csupán főnyi hadseregünk maradt modern fegyverzetek, azaz tankok és repülőgépek nélkül. Ezt szigorúan ellenőrizte a Budapesten székelő nemzetközi ellenőrző bizottság. Az olaszok kisajátították Fiumét, egyetlen tengeri kikötőnket az Adrián. Még Ausztria is kapott egy darabka magyar földet! És sorolhatnám. Igy hálálta meg Európa a magyarságnak, hogy hatalmas áldozatok árán védte meg a törökök és a tatárok ellen. E földrajzi és etnikai egység szétdarabolása kétségtelenül veszélyt jelentett Európa számára, ám a rövidlátó és önző politikusok erről nem vettek tudomást, még akkor sem, amikor Briand, a francia külügyminiszter kijelentette, hogy a határokat bizonyos mértékig önkényesen jelölték ki, de nem szükségszerűen véglegesek". Az országban persze senki sem tekintette őket véglegesnek. A magyar lobogó attól kezdve félárbocon lengett. Ez a megalázott, feldarabolt Magyarország Trianon után csodával határos módon felépült. Hatalmas munkát kellett elvégezni Horthy Miklós altengernagy vezetésével és az általa kinevezett kormányok irányításával, hogy az országban béke és rend uralkodjék. Milyen volt ez a rend és béke? Az ellenségekkel körülvett Magyarországon akkoriban többpártrendszer jött létre. A szociáldemokrata párt ugyan bizonyos korlátok között működhetett, de a kommunista pártot betiltották, hiszen célja a létező társadalmi rend megdöntése volt. Működött a felsőház és az alsóház, érvényesült a sajtószabadság. Trianon súlyosan érintette családunkat is, minthogy apám, Edelsheim Gyulai Lipót gróf birtokait Csehszlovákiához csatolták. Születésem után szüleim úgy döntöttek, hogy elhagyják Budapestet, és észak-magyarországi birtokukra, a Nyitra körzetében lévő Felső Elefántra utaznak három lányukkal, mert ott nagyobb biztonságban érezték magukat. Az Elefánt név eredetéről két történet járta: 14 1) a törökök elleni csatában valaki elfogott egy elefántot, melyet Zsigmond királynak ajándékozott, aki aztán jutalmul engedélyezte, hogy az illető attól kezdve az elefánti" nemesi előnevet viselje; 2) az illető kitüntette magát a csatában, kapott egy élő elefántot, és felvette a nevet. Ezen az észak-magyarországi nagybirtokon volt egy Szent János nevét viselő nagy vidéki kastély, amely 1369-től 1786-ig a pálos szerzetesrend legnagyobb kolostoraként működött. A pálos rend az első világháború után, Horthy Miklós kormányzósága idején ismét megalakult. Az említett kolostorban élt a híres szerzetes-költő, Ányos Pál, és II. Rákóczi Ferenc ott tartott tárgyalásokat a szabadságharc idején. Miután a pálosokat a XVIII. század végén feloszlatták, a kolostor pusztulásnak indult. Baglyok és denevérek fészkeltek a templomban, az eső és a szél behatolt a törött ablakokon, amíg aztán egy szép napon a nemes és hozzáértő Edelsheim Gyulai Lipót báró, akinek a lelkét megejtette a viharvert kolostorrom, véget vetett a megszentségtelenítésnek, és földi paradicsomot teremtett ott a családjának".* 1894-ben nagyapám úgy döntött, hogy eladja a brezovicai Gyulai-birtokot Magyarország déli részén (ma Horvátország), és a Szent Jánoskolostorba költözik. Azért határozott így, mert a brezovicai birtok egy része mocsaras volt, és nagyanyám maláriában szenvedett. Nagyapa beleszeretett a kolostorba és környezetébe, és egy a közeli Nyitrán élő ügyvédtől megvette a birtokot. Kétségbeejtő látvány fogadta. Az öreg templomból istállót csináltak, a kriptát feltörték és kirabolták. A nyitott sírok mellett koponyák és csontok hevertek. Nagyapám új koporsókba rakatta az emberi maradványokat, és sírhelyet talált számukra a legközelebbi temetőben. Felnyittatott két, még érintetlen sírt, és az ott talált ékszereket és ruhadarabokat átadta a budapesti Nemzeti Múzeumnak. A kolostor mellett kis település volt, az ottaniak számára nagyapám új házakat építtetett a két kilométernyire fekvő faluban. A falu kis nemesi kúriája szintén a birtokhoz tartozott. Mi először ott laktunk, nagyszüleim pedig a nagy házban". A két házat kis és nagy kastélynak nevezték. Nem sokkal nagyanyám 1924-ben bekövetkezett halála után nagyapám Budapestre költözött, mi pedig beköltöztünk a mesés nagy kastélyba". Apám otthona Trianon után immár nem Magyarországon volt, hanem Csehszlovákiában. Alkalmazkodnia kellett az új helyzethez. Mittuch József: Adatok Elefánth történetéhez", Nyitra,

10 Senkinek nem kellett kérvényeznie a csehszlovák állampolgárságot: aki szlovák területen élt, és ottani lakos volt, automatikusan csehszlovák állampolgár lett, ha nem ragaszkodott magyar állampolgárságához. Sok magyar földbirtokos kijelentette, hogy nem kíván a Csehszlovák Köztársaság állampolgára lenni. Apám nem értett velük egyet, és minthogy barátságban volt az akkori magyar miniszterelnökkel, Bethlen István gróffal, kikérte az ő véleményét a dologról. Bethlen azt felelte: szerinte minden szlovák területen élő magyarnak kötelessége ott maradni, kitartani, várni az esetleges jobb időkre. Hozzátette, hogy ha apámat üldöztetés érné, és átjönne Magyarországra, magyarnak tekintené. Attól kezdve magyar nemzetiségű csehszlovák állampolgárok voltunk. Az első világháború előtt a Felső Elefánt-i birtok 1000 hektár szántóföldből és legelőből, valamint 1500 hektár erdőből állt. A cseh kormány földreformjának értelmében maximálisan 250 hektárnyi szántót lehetett megtartani. Az erdőre nem vonatkozott a korlátozás. A földreformot következetesen végrehajtották, és csupán ügyesség és szerencse kérdése volt, hogy kinek maradt meg a minimális 150 hektár (300 magyar hold), kinek a maximális 250 hektár (500 magyar hold). Mi szerencsések voltunk, mert tekintettel arra, hogy a kolostor műemléknek számított, apámnak sikerült megtartania a maximumot és még 100 hektárt a ház fenntartására. Sikerült megőriznie azokat a szántóföldparcellákat is, amelyek a bekerített erdőterületeken belül helyezkedtek el. Ezt úgy érte el, hogy ígéretet tett: amikor igény van rá, a nagyközönség előtt megnyitjuk a ház történelmi részeit. Havonta egyszer iskolák keresték fel a kolostort, egyébként nem háborgattak minket. Számvetésünk így alakult: a földreform előtt: a földreform után: 2000 hold szántó és legelő 900 hold szántóföld (1140 hektár) (513 hektár) 3000 magyar hold erdő 3000 hold erdő (1710 hektár) A második világháború után a kommunista kormányok minden csehszlovákiai és magyarországi tulajdonunkat elkobozták. De az akkor még messze volt... Az olvasó nyilván megbocsátja, részletesen leírom a kolostort. Maga az épület egyszerűen lenyűgöző. Hegyek karéjában helyezkedik el a Kárpátok előhegységeiben, fenyő- és bükkfaerdők között, és nyílt, füves mezőségre néz. Gyerekkoromban szarvasok legelésztek a ház 16 előtt, a hatalmas, ápolt pázsitnak tetsző réten. Telente a vadakat répával és szénával etettük, így éppen csak hogy kissé odébb szaladtak, ha kocsi hajtott fel az úton. Aztán lassan az autókat is megszokták. A fordított T alakú ház közepén a templom állt, amelyet gyönyörűen berendezett, tágas csarnokká alakítottak át. Amikor a templom menynyezetét megtisztították, öt gyönyörű freskó került elő tökéletes állapotban. A freskókat az ismert és kiváló templomi festő, Bergl készítette a XVIII. század második felében. Keresztelő Szent János életének öt epizódját örökítették meg: Az elsőn Szent János apja, Zakariás látható a jeruzsálemi templomban, amikor az angyal hírül adja neki, hogy fia fog születni. A másodikon Szűz Mária látogatást tesz a viselős Erzsébetnél, Szent János anyjánál. A harmadik János születését és névadását örökíti meg:,joannes est nomen eius." A negyediken Szent János a pusztában prédikálva hirdeti Isten fiának eljövetelét. Az ötödik a szent mártírhalálának állít emléket. Salome ezüsttálcán mutatja be Szent János fejét. Az első két freskó a halvány krémszínű nagy ebédlő mennyezetét díszítette (a házban semmi sem volt sötét), és a fal mentén álló pohárszékekre került a legszebb családi ezüstnemű. Az épületnek ez a része vízszintesen is két részre oszlott: az ebédlő volt fent, lent pedig az előcsarnok. A többi freskó a nagy terem mennyezetét ékesítette, ahol hatalmas falépcső és galéria volt. A kolostor homlokzata mentén helyezkedtek el a szerzetesek cellái, ezekből alakítottak ki szobákat úgy, hogy kéthárom cellát egybenyitottak. A boltíves cellákból nagyon szép szobák lettek: erdős tájra néztek, ahol egész nap kóborló, legelésző szarvasokat láthattunk, s a legelés neszeit gyakran még éjszaka is hallottuk. A ház körül minden virágágyat be kellett keríteni, nehogy a szarvasok lelegeljék vagy letapossák. Az összes szoba egyetlen, több mint száz méter hosszú folyosóra nyílt, amely végigfutott az egész házon. A folyosót agancsok, jegesmedvefejek és -bőrök, muflonok és egyéb trófeák díszítették nagyapám és apám zsákmányaiból, akik számos expedíción vettek részt az Északi-Jeges-tengeren, a Spitzbergák közelében. Az egyik földszinti bejáratnál két összeakasztott rénszarvasagancs volt látható: a rénszarvasok azért pusztultak el, mert az egymás elleni küzdelemben összeakadt az agancsuk, és többé nem lehetett szétválasztani őket. Az a hír járta, hogy a kolostort kísértetek látogatják. A két bent lakó cselédlány éjszaka sosem merte elhagyni szobáját. Tudomásunk szerint e rémhír a következő esemény után terjedt el: Felső Elefánt papja, 17

11 családunk jó barátja, Joseph Mittuch megkérte apámat, hogy távollétünkben hadd mutassa meg a templom freskóit néhány vendégségben lévő papnak. Megkapta a kulcsot, majd barátaival a nagy terembe érve kitárta az egyik ablakot, és éppen néhány könyvet mutatott a vendégeknek, amikor három falubeli megpróbált behatolni a házba, tudván, hogy nem vagyunk otthon. Benéztek az ablakon, és rémülten híresztelték, hogy fejetlen papokat láttak misézni. Attól kezdve hívatlanul senki nem próbált bejutni a házba. Dédapámtól örököltem félelmet nem ismerő természetemet, ő sem félt sem szellemtől, sem magasságtól, sem más egyébtől. Sya nővérem például könnyen megijedt, ezért sajnáltam és mindig bátorítottam. Egy éjjel egész testében reszketve rohant be a szobánkba azzal, hogy rémületes arc meredt rá a folyosó végéről. Rögtön elindultam, hogy megnézzem, mi lehet az. Sya könyörgött, hogy ne menjek mindhiába. Az ablakokon át besütő telihold fényében lassan, óvatosan haladtam, s már majdnem a folyosó végén jártam, amikor eltorzult arcot pillantottam meg. Mikor alaposabban szemügyre vettem, kiderült, vaddisznófejet világított meg olyan furán a hold, hogy az torz emberi arcnak látszott. Visszafutottam a szobánkba, és tiltakozó nővéremmel mentem a folyosón, mondván, ha most nem nézi meg, egész életében szentül hiszi majd, hogy rémisztő kísértetet látott. Dédapámról érdemes néhány szót ejtenem. Amióta elhatároztam, hogy írásomban megemlítem, szüntelenül érkeznek őt említő újságcikkek, régi levelek és fényképek számomra teljesen ismeretlen emberektől. Egy fiatalember például egy szlovákiai erdőben rábukkant szétrombolt családi kriptánkra, s látta dédapám nevét és a márványreliefet a sírja mögött, amelyen dédapám kivont karddal lovagol a csatába. Ennek a kedves fiatalembernek szenvedélyévé vált, hogy mindent megtudjon ősömről: könyvtárakat látogatott, rengeteg dokumentumot kutatott fel, és amikor megtudta a címemet, az összegyűjtött anyagot elküldte nekem. Aztán egy gyűjtő felkereste a Magyar Nemzeti Múzeumot, és régi leveleket és iratokat próbált eladni az 1630 és az első világháború közötti időszakból, amelyek valamilyen budapesti pincéből kerültek hozzá. A múzeumi osztályvezetőnő ismert engem, s amikor látta, hogy a dokumentumok az én családomról szólnak, valamennyit megvásárolta. Véletlenül egy héttel később felkerestem, és ott találtam mindezeket az újságcikkeket, fényképeket és leveleket a dédapámról, gyönyörű feleségéről, Friderikáról stb. Hogyan élték túl ezek a dokumentumok a két világháborút és a kommunizmus negyven évét...? 18 Íme röviden, amit megtudtam dédapámról, az 1826-ban a németországi Karlsruhéban született Edelsheim Lipót báróról, a szuperlatívuszokkal teli újságcikkekből és levelekből, valamint apámtól: A hadsereg dicsőségének oszlopa volt" így emlékezett meg róla halálakor egy budapesti, német nyelvű lap. (Neues Politisches Volksblatt, Budapest, március 27.) Az 1826-ban született fiatalember olyan volt, mint az ifjú Adonisz, magas, karcsú és erős, az orra finoman metszett, a szája kicsi, amikor mosolygott, kivillantak egyenletes gyöngyfogai, a szeme mindig nevetett, ugyanakkor féktelen bátorság sugárzott belőle" olvasható egy másik cikkben. Lovaglásban és vívásban kiváló volt. Öt év alatt lett kadétból első osztályú lovaskapitány, ami meglehetősen szokatlan békeidőben. A lovasságnak később már altábornagya volt, valamint titkos tanácsos, és kitüntette magát az 1859-es és 1866-os hadjáratokban. A magentai csatában, a franciák ellen, a harminchárom éves Lipót kivont karddal vezette rohamra magyar huszárjait, hogy a szorongatott gyalogosszázadot ezzel a váratlan akcióval kimenekítse az ellenség gyűrűjéből. Fél órán belül az egész francia hadosztály futásnak eredt. Lipót megkapta a Mária Terézia Rend keresztjét. Huszáraival hasonló támadásokat hajtott végre Solferinónál és Königgráetznél, és számos magyar kitüntetést kapott még. Közismert volt gyors ítélőképességéről és nagy bátorságáról. A solferinói csata után a 4. huszárezred tulajdonosa lett. Nem sokkal később tábornaggyá léptették elő, 1869-ben pedig a lovasság főfelügyelője lett. Ebben a szerepében kimagasló érdemeket szerzett az osztrák magyar lovasság legénységének és lovainak kiképzésében. Reformálta a nyergelést, a kantározást, modernizálta a lovak idomítását és a lovaglást. O honosította meg a hadsereg lovasezredeinél az angol ügetést, amely jelentősen kíméli a lovat és lovasát egyaránt. Mindenütt váratlanul bukkant fel, hogy szükség esetén átvegye az irányítást. Percek alatt megszelídített makacs, nehéz természetű lovakat, ő tette világszerte versenyképessé az osztrák magyar lovas iskolát. Szaktudását elismerték, a lovasság általa kidolgozott szabályzata a gyakorlatban olyannyira sikeresnek bizonyult, hogy Európa legjobb hadseregei is átvették ben Magyarország vezénylő tábornoka és Budapest főparancsnoka lett. Híres volt humanitárius segélykampányairól és segítőkészségéről katasztrófák idején. Az örökbefogadás és a nagy Gyulai-birtokok öröklése révén de még inkább a magyar nemzet iránti rokonszenvének köszönhetően, hiszen huszáraink élén aratta győzelmeit - Lipót teljesen magyarnak érezte magát, és ezt sokszor látványosan 19

12 bizonyította is. Az úgynevezett Janszky-ügyben" kifejtette ama véleményét, hogy a Hentzi sírjánál tartott ünneplés tapintatlanság volt az akkori magyarországi helyzetben. Ezzel kivívta a magyar közvélemény á szeretetét. Am a felső katonai köröknek más volt a véleményük úgy látták, Edelsheim Gyulai túlságosan is jó magyar lett ahhoz, hogy pártatlan parancsnok legyen. Felső" sugallatra a nyugdíjazását kérte, kérelmét nyomban elfogadták, ám megadták neki a tisztességet, amikor kitüntették a Lipót-rend nagykeresztjével. A budapesti társaság népszerű alakja lett, mindenki szerette. Kaptam egy újságcikket 1888-ból is (Budapesti Újság, november 21.), itt dédapám a címlapon látható (cilinderben), amint két ágaskodó lótól vont hintó elé veti magát, és a kép alatt ez olvasható: Edelsheim Gyulai báró, az életmentő". A cikkben leírják, hogyan tett tanúbizonyságot hősiességéről. Hála lélekjelenlétének, tegnap délután három órakor, egy teljesen irányíthatatlanná vált magánhintó nem gázolt el egy fiatalembert. A kocsis belegabalyodott valami rongyba, és kiesett kezéből a gyeplő. Éppen ekkor szaladt át az úttesten egy taligát húzó fiatalember, de amikor meglátta a veszettül vágtató lovakat, már késő volt, ledöntötték a lábáról. Edelsheim Gyulai báró ebben a pillanatban a lovak elé ugrott, és iszonytató erővel megragadta az egyik zabláját. A lovak hátrahőköltek, és a hintó megállt, mielőtt kerekei agyonnyomták volna a fiatalembert. Pillanatok alatt hatalmas tömeg gyűlt össze, és a bárót megéljenezték." Katonai hivatásán kívül ennek szentelte minden energiáját dédapámnak még egy szenvedélye volt: a színház. Színdarabokról írott kritikái és recenziói mindig közkedveltek voltak nem csoda, ha nagy tapasztalatra tett szert, hiszen már ezredesként is szenvedélyes színházrajongó volt. A bécsi Carl-Theaterben bármikor megmutatják azt a zsöllyét, ahol minden este helyet foglalt, hogy megcsodálja menyasszonyát, a híres és gyönyörű színésznőt, Friderika Kronau kisasszonyt. Egyedül neki volt szabad a színésznőt felvonásközökben öltözőjében felkeresni. Apám mesélte, hogy amikor nagyapja feleségül vette Friderikát, az volt az általános vélemény, hogy színésznő feleségével sosem fogadják majd az udvarnál. Csakhogy a császár ismerte Friderika Kronaut, látta több színházi produkcióban. Amikor dédapám először vitte el a feleségét egy udvari fogadásra, az emberek nagy kört alkotva várták, hogy Ferenc József császár megjelenjen. Az uralkodó megérkezett, s mielőtt bárki mást üdvözölt volna, egyenesen dédapámhoz ment, és kezet nyújtott Friderikának. Ettől kezdve az udvar elfogadta a színésznőt. 20 Apám sokat mesélt nekünk dédapám legendás rettenthetetlenségéről. a például kísértet járta házakról hallott, feltétlenül odament, hogy magyarázatot találjon, és minden egyes alkalommal meg is lelte a természetes megoldást. Az egyik ilyen história egy régi házról szólt, amelynek lakói arra panaszkodtak, hogy éjféltájban mindig hallanak valakit lejönni a lépcsőn, de sosem látták az illetőt. Dédapám odament az egyik barátjával, megálltak a nagy falépcső alján, és türelmesen várakoztak, amíg csak meg nem hallották a lefelé jövő lépteket. Gyertyát gyújtottak, csend lett, de nem láttak semmit. Eloltották a gyertyát, vártak. Egy idő múlva a lépések ismét közeledtek. Újra gyertyát gyújtottak, megint nem láttak semmit. Ekkor helyet foglaltak a lépcső két oldalán, kezet fogtak, és vártak. A léptek közeledtek, egyre közeledtek, majd elhaladtak a két egymást fogó kéz alatt. Gyorsan gyertyát gyújtottak, átkutatták a lépcsőt, és rábukkantak egy jókora varangyos békára, amely valahol odafenn élhetett, és amikor a ház elcsendesedett, lejött némi élelmet keresni. Ahányszor fényt gyújtottak, behúzódott a lépcsőfokok kiálló pereme alá, és megvárta, amíg újra sötétség és nyugalom lesz, s csak akkor folytatta az útját lefelé. Egy napon dédapám arra ébredt, hogy egy ember áll az ágya mellett, kezében késsel, és meg akarja ölni. Szerencsére a fickó úgy megijedt, amikor dédapámat felébredni látta, hogy elmenekült. Dédapám ebből azt a tanulságot vonta le, hogy az ember álmában védtelen és kiszolgáltatott bármely merénylőnek, ezért megígértette a fiával: sosem tér nyugovóra anélkül, hogy bezárná az ajtaját. Azt is megfogadtatta vele, hogy ezt a fogadalmat továbbadja valamennyi utódjának. Apám ezt nagyon komolyan, vette, és megígértette velünk is; így aztán még otthon is mindig zárt ajtó mögött kellett aludnunk. Ez későbbi életem során is hasznomra vált, amikor szállodákban laktam szerte a világon nemegyszer próbáltak behatolni a szobámba, ám az ajtóm mindig biztonságosan zárva volt. Az az igazság, hogy nemigen érdekeltek az őseim, ám később a fiam és egyes barátaim érdeklődtek felőlük, így magam is egyre kíváncsibb lettem. Elmondom tehát azt a keveset, amit apámtól tudok. Budapesti házunkban volt egy portré Gyulai Ignácról, ezzel a német felirattal: Ignátz Graf Gyulai, Ban von Croatien, General Feldzugmeister, Kommandierender General Ober und Nieder Oesterreich". (Gyulai Ignác gróf, Horvátország bánja, vezérlő tábornagy, Felső- és Alsó- Ausztria főparancsnoka.) 1848-ban Trieszt (ma Olaszországhoz, de akkor az Osztrák Magyar Monarchiához tartozott) kormányzója volt. Ebből az időből számos emléktárgyunk" maradt: falikárpitok, fest- 21

13 mények és egyebek, amelyeket Ignác kormányzó a város hálás lakosaitól kapott, amiért elejét vette mindennemű zavargásnak az 1848-as felkelés idején. Világosan emlékszem a szép, hatalmas faliszőnyegre, amely egy nagy szoba falát borította, és több négyzetméteres darabokból állt, melyet trieszti asszonyok készítettek. A fia, marosnémeti és nádaskai Gyulai Ferenc gróf, aki 1798-ban született, és nagy érdemeket szerzett az 1848-as olaszországi felkelés leverésében, egy Edelsheim bárónőt vett feleségül. Született egy fiuk a nagyapja után Ignácnak nevezték, aki gyerekkorában meghalt, és Ferenc ekkor fogadta örökbe unokaöccsét, dédapámat, aki így Edelsheim Gyulai Lipót báró lett. Később a császártól a grófi rangot is megkapta. Nagy hadvezér lett, ő az, akiről az előbbi történetet meséltem. Így alakult ki kettős nevünk, az Edelsheim Gyulai. Ma is birtokunkban van két szép ládika jókora pecséttel, melyekben őrizzük az aranynyal finoman kiállított, Ferenc József császár kézjegyével ellátott iratokat a név- és címváltozásról. Ezeket a dokumentumokat a második világháború és mintegy negyvenévnyi kommunista uralom után találtuk meg tökéletes állapotban budapesti házunk pincéjében a törmelékek között. A kommunista rezsim idején a házat államosították. Nagyapám a tábornok fia szintén a Lipót nevet viselte, Salzburgban született 1863-ban. Életének középpontjában a jótékonykodás állt. Megalapította a Nemzeti Gyermekvédő Ligát, amely a többi között nevelőszülőket talált József Attilának, a híres magyar költőnek. Egy darabig elnöke volt a Gyermekvédő Szövetségnek, alelnöke a Fehér Kereszt Nemzeti Lelenc Szövetségének és társelnöke a Rokkant Gyermekek Nemzeti Otthonának. Találtam egy újságcikket (a lap neve és dátuma hiányzik), amely nagyapám egyik írását dicséri: Ez a prominens nemesember, Edelsheim Gyulai Lipót báró, az elhunyt hadtestparancsnok fia, aki minden szempontból örökölte édesapja kiváló tulajdonságait, nem sokkal ezelőtt cikket írt az egyik vezető napilapban, amelyben érzéssel szól a szegények érdekeiről. Kijelenti, hogy jövedelme szerint mindenkinek adnia kellene a szegényeknek. Bárcsak e nemes gondolat aratása oly bőséges lenne, amilyen a cikkíró szívből jövő szándéka, és megmutatná a szűk látókörűeknek a boldogsághoz vezető utat, mert semmi nem nyújt akkora boldogságot, mint jót tenni." Nagyapám egyik kedvtelése házak újjáépítése és berendezése volt. Egymás után három kisebb palotát vett a Várhegyen, az Úri utcában és a Tárnok utcában, gyönyörűen berendezte, majd eladta őket. 22 Nagyanyám, Odescalchi Irma hercegnő, palotahölgy az olasz Odescalchi család magyarországi ágából származott. Egyik őse, az üknagybátyja XI. Ince pápa volt. Örülök, hogy a jó pápák közé tartozott! Nagyanyámra mindenki úgy emlékezett, mint szent életű asszonyra. Szívbeteg volt, emlékeim szerint tolókocsiban ült, nagyon soványan, mert alig evett. Csupa gyöngédség volt, sosem panaszkodott. Amikor meghalt, nagyapám Budapestre, a Dísz tér 12.-be költözött, abba a házba, ahol születtem, mi pedig Szlovákiában, az Elefánt faluban lévő, úgynevezett kis kastélyból" beköltöztünk a mindössze két kilométerrel odébb, az erdő közepén lévő Szent János nagy kastélyba". Az első világháború után persze lehetetlen volt egy ekkora házat egész évben fenntartani. A jobb szárnyát használtuk egész évben, a nyári hónapok kivételével, amikor barátok vendégeskedtek nálunk. Nálam jobban senki nem élvezhette, hogy ilyen mesés helyen élhet, közel a természethez és az állatokhoz. Sok időt töltöttem állatok szelídítésével és gondozásával. Nővéreim nem rajongtak a lovaglásért, én azonban megültem minden lovat. Egyszer megpróbáltam átugratni egy jókora árkot, és közben kicsúszott a lábam a kengyelvasból. Ijesztő pillanat volt, azt hittem, a vég, de meglepő módon nem estem le, és meglehetősen hosszú távot tettem meg kengyel nélkül. Szenvedélyem volt vadat fényképezni az erdőben; egyszer az egyik képemmel még díjat is nyertem. Az állatot jóval könnyebb lelőni, mint lefényképezni; nemcsak megfelelő széljárás, de jó fény is kell hozzá. Sokszor hason kúsztam a bozótban, hogy megpillantsam a hatalmas, bőgő szarvasbikát. A magukra maradt és sebesült állatokat többnyire hozzám hozták, én pedig cuclisüvegből tápláltam a kis őzeket, vagy addig ápoltam őket, amíg felépültek, aztán visszaengedtem őket az erdőbe. Az első ilyen élményem egy kicsike őzhöz fűződik, amelyet megpróbáltam üvegből etetni. Hígítatlan tehéntejet adtam neki, ami nyilvánvalóan helytelen volt, mert elpusztult. Kétségbe voltam esve, és a kis állatot sírva temettem el. Nővéreim ezt fölöttébb mulatságosnak találták, és kinevettek. Ezt sosem bocsátottam meg nekik. A későbbieknek már hígított tejet adtam. Két őzikét a Walt Disneyfilm hatására Bambinak és Faline-nak neveztem el. Bambi árván került hozzám, Faline-t pedig a búza aratásakor érte súlyos kaszavágás, még az egyik szemét is elvesztette. Elválaszthatatlanok lettek. A különféle vadak más és más módon szólítják egymást. Mindaddig hiába próbáltam felkelteni Bambi és Faline figyelmét, amíg nem utánoztam a suta hangját, amelyet korábban sokszor hallottam már. Ezt 23

14 az áthatóan éles hangot a torok mélyéről kell hallatni. Amikor először próbálkoztam, a kis őzek futva jöttek hozzám. A gondozásomba vett állatokat később visszaengedtem az erdőbe, ám Bambit elkerítve kellett tartanom, mert túlságosan is szelíd lett, nem félt az emberektől, sőt néha hátulról játékosan támadott, ami komoly veszélyt jelentett hegyes agancsai miatt. Ezért évente egyszer, amikor az agancsa már teljesen kinőtt és megkeményedett, megfogtam, és tőből lefűrészeltem a két agancsát. A bonyolult művelet során jól kitömött zsákokkal beborítottam magam, aztán megvártam, amíg Bambi rám ugrik, ekkor megragadtam a két agancsot és lefűrészeltem. Így nem okozhatott súlyosabb sérülést, bár hátulról jövő támadásaival bármikor ledönthette a lábáról az embert. Faline-t később elvittem jó messzire az erdőbe, ott hagytam legelni, és elrejtőztem szomorúan néztem utána, amikor eltűnt a bozótban. Amikor két évvel később ismét találkoztunk, messze a háztól, a sűrűben, először azt hallottam, hogy hív engem. Válaszoltam neki, mire előjött a bozótból. Nem téveszthettem össze másik őzzel, hiszen félszemű volt. Hagyta, hogy megsimogassam, aztán eltűnt, ezúttal örökre. Ám a kedvencem Fiona volt, akit falubeli gyerekek találtak közvetlenül a születése után. Még nyirkos és nyálkás volt, amikor elvettem a gyerekektől. Saját testemmel melengettem, így amikor magához tért, csak engem érzett, engem ismert. Szarvasborjú volt, és attól a pillanattól kezdve, hogy járni tudott, árnyékként követett. Számára valóban az anyja voltam, mindenben utánzott. Ha letéptem egy levelet, odament a következő bokorhoz, és ő is letépett egy levelet. Ha úszni mentem a medencébe, vakon követett a mély vízbe s az első alkalommal majdnem megfulladt! Persze voltak vele egyéb gondok is. Nem cuclizhatott időtlen időkig, én pedig nem tudtam, hogyan taníthatnám meg legelni nem mutatott semmiféle érdeklődést a legelés iránt. Végül négykézlábra ereszkedtem, és kezemmel téptem a füvet. A siker teljes volt. Többször láttam azt is, amint a szarvasok vizet fröcskölnek magukra mellső lábukkal, így elmentem Fionával egy erdei pocsolyához, és a két kezemmel fröcskölni kezdtem magam. Fiona rögtön utánzott. Nagyon édes jószág volt, orrával kinyitotta az ajtót, amikor keresett a házban, és sokszor csúszkált a parkettán, amikor követni próbált. A szobámban aludt, amelyen Sya nővéremmel osztoztam, aki csöppet sem örült, amikor Fiona hajnali négykor a cuclisüvegét követelte. Ilyenkor kimentem vele az erdőbe, lefeküdtünk egy nagy sziklára, és egymáshoz bújva aludtunk tovább. 24 Ez volt az én saját, titkos, kedvenc helyem, fent a magas sziklán. Kis kövekkel, zöld mohába odaírtam a szót: FIDES". Tetszett nekem ez a szó, bár nem tudtam, mit jelent, amíg egy napon három nővéremmel és a tanárnőnkkel kirándulni nem mentünk. Rémületemre az én sziklámhoz mentek és megtalálták a kis köveket. Kérdezték egymástól, ki írhatta oda, hogy FIDES. A tanítónő megmagyarázta, a szó azt jelenti, hogy hűséges, őszinte és igaz". Nem szóltam semmit, de boldog voltam, hiszen az én szavam" értelmét tudtam meg. Szerettem volna, ha Fiona elmegy a többi szarvassal, ezért szándékosan olyan helyekre vittem, ahol láthatja őket. Egy napon egy fatörzsön ülve olvastam, és a szemem sarkából figyeltem, ahogy Fiona a legelésző szarvasok felé baktat. Elszorult a szívem: most itt fog hagyni? Eltűnt a szemem elől, s eltelt jó tíz perc, amikor egyszerre csak száguldva jött felém, megtorpant előttem, fejét a vállamba fúrta. Amikor eljött a párzás ideje, elvonult magában az erdőbe, de mindig visszatért. Egy napon újszülött borjával jelent meg, de különös módon nem engedte a közelembe. Orrával többször is lökött a borjún, és amikor az eltűnt, odajött hozzám. Fiona igen szomorú véget ért; a házunk közelében, közvetlen közelről lőtte le egy vadőr, akit édesapám elbocsátott orvvadászat miatt. Még egy történetet szeretnék elmondani azoknak, akiket érdekelnek az állatok és viselkedésük. Hosszú, havas telünk volt, s elhatároztam, hogy megszelídítek egy fiatal szarvasbikát, ezért élelmet vittem mindennap ugyanarra a helyre. Azért tetszett a kis bika, mert első agancsának máris tíz ága volt, ami ritkaság. Eleinte kitettem a takarmányt, és elrejtőztem, de fokozatosan mutatni kezdtem magam. Így barátkoztunk lépésről lépésre, türelemmel, amíg annyira hozzám szokott, hogy a nyakát átkarolva sétálgattam vele, még akkor is, amikor már hatalmas, huszonkét ágú agancsa volt. Számomra ez élő bizonyítéka annak, hogy nem minden szarvasbika válik veszélyessé, ha már nem fél az embertől. Az én bikám például arra is ügyelt, hogy ne érjen hozzám az agancsával: amikor közeledett hozzám, félrehajtotta a fejét. Mindvégig szabadon élt az erdőben, oda jártam ki hozzá, és hívtam magamhoz. Egy napon döbbenetes dolog történt. Ősz volt, a párzás, bőgés" ideje, és minthogy az én bikám nagy volt, már egy nagy csoport szarvastehénnel rendelkezett. Bárcsak le tudnám írni a tájat, az erdő színeit, az előttem feltáruló mezőséget! Amikor kiértem a tisztásra, a közepén döglött szarvasbikát láttam, amelyet nyilvánvalóan egy nagyobb és erősebb bika pusztított el. Nyolc jókora lyuk tátongott a testén. Amint éppen vizsgálgattam, az én bikám lépett elő a fák közül 25

15 véres aganccsal. Megpillantott, vágtában közeledett felém, én meg ösztönösen valamiféle fát kerestem, hogy mögé bújjak, vagy botot, hogy védekezzem, de nem találtam semmit. A legnagyobb meglepetésemre azonban, amikor közelebb ért hozzám, lassított, félrehajtotta a fejét, hogy ne érjen hozzám az agancsa, és áldozatáról teljesen megfeledkezve, vállamra tette az orrát. Csodálatos időszak volt! Lovagoltunk, kocsival száguldottunk az erdőn. Mindenfelé zamatos szamóca termett, az erdő egyik része pedig gyöngyvirágtól kedvenc virágomtól illatozott. Sya nővéremmel virágot szedtünk az erdőn, a ház környékén mindig akadt ciklámen és fehér ibolya. Egyszer valami porózus kőre bukkantunk, amelyet összezúztunk, majd mosogatásra használtunk, mint a vim-et. Nagyon büszkék voltunk a kőbányánkra". Az egyik kedvenc helyünk egy elhagyott zsidó temető volt az erdőben, nem messze a családi kriptától. A Felső Elefánt-i zsidóság régi temetője mindössze egy kis ravatalozó romjaiból és néhány egyszerű sírkőből állt, minthogy Felső Elefánton nem éltek gazdag zsidók. Romantikus, megejtő hangulata volt, és mi szívesen üldögéltünk, pihentünk a sírkövek között. Apám igyekezett gyarapítani a szarvas- és a muflonállományt, mert az első világháború alatt válogatás nélkül pusztították a vadat. O maga csak akkor lőtt vadat, amikor a selejtezendő példányokat kellett elpusztítani, vagy a konyhára hús kellett, és néhány év alatt csodálatos szarvas-, dámvad-, őz-, muflon- és vaddisznóállománnyal büszkélkedhetett. Ekkor apám elkezdett élő vadat eladni más birtokoknak tenyésztésre, vagy a híres német Hagenbeck Állatkertnek, ahol jól bántak az állatokkal, és szép árat fizettek értük. Apám ügyes rendszert dolgozott ki a szarvasok befogására, amiben mindig segítettem neki, bár egyikünk sem szívesen csinálta. A szarvasokat azokon az elkerített területeken fogtuk be, ahol télen módszeresen etettük őket. Rejtekhelyről figyeltük a vadat, és amikor kellő számú bika és tehén gyűlt össze, rájuk zártuk a tolóajtót. A legokosabb állat a muflon, a vadbirka volt. A muflonokat hálóval fogtuk be, de minden alkalommal újabb és újabb módszert kellett kiötölnünk, mert azok az öregebb juhok, amelyek kimenekültek a hálóból, emlékeztek. Úgy dolgoztunk, ahogyan a hajtók szoktak (menet közben zajt csaptunk), az állatokat előbb a hálók felé tereltük, aztán visszafelé és így tovább. Minthogy apámnak nem volt fia, én lettem valamennyire a fiú ebben a lányos családban fejezet GYERMEKKOROM - CSALÁDOMMAL A legjobban szüleim válása határozta meg életünket. Természetesen itt csak saját érzéseimről beszélhetek; remélem, ez megvilágítja a körülményeket. Én voltam a legfiatalabb gyermek, és amikor anyám elhagyott minket, még csak egyéves voltam. Élete szerelmével találkozott, és vele maradt haláláig. Kochanovszky József aki ilyen domináló hatással volt rá, és akit ennyire szeretett feltűnően impozáns megjelenésű férfi volt: magas, sötét hajú, és vak szemét fekete kötés takarta. Ateista volt, és anyám, aki mindenben követte őt, szintén az lett. Ez minden korábbi meggyőződése ellen volt, és bizonyítékul szolgált arra, menynyire alávetette magát az ő akaratának. Ketten együtt tényleg boldogok voltak, ezért nem tudom anyámat okolni azért, amit tett. (..Igy látszik, megtalálta igazi élettársát. Mi, a három lány, édesapánkkal, Papival" maradtunk, aki nemsokára újra nősült, elvette Rothkugel Rollershausen Ellát, akit korábbi férje, Rudnay Egyed elhagyott. Egy lánya volt, Sya. Így lettünk négyen testvérek, Éva, Maritta (akit általában Myrónak szólítottunk), Alexia (akit Syára rövidítettünk), és én, Ilona, (akit Ilynek szólítottak). Együtt Emsi-nek hívtak minket. Korban Sya állt hozzám a legközelebb, csak tíz hónap választott el bennünket. Vele nőttem fel, vele osztottam meg szobámat, vele tanultam együtt. Jól kijöttünk egymással, soha nem veszekedtünk. Mind a négyünknek szép gyerekkorunk volt, melyet csak az zavart meg, amikor édesanyám néhány év múlva hirtelen látni akarta elhagyott három leányát. Jószívű édesapám beleegyezett, hogy minden évben hat hétre anyánkkal legyünk, tizenhat éves korunkig, amikor erről majd már magunk határozhatunk. Ez azt jelentette, hogy családunkban törés állt be, amikor minden évben mi hárman anyánkat mentünk látogatni, míg Sya otthon maradt. Lélektanilag nagyon zavarónak találtam ezt. A felnőttek gyakran nem ismerik fel a gyerekek 27

16 közötti kapcsolat erejét, és hogy milyen sebet okoz, ha látszólag hosszú időre el kell válniuk egymástól. Mindnyájan szerettük nevelőanyánkat, habár nagyon szigorú volt. Az igazság, azt hiszem az, hogy nem mertük volna nem szeretni. Maminak hívtuk. Amikor eljött az ideje, hogy édesanyánkhoz utazzunk, sírtunk és nem akartunk elindulni. Később két idősebb testvérem komolyan megharagudott édesanyánkra, mert valami olyat mondott Papiról, amit nővéreim nem helyeseltek. Nem voltam jelen akkor, és habár nővéreim nem voltak hajlandók ezek után elmenni hozzá, én valahogy nem akartam megbántani. Mindnyájan úgy éreztük, legalább egyikünknek meg kellene látogatnia őt, így vonakodva ugyan, de továbbra is elmentem, és szívem majd' megszakadt minden alkalommal. Anyám többször említette a válást, de én szerencsére nem voltam pletykáló természetű vagy kíváncsi gyerek, így soha nem figyeltem nagyon oda. Valószínűleg tudat alatt bűnösnek érezte magát, és szüksége volt önigazolásra. Egy napon talán tízéves lehettem elhatároztam, megkérdezem Papit, egyszer s mindenkorra mondja el, mi történt, hogy ismerjem a tényeket, és soha ne kelljen többé számomra kétséges történeteket meghallgatni. Papi elmondta, mi történt, és ettől a naptól kezdve nem figyeltem oda, amikor erről beszéltek. Papihoz egész életemben nagyon közel éreztem magam, és mindig tudtam, csak az igazat mondja. Apám rendkívüli egyéniség volt. Olyannak láttam, mint aki teljesen megbízható, jó, igaz és hűséges. Soha nem tolta magát előtérbe, sosem próbálta magát észrevétetni, habár igazi tehetsége volt ahhoz, hogy vicceket és történeteket meséljen. Feddhetetlen jellemét és becsületét a körülötte lévők mind ismerték, és sokszor kérték fel nehéz családi kérdésekben a döntőbírói szerepre. Ahogyan én emlékszem, ezeket a határozatokat soha senki nem kérdőjelezte meg. Ritkán dorgált meg bennünket, de nem mertünk ellene szegülni. Soha nem ütött meg minket, mert egy-egy szeretettel kimondott kemény szó elégségesnek bizonyult. Csak amikor már felnőtt lettem, tudatosult bennem, milyen nagy csapás lehetett számára az, amikor megtudta, hogy anyám rendszeresen találkozott a férfival, akit szeretett, és aki a szomszéd faluban lakott, ahol már mindenki tudott az esetről. Édesanyám három kislányt hagyott apámnál: én egyéves voltam ekkor, Myro négy-, Éva hatéves: Úgy éreztem, apám szíve mélyén soha nem bocsátott meg neki. Mostohaanyám, Ellamami, aranyszőke, dús hajával, nagyon szép volt, élénk, erélyes, nagyon gyakorlatias. Pompásan oldotta meg a ház- 28 1' tást, és szépítette otthonunkat. Apám majdnem minden döntést rá tar hagyott - talán túlságosan is ráhagyott mindent, csak amikor valóban fontos dologról volt szó, akkor lépett néha fel erélyesen. Gondolom, ez az első házassága csődjéből eredt. Elzárkózott, és a mindennapi dolgokat Ellamamira hagyta. ő viszont alaposan megszervezett minket! Mindig egyformán kellett öltözködnünk, és kis keresztek voltak ruháinkra varrva. Én voltam a négyes számú, négy keresztem volt. Azt mondta, csak akkor vesznek bennünket észre, ha egyformán öltözünk. Az étkezések közben nem beszélhettünk, csak ha kérdeztek; meg kellett enni mindent a tányérunkról, és nem nézhettük meg előzőleg a komornyik által behozott tálakat. Ellamamival nem lehetett vitatkozni, mindig neki volt igaza! Tudom, a maga módján szeretett bennünket és biztos volt abban, hogy értünk a legjobbat teszi. Nem volt elnézőbb Syával, saját leányával szemben sem, velünk egyformán kezelte őt. Az évek során, amikor egyedül mentem látogatni édesanyámat és férjét, kétszer is elvittek Olaszországba. Soha nem fogom elfelejteni azt a néhány különleges pillanatot, amit akkor éltem át, amikor a Vezúvhoz látogattunk el. A tűzhányó rendszeres időközökben tört ki, így le lehetett menni a kráterbe, melynek közepén mély lyuk volt. A legszélére léptünk, alattunk a forró láva olyan volt, mint maga a pokol. Négy percig maradhattunk ott, majd visszafutottunk a kráter szélére, mert a kitörés ötpercenként pontosan bekövetkezett. Előzőleg mély dübörgést hallottunk a hegy gyomrából, ami figyelmeztetés volt a futás megkezdésére. Hirtelen tüzes kőtömeg és tűzfáklya lövellt az égre, majd százméteres körzetben zuhant vissza a földre. Aztán megint viszsza tudtunk menni a lyuk szélére, vigyázva, hogy ne lépjünk a forró kövekre. Az a föld gyomrából jövő mély morgás nagyon a hatalmába kerített. Jól emlékszem, porszemnek éreztem magam a természet erejével szemben, semmi kis lénynek, aki bármikor eltűnhet minden nyom nélkül. Későbbi életem során is átéltem ezt az érzést nagy tömegek között, vagy amikor a bérházak ablakait néztem, melyek mögött feltehetően olyan emberek élnek, akik boldogok, szomorúak, szeretnek vagy gyűlölnek és akkor megkérdeztem magamtól, mi értelme van az egésznek? Megtudom-e valaha is, miért kell ennek így lennie? Nélkülözhetők vagyunk-e? A rá következő évben újra vonattal mentünk Olaszországba; ez alkalommal aa Adriai-tenger partján, Riccione üdülőhelyen laktunk. Egy gyönyörű, holdfényes nyári estén a halászok kivittek bennünket kis csónakjaikban szardíniát fogni. A látvány kicsit felzaklatott, de 29

17 csodálatos volt, amikor a holdsugárban csillogó hálót behúzták. Miután visszatértünk a partra, a halászok kicsontozták a friss szardíniákat, és prézliben kisütötték őket felséges étel volt! Soha nem felejtettem el ezt, és huszonkét évvel később, amikor Portugáliába jöttünk, ahol a szardíniák nagyok és bőven találhatók, megpróbáltam úgy elkészíteni őket, ahogyan azt az olasz halászok csinálták. Mindenkinek nagyon ízlett! Az utazás során megbetegedtem. Nem lehetett valami nagyon súlyos betegség, de anyám elvitt egy öreg olasz orvoshoz. Kedves ember volt, valami orvosságot adott. Mielőtt távoztunk, komolyan rám nézett, és anyámnak azt mondta: Leánya legalább kilencven évet fog megérni!" Akkor kilencéves voltam, és azon tűnődtem, vajon hogyan érezném magam kilencvenévesen. Nem nagyon tetszett a gondolat, mert úgy hittem, az ilyen öreg emberek már tehetetlenek. Most, hogy már közeledem a nyolcvanhoz, ez a jövendölés már nem tűnik oly rossznak, ameddig nem szorulok rá mások segítségére, és a Mindenható további egészséget ad nekem. Csak most ismerkedtem meg a számítógépem működésével és tanultam meg az interneten levelezni nem tagadom, nem volt könnyű! De szép volna, ha látnám még felnőni dédunokáimat is! Azt hiszem, őszintén mondhatom, nem félek a haláltól (gondolom, a túlvilági élet test nélkül sokkal szebb lehet, mint e földi élet), és ezt már gyerekkoromban is így éreztem. Sya nővéremmel szoktunk erről beszélgetni, aki nagyon félt a haláltól. Arról próbáltam őt meggyőzni, hogy nagyon szép lehet test nélkül élni, nem érezni fájdalmat, éhséget vagy hideget. Most úgy hiszem, ha valaki teljesen és békésen el tudja fogadni sorsát, annak a halál újjászületés lesz. Remélem, akkor mehetek el, amikor készen vagyok rá bármit jelentsen is ez. Eljött az ideje, hogy én is otthagyjam anyámat. Körülbelül tizenhat éves lehettem. Egy este, amikor éppen újra meglátogattam őt Budapesten, anyám, férje és én egy opera-előadás után későn vacsoráztunk. Apámról kezdtek beszélgetni, durván és bántóan. Felkeltem az asztaltól, felkaptam a kabátomat, és bár édesanyám meg akart állítani, elhagytam a lakásukat. Késő éjjel volt, és noha apám háza nem esett messze, estélyi ruhámban mentem két utcán át, két kocsma előtt is elhaladva. Néhány részeg férfi lézengett a közelben; boldogtalannak és elveszettnek éreztem magam. Hirtelen arra gondoltam, hogy ha most valami történne velem, napokig senki sem keresne, mert anyám azt hinné, Papinál vagyok, Papi pedig természetesen azt, hogy még mindig anyámnál vagyok. Megpróbáltam ezt a gondolatot elhessegetni, előrenéztem, és oly gyorsan lépkedtem, ahogy csak tudtam. Szerencsésen hazaértem! 30 Ezután már nem láttuk anyánkat, ameddig fel nem nőttünk és férjhez m mentünk. Meghívtuk őt magunkhoz, de nem mentünk el a férje házába. Szerencsénkre ezek a visszásságok megszűntek a második világháború ne után, amikor férje megöregedett, és majdnem teljesen megvakult. Elhagyták Magyarországot, s leányukhoz, Harryhez közel költöztek, Svájcba. Szerencsére, öregségükre és betegségükre hivatkozva kiutazási engedélyt kaptak Magyarországról. Miután férje meghalt Lausanne-bam, 1961 júliusában, anyám körbelátogatta leányait, de egyébként legtöbbször egyedül élt Dél-Svájcban. Nyelveket tanított, cikkeket írt, betegeket gondozott, hippiket látogatott meg, akiknek istenről mesélt. Férje halála után vallásos érzései felújultak, erősebben, mint valaha. Tény, hogy a hit és az ima vezérelte további életében. Ma eléggé furcsa érzés arra gondolnom, hogyan neveltek bennünket. Soha nem mentünk iskolába, főleg, mert Csehszlovákiában éltünk, és apám nem akart minket cseh iskolába járatni, ahol nem tanulnánk magyarul. Magyarok lévén, szüleim anyanyelvükön kívántak taníttatni; két nővérem a tantárgyakat ezen a nyelven tanulta egy magyar házitanítótól, és a vizsgákra Budapestre utaztak. Magyarország fővárosa 160 kilométerre volt otthonunktól. Évente többször is meglátogattuk, átlépve a csehszlovák magyar határt. Sya és én, a két fiatalabb, nem mentünk vizsgára. Mindig négy nevelőnő volt a házban magyar, angol, francia és német, sokat áldozhattak szüleink a taníttatásunkra. A magyar tanárnő a rendes iskolai tantárgyakat tanította, míg a többiek nyelvekre, történelemre és művészetekre oktattak bennünket. Papi tanított minket földrajzra, és azokat az órákat nagyon szerettem, mert játékosan tanított. Egy könyvből találomra betűt választottunk, és öt percet adott arra, hogy e kezdőbetűvel leírjuk az összes országot, várost, folyót vagy hegyet, mely eszünkbe jut. Köszönettel tartozom apámnak, mert felkeltette érdeklődésemet az egész világ iránt. Akkor még nem sejtettem, hogy egyszer majd beutazom mind az öt földrészt. Apámra gondoltam azokon a helyeken, melyekről ő beszélt nekünk annak idején. Amikor először láttam egy repülőgép ablakából a dél-amerikai Chimborazo hósüveggel takart csúcsát, olyan erővel törtek fel bennem az apámhoz fűződő emlékek, hogy könnybe lábadt a szemem. Angol nevelőnőnk a haláláig velünk maradt. Kate Mastersonnak hívták, mi Missy"-nek szólítottuk. Alacsony, vékony és nagyon ráncos volt, haját kontyba tűzve viselte a feje búbján. Szerencsénkre az angolon kívül egy szót sem tudott más nyelven. Már akkor velünk volt, 31

18 amikor törvényt hoztak arra, hogy mindenkinek útlevele vagy igazolványa kell hogy legyen. Miután senki sem mondta még ezt neki korábban, nagyon megharagudott, és kijelentette, mi magyarok a leglehetetlenebb nép vagyunk, mellyel valaha is találkozott. Nem emlékezett születésének évére, mi segítettünk neki rekonstruálni életét. Egy teherhajón született, melynek apja volt a kapitánya, és arra még emlékezett, hogy tizenhat éves korában dajkaként ment Kínába. Ezután azt próbáltuk kitalálni, mennyi időt töltött el a különböző családoknál, A végkövetkeztetés szerint valószínűleg 1876-ban született. Írtunk Angliába, hogy megszerezzük papírjait. Amikor a válasz megérkezett, nem mertük neki megmondani, mit írtak az angol hatóságok. Ott az anyakönyvvezetés 1870-ben kezdődött, és miután nem találták meg a nevét, azt gondolták, lehetséges, hogy nem 1876-ban, hanem ben született. Természetesen Missy nagyon megsértődött, hogy egyik napról a másikra kilenc évet öregedett! Nagyon szerettük őt, mert kedves teremtés volt. Gyermekdalokat énekelt nekünk és felolvasott, amikor varrtunk vagy játszottunk. Szerettem az Ilona nevet, amire kereszteltek, de családom Ilynek hívott, amit soha nem szerettem. Missy segített e nevet elfogadtatni velem. Azt mondta: Ily Bily cockatily, mama says you are a lily." Ami hevenyészett fordításban talán így szól: Iliom, biliom, mama mondja, te vagy egy liliom." Missynek megrögzött szokásai voltak; szerinte mindenben csak az angol módszer a legjobb. A reggeli volt a főétele, olyankor kiment a konyhába elkészíteni a teáját és pirítósát. Hatalmas pirítóshegyet kent meg vajjal, dzsemmel, és citromot facsart a teájába, majd az egészet felvitte egy tálcán a szobájába, a második emeletre. Ajtaját ezután bezárta, hogy reggelizés közben ne zavarják meg semmivel. Voltak érdekes hiedelmei is. Nem engedte, hogy az étkezéskor hideg vizet igyunk, mondván, az olyan, mint amikor zsíros edényeket akarnak elmosni hideg vízzel. Utóbb megmondtuk ezt szüleinknek, akik ennek véget vetettek. A húszas években a szoknyák egyre rövidebbek lettek. Missy ezt perverz magyar divatnak tulajdonította. Állandóan vitatkozott velünk; azt hajtogatta, hogy Angliában senki sem viselne ilyen ruhákat. Egy nap talált is egy fényképet egy magazinban Mary királynőről, aki mindig jellegzetes XIX. századbeli ruhákat viselt, földig érő szoknyával. Diadalmasan kiáltotta: Látjátok! Angliában mindenki hosszú ruhát visel. Bizonyíték rá Mary királynő!" Úgy tanultunk angolul Missytől, hogy észre sem vettük. De e korai években anyanyelvünk mellé - minden nehézség nélkül - a németet 32 és a franciát is felvettük. Azt hiszem, a nyelvek tanulására legjobb a nyolc-tizennégy éves életkor, hiszen olyankor szinte öntudatlanul tanulunk, a nyolcéves korunk előtt tanultakat viszont könnyen elfelejt- jük. A tizennegyedik év után minden tudatosabbá válik. Ezt észleltem például, amikor tizenöt éves korunk után olaszul kezdtünk tanulni. Habár az olasz talán a legkönnyebb nyelv a világon, emlékszem, menynyit küszködtünk a nyelvtanával. A francia grammatika természetesen sokkal nehezebb, mint az olasz, de a korai években ezt könnyedén megtanultuk. Ugyanez áll a németre is. Ha nem eléggé korán sajátítjuk el később nehezebb megtanulni, hogy az ajtó például nőnemű, az asztal ' hímnemű és az ablak pedig semleges nemű. Szüleink úgy gondolták, nem kell mást tanulnunk, csupán azt, amire szükségünk van ahhoz, hogy férjhez menjünk, és olyan életet éljünk, amilyent ők élnek. Akkor azonban természetesnek vettük ezt. Tanultunk történelmet, irodalmat, művészetet, földrajzot és nyelveket, nagyon kevés matematikával és kémiával társítva. Minden, amit elsajátítottunk, valamiképpen igen hasznos volt későbbi életünkben. Visszatekintve a múltra - és megadva a tiszteletet szüleinknek - mégis úgy érzem, nagy hibát követtek el: soha nem tanítottak meg bennünket főzni. Még a konyhába sem engedtek be bennünket! Gondolom, lehetetlennek vélték, hogy valaha is főznünk kell a magunk részére, hiszen mindig akad majd valaki, aki főz ránk. Ezért később többé-kevésbé csak azt tudtuk, mit mondjunk a szakácsnak, a konyhában semmi egyébhez nem értettünk. Az élet nehéz iskolája tanított meg minket a tennivalókra. Manapság nagyon szeretek főzni, és most már tudom, milyen hasznos lett volna korábban elsajátítani a főzés tudományát. Számos állandóan alkalmazott cselédünk volt, beleértve a két komornyikot, egy szakácsot, két szobalányt és egy kocsist. A főkomornyikot Fritzko bácsinak hívtuk, a szakácsné Balika néni, a kocsis Jóska bácsi volt. Családunkhoz tartozóknak éreztük őket. Jó kapcsolatban álltunk apám alkalmazottaival, és amikor valaki bajba került, segíteni próbáltunk rajta. Amikor kocsisunk feleségének megszületett az első gyermeke, oly gyorsan történt az egész, hogy nem tudtunk segítségért menni. Én még nagyon fiatal voltam, de rám bízták, hogy tartsam a lámpát, mialatt Mami segített a szülésnél. Emlékszem, menynyire fájt a karom és mennyire igyekeztem, hogy el ne ejtsem a lámpát, de nagyon büszke voltam arra, hogy ilyen fontos feladattal bíztak meg.. 33

19 Gimesnek és Apponynak hívták a környező birtokokat. Gimes gróf Forgácsé volt, Appony pedig Apponyi grófé. Sokszor összejöttünk szomszédainkkal, de legjobban Apponyt szerettük meglátogatni. Apponyi Magi gróf szenvedélyes vadász volt, és sokat utazott, főleg Indiában kirándulásokat is szervezett a Himalájához. Adél nevű húgával élt; később két unokahúga is odaköltözött, akik velünk egyidősek voltak. Geraldine-nak (ő később Albánia királynéja lett) és Apponyi Virginiának tragikusan alakult a gyermekkora. Apjuk, Apponyi Gyula gróf 1924-ben halt meg, amikor ők még gyermekek voltak. Anyjuk, a közismert amerikai Vanderbilt családból, Franciaországba vitte őket, ahol férjhez ment egy francia alezredeshez, Gontan Giraulthoz, s tőle több gyermeke született. Apponyi Virginiának volt annyi mersze, hogy egy napon megszökött, és nagyanyjához jött el Apponyba. Nemsokára Geraldine is követte. Szüleim felajánlották, iskoláztatják őket, és meghívták a lányokat Elefántra, hogy velünk együtt tanulhassanak. Ez azonban nem volt mindig könnyű, mert sok pótolnivalójuk akadt. Nagyon megszerettük őket, és egy életre szóló barátságot kötöttünk velük. Nem sok időt töltöttek nálunk, mert állandóan magyarországi rokonaikat látogatták, akik között akadt gazdag, de szegény is. Végül a Bécshez közel lévő Sacré Coeur zárdába mentek tanulni. Egyik legérdekesebb emlékem a pathialai maharadzsa látogatásához fűződik; őt Magi bácsi" látta vendégül. Legújabb, szép, huszonegy éves indiai feleségével jött el, és legidősebb, tizenkilenc éves fiával. A maharáni és nevelt fia nem szólhatott egymáshoz, ami szerintem a maharadzsa bölcsességét tükrözte. Geraldine-t és Virginiát gyönyörű szárikba öltöztették elbűvölőek voltak! A nagy ebéd után mi hatan, lányok, körülültük a rendkívül jóképű, fiatal szikh turbános herceget, és mivel barátságosnak látszott, elárasztottuk az indiai életről érdeklődő kérdésekkel. Elmondta nekünk, hogy a házasúlandók egybekelésükig még csak rá sem nézhetnek egymásra! Mesélt a szikh vallásról és arról, hogy náluk a férfiak soha nem vághatják le a hajukat. Észrevette kételkedő pillantásunkat, mire lecsavarta turbánját, és megmutatta alatta a kis kalapot, mely a haját tartotta össze. Geraldine végül is elhelyezkedett a budapesti Szépművészeti Múzeumban, ahol katalógusokat és kártyákat áruk. Ez abban az időben történt, amikor Zog albán király húgai Budapestre jöttek megfelelő menyasszonyt keresni az uralkodónak. Zog dinasztiát akart alapítani az akkor még csupán néhány éves királysága részére, és vonzódott az Osztrák Magyar Monarchiához, melynek hadseregében ő is szolgált. 34 Magyar vagy osztrák arisztokrata hölgyet kívánt feleségül venni. Geraldine fényképei nagyon tetszettek neki. Üzent a hölgy unokatestvérével, Teleki Kati grófnővel, hogy saját költségére szívesen vendégül látná őket Albániában, minden kötelezettség nélkül. Ott Geraldine majd eldöntheti, férjhez megy-e hozzá, vagy sem. Garantálta, hogy nemleges válasz esetén a hölgy szabadon hazamehet. Kati szerint a király nagyon kedves ember volt. Geraldine tőlünk kérdezte meg, mit gondolunk az ajánlatról. Mindnyájan egyetértettünk abban, hogy csak menjen el és élvezze az albániai utazást unokatestvérével együtt, aztán majd térjenek haza soha nem gondoltunk volna arra, hogy ő ott marad! De amikor találkozott Zog királlyal, első látásra egymásba szerettek, és Geraldine sohasem jött vissza. A budapesti Duna-partról és a Szépművészeti Múzeum előcsarnokából az albán trónig ívelő útja világhírűvé tette. A férjénél húsz évvel fiatalabb Geraldine nagyon szép volt, a király nem is dönthetett volna jobban tökéletes királynét választott országának. Geraldine gyorsan feltalálta magát e szerepében, aki találkozott vele, azonnal a szívébe zárta. Magyarországon szenzációszámba ment, amikor 1938 áprilisában, Tiranában Ahmed Zog király feleségül vette Apponyi Geraldine grófnőt. Galeazzo Ciano, Mussolini veje volt a tanújuk. Myro nővéremet kérték fel az egyik koszorúslánynak. Mindnyájan kaptak egy ruhát a párizsi Chanel szalonból, és egy karkötőt vagy karórát Cartier-től. Az udvari bál magyar csárdással, gyönyörű világítással és tűzijátékkal kezdődött. Az esküvői szertartás meglepően rövid volt, a király és a királyné beírta nevét a könyvbe, a tanúk, Ciano gróf és Achmed Abid nevével együtt. A hatalmas, díszes könyv ott maradt kinyitva, bárki beletekinthetett. A koszorúslányok a királyi párral maradtak, csak ők utaztak velük Durazzóba, negyven kilométerre Tiranától, ahol a királynak nagy villája volt egy szikla ormán. Csak a király családját és a koszorúslányokat hívták meg az ebédre, mely után mindnyájan visszatértek Tiranába a díszvacsorára. A királyon kitüntetésekkel díszített egyenruha feszült. Mindenkit egyenként bemutattak neki. Üdvözölte a vendégeket, szavait az albán külügyminiszter fordította le franciára. Beszéde főleg a magyaroknak szólt; említette a két sokat szenvedett országot összefűző történelmi kapcsolatokat, és reményét fejezte ki, hogy az együttérzés még jobban elmélyül házassága által. Uralkodásuk nem tartott sokáig ben, egy évvel a királyi házasságkötés után, és egy nappal Geraldine fiának, Lékának (a trónörökösnek) a születése után, Mussolini csapatai megszállták Albániát. A kirá- 35

20 lyi családnak menekülnie kellett. Geraldine visszautasította az amerikai követség védelmét, de nagy bátorsággal elfogadta és követte férje utasítását. Autóval kelt át az albán hegyeken, úttalan utakon lázasan fekve egy matracon, miközben Léka az albán dajka karjaiban pihent. Így jutottak el Görögországba. Férje nemsokára követte Geraldine-t. Faruk király és Faridah királyné meghívta őket Egyiptomba, ahol több évig éltek. Giovanna bolgár királyné is ott élt számkivetésben, vele nagyon jó barátságot kötöttek. Később több európai országot bejártak. Nővéreim és én kapcsolatban maradtunk Geraldine-nal, akitől sok levelem maradt; ezeket Alexandriából, Párizsból, Cannes-ból stb. írta nekem. Amikor a király megbetegedett, hű odaadással ápolta őt, és férje 1961-ben, Franciaországban bekövetkezett halála után sokáig élt Spanyolországban. Házat bérelt Madridban, ahol meglátogattam. Néha eljött Portugáliába Giovanna királynéhoz; olyankor találkoztunk, gyerekkori emlékekről beszélgettünk. Amikor ezeket a sorokat írom, ő Dél-Afrikában él, ahol fia, Léka néhány évvel ezelőtt farmot vett. Gyakran eljártunk annak idején távolabbi szomszédokhoz is, köztük Esterházy Jánosékhoz, Nemesékhez, valamint Siebertsékhez és Haupt Stümmersékhez is. Esterházy János gróf, a szlovákiai magyar kisebbség vezetője, igaz barátunk volt. Ó és húga is, Esterházy Lulu, a magyar érdek szolgálatának és a szlovák magyar kiengesztelődésnek szentelte életét. A gróf, akit Bibinek hívtunk, bátor kiállásáért 1957-ben vértanúhalált szenvedett. A Nemes család felett Mausi Mama (született Csáky Natália grófnő) uralkodott. Nagyon kövér volt és nehezen mozgott. Emlékeimben úgy jelenik meg, hogy nagy karosszékben ül, két dakszlival az ölében. Nem mertünk bemenni hozzá kezet csókolni, mert a kutyái ugattak, és meg akartak harapni bennünket, de azért sem, mert kövér keze mindig piszkos volt. Férje, Nemes János gróf korán halt meg, 1928-ban; három fia maradt és két lánya. Szerintem a legidősebb fiú, László egy kicsit Richard Tauberre emlékeztetett, a híres operaénekesre. Zsebében mindig fokhagyma volt, melyet egész nap rágcsált; messzi ívben elkerültük, amikor megláttuk. A két másik fiú, János és Vince, de leginkább a legfiatalabb leány, Annuci jó barátaink voltak. A Nemes családhoz tartozott két öreg hölgy is, anya és lánya. Az anya több mint kilencven, a lánya körülbelül hetvenöt éves volt. Időnként a mama odaszólt lányának: Fuss, Melanie, hozd ide nekem a... horgolásomat." Melanie nagy nehezen feltápászkodott, és eltotyogott. Ezen mindig jót mulattunk. 36 Szüleink külföldre is elvittek minket. Fiatalabb korunkban mind a!legyen utazhattunk, később csak párosával. Megválaszthattuk, hogy télen vagy nyáron akarunk-e menni. Én legtöbbször a telet választottam, mert nagyon szerettem a havat. jól emlékszem az első nyári utazásra. Négyen ültünk nagy, drapp színű, nyitott Steyr autónkban. Apám vezetett, Mami mellette ült elöl, mi négyen egy sorban a hátsó ülésen és sofőrünk, Tánci a lehajtható széken előttünk. Mindnyájan, beleértve Táncit is, ugyanolyan drapp felöltőben utaztunk. Feltűnőek lehettünk, mert szenzációt keltettünk a városokban és falvakban, melyeken keresztülhajtottunk. Ausztrián át Olaszországba autóztunk, hogy két hetet töltsünk a Lídón, a híres velencei fürdőhelyen. A nagy és szép Hotel de Bainsben laktunk; csodálatos vakációnk volt. Mi négyen, testvérek, piros fürdőruhát viseltünk, és a strandon négy vörös ördögnek" hívtak minket. Esténként, amikor aludnunk kellett volna már, kirúgtunk a hámból" lábujjhegyen kiszöktünk a balkonra, melyre a 'hotelszobák nyíltak. A vendégszobákban lévő öltözőasztalok vonzottak bennünket: megvizsgáltuk a vendégek szájrúzsait és arckrémeit. Soha nem vittünk el semmit, de nagyon élveztük a dolgot. Meglepő, hogy senki sem látott meg bennünket, így minden alkalommal megúsztuk. Nagyon fiatalok voltunk még, amikor szüleink zongorázni akartak taníttatni bennünket. Egy apró termetű öreg hölgy járt hozzánk, és igen hamar elvette kedvünket a zongorázástól. Számozott papírokat ragasztott a billentyűkre, s a megfelelő számra kellett tennünk a megfelelő ujjunkat. Kisvártatva mind a négyen odaálltunk szüleink elé, mondván, hogy van gramofonunk, rádiónk, és nem akarunk zongorázni. Szüleink ezt tudomásul vették. Évekkel később már nagyon szerettem volna zongorázni, de nem mertem megmondani. Az egyik nagy szobában koncertzongora állt, s amikor a család nem volt otthon, bementem oda játszani. Félénkségem és zárkózottságom azzal magyarázható, hogy tudtam, édesanyám nagyon jól zongorázik, és attól féltem, az emberek összehasonlítanak bennünket; nem akartam tehát, hogy bárki tudja, én is zongorázom. Hallás után játszottam, és szerettem dalokat rögtönözni. Természetesen testvéreim rájöttek a dologra, s titokban beosontak hallgatózni. Foxtrottot és angolkeringőt komponáltam. Nővéreim felkérték egyik unokatestvéremet, írja le a dalokat, ezeket aztán átadták egy dzsesszzenekarnak, amelyet legidősebb nővérem első báljára szerződtettek apám házába, Budapesten. Mi hárman, a fiatalabbak nem vehettünk részt a bálon, csak a felső emeletről szemlélhettük a vendégeket csodálatos estélyi ruháikban. 37

Én Mária vagyok és el szeretném neked mesélni, hogyan lett a húsvét életemnek egy fontos része

Én Mária vagyok és el szeretném neked mesélni, hogyan lett a húsvét életemnek egy fontos része Én Mária vagyok és el szeretném neked mesélni, hogyan lett a húsvét életemnek egy fontos része Kislányként sok álmom volt. Embereknek szerettem volna segíteni, különösen idős, magányos embereknek. Arrol

Részletesebben

A mi fánk. "Fa nélkül egy fillért sem ér a táj, S üres a fa, ha nincs rajta madár. Én azt hiszem, nem kelne föl a nap,

A mi fánk. Fa nélkül egy fillért sem ér a táj, S üres a fa, ha nincs rajta madár. Én azt hiszem, nem kelne föl a nap, A mi fánk "Fa nélkül egy fillért sem ér a táj, S üres a fa, ha nincs rajta madár. Én azt hiszem, nem kelne föl a nap, Ha nem lennének fák és madarak." (Horváth Imre) 2013.04.30. 1-2. óra Magyar nyelv és

Részletesebben

VERASZTÓ ANTAL AKIKKEL AZ ÉLET TÖRTÉNIK

VERASZTÓ ANTAL AKIKKEL AZ ÉLET TÖRTÉNIK VERASZTÓ ANTAL AKIKKEL AZ ÉLET TÖRTÉNIK A következő történet szereplői közül példaként egy olyan helybéli embert állíthatunk, akit a neve miatt mindenki Bokor Mihálynak szólított, és akiről semmi rosszat

Részletesebben

REFORMÁCIÓ. Konferencia 2012 áprils 5-8. Konstanz, Németország

REFORMÁCIÓ. Konferencia 2012 áprils 5-8. Konstanz, Németország REFORMÁCIÓ Konferencia 2012 áprils 5-8. Konstanz, Németország Szolgál: Johannes Wöhr apostol info: www.nagykovetseg.com www.fegyvertar.com www.km-null.de Felhasználási feltételek: A blogon található tartalmak

Részletesebben

Kishegyi Nóra: de tudom, hogy van szeretet!

Kishegyi Nóra: de tudom, hogy van szeretet! Kishegyi Nóra: de tudom, hogy van szeretet! Mivel sem az én szüleim, sem férjem szülei nem álltak olyan jól anyagilag, hogy támogatni tudtak volna új otthonunk megteremtésében, esküvőnk után vidékre kötöztünk

Részletesebben

Séta a szülőfalumban. Beder Beáta V. osztályos tanuló

Séta a szülőfalumban. Beder Beáta V. osztályos tanuló Séta a szülőfalumban Egy szép napon elmentünk a barátnőmmel sétálni a szülőfalumban. Az Erzsébet parkban megmutattam az emlékművet, a református templomot meg a nyári színpadot. _ Te, nagyon szereted a

Részletesebben

Amint ment, mendegélt egy nagy királyi városon keresztül, meglátta a folyosóról a király a nagy betűket s leküldte inasát, hogy nézné meg, mi van

Amint ment, mendegélt egy nagy királyi városon keresztül, meglátta a folyosóról a király a nagy betűket s leküldte inasát, hogy nézné meg, mi van Százat egy ütéssel Egyszer volt, hol nem volt, volt a világon egy mesterlegény, kinek se égen, se földön nem volt egyebe egy rongyos garasánál. Elindult ő vándorolni. A mint ment, mendegélt hegyen völgyön

Részletesebben

magát. Kisvártatva Vakarcs, a kutya is csatlakozott hozzájuk. Kedveskedve hol a Papa, hol meg az unoka lábaira fektette meleg tappancsait.

magát. Kisvártatva Vakarcs, a kutya is csatlakozott hozzájuk. Kedveskedve hol a Papa, hol meg az unoka lábaira fektette meleg tappancsait. Göncölszekér M ári szólt asszonyához Pista, te csak maradj az ágyban, próbálj meg aludni. Ez a szegény lánygyerek folyton köhög. Nem hagy téged aludni. Nem tudsz pihenni. Lehet, hogy a komámnak lesz igaza.

Részletesebben

Gegus Ida: LILIOM KIRÁLYKISASSZONY

Gegus Ida: LILIOM KIRÁLYKISASSZONY Gegus Ida: LILIOM KIRÁLYKISASSZONY Volt egyszer a világon egy király, akit a népe nagyon szeretett. Csak egy búsította az ország népét. A király hallani sem akarta, amikor arról beszéltek neki, hogy ültessen

Részletesebben

Annus szobalányként dolgozott,

Annus szobalányként dolgozott, Annus döntése Annus szobalányként dolgozott, akkor már majdnem 10 éve, amikor az asszonya váratlan ajánlattal állt elő. Kedves Annuskám, tudja mennyire szeretjük magát, a férjem és én is. Családtagnak

Részletesebben

Kiss Ottó. A nagypapa távcsöve

Kiss Ottó. A nagypapa távcsöve Kiss Ottó A nagypapa távcsöve ITT VANNAK A NAGYIÉK Itt vannak a nagyiék, megjöttek! Két hétre. Fogalmam sincs, hogy mit lehet majd velük addig csinálni. 3 A NAGYPAPA UGYANOLYAN A nagypapa ugyanolyan, mint

Részletesebben

A szenvede ly hatalma

A szenvede ly hatalma Előhang Leonard Kastner mostanában egyre többször gondolt ar ra, hogy vissza kéne vonulnia. Miért is ne? Az időzítés tökéletes lenne. Annyi pénzt keresett már, amiről régebben álmodni sem mert volna, ráadásul

Részletesebben

Azt akarod mondani, hogy szeretnéd, ha más szülné meg a gyerekünket? Paul elkerekedett szemmel bámult rá, de a tekintetében Teri a döbbenet mellett

Azt akarod mondani, hogy szeretnéd, ha más szülné meg a gyerekünket? Paul elkerekedett szemmel bámult rá, de a tekintetében Teri a döbbenet mellett 16 Azt akarod mondani, hogy szeretnéd, ha más szülné meg a gyerekünket? Paul elkerekedett szemmel bámult rá, de a tekintetében Teri a döbbenet mellett mást is felfedezni vélt. Dühöt, talán. Kétségbeesést.

Részletesebben

Nekem ez az életem. Beszélgetés Müller Henriknével, a solti Béke Patika vezetôjével

Nekem ez az életem. Beszélgetés Müller Henriknével, a solti Béke Patika vezetôjével Nekem ez az életem Beszélgetés Müller Henriknével, a solti Béke Patika vezetôjével A patika igényesen felújított, orvosi rendelôknek is helyet adó épületben található a kisváros egyik terének sarkán. A

Részletesebben

A BARÁT. Moncsinak, aki végig kitartott mellettem és támogatott. Andrásnak, aki szereti az írásaim, de ezt a könyvet még nem olvasta.

A BARÁT. Moncsinak, aki végig kitartott mellettem és támogatott. Andrásnak, aki szereti az írásaim, de ezt a könyvet még nem olvasta. Bódi Zsolt Publio Kiadó 2012 Minden jog fenntartva! A BARÁT Moncsinak, aki végig kitartott mellettem és támogatott. Andrásnak, aki szereti az írásaim, de ezt a könyvet még nem olvasta. Szüleimnek, testvéreimnek,

Részletesebben

SZEPES MÁRIA PÖTTYÖS PANNI. az idôvonaton MÓRA KÖNYVKIADÓ

SZEPES MÁRIA PÖTTYÖS PANNI. az idôvonaton MÓRA KÖNYVKIADÓ SZEPES MÁRIA PÖTTYÖS PANNI az idôvonaton MÓRA KÖNYVKIADÓ A Móra Könyvkiadó a Szepes Mária Alapítvány támogatója. Az alapítvány célja az író teljes életmûvének gondozása, még kiadatlan írásainak megjelentetése,

Részletesebben

A Fiú. 2. tanulmány. július 5 11.

A Fiú. 2. tanulmány. július 5 11. 2. tanulmány A Fiú július 5 11. SZOMBAT DÉLUTÁN e HETI TANULMÁNYUNK: Dániel 7:13-14; Máté 11:27; 20:28; 24:30; Lukács 5:17-26; János 8:58 Mert az embernek Fia sem azért jött, hogy néki szolgáljanak, hanem

Részletesebben

Aztán eljött a nap, amikor már nem kapta a segélyt, csak valami járuléknak nevezett, nevetségesen kicsi összeget

Aztán eljött a nap, amikor már nem kapta a segélyt, csak valami járuléknak nevezett, nevetségesen kicsi összeget Kovács Gabriella Hát ennyi volt... Hát ennyi volt érezte, hogy itt az út vége. Tehetetlenül, fáradtan feküdt a hideg kövön a fagyos szélben és nem akart többé engedelmeskedni a teste. Már nem érzett fájdalmat

Részletesebben

Helyi emberek kellenek a vezetésbe

Helyi emberek kellenek a vezetésbe Varga László Helyi emberek kellenek a vezetésbe Ön szerint minek köszönhető, hogy az hetvenes-nyolvanas években egy sokszínű és pezsgő kulturális élet tudott létrejönni Kecskeméten? Milyen szerepe volt

Részletesebben

2016. február INTERJÚ

2016. február INTERJÚ INTERJÚ Az Élet szép Az AMEGA beszélgetőpartnere: Dr. Kánitz Éva Főorvos Asszony, milyen családi indíttatással került az orvosi pályára? Mindig azt gondoltam, hogy az a legszebb dolog a világon, ha az

Részletesebben

Az Igazi Ajándék. Máté és a sárkány. Táblácska Megismételhetetlen alkalmakra copyright

Az Igazi Ajándék. Máté és a sárkány. Táblácska Megismételhetetlen alkalmakra copyright Az Igazi Ajándék Máté és a sárkány Táblácska Megismételhetetlen alkalmakra copyright 2011-2013 www.tablacska.hu 1 Egyszer volt, hol nem volt, még az Óperenciás tengeren is túl, még az üveghegyen is túl,

Részletesebben

ÚJABB RÁGALOM HORTHY MIKLÓS KORMÁNYZÓ ELLEN. Hiteles tanúk cáfolata. Interjú Horthy Istvánnéval

ÚJABB RÁGALOM HORTHY MIKLÓS KORMÁNYZÓ ELLEN. Hiteles tanúk cáfolata. Interjú Horthy Istvánnéval Lehet-e? ÚJABB RÁGALOM HORTHY MIKLÓS KORMÁNYZÓ ELLEN Hiteles tanúk cáfolata Interjú Horthy Istvánnéval A közelmúltban a Jobbik néven ismert, de általam kezdettől ártalmas és értelmetlen képződménynek nevezett

Részletesebben

Már újra vágytam erre a csodár a

Már újra vágytam erre a csodár a Már újra vágytam erre a csodár a Szüleinktől kapjuk az utat, gyermekeinktől a célt olvasható az államfő feleségének hitvallása internetes bemutatkozó oldalán. Áder János köztársasági elnök felesége, négygyermekes

Részletesebben

Spanyolországi beszámoló

Spanyolországi beszámoló Spanyolországi beszámoló Rettentően vártam már hogy végre eljöjjön a nap, hogy Spanyolországba utazzunk, mivel ez lett volna az első utam, amit repülővel tettem volna meg, ami már magában elég ok a nagy

Részletesebben

Andersen meséi AZ ÖREG UTCAI LÁMPÁS

Andersen meséi AZ ÖREG UTCAI LÁMPÁS Andersen meséi AZ ÖREG UTCAI LÁMPÁS Hallottad-e már az öreg utcai lámpás történetét? Igaz, nem éppen vidám história, de azért egyszer végighallgathatod. Volt egyszer egy jóravaló, öreg utcai lámpás, aki

Részletesebben

jor ge bucay Caminò a könnyek útja

jor ge bucay Caminò a könnyek útja jor ge bucay Caminò a könnyek útja A Z ÚT RÉTEGEI Biztosan van egy út, mely bizonyára sok mindenben személyes és különleges. Bizonyára van egy út, mely biztosan sok mindenben közös mindenki számára. Van

Részletesebben

"Soha nem érzem, hogy itt a plafon" - Interjú Bánsági Ildikóval

Soha nem érzem, hogy itt a plafon - Interjú Bánsági Ildikóval "Soha nem érzem, hogy itt a plafon" - Interjú Bánsági Ildikóval 2014. augusztus 26. kedd, 07:00 "Mindig büszke voltam, ha valami újra hívtak. Soha nem érzem, hogy itt a plafon, hanem inkább azt, hogy szeretnék

Részletesebben

Egy fényképbe írt családtörténet

Egy fényképbe írt családtörténet Egy fényképbe írt családtörténet 1. A szülőfalum nevének eredete Vámosmikola Hont vármegyéhez tartozott, s ez a falu a XX. század elején központi szerepet töltött be a vármegyében. Itt volt/van a buszjárat

Részletesebben

Frank megállt kocsijával a folyó előtt, ami enyhén szakadékos partjával és sötét vizével tiszteletet parancsolt. Mindennek lehetett nevezni, csak jó

Frank megállt kocsijával a folyó előtt, ami enyhén szakadékos partjával és sötét vizével tiszteletet parancsolt. Mindennek lehetett nevezni, csak jó 1. Frank megállt kocsijával a folyó előtt, ami enyhén szakadékos partjával és sötét vizével tiszteletet parancsolt. Mindennek lehetett nevezni, csak jó barátnak nem. A motort nem állította le, halk zúgása

Részletesebben

Szeretetettel ajánlom műveimet mindenkinek olvasásra, szórakozásra, vagy csupán elmélkedésre. Joli néni

Szeretetettel ajánlom műveimet mindenkinek olvasásra, szórakozásra, vagy csupán elmélkedésre. Joli néni BRÁTÁN ERZSÉBET HÉTKÖZNAPI CSODÁK NOVELLAGYŰJTEMÉNY ELŐSZÓ Kedves olvasóim! Az alábbi novelláim a valóság és a fantázia összefonódásából születtek. Számtalanszor elmegyünk apróságok felett, pedig az élet

Részletesebben

A cikkeket írta: Károlyi Veronika (Ronyka) www.varazslatostitkok.com. Korrektúra: Egri Anikó

A cikkeket írta: Károlyi Veronika (Ronyka) www.varazslatostitkok.com. Korrektúra: Egri Anikó A cikkeket írta: Károlyi Veronika (Ronyka) www.varazslatostitkok.com Korrektúra: Egri Anikó 2 Tartalomjegyzék Tartalomjegyzék... 3 Az összefogás döbbenetes ereje... 4 Depressziós helyett bajnok... 6 Na

Részletesebben

1Móz 21,22-34 Ábrahám, Abimélek és a kút

1Móz 21,22-34 Ábrahám, Abimélek és a kút 1 1Móz 21,22-34 Ábrahám, Abimélek és a kút És lőn abban az időben, hogy Abimélek és Pikhól annak hadvezére megszólíták Ábrahámot mondván: Az Isten van te veled mindenben, a mit cselekszel. Mostan azért

Részletesebben

Dr. Kutnyányszky Valéria

Dr. Kutnyányszky Valéria Dr. Kutnyányszky Valéria Dr. Kutnyányszky Valéria 2009 őszén egy hónapot töltött a Kongói Demokratikus Köztársaság területén fekvő Kiwanjában. A bükkösdi homeopátiás orvos az Afrikai-Magyar Egyesület (AHU)

Részletesebben

Régi dolgok, nehéz sorsok. Írta: Fülöp Tiborné

Régi dolgok, nehéz sorsok. Írta: Fülöp Tiborné Régi dolgok, nehéz sorsok Írta: Fülöp Tiborné Előszó 1933-ban születtem, egy nagyon szép kis faluban, földműves családban. Szegények voltunk. Nagyszüleim még közepesen jómódú család volt, de a nagyapám

Részletesebben

A SZÁZEGYEDIK ASSZONY

A SZÁZEGYEDIK ASSZONY A SZÁZEGYEDIK ASSZONY (Egy kis tréfa) 1883 Sok tarkabarka dolgot írt meg hajdan a pajkos tollú Boccaccio. Veronai, florenci asszonyok segítették benne. Amennyi rossz fát azok a tuzre tettek, annak a hamujában

Részletesebben

a viszonyuk. És a lány nem is hozta rendbe a dolgokat, mielőtt az apja oly hirtelen elment. Visszatekintve már látta, hogy nagyon sok a hasonlóság

a viszonyuk. És a lány nem is hozta rendbe a dolgokat, mielőtt az apja oly hirtelen elment. Visszatekintve már látta, hogy nagyon sok a hasonlóság ELSŐ FEJEZET Nem így kellett volna történnie. Addie Folsom úgy képzelte, a középiskola után hat évvel tehetősen és egy jó kocsi volánjánál ülve tér majd haza. Ehelyett behúzott nyakkal és egy közel háromszázezer

Részletesebben

A gyűrűn látszott, hogy soká hordhatták és sokat dolgozott az, aki viselte, mert kopott volt, de gyűrű volt. Az anyós nagylelkűségére

A gyűrűn látszott, hogy soká hordhatták és sokat dolgozott az, aki viselte, mert kopott volt, de gyűrű volt. Az anyós nagylelkűségére A gyűrű kora A jobb keze gyűrűsujján lévő karikagyűrűt nézegette. A házassági évfordulójuk közeledett. Hányadik is? Ki kell számolnia. Ha 52-ben házasodtak és most 2011-et írunk, akkor ez az 59. Nem kerek

Részletesebben

KÉPES MESEKINCSTÁR. roland

KÉPES MESEKINCSTÁR. roland KÉPES MESEKINCSTÁR roland 3 Tartalomjegyzék Aladdin és a csodalámpa...6 Hófehérke és a hét törpe...12 Az élet vize...22 Hamupipőke...30 A méhkirálynő...38 Pöttöm Panna...46 A palackba zárt szellem...56

Részletesebben

Az élet istentisztelete 3.: A CSALÁDBAN

Az élet istentisztelete 3.: A CSALÁDBAN 1 Újpest-Belsőváros 2008. 03. 02. Juhász Emília Az élet istentisztelete 3.: A CSALÁDBAN Olvasandó (lectio): 2 Móz 13,1-10 Alapige (textus): 2 Móz 13,8-9 És mondd el fiaidnak azon a napon: Amiatt történik

Részletesebben

DOBERDÓ JAJ! Én Istenem, hol fogok én meghalni? Hol fog az én piros vérem kifolyni? Olaszország közepében lesz a sírom,

DOBERDÓ JAJ! Én Istenem, hol fogok én meghalni? Hol fog az én piros vérem kifolyni? Olaszország közepében lesz a sírom, DOBERDÓ JAJ! Ha kimegyek a doberdói harctérre, Feltekintek a csillagos nagy égre, Csillagos ég, merre van a magyar hazám, Merre sirat engem az édesanyám? Én Istenem, hol fogok én meghalni? Hol fog az én

Részletesebben

- E szerint elégedett vagy? - Több, - boldog. Boldog! Milyen különösen hangzott ez a szó, ebben a dohosszagú, szegényes, díván nélküli odúban.

- E szerint elégedett vagy? - Több, - boldog. Boldog! Milyen különösen hangzott ez a szó, ebben a dohosszagú, szegényes, díván nélküli odúban. A SZERELEMRŐL Tavaly, június elején abban a kisvárosban voltam, ahol születtem. A városban most is az a sajátságos csend, mintha halottak közt járnék. Két hét alatt beteltem vele, kivágytam belőle, akárhová,

Részletesebben

Június 19. csütörtök

Június 19. csütörtök Június 19. csütörtök A tegnapi túra a városban úgy kinyuvasztotta a lábam, mint egy nehéz nap a Caminon. Igaz, több mint két órát mentem, megállás nélkül, és a szandálban, amiről már kiderült, hogy nem

Részletesebben

A CSALÁD. Következzen tehát a család:

A CSALÁD. Következzen tehát a család: A CSALÁD 2013. február. Eljutottam végre ide is - hogy összeismertessem a rokonokat. A több ezernyi kép közül majdnem mindegyik régi Aputól származik, az újak túlnyomó része pedig tőlem. Igyekeztem őket

Részletesebben

DEREK PRINCE. Isten Gyülekezetének Újrafelfedezése

DEREK PRINCE. Isten Gyülekezetének Újrafelfedezése DEREK PRINCE Isten Gyülekezetének Újrafelfedezése Bevezető - A Derek Prince Ministries ismertetője Az 1930-as években, a történet szerint, megcsörrent a telefon az igazgatói irodában, abban a washingtoni

Részletesebben

Svájci tanulmányút. Basel

Svájci tanulmányút. Basel Svájci tanulmányút Basel A tanulmányúton öten vettünk részt; két tanár, Gál Anikó és Dékány István, valamint három diák: Annus Péter, Pászti Ferenc és én, Papp Zsolt. 2013. január 22-én hajnali 2 órakor

Részletesebben

Pataky Zsófia vagyok, 14 éves. A legnagyobb gyerek a családban. Két testvérem van.

Pataky Zsófia vagyok, 14 éves. A legnagyobb gyerek a családban. Két testvérem van. A gyermekek Pataky Zsófia vagyok, 14 éves. A legnagyobb gyerek a családban. Két testvérem van. Pontosan 6 évvel ezelőtt, karácsonykor (amikor én 8 éves voltam a húgom pedig 5) kaptam a világ legszebb ajándékát.

Részletesebben

V i c z i á n Á k o s. Halálos haszonszerzés

V i c z i á n Á k o s. Halálos haszonszerzés V i c z i á n Á k o s Halálos haszonszerzés Nem is emlékszem, hogy mikor aludtam ilyen jót, igaz nem volt több hat óránál, de ennyit ritkán alszom. Nyújtózkodtam egy hatalmasat, majd felkeltem az ágyból,

Részletesebben

A Biblia gyermekeknek bemutatja. 60/36. Történet.

A Biblia gyermekeknek bemutatja. 60/36. Történet. A Biblia gyermekeknek bemutatja Jézus születése Írta : Edward Hughes Illusztrálta : M. Maillot Franciáról fordította : Dr. Máté Éva Átírta : E. Frischbutter; Sarah S. 60/36. Történet www.m1914.org Bible

Részletesebben

Galambos Gábor, a Juhász Gyula Tanárképző Főiskolai Kar főigazgatója (2001 March 01, Thursday) - Munkatársunktól

Galambos Gábor, a Juhász Gyula Tanárképző Főiskolai Kar főigazgatója (2001 March 01, Thursday) - Munkatársunktól Galambos Gábor, a Juhász Gyula Tanárképző Főiskolai Kar főigazgatója (2001 March 01, Thursday) - Munkatársunktól Amióta én vagyok a fõigazgató, kell, hogy látsszon az, hogy nagyobb rend van. Ez szép lassan

Részletesebben

oral history Változatok az identitásra SÁRAI SZABÓ KATALIN

oral history Változatok az identitásra SÁRAI SZABÓ KATALIN oral history 186 [ ] SÁRAI SZABÓ KATALIN Változatok az identitásra Az utóbbi években Magyarországon is egyre több kutató fordul a nôtörténet (gender) felé, és szaporodik az egyes nôi csoportok vizsgálatával

Részletesebben

A népesség nyolcvan százaléka nyugdíjas

A népesség nyolcvan százaléka nyugdíjas A kosárfonásról híres település központjából vezet az út a világ elől elrejtett faluba. Nagymedeséren nem könnyű a megélhetés, a helyi kis üzlet sem tart egész nap nyitva, kevés a vásárló. A helyiek a

Részletesebben

Önmeghaladás, életcélok, jóllét

Önmeghaladás, életcélok, jóllét PÁL FERENC Önmeghaladás, életcélok, jóllét A lélektani és spirituális dimenziók összefüggései Néhány alkalommal találkoztam Gyökössy Bandi bácsival. Többek között, amikor a papnevelõ intézetbe jártam,

Részletesebben

Már a tanítóképző utolsó évét jártam, mikor meglegyintett úgyszólván az első komoly szerelem. Ez a

Már a tanítóképző utolsó évét jártam, mikor meglegyintett úgyszólván az első komoly szerelem. Ez a V Barna legény. Te szegény, te szép. Dús hajad egy leány álma. Elvesztettem az eszem s szemem könnyet hullat, mint estalkonyatkor az ég. Ó, miféle babona űzi tekintetem utánad? Végigkísérlek a fasoron,

Részletesebben

Sokféleképpen belefoghatnék ebbe a történetbe. Ábrándosabb lelkületű olvasóim, akik nem közömbösek régmúlt csaták és elporladt hősök iránt, bizonyára nem vennék zokon, ha úgy kezdeném: régesrég, azokban

Részletesebben

Húsvét a Bruderhofban

Húsvét a Bruderhofban Húsvét a Bruderhofban 1998 augusztusában Gyurka bácsi bíztatására az akkor 6 fős családunk elrepült az angliai Beech Grove nevű protestáns eredetű, megújult hutteri gyökerű családközösségbe. Erről a 6

Részletesebben

Aikido és a harmónia ereje, avagy Oszkár átváltozása

Aikido és a harmónia ereje, avagy Oszkár átváltozása Aikido és a harmónia ereje, avagy Oszkár átváltozása Aikido-történet gyerekeknek Richard Moon és Chas Fleischman tollából Vass Anikó és Erszény Krisztián fordításában Előszó Ezt a történetet közel huszonöt

Részletesebben

Lázár Vilmos Örményszármazású magyar nemesi családban született ban a forradalom hatására lépett be a honvédseregbe, 1849 nyarára ezredes lett.

Lázár Vilmos Örményszármazású magyar nemesi családban született ban a forradalom hatására lépett be a honvédseregbe, 1849 nyarára ezredes lett. Lázár Vilmos Örményszármazású magyar nemesi családban született. 1848-ban a forradalom hatására lépett be a honvédseregbe, 1849 nyarára ezredes lett. Mivel az osztrákok előtt tette le a fegyvert, kegyelemből

Részletesebben

Eredetileg a szerző honlapján jelent meg. Lásd itt.

Eredetileg a szerző honlapján jelent meg. Lásd itt. Eredetileg a szerző honlapján jelent meg. Lásd itt. Andrassew Iván A folyó, a tó és a tenger A platón ültünk Avrammal, a teherautót egy szerzetes vezette. A hegyoldalból a menekülttábor nem tűnt nagynak.

Részletesebben

LOVAGLÁS. A TÁMOP 3.1.4. pályázat elnyerésével iskolánknak lehetősége nyílt lovaglás oktatás megszervezésére.

LOVAGLÁS. A TÁMOP 3.1.4. pályázat elnyerésével iskolánknak lehetősége nyílt lovaglás oktatás megszervezésére. LOVAGLÁS Helyszín: Felsőtárkány, Karap lovastanya Oktató: Karap Péter lovasedző Bevont tanulók: 20 tanuló, 3. és 4. osztályosok 20 alkalom: május 12., 14., 19., 21., 26., 28., június 2., 4., 11., 16.,

Részletesebben

Kata. Megvagyok mondja. Kimegyünk? Á, jó itt.

Kata. Megvagyok mondja. Kimegyünk? Á, jó itt. Kata Az egyik budapesti aluljáró, metróbejárat előtt találkozunk, azt mondta, itt szokta napjainak nagy részét tölteni. Mocsok van, bűz és minden tele hajléktalanokkal. Alszanak dobozokon, koszos rongyokon,

Részletesebben

A kis betlehemi csillag /Szende Ákos fordítása/

A kis betlehemi csillag /Szende Ákos fordítása/ A kis betlehemi csillag /Szende Ákos fordítása/ A kis csillag a milliárdnyi többi között állt fenn az égen. Végtelenül messzi kis fehér pont volt csupán. Senki sem vette észre - éppen ez volt bánata. Hajnalban

Részletesebben

JUHÁSZ KATÓ ZÖLD KEZEK

JUHÁSZ KATÓ ZÖLD KEZEK JUHÁSZ KATÓ ZÖLD KEZEK ELŐSZÓ Köztudott, hogy az emberiség korábban soha nem tapasztalt mértékben használja ki a természetet és szennyezi bolygónkat. A figyelmeztető jelek ellenére a Föld lakóinak többsége

Részletesebben

Kutasi Heléna. Szerelmeskalandos. avagy a boldogságra várni kell. Borító: Ráth Márton www.facebook.com/rathmartonsalon

Kutasi Heléna. Szerelmeskalandos. avagy a boldogságra várni kell. Borító: Ráth Márton www.facebook.com/rathmartonsalon Kutasi Heléna Szerelmeskalandos avagy a boldogságra várni kell Borító: Ráth Márton www.facebook.com/rathmartonsalon Amikor először megláttam őt, azonnal tudtam, nem lesz mindennapi történet. Biztos többen

Részletesebben

Vérfolyásos hívő gondolkozás (mód)otok megújulásával alakuljatok át harc az elménkben dől el

Vérfolyásos hívő gondolkozás (mód)otok megújulásával alakuljatok át harc az elménkben dől el Vérfolyásos hívő Róm 12:1 Kérlek titeket testvérek, Isten irgalmára, adjátok oda a testeteket Isten számára élő, szent, és neki tetsző áldozatul, ez legyen a ti ésszerű, igeszerű istentiszteletetek, 12:2

Részletesebben

Mióta él Békéssámsonon? Melyek a legkorább emlékei, első benyomásai a faluról?

Mióta él Békéssámsonon? Melyek a legkorább emlékei, első benyomásai a faluról? (Interjú 2.) Pleskonics Istvánné 2014. január 4-én, egy esős, borongós szombat délutánon három órát beszélgettünk Irénke nénivel előzetes egyeztetés után Alkotmány utcai lakásában. Délután kettőtől délután

Részletesebben

Barossosok az Európai Parlamentben (és egyéb helyeken)

Barossosok az Európai Parlamentben (és egyéb helyeken) Barossosok az Európai Parlamentben (és egyéb helyeken) A tények: Időpont: 2012. október 10 13. Helyszínek, látnivalók, programok: Dachau: koncentrációs tábor megtekintése Strasbourg: angolosok: részvétel

Részletesebben

IPOLYSÁGI KOPOGTATÓ Az Ipolysági Református Gyülekezet értesítő lapja 2. évfolyam 3. szám

IPOLYSÁGI KOPOGTATÓ Az Ipolysági Református Gyülekezet értesítő lapja 2. évfolyam 3. szám IPOLYSÁGI KOPOGTATÓ Az Ipolysági Református Gyülekezet értesítő lapja 2. évfolyam 3. szám Mert született néktek ma Megtartó, ki az Úr Krisztus, a Dávid városában. Lk 2,11 Kedves Testvéreim! Karácsony számomra

Részletesebben

A döntés meghozatalában, miszerint egy lélekgyermeket vesz magához, Bonaria számára a legnagyobb problémát természetesen nem az emberek kíváncsisága,

A döntés meghozatalában, miszerint egy lélekgyermeket vesz magához, Bonaria számára a legnagyobb problémát természetesen nem az emberek kíváncsisága, A döntés meghozatalában, miszerint egy lélekgyermeket vesz magához, Bonaria számára a legnagyobb problémát természetesen nem az emberek kíváncsisága, sokkal inkább a házába befogadott kislány kezdeti viselkedése

Részletesebben

zért adtam ezt a címet na majd meglátják, miért. Nem hiszek istenben, de imádkozom, hogy megtartsa életemet, amíg be nem fejezem ezt az írást.

zért adtam ezt a címet na majd meglátják, miért. Nem hiszek istenben, de imádkozom, hogy megtartsa életemet, amíg be nem fejezem ezt az írást. A zért adtam ezt a címet na majd meglátják, miért. Nem hiszek istenben, de imádkozom, hogy megtartsa életemet, amíg be nem fejezem ezt az írást. Imádkozhatnék istenhez azért is, hogy a dühöm kitartson

Részletesebben

Híres metodisták 3. Metodisták a misszióban

Híres metodisták 3. Metodisták a misszióban Híres metodisták 3. Metodisták a misszióban James Fraser (1886-1938) Senki nem vette észre, milyen királyi küzdelem folyik a könyvtár sarkában ülő fiatalember szívében. Azon a délutánon már harmadszor

Részletesebben

Wass Albert - Kicsi Anna sírkeresztje

Wass Albert - Kicsi Anna sírkeresztje Wass Albert - Kicsi Anna sírkeresztje Elmondom, hadd tudja meg végre a világ kicsi Anna igaz történetét. A falu neve, ahol mindez történt, Mezőbölkény, és a falu szélén van egy ócska, düledező gabonás,

Részletesebben

válni a helyzet. Kész csoda, hogy ilyen sokáig maradt. Alig ha nem arra az ideje indulni -érzésre várt, amely néhány évenként rendre a hatalmába

válni a helyzet. Kész csoda, hogy ilyen sokáig maradt. Alig ha nem arra az ideje indulni -érzésre várt, amely néhány évenként rendre a hatalmába 2. fejezet Huszonnégy órányi utazás után finoman szólva jólesett feküdnie. A háta hónapok, de talán régebb óta fájt maga sem igazán tudta, mióta. A Kongói Demokratikus Köztársaság Bukavu nevű településén

Részletesebben

GYÁSZJELENTÉS GYÁSZJELENTÉS. Dr. Varga Ferenc emlékére. Kedves Feri! 1 / 5

GYÁSZJELENTÉS GYÁSZJELENTÉS. Dr. Varga Ferenc emlékére. Kedves Feri! 1 / 5 Mély fájdalommal és tisztelettel Dr. Varga adózva Ferenc tudatjuk,, a hogy Magyar Kórházszövetség többszörös volt elnöke, a A Kórházszövetség saját halottjának tekinti, tiszteletére és emlékére szánja

Részletesebben

MIATYÁNK (..., HOGY SZÍVÜNKBEN IS ÉLJEN AZ IMÁDSÁG)

MIATYÁNK (..., HOGY SZÍVÜNKBEN IS ÉLJEN AZ IMÁDSÁG) MIATYÁNK (..., HOGY SZÍVÜNKBEN IS ÉLJEN AZ IMÁDSÁG) Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy Igen? Kérlek, ne zavarj, imádkozom. De te megszólítottál! Én, Téged megszólítottalak? Biztos, hogy nem! Csak imádkozom:

Részletesebben

George Varga: Az öregember és a farkas (részlet)

George Varga: Az öregember és a farkas (részlet) Angyalka élményei B. Kis János, Orosz T. Csaba, Gwendoline Welsh, Poczai Péter, George Varga, J. Simon Aranka 2013 Publio kiadó Minden jog fenntartva Szerkesztette: Publio Kiadó Kft. George Varga: Az öregember

Részletesebben

KIHALT, CSENDES UTCA

KIHALT, CSENDES UTCA KIHALT, CSENDES UTCA Göb megállt egy hosszú kőkerítés mellett. Nem messze innen, rézsút egy valamivel szélesebb utca nyílt, s vége felé, a házak falára már bevilágítottak az állomás fényei. Utazótáskáját

Részletesebben

Én Istenem! Miért hagytál el engem?

Én Istenem! Miért hagytál el engem? Édes Illat Én Istenem! Miért hagytál el engem? Sóhajtotta Jézus, miközben a fakereszten felfüggesztve, vércseppek csöpögtek végig a testén. És akkor, nem lélegzett többet. Nem, te voltál minden reményem!

Részletesebben

Himmler Zsófia VARJÚFIVÉREK. Népmese-dramatizációk gyermekbábcsoportoknak. Himmler Zsófia Csemadok Művelődési Intézete, Dunaszerdahely

Himmler Zsófia VARJÚFIVÉREK. Népmese-dramatizációk gyermekbábcsoportoknak. Himmler Zsófia Csemadok Művelődési Intézete, Dunaszerdahely Himmler Zsófia VARJÚFIVÉREK Népmese-dramatizációk gyermekbábcsoportoknak Himmler Zsófia Csemadok Művelődési Intézete, Dunaszerdahely Forrás: Gyurcsó István Alapítvány Füzetek 14., Dunaszerdahely, 1999

Részletesebben

Mit keresitek az élőt a holtak között

Mit keresitek az élőt a holtak között Isten szeretete csodálatosan ragyogott Jézusból. - Olyan tisztán, hogy emberi életek változtak meg általa. - Akik találkoztak Jézussal, s engedték, hogy megérintse őket az Ő szeretete, azok elkezdtek vágyakozni

Részletesebben

Megrendülten tudatjuk, hogy. Varga Árpád MINTA. Táviratcím: Varga Árpádné, 1228 Budapest, Rónai János u. 7. Mély fájdalommal tudatjuk, hogy

Megrendülten tudatjuk, hogy. Varga Árpád MINTA. Táviratcím: Varga Árpádné, 1228 Budapest, Rónai János u. 7. Mély fájdalommal tudatjuk, hogy 1 Megrendülten tudatjuk, hogy 2013. január 26-án 87 éves korában, hosszú szenvedés után elhunyt. Szeretett halottunk hamvait 2013. február 10-én 10.30 órakor a Budafoki Temetőben a Római Katolikus Egyház

Részletesebben

ERASMUS SZAKMAI GYAKORLATI BESZÁMOLÓ

ERASMUS SZAKMAI GYAKORLATI BESZÁMOLÓ NYUGAT-MAGYARORSZÁGI EGYETEM APÁCZAI CSERE JÁNOS KAR ERASMUS SZAKMAI GYAKORLATI BESZÁMOLÓ Gyakorlati hely: Park Hotel Le Sorgenti Gyakorlat időtartama: 2012. május 01.-augusztus 01. Készítette: Szabó Alexandra

Részletesebben

ESETTANULMÁNY. 10-es csoport. Módszertani nap 2006 február 14. Készítette: Kovács Zsolt

ESETTANULMÁNY. 10-es csoport. Módszertani nap 2006 február 14. Készítette: Kovács Zsolt ESETTANULMÁNY 10-es csoport Módszertani nap 2006 február 14 Készítette: Kovács Zsolt Személyi adatok: Név: B Tamás Szül: Sz., 1987. október 31 Iskolai végzettség 8 osztály Ítélete: B Tamás növendék 10-es

Részletesebben

SZERELMES ÜZEMMÉRNÖK LÓDENBEN SZUROVY ATTILA ÓSZERES

SZERELMES ÜZEMMÉRNÖK LÓDENBEN SZUROVY ATTILA ÓSZERES festményeket pedig kevés kivétellel mindig megsiratom. De csapodár fajta az ószeres, szerelmes lesz néhány tárgyba, de aztán eladja, utána meg kesereg, miért tette. SZERELMES ÜZEMMÉRNÖK LÓDENBEN SZUROVY

Részletesebben

Csillag-csoport 10 parancsolata

Csillag-csoport 10 parancsolata Csillag-csoport 10 parancsolata 1. Nagyon jól érezd magad mindig, mert ilyen hely nem lesz több a világon. (Panka) 2. Próbálj meg normálisan viselkedni, hogy ne legyenek rád dühösek. (Vince) 3. Kitartóan

Részletesebben

Hanukka és Karácsony

Hanukka és Karácsony Bereczki Sándor Igehirdetések 9. Hanukka és Karácsony Mindenki Temploma Hanukka és Karácsony Igehirdetés sorozat 9. Copyright 2010 Bereczki Sándor Korrektor: Dr. Gruber Tibor Kiadványszerkesztő: Danziger

Részletesebben

Guy de Maupassant. Ékszerek

Guy de Maupassant. Ékszerek Guy de Maupassant Ékszerek Guy de Maupassant Ékszerek 2011 Válogatta, fordította és az utószót írta Illés Endre Fapadoskonyv.hu Kft. Illés Endre jogutódja A TELLIER-HÁZ 1 Odamentek minden este, tizenegy

Részletesebben

TEST IZ MAĐARSKOG JEZIKA

TEST IZ MAĐARSKOG JEZIKA Student's name : E-mail: Test štampajte i skeniranog ga vratite na e-mail office@centarzaedukaciju.com U slučaju da nemate tehničke mogućnosti, prihvata se i da na datu e-mail adresu pošaljete odgovore

Részletesebben

Szeretet volt minden kincsünk

Szeretet volt minden kincsünk Szeretet volt minden kincsünk Azt mondják, mindenkinek meg van írva a sorskönyvében az élete. Mindenkinek ki van jelölve z út, mint a kerti ösvény, szélekkel, jelekkel, hogy ne lehessen letérni róla. Van

Részletesebben

Az ü dvö ssé g förrá sái (Vö. Iz 12,3)

Az ü dvö ssé g förrá sái (Vö. Iz 12,3) Az ü dvö ssé g förrá sái (Vö. Iz 12,3) Szentségek vételére felkészítő kiadvány. Kiadja: Szent József Plébánia. Cím: 8800 Nagykanizsa Ady E. 15. Felelős kiadó és szerkesztő: Váron István. E-mail: varonistvan@gmail.com

Részletesebben

Károlyi Pályázat. Kémia. Írta: Elefánti Barbara 10. A

Károlyi Pályázat. Kémia. Írta: Elefánti Barbara 10. A Károlyi Pályázat Kémia Írta: Elefánti Barbara 10. A 2007. november 3. Tartalomjegyzék 2. oldal: Tartalomjegyzék 3. oldal: Bevezetés 4. oldal: Emil Fischer élete és munkássága 5.-7. oldal: Beszélgetés Emil

Részletesebben

Tommaso Grado SÓLYOMLÁNY

Tommaso Grado SÓLYOMLÁNY Néha fel kell adnunk az elveinket, hogy megélhessük az álmainkat Tommaso Grado SÓLYOMLÁNY - részlet - Szakmai konzultáns: dr. Almási Krisztina Borító és tördelés: White Noise Team ISBN 978-963-12-4568-4

Részletesebben

bibliai felfedező C3 Ajánlott további olvasásra: Máté 4:23-25 Márk 1:32-34 János 5:17-27 1. rész: Az Úr hatalma Egy beteg meggyógyítása

bibliai felfedező C3 Ajánlott további olvasásra: Máté 4:23-25 Márk 1:32-34 János 5:17-27 1. rész: Az Úr hatalma Egy beteg meggyógyítása Írd ide az adataidat! Neved: Korod: születésnapod: Címed: Telefonszámod: e-mail címed: Aki javítani szokta: Bibliatanulmányozó Feladatlap bibliai felfedező 1. rész: Az Úr hatalma Egy beteg meggyógyítása

Részletesebben

Ez a könyv számos, Istennel megtapasztalt valóságos

Ez a könyv számos, Istennel megtapasztalt valóságos Bevezetés Ez a könyv számos, Istennel megtapasztalt valóságos élményem eredményeként született. Nem egy olyan személy túlfûtött képzeletének vagy ábrándozásának terméke, aki valami jobb után vágyódik,

Részletesebben

Claire Kenneth. Randevú Rómában

Claire Kenneth. Randevú Rómában Claire Kenneth Randevú Rómában CLAIRE KENNETH Randevú Rómában Regény 2010 Fapadoskonyv.hu Kft. honlap: www.fapadoskonyv.hu e-mail: info@fapadoskonyv.hu A könyv az alábbi kiadás alapján készült: Claire

Részletesebben

HARMATCSEPP TANULMÁNYI VERSENY HITTAN

HARMATCSEPP TANULMÁNYI VERSENY HITTAN HARMATCSEPP TANULMÁNYI VERSENY HITTAN A versenyző neve: Forduló: I. Osztály: 3. Az iskola kódja: H- Elért pontszám: Javította: Visszaküldési határidő: Elérhető pontszám: 67p. 2014. november 17. Kedves

Részletesebben

Nemzetiségi kérdés Komárom-Esztergom vármegyében 1945 1950 között

Nemzetiségi kérdés Komárom-Esztergom vármegyében 1945 1950 között Nemzetiségi kérdés Komárom-Esztergom vármegyében 1945 1950 között Mottó: A kollektív felelősség elvével és a kollektív megtorlás gyakorlatával a magyar nemzet sem most, sem a jövőben sohasem azonosíthatja

Részletesebben

SIKER CLUB. SIKER CLUB 2009, No. 23. Siker tippek és stratégiák

SIKER CLUB. SIKER CLUB 2009, No. 23. Siker tippek és stratégiák SIKER CLUB SIKER CLUB 2009, No. 23 Siker tippek és stratégiák James Vágyi vagyok a Siker Club huszonharmadik számával, ahol sikeres gondolatokat, ötleteket és információkat ajánlunk arról, hogy hogyan

Részletesebben

Hét este, hét reggel. Kiscsoport. Sötét van, semmit sem látok! Teremtek világosságot! És lett este, és lett reggel,

Hét este, hét reggel. Kiscsoport. Sötét van, semmit sem látok! Teremtek világosságot! És lett este, és lett reggel, Kiscsoport Hét este, hét reggel 1. Sötét van, semmit sem látok! Teremtek világosságot! az első nap ezzel telt el. 5. Égben madár, vízben halak, röpködjenek, pancsoljanak! ötödik nap ezzel telt el. 2. Hát

Részletesebben

Buddha pedig azt mondta a tanítványainak:

Buddha pedig azt mondta a tanítványainak: Buddha egy fa alatt ült, és a tanítványainak magyarázott. Odament hozzá egy férfi, és beleköpött az arcába. Buddha megtörölte az arcát, és visszakérdezett: - És most?akarsz még mondani valamit? A férfi

Részletesebben

Mindenkit Szeressetek

Mindenkit Szeressetek Gondolatok Mindenkit Szeressetek Életem napjaiban Szivem sarkaiban Egyszerű szeretettel Gondolok mindenkire. A szél fújásával Szabadon száguldok. Szivem dobogásával Ajkam suttogásával Szeretettel kérlek

Részletesebben