AZ EL NEM KÖTELEZETT ORSZÁGOK MOZGALMÁNAK HANYATLÁSA A HIDEGHÁBORÚS NEMZETKÖZI RENDSZER ALKONYÁN december

Méret: px
Mutatás kezdődik a ... oldaltól:

Download "AZ EL NEM KÖTELEZETT ORSZÁGOK MOZGALMÁNAK HANYATLÁSA A HIDEGHÁBORÚS NEMZETKÖZI RENDSZER ALKONYÁN. 2000. december"

Átírás

1 AZ EL NEM KÖTELEZETT ORSZÁGOK MOZGALMÁNAK HANYATLÁSA A HIDEGHÁBORÚS NEMZETKÖZI RENDSZER ALKONYÁN december KÉSZÍTETTE: CSICSMANN LÁSZLÓ

2 2 TARTALOMJEGYZÉK BEVEZETÉS 3 I. AZ EL NEM KÖTELEZETTEK MOZGALMÁNAK SZÜLETÉSE 6 1. A DEKOLONIZÁCIÓ FOLYAMATA 6 2. BANDUNGTÓL BELGRÁDIG 8 3. A BANDUNGI NEMZEDÉK JOSZIP BROZ TITO ÉS JUGOSZLÁVIA DZSAWÁHARLÁR NÉHRÚ ÉS INDIA GAMAL ABDEL NASSZER ÉS EGYIPTOM AZ EL NEM KÖTELEZETTEK ÉS A SZUPERHATALMAK A SZOVJETUNIÓ ÉS A RUBELDIPLOMÁCIA KÍNA ÉS AZ EL NEM KÖTELEZETTEK AZ USA ÉS A HARMADIK VILÁG HARMADIK TÁBOR VAGY SEMLEGESSÉG? 22 II. A MOZGALOM EREDMÉNYEI, HATÁROZATAI A MOZGALOM POLARIZÁLÓDÁSA A 70-ES ÉVEKBEN LEHETŐSÉGEK ÉS PERSPEKTÍVÁK A 90-ES ÉVEKBEN 31 FELHASZNÁLT IRODALOM 35

3 3 Most mégis a harmadik világ lett azoknak a reményeknek és hiteknek a kifejezője, melyek továbbra is a társadalmi forradalomban bíztak. Kitörni készülő vulkánhoz hasonlított, olyan szeizmikus területnek tűnt, melynek rezgései az eljövendő földrengések előhírnökei voltak. / Eric J. Hobsbawm (1998), 416. o. / A tömbök számunkra sohasem voltak azonosak sem keletkezésük ideje, sem pedig más jellemzőik szerint. / Joszip Broz Tito beszéde Havannában / BEVEZETÉS 2001-ben ünnepli alapításának 40 éves évfordulóját az el nem kötelezett országok mozgalma. A mozgalom a bipoláris világrendszer megszűnte után, habár annak sajátosságait mindenképpen magán viselve, maga mögött hagyta a rövid XX. századot. A mozgalom életképessége, vonzereje és egységessége egyaránt megkérdőjeleződött a 90-es évek derekára, amely egyrészről a szuperhatalmak közötti versenyfutás megszűntének, másrészről a harmadik világban végbement változások eredményének köszönhető. Az el nem kötelezettség ideája, ugyanakkor még ma is vonzó néhány, a nemzetközi rendszerben helyét kereső fejlődő ország számára 1. Maga a mozgalom a formálódó globális struktúrában, a változások szelének kitéve még ma is számos említésre méltó konferenciát szervez, és záróokmányt ad ki. A 40 éves évforduló alkalmat ad arra, hogy végiggondoljuk a mozgalom születését, elért eredményeit, céljait és azt a képlékeny mozgást, amelyet a nagyhatalmak közötti versengés légköre teremtett. A mozgalmat nagyon sokan, nagyon sokféleképpen értékelték. Egyesek a Szovjetunió eszközének tekintették, míg mások egy sajátos harmadikutas fejlődés kifejeződésének. Mindenesetre egy bizonyos, a mozgalom létrejötte és fejlődése, alapvetően egy folyamat eredménye, amelynek rugalmasságát és képlékenységét a szuperhatalmak közötti mindenkori erőviszonyok, alkufolyamatok adták. Az amerikai tömb és a 1 Kézenfekvő India példáját megemlíteni, amely a 90-es években az el nem kötelezettség külpolitikáját felhasználja az amerikai és kínai féltől való egyenlő távolságtartásra.

4 4 szovjet befolyási övezetek rendszere még a klasszikus hidegháború blokkosodási időszakában sem tudta teljesen behálózni és lefedni az egész Földet. A két ideológián alapuló társadalmi, gazdasági, politikai rendszer megpróbálta saját érdekszféráját kiterjeszteni a még szabad, ideológiáktól mentes területekre. A harmadik világ tehát sajátos érdekütközések tárgya lett. A 90-es évek eseményeit szem előtt tartva, lehetőségünk van ennek az alkufolyamatnak az értékelésére, abban az időszakban, amelyben az egyik legnagyobb kihívást valójában a harmadik világ jelenti. E tanulmány célja körvonalazni azon perspektívákat és elérhető eredményeket, amelyekkel az el nem kötelezett országok mozgalma kecsegtet, és azon lehetőségeket, amelyek a fejlődő országok egymás közötti párbeszédéből származnak. Lehetőség van-e egyáltalán ilyen politikai párbeszédre, és az egymás közötti gazdasági kapcsolatok fejlesztésére? Számos elemző a mozgalom létjogosultságát is megkérdőjelezi, ugyanis a Szovjetunió egyoldalú összeomlása kihúzta a talajt az el nem kötelezettség eszmeisége alól. Mégis úgy látjuk, hogy 40 év távlatából célszerű foglalkozni a mozgalom értékelhető tapasztalataival, ugyanis a fejlődő országokat sújtó általános társadalmi-gazdasági válságon csakis egy széleskörű együttműködés változtathat. Ez a kooperáció napjainkban még nem körvonalazódik, ugyanakkor egy már meglévő és viszonylag működőképes, habár alapvetően eredménytelen struktúra kiinduló bázisa lehetne ennek. Egyértelmű az is, hogy maga a mozgalom nem találja helyét az átmeneti, formálódó nemzetközi rendszerben, és a nemzetközi szervezetek struktúrájában. A II. világháborút követő Kelet-Nyugat alapvetően ideológiai ellentét, a 90-es években hirtelen egy Észak-Dél gazdasági ellentétévé formálódott, amely ellentétet a civilizációspecifikus különbségek is generáltak. Furcsa módon a Dél országai főleg az előző komplementereként meghatározott Északkal állnak kapcsolatban. Ez összefügg azzal a gyarmati múlttal és örökséggel, amelynek a harmadik világ inkább elszenvedője volt, mintsem élvezője. A fejlődő országok külön-külön is keresik helyüket a globalizáció világában, abban a világban,

5 5 amikor a fejlettebbnek ítélt nyugati civilizációt is eléri a nagy szétbomlás 2, vagy ha úgy tetszik ismét egy újabb nagy átalakulás 3 vár az emberiségre, akárcsak a modern kapitalista rendszer kiforrásának kezdetén. Azt a kérdést kell megválaszolnunk, hogy az emberiség nagy részét kitevő, ugyanakkor rendkívül szerény gazdasági eredményekkel büszkélkedő, de ambiciózus politikai tervekkel előálló fejlődő országok milyen munkamegosztásban részesedhetnek a globális hatalmi játszmában. Az egymás között kibontakozó politikai, gazdasági kooperáció ugyanakkor kedvezően tudna hatni az európai és az amerikai civilizációval kapcsolatos párbeszédre is. Ahhoz, hogy a kérdés részletes elmézésébe belefogjunk, szükséges az el nem kötelezettség doktrínájának az elemzése, értékelése. 2 lásd Francis Fukuyama legújabb könyvét, amelyben az egyes országok statisztikai adatait elemezve tárja fel azokat a vívódásokat, amelyeket az Északnak is meg kell vívnia a globalizáció folyamatában. Fukuyama, Francis : A nagy szétbomlás. Európa Kiadó, Budapest, lásd Polányi Károly: A nagy átalakulás. Korunk gazdasági és politikai gyökerei című könyvét. Mészáros Gábor kiadása, 1997.

6 6 I. AZ EL NEM KÖTELEZETTEK MOZGALMÁNAK SZÜLETÉSE A II. világháború alatt egymással szövetségesi viszonyban álló nagyhatalmak antagonisztikus kooperációja 4 nagy mértékben meghatározta az évi német, majd japán feltétel nélküli kapituláció után kialakult nemzetközi politikai viszonyokat és 1947 között már a világ két részre szakadása napirenden volt, mivel megindult a befolyási övezetek társadalmi, gazdasági és nem utolsósorban ideológiai átalakítása a keleti és a nyugati frontokon egyaránt. Az Amerikai Egyesült Államok a liberalizmus és a szabadpiac elveivel felvértezve állt szemben azzal a Szovjetunióval, amely a jelentős gazdasági lemaradást, illetve az általános társadalmi apátiát a cári szellemekhez hű expanzionizmussal, és a bizánci hagyományokhoz kapcsolható erős állami beavatkozással kívánta leküzdeni. A hidegháború formális logikája az egymással szembeni kölcsönös bizalomra és bizalmatlanságra épült. Paradox módon, ugyanis bizalmatlanságra volt szükség ahhoz, hogy maga a bipoláris nemzetközi rendszer létrejöjjön, azaz a két szuperhatalom közötti egyetértés megbomoljon, ugyanakkor egy sajátos kooperációra is szükség volt ahhoz, hogy az emberiség elkerülje a nukleáris holocaustot, és a fegyverkezési verseny további eszkalálódását féken tartsák. Mindkét tömb erélyesen lépett fel saját befolyási övezetének kitágítására, a Szovjetunió először Kelet- és Közép- Európában, míg az USA figyelme az európai kontinens nyugati felére vetődött. Európa megosztását az tette lehetővé, hogy a XX. századra elvesztette a saját ügyeibe való beleszólási képességet, vagyis Európa sorsa felett már más hatalmak döntöttek. Ez a mozzanat tette lehetővé a világméretű gyarmati rendszer gyors összeomlását is. 1. A DEKOLONIZÁCIÓ FOLYAMATA A dekolonizációs folyamat nagyarányú felgyorsulását éppen a II. világháború vége tette lehetővé. Egyrészt azért, mert már a XX. század elejére, és különösen 4 A kifejezést Fischer Ferenc (1993) használja.

7 7 az évi oroszországi forradalmi hullám szétterjedése révén érett volt a nemzeti felszabadító mozgalmak helyzete a gyarmati világ nagy részén. A II. világháború azonban késleltette a függetlenség kivívásának folyamatát, már csak azért is, mivel a gyarmati sorban lévő országok bekapcsolódtak az anyaországok révén a világméretű konfliktusba. A II. világháború azonban úgy legyengítette Európát, hogy kénytelenek voltak megadni a függetlenséget a legtöbb országnak. 5 Így például Szíria, Transzjordánia és a Fülöp-szigetek 1946-ban vált függetlenné, India, Pakisztán, Indonézia 1947-ben, Burma és Srí Lanka 1948-ban stb. 6 A gyarmati rendszer felszámolása szempontjából vízválasztó volt a két szuperhatalom gyarmatosítás-ellenessége. Ez vezetett el 1960-ban, az ENSZ keretében A gyarmati rendszer megszüntetéséről szóló határozat elfogadásához, amely olyan kijelentést tesz, amely szerint szükséges a gyarmati rendszer minden formájának és megnyilvánulásának mielőbbi és feltétel nélküli megszüntetése 7. Az újonnan függetlenné vált államok, megtapasztalván a gyarmati örökség keserűségeit, nacionalista vezetőikkel az élen, a két tömbbel szembeni távolságtartásra rendezkedtek be. Téves azonban azt állítani, hogy ezek az országok semmilyen kapcsolatot sem tartottak fenn a két tömbbel, ugyanis a volt anyaországok rögtön megszervezték a volt gyarmatok egybefogására szolgáló szervezeteiket, gondoljunk csak a Brit Nemzetközösségre vagy a Francia Unióra. Erős gazdasági, politikai és kulturális szálak kötötték össze a fejlett és a feljődő országokat. Így az 1940-es évek végére a hidegháború kialakulásának perceiben megszületik a harmadik világ fogalma, amely az első világtól /a Nyugattól/ és a második világtól /a Kelettől/ való elkülönülésre utal. Ez nem jelent azonban egyenlő távolságtartást a két tömbbel szemben, hanem egy sajátos, harmadikutas fejlődés lehetőségének a kinyilvánítását, amellyel a nemzetközi rendszerbe való önálló szereplőkénti betagozódásukat erősítik meg. 8 5 A gyarmati rendszer felszámolásában természetesen nagy volt a különbség az angol és a francia eset között. Franciaország kevésbé volt engedékeny a gyarmatainak feláldozásával szemben /lásd az algériai háborút, amely 8 éven át tartott/. 6 a felsorolást lásd Halmosy Dénes (1985): o. 7 u.o o. 8 Balogh András (1979): 4. o.

8 8 2. BANDUNGTÓL BELGRÁDIG Alapvetően tehát két fő tényező játszott szerepet az el nem kötelezettség eszméjének kialakulásában: egyrészt a dekolonizáció folyamata, másrészt a hidegháború létrejötte. 9 A mozgalom létrejöttében rendkívüli mérföldkő az az aktív diplomácia, amellyel az újonnan függetlenné vált államok megjelentek a nemzetközi porondon. Mindenekelőtt az indiai, az indonéz és a kínai külpolitika sajátosságait kell megemlíteni, tudatában léve annak, hogy Kína 1949-től kezdve a szocialista világrendszer részét képezi. Kína és India egymás közötti viszonyát az 1954-ben kiadott közös nyilatkozat alapján a következő öt elv /Pancsa Sila/ határozza meg: 1. területi épség és szuverenitás tiszteletben tartása; 2. meg nem támadás; 3. be nem avatkozás egymás belügyeibe; 4. egyenlőség és kölcsönös előnyök; 5. békés egymás mellett élés. 10 Mint ismeretes a kínai-indiai jószomszédi viszony komoly határháborúkba torkollott. Az el nem kötelezett országok mozgalmának közvetlen előzménye a 29 ország részvételével, áprilisában megrendezett bandungi konferencia volt. Az indonéz városban 29 olyan ország képviselői találkoztak, amelyek az újonnan elnyert függetlenségükkel léptek a nemzetközi porondra. A külső szuverenitás legfőbb letéteményeseként a cselekvő diplomácia demonstrálja leginkább az adott ország önállóságát a nagyhatalmi küzdőtéren. Bandungban tehát a résztvevő országok látván a hidegháború első helyettesítő háborúit, lokális konfliktusait, arra a meggyőződésre jutottak, hogy célszerű kimaradni ezekből a könnyen világméretűvé válható ellentétből. Bandung volt a helyszíne a volt gyarmati területek globális politikai erőként való jelentkezésének. 11 Már itt jól látszott, hogy nem arról van szó, hogy az újonnan függetlenné vált országok összefognak az amerikai vagy a szovjet blokk ellen, és létrehoznak egy 9 u.o. : 3. o. 10 Halmosy Dénes (1985), 224. o. 11 Barbi Balázs (1985), 83. o.

9 9 harmadik tömböt, hanem pusztán a szabad cselekvőképesség fennmaradásának ígérete jelentette a közös nevezőt számukra. Mi több...,akinek a legcsekélyebb lehetősége is maradt a szabad cselekvésre, el akarta kerülni, hogy akár az egyik, akár a másik táborhoz csatlakozzon, mert ki akart maradni a közelgő, fenyegető harmadik világháborúból. 12 A bandungi nyilatkozat 10 elve 13 jól szemlélteti a függetlenség megtartásának az igényét. A megkésett nemzetfejlődés viszontagságaival küzdő államok ezen köre, az eltérő álláspontok ellenére is egy olyan közös politikai nyilatkozatot adtak ki, amely elutasítja a hidegháború és a nukleáris fegyverkezési verseny légkörét. Bandung szelleme azonban érzékenyen érintette az Egyesült Államokat. A klasszikus hidegháború azon szakaszában, amikor az amerikai védőbástyákon Koreától és Indokínától kezdve Izraelig bezáróan lángokban áll az egész világ, a tömeges megtorlás és a regionális katonai szövetségek rendszerébe (SEATO, CENTO) nem fér bele a már kialkudott nemzetközi rendszert bomlasztó államok serege. Az amerikai külpolitikát éppen az ejtette kétségbe Bandungban, hogy az könnyen a világméretű kommunizmus eszközévé válhat, ugyanis számos ázsiai ország egyszerre volt tagja valamely lokális katonai védelmi szövetségnek, és egyszerre vett részt az ezt támadó bandungi konferencián (lásd Irán, Pakisztán stb.). Az Egyesült Államok a XX. századra olyan világot képzelt el, amelyben ő az irányítást szimbolizáló karmesteri pálca tulajdonosa történései, majd a Varsói Szerződés és a NATO megalakulása, a dekolonizáció irányíthatatlansága jelentős fejtörést okoztak az amerikai külpolitika számára, mivel Bandung a monolitikus nyugati (amerikai) szövetségi rendszer egységét veszélyeztette 14. A Szovjetunió számára viszont a külpolitikai mozgástér egy új lehetőségét, területét jelentette, amely megmutatkozik a nemzeti felszabadító mozgalmak természetes szövetségesként való aposztrofálásában is. A kép azonban nem ennyire egyszerű, ugyanis a Sztálin közvetlen halála utáni hruscsovi éra kezdetének külpolitikáját 12 E. J. Hobsbawm (1998): 342. o. 13 lásd Halmosy Dénes(1985): o. 14 Barbi Balázs (1985): 86. o.

10 10 a belső hatalmi harcok erőteljesen megbénították. 15 A rubeldiplomácia igazából csak a 60-as évekre válik a harmadik világ aktív szereplőjévé. Bandungból az út egyenesen Belgrádig vezetett, ahol szeptember 6- án 25 ország képviselője létrehozta az el nem kötelezett országok mozgalmát. A mozgalom alapító értekezletének nyilatkozata hűen tükrözi a résztvevők hidegháborús politikáját, ugyanis a tagállamok erélyesen elvetik és kishitűnek, távlattalannak, a világfejlődés érdekeivel ellentétesnek minősítik azt a tételt, hogy a háború a hidegháború is elkerülhetetlen 16. A mozgalom létrejöttében olyan kulcsemberek játszottak szerepet, mint az indiai Néhrú, vagy az indonéz Szukarno, vagy a jugoszláv Tito, vagy mint az egyiptomi Gamal Abdel Nasszer. A négy nagy vezető olyan karizmatikus személyeknek minősültek korukban, hogy hatásuk minden egyes harmadik világbeli országban érződött. 3. A BANDUNGI NEMZEDÉK 17 India, Egyiptom és Jugoszlávia kormányfői kezdetben csak bilaterális alapon tárgyaltak egymással, majd júliusától, a híres brioni találkozótól kezdődően a háromoldalú eszmecsere jelentősége kerekedett felül. Ennek kétségkívül az egyik kiváltó oka a nemzetközi légkör fokozatos romlása volt, konkrétan pedig a szuezi válság, amely Nasszer számára katonai vereséget, ugyanakkor politikai sikereket tartogatott. A folyamatos háromoldalú találkozók hatására 1961-ben érik el mozgalom létrehozásának igényét, amelynek kezdeményezője a jugoszláv vezető volt. Kétségtelen tény, hogy a mozgalom létrehozásában elévülhetetlen érdeme van az indonéz Szukarnonak is. A független Indonézia volt a helyszíne (Bandung) az első afroázsiai értekezletnek, amelyen 29 ország képviselői vettek részt. Szukarno csak annyiban különbözött el nem kötelezett társaitól, hogy nem az egyiptomi, nem a jugoszláv és nem az indiai érdekeket képviselte, hanem az indonéz nép ügyében lépett fel. Szukarno már viszonylag korán 1965-ben 15 Heller, Mihail Nyekrics, Alekszandr (1996) : o. 16 A tömbönkívüli országok állam- és kormányfői értekezletének nyilatkozata, 355. o. 17 A fejezet címét Paul Johnson: A modern kor című könyvének egy fejezetének címéből vettem kölcsön.

11 11 távozott a hatalomból, ugyanis rendszerét a harmadik világban megszokott államcsínnyel döntötték meg. Ennek fő oka az indonéz gazdaság összeomlása volt. Bármi volt is egyébként Szukarno, annyi bizonyos, hogy ő volt kora nagy frázisgyártója. Problémával szembesülve egy frázissal oldotta meg azt. Majd a frázist betűszóvá változtatta, amelyet a fegyelmezett és írástudatlan tömegek skandáltak. Fogalmak segítségével uralkodott. véli Paul Johnson 18 a XX. századot leleplező monográfiájában JOSZIP BROZ TITO ÉS JUGOSZLÁVIA A jugoszláv politikaformálás egyik legmeghatározóbb egyénisége a XX. században Joszip Broz Tito volt. Jugoszláviában, amely alapvetően a szovjet érdekszférába tartozott, a II. világháború után egy olyan társadalmi-politikai kísérlet vette kezdetét, amely a keleti tömbbe való erőszakos beolvasztás ellen lépett fel. Tito Jugoszláviája, amely a szocializmus egy külön modelljét kívánta képviselni Belgrád központtal, a szovjet rendszer számára komoly kihívásokat jelentett, és alternatív példaként szolgált a csatlós államok számára ban Jugoszláviát kizárták a Kominform soraiból, Tito innentől kezdve persona non grata a keleti blokkban 19. A formálódó hidegháborús légkörben a nyugati blokk elemi érdeke volt kapcsolatainak fenntartása és kiszélesítése Jugoszláviával, egy esetleges későbbi betagozódás reményében. Ennek előmozdítására 1951-ben gazdasági segélyegyezményt kötnek Jugoszláviával, majd 1953-ra már a jugoszláv külkereskedelmi forgalom 90 %-a bonyolódik a nyugati tömbbel. 20 Tito azonban nem akart egyesülni Nyugat-Európával, ezért fordult az el nem kötelezettség felé. Mellesleg Hruscsov 1955-ös kanossza-járása után 1957-ben ismét a szovjet-jugoszláv hűvös viszonynak lehetünk szemtanúi. Tito számára így a Belgrádban alakuló mozgalom elképzelhetetlen eredményekkel kecsegtetett. A titoista Jugoszlávia mindvégig mérsékelt, egyfajta középutat képviselő állam lett a mozgalmon belül, és rendkívül nagy szerepe volt a 18 Johnson, Paul (2000) : 543. o. 19 lásd a Tito-ellenes kirakatpereket a csatlós országokban. 20 Juhász József (1999) : 181. o.

12 12 harmadik világbeli szolidaritás-érzés fenntartásában. Tito a következőképpen vélekedik az el nem kötelezettség eredményeiről:...az el nem kötelezettség politikája világméretekben, mint a leghaladóbb erő igazolódott. Megdönti azokat az alapokat, amelyeken a fennálló igazságtalan nemzetközi viszonyok nyugszanak, és biztosítja a feltételeket az igazság, az egyenjogúság és az egyetemes haladás világának kifejlődéséhez 21. A jugoszláv vezető retorikája egyértelmű bizonyítéka annak a lavírozó külpolitikának, amely a két tömbtől való távolmaradás mellett döntött, anélkül hogy bármelyiknek is hátat fordítana. Jugoszlávia igyekezett gazdaságilag is hasznot húzni a mindkét oldal számára fontossá vált köztes státusából, ezért akart előnyös gazdasági kapcsolatokra lépni mindkét tömörüléssel. 22 Tito személye, az elérhető gazdasági sikerek és a látszólagos semlegesség érzete fenntartotta a társadalom külpolitikai konszenzusát a bandungi szellemhez való ragaszkodásban. Az 1980-as években azonban Jugoszlávia számára is elhalványult a mozgalom jelentősége, és új problémák merültek fel, amelyeket más aspektusból kellett kezelni. Jugoszlávia mégis, a maga nemében egyedülálló szerepet töltött be a szuperhatalmi konfliktusban, hiszen a csatlós államok által körülvett földrajzi övezetben nemzeti érdekeinek és függetlenségének biztosított prioritást DZSAWÁHARLÁR NEHRU ÉS INDIA Néhrú politikája közvetlen folytatása volt annak a szellemi örökségnek, amit Mohandász Karamcsand Gandhi Indiára hagyott. Indiában az el nem kötelezettség megkülönböztetve a kapitalista, demokratikus és a szocialista világoktól az önmeghatározás egy elengedhetetlen eszköze volt. 23 A függetlenné vált ország számára, amely súlyos gazdasági problémákkal és véres vallási és etnikai villongásokkal nézett szembe, ugyanakkor elindult a demokratikus fejlődés útján, szüksége volt egy a társadalmi kohéziót erősítő külpolitikai 21 Joszip Broz Tito beszéde a havannai értekezleten; In: Az el nem kötelezett országok csúcsértekezlete: Havanna : 67. o. 22 Juhász József (1999): 185. o. 23 Damodoran, A. K. (1997) : 262. o.

13 13 mozgásszabadságra. Néhrú, India első miniszterelnökeként felvállalta ezt a szerepet. India azonban rá volt utalva a szovjet fegyverekre, hiszen az országot körülvevő térség hatalmaival többször is háborút vívott. Pakisztán és Kína szoros katonai együttműködése nyomán, India a Szovjetunióval szerződéses viszonyra lépett 1970-ben, Ez a lépés is azt mutatja, hogy az el nem kötelezettség nem jelent a szó hagyományos értelmében vett passzív semlegességet. India, Jugoszláviához hasonlóan saját nemzeti érdekeinek biztosított prioritást. Számos szerző szerint az el nem kötelezettség eszméje az indiai külpolitikából eredeztethető 24. Néhrú börtönben töltött évei alatt a következőképpen vélekedett India sorsáról: India ismét önmagára talál,... önbizalommal halad majd előre, saját gyökereibe kapaszkodva, s mégis készen rá, hogy tanuljon másoktól, és együttműködjék másokkal. 25 Néhrú szavaiban az aktív semlegességi politika mozzanatai fedezhetők fel. Néhrú akárcsak Tito rendkívüli népszerűségnek örvendett országában, ahogy Johnson fogalmaz: Népszerű, bár nem túl hatékony vezető volt,... uralma egyszemélyes mutatvány. Az 1950-es években ő vált a magasröptű halandzsázás vezető képviselőjévé 26. Néhrú személyisége, egy a világban helyét kereső ország próbálkozásait, vívódásait testesítette meg, amely a nemzetközi rendszer önálló, független politikát folytató tagja kívánt lenni. Külön fontos ezt hangsúlyozni, hiszen olyan országról van szó, amely éppen hogy kikerült egy nagyhatalom védőszárnya alól, ebből kifolyólag a fő cél a gyarmati örökség és a több ezer éves kulturális örökség összeegyeztetése volt. A Szovjetunióval való szerződéses kapcsolat korántsem jelentette az el nem kötelezettség feladását. Pusztán arról volt szó, hogy a regionális katonai és politikai egyensúly kibillenését akarta a szovjet kapcsolattal ellensúlyozni, ugyanakkor globális viszonylatban görcsösen ragaszkodott az aktív semlegesség külpolitikájához. Az indiai Kongresszus Párt, amely alapvetően a függetlenségi törekvések fő bázisát jelentette, elkötelezte magát a bandungi elvek mellett: kijelenti, hogy a kollektív béke alternatívája a készülődés a kollektív háborúra. Az Összindiai Kongresszus Bizottság megismétli, hogy a nemzetközi kapcsolatokat 24 lásd Damodoran, A.K. (1997) 25 Néhrú, D. (1981) : 773. o. 26 Johnson, Paul (2000) : 540. o.

14 14 alapvetően ezeknek az elveknek kell szabályozniuk Néhrú külpolitikájával azonban sohasem tudott olyan eredményeket kicsikarni a nyugati hatalmaktól, mint Tito. Kína felé például rendkívül óvatos és túlzottan támogató külpolitikát folytatott Tibet ügyében, majd a kínai-indiai határincidens kapcsán is. India függetlenségének első néhány évtizedében igazából a nemzetközi élet hétköznapjait kóstolgatta, és a nemzeti érdekek pontos körülhatárolása is ekkor folyt. Ebből a szempontból az 50-es, 60-as évek elveszett évtizedek az aktív politikaformálás szempontjából. A 90-es években viszont a másik irányba fordult a kocka, és egy viszonylag agresszív külpolitika vette kezdetét, amely az ország nagyhatalmi rangra emelését tűzte ki célul. Néhrú személyisége viszont mindenképpen rányomta a bélyegét ezekre az évekre GAMAL ABDEL NASSZER ÉS EGYIPTOM Gamal Abdel Nasszer a többi vezetőhöz képest viszonylag későn, csupán 1952-ben kerül a hatalom közelébe a Szabad Tisztek forradalma révén, majd 1954-től kezdve országának első számú vezetője. Nasszer politikai doktrínája a nasszerizmus volt, amely az arab nép egy nemzetként való kezelését, és az arab országok Kairó központtal való egyesítését tűzte napirendre. Egyiptom mindig is az arab világ politikai, kulturális és szellemi központja volt, és ennek különös jelentőséget adott az izraeli-arab konfliktus elmélyülése, különös tekintettel az 1956-os második arab-izraeli háborúra. A szuezi válság Nasszer Egyiptomát nyíl egyenesen az el nem kötelezettek belgrádi alapító ülésére vezette, hiszen ebben a konfliktusban Izrael mellett fő kezdeményezőként, Nagy-Britannia és Franciaország is részt vett. Az utóbbi két ország vezetői egyébként mániákusan meg voltak győződve arról, hogy Nasszer egy második Hitler, aki az expanzió és egyéb politikai manőverektől sem visszariadva fenyegeti a nyugati érdekeket. Kétségtelen, hogy Nasszer fő céljának tekintette, hogy elégtételt vegyen Izrael 1948-as megalakulásával szemben, amely egyébként földrajzilag is elvágta az arab világ két részét egymástól. Nasszer ügyesen lavírozott a két tömb között: a 27 Tenigl-Takács László (1997): 413. o.

15 15 szovjetektől fegyvereket vásárol Csehszlovákián keresztül, miközben hitelkérelmet nyújt be az USA-nak és a Világbanknak az asszuáni duzzasztógát finanszírozása érdekében. Emellett támogatja az algériai felszabadító mozgalmat Franciaország ellen, majd az angol érdekeket sértve államosítja 1956-ban a Szuezi-csatornát, és tengeri blokádot hirdet Izrael ellen. Ez az aktív külpolitika egy nagyhatalom becsületére válhatna, de Egyiptom nem volt nagyhatalom. Ezt leginkább az es totális vereség bizonyította be. Egyiptom tehát sikeresen vizsgázott a nemzeti érdekeket képviselő külpolitika formálásából, hiszen valójában sem a Szovjetuniót, sem az Egyesült Államokat nem engedte túl közel magához. Nasszer retorikája pedig egész Afrikát és Ázsiát lázba hozta, és katonai kudarcai ellenére a harmadik világ legnépszerűbb politikusává vált, bálvánnyá, amely lenyűgözte a nyomorú sorsban élő tömegeket, amelyek emlékezetében a gyarmati múlt élő és eleven volt. A bandungi nemzedék őstípusa volt : járatos a szavakban, de ez minden. Különösen értett a tömegek manipulálásához. Fellengzős retorikája különösen a diákok körében érvényesült, s a kairói csőcseléket rá tudta venni, hogy mindig az általa megkívánt jelszót kántálják Egyiptom grandiózus terve még regionális viszonylatban is kudarcra volt ítélve, ugyanis magát az arab világot a hidegháborúban létrejött katonai tömörülések (Bagdadi Paktum, Egyesült Arab Köztársaság) mellett más tényezők is megosztották. Nasszer alakja viszont hűen mutatja az európai értelemben is nemzetállamként definiálható, többékevésbé folytonos, megszakításokkal nélküli múlttal rendelkező Egyiptom önbizalommal teli külpolitikáját. A pánarabizmus képviselője mégis a többiekhez képest csak később ismerte fel a harmadik világban folytatott semleges külpolitika előnyeit. Guy Mollet, francia miniszterelnök, A forradalom filozófiáját egyenesen a Mein Kampfhoz hasonlította, és a nyugati vezetők szentül meg voltak győződve arról, hogy Egyiptom az olajtársaságok államosítására készül, amely aláaknázná a nyugati tábor kőolaj-ellátását. 29 A geopolitikailag fontos Közel-Kelet elvesztése, Nasszert a Nyugat ellenségeként tűntette fel. Valójában arról volt szó, hogy az Egyesült Államok attól félt, nehogy a kommunizmus kiterjedjen az egész Közel-Keletre, amely beváltaná a dominó-effektussal 28 Johnson, Paul (2000): 554. o.

16 16 szembeni félelmeket. Erre vonatkozott az 1957-es Eisenhower-doktrína. A Szovjetunió pedig ügyesen élt az alkalommal, és felajánlotta a duzzasztógát finanszírozását. Végül sem a Szovjetunió, sem az Egyesült Államok nem tudott pozíciót szerezni Egyiptomban, mivel a külpolitika amolyan sajátos nemzeti, arab változatát fejlesztették ki, amely nem engedett teret az idegen befolyásnak. Az egyiptomi vezető szavai mögött azonban nem volt ütőképes katonai erő, és egyetértés sem övezte a többi arab állam részéről. Szavai puszta üres szónoklatnak tűnnek: Oh, polgártársaim! Íme, elérkezett az imperializmussal vívott csata, melyet tovább kell folytatnunk. Ez az imperializmus, az imperialista módszerek és taktika, valamint Izrael, az imperializmus élcsapata elleni küzdelmet jelenti ben Nasszer és Egyiptom számára ez a harc véget ért. 4. AZ EL NEM KÖTELEZETTEK ÉS A SZUPERHATALMAK A mozgalom igazi jellemvonásait csak a két szuperhatalomhoz való viszony alapján mutathatjuk be pontosan. Az el nem kötelezett országok ugyanis a két táborhoz való viszony alapján definiálták saját magukat. A Szovjetunióval és az Egyesült Államokkal folytatott párbeszédük egy sajátos alkufolyamat volt, amelyben az újonnan függetlenné vált államok az egyoldalú előnyszerzésre törekedtek a kelet-nyugati kapcsolataikban. Paul Johnson szerint Az elgondolás az volt, hogy a Nyugatot és a Keletet egymás ellen játsszák ki. 31. A megszerezhető gazdasági előnyök és a militáris téren való segítségnyújtás nagy mértékben hozzájárult ahhoz az államépítő folyamathoz, amely az első években társadalmi és politikai átrendeződéssel fenyegetett. A mozgalom egyfajta egyensúlyozó erőt képviselt a két blokk között. Valójában mindkét szuperhatalom érdekelt volt abban, hogy az el nem kötelezettek befolyását és hatalmát csökkentsék, ugyanis a fegyverkezési verseny dimenzióját a harmadik világbeli országok egyfajta szolidaritásversennyel egészítettek ki, amely gazdasági és 29 Lefebvre, Denis (1999): 37. o. 30 Kissinger, Henry (1998) : o. 31 Paul Johnson (2000) : 555. o.

17 17 katonai téren jelentős áldozatokat igényelt a szovjet és amerikai vezetéstől. 32 Másrészt az is igaz, hogy a szuperhatalmak számára hihetetlen lehetőséget jelentett az el nem kötelezettek egy esetleges bevonása saját szövetségi rendszerükbe. A hidegháború egyes szakaszaiban, azonban másképp vélekedtek a szuperhatalmak a mozgalomról A SZOVJETUNIÓ ÉS A RUBELDIPLOMÁCIA A Szovjetunió az ortodox sztálinizmus időszakában tulajdonképpen egyáltalán nem fordított figyelmet a harmadik világ országai felé. A szovjet vezetés a II. világháború után a csatlós államok megszelídítésével volt elfoglalva, amelybe nem fért bele a távoli országokkal való kapcsolattartás és anyagi segítségnyújtás, annál is inkább nem, mivel az ország jelentősen meggyengült a világháborúban. Sztálin a két szövetségi rendszeren való kívülmaradást egyébként maga ajánlotta fel olyan európai államok esetében, amelyek alapvetően megbontották a Kelet-Nyugat egyensúlyát. A német kérdés születése és Németország megosztása 1949-ben azt eredményezte, hogy a Szovjetunió tartott egy újrafelfegyverzett és NATO-tag NSZK-tól. Ennél sokkal jobban szolgált volna a szovjet érdekeknek egy semleges, de egységes Németország. Sztálin és Molotov többször is felvetették a semlegességet Németország kapcsán, de egyidejűleg támogatták a skandináv típusú semlegességet is. A harmadik világ ekkor még távoli horizontnak tűnt a szovjet külpolitika számára, az antikolonialista harc pusztán az ideológiai alapon való szövetség hangsúlyozását jelentette. Sztálin halála után a német kérdés ideiglenesen bár, de megoldódni látszott, ugyanis küszöbön állt az NSZK NATO-tagsága, amelyről az 1954-es párizsi szerződések döntöttek. A Szovjetunió számára egy olyan példát kellett statuálni, amely alapul szolgálhat a német semlegességhez, és ez az osztrák államszerződés megkötése volt 1955-ben, amelyet egy örökös semlegességi törvény egészített ki. A precedens megvolt 32 Jackson, Richard L. (1986) : 191. o.

18 18 tehát a szovjet külpolitika számára, de az NSZK-t 1955-ben felvették a NATOba, amelyre válaszul létrejön a Varsói Szerződés. Az 1955-ben megrendezett bandungi konferenciát a Szovjetunió már lelkesen üdvözölte, és az 50-es, 60-as években már rendszeressé vált a mozgalom egyes országainak anyagi és katonai eszközökkel való támogatása. A szovjet külpolitika a harmadik világ haladó mozgalmát természetes szövetségesnek tekintette, elsősorban olyan homályos ideológiai megfontolásokból, mint az antiimperialista vagy antikolonialista harc. Az el nem kötelezettek mozgalmát a szovjet vezetés egyfajta átmeneti képződményként kezelte a nemzetközi kapcsolatokban, amely csak a külpolitikára vonatkoztatható, és nem vonatkozik a belső társadalmi átalakulásra, amely szükségképpen a szocializmushoz fog vezetni. 33 Tulajdonképpen Moszkvát az az elgondolás vezérelte az el nem kötelezettek kapcsán, hogy néhány év elteltével, a társadalmi transzformáció eredményeként, ezek az országok önként csatlakoznak a szovjet szövetségi rendszerhez, ami persze nem következett be. Ebből viszont azt a következtetést vonhatjuk le, hogy a Szovjetunió nem ismerte el a mozgalom létjogosultságát és egyensúlyozó szerepét. A gyakorlatban viszont mégis elismerte, sőt úgy tekintett rá, mint az antikolonializmus élharcosára. A szovjet vezetés az 50-es években kézzel fogható támogatást nyújtott a mozgalom prominens országainak, mint például a nasszeri Egyiptomnak, a függetlenségi harcot vívó Algériának, Indiának stb... A dekolonizáció folyamata, amely egy bizonyos Nyugat-ellenes töltetet biztosított a mozgalomnak, úgy tűnt, hogy a Szovjetunió eszközévé degradálja a mozgalmat. A katonai, gazdasági támogatás és a politikai befolyás növelése ellenére sem tudott a Szovjetunió átformálni és irányítani olyan államokat, mint India, Egyiptom vagy Jugoszlávia. Inkább a kisebb országokon keresztül éreztette politikai befolyását. Ilyen ország Kuba és Vietnam. Az 1979-es Havannában megrendezett csúcstalálkozó, azonban mutatja a limitált lehetőségeket, sőt a szovjet befolyás növekedése majdnem a mozgalom szakadásához vezetett, és bizonyos szovjet-ellenes nézetek is megfogalmazódtak. Fidel Castro sohasem tagadta az országára nehezedő szovjet 33 Allison, Roy (1988) : 22. o.

19 19 befolyást: Mit lehet Kubának a szemére hányni? Azt, hogy szocialista ország? Igen, szocialista ország vagyunk.... Mélységesen hálásak vagyunk a szovjet népnek, mert nagylelkű segítségével, támogatásával éltük túl a nehéz perceket, és győzedelmeskedtünk a népünk élete szempontjából oly meghatározó időszakban, amikor teljes pusztulásunk kockázatával is számolnunk kellett 34. A kubai vezető szónoklata világossá teszi számunkra, hogy a szovjet külpolitika Havannát eszközként használta befolyása növelésére. A 70-es évek végén a brezsnyevi külpolitika egyik fő pillére a harmadik világ támogatása, a rubeldiplomácia volt. Ennek az volt a célja, hogy olyan káoszt teremtsen a harmadik világban, amely megakadályozza az amerikai érdekek érvényesülését, és így a hidegháború ismét felforrósodó légkörében a béke szigeteit hozza létre. Az 1979-es afganisztáni intervenció, az iraki-iráni háború, majd Angola és Mozambik, az Afrika szarván zajló események mind abban az irányban mutattak, hogy a Szovjetunió igyekszik elvágni a Nyugat- Európába irányuló természetes kőolaj-szállítási útvonalat. A 80-as évek közepe azonban gyorsan rávilágítottak a rubeldiplomácia kudarcára, és az aktív szovjet külpolitika passzívvá válására. A Szovjetunió harmadik világbeli politikáját nagy mértékben befolyásolták a szovjet-kínai kapcsolatok alakulása is KÍNA ÉS AZ EL NEM KÖTELEZETTEK A kínai-szovjet kapcsolatokat alapvetően két periódusra lehet osztani. Az első időszakban a Kínai Népköztársaság megalakulásától kezdve a kínai és a szovjet fél egy táborba tartoztak. A Szovjetunió kezdetben a kínai politikát nem egy rivalizálásra törekvő eszköznek tekintette, amely a szocialista tábor egységét fenyegetné, hanem egy olyan eszköznek, amellyel a szovjet külpolitika a harmadik világ közelébe képes férkőzni. Kína ugyanis részt vett a bandungi ázsiai-afrikai értekezleten, azonban az el nem kötelezettek belgrádi találkozójára már nem hívták meg. Bandung azt a lehetőséget adta a szovjet fél kezébe, hogy a kínai külpolitikán keresztül saját ideológiájával is jelen legyen az értekezleten. 34 Fidel Castro Ruz megnyitóbeszéde a havannai értekezleten : o.

20 20 A kínai-szovjet viszony azonban az 50-es évek végén elmérgesedett, amelyben nagy szerepet játszott a kínai nagy ugrás elmélete, valamint az 1959-es kínaiindiai határincidens, amelyben a szovjet vezetés az indiai fél pártját fogta. A 70- es évek már végképp a szovjet-kínai szakítás jegyében zajlottak. A távol-keleti ország öntudatra ébredése és a saját nemzeti külpolitika formálása, a Moszkva központú szocialista tábor eszméjét cáfolták. Kína a 60-as évek végén sajátos ideológiai vonulatot képviselt az el nem kötelezettek felé, amennyiben a szovjet osztályharc elméletét az Észak-Dél feloldhatatlan ellentétével egészítette ki. 35 A gazdag és a szegény ellentéte, valamint a tőkés és a munkásosztály antagonizmusa már rivalizáló befolyásszerzés felé mutatnak. A 70-es években tehát kialakult egy Peking-központú és egy Moszkva-központú külpolitika a mozgalom irányában. Ez nem jelentette azt, hogy a Szovjetunió ne ismerte volna fel azt a fegyvert, amelyet a világgazdasági egyenlőtlenségek kérdése jelentett az ENSZ-ben, ugyanis az újonnan függetlenné vált államok nagy száma elegendőnek bizonyult egy Nyugat-ellenes egység formálására. Kína tehát a 70-es években jelentős szerepet játszott a világpolitikában, annál is inkább, mivel az amerikai külpolitikában ekkorra fogalmazódik meg a három geopolitikai kör elmélete, amely a szovjet-amerikai viszonyba beemeli a kínai kártyát is, amely a szovjet fél számára az amerikai-kínai viszony javulásának rémképét vetítette előre. Valójában a kínai kártya vagy saját magát játszotta ki, vagy nem is létezett. Az amerikai politika szerepe arra korlátozódott, hogy olyan keretet teremtsen, amely visszatükrözte a két ország készségét, hogy egymást támogassa ott, ahol nemzeti érdekeik azonosak voltak. 36 A kínai kártya mindenképpen növelte a kínai külpolitikai aktivitást, már csak azért is, mert a Kínai Népköztársaság ismét elfoglalhatta az ENSZ-beli helyét. Ez lehetőséget nyújtott egy saját ideológia megfogalmazására a harmadik világ felé. 35 Jackson, Richard L. (1983) : o. 36 Kissinger, Henry (1998) : 728. o.

Új világrend? Nemzetközi kapcsolatok a hidegháború utáni világban. Szerkesztette Rada Péter

Új világrend? Nemzetközi kapcsolatok a hidegháború utáni világban. Szerkesztette Rada Péter Nemzetközi kapcsolatok a hidegháború utáni világban Szerkesztette Rada Péter A kötet szerzői: Dr. Csicsmann László, egyetemi adjunktus, Budapesti Corvinus Egyetem, Nemzetközi Tanulmányok Intézet Dr. Horváth

Részletesebben

Magyar külpolitika a bipoláris világban, 1945 1991 1

Magyar külpolitika a bipoláris világban, 1945 1991 1 Magyar külpolitika a bipoláris világban, 1945 1991 1 Békés Csaba A kelet-közép-európai régió sorsát, lehetőségeit lényegében egészen 1989-ig alapvetően a második világháború végén, 1945-ben létrejött európai

Részletesebben

AZ EL NEM KÖTELEZETTEK MOZGALMA 1955-2005

AZ EL NEM KÖTELEZETTEK MOZGALMA 1955-2005 AZ EL NEM KÖTELEZETTEK MOZGALMA 1955-2005 A HARMADIK ÚT A VILÁGPOLITIKA RENDSZERÉBEN 1 Tarrósy István Bevezető Tanulmányom első részében a mozgalom létrejöttének körülményeit, majd a mozgalomnak a hidegháború

Részletesebben

MAGYAR KÖZTÁRSASÁG KATONAI FELDERÍTŐ HIVATAL FELDERÍTŐ SZEMLE BUDAPEST

MAGYAR KÖZTÁRSASÁG KATONAI FELDERÍTŐ HIVATAL FELDERÍTŐ SZEMLE BUDAPEST MAGYAR KÖZTÁRSASÁG KATONAI FELDERÍTŐ HIVATAL VI. évfolyam 4. szám 2007. december FELDERÍTŐ SZEMLE BUDAPEST TARTALOM AZ OLVASÓHOZ SZEDLACSEK RÓBERT MK. EZREDES A MAGYAR TUDOMÁNY ÜNNEPE...5 BIZTONSÁGPOLITIKA

Részletesebben

-------------------------------- Biztonságpolitikai prognózis 2015-ig -------------------------------- Biztonságpolitikai prognózis 2015-ig

-------------------------------- Biztonságpolitikai prognózis 2015-ig -------------------------------- Biztonságpolitikai prognózis 2015-ig Biztonságpolitikai prognózis 2015-ig Megjelenik a Magyar Köztársaság Külügyminisztériuma támogatásával BHKKA 2010 1 Előszó... 3 dr. Erdős André: Az ENSZ előtt álló kihívásokról... 5 Dunay Pál: Takaréklángon.

Részletesebben

Tisovszky János AZ ENSZ ÉS A BÉKEFENNTARTÁS

Tisovszky János AZ ENSZ ÉS A BÉKEFENNTARTÁS Tisovszky János AZ ENSZ ÉS A BÉKEFENNTARTÁS MAGYAR ENSZ TÁRSASÁG 1997. március Lektorálta: Erdős André Tisovszky János az ENSZ Titkárságának munkatársa. A könyvben kifejtett nézetek a szerző saját véleményét

Részletesebben

Miloš Minié TITO AZ EL NEM KÖTELEZETTEK MOZGALMÁNAK ÉPÍTŐJE

Miloš Minié TITO AZ EL NEM KÖTELEZETTEK MOZGALMÁNAK ÉPÍTŐJE Miloš Minié TITO AZ EL NEM KÖTELEZETTEK MOZGALMÁNAK ÉPÍTŐJE Ma világszerte nemcsak az el nem kötelezett országokban, általánosan elismerik Tito történelmi jelentőségű hozzájárulását az elnemkötelezettség

Részletesebben

NAGY-BRITANNIA EURÓPAI POLITIKÁJA A MINISZTERELNÖKÖK TÜKRÉBEN

NAGY-BRITANNIA EURÓPAI POLITIKÁJA A MINISZTERELNÖKÖK TÜKRÉBEN Budapesti Gazdasági Főiskola KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI KAR KÜLGAZDASÁGI SZAK Levelező tagozat Európai Tanulmányok szakirány NAGY-BRITANNIA EURÓPAI POLITIKÁJA A MINISZTERELNÖKÖK TÜKRÉBEN Készítette: Harsányi

Részletesebben

15 Év 15 Hang. Vélemények Magyarország 15 éves NATO-tagságának eredményeiről

15 Év 15 Hang. Vélemények Magyarország 15 éves NATO-tagságának eredményeiről 15 Év 15 Hang Vélemények Magyarország 15 éves NATO-tagságának eredményeiről 2014-ben Magyarország számos évfordulót ünnepelhet, többek között az Északatlanti Szerződés Szervezetéhez történő csatlakozásunk

Részletesebben

Hogyan tovább, Európa?

Hogyan tovább, Európa? 1 Hogyan tovább, Európa? transform! az alternatív nézőpont és a politikai párbeszéd európai folyóirata 2012. 2 Fotó: Sepp Dreissinger A lap illusztrálásához Helmut Kurz-Goldensteinnek, a híres osztrák

Részletesebben

Képzők könyve. t e i s m á s v a g y te sem vagy más

Képzők könyve. t e i s m á s v a g y te sem vagy más t e i s m á s v a g y te sem vagy más Képzők könyve Ötletek, segédletek, módszerek és gyakorlatok fiatalok és felnőttek informális, iskolán kívüli interkulturális neveléséhez Második, átdolgozott kiadás

Részletesebben

A MAGYAR SZLOVÁK ALAPSZERZŐDÉS MÁSFÉL ÉVTIZED TÁVLATÁBÓL

A MAGYAR SZLOVÁK ALAPSZERZŐDÉS MÁSFÉL ÉVTIZED TÁVLATÁBÓL KATONA FLÓRA A MAGYAR SZLOVÁK ALAPSZERZŐDÉS MÁSFÉL ÉVTIZED TÁVLATÁBÓL A rendszerváltás után a szomszédos országokkal kötött kisebbségi nyilatkozatoknak, kisebbségi egyezményeknek, illetve úgynevezett alapszerződéseknek

Részletesebben

TÖRTÉNELEM IV. KÉPESSÉGFEJLESZTŐ MUNKAFÜZET ÉRETTSÉGI ADATTÁR

TÖRTÉNELEM IV. KÉPESSÉGFEJLESZTŐ MUNKAFÜZET ÉRETTSÉGI ADATTÁR 1 F ORRÁSKÖZPONTÚ TÖRTÉNELEM KAPOSI JÓZSEF SZÁRAY MIKLÓS TÖRTÉNELEM IV. KÉPESSÉGFEJLESZTŐ MUNKAFÜZET ÉRETTSÉGI ADATTÁR NEMZETI TANKÖNYVKIADÓ 2 ÉVSZÁMOK 1914. július 28.: az Osztrák Magyar Monarchia hadat

Részletesebben

Felelõsség és lehetõség határán az Európai Unió és a líbiai válság

Felelõsség és lehetõség határán az Európai Unió és a líbiai válság A HÓNAP TÉMÁJA 71 Nagy Zsolt Felelõsség és lehetõség határán az Európai Unió és a líbiai válság A tanulmány azt elemzi, hogyan reagált az Európai Unió a líbiai eseményekre, és végül miért a NATO vezeti

Részletesebben

GROTIUS. Lehoczki Bernadett Mi lesz veled, Latin-Amerika?

GROTIUS. Lehoczki Bernadett Mi lesz veled, Latin-Amerika? Lehoczki Bernadett Mi lesz veled, Latin-Amerika? Az elveszett évtized A latin-amerikai régióval kapcsolatban a nyolcvanas éveket elveszett évtizedként szokás emlegetni. A kifejezés első sorban az évtized

Részletesebben

Vélemények Magyarország 15 éves NATO tagságának eredményeiről

Vélemények Magyarország 15 éves NATO tagságának eredményeiről Nemzet és Biztonság 2014/6. szám 3 41. 15 év 15 hang Vélemények Magyarország 15 éves NATO tagságának eredményeiről Előszó 1999. március 12-én történelmi jelentőségű eseményre került sor: Magyarország 15

Részletesebben

A z I. világháborút megelõzõen a britek Közép-Európa politikája itt nem részletezendõ,

A z I. világháborút megelõzõen a britek Közép-Európa politikája itt nem részletezendõ, NAGYHATALOM ÉS KÖZÉP-EURÓPA Magyarics Tamás NAGY-BRITANNIA KÖZÉP-EURÓPA POLITIKÁJA 1918-TÓL NAPJAINKIG* I. RÉSZ Bevezetés A z I. világháborút megelõzõen a britek Közép-Európa politikája itt nem részletezendõ,

Részletesebben

H A T Á R R E N D É S Z E T I T A N U L M Á N Y O K

H A T Á R R E N D É S Z E T I T A N U L M Á N Y O K IV. évfolyam 3. szám H A T Á R R E N D É S Z E T I T A N U L M Á N Y O K 2007/3. SZÁM B U D A P E S T - 2007-1 A HATÁRŐRSÉG TUDOMÁNYOS TANÁCSA TUDOMÁNYOS, SZAKMAI KIADVÁNYA Felelős kiadó: SAMU ISTVÁN határőr

Részletesebben

Csizmadia Ervin. Jenei András. Lakatos Júlia. Paár Ádám. Amerika és mi. Hadakozás, másolás vagy valami más?

Csizmadia Ervin. Jenei András. Lakatos Júlia. Paár Ádám. Amerika és mi. Hadakozás, másolás vagy valami más? Csizmadia Ervin Jenei András Lakatos Júlia Paár Ádám Amerika és mi Hadakozás, másolás vagy valami más? Bevezetés A magyar politikai közéletet figyelő elemzők számára nyilvánvaló: hosszabb ideje érlelődik

Részletesebben

KIKNEK VAN SZÜKSÉGE AZ ENSZ-RE A XXI. SZÁZADBAN? Simai Mihály akadémikus 1

KIKNEK VAN SZÜKSÉGE AZ ENSZ-RE A XXI. SZÁZADBAN? Simai Mihály akadémikus 1 KIKNEK VAN SZÜKSÉGE AZ ENSZ-RE A XXI. SZÁZADBAN? Simai Mihály akadémikus 1 1945 óta a világon meglehetősen sajátosan alakult az államok és a közvélemény hozzáállása az ENSZ-hez. Alapítói közül elsősorban

Részletesebben

A szövetség jövõje. Szenes Zoltán

A szövetség jövõje. Szenes Zoltán 30 NEMZET ÉS BIZTONSÁG 2009. MÁJUS Szenes Zoltán A szövetség jövõje A Magyar Honvédség volt vezérkari fõnöke jelen tanulmányában az Észak-atlanti Szerzõdés Szervezetének elkövetkezõ évtizedbeli lehetõségeit

Részletesebben

CZETTLER ANTAL: Az első bécsi döntés -70 év távlatából

CZETTLER ANTAL: Az első bécsi döntés -70 év távlatából CZETTLER ANTAL: Az első bécsi döntés -70 év távlatából (A trianoni sokk és annak következményei) Az 1920. június 4-én aláírt trianoni szerződés a Magyar Királyság területét, amely 1918 előtt Horvátország

Részletesebben

VILÁGGAZDASÁGI KUTATÓINTÉZET

VILÁGGAZDASÁGI KUTATÓINTÉZET MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA VILÁGGAZDASÁGI KUTATÓINTÉZET M ű h e l y t a n u l m á n y o k 72. szám 2006. március Horváth Péter OLY TÁVOL ÉS MÉGIS KÖZEL A török kérdés hatása a francia belpolitikában Szigetvári

Részletesebben

II. János Pál pápa első lengyelországi látogatása a lengyel pápa a lengyel és a szovjet dokumentumok tükrében (1978 1980)

II. János Pál pápa első lengyelországi látogatása a lengyel pápa a lengyel és a szovjet dokumentumok tükrében (1978 1980) KÚT 2007/1-2. 145 MITROVITS MIKLÓS II. János Pál pápa első lengyelországi látogatása a lengyel pápa a lengyel és a szovjet dokumentumok tükrében (1978 1980) A katolikus egyház helyét az 1956 utáni, Lengyelországban

Részletesebben

A FEJLŐDÉS ÚJ PARADIGMÁJA: ELMÉLET ÉS GYAKORLAT

A FEJLŐDÉS ÚJ PARADIGMÁJA: ELMÉLET ÉS GYAKORLAT DEBRECENI EGYETEM KÖZGAZDASÁGTUDOMÁNYI DOKTORI ISKOLA A FEJLŐDÉS ÚJ PARADIGMÁJA: ELMÉLET ÉS GYAKORLAT DOKTORI ÉRTEKEZÉS RICZ JUDIT TÉMAVEZETŐ: DR. CSABA LÁSZLÓ DEBRECEN 2008. TARTALOMJEGYZÉK I. RÉSZ:

Részletesebben

"Szép dolog szlovénnak lenni, de nem könnyű"

Szép dolog szlovénnak lenni, de nem könnyű Szilágyi Imre "Szép dolog szlovénnak lenni, de nem könnyű" Ciril Zlobec költő, a szlovén nemzeti kérdéssel foglalkozó számos értelmiségi egyike fogalmazta meg a fenti gondolatot. Ha az ember végigutazik

Részletesebben

Újabb közel-keleti nekifutás de meddig?

Újabb közel-keleti nekifutás de meddig? BIZTONSÁGPOLITIKA 3 Gazdik Gyula Újabb közel-keleti nekifutás de meddig? A 2010 szeptemberében amerikai kezdeményezésre újrakezdõdõ közvetlen izraeli palesztin tárgyalások esélyeit a szakértõk közül sokan

Részletesebben

A KIRGIZ PARLAMENTÁRIS KÍSÉRLET PERSPEKTÍVÁI EGY DEVIÁNS ESET VIZSGÁLATA

A KIRGIZ PARLAMENTÁRIS KÍSÉRLET PERSPEKTÍVÁI EGY DEVIÁNS ESET VIZSGÁLATA A KIRGIZ PARLAMENTÁRIS KÍSÉRLET PERSPEKTÍVÁI EGY DEVIÁNS ESET VIZSGÁLATA Gyene Pál (politológus-történész, a Budapesti Corvinus Egyetem Nemzetközi Kapcsolatok Doktori Iskolájának doktorjelöltje) ÖSSZEFOGLALÓ

Részletesebben

Budapesti Gazdasági Főiskola

Budapesti Gazdasági Főiskola Budapesti Gazdasági Főiskola KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI KAR NEMZETKÖZI KOMMUNIKÁCIÓ SZAK Nappali tagozat Európai üzleti ismeretek szakirány MAGYARORSZÁG ÉS LENGYELORSZÁG GAZDASÁGI- KERESKEDELMI KAPCSOLATAI

Részletesebben

A TERRORIZMUS KIALAKULÁSÁNAK TÖRTÉNETI HÁTTERE, MEGNYILVÁNULÁSI FORMÁI ÉS JELENLÉTE A XXI. SZÁZADBAN

A TERRORIZMUS KIALAKULÁSÁNAK TÖRTÉNETI HÁTTERE, MEGNYILVÁNULÁSI FORMÁI ÉS JELENLÉTE A XXI. SZÁZADBAN DETRE ZOLTÁN százados A TERRORIZMUS KIALAKULÁSÁNAK TÖRTÉNETI HÁTTERE, MEGNYILVÁNULÁSI FORMÁI ÉS JELENLÉTE A XXI. SZÁZADBAN THE BACKGROUND HISTORY, FORMS OF APPEARANCE, AND PRESENCE OF TERRORISM IN THE

Részletesebben