8. Microsoft Windows operációs rendszerek

Átírás

1 8. Microsoft Windows operációs rendszerek 8.1 A karakteres felület (CLI) használata A Windows erősen kötődik és épít a grafikus felületre, de ez nem jelenti azt, hogy ne rendelkezne karakteres felületen is elérhető utasításrendszerrel. Jogosan merül fel a kérdés, mely szerint a grafikus felület eszközrendszere és az operációs rendszer szolgáltatásainak bősége mellett mi szükség lehet utasításokkal beavatkozni a rendszer működésébe? A karakteres felületen való műveletvégzés ismerete elsődlegesen a felügyeleti tevékenységek megvalósításakor hasznos. A karakteres felület többféle módon is elérhető (az operációs rendszer számára valójában nem felületről, csak egy újabb alkalmazásról van szó): leggyorsabban a Futtatás menüponthoz begépelt cmd paranccsal (a cmd a WinXP parancsértelmezője). Az XP utasítás-szerkezete megfelel az operációs rendszerek általános alapelveinél leírtaknak: parancsnév paraméter(ek) /kapcsoló(k). A help more parancs kiadásával áttekintést kaphatunk a rendszerben lévő parancsokról. 8.2 A grafikus felület (GUI) felhasználói eszközei A Microsoft fogalmai szerint a felhasználói munkaterület az Asztal felfogható legmagasabb ( root ) szintű ablaknak is. Az Asztal valamelyik szegélyénél helyezkedik el a Tálca, ami lényegében parancsikonok gyűjteménye. Az Asztalon alkalmazások (a hozzájuk tartozó Ablakban) illetve ikonok helyezhetők el. A grafikus felületű operációs rendszerekben az ablakkezelő mellett van még egy szabványosnak tekinthető komponens, az operációs rendszer állománykezelő szolgáltatásainak grafikus megfelelője. A Windows ezt az elemet Explorer-nek (Intézőnek) hívja. Ha az Explorer-re szűkítjük vizsgálódásunkat, tulajdonképpen kijelenthetjük, hogy szimplán egy fájlkezelőről van szó. Nevezhetjük azonban - tévesen ablakkezelőnek is, hiszen nem csak egy ablakban megjelenő fájlkezelő alkalmazásról van szó, hanem az Explorer szolgáltatja a Windows asztal teljes felületét, az úgynevezett shellt. Tulajdonképpen maga a Windows asztal is egy a fájlrendszerben elhelyezkedő mappának felel meg, amit az Explorer kiterjeszt számunkra a teljes képernyőre, ahol szabadon mozgathatjuk a fájlrendszer további elemeit (fájlokat, mappákat). Az Explorer két további nagyon fontos Windows asztal elemet, a tálcát és a Start menüt is kezeli. 8.3 START menü elemei Leállítás, újraindítás, kijelentkezés, felhasználó-váltás, készenléti állapot és a hibernálás, futtatás, súgó, keresés, beállítások, A készenléti állapot és a hibernálás pedig a munkamenet felfüggesztésének (energiatakarékos) eszközei, mindkét esetben a kijelölt állapotból visszatérve a felhasználói tevékenység a felfüggesztést megelőző állapotból folytatható (azaz a felület, a futó programok, stb. ugyanaz lesz, mint a felfüggesztés előtt). 20

2 Alapvető különbség a két leállítási lehetőség között, hogy készenléti állapotban csak alacsonyabb energiaszintre kapcsolódnak a számítógép hardver egységei (a nem használt eszközöket az operációs rendszer lekapcsolja), hibernálás esetén pedig a teljes környezet (a felület, a programállapotok, a memóriatartalom, stb.) lementésre kerül a háttértárra. (Ebből következően készenléti állapotban egy esetleges áramszünet adatvesztést okoz, hibernálás esetén nem, másrészt a hibernálás használatához szükséges a fizikai memóriaméretnek megfelelő szabad tárhely valamelyik háttértáron.) 8.4 Felügyeleti eszközök A segédprogramok között külön csoportot képeznek azok az alkalmazások, amelyek az operációs rendszer működésének megváltoztatására szolgálnak, ezek a felügyeleti eszközök. (Ezeket az alkalmazásokat, szolgáltatásokat általában alapértelmezett felhasználói jogosultság mellett nem vagy csak korlátozott funkcionalitással használhatjuk.) Vezérlőpult A felhasználó számára (is) elérhető felügyeleti eszközök közül a Vezérlőpult a legismertebb és a legáltalánosabban használható. Alapértelmezés szerint elérhető a START menü Beállítások csoportján keresztül, de megjelenik az Intézőben is. A Vezérlőpult segítségével lényegében az egyes felhasználók saját felhasználói felületet alakíthatnak ki: Beállítható az Asztal megjelenése (Megjelenítés). A kijelölő és vezérlő eszközök működése (Billentyűzet, Egér). Az operációs rendszer környezete (Dátum és idő, Területi és nyelvi beállítások, Biztonsági központ, Energia-gazdálkodás, Hálózati kapcsolatok). Rendszerbeállítások: Eszközkezelő: Az Eszközkezelő használatával megtekintheti a számítógépére telepített eszközillesztőket, frissítheti az illesztő programokat a csatlakoztatott eszközökhöz, ellenőrizheti, hogy a hardver megfelelően működik-e, és módosíthatja a hardverbeállításokat. Távvezérlés: Folyamatok vagy eszközök távolról - általában hálózaton v. telefonkapcsolaton keresztül - történő vezérlése. A leggyakrabban alkalmazott távvezérlő szoftverek Windows alatt a Remote Desktop, Unix rendszereken pedig az SSH vagy más terminál-szoftver. Virtuális memória: Amennyiben a számítógépnek egy program vagy folyamat futtatásához kevés közvetlen elérésű memória (RAM) áll rendelkezésére, a Windows a virtuális memóriát használja. A virtuális memória a számítógép RAM memóriáját a merevlemezen egy ideiglenes használatú területtel kombinálja. Ha nincs elegendő RAM memória, a virtuális memória az adatokat a RAM memóriából a lapozó fájlnak nevezett területre mozgatja. Az adatok lapozó fájlba mozgatása RAM memória területet szabadít fel, mellyel befejezhetők a feladatok. Általánosan elmondható, hogy minél több RAM memória van a számítógépben, annál gyorsabban futnak a programok. Ha a számítógép működését a kevés RAM memória lelassítja, akkor ellensúlyozásként a virtuális memória növelése látszik megoldásnak. Azonban tudni kell, hogy a számítógép az adatokat a RAM memóriából sokkal gyorsabban tudja olvasni, mint a merevlemezről, így a RAM memória bővítése jobb megoldás. 21

3 Rendszer-visszaállítás: A Rendszer-visszaállítás lehetővé teszi a számítógép rendszerfájljainak visszaállítását egy korábbi állapotba. Használatával a számítógép rendszerén végrehajtott módosításokat úgy vonhatja vissza, hogy a személyes fájlokat, üzeneteket, dokumentumokat és fényképeket változatlanul hagyja. Az állománykezelő alapértelmezései (Mappa beállítások). PATH: A Windows a Path nevű környezeti változóban tárolja azokat a mappákat, amelyekben alapértelmezés szerint keresi a fájlokat. Így fordulhat elő, hogy ha futtatásba beírjuk, hogy "calc.exe", akkor elindul a számológép, holott "calc.exe" elérési útvonalú fájl nem létezik. A Windows azonban automatikusan végigkeresi a Path környezeti változó mappáit, így megtalálja a "C:\WINDOWS\system32\calc.exe" elérési útvonalú programot. Felhasználók/felhasználói csoportok kezelése A nyomtatási szolgáltatások (Nyomtatók és faxok). A telepített alkalmazások (Programok telepítése és törlése) stb Feladatkezelő Az operációs rendszerek általános alapfeladatai között fontos megemlíteni a monitoring (a rendszerben működő folyamatok áttekintésére, szükség szerint beavatkozásra lehetőséget adó) szolgáltatásokat a Windows XP esetében ez a komponens a Feladatkezelő. Elindítható a CTRL-ALT-DEL billentyű-kombináció segítségével. Használatával áttekinthető a rendszerben futó alkalmazások és az alkalmazások által használt folyamatok állapota, erőforráshasználata, valamint a rendszer általános teljesítményére vonatkozó mérőszámok és a hálózati felhasználásra vonatkozó adatok. Igazi jelentőségét azonban az áttekintésen túl a beavatkozás lehetősége adja: segítségével elindíthatunk és leállíthatunk alkalmazásokat (pl. a nem válaszoló (lefagyott) vagy a nem kívánt (vírus) programokat) Registry A rendszerleíró adatbázis (közismert angol elnevezésével a registry) a Windows operációs rendszerek lelke. Lényegében egy hierarchikus szerkezetű adatbázis, amelyben valamennyi, a rendszer működésével kapcsolatos változó vagy változtatható értékkel rendelkező paraméter tárolódik. A rendszerleíró adatbázis kezelése a következő esetekben történik: Rendszerindításkor a számítógép hardverével kapcsolatos (detektált) beállítások ide íródnak. A kernel indulásakor innen veszi a hardverinformációt (és az egyéb indítási paramétereket), majd saját adatait beírja. Az eszközmeghajtók innen veszik a működésükhöz szükséges paramétereket (induláskor), és ide írnak vissza (módosítás, telepítés során). Egyes programok telepítőprogramjai ide írják a program beállításait. A registry a regedit.exe paranccsal indítható és szerkeszthető ez azonban mindenképpen tapasztalt és a rendszer működésével, valamint a szerkeszteni kívánt kulcs hatásával tisztában levő felhasználót tételez fel. 22

4 8.4.4 Felügyeleti eszközök A Felügyeleti eszközök a Vezérlőpulton belül egy olyan mappa, amely a rendszergazdák és haladó felhasználók részére tartalmaz eszközöket. A mappában található eszközök a használt Windows rendszer verziójától függően különbözők lehetnek. (Vezérlőpult, Rendszer és karbantartás segédeszköz, Felügyeleti eszközök) Számítógépkezelés: Helyi vagy távoli számítógépek kezelése egyetlen összevont asztali eszközzel. A Számítógépkezelés eszköz használatával különböző feladatok végezhetők el, például rendszeresemények megfigyelése, merevlemezek konfigurálása és a rendszerteljesítmény kezelése. Töredezettség-mentesítés: A sok merevlemezre való másolástól és törléstől előbb utóbb széttöredeznek a fájlok. Ez gyakorlatilag minden fájlrendszerre érvényes, káros mellékhatás. Védekezni ellene a célnak megfelelő programokkal lehet. Miért is töredeznek szét a fájlok? Képzeljük el, három fájlt másolunk egymás után a merevlemezre. A középsőt letöröljük, ennek a helye felszabadul. Felmásolunk egy negyediket is, de ez hosszabb, mint az előbb letörölt, a rendszer elkezdi írni az adatokat a felszabadult üres helyre, majd amikor ez megtelt, folytatja a következő üres helyen, amely a harmadik fájl mögött kezdődik. Amikor megtelt egy szabad hely, a végére elhelyez egy mutatót, hogy hol található a következő fájlrész. Ezáltal a fájl nem egy darabban lesz a lemezen, hanem többen, széttöredezve. Minél darabosabb egy adat, annál több időt igényel a beolvasása, mert a merevlemezt ide-oda kell pozícionálnia. Eseménynapló: Információ megjelenítése a jelentős eseményekről, például egy program indításáról vagy leállításáról, egy biztonsági hibáról, melyek rögzítése az eseménynaplókban történik. Helyi biztonsági házirend: A Csoportházirend biztonsági beállításainak megtekintése és szerkesztése. Memóriadiagnosztikai eszköz: A számítógépben található memória megfelelő működésének ellenőrzése. Megbízhatóság- és teljesítményfigyelő: Speciális rendszerinformációk megjelenítése a processzorról (CPU), a memóriáról, a merevlemezről és a hálózat teljesítményéről. Szolgáltatások: A számítógépen a háttérben futó különböző szolgáltatások kezelése. Rendszerkonfiguráció: A Windows rendszer megfelelő futását megakadályozó problémák azonosítása. Feladatütemező: Programok vagy egyéb feladatok automatikus futtatásának ütemezése. Fokozott biztonságú Windows tűzfal: Speciális tűzfal beállítások konfigurálása a saját számítógépen és a hálózaton belül található távoli számítógépeken. 23

5 8.5 Fájlrendszerek A Windows XP három fájlrendszert képes kezelni: FAT(16), FAT32, NTFS de hatékony, és az operációs rendszer szolgáltatásait maximálisan kihasználó módon csak NTFS partíción. (FAT alapú partíciók használata csak abban az esetben indokolt, ha az adott partíció tartalmának a Windows korábbi verzióit futtató számítógépeken is elérhetőnek kell lennie, a FAT alapú partíciók adatvesztés nélkül konvertálhatók NTFS partícióvá ez visszafelé nem érvényes!) Az egyes fájlrendszerek között komoly különbségek húzódnak meg mind az elérhető szolgáltatások körében, mind a technikai korlátok mértékében: FAT FAT32 NTFS Kötetméret 1 MB 4 GB 512 MB 2 TB (elvi) 10 MB MB 32 GB (gyak) Fájlméret max. 2 GB max. 4 GB nem korlátozott Hosszú fájlnevek alkalmazható alkalmazható alkalmazható Jogosultságkezelés nincs nincs alkalmazható Tömörítés nincs nincs alkalmazható Titkosítás nincs nincs alkalmazható Kvóta nincs nincs alkalmazható Az NTFS működési újdonságai közül az egyik legfontosabb a dinamikus kötetek kezelése. Dinamikus kötetet dinamikus lemezen lehet létrehozni ez utóbbit pedig a lemezkezelés beépülő modul segítségével a hagyományos háttértár konvertálásával készíthetjük el. A dinamikus lemezek lehetővé teszik több lemezes kötetek kialakítását, a tárterület dinamikus növelését, megvalósítását. Az NTFS az állománytulajdonságok kibővült körét tartja nyilván az egyes háttértárakon elhelyezkedő információkról, ezek közül felhasználói szempontból a jogosultsági rendszerhez kapcsolódó állománytulajdonságok a legfontosabbak. Tekintettel arra, hogy a Windows XP alapvetően több-felhasználós operációs rendszer, természetes, hogy az egyes állományokra vonatkozóan a felhasználók (vagy felhasználói csoportok) szintjén meghatározható az elvégezhető műveletek köre. Az NTFS partíción elhelyezkedő állományok esetében a jogosultsági rendszer kétszintű: alapvetően összetett jogok beállítását támogatja (ezek: írás, olvasás és végrehajtás, módosítás), de elemi jogok segítségével ennél lényegesen finomabb műveleti szabályozás is elképzelhető. (Az elemi jogok beállításához az adott objektum tulajdonságai között a Biztonság fülön található Speciális parancsgomb segítségével juthatunk.) A jogosultsági rendszerhez szorosan kötődik a szintén csak NTFS partíción elhelyezkedő állományok esetében alkalmazható titkosítási művelet. A titkosítás felhasználói szempontból az állomány egyik (kiterjesztett) attribútuma, az operációs rendszer EFS (Encryption File System) szolgáltatása valósítja meg. A Windows XP kezeli a négy hagyományos attribútumot annak ellenére, hogy grafikus felületen (az állomány tulajdonságai között) csak kettőt, az írásvédelmet és a rejtettséget jeleníti meg. A titkosítást az állomány (vagy mappa) tulajdonságai között az Általános fül Speciális parancsgombja segítségével állíthatjuk. Amennyiben egy állomány rendelkezik titkosított attribútummal, úgy a háttértáron nem az eredeti tartalma, hanem annak egy kódolt változata kerül letárolásra. Ennek ellenére az állomány a hagyományos állományokkal azonos módon használható, legalábbis a titkosítást 24

6 végző felhasználó számára, bárki más hozzáférés megtagadva hibajelzést kap. A titkosítás attribútuma vonatkozhat mappára is, ebben az esetben (értelemszerűen) a mappa teljes tartalma titkosításra kerül. Technikailag a titkosítás során a felhasználó egyedi azonosítójával (Secure ID, SID) mint kulccsal történik a titkosítás. Mivel az SID a felhasználó létrehozásakor olyan módon generálódik, ami biztosítja az egyediségét, ezért ha letöröljük a titkosító felhasználót, hiába hozunk létre ugyanolyan jellemzőkkel egy újat, az előző felhasználó által titkosított állományok nem lesznek hozzáférhetőek Ahogy az a fentiekből is kiderült, a Windows XP az állománykezelés hagyományos feladatait számos többlet-szolgáltatással egészíti ki, amelyek ha úgy tetszik, kényelmi eszközök, de ha szem előtt tartjuk a több-felhasználós működési modellt, akkor ezek szükségszerű komponensek. A helyfoglalás korlátozása is egy ilyen eszköz, amely a hálózati operációs rendszerek jellemző szolgáltatásai közül került a Windows XP eszköztárába. A kvóták használatát kötetszinten lehet engedélyezni (a kötet tulajdonságai között található Kvóta fül segítségével). Amennyiben egy kötet rendelkezik kvótával, úgy az egyes felhasználók legfeljebb a kvótában megadott területet foglalhatnak le az adott köteten. 25