Kereszténység a mindennapokban

Átírás

1 Kereszténység a mindennapokban Idézetek 1 Testvérek, Isten irgalmára kérlek benneteket: Adjátok testeteket élő, szent, Istennek tetsző áldozatul. Ez legyen szellemi hódolatotok. 2 Ne hasonuljatok a világhoz, hanem gondolkodástokban megújulva alakuljatok át, hogy felismerjétek, mi az Isten akarata, mi a helyes, mi a kedves előtte és mi a tökéletes. 3 A nekem adott kegyelem segítségével azt mondom mindegyikteknek: Senki ne becsülje magát a kelleténél többre, hanem józanul gondolkodjatok, mindenki az Istentől neki juttatott hit mértéke szerint. 4 Mert ahogy egy testben több tagunk van, s minden tagnak más a szerepe, 5 sokan egy test vagyunk Krisztusban, egyenként azonban tagjai vagyunk egymásnak, 6 s a nekünk juttatott kegyelem szerint adományaink is különböznek: aki a prófétálást kapta, tegyen tanúságot a hit szerint, 7 aki tisztséget kapott, töltse be tisztségét, aki tanító, tanítson, 8 aki a buzdítás ajándékát kapta, buzdítson, aki jótékonykodik, tegye egyszerűségben, aki elöljáró, legyen gondos, aki irgalmasságot gyakorol, tegye örömest. 9 Szeressetek tettetés nélkül, irtózzatok a rossztól, ragaszkodjatok a jóhoz. 10 A testvéri szeretetben legyetek gyöngédek egymáshoz, a tiszteletadásban előzzétek meg egymást. 11 A buzgóságban ne lankadjatok, legyetek tüzes lelkületűek: az Úrnak szolgáltok. 12 A reményben legyetek derűsek, a nyomorúságban béketűrők, az imádságban állhatatosak. 13 Segítsetek a szenteken, ha szükségben vannak, gyakoroljátok a vendégszeretetet. 14 Áldjátok üldözőiteket, áldjátok, s ne átkozzátok. 15 Azokkal, akik örülnek, örüljetek, s a sírókkal sírjatok. 16 Éljetek egyetértésben. Ne legyetek fennhéjázók, hanem alkalmazkodjatok az egyszerű emberekhez. Ne legyetek magatokkal eltelve. 17 Rosszért rosszal senkinek ne fizessetek. Törekedjetek arra, ami jó minden ember szemében. 18 Amennyire rajtatok áll, éljetek mindenkivel békességben. 19 Ne szolgáltassatok magatoknak igazságot, szeretteim, hanem hagyjatok teret az Isten haragjának, hiszen írva van: Enyém a bosszú, én majd megfizetek mondja az Úr. 20 Sőt, ha ellenséged éhezik, adj neki enni, ha szomjazik, adj neki inni. Ha ezt teszed, izzó parazsat raksz a fejére. 21 Ne engedd, hogy legyőzzön a rossz, inkább te győzd le a rosszat jóval. Cselekvésed eredményességét nem a mozgás intenzitása adja, haem a szellemed súlya, amelyet, hála a törekvéseidnek, magában hordoz. (Róm 12) (Szent Pál apostol Rómaiakhoz írt leveléből) Ápoljátok a testvéri szeretetet. 2 Ne feledkezzetek meg a vendégszeretetről, hisz ilyen módon némelyek tudtuk nélkül angyalokat láttak vendégül. 3 Gondoljatok a foglyokra, mintegy osztozva sorsukban, és az üldözöttekre, hiszen magatok is testben éltek. ( ) 5 Ne legyetek kapzsik, elégedjetek meg azzal, amitek van. Hiszen ő maga ígérte: Nem távozom el tőled s nem hagylak magadra. (Zsid 13,1-3;5)

2 1 Úgy tekintsenek minket az emberek, mint Krisztus szolgáit és Isten titkainak gondnokait. 2 A gondnokoktól természetesen egyet követelnek meg: hogy hűségesnek bizonyuljanak. 3 A magam részéről nem törődöm azzal, hogy ti vagy más emberi bíróság mint ítéltek felőlem, hiszen önmagam fölött sem ítélkezem. 4 Nem érzem ugyan magam semmiben sem bűnösnek, de ez még nem jelent megigazulást. Az Úr mond fölöttem ítéletet. 5 Ne ítélkezzetek hát időnap előtt, míg el nem jön az Úr. Ő majd megvilágítja a sötétség titkait, és földeríti a szívek szándékait. Akkor majd mindenki megkapja az elismerést az Istentől. (1Kor4,1-5) Egy angol édesanya magával vitte a kisfiát magánkihallgatásra, hogy a Szentatya áldja meg a gyermeket. Mennyi idős? kérdezte a pápa. Négy éves válaszolta az édesanya, és remélem, hogy két vagy három év múlva elsőáldozó lehet. Akkor a pápa komolyan a kicsi szemébe nézett, és megkérdezte tőle: Kit fogadsz a szívedbe, amikor áldozol? Gyorsan jött a válasz: Jézus Krisztust! És kicsoda Jézus Krisztus? kérdezte újra a pápa. Jézus Krisztus Isten mondta a kisfiú. Akkor a pápa az édesanyához fordult: Hozza el holnap reggel a gyermeket. Magam fogom megáldoztatni. (Magyar Kurír- Szent X. Piusz pápa) Vannak emberek, akik kis idő alatt, kevés mozdulattal, kis tevékenységgel sokat fognak alkotni; s mások több idő alatt, több mozdulattal nagyobb tevékenységgel nagyon keveset érnek el. A különbség a cselekvők lelki minőségében rejlik. Az állat cselekvése ösztönös. Az ember cselekvése megfontolt. A keresztény cselekvése hitből fakadó cselekvés kell hogy legyen. nagyon ritkán cselekszel hitből kiindulva mint keresztény. Ha komolyan akarsz cselekedni, nézz szembe először a valósággal. Emberileg nézve ez annyit jelent, hogy viselkedj bölcsként: mérd fel pontosan a szükségleteket, határozd meg a pontot, ahol közbe kell lépned, vess számot a bevetendő erőkkel. Ha hitben aláveted magad a valóságnak, Istennek veted alá magad. Nem cselekedhetsz józanul és keresztényi módon, ha előbb a hit fényénél nem vizsgáltad, el nem bíráltad a dolgot. A cselekvésnek számodra az Atya szándékának megvalósítását kell jelentenie, miután az élet becsületes vizsgálata révén kiderítetted azt. Eredményt akarsz elérni, türelmetlen vagy mert cselekvésed olyan kis eredménnyel jár, szenvedsz mindazon munká láttán, mely rád vár, hallod a környezeted, az egész Emberiség felhívását (Michel Quist: Igy élni jó)

3 Akkor kezdődött, amikor a mankók érkeztek a missziós-hordóban... Mankók?? Igen. Tudja, annyira szerettem volna egy babát. Papa kérte is, hogy küldjenek, de amikor megérkezett a hordó, a hölgy visszaírt, hogy nincs benne baba, csak egy pár kis mankó. Elküldte, hátha valami gyerek mégis hasznát veszi. Akkor kezdtük játszani a játékot. No én aztán igazán nem értem, mi játszanivaló van egy pár mankóval! jelentette ki Nancy kicsit ingerülten. Éppen az az érdekes benne. Mindenben kell találni valamit, aminek örülhetünk magyarázta Pollyanna komolyan. És mindjárt a mankókon kezdtük. Nohát, ezt aztán értse meg, aki akarja! Hogy lehet örülni annak, ha az ember babát kíván és mankót kap helyette? A kislány vígan ugrált Nancy mellett. Dehogy nem, dehogy nem! Bár igaz, hogy az elején én sem értettem ismerte be. De papa megmagyarázta. Akkor maga pedig magyarázza meg nekem szólt Nancy kurtán. Ó, libuska! Hát annak örültem, hogy nincs szükségem rá! vágta rá Pollyanna büszkén. Nagyon egyszerű a játék, ha az ember már belejött! Nancy kicsit ijedt oldalpillantást vetett a kislányra. Hát ez aztán igazán furcsa gondolat! Dehogy furcsa! Inkább nagyszerű! lelkesedett Pollyanna. Azóta is mindig játszottuk. És mennél nehezebben megy, annál érdekesebb. Igaz, hogy néha nagyonis nehéz, például, mikor a papa elment a jó Istenhez, én pedig itt maradtam a nőegyleti hölgyekkel. No meg, ha egy rongyos, üres kis padlásszobában kell laknia! Tódította meg Nancy. Pollyanna nagyot sóhajtott. Hát igaz. Ez is nehéz volt, különösen az első pillanatokban. Kicsit árvának éreztem magam! Sehogysem ment a játék, mert annyira kívántam volna szőnyeget, meg függönyt, meg képeket! Aztán eszembe jutott, milyen csúnyák a szeplőim és ha nincs tükör, legalább nem látom őket, meg az ablakkeretben megláttam az én képemet: a kilátást, és akkor már tudtam, minek kell örülnöm! Ha az ember szorgalmasan keresgél valami után, aminek örülhet, el is felejti azt, amit tulajdonképpen kívánt, mint például akkor a babát. Eleanor H. Porter: Az élet játéka (részlet) Kértem erőt... És Isten adott nehézségeket, amelyek erőssé tesznek. Kértem bölcsességet És Isten adott problémákat, hogy megoldjam azokat. Kértem bátorságot, És Isten adott veszélyeket, hogy legyőzzem azokat. Kértem adjon szeretetet... És Isten adott gondterhelt embereket, hogy segítsek rajtuk. Kértem kegyelmet... És Isten adott lehetőségeket. Semmit sem kaptam, amit akartam és mégis megkaptam mindent, amire szükségem volt. (Henri Viscanti A meghallgatott imádság) (film)

4 Kereszténység a mindennapokban Kérdések A kereszténységem és a külvilág 1. Mit gondolsz: mennyire/mikor fontos, hogy lássák rajtad, te keresztény vagy? Hogyan tudod kifejezni? 2. Hogyan reagálsz arra, amikor észreveszik rajtad, hogy keresztény vagy? 3. Volt-e már olyan, hogy hátrányosnak, tehernek érezted azt, hogy keresztény vagy 4. Miben segít a közösséged, amikor napi szinten akár egyedül éled meg a kereszténységedet? A kereszténységem és én 1. Hogyan veszed észre Isten beavatkozását a mindennapokban? Számodra mik a kis csodák? 2. Mit gondolsz, az apró cselekedeteiddel képes vagy jobbá tenni a világot? Kell-e érte jutalmat várni? És ha igen, akkor milyet? A kereszténységem és Isten 1. Mennyivel másabb a jelenlegi Istenképünk mint a bibliai? Miért lehet ez, melyiket érzed közelebb magadhoz? 2. Isten folyamatosan keresi velünk a kapcsolatot. Viszonozzuk-e ezt a hívást, teszünk-e felé minden nap egy-egy lépést? Hogyan? 3. Tudunk-e hálát adni Istennek azért, hogy figyel ránk nap mint nap? Kinek fontosabb ez, nekünk vagy Neki? Az ima 1. Szoktál-e rendszeresen imádkozni? Mennyire kell, hogy része legyen a mindennapjainknak? 2. Segít-e az imádság az összeszedett munkában, van-e összefüggés a rendszeres imádkozás és az összeszedettség között? 3. Von-e le valamit az ima értékéből az, ha közben elkalandoznak a gondolataid? A kapcsolat 1. Érezted-e már, hogy jó kapcsolatban vagy Istennel? Ha igen, mitől gondoltad/gondolod jónak a kapcsolatotokat, ha nem, min kellene változtatnod? 2. Mennyire vesszük komolyan a Szentáldozást? (Mennyire lett heti rutin, és mennyire vagyunk ilyenkor kegyelmi állapotban?) 3. Mennyire segíthet megélni a kereszténységedet, hogy a BME-n létrejött egy imaterem?

5