Kötetlen. Az ELTE Angelusz Róbert Társadalomtudományi Szakkollégium tanulmánykötete

Átírás

1

2

3 Kötetlen Az ELTE Angelusz Róbert Társadalomtudományi Szakkollégium tanulmánykötete Budapest, 2016

4 Lektorálták: Acsády Judit, Bajomi Iván, Bányai Borbála, Gecser Ottó, Iványi-Bitter Brigitta, Jelinek Csaba, K. Horváth Zsolt, Mátyás Szabolcs, Neumann Eszter, Wessely Anna Szerkesztették: Angyal Emese, Fellner Zita, Katona Eszter, Kecskés Nóra, Szeitl Blanka, Vigvári András Olvasószerkesztő: Fellner Zita Borítóterv: Balla Csönge A tanulmányok gondozásában részt vettek: Ambrus Márton, Bacsák Dániel, Fellner Zita, Kiefer Péter, Krámer Lili, Lőrincz Dalma, Péter Balázs, Szeitl Blanka, Vigvári András ISSN Kiadja az ELTE Angelusz Róbert Társadalomtudományi Szakkollégium 1117 Budapest, Nándorfejérvári út Nyomdai előkészítés: Siba László Nyomdai munkák: Komáromi Nyomda és Kiadó Kft. A kötet az NTP-SZKOLL-15 pályázat finanszírozásában készült.

5 Tartalomjegyzék Előszó... 7 Műhelymunka egy budapesti szegregátumban Felvezető az első három tanulmányhoz Kovács Annamária Szeitl Blanka Vigvári András Terepen a Hős utcában Felmerülő elméleti és módszertani dilemmák egy budapesti szegregátumban végzett kutatás során Kovács Barbara Nóra Utak a szegregátumba Lakásmobilitási mintázatok a Hős utcai telepen Alacsony Zsóka Földesi Judit A szegregált oktatás és a kirekesztettség dimenzióinak kapcsolata a Hős utcai telepen...45 Brecsok Anna Ágnes Önkormányzati közoktatás vs. állami köznevelés Bacsák Dániel Az antiszociális személyiségzavar, avagy a fából lett vaskarika esete a pszichiátriában Szarka Zsanett Kovásznai György: Habfürdő Zenés trükkfilm szívdobbanásra

6 Lehotai Orsolya Jobboldali feminizmus? Alternatív női emancipációs diszkurzusok, lehetőségek és törekvések a jobboldalon a rendszerváltást követően Magyarországon Bezsenyi Tamás A nem(telen)-helyek kriminológiája Nagyvárosi deviáns magatartások és a szervezett bűnözés térelméleti megközelítése A kötet szerzői...175

7 Előszó Kötetlen Jelen tanulmánykötet egy könyvsorozat része. Az ELTE Angelusz Róbert Társadalomtudományi Szakkollégiuma 2008-ban megjelent első évkönyve után 2010 óta minden esztendőben új kötettel jelentkezik. E 2016-os tanulmánygyűjtemény immár a nyolcadik a sorban. A szakkollégium e kiadványa csak a nevében Kötetlen. Noha a szerzők témaválasztása szabad s így az évkönyv a szakkollégiumban folyó vizsgálódások egész sorának kínál teret a megjelenésre, a témák megformálása nagyon is szabályozott. A társadalomtudományi problémaérzékenység és a kifejtés tucatnyi szabálya tereli gátak közé az érdeklődés és a közlésvágy hömpölygő folyamát. Lássuk e kötöttségeket! A közreadott munkáknak társadalomtudományi relevanciával kell bírniuk, pontos problémadefinícióval kell rendelkezniük. Jelezniük kell, hogy a rendelkezésre álló keretek között a felvetett problémát hogyan próbálják megoldani. Precízen megfogalmazott kutatási kérdéseket kell feltenniük, majd be kell mutatniuk azokat az eljárásokat is, amelyek révén választ keresnek rájuk. A munkáknak teljesíteniük kell, amit vállalnak. Ezek mind-mind szigorú kötöttségek, amelyek még nem is érintik a kifejtés logikáját, a problémamegoldás elméleti, történeti és módszertani eszközöket igénybe vevő gyakorlatát, a szakszerű érvelés felépítését, az elvégzett munka írásos beszámolóvá alakításának fortélyait, a hivatkozások kötött rendjét. Ha évkönyvét a szakkollégium Kötetlennek nevezi el, az csak azt bizonyíthatja, hogy szakmai szocializációjuk során a szakkollégium tagjai elsajátították e szabályokat (vagy legalábbis jó úton haladnak efelé): immár belsővé tették, alkalmazzák őket, s többé nem is igazán érzékelik, hogy eközben mennyi elvárásnak tesznek eleget, mennyi kötöttség közt lavíroznak. A játék szabályainak elsajátítása, a játék begyakorlása eltünteti a játékos szeme elől a játékszabályokat. Olyan magától értetődően kezdi alkalmazni őket, mintha sosem állítottak volna akadályokat elé. Érdemes hát egyszerre látnunk e tanulmánykötetben a szabálykövető játékosok kötetlen manőverezését és azt a háttérmunkát, ami mindezt megelőzte és lehetővé tette. Egyik sem tisztán individuális teljesítmény: mindkettő mögött egy alkotói kollektíva közös és szívós munkája áll. Egy kreatív közösségé a szakkollégiumé, hiszen e 2016-os évkönyvben sem pusztán a szerzők munkája ölt testet. Szemináriumok, olvasókörök, műhelykurzusok sora áll 7

8 8 mögötte, a Kötetlen szerkesztőinek és lektorainak munkaórái, témavezetőkkel folytatott konzultációk, adatfelvétellel és -elemzéssel, interjúkészítéssel és -gépeléssel, szakirodalom-olvasással, terepmunkával, prezentációra készüléssel, a korábbi szövegváltozatok megírásával töltött napok és hetek végeredménye ez. De az elemzésekbe beépülnek a szintén kötetlennek induló baráti beszélgetések is. A legjobb ötletek, a leginspirálóbb felvetések, a legprovokatívabb kérdések felvetette dilemmák gyakran éppen ilyen helyzetekből származnak. Látható tehát: a névvel szereplő szerzők a szövegek előállítói, ők tartoznak felelősséggel is a munkáikért, noha sohasem kizárólag az ő munkájuk testesül meg egy-egy tanulmányban. A szerzőkön keresztül egy alkotói közösség ad hangot magáról: egy szakmai kollégium kollektív gondolkodásának termékei kerülnek végül a papírra. A legszorosabban ez köti egymáshoz az alábbi tanulmányokat. A témaválasztás szabadsága (kötetlensége) nem fedheti el a kifejtésben megmutatkozó módszeres közös gondolkodás észrevétlenül maradó, mert belsővé tett szabályait (kötöttségeit). Az alább sorakozó valamennyi tanulmány egy-egy hosszabb út állomása. Aktuális helyzetképek a szerzők és a velük dolgozók munkafolyamatából. Az évkönyv azt mutatja be, hol állnak a közös gondolkodás e folyamatai 2016 kora nyarán. Eközben kimondatlanul is jelzik: valamennyinek sok hónapos, nem ritkán több éves előtörténete van, sőt e megjelenésnek köszönhetően még hosszabb utóélete lesz. Az olvasók szemléletmódot, inspirációt, intellektuális bátorságot meríthetnek belőlük. Könnyen lehet, hogy a ma még középiskolába járó, vagy tanulmányaikat már a felsőoktatásban folytató fiatalok egy-egy itt olvasott tanulmány hatására döntenek úgy, hogy társadalomtudományokat kívánnak hallgatni, vagy egyenesen tagjai kívánnak válni a szakkollégiumnak. A megjelenés időpillanata tehát elfedi a keletkezés elő-, és a valóságos hatás utótörténetét. A szerzők és szerkesztők munkájának hatása így nagyobb is, mint az a megjelenéskor látszik. Munkájukkal mintát kínálnak a társadalomtudományi elemzések logikájára fogékony fiatalabbaknak és évtizedekig ható formát adnak 2016 kora nyarán aktuális gondolataiknak. Az alábbi írások sokkal többet árulnak el a szakkollégium kreatív közösségéről, mint amennyi betűről-betűre végigolvasva őket első látásra feltárul. Nemcsak szakmai beszámolók és elemzések, érvek és állítások, értelmezések és magyarázatok fejeződnek ki általuk, hanem gondolkodó és cselekvő fiatalok értelmiségi magatartásformái is testet öltenek bennük. A szakkollégium nem csak a szűken vett szakmai szocializáció terepe. Nem csak olvasásból, írásból, számolásból és elemzésből kognitív műveletek készséggé fejlesztéséből és begyakorlásából áll az itt folytatott tevékenység. Az értelmiségi magatartásformák elsajátítása nem merül ki az íróasztal mellett végzett munkában. Cselekvést is jelent, diszpozíciók kialakítását és aktiválását: egy saját, önálló értelmiségi magatartásmód felépítését, aminek része az elemzés, a tájékozódás, a helyzetfelismerés, de része a tett is: a beavatkozás. Az alábbi tanulmányok nem pusztán elemeznek társa-

9 dalomtudományilag releváns jelenségeket, de legtöbbjükben egyfajta kritikai hozzáállás is kifejezésre jut a valóság azon szeletével szemben, amit éppen elemeznek. E kritikai odafordulás egyik oka az, hogy tudják: a társadalmi világ nem determinált. Nincsenek benne elkerülhetetlen események, szükségszerű folyamatok, javíthatatlan struktúrák. Nincsen benne olyan szenvedés, ami csillapíthatatlan volna, sem tragédia, ami elkerülhetetlen lenne. A valóságos társadalmi problémákat valóságos társadalmi cselekvők tettei és nem-tettei, cselekvései és nem-cselekvései hozzák létre és tartják fent. A jó társadalomtudományi elemzés ezért puszta léténél fogva megkérdőjelezi a szükségszerűség látszatát, szertefoszlatja a változtathatatlanság illúzióját, az ez van, ezt kell szeretni cselekvésbénító dogmáját. Rávilágít a viszonyok létrehozott és fenntartott, következésképpen másként is lehetséges voltára, így azon túl, hogy a jó elemzés önmagában is tett, további beavatkozásra és cselekvésre sarkall. A szakkollégiumi tevékenység tehát nem merül ki a jelenségek leíró elfogadásában. Nem pusztán a rögzítése valami szükségszerűnek ható társadalminak. A sikeres szakmai szocializáció mellett itt kiépíthető kritikus és autonóm értelmiségi magatartásforma a szakszerű megismerési eljárások begyakorlásán túl tettekre is indít. A kötetlenség látszata mögött tehát megint csak közös munka, kollektív gondolkodás, inspiráló kölcsönhatások sűrű szövedéke áll. A szakkollégium amely maga is tettek által formálódik, és amely maga is tettekre ösztönöz. A szakkollégium nevében szólva ezúton is köszönjük a munkát a most megjelenő dolgozatok szerzőinek és témavezetőinek, szerkesztőinek és lektorainak. Arra kérjük olvasóinkat, segítsék munkánkat hasznos megjegyzéseikkel, észrevételeikkel, tanácsaikkal, visszajelzéseikkel. Váljanak részeseivé a közös gondolkodásnak, járuljanak hozzá tettekkel is e kreatív közösség továbbfejlődéséhez! Éber Márk Áron 9

10 A Szakkollégium tagjai: Alacsony Zsóka Almási Virág Ambrus Márton Angyal Emese Arnold Mária Bede Soma Bozsó Júlia Brecsok Anna Ágnes Buda Jakab Császár Liza Cserteg András Fazakas Áron Fényes Csongor Földesi Judit Galántai László Hoffmann Sára Horváth Anna Jackli Zsófia Kanjó Mirjam Katona Eszter Katona Nóra Katona Vera Kecskés Nóra Kelemen Zsófia Kemény Bence Kerekes Áron Kiefer Péter Kincses Szilvia Kollár Kármen Koncz Imola Kondorosy Csenge Kontó Sándor Kovács Ágnes Kovács Annamária Kovács Barbara Nóra Krámer Lili Krizsák Gergő Laczkó Sándor Tibor Lehotai Orsolya Lipusz Balázs Losteiner Cecília Menich Nóra Mikó Alexandra Mónus Gergely Munkácsy Balázs Nagyághy Zita Pásztor Ágnes Péter Balázs Sallay Gergely Schuller Csaba Stalzer Tamara Szántó Adrienn Szarka Zsanett Székely Judit Szilágyi Ádám Szilasi Katalin Szirtes András Taksz Lilla Tóth Júlia Úri Róbert Váry Dániel Zalányi Márk Seniorok: Bacsák Dániel Bezsenyi Tamás Fellner Zita Horzsa Gergely Nyírő Zsanna Sárkány András Szeitl Blanka Terplán Győző Vigvári András A Szakkollégium volt tagjai: Ábrán Ágota Ágoston Andrea Antal Tibor Bak Anita Balla Csönge Békási Balázs Béni Rita Benkő Zsuzsanna Bíró Ibolya Andrea Birtha Magdolna Boros Veronika Czegő Tünde Cserép Tamás Dékány Gergő Demeter Endre Donáth Anna Dörgő Benedek Dulics Éva Ember Kata Fazekas Ágnes Sarolta Fehér Borbála Fejős Anna Fónagy Réka Fonyó Attila Fűrész Enikő Géczy Orsolya Gerő Márton Girasek Edmond Győri Lóránt Gyulai Zsófia Hajdu Gábor Hajdu Miklós Heiter György Hordósy Rita Ignácz Zsófia Ilyés Virág 10

11 Jancsics Dávid Kengyel Judith Gabriella Keres Zsófia Király Emma Kiss Kelemen Kiss Mónika Koletár Klaudia Komáromy Gergely Korpás Zoltán Kovács Adrienn Kovács Judit Körmendi Zsófia Lakatos Zsombor Lippényi Zoltán Lórántfy Andrea Lőrincz Dalma Marton Anikó Meixner Boglárka Mészáros Gábor Micsinai István Mikolai Júlia Misetics Bálint Mittich Boglárka Monori Dorottya Nagy Júlia Petronella Nagy Klaudia Nagy Mihály Nagy Petra Eszter Németh Fruzsina Oláh Zsófia Petényi Mirkó Petényi Sára Pethes Barbara Polyák Emese Priksz Tamás Sallai Judit Siró Viktória Somi Gábor Somlai Helga Steinsits Rita Susánszky Pál Szabadkai Bálint Szabó Fanni Szabó Zsófia Szanda Attila Szekeres Bertold Szekeres Judit Szente Thomas Szigeti Dániel Szőcs Máté Táborossy Anna Taibouni Chanez Eszter Teveli-Horváth Dorottya Thury Gábor Tóth Dávid Tóth Krisztina Tóth Sándor Tóth Zsófia Tucker Dávid Varga Éva Flóra Vasas Anna Luca Vecsei Anita Veres Imre Vida Blanka Zeöld Zsombor Szakkollégiumi kurzust tartottak: Angyal Emese Bajnai László Barna Ildikó Bass László Békés Vera Bernát Anikó Bezsenyi Tamás Bíró Judit Birtha Magdolna Bugarszki Zsolt Csákó Mihály Csepeli György Csótó Mihály Debreczeni József Deme János Demeter Endre Dóczi Tamás Dr. Wildmann János Éber Márk Áron Ember Kata Faragó Klára Fehér Borbála Fehér Márta Fellner Zita Finszter Géza Fleck Gábor Fleck Zoltán FokaszNikosz Fóti Péter Géró Györgyi Gerő Márton Gönczöl Katalin 11

12 Győri Lóránt Gyurkó Szilvia Hajdu Gábor Hargitai Dávid Heller Ágnes Heller Mária Hermann Veronika Horn Dániel Horváth László Horzsa Gergely Ignácz Ádám Kende Gábor Kiefer Péter Kiss Valéria Kiss Zsuzsa Kóczé Angéla Kopper Ákos Kovács Éva Kovai Melinda Kutrovátz Gábor Lakner Zoltán Léderer Pál Lőrincz Dalma Meixner Boglárka Messing Vera Mészáros György Micsinai István Mózer Péter Nagy Beáta Nemes Attila László Németh Krisztina Németh Renáta Neumann Eszter Örkény Antal Papp Richárd Petényi Mirkó Pethes Barbara Rácz András Rényi Ágnes Sági György Sági Matild Ságvári Bence Sárkány András Sas István Sáska Géza Schuller Csaba Sik Domonkos Sik Endre Simon Dávid Somi Gábor Somlai Péter Somorjai Szabolcs Susánszky Pál Szabari Vera Szabó Márton Szabó Mátyás Szabóné Kármán Judit Szarka Zsanett Szeitl Blanka Székelyi Mária Szekeres Szidónia Sziklai Balázs Terplán Győző Tóth László Tóth Olga Ungváry Krisztián Vajda Júlia Vajda Zsuzsa Váradi László Vida Blanka Vidra Zsuzsa Vigvári András Virág Tünde Wessely Anna Zemplén Gábor Zombory Máté Szakkollégiumunk igazgatói: Fokasz Nikosz Örkény Antal Bíró Judit Bugarszki Zsolt Wessely Anna Éber Márk Áron

13 Műhelymunka egy budapesti szegregátumban Felvezető az első három tanulmányhoz A Szakkollégium négy féléves műhelymunkája során empirikus terepkutatást végzett a Budapest 10. kerületi Hős utcában. Habár a két háztömbből álló Hős utcai telep az elmúlt években a fővárosi térbeli kirekesztettség szimbólumává vált, a kutatást mégsem csupán tudományos érdeklődés vezérelte a Kontúr Közhasznú Egyesület felkérésére jött létre. A két szervezet együttműködésével kialakított kutatás többféle célt szolgált, s ennek megfelelően többféle módszerrel élt. Kvantitatív és kvalitatív eszközökkel készített pillanatfelvételt egy budapesti szegregátum lakóiról, a háztartások helyzetéről, illetve a helyi közösségfejlesztés lehetőségeiről. A vizsgálat abból a szempontból is speciálisnak mondható, hogy terepe egy zárt, az általános közvélemény és a média által stigmatizált terület. Az adatfelvételek szervezését és lebonyolítását a kutatás minden szintjén a szakkollégisták végezték. Eredményeink feldolgozása folyamatos, a kutatás különböző szegmenseiről a szakkollégium tagjai már számos tanulmányt készítettek, melyek egy része alapszakos szakdolgozat, illetve Tudományos Diákköri Konferenciára szánt munka, másik része pedig a jelen kötetben olvasható három írás. A Terepen a Hős utcában részletesen bemutatja a Hős utcai telepet, a két szervezet együttműködését és a kutatás során tapasztalt módszertani és elméleti dilemmákat. Ezt követi a Hős utcai lakásmobilitási mintázatok elemzése Utak a szegregátumba címmel, majd az oktatási és iskoláztatási helyzet bemutatása A szegregált oktatás és a kirekesztettség dimenzióinak kapcsolata a Hős utcai telepen címmel. 13

14 Kovács Annamária Szeitl Blanka Vigvári András Terepen a Hős utcában Felmerülő elméleti és módszertani dilemmák egy budapesti szegregátumban végzett kutatás során Bevezetés A Kontúr Közhasznú Egyesület 2014 szeptemberében kereste fel az ELTE Angelusz Róbert Társadalomtudományi Szakkollégiumot a két szervezet együttműködésének javaslatával. A közös munka célja a Kőbányán található Hős utca 15/a és 15/b épülettömbök szociodemográfiai felmérése volt, külön hangsúlyt fektetve lakóik családi viszonyaira és térhasználatára. A kutatás kvantitatív adatgyűjtési szakaszában egy hét alatt öszszesen 73 háztartásban sikerült kérdőíves adatfelvételt végeznie a Szakkollégium és az Egyesület tagjaiból és önkénteseiből álló 20 fős kutatócsoportnak. A 73 kérdőív alapján közel 250 Hős utcai lakosról vannak ismereteink. A kvalitatív munka során pedig közel 20 félig strukturált interjú készült, nagyrészt a kérdőívben is érintett témákról, így a problémák mélyebb és részletesebb megértését segítik. Jelen tanulmányunk szerepe kettős. Egyrészt előszó a további két tanulmányhoz, hiszen részletesen bemutatjuk a terepet és az elemzésekben felhasznált adatok előállításának pontos módszertani és technikai jellemzőit. Másrészt viszont a kutatáshoz kapcsolódó módszertani és technikai mélyfúrás, hiszen olyan témákat (is) pedzegetünk, melyek részletezése általában nem részei a kutatási eredmények elemzésének, sőt gyakran még függelékként vagy a mellékletek közt sem kapnak helyet. A következőkben biztos alapot szeretnénk nyújtani a további két tanulmány értelmezéséhez, illetve bemutatjuk, milyen problémákkal szembesültünk, amikor ezen a speciális terepen igyekeztünk szem előtt tartani a klasszikus módszertani elveket és kereteket. Tanulmányunk első részében ismertetjük a kutatás helyszínét és annak rövid történetét, kiemelve mindazon mozzanatokat, amelyek befolyásolták az empirikus munkát. A második részben tárgyaljuk a felmerülő módszertani problémákat mind a kvantitatív adatfelvétellel, mind a kvalitatív vizsgálattal kapcsolatban. A harmadik részben az Egyesület és a Szakkollégium együttműködését taglaljuk, különös tekintettel a közösségfejlesztés és az empirikus kutatás, valamint a civil szféra és a tudományos közeg kapcsolatára. Tanulmányunkat a konklúziók sorával, illetve tapasztalataink összefoglalásával zárjuk. 14

15 1. A terepről általánosságban A Hős utcai telep tulajdonképpen kistestvére az etnográfiai és szociológiai szakirodalom által oly sokszor leírt Dzsumbujnak (Juhász 1976, Anóka 1976, Ambrus 1988, Kecskés 2005). A két világháború között épült, szűk gangos, négyemeletes épülettömbök szükséglakásoknak épültek Budapest peremvidékein a súlyos lakhatási válság enyhítésére (Gyáni 1992, Udvarhelyi 2014). A főváros 1936-ban szükséglakás-építési programba kezdett, melynek keretében négyemeletes, függőfolyosós épületeket terveztek és húztak fel három területen, ennek eredménye az Illatos út 5/a, 5/b és 5/c, a Bihari út 8/a, 8/b és 8/c, valamint a Hős utca 15/a és 15/b épülettömbök. Két-két lakáshoz egy szélfogó előtér tartozott, közös WC-vel és kiöntővel. A főzőfülkével ellátott szoba nagysága 26 négyzetméter lett. A lakásokhoz külön pincerész és padlásrész tartozott. A közös szárítópadlás mellett lakásonként egy mosókonyha is készült, s emeletenként egy fürdő egység is káddal vagy zuhanyzóval. Az építési költség négyzetméterenként 20 pengőt, lakásonként 3000 pengőt tett ki. (Umbrai 2008: 253). Habár az egykori nyomortelep-lakóknak nagy előrelépést jelentettek a városias, közművesített lakás, a környezettel és a kis lakásmérettel járó nyomor az itt lakók térbeli-társadalmi kirekesztettségén mit sem változtatott. A Hős utcai telep életében az 1960-as és 1970-es években következett be nagyobb változás. Az extenzív iparosítás és a vidéki cigánytelep-felszámolások, illetve a fővárosi lakótelep-építés hatására az eredeti lakók jó része elköltözött, s az 1980-as években megindult a tömeges beköltözés a telepre (Szelényi 1990, Csanádi et al 2010). Az új lakók jórészt az ország fejletlenebb, vidéki térségeiből érkező cigány családok voltak. Így az egykori tehetősebb, felfelé mobil lakók a város több pontján, újonnan felépült lakótelepekre költöztek, és vidéki szegények foglalták el a Hős utcában megüresedett lakásokat. A beköltözők így etnikailag egyre inkább homogén lakónegyeddé formálták a területet (Ladányi 2004). A rendszerváltás utáni strukturális átalakulások, a fővárosi nagyüzemek bezárása, illetve a nyomában kialakuló foglalkoztatási válság súlyosbította a terület depriváltságát. A rendszerváltást követő strukturális átalakulásokban a Hős utcai telep felértékelődött, funkciója módosult: a Budapestről kiszoruló, vidéki gyökerű szegények és a Budapestre törekvő vidéki szegények közötti térként kezdett működni (Ladányi 2004). A Hős utcai kislakásos telep lakhatási szempontból tehát egyfajta átmenetként szolgál a vidékről Budapestre irányuló migráció és a Budapestről vidékre irányuló visszatorlódás folyamatában (Ladányi 2004). A Hős utcai szükséglakástömbök bontása évek óta napirenden van, de egyelőre semmi sem történt. Az állami intézmények magára hagy- 15

16 ták a meglehetősen rossz fizikai és szociális állapotú telepet; viszont az utóbbi években számos civil és vallási szervezet végez itt segítő és érdekvédelmi tevékenységet. 1 A Hős utcai telep a 10. kerület szélén fekszik, közel a fő közlekedési útvonalakhoz. A telepről perces sétával több közlekedési csomópont, távolsági autóbusz-pályaudvar és vasútállomás is elérhető. A telep ennek ellenére meglehetősen elszigetelt, városi terra incognita jóformán a senki földjén. Két azonos méretű és típusú háztömbjét a helyiek is A tömbnek és B tömbnek nevezik. A két lakóépület között tágas, egykor fákkal beültetett, ma gazdátlan terület húzódik. A focipályára és az egykori játszótérre rozsdás korlátok emlékeztetnek. A két háztömb felépítése teljes mértékben megegyezik, mégis az egyszerű járókelő számára is szembeötlően különböznek: az A tömb műszaki állapota kielégítő, viszont a B tömb egy pár évvel ezelőtti gázrobbanás óta életveszélyes, amit az aládúcolt folyosók is sejtetnek. Ez a különbség leképeződik a két ház lakóinak társadalmi összetételében is. A házak négyemeletesek, a lakások hosszan elnyúló függőfolyosókról nyílnak, melyek kétoldalt, félemeletenként elcsúsztatva futnak végig a lakótömbökön. A nyitott függőfolyosókat épülettömbönként két lépcsőház szakítja meg. A függőfolyosókról nyíló fülkelakások egy közös előtérbe nyílnak, melyek a folyosókról közelíthetők meg. A lakások szoba-konyhásak, alapterületük 28 négyzetméter. A lakások többségében a konyhából leválasztva vizesblokkot és fürdőfülkét is kialakítottak. A konyhai helység a gangra, a szoba ablaka a két ház közötti parkra néz. A helyszűke miatt a lakók a melegebb hónapokban a gangon élik családi életük egy részét. Ezáltal a lakók belelátnak egymás életébe, napi rutinjaiba, hallják és látják egymás életének sikereit és nehézségeit egyszóval hiányzik az intimitás életükből. Ez a sajátosság, amelyet érzékletesen ír le Ambrus Péter A Dzsumbuj című szociográfiájában, a Hős utcai házakat is jellemzi. A telepen számos illegális tevékenység folyik. A droghasználaton túl mindenekelőtt a drogterjesztés, melynek következtében az épületek olyan nyitott házak is, ahova mindenhonnan érkeznek a drogvásárlók. A hírhedt telep egyfajta budapesti hipergettó (Wacquant 2011: 13) szerepet kapott: szinte minden héten megjelenik róla valamilyen médiatudósítás, ami folyamatosan erősíti stigmatizáltságát (Wacquant 2011: 13). Bár a telep szegregált jellegénél és kieső térbeli pozíciójánál fogva kitermelt egy bizonyos fokig elzárt helyi társadalmat, állandó látogatottsága miatt lakói joggal érezhetik úgy, hogy az idegenek folyamatosan megszállva tartják lakóhelyüket amit a segítő szervezetek jelenléte tetéz. Ez a kettősség az elszigeteltség és az idegenek hangsúlyos jelenléte megnehezítette a mi kutatómunkánkat is. 1 A telepen segítő tevékenységet végez többek között a Baptista Szeretetszolgálat, a Magyarországi Református Egyház cigánymissziója, közösségfejlesztő tevékenységet végez Kontúr Közhasznú Egyesület, valamint lakhatási érdekvédelmi segítséget nyújt A Város Mindenkié csoport is. A Kontúr Közhasznú Egyesület munkájáról és a vele folytatott együttműködéséről a tanulmány 3. fejezetében írunk részletesen. 16

17 Épp ezért be kell mutatnunk a Hős utcai kislakásos házakat, mint kutatási terepet a maga módszertani nehézségeivel, amelyek szorosan összefüggnek térbeli-társadalmi jellemzőivel. A telep fő jellemzője a nyitottság és zártság kettősége a hagyományos módszertani eszközök és a kutatói mozgástér alapos újragondolását kívánta meg. 2. Módszertani dilemmák A Kontúr Közhasznú Egyesülettel kötött megállapodás értelmében feladatunk egy empirikus kutatás megszervezése és lebonyolítása volt a Hős utcában úgy, hogy a lehető legtöbb lakóval kapcsolatba kerüljünk, s képet alkothassunk a jelenlegi lakosság öszszetételéről. Kutatásunk során mindvégig párhuzamosan és integráltan használtunk kvantitatív és kvalitatív adatgyűjtési technikákat A kvantitatív kutatás módszertani kérdései A nehezen körülhatárolható és csak speciális eszközökkel elérhető társadalmi csoportok kutatásához sokféle módszertani ajánlás ismert, melyek a klasszikus eszközök és technikák ötvözését vagy rugalmas (módosított) változatait javasolják. Ez összefügg azzal, hogy egyre több kutatás készül nehezen elérhető vagy nehezen körülhatárolható társadalmi csoportokról, ugyanis a 20. század végére átalakult társadalmi struktúrában, az új strukturáló tényezők hatására megváltoztak a releváns kutatási egységek. Létrejöttek olyan csoportok, melyeket a hagyományos módszerekkel nem lehet kutatni (Balogh Simon 2012). Angelusz Róbert Rétegződés és láthatóság című cikkében arra hívta fel a figyelmet, hogy éppen a társadalmi nagycsoportok láthatóságának csökkenése az, aminek hatása van magára a kollektív cselekvésre is. Ilyenek például a közösségi honlapokon szerveződő csoportok vagy mozgalmak is (mint a menekülteket segítő, önkénteseket toborzó és megszervező online közösségek), amelyeknek nagy a hatóereje, közös cselekvésre képesek, viszont a klasszikus, véletlen mintán alapuló módszerekkel nehezen kutathatók. A láthatóság és a kollektív cselekvés kapcsolatának bemutatására Angelusz egy olyan modellt állított fel, amely a csoportok önreflexivitásának fokozatait veti össze a cselekvés típusaival. A modellben elkülönül a tömeg-csoporttudat (a csoport tagjai azonos státuszúak, de ez nem tudatosul, így nem alakítanak ki közös cselekvési mintázatokat), a reflexív csoporttudat (az azonos státusz tudatosul a csoport tagjaiban, de nincs összehangolt cselekvés), valamint a kollektív tudat (tudatossá válik az azonos státusz, így lehetséges az ezen alapuló kollektív cselekvés). Ebből következően minél kevésbé reflexív és tudatos egy-egy csoport, annál kevésbé körülhatárolható, illetve mérhető. A Hős utcai szegregátum ebben a modellben a tömeg-csoporttudat kategóriába tartozik, hiszen lakói a területi szegregáció miatt azonos kirekesztési me- 17

18 18 chanizmusok áldozatai, ám ez a lakók gyors fluktuációja miatt nem tudatosul. Emellett a csoporton belül komoly ellentétek feszülnek más társadalmi vagy státuszbeli különbségek miatt (szerhasználók, vidékiek, romák, bűnőzők stb.), ami megakadályozza a csoportidentitás kialakulását. Esetünkben Angelusz definíciója mellett egy másik megközelítés is fontos. A módszertani szakirodalom megkülönböztet ritka és nehezen megfogható (rare and elusive), illetve nehezen elérhető (hard to reach) populációkat (Balogh Simon 2012). Eszerint két dimenzió mentén határozható meg a nehezen körülhatárolható társadalmi csoport fogalma: egyfelől viszonylag kicsi, másfelől pedig rejtőzködő (Spreen 1992). A csoport nagysága a teljes populáción belüli arányként definiálható, a rejtőzködő jelleg értelmezése viszont nem ilyen egyértelmű: egyrészt módszertani értelemben olyan csoport, amelynek tagjairól nem áll rendelkezésre olyan adat, amely mintavételi keretként használható, másrészt viszont olyan csoport, amelynek tagjai hovatartozásukat igyekszenek elrejteni más csoportok tagjai elől. A Hős utcai lakókra mindkét kritérium alkalmazható: egyrészt relatíve kis csoport, amelyről nem tudni pontosan a már említett fluktuáció miatt, hogy kik alkotják, és ők hányan vannak; másrészt a csoport tagjainak egy jelentős hányada titkolja, nem vállalja Hős utcai identitását. Ennek egyik oka a stigmatizációból fakadó szégyen, a másik oka viszont az, hogy sokan jogtalanul laknak itt (lakásfoglalóként vagy érvényes önkormányzati bérleti szerződés nélkül), így nem kockáztatják meg a válaszadást a kutató kérdéseire. A Hős utcai terepmunka tervezése során azzal szembesültünk, hogy a 2011-es népszámlálásnak a két háztömbre vonatkozó alapvető adatait (melyeket a Központi Statisztikai Hivataltól meg is vásárolt a Szakkollégium) a KSH kérdezőbiztosai ugyanolyan nehezen tudták összegyűjteni, mint mi. A kérdőívünk nyelvezetét, témáit, hosszát a csoport speciális jellegéhez kellett igazítanunk, magát a kérdőívezést, illetve az adatgyűjtést sokkal körültekintőbben kellett megszerveznünk. A kérdezőbiztosokat több alkalommal is speciális workshopokon készítettük fel arra, mire kell különösen odafigyelni egy ilyen szegregált és kriminalizált környezetben, s hogyan tudnak ügyesen kilépni a kellemetlen vagy veszélyesnek érzett helyzetekből. A Hős utcai lakókat pedig előzetesen szórólapokon próbáltuk meg tájékoztatni arról, hogy egy héten keresztül idegenek kérdőíveket próbálnak majd kitölteni a lakókkal, nem hivatali célból. Mivel mintavételi kerettel előzetesen nem rendelkeztünk, ennek pótlását a terepmunka elején kellett elvégeznünk úgy, hogy térképen jelöltük minden épület minden emeletén, hogy mely lakásokban laknak, melyek vannak befalazva, így tudtuk meg azt, hogy tulajdonképpen hány lakás van a két épületben. A kérdőíves kutatás első szakaszában arra törekedtünk, hogy minden lakásban kapcsolatba lépjünk valakivel, akivel kérdőívet töltünk ki, vagy időpontot egyeztetünk egy későbbi interjúra, esetleg rögzítjük a végleges válaszmegtagadás tényét. Ehhez az kellett, hogy lehetőleg a hét minden napján, minden

19 olyan napszakban jelen legyünk az épületben, amikor válaszadókat találhatunk, illetve hogy a szomszédok, esetleg más lakók bevonásával megtudjunk valamit a válaszmegtagadó személyekről és azokról a lakókról, akik a kutatás teljes ideje alatt távol voltak, vagy csak olyan időpontokban tartózkodtak otthon, amikor a kérdezés lehetetlen volt (pl. éjjel). Ezen információk alapján tudtuk regisztrálni vizsgálatunk esetleges torzításának irányát és erejét. Megállapíthattuk, hogy a válaszmegtagadók többsége szerhasználó, illetve -terjesztő, vagy pedig illegális lakásfoglaló, befalazott önkormányzati lakásokba önkényesen beköltöző volt. A kérdezőbiztosi torzítás elkerülésére is nagy hangsúlyt fektettünk: mivel a kérdezők gyakorlatlanok voltak, a terep pedig adatfelvételi szempontból kifejezetten nehéz volt, a kétfős kérdezői csapatok sem egyforma hatékonysággal dolgoztak, amit a kérdezőbiztosok időről-időre eltérő folyosókra vagy épületrészekre irányításával igyekeztünk ellensúlyozni. Ahhoz, hogy a lakosság nem és kor szerint összevethető legyen a KSH által 2011-ben mért arányokkal, 2 kvótarendszert alkottunk, amelyet a terepmunka során folyamatosan kontrolláltunk A kvalitatív kutatás módszertani kérdései A klasszikus városszociológiai kutatásoktól a kurrens városantropológiáig minden irányzat kitüntetett fontosságot tulajdonít a térben-időben jól lehatárolt, terepmunkán alapuló mélyfúrásos vizsgálatoknak. A szociológiai terepmunkát megteremtő chicagói iskola az 1930-as években a szociális munkából kölcsönzött települési módszer és az etnográfiából ismert résztvevő megfigyelés módszerét alkalmazta kutatásaiban (Bali et al 2012, Némedi 2010). Az 1960-as években egyre erősödő városantropológia a chicagói hagyományokat folytatva a harmadik világbeli kontinenseket is elérő urbanizációs folyamatokat kezdte el vizsgálni (Fejős Niedermüller 1983: 49). Olyan szomszédságokat tanulmányozott, ahol a gyors urbanizáció kísérőjelenségei (faluból városra költözés konfliktusa, városi integrációs nehézségek, alkalmi munkaformák, informalitás stb.) különösen szembeötlőek voltak, s kizárólag puha, etnográfiai módszerekkel voltak megragadhatók (Southall 1973, Al-Zubaidi 2007). A kutatás kvalitatív részét képezte a résztvevő megfigyelés, az interjúzás és olykor a különböző egyesületi programokon való részvétel és az ott szerzett benyomások lejegyzése is. A kutatócsoport tagjai a kérdőívezés alatt is személyes terepnaplót vezettek, ahova a kérdezés során szerzett puhább adatokat és személyes benyomásaikat jegyezték le. Emellett kollektív terepnaplóírás is folyt a napközben szerzett tapasztalatok közös megbeszélésével és rögzítésével. A tagok 19 félig strukturált interjút is rögzítettek a te- 2 Attól függetlenül, hogy a KSH 2011-es népszámlálási adatai jóval kevesebb személyt és háztartást írtak a össze a Hős utca két tömbjében, abból indultunk ki, hogy nem és kor szerinti összetétel arányaiban és jelentős mértékben nem változott. 19

20 20 lep lakóival, és terepnaplót vezettek a terepen töltött időről és az interjúkba nem bekerülő benyomásaikról. A kvalitatív adatgyűjtés során leginkább a közösségtanulmány (community study) kutatási hagyományának szemléletét kíséreltük meg alkalmazni, mely módszer lényege egymással összefüggő, egymást átható társadalmi folyamatok leírása és értelmezése egy világos társadalmi kereten belül, amelynek körvonalait mind a kutató, mind a vizsgált csoport tagjai személyesen érzékelik (Sárkány 2005: 57). A módszer voltaképpen a kulturális antropológia holisztikus elvét érvényesíti a komplex modern társadalmakat vizsgáló terepmunkában, ahol egy megragadható entitás, például egy lakótömb tanulmányozásakor lehetőség nyílik olyan komplex folyamatok áttekintésére, amelyek a maguk egészében egy-egy módszer segítségével nem vizsgálhatók. A közösségtanulmány módszertani eszköztára meglehetősen széles: a kutatók a megfigyelt közösséghez résztvevő megfigyelés, mélyinterjúk, a helyi írásos források és a statisztikai adatok segítségével kerülhetnek közel (Sárkány 2005, Kovács 2007). A közösségtanulmány szemléletmódját elsősorban a kollektív terepnaplóírás alkalmával próbáltuk alkalmazni, amikor a háztartásokat felkereső kérdezők tapasztalataikat megosztva rekonstruálták a Hős utcai közösség alapvető strukturális vonásait. A kutatócsoportot is meglepte, hogy a Hős utcai telepet korántsem lehet egy viszonylag statikus közösségként leírni, mivel a gyakori ki- és beköltözések, továbbá az informális gazdaság, a hatóságok és a segítő szervezetek révén a külvilág erőteljes jelenléte miatt valójában egy folyamatosan változó, nehezen megragadható entitás, amelyről csupán napi pillanatfelvételeket készíthetünk, de nem nagyobb érvényességgel bíró közösségtanulmányt. Az itt lakó emberek és erőviszonyok folyamatos mozgása és változása, illetve az illegális tevékenységekhez kötődő informalitás megnehezítette az etnográfiai módszerek alkalmazását. A klasszikus interjúzási technikákat és módszereket is újra kellett gondolni. Elsősorban a megfelelő interjúhelyzet (Kvale 2005) megteremtése volt nehéz. Mivel a lakások nagyon zsúfoltak, sokszor az interjú helyszínének megválasztása is bonyodalmakkal járt. Szerencsés esetben az interjúra a konyhában vagy a szobában került sor, sokszor azonban csak a gangon állva, a szomszédok és felvigyázók szemei előtt lehetett az interjút felvenni. Többször csak rövid ideig állhatott fent a megteremtett, megfelelő interjúszituáció: megzavarták az átjövő unokatestvérek vagy sógorok, az edényeket kölcsönkérő szomszédok vagy éppen a lakásmaffiától érkező pénzbehajtók. Sokszor viszont a kérdezési módszerekkel volt gond. Azok a narratív kérdezési technikák, melyeket Kovács Éva és Vajda Júlia ajánl (Kovács Vajda 2002), a Hős utcában nem minden esetben működtek. A megkérdezettek a dialógust részesítették előnyben a kérdezésen alapuló interjúzással szemben, így sokszor olyan aktív interjúzási módszereket használtunk, amelyek sokkal inkább beszélgetés-töredékeket, mintsem a szó klasszikus értelmében vett interjúkat eredményeztek (Holstein Gulbirum 2013). A bizalmatlan légkörben az

21 interjú rögzítése is problémát jelenthetett, mivel sokan nem járultak hozzá a felvétel rögzítéséhez. 3. Közösségfejlesztés A Kontúr Közhasznú Egyesület és az Angelusz Róbert Társadalomtudományi Szakkollégium Hős utcai együttműködése egy közösségfejlesztő projekt keretében valósult meg. A munkafolyamat egyes állomásait leírva egyben a civil szféra és a tudományos kutatómunka kapcsolódásaira mutatunk rá. A Kontúr Egyesület 2011-ben alakult meg, egy pártfogói csoportból nőtt ki. Tagjai szociális munkás, szociológus, pszichológus és jogászhallgatók, illetve olyan szakemberek, akik céljaikat az egyetem keretein túllépve, egyesületi formában kezdték el megvalósítani (lásd az Egyesület honlapját) áprilisában az egyesület Nyitottabb Hős utcát közösségfejlesztéssel a szegregátumban élők hátrányainak mérsékléséért címmel a Hős utcai lakótömbökben élők számára közösségfejlesztő projektet indított. A közösségfejlesztő munkát szociológiai kutatással igyekeztek megalapozni, amely felméri a helyi közösség igényeit és részvételi hajlandóságát. Elképzeléseik szerint a kutatás a közösségfejlesztés folyamatát is segítheti, hiszen nem állt még rendelkezésre átfogó szociodemográfiai kép a két háztömb lakóiról. A közösségfejlesztő munka elemei a következők voltak: lakossági fórumok, készségfejlesztő gyerekfoglalkozások, kamaszklub, asszertivitást erősítő és munkaerő-piaci tréning a felnőttek részére, valamint a Hős utcában élők problémáinak megjelenítése a külvilágban. A problémák közös feltérképezésére és a cselekvési terv kialakítására szakmai műhelyt hoztak létre a kerületben aktív, a Hős utcaiakkal kapcsolatban álló ellátó intézményekkel, oktatási, szociális és egyéb szervezetekkel közösen. Az Egyesület a Hős utcai A épületben közösségi teret is kialakított a foglalkozások és a jelenlét megerősítésére (Oszvald 2015). Az Angelusz Róbert Társadalomtudományi Szakkollégium szakmai munkájának egyik alapja az egyetemi tantervtől független féléves kurzusok szervezése, a tagság kutatásokban való részvétele. Éppen ezért nagy hangsúlyt fektetünk a kutatás-módszertani, készségfejlesztő és a tudományos megismerést bemutató elméleti alapozó kurzusokra. A kutatóműhelyeket viszont a tagok szervezik a saját szakmai érdeklődésüknek megfelelően: ezek vagy önállóan kezdeményezett kutatásokat végeznek, vagy a külső kutatásokban való részvétel előkészítését szolgálják. A Hős utcai kutatás egy szakkollégiumi kurzus és egy külső megrendelés egymást jól kiegészítő párosaként indult el. A kurzus az Elsős kutatás típusba tartozott, melynek kiinduló célja egyrészt, hogy segítse a különböző területről érkező, új tagok integrációját a szakkollégium szervezetébe, másrészt, hogy lehetőséget teremtsen kutatási 21

22 22 tapasztalatok szerzésére. Ennek során az ötlettől a megvalósításon át a produktumig közösen jutunk el, a munka akár több féléven keresztül is tarthat. Az Egyesület felkérése szeptember végén érkezett, melyet több találkozó és belső egyeztetés után a Szakkollégium elfogadott, a munkát pedig az Elsős kutatás kurzusba ágyazta. A Hős utcai kutatóműhely munkája a következőképpen épült fel: 2014 őszén a résztvevők kutatás-módszertani kérdésekkel foglakoztak, megismerkedtek a tereppel és kidolgozták kutatási terveiket januárjától kezdődött a kérdőív megszerkesztése és tesztelése, valamint a terepmunka előkészítése májusában lehetett jelentkezni kérdezőnek, ami további tagoknak nyújtott bekapcsolódási lehetőséget. Így júliusban már egy kibővült csapattal indultunk neki a kutatótábornak. A közös kérdőívezés és az esti terepnaplózás intenzív és a folyamat szempontjából hasznos módszernek bizonyult. A két szervezet önkéntesei vegyesen alkottak párokat, majd a nap során megélt eseményeket és interjúzási tapasztalatokat esténként közösen dolgozták fel. A közös munkában kiderültek a két szervezet közti különbségek és hasonlóságok a szakmai megközelítés terén. A Kontúr Egyesület Hős utcai csapata is erősen interdiszciplináris: szociális munkás, szociológus, pedagógus, szociálpolitikus, közösségfejlesztő, valamint teljesen más szakmai területről érkező önkéntesek. Az eltérő identitású kérdőívezők a felkészítés után jól tudtak együttműködni, a kérdőív lekérdezése a korábban leírt terepsajátosságok miatt nem volt zökkenőmentes. A terepnaplózás fázisában erre naponta tudtunk reflektálni. Egy másik szempont a kérdőívezés szakaszában felmerülő sarokpontok közül a kérdőív időzítése. Az Egyesület elképzelése alapján a szociológiai felmérés a Hős utcaiak erősségeit, szükségleteit és közösségi igényeit mérte fel, melyek a közösségfejlesztés folyamatát segíthetik. A kvantitatív módszerekre épülő szociológiai felmérés ugyan képes feltárni egy terep sajátosságait, ám annak formája és eredménye nem feltétlenül azokat az információkat nyújtja, amelyekre egy civil szervezetnek szüksége van. Tapasztalataink alapján a Hős utcai folyamatban szükséges és hasznos volt ez a kéttényezős jelenlét, ami más hasonló terepeken is követhető minta lehet. Azonban érdemes időben elkezdeni az igények és elképzelések összehangolását, hogy mindkét fél értse a másik szakmai sajátosságait. A 2015 áprilisában elkezdett közösségfejlesztő projekt egyik eleme a szakmai műhely létrehozása volt. A kerület intézményei, a lakókkal kapcsolatot kialakító szervezetek, a kutatók és az önkormányzat együttes megbeszéléseire épülő alkalmak a közös problémamegoldás céljával szerveződtek. Ezekben két alkalommal vett részt a Szakkollégium, amikor a kutatóműhely két vezetője mutatott be előzetes adatokat a nyári terepmunka eredményeiből. A műhely résztvevői számára az összegző kimutatások különösen érdekesek voltak, viszont a szakkollégisták számára komoly gondot okozott az érzékeny adatok kezelése, amire azóta is igyekszünk különös figyelmet fordítani.

23 A kérdőívezés után másfajta közös munka kezdődött. A Szakkollégium azzal a feltétellel vállalta a kutatást, hogy saját kutatási témákkal és más módszerekkel is kísérletezhet a terepen. A kutatócsoport 2015 őszétől 2016 januárjáig vett fel interjúkat a lakók körében. Ez idő alatt az Egyesület felújította és beindította tervezett közösségi terét, ahol a munka nagy része zajlani tudott. A szakmai együttműködésen túl a Szakkollégium tagjai bekapcsolódhattak a közösségi térben zajló önkéntes foglalkozásokba. Az interjúk felvétele után a már működő közös térben főként a gyerekfoglalkozásokban vettünk részt. A szakkollégisták mellett az egyetem diákjait is megszólítottuk (a Tapasztalatszerző műhely keretében), hogy velünk együtt, a felkészülést biztosítva vegyenek részt a tematikus fejlesztő programokban. A Kontúr Egyesület projektje lezárult (a folytatáson dolgoznak), a kutatócsoport pedig folyamatosan dolgozza fel mind a kvantitatív, mind a kvalitatív adatokat, miközben Hős utcai jelenlétünket is értékeljük. Konklúziók Írásunkban áttekintést kívántunk adni egy, a Szakkollégiumban folyó több éves kutatómunka kutatásszervezési és módszertani dilemmáiról. Kutatásunk fő erősségének a vegyes módszerek alkalmazását tekintjük. Mivel a Szakkollégium tagjai interdiszciplináris közegből érkeznek, magától értetődő volt a különféle kutatás-módszertani megközelítések ötvözése, amire a tudományos kutatások során a tudományos intézményrendszer töredezettségéből adódóan sokszor nem kerülhet sor. Kutatásunk másik erényének a kutatásban résztvevő szervezetek és kutatók sokszínűségét tekintjük. Bár az eltérő elképzelések és habitusok olykor megnehezítették és lassították a kutatómunka előkészítését, ezek a különbségek a későbbiekben a projekt előnyeivé váltak. Kutatásunk számos olyan sajátossággal bírt, melyek számbavétele módszertani szempontból is érdekes lehet a társadalomtudományi közösség és a civil szféra számára egyaránt. Az eltérő kutatói pozíciókból adódóan az eredmények is jóval szélesebb körben hasznosulhatnak. Míg a kutatás fő produktumának tekinthető kutatási jelentés elsősorban a civil és segítő szervezetek, illetve a döntéshozók munkáját segíti, a szakkollégisták által feldolgozott résztémákból publikációk, szakdolgozatok és tudományos diákköri munkák születnek. 23

24 Irodalom 24 Angelusz Róbert (2000): Rétegződés és láthatóság. In: A láthatóság görbe tükrei. Budapest: Új Mandátum. Al-Zubadi, Layla (2007): Városantropológia. In: A Gergely András Bali János (szerk.): Város képzetek. Az antropológiai megfigyelés árnyalatai hu/08100/08152/ (utolsó letöltés: ) Anóka Eszter (1976): IX. Illatos út 5. Mozgó Világ II. 3. sz. Ambrus Péter (1988): A Dzsumbuj. Budapest: Magvető. Balogh Anikó Simon Dávid (2011): Nehezen körülhatárolható társadalmi csoportok kvantitatív kutatása. Digitális tankönyv. tamop425/0010_2a_18_balogh_anikosimon_david_nehezen_korulhatarolhato_tarsadalmi_ csoportok_vizsgalata/index.html (utolsó letöltés: ) Csanádi Gábor Csizmady Adrienne Kocsis János Kőszeghy Lea Tomay Kyra (2010): Város-tervező-társadalom. Budapest: Sík. Fejős Zoltán Niedermüller Péter (1983): Témák és irányzatok a városok antropológiai-néprajzi kutatásában In: Valóság 1983/ Gyáni Gábor (1992): Bérkaszárnya és nyomortelep. A budapesti munkáslakás múltja. Budapest: Gondolat. Holstein, James A. Gubrium, Jaber F. (2013): Az aktív interjúkészítés. In: Bodor Péter (szerk.): Szavak, képek, jelentések. Kvalitatív kutatási olvasókönyv. Budapest: L Harmattan, Juhász Júlia (1976): Híradás a Dzsumbujról. Budapest: Kossuth. Kecskés Éva (2005): Dzsumbujisták. Budapest: Szociális Szakmai Szövetség. Kontúr Közhasznú Egyesület honlapja (s.d.): (utolsó letöltés: ) Kovács Éva Vajda Júlia (2002): Mutatkozás. Zsidó identitástörténetek. Budapest: Múlt és Jövő. Kovács Éva (2007): A közösségtanulmányoktól a lokális megismerésig. In: Kovács Éva (szerk.): Közösségtanulmány. Módszertani jegyzet, Pécs-Budapest: Néprajzi Múzeum PTE Kommunikáció és Médiatudomány Tanszék, Kvale, Steinar (2005): Az interjú. Bevezetés a kvalitatív kutatás interjútechnikáiba. Budapest: Jószöveg. Ladányi János (2004): Néhány szociológiai szempontú megfontolás a Budapest X. ker. Bihari úti és Hős utcai kislakásos telepek rehabilitációjával kapcsolatban. archivum.epiteszforum.hu/muhely_terv/bihari/ladanyi.pdf (utolsó letöltés: ) Oszvald György (2015): Közösségi tér a Hős utcában. 10kerkult kőbányai közéleti és kulturális portál, koezoessegi-ter-a-hos-utcaban.html (utolsó letöltés: )

25 Sárkány Mihály (2000): Közösségtanulmányok és összehasonlításuk lehetőségei. In: Sárkány Mihály: Kalandozások a 20. századi kulturális antropológiában, Budapest: L Harmattan, Spreen, Marinus (1992): Rare populations, hidden populations and link-tracing designs: what and why? In: Bulletin de Méthodologie Sociologique (36) Southall, Aidan (1973): Urban anthropology. London-Toronto: Oxford University Press, Szelényi Iván (1990): Városi társadalmi egyenlőtlenségek. Budapest: Akadémiai. Udvarhelyi Éva T. (2014): Az igazság az utcán hever. Válaszok a magyarországi lakhatási válsága. Budapest: Napvilág. Umbrai Laura (2008): A szociális kislakásépítés története Budapesten Budapest: Napvilág. Wacquant, Loic (2011): Lakóhely szerinti megbélyegzés a fejlett marginalitás korában. Fordulat (13) (utolsó letöltés: )

26

27 Kovács Barbara Nóra Utak a szegregátumba Lakásmobilitási mintázatok a Hős utcai telepen Dolgozatomban a Budapest 10. kerületi Hős utcai telep lakóit vizsgálva arra keresem a választ, hogy milyen tényezők vezettek ahhoz, hogy a megkérdezettek egy városi szegregátum lakói legyenek, valamint bemutatom jelenlegi élethelyzetüket, lakóhelyükhöz fűződő viszonyukat. A kutatási kérdések megválaszolásához a Kontúr Közhasznú Egyesület és az ELTE Angelusz Róbert Társadalomtudományi Szakkollégium közös Hős utcai kutatásának tapasztalatait, kérdőíves adatait és interjúit használom fel. A dolgozatban az 1989-es rendszerváltás után beköltözők élettörténetét elemzem, melyben a lakók előző lakóhelyükről való elköltözésükre és a Hős utcába húzó tényezőkre fókuszálok. A háttérben húzódó társadalmi folyamatokat főként lakáspolitikai, lakáspiaci és társadalomtörténeti szempontból mutatom be, kitérve a Hős utca kapcsán tapasztalható szegregáció és stigmatizáció jelenségének bemutatására. Az elemzésem alapján úgy gondolom, hogy a Hős utca jelenleg kitölt egy űrt a lakáspiacon, ami a kevés állami bérlakás és az ezt igénybe vevők nagy száma között tátong. Budapesten élni jobb, mint a rendszerváltás után válságtérséggé alakuló vidéki területeken. A fővárosban viszont az albérletek és nem önkormányzati lakások túl magas költségeit már sokan nem tudják megfizetni, így tehát szinte csak a Hős utca tud lakhatást biztosítani azoknak, akik nem kapnak önkormányzati bérlakást és alacsony a jövedelmük, vagy jelenlegi élethelyzetük miatt nem tudnak egy albérletet fizetni. Mivel a dolgozat csak az 1989 utáni beköltözésekkel foglalkozik, a rendszerváltás előtt a Hős utcában lakók, illetve a születésüktől fogva itt lakók bevonása további kutatási lehetőséget biztosít a témában. Kulcsszavak: szegregáció, lakhatás, mobilitás 27

28 Bevezetés Dolgozatomban a lakásmobilitást vizsgálom Budapest 10. kerületében, a Hős utcai szegregátum lakói körében. A lakhatás és lakásmobilitás vizsgálata kiemelten fontos, hiszen a lakás minden modern társadalmi-gazdasági alakulatban a fogyasztási javak legfontosabbika, s mivel a fogyasztási cikkekhez való hozzájutás lehetősége rétegenként általában differenciált, a lakáshoz jutás lehetősége is az (Szelényi 1990: 53). A vizsgált kutatási kérdéseim egyrészt a Hős utcai telep lakóinak életkörülményeire, másrészt a Hős utcába való költözésük okaira irányulnak. Milyen a jelenlegi élethelyzetük? Kik és milyen körülmények között döntenek amellett, hogy ebbe a városi szegregátumba költözzenek? A kutatási kérdések megválaszolásához a Kontúr Közhasznú Egyesület és az ELTE Angelusz Róbert Társadalomtudományi Szakkollégium közös Hős utcai kutatásának tapasztalatait, kérdőíves adatait és interjúit használom fel. 1 Egy rövid elméleti fejezetben ismertetem a rendszerváltás utáni lakáspolitikai és lakáspiaci folyamatokat a Hős utcai lakásviszonyok vonatkozásában. A 2. fejezetben a telepen tapasztaltakkal összefüggésben kitérek a szegregáció fogalmára és a stigmatizáció jelenségére. A 3. fejezetben bemutatom a lakókkal készített interjúkat, az élettörténetek leírása után az egyén életében bekövetkező költözésekre és az ezeket kiváltó tényezőkre fókuszálok, különös tekintettel azokra az okokra, amelyek az előző lakóhely elhagyását, illetve a Hős utcába való költözést idézték elő. Végül összefoglalom a Hős utca lakásmobilitásban betöltött szerepét mind az egyéni életutak, mind a mögöttes társadalmi folyamatok vonatkozásában. 1. Lakáshelyzet a Hős utcában A Hős utca 15. szám alatti két épülettömb tökéletes zárványnak tekinthető, amely 310 lakást tartalmaz, és környezetében a készenléti rendőrség, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem és a katonaság logisztikai bázisa helyezkedik el. Az épületek jellemzője a magas lakásszám, a komfort nélküli lakások magas aránya, és ezek kis térben való elhelyezkedése. Ez utóbbi együtt jár az alacsony státuszú népesség koncentrálódásával, amit a telep zárványszerű elhelyezkedése tovább fokoz (Ladányi 2004). További jellemző a lakások kis alapterülete, amely problémáról Ambrus Péter az egykor az Illatos úton 1 A kutatás a Kontúr Közhasznú Egyesület Nyitottabb Hős utcát című, a Norvég Civil Alap által támogatott programjának keretében valósult meg, az ELTE Angelusz Róbert Társadalomtudományi Szakkollégiummal együttműködésben. A kérdőíves kutatás 2015 júliusában, az interjúk felvétele október-november folyamán zajlott. A kutatás előkészítésében, illetve a kérdőívek és interjúk felvételében a szakkollégiumi kutatócsoport tagjaként vettem részt. 28