Történeti táj tájrégészet Az emberi közösségek tájátalakító tevékenysége és a környezeti kihívásokra adott válaszok. Tudományos konferencia

Átírás

1 Történeti táj tájrégészet Az emberi közösségek tájátalakító tevékenysége és a környezeti kihívásokra adott válaszok Tudományos konferencia Magyar Nemzeti Múzeum Budapest, április

2 Történeti táj tájrégészet Az emberi közösségek tájátalakító tevékenysége és a környezeti kihívásokra adott válaszok Tudományos konferencia Magyar Nemzeti Múzeum Budapest, április Magyar Nemzeti Múzeum Budapest, 2024

3 Az esemény a hat évvel ezelőtt megrendezésre kerülő Történeti táj tájrégészet: eredmények és perspektívák a magyarországi tájrégészetben című konferencia folytatása. Célja az emberi közösségek különböző tájformáló tevékenységének bemutatása olyan újabb hazai és nemzetközi tájrégészeti eredmények ismertetésével, melyek e többezer éves változó időbeli és térbeli léptékű folyamat antropogén hatásait és válaszait összegzik és az ember és környezet kapcsolatrendszerébe helyezik. Szakmai szervezők: Mesterházy Gábor, Koller Melinda, Füzesi András Konferencia szervezői: Fábián Szilvia, Pálinkás Adrienn, Czifra Szabolcs, Kerekes Dalma Szerkesztők: Mesterházy Gábor Ádám, Koller Melinda, Füzesi András Olvasó: Ágnes Merényi Képek A jogtulajdonosok Szöveg Magyar Nemzeti Múzeum és a szerzők ISBN (PDF) Tartalom Program...6 Absztraktok VitAINDító előadások Szekció Az emberi élet elsődleges színterei: a települések és környezetük kölcsönhatása Szekció A közösségek kitüntetett helyei: természetes adottságok és mesterséges struktúrák Szekció Ökológiai lábnyom: a létfenntartó tevékenységek hatása a természeti környezetre Kiadó: Demeter Szilárd, A Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatója

4 A konferencia programja A konferencia programja április 22. Hétfő Regisztráció 9:00 9:10 Megnyitó Vitaindító előadások 9:10 9:50 zatykó Csilla: Kérdések és lehetséges válaszok a tájrégészet köréből 9:50 10:20 Piotr Wroniecki: Space and Place: Case Studies of Non-Invasive Techniques in Central European Archaeological Landscape Research 10:20-10:40 Kávészünet 1. szekció Levezető elnök: Mesterházy Gábor Térinformatikai lehetőségek a táj és a településhálózat interpretálásában 10:40 11:00 takács Katalin Árvai Mátyás Nagy Balázs Gyucha Attila Mesterházy Gábor: Tájfejlődési rekonstrukció az Alföldön LiDAR alapú domborzatmodell és régészeti adatok alapján 11:00 11:20 Simon Bence: Római kori térhasználat a Pilisvörösvári-medence területén 11:20 11:40 Gömöri András Tobias L. Kienlin Vágó János P. Fischl Klára: A Bükkalja területén található középső bronzkori tellek elhelyezkedésének térinformatikai elemzése és összehasonlítása 11:40 12:00 Száraz Csilla: A Zala mente és a Keszthelyi-hegység magaslati települései, azok tájban betöltött szerepének vizsgálata a késő bronzkor időszakában 12:00 13:00 ebédszünet Regionális és mikroregionális tájrégészeti kutatások a Kárpát-medencében I. 13:00 13:20 Szabó Csaba István: Sztyepp és tenger a paleolitikum és mezolitikum preferált élőhelyei. Törvényszerűségek és tanulságok 13:20 13:40 Viczián István Szilas Gábor Tóth Farkas Márton Sipos György Szeberényi József: Ember a változó tájban: régészeti, geomorfológiai, környezetrekonstrukciós kutatások a Duna menti síkság budai részén 13:40 14:00 K. Hőgyes Mihály Huba: Néhány gondolat a Brassói-medence keleti felének kora középkori településtörténetéről 14:00 14:20 Boér Ilka: Templomdomb-faluhely. Észrevételek Háromszék középkori templom(os) helyeinek kapcsán 14:20 14:40 K. Németh András: A gyulaji erdő középkori és kora újkori tájrégészeti emlékei 14:40 15:00 Kávészünet Regionális és mikroregionális tájrégészeti kutatások a Kárpát-medencében II. 15:00 15:20 Szabó Nóra: Változó térpreferenciák a tájban a középső és a késő bronzkor határán 15:20 15:40 Gergácz Rebeka Czajlik Zoltán Rupnik László: A folyóvizek településszervező ereje a vaskorban. A Váli-víz menti kutatások első eredményei 15:40 16:00 Péterváry-Szanyi Brigitta: Római kisbirtokok Veszprém megyében 16:00 16:20 Szabó Máté: Villa-domináns táj Sopianae térségében április 23. Kedd 8:30 9:00 Regisztráció Lelőhelyek és szűkebb környezetük vizsgálata 9:00 9:20 tóth Zsolt: Tájhasználat a pécsi világörökség területén a római kortól a 20. századig 9:20 9:40 Libor Csilla Kósa Polett Szücsi Frigyes Szabó Nóra Fülöp Kristóf Rétfalvi Teofil: Kultúrák és népek Mány határában a Kígyós-patak menti feltárások az M100 nyomvonalán 9:40 10:00 Lukács Nikoletta Szegedi Kristóf István Szénásy-Laczkó Virág: Utazás az Árpád-kori Győr-Tatai-teraszvidékre 10:00 10:20 Pátkai Ádám: A főúri élettér és Nagyvázsony átalakulása a középkor folyamán 10:20 10:40 Kávészünet 2. szekció A közösségek kitüntetett helyei: természetes ADOttSÁGOK ÉS MESterSÉGES StrUKTÚRÁK Levezető elnök: Koller Melinda Adminisztráció és a jog megnyilvánulása a tájban 10:40 11:00 Koller Melinda: Mesterséges struktúrák, mint a tájkarakter meghatározó elemei 11:00 11:20 Zay Orsolya: Házak és kertek feltárás az egri Érseki Palota kis udvarán 11:20 11:40 harangi Flórián: Határperek árnyékában: középkori táj a Hortobágy keleti peremén 11:40 12:00 Kováts István: A Rettenet Színháza: a vesztőhely helye és szerepe a város szövetében 12:00 13:00 ebédszünet 6 7

5 A konferencia programja A konferencia programja Épített struktúrák és gazdálkodási egységek 13:00 13:20 Mráv Zsolt: A nagyharsányi villa és környezete Arisztokratikus életvitel és a természeti kincsek kapcsolata a késő római korban 13:20 13:40 Papp Attila: Remetetáj Kolostortáj. A szerzetesek élettere, mint épített táj struktúrája, a taliándörögdi remeteség és a tálodi kolostor példáján keresztül 13:40 14:00 Pető Zsuzsa: Kolostori táj pálos szerzetesek a Zemplénben, Pilisben és a Balaton-felvidéken 14:00 14:20 Buránszki Nóra Klembala Zsombor Rétfalvi Teofil: Gátak, malomhelyek, halastavak a tájban. Kolostortáj kutatási lehetőségek a porvai pálos kolostor környezetében 14:20 14:40 Kávészünet Az erőszak struktúrái a tájban 14:40 15:00 Szabó Máté: Katonák nyomában természetes úton: példák a római Dacia katonai földrajzához 15:00 15:20 tóth Balázs: A bujáki vár és környezete 15:20 15:40 Szalontai Csaba: Földművek azonosítása antropogén környezetben április 24. Szerda 8:30 9:00 Regisztráció Rituális és központi helyek 9:00 9:20 P. Barna Judit Pásztor Emília Eke István Tokai Zita Kalla Gábor Látos Tamás: A késő neolitikus körárkok mint tájjelek 9:20 9:40 P. Fischl Klára Pusztai Tamás: A Hernád-völgy piramisai 9:40 10:00 Masek Zsófia Mesterházy Gábor Pethe Mihály: Szarmata kori funerális táj az Alföldön 10:00 10:20 Fekete Mária: Hegyek istenei istenek hegyei 3. szekció ÖKOlóGIAI lábnyom: a létfenntartó tevékenységek hatása a természeti környezetre Levezető elnök: Füzesi András Az emberi tevékenység és a táj kapcsolata 10:40 11:00 Füzesi András: Táj(át)alakítás: ökológiai lábnyom vagy az emberi tevékenység pozitív oldala 11:00 11:20 Sztáncsuj Sándor Puskás József: Vulkán alatt Ember és táj kapcsolata a Csomád-régióban az évezredek folyamán 11:20 11:40 Kalla Gábor: A táj, mint viselet 11:40 13:00 Ebédszünet Gazdasági tevékenységek tájformáló hatása 13:00 13:20 Bajusz Mátyás: Kőbányák a római kori Dáciában 13:20 13:40 Botár István: A vas ára 13:40 14:00 Fehér Sándor: Zoboralja szőlőültetvényeinek történelmi tájszerkezetei 14:00 14:20 Kávészünet A fakitermelés és hasznosítás hatása a tájra 14:20 14:40 Bittner Bettina: Az őskori, különösen a neolitikus házépítészet hatása a környezetre 14:40 15:00 Bóka Gergely: Tájformálás okozta komplex változások a Kárpát-medence keleti felében a késő bronzkorban és a kora vaskorban 15:00 15:20 Erdélyi Regina: Az antropogén táji beavatkozások és a települési zöldfelületi rendszer összefüggései Kecskemét példáján keresztül 15:20 16:00 Laszlovszky József: Zárógondolatok 10:20 10:40 Kávészünet 8 9

6 VitAINDító előadások VitAINDító előadások Zatykó Csilla HUN-reN BTK Régészeti Intézet, Budapest Kérdések és lehetséges válaszok a tájrégészet köréből Túlzás nélkül állítható, hogy az emberiség legfontosabb feladata jelenleg a globális környezeti problémákkal történő szembenézés. A modern környezetváltozás kérdését nem lehet mára figyelmen kívül hagyni, vagy a válaszokat csupán a természettudományok felől közelítve keresni. A mitigáció vagy adaptáció dilemmája is eldőlni látszik, így az alkalmazkodás a megváltozó viszonyokhoz és az ebből fakadó társadalmi kihívásokhoz az elkövetkezendő évtizedek égető, globális és lokális léptékű ügye is lesz. A környezet és a társadalom kapcsolatának régészeti kutatása ezért bár a múltból táplálkozó és a múltat vizsgáló tudományág, de a jövőről is gondolkodó kutatási terület. Vajon hogyan tud a tájrégészet hatékonyan hozzájárulni a táj és ember bonyolult kapcsolatrendszerének feltárásához? Milyen kutatási témák vizsgálatával, milyen új források és módszerek alkalmazásával tudja segíteni a múltbéli közösségek és környezetük közti összetett folyamatok minél mélyebb megismerését, az okok és következmények szétszálazását? Az előadás részben a konferencia három fő témaköréhez kapcsolódóan, részben egy folyamatban lévő, a Körös-vidék középkori település-és tájtörténetét vizsgáló kutatási projekt (FLOtt) kérdéseinek, módszereinek és eredményeinek bemutatásával járja körül a tájrégészeti szemlélet sajátosságait, a terület főbb kutatási kérdéseit és irányait, különböző léptékekhez igazodó módszereit, jellegzetes helyszíneit, valamint jövőbeli lehetőségeit. Piotr Wroniecki Montefortino. Prospection and Digitalisation, Warsaw Space and Place: Case Studies of Non-Invasive Techniques in Central European Archaeological Landscape Research This presentation remarks on landscape archaeology, with a spotlight on the practical applications of landscape approaches and methodologies. Having the infamous saying in mind in theory there is no difference between practice and theory but in practice there is, it unveils how these strategies provide a nuanced empirical understanding of space and place, enabling an analysis that balances high resolution with extensive area coverage. This approach not only deepens our comprehension of past human activities but also opens new avenues for exploring the intricate relationship between humans and their environments. Utilizing non-invasive techniques allows us to peer through a lens that brings the archaeological concepts of space and place into sharper focus, uncovering the stories of human endeavour that have shaped our surroundings. The integration of digital tools with traditional archaeological practices represents a sustainable advancement, reducing our impact on these invaluable sites while enhancing our comprehensive understanding of archaeological resources. This not only aids in preserving our heritage but also in revealing the remnants of past landscapes before they fade into obscurity. Our approach transcends mere tools and theories; it embodies a learning process that intertwines various perspectives into a cohesive understanding of past landscapes. The application of non-invasive techniques such as geophysics, LiDAR, and aerial prospection marks a significant advancement in our capacity to map, comprehend, and conserve our heritage. By adopting these technologies, we forge connections with both past and contemporary landscapes, bringing in a new era of cognition. This presentation seeks to ignite a conversation on integrating these methodologies into mainstream archaeological practice, underscoring their transformative potential in our attempt to understand past landscapes. Each case study presented offers a unique glimpse into the field, showcasing the adaptability and potency of non-invasive techniques and how. Through these examples, we not only highlight practical methods but also delve into the theoretical foundations that guide our interpretation of archaeological landscapes. Középkori lelőhelyek Méhkerék és Sarkadkeresztúr (Békés vármegye) környékén (jobbra fent); leletszóródás Écsi falu lelőhelyén az első katonai felmérésre vetítve (Készítette: Zatykó Csilla) 10 11

7 VitAINDító előadások Takács Katalin 1, ÁrVAi Mátyás 1, NAGy Balázs 2, GyuCHA Attila 3, Mesterházy Gábor 4 1 ATK Talajtani Intézet, Talajtérképezési és Környezetinformációs Osztály, Budapest 2 eötvös Loránd Tudományegyetem, Földrajz- és Földtudományi Intézet, Természetföldrajzi Tanszék, Budapest 3 University of Georgia, Department of Antropology, Athens 4 Magyar Nemzeti Múzeum Nemzeti Régészeti Intézet, Budapest Tájfejlődési rekonstrukció az Alföldön LiDAR alapú domborzatmodell és régészeti adatok alapján Examples of available non-invasive data. 1) Dobkowice. Magnetic gradiometry survey, ±5 nt, white to black; 2) Malżyce. ALS derived SLRM model; 3) Drzemlikowice. Aerial imagery; 4) Mękarzowice. Fragment of magnetic gradiometry survey, ±3 nt, white to black; 5) Marchocice. Aerial imagery; 6) Drzemlikowice. Aerial imagery; 7) Dankowice. Aerial imagery; 8) Przyłęgów. Aerial imagery; 9) Dzielnica. Cross-section of excavated ditch feature (Made by Piotr Wroniecki) Alföldi területeken, illetve folyómenti környezetben 1-2 méteres vagy akár deciméteres szintkülönbség is meghatározó lehet az emberi megtelepedés szempontjából. A LiDAR-os légifelmérés eredményeképpen létrejövő pontfelhőből levezetett domborzatmodell vertikális felbontása lehetővé teszi a korábbi kartográfiai módszerekkel (topográfiai térképek és légifotók) alkotott paleohidrológiai kép pontosítását, illetve további többletinformációt szolgáltathat a vizsgált terület geomorfológiájáról. Jelen munkánkban egy Körös-menti síkon fekvő mintaterület egykori és jelenlegi mederviszonyait elemeztük. A LiDAR-os magassági modell alapján nemcsak további elhagyott mederszakaszok azonosíthatók, hanem keresztszelvényeik alapján morfometriai tulajdonságaik (mint a medermélység vagy mederszélesség) is vizsgálhatók. A domborzatmodellből származtatott relatív magassági modell alapján pedig a medrek egymáshoz viszonyított vertikális helyzete is elemezhető. Ezt összevetve a kutatási területen, döntően a Magyarország Régészeti Topográfiája program során terepbejárással azonosított lelőhelyállománnyal, megvizsgáltuk az egyes megtelepedési helyszínek térbeli elhelyezkedését a neolitikumtól a középkorig. A prediktív modellezés eredményeképpen a különböző kronológiai egységekben kijelölt elsődleges megtelepedési zónák eltérései nyomon követhetővé tették az egykori települések térszínválasztásának változásait. Különös tekintettel azon egykori vízfolyások időbeli használatára, amelyeket a századi csatornázási munkák tájalakító hatása megszüntetett

8 Simon Bence Eötvös Loránd Tudományegyetem, Bölcsészettudományi Kar, Régészeti Intézet, Budapest Római kori térhasználat a Pilisvörösvári-medence területén Az előadás posztdoktori kutatásom legújabb eredményeit mutatja be, a Pilisvörösvári-medence római kori térhasználatának vizsgálatán keresztül, különös tekintettel az eddig ismertté vált településekre és utakra. Az Aquincumból Brigetióba vezető birodalmi főút vonala elsősorban a távérzékelési módszereknek köszönhetően pontosan rekonstruálhatóvá vált, így térinformatikai módszerek segítségével elemzem helyzetét. Bár az út többnyire kiemelkedésen halad, nem minden esetben van feltűnő helyzetben, amely a természetes akadályok leküzdésével magyarázható. A második vizsgálandó elem a szabályos településhálózatba csatlakozó, egymástól 3-4 km-re elhelyezkedő települések, amelyek azonban lokális szinten eltérő térhasználatot mutatnak: a pilisszántói település dombháton, a pilisvörösvári domblábnál, míg a pilisszentiváni település egy teraszon helyezkedik el. Különböző a viszonyuk a fizikai tájkarakterekhez is, így feltételezhetően gazdasági lehetőségeik is eltérőek lehettek. Az előadás harmadik elemzéseként bemutatom, hogy a mikrorégió ellenőrzését biztosító pilisszántói őrtorony hely kiválasztásában milyen tényezők játszottak szerepet és milyen magasság esetén tudta funkcióját hatékonyan betölteni. Összegzésként felvázolom, hogy jelen kutatottság mellett a Pilisvörösvári-medencét miként használták a római korban és hol vannak még információhiányos területek, amelyek további kutatásra lehetnek még alkalmasak. A LiDAR alapú paleohidrológiai modell, az azonosított medrek és a régészeti lelőhelyek Tarhos környezetében (Készítette: Mesterházy Gábor) Római utak és a pilisszántói késő római őrtoronyból indított láthatósági vizsgálat (Készítette: Simon Bence) 14 15

9 Gömöri András 1, Tobias L. KiENlin 2, Vágó János 1, P. FisCHl Klára 1 1 Miskolci Egyetem, Miskolc 2 Universität zu Köln, Institut für Ur- und Frühgeschichte, Köln A Bükkalja területén található középső bronzkori tellek elhelyezkedésének térinformatikai elemzése és összehasonlítása A BORBAS projekt keretein belül 2012 óta folyik a Bükkalja területén található középső bronzkori tellek szisztematikus kutatása, melynek kapcsán a tellek elhelyezkedését és egymáshoz való viszonyát már vizsgálták. Eddig azonban nem történt célzott térinformatikai és természettudományos alapon folyó összehasonlító és elemző kutatás. Munkánkban a Bükkalja területén ismert kilenc bronzkori tell elhelyezkedését és földrajzi környezetük geomorfológiai jellegzetességeit vizsgáltuk különböző térinformatikai módszerekkel, az ESRI ArcGIS Spatial Analysis, valamint a SagaGis TIN, Viewshed analysis és Channel distance eszközeinek alkalmazásával. A kapott fedvényeket egyenként és egymással összevetve is elemeztük, az adatok egymás közti korrelációját feldolgoztuk. A vizsgálatok eredményeként a településhálózaton belül létrejöttek szignifikánsan elkülönülő klaszterek, így a Bükkalja területén található telleket több eltérő tulajdonsággal rendelkező csoportba sikerült osztályozni. Ennek köszönhetően jobban megérthetjük a területen található középső bronzkori tellek elhelyezkedését és egykori lakóinknak tájjal való viszonyát. Száraz Csilla Thúry György Múzeum, Nagykanizsa A Zala mente és a Keszthelyi-hegység magaslati települései, azok tájban betöltött szerepének vizsgálata a késő bronzkor időszakában A Zala vármegye területén élő késő bronzkori közösségek a folyók, vízfolyások magaspartjain, az ártéri mozaikos környezetükből szigetszerűen kiemelkedő ármentes geomorfológiai alakzatokon telepedtek meg. A térség folyóvizei az áru- és információcsere útvonalait, a terület társadalmi interaktivitásainak határvonalait és a közösségek térbeli tájékozódási pontjait is jelentették. A vízfolyások mellett fontos térbeli tájékozódási pontok lehettek a vizsgált korszakban a nyíltszíni települések mellett a tájat uraló magaslatok tetején kialakított erődített települések. Az előadás azokat a topográfiai és azokra épülő térinformatikai módszerekkel végzett kutatásokat ismerteti, melyek a Zala vármegye területén található, a késő bronzkor időszakára datálható magaslati települések (Zalaszentiván-Kisfaludi-hegy, Kemendollár-Várdomb, Rezi-Meleg-hegy /Vár/, Zalaszántó-Tátika /Vár/, Várvölgy-Nagyláz-hegy, Oltárc-Márki-hegy) tájban betöltött szerepét vizsgálja. Kísérletet tesz a magaslati települések elméleti befolyási övezeteinek elkülönítésére (Thiessen-poligon), bemutatja és értékeli az elvégzett beláthatósági vizsgálatok és látványelemzések (Viewshed analysis) eredményeit. A tell és a táj kapcsolata (Tard-Tatárdomb) (Készítette: Gömöri András) Légifotó Zalaszentiván-Kisfaludi-hegyről (Készítette: Czajlik Zoltán) 16 17

10 Szabó Csaba IsTVán Pécsi Tudományegyetem, Bölcsészettudományi Kar, Interdiszciplináris Doktori Iskola, Pécs Sztyepp és tenger a paleolitikum és mezolitikum preferált élőhelyei. Törvényszerűségek és tanulságok A 20. század második felére vitathatatlanná vált környezeti degradáció és antropogén eredetű éghajlati trend az érdeklődés homlokterébe helyezte a kora holocénben végbemenő, látszólag analóg klimatikus és ökológiai változást. Ezek, a földtörténeti időskálán mérve, drasztikus változások komplex alkalmazkodási és környezethasználati válaszjelenségeket követeltek meg a humán népességtől, nem elfeledkezve arról, hogy az emberi populáció már a pleisztocénben is alakítója, és nem csak elszenvedője volt az őt körülvevő természetes élettér alakításának. Jelen előadás kísérletet tesz a paleolit és mezolit ember környezeti adottságainak és az ezzel kapcsolatos megküzdési stratégiáinak, mentális sémáinak összevetésére, különös tekintettel a kiemelt fontosságú élőhelyek szerepére európai viszonylatban. A stratégiák értelmezése a hazai mezolitikum leletanyagának sajátosságaira (számosság, gyakoriság, előfordulás) szolgálhat magyarázattal. Viczián IsTVán 1, Szilas Gábor 2, Tóth FarKAs Márton 2, Sipos György 3, szeberényi József 1 1 HUN-reN Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont Földrajztudományi Intézet, Budapest 2 Budapesti Történeti Múzeum, Budapest 3 Szegedi Tudományegyetem Geoinformatikai, Természet- és Környezetföldrajzi Tanszék, Szeged Ember a változó tájban: régészeti, geomorfológiai, környezetrekonstrukciós kutatások a Duna menti síkság budai részén A BTM Aquincumi Múzeum régészeti feltárásaihoz kapcsolódva geomorfológiai és környezetrekonstrukciós kutatásokat végeztünk a Duna menti síkság budai részének különböző régészeti lelőhelyein azzal a céllal, hogy vizsgáljuk az ember és környezetének változó kapcsolatát, a terület holocén felszínfejlődését, fejlődéstörténetét. A kutatás során részleteiben vizsgáltuk a Duna-völgy azon általános domborzatfejlődési folyamatait, amelyek alapvetően befolyásolják a folyó menti emberi megtelepedés lehetőségeit. A megtelepedésre alkalmas térszín kialakulásától napjainkig tartó időszakra igaz, hogy a környezeti adottságok (pl. vízrajz, árvizek) alapvető hatást gyakorolnak az ember és környezete kapcsolatára, ugyanakkor megfigyelhető, hogy idővel az ember egyre inkább meghatározó tájformáló erővé válik. A megtelepedés szempontjából alapvető jelentőségű a hosszabb ideig ármentes térszínek megléte, ezért voltak a kutatás hangsúlyos témái a folyóteraszok és ártéri szintek kialakulása, a folyómeder bevágódásának és az árterek feltöltődésének folyamata. Rekonstruáltuk továbbá egy Duna mellékág történetét annak kialakulásától a feltöltődéséig Csillaghegy, Mocsárosdűlő és az Aranyhegyi-patak térségében, illetve vizsgáltuk az Óbudai-sziget kialakulásának történetét is. Kimutattuk, hogy e Duna medreknek, illetve a Csillaghegyi- és Aranyhegyi-patakoknak alapvető szerepe volt az őskori és az azt követő megtelepedés helyeinek kiválasztásában. A tájfejlődés különböző eseményeinek, állapotainak egymásutániságát, idejét, a régészeti adatok mellett tájtörténeti, geomorfológia kutatások, üledékek talajfizikai és kémiai vizsgálata, abszolút és relatív kormeghatározása alapján határoztuk meg. Feltételezett pleisztocén mohás-füves lágyszárú vegetáció (Készítette: Szabó Csaba István) Csoportkép a Graphisoft Park déli bővítéséhez kapcsolódó régészeti feltáráson (Budapest, III. kerület) (Készítette: Szilas Gábor) 18 19

11 K. Hőgyes Mihály HuBA Székely Nemzeti Múzeum, Sepsiszentgyörgy Néhány gondolat a Brassói-medence keleti felének kora középkori településtörténetéről Elhelyezkedéséből adódóan a Kárpát-medence keleti térségének legnagyobb, egyszersmind legkeletibb hegyközi medencéje, a hegykoszorúktól övezett Brassói-medence minden történeti-régészeti korban egyrészt határ-, másrészt kontaktzónát és felvonulási területet képzett legalább három fontos makrogeográfiai zóna között is, jelesül a Kárpát-medence belső területei, a Kelet-Balkáni/Dél-Pontuszi térség, illetve az Észak-Pontuszi térség között. Régészeti kutatottsága meglehetősen hiányos és földrajzi kistájanként sem mondható kiegyenlítettnek, ennélfogva jelen előadás elsősorban csupán a medence keleti felére, a jelenlegi Kovászna-megye területére koncentrál, jóllehet, a kora középkorra keltezett lelőhelyek száma és földrajzi eloszlása döntő mértékben még itt is inkább egy kutatástörténeti helyzetképet, mintsem valós településtörténeti tendenciákat tükröz. Jelen előadás célja egyrészt ráirányítani a figyelmet a térség egyik legkevésbé kutatott periódusára. Másrészt, hogy e vázlatos, mozaikszerű kutatási helyzetkép alapján kérdéseket fogalmazzon meg a kistáj sajátos környezeti viszonyai és a kora középkori településhálózat jelenleg ismert elemeinek összefüggéseiről. Előadásunk első része igyekszik összegezni a jelenleg rendelkezésre álló információkat azokról a környezeti tényezőkről, melyek az újabb korok nagymérvű antropogén beavatkozásai előtt az emberi megtelepedés helyszíneit befolyásolhatták (úm. domborzat, vízrajz, talaj, éghajlat, a korszakban kiaknázható természeti erőforrások). E szcénában próbálunk néhány a régészeti kutatottság hiányosságain és fehér foltjain túlmutató vázlatos településtörténeti tendenciát megfogalmazni a különböző történeti korokhoz tartozó ismert régészeti lelőhelyek topográfiája alapján. Előadásunk második részében a térség viszonylag kevés ismert kora középkori lelőhelyének mikro- és makrotopográfiai sajátosságaira reflektálunk, illetve e sajátosságok időbeli változásaira, részben a földrajzi környezethez való viszonyuk, részben a szomszédos kistájak hasonló időrendi besorolású lelőhelyeinek földrajzi és kronológiai szóródásának kontextusában, megpróbálva rendszerezni azokat a közvetett és közvetlen régészeti adatokat, melyek az e térségekkel való kommunikáció főbb földrajzi vektorjaira utalnak. Előadásunk utolsó részében az ismert kora középkori lelőhelyek, és a középkori településhálózat topográfiai viszonyának néhány problémájára és kérdésére reflektálunk. A Felső-Háromszéki-medence látképe a Kézdipolyán-Kőhát kora középkori lelőhely irányából (Készítette: K. Hőgyes Mihály Huba) Boér Ilka Székely Nemzeti Múzeum, Sepsiszentgyörgy Templomdomb-faluhely. Észrevételek Háromszék középkori templom(os) helyeinek kapcsán Székelyföld legdélkeletibb régiója, Háromszék (a mai Kovászna megye, Románia) viszonylag gazdag, többségében ma is álló, középkori templomállománnyal rendelkezik. Végignézve az es pápai tizedjegyzéket, mely a térség székeinek kétharmadára szolgáltat adatokat (a Fehérvári főesperesség Sepsi esperesi kerületének és a Kézdi főesperesség plébániáira), legkevesebb 47 plébániával számolhatunk a térségben a 14. század első harmadában. Ez a szám kiegészül a (korai) forrásokban ismeretlen, jelentős, vagy kisebb mértékben egyértelműen középkori jegyeket mutató egyházi épületekkel, illetve a csupán régészetileg megfogható elpusztult kápolnákkal és templomokkal, így a régión belül több mint 60 ilyen emlékkel számolhatunk. Végig tekintve a templomok elhelyezkedését a településeken belül, megfigyelhetőek bizonyos ismétlődő jegyek ezeknek a kiválasztásában és a településekhez való viszonyukban, amelyek jól illeszkednek a háromszéki táj sajátosságaihoz. Összehasonlításként, a középkori helyválasztásokhoz képest a változások jól követhetőek a településen belül a régi templomot felváltó, az újkorban új, a települések más pontjain épült Istenházák elhelyez(ked)ésében. Az előadás célja ebben a kontextusban a háromszéki középkori templomok elhelyezkedése kapcsán megfogalmazható észrevételek tárgyalása, illetve ezeknek a helyeknek a településekhez való viszonyának a vázolása

12 A terület legismertebb középkori lelőhelye az egykori Kosba falu helye (Tamási-Kospa), amelynek határában Magyarországon először Torma István középkori szántóföldnyomokat mutatott ki. Ugyanitt található egy hazai viszonylatban szintén különlegesnek mondható, löszbe vájt, pinceszerű középkori búvólyukrendszer (Likas-hegy). Szintén e falu határában a középkori szőlőhegy részletét is sikerült azonosítani, ahol beszakadt lyuk- és kamrapincéket, valamint a szájuknál kialakított teraszokat figyeltünk meg. A középkori erdőhatár a török korban kitolódott, a hódoltság idején elpusztult települések pedig nem települtek újra, így az említett falvak számos középkori tájeleme viszonylagos épségben maradt fenn napjainkig. Az előadás összefoglalóan tekinti át a gyulaji erdőben eddig ismertté vált mélyutakat, parcellanyomokat, pincéket (földbe mélyülő objektumokat) és egyéb tájrégészeti emlékeket. Ikafalva-Papok-hegye látképe (Készítette: Boér Ilka) K. NémeTH András Wosinsky Mór Múzeum, Szekszárd A gyulaji erdő középkori és kora újkori tájrégészeti emlékei Tolna megye északnyugati részén, a Külső-Somogy nevű földrajzi középtáj területén található az öt mai település közigazgatási határára kiterjedő, hozzávetőleg 75 km² nagyságú gyulaji erdő, amelynek legnagyobb része a névadó falu területére esik. A Koppány-patak déli oldalán délnyugat-északkeleti irányban elterülő erdőség tengelyében vízválasztó gerinc húzódik végig, amelynek északi oldalán a patakok a Koppányba, déli felén pedig a Kaposba folynak. A terület a 18. század végétől az Esterházy család hercegi ágának zárt, bekerített vadászterülete volt, 1951 óta pedig a Gyulaj Erdészeti és Vadászati Zrt. és jogelődjei gazdálkodnak a területén. A gyulaji erdő egyike hazánk kevés, a nagyközönség számára nem látogatható és ezáltal kevéssé ismert nagyobb erdőségeinek, ennek megfelelően régészeti kutatottsága is alacsony fokú volt az ezredfordulóig. Az erdő területén a középkorban legalább négy egyházas hely létezett (ebből egy kolostor volt), továbbá eddig öt egyéb település és egy kis méretű földvár vált ismertté, valamint a hódoltság kori balkáni népesség két telepe is azonosításra került. A terület a középkor előtt sem volt a maihoz hasonló elzárt vidék, hiszen eddig két római kori kőépületet és egy téglaégető kemencét is találtunk itt. Késő középkori kamrapince mélyedése és a szája előtti földterasz (Készítette: Máté Gábor) 22 23

13 Szabó Nóra HUN-reN BTK Régészeti Intézet, Budapest Változó térpreferenciák a tájban a középső és a késő bronzkor határán A középső bronzkor során kialakuló településhálózat a korszakot lezáró Koszider periódus végére és a késő bronzkor kezdetére teljes átalakuláson ment keresztül. A két korszak határán beálló, az élet minden területét érintő változások okai máig nem teljesen tisztázottak: a leletanyagban megfigyelhető átalakulás mellett a gazdasági rendszerekben és a társadalmi berendezkedésekben új típusú megoldások, kapcsolatrendszerek és ideák jelentkeztek. A meglévő rendszer felhagyása és annak átformálása a korábbi standardizált világfelfogást közösségi szinten formálta át, melynek része a tájról alkotott mentális kép is. A környezeti adottságok mellett a közösségek élettereként körülhatárolt térszínek kiválasztása mögött, amennyiben tudatosságot feltételezünk, felvázolhatóak egy lelőhelyen és annak határain túllépve, regionális szinten meghatározható preferenciák és jellemvonások, melyek egy összetartozó, azonos identitástudattal rendelkező csoportosulás térről alkotott elgondolásaira reflektálnak. A tér fogalma a hétköznapi értelemben az osztottsággal, a távolsággal, a fizikai elhatárolódással hozható összefüggésbe. Ez a fizikai elhatárolódás minden egyes társadalmi tevékenységgel, vagy aktivitással összefüggésbe hozható, hiszen a személyes tér lehatárolása, kialakítása már önmagában egyfajta, másoktól elváló zónát jelöl ki a közegben. Hasonlóan alakítható ki közösségek, vagy akár összefüggő társadalmak egymáshoz való viszonyulása a tájban is. A középső bronzkor végére a környezeti adottságok változása mellett a társadalmak tájhoz való viszonyulása is átalakuláson mehetett keresztül, melynek jó lenyomatai a települések és azok láncolatai. A középső bronzkorban felvázolható több szintű településhierarchiában szervezett lelőhelytípusok szokássá vált térszínválasztása a késő bronzkorra megváltozik, a korábbi lelőhelyeket nem, vagy csak ritkán használják tovább. A Budapesten és a főváros környezetében helyet kapó középső bronzkor végére és késő bronzkor elejére keltezhető települések tájban való megjelenése és közöttük lévő kapcsolódási pontok minősége több szinten elemezhető. A tendenciák és ismétlődések pedig nem csak a településszerkezet megértésének lehetőségét, de a közösségek tájhoz való viszonyulásának feltárását is elősegíthetik. Középső bronzkori kiemelt települések egymással való kapcsolatának vizsgálata a Viewshed analysis segítségével 24 25

14 Gergácz Rebeka 1, CZAJlik Zoltán 2, Rupnik László 2 1 Magyar Nemzeti Múzeum Nemzeti Régészeti Intézet, Budapest 2 Eötvös Loránd Tudományegyetem, Bölcsészettudományi Kar, Régészeti Intézet, Budapest A folyóvizek településszervező ereje a vaskorban. A Váli-víz menti kutatások első eredményei Az eddigi hazai és nemzetközi kutatások alapján a vaskori településhálózatok fontos szervezőelemei voltak a különféle vízfolyások. Ez alapján a Váli-víz mentén is jelentős mennyiségű vaskori lelőhelyre lehet számítani, melynek részletes kutatása 2023-ban kezdődött a doktori disszertációm, valamint a Magyar Nemzeti Múzeum Nemzeti Régészeti Topográfia kutatási programja kapcsán. A topográfiai kutatás fókuszában a patak Dunához közelebbi, körülbelül 26 km-es, lankás dombvidéken áthaladó szakasza áll. A hosszú távú cél a terület vaskori, rurális településhálózatának a lehető legteljesebb feltérképezése különféle non-, illetve semi-destruktív módszerekkel (szisztematikus terepbejárás, fémkeresős kutatás, geofizikai felmérés, légi fényképezés). Utóbbi vizsgálatához, valamint a topográfiai kutatás eredményeinek értelmezéséhez elengedhetetlen a patakot körülölelő táj részletes elemzése, illetve az egykori emberek tájjal való kapcsolatának vizsgálata. Mivel a kutatás terepi része csak 2023-ban kezdődött, így egyelőre a teljes településhálózat elemzésére még nem áll rendelkezésre elég információ. Ennek ellenére, a korábbi adatok és a már felderített új lelőhelyek tájban való elhelyezkedése alapján bizonyos korlátok között lehet előzetes megfigyeléseket tenni a tájhasználatra vonatkozóan. Különösen érdekes tanulmányozni azt, hogy a kora és késő vaskorban vannak-e, és ha vannak, akkor mik a különbségek a megtelepedés helyéül választott területek, térszínek között. A fentiek alapján előadásunkban a kutatás jelenlegi állását szeretnénk bemutatni, fókuszban az eddigi eredmények tájhoz való viszonyának ismertetésével. Péterváry-sZANyi Brigitta Laczkó Dezső Múzeum, Veszprém Római kisbirtokok Veszprém megyében A római Pannonia provincia területén, egyes területeken egy épületből álló központtal rendelkező kisbirtokok azonosíthatóak. Az előadás azt vizsgálja hogyan helyezkedtek el ezek a kisbirtokok Veszprém vármegye északnyugati részén, milyen szerepük lehetett a Római Birodalom társadalmában és gazdaságában, illetve hogyan alakították a tájat. A Balaton-felvidéki nagybirtokokra osztott tájszerkezettel ellenben a Bakonyalján és a Kisalföld benyúló részein egymástól 2 km-re elhelyezkedő birtokközpontok figyelhetőek meg, melyekhez igazodnak az összekötő utak is. A kisbirtokok beleilleszkednek a lankás tájba, ugyanakkor felmerül a kérdés, alakították-e a kisebb vízhálózatokat a Vas megyei példákhoz hasonlóan, illetve tartoztak-e hozzájuk egyéb tájelemek, mint sáncok, árkok, körítő falak. További vizsgálat tárgya, hogyan helyezkedtek el a birtokközpontokhoz tartozó termőföldek, illetve milyen tájhasznosítás történt a római kor folyamán. Villa és környékének kutatása, Magyargencs (Készítette: Péterváry-Szanyi Brigitta) Légifotó a kutatás egyik helyszínéről, Vál-Pogányvárról (Czajlik Zoltán) 26 27

15 szabó Máté HUN-reN BTK Régészeti Intézet, Budapest Villa-domináns táj Sopianae térségében Sopianae (Pécs, Baranya vármegye) késő római közigazgatási székhellyé emelkedése a település környezetére is komoly hatást gyakorolt. A város prosperáló szerepe magával hozta a vidék átalakulását is, ahol jelentős villa-birtokok kialakulását követhetjük nyomon. Habár ezeket a folyamatokat még csak nagy vonalakban ismerjük, a rendelkezésünkre álló adatok egy villa-domináns táj képét tárják elénk. Ebben nem a villagazdaságok mennyisége vagy kizárólagossága, hanem Sopianae és környezetének, a limes hátországának gazdaságában, mindennapi életében játszott szerepe lehet mérvadó. Ennek megértésében a lelőhelyek felfedezése még a könnyebb feladatok közé tartozik, funkciójuk, történetük és tájhasználatuk, tájalakításuk megértése sokkal összetettebb kutatást igényel. A rendelkezésre álló régészeti és történeti adatok mellett elsősorban roncsolásmentes módszerekre támaszkodva szerezhetünk új és lehetőség szerint minél kiterjedtebb információkat a lelőhelyekről és környezetükről, amelyek együttesen segítik megismerni a villagazdaságok történetét, átalakulását és a késő római tájban játszott szerepét. Az előadás a Sopianae környéki villa-domináns táj kutatási eredményeit kívánja bemutatni (NKFIH PD pályázat). TóTH Zsolt Janus Pannonius Múzeum, Pécs Tájhasználat a pécsi világörökség területén a római kortól a 20. századig A pécsi UNESCO világörökség területe Sopianae késő római ókeresztény temetőjének területére esik, erre települt rá a középkori püspökség központja. A területen végzett régészeti kutatásaim, a korábbi feltárások eredményei, a századi térképek, valamint a látható régészeti/építészeti emlékek és felszínek alapján jól végigkövethető a természetes környezet ember általi alakításának folyamata. A vizsgált területen a természetes talaj mindenhol a homogén barna erdőtalaj. Ez alapján tudható, hogy a temetőhasználat előtt erdősült volt a terület, erdőirtással párhuzamosan bővült északi irányba a temető területe. A barna erdőtalaj szintadatai alapján (eltérő részletességgel) terepmodell lett készíthető a területről. A régészeti megfigyelések alapján ez a legfelső talajréteg több helyett hiányzik, a kultúrrétegződés alatt pannon homok jelentkezik, ez emberi felszínalakítás nyomait mutatja. A temető és a püspökség helyének kiválasztását, határvonalait természeti feltételek határozták meg: domborzati adottságok, alapkőzet, ivóvíz. A völgyek által tagolt, déli irányban meredeken lejtő térszín emberi megtelepedésre nem kedvező, ezért használták temetőként a meredek lejtőszögű területet az enyhe dőlésszögű területen létrehozott római településtől északra addig a határig, ameddig a felszín közeli alapkőzet a pannon homok volt. A terület szakrális jellege adta az alapot (Karoling-kori előzmények alapján) a középkori püspökség helyének kijelöléséhez. A középkori és újkori beépítés a meredek lejtőszöget teraszosítással tette alkalmassá a megtelepedésre. A támfalakkal határolt mesterségesen kialakított vízszintes térszínek a mai napig a városkép részét képezik. Megfelelő mennyiségű és minőségű ivóvíz nélkül azonban nem működhetett volna a püspöki központ. A területtől északra eredő források biztosították ehhez a feltételeket (a 20. századig ezen források képezték az ivóvízellátás alapját). A beépített területen a vízelvezetést árok hálózattal és csatornázással oldották meg, amelynek régészeti nyomai is azonosíthatóvá váltak. Míg a római korban a pannon homokba sírokat ástak, a középkortól a 20. századig (sokszor többszintes) mélypincéket alakítottak ki benne. A kőzetet egyrészt könnyű volt bányászni, másrészt a habarcsgyártáshoz is felhasználták. E két tényezőnek köszönhető a történeti belváros rendkívül sűrű pincehálózata. Tájkép előtérben a hosszúhetényi villával, a távolban a Pécs (Sopianae) fölé magasodó hegyekkel (Készítette: Szabó Máté) 28 29

16 A már nem létező vízfolyások és patakmedrek jó lehetőséget nyújtanak rekonstruálni az egykor volt tájat, és hogy a különböző időszakokban, miként alkalmazkodtak ehhez az itt megtelepült emberek. A terület környezeti viszonyaira és változásaira reflektálnak a legalább három korszakot (bronzkor, vaskor, Árpád-kor) érintő lelőhelyek. Elsősorban a telepjelenségeknek köszönhetően képet kapunk arról is, hogy a manapság alig számottevő patak, illetve a domborzat, milyen módon és mértékben befolyásolta a terület megtelepedési lehetőségeit. Munkánk elsősorban a Mány-Méhes-dűlő Kelet elnevezésű lelőhely öt hektáros teljes felületű feltárásán tapasztalt jelenségekre épül, ám az elemzéshez nélkülözhetetlen a közvetlen szomszédságában lévő szintén teljesen feltárt Mány-Szilhát, valamint Mány-Alsóörspuszta I-II és Kígyós-patak Nyugat próbafeltárásain tapasztaltakat is figyelembe venni. Az M100-as autóút ezen szakasza szinte végig régészetileg érintett, míg a pataktól távolodva, délre csupán elvétve találhatók objektumok. A legnagyobb különbség az időben is igen távol eső bronzkor és Árpád-korra datálható jelenségek között figyelhető meg, melyek akár klimatikus változásoknak is betudhatók. E két időszak objektumai jelentkeztek a legnagyobb arányban a lelőhelyeken, ezért leginkább rájuk fókuszálunk. Sikerült megfognunk e két korszakon belül is több elkülöníthető horizontot, melyek még inkább pontosítják a területhasználattal kapcsolatos kérdéseket. A munkánk elsősorban ásatási megfigyelések, szintadatok, légi felvételek és a jelenlegi domborzat együttes elemzésén alapul. Jelen kutatásunk csupán az első mérföldköve egy nagyobb léptékű munkának, mely az egész Kígyós-patak régiójáról alkotott ismereteinket bővíti. A pécsi székesegyház és környezete. A délről északra meredeken emelkedő területet a Pécsi Püspökség központjában vízszintes teraszok és függőleges támfalak kialakításával tették alkalmassá az emberi megtelepedés számára. A képen a székesegyház körül létrehozott mesterséges szint és attól északra két magasabban fekvő vízszintes térszín látható a püspökvár északkeleti sarkában a várfalakkal és a teraszokon létrehozott épületekkel (Drónfotó: Simon Béla, Janus Pannonius Múzeum; Pécs, Dóm tér évi régészeti kutatás dokumentációjából, Tóth Zsolt ásatása) Libor Csilla 1, Kósa Polett 2, Szücsi Frigyes 2, Szabó Nóra 3, Fülöp Kristóf 3, Rétfalvi Teofi 2 1 Magyar Nemzeti Múzeum Nemzeti Régészeti Intézet, Budapest 2 Szent István Király Múzeum, Székesfehérvár 3 HUN-reN BTK Régészeti Intézet, Budapest Kultúrák és népek Mány határában a Kígyós-patak menti feltárások az M100 nyomvonalán Az M100-as autóút építéséhez kapcsolódóan ben próba- illetve teljes felületű feltárásokra került sor Mány határában. A nyomvonal hosszan, a területen átfolyó Kígyós-patak mellett halad, mely jó lehetőséget ad ezen mikrorégió különböző időszakainak elemzésére. Drón felvétel Mány-Méhes-dűlő K lelőhely teljesfelületű feltárásáról 30 31

17 Lukács Nikoletta 1, Szegedi Kristóf 1, Szénásy-lACZKó Virág 1 1 Magyar Nemzeti Múzeum Nemzeti Régészeti Intézet, Budapest Utazás az Árpád-kori Győr-Tatai-teraszvidékre 2023 augusztus és 2024 január között egy Árpád-kori településrészletet tártak fel a Nemzeti Régészeti Intézet munkatársai Ács délnyugati határában. Nyugati, keleti és déli kiterjedése ismert, azonban északi határa a beruházási területen kívülre esett, így nem volt lehetőség feltárni. A település struktúrája azonban így is jól megfigyelhető. Központi részén kutak, földbemélyített épületek, kültéri kemencék és gödrök voltak, míg a szélét négyzet alakú területeket lehatároló karámárkok szegélyezték. Kézi korongolt csigavonalas, fésűs hullámvonalköteges díszítésű fazék- és cserépbogrács-töredékek, orsókarika, őrlőkövek, vaskéstöredékek és egy pödrött végű karikaékszer kerültek elő. Az objektumok és a leletanyag alapján egy 11. század második felében, 12. század folyamán a vidéken gazdálkodó közösség településére bukkantak. A település régészeti kutatása során több természettudományos vizsgálatra sor került, amelyek segítségével a helyi közösség életmódjára és kereskedelmi kapcsolataira következtethetünk. A falu határain túl pedig a Győr-Tatai-teraszvidék Árpád-kori településhálózatainak változására is fény derül. Pátkai Ádám Sándor Laczkó Dezső Múzeum, Veszprém A főúri élettér és Nagyvázsony átalakulása a középkor folyamán Veszprém vármegyében, a Balaton-felvidék és a Bakony között található Nagyvázsony, melynek területén több olyan középkori emléket ismerünk, mely alapján jól körülhatárolható a középkori település szerkezete és környezete. Az elmúlt évtizedek régészeti kutatásai nyomán ezen objektumok korszakai is jól meghatározhatóak már. A különböző jellegű épületek vár, templom, kolostor és egyéb jellemző ember alkotta építmények halastavak, hidak, utak, malmok olyan teret hoznak létre, melyek kölcsönhatásban voltak egymással. A kronológiai különbségek felvázolása után jól értelmezhetővé válik, hogyan lett a középkor végére egy egyszerű, kiváltságokkal nem rendelkező, kis település az ország egyik leggazdagabb pálos kolostorát is fenntartó, vásártartási joggal is bíró mezővárossá a középkor végére. E folyamatoknak és állomásainak bemutatására törekszem az előadásommal, melyek elemzésébe a régi és az új ásatási eredményeket is szeretném bevonni. A nagyvázsonyi Szent Mihály kolostor feltárás előtt (Készítette: Éri István) Pillanatkép Ács-Alsó-Sörös lelőhely feltárásáról (Készítette: Lukács Nikoletta) 32 33

18 Koller Melinda Magyar Nemzeti Múzeum Nemzeti Régészeti Intézet, Budapest Mesterséges struktúrák, mint a tájkarakter meghatározó elemei Az ember környezetében mindig léteztek a számára valami oknál fogva különösen fontos helyszínek. Ezek általában jellegzetes természeti adottsággal is bírnak, melyek antropogén hatásra sajátos tájelemmé válhatnak. A közösségek a számukra megfelelő módon építik fel jellegzetes struktúráikat. Ezek tájban betöltött szerepe alapján meghatározóak lehetnek természetföldrajzilag, gazdaságilag, vagy funkcionálisan, védelmi, szakrális, határjelölő, illetve egyéb szempontból. E szekció tehát a táj és annak valamilyen szinten meghatározó elemeként megjelenő, bármilyen jellegű építmények (hidak, vízművek, halastavak, erődítések, őrhelyek, halmok, vesztőhelyek stb.) komplex összefüggéseinek tájrégészeti vizsgálatát célozza meg. A bevezető gondolatok során ezeknek az egyedi tájértékeknek a tájhasználatban való megjelenését, egy adott közösségre gyakorolt hatását, jelentőségét fejtegetjük, hogyan válhatnak fontossá, dombokból hegyekké, lehet-e közösségformáló szerepük. A fentiekhez kapcsolódóan az előadás néhány esettanulmányon keresztül kívánja bemutatni, hogyan lehet kihasználni ezeknek a tájelemeknek a jellegét örökségvédelmi megóvásuk érdekében. Zay Orsolya Dobó István Vármúzeum, Eger Házak és kertek feltárás az egri Érseki Palota kis udvarán 2022 nyarán az egri Érseki Palota gazdasági kis udvarához kapcsolódó renováció és fejlesztés alkalmával lehetőséget kaptunk arra, hogy bepillanthassunk a középkori, török kori és újkori Eger történetébe. A több, mint 2000 m² alapterületű udvaron régészeti feltárást végzett a Dobó István Vármúzeum Régészeti Osztálya. A helyszín a 18. század óta udvarként funkcionált, így feltételeztük, hogy a közmű vezetékeken kívül más nagyobb bolygatás nem zavarta meg a történeti rétegeket. A városról rendkívül kevés régészeti információnk van, ezért nagy lehetőségként tekintettünk a feltárásra. A régészeti munkák során házak, kertek, gazdasági tevékenységhez kapcsolódó objektumok, illetve utak, járószintek nyomai kerültek elő, a mindennapi élet számos tárgyi bizonyítékával együtt. Bár a beépítettség miatt nehezebben érzékelhető, Eger egy mély völgyben fekszik, a mai fő utca ennek legmélyebb pontján található, így az Eger-patak és a felszínre törő termálvíz miatt évszázadokig mocsaras volt a környezet. Ehhez igazodva kellett kialakítani az életteret az egykor élt embereknek, melyről többnyire az újkor végéről vannak jelentősebb forrásaink. Ám éppen az életet megnehezítő körülmény, a mocsaras - vizes közeg segített megőrizni sok szerves maradványt, mely az utca szerkezeteket és a városi térszerkezetet is más megvilágításba helyezheti számunkra, illetve kiegészíti a történeti forrásokból ismert adatokat. Ennek a kutatásnak az elsődleges eredményeit szeretnénk megosztani a konferencián, melyet a régészet, a modern technika és a természettudományos módszerek segítségével kezdtünk el feldolgozni az elmúlt egy évben. Hely és közösség. Részlet Az angol, aki a dombra ment fel és a hegyről jött le című filmből Az egri Érseki Palota kis udvarának látképe (Készítette: Rácz Kristóf László) 34 35

19 Harangi Flórián Magyar Nemzeti Múzeum Nemzeti Régészeti Intézet, Budapest Határperek árnyékában: középkori táj a Hortobágy keleti peremén A hortobágyi puszta természeti értékei miatt hazánk egyik jelképének számít, régészeti és történeti értékei viszont alig ismertek. A területet természeti adottságainak köszönhetően javarészt szikes gyep borítja, így a hagyományos régészeti topográfiai módszerek csak korlátozottan alkalmazhatók a mikrorégióban. A területről rendelkezésre álló régészeti adatok jelentős része a 20. század első évtizedeiben Zoltai Lajos és Sőregi János által elvégzett régészeti kutatások nyomán vált ismertté. A térség kora Árpád-kori történetét Mesterházy Károly foglalta össze 2005-ben, legutóbb pedig Szenthe Gergely és Gáll Erwin elemezte a régió késő avar és posztavar kori lelőhelyhálózatát. Az elmúlt évtizedekben a Hortobágyi Nemzeti Park beruházásai során számos új lelőhely vált ismertté a mikrorégióban. Legutóbb 2023-ban egy Balmazújváros térségében zajló, a Hortobágy Természetvédelmi Egyesület által megvalósított vizes élőhely rehabilitációs projekthez kapcsolódóan lehetőségünk nyílt a térségben kiterjedt régészeti topográfiai vizsgálatok végzésére. A 14. századtól fogva a Hortobágy legnagyobb részét Debrecen városa bírta, de területén más, a korszakban felvirágzó településekkel, pl. a kisebb falvakból összetelepült Újvárossal is osztozni kényszerült. A két mezőváros különösen feszült viszonya a 15. századtól kezdődően számos határpert eredményezett, a perek egészen a 18. század végéig elhúzódtak. A peres anyaghoz kapcsolódóan nagyszámú kéziratos térkép maradt fenn, melyek messze felülmúlják a katonai felmérések térképlapjainak részletességét. Georeferálásukkal a Kadarcs magaspartján több, mára a mezőgazdasági munkák által roncsolt halomsír (laponyag), illetve Hortobágy-Poroshát korábbi ásatások által bolygatott egyes római császárkori sírcsoportjai is azonosíthatóvá váltak. A kéziratos anyagok, helytörténeti adatok nyomán a halmokon templomos helyeket sejthetünk, amit a terepbejáráson feltárt leletanyag (Árpád-kori pelyvás téglatöredékek) is megerősít. A században még jól látható, könnyen azonosítható mesterséges struktúrák fontos szerepet töltöttek be a későbbi korokban is. Míg egyes halmok a kialakuló egyházszervezet kitüntetett helyeivé váltak, addig másoknak jelentős szerep jutott viszonyítási pontként a térség úthálózatának kialakításában, illetve egy részük az említett mezővárosok határjeleiként szolgált. Az utak jelentős szerepet töltöttek be marhahajtó és sóutakként egészen a 19. századig. A templomos helyek egymástól mintegy 2-4,5 km-es távolságban helyezkednek el, köztük hosszan elnyúló, a középső neolitikumtól az Árpád-korig több periódusban lakott települési zónák húzódnak. Ez nem csak a tájhasználatot, hanem a kora és érett középkori települési struktúrákat, az Árpád-kori egyházszervezést illetően is jelentős kérdéseket vet fel. Ismert régészeti lelőhelyek a Kadarcs vízrendszere mentén, a II. katonai felmérés térképén ábrázolva (Készítette: Harangi Flórián) Kováts IsTVán Magyar Nemzeti Múzeum Visegrádi Mátyás Király Múzeum, Visegrád A Rettenet Színháza: a vesztőhely helye és szerepe a város szövetében A középkori és századi büntetésstatuálás legfontosabb helyszínei közé tartoztak a települések határában emelkedő vesztőhelyek. A városok szélén, topográfiailag meghatározott magaslati pontokon, az utaktól, útkereszteződésektől, városkapuktól belátható távolságra fekvő, gyakran masszív kialakítású és struktúrájú kivégzőhelyek hosszú ideig meghatározó elemei voltak a tájnak és a városképnek. E létesítményeket ugyanakkor nem csak a halálos ítéletek és halmazati büntetések végrehajtására használták. Gyakran itt tették közszemlére az áldozatok maradványait, holttesteiket más kiközösített személyekkel együtt itt földelték el, vagy semmisítették meg. A bitófák környékén gyakran dögtemetők jöttek létre, egyes adatok szerint a kivégzőhelyek szűkebb környezetét szemétégetőként is hasznosíthatták. Arra is találunk példákat, hogy ezekben a körzetekben bélpoklosok számára létrehozott leprosariumok voltak

20 A vesztőhelyek és közvetlen környezetük tudatos döntéssel került a korabeli települések perifériájára és ez a helyszínkiválasztás több célt is szolgált. A kivégzés szertartásának középpontjában mindig a bitó állt, amely a pallosjog jelképeként gyakran a bírósági kerület határát is jelölte, illetve a város bíráskodási jogát tükrözte és ilyen értelemben jogszimbolikai jelentősége volt. A másik fontos szempont a nyilvánosság messzemenő és tartós biztosítása volt a megtorlás és elrettentés folyamatában. A vesztőhelyen nyilvánosan végrehajtott ítéletek (köztük megbecstelenítő büntetések, kiközösítés, közszemlére tétel stb.) a jogrendszer és a közösség számára legitimálta a szankciókat és a jogbiztonság céljait is szolgálta: más szóval azok kétségbevonhatatlanságát bizonyította. Ugyanakkor a helyszín fizikai távolságtartást tükrözött a város lakott és művelt területeitől, mivel minden tisztátalannak, alantasnak és szégyenteljesnek tartott vagy bélyegzett tevékenység erre a területre koncentrálódott. Ez a távolságtartás fejeződik ki az egész korszakban az ún. becstelen foglalkozások (különösen a hóhér) társadalmi megítélésében, illetve az igazságszolgáltatás jellegzetes jelképeihez és helyszíneihez fűződő általános mentalitásbeli viszonyulásban. Az előadás a fenti komplex összefüggéseket taglalja régészeti, történeti és topográfiai forrástípusok alapján konkrét példákon keresztül. Mráv Zsolt Magyar Nemzeti Múzeum Nemzeti Régészeti Intézet, Budapest A nagyharsányi villa és környezete Arisztokratikus életvitel és a természeti kincsek kapcsolata a késő római korban Mit jelentett Seuso számára a Balaton és annak lenyűgöző panorámája, vagy Valerius Dalmatius számára a nagyharsányi villa felett magasodó Szársomlyó-hegy festői sziluettje? Milyen szerepe volt a természeti környezet adottságainak és csodáinak a luxusvillák helykiválasztásában? Az előadás amellett, hogy írott, képi és régészeti források segítségével igyekszik megválaszolni ezeket a kérdéseket, betekintést nyújt a késő római elitkultúra és a vidéki környezet áhított idillje, valamint az ott zajló gondtalan életvitel tevékenységeinek kapcsolatába. A vadászat vadban gazdag erdőket, egzotikus állatokkal benépesített vadasparkokat, a szabadban rendezett lakomák pedig olyan természeti kincseket igényeltek, amelyek alkalmasak voltak a tulajdonos vendégeinek elkápráztatására. Mindezek kiegészítették a villák belsőépítészeti díszítésének pompáját, amelyekkel együttesen hirdették a tulajdonos vagyonának, választékos ízlésének és hatalmának üzeneteit. Különösen érdekes kérdés, hogy a villa és természeti környezetének szépsége hogyan állt összhangban a nagybirtokok gazdasági szerepével, természetföldrajzi igényeivel és hogyan illeszkedett a nagyüzemi gazdálkodás által civilizált tájképébe. Településen kívüli vesztőhely, Mittelalterlichen Hausbuch, 15. század (Schild, 1980, kép nyomán) A Szársomlyó-hegy lábánál fekvő római kori luxusvilla természeti környezete az egyik 2019-ben feltárt szelvénnyel (Fotó: Mráv Zsolt) 38 39

21 PaPP Attila Magyar Nemzeti Múzeum Nemzeti Régészeti Intézet, Budapest Remetetáj - Kolostortáj. A szerzetesek élettere, mint épített táj struktúrája, a taliándörögdi remeteség és a tálodi kolostor példáján keresztül A Veszprém megye egyházi topográfiáját célzó kutatás egyik rendkívüli eredménye a tárgyalt taliándörögdi helyszín. Pál veszprémi püspök 1263-as vizitációjában említett, a kutatás számára idáig csak kérdéseket felvető, Insula Pilup Sanctae Helenae kolostor helyszínét sikerült lokalizálnunk. Az 1221-ben már okleveles adattal igazolt remeteség a renddé válás egyik korai helyszíne is egyben. Egészen I. Lajos idejéig fennállt, majd felhagyták. A piciny remeteség tájrégészeti módszerekkel történő vizsgálata több kérdésre is választ ad. A minden bizonnyal már a 13. sz. elejére kialakított remetetáj számos részletén megfigyelhető a mesterséges beavatkozás nyoma, a helyszínt ezen életforma feltételeihez alakították át. A földnyelvből mesterségesen leválasztott, kis sziget mérete magyarázza a kisebb maximum 2-3 fő konventlétszámot, illetve emiatt nem is volt bővíthető a területe. Feltehetően ezért hagyták fel a rend virágzása idején. A komplexum ezek után a feledés homályába merült, és bolygatatlanul maradt meg zárt egységként. Kutatása számos, a korai remeteségekkel kapcsolatos kérdésre adhat választ. A tálodi kolostortáj a taliándörögdi helyszínnel ellentétben már kiforrott tájépítészeti egységként értelmezhető. A két példa alapján megállapítható, hogy a tudatosan, a remete életmódra formált táj használatának gyakorlata már a 13. század elejére kialakulhatott. Pető Zsuzsa Magyar Nemzeti Múzeum Nemzeti Régészeti Intézet, Budapest Kolostori táj pálos szerzetesek a Zemplénben, Pilisben és a Balaton-felvidéken A pálos kolostori táj kutatása sok évtizedes toposzokból indult el a kétezres évek elején, ám az elmúlt évtizedekben ez a kép egészen átrendeződött: nem csak a közvetlen kolostori táj kutatásában, hanem a pálos kolostorcsoportok térbeli kapcsolatainak (birtokok, egyéb középkori térelemek) elemzésében is új eredmények születtek. A doktori dolgozatomban három, a pálos rend történetének szempontjából más-más szerepet betöltő területet (Pilis-Börzsöny, Zemplén, Balaton-felvidék) elemzek a kolostori táj és a kolostori kapcsolatok szintjén a 13. századtól Zsigmond király uralkodásának végéig, amikor a pálos kolostorok hálózata nagyjából kialakul. Összesen tizenkilenc kolostor anyagát dolgoztam fel a munka során; mindegyik esetében a vonatkozó pálos dokumentumtárak, okleveles adatok, szakirodalmak áttekintése és a térképes, képes állományok felgyűjtése mellett terepi kutatásokkal (terepbejárás, LiDAR) egészítettem ki a lelőhelyekről tudható adattárat. Az egyes régióra vonatkozó szakirodalom alapján elkészült a századi topográfia, úthálózat, révek, várak, kolostorok, remeteségek digitális adatbázisa a régészeti és elérhető történeti szakirodalmi anyag áttekintésével, amelynek köszönhetően ugyan csak részlegesen, de a korabeli térben, új perspektívából váltak értelmezhetővé a pálos kolostorok. A Balaton-felvidék kapcsán a pálos rend kialakulásának és középkori gazdálkodásának kérdését tanulmányoztam. Munkám során a Zsigmond-kor végéig lezajló alapításokat, a pálos rendtörténetben szereplő remeteségeket vettem sorra: Sáska, Salföld, Badacsony, Tálod, Vállus, Henye, Uzsa, a többféle azonosítást mutató Insula Pilup és Idegsyt remeteségek, továbbá az arácsi és berényi remeteségekre vonatkozó adatokat gyűjtöttem össze. A 13. századi remeteségek (ön)szervező ereje vélhetően a következő régióban, a Pilisben lévő remeték és a mindenkori központi világi hatalommal való szoros kapcsolatnak köszönhetően egyesült, s így jöhetett létre a pálos rend a 14. század elején. A Pilis-Börzsöny régió kolostorainak (Pilisszentlászló, Pilisszentlélek, Kesztölc-Klastrompuszta, Toronyalja, Márianosztra) késő középkori története a továbbiakban a korábbi kutatások általános képéhez igazodott, amelynek kontrollterülete a Zemplénben lévő kolostorok (Gönc, Göncruszka, Regéc, Középnémeti, Újhuta) voltak. Az alapkutatásokat kiegészítették a terepi megfigyelések és a LiDAR felvételek, amelyeket Látos Tamás és Zsiga Zsolt készítettek az MNM NRI tudományos projektjének keretében. A korai remeteségnek helyet adó sziget a templomépülettel a december 5-én készített LiDAR felvételen (Készítette: Látos Tamás, Zsiga Zsolt) 40 41

22 A porvai pálos kolostor nem volt ismeretlen a kutatók számára, átépített temploma a mai napig áll, az egykori kolostor régészeti kutatására azonban csak a közelmúltban került sor. A 2023-ban elvégzett földradarmérés eredményeként azonosíthatóvá vált az egykori kolostor alaprajza, az újabb kutatások pedig az egykori kolostortáj elemeinek azonosítására irányulnak. A Bakony lábánál elhelyezkedő kolostor esetében kedvező helyzetben vagyunk, mert az egykori gazdasági életéhez kialakított, antropogén tájelemek szerencsésen megmaradtak és a mai napig azonosíthatóak a tájban. Előadásunkban a kolostor környezetében végzett roncsolásmentes kutatásainkat szeretnénk bemutatni, hangsúlyozottan kitérve az egykori malomhelyek, illetve a hozzájuk kapcsolódó egyéb létesítmények (gátak, halastavak) tájrégészeti vizsgálatainak eredményeire, módszereire. A Balaton-felvidék a században (Készítette: Pető Zsuzsa) Buránszki Nóra 1, KlEMBAla ZsoMBor 1, Rétfalvi Teofil 2 1 Magyar Nemzeti Múzeum Nemzeti Régészeti Intézet, Budapest 2 Szent István Király Múzeum, Székesfehérvár Gátak, malomhelyek, halastavak a tájban. Kolostortáj kutatási lehetőségek a porvai pálos kolostor környezetében Az egykori kolostorok nem csak egyháztopográfiai szempontból, hanem gazdaságtörténeti szempontból is fontos elemei a középkori tájnak, különösen azon rendek esetében, amelyek a településektől távol létesítették kolostoraikat. A kolostor, mint gazdasági egység, a hozzá kapcsolódó különböző gazdasági épületek, helyszínek kialakítása, ezek egymáshoz való kapcsolatrendszere régóta foglalkoztatja a középkorkutatókat. A régészetben megjelenő új, roncsolásmentes vizsgálati módszerek (geofizikai kutatások, LiDAR) révén, szerencsés esetben lehetőség nyílik az egykori kolostortáj átfogóbb, komplex vizsgálatára is. Porva (Veszprém m.) 18. századi mezőgazdasági térképe, részlet (Jelzet: MNL OL S 12 - Div. VIII. - No. 354.) 42 43

23 Szabó Máté HUN-reN BTK Régészeti Intézet, Budapest Katonák nyomában természetes úton: példák a római Dacia katonai földrajzához A római Dacia határvédelmi rendszerének, valamint a hódító háborúk nyomainak évszázados kutatását a világörökségi nevezéshez kapcsolódó munkák jelentősen előmozdították az utóbbi években. Ennek köszönhetően számos ponton sikerült a római emlékeken túlmutató, de azok értelmezését nagyban segítő tájtörténeti és tájrégészeti megfigyeléseket tenni. A római tartomány nagyobb részét szigetszerűen öleli körbe a Kárpátok hegykoszorúja. A hegyvidéki, sokszor magashegységi környezet adta katonaföldrajzi és hagyományos tájhasználati viszonyok korszakokon átívelő összehasonlítási és értelmezési lehetőséget adnak, amelyek segítségével talán a római hódítók látásmódját is jobban megérthetjük: A természetföldrajzi sajátosságok mennyiben határozták meg a katonák tevékenységét? Milyen közlekedési folyosók létezhettek már a római korban, és ezek mennyire időtállók? Lineáris, vagy mélységében tagolt védelemről beszélhetünk, és ennek mik a meghatározói? Mennyit változhatott a hegyvidéki táj az utóbbi évezredekben? Az előadás a római kor emlékeit, a hódító háborúk és a limes lelőhelyeinek táji adottságait és lehetséges stratégiai elgondolásait kívánja a korszaktól független, de hasonló üzenetet magában hordozó példákkal összevetve szemléltetni. TóTH Balázs Magyar Nemzeti Múzeum Nemzeti Régészeti Intézet, Budapest A bujáki vár és környezete A bujáki vár Magyarország egyik olyan nagyméretű kővára, ahol még nem került sor régészeti feltárásra. A megyei vártopográfia kiadása után, 2017-ben kezdtük el az erősség környezetének szisztematikus vizsgálatát, melynek keretében sor került az írott és térképészeti források felgyűjtésére, fémkereső műszeres kutatásra, LiDAR-felmérésre. Ezek során körvonalazódni látszik, hogy illeszkedik be a vár a szűkebb környezetébe, hogyan használták, alakították az egykori tájat. A várhegytől K-re található Őrhegyen feltehetőleg egy őskori előzményű középkori földvár vagy megfigyelőpont lehetett, a D-re elhelyezkedő Gomb-hegyen egy egyelőre bizonytalan funkciójú épület áll. A három magaslat által határolt háromszögben és ezek körül vezető mai utak a középkoriakat követik. A középkori falu a várhegytől NY-ra, a Bujáki-patak mellett, az erődítésbe vezető út aljánál helyezkedik el. Az Őrhegy ÉD-i dombhátának vár felőli oldalán nagy mennyiségű török kori hadianyagot gyűjtöttünk: ezek döntő többsége a vár 1552-es török ostroma során kerülhetett földbe. A becsapódott ágyúgolyók elhelyezkedéséből az egykori oszmán ágyúállásokra következtethetünk. A várhegy és az Őrhegy közötti sík terület lehetőséget kínálhatott az erődítés ágyúzására, így feltehető, hogy ezért került a nagy rondella a vár ÉK-i oldalára. A LiDAR-felmérés eredményei a várhoz tartozó egykori föld-védműveket jeleznek. A terepi eredményeket kontextusba helyezi az írott, képi és térképészeti források elemzése, melyből jól rekonstruálható az egykori táj, környezet. Az előadásban összegezzük az eddigi eredményeket, és bemutatjuk a kutatás további lehetőségeit. Ennek különlegessége, hogy mindezen információkat klasszikus ásatási módszerek nélkül sikerült megszerezni. A Tatár-havas-hágó (Pasul Tabla Buții, Brassó és Prahova megye) antropogén nyomokkal tarkított tájképe (Fényképezte: Szabó Máté; Kolozsvári Történeti Múzeum) A felszíni kutatások során összegyűjtött régészeti leletanyag szóródása (Készítette: Tóth Balázs) 44 45

24 Szalontai Csaba Magyar Nemzeti Múzeum Országos Képzési és Vizsgáztatási Központ, Budapest Földművek azonosítása antropogén környezetben Az es forradalom és szabadságharc végóráiban a magyar hadvezetés úgy döntött, hogy az előrenyomuló Haynau seregével szemben egy új védelmi stratégiát dolgoz és épít ki. Erre Szeged városát jelölték ki, azzal a reménnyel, hogy itt majd megállítják a császári sereget, majd innen ellentámadásba indulva győzelemre vezetik a magyar honvéd csapatokat. A hadvezetés egy komplett védelmi rendszer kiépítését tűzte ki tehát 1849 nyarán, melynek kiépítését meg is kezdték nagy erők bevonásával. A terveket Maróthy Mátyás, Szeged város főmérnöke készítette el még egy évvel korábban. A mérnök által készített terv 4 védelmi zónát jelölt ki a város körül, amelyek biztosították volna a strukturált védekezést. Hiába zajlott minden erők bevonásával gyors tempóban az építkezés, teljesen befejezni nem tudták az osztrák sereg érkezése előtt. Sok-sok szempont miatt végül is úgy döntött a hadvezetés, hogy feladják a sáncokat és a Tisza bal partján rendezkednek be védekezésre. A szegedi sánc ténye ismert a korszak kutatói között, azonban eddig soha senki nem kutatta annak konkrét emlékeit. Néhány évvel ezelőtt csaknem minden megépített elemét sikerrel kutattuk fel és ezáltal új, jelentős, eddig nem ismert adatokkal gazdagítottuk a korszak hadtörténetét. A sánc kutatását jelentősen nehezítette, hogy számos eleme ma már beépített környezetben van, így a rárakódott településstruktúra jelentősen nehezíti azok észlelését, ráadásul ez igen gyakran pusztító erejű is. Ugyanakkor szerencsés esetben éppen ez a rárakódott réteg konzerválja és segít felismerni az eredeti formákat, ha kellő érzékenységgel tudjuk ezeket észlelni. Előadásomban az 1849 nyarán előrenyomuló osztrák sereg ellen Szeged körül kiépített sáncrendszer elemeinek azonosítását ismertetem, különös tekintettel arra, hogy milyen táji elemek őrzik ma is az egykori földművek nyomait. Az előadás egyúttal bemutatja azt a védelmi rendszert, amelynek kialakításában 100%-ig használták a tervezői a szegedi táj legfontosabb elemét, a vízrajzot. A sánc részlete a történeti és kataszteri térképeken, valamint a jelenlegi Google Earth felvételen (Készítette: Szalontai Csaba) P. BarNA Judit 1, Pásztor Emília 2, EKE István³, ToKAi Zita 1, Kalla Gábor 4, Látos Tamás 1 1 Magyar Nemzeti Múzeum Nemzeti Régészeti Intézet, Budapest 2 Türr István Múzeum, Baja 3 Göcseji Múzeum, Zalaegerszeg 4 Eötvös Loránd Tudományegyetem, Bölcsészettudományi Kar, Régészettudományi Intézet, Budapest A késő neolitikus körárkok mint tájjelek A Kr.e. 5. évezred első felében épült késő neolitikus körárkok közösségi-rituális tevékenységek helyszínei voltak. Építésüket olyan elvek szabályozták, melyek közt alapvető volt mind a földi, mind pedig az égi tájhoz való igazodás. Feltevésünk szerint a körárkokat a táj egy-egy, az építményeket létesítő közösségek számára jelentést hordozó, szimbolikus jelentőségű helyén létesítették. Kutatási területünk a Zalaapáti-hát mikrorégió északi része, ahol három késő neolitikus (a lengyeli kultúrába tartozó) körárok egymáshoz való viszonyát vizsgáljuk komplex módon, egy hosszú távú program keretében. A körárkok összehasonlító vizsgálatával arra keressük a választ, hogy ez a terület lehetett-e egy szerves egészként felfogott szimbolikus táj a korabeli közösségek számára? Az előadásban a körárkok helyét meghatározó szabályszerűségeket, a tájolás, a látvány, a településhez való viszony kérdését vizsgáljuk

25 A lengyeli kultúra körárka Gétye-Gyomgyáló-lejtős lelőhelyen. 3D-rekonstrukció (Készítette: Tóth Máté) P. Fischl Klára 1, Pusztai Tamás 2 1 HUN-reN BTK Régészeti Intézet, Budapest 2 Magyar Nemzeti Múzeum Esztergomi Vármúzeum, Esztergom A Hernád-völgy piramisai Ha Miskolcról Kassa irányába haladunk, akkor utunkat először a Cserehát-dombság legdélibb nyúlványán, majd a Hernád-folyó keleti magaspartjának peremén több helyen nagy méretű, ismeretlen korú halmok sziluettje kíséri végig. Délről kezdve a sort, ezek a Zsolcai-, Szentistvánbaksai-, és a Perei-halmok. A régészeti korokban a magasparton elhelyezkedő halmok sora a felsorolt, néven ismert halmokkal nem ért véget. Északi irányban haladva Gibárt és Hernádcéce határában is lehettek még halmok a magaspart peremén. Előadásunkban a Hernád-völgy itteni szakaszának e halmok segítségével meghatározható rendjét vizsgáljuk. Lehetnek-e egykorúak ezek a halmok? Hogyan kapcsolódtak e halmok a Kárpátokon átvezető, Észak-Európát a Kárpát-medencével összekötő lehetséges utakhoz? Hogyan illeszthetők be egy adott kor településhálózatába? Hogyan helyezkedhettek el a települések erőforrás területén belül? Utóéletük kapcsán pedig érdemes vizsgálni, hogyan határozhatták meg későbbi korok emberének tájhasználatát. Az előadásban vizsgált halmok a Hernád-völgyben (Készítette: Pusztai Tamás) Masek Zsófia 1, Mesterházy Gábor 2, PetHE Mihály 2 1 HUN-reN BTK Régészeti Intézet, Budapest 2 Magyar Nemzeti Múzeum Nemzeti Régészeti Intézet, Budapest Szarmata kori funerális táj az Alföldön A szarmata kori halmos és a körárkos azaz jellemzően kör alakú és nyitott kerítő árkos temetkezések kutatása az Alföldön a kezdetektől önállóan és eltérő irányokban haladt. Számos adat utal azonban arra, hogy a körárkos temetkezések is rendelkezhettek egykor kisebb-nagyobb halomtesttel, melyet az utóbbi évszázadok földművelése és az erózió degradálhattak, tűntethettek el. Tájrégészeti szempontból ezen, a tájból egykor feltételezhetően egyértelműen kiemelkedő jelenségcsoport vizsgálata különösen hangsúlyos lehet a terepbejárással könynyebben azonosítható települések és szállások térbeli rendszerében. Előadásunkban a kiemelten védett és művelés alól kivont jelentős sírhalmokon kívül hangsúlyosan fókuszálunk a vizsgált jelenségcsoport általános azonosíthatóságára az elmúlt év geofizikai felméréseinek célzott áttekintésével. A jelentős esetszám vizsgálatával átfogó 48 49

26 képet alkothatunk a magnetométeres felmérések során lehatárolt körárkok jelenlegi mikrotopográfiai viszonyairól, felmérve azok azonosítási lehetőségeit, megmaradási arányát és környezeti feltételeit is. Ezen adatok alapján egyúttal esettanulmányok segítségével kísérletet teszünk a szarmata kori funerális régészeti emlékek településhálózati rendszerbe illesztésére. Fekete Mária Pécsi Tudományegyetem, Bölcsészettudományi Intézet, Ókortörténeti Tanszék, Pécs Hegyek istenei istenek hegyei A természetes tájból kiemelkedő, szabályos formájú hegyek, sziklák az őskortól kezdve szinte minden korszakban felhívták magukra a közelben és a tőlük távolabb lakó emberek figyelmét. A szó valódi és átvitt értelmében is vezettek, irányt mutattak, illetve róluk messzire lehetett látni, ellenőrizni, üzenni. E hegyek némelyike sűrűn lakott, népes város volt, melyeknek megvoltak a saját belső kultikus helyei, magán a hegyen, vagy a külső helyszínei annak közvetlen szomszédságában. Másokat csak az adott közösség által tisztelt istenség megszemélyesítőjeként vagy lakhelyeként ismerjük. Az ilyen jellegű kutatásainkat a földrajzi nevek áttekintése is segíti, melyekből számos esetben akár máshonnan nem ismert, nem sejtett kultikus voltukra is ráismerhetünk. Ilyen nevek például a Szent hegyek, a korábbi, pogány kori istenségek, majd később, a kereszténység felvétele után szentek nevét viselő hegyek, sőt akár ezek ellenkezői, a megnevezésük alapján rosszindulatú, ártó lények búvóhelyei. A változások bizonyos esetekben nem, vagy nem csupán fizikai beavatkozással születtek, hanem pusztán kognitív fejleményként működtek. Az egyes, különösen látványos természeti adottságú tájelemek antropogén hatásra így válhattak a mindenkori adott közösség szent vagy átkos helyeivé, melyet néhány esetben korszakokon, kultúrákon, egymást követő népeken át alig változó módon, folyamatosan észlelhetjük, szinte napjainkig. A Kistatár határában azonosítható kör alakú temetkezések drónnal készített légifelvételen (Készítette: Vágvölgyi Bence) Velem-Szentvid-hegy (Készítette: Tóth István) 50 51

27 ÖKOlóGIAI lábnyom: a létfenntartó tevékenységek hatása a természeti környezetre ÖKOlóGIAI lábnyom: a létfenntartó tevékenységek hatása a természeti környezetre Füzesi ANDrás Magyar Nemzeti Múzeum Nemzeti Régészeti Intézet, Budapest Táj(át)alakítás: ökológiai lábnyom vagy az emberi tevékenység pozitív oldala Ökológiai lábnyom alatt napjainkban elsősorban a környezetre gyakorolt negatív antropogén hatásokat értjük, a különféle emberi tevékenységek azonban összetett tájformáló hatással bírnak. A gazdálkodás különféle formái (állattenyésztés, növénytermesztés, erdőgazdálkodás, fémművesség stb.) környezeti hatásaik mellett a táj létrehozásában és formálásában is változatos szerepet töltenek be. Egy-egy speciális gazdálkodási formához megfelelő technikai, infrastrukturális és akár kulturális környezetet is teremtettek az azt művelő közösségek. A mezőgazdasági vagy ipari táj nem modern jelenség, azok kutatása messze túlmutat környezetkárosító hatásukon. A gazdálkodás, tájhasználat, környezetalakítás komplex következményeinek vizsgálata az emberi történet évezredes távlatában kissé nehézkesnek tűnik. A természettudományos vizsgálatok hathatós segítségével és a jelenkori tájelemzés tanulságainak értelmező hasznosításával azonban megközelíthető kutatási területté vált a régészettudomány számára. A teljes összefüggéseikben vizsgálható modern kori és kulturális antropológiai példák olyan összefüggésekre hívhatják fel a figyelmet, melyeket a régészeti korok tekintetében nem, vagy csak közvetett módon értékelhetünk. A rendelkezésre álló technológia, a közösségi tudás megőrzése és a táj közötti bonyolult összefüggések őskori léptékben csupán megsejthetők. A stájerországi Schladming régiója egy igen különleges tájnak tekinthető. A sísportok népszerűvé válásával az Alpok völgyeiben elszaporodtak a turisták, s a helyiek élelmessége újfajta infrastruktúrát alakított ki az igények kielégítésére. A kisvárosban több ízben megrendezett sí világkupa csak növelte a népszerűséget. Az eredetileg közlekedési formaként a létfenntartással szoros kapcsolatban lévő síelésből sport lett, s az átlényegülés során a társadalmi kapcsolatok kiépítésében, működtetésében betöltött szerepe is megnőtt. A sporthoz kapcsolódó szociális funkció társult a síparadicsomokhoz, így a schladmingi téli tájhoz is. Ha régészetileg vizsgálnánk ezt a tájat, a helyben megtapasztalható mozgalmas és sokszínű kultúrtájból vajmi keveset találnánk meg az indokolatlanul nagyméretű lakóházakon és a nagyszámú törött sílécen kívül. Az előadásban a schladmingi példa tanulságai alapján értelmezem újra a Bükk-hegység és az Aggteleki-karszt barlangjainak újkőkori leletegyütteseit és a Kr.e. 6. évezred második felének neolitikus tájait. Barlangterápia a Baradlában (Forrás: Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság) SztáNCsuj SáNDor József 1, Puskás József 2 1 Székely Nemzeti Múzeum, Sepsiszentgyörgy 2 Keleti Kárpátok Nemzeti Múzeuma, Sepsiszentgyörgy Vulkán alatt Ember és táj kapcsolata a Csomád-régióban az évezredek folyamán A Kárpát-medence délkeleti sarkában található az egész kelet-európai térség legfiatalabb vulkáni képződménye, a Csomád-Büdös hegycsoport. A legújabb kutatások alapján a tűzhányó mintegy harmincezer évvel ezelőtt lezajlott, utolsó kitörését követően ismeretlen időre (de talán nem végleg) nyugalomba vonult. Jellegzetes formájú krátertömbjei az általuk elválasztott Csíki- és Háromszéki-medencék meghatározó tájelemévé váltak a történelem folyamán. Páratlan szépségű természeti értékeik nemzedékek óta lenyűgözik az erre látogató embert és élénken foglalkoztatják a különféle tudományterületek, mindenekelőtt a geológia, biológia vagy az orvostudomány kutatóit. Ehhez képest meglepőnek tűnik, hogy a Csomád-régió 52 53

28 ÖKOlóGIAI lábnyom: a létfenntartó tevékenységek hatása a természeti környezetre ÖKOlóGIAI lábnyom: a létfenntartó tevékenységek hatása a természeti környezetre régészeti vonatkozásaival különösen tájrégészeti szempontból napjainkig igen kevesen foglalkoztak. Összességében megállapítjuk, hogy a negyedkori vulkánosság közvetlen és közvetett emlékei jelentős hatással voltak az itt élő ember életére, kultúrájára, de ugyanakkor az erre irányuló régészeti kutatások ma még inkább csak a kérdésfelvetés fázisában tartanak. Előadásunkban megfogalmazzuk ezeket a legfontosabb kérdéseket, majd megvizsgáljuk a jövőbeli kutatások lehetséges módjait és várható eredményeit. Áttekintjük, hogy milyen szerepe lehetett ennek a különleges tájelemnek a szűkebb régió településfejlődésében, gazdaságtörténetében, szellemi világában és ugyanakkor milyen hatással volt rá az ember tájalakító tevékenysége. Végül röviden kitérünk arra is, hogy miképpen vizsgálhatjuk régészeti módszerekkel az utóvulkáni jelenségek ember általi kiaknázását a történelem folyamán. Kalla Gábor Eötvös Loránd Tudományegyetem, Bölcsészettudományi Kar, Régészettudományi Intézet, Budapest A táj, mint viselet A természeti környezet sajátos kulturális értelmezések révén válik tájjá, és így már nem egyszerűen a környező anyagi valóságban fog létezni, hanem egy szellemi rendszerként. Ebben a rendszerben a környező táj az egész kozmoszt is jelentheti, és összekötődik ünnepek során felidézett eredetmítoszokkal. Ez egy lehetséges magyarázata annak a gyakran megfigyelhető ténynek, hogy a temetkezésekben megjelenő őskori viseleti elemek, ékszerek (személyes díszek) igen gyakran távolról érkező, úgynevezett egzotikus nyersanyagokból készülnek, de emellett ott vannak a helyben beszerzett anyagok is. Az előadás közel-keleti kora neolitikus példák alapján szeretné bemutatni, hogy ezek a viseleti elemek nem feltétlenül a személyes státusz, vagy presztízs összefüggésében vizsgálhatók, hanem az elhunytat olyan szimbolikus tájba helyezik, melyeknek az egyes elemei a közösség legtöbb tagja számára nem feltétlenül megtapasztaltak személyesen. Ez is jelzi, hogy a szimbolikus táj sokkal több, mint a közvetlen természeti környezet. Légifelvétel a Szent Anna-tóról a Nagy-Csomád vulkáni kráterében (Készítette: Czajlik Zoltán) Különböző színű és különböző tájegységekből származó anyagokból készült gyöngyök. Körtik Tepe (Törökország), PPNA, Kr.e. 10. évezred (Özkaya - Coşkun - Soyukaya 2013 után) 54 55

29 ÖKOlóGIAI lábnyom: a létfenntartó tevékenységek hatása a természeti környezetre ÖKOlóGIAI lábnyom: a létfenntartó tevékenységek hatása a természeti környezetre BAJusz Mátyás Székely Nemzeti Múzeum, Sepsiszentgyörgy Kőbányák a római kori Dáciában A természet szerves részét képezik a különféle kőzetek, melyek többrétű felhasználási formájával nap mint nap találkozik a régészet. Azokban a régiókban, ahol az építkezésekben felhasznált legfőbb alapanyagként a követ használták, a lelőhelyen való jelenlétének nem igazán tulajdonítanak nagy figyelmet, elkönyvelve azt törmeléknek, vagy egyszerű omlásrétegnek. A római kori Dáciában a legfőbb építkezési alapanyag a kő volt, s ebben az alapanyagban nem is volt hiány, hisz Erdély bármely területén, változatos formában, gazdagon megtalálható. Kutatásomban 68 lehetséges római kori kőfejtőt vizsgáltam meg, melyből csupán 29 esetben bizonyítható a rómaiak általi használat. Előadásom utóbbi 29 kőfejtőnek a római kori tájban való elhelyezkedését, használatát, és a működésükhöz, fenntartásukhoz szükséges logisztikával kapcsolatos kérdéseket, problémáit tárgyalja. Egy kőbánya megnyitását minden esetben a kívánt kőzet típusa és mennyisége határozta meg, ez azonban nem jelentette azt, hogy topográfiailag is a legkönnyebben elérhető helyen volt található. Dáciában a 2. században elindult kőbe való átépítési hullám magával vonta azt is, hogy kevés idő alatt sok kőre volt szükség, így a kőbányák relatív közelsége a római településekhez magától értetődő, de a nagy terhek szállításához utakra vagy folyó közelségére volt szükség. E tevékenység lenyomata megpecsételte a jövő térképeit is. Botár IsTVán Csíki Székely Múzeum, Csíkszereda A vas ára... A Csíki-medencén átutazó alapvetően egyszínű erdőtakaróval, fenyőerdőkkel találkozik. A régészeti lelőhelyeken, illetve a közép és újkori műemlékekben azonban rendszeresen kerülnek elő szenült vagy épségben maradt tölgy gerendák. Erdély leghidegebb pontjaként ismert 600 m tengerszint feletti hegyközi medencében élhettek egykor tölgyek? Hová és mikor tűntek el ezek? A fafajváltás egyik, ha nem a legfontosabb oka az emberi beavatkozás. A Csíki-medencében ugyanis igazolhatóan nagyon intenzív vasművesség folyt a 3-4. és a században, de az Árpád-korból is vannak vasolvasztásra utaló adatok. Márpedig a vasolvasztás egyik legfontosabb feltétele a jó minőségű faszén. Előadásunkban két kérdésre keressük a választ: egyrészt, hogy a vasolvasztáshoz szükséges faszén előállítása mennyiben befolyásolhatta az Olt felső völgyének növénytakaróját; másrészt, hogy milyen régészeti és más jellegű nyomokat hagyott hátra a történeti vasércbányászat a tájban? Régészeti korú bányagödrök a Csíki-medencében (Fotó: Lackó Nándor, Cloudscale Kft.) A porolissumi római erőd és környéke a Mojgrádi Magura (Szilágy m.) kőfejtőjéről nézve (Készítette: Bajusz Mátyás) 56 57

30 ÖKOlóGIAI lábnyom: a létfenntartó tevékenységek hatása a természeti környezetre ÖKOlóGIAI lábnyom: a létfenntartó tevékenységek hatása a természeti környezetre Fehér Sándor Nyitrai Szlovák Mezőgazdasági Egyetem, Nyitra Zoboralja szőlőültetvényeinek történelmi tájszerkezetei A szlovákiai szőlőművelés története és tájtörténete még mindig nem kellően kutatott és ez különösen igaz Nyitra szélesebb környékére. Esettanulmányunk elsősorban Pográny községre összpontosít, ahol Szlovákiában először, már a 11. században említik a szőlőtermesztést (Garamszőlős községgel együtt) és a 13. századból ismerjük már a szőlőtermesztők és borászok nevét is. A zoboralji szőlőültetvények a Tribecs-hegység déli lejtőin és a környező málnak nevezett dombokon létesültek. Az szőlővel betelepített erdei nyiladékokat nyitványnak nevezték (először 1358-ban: nituan ). Kutatásaink során sikerült megkülönböztetni 3 alapvető történelmi szőlőültetvény-tájszerkezetet, ezek mindegyike különböző mikro- és makroszerkezeti elemekkel rendelkezett: a középkori román szőlőhegy tájkomplexum és mozaik szerkezete viszonylag egyszerű volt, a barokk szőlőhegy lényegesen magasabb szervezettséggel és szellemi elemekkel bírt, ill. a modernebb jellegű funkcionalista szőlőhegy újkori társadalmi elvárásokat követett. Ma ez utóbbi uralkodik, de a tájban felfedezzük az előző típusok szerkezeti elmeit is. Bittner BeTTina Magyar Nemzeti Múzeum Nemzeti Régészeti Intézet, Budapest Az őskori, különösen a neolitikus házépítészet hatása a környezetre Az ökológiai lábnyom nem a modern társadalmak jelensége, hanem már az őskori közösségek letelepült életmódjához kapcsolódóan megjelent. Az élettér kialakításával aktív tájátalakítás zajlott, ami évtizedekre, sőt évszázadokra meghatározta 1-1 terület képét. Az újonnan kialakított települések drasztikusan változtatták meg az addig érintetlen környezetet. Nem csak a tervezett házhelyeken irtották ki a növényzetet és planírozták el a területet, hanem a házak körüli munkaterületen, a településen belül a közösségi összejövetelekre alkalmas tereken, a gazdálkodás és állattartás helyszínein is. A ház megépítéséhez szükséges faanyagot a környező erdők kárára termelték ki, s e folyamat akár a szállítás során útban lévő növényzet (fák, bokrok) kiirtását is jelenthette, tovább alakítva ezzel a természetes közeget. A házak falához szükséges vályog kitermelése során keletkezett bányagödrök további mikro sebeket ejtettek a tájban, annak ellenére, hogy másodlagos funkciót találtak nekik (hulladékgödör) és idővel feltöltötték azokat. A településkép és a házhelyek kiválasztása és kialakítása tudatos rendezőelv szerint történhetett, mellyel mesterséges megjelenést kapott a táj. A horizontális településeken és a telleken a rendelkezésre álló területtől függően alakult a térhasználat és a beépítés mértéke. A tellek egyértelműen jobban utalnak az egykor keletkezett tájsebekre, ugyanis ami számunkra értékes információt hordozó lelőhely, az az adott táj esetében egy tájidegen mesterségesen létrehozott konstrukció. A neolitikummal kapcsolatban, főleg a késő neolitikum tekintetében nem szabad megfeledkezni a házak leégetésének szokásáról sem. Ahhoz, hogy egy ház leégjen és olyan minőségben égjen ki, hogy az omladéka évezredekkel később is jelen van, óriási mennyiségű éghető anyagra, tehát fára volt szükség. Szinte a teljes házat tele kellett rakni vastag, sokáig égő tűzifával, hogy az ismert mennyiségű átégett omladék keletkezzen. Ehhez pedig szintén az erdők faállományának ritkítására volt szükség, melynek további irtásával szintén hatással voltak a környezetre. A házépítés mellett az égetés is az egykori tájalakitás és az arra való hatás jelentős eleme volt. E rítus gyakorlása során olyan látványos és időtálló emlékműveket alkottak, melyek a későbbi korok emberei számára is meghatározó jelentőségű tájelemként szolgáltak. A pogrányi szőlőhegy jelenlegi szerkezete, amely különböző korok elemeit és hatásait őrizte meg. Zoboralja, Felvidék (Fotó: Fehér Sándor) 58 59

31 ÖKOlóGIAI lábnyom: a létfenntartó tevékenységek hatása a természeti környezetre ÖKOlóGIAI lábnyom: a létfenntartó tevékenységek hatása a természeti környezetre valamint kész és félkész termékeket állítsanak elő. Ennek a gazdasági konjunktúrának és a társadalmi fejlődésnek az egyik leglátványosabb példái a földvárak, az erődített települések és az úgynevezett mega települések. A földvárépítési láz valamikor a Kr.e. 15. században vette kezdetét és általánosan elterjedté vált a Kr.e században az Alföldön. A Kr.e század között tovább terjedt Erdély és az Északi-középhegység irányába, mindkét régióban megélte a kora vaskort is. Tehát a Kárpát-medence keleti felének változó régióiban ez alatt a kb. 700 év alatt folyamatos emberi beavatkozásoknak volt kitéve a természeti táj, amely a klímaváltozás hatásaival egyesülve gyakran negatív krízishelyzeteket eredményezett. Egy késő újkőkori ház rekonstrukciója. Polgár, M3 Archeopark (Fotó: Raczky Pál) Bóka Gergely Magyar Nemzeti Múzeum Nemzeti Régészeti Intézet, Budapest Tájformálás okozta komplex változások a Kárpát-medence keleti felében a késő bronzkorban és a kora vaskorban A késő bronzkorban és a kora vaskorban olyan gazdálkodási, építészeti és társadalmi változások zajlottak, amelyek hosszú távon hatással bírtak az embereket körülvevő környezetre és gyakran visszafordíthatatlan következményekkel beavatkoztak és módosították a természeti tájat. Mindezen változások kiindulópontja maga az ember és annak ösztöne a fejlődésre. Ennek az ösztönnek a kielégítését mind a mai napig nagyrészt a természeti erőforrások és lehetőségek maximális kihasználásával tudta elérni. A késő bronzkorban több olyan innovatív mezőgazdasági és ipari technológia fejlődött tovább ugrásszerűen, amelyek lehetőséget biztosítottak az emberi közösségeknek, hogy menynyiségileg és minőségileg is jobb, értékesebb és hasznosabb területeket vonjanak művelés alá, Az újkígyósi késő bronzkori földvár (Készítette: Bóka Gergely) 60 61

32 ÖKOlóGIAI lábnyom: a létfenntartó tevékenységek hatása a természeti környezetre ÖKOlóGIAI lábnyom: a létfenntartó tevékenységek hatása a természeti környezetre Erdélyi Regina Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem, Tájépítészeti, Településtervezési és Díszkertészeti Intézet, Tájtervezési és Területfejlesztési Tanszék, Budapest Az antropogén táji beavatkozások és a települési zöldfelületi rendszer összefüggései Kecskemét példáján keresztül Kecskemét jelenlegi zöldfelületi rendszerének állapota a sajátos kecskeméti településfejlődés-történet egyik lenyomata, kialakítottsága és fejlettsége nem egységes. A város jelenlegi zöldfelületi rendszere illeszkedik a település hagyományosan gyűrűs, sugaras, egyközpontú városszerkezetéhez. Tehát a zöldfelületek gyűrűs és sugaras formációkban helyezkednek el. A jelenlegi zöldinfrastruktúra hálózat egyes elemei a hagyományos alföldi táji, termőhelyi adottságokhoz igazodó meglévő természeti táj (védett és nem védett természeti területek, véd- és közjóléti erdők), a jellemzően külterületi művelt területek (termesztőterületek-, mező-, kert- és erdőgazdálkodás zöldfelületei), valamint a nagyobb arányban inkább belterületen lévő, így a városszerkezeti adottságok által markánsan alakított közterületi zöldfelületek (közlekedési területek, közparkok, közkertek, közterek, fasorok, fásítások stb.), rekreációs-közjóléti zöldfelületek, jelentős zöldfelületű intézmények, lakó és gazdasági övezetekben található magántelkek zöldfelületei). Mindezen zöldfelületi rendszer alkotó elem bizonyítva különbözőségüket is valamilyen jellemző kialakult földhasználattal áll szoros összefüggésben, minden új földhasználat alapjaiba véve alakítja át a tájiviszonyokat. Így célom feltárni a zöldfelület aktivitást befolyásoló természetes és antropogén folyamatokat, ráhatásukat a zöldhálózati elemek minőségére, mennyiségére, a hálózat összekapcsoltságára. Kecskeméten a természetes, illetve természetközeli területek (szikes rétek, mocsárrétek, homoki sztyepprétek, nádasok, vizes élőhelyek, homokpuszta gyepek) aránya alacsony. A város környéke nagyrészt kultúrtáj, térségének tájképe az elmúlt évszázadok során fokozatosan karakterét, arculatát vesztette az egyoldalúan haszonelvű területhasználatok, valamint a tudatos tájgazdálkodás hiánya miatt, de a városban számos olyan zöldfelület is található, amely ökológiailag is pozitív emberi táj(kép)alakító tevékenység, eredménye. Az egyes Kecskemétre vonatkoztatható tájdinamikai időszakok elkülönítését, a természetes és szerves tájalakulást elválasztó idősíkbéli pontot, valamint a tájhasználati formák változását, a tendenciák milyenségét elsősorban választott kecskeméti mintaterületre vonatkozó történeti leírásokból, valamint a területre fellelhető térképanyag elemzésével kívánom megállapítani az első katonai felmérés időszakától napjainkig. A Magyar Szentek Szoborsétánya a Kecskeméti Arborétumban (Készítette: Erdélyi Regina) 62 63