WPenavin Olga

Átírás

1 A DÉL-DUNÁNTŰLI PARASZTHÁZ 219 nek. A födém itt valószínűleg azért más, mert amikor a 19. század végén kaminkéményt építettek, szükségszerűen új födémet is kellett készíteni, különösen ha az eredetileg a szobákéhoz hasonlóan nádból állt. Igen kérdéses, hogy mikor padlásoltak le az ormánsági konyhákat. Gunda Béla, Kiss Géza, Zentai János etc. és magunk már nem találtunk rá kétséget kizáró bizonyítékot. A Magyar Néprajzi Atlasz anyagában nincs nyoma. Baranya Néprajzi Atlaszának van egy konkrétan erre irányuló kérdése, azonban a rá vonatkozó válaszokból nem nyerhetünk valóságos képet. Közülük a legtöbbről az derül ki, hogy már nem emlékeznek padlástalan konyhára ami hihető is a válaszok másik, nagyobb része viszont láthatólag a szabadkéményre, ill. annak megszüntetésére vonatkozik. 117 Bátky Zsigmond ban Gunda Bélán számon kéri, hogy miért rajzolta födémmel az ormánsági konyhákat, amelyek közt szerinte akkor még voltak padolatlanok. Mivel azonban forrását nem jelölte meg, és ismereteink szerint az Ormánságban nem gyűjtött, állítására nem támaszkodhatunk. Az Ormánságból egyetlen olyan információval rendelkezünk Drávapalkonyáról, miszerint a falu egyik legszegényebb családjának a konyhájában nem volt padlás, a belépő rögtön látta a füstös szalu fákat. 1 Ennek alapján azonban ma már nehéz eldönteni, hogy ebben az esetben a mennyezet nélküli konyha több évszázados túléléséről van szó vagy az Ormánságban oly gyakori mennyezeti füstnyílásról, ami egyben padlásfeljáró is. Hasonlóképpen keverednek a padlásolt és padlástalan füstöskonyha emlékei a Drávaszöggel szomszédos szlavóniai magyar falvakban is. Kórógyról azt olvashatjuk, hogy: Az ősi házon nem volt kémény. Az ajtón engedték ki a füstöt. Az ajtó felett volt egy négyszögletes kis nyílás. Ha betették az ajtót azon távozott a füst.... Az ősi házban a nyitott tornácról a 'szenes ház'-ba, a le nem padlásolt konyhába léptek.... A régi házban a konyhában volt még egy ajtó az ajtóval szemben, mely a szomszéd udvarra vezetett, a jobb szellőzést szolgálta akkor, mikor szálfákat, egész fatörzseket tet- 117 A BNA 13/a kérdőpontja úgy szól, hogy: Emlékeznek-e arra, hogy a konyhában nem volt mennyezet?" A kérdésre adott válaszokkal kapcsolatban két alapvető értékelési probléma merül föl. Az egyik az, hogy a válaszok zöme igen-nemre szorítkozik, s ebben az esetben nem dönthető el, hogy a színtaktikai fő kérdésre vagy a bennünket jobban érdeklő alárendelésre vonatkozik, a rövid válaszok ugyanis kizárják egymást. A másik nehézséget az okozza, hogy a válaszok jelentős része szemmel láthatóan a szabadkéményes konyháról informálnak. A konyha lepadlásolását az I. világháború és az 1970-es tek a szabad tűzhelyre." 120 Valószínűleg a sok füstterelésre már a mennyezetes konyhában volt szükség. Garay Ákos, 121 akinek a század eleji szlavóniai népi építkezési gyűjtéseire leginkább támaszkodhatunk, sajnos nem emlékezett meg a mennyezet nélküli konyhákról. A felsoroltakon kívül Somogy megyében tudunk egy-két olyan kisebb uradalmi épületről, melyet nem padlásoltak le egészen ben a Gyulai Gaál család birtokában lévő rákópusztai árendás házat a következőképpen jellemzik;... áll két Szobából, egy kéményes konyhából, egy puszta rozzant istállóból. Tömés falakra épült, a 'hátulsó Szoba le sints padlásolva, az egész épület rozzant. Ugyanitt van külön Egy kis konyha Tömés falakra nád tetőre, felényire le padlásolva." 122 Szoba esetében ez az adat eddig egyedül álló s amíg többre nem bukkanunk, nem tekinthetjük általános jelenség részének, már csak azért sem, mert nem ismerjük az épület és benne ennek a szobának az egyedi sorsát, esetleges funkcióváltozását. A födém hiányára vonatkozó homályos és gyér adatok is igazolni látszanak azoknak a jóval gazdagabb forrásoknak a tanúbizonyságait, amelyek a födém 18. századi elterjedtségéről beszélnek a Dél-Dunántúlon. A födém szerkezetének bemutatását a fal és a tető kapcsolatával kezdjük. A falszerkezetnél foglalkoztunk már a koszorú- vagy sárgerendával, 123 mivel az a favázas épületeknél a fal felső záró eleme. A föld- vagy egyéb homogén falú épületeknél ez a hosszúgerenda nem játszik szerepet a fal szilárdításában. A tetőszerkezetet fogja össze, és a födémgerendák talpául szolgál, esetenként rá támaszkodnak lapolással a csüngőszarufák. A favázas házak a 18. századtól nyomon követhetően legtöbbször dupla koszorúgerendával készültek. A fal tetejét képező hosszú gerendákon fekszenek rálapolva a keresztgerendák (általában méterenként), kinyúló végükön nyugszik a másik hosszú gerenda pár, amely a szarufákat támasztja alá. Ez utóbbi neve általában ugyancsak koszorú, illetve annak korábban ismertetett névváltozata. Néhol megkülönböztetve az alsót fcoszorúgerendának, a fölsőt vízvető vagy sárgerendának (Balatonévek között határozzák meg, és a gyűjtés idején számos helyen jelzik, hogy még van lepadlásolatlan konyha. Példaként idézem a sok közül saját egyetemista atlaszgyűjtésemet Drávatamásiból: Igen. A legutolsót az idén bontották el, de általában 1950 körül padlásoltak le a szabadkéményes konyhákat." 118 Bátky Zsigmond Gunda Béla Kovács Sándor sz.: elbeszélése. WPenavin Olga Garay Ákos SZNMAH Zentai Tünde 1988.

2 220 ZENTAI TÜNDE mellék), 124 a Dráva mentén boronák és fügerendának hívták. Az 1780-as évek elején a Dráva i- és tiszti szoba, 1871-ben Patcán két lakásos bé- i- tekét terveznek ban Potonyban juhászlak szögben és az Ormánságban a jobbágyok házaikhoz 4 Vóró-Szálat ill. Fü Gerendát kaptak, lj lása a 19. század végére tehető. A századforduí- resház épült mestergerendás szobákkal. Elmúmíg istállóhoz, kamrához, pajtához, színhez?z lón már nem igen készül mestergerendás ház. csak kettőt. Egész házhoz többnyire 10 12, A jobbmódúak a meglévőkön is fölhúzatják" nem egy esetben Körösztgerendát 125 igényeltek, ami födémgerendát jelent, a házvége î- például az 1910-es években, Zengővárkonyban s- a mestergerendát a padlásra, Faddon (Tolna m.) ken lévő rövid koszorúgerendákkal együtt. (Baranya m.) 1920 körül. (A Kossuth u. 6. sz. házban 1918-ban került a födém tetejére a mes- A födémgerenda neve a Dél-Dunántúlon igen. tergerenda). 132 változatos. A faépítkezést legtovább őrző területeken és azok szomszédságában leggyakoribb b A Dél-Dunántúl nyugati felében a talpas háa fi- vagy fügerenda. Ez jellemzi a régió középső részét, Koppányszántótól, Zselicen át Belső-,_ A 20. század elején a göcseji boronaház fedelé-,_ zakban gyakori a keresztirányú mestergerenda. Somogy déli széléig. Megtaláljuk még Göcsejben 126 és főgerenda névváltozatban a Balaton n A falakra először a mestergerendát húzzák ésj_ nek építéséről Gönczi Ferenc azt mondja, hogy: környékén. 127 Néhol, főleg Somogyban, vele e pedig a homlokzati fallal párhuzamosan." 133 Ez párhuzamosan használják a körösztgerenda elnevezést, ami ismert Ormánságban is, bár ott ig tal párhuzamosak. Ez a fajta födémszerkesztés [_ esetben a födémgerendák a hosszú homlokzat még gyakrabban hászégerendánák hívták. 128 A ^ általános hagyományokkal rendelkezik Zalá- Duna mentén elterjedt a fiókgerenda név ban, Vas és Veszprém megyében. 134 A határokon át nyugat felé kapcsolódik. Dél-Burgen- Baranya délkeleti oldalán, Tolna északi felében, Somogy északnyugati részén és Dél-Zalában padlásgerenda. Délkelet-Baranyában és, s kodó. 135 Somogyban megvolt a Kis-Balaton kört_ landban a században szinte egyedural- Dél-Zalában megszokott neve a kötő- vagy átkötőgerenda is. A Belső-Drávaszögben és a ban. Előfordulnak olyan keverék formák is, nyékén, a Marcali-Háton 136, és Belső-Somogy- szlavóniai magyar falvakban egyszerűen csak k melyeknél csak a konyhában van kereszt-mestergerenda (pl. Kisszemenyén, Zala m., Csö- gerendának mondják. 130, kölyben, Somogy m.) A Somogyban fönnmaradt talpasházak között, amelyek a múlt század A falgerendákkal párhuzamos, és ugyancsak a födém tartására szolgál a ház közepén végignyúló mestergerenda. Favázas épületekben derekáról származnak, több a hosszanti mestergerendás. Ügy látszik, hogy a Zselicség az a alatta a közfalakban fapillér van, másutt egyszerűen a falak tartják, Neve mindenütt mes határterület, ahol a kétféle mestergerendajú. födém találkozik. A Dél-Dunántúl keleti feléből tergerenda, egyedül a szomszédos szlavóniai egyetlen különálló adatot ismerünk a mezőföldi falvakban, ahol a szoba közepén külön oszloppal is alátámasztják, hívják idegnek. Amióta 137 Ez arra enged következtetni, hogy a Cecéről. ^ egykor nagyobb területen alkalmazták. Sajnos dél-dunántúli parasztházról írott emlékeink vannak gyakorlatilag a 18. századtól azóta tudunk a mestergerendáról is. Az 1780 a kutatás csak az utóbbi időben figyelt föl rá r _ a néprajzi atlaszban sem találjuk nyomát. 83-as siklósi jobbágyi épületfa kimutatás szerint a fölsorolt 19 ormánsági és drávaszögi fame. A Dél-Dunántúlon a 19. század közepéig!- A mestergerenda a ház legértékesebb faeleluban minden háznak tartozéka. De mestergerendával épülnek a házak szinte végig a 19. ). Gazdag házakban már a 18. században is elő :- általában tölgyből vagy gesztenyefából készül. század folyamán. Az as években a kaposvári és szigetvári építészek 131 az uradalmak k ban a Kossuth u. 44. sz. házban, 1783-as évfordul a fenyő mestergerenda. (Pl. Kistótfaluszámára még mindig mestergerendás lakóépüle- :- számmal.) A szegényesebb és középszerű laká- m Jankó János BML. Idézett siklósi épületfa kimutatás : Extractus ból. 126 Gönczi Ferenc Jankó János m Kiss Géza Csalogovits József , MNA: Bogyoszló. 130 MNA, Garay Ákos BML. Pécsváradi Közalapítványi uradalom iratai: Lakócsai Uradalom, Szentbenedeki uradalom, tervek. í32 Zentai Tünde Gönczi Ferenc Többek között: Barabás Jenő Gilyén Nándor , Csukás Györgyi, H , Lukács László , valamint saját Veszprém megyei OMF-kutatásaink. 135 Simon, Franz alaprajzai. 136 Titos, Váraszló OMF-kutatása. A somogyi és zalai levéltári forrásokban és a népi szóhasználatban tapasztalható két- három stb. derékra épült megfogalmazás, amely a helyiségek számát jelzi, talán a kereszt-mestergerendás állapotra utal. 137 Barabás Jenő Gilyén Nándor

3 A DÉL-DUNÁNTŰLI PARASZTHÁZ 221 sokban ekkor még faragott gerendák vannak,, hél (= padlás) padozata 3 4 ujjnyi vastagságú mint például a csökölyi (Somogy m.), Zádori pallódeszkákból áll." 144 (Baranya m.) vagy muraszemenyei házakban. Kovách Aladár a Sárközből örökíti meg. Régi" formájáról azt írja, hogy... az átalfákra A mestergerenda, mivel szem előtt van, általában igényesebben megmunkált a többinél. A L (keresztgerenda) padlás aljának mindkétfelől keményfa mestergerendák között Dél-Zalában, ) laposra hasított fahasábokat raktak,..," 145 Saj- Belső-Somogyban, különösen a Dráva mentén 1 nos beszámolója már rekonstrukció és nem kötelőfordul az ékrovásos mértanias díszítés. 138 A L hető időhöz. A jellemző a múlt század derekán gerenda éleit gyakran hornyolással díszítik. mégis inkább az, hogy a szobák legalábbis az Nem ritka, hogy a bejárat felőli oldalára fölvésik az építtető nevét és a ház készítésének év Teljesen gerendafödémű lakóházról a Dél-Du elsők, gyalult puhafa mennyezettel készültek. számát. nántúlon nem hallottunk, de a füstöskonyhák esetében előfordul, hogy mennyezetüket borona A födémgerendák padolása,,a' padlás önmagok által hasogatott tölgy-, a' tehetősebeknél a', vastagságú pallók alkotják. Például Csökölyben (Somogy m.) a Kossuth u. 20. számú kisparaszti Dunánról, Dráváról hozott fenyődeszkából készül,...", írja Somogy megyéből Csorba József P szintű házban, a konyha födémé átlagosan 5 a múlt század közepén cm vastag tölgyelemekből állt. Hasonló állapotokra következtethetünk a kéthelyi (Somogy Híradása, mint tudjuk, a somogyi parasztház átalakulásának időszakából származik. A 18. századi füstöskony- m.) konyhák esetében is. 146 hás lakásokban még az egész Dél-Dunántúlon t A keményfa födémek pallóit egymás mellé főleg hasított keményfa mennyezet lehetett. Az ; fektették, és fölülről 8 15 cm vastagon besározták. A puhafa mennyezeteknél gyakori volt, akkori szerényebb uradalmi lakóépületek között is sok a keményfa padlású. A legtöbb róla t hogy a deszkák szélei egymást fedték, ez a szóló leírás Somogy megyéből származik megoldás valószínűleg a keményfa padlás esetében is előfordult. A konyhák fölötti deszká ban egy mészáros szobájáról közlik, hogy fölül hasogatott tölgyfa deszkával pallásolva", kat sokszor hézagosan rakták, hogy a füst a 1779-ben cseléd- és árendásház Kőrisfa deszkákkal pallásolva". Sigrai Károly báró belezmogy m.) a füstöskonyhában két helyen elmoz- padlásra húzódhasson. Mezőcsokonyán 147 (Sonai birkásházában 1779-ben csupán a kamra L dítható deszkák voltak. Somogyszobon 148 bent készült szaggatott pallásra", szobája fenyődeszka mennyezetű. 140 A 19. század elején a kakát, és a füst ott ment a padlásra. Hasonlókép a konyhában az ajtó mellett fölvettek két deszposfői prépostság épületeinek összeírásában viszont már csak a gazdasági épületek vannak : tonban (Somogy m.), és más zselici pen szabályozták a füst útját Szilvásszentmárfalvakban, hasogatott deszkával bépadlásolva". 141 A maradibb drávaszentmártoni és a lakócsai uradalmakban 1867-ben a kaposvári és szigetvári kőművesek által fölvett részletes értékbecslés szerint az épületek nagyobb része gyalulatlan deszkamennyezettel rendelkezik", ami jelenthet valamint Surdon (Zala m.) etc. 149 Még szokványosabb volt, hogy a füst számára a konyha födémén nyílást vágtak. Ezt Belső-Somogyban herkeluknak nevezték. 150 A megoldás elterjedt volt Dél-Zalától egész Somogyon át Dél- és ; Nyugat-Baranyáig. 151 A kivágás legtöbb helyen A parasztházak meny- hasított keményfát is. 142 nyezetéről az inventáriumokban általában kevés szó esik, így a fennálló régi épületek megfigyelésére és a régi följegyzésekre kell hagyatkoznunk. A belőlük kikerekedő kép többé-kevésbé hitelesíti Csorba József idézett leírását. A múlt század közepén épült belső-somogyi, zselici, dél-zalai házakban itt-ott még előfordul a bárdolt keményfa födém. 143 Zselicségben A egyben padlásföljáróul szolgált. Az ajtó közelében képezték ki, a szobától távolabb eső sarokban. Nagysága 1 1,5 m 2 -nyi volt. 151 A puhafa mennyezet a gazdag parasztok szilárdfalú házában már a 18. század végén föltűnik, például Felsőnyéken (Tolna m.) 1782-ben, Kistótfaluban (Baranya m.) 1783-ban ben a faddi (Tolna m.) tűzkárbecslésben három helyiséges házban fenyő födémgerendázatot je- 138 Pl. : Zádor, Petőfi u. 1. Néprajzi Múzeum F215349, közli: Zentai Tünde , Seemayer Vilmos Csorba József m Knézy Judit , BML. a Kaposfői prépostság idézett összeírása. 142 BML. idézett drávaszentmártoni összeírás. 143 Gönczi Ferenc Kerecsényi Edit Ebner Sándor Kovách Aladár m Békefi Margit 1960, MNA, Sgy. SzNMAD Barna Gábor 1971, OMF-falukutatás. 148 Csepinszky Mária gyűjtése MNA, Tarján Gábor Knézy Judit MNA. 151 Ebner Sándor , Vajkai Aurél , Kerecsényi Edit , MNA. 152 OMF-falukutatás.

4 222 ZENTAI TÜNDE gyeztek föl. 153 A múlt század közepén már rendszeres a fenyő épületfa és deszkakereskedelem Stájerországgal a Dráván és Szlovákiával a dunai vízi úton. Somogyban, Baranyában számos helyi vízi gatter (fűrészmalom) működik, némelyike a 18. századtól. 154 Évszámos mestergerendájú faházak" a régióban csak a 19. század második harmadától maradtak fenn, nagy részükben a szobák mennyezete már fény ődeszkás. Meg kell itt említenünk az olcsóbb és egyszerűbb kivitelű nádfödémet, amelynek a Dél-Dunántúl keleti, alföldi területein van hagyománya. Előfordulásáról a Sárközből és a Mezőföldről tudunk. 155 Készítése a Nagy Alföldről ismert módon történt. A keresztgerendákra 8 10 cm vastagon nádat terítettek, és ezt alulfölül besározták. 156 A Mezőföldön dorongfödém is készült, mégpedig úgy, hogy a padlásgerendákra egymás mellé sűrűn dorongokat fektettek, náddal leterítették, majd két oldalról sárral betapasztották. 157 A fentieknél újabb keletű, de igen számottevő a szalmapólyás födém. A terület keleti oldalán mindenütt előfordul, de Somogyban is meghonosodott. A szilárdfalú építkezés jellemzője. Elterjesztésében a szájhagyomány és az írott források szerint jelentős szerepet játszottak a hazai németek és az uradalmak. Első említésével a kaposfői uradalmi összeírásában találkozunk ban Újfaluban az egyik lóistálló sváb stoccatorral van bé csinálva". 158 A sellyei Békás puszta kiépítésekor 1836-ban 12 lakó- és gazdasági épületet emeltek, a tervek szerint, valamennyit Wikkelíás födémmel. 159 Ugyanebben az évben Alsónyéken (Tolna m.) iskolát építenek, és az egyházi számadáskönyvbe bejegyzik, hogy: Az Oskolát vickliző németeknek" mennyit fizettek. 160 Parasztházak födémeként a múlt század közepén tűnik szemünkbe. Somogy megyei elterjedéséről Csorba József számol be, miszerint:,,a' padlás...igen sokaknál vékonyabb, hasogatott, sorba rakott szalmás gyúrt sárral összetekert fák (Widelboden), aztán simán bekenve, bemeszelve a' stukkatort képezik." 161 Ugyanebből az időből Baranyából a Zengőaljáról ismerünk szalmapólyás mennyezetű házakat. 162 A Sárközben az 1870-es években terjed el. Készítését Öcsény- ben a következőképpen mondták el: A gerenda két oldalába a földön keskeny hornyot véstek. Majd kifaragták a gerendaközöknek megfelelő hosszúságú karókat. Fűzfából szerették csinálni, mert az jól hasadt, és könnyű volt megmunkálni. Ezután híg anyagos sarat készítettek. Egy asztalra leterítették a szalmát, ráöntötték a sarat, majd a sárral átitatott szalmát a karóra csavarták. Általában zsúpot használtak, de mivel a rozs szára merev, nehéz föltekerni, gyakran a lágyabb zabszalmát választották. A zabszalma hátránya viszont, hogy rövidebb szálú, mint a rozs. A viklizés két emberes munka volt. Egyikük a gerendába bepróbált viklifákat szedte le, és adta a szalmapólya készítőnek, majd a kész tekercseket sorban visszarakta a megfelelő helyre. Végül alul-fölül polyvás sárral simították és tapasztották. 163 Viklis födém még a II. világháború után is készült. Kedvelték, mert olcsóbb volt, mint a deszkafödémek, és ugyanúgy nézett ki, mint a századforduló óta divatossá vált igényesebb, alul-felül borított, stukatúrozott síkmennyezet. Az utóbbi a Sárközben már az 1880-as években erőteljesen terjedt, az I. világháború után pedig lassan általánossá vált az egész Dél-Dunántúlon. A boltozat a dél-dunántúli parasztházak szobáit nem jellemezte. Boltozattal csak a szabadkémények épültek a 18. századtól kezdődően, valamint a 19. századtól a tornácok és a ház alatti pincék. 164 A dél-dunántúli lakóházak tetőszerkezetének meghatározó vonásait a következőképpen súlypontozhatjuk: I. A legegyszerűbb és valószínűleg legrégibb tetőszerkezet az ágasfás-szelemenes, amely a Dél-Dunántúlon az Árpádkortól kimutatható. Néprajzi adataink viszonylag szűkkörű előfordulását regisztrálják Tolna megyében, a Duna és a Balaton partján. A szelemenes tető Ausztria és Szlovénia felé kapcsolódó változata, az ollószáras, sokkal elterjedtebb. A 19. században általános a terület északi felén. A szarufás tetőváz az épületfa kimutatások szerint a középkor végén, a 18. században jelen van a régió déli részén. A 19. szá- 153 TML. Tolna vm. Törvényszéki iratai. Causae Criminales. L. u. iii" m Haas Mihály , Hölbling Miksa , Csorba József , Dohai András Takács Lajos Móró Mária Anna Csalogovits József , Kücsán József m Sztrinkó József Kücsán József BML idézett kaposfői összeírás. lr,!) BML. BMUL. Bólyi uradalom iratai 150. doboz. m Balázs Kovács Sándor ^Csorba József m Zentai Tünde m:] Ódor Sándor elbeszélése, szül.: Sgy A szabadkémények elterjedéséről részletesen : Zentai Tünde 1987.

5 A DÉL-DUNÁNTÜLI PARASZTHÁZ 223 zad folyamán elfoglalja a szelemenes tetők helyét is, az 1880-as évektől egyeduralkodóvá válik. A 19. század derekán uradalmi városi példák nyomán és a fenyőáru terjedése folytán kezd teret hódítani a székes tető (főleg a Duna mentén, Baranyában és Zala megyében), amely a századfor- III. dulótól válik jelentőssé. A tetőt a 19. századig mindkét végén lekontyolják, a múlt században válik általánossá az utca felé csonkán kontyolt forma, a század derekától díszített deszkázattal. Az ágasfás házakat jobbára a háromszögletű, függőleges orom jellemzi. Többnyire ugyanilyen tetőformával rendelkeznek a szilárdfalú épületek is. II. A tetőfedésben a Dél-Dunántúlon legnagyobb szerepe a szalmának volt. A 18. század végéig általános a taposott vagy rázott szalma. Mellette a vizek mentén jelentős volt az ugyancsak nagy múltú nád, gyékény és sás héjazat. A századfordulói adatok tájékoztatnak a kötegelt rozsszalma, azaz a zsúpfedés paraszti elterjedéséről is. A 19. század folyamán a zsúp uralkodóvá válik a régióban, sokfelé még a helyben termő nádat is kiszorítja (pl. a Dráva mentén). A 19. század második felében Tolnában és Külső-Somogyban gyökeret ver az Alföld felől terjedő terített zsúp nádazáshoz hasonló technikája. A század vége felé Zalába és a Drávaszél néhány falujába is eljut Stájerország, ill. Szlovénia irányából. A 18. századi Somogy megyében és Baranyában több helyen készítik a tölgyfa zsindelyt. Paraszti használata azonban nem ölt nagy méreteket. A cserép tetőfedés a múlt század közepén indult fejlődésnek, elsősorban Baranyában. A század végére már mindegyik dél-dunántúli megyében jócskán meghaladja az országos átlagot. A födém elterjedésének idejét még nem sikerült rekonstruálni. A rendelkezésre álló adatokból arra az eredményre jutottunk, hogy a 18. századi dél-dunántúli parasztház már mennyezetes (nem számítva a szegénység kirívó eseteit és a szőlőhegyi hajlékokat). A parasztság középső és szegényebb rétegeinél a 19. század első felében terjed el a puhafa födém, a füstöskonyhák jelentős részének mennyezete azonban hasított keményfa marad a faépítkezés letűnéséig. A födém a koszorú- vagy falgerenda páron nyugszik. A 18. századi adatok szerint elterjedt volt a mestergerenda, melynek divatja az 1880-as években áldozott le. A Dél-Dunántúl nyugati felén és Belső-Somogyban gyakori volt a keresztirányú mestergerenda, amely Burgenland, Veszprém és Vas megye felé kapcsolódott. A síkmennyezetek közül a 19. századközepétől Somogyban és a terület keleti oldalán tért hódított a szalmapólyás födém. A tetőszerkezet változatai és alkotó elemei e nagy területen táji eltéréseket mutatnak, egyes jelenségei nyugati, mások alföldi hatásokat tükröznek. A 20. századot a tetőszerkezet terén is a korszerűbb anyagok és az integráló tendenciák jellemzik. IRODALOM Babies A. (1982): A 18. századi úrbéri viszonyok a dárdai uradalomban. Baranyai Helytörténetírás 1981, Baksay S. (1896) : A Mecsek környéke, Tolnamegye, Somogymegye, Baranyamegye. Az Osztrák Magyar Monarchia írásban és képekben, IV, Budapest. Balassa M. I. (1977): Az ágasfás-szelemenes tetőszerkezet a magyar népi építkezésben. Etnographia 88, Balassa M. I. (1985): A parasztház évszázadai. A magyar lakóház középkori fejlődésének vázlata. Békéscsaba. Balázs Kovács S. (1982): Az alsófokú népoktatás Tolna megyében ( ). A szekszárdi Béri Balogh Á. Múz. Évk , Barabás J. (1967): Mutatvány a Magyar Néprajzi Atlasz anyagából. Néprajzi Ért. 49, Barabás J. Gilyén N. (1987): Magyar népi építészet. Budapest. BARANYA NÉPRAJZI ATLASZA (1972). Kérdőív, szerk.: Mándoki L. Pécs. Bárdosi J. (1984) : A felsőszölnöki szlovén füstösház. (Egy füstöskonyhás hajlított ház bontásának tanulságai.) Savaria, a Vas m. Múz. Ért , Bátky Zs. (1936): Az ormánsági lakóház kialakulásának kérdéséhez. Ethnographia 47, Bátky Zs. (1937): Ragfa és szarufa. Néprajzi Ért. 29,

6 224 ZENTAI TÜNDE Bezerédi A. Szilassy Z. (1920) : Mezőgazdasági Lexikon. Budapest. CÉHKATASZTER = Éri I. Nagy L. Nagybólyai P. (1975) : A magyarországi céhes kézműipar forrásanyagának katasztere, 1. Budapest. Csalogovíts J. (1935) : Népi építkezés emlékei a tolnamegyei Sárközben. Néprajzi Ért. 27, Csalogovits J. (1937) : Tolna vármegye Múzeumának második ásatása a török hódoltság alatt elpusztult Ete község helyén. Néprajzi Ért. 29, Csüléry K., K. (1982) : A magyar népi lakáskultúra kialakulásának kezdetei. Budapest. Csorba J. (1857) : Somogy vármegye ismertetése. Pesth. Csukás Gy., H. (1987) : Pula, Márkó és Vöröstó német falvak építkezése. Veszprém m. Múz. Közi. 18 (1986), Dobai A. (1983) : Somogy megye az első katonai felvétel idejében. Somogy m. Levéltár Közi. 14, Dobrovits D., Cs. (1983) : Építkezés a 18. századi Magyarországon. (Az uradalmak építészete.) Művészettört. Füzetek 15. Ebner S. (1931) : Adatok a Zselicség tárgyi néprajzához, különös tekintettel a faépítkezésre. Néprajzi Ért. 23, ÉPÜLETSTATISZTIKA = (1893): A magyar korona országaiban az év elején végrehajtott népszámlálás eredményei. III. rész. Épületstatisztika. Magyar Statisztikai Közi. Uj évf. III. kötet. Budapest. Fügedi L. (1986) : Tetőfedés. (Cserép, pala, nád, Zsindely.) Budapest. Füzes E. (1959) : Népi építkezés Mecsek-Hegyalján. A Janus Pannonius Múz. Évk., Garay Á. (1911) : Szlavóniai régi magyar faluk. Néprajzi Ért. 7, Gönczi F. (1914) : Göcsej s kapcsoltan Hetes vidékének és népének összevontabb ismertetése. Kaposvár. Gunda B. (1936): A lakóház kialakulása az Ormánságban, különös tekintettel a tűzhelyek kultúrmorfológiai jelentőségére. Etnographia 47, Hadik B. (1927) : Régi följegyzésekből. Az építőanyagok történetéhez. Néprajzi Ért. 19, Haas M. (1845): Baranya. Pécs. Hölbling M. (1845) : Baranya vármegyének orvosi helyirata. Pécs. Hegedűs L. (1979): Tolna megye nyugati felének települései ( ). Tanulmányok Tolna m. történetéből 9, Jankó J. (1902) : A Balaton-melléki lakosság néprajza. Budapest. Kárpáti A.-né (1987) : Adatok Tolna megye malomiparának történetéhez. Tanulmányok Tolnám, történetéből 11, Kassics I. (1825) : Enchiridion seu extractus benignarum Normalium Ordinationum Regiarium circa... ab anno 1724 usque annuum 1780 emanatarum... I. Pest. Kerecsényi E. (1983) : A muramenti horvátok története és anyagi kultúrája. Zalai Gyűjtemény 20, Zalaegerszeg. Kiss G. (1937) : Ormánság. Budapest. Kovách A. (1903) : A bányakemencze és szerepe a ház beosztásánál Tolna vármegyében. Kéziratos tanulmány. Tolna M. Levéltár, Kovács Aladár hagyatéka Kovács S. (1956): A drávai hajósok és talpasok élete. In: Népünk hagyományaiból. Budapest. Kovács S. (1988) : A drávai malmok és molnárok a 19. században. Ház és Ember 5, in print. Kopasz G. (1971) : Régi pécsi kézműves mesterségek. A Janus Pannonius Múz. Évk. 16, Knézy J. (1972): Faépítkezésre vonatkozó XVIII. századi adatok Somogyból. Ethnographia 83, Kucsán J. (1979) : Adatok a Mezőföld déli részének népi építkezéséhez. Alba Regia 17, Lukács L. (1984) : A lakóház morfológiai változása a Káli-medencében. A Veszprém M. Múz. Közi. 17, MNA = Barabás J. Gunda B. Morvay J. Szolnoky L. (1958) : A magyar néprajzi atlasz kérdőíve II. Móró M. A. (1982): Baranya vármegye és 1842/44. évi malomösszeírásai. Baranyai Helytörténetírás 1981, Moser, О. (1974) : Das Bauernhaus und seine landschaftliche und historische Entwicklung in Kärnten. Klagenfurt. NÉPRAJZI LEXIKON ( ): I V. szerk.: Ortutay Gy. OklSz = ( ): Szamota L Zolnai Gy.: Magyar oklevél-szótár. Budapest. Penavin O. (1981) : A nagycsaládok Szlavóniában (Kórógyon). Újvidék. Rumszauer J. (1981) : Az erdőgazdálkodás története a Zselicségben. (Különös tekintettel az Eszterházy hercegi hitbizományra.). Zselici Dolgozatok V. 20. Schier, В. (1932, 1966) : Hauslandschaften und Kulturbewegungen im östlichen Mitteleuropa. Reichenberg, Göttingen. Seemayer V. (1933): Régi tüzelőberendezések Dél- Zalában és Belső-Somogyban. Néprajzi Ért. 25, Simon, F. (1971) : Bauerliche Bauten im Südburgenland. Oberschützen. Sztrinkó J. (1987): Népi építészet a Duna-Tisza közén. Debrecen. Takács Gy. (1953): Az utolsó talpaspajta Somogyjádon. Ethnographia 44, Takács L. (1978) : A Kis-Balaton és környéke. Somogyi Almanach Kaposvár. Tarján G. (1982) : A Dél-Zselic népi építkezése. A Janus Pannonius Múz. Évk. 27, TESZ = ( ): A magyar nyelv történetietimológai szótára I III. Szerk.: Benkő L. Budapest. Tóth J. (1965) : Göcsej népi építészete. Budapest. Vajkai A. (1964) : Balatonmellék. Budapest. Várady F. ( ) : Baranya múltja és jelene I II. Pécs. Zentai T. (1980) : A dél-dunántúli település és népi építkezés változásai a 19. században. (A Szabadtéri Néprajzi Múzeum dél-dunántúli tájegysége.) Ház és Ember 1, Zentai T. (1984) : A zengővárkonyi ház. A Janus Pannonius Múz. Évk. 29, Zentai T. Sabján T. (1984) : Az őcsényi ház bontása. Ház és Ember 2, Zentai T. (1987): Az építőanyagok 18. századi történetéhez. in print. Zentai T. (1988) : Falanyag és falszerkezet a Dél- Dunántúl népi építkezésében. Ház és Ember 5, in print.

7 A DÉL-DUNÁNTÚLI PARASZTHÁZ 225 Roofing of peasant houses in Southern Transdanubia Tünde ZENTAI The main characteristics of the Southern Transdanubian dwelling houses are the following: I. Prop-and-purlin roofing is the simplest and probably the oldest, to be traced back to the Arpadian age ( ) in Southern Transdanubia. Ethnographical data registrate a rather rare occurrence in the County of Tolna, along the river Danube and the Lake Balaton. Blades of scissors, a variety of the purlin roof gaining ground in the direction of Austria and Slovenia, is much more widely spread. In the 19th century it was the most common type in the Northern part of the region. According to statements of timber sales, rafter framing was present in the Southern parts of the region in the late Middle Ages and in the 18th century. In the 19th century, it slowly drove out the purlin roof and became exclusive after In the middle of the 19th century, following the example of the manorial architecture of towns, and as a result of fir-wood available in large quantities, chair framing became increasingly popular (first of all along the River Danube, and in the Counties of Baranya and Zala); by the turn of the century it had grown to be predominating. Up to the 19th century, roofs had been hipped at both ends; later, the end looking on the street was half-hipped, in the second half of the century with ornamented decking. Propped houses mostly had perpendicular pediments. Buildings with solid walls usually had the same form of roof. II. In Southern Transdanubia, the material most often used for roof covering was straw: shaken straw up to the end of the 18th century. Besides, in waterside settlements, reed, bulrush, and sedge were also used. Data of the turn of the 18 19th centuries reveal that the use of bundled rye-straw or thatch covering gained ground in vernacular architecture. In the course of the 19th century, thatch became predominating in the region, driving out even locally growing reed (for example, along the river Dráva). In the second half of the 19th century, laid thatching, similar to the technique of reeding, was adopted in the Counties of Tolna and in Outer Somogy. From Styria and Slovenia, it spread over to the County of Zala and a few villages of the region of Drávaszél towards the end of the century. In the Counties of Somogy and Baranya of the 18th century, oak shingles were made at various places; not widely used, however, among peasants. Tile roofing emerged in the mid-19th century, first of all in Baranya. By the end of the century, it had been applied to a greater extent than the country-wide average in all the Transdanubian counties. III. At what time ceilings began to be used could not yet be stated. Available data allow to draw the conclusion that the Southern Transdanubian peasant house of the 18th century was already provided with ceiling (apart from extremely poor ones, and vineyard huts). Among the medium and lower peasant classes, softwood ceiling spread in the early 19th century, whereas hardwook plank ceilings had remained in use for kitchens with open chimneys in them right up to the disappearance of timber constructions. The ceiling rests on the pair of wall-plates. According to 18th-century data, girders were widely used, going out of fashion in the 1880s. In the Western parts of Southern Transdanubia and in the region of Inner Somogy crossgirders were in use, spraed towards Burgenland, and the Counties of Veszprém and Vas. Among flat ceilings, those made from bundled straw gained ground in Somogy and in the Eastern parts of the area from the mid- 19th century. The varieties and structural members of roofing display regional differences within the large area under discussion: some reflect influences of the West, others of the Great Hungarian Plain. The characteristic features of the 20th century are up-to-date materials and integrating tendencies also in the field of roof framing.

8

9 HALOTTAS SZOKÁSOK ÉS HIEDELMEK A BARANYA MEGYÉBEN ÉLÖ MOLDVAI CSÁNGÓKNÁL VIRT István 1980-ban kezdtem el a gyűjtőmunkát Baranya megye három falujában, ahol 1945-ben hat moldvai faluból kivándorolt csángókat telepítettek le. Egyházaskozárra Gajcsánából 60 család, Lábnikból 35 család, Klézséből 4 család költözött. Szárászra 40 pusztinai, 1 diószéni és 6 lészpedi család került. Mekényesre Lészpedről 7, Klézséből 3 család költözött. A Baranya megyében élő moldvaiak körében a halottas szokásokat és hiedelmeket vizsgáltam két szempont alapján: egyrészt visszaemlékeztettem az áttelepülőket a valamikori moldvai lakóhelyükön jellemző szokásokra, másrészt a jelenkori szokásokról kérdeztem őket. Ezzel a módszerrel megállapíthatók azok a változások is, amelyek az elmúlt negyven év alatt a Szárászon, Mekényesen és Egyházaskozáron együttélő, különböző falvakból betelepült moldvai csángók halottas szokásaiban bekövetkeztek. A magyarországi gyűjtést 1983-tól Románia területén folytattam nyarán a Tatros menti csügési magyarok között végeztem kutató munkát, ban és 1988-ban pedig a Bakó megyei Pusztinában vizsgáltam a halottas szokásokat. Az emberélet fordulóinak szokásai közül a halállal kapcsolatos szokások és hiedelmek azok, amelyek a különböző külső hatások ellenére leginkább megőrizték eredeti formájukat. 1 A halott felkészítését, a halott körüli teendők ellátását a múltban és napjainkban is az a törekvés határozza meg, hogy a megboldogult lelkének a nyugalmát biztosítsák; mindennel ellássák, ami a lélek túlvilági életéhez szükséges. A Kárpát-medence peremvidékén élő magyar népcsoportok olyan szokásokat és hiedelmeket őriztek meg napjainkig, amelyek régmúlt idők szellemi kultúráját hordozzák. A Kárpátok keleti hegyvonulatain túl, a valamikori etelközi szálláshelyek területén élő moldvai csángómagyarok évszázadokon át tartó elszigeteltségük, nyelvi és egyházi elhagyatottsá- ' K. Kovács L A moldvai csángók történetének legalaposabb tanulmányozását Domokos Pál Péter végezte, akinek kutatásait megismerhetjük A moldvai magvarság" című művéből. (Domokos Pál Péter, A Janus Pannonit guk mellett őrizték meg hitüket és nyelvüket a jelennek; romái katolikus vallásuk a múltban és a jelenben az egyetlen kapaszkodó a fennmaradáshoz Az emberi élet a halállal véget ér; а testből halálkor távozik a lélek és ez okozza a test halálát. A lélekkel kapcsolatos hiedelmek határozzák meg azokat a szokásokat, amelyek a halott test körüli teendőket szabályozzák. A csángók körében nemcsak egy lélekről beszélnek: a testben két lélek lakozik. Az első lélek", testlélek" 3 a csángók elnevezése szerint a szuszogója" születéstől halálig a testben van és az utolsó lélegzettel távozik, ami a test halálát okozza. A második lélek", szabadlélek" 4 időnként elhagyhatja a testet, ilyenkor messzi vidékeket bejárhat és az ott látottak álomkép formájában jelennek meg az embernél. A szabadiélek távozásával magyarázzák az álmokat és a halottlátók túlvilági elbeszéléseit egyaránt. A testet időnként elhagyó lelket Moldva Diószén községében eszmének" nevezik: Hallottam azt es, hogy megijed álmába és felszökik, akkor az eszméje még nincsen vissza, mer az eszméje ménen az álommal. Este beszégetünk és aluszik valaki ott, akkor gyújtunk gyertyát, hogy az eszméje visszatanájjon." (Benke Jánosné, Szárász). A testből halálkor távozó lélek többnyire láthatatlan, de gyakran azonosítják a párával, pillangóval, méhhel, madárral. 5 Klézséről Egyházaskozárra áttelepült Dávid IIlésné (sz.: 1908.) szerint: A lélek kimenen, azt nem lehet látni. Csak kileheli, mint egy pára és kész.". Pusztinán a testből távozó lelket galambbal azonosítják: Küssebbek vótunk, kérdeztük édesanyámtól, hogy hal meg az ember. Magyarázták, hogy kifújja a lelkit a száján és a lelke olyan mint egy galamb. A lelkit jelenti a galamb.". (26 éves asszony). A lélek galamb, pillangó, méh alakjában látható és ez magyarázza azokat az előjeleket, amelyek várható ha ) 3 Diószegi V ' Diószegi V K. Kovács L Múzeum Evkönyve 34 (1989) : Pécs, Hungária, 1990.

10 228 VIRT ISTVÁN Iáira vonatkoznak. A lélek látható formájáról asszociálnak közeli halálesetre Pusztina Klézse és Gajcsána falvakban, amikor álmukban, vagy a valóságban valamilyen madár, méh, pillangó megkörözi" az embert. Gajcsánán gyermek halálát jelentette, ha pillangó repült a házba és ott körbe-körbe repült. Klézsei hiedelemtörténet szerint kisgyermek halála előtt döngőlégy" röpdösött a házban és a gyermek halálát követően szállt ki a házból. Pusztinán rokon halálát jelentette, ha valakinek a feje körül álmában méhek röpködnek. Ezek az előjelek közvetlenül a halál beállta előtt tapasztalhatók és a lélek távozásának biztos jeleként tartják számon. Valamennyi vizsgált faluban él az a hiedelem, hogy a haldokló távozó lelkét a korábban meghalt rokon lelke várja, eljön érte". Ezzel a hiedelemmel magyarázzák azokat a halál előtti rendkívüli zajokat, zörejeket, amelyeket a haldokló mellett gyakran tapasztalnak. A házban tartózkodó régebbi halott lelkét látják a haldoklók is, akik sokszor beszélnek is a meghalt hozzátartozókhoz és ezzel magyarázzák a ház körül élő állatok nyugtalanságát is. A moldvai csángók hiedelmei szerint az ember számára többnyire láthatatlan lelket a kutyák, tehenek, lovak meglátják és ez okozza nyugtalanságukat. Az állatok viselkedésén és a rendkívüli zajokon kívül a korábbi halottak jelenlétére következtetnek abból is, hogy haldokláskor az ajtó magától kinyílik: Monták, hogy megnyílik ilyenkor az ajtó, mer jönnek a halottak, akik meghaltak előbb. Készülnek, hogy vigyék magukval. A tehenek az istállóba keztek bőgni, vagy a kutyák keztek ugatni. Mind érzik a gazdájuk halálát, láttyák a lelkit, kik ott vannak.". (Laczkó István sz.: Lábnik E. kozár). Egyházaskozáron és Szárászon élő pusztinai, klézsei és diószéni elbeszélések szerint az ajtó akkor is kinyílik, amikor valaki meghalt a házban, kiszállt", kiszakadt", kikoppant belőle a lélek": A lelkit nem lássa senki. Az ajtó megnyílik, ő kimenen. Oljankor nyílik ki az ajtó magától es." (Benke Jánosné sz.: Diószén Szárász). A Baranyában élő moldvaiak jól emlékeztek a Klézsén, Pusztinán, Diószénben, Lábnikon, Lészpeden és Gajcsánán még ma is élő szokásra, hogy a halott elszálló lelkét ki kell kísérni. Pusztinán egy-egy égő gyertyával ketten kimennek a házból és azt háromszor megkerülik ellenkező irányból. Amikor ezzel végeztek lefújják a lángot és úgy mennek vissza a házba. A többi faluban egy személy megy ki égő gyertyával, de a házat nem kerüli meg, hanem kint lefújja a gyertyát és visszajön. A halott lelkét azért kell gyertyával kikísérni, hogy könnyebben mennyen az ő úttyára". A halál beálltakor a közelben állók közül bárki lefoghatja a halott szemét, amire egy pénzérmét, vagy vásznat tesznek, ha újból kinyílik. A halott szemének lefedését azzal magyarázzák, hogy a halott még lát és magával viszi azt, aki körülötte van. A mosdatást és öltöztetést a szomszédok, jó ismerősök végzik; közeli hozzátartozó nem vehet részt a halott felkészítésében. A holttestet egy földre terített vásznon fürdetik meg, teknőt csak az oláhok használnak" mondták beszélgetőtársaim. A halottal érintkező tárgyakkal rendkívüli körültekintéssel kell eljárni, mert a moldvai csángók szerint ezeknek természetfeletti erejük van. A mosdatásnál használt vizet Moldvában és Baranya megyében napjainkban is olyan helyre öntik, ahol nem jár senki, mert sárgaságot, lábzsibbadást okozna annak, aki belelép. A visszaemlékezésekből megtudhatjuk, hogy Klézsén és Diószénben ugyanúgy gyertyával kísérték a mosdatásnál használt vizet, mint korábban a halott távozó lelkét. Pusztinában napjainkban is gödröt ásnak a víznek és abba öntik, Klézsén, Diószénben és Lészpeden a kiöntés helyére borítják azt az edényt, amiben a vizet kivitték. A mosdatással egyidőben, az utcára néző szobában állítják fel a ravatalt, nyújtópadot". Egyházaskozáron, Szárászon és Mekényesen az utóbbi évtizedekben már nem otthon, hanem a temetőben ravatalozzák fel a halottat. A ravatal elkészítését Pusztinán egy 26 éves asszony mondta el: A ház közepibe a férfiak megcsinájják a nyújtópadot. Két pad van, arra deszkákat tettek. A halott fejihez sok párnát raknak, azt a szőttes párnát, hogy magosabb legyen. A deszkákat festékes takarókkal takarják le, arra szokták a hosszúpárnákat rakni. A feje alá tesznek kettőt. A párna az mind szőttes, a végén láccik az a szövés. A párnákra teszik a halottat. A végibe tesznek jruvacskákat, amiket aztán tesznek a Az már akkor oda van készítve.". keresztre. A halott feje alá olyan párnát raknak, amiben legtöbbször forgács van, de Moldvában gyakran töltik meg a párnát virággal: Olyan es van, hogy virágot tesznek abba a párnába, ami a feje alatt van. Amelyik virág lehull a lapijáról, bazsarózsa, gyergyina. Azzal megtőtik a párnát. Szentelt virágot es tesznek, viszik Nagybódogasszonykor, megszentelik.". (Pusztina, 77 éves asszony). Egyházaskozáron a klézsei Dávid Illésné még néhány évtizede látta, hogy valaki virággal töltötte meg a halottas párnát. Szárászon 1982-ben magam is láthattam, hogy Benke Jánosné hogyan készítette saját halottas párnáját. A saját szövésű párnába korábban gyűjtött és megszentelt virágokat tett arra az esetre, ha meghalok, nekem es mindenem rendesen legyen, ahogy kell.". Pusztinán az idősebbek halottas párnáját azzal a hajjal is meg-

11 HALOTTAS SZOKÁSOK ÉS HIEDELMEK ábra. Alvó ember mellett gyújtott gyertya Szá rászon (1980.) 2. ábra. Özv. Benke Jánosné diószéni születésű csángó asszony moldvai gyászviseletben 1980-ban, halottak napján (Szárász). tölthetik, amit életük során összegyűjtöttek. A moldvai csángók körében közismert hiedelem szerint az ember levágott haját, körmét nem szabad szétszórni, mert ez halál után a lélek nyugtalanságát okozza.6 A levágott hajat, kör möt elégetik és vannak olyanok, akik össze gyűjtött hajukat teszik halottas párnájukba: Olyat es csináttak, öreg még most es megcsináhattya, hogy kinek egészen kicsike korától meggyűjtötték a haját mikor fésülködött, an nak azt teszik a párnájába. Azt nem szabad el szórni, mer amit elszórtak, azér a hajér vissza jön a halott. Beteszik a párnába.". (Pusztina 59 éves asszony). látják étellel és itallal, gondoskodnak arról, hogy semmiben ne szenvedjen hiányt. Lábniki és diószéni hiedelem szerint a testből eltávozott lélek arra a vászonra száll, amit har lál beálltakor a mestergerendára feltűznek: Mikor valaki meghal, szoktunk kitűzni a ge rendára vásznat, angyalvásznat. Nagyapám meghalt, akkor es feltűztük az angyalvásznat és a macska oda rá akart ugrani. Keresztapám meg monta, hogy zavarjuk ki a macskát, mer láttya a vásznon a lelkit. A lélek olyan, mint egy madár, azt láttya ott a macska, zavarjuk ki.". (Laczkó Mihályné sz. : Lábnik Egyházaskozár). Pusztinán napjainkban is egy pohárban vizet tesznek a halott fejéhez azért, hogy a lelke ihasson belőle. A halottas háznál nem szabad söpörni mindaddig, ameddig a holttest a háznál van. Ezt a tilalmat azzal ma gyarázzák, hogy kisöpörnék a korábban meg halt hozzátartozók és a felravatalozott halott lelkét a házból. Ezért a szemetet három napig a ravatal alá söprik és csak akkor dobják ki, amikor a ravatalt a temetés ideje alatt szétsze dik. 2. A halott lelke a temetésig a házban ma rad; a moldvai csángók a halált követő két na pon gyakran tapasztalnak olyan rendkívüli ese ményeket, jelzéseket, amelyekből a lélek közel ségére gondolnak. A halott testéből kiszállt lé lekkel hozzák kapcsolatba az állatok nyugtalan ságát, bútorok ropogását, üveg elrepedését. A temetés napjáig terjedő időszakra azok a hie delemcselekvések jellemzők, amelyekkel bizto sítják a házban tartózkodó lélek nyugalmát, el6 Gegő E A virrasztás szokásait két fő szempont hatá rozza meg; a rokonok és ismerősök végső bú-

12 230 VIRT ISTVÁN csút vesznek a halottól és ellátják minden szükségesnek vélt dologgal, hogy a lélek nyugalmát semmi ne zavarja. A házban felravatalozott halott mellett sötétedéskor gyülekeznek a virrasztók, akik magyar nyelvű imákat mondanak és halottas énekeket énekelnek a megboldogult lelki üdvösségéért. Moldva egyes falvaiban megfigyelhető az is, hogy néhány településen a virrasztást vezető kántor ( deák") csak románul imádkozik és énekel. A római katolikus vallású és magyar anyanyelvű községekben ez nem kis feszültséget okoz és ezért (például Pusztinán) a kántor szerepét egyre inkább átveszik azok az előimádkozó asszonyok, akik magyarul beszélnek és imádkoznak a halott mellett. A virrasztáson résztvevő férfiak és aszszonyok külön asztal körül ülnek és imádkoznak a halottért. Később étellel és itallal tisztelik meg a jelenlevőket. Éjfél tájban pohár pálinkát, vagy bort, adnak Isten nevében", amiből egy kicsit a földre cseppentenek és közben mondják: Aggyon az Isten minden cseppjéből a hóttaknak!", majd megisszák. Az ismerősök éjfél körül hazamennek, reggelig csak a közeli hozzátartozók és a halott komái, jó barátai maradnak. A virrasztásról távozóknak Isten nevében egy szál gyertyát és egy kerek halottas kalácsot" adnak a következő szavakkal: Adom Isten nébe emberemér". Ezt megköszönik: Isten fizesse, Isten juttassa eleibe". A moldvai csángók körében elterjedt szokás napjainkban is, hogy a halottnak szánt tárgyakat Isten nevében odaadják egy élőnek, aki azt megfelelően megköszöni és így hitük szerint a halott lelke a túlvilágon megkapja az így adott tárgyat, ruhadarabot. (A szokás eredetére László Gyula világított rá, amikor kimutatta, hogy honfoglaló őseinknél miként alakult az áldozati állat sorsa. Az áldozati állatot kezdetben leölték, később pedig megfelelő szertartás keretein belül a varázslónak, illetve az egyháznak ajándékozták abban a hitben, hogy az áldozat így is eljut az égiekhez.) 7 A moldvai csángóknál a túlvilágra szánt tárgyakat három módon juttatják el: eltemetik a halottal együtt, vagy később beássák a sírjába, illetve Isten nevében odaadják valakinek. Ez utóbbi hiedelemcselekvés ismerhető fel abban a törekvésben is, hogy virrasztáson, toron minél több embert kínáljanak meg, adjanak ételt és italt Isten nevében a megboldogult lelkéért: Kik virrajsztanakazokat megkínálják, kik egész éjen marannak. Közbe még beszégetnek, imátkojznak. Pálinkát, bort, ennivalót éféle tájba adnak. Tesznek egy kicsike asztalt. A halott bent van és tesznek ~ László Gy Pócs Éva Zelenint idézve írja: Az ukránok egy asztalt vajh a másik szobába, vajh künn, ahol tágasabb. Aggyák az ételt Isten nébe." (Pusztina, 64 éves férfi). Pusztinán, Gajcsánán, Lábnik és Diószén falvakban éjszakára az ablakba is tettek a virrasztásra készített galuskából", hogy a halott házban tartózkodó lelke is ehessen. (A galuska" a moldvaiak egyik jellemző halottas étele. A magyarországi töltött káposztához hasonlít, de kukorica darával készítik és szőlőlevélbe csavarják.) A halott részére kitett étellel kapcsolatban érdekes magyarázatot mondott el az egyházaskozári Bács Györgyné, aki 1947-ben született és szülei Lábnik községből jöttek: Levesből es, galuskából es egy tányérba szettek és éjcakára kirakták az ablakba. Hogy éjcaka a halottnak a lelke eszik abbójl, szóval abból a párából, az ételnek a párájából. Evett es belőle, de nem látszott, hogy hiányzott, mer a gőz kellett a lelkinek. Italt es raktak, bort. Apukám meghalt nyócvanháromba és akkor es raktunk így." 8 A halálesetet követő második éjszaka az előző éjszakához képest szűkebb rokonsági körben virrasztanak a halott mellett. A második éjszakát lényegesen kötöttebb és zártabb formában töltik el. A résztvevők köre szűkebb, elsősorban vérségi, rokonsági kapcsolat alapján vettek részt a végvacsorán". A temetést megelőző éjszaka a házbeliek lényegében utolsó búcsút vesznek a halottól. Gajcsánai, pusztinai és lábniki elbeszélésekben gyakran utaltak arra, hogy a második éjszaka nagyobb szerepet kap a halottárt adott, előző alkalomhoz képest nagyobb mennyiségű és többféle étel és ital. Fontos különbség az is, hogy a végvacsorát abban a szobában fogyasztják el, ahol a nyújtópad van. Laczkó István volt lábniki kántor elmondta, hogy a második éjszaka abban a szobában, ahol a halott van, a falak mellett asztalokat, padokat tesznek körbe és ott fogyasztják el a halottnak szánt ételt és italt. A végvacsora résztvevői reggelig maradnak és később is a háznál maradnak azért, hogy segítsenek a temetés előkészületeiben. A Baranya megyében élő moldvai csángók halottaikat a temetőkben éve felépített ravatalozóban terítik ki. A rokonok és ismerősök este összegyűlnek a halott mellett imádkozni, ami sötétedéskor veszi kezdetét és két órán keresztül tart. Ezután hazamennek és a legközelebbi rokonok a halottas háznál csendes imádkozással, beszélgetéssel virrasztanak éjfélig. Szárászon néhány éve még szokás volt, hogy a ravatal hagyományos helyére egy széket tettek, amin egy feszület és egy égő gyer- friss kenyeret kétfelé törnek és az ablakba teszik. A kiszálló forró gőz a halottaké.". (Pócs É )

13 HALOTTAS SZOKÁSOK ÉS HIEDELMEK ábra. Benke Jánosné virággal töltött halottas párnája Szárászon (1982.) tya volt, mellette ültek le a hozzátartozók. A háznál egybegyűlteket éjfélkor étellel és itallal kínálják meg. Diószénből és Gajcsánából átte lepültek Szárászon és Egyházaskozáron éjsza kára ételt és egy pohár bort hagynak az aszta lon a halott lelkének, aki a temetés napjáig ak kor is a házban marad, amikor a halott a rava talozóban van. A moldvai falvakban a halált követő harma dik napon temetik el a halottat. A temetés előtt néhány órával teszik a koporsóba a holttestet és olyan tárgyakat raknak mellé, amikre a túl világon szüksége lehet. A halottal eltemetett tárgyak a túlvilági élettel kapcsolatos hiedel meket tükrözik. Megállapítható, hogy a mold vai csángók a lélek túlvilági életét a földi élet hez hasonlónak képzelik, a halottnak szüksége van a hétköznapi élet tárgyaira, ételre és ital ra. Egyházaskozáron, Szárászon és Mekényesen napjainkban is el kell temetni a halottal az imakönyvét és olvasóját, amiket Moldvában is betettek a koporsóba az ötvenes éveikg. Az utóbbi évtizedekben lehetetlen magyar nyelvű imakönyvekhez hozzájutni a csángó falvakban, ezért a meglevő példányokat nem temetik el, hanem Isten nevében odaadják valakinek: Ki nek van most könyve? Százból egynek? Nem tesszük már mellé, mer itt sincs, csak kevésnek, azt nem temethessük el. Odaattam tatámét es valakinek, hogy ezen a világon legyen a tied, azon a világon tatámé. Ö megköszönte, hogy Isten fizesse, juttassa érte! Akkor es megkapja tatám." (Pusztina, 59 éves asszony). Klézsén a negyvenes években a halott mellé egy kis ha lottas kalácsot raktak, hogy odaát se éhezzen", olyan is volt, aki italt tett a koporsóba. Később Isten nevében odaadták valakinek azt az ételt és italt, amit eltemettek volna a halottal. Zseb kendőt, görbebotot, fiatalnak virágot, órát a múltban és napjainkban eltemetik a megboldo gulttal. A moldvai csángók a túlvilágra vezető úttal kapcsolatos hiedelmeit tükrözi az a szo kás, hogy halottaik kezébe egy fémpénzt, pá rát" tesznek. A szokást azzal is magyarázzák, hogy a túlvilágon váltsa ki magát a halott, má sok szerint Szent Antalnak fizetnek, amikor be engedi őket a másvilág kapuján. Diószénből származó hiedelem szerint a léleknek egy kes keny hídon, pallón kell átmenni a földi világot túlvilágtól elválasztó vízen és ott kell megfizet ni a vamot: Pénzt es tettek be. Vajh egy fo rintot, ha megy a hídon keresztül, fizesse meg. Át egy hídon a túlvilágra, kellett egy pénz. Azt mondták, hogy ménen át egy hídon. Egy hidecska, két-három lépéses kis paliócska, több nem. Ménen át rajta a másik partra és akkor viszik őt az ő helyire ott." (Benke Jánosné sz.: Diószén Szárász). 3. A halottat rokonai, ismerősei kísérik ki a temetőbe. A házból nyitott koporsóban viszik ki ügyelve arra, hogy a halott lábai mutassa nak kifele, különben visszajárna a lelke a ház hoz. Gajcsánában és Lábnikon a nyújtópadtól egy vásznat terítenek az ajtóig és az így letett pallóvászon" fölött viszik ki a halottat: Vász nat elterítettek az ajtónál a halottól ki a küszö big, egy más darabot terítettek a kapunál és fölötte vitték a halottat. Hogy vízen kell át mennie és ott es legyen pallója." (Ládás Istvánné sz. : Gajcsána Egyházaskozár). A ko porsót a küszöbnél egy kicsit meg szokták emelni, mert a moldvai csángók hite szerint lát a halott is". Pusztinán azért viszik fedet len koporsóban a halottat, hogy utoljára még

14 232 VIRT ISTVÁN nása, hogy a halottal közvetlen, vagy közvetett érintkezés elűzi a félelmet; a holttesttel érint kező tárgyaknak rendkívüli ereje van. A mold vai falvakban is jellemző szokás a koporsóra egy marék földet dobni azért, hogy könnyeb ben elfelejtsék a bánatot. Akik félnek a vissza járó lélektől, a sír földjéből egy keveset a nya kukba tesznek, hogy ne legyenek ijedősek. Gajcsána faluban az a szokás, hogy mosdatás köz ben egy hajtincset kivágnak a halott hajából: Vágtak a hajából, hogy ne fejének. Megfüstőtték magikat vele és akkor nem ijett meg a hóttól. Van még, aki ma es megcsánnya." (Gyurka Raffaelné sz.: Gajcsána Egyházaskozár). A halott alá terített lepedőből kivágott da rabbal ijedős gyermeket szokták megfüstölni. Pusztinán a mosdatásnál használt kendőket rakják el, hogy szükség esetén félelem elűzésé re használják: Azokat a rivancokat, rongyokat elteszik. Ha valaki fél a halottól erőst, akkor azzal megdörgölik és akkor nem fél. Felakajszák egy szegre, de nem tarcsák sokat." (Pusztina, 59 éves asszony). Mások nem hozzáérintik a fürdetésnél használt kendőt a félős emberhez, hanem megfüstölik vele. (A félelem elűzésén kívül még másra is használják a halottal érint kező tárgyakat, ezekről később lesz szó.) A ko porsót a negyvenes évekig mindenhol vászon nal eresztették le a gödörbe, amit a temetés 4. ábra. Diószéni születésű csángó asszony borból a után, vagy a halotti toron Isten nevében a sír földre cseppent a halottak részére" (Szárász, 1980.) ásóknak adtak. Az utóbbi évtizedekben a mold lássa a faluját. (Ezzel összefüggésben megemlí vai falvakban is kötéllel eresztik le a koporsót. tem, hogy a Tatros menti csügési magyaroknál A sír behantolása után Pusztinán szokás volt-, minden kaput kinyitnak olyankor, amikor va hogy egy kakast adtak át a sír fölött Isten ne lakit temetnek: Felsőcsügésen mikor viszik a vében a sírásóknak. Az utóbbi években ezt a halottat mind csapja ki a kaput, hogy a halott pap megtiltotta, azóta a toron adják oda az élő még egyszer szuszogjon bé.") 9 Fiatal legényt kakast. Pusztinán a temetésre is gyakran visz úgy kísérik Klézsén a temetőbe, ahogy lakoda nek ételt és italt, amit a temető kapujában Is lomkor szokás, ez az ő lakodalma". A halottas ten nevében szétosztanak a résztvevőknek: szekér két oldalán egy-egy vőfély megy, egyik Leviszi oda a temető kapuba, ki mit akar ad viszi a vőlegénynek öltöztetett legény feldíszí ni. Kalácsot, piskót, perecet, mit akar adni Is tett kalapját, másik pedig a vőfélypálcát, vi ten nébe leviszik a szekervel a kapuba és a vi rágos pálcát", amit temetés után a sírkereszt lág mikor megtér vissza a temetőből, minden mellé szoktak leszúrni. A lányok koszorúslány kinek adnak. Egy pohár pálinkát, szál gyertyát ként mennek a szekér mellett. Ügy mondták es mellé a hóttér, és akkor onnan a világ megy Egyházaskozáron, hogy a hetvenes évek elején haza.". (67 éves férfi). A temetés után két hoz még volt példa Klézsén vőfélypálcás temetésre. zátartozó megállt a temető kapuja előtt és a A temető kapujában leveszik a koporsót a sze résztvevőket elhívta a halottas házhoz: Még kérről és kézben viszik a sír martra". Az egy az útra es kiállnak, hogy híjják őket, szüesen házi szertartás után a közeli rokonok utolsó bú gyűjjenek az asztalhoz, az étel keljen el.". csút vesznek a megboldogulttól, gyakran meg (Pusztina, 59 éves asszony). csókolják a halottat és csak ezután zárják le a A halotti tort a ház udvarán, vagy a házban koporsót. A temetés ideje alatt is találkozunk tartották a temetés után. A komondárnak" is olyan hiedelemcselekvésekkel, amelyek megóv nevezett torozáson külön asztalhoz ültek a fér ják az élőket a visszajáró halott okozta féle fiak és az asszonyok, hogy elfogyasszák a ko lemtől. Ezeknek a szokásoknak az a közös vo- rábban elkészített ételeket és italokat. A teme tésről hazatérőket napjainkban is az asztalokra 9 Oláhcsügés-Apahavaspataka, 77 éves asszony el kikészített cseréptálak várják. A tor résztvevői beszélése. (Saját gyűjtés, 1983.)