Aparányi naphal a parti nádasban tért magához. Az igazat megvallva,

Méret: px

Mutatás kezdődik a ... oldaltól:

Download "Aparányi naphal a parti nádasban tért magához. Az igazat megvallva,"

Kinga Fodor
8 évvel ezelőtt
Látták:

1 Elsô fejezet, amelyben megismerjük a főszereplőt, és ő is magát Aparányi naphal a parti nádasban tért magához. Az igazat megvallva, fogalma sem volt róla, hogy került oda. Lassan, óvatosan nézett körül, majd kievickélt a növényzetből és elindult, hogy megtudja, hová is csöppent. Jó ideje bandukolt már a tóparttól a város felé vezető úton, amikor rájött, hogy mi a leghihetetlenebb az egészben. LÉLEGZEM! kiáltott fel meglepetten. A szárazföldön vagyok és lélegzem! Hiába keresgélt azonban az emlékezetében, a rejtély rejtély maradt: nem tudta, mit keres éppen ott, de valami azt súgta, jó lesz mihamarabb eltűnnie, s ösztöne a város felé húzta. Ott lehetnek az emberek. Hallottam már róluk, de még sosem találkoztam senkivel. Talán ők segítenek töprengett a halacska. A városban azonban üres utcákat talált. Kihaltnak tűnt minden, és ez nagyon elkeserítette: éhes volt, fázott, ráadásul senkit sem ismert, kis túlzással még magát sem. Gondterhelten ült le egy kőre, amikor egy kövér hópehely a kopoltyújára hullott. Aztán még egy. És még egy. Az egyre sűrűbben szálló hó lassan porcukorréteggel vonta be a néptelen kisváros minden házát és utcáját. És lám, változni kezdett a kép: először csak egy-két ember dugta ki nóziját a házakból, aztán már családok érkeztek alaposan beöltözve, valami furcsa dologgal 7

Jó ideje bandukolt már a tóparttól a város felé vezető úton, amikor rájött, hogy mi a leghihetetlenebb az egészben. LÉLEGZEM! kiáltott fel meglepetten. A szárazföldön vagyok és lélegzem!

2 a kezükben, amit a naphal még sosem látott. A gyerekek ráültek, és kacagva csúszkáltak le a domboldalon. Szánkózunk még? kérdezte egy kisfiú a testvérétől, s a naphal rájött, hogy ez a különleges valami a szánkó. Arról azonban elképzelése sem volt, hogyan vehetne részt a játékban, hiszen még bemutatkozni sem tud Ekkor egy kislány tűnt fel a dombon, egyedül ült a szánkón, és egyáltalán nem mosolygott. A kishalat meghatotta, ahogy ott magányoskodott, és felbátorodva odament hozzá: Lecsúszhatok veled? Velem? Igen, persze. Örülnék neki. A nevem Klaudia. És a tied? Te, várj csak, egyáltalán hogy kerülsz ide? kérdezte a kislány egy szuszra, mert ugyancsak meglepődött, amikor ráeszmélt, hogy egy hallal beszélget. A nevem Nos, én Igazából nem tudom. Nem emlékszem semmire. Egy nádasban ébredtem, és azt sem tudom, miképp lehet, hogy tudok lélegezni Jó lenne, ha valaki segítene! Szeretném kideríteni, mi történt! Biztosan van valahol egy család, aki vár rád és aggódik! mondta Klaudia, és egy könnycsepp csillant a szemében. Talán De nem emlékszem az otthonomra, s mintha valamiért menekülnöm is kellene És te? Kivel jöttél szánkózni? Papával. A mamám nem olyan régen elköltözött az égbe. Azóta papával éldegélünk. Nagyon szeretjük egymást, de még nem szoktuk meg a magányt... Tényleg: nem akarsz velünk hazajönni? Olyan jó lenne egy kis vidámság az otthonunkban Szívesen! mondta hálásan a halacska. De apukád beleegyezik? 8

Arról azonban elképzelése sem volt, hogyan vehetne részt a játékban, hiszen még bemutatkozni sem tud Ekkor egy kislány tűnt fel a dombon, egyedül ült a szánkón, és egyáltalán nem mosolygott.

3 Mindkettőnkre ráférne egy kis jókedv, nem hiszem, hogy ellenére lenne. Ráadásul, ha jól értem, neked is elkél a segítség Ezt meg is beszéltük! Mondd csak, Klaudia, előtte még kipróbálhatnánk ezt a szánkónak nevezett valamit? Persze! mondta a kislány, és hosszú idő óta most először suhant át valami mosolyféle az arcán. Klaudia egy takaros házban élt az apukájával, aki imádta a lányát, és mindent elkövetett, hogy mosolyt csaljon az arcára. De a mama halála óta ez nagyon nehezen ment. Örömmel fogadta tehát a kislány ötletét, és szeretettel ölelte magához a naphalat. 9

mondta a kislány, és hosszú idő óta most először suhant át valami mosolyféle az arcán.

4 Klaudia pedig rögtön kialakított egy kuckót a szobájában újdonsült barátjának. Szóval fogalmad sincs, hogy kerültél ide? kérdezte a haltól. Ahogy mondod. Felébredtem a nádasban, és Nádast mondtál? vágott közbe Klaudia. Akkor egy tónak is kell lennie valahol! Hát persze, a tó! Igen, igen, egy tóparton tértem magamhoz. De miért is nem a tó felé indultam? tűnődött a naphalporonty. Ez egy igen fontos kérdés: miért nem a tó felé indultál? Azt hiszem, féltem... Nem tudom, mitől, de úgy éreztem, menekülnöm kell onnan. El, amilyen messze csak lehet. Így jutottam ide, a városba. S bár az emberekről csak hallomásból értesültem, gondoltam, itt biztonságban leszek. Meg kell tudnunk, mi van abban a tóban! kiáltotta izgatottan Klaudia. Gyere, induljunk! Apa, ugye elmehetünk egy kicsit sétálni? Persze, menjetek csak! mondta édesapja, és szíve megtelt valami melegséggel, ahogy végre élni látta a lányát A naphal elvezette a tóhoz Klaudiát, bár ahogy közeledtek, egyre kellemetlenebbül érezte magát. Innen már nem is tűnik olyan jó ötletnek, menjünk innen, Klaudia! kérlelte barátnőjét. Meg kell tudnunk, mi van itt, különben sosem jövünk rá, mi történt veled! mondta biztatóan a lány. 10

Ez egy igen fontos kérdés: miért nem a tó felé indultál? Azt hiszem, féltem... Nem tudom, mitől, de úgy éreztem, menekülnöm kell onnan. El, amilyen messze csak lehet. Így jutottam ide, a városba.

5 A hó jó ideje szakadatlanul hullott, de ahogy a tóhoz közeledtek, a szél is feltámadt. Először a fák hajladozása ijesztgette őket, mintha csak figyelmeztetni akarná a kíváncsi vándorokat a közeledő veszélyre, aztán egyre viharosabbra fordult az idő, és az ég alja is sötétbe borult. Klaudia rendületlenül húzta maga után barátját, de mielőtt a tó befagyott tükrére léptek, megtorpant. Várj! mondta a halnak. De már késő volt: a naphal a jégtükrön állt, amely azonnal repedezni kezdett, s mielőtt Klaudia bármit tehetett volna, egy rianás elnyelte 11

viharosabbra fordult az idő, és az ég alja is sötétbe borult.

6 barátját. A halacska még hallotta a kislány kétségbeesett sikolyát, aztán eltűnt a jégtábla alatt. Neee! Drága kis naphalam! Te voltál az egyetlen barátom! zokogott a kislány. Nem hagyom, hogy odavesszél! és egy lépést tett a tó felé De mielőtt őalatta is beszakadt volna a tó jégtükre, hal barátja kiugrott és felkiáltott: FICÚR! Igen, igen, a nevem Ficúr, már emlékszem! Itt lakom a tóban, és valahol itt van a családom is De most hideg, sötét és magányos minden Az irigy és gonosz Amuri géb műve az egész. Meg akarta szerezni a légitalt, de nem sikerült neki, mert Tóbölcse nekem adta, és bosszúból elátkozta a tavat. Meg kell mentenünk őket, érted, Klaudia? De hogyan? és Ficúr zokogva roskadt magába az izgatott monológ végén. Nahát, Ficúr, ez csodálatos! ölelte magához visszakapott barátját Klaudia. Dehogy csodálatos, rémes! Hogy mondhatod, hogy csodálatos? nézett a kislányra értetlenül. Csodálatos, hogy visszajöttél, és talán a hideg víztől már azt is tudod, ki vagy. Ez a csodálatos. És kedves neved van Ficúr Viszont egy szót sem értek a történetedből. Kérlek, Klaudia, most nagyon fázom Nem lehetne, hogy hazamenjünk előbb? És az apróság ájultan nyúlt el, Klaudia pedig babusgatva karba vette, melengette, és büszkén-boldogan menetelt vele hazáig. 12

Itt lakom a tóban, és valahol itt van a családom is De most hideg, sötét és magányos minden Az irigy és gonosz Amuri géb műve az egész.

Hasonló dokumentumok

Csöngettek az ajtón. Katus támolyogva

Olcsó krumpli Csöngettek az ajtón. Katus támolyogva ment ajtót nyitni. Nagy örömére, az édesanyja állt az ajtó előtt. Anyukám, de jó, hogy jössz. Alig állok a lábamon, olyan álmos vagyok. Kislányom! Csak