A betegség ipar futószalagján

Átírás

1 Dr. Lenkei Gábor CENZÚRÁZOTT EGÉSZSÉG 3. FEJEZET A betegség ipar futószalagján INGYENES FEJEZET

2 3. fejezet Cenzúrázott egészség A betegségipar futószalagján Nem tanulhatsz róla Majd mi megmondjuk, mi tudománytalan, és mi sarlatánság Rockefeller még nem elég gazdag? Hogyan igazították az orvosképzést a betegségipar céljaihoz? Túl sok érthetetlen dologgal kellett szembenéznem, amikor még a hivatalos keretek között dolgozó gyakorló orvos voltam. A 90-es évek elején szülész-nőgyógyászként dolgoztam. Beosztottak a klinika onkológiai osztályára. Nap mint nap rákos betegekkel találkoztam. Siralmasnak találtam, milyen keveset tudunk segíteni. Úgy éreztem, színjátékot játszunk. Mi, orvosok és a betegek is. Nem voltunk őszinték. Sem önmagunkhoz, sem egymáshoz. Tudtuk, hogy nem sok esély van a gyógyulásra. Önmagunkat és a betegeket is biztatva paskolgattuk a kezüket. Minden rendben lesz. Szépen megcsináljuk a műtétet, utána egy kis sugárkezelés, és szépen meg fog gyógyulni. A folyosón a hozzátartozóknak mást mondtunk. Imádtam olvasni. Szép, sokkötetes könyvtáram volt. Könnyen elcsábultam a könyvesboltokban, és gyakran teleszedtem a bevásárlókosarat. Egyszer a kezembe akadt egy könyv. Beata Bishop írta, a címe: Ideje a gyógyításnak. Beata akivel később személyesen is megismerkedtem valaha a rák egyik legagresszívebb formájában szenvedett. Rosszindulatú festékes anyajegyrákban, orvosi nevén melanoma malignumban, amely gyakran egy-másfél év alatt elviszi a betegeket. 29

3 Én Beatával több mint 15 évvel azután találkoztam, hogy közölték vele a diagnózist. Kiváló egészségnek örvendett, energikus, szeretetre és csodálatra méltó volt. Ő a Gerson-diétát* választotta, mint utolsó lehetőséget, amikor az orvosai már teljesen lemondtak róla. A módszert kifejlesztő dr. Max Gerson orvos volt. Megszereztem a könyvét, amelyben több tucat gyógyult esetről ír, orvosi módszerekkel, vizsgálatokkal támasztva alá a teljes gyógyulást. Gyógyult esetek! Érti?! Akkor még nem értettem, nem tudtam felfogni, miért nem hallottam például erről a módszerről sem az egyetemen. Miért egy könyvesboltban kell megtudnom, hogy van ilyen lehetőség is? Miért? Nagy lelkesedéssel vetettem bele magam az új utak, az ún. alternatív* lehetőségek feltérképezésébe. Rengeteg olyan módszert ismertem meg, amelyekről semmit sem tanultam a hat év alatt mint orvostanhallgató, és amelyekkel figyelemre méltó eredményeket lehet elérni. Megbarátkoztam a diétaterápiákkal*, az akupunktúrával*, a homeopátiával* és egyéb alternatív módszerekkel is. Megvizsgáltam a hatékonyságukat. Sokszor messze jobb volt, mint az általam ismert hivatalos módszereké. Ezekre a szokványos orvosi reakció akkoriban az volt, hogy tudománytalanok. Kóklerség, sarlatánság. Olyanok mondták, akik nem mélyedtek el bennük. Akkor még azt hittem, hogy csak a korlátoltság és egy különös szakmai gőg okozza azt, hogy a nem hivatalos, de hatékony módszerek nem foglalhatják el az őket megillető helyet a gyógyításban. Időközben az élet más területén kezdtem dolgozni, abbahagytam a gyógyítást. Egy orvos azonban a szíve mélyén mindig orvos marad, foglalkozzon bármivel. 30

4 Másfél-két évvel ezelőtt egy barátom hívta fel a figyelmem egy könyvre. Edward G. Griffin írta, címe: World Without Cancer, magyarul A világ rák nélkül. Rácsaptam. A könyv fantasztikus. Mindenkinek szívből ajánlom. Griffin arról híres, hogy a könyveit hatalmas kutatómunkával készíti elő és mindent bizonyítani tud, amit leírt. Arról is híres, hogy rendszeresen kényes témákat választ. Sokszor megcibálta már az alvó oroszlán bajuszát. Elképesztően bátor ember. Ez a könyve két témáról szól. Az egyik az, hogy a rettegett rák az egyik legegyszerűbb betegség. Hiánybetegség. Testi szinten. Nem valami okozza, hanem a mai kor emberének táplálkozásából hiányzó dolgok okozzák. Hiánybetegség. Túl egyszerű. A másik téma, amivel foglalkozik, annak az aljas összeesküvésnek a leleplezése, amely elsüllyesztette, illegálissá tette a rák kezelésének a hivatalosan elismert módszereknél hatékonyabb, természetes módját. Visszaás egészen a gyökerekig. Néhány beszédes fejezetcím a könyvből: Korrupció és becstelenség a gyógyszerkutatásban A Rockefellerek befolyása a gyógyszeriparban és a nemzetközi politikában A gyógyszeripari kartell* befolyása az Egyesült Államok orvosi egyetemein Az orvostanhallgatók gyógyszerközpontú képzése Miként támadja a kormány a különleges tápanyag- és a vitaminipart? Az FDA* kettős mércéjének vizsgálata. Az elbírálás során ártalmatlan, gyógyszernek nem minősülő készítményeket, többek közt vitaminokat és étrend-kiegészítőket sújtanak a mérgeknél és a veszélyes gyógyszereknél súlyosabb korlátozással Párhuzam a biológiai és a politikai rák között; a lehetőség mindkettő együttes legyőzésére 31

5 A fejezetcímek érzékeltetik, miről szól a könyv. Ha áttekintjük az orvoslás történetét, érdekes dolgokra bukkanunk. Tudnia kell, hogy kb. 100 évvel ezelőtt a gyógyítással foglalkozóknak csak kevesebb mint egyharmada volt ún. allopata orvos. Allopata: aki a tünetek elfojtásával gyógyít. Nem a fájdalom okát szünteti meg, hanem fájdalomcsillapítót rendel. Nem az idegesség, feszültség okát kezeli, hanem nyugtatót ad. Nem az álmatlanság hátterét kutatja, altatóval intézi el a problémát. Az érelmeszesedés okának megkeresése helyett gyógyszert ír elő vagy eret cserél. A mai kor hivatalos orvostudománya allopata. A másik vonal a gyökereket kutató gondolkodás. Ezzel az okokat keressük. A valódi okokat. A bajok eredetét. Száz éve a gyógyítással foglalkozók kb. kétharmada ilyen szemléletű volt. Az arány megfordulásában nagy szerepet játszott az, hogy az allopata orvosokat szövetségbe tömörítette az AMA* (az Amerikai Orvosok Szövetsége), míg a másik oldal képviselői magányos farkasok maradtak, nem szerveződtek csoporttá. Nem tudtak közösen hangot adni a sikereiknek, nem képviselték összefogott erőkkel az érdekeiket. Nem csoda, hogy egy szervezett csoporttal szemben az elszigetelt egyének kudarcot vallottak. Ma is az allopaták vannak jobban megszervezve. Van néhány alapvető ellentmondás a gyógyítás fejlődésének területén. Sok sikert könyvelhettek el azoknál a betegségeknél, ahol felismerték, hogy nem valami okozza, hanem ellenkezőleg, valaminek a hiánya okozza. Néhány ezek közül: Angolkór* D-vitamin-hiány Farkasvakság* A-vitamin-hiány Skorbut* C-vitamin hiány Vészes vérszegénység* B 12 -vitamin-hiány Pellagra* B 3 -vitamin-hiány Beriberi* B 1 -vitamin-hiány 32

6 Ezek a valódi ok felismerését és a vitaminnal történő kezelést megelőzően súlyos betegségnek számítottak. Több közülük halálos volt. A vitaminterápia azonban látványos sikert hozott. A kutatásokat ki kellett volna terjeszteni a vitaminhiányok mélyebb megismerésének irányába. Az orvostudomány mégsem ebbe az irányba fejlődött. Miért? Az 1900-as évek elején a Rockefellerek és más érdekcsoportok beléptek a gyógyítás területére mint befektetők. Olajuk, vegyiparuk volt. Ki kellett találni, hogyan lehet még több pénzt csinálni. Gyógyszert, vegyi anyagokat kell eladni. Ehhez csupán az orvosképzést kellett a kívánatos irányba átalakítani. Griffin így ír erről: 1910 előtt az orvostudományi gyakorlat bőven hagyott maga után kívánnivalókat az Egyesült Államokban. Az orvosi diploma levelező úton vagy kiegészítő oktatás keretében, nem megfelelően felszerelt orvosi iskolákban is beszerezhető volt. A társadalom előítéleteket táplált az orvosi hivatással szemben, és a változás előjelei már érezhetőek voltak. Az Amerikai Orvosi Szövetség (AMA) elkezdte megtisztítani a saját szervezetét. Megalapította az Orvostudományi Oktatási Tanács nevű szervét, amelynek célja az orvosképzés országos szintű felmérése, illetve a képzés fejlesztésére alkotott konkrét javaslatok kidolgozása volt ra azonban nehézségeik támadtak a bizottságbeli nézetkülönbségek és a gyenge anyagi háttér miatt. Ez volt az a zsákutcának tűnő szituáció, amelyben a Rockefeller Carnegie szövetség briliáns stratégiával és tökéletes időzítéssel fellépett. Henry S. Pritchett, a Carnegie Alapítvány elnöke megkereste az AMA-t, és felajánlotta, hogy átveszik az egész tervezetet. Az AMA Orvostudományi Oktatási Tanácsa 1908 decemberében New Yorkban tartott ülésének részletei hűen adják vissza a történteket: 33

7 »Egy órakor félhivatalos tárgyalást folytattunk Pritchett elnök úrral és Abraham Flexner úrral a Carnegie Alapítványtól. Pritchett úr levelében már korábban kifejezte, hogy az Alapítvány hajlandó együttműködni az Orvostudományi Oktatási Tanáccsal az orvosi iskolák átvizsgálásában. Most azt is bejelentette, hogy az alapítvány tervei között szerepel az összes szakma: a jog, az orvostudomány és a teológia* felülvizsgálata. Pritchett egyetértett a Tanács tagjainak azzal a korábbi véleményével, hogy bár az alapítvány munkáját alapvetően a Tanács vizsgálatai határozzák meg, a részrehajlással kapcsolatos, szokványos tiltakozások megelőzésének érdekében nem tennének róla több említést a Tanács jelentésében, mint bárhol máshol. Éppen ezért a jelentést pártatlannak tekintenék, és széles körű nyilvánosságot kapna. Ez nagy szerepet játszana a pozitív közvélemény kialakításában is.«rockefeller és Carnegie azonnal elkezdett dollármilliókat fektetni azokba az iskolákba, amelyek elfogadták az irányításukat. Azoktól pedig, amelyek erre nem voltak hajlandóak, megvonták a támogatásukat, így azok elkerülhetetlenül tönkrementek, hiszen nem bírták a versenyt a jól felszerelt, tőkeerős iskolákkal szemben ben még százhatvan iskola működött re a számuk mindössze nyolcvanra csökkent. A tönkrement intézmények nagy része gyengén teljesített, de nem a minőségi oktatás volt a támogatás egyetlen meghatározó követelménye. Az elsődleges mérce az volt, hogy az iskola igazgatása és tanszékei hajlandóak-e elfogadni a tantervek gyógyszerkutatásra vonatkozó részét. A befektetett pénz (és a nem elhanyagolható nyereség) ezen az úton áramlott vissza az»adományozókhoz« óta az alapítványok több mint egymilliárd dollárt»fektettek be«amerika orvostudományi egyetemeibe. A karok tagjainak közel fele mára az alapítványi»kutatási«adományokból szerzi jövedelmének egy részét, és több mint tizenhat százalékuk teljesen ebből a forrásból tartja fenn magát. 34

8 Joseph C. Hinsley A magánalapítványok szerepe a modern orvoslás fejlődésében című mérvadó cikkében áttekinti ennek a növekvő hatásnak a menetét: felsorolja azokat az orvosképző felsőoktatási intézményeket, amelyekben az alapítványi tőke már korán jelentős befolyásra tett szert: a Johns Hopkins Medical School, a St. Louis-i Washington Egyetem, Yale, Chicago Egyetem, Iowa Egyetem, Colorado Egyetem, Oregon Egyetem, Virginia Egyetem, Georgia Egyetem, Cincinnati Egyetem, Howard Egyetem, Meharry Orvosi Iskola, Harvard, Vanderbilt, Columbia, Cornell, Tulane, Western Reserve, Rochester, Duke, Emory nevű felsőoktatási intézmények és a New York-i Memorial Hospital. Feltétlenül meg kell még említeni Northwestern, Kansas és Rochester orvosi iskoláit, mivel mindegyik jelentős támogatást kapott vagy a Rockefeller-vagyonból, vagy attól a Közjóléti Alaptól (Commonwealth Fund), amely szorosan igazodott a Rockefeller érdekekhez. 35

9 Edward Griffin így összegzi a hatalomátvétel hatását: Ezért történhetett, hogy az orvostudományi iskolák tanári karai mára egy különleges emberfajtát képviselnek. Kiválasztásukkor és képzésükkor is olyan tanárokat kerestek, akik mind alkatilag, mind pedig különleges érdeklődési területük miatt alkalmasak a kutatói munkára, különös tekintettel a gyógyszerkutatásra. Ezért alakult úgy, hogy mára az orvostudományi karok tanárai nem csupán saját meggyőződésük, hanem a beléjük nevelt szellemiség miatt is azt a gyógyszerközpontúságot támogatják, amely az egész amerikai orvostudományt meghatározza. A dolgok iróniája az, hogy a tanárok (tanítványaikkal együtt) távolról sincsenek azzal tisztában, hogy csupán egy jól megfontolt, kereskedelmi indokok vezérelte kiválasztási folyamat termékei. Mivel ettől a ténytől gondosan elszigetelték őket, kevesen képesek elfogadni az előttük feltárt nyilvánvaló igazságot, hiszen ennek elismerése szakmai büszkeségüket sértené. Általánosságban véve, minél mélyebben merül valaki az orvostudományba, és minél több időt tölt el ebben a szervezetben, annál nehezebben tör ki a korlátai közül. Egyszerűbb szavakkal ez tulajdonképpen azt jelenti, hogy az utolsó ismerősünk, aki elfogadja ennek a tanulmánynak a tényeit, pont az orvosunk lesz. Dr. David L. Edsall egy időben a Harvard Medical School (Harvard Orvosi Iskola) dékánja* volt. A következő nyilatkozatot tette: Egy ideig a gyógyszertan és a gyógyszeres kezeléstan professzora voltam, és tapasztalatból tudom, hogy a hallgatók általam és a többi professzor által is számtalan gyógyszer megtanulására voltak kötelezve, amelyek közül sok értéktelen, sok haszontalan, néhány pedig feltehetőleg még káros is volt A hallgatóknak majdnem minden tárgyat párhuzamosan, az egyetem ugyanazon szakaszában, ugyanolyan sorrendben kellett felvenniük. Ez akkora anyag elsajátításával járt, hogy csak keveseknek sikerülhetett (a 36

10 független érdeklődés szellemében) bármelyik tárgyat is mélyebben megismerni. Egy kisebb felmérés azt mutatja, hogy ebben az országban az összes egyetemi oktatási forma közül az orvosi karok hallgatói rendelkeznek a legkevesebb intellektuális szabadsággal. Még néhány gondolat Edward Griffintől: Nos, az egyetemek úgy táncolnak, ahogy az alapítványok fütyülnek. Természetesen az orvosi oktatást finanszírozók nem határozhatják meg teljes részletességében a tananyagot. Viszont ez nem is szükséges ahhoz, hogy a kartellek* elérjék a céljaikat. Ugyanis azt mindenképpen ők határozzák meg, hogy mi ne legyen a tananyag része. Semmilyen körülmények között sem juthat Rockefeller vaskos pénzkötegeiből egy fillér sem olyan orvosi főiskoláknak, kórházaknak, tanári karoknak vagy kutatóknak, akik azt a kevéssé hagyományos nézetet vallják, hogy a természet a legjobb orvosság. Az orvostanhallgatókat arra kényszerítik, hogy éveket töltsenek a gyógyszertudomány tanulásával, ugyanakkor szerencséjük van, ha egyetlenegy olyan kurzuson részt vehetnek, amely az alapvető egészséges táplálkozásról szól. Ennek az az eredménye, hogy egy átlagos orvosnál még a felesége is többet tud erről a területről. Egy orvos a kapott képzések egyoldalúsága miatt egyáltalán nem is gondolkodik a MINEK A HIÁNYA OKOZZA? irányban. Teljesen más gondolkodásmódra képezték. Kemény szavak ezek, de őszinték és igazak. Különösen nehéz lehet egy orvos helyzete, amikor ezeket a sorokat olvassa. Nekem is hónapokba telt, mire megemésztettem az igazságot. Nem volt könnyű felfogni, hogy szemellenzővel tereltek, mint a lovat. Pedig az én megélhetésem már nem is függ a gyógyítástól. Sokkoló volt rájönni, hogy hülyét csináltak belőlem. 37

11 Mint az évfolyamom egyik legjobb tanulója, jelesre vizsgázott gyógyszerügynök lettem. Hallgatóként lelkesen és jóhiszeműen tanultam. Gyógyítani akartam. Kétségek nélkül elfogadtam, hogy amit tanítottak, az a lehetséges legjobb út, a legjobb módszer. Fel sem tételeztem, hogy egyáltalán létezik más is, hogy lehet másnak is létjogosultsága. Hiszen EZ AZ ORVOSTUDOMÁNY, amit én tanulok. Később lettek kétségeim, amikor rájöttem, hogy egyoldalú, hiányos képzést kaptam, és nagyon sok mindenről nem tudok, amiről tudnom kellene. Dr. Paul Starr is nagyon izgalmas könyvet írt arról, hogyan vált az orvostudomány egyre inkább iparággá (Az amerikai orvostudomány társadalmi átalakulása címmel). Átfogó képet ad arról, hogyan vették ki a gyógyítást az orvosok kezéből, és hogyan váltak ők maguk is a profitéhes üzleti vállalkozások eszközévé. Nyomon követhetjük azt az átalakulást, amelynek eredményeként egyre inkább profitot és egyre kevésbé egészséget előállító egészségügy, valójában betegségipar jött létre. Megtudjuk, hogyan szőtte át mindinkább a gyógyítás területét a haszonlesés és a korrupció. Orvos vagyok bár nem gyakorlom a szakmát annak mai hivatalos, gyógyszerelő felfogásában. Nem vádolom semmivel a kollégáimat. Őket is félrevezették, őket is becsapták. Az éremnek csak az egyik oldalát mutatták meg nekik. Egyébként Griffin sem gondol semmi rosszat a gyógyító orvosokról. A következőket olvashatjuk könyvében: A gyógyszergyártók minden évben annyi új gyógyszerrel bombázzák a piacot, hogy az orvos gyakran nem tudja, valójában mennyire hatékony az a szer, amit felír. Csak azt tudja, hogy látta a 38

12 hirdetésüket az AMA Journalban, az orvosszövetség szaklapjában, és a cég képviselőjétől kapott egy»elemzést«a gyógyszerről, meg esetleg azt, hogy korábbi pácienseknél milyen hatása volt. Mivel ő gyakorló orvos, és nem kutató, nem végezhet ellenőrző kísérleteket, hogy meghatározhassa az új szer relatív hatékonyságát a más cégektől beszerezhető, régebbi vagy szintén új gyógyszerekhez képest. [ ] Ha az első recepttel nem éri el a kívánt hatást, felír egy másikat. Az orvos szempontjából nincs ebben semmi helytelen. Ő csak megtesz mindent, hogy ellássa a betegeit azokkal a gyógyszerekkel, amelyek legjobb tudása szerint a gyógyszeripar legújabb technológiáját képviselik. Ne felejtsük el, hogy nem ő profitál a receptek felírásából. Kétségtelen, hogy az orvosok a sok milliárd dolláros gyógyszeripar termékértékesítőinek szerepét töltik be, de ezért a fontos szerepért nem kapnak pénzt. Azonban képzést kapnak rá. Az ország főbb orvosi egyetemei képzési tantervének segítségével a tanulók olyan intenzív képzést kapnak a gyógyszerek használatáról (míg a táplálkozásterápiáról lényegében semmit nem tanulnak), hogy amikor lediplomáznak, természetesnek tekintik, hogy gyakorlatilag az összes betegséget gyógyszerekkel kezelik. Nem is gondolkodnak hiánybetegségekben. Senki sem tanította meg nekik, hogy ezek ennyire fontosak. Ismerkedjünk most meg egy kicsit a Rockefeller-birodalom hátterével, szintén E. Griffin tollából. Vajon honnan ered a vonzalmuk az egészségügyhöz? A Rockefellerek érdekeit a gyógyszerek profittermelésében egészen John D. Rockefeller apjáig, William Avery Rockefellerig vezethetjük vissza. A»Nagy Bill«, ahogyan barátai és szomszédai ismerték New York állam északi részében, főként nyersolajból és alkoholból készített, sarlatán* gyógyszerek vándorló árusa volt. Soha nem vett részt semmiféle orvosi képzésben, mégis a»doktor William A. 39

13 Rockefeller, a híres rákspecialista«titulust adta magának, és a helyi adminisztrációval orvosként jegyeztette be magát. Reklámposzterein ez állt:»mindenféle rák gyógyítása, hacsak nem harapódzott el túlságosan, amely esetben nagymértékű javulás várható«. Rockefeller»doki«szemfényvesztő volt. Mindenkit becsapott, akit csak tudott, amikor csak lehetett, és büszke volt rá ben lótolvajlással vádolták. Felmerült a gyanú, hogy bigámiában* él ben azzal vádolták, hogy megerőszakolta a szolgálólányukat. Hogy ne kelljen szembenéznie a váddal, a Nagy Bill a bíróság hatáskörén kívülre, Oswegóba költözött. John D. Rockefeller később büszkén idézte vissza, mit tanult apjától. Azt mondta:»ő maga oktatott gyakorlati dolgokra. Különféle vállalkozásai voltak sokat beszélt nekem róluk és megtanította nekem az üzlet alapelveit és módszereit.«hogy milyen üzleti elveket és módszereket tanult John D. Rockefeller az apjától? Az életrajzíró, John T. Flynn Isten aranya: Rockefeller és korának története című könyvében adja meg erre a választ: A Nagy Bill szeretett kérkedni a ravaszságával és azzal, hogyan járt túl mások eszén Ennek az embernek gyakorlatilag nem voltak erkölcsei. Bárkit szívesen elszórakoztatott a saját furfangos történeteivel Az ilyeneket hívták később»dörzsölt fickóknak«, és ő mindent megtett azért, hogy a fiai is ugyanolyan»dörzsöltek«legyenek, mint ő.»amikor csak tudom, átverem a fiaimat«mondta egyszer az öreg Joe Websternek.»Azt akarom, hogy vágjon az eszük, mint a beretva. Üzletelek a fiúkkal, és lehúzom őket, amikor csak tudom. Azt akarom, hogy vágjon az eszük, mint a beretva.«és vágott is különösen John D. esze, akiből a világ egyik legkegyetlenebb és legsikeresebb monopolistája* lett. Ismét emlékeztetnünk kell arra, hogy minden ellentétes állítás ellenére a monopólium* nem a szabad vállalkozásra épülő kapitalizmus terméke, hanem a kiút abból. Ezt maga John D. Rockefeller is 40

14 számos alkalommal megerősítette karrierje során. Az egyik kedvenc mondása így hangzott:»a verseny bűn«. Ez érződik is a gyógyítás területén. A hivatalosként elfogadtatott módszer vetélytársai nem sok esélyt kapnak. De ennél azért többről volt szó. John T. Flynn így ír erről: Ahogyan ezután belépett az üzletbe, majd felépítette a karrierjét, az nagyjából körvonalazza az amerikai gazdaság fejlődésének és az»élni és élni hagyni«elleni háborúnak a történetét Rockefeller kétségkívül meg volt győződve arról, hogy a világ versenyre épülő rendszere tévedés. A rend, a hatékonyság és a gazdaság elleni bűnnek tekintette, és úgy vélte, csak úgy lehet megszüntetni, ha az összes riválist elsöpri. A terve így konkrét alakot öltött. Úgy döntött, az összes riválisát beveszi az üzletbe. A legerősebbeket partnerként, a többieket részvényesként Azokat pedig, akik nem hajlandók társulni, eltapossa. A terv sikerét a Rockefeller-birodalom felemelkedése bizonyítja. Nem kívánok a szükségesnél többet foglalkozni ezzel a kérdéssel, de muszáj volt valamennyire megvilágítanom az Ön számára a hátteret. Meg kellett mutatnom, hogy a mai hivatalos orvostudomány a maga gyógyszerközpontú szemléletével nem egy természetes fejlődési folyamat terméke, hanem egy profitorientált* lobbi* által erősen manipulált eredmény. Ha mélyebben érdekli Önt ez a háttér, a könyv végén bővebben talál javasolt irodalmat. Engem jobban érdekel a megoldás, mint a gazemberség. Az, hogy az orvostudomány, a gyógyítás elfajulhat, rossz útra tévedhet, egyáltalán nem új gondolat. Dr. Benjamin Rush orvos volt az amerikai Függetlenségi nyilatkozat egyik aláírója. Ő volt a washingtoni seregek 41

15 egészségügyi főparancsnoka, és tagja volt az Amerikai Kongresszusnak* is. Rush már akkor figyelmeztetett arra, hogy a jövőben problémák keletkezhetnek a gyógyítás területén. Javasolta, hogy ezt megelőzendő, iktassák be az alkotmány első módosításai közé a gyógyítás gyakorlásának szabadságát. Az ő szavaival: Hacsak nem iktatjuk alkotmányba a gyógyítás szabadságát, eljön majd az idő, amikor a medicina* titkos diktatúrává válik. Ha az emberek egyetlen csoportjának kezébe adjuk a gyógyítás művészetének gyakorlását, másokat pedig megfosztunk ugyanezektől a jogoktól, az annyi, mintha felállítanánk az orvostudomány Bastille*-ját. Minden ilyen törvény amerikaiatlan és zsarnoki és nincs helye egy köztársaságban A köztársaság alkotmányának gondoskodnia kell az orvostudomány szabad gyakorlásának biztosításáról A mai kép azt mutatja, hogy amitől dr. Rush félt, valósággá vált. Nyilvánvaló, csak körül kell nézni. Szerencsére Önnek nem kell forradalmárként, az élete kockáztatásával megrohamoznia a Bastille-t. Sokkal egyszerűbben biztosíthatja a saját szabadságát. A következő fejezetből megtudja, mekkora biznisz a gyógyszergyártás. 42

16 Beszéljenek a számok... Mikor egyetemistaként azzal viccelődtem, mekkora biznisz lehet a gyógyszergyártás, valójában fogalmam sem volt róla. Tele voltam lelkesedéssel és bizalommal a hivatalos orvostudomány iránt, de egyre több ellentmondással találkoztam. Olyan adatokkal, amelyeket nem tudtam beilleszteni a tanult rendszerbe. A következő fejezetben láthatja majd, mennyire biztonságosak a szigorúan előteszteltnek hitt gyógyszerek, amelyeket állítólag hatalmas költségekkel vizsgálnak... Miről lesz még szó a folytatásban? Hogyan lesznek az "elmebetegekből" hősök? Miért nem maradhat a suszter a kaptafánál? - A szabad gondolat veszélyes Meddig ér el a gyógyszeripar keze? Egészséges népcsoportok, akik soha nem láttak gyógyszert Mit tehetünk önmagunkért? - Kiút a kelepcéből MEGRENDELEM A KÖNYVET Dr. Lenkei Gábor - Cenzúrázott egészség

17 Kattintson a gombra és rendelje meg a könyvet! MEGRENDELEM A KÖNYVET Dr. Lenkei Gábor - Cenzúrázott egészség