ALKOTMÁNYBIROSAG. S2an1: iv/ O/ 2021 JL^ Az Alkotmánybircisscrnl i7^1a 701 l.'i;lili-cli. tui-véirr26r (1) bekezdése és 27.

Átírás

1 ALKOTMÁNYBIROSAG ugy S2an1: iv/ O/ 2021 Az Alkotmánybirnság részére TÉ7k'e^:"~"2021JAN28, Budapest Kömyé jd Törvényszék útján ÍKezelöiroda: Péróny ^, i Tisztelt AlkotmánybiróságL '../!<:> ilykleí; jwit.kiet: ^ /.S-^i^ JL^ BUDAPEST KÖRNYÉKI TÖRVÉNYSZÉK Köziga^gstási Ko!!égiuma Erti,: E'k midja sze-srisen. sos;sn 'e'ekironikusan Ü3 gyl;,'o:5c3;:. an. faxon / en-;a:l-en '"'" K-782, s.. fl.. o/; flyl ÍÍf's'Í. =<Si ^-. -r.^j' ~ u '. í Az Alkotmánybircisscrnl i7^1a 701 l.'i;lili-cli. tui-véirr26r (1) bekezdése és 27. alapján 6 a Domé Ugyvédi Iroda, dr, Domé Judit ügyvéd ) által képviselt Budaörs Város Onkormányzat (2040 Budaörs, Szabadság út 134.) felperes, és által képviselt Pest Megyei Kormányhivatal (1052 Budapest, Városház utca 7.) alperes között koriátozási kártalanítási iigyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt a Biidapest Környéki Kozigazgatási és Munkaügyi Bíróság előtt 41.K /2016. sz. alatt folyamatban volt, jelenleg a Budapcst Kornyéki Torvényszék clott 3.K.702.8SO/2020. sz. alatt folyamatban lévő perben, melybe az alperes pernyertessége érdekében Széll Attila (1149 Budapest, Egressy út 18/b.) beavatkozott, a Kúria Kfv.III /2020/4. sz. végzése ellen az alábbi terjesztem elö. alkotmányjogi panaszt así=ss" 202Í -01- } 3 Kérem a Tisztelt Alkotmánybiróságot, hogy állapftsa meg az épített környezet alakitásárol és védelméről évi LXXVIII. torvény 30. (9) bekezdésének alaptörvény-ellenességét, és azt az Abtv. 41. (1) bekezdése alapján semmisítse meg. P. H. Kérem a Tisztelt Alkotmánybíróságot, hogy állapftsa meg a Kúria Kfv.III /2020/4. sz. végzés alaptörvény-ellenességét, és az Abtv ának megfelelően azt semmisítse meg. Kérelmem indokolásaként az alábbiakat adom elő: 1. Az indíh'ány benyújtásáhak törvényi és formai követelményei a) A pertorténet és a tényállás rovid ismertetése Alperesi beavatkozó és a perben nem álló novembere 1. napján adásvétel útján szerezte meg a Budaörs hrsz. alatti "kivett lalcóház, udvar és melléképület" megnevezésű, területü ingatlan tulajdonjogát. Az ingatlan az adásvétel időpontjában Budaörs Város Onkormányzat Képviselo-testületének a város általános rendezési terve épftési-szabályozási elöírásairól szóló 19/1995. (VI.30.)számúrende!ete(atovábbiakban: ART), valamint az Országos Epítésügyi Szabályzat közzétételéről szóló 2/1986. (11.27.) EVM rendelet (a továbbiakban: OESZ) VII. építési övezet szerinti "üdülő teriilet" övezetbe volt besorolva. Az ingatlan az ART 37. -a, valamint az OÉSZ 29. elöirásai szerint belterületi üdülö területként beépíthető volt, de az akkor hatályos ART 13. (2) bekezdése kimondta, hogy,, Epítési engedély csak a szabályozási terv szerint leszabályozott, ill. min. 7 m szélességű közúthoz csatlakozó és alapközművekkel rendelkezö telelire adható. " -1-

2 Budaörs Város Önkormányzat Képviselő-testülete a 44/2000. (XII, 1.) ÖKT rendeletével elfogadta a Merengő utca környéke településrendezési terve III. szabályozási szakasz szabályozási tei-vét és helyi építési szabályzatát (a továbbiakban HESZ), amely az ingatlant továbbra is "üdülő terület" övezetbe sorolta, beépíthetöségét hasonlóan az ART-hez, közlekedési teruletek kiszabályozásához, valamint elöirt közmű ellátás rendelkezésre állásához kötötte. "2. (9j ÚJ épület épltésére, illetve bsvftésre, átalakításra építési engedélyt kiadnicsak akkor lehet, ha A telek eléri az övezeti előírásokban rögzített minmálls telekméretet és telekszélességet, /kivétel a 7. szerinti telkek/ Ajelen szabályozásban rögzitett közlekedésl területek kiszabályozása megtörtént Az engedélyezett végleges út teljes kiépitéséig az épületre vonatkozó engedélyben előirt módon az út olyan szintig kiépült, mely a közlekedés biztonságát és a megépitett közművek védelmét - az épitési forgalom alatt is - biztosltja. Ajelen szabályozásban rögzttett, az övezetre előlrt közműellátás rendelkezésre áll. A költségviselés az évi LXXVIII.tv (2) szerint történik. A parkolást az OTEK előírásainak megfelelően telken belül kell biztositani. " A beavatkozó és tulajdonostársa a február 24-én kelt iratukban az ingatlanuk eladására vonatkozó "Vételi ajánlat"-tal keresték meg a felperest, s ingatlanukat vételáron, míg a rajta lévő épületeket együttesen - forintos vételáron megvételre ajánlották fel a felperesnek. Ajánlatukat az épített környezet alakftásáról és védelméről szóló évi LXXVIII. törvény (a továbbiakban: Etv. ) 30. -ára és 60. -ára alapitották azzal, hogy a HESZ-ben foglalt feltételrendszer teljesitése a tulajdonosoktól nem várható el, ezért ez a jogszabály a tulajdonosi és épitési jogaikat korlátozza, építési engedélyt nem szerezhetnek. Budaörs Város Önkormányzat Képviselőtestülete 61/2014. (III.26.) ÖKT számú határozatával úgy döntött, hogy nem vásárolja meg az ingatlant. Felperes és az ajánlatot tevők között megállapodás nem jött létre. A beavatkozó és tulajdonostársa június 23-án korlátozási kártalanítási kérelmet terjesztettek elő a felperessel szemben. Az alperes a augusztus 15-én hozott végzésében az eljárást megszüntette, hivatkozva arra, hogy a beavatkozó és tulajdonostársa által adott vételi ajánlat megtétele és a kártalanitási igény előterjesztése között az Étv. 30. (7) bekezdésében előlrt egy éves határidö még nem telt el, Igy a kérelem idoelőtti, A beavatkozó és tulajdonostársa február 27-én ismételten korlátozási kártalanítási kérelmet nyújtottak be az alpereshez a korábbi kérelemben megjelölt indokokra hivatkozással. Az alperes a február 12-én hozott PE/047/94-5/2015. számú határozatában a kérelemnek helyt adott oly módon, hogy a kérelmezett ingatlant érintö önkormányzati szabályozásra figyelemmel forint kártalanitást és a kár bekövetkeztétől december 1. napjától - a kifizetésig járó késedelmi kamatát állapította meg a tulajdonosok részére. Az indokolás szerint a HÉSZ december 1-jétől volt hatályos és lényegesen szigorúbb követelményekhez kötötte az építés lehetöségét, így többek között épitési engedély csak teljes közműellátás rendelkezésre állása esetén adható ki és a szabályozási terv szerint az ingatlan útszabályozással érintett. Az alperes döntését igazságügyi ingatlanforgalmi szakértő véleményére alapitotta, mely szerint a korlátozás előtti és utáni forgalmi érték különbözete adja ki a korlátozási kártalanítás összegét. -2-

3 A határozat felülvizsgálata iránt a felperes keresetet terjesztett elö. Előadta, hogy egyrészt a tulajdonosok korlátozási kártalanítás iránti igényt a felperes felé nem jelentettek be, így az Etv. 30. (7) bekezdése által megkívánt egy év nem kezdődött el, ezért nem volt helye a kártalanítási eljárás lefolytatásának, A tulajdonosok vételi ajánlata nem minősül korlátozási kártalanítási igénynek. Ezt támasztja alá a Legfelsőbb Bfróság Kfv /2010/6. sorsz. határozata, mely egyértelműen kifejti, hogy "az Etv (7) bekezdése szerinti kártalanítási kérelem eloterjesztése aztjelenti, hogy a kártalanítás iránt az érintetteknek határozott és egyértelmű tartalmú kérelmet kell előterjesztenie. A kérclemben meg kell jelölni a kártalanítás jogalapját, ideértve azon településtervezési rendelkezéseket is, amelyek miatt a kár bekövetkezett, valamint meg kell határozni az igényelt kártalanitás Bsszegét. Nem lehet figyelmen kíviil hagyni, hogy az Etv (7) bekezdése alapesetben a kártalanítást a felek megallapodásához köti, a kártalanítási eljárás lefolytatásának feltétele az, ha a kérelem benyújtásától számított egy éven belül nem jön létre megállapodás. " Másrészt a tulajdonosok kártalanítási igénye december 1-jén vált esedékessé, ehhez képest az elbírált kártalanítási kérelmüket 2015-ben nyújtották be, i'gy az a Polgári Törvénykönyvröl szóló évi IV. törvény (a továbbiakban: régi Ptk.) 324. (1) bekezdésére fígyelemmel elévült. Hamadrészt a felperes vitatta, hogy a beavatkozó építési jogosultsága korlátozásra került, így véleménye szerint kár sem érte. Nem fogadta el a hatósági eljárásban kirendelt szakértö véleményét. Az elsőfokon eljárt Budapest Környéki Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 41. K /2016/54. sorszámú ítéletével az alperes határozatát megváltoztatta, és az alperesi beavatkozó korlátozási kártalanítás iránti kérelmét elutasftotta. Döntésének indokolása szerint az épített környezet alakitásáról és védelméről szóló évi LXXVIII. törvény (a továbbiakban: Etv.) 30. -ának(1) bekezdése értelmében a régi és az új szabályozás eredményeként megállapítható forgalmi érték külonbozetét igényelheti a tulajdonos azzal, hogy az ingatlan továbbra is a tulajdonában marad; mig az Étv. 30. (4) bekezdése szerinti településrendezési célból történő kisajátítás eseten, a kisajátításról szóló évi CXXIII. törvény szabályai szerint lefolytatandó kisajátitási eljárásra van lehetöség, mely esetben az ingatlan a kisajátító tulajdonába kerül az ingatlan Idsajátításkori értékének megfizetése ellenében. A két eljárás különbözik egymástól a tekintetben, hogy milyen feltételekkel kerülhet sor az eljárás megindítására. A jogszabály mindkét esetben lehetőséget kíván adni arra, hogy a tulajdonos és az önkormányzat az eljárás megindítását megelözöen megállapodhasson. Indokolása szerint az Etv. 30. (7) bekezdése alapján akkor kell kártalanítási eljárást lefolytatni, ha a szerződő felek között a kérelem benyújtásától számitott egy éven belül nem jon létre megállapodás; míg kisajátítás esetén az Etv. 30. (4) bekezdése szerint öt éven belül kell létrejönnie a megállapodásnak, és csak öt éven túl indítható meg a kisajátitási eljárás. 3-

4 Az elsőfokú bíróság rögzitette, hogy a perbeli ügyben egyértelmíien megállapítható volt, hogy az alperesi beavatícozó és tulajdonostársa kérelme az Etv. 30. (1) bekezdése szerinti - a (2) bekezdés szerinti forgalmi érték különbözetetükrözo - korlátozási kártalanítás megállapítására irányult - kérelmükben a felperes kártalanitás megfizetésére kötelezését kérték arra hivatkozással, hogy megszűnt az ingatlan építési telek státusza, építési telelcként eladhatatlan, csak kertművelésre alkalmas. Ugyanakkor a 2014 febmárjában kelt, és a felperes részére február 27. napján kézbesitett ajánlatuk, - amint a neve is mutatja -, vételi ajánlat volt, a tulajdonosok az abban meghatározott vételár ellenében megvételre ajánlották fel ingatlanukat az önlcormányzatnak. A vételi ajánlat arra vonatkozóan adatot nem tartalmazott, hogy amennyiben nem kisajátításra kerül sor, a tulajdonosok milyen mértékű, a forgalmi érték csökkenéséböl eredő kártalanításban kívánnak megállapodni. Az elsöfokú ítélet indokolása szerint a kártalanítás iránt az érintettehiek határozott és egyértelmű kérelmet kell előterjesztenie, amelyben az igényelt kártalanítás osszegét is meg kell jelölni. Ermek a követelménynek az alperesi beavatkozó 2014-es vételi ajánlata nem felelt meg, így az Etv. 30. (7) bekezdése szerinti egy éves határidö eredménytelen elteltéről sem lehetett beszélni. A koriátozási kártalanítási eljárás lefolytatásának kógens elofeltétele tehát hiányzott, amely az egész eljárás jogszerűségét megkérdöjelezi. A kártalanítási összegben történő megállapodás megkísériésének hiánya, ebböl következően az egy éves idötartam figyelmen kfvül hagyása önmagában megalapozza az alperesi határozat hatályon kivül helyezését. A felpercs elévülési kifogása alapján az elsöfokú bíróság vizsgálta, hogy kártalanftási követelés mikor vált esedékessé, és annak érvényesítéséig mennyi idő telt el. Megállapította, hogy az a HÉSZ hatályba lépésekor, december 1-jén vált esedékessé, s a tulajdonosok az első kártalanítási kérelmüket csak június 23-án, mig a megismételt kérelmüket február 27-én nyújtották be. A korlátozási kártalanítás iránti igény olyan pénzkövetelésre vonatkozó igénynek minösül, amely tekintetében a régi Ptk (1) bekezdésére alapítottan az elévülés vizsgálatának volt helye. Ömnagában abból, hogy az Etv. 30. (7) bekezdése szerint a kártalanítási eljárást a kisajátítási kártalanítás szabályainak megfelelöen kell lefolytatni, nem következik az, hogy a kisajátitási igény elévülhetetlensége a kártalanítási igény tekintetében is kizárná az elévülés alkalmazását. Alappal hivatkozott a felperes arra, hogy a korlátozási kártalanítási igény a régi Ptk (1) bekczdésére tekintettel 5 év alatt elévült. A fentiekre figyelemmel a perben nem kellett volna vizsgálni azt, hogy az ingatlannál tényleges forgalmi értékcsökkenés december 1-jével bekövetkezett-e, avagy nem. A bíróság ezért a perben kirendelt igazságügyi ingatlanforgalmi szakértö szakvéleményét, mint szükségtelent mellőzte. Az elsőfokú ítélet ellen az alperesi beavatkozo nyujtott be fellebbezést, az ítélet megváltoztatását és a kereseti kérelem elutasítását kérte. -4-

5 A másodfokon eljárt Fővárosi Törvényszék 12. Kf /2019/9. sorszámú jogerős ítéletében az elsőfokú ítéletet helyes indokai alapján helybenhagyta. Kifejtette, hogy a vételi ajánlat nem felelt meg a kártalanítási kérelemre vonatkoző tartalmi és formai kovctelménycknck, ezért a kártalanitási eljárás megindításának egy éves határideje meg sem indult. Osztotta a törvényszék az elsőfokú bíróság azon okfejtését is, hogy a korlátozási kártalanítás anyagi jogi igény, fgy vonatkuznak rá a régi Ptk (1) bckczdésében foglalt elcvülés szabályai. Nem a kártalanításhoz való jog, mint alanyi jog enyészik el, csupán annak érvényesíthetösége. Az elévülés a támadott ítéletben foglaltaknak megfelelően bekovetkezett. A jogerös itélet ellen az alperesi beavatkozó terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, elsődlegesen annak hatályon lavül helyezése és a kereset elutasitása, másodlagosan a hatályon kfvül helyezés mellett az elsöfokú bfróság új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasítása iránt. Alláspontja szerint az eljáró bü'óságok tévesen állapították meg, hogy a benyújtott korlátozási kártalanítási igény elévült. A Kúria Kfv. III /2020/4. sorszámú végzésével a Fovárosi Torvényszék 12. Kf /2019/9. számú ítéletét az elsőfokú ítéletre kiterjedő hatállyal hatályon kívül hclyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. A Kúria álláspontja szerint az első- és másodfokú bíróság a pontosan és törvényesen megállapított tényállásból nem helytálló jogi következtetésekre jutott így indokolása szerint a Kúriának abban kellett döntenie, hogy egyfelől a beavatkozó nyújtott-e be a felperes felé az Etv. 30. (7) bekezdése szerinti kérelmet, másfelől a korlátozási kártalanítási igény a régi Ptk (1) bekezdésének megfelelően elévülhet-e, amennyiben igen, úgy a beavatkozó igénye elévült-e, avagy nem. A Kuria az első kérdés vonatkozásában indokolásában hangsúlyozta, hogy az Etv. 30. (9) bekezdésének másodüc mondata egyértelmü rendelkezést tartalmaz, amikor megállapftja, hogy a (4) bekezdésben szabályozott ingatlan megvételének követelése a (7) bekezdés szerinti kérelem benyújtásának minősül. Mivel a beavatkozó és tulajdonostársa a februárjára ledátiimozott iratukban - amelyet a felperes tértivevénnyel igazoltan február 27-én vett át - követelték a felperestől a perbeli ingatlan megvételét, ez az irat az Étv. hivatkozott 30. (9) bekezdésének megfelelöen a (7) bekezdés szerinti kérelem benyújtásának minösül, ezért annak felperesi átvételétöl számít a 30. (7) bekezdésében szabályozott egy éves határidő kezdete. A felek és a beavatkozó által nem vitatottan a felperes avételi ajánlatot elutasította, ezt követően a beavatkozó és tulajdonostársa a február 27-én kelt és az alperes által március 5- én iktatott iratukban terjesztették elő korlátozási kártalanítási kérelmüket, vagyis a kérelem benyújtásától számitott egy éven túl. -5-

6 A Kúria álláspontja szerint az első- és másodfolaí bíróság döntése során nem vette figyelembe az Étv. 30. (9) bekezdésének második mondatát, ezért az Etv. 30. (7) bekezdése szerinti kérelem benyújtása körében helytelenjogi álláspontot foglaltak el. Rögzíti akúria. hogyatörvényszékáltal hivatkozottkfv. II /2010/6. számú Legfelsőbb Bü'ósági ítélet más tényálláson alapul, mert abban az ügyben ajogosult nem követelte ingatlana megvételét. A Kúria az első kérdésre tehát azt a választ adta, hogy a perbeli ingatlan megvételének kovetelését tartalmazó februári irat az Etv. 30. (9) bckezdés második mondatára figyelemmel az Eh' 30. (7) bckezdése szerinti kérelem benyújtásának minősül, így az egy éves határidő - az első- és másodfokú ítéletben írtakkal szemben - ezzel az irattal megkezdődott. A Kúria a masodik mcgválaszolandó kcrdés körében alapvetésként rögzftette, hogy a 144/2010. (VII. 14.) AB határozatában az Alkotmánybíróság kifejtette: "Az Etv ában foglalt korlátozási kártalanftási szabályok és a 30. (4) bekezdésében foglalt kisajátítási szabály megalkotásával a törvényhozó a korábbinál egyértelmübb és teljesebb szabályozást alakított ki a települési elöírások okozta tulajdoni korlátozások és az alkotmáiiyos tulajdonvédelem követelményei közötti összhang megteremtése érdekében. Elismerte azt, hogy nem csak a formálisan elrendelt építési tilalmak eredményezhetnek olyan tulajdoni korlátozást, amelyek csak akkor felelnek meg a tulajdonhoz való jog alkotmányossági követelményeinek, ha a korlátozás arányosságát törvény értékgarancia belépésével biztosftja, hanem az is, ha a helyi építési szabályzat vagy a szabályozási terv az ingatlan rendeltetését, használati módját úgy változtatja meg, hogy azzal a tulajdonosnak aránytalanul kárt okoz. A Kúria az Alkotmánybíróság fenti határozatára alapítottan helyesnek találta a beavatkozó által hivaücozott 18/2013. számú közigazgatási elvi határozatban foglaltakat, mely szerint a tulajdonlioz kapcsolódó építési jogosultságokban a helyi közhatalom jogalkotással okozott aránytalan korlátozása kártalanítási kötelezettséget von maga után, amelynek megállapítását a tulajdonos alanyi jogon követelheti. A Kúria rámutatott, hogy a korlátozási kártalanításra vonatkozó rendelkezéseket tartalmazó Étv a egységes, komplett szabályozást tartalmaz erre ajogintézményre vonatkozóan, egyéb jogszabály(ok) a koriátozási kártalanitási jogviszonyra és eljárásra kizárólag akkor alkalmazható(k), ha erre az Etv a külön felhatalmazást ad. IIyen tartalmú rendelkezés az Étv. 30. (4) bekezdésének utolsó mondata és (7) bekezdésének szintén utolsó mondata, amikor az Etv. a kisajátítási kártalani'tás szabályait rendeli alkalmazni, utóbbi esetben az Etv. - ben meghatározott eltérésekkel. Ebből azt a következtetést vonta le, hogy az Etv a a korlátozási kártalanftási eljárás során nem ad lehetőséget a régi Ptk. rendelkezéseinek alkalmazására, ezért a régi Ptk (1) bekezdése szerinti elévülési szabály a koriátozási kártalanitási eljárások során nem irányadó. -6-

7 Kifejtette továbbá, hogy az Etv a több helyen határoz meg határidöket, így a (3), (5) és (7) bekezdésekben is. Ugyanakkor ez ajogszabályhely elévülésre vonatkozó rendelkezést és határidőt nem ír elő és miután - a korábban Irtaknak megfelelően - a régi Ptk. nem alkalmazható, ezért az elévülés a perbeli jogviszonyban - és más koriátozási kártalanítási eljárásokban sem - nem jöhet szóba. Álláspontja szerint ezt támasztja alá a Kúria Kfv. IV /2017/10. szániú itélete indokolásának [42] pontja. E szerint a korlátozási kártalanítós jogszabályi alapját az Etv. teremti meg, ami helyett a kártérités általános szabályai "automatikus" alkalmazásának kifejezetten nincs helye. Ebbol következően a kár kizárólag pénzbeni megtérítése, valamint a kamatfizetés időtartama is kifejezetten az Eh'. rendelkezésein kell, hogy alapuljon. Az elévülés kérdéskore tekintetében a Kúria másodlagosan az alábbiakat rögzítette. A régi Ptk. az ingatlan használatának koriátozására, illetve egyéb koriátozásra vonatkozó kártalanítási kőtelezettséget előíró 108. (1) bekezdését ajogalkotó a tulajdonjog szabályai közé helyezte el. A Polgári Törvénykönyvről szóló évi V. törvény (a továbbiakban: új Ptk. ) a régi Ptk ához hasonló rendelkezést tartalmazó 5:164. -át a törvényalkotó a dologi jogi rendelkezések közé ilrtatta be. A korábban már felhívott 144/2010. (VII. 14.) AB határozatában az Alkotmánybfróság, míg a 18/2013. számú közigazgatási elvi határozatában a Kúria egyértelműen állást foglalt abban, hogy a korlátozási kártalanítás a tulajdonjoghoz kapcsolódó igény. Ezt támasztja alá a 3009/2012. (VI. 21. ) AB határozat, továbbá a 481/B/1999. AB határozat is. A fentieknek megfelelően a korlátozási kártalanitás iiánti igény az ingatlan használatán alapuló olyan jogosultság, amely a már fennálló tulajdonjog védelmére szolgál, ezért nem minosül olyan kötelmijogijellegűigénynek, amely arégi Ptk (1) bekezdése szerint elévülhet: A második kérdésben a Kúria úgy dontött, hogy a korlátozási kártalanításra irányuló igény nem évül el, mert egyrészt az Etv a sem a régi Ptk., sem az új Ptk. szabályainak alkalmazására nem ad lchetőséget. Az Etv a elévülési szabályt nem tartalmaz. Másrészt a korlátozási kártalanftási igényjogosultság nem kötelmi, hanem dologi jogi jellegű. A Kúria rögzitette, hogy az elsőfokú biróság az elsödleges és másodlagos kereseti kérelemnek való helyt adás okán nem blrálta el az arra vonatkozó keresetet, hogy a beavatkozó épitésijoga nem került korlátozásra, ezért kára sem keletkezett, igy kérelménekjogalapja nem állja meg a helyét. Szintén nem döntött a biróság a hatósági eljárás során beszerzett szakvéleményt vitató keresetröl. A Kúria az 1952-es Pp (4) bekezdését alkalmazva a jogerős ítéletet az elsőfokú itéletre is kiterjedően hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és uj határozat hozatalára utasította. Előirta, hogy az új eljárás során az elsőfokú bíróság köteles - a Kúria végzésében írtakat figyelembe véve - a keresetet teljes körűen elbírálni. 7-

8 A Kúria a döntés elvi tartalmaként az alábbi megállapításokat tette; "[41] Ai Etv. 30. (4) bekezdésébeii swbátyowtt ingatlan megvételének követelése a 30. (7) bekeidés sierintí kérelem benyiijtásánah miitó'sui. [42] A korlátoiási kártalanításijogviswnyban és eljárás során iiem érvényesül a polgárijogi elévülés swbálya. [43] A korlátozási kártalanitási ige'ny nem kotelmi, hanem dologi jogi jellegű, az a tuldjdonjoghoz kapcsolódik." b) A jogorvoslati lehetőségek kimerítése Az előadottakból egyértelműen megállapítható, hogy jelen ügyben valamennyi rendes jogorvoslat kimeritésre került, és megtörtént a jogerős ítélet ellen benyújtott felülvizsgálati kérelem elbifálása is. Felperesnek kizárolag az alkotmányjogi panasz áll rendelkezésére armak bizonyitására, hogy a Kúria döntése és az alkalmazott jogszabályi rendelkezés az AIaptörvényben biztositott jogát sértl. Figyelemmel arra, hogy alkotmányjogi pauaszom arra irányul, hogy a Kúria végzése, és a végzésében a döntés elvi tartalmaként tett megállapítások ütköznek az Alaptörvénybe, mely alapvetöen befolyásolja az érdemi dontést, s más hasonló tigyre is kihatással lehetnek, a jogsérelem orvoslása alkotmányjogi követelmény. A Kúria támadott Kfv. III /2020/4. sorszámú, a. Fővárosi Törvényszék 2.Kf /2019/9. számú ítéletét az elsöfokú ítéletre kiterjedö hatállyal hatályon kívül helyező és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasító végzése következtében a Budapest K.örnyéki Törvényszék előtt 3. K /2020. sz. alatt indult újra az eljárás. Az elsö tárgyalás január 14. napján 9:30 percre van kitűzve. Perújítás kezdeményezésére nem került sor. c) Az alkotmányjogi panasz benyújtásának határideje A Kúria Kfv. III /2020/4. sorsz, alkotmányjogi panasszal támadott végzés elektronikusan került kézbesítésrejogi képviselom részére, aki azt november 30. napján vette át tárhelyén, ígyjelen alkotmányjogi panaszomat Abtv. 30. (1) bekezdésében biztosított 60 napos határidőn belíll nyújtom be.

9 d) Az indfh'ányozó érintettségének bemutatása Indítványozó a perben felperesként vesz rész, így érintettsége egyértclmű. A perbeli jogállásán kívül indítványozó érintettségét igazolja, hogy ha a Kúria által megfogalmazott elvi tartalom marad hatályban, úgy a koriátozási kártalanítási igények előterjesztésének nem lesz határideje, akár a sérelmezett rendelkezést követö 20 év elteltével is elöterjeszthetö lesz, fuggetlenül attól is, hogy a korlátozó rendelkezés hatályban van, vagy az már - mintjelen perben is - megváltoztatásra, megsemmisítésre kerillt, és a koriátozás már nem él, figyelemmel arra, hogy az Étv. 30. (7) bekezdése a kártalanítási igény esedékességét a sérelmezett szabályzat hatálybalépésébenjelöli meg. e) Anaak bemutatása, hogy a biróság a döntésében vagy az eljárásában a támadott jogszabályi rendelkezéseket alkalmazta, és hogy ez a bfrói döntést érdemben befolyásolta, vagy a felmerült kérdés alapvető alkotmányjogijelentőségű kérdés. AKúriaaKfv.III /2020/4. sorsz. végzése indokolásában az alábbi pontokban hivatkozza be végzése alapjául a támadottjogszabályi rendelkezést: [22] Az Étv. 30. (7) bekezdése kimondja, a kártalam'tási igény a vagyoni hátrány keletkezésekor válik esedékessé. Ez az időpont a helyi építési szabályzat, szabályozási terv hatálybalépésének, illetőleg az e törvény 20. (4) bekezdésében foglaltak szerinti tilalmat, korlátozást elrendelő határozat jogerőre emelkedésének a napja. A kártalanítás a felek megállapodásának tái'gya. Ha a szerzödö felek között - a kérelem benyújtásától számított egy éven belül - nem jön létre megállapodás, akkor kártalanítási eljárást kell lefolytatni, amelyet a fövárosi és megyei kormányhivatal folytat le a kisajátítási kártalanftás szabályai szerint, az e törvényben meghatározott eltérésekkel. A (9) bekezdés rögzíti, a tulajdonost, haszonélvezöt a (4) bekezdésben foglalt eljárás lefolytatása esetén megilleti a (7) bekezdés szerinti kártalanítás. A (4) bekezdésben szabályozott ingatlan megvételének követelése a (7) bekezdés szerinti kérelem benyújtásának minosül. Az adásvétellel, kisajátftással történö kártalanítás esetében a vételárba az addig kifizetett kártalanitást be kell számítani. [23] A Kúria hangsúlyozza, hogy az Étv (9) bekezdésének második mondata egyértelmű rendelkezést tartalmaz, amikor megállapítja, hogy a (4) bekezdésben szabályozott ingatlan megvételének kovetelés a (7) bekezdésben szabályozott kérelem benyújtásának mmösül. [24] A beava&ozó és tulajdonostársa a februárjára ledátumozott iratukban - amelyet a felperes tértivevénnyel igazoltan február 27-én vett át - követelték a felperestöl a perbeli ingatlan megvételét. Ez az irat az Étv. hivatkozott 30. (9) bekezdésének megfelelöen a (7) bekezdés szerinti kérelem benyújtásának minösül, ezért annak felperesi átvételétöl számít a 30. (7) bekezdésében szabályozott egy éves határidö kezdete. -9-

10 [26] Az elsö- és másodfokú bíróság döntésük során nem vették figyelembe az Etv. 30. (9) bekezdésének második mondatát, ezért az Etv. 30. (7) bekezdése szerinti kérelem benyújtása körében helytelenjogi álláspontot foglaltak el. [28] A Kúria az első kérdésre azt a választ adja, hogy a perbeli ingatlan megvételének követelését tartalmazó februári irat az Étv. 30. (9) bekezdés második mondatára fígyelemmel az Etv 30. (7) bekezdése szerinti kérelem benyújtásánalc minősül, így az egy éves határidő - az elsö- és másodfokú ítéletben írtakkal szemben - ezzel az irattal megkezdődött. A Kúria döntése elvi tartalmaként is kiemeli az álláspontunk szerint Alaptörvénybe ütköző jogszabályi rendelkezést. [41] ^z Etv. 30. (4) bekezdésében szabályozott ingatlan megvételének követelése a 30. (7) bekezdés szerinti kérelem benyújtásának minösül. A felmerült kérdés - álláspontunk szerint - alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés, mivel lehetőséget ad a korlátozási kártalanftási igényhez való jog, rendeltetésével ellentétes, joggal való visszaélésszerű gyakorlására. f) Annak bemutatása, hogy az állított alapjogsérelem a bírói dontést érdemben befolyásolta, vagy a felmerült kérdés alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés A felperes keresetének mind az I. fokú, mind a II. fokú bíróság helyt adott, elfogadva azt az érvelést, hogy a beavatkozó és tulajdonostársa vételi ajánlata nem minősül korlátozási kártalanítási igénynek. Ez önmagábanjogszerűtlenné tette a kártalanítási eljárás lefolytatását, és a felperes pernyertességéhez vezetett, melynek következményeként a felperes mentesült az alperes által megállapított korlátozási kártalanítás megfizetése alól. Az I. és II. fokú bíróság ugyancsak elfogadta felperes elévulési kifogását, mely szerint az Etv (1) szerinti koriátozási kártalanltás a tulajdonban kelet keletkezett kár, vagyoni hátrány kiküszöbölésére ad lehetőséget, s igy az az esedékességtől számított 5 év alatt elévül. A Kúria onkényes jogszabályértelmezésévcl ezckkel ellentétes álláspontot fogadott el, s nem csupán az alapul szolgáló eljárásban, hanem elvi jelentőséggel rögzitett Alaptorvénybe ütköző elvi tartalmakat, mely alapján a felperes javára szólo jogerős döntés hatályon kivül helyezésre került. "A dtíntés elvi tartalma [41] Az Étv. 30. (4) bekezdésében szabályozotl ingatlan megvételének követelése a 30 (7) bekezdés szerinti kérelem benyig'tásának minősül. [42] A koríátozási kártalanitási jogviszonyban és eljárás során nem érvényesül apolgárijogi elévülés szabálya. [43] A korlátozási kártalamtási igény nem kötelmi, hanem dologi jogi jellegü, az a tulajdonjoghoz kapcsolódik." -10-

11 A felmerült kérdések - álláspontunk szerint - alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdések, mivel lehetőséget adnak a korlátozási kártalanítási igényhez valő jng, rendeltetésével ellentétes, joggal való visszaélésszerű gyakorlására. 2. Az alkotmányjogi panasz benyújtásának érdemi indokolása a) Az Alapton'ény megsértett rendelkezéseinek pontos megjelölése Alaptorvény XIII. cikk (1) Mindenkinekjoga van a tltlajdonhuz és az örökléshez. A ttdajdon társadalmi felelősséggel jár. (2) Tulajdont kisajátitani csak kivételesen és Iwzérdekből, törvényben meghatározott esetekben és módon, teljes, feltétlen és azonnali kártalanitás mellett lehet. Alaptörvény XXIV. cikk (1) Mindenkinek joga van ahhoz, hogy ügyeit a hatóságok részrehajlás nélkül, tisztességes módon és ésszerű határidőn belűl intézzék. A hatóságok törvényben meghatározottak szerint kötelesek döntéselket indokolni. Alaptorvény XXVIII. cikk (1) Mindenkinekjoga van ahhoz, hogy az ellene emelt bármely vádat vagy valamely perben a jogait és kötelezettségeit törvény által felállitott, független és pártatlan bíróság tisztességes és nyiivános tárgyaláson, ésszerű határidőn belül bírálja el. Alaptörvény 28. cikk A bíróságok a jogalkalmazás során a jogszabályok szövegét elsősorban azok céljával és az Alaptörvénnyel összhangban értelmezik. A jogszabályok célfának megállapítása során elsősorban ajogszabálypreambulumát, illetve ajogszabály megalkotására vagy módositására irányuló javaslat indokolását kell figyelembe venni. Az Alaptörvény és a jogszabályok értelmezésekor azt kell feltételezni, hogy ajózan észnek és a közjónak megfelelő, erkölcsös és gazdaságos célt szolgálnak. b) A megsemmisíteni kért jogszabály, jogszabályi rendelkezés alapton'ény-ellenességének indokolása Az első és másodfokú bíróság - elfogadva a felperesi érvelést - úgy foglalt állást, hogy a beavatkozó "vételi ajánlata" nem teldnthető korlátozási kártalanitási igény benyújtásának, a kártalanítás iránt az érintettnek határozott és egyértelmü kérelmet kell előterjesztenie, amelyben az igényelt kártalanítás összegét is meg kelljelölnie. E nélkül nem vitásan kiuresedik az Étv. 30. (7) bekezdésében megfogalmazott jogalkotói szándék, hogy a felek megállapodással rendezzék a településrendezési eszközzel okozott kárt, vagyoni hátrányt. -11-

12 A kár, vagyoni hátrány mértékének ismerete tette volna lehetővé a felperes részére, hogy aimak kifizethetőségérol - mint ahogy azt az ingatían megvételére szóló ajánlat kapcsán meg is tette - Képviselo-testtlleti döntéssel határozzon. Ezek hiányában megállapodás kötésére a kár vonatkozásában nem kerülhetett sor a felek között, sőt a megállapodás megkötésére a (7) bekezdésben meghatározott 1 éves határidö elkezdödni sem tudott. A beavatkozó korlátozási kártalanítás megállapítása iránti kérelme fgy nem felelt meg ezenjogszabályi rendelkezésnek, ami a kártalanitási eljárás lefolytatása akadályának kellett volna leimie, s nem keriilhetett volna sor arra, hogy a felperest nagy összegü kártalanítás megfízetésére kötelezze alperes. Kúria, ezzel szemben, hivatkozva az Étv. 30..(9) bekezdésére, a vételi ajánlatot koriátozási kártalanítási igényként kezelte, s ennek következtében megállapftotta, hogy a (7) bekezdésben megfogalmazott 1 éves határidö ezzel megkezdődött. Az Étv. 30..(9) bekezdés kimondja "A tulajdonost, haszonélvezőt a (4) bekezdésben foglalt eijárás lefolytatása esetén megilleti a (7) bekezdés szerintí kártalanítás. A (4) bekezdésben szabályozott ingatlan megvételének követelése a (7) bekezdés szerintt kérelem benyújtásának minösül. Az aclásvétellel, ktsajátítással történő kártalanítás esetében a vételárba az addig kifizetett kártalanítást be kell számitani. Az Étv. 30. (9) bekezdésének ilyen megfogalmazása teljes mértékben ellentmondásban áll a 30. többi rendelkezésével, és ajogalkotó céljával, melynek következtében lehetőséget ad a rendelkezés Alaptörvényellenes értelmezésére. Az Alaptörvény 28. cikke szerint a bfróságok a jogalkalmazás során a jogszabályok szövegét elsösorban azok céljával és az Alaptörvénnyel osszhangban értelmezik. A 30.. (1) bekezdése kimondja: "lía az ingatlan rendeltetését, haswáluti módját a hetyi építési szabályzat másként állapítja meg (övezeti előirások mltozása) vagy korlátoiw (telekalakitási vagy építési lüalom), és ebbo'l a tulajdonosnak, haswnélvewnek kára swmatík, a tulajclonost, haszonélvew't hártalanitás illeti meg. A 30.. (4) bekezdése kimondja: "Ha az 'mgatlan rendeltetését a helyi épitési szabályzat valamely késö'bb megvatósítandó - jogswbályban megállapított - olyan közérdekü célban határozza meg, umelynek megvalósi'íása a tiilajdonostól nem várható el, és ez a tulajdonosi és épttési jogokat korlátozw, a tulajdonos attól követelhetí az ingatlan megvételét, akinek érdekében állt a közérdekű célt szolgáló korlátozás előirása (a továbbiakban: érdekelt). Ha az érdekelt nem állapítható meg, vagy jogutód nélkűl megszünt, a tulajdonos a telepíilési önkormányzattól követelheti az ingatlan megvételét. Ha az ingatlan megvételére vonatkozó megállapodás az erre irányuló kérelemtől számított öt éven belül nemjön létre, a tulajdonos kezdeményezheti a kisajátitásról szóló turvény swrinti eljárást. Az (1) bekezdés értelmében a helyi építési szabályzat rendelkezése folytán az ingatlaa readeltetésében, használati módjában bekövetkezö változás okozhat kárt a tulajdonosnak vagy haszonélvezonek - és itt lényeges, hogy nem csak a tulaj donosnak, hanem a haszonélvezőnek. A rendelkezés szerint kártalanitás csak akkor illeti meg a tulajdonost vagy haszonélvezöt - akinél a kár keletkezik - ha a szabályozással ok-okozati 8sszefüggésben keletkezik a kár a tulajdonosnál vagy haszonélvezönél. -12-

13 Etv. 30. (6)bekezdése alapján megállapítható, hogy az értékcsökkenéssel bekövetkezett kái'ért ki a felelős, valamint az is, hogy ki jogosult a sérelem mértékével megegyező kártalanitásra. Etv. 30. (7)bekezdése pedig meghatározza, hogy a kártalanításra jogosult - s ismételten ki kell emelni, hogy ez nem esak a tulajdonos lehet - mely feltételek teljestllése esetén tarthat igényt vagyoni hátránya, kára megtéritésére korlátozási kártalanitás címén. A rcndelkezés célja nem vitathatóan az, hogy a koriátozás által ténylegesen kárt szenvedettek ezért vagyoni ellentételezést kapjanak. A keletkezett kár vagyoni ellentételezése kapcsán azért nem beszélünk kártéritésröl, hanem kártalanításról, mert a kártérités érvényesíthetöségének további feltétele a jogellenesség, felróhatóság. Jelen esetben ezek a kitételek nem érvényesülnek, hiszen a helyi építési szabályzat megalkotása az önkormányzatnak törvényben előírt kötelezettsége, ami jogellenesnek semmiképpen sem tekinthető. De, hogy mind a kártérités, mind pedig a kártalanftás célja a tulajdonban keletkezett vagyoni hátrány megtérítése, az nem vitatható. A korlátozási kártalanítás mértékét az Etv. 30. (2) bekezdése határozza meg: "A kártalanitás összege az ingatlannak a korábbi rendeltetése alapján megállapitható régi és az új szabályozás eredményeként megállapítható újforgalmi értéke közötti különbözet." A lehetséges kártalanítás mértéke jelen perben az ingatlan november 30-i és december 1-i forgalmi értékének összevetéséből állapítható meg. Ezzel szemben az Etv. 30. (4) bekezdésében megfogalmazott, az ingatlan rendeltetését késóbb megvalósitandó közérdekű célban meghatározó szabályzatban elrendelt rendeltetés változás alapján a tulajdonos, és csakis a tulajdonos, jogosult az ingatlana megvételét követelni, az ott meghatározott feltételelc teljesülése esetén. A tulajdonos ebben az esetben nem kártalanítást kér, hanem azt, hogy az érdekelt vegye meg az ingatlanát, mellyel az ingatlan tulajdonjoga az érdekelté lesz, és fizesse meg neki az ingatlan kisajátításkori értékét. Eleve Alaptörvénybe ütköző a (9) bekezdés azon megfogalmazása, hogy "A tulajdonost, haszonélvezőt a (4) bekezdésben foglalt eljárás lefolytatása esetén megilleti a (7) bekezdés szerinti kártalanítás. ", hiszen a haszonélvező nem jogosult a (4) bekezdés szerinti eljárás kezdeményezésére. Ezen túlmenően, ha a tulajdonos a (4) bekezdésben foglaltaknak megfelelően a kisajátítási törvény alapján az ingatlana kisajátitását kezdeményezi, akkor nem a (7) bekezdésbeli kártalanitás illeti meg, hanem a Kstv. 9. (1) bekezdése szerinti kártalanitás: ^A kisajáíitott ingatlan tidajdonosát a tulajdonjoga elvonásáért, az ingatlanon fennálló jog j'ogosultj'át pedig ajoga megszűnéséért - a zálogjog és a végrehajtásijogjogosiiltja kivételével - teljes, azonnali ésfeltétlen kártalanitás illetí meg. " -13

14 A (9) bekezdés ezen rendelkezése tehát sérti az Alaptörvény XIII. cikk (2) bekezdését, mely szennt: " Tulajdont kisajátítani csak kivételesen és közérdekből, törvényben meghatározott esetekben és módon, teljes, feltétlen és azonnali kártalanitás mellett lehet. A (9) bekezdés következö mondata úgy rendelkezik, hogy: "A (4) bekezdésben szabályozott ingcitlan megvételének Imvetelése a (7) bekezdés szerinti kérelem benyígtásának minősül. Ezenjogszabályi rendelkezés amellett, hogy kiüresiti a (4) bekezdésben meghatározott 5 éves, valamint a (7) bekezdésben meghatározott 1 éves várakozási idöt, azonositja a - kizárólag tulajdonos által előterjeszthető - tulajdonjog átruházására irányuló ajánlatot, valamint egy, a tulajdon sérelmére okozott kár, vagyoni hátrány, értékcsokkenés megtérítésére irányuló - akár tulajdonos, akár haszonélvező által benyújtható - kártalanítási igényt, s ezáltal sérti az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében foglalt tisztességes eljáráshoz valő jogot. Ha ezt a gondolatmenetet követjük, akkor, ha vételre ajánlom fel az autómat valakinek, akkor, akinek felajánlom, az tekintheti úgy ajánlatomat, hogy tulajdonképpen az autómban okozott kár megtéritését kérem? És én a tulajdonomban lévő autóban okozott kár megtéritésére az idök végtelenségéig igényt tarthatok? Ez a kártéritési igényem ugyanúgy a tulajdonjoghoz kapcsolódó igény, s már fennálló tulajdonjog védelmére szolgál, c) A megsemmisíteni kért bírói dontés alaptorvény-ellenességének indokolása Az Étv. 30. (1) bekezdése esetében a tulajdonosnak és a haszonélvezönek járó koriátozási kártalanítás fizctésc kötclczővé tételénck indoka, vagyis a jogalkotó célja, az volt, hogy a korlátozássaljelesül az övezetí előírások önkormányzat általi megváltoztatásával a tulajdonost és a haszonélvezöt pénzben kifejezhető hátrány, kár éri, amelyért kártalanitás jár. A tulajdonhoz való jog tehát kártalanftást alapoz meg; ez azt jelenti, hogy a tulajdon koriátozása miatt bekövetkező kár esetén az, akinek az érdekében a károkozás megtörtént, vagy aki a kárt okozta, a károsult tulajdonosnak a korlátozás pénzbeli ellenértékét koteles kifizetni. Kárt azonban nemcsak a tulajdonos szenvedhet el. Attól, hogy a kárt elszenvedö polgári jogi értelemben nem tulajdonos, számára nem okozható vagyoni hátrány anélkül, hogy ennek pénzbeli ellenértékét a károkozónak ne kelljen neki megfizetnie. Ha tehát a kár a haszonélvezonél keletkezik, akkor ő jogosult a kártalanitásra ezen rendelkezés alapján. Mindezek alapján a korlátnzási kártalanitási igény tulajdoni igényként való értclmezése nem csak az Alaptorvény 28. cikkében, hanem az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdéscbc is ütkozik. -14-

15 Az Alaptörvény 28. cikke szerint a bíróságok ajogalkalmazás során ajogszabályok szövegét elsősorban azok céljával és az AIaptörvéiuiyel összhangban értelmezik. Az Alaptörvénynek ez a rendelkezése a bíróságok számára alkotmányos kötelezettségként úja elő, hogy ítélkező tevékenységük során a jogszabályokat elsősorban azok céljával összhangban értelmezzék. Ebböl a kötelezettségböl következik, hogy a bíróságnak a jogszabályok adta értelmezési mozgástér keretein belül azonosítania kell a jogszabály céljának érvényesülését, és a bírói döntésben alkalmazottjogszabályokat elsösorban arra tekintettel kell értelmeznie. Kúria önkényesen úgy döntött, hogy az Étv. nem ad lehetőséget a régi Ptk. rendelkezéseinek alkalmazására, ezért a régi Ptk (1) bekezdése szerinti elévülési szabály a korlátozási kártalani'tási eljárásokban nem alkalmazható. Ugyanakkor, amikor kimondja - önkényes jogérteknezéssel -, hogy a koriátozási kártalanítás nem évül el, mert nem kötelmi, hanem dologi jellegü, az a tulajdonjoghoz kapcsolódik, a régi Ptk (1) bekezdését alkalmazza, ami kimondja, hogy:,^i hdajdonjogi igények nem évülnek el. " Ezzel Alaptörvényben rögzített kötelezettségének nem tett eleget, így a meghozott bírói döntés önkényessé vált, mert kilépett abból a jogértelmezési keretböl, amelyet számára az Alaptörvény elöírt. Az önkényes bírói jogértelmezés sérti az AIaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében foglalt tisztességes eljáráshoz való jogot. A Kúria öiikényes jogértelmezése kapcsán elöirta, hogy a korlátozási kártalanítási igény nem évül el, utat engedve annak, hogy az egyébként valóbaii kártalanításra jogosultak, igényüket akár évvel a sérelmezett szabályzat kihirdetését követöen terjesszék elö, fuggetlenül attól, hogy a szabályozás okozta korlátozás még femiáll-e egyáltalán, vagy az már módositásra, megszüntetésre került. Ez nem csupán jogbizonytalanságnt okoz, hanem a kártalanftás fizetésére kotelezett részére aránytalan mértékben növekedő pénzügyi terhet is jelent, s lehetővé teszi, hogy a kártalanításra jogosult kártalanítási igényét joggal való visszaélésszcrűcn gyakorolja. Az Etv. 30. (7) bekezdése ugyanis azt is kimondja, hogy " A kártalanitási igény a vagyoni hátrány keletkezésekor válik esedékessé. Ez az időpont a helyi építési szabályzat, szabályozási terv hatálybalépésének, illetőleg az e törvény 20. (4) bekezdésében foglaltak szerinti tilalmat, korlátozást elrendelö határozat jogeröre emelkedésének a napja. " Amennyiben nem alkalmazható a korlátozási kártalaiiítás vonatkozásában a Ptk (1) bekezdése szerinti elévülési szabály, úgy a kártalanításrajogosult megteheti, mint ahogy jelen eljárásban meg is tette, hogy 15 éwel a szabályzat hatályba lépését követően terjeszti elő igényét, s amennyiben az igénye alaposnak találtatik, úgy a kártalanításra kötelezett a megállapított kártalanitás után 20 cvi kamatot lesz köteles kifizetni, mely kömiyen lehet, hogy az egyébként esetlegesen megitélt kártalanítás többszörösét teszi ki. A jogalkotónak kizárt, hogy ez volt a célja, az ilyen jogalkalmazás nem vitásan sérti az AIaptorvény XXIV. cikk (l) bekezdése szerinti tisztességes módon, és ésszerű határidőn belüli ügyintézéshez valö jogot, és a XXVIII. cikk (1) bekczdésében foglalt tisztességes eljáráshoz való jogot. -15-

16 A Kúria végzésének [27] pontjában a következö megállapítást teszi: "A tűrvényszék által hivatkozott Kfi. If /2010/6. számv legfelsőbb birósági ítélet más tényálláson alapul, mert abban az ügyben ajogosult nem követelte ingatlana megvételét. Ezzel a megállapítással egyrészt saját iránymutatását kérdőjelezi meg, másrészt pedig azt sugallja, hogy ha valaki vételre ajánlja fel az ingatlanát, akkor már nem kell szabályszerűen előterjeszteni a kártalam'tási igényét, ha viszont nem ajánlja fel vételre, akkor a hivatkozott iránymutatás szerint kell előterjesztenie koriátozási kártalanítási igényét. Ezen megállapitás onkényesen crtelmezi a Kúria iránymutatását, amivel szintén sérti a XXVIII. cikk (1) bekezdésében foglalt tisztességes eljáráshoz vala jogot. 3. Egyéb nyilatkozatok és melléldetek a) Nyilatkozat arról, hogy az indíh'ányozó kezdeményezte-e a bíróságon az alkotmányjogi panasszal támadott bfrősági ftélet végrchajtásának felfüggesztését. Nyilatkozom, hogy az alkotmányjogi panasszal a Kúria első és másodfokú bírósági döntéseket hatályon kivül helyezö végzését támadtam, igy a végzés végrehajtásánalc felfüggesztésének indítványozására nincs lehetőség. Indítványoztam azonban a Budapest Környéki Törvényszék előtt folyamatban lévő perben a keresettel felülvizsgálni kért alperesi határozat végrehajtásának felfüggesztését. b) Ügyvédi vagy kamarai jogtanácsosi meghatalmazás eredeti példánya, ha az indih'ányozó jogi képviselővel jár el. (Melléklet) A Mötv pontja alapján csatolom a Képviselő-testület feladat- és hatáskörében a veszélyhelyzet kihirdetéséről szóló 478/2020. (XI. 3.) Kormányrendelettel kihirdetett veszélyhelyzetre tekintettel, a katasztrófavédelemiöl és a hozzá kapcsolódó egyes törvények módosításáról szóló évi CXXVIII. törvény 46. (4) bekezdése alapján eljáró Polgármester 1/2021. (1. 11.) sz. határozatát az Alkotmánybírósági eljárás megindításáról, valamintjogi képviselőm eljárásban való képviseletére vonatkozó ügyvédi meghatalmazást. c) Nyilatkozat az indi'h'ányozó személyes adatainak nyilvánosságra hozhatoságáről (Melléklet) Nem kell nyilatkozatot tennie az állami vagy helyi önkormmyzati feladatot, valamint jogszabályban meghatározott egyéb közfeladatot ellátó szervnek, és az e minöségében eljáró személynek, a meghatalmazottként vagy védőként eljárt ügyvédnek, az egyesületnek és az alapítványnak, mivel az ö adataik nem minősiilnek személyes adatnak, ezért azokat az Alkotmánybíróság - az Alkotmáiiybíróság Hivatalának adatvédelmi és adatbiztonsági szabályzata értelmében - közzéteszi. -16-

17 d) Ax érintettséget alátámasztó dokumentumok egyszerű másolata (Mellékletek) 1) Budaörs Város Képviselő-testületének a város általános rendezési terve épitésiszabályozási elöirásairól szóló 19/1995. (VI. 30. ) számú rendeletének a beavatkozó vásárlása napján november 1. napjánhatályos változata(atovábbiakban: ART) 2) Budaörs Város Képviselő-testületének 44/2000. (XII. l. ) OKT számú rendelete a Merengő utca környéke teleptilés rendezési terve III. szabályozási szakasz szabályozási terve és helyi építési szabályzata kihirdetéskor hatályos változata (a továbbiakban: HÉSZ) 3) Budaörs Város Képviselö-testületének 44/2000. (XII. 1.) OKT számú rendelete a Merengö utca környéke település rendezési terve III. szabályozási szakasz szabályozási terve és helyi épitési szabályzatajelenleg hatályos változata (a továbbiakban: I-IESZ) 4) Budaörs, hrsz alatti ingatlan tulajdoni lapja 5) Alperesi beavatkozó és tulajdonostársa február 24-napján kelt vételi ajánlata 6) Alperes PE/047/94-5/2016. számú, íebruár 12. napján kelt határozata 7) Budapest Környéki Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 41. K /2016/54. sz. ítélete 8) Fovárosi Törvényszék, mint másodfokú biróság 12. Kf /2019/9. sz. ítélete 9) Kúria, mint felülvizsgálati bíróság Kfv. III /2020/4. sz. végzése 10) Budaörs Város Önlcormányzat Polgármesterének 1/2021. (1. 11.) sz. határozata 11) Ogyvédi meghatalmazás Kelt: Budapest, január 12. Budaörs,Város Onkormány érinj.étt ügyben felperes K^pv. : dr. Domé Judit Űomé Ogyvéd Iroda -17-

18