ISSN SZEGEDI MŰHELY. Várostörténeti szemle 2011/1-4

Átírás

1 Várostörténeti szemle ISSN SZEGEDI MŰHELY 2011/1-4

2 Szegedi Műhely évf szánt Szerkeszti PÉTER LÁSZLÓ Szerkesztőbizottság BLAZOVICH LÁSZLÓ, GYURIS GYÖRGY, JUHÁSZ ANTAL, MARJANUCZ LÁSZLÓ, PALÁNKAINÉ SEBŐK ZSUZSANNA, RUSZOLY JÓZSEF A szerkesztő munkatársa JUHÁSZ ZSUZSA 1 TAMASI MIHÁLY: Kéthly Anna, Szeged országgyűlési képviselője 13 RUSZOLY JÓZSEF: Három választás. Károlyi Mihály belépése a politikába 20 SZIGETI JÁNOS: Rabbi Jehuda Löw ben Becalél és a prágai zsidóváros ADALÉK 29 APRÓ FERENC: Pósa Lajos hat dedikációja EMLÉKEZÉS 36 PÉTER LÁSZLÓ: Hárman, a tűz csiholói. Búcsú Lejtényi Andrástól és Alaksza Helmuttól 40 HORVÁTH Mihály: Kézbesíthetetlen levél Tóth Bélának SZEMLE 42 APRÓ FERENC: Nagy szegedi fotótéka 44 RUSZOLY JÓZSEF: Lapzárta 47 E számunk munkatársai Kiadja a Somogyi-könyvtár Szeged, Dóm tér pf Felelős kiadó Palánkainé Sebők Zsuzsanna Sokszorosította a Goldprint Kft. Felelős vezető Gabnai János Megjelent 200 példányban

3 TAMASI MIHÁLY Kéthly Anna, Szeged országgyűlési képviselője A Horthy-rendszer idején és még 1945 után is a szociáldemokrata pártban nagy tekintélynek és tiszteletnek örvendő Kéthly Annát kommunista nyomásra jobboldalinak kiáltották ki, mert ellenezte pártja beolvasztását a kommunista pártba. Következetesen kiállt a szociáldemokrácia elvei mellett, és ez súlyos következményekkel járt számára. Ki volt Kéthly Anna? Budapesten november 16-án született sokgyermekes munkáscsaládban. Apja Ganz-gyári munkás volt. Vállát kilenc gyermeke eltartásának súlyos terhe nyomta. Anna gyönge testalkatú kislány volt, ezért taníttatták. Polgári iskolát végzett, majd kitanulta a gép- és gyorsíró szakmát. Már 16 évesen dolgozni kezdett a Tolnai Világlapja szerkesztőségében. Munkája mellett képezte magát: németül, angolul tanult. Bekapcsolódott a nőmunkásmozgalomba, tagja lett a magántisztviselők szakszervezetének ben a tanácshatalom idején nem értett egyet a kommunisták politikájával, viszont ősszel, az ellenforradalom tobzódása idején belépett a szociáldemokrata pártba, és eszméihez hosszú élete során haláláig hű maradt. A fővárosban lakó Kéthly már fiatalon, 1922-ben nemzetgyűlési képviselő lett a budai választókerületben között ő volt a magyar Országgyűlés egyetlen nőképviselője. Határozottsága, a Horthy-rendszer bírálatában tanúsított keménysége nyomán született a szólásmondás, hogy ő az egyetlen igazi férfi a parlamentben. Szegeden a Horthy-rendszer idején a szociáldemokrata párt jelentős politikai erőre és befolyásra tett szert. Nem csak ipari munkások, napszámosok, mezőgazdasági munkások voltak támogatói között, hanem kisiparosok, kiskereskedők, sőt értelmiségiek is, főként ügyvédek. Ilyen volt Czibula Antal ( ), aki Gazdag város szegénysége (1929) című, szocialista szellemű várospolitikai művével méltán szerzett hírnevet magának. Tanítványa, a kalocsai vasutascsalád gyermeke, a szintén ügyvéd Valentiny Ágoston ( ) hosszú időn keresztül a szociáldemokrata párt városi elnöki tisztét töltötte be. Szegeden a szociáldemokrata párt a nemzetgyűlési, majd országgyűlési képviselő-választásokon a szavazatoknak valamivel több, mint 25 százalékát nyerte el; a Rassay Károly vezette másik ellenzéki, a liberális párt is mintegy 25 százalékos szavazatarányt ért el. így a városból egy kormánypárti és két ellenzéki képviselő Munkásmozgalom-történeti lexikon. Bp., Strasszenreiter Erzsébet: Kéthly Anna = Politikus-pályák. Bp.,

4 jutott be a parlamentbe. Szeged szociáldemokrata képviselője 1922-töl a budapesti lakos Peidl Gyula ( ) volt. Öt váltotta föl 1931-ben a szintén fővárosi lakos Kéthly Anna. A szegedi szociáldemokraták bizonyára azért kérték föl Kéthly Annát képviselőjelöltjüknek, mert látták, hogy határozottsággal és bátorsággal lépett föl a parlamentben a munkásság, a szegény rétegek érdekeinek védelméért. Ugyanakkor annak is tudatában voltak, hogy a dolgozó rétegek érdekeiért folytatott küzdelmük csak akkor lehet eredményes, ha ezt összekötik a politikai szabadságjogokért folytatott harccal. Ezért április 23-i gyűlésükön már szóba került a közelgő képviselő-választások, és követelték a titkos választójog törvénybeiktatását. Hiszen a főváros és a megyei jogú városok kivételével mindenütt az antidemokratikus, elavult nyílt szavazás volt érvényben a világgazdasági válság legsúlyosabb éve volt; hatása Szegeden is érződött. Erre az időre a nagy városi építkezések, a Tisza-parti klinikasor, a Fogadalmi templom, a Dóm tér építése befejeződött. Az építőipari munkások ezrei maradtak munka nélkül. A textil- és élelmiszeripari üzemek is kénytelenek voltak elbocsátani munkásaik egy részét. A körtöltésen kívüli lakótelepeken, ahol zömében napszámosok, segédmunkások éltek, fokozódott a nyomor és kilátástalanság. A téli hónapokban szervezett ínségmunka csak kevéssé segített a munkanélküliek nélkülözésén, nyomorán. A Délmagyarország január 14-én vezércikkben hívta föl a figyelmet a választás közeledtére, s megállapította, hogy az előcsatározások már megkezdődtek. A kormánypárt helyi csoportjai Klebelsberg Kunó kultuszminiszter előtérbe állításával és az egyház segítségével igyekeztek befolyásukat megőrizni. A március 12- én a nagy árvíz évfordulója és március idusa alkalmából rendezett ünnepségen Klebelsberg mondott beszédet. Hangoztatta, hogy a magyar nemzetnek kötelessége pótolni mindazt, ami az Alföld felvirágoztatásához szükséges, majd e gondolatkörbe helyezve a 200 ezer lakosú Szeged megteremtésének távlatait csillogtatta meg a résztvevők előtt. (Szegedi Új Nemzedék márc. 13.) 2 A szociáldemokrata párt az első nagyszabású választási politikai gyűlését április 26-án, vasárnap délelőtt a Korzó Mozi nyári helyiségében tartotta. Mintegy 4 ezren vettek részt. Valentiny Ágoston nyitotta meg, majd Peyer Károly mondott beszédet. Hangoztatta, hogy az ország népe nem áll a parlamenti többség mögött, mert a képviselők többségét protekcióval, csendőrszuronnyal juttatták be a Házba. Az ország népe a kormányzattal ellenkező nézetet vall - állapította meg. (DM ápr. 28.) A szociáldemokrata párt helyi titkársága május 29-én közleményt jelentett meg a Délmagyarországban, amelyben tájékoztatta tagjait, hogy a jelöltekről még nem döntöttek. Továbbá, hogy szervezőmunkájukat a tanyákra is ki akarják terjeszteni, de a hatóságok ezt nem akarják engedélyezni. Beszámoltak arról is, hogy Szeged 2

5 II. kerületében, ahol a választók többsége a szociáldemokrata párt híve, a lakosság alig 30 százalékának van választójoga, az I. kerületben viszont, ahol a legerősebb a kormánypárt befolyása, 43 százalékának! Május 23-án a polgári ellenzék vezetője, Rassay Károly Szegedre látogatott. Bejelentette, hogy a szegedi polgárság rendelkezésére áll. Független Balpárt néven ezután kezdték meg választási politikai tevékenységüket. (DM május 24.) A szociáldemokraták június elejétől a hét végi napokon, pénteken, szombaton és vasárnap egyszerre több helyen is, a Hét vezér utcai Munkásotthonban, a kerületi pártszervezetekben, Felsővároson, Rókuson, Móravárosban, Újszegeden, a külvárosrészekben, a lakótelepeken tartottak politikai gyűléseket. Az országos politika mellett részletesen foglalkoztak helyi várospolitikai kérdésekkel is, erőteljesen bírálva a város vezetőit. Lájer Dezső párttitkár június 3-án bejelentette, hogy Peidl Gyula betegsége miatt a képviselőjelöltséget nem tudja vállalni, s helyette a legkeményebb kötésű szocialista vezér, Peyer Károly fogja a listát vezetni, a második helyen pedig,4 párt egyik büszkeségét, Kéthly Annát jelölik. A választási gyűléseken Peyer és Kéthly mellett az országos vezetők közül még Szeder Ferenc is beszédet mondott. Rámutattak a rendszer népellenességre; hangoztatták, hogy a hatalom urai tragédiába viszi az országot. (DM május 4.) A szociáldemokrata párt országos vezetősége időközben úgy döntött, hogy Szegeden a szociáldemokrata lista vezetését Peyer Károly átengedi Kéthly Annának. A kormánypárt a szokásos hatósági segítséggel elérte, hogy a szükségesnél több ajánlást gyűjtött, a többi párt azonban ajánlásainak kiegészítésére kényszerült. A városban a választásra jogosultak száma mind az évi országgyűlési, mind az 1929-i törvényhatósági választásokhoz képest emelkedett: volt, a népesség 26,5 százaléka. A választást június án tartották. A pártokra adott szavazatok száma és megoszlása (DM jún. 4.): Pártok Érvényes szavazatok % Képviselők Egységes Párt ,12 Klebelsberg Kunó MSZDP ,66 Kéthly Anna Rassay-párt ,97 Rassay Károly Petrik-párt ,25 - Összesen ,00 3 3

6 A város vezetői nagy reményeket fűztek a választásokhoz. Arra számítottak, hogy Klebelsberg mellett még egy jelöltjük is képviselő lesz, ez azonban nem valósult meg. Csalódottságuk miatti dühük Petrik Antal ellen fordult, mert nem csatlakozott az Egységes Párthoz. Klebelsberg mellett Kéthly Anna és Rassay Károly szerzett mandátumot. 4 Kéthly Anna Szeged szociáldemokrata országgyűlési képviselőjeként figyelemmel kísérte a helyi munkások, a dolgozó rétegek helyzetének alakulását, és fölszólalt a parlamentben érdekeik védelmében. Ám nem csak a szegény rétegek sorsának jobbra fordításáért küzdött, hanem az egész város helyzetének alakulása is foglalkoztatta február 24-én interpellációt intézett a miniszterelnökhöz bizonyos szegedi intézmények megszüntetése ügyében. Részletesen vázolta a súlyos helyzetet, amely sok ezer egzisztenciát érintett. A kormány takarékossági politikája Szegeden számos intézményt akart megszüntetni. Kérdezte Kéthly, miért nem szüntetik meg az udvarnagyi bíróságot, vagy az OKH-nál (Országos Központi Hitelszövetkezet) Schandl Károly 8000 pengős havi fizetését? Szóvá tette, hogy a szegedi államépítészeti hivatalt, amely régi intézménye Szegednek, most elviszik, az erdőigazgatóságot megszüntetik és a gödöllői erdőigazgatóságba osztják be. - Szeged népe tiltakozik ez ellen: nem lehet Szeged városát megfosztani egy sereg intézményétől - mondotta. Egyébként sem igazi takarékosság az. ha intézményeket egyik helyről a másikra helyeznek át. Arról is szó volt, hogy az egyetemen megszüntetnek fakultásokat, a tanfelügyelőséget áthelyezik. És a hírek arról is tudtak, hogy meg akarják szüntetni a szegedi reggeli gyorsvonatot. Kéthly Anna azt kérdezte a kormánytól, igazak-e ezek a hírek, és mit szándékozik tenni Szeged megmentése érdekében? A miniszterelnök azonban nem válaszolt az interpellációra (DM febr. 25.), s így az akkori szabályok szerint gyakorlatilag lehetetlenné tette a kérdés megvitatását. Kéthly Anna november 23-án a Munkásotthon nagytermében képviselői beszámolót tartott. Elsősorban a Gömbös-kormány politikájából adódó veszélyekre hívta föl a figyelmet, és ismertette a szociáldemokrácia küzdelmének céljait. - Ma az a helyzet - mondotta -, hogy a Károlyi-kormány 18 hónapos uralma után új stílus vette át Magyarországon a dolgok intézését. Beszélni kell erről az új rendszerről, új stílusról azért, mert a levegőben csak úgy röpköd a»testvér«, a»testvériség«, és ehhez a testvériséghez nagyon invitálnak bennünket. Ezekkel a sűrűn elhangzó invitálásokkal szemben nekünk állást kell foglalnunk, és meg kell mondanunk a magunk meggyőződését és véleményét. - A szavak után cselekedetek szükségesek - folytatta beszédét Kéthly Anna. - Az elmúlt évek alatt a munkásosztály megtanult óvatos lenni, megtanult a szavak 4

7 ból ítélni, a tényeket mérlegelni. És melyek most ezek a tények? Az új rendszer, az új stílus továbbra is az egységes pártra támaszkodik, amely tizenhárom év alatt az országot inai helyzetébe juttatta. - Ennek a pártnak a gazdálkodásról mutatta ki legutóbb a legfelsőbb állami számvevőszék, hogy nem számolt az ország teherbíró képességével; hogy felhatalmazás nélkül költött el százmilliókat. Vajon lehet-e bízni az olyan rendszerben, amelynek legfőbb támaszai az új csillagok: a TESZ [Társadalmi Egyesületek Szövetsége], Héjjas Iván, és ott van az egész 1919-es társaság, amelynek láttára kénytelenek vagyunk a legóvatosabban fogadni minden szót. - Nem a személyek kicserélését követeljük a kormányzatban, hanem teljes rendszerváltozást követelünk, a sajtó szabadságát, és idetartozik a rádió kérdése is, ami ott van mindenütt, de az ellenvélemény ki van küszöbölve belőle. - Elnyomott közvélemény, nyílt szavazás a ma kérdéseit meg nem oldhatja - mondta Kéthly Anna. - A ma tornyosuló feladatait csak a szabadon választott parlament végezheti el, a teherviselők parlamentje. Annak lesz bátorsága megtisztítani a közéletet, megszabadítani a magángazdaságot azoktól a terhektől, amelyek megölik a munkaalkalmakat. Mert ma mit látunk? Az iparos, a kereskedő a hónap 30 napjából csak tízet dolgozik magának, a többi húsz nap keresetét közterhekre fizeti el. A munkás is erre adózza keresetének nagy részét, meg a kartellhaszonra. - Ennek a szabadon választott parlamentnek lesz bátorsága megalkotni az új földreformot, leszállítani az adókat, igazságos adózási rendszert bevezetni, leépíteni a mamutadminisztrációt, megszüntetni az álláshalmozást, megrendszabályozni a kartelleket. - Kétszázhatvan kartell»működik«az országban. Ebből eddig megszüntettek kettőt, de közben megalakult az öblösüveg-készítő kartell. Ha ebben a tempóban haladnak, tíz esztendő kell arra, hogy megszabaduljon az ország ettől a rákfenétől. De akkor sem úgy, mint amikor a szeszkartell az árak leszállításáról tárgyalt, akkor az árleszállítás ellen éppen a kartell vezetőségében ülő földmívelésügyi minisztériumi megbízott mondott vétót. - Az új parlament piacot fog teremteni fölös termelvényeinknek békés megegyezéssel és baráti szerződésekkel, de nem úgy, mint most Olaszország, amely barátkozik velünk, de a búzát a szovjettől vásárolja. - Nem adnak munkanélküli segélyt, mert az demoralizál? - mondotta tovább - Hát az ínségsegély, az ínségmunka, az ínségebéd nem demoralizál? Gömbös Gyula volt a legélesebb ellenzője már a Károlyi-kormányban is a munkanélküli segélynek, és én azt kérdezem, hogy a külföldi munkanélküli más anyagból van gyúrva? Azt nem demoralizálja a munkanélküli segély? Hat hét óta ígérik a helyzet enyhülését, még sem történik semmi ebben az irányban. Minden csak szó, következmények nélkül. Azután arról beszélt Kéthly Anna, hogy Gömbös 95 pontjában minden megoldás a nemzeti érdek jelszava alatt húzódik végig. Ki állapítja meg, hogy mi a nemzeti érdek!? Ilyesmit nem lehet hatalmi szóval, többségi szavazattal elintézni. 5

8 A szociáldemokraták nemzetköziségére célozva kijelentette, hogy az nem más, mint védekezés a nemzetközi támadások ellen, védekezés a háború ellen. - Nem jóindulatra, nem vállveregetésre van szükségünk - fejezte be beszédét -, hanem az igazságra. Nincs szükség olyan kézfogásra, amikor a másikkal fenyegetnek bennünket. Utolsó leheletünkig küzdeni fogunk a demokratikus Magyarországért, a földért, a szabadságért, a munkáért, a kenyérért. (DM nov. 26.) Képviselői beszámolójában kizárólag országos politikai kérdésekkel foglalkozott. A szociáldemokrata országgyűlési képviselők többsége Budapesten élt. Jórészt azok is fővárosiak voltak, akiket valamelyik vidéki nagyvárosban (Győrött, Miskolcon, Debrecenben. Pécsett) választottak képviselővé, mint Szegeden Kéthly Annát. E képviselők elsősorban az egész ország munkásságáért, dolgozó lakosságáért emeltek szót a parlamentben. Természetesen esetenként az adott város gondjait, követeléseit is ismertették folszólalásaikban. Kéthly részletesen foglalkozott az ország, a lakosság politikai, gazdasági és szociális helyzetével. Beszámolt arról, hogy Gömbös Gyula hívó szavakat intézett hozzájuk, szociáldemokratákhoz, kérve, mondjanak le a nemzetköziség, az internacionalizmus elveiről. Ha ezt megteszik, testvérként fogadják őket a kialakuló új, nemzeti egység táborában. Kéthly a szociáldemokraták nemzetköziségét azzal okolta meg, hogy a nemzetközi összefogásra a nemzetközi nagytőkétől szított háborús törekvések elleni harcban van szükség. A szociáldemokrata nemzetköziség alapjában különbözött a kommunista pártokétól, amelyek mindenben Moszkva utasításait követték január 15-én Kéthly Anna ugyancsak a Korzó Moziban újabb képviselői beszámolót tartott. Ekkor már élesebben és radikálisabban bírálta a fennálló rendszert - A jelenlegi rendszer - kezdte beszédét - nem tarthatja fenn magát mert egy rendszernek addig van csak létjogosultsága, ameddig az életről gondoskodni tud. A mai rendszer erre képtelen. A termelőeszközök tökéletessé váltak, a gépek állandóan fejlődtek, és ezzel egyidejűleg az emberek életmódja fokozatosan süllyedt, egészen a barbár korig. A vásárlóképesség csökkent, a fogyasztás lezuhant. A világ tárházaiban hatalmas készletek maradtak eladatlanul, és a kapitalizmus úgy segít magán, hogy ezeket a készleteket elpusztítja, csakhogy az árakat tartani tudja. Az emberiség felháborodva, lázadozva látja, hogy állatokat etetnek búzával akkor, amikor millióknak betevő falat sem jut. Az bizonyos, hogy amikor mi a magyar viszonyokat akarjuk bírálni, nem mondhatjuk, hogy itt nem hatott a világválság. De meg kell állapítani, hogy nálunk az uralkodó rendszer mindent megtett annak az érdekében, hogy ezeket a hatásokat kiszélesítse. - Semmi könnyítést nem kaptunk a rendszer embereitől - folytatta -, akik elbújtak a világválság takarója mögé. Ez nem ellenzéki szónoki frázis, erre bizonyítékok vannak. Aki az elmúlt hónapokban figyelemmel kísérte a képviselőházi 6

9 üléseket, és hallott az elmúlt évtized zárszámadásainak vitájáról, az előtt ezek a bizonyítékok nyilvánvalók. - Néhány héttel ezelőtt, itt Szegeden, egy másik moziban szintén politikai gyűlés volt - mondotta. - Egy közbekiáltó a hadikölcsönösökre hívta fel a szónok figyelmét, mire a szónok gúnyosan azt válaszolta, hogy nagy államférfi, mert azt hiszi, hogy meg tudja oldani ezt a kérdést. Nem is kell ehhez nagy államférfinak lenni, hogy az elherdált milliókból ezeket a kötelezettségeket váltották volna be. Szabad-e, és tud-e többet költeni az a háziasszony, akinek a férje szombatonként odaadja egész heti keresetét? Nem, és az állam mégis így gazdálkodott. Ez a gazdálkodás azután kiterjedt a kisebb közületekre is, szinte rákényszerítették őket a pazarlásra. A városokra rákényszerítették a Speyer-kölcsönt [a Bethlen-kormány által az 1920-as évek közepén szerzett népszövetségi kölcsönt], és eladósították őket, nem tudni kinek az érdekében, és kinek a közvetítésére. Rákényszerítették a városokat az ínséglevesre, azzal, hogy a nagyszabású ínségadóból csak a morzsákat adták vissza, egytized, egyhuszad részét annak, amit a lakosságtól beszedtek. - A múlt év eseményeiből megállapítható, hogy a gazdálkodást így folytatni tovább, egyenlő a zsákutcába jutással, a falnak menéssel. De megállapíthatjuk azt is, hogy e felismerés ellenére a dolgok ma is mennek tovább úgy, mint eddig. Károlyi után jött Gömbös. Meg kell állapítani, hogy amikor ez a kormány következett, sokan voltak azok, akik reménykedéssel fogadták. Az emberek valamit vártak az erélyes fellépéstől. A mi közvéleményünkben nem él a francia forradalom után kialakult nyugati demokrácia szelleme, a polgári szabadságjogok hagyománya, a mieink szívesen nézik, ha valaki, egy ember, erélyes, ha kiáll. Éppen ezért, amikor a diktatúra kísértetei jelentkeztek, azt mondották, hogy nem baj, ha nem lesz demokrácia, ha lesz fasizmus, fő, hogy az életet biztosítsák. Csakhogy 1933-ban élünk, és mindenkinek meg kell tanulnia, hogy az élet lehetősége, a kisegzisztenciák vásárlóképessége attól függ, hogy van-e beleszólásuk a politikába. - Aki nem követel beleszólást, nem kap kenyeret sem. Mi, szocialisták megtanultuk, hogy számításba vesszük a társadalomban működő erőket. Mi akkor is, amikor a Gömbös-kormány hivatalba lépett, nem a szavakból, nem a kísérletekből ítéltünk, hanem azokból az erőkből, amelyre támaszkodni akart. Elképzelhető-e ettől a rendszertől az adók csökkentése, a kartellek letörése, a költségvetés lefaragása, a mamutfizetések, az álláshalmozások megszüntetése? - A költségvetést azonban mégis le kell faragni. Csökkentik tehát a kulturális és a szociális kiadásokat. De ezzel meg együtt jár a földalatti morajlás, amely tiltakozás a hetedik bőr lehúzása ellen. Ezt a morajlást rendészeti úton kell elhallgattatni, tehát amit a kulturális kiadásoknál lefaragtak, azt a rendészetieknél odacsapják. Bizalmatlanul néztünk a dolgok elébe, és sajnos, jó prófétának bizonyultunk: szavakon kívül mást nem kaptunk. Az a meggyőződésünk, hogy egészen más erőkre kellene támaszkodni: a munkásságra és a haladó polgárságra, a teherviselőkre. Annak, aki itt rendet akar teremteni. Gömbösnek vannak erélyes gesztusai, de nem volt bátorsága, hogy szakítson a múlttal. 7

10 - Mit akar csinálni, merre akar menni? - tette fel a kérdést Kéthly. - Ezt kérdezzük tőle. A múlt évben is 100 millió volt a költségvetési hiány. Itt nem lehet új adókkal operálni. Kísérleteznek ugyan egy belföldi kölcsönnel, de vajon hol, kinél fogják azt előteremteni? Látszólag a nagytőkére építenek, de az bizonyos, hogy a kicsik fogják megfizetni. Van azonban egy kivezető út a titkos választójog. Egy tiszta jog és egy tiszta választás a megmenekülés útja, hogy kenyeret adhassunk annak, aki éhezik, hogy az ínségeseket megsegíthessük. A termelőknek, az adófizetőknek a parlamentje az, amely ebből az állapotból megtalálja a kivezető utat. De a titkos választójog csak akkor lesz valósággá, ha ez a kívánság az ország akarata lesz; ha nem lesz egyetlen ember sem, aki ezért nem harcolna. Ebben a kérdésben egységes közvéleményt kell kialakítani, és ez az egységes közvélemény rákényszeríti majd a kormányt a titkos választójog bevezetésére. (DM jan. 17.) Ebben a beszédében Kéthly részletesen foglalkozott az ország gazdasági helyzetével, a világgazdasági válság következményeivel. Bírálta a kapitalizmust, amely a válságot előidézte. Ugyanakkor fölhívta a figyelmet, hogy a termelőerők a válság ellenére is fejlődnek. Bírálta a külföldi kölcsönfölvételeket is. Azóta azonban a történelmi fejlődés megcáfolja bírálatát. A Gömbös-kormányt jórészt csak azért bírálta, mert csak ígéreteket, jelszavakat hangoztatott, a tettekkel adós maradt. Rámutatott viszont, hogy az emberek jelentős részét nem érdekli, hogy demokrácia van vagy fasizmus, csak azzal törődik, hogy javulnak-e életkörülményei. Az ország súlyos helyzetéből kivezető utat az általános, titkos választójog megvalósításában látta. Ez akkor azonban illúzió volt ban Gömbös Gyulának és kormányának a néptömegek szociális problémáira megoldást ígérő és a nemzeti egység megteremtését szorgalmazó politikája már kezdett kibontakozni és hatni a lakosságra. Ez arra késztette a szociáldemokrata pártot, hogy általános politikai elveit és céljait az új viszonyoknak megfelelően érthetőbben és konkrétabban fogalmazza meg a néptömegek számára, vagyis népi jelleget adjon politikájának. Erre tett kísérletet Kéthly Anna július 2-án a szociáldemokrata párt által nagygyűlésén ismét a Korzó Moziban. - Amikor Gömbös Gyula kormányra lépett - mondotta erőskezű és népies politikát hirdetett. Ehelyett azonban 30 pengős ínségmunkát kapott az éhezők kis töredéke. A munkabérek pedig leestek az ínségbérek színvonalára. A nagybirtokot csak akkor figyelmeztetik, ha a királykérdésben nem viseli jól magát. Ez a rendszer nem tett mást, mint megvédte az országot a mélyreható reformok ellen. A nagybirtok ismét megkapta a bolettát, holott bebizonyosodott, hogy ez csak egy kis érdekcsoportnak hoz előnyt. Ezzel szemben még jobban megdrágították a fogyasztást, a fűtést, az ennivalót. Megdrágul a rizs, az élesztő, a szén, a textiláru, a ruhanemű. Hadjáratot hirdettek a kartellek ellen a népies politika jegyében, és hiába van kartellbíróság, a kartellek haszna emelkedett, számuk pedig növekedett. A cukorkartell haszna például 28 millióról 29 millióra emelkedett. Szerződésben biztosították a 8

11 kartellt, hogy megvédik az árakat a zuhanástól. A tejkartell 8 fillérért veszi át a tej literét, és 32-ért árulja. Most tárgyalnak a paprikamonopóliumról, amely megint csak egy kis csoport érdeke lesz. - Megígérték a közterhek csökkentését és a költségvetés lefaragását, és azt a kulturális, valamint a szociális kiadások leépítésével kezdték. Ezután az egyetem kérdéséről a következőket mondotta: - Most a legújabban az egyetemek és főiskolák fájnak a rendszernek, ahelyett, hogy lehetővé tennék, hogy a nép gyermekei is eljussanak a tanuláshoz. Nekünk, szegedieknek ez nagyon fájó kérdés. Szeged súlyos áldozatokat hozott az egyetem felépítéséért. Most a súlyos áldozatok ellenére mégis meg akarják csonkítani az egyetemet. Ennek a városnak nagy érdeke fűződik ahhoz, hogy a szegedi egyetem megmaradjon épen és egészségesen. Ez a kérdés az egész várost a legközvetlenebbül érinti. -A szegedi egyetem épségét csak úgy lehet megmenteni, ha ennek a városnak minden kultúrát szerető polgára összeáll, és nem engedi a súlyos áldozatokkal felépített, nagy kultúrmunkát végző intézményt megcsonkítani - mondotta. Beszédében részletesen taglalta a szegedi egyetem létesítésének, működésének fontosságát a város és az egész ország életében. Élesen bírálta az intézmény csonkítását, szerepének csökkentését szolgáló terveket. Bizonyságát adta annak, hogy nemcsak közvetlen szociáldemokrata választóinak érdekeiért, hanem az egész város szolgálatában lép fel országgyűlési képviselőként. A hallgatóság Kéthly Anna e szavait nagy helyesléssel fogadta. Ezután a rokkanttörvényről beszélt. - Egy nagy tömeget megint ki fognak zárni az ellátásból, a hadiözvegynek pedig meghagyták az ötpengős segélyt. Az OTI-nál [a betegellátást pénzelő Országos Társadalombiztosítási Intézetnél] leszállították a táppénzeket és a járadékokat, és megterhelték a tagokat. A kormányzat a szavakon túl nem tudott cselekedni. Csak más összetételű parlament segíthet a bajokon. Adjon politikai jogot a fogyasztók tömegeinek, és valósítsák meg végre az általános titkos választójogot. - Népies politikát kell csinálni valóban és igazán. A terheket viselő népesség legyen a politika alapja, mert a dolgozók nélkül csak a dolgozók ellen lehet kormányozni. A szuronyos választás helyett elölről kell kezdeni az egészet. Új, gyökeres rendszerváltozásra, új honfoglalásra van szükség. Beszédét így fejezte be: - Építeni, dolgozni és készen lenni: ez a mi kötelességünk. A reakció nem erősebb, csak annak látszik a mai helyzetben. Ne féljünk, előre nézzünk, mert mégis fel fog sütni a napsugár! (DM júl. 4.) Kéthly Anna nagyszabású képviselői beszámológyűlései mellett a szociáldemokrata párt kerületi, sőt tanyai szervezeteit is fölkereste. Sűrűn megfordult a felsővárosi, rókusi, móravárosi szervezetekben, amelyek hosszú idő óta a legszorgosabb politikai tevékenységet fejtették ki. Nem csak ö mondott beszédet, hanem 7 9

12 meghallgatta e szervezetek tagjainak, a munkásoknak, napszámosoknak, alkalmazottaknak. kisiparosoknak, kiskereskedőknek, értelmiségieknek a véleményét, javaslatait, és képviselői munkájában fölhasználta. Itt volt a szegedi munkások május elsejei ünnepségén, amelyet hagyományosan az újszegedi Kállay-ligetben tartottak. Képviselői munkája keretében 1934 novemberében a parlamentben interpellált a tervezett egyetemi tandíjemelés ellen. Ezt azért is fontosnak tartotta, mert a magasabb egyetemi tandíj még inkább megnehezítette volna a munkás- és parasztfiatalok bejutását az egyetemre, holott arányuk az adott időpontban alig 1-2 százalékot tett ki. Hangoztatta, hogy a tandíj fölemelésével gazdasági numerus clausust vezettek be az egyetemekre. Hóman Bálint kultuszminiszter válaszában arra emlékeztetett, hogy a progresszív tandíj gondolatát a diákság szociális érdekeinek megfelelően másfél évvel ezelőtt ö vetette föl. A polgári és középiskolákban már megvalósította, és a jövő évtől az egyetemen is meg kívánja valósítani. Az államnak - úgymond - minden eszközzel elő kell segítenie a szegényebb néprétegek tehetséges gyermekeinek kulturális előrehaladását. A tandíjfizetéshez ragaszkodni kell, és ahhoz is, hogy a kedvezmények főként a tanulmányi eredményt vegyék figyelembe. Mindenkinek módjában van tandíj kedvezményben részesülnie még akkor is, ha közepesen tanul. Kéthly Anna a miniszter válaszát nem fogadta el. (DM nov. 22.) Bizonyára azért nem, mert azok az elgondolások, amelyekről Hóman beszélt, általánosságban mozogtak, de a gyakorlatban kevéssé segítették elő a munkás- és parasztfiatalok bejutását az egyetemekre eleje az ismét sorra kerülő országgyűlési képviselő-választások jegyében telt el. Erre az időre a Gömbös-kormány és a Gömbös irányította, átszervezett új kormánypárt, a Nemzeti Egység Pártja (NEP) a szociális reformok ígéretével, a nemzeti egység jelszavának hirdetésével megszilárdította helyzetét. A jobboldali radikalizmus politikájával szemben a szociáldemokrata vezetők továbbra is a demokratikus jogokért, a dolgozók szociális helyzetének javításáért folytatott harcot állították előtérbe. Kevés új elem jelent meg a szociáldemokraták politikájában. Némileg új követelésként hangsúlyosabban emlegették a földreform szükségességét. Mindez azonban nem volt elegendő ahhoz, hogy sikerrel szálljanak szembe a Gömbös-kormány politikájával. Pedig Hitler hatalomra jutása, majd az évi bécsi munkásfölkelés leverése után Kéthly is szorgalmazta, hogy pártja segítse elő az országban a demokratikus politikai erők szorosabb összefogását. Ez az irányzat azonban csak lassan kezdett tért hódítani.* Pintér István: A szociáldemokrata párt története Bp.,

13 A szociáldemokrata párt helyi választási gyűlésein Kéthly Anna is jórészt csak a párt általános politikai céljairól, a demokráciáért folytatott fokozottabb harc szükségességéről beszélt. Most a párt helyi választási listáján ö állt az első helyen. Láthatólag bíztak abban, hogy újra mandátumot nyer. Beszédeiben azt is hangoztatta, hogy megismerte a várost, ismeri az itt lakó emberek gondjait, vágyait és törekvéseit márciusában azt nyilatkozta a Délmagyarországnak, hogy teljesen szegedinek, idetartozónak érzi magát. (DM márc. 10.) Választási beszédeiben már élesebben bírálta a Gömbös-kormányt és politikáját. Március 24-én pártjának választási nagygyűlésén Gömbös reformterveit vette górcső alá. A szociáldemokrata párt születése óta első rendű feladatának tekintette az általános titkos választójogért folytatott harcot. Úgy vélte, hogy ennek segítségével lehet elérni a munkásosztály szerepének növelését a politikai életben. Ez irányú politikai harcát a munkásrétegek, a dolgozó tömegek gazdasági, szociális követeléseivel egészítette ki, de mindvégig első helyen szerepelt az általános választójogért folytatott harc. A párt vezetői és köztük Kéthly Anna azonban érezték, hogy ez már kevés az 1930-as években az új nemzeti egység politikáját szociális programokkal is kiegészítő Gömbös-kormánnyal folytatott harcukban. Kéthly a beszédét a politikai gyűlésen így folytatta: - A mai kormánynak nem volt türelme a kritika elviselésére - úgymond -, azért volt részünk nekünk, szociáldemokratáknak annyi gyűléstilalomban, és ezért következett be végül a képviselőház feloszlatása. A miniszterelnöknek módjában állott volna a feloszlatott parlamenttel megvalósítani a reformok reformját, a titkos választójogot. Keserű elégtétel számunkra, hogy most már a nyílt kerületekben olyanok is érzik a titkos választójog hiányát, akik nemrégen még ellenezték. Néhány hónappal ezelőtt a Szakszervezeti Tanács memorandumba foglalta a munkabérek összességét, és átadta Gömbös miniszterelnöknek, aki a 8 filléres órabérek és az 50 filléres napszámbérek hallatára azt mondta, hogy sürgősen intézkedni fog. A Szakszervezeti Tanács többször érdeklődött azóta, és az volt a válasz, hogy gyűjtik az adatokat. - A nemzeti vagyon egy része a munkás két kezében és agyában rejlik - mondotta -, ezt a nemzeti vagyont nem lehet kisíbolni; ezt meg kell menteni, ha azt akarjuk, hogy a magyar dolgozó társadalom el ne pusztuljon. - Minek a sok párt, ezt mondotta a miniszterelnök - folytatta - Amikor a miniszterelnöknek erre a kijelentésére gondolunk, Anglia példája jut eszünkbe. Ott két nagy párt van: egy konzervatív és egy demokrata párt. Lehet, hogy helyénvaló a miniszterelnöknek az az ideája, hogy felesleges a sok párt, de akkor viszont nem volna szabad az egyik legnagyobb pártot: a szegények pártját, a szociáldemokrata pártot a likvidálással fenyegetni. Mi a magunk meggyőződését olyan ragyogó igazságnak tartjuk, amelynek igazságát előbb vagy utóbb minden dolgozó ember magáévá fogja tenni. Ha a miniszterelnök versenyezni kíván velünk a szociális reformok megvalósítása terén, akkor ennek mi igazán örülni fogunk. De ha a szociáldemokrata párt élete csak addig fog tartani, amíg a miniszterelnök megvalósítja a 11

14 szociális reformokat, akkor a mi életünk nagyon sokáig fog tartani. A szocializmus intézményes társadalomátszervezést jelent, olyan társadalmat, amelyben az ember az embernek nem farkasa, hanem segítőtársa. Ezután a szociáldemokrata párt nemzetköziségéről szólva kifejtette, hogy pártja - nemzetközi kapcsolatait fölhasználva -, először foglal állást a határok megcsorbításával szemben. Ez a Trianont elítélő szociáldemokrata álláspont újdonság volt az ország politikai életében. - Amikor ebben a választási harcban elindultunk, fejezte be beszédét, Dávidként álltunk szemben Góliátokkal, és a mi pajzsunk egyedül szociális igazságunkba vetett hitünk, bizodalmunk és reményünk. (DM márc. 10.) 9 Kéthly Annának másodszor nem sikerült mandátumot szereznie. Gömbös kormánypártja szerezte meg a szavazatok 62,1 százalékát, így két képviselője jutott be a parlamentbe. A harmadik mandátumot a szavazatok 19,7 százalékával a nemzeti liberalizmus elveit hirdető, polgári ellenzéki Rassay Károly kapta meg. Kéthly Anna csak 18,2 százalékot nyert el. (DM ápr. 7.) A választási eredmények azt mutatták, hogy a Gömbös Gyula vezette új kormánypárt nemcsak megőrizte politikai befolyását a történelmi (keresztény, nemzeti) középosztály, a gazdag polgárság, a birtokos parasztság körében, hanem még jelentősen növelte is támogatóinak táborát a városi polgárság és kispolgárság, sőt még a városi munkásság körében is. Mindez előkészítette a talajt a nyilasmozgalom későbbi térhódításához. A nyilas párt az 1939-es országgyűlési képviselő választásokon azért tudott mandátumot szerezni, mert jelentős számban szavaztak rá a keresztény nemzeti középosztály, az ingatag gazdasági és társadalmi helyzetű kispolgárság, a szegény sorsú segédmunkások, sőt még a régi szervezett munkások soraiból is! 12

15 RUSZOLY JÓZSEF Három választás Károlyi Mihály belépése a politikába (Adalék epilógussal)1 Károlyi Mihály az ötven évvel ezelőtti első Magyar Népköztársaság eszmei és politikai vezetője néhány éve itthon van már hazájában.12 A kétszer is emigrációba kényszerült egykori köztársasági elnöknek már csak hamvait - miként Kossuthét és Rákócziét - hozatta haza 1962 tavaszán az ország. Hamvaival együtt hazatért életműve is, amelyet a hosszú távoliét alatt annyi méltánytalanság ért. Ezek túlnyomó része ma már a múlté. Kiadók, szerkesztők, a társadalomtudományok toliforgatói és nem utolsósorban felesége sok mindent pótoltak és helyrehoztak az azóta eltelt időben a korábbi sérelmekből és mulasztásokból. Megjelent emigrációban született írásainak kétkötetes gyűjteménye (1964), s az Egy egész világ ellen c. memoárja is hozzáférhetővé vált a hazai olvasók számára (1965). E művek egyértelműen kedvező fogadtatásban részesültek. Hatásuk magvas recenziókban és esszékben gyűrűzött tovább. Mindez együttvéve ma már többé-kevésbé kialakult, méltóbb Károlyi-kép létrejöttét eredményezte. Mindenki, aki felelősséget érez nemzeti köztudatunk reális irányú fejlődéséért, örülhet ennek, mint a demokratikus hagyományokban nem túl gazdag magyar múlt egy igen becses territóriumának. A több éve zajló folyamatnak, amelynek a reális Károlyi-portré kialakítása csak egyik eredménye, ebben a tekintetben vannak nem ennyire örvendetes jelenségei is. Mindjárt a legfontosabb az, hogy - bármennyire is paradoxul hat e megfogalmazás - jelenleg csaknem kizárólag magától Károlyitól (emlékirataiból, emigrációs írásaiból) tudjuk mindazt, amit Károlyiból ismerünk. (Károlyi Mihályné visszaemlékezése e vonatkozásban kiegészíti férjének müvét, szinte a saját müvek közé sorolható.) Igen értékesek és hitelesek ezek az ismeretek. Az előbbi kategorikus megállapítást nem is valósághitelük bizonyítására tettük, inkább egy elég nagy hiányra szeretnénk vele fölhívni a figyelmet. Nevezetesen arra, hogy a szaktudományok művelői - 1 L. Lapzárta címmel e szám 44. oldalán 2 E közlemény első változata: Ruszoly József, Három választás. Adatok Károlyi Mihály politikai pályakezdéséhez. Tiszatáj, október; p. /Ötven éve történt/. A stiláris módosításokon túl jegyzetekkel bővítettem. - Jelen közlemény az Újabb kutatások Magyarország alkotmány-, közigazgatás- és jogszolgáltatás-történetéhez - európai kitekintéssel ( ) című, OTKAK nyilvántartási számú pályázati programba illeszkedik. 1 13

16 egyetlen kivétellel - a föntebb említett írások mellett mindmáig nem adtak közre a Károlyi-életutat s életművet, ennek egy-egy szakaszát részleteiben föltáró monográfiát, tanulmányokat, de még kisebb cikkeket sem. Károlyi Mihály szerepének és a vele kapcsolatos történelmi eseményeknek az értékelése így hovatovább kétsíkú lesz. Van egy - a társadalmi közgondolkodásunkba mindinkább beivódó - pozitív Károlyi-képünk, de hiányoznak az ezt elmélyítő s a dolgok természetéből folyóan árnyaló szaktanulmányok. 2 E sorok írója a magyar választási rendszer történetének kutatása révén lépett át e rövidke tanulmány erejéig a köztörténet témájával határos területre. Jelen helyen Károlyi Mihály politikai pályakezdetének három választás köré csoportosított történetét és a fiatal politikus nézeteit kívánja bemutatni. Károlyi Mihály Egy egész világ ellen c. emlékiratának II. fejezetében (Belépésem a politikába) számol be életének e szakaszáról Politikai pályám kezdetét - írta első mondatában től számítom, amikor az Országos Magyar Gazdasági Egyesület elnöke lettem. Ezzel valóban azt akarta nyomatékosan aláhúzni, hogy korábbi föllépéseit csupán jelentéktelen előcsatározásoknak tartja. Állítását bizonyítandó enyhén gúnyos hangon ír első képviselőjelöltségéről, amelyet mi sem szeretnénk jelentősebbnek föltüntetni, mint amilyeneknek két évtized múltán maga tartotta. E föllépés a Szilágy vármegyei zilahi választókerületben a Széll Kálmán nevéhez fűződő választások idején, 1901 őszén történt. (Az emlékirat müncheni kiadásában szereplő 1902 nyilván tolihiba, amelyet az újabb megjelenéskor szerencsés lett volna legalább jegyzetben helyreigazítani.) Az egykori Partiumban levő kerületet két részből alkotta meg az 1848-i törvényhozás. Zilah városához, amely korábban az erdélyi diétára önálló követküldési joggal bírt, a vele nem is határos krasznai járás - akkor még Kraszna vármegye - községeit is odacsatolták. Ennek évtizedekre nyúló békétlenség lett a következménye.3 Igaz, a dualizmuskori választások egyébként is bővelkedtek visszaélésekben. Talán azért írt az irodalomtörténetben jól ismert vicinális hetilap oly nagy megelégedéssel a közelgő választások előtti kivételes nyugalomról. Csend van a vármegyében mindenütt - írta a cikkíró.,a mezők szénaillattal telített levegője s a szorgalmas munka foglalja el népünket és nem a politika... A mai nemzedék már csak akkor politizál, ha van mit innia. Mivel ez az óhajtott körülmény a mai viszonyok között csak ritkán fordul elő: a magyar lemondott ősi virtusáról. Jól 3 Csizmadia Andor: A magyar választási rendszer ben (Az első népképviseleti választások). Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, p.; Ruszoly József: A választási bíráskodás Magyarországon Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Bp., ; Ruszoly József: Országgyűlési képviselő-választások Magyarországon Püski, Bp., ; Ruszoly József: Országgyűlési képviselőválasztások Magyarországon Pólay Elemér Alapítvány, Szeged, /Jogtörténeti Tár 2/3./ (Sajtó alatt.) 14

17 is tette... Aki nagyon is szívére vette a haza sorsát: véres fejjel, betört orral dokumentálta hazafiúi érzelmektől dagadó keblének szörnyű viharzását. Hajh, az elvek harca bottal jár!... Most nyugodt a mi népünk, mint a somlyai Keselyűs, mint a zilahi Észak és a nagyfalusi Csicsó, vagy talán a képviselő-jelölteknek jött meg az eszük? Ez sem lehetetlen, különösen mióta az összeférhetetlenségi dogmák [nyílván az 1901: XXIV. tc.j megtépdelték a politikai láthatár peremét. Ki az ördög áldoz olyan tisztességért vért (bort) és életet (pénzt), amellyel más tisztesség (bank-, részvénytársaság-, vasút-igazgatóság stb.) össze nem egyeztethető (Érós: Az országgyűlési képviselők választása előtt. Szilágy, júl. 21.). Hogy a közelgő választások valóban kedvezőbb előjelekkel indulhatnak, arra a purifikációt hirdető kormány ígéreteit s az említett összeférhetetlenségi törvény mellett a kúriai választási bíráskodás bevezetése (1899: XV. te.) is reményeket keltett. Az ellenzéki Függetlenségi Párt már augusztus 20-án jelölte a krasznai születésű Lengyel Zoltánt, míg a kormányzó Szabadelvű Párt zilahi szervezkedő értekezlete szeptember 17-én, nyilván felsőbb instrukcióra, a politikában akkor még teljesen ismeretlen, 26 esztendős gróf Károlyi Mihálynak ajánlotta föl a mandátumot A fiatal kormánypárti jelölt szeptember 25-én érkezett Zilahra. A krasznai járásban tett körútját is beleértve, három napig tartózkodott itt. Választási programja nem volt különösebben egyéni. Egyrészt elkötelezte magát Széll Kálmán mellett, másrészt szigorúan ragaszkodott szellemi tútora, gróf Károlyi Sándor gönci leveléhez. Ez - mint a szakirodalomból jól ismert - a magyar közép- és nagybirtokosság agrárius csoportjának követeléseit tartalmazta. Választási beszédében Károlyi Mihály is szólt a hitelszövetkezetek útján nyújtandó olcsó hitelről, az uzsoraellenes törvényhozás fontosságáról; óvatosan megfogalmazta a külön magyar vámterület bevezetésének szükségét, s ha nem nagy meggyőződéssel is, megemlítette a progresszív adórendszer igényét. Ezt azonban mégsem tartotta megvalósíthatónak, mert a speculatio, [a] kereskedés jövedelmei nem nyomozhatok jól ki. Különös szeretettel beszélt a fogyasztó és értékesítő szövetkezetek alapításának fontosságáról. Beszédében nem csupán a szövetkezést jóhiszeműen s nagy anyagi erőkkel istápoló nagybátyjának tanítása, hanem saját, jó ideig még utópikus keretek közé szorított szociális gondolkodása is tükröződik A szövetkezetekkel - mondotta - nemcsak azt érjük el, hogy olcsó hitelt teremtünk a nép számára, hogy így megvédjük az uzsorától, hanem elérünk vele egy igen fontos népnevelési célt...; ti., hogy megteremtjük a népben az összetartozandósági érzeteket, megtanítjuk a kisembert arra, hogy önerőből is képes legyen hathatósan küzdeni a társadalom kinövései ellen. A pártköri fogadtatás egyébként a szokásos volt. A programbeszédet lakoma követte, amelyet csak azért érdemes megemlíteni, mert az első pohárköszöntőt Kincs Gyula, Ady Endre egykori tanára tartotta (Választási mozgalmak. Szilágy, szept. 29.). A további események Károlyi emlékirataiból jól ismertek. Az alkotmányos költségek leküldését elvből megtagadó ifjú politikus megbukott. A vártnál csöndesebben lezajlott választáson rá csupán 206 szavazat esett, Lengyelre viszont 1460-an adták voksukat (Választás után. Szilágy, okt. 6.). 15

18 Károlyi a saját törvényét is semmibe vevő Széll Kálmánból már 1901 őszén igencsak kiábrándult. Az téli választásokon ellenzéki (függetlenségi) programmal lépett föl. Memoárjában erről megválasztásának puszta tényén kívül nem is mond többet. 3 A Heves vármegyei pétervásárai kerületet, amelyben több község (Bodony, Mátraballa, Mátraderecske, Parád, Recsk és Sirok) határában hitbizományi uradalmának birtoktestei, főként erdő- és hegyi gazdaságok feküdtek, Keglevich Gyula gróf engedte át számára (Választási hangok. Hevesvármegyei Hírlap, jan. 8.). Programbeszédét az november 18-i ismeretes képviselőházi puccs fölötti fölháborodása és a mezőgazdasági programból eredő gondolatok (az önálló vámterület, a szövetkezeti törvény meghozatala, a kivándorlás korlátozása) uralták. Itt hangoztatta először a korrupt választási rendszer megreformálását. Az anyagi választójog sürgető kiterjesztéséről csak általában szólt; konkrétabban a kúriai választási bíráskodás hiányainak kiigazítását, a visszaélések melegágyát nyújtó, központosított, a választókerület székhelyén zajló szavazás decentralizálását, községenkénti voksolás bevezetését és azt követelte, hogy a törvényhozás a kerületek beosztását egy józan ésszel összeegyeztethető módon, de nemzeti alapon megváltoztassa [...] (Gróf Károlyi Mihály választói körében. Hevesvármegyei Hírlap, jan. 29.). A vármegye első és legfiatalabb virilistájának megválasztása már csak azért sem lehetett kétséges, mert senki sem lépett föl ellene, így - ahogy mondani szokták volt - egyhangúlag jutott be a koalíciós többségű képviselőházba. Ott egyébként nem szólalt föl, neve is csak igazolásával és a közlekedési bizottságba való beválasztásával kapcsolatban szerepel a Ház naplójában. A koalícióval tartó Károlyi az nyári választási hadjárattól távol maradt. Ady Endrétől tudjuk, hogy egy későbbi időközi választáskor fölmerült ugyan a neve, föllépése azonban elmaradt (Nagy károly. Budapesti Napló, aug. 11. Ady Endre Összes Prózai Művei, 8: 383). 4 Károlyi Mihály parlamenti pályafutása végeredményben valóban csak ben kezdődött meg. Mint az Országos Magyar Gazdasági Egyesület (OMGE) elnöke pártonkívüli függetlenségi jelöltként lépett föl a korábbi kerületével szomszédos kápolnai választókerületben, ahol a Tarna menti falvak (Aldebrő, Feldebrő, Kál, Kompolt és Verpelét) határában hitbizományának másik része volt. Megválasztása itt már korántsem ment olyan simán, mint Pétervásáron. Ellenjelöltje Mayer János gazdapárti politikus, a Horthy-korszak kisgazda minisztere volt. Jellemző, hogy a helybeli földbirtokos győzelmét a különben mellette álló Hevesvármegyei Hírlap is bizonytalannak tartotta, mert a Mayer-párt nagyon erősen és nagyon szilárdan áll, kivált a Tarna mentén (Választási hírek. Hevesvármegyei Hírlap, máj. 26.). Károlyi csekély többséggel ugyan ( ), 16

19 de megszerezte a mandátumot (Választási hírek. A választások eredménye Hevesvármegyében. Hevesvármegyei Hírlap, jún. 16.). Négy esztendő múltán valószínűleg ez a szoros eredmény is befolyásolta abban, hogy a Kossuth Ferenc halálával elárvult ceglédi mandátum fejében, amelyet június 22-én szerzett meg, Mayer javára lemondjon a kápolnai kerületről (Az évi június hó 21-ére hirdetett országgyűlés képviselőházának naplója [...] 24: 453, 25: 61, 26: 197). Károlyi Mihály 1910-i választási programja az OMGE vezetősége által az ö közreműködésével megújított agrárprogram volt, amely a nagy- és középbirtokosság pártok fölötti érdekeinek védelmét kívánta szolgálni. Ennek egyik sarkalatos pontja a kor nagy kérdésével, a választójogi reformmal foglalkozik Károlyi, mint arról emlékirataiban is ír, ekkor még a választójog terjedelmét tekintve a korlátozott jogkiterjesztés híve volt. Ezt vallotta az március 19-i vigadói gyűlésen, s ezt erősítette meg később Kápolnán is. A választójognak kiterjesztését - mondta -, én is óhajtom, de nem általánosan, mert ebben az egy kérdésben Tisza [István] gróffal egy nézeten vagyok és azt tartom vele együtt, hogy a magyar fajnak jogos szupremáciáját kockáztatnék (Gróf Károlyi Mihály programbeszéde a kápolnai kerület választóihoz [Bp., 1910]). A nemzetiségek iránti bizalmatlanság tehát ekkor még elválasztotta az általános, egyenlő és titkos választójog híveitől, akikhez nem sokkal később maga is csatlakozott. Csupán a nagybirtokosok többségétől fönntartandónak ítélt nyílt szavazással kapcsolatban volt határozott ellenvéleménye. A visszaéléseket elsősorban a titkosság bevezetésével kívánta csökkenteni. Később, amikor az OMGE a kormány felszólítására maga is elkészítette maradi jellegű részletes javaslatát. Károlyi a titkosság kérdésében kénytelen lett meghátrálni a többség előtt. Emlékezésével ellentétben a kormányhoz beterjesztett tervezetben a titkos avagy nyílt szavazás nem maradt nyitott kérdés, mert az OMGE határozottan az utóbbi mellett foglalt állást (A választójog reformja. Köztelek, dec , OL Bm. eln ). Az OMGE programja a választójog mellett állás foglalást tartalmazott többek között a mezőgazdasági vámvédelem, a fogyasztási és termelő szövetkezetek állami támogatása, a falusi lakosság városba vándorlásának meggátlása, a földuzsora megszüntetése, a kereskedelmi jog érvényesülési területének szűkítése mellett. Több pont olyan heves ellenzést váltott ki a polgári körökben is, hogy az OMGE elnöke személyesen volt kénytelen védelmébe venni a programot. Károlyi, akinek szociális kérdésekben tájékozott, fölvilágosult gondolkodásához ebben az időben sem férhet kétség, jobb ügyhöz méltó buzgalommal védte a védhetetlent, a magyar földbirtokosság érdekeit a fekete reakció vádja ellen. Magam is azt tartom, írta Az agrárprogramm c. cikkében, hogy az agrárpolitikának a kor szellemével, a kor követelményeivel kell haladnia. Azokat a szociális intézményeket, melyek a kisemberek tömörítése által mezőgazdaságukat, vagyonosodásukat és műveltségüket fejlesztik ebben az országban, amelynek idáig legfőbb gazdasági forrása az őstermelés, támogatnunk kell (Budapesti Hírlap, ápr. 2.). Károlyi későbbi tevékenysége is megerősít ben- 5 17

20 minket abban, hogy ö a kor szellemére nem frázisként hivatkozott. Meg volt győződve arról, hogy a parasztság szervezésével nemcsak az OMGE-t erősíti, hanem a társadalom haladásának javát is szolgálja. 6 Károlyi Mihály kezdeti szociális érdeklődése mindenekelőtt a szövetkezeti mozgalom szervezésében és népszerűsítésében jutott kifejeződésre. Mindhárom választása alkalmával különös szeretettel beszélt e kérdésről. (A szövetkezetek Jelentősége egész lényemet áthatja - mondta Pétervásárán 1905-ben.) A szövetkezés fiatal arisztokrata propagátora, aki e téren nagybátyjának nyomdokába lépett, még nem látta a mozgalom korlátait. Mint emlékiratában részletesen beszámol róla, különösen nagy hatást tettek rá a szövetkezeti gondolat európai teoretikusai. E tekintetben igen érdekes a Magyar Gazdaszövetség szociális előadássorozatán március 30-án Szövetkezés és szocializmus címmel tartott előadása, amely egyben első jelentősebb írása is (Magyar Gazdák Szemléje, k ). Abból indul ki. hogy a némely külföldi szocialista pártokban is oly jelentős szövetkezeti mozgalmat a szociáldemokrata párt (MSZDP) vezetői nem karolják föl eléggé. Úgy véli, hogy mind a szocializmusnak - amelyet egyébként szívesebben nevez kollektivizmusnak mind a szövetkezeti mozgalomnak létezik egy közös célja, s ez a társadalmi-gazdasági bajok orvoslása. A kettő közötti különbséget abban látja, hogy a szocializmus szakítani akar a magántulajdonon alapuló társadalmi renddel, a szövetkezeti mozgalom viszont,3 létező alapelvek fenntartása mellett és azoknak keretén belül reméli a bajok szanálását, s míg [ezt] a szocialisták legális presszióval akarják elérni, addig a szövetkezetek szabad egyesülés útján. Cikkéből az is kitűnik, hogy szerzője jól tájékozott a korabeli szocialisták világában, bár az akkor már létező balszárny különállásáról még nincs tudomása. Jól látja az ortodox szocialisták és az opportunisták ellentétét a napi föladatok és a végcél tekintetében. Mint a klasszikus rochdali elveket valló kooperátor nyilvánvalóan az utóbbiakkal keres közeledő pontokat, mert ők,,ha nem is foglalják a szövetkezeti törekvéseket programba, de annak jótékony hatását már nem vonják kétségbe. E közeledő pontok legfontosabbikát a mindkét esetben megtalálható tőkeellenességben véli fölfedezni. Persze látja a különbségeket is, így pl. azt, hogy a szocialisták a tőke kisajátítására törekszenek, a szövetkezeti mozgalom hívei viszont csak le akarják szállítani a nyereségét az engedettnek határáig. Mint az ügy lelkes híve, nem ismeri föl a kapitalista viszonyok hatását a szövetkezeti mozgalomra. El tudok képzelni - írja - egy országot, amelyben csupán szövetkezetek léteznek... Miért ne lehetne altruisztikus alapon álló szövetkezeteknek akár az összes termelést adni, hogy ezáltal a fogyasztók érdekét szolgálja? Jól látja, hogy minden társadalmi változás, még az általa elképzelt evolúciós út is, megrázkódtatással jár, éppen ezért szeretné elméletileg megtalálni a fejlődés legkevésbé fájdalmas módját. Az önző fölfogáson alapuló liberális kapitalizmus további fejlődését nem tartja sem lehetségesnek, sem kívánatosnak. A szocialista törekvéseket határozott együttérzéssel szemléli. Még azt is mondja, hogy a szociálista tanokat egy magasztosabb altruisztikus irány lengi át amelyben [...] a varázsereje is keresendő. A 18

21 szociális állam megalkotását mégsem tartja lehetségesnek. Az akadályt egyrészt abban véli fölfedezni, hogy az individualitásnak teljes és szabad érvényesülését korlátozza, másrészt az internacionalizmusban látja, amelyet ö minden nemzeti jelleg tagadásának minősít A társadalmi bajok orvoslására ezek után természetesen csakis a szövetkezés útját tartja járhatónak. Különös figyelmet szentel a pontosabban meg nem határozott kisebb gazdasági tényezőknek, akiknek igaz ugyan, hogy az egyéni hasznukról részben le kell mondaniuk, ezzel szemben a szövetkezeti államban termelési eszközök társtulajdonosaivá lesznek, Úgy véli, hogy a magántulajdon fönntartása mellett is kielégítést nyer [...] a szocialistáknak [...] azon követelése, hogy a munkás is kapja meg a munkának mint termelési tényezőnek magasabb kielégítését. Bár e nézetekben az utópia keveredik a társadalmi bajok megoldására irányuló törekvésekkel, a valamennyire reális szociális látásmód ötvöződik a naiv társadalomjobbító elképzelésekkel, egészükben mégis pozitív képet adnak a pályája kezdetén álló Károlyi Mihály szociális világképéről. Kialakulásukban jelentős szerepet játszott ugyan az agráriusok konzervatív tőkeellenessége is, Károlyi szempontjából mégsem tekinthető egészében retrográdnak. Ne feledjük, a csaknem holdas debrő-parádi hitbizományi uradalom tulajdonosa nézeteit akkor fejtette ki, amikor osztályos társai hallani sem akartak a társadalmi fejlődésről nemhogy a szocializmussal kerestek volna érintkezési pontokat Azzal a szocializmussal amelyet Károlyi - ha felemásan és egyik elemétől, az internacionalizmustól megfosztva is - bizonyos fokig már ben magáévá tett. Én nem félek a szocializmustól - úja idézett programvédő cikkében -, mert meg vagyok győződve, hogy túlzásai úgysem fognak megvalósulni; ami benne jó, és ami benne természetes folyománya a haladásnak vagy a kornak, azt magam is óhajtom, aminthogy hirdetője voltam annak, hogy egy szociális evolúció, mely a kapitalista rendszer kinövéseit hivatva van letörni, nem csak elkerülhetetlen, hanem szükséges és hasznos is. Mindezek alapján megállapítható, hogy Károlyi Mihály eszmeileg már pályája kezdetén olyan útra lépett, amely logikusan vezetett egyre nagyobb eltávolodásához osztályától. Úgy véljük, hogy röviden ismertetett nézetei az emlékirataiban oly fokozottan hangsúlyozott igazi 48-as (demokratikus) gondolakörével együtt alkalmas alapot nyújthatnak pályafutása későbbi döntő szakaszainak jobb megértéséhez is.4 (1968/2011) 4 Jelen közlemény első, a Tiszatáj októberi számában megjelent változata kedvező fogadtatásra talált a történeti irodalomban. Lásd különösen: Hajdu Tibor, Károlyi Mihály. Politikai életrajz. Kossuth Könyvkiadó, Bp., (546. p. 46. jz. Zilah), 59. p. (547. p. 73. jz. Pétervására); 93. p. (550. p jz. Kápolna). - Hajdu Tibor időközben megjelent Ki volt Károlyi Mihály? (Napvilág Kiadó, Bp., 2013) c. könyvében is érinti e témát ( p.) 19

22 SZIGETI JÁNOS Rabbi Jehuda Löw ben Becalél és a prágai zsidóváros1 Nem akarunk minden áron párhuzamot keresni a cseh főváros és Szeged között. Nemzeti történelmünkből keressük ki azt, ami összeköt bennünket! Közös uralkodóink: III. Vencel ( ), Luxemburgi Zsigmond ( ), a Jagellók kora ( ), a Habsburg-éra, majd ennek utolsó szakasza, az Osztrák- Magyar Monarchia 1918-ig. Szegeden a Rerrich Béla téren 1931 óta a Kolozsvári-testvérek sárkányölő Szent Györgyöt ábrázoló lovas szobrának másolatában gyönyörködhetünk. A prágai vár, a Hradzsin harmadik udvarában szintén föllelhetjük a prágai Nemzeti Galéria 1373-ból származó eredetije alapján készült Szent György bronz szoborcsoport másolatát.12 34Minden valószínűség szerint Nagy Lajos ( ) magyar király ajándékozta IV. Károly ( ) cseh királynak. Nem kell szégyenkeznünk a Dóm tér zenélő órája miatt, még akkor sem, ha a prágai óvárosi városháza asztronómiai órája, az Orloj, középkori eredetű. Nálunk az egyetemi tisztségviselőkre és diákokra jellemző figurák, náluk az apostolok jelennek meg, és vonulnak el a nyílásokon. A világhírű Löw család, a szabadságharcos, mélyen nemzeti érzésű Löw Lipót ( ) főrabbi és a rabbiszékben méltó utódja, fia, a botanikus, folklorista, a földkerekség legtudósabb rabbija, Löw Immánuel ( ), akiknek ősei, fölmenői is összekötik a napfény városát az arany Prágával? Löw Lipót 29 éves korában kapta meg a rabbiképesítést a prágai Solomon Juda Rapoport ( ), a trebici Deutschmann, a pesti Schwab Löw ( ) és az aradi Chorin Áron ( ) nagytekintélyű főrabbiktól. Valamennyien Morvaföldről származtak, Chorin a prágai Esekiel Landau ( ) tanítványa volt. A zsidók a Kr. u. az első ezredév végén telepedtek meg a Tyn-templomtói a Moldva folyó irányában és a folyó partján lefelé. Zsinagógájuk is épült. Ibrahim Ben Jakub és Cosmas prágai kanonok (1045 körül ) a hitsorsosok territóriumát kereskedőhelynek nevezte, ahol a Krakkóból ideutazó lengyel, magyar, görög és zsidó árusok csereberélték portékájukat. A krónikák szarvasmarhavásárokról is említést tettek. Bizánci ezüstpénzek is forgalomban voltak? 1 Bővített változata megjelent: A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság évkönyve, Szeged, Hódmezővásárhely, A prágai vár. Szöveg: Viktor Kubik. Uniosguide. Prága, Alex Érned: A szabadságharc tábori rabbija, Löw Lipót. Szeged [folyóirat] szeptember, 11. Varga László: Nemzeti színekben őrzi meg a család... Százkilencven éve született Löw Lipót. Uo Varga László:,A földkerekség legtudósabb rabbija Portrévázlat Löw Immánuelről. Uo ; Péter László: Párhuzamos életrajzok. Kálmány Lajos és Löw Immánuel barátsága. Uo Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben. 11. k. Csehország. Bp., 1. k. 170.; Cosmas: Cseh krónika (Chronica Boémorum). 20

23 Scheiber Sándor ( ), a budapesti Rabbiképző Egyetem professzora kitűnő kapcsolatokat ápolt Szeged szellemi életének jeleseivel ban Bálint Sándor ( ) meghívására magántanári előadást tartott a szegedi tudományegyetemen. Baráti kötelék és Kálmány Lajos levelezésének közzétételében munkatársi együttműködés fűzte Péter Lászlóhoz; A Gólemről szóló tanulmányában állapította meg: A téma megtermékenyítette az irodalmat, a képzőművészetet, a zenét.'4 A gettó A cseh mondavilág megemlíti a keleti pogromok elől menekülő zsidók oltalmát és letelepítését. Jótéteményesük a titokzatos Libuse hercegnő. A Premysl-dinasztia alatt zajlott le a zsidók prágai honfoglalása. Szálláshelyüket Vysehrad (Magasvár) területén jelölték ki ben II. Vratiszlav ( ) az egykori piactér (ma Staromestské námesti) és a Moldva felső gázolója közt telepítette le a zsidókat. Az első keresztes hadjárat idején, 1098-ban, Amiens-i Péter remete szegényekből álló hada és a német rablólovagok kegyetlen módon támadtak rá a prágai zsidó lakosságra. Tűzzel és keresztvízzel, vérfürdővel sújtották a szerencsétlen lakosságot. A pogromok továbbra is jelentős károkat okoztak a zsidóságnak. Luxemburgi János ( ), a Cseh, csak nagy váltságdíj fejében kímélte a zsidókat. így sem volt ritka a kényszerkeresztség fölvétele. Sok hitsorsos kereskedő menekült Lengyelországba. A flagellánsok garázdálkodását a gettó mészárosai fékezték meg. A kézitusában a bárdok, a taglók is előkerültek. A gettót az 1230 táján alapított Óváros (Staré Mesto) fogta körül, területileg és társadalmilag évszázadokig elszigetelte ben mintegy kétezren estek áldozatul a hamis, koholt vádaknak. Csaknem egy évszázad múlva, 1389-ben, még súlyosabb üldöztetésnek lettek kitéve a prágai zsidók. Az üldöztetések hátterében a rituális gyilkosságok, a vérvád rémes koholmánya állott. A gettólakók életét a megszorításokon, jogfosztottságokon, kirekesztettségeken kívül a nyomor és a szegénység is megkeserítette. A leglehetetlenebb módon zaklatták és zsarolták őket. Ruhájukon megkülönböztető jelet, sárga kört kellett viselniük. A krónikák a természeti katasztrófákat, így az és az évi tűzvészt is följegyezték. A harmincéves háború ( ) sem múlt el nyomtalanul a gettólakók emlékezetében. Amikor 1634-ben a svédek betörtek Prágába, a zsidók nagy vitézséggel küzdöttek. Ezért megengedték nekik, hogy a községházára (Radnics) tornyot emeljenek. A toronyóra mutatólapjára az órákat héber betűkkel írták föl, a mutatók visszafelé jártak. Külön privilégium megengedte a hitközségnek, hogy a fontosabb gyűléseik- 5 Péter László: Barátságuk Bálint Sándorral Löw Immánuel és Kálmány Lajos barátságát idézte. = A könyvek hídja. Emlékfiizér Scheiber Sándorról. Szerk. Kertész Péter. Bp., Scheiber Sándor: Folklór és tárgytörténet. - Teljes kiadás - Makkabi, Budapest, ; Vö. még Angelo Mania Ripellino: Mágikus Prága (Praga magica, Torino 1973); Viktor Fischl (1912): Az ötödik negyed (Pátá ctvrt, Prága, 1992) 21

24 re harangzúgással hívhassák össze a káhál [a gyülekezet] vezetőit. Guillaume Apollinaire ( ) figyelmét sem kerülte el a torony órája: A nagy zsidónegyed órái mind ellenkező irányban forognak, S hátrálsz te is az életbe vissza lassan s andalogva, Fülelsz a mély kocsmák ölén zengő cseh dallamokra, Ha mégy épp fölfelé a Hradzsin útjain, s az alkonyat kilobban. Égöv A zsidó városház egyemeletes ódon épülete a híres régi-új zsinagóga (Staronová synagóga) tőszomszédságában emelkedik. Askenáziak 1700-ban Prágában a zsidó népesség száma 11 ezerre nőtt. így, bár a Habsburgbirodalom rendeleteivel korlátozta az egyébként is gettóban élő, kapuk közé zárt zsidóváros népességnövekedését, Prága lett a legnagyobb askenázi zsidó városi közösség otthona.7 VI. Károly ( ) 1726-ban elrendelte, hogy a zsidó családoknak csak az elsőszülött férfi tagjai nősülhettek meg. Mária Terézia ( ) 1744-ben kiutasította a zsidókat Csehországból; így Prágából 1746-ban mintegy tízezer hitsorsost űzött ki télvíz idején. Az ottmaradottak 1748-ban évi 211 ezer forint fejében halasztást kaptak.8 A királynő a zsidó küldöttséggel csak spanyolfal mögül tárgyalt, nem akart velük egy levegőt sem szívni. Mivel intézkedéseinek a kereskedelmi és pénzügyi élet látta kárát, Mária Terézia élete végén kénytelen volt őket visszavonni. A prágai gettóban hét zsinagóga működött. A legrégebbi a híres Staronová (Altneu, Régi-új) zsinagóga a Maiselová utcában, a zsidónegyed közepén. Kéthajós, kétpilléres, bordás boltozatú, kora gótikus épület, melyet 1270-től mind a mai napig istentiszteletekre használnak.9 Látványos téglaoromzata a 15. században készült.10 11A Via Siroká 3. sz. alatti Pinkas zsinagóga eredetét a 15. századba vezetik vissza.11 Pinkas rabbi alapította, majd Aron Meschulem Zalman Horovitz 1535-ben kibővíttette. A felvilágosodás eszmeáramlata alól a Habsburg-monarchia sem tudta kivonni magát. II. József ( ) türelmi rendelete (1882) már megnyitotta az utat az emancipáció felé. A császár a zsidókban hasznos polgárokat látott. Fölszámolta a zsidókat sújtó gazdasági, mesterségbeli, oktatási és egyéb tilalmakat. Földet bérelhettek, ipart űzhettek, szabadon kereskedhettek, megnyitotta előttük az egyetemeket ben Prágában először soroztak be zsidókat katonáknak. Esekiel Landau ( ), a nagytudományú, híres prágai főrabbi, fölkereste őket a kaszár 7 William O. McCagg: Zsidóság a Habsburg Birodalomban Cserépfalvi, Weisz Miksa: Aprágai zsidók múltjából és jelenéből. Múlt és Jövő, febr Emanuel Poche: Prága művészi emlékei. Corvina Kiadó, Nicholas de Lange: A zsidó világ atlasza. Helikon, Magyar Könyvklub. Budapest, Praga Ebraica. Museo Ebraico di Praga,

25 nyában, mindegyiknek átadott tefillint,12 táliszt,13 imakönyvet és négy forintot. Azután szívhez szóló beszédet intézett hozzájuk, amelyben lelkükre kötötte, hogy egyaránt hű fiai maradjanak hazájuknak és vallásuknak.14 IV. Károly ( ) vitézségük elismeréseként a prágai zsidó mészárosoknak díszes zászlót adományozott, melyet József császár születésnapján körülhordoztak a gettó utcáin. Asszimiláció és integrálódás A 19. század derekán Prágában is jelentős volt az előrelépés az asszimilációban. Fokozatosan eltűnt a gettót körülvevő fal. Az utolsó kaput 1822-ben bontották le.15 Prága zsidósága 1857-ben 7706 főből állt, és ez a szám 1900-ban már Sok minden szólt a zsúfolt zsidóváros korszerűsítése mellett: az egészségtelen ivóvíz, a csatornázás hiánya, a sikátorok, omladozó átjáróházak, hátborzongató pincék, rendkívül szűk utcák, elképesztő nyomor. Ugyanakkor a hagyományokhoz vallási és identitási okokból ragaszkodók a szanálásban az évszázados életforma földúlását, a közösség fölszámolását látták. A zsidóvárost, 1851-től Josefovót (Józsefvárost), Prága ötödik városnegyedét, az évi szanálásról, városrendezésről szóló törvény értelmében lerombolták 16 *A híres író, Gustav Meyrink ( ) sem sajnálta csúnya színű házakat", melyeket,/nintha meggondolás nélkül építették volna őket, ahogy a gaz nő ki a földbőr. Majd így folytatta: Egy alacsony sárga kőfalhoz ragasztották ezeket a házakat, egy egykor hosszan elnyúló épület egyetlen maradványához, kétháromszáz évvel ezelőtt, ahogy éppen jött, tekintet nélkül a mellettük állókra. Ott egy ferdeszögű, csapott homlokú ház, mellette a másik, mint egy kiálló szemfog."'1 A zegzugos, görbe utcák és sikátorok helyébe széles, nagy útvonalak léptek, a modem kor építészeti stílusai, szeszélyei szerint földíszített többemeletes palotákkal. A mai kor emberét már ez a látvány fogadja.18 A régi épületek közül csak a hitközségi székház (Radnice, 1580); a hat zsinagóga - Staronová (Régi-új, 1270), Pinkas (1479), Vysoká (Magas, 1568), Klaus (1694), Maisel (16. sz. vége), Spanclska (Spanyol, 1868) - és a régi zsidó temető (Zidovsky hrbitov, ) maradt meg. 12 Imaszíj. 13 Imalepel. 14 Weisz Miksa: Zsidó katonákról. Múlt és Jövő, szept.-okt Zahorán Csaba: A Gólem hűlt helye. Találjuk ki Közép-Európát. A publikálás ideje: 2005.szept. 12. Webcím: ki.hu/index.dhp/article/articleview/286/1 16 A Josefov elnevezés újabb keletű; II. József császár türelmi rendelete (1781) kiterjedt a zsidókra is. A zsidókat érintő korlátozásokat fölszámolták ban teljes körű polgárjogot nyertek ban lebontották a gettót. 14 Gustav Meyrink: Gólem. Göncöl Kiadó, Bp., E. Rychnowsky: A régi és az új Prága. Múlt és Jövő febr ; Prága évi új közigazgatási beosztásakor az egykori zsidóvárost egyesítették az Óvárossal. 23

26 A prágai Löw rabbi és a régi zsidó temető legendái Löw Lipót és Löw Immánuel a híres prágai Löw rabbi kései leszármazottja. Lapozzuk föl Ada Christen ( ) osztrák költőnőnek A prágai zsidótemetőben című költeményét: Rabbi Löwnek sírhalmánál Csöndben álltam elmerengve. Vezetőm a halott mestert Magasztalta lelkesedve. És miért van - így kérdeztem - Hogy ti zsidók, a sírokra Halk morajjal követ dobtok, S úgy távoztok hajladozva? S kérdésemre ím a válasz: Úgy rendeli hagyományunk. Az élőknek hogy virágot, S a halottnak követ szánjunk... - Ilyen pogány szokásoktól Mentek vagyunk mi már régen, A zsidó tant meg nem értjük, S ha követjük - oly másképpen! Az élőké: kődobásunk, S akiket már eltemettünk, Virágokkal elborítjuk: Kiket élve megkövetünk...19 Prágában a régi zsidó temetőben (Stary zidovsky hflutov) alussza örök álmát Rabbi Jehuda Löw ben Becalél ( ). Sírját a késő utódok, a zarándokok sokasága különös kegyelettel és tisztelettel keresik föl. Löw rabbi korának legismertebb talmudtudósa, kabbalistája, csillagásza volt. Se szeri, se száma jelzőinek: szerény,,a nagy rabbi Löw, Maharal, a Mester. Számos legendának hőse. A legismertebb a Gólem története. Nemcsak a melankolikus, művészet- és tudománykedvelő II. Rudolf ( ) császár bizalmát élvezte, hanem a gettó falain belül és kívül élőkét is. Josefov (Józsefváros) 1Q Múlt és Jövő február,

27 polgármesterének tekintették. A császár gyakran fogadta Löw rabbit Tycho Brahe ( ) dán csillagásszal együtt a prágai várban (Prazky hrad). Nem kisebb emberek éltek ekkor, mint Mordecai Maisel ( ) ben saját pénzen zsinagógát építtetett, amely máig az ő nevét viseli; kórházat alapított; a gettó utcáit kiköveztette; a temetőkertet kibővíttette. A császári udvarban nagy befolyással bírt, a császárnak is kölcsönzött. Szintén Löw rabbi prágai kortársa David Gans ( ) matematikus, orvos, asztronómus. Galileo Galilei ( ) szabadeséstörvényét elsőként ismertette héber nyelven. A prágai zsidóváros Klaus zsinagógája azon a helyen áll. ahol Löw rabbi tanított. Vele hozzák kapcsolatba az 1564-ben emelt zsidó templom alapítását, akárcsak a prágai Chevra Kadisa alapszabályának megfogalmazását. A régi-új zsinagógának (Staronová synagoga, Altneu), akárcsak a Pinkas nevűnek eredetét a 13. századig vezetik vissza. Az előbbi, híres, gótikus, látványos téglaoromzatú zsinagógának rabbiszékében Löw ült. Széke, melyet Dávid-csillaggal jelöltek meg, még mindig eredeti helyén áll, A régi zsidó temetőben kegyelettel adóznak Löw tanítványainak sírjánál is. A Gólem A Gólem héberjiddis eredetű szójelentése idomtalan, alaktalan agyagtömb. A Moldva folyó agyagjából gyúrt sárember. A nyelve alatt pergamenlapocskára Jahve nevét írták rá, ez tartotta benne az életet. Löw rabbi azért alkotta, hogy segítségével megmentse hittestvéreit a vérvádtól. Löw rabbi prágai Góleme három öl magas volt, és ember módjára viselkedett. Minden munkát elvégzett. Nem volt benne indulat, sem jó, sem rossz. Péntek este kivették szájából a pergamenlapot, nehogy a szombat örök életet adjon neki. Kaczér Illés ( ) sárembere párbeszédet folytatott, lehetetlent kért, hogy létrehozója hússá és csonttá formálja át. Nem akart meddő maradni, beleszeretett a rabbi lányába, Hannácskába. Végül Löw rabbi elpusztította. A hagyomány szerint darabjai a régi-új zsinagóga padlására kerültek.20 Mihelyt befejezte funkcióját, amiért életre hívták, újra agyagtömbbé vált. Eduard Rada regényében szintén groteszk, rémítő alakként ábrázolta. Fejére háromszínű kalapot tettek, a templomszolgák ruhájába öltöztették. Jobb kezében hatalmas dorongot szorított. Ezúttal rendőri megbízást kapott, ugyanis három suhanc az Altneu zsinagóga keskeny ablakán hatolt be a templombelsőbe, ahol szörnyű dolgokat vittek végbe. A Gólem elfogta őket, kötéllel megkötözte a bűnösöket, s Löw rabbihoz vezette őket.21 A legenda lelőhelye a Talmud, amely szerint misztériummal, mágiával és Isten nevének erejével félig emberi lényeket lehet megalkotni, azaz agyagból gyúrt lényt. A kabbalisztikus légkör a 13. századtól fölkarolta a sárember misztikumát. A 20 Kaczér Illés: Az utolsó párbeszéd. Múlt és Jövő, február Eduard Rada (Prága): AGhetto Vénusza. Múlt és Jövő, január,

28 13. századi Zohár említ egy kocsiba fogható Gólemet. A Teremtés Könyve (Széfer berésisz) leírása szerint Rává babiloni zsidó talmudista ( ) alkotott embert.22 A mesterséges ember illúziója szinte máig foglalkoztatta a művészek képzeletét. A Faust-mondakör homunkulusa rokon a Gólem-változatokkal. A különböző történelmi érák szinte táplálták az alkotója ellen lázadó groteszk, mechanikus lény mítoszát. A Gólem irracionalizmusa a jiddis nyelvű Nobel-díjas amerikai író, Isaac Bashevis Singer ( ) fantáziáját is foglalkoztatta. Regénye (Gólem, 1982) 1986-ban magyarul is napvilágot látott. A Gólem-témakör egyik legjobb összefoglalóját Turóczi-Trostler József ( ) Frenkel Jenő ( ) szegedi rabbi segítségével készítette.23 Bet-Chajim legendája A prágai zsidó temető (Bet-Chajim: az örök élet háza ) másik, legmegkapóbb legendája is Löw rabbihoz kapcsolódik. II. Rudolf császár uralma idején nagy járvány tört ki Prága zsidó lakossága között. Különösképpen csak a zsengekorú, ártatlan gyermekek között szedte áldozatait, az idősebbeket megkímélte. Szerencsétlen szülők és testvérek jajkiáltása verte föl a zsidónegyedet. Nem volt elegendő munkaerő a számtalan gyermeksír megásásához, a tetemek napokig feküdtek elhantolatlanul, és ez a járvány kiszélesedésével fenyegetett. Isteni büntetést láttak benne. Nem használt a böjt, sem az imádság. Löw rabbi mély áhítattal imát rebegett, s arra kérte az Istent, adna neki jelet, miképpen lehetne a járványt megszüntetni. Álmában megjelent neki Illés (Éliás) próféta, és éjfélkor elvezette a temetőkertbe. A rabbi azt látta, hogy sírjaikból kiszállnak a kicsiny gyermekek holttetemei. Amikor fölébredt álmából, látomását isteni jelnek vélte. Az Úr világosságot öntött a szívébe. Szólította egyik tanítványát: - Az Isten haragja nehezedett ránk. Nagy vétekbe estünk. Meg kell hát tudnunk, milyen bűnt követtünk el. Menj ki ma éjszaka a Bet-Chájimba, és ha majd látod, hogy az elhalt gyermekek fehér halotti ruháikban fölkelnek sírjaikból, egyikükről tépd le ruháját, és hozd el nekem. A tanítvány engedelmeskedett. Legyőzte félelmét, letépte az egyik kis halottról a ruhát, s a rabbihoz futott vele. A halott kisgyermek könyörögve kérte vissza: különben nem talál többé nyugalmat a sírban. Löw rabbi azt felelte neki, hogy csak úgy adja vissza ruháját, ha elmondja, mi az oka a szörnyű járványnak. így tudták meg a katasztrófa okát: a közeli utcában lakó két asszony erkölcstelen életmódot folytat, s emiatt gerjedt föl az Isten haragja. A bölcs rabbi meg 22 Szanhedrin VII: 65 b; Elena Romero Castelló-Uriel Macias Kapón: A zsidók és Európa év története. Corvina Rává az egyik leggyakrabban idézett rabbi a Talmudban. 23 Irodalmi lexikon. Szerk. Benedek Marcell. Bp.,

29 győződött a gyermek szavainak igazságáról. A rabbi súlyos büntetést szabott ki a bűnös asszonyokra, s a járvány megszűnt.24 Aki ellátogat a prágai újvárosi városházára (Novoméstská radnice), a Löw rabbit ábrázoló egyik leghitelesebb szobrot nézheti meg, Ladislaus Saloun ( ) között készült alkotását. A főalak a nagy rabbi szobormása, a mellékalak Löw unokája, amint egy szál rózsát nyújt át nagyapjának. A rabbi lábai elé egy kutya kuporodik.2' A Gólem-mondakör a filmművészetet is megihlette. A német Paul Vegener ( ) a Gólem első némafilmváltozatát már 1915-ben Prága régi városnegyedeinek festői környezetében forgatta. Társrendezője Henrik Geleen ( ) volt. Építőmunkások középkori agyagszobrot ástak ki, amelyet egy régiségkereskedő ősi varázsigével életre keltett. Az agyagmonstrumot gazdájának lánya iránti tiltott érzelme viszi a pusztulásba.26 A francia Julien Duvivier ( ) Góleme (1936) az elnyomott tömeg fölszabadításáért szállt síkra. A második világháború után készült cseh változat forgatókönyvét Arnost Lustig (1926) írta. 24 Múlt és Jövő február Praga Ebraica. Museo Ebraico di Praga, Ulrich Gregor Enno Patalas: A film világtörténete. Gondolat, Bp.,

30 Löw rabbi szobra a prágai újvárosi városházán 28

31 ADALÉK APRÓ FERENC Pósa Lajos hat dedikációja Szegény Pósa Lajos ( ) kapott életében hideget, meleget. Volt költőkirály, és volt gúnyversek, irodalmi karikatúrák céltáblája. Hogy Karinthy a tolla hegyére tűzte, hagyján, de még a szegedi sajtó is: persze nem a Tömörkény és Móra nevével fémjelzett Napló, hanem a szabadelvű Szeged és Vidéke. E lapból (1910. dec. 28. és febr. 1.) két Pósa-utánzó irodalmi görbetükröt a Délvilágban adtam közre (Paródia-parádé, szept. 22.) Mikor már feledni kezdték - Budapesten szobrot kapott (Margó Ede, 1930). Irodalomtörténeti helyét Péter László összegzése jelölte ki (Tiszatáj, ápr.), és őrzöm Baranyai Zsolt tárgyilagos pályabemutatóját s értékelését is, melyet a színházbeli Pósa-dombormű (Fritz Mihály, 2000) fölavatásán mondott el. Most a költő hat dedikációját adom közre: a Gyermekversek Kun Miklós Jenőnek (Bp.), a Virághullás Vígh Pósa Juditnak, a másik négy kötet e sorok írójának a könyvtárában van. Az ajánlások mindig kisebb-nagyobb iránymutatók, kik álltak közel a szerzőhöz, kiket tisztelt meg műve ajándékozásával. A Pósa Lajos költeményei c. verseskötetben (Endrényi Lajos és társa, 1883) nyomtatott ajánlás is van: Benke Pistának / baráti szeretete jeléül / a szerző. Sőt: hatsoros vers is szól hozzá. Ilyen nevű személy nem volt a költő szegedi környezetében, ezért Kun Miklós Jenő megkérte a Rimaszombatban élő Vígh Pósa Juditot, a költő rokonát némi kutatásra. Cikkem leadása előtt annyit derített föl, hogy Benke István hanvai református lelkipásztor volt az 1880-as évek legelején, talán később is. (Pósa Lajos szülőfaluja, Radnót és Hanva között a távolság - légvonalban - négy kilométer.) A könyv valamikor Kovács János ( ) távíróhivatali tiszté, néprajzi kutatóé volt: Kovács János barátomnak, őszinte szeretettel. Szeged, 1883 május 5. Pósa Lajos Kovácsnak ekkor még nem volt kötete, első füzete, a Szeged c. útikalauz hat évvel később jelent meg (Szeged, 1889). Ám látszik, hogy Pósa becsülte barátjának a helyi sajtóban megjelenő néprajzi és várostörténeti tárgyú cikkeit. Az sem lehetett közömbös, hogy a távíróhivatal - Farkas Antal évi Szegedi kalauza szerint - Nagy Pál ( ) pékmester házában bérelt helyiségeket, és ebben az épületben lakott Pósa is. (Kovács kollégája volt Juhász Illés is, Juhász Gyula édesapja.) Kovács János pályáját Horniczky Anikó mutatta be a Szeged évi 1. számá- 29

32 ban, míg arcképe a Szeged c. monográfiában (1927) található. A Gyevi temetőbeli sírját fölszámolták. Ugyanebből a kötetből még egy példányom van. Ebben ez olvasható: Kulinyi Zsiga barátomnak, őszinte szeretettel. Szeged, 1883 május 5. Pósa Lajos Lám, lám, Pósa csak a nevet cserélte ki, a szöveg és a kelet változatlan maradt... A költő és Kulinyi Zsigmond ( ) együtt töltötte Pesten az önkéntesi katonaévét, innen az ismeretség (Gárdonyi József: A mesélő toll, 1941, 33.) Kapcsolatuk 1881 januárjától mélyülhetett el, amikor Pósa a ellenzéki Szegedi Napló újságírója lett. Kulinyi ez év derekától a lap főmunkatársa, 1884-től pedig felelős szerkesztője volt. Ö írta meg - többek között - a Város történetének két évtizedét a Víztől a századfordulóig. (Szeged új kora, 1901). Arcképe megtalálható a Szegedi Napló 25 éve c. kötetében, sírja a szegedi zsidó temetőben van. A Tíz év alatt ( ) c. kötetet a költő adta ki (1886), Bába Sándor szegedi nyomdájában készült. Nyomtatott ajánlás is van benne: Nógrádi Pap Gyulának, / a jó barátnak / szeretete jeléül / a szerző. Pap Gyula ( ) költő és népdalgyűjtő volt. A kézzel írt ajánlás: Főtisztelendő Rózsa Ferencz esperes-plébános urnak, tisztelete jeléül Pósa Lajos Szeged szeptember 18. A szegedi születésű Rózsa Ferenc ( ) több vidéki helységben volt káplán, 1868-ban lett szülővárosában hitoktató ben Szeged-Rókus, majd 1885-ben - Kreminger Antal halála után - a Szent Dömötör templom plébánosa. Az ismeretség oda vezethető vissza, hogy a költő Nagy Pálnak - már írt - Templom téri házában lakott, a Szent Dömötör-templom bejáratával ferdén átellenben: akár naponta láthatta a főpapot. Rózsa sírja a Belvárosi temetőben van, életrajzát és arcképét Jászai Géza adta közre A szegedi Szent Rókushoz címzett r. kath. plébánia 100 éves története c. munkájában (Szeged, 1905, ) A könyvet Kulinyi Zsigmond ismertette a Szegedi Napló január 6-i számában, ehhez képes az ajánlás viszonylag kései. A Gyermekversek c. kötet (Szeged, 1886) Bába Sándor nyomdájában készült. Az ajánló sorok: Jakab Ödönnek, a jeles költőnek, tisztelete szerény jeléül Szeged junius 16. Pósa Lajos 30

33 Jakab Ödön ( ) tanár, író, költő, a népi-nemzeti irányzat képviselője, korának népszerű verselője volt. Móra Ferenc a Kedves öreg árnyak c. tárcájában villantja föl a pesti irodalmi körök (Petőfi Társaság, Kisfaludy Társaság) kedvelt Burkusának az alakját. (Napok, holdak, elmúlt csillagok, 1958, ) Jakab Szegeden is töltött meghitt órákat Tömörkény és Móra társaságában. Arcképe megtalálható a Simonyi-Pintér-Kardos-Endrődi-Ferenczi írta testes kötetben (A magyar irodalom története 1900-ig, Bp., 1913, 552. lap után). A verseskönyvben nyomtatott ajánlás is van: Mikszáth Kálmánnak / szeretettel. A bevezető sorok is neki íródtak. ELŐSZÓ Mikszáth Kálmánnak Kedves barátom! Tanácsodat megfogadtam és nem bántam meg. A gyermekeknek megint írtam egy verses könyvet. Olyan jól esik most, hogy hallgattam reád. Ennek a könyvnek írása közben mindinkább meggyőződtem arról, mily nagy mulasztást követnek el a magyar költők, hogy nem írnak a gyermekeknek. Mennyi sok szép írnivalójuk volna! A rengő bölcső, vesszőparipán nyargalászó papírcsákós lovag, bokrétát kötöző ábrándos kis leány csak úgy csillog a költészet zománcától. Az altató daltól kezdve a haza- és szabadságszeretetet magasztos érzelméig milyen tarka, változatos képek tárulnak itt föl! Milyen nemes hivatást lehet itt betölteni nemzeti szellemben, könynyed költői formákban, a hamisítatlan népköltészet alapján. A gyermekeknek szóló lant nem kicsinyleni való. Édes hangok, örök emberi dallamok ömölhetnek arról, ha a szív is, a lélek is ott játszik húrjain. Mosolygó arany mezőkön jár a gyermekköltő. Csupa derű, csupa fény itt minden. Még ami kis bánat van: az is szelíd bárányfelleg gyanánt vonul keresztül a kék boltozatos égen. Nekem gyönyörűség volt itt járni, hallgatni a gyermekek galambkacagását s dalolni, mesélni a kis ártatlanoknak. Milyen édes jutalom az aztán, mikor előmbe állnak azok a kis fiúk, kis leányok s verset mondanak nekem az én verseimből! Pedig némelyik még az á-bét is alig ismeri. Ezt az örömet, kedves barátom, neked köszönhetem. Fogadd érte jó szívvel, szeretettel szerény kis könyvemet. Szeged, május havában. Pósa Lajos Ehhez egyetlen mondat. Gyermekeknek szóló korábbi könyve kettő is volt: Dalok, regék az ifjúság számára (Szeged, 1884), Kis bokréta (Bp., 1885). A Virághullás c. verseskötet (Szeged, 1889) Mikszáthnak ajánlott példánya a szerző dédunokaöccsének, Pósa Dezsőnek (Rimaszombat) a birtokában volt, tőle a 31

34 leánya, Vígh Pósa Judit örökölte. Az ajánló sorokat Kun Miklós Jenő közvetítésével közölhetem: Mikszáth Kálmán, kedves barátomnak, szeretettel. Szeged 1889 ápr. 25. Pósa Lajos Ilyenkor mindig megkérdi az ember önmagától: vajon hogyan került ki a kötet Mikszáth lakásából, milyen utat járt be? Az Édes anyám c. verseskötetben (Bp., 1897) ez az ajánlás van: Kulinyi Zsigmond kedves barátomnak, szeretettel Bpest 1897 márcz. 26. Pósa Lajos Ez a dedikáció azokkal a tekintélyes méretű, verébfejű betűkkel van írva, amilyenekre az egykori szegedi újságíró, Gyöngyösy László ( ) emlékezett: ontotta a nagy betűket, csakhogy az első lapokon is alig volt 8-10 sor, a többin fokozatosan kevesebb, az utolsó lapokra már három-négy szó jutott, de annál óriásibb betűkkel. (Pósa Lajos életrajza, 1920, 24.) Tömörkény sem felejtette el megjegyezni, hogy Pósának minden betűje nagyobb volt, mint az előző... (Munkák és napok a Tisza partján. Szerk. Péter László, 1963,474.) A könyv elején ott van Pósa Antalné Kovács Mária ( ) fényképe. (A születési évet a Pósa Lajos-honlapot működtető Kun Miklós Jenőnek köszönöm.) Ismeretes, hogy a nagyasszony Szegeden is megfordult, és hallgatta Dankó Pista hegedűjének a szavát. (Apró Ferenc: Muzsikaszó a régi Szegeden, 2008,64-65.) 32

35 33

36

37 35

38 EMLÉKEZÉS PÉTER LÁSZLÓ Hárman, a tűz csiholói Búcsú Lejtényi Andrástól és Alaksza Helmuttól Mintha összebeszéltek volna: egy nap eltéréssel hagyták itt a földi világot. Alaksza Helmut február 9-én, Lejtényi András 10-én. Ők álltak ketten az októberi magyar forradalom elején. Most, amikor itt hagytak bennünket, senki nem emlékezett meg róluk. Pótolom, amíg tudom, hogy legalább az utókor ne feledkezzék el róluk, és nevük fönnmaradjon, megemlítsék, valahányszor a forradalom története, kitörésének lélektani és társadalomtudományi tanulsága szóba kerül. Az első mindjárt az, hogy - főként Helmut - nem volt tudatában, hogy történelmet csinál. Meg kell ismételnem, amit erről korábban kiderítettem és megírtam. Pillangóhatással jellemeztem a kezdeteket. Román Károly, a pesti egyetem másodéves bölcsészhallgatója október 10-én leküldte szegedi barátjának, Alaksza Helmut másodéves joghallgatónak a pesti bölcsészek fölhívását: lépjenek 22-én sztrájkba az orosz nyelv fakultatív oktatásáért. Ez lett a pillangó szárnycsapása, amelyből néhány nap után vihar kerekedett. Az orosz nyelv oktatásából az orosz csapatok kivonásának követelése! 1 Alaksza Helmut 13-án szembe találkozott a jogi kar előcsarnokában Németi László tanársegéddel, a jogi kar párttitkárával, megmutatta neki a levelet, megkérdezte a véleményét, mire ő azt válaszolta: nem érdekli, nem foglalkozik vele. Ekkor Helmut bement a tanterembe, órára, és odaadta a levelet évfolyamtársának, Lejtényi Andrásnak. Ö meg mindjárt megmutatta barátjának, Kiss Tamásnak. Ketten elkezdtek tanakodni, s megérlelődött bennük, hogy a DISZ-től (a Magyar Dolgozók Pártja álnéven működő kommunista párt Dolgozó Ifjúsági Szövetségnek álcázott tagozatától) független diák-érdekvédelmi szervezetet kell létesíteni. Több példányban legépelték a pestiek levelét, és a Virág-cukrászdában el kezdték szövegezni a tervezett új egyesület - József Attila Szövetség? Diákszövetség? még nem tudták - alapszabályzatát. Október 16-án az Ady téri egyetem nagy előadótermében, az auditórium maximumban - a pártfunkcionáriusok és DISZ-vezetők minden ellenkezése ellenére - Lejtényi András és Kiss Tamás vezetésével megalakult a Magyar Egyetemisták és Főiskolások Szövetsége, a MEFSZ, amelynek nevébe később ejtéskönnyítőül má- 36

39 sik e hang is került, így lett Mefesz. Tévesen ezt Egységesnek értelmezték, ezért vált MEFESZ alakban általánossá. Október 20-án szintén az auditorium maximumban ezres hallgatóság fogadta el az alapszabályzatot és az oktatási reformokat meg politikai követeléseket egyaránt tartalmazó 20 pontot. Másnap ezeket vitték szét az ország felsőoktatási intézményeibe - Debrecenbe, Győrbe, Egerbe, Miskolcra, Pécsre, Pestre, Sopronba, Veszprémbe - a szegedi MEFESZ-küldöttek. Mindenütt megalakultak a MEFESZ-szervezetek, mindenütt a helyi események erjesztő i lettek. A budapesti műszaki egyetem 22-i nagygyűlésétől szokás számítani a forradalmi eseményeket. De ide már Lejtényi András Kiss Tamással Szegedről hozta a 20 pontot: ebből lett a műegyetemisták elhíresült 16 pontja, amellyel másnap a rádióhoz mentek, hogy az esti nyolcórás hírekben beolvastassák. Ennek megtagadása miatt tört ki a fegyveres fölkelés. így lett a pillangó szárnycsapásából az országot megrázó vihar! Alaksza Helmut történelmi szerepe ekkorra már véget ért. O nem vett részt a továbbiakban. Nem is lett bántódása, a megtorlás elkerülte: mindössze néhány napig tartották bent a rendőrségen. De érdeme ettől nem lett kisebb. Ki volt ő? Kérésemre megírta rövid önéletrajzát, és közöltem a szerkesztésemben megjelenő Szegedi Műhely évi 1. számában. E különös nevű történelmi szereplő Ausztriában, a Bánk bánban is emlegetett február 4-én Merán (Merano) városban született: osztrák édesanyja odament a lánytestvéréhez, hogy gyermekét megszülje. Édesapja a Nyitra megyei Vágsellyén (ma Sal a Szlovákiában) lakott, és a hozzá három kilométerre eső Deákiban (Diakovce) volt községházi tisztviselő. A Felvidék visszatérése, 1938 után segédjegyző lehetett. Helmut az elemi iskola alsó négy osztályát a Deáki szlovák iskolában végezte; a visszacsatolás után az 5-6. osztályt már magyar iskolában. Deáki egyébként szintén a magyar történelem, közelebbről irodalomtörténet nevezetes helye: itt maradt fönn első összefüggő nyelvemlékünk, a Halotti beszéd. Gimnáziumot Érsekújvárott végzett. Ennek 1944 októberében a város életét megbénító szőnyegbombázás vetett véget január 8-án mint leventét kivitték Németországba február elején sikerült hazakerülnie. Az akkor heves magyarüldözés miatt tanulmányait nem tudta folytatni: asztalosinasnak állt tavaszán segédlevelet szerzett, és a galántai (Galanta) bútorgyárban helyezkedett el. Galánta a magyar zenetörténete jeles helye: Kodály gyermekkorának néhány éve ( ) fűződik hozzá, és zenei emléke, remeke, a Galántai táncok (1934) március végén áttelepítették őket Magyarországra. Április 4-én érkeztek Szegedre: a Deákiban hagyott ház helyett megkapták a hasonló, alsóvárosi Rákóczi utca 45/A számú kertes házat. A városban nagy munkanélküliség miatt csak szeptemberben tudott elhelyezkedni az asztalos szövetkezetben ben a bútorgyárban kapott állást. De már májusban bevonult katonának. Három év múlva, 1953 májusában szerelt le. Még előtte jelentkezett szakérettségire. (Révai-iskolásoknak hívták őket: Révai József nevéhez fűződött ez az iskoláztatási forma.)

40 közt, két év alatt végezte el az újpesti Zója kollégiumban, s így 1955 szeptemberében megkezdhette tanulmányait az egyetem jogi karán. Itt tanult együtt Román Károllyal, aki ugyanakkor a pesti egyetemen lett bölcsész, majd 1956 őszén részt vett az ottani mozgolódásokban, és a lejött Szegedre barátjához, hogy ismertesse a kezdeményezéseiket. A forradalom szikráját Szegeden Alaksza Helmut kezdte csiholni. Azután félreállt: nem volt forradalmi alkat, átengedte a továbbiakat évfolyamtársainak, Lejtényi Andrásnak, Kiss Tamásnak április 27-én bevitték a Csillagba, de pár nap múlva kiengedték. Folytathatta tanulmányait, és 1959 júliusában jogi doktorrá avatták. Augusztus 3-án kinevezték a sátoraljaújhelyi bíróságra fogalmazóvá október 1-jén áthelyezték az ózdi városi bíróságra bírónak. Egész pályáját egyetlen munkahelyen töltötte március 1-jén onnan vonult nyugállományba. Mint már írtam, február 9-én váratlanul hunyt. Miskolcon, ahova időnként fürdőkúrára utazott. 2 Az igazi főszereplő: Lejtényi András. Ő az évi magyar forradalom kezdeményezésében kivételes, úttörő föladatot teljesített. Mivel még november végén elhagyta az országot, és ötven éven át nem tudtunk róla, a rendszerváltoztatástól sem volt alkalmunk érdemeinek méltánylására. Aradon született február 27-én. Apja az Arad-Hegyaljai Villamos Vasút főkönyvelője volt. Elemi iskoláját 1943-ban a váci Isteni Megváltó Lányai zárdaiskolában kezdte, majd egy aradi román nyelvű általános iskolában folytatta ban visszatért Vácra, ott fejezte be. Középiskolai tanulmányait 1953-ban az ottani piarista gimnáziumban kezdte, majd 1954-ben Tatabányán a Rákosi Mátyás Állami Általános Gimnáziumban folytatta. Érettségit 1955-ben a szegedi Radnóti Miklós Gimnáziumban tett, és ősszel onnan került a jogi karra november 30-án, hallván, hogy az ÁVH keresi, átlépte a határt, és a Salzburg melletti Camp Roederben működött angol tolmácsként. Ezt az tette lehetővé. Hogy már akkor beszélt angol, francia, orosz, német, román, görög nyelven. Decemberben hajóra szállt: kivándorolt Kanadába. Segédmunkásként kezdett dolgozni Montrealban, a Sandvik Canadian Ltd. Nevű svéd érdekeltségnél, majd betanított munkás lett. Ősszel leépítették, ezért hiteles könyvvizsgálói tanfolyamra iratkozott, és egy ilyen céghez ment dolgozni. Két évig csinálta, de a fizetésből nem tudott megélni. Beiratkozott a Sir George Williams egyetemre, de nap közben a Canadian Pacific Railway számítógépes központjában dolgozott nyarán Alberta tartományban olajkutak építésén vállalat munkát. Ezzel hat hét alatt megkeresett annyit, hogy a következő években ( ) meg tudott élni úgy, hogy nappal is járhatott egyetemre. Akkor találkozott későbbi feleségével, Christine Macintosh orvostanhallgatóval. Négy gyerekének lett anyja. (Dun- 38

41 can, dec Kenny, jan Patrick, jan Catherine, szept. 2.) Fölróttam neki, hogy egyiket sem tanította magyar nyelvre. A kővetkező évben Albertában nem lehetett munkát kapnia. Ekkor éjféltől reggel nyolcig dolgozott a Queen Elizabeth montreali szállodában, majd nappal ment az egyetemre, onnan haza, mert házfelügyelője volt egy középméretű bérháznak. Ez ingyen lakással járt. Hat hónap után a megtakarított pénzéből fejezte be az egyetemet. Megkapta a Bachelor of Arts fokozatú diplomát, és fölvették a montreali tőzsde inspektorává. Három év múlva önálló tőzsdeügynök lett. Ebben az állásában megmaradt 29 évig ben vonult nyugalomba. Közben írt egy szakácskönyvet (A dolgozó házaspár szakácskönyve) és ennek alapján sikeres tévéprogramot {Főzés a dolgozó házaspár részére) készített. O önéletrajzában, melyet szintén a Szegedi Műhelyben (2006/4) közöltem, a hivatással együtt járó veszedelmek közé sorolta a napi két doboz cigarettát és egy üveg skót árpapálinkát, amelynek következménye volt 1992-ben az első szívrohama, melyet a quadruple bypass operáció és pacemaker beépítése követett. Mindkét lábszárának ütőerei eldugultak. Tavaly április 15-én kórházba került, és mindkét lábát amputálták. Utolsó levelében, január 24-én örömmel újságolta, hogy végre hazakerült, számítógépéhez ülhetett... Öröme nem tartott soká. Február 10-én szíve fölmondta a szolgálatot. A harmadik, aki lehozta a tüzet Szegedre, hálistennek, él. Tanár, népművelő, fáradhatatlan előadó. Román Károly, Székesfehérvár díszpolgára. 3 39

42 HORVÁTH MIHÁLY Kézbesíthetetlen levél Tóth Bélának Kedves Béla bácsi! írom levelem a könyvtárban, melyet Te építettél. Persze sokan tettek érte, hogy létrejöjjön, de nekünk, fiataloknak így mesélték: ezt a házat Tóth Béla építette. Akkoriban én még egy közeli faluban bicajoztam a park körül... Majd amikor a biciklit kinőttem, és kicsit nagyobb lettem, 1998-ban a könyvtár raktárába kerültem, ahol gyakran kutatgattál, fénymásoltattál. Gyorsan a barátságodba fogadtál, pár hónap múlva már megajándékoztál az első dedikált kötettel, és még hány követte! Szívesen ajándékoztál. Sokat meséltél, kifogyhatatlan voltál a régi történetekből. Micsoda sztorik voltak! Hát még ha lányok nem voltak a közelben! Már ekkoriban felajánlottad a tegeződést, mondván nem vagy barátja a csendőrpertunak. Akkoriban nem jött a számra a tegezés (én 23, Te 74!). És bár utána sokszor hátba vágtál még ez ügyben, valahogy mégis annyiban maradt a dolog részemről... A megszokás... Most teljesítem kívánságodat kedves Béla bácsi... Közben teltek az évek, sok tollat elkoptattál, sorra születtek a kötetek, melyeket sokan ismernek, mégis úgy gondolom, kevesen. Talán egyszer méltó helyre kerül életműved. Egyszer, a kétezres évek elején az elsőn beszélgettünk valami rendezvényen. Kezet fogtunk, mire megszorítottad a kezem, megfordítottad és azt mondtad: Misi koma, úgy látom a tenyeredén, eszoktá kicsit a munkátú, miúta Szegedön vagy! Eszegődné é hozzám napszámba? így történt, hogy pár hét múlva már a Bokor utcában kínáltál reggelivel, majd elindultunk a Tápai kiskertbe... (Négyesben, úgy mint Béla bácsi a Trabant pilótája, Rózsika néni, plusz egy kutya, amely idős, városi kiskerttulajdonos trabantos házaspárok esetén kötelező tartozékként szerepelt a járműben). Száguldottunk Tápé kanyargós útjain, megközelítőleg 40 km/h-s sebességgel. (Mielőtt bárki túl erősnek ítélné a sebességre vonatkozó megjegyzésemet, közlöm, hogy ez időben Béla bácsin még nem hajtott végre sikeres szemműtétet Süveges professzor asszony...) Több alkalommal jártunk a kertben. Hol a lapostetős sufni tetőzetét emelte meg Béla bácsi (hogy ne álljon meg rajta a víz és ne ázzon be), hol betonoztunk, máskor fát vágtunk, égettünk. Egyik alkalommal tavasszal Béla bácsi félmeztelen tologatta órákon át a talicskát. Csalóka április volt, gondoltam, ha most nem fázik meg... De nem fázott meg: erősek a régi öregek! Aztán rajta is eljártak az évek. Jött azért szorgalmasan, meg nem állt, írt, dolgozott. Csóóóókolom! Köszönt, ahogy belépett. Tüskés-ősz haján barett sapka, fekete kabát és az utóbbi időben elmaradhatatlan kockás bevásárlókocsi... Tavaly február körül ismét kórházba került. Mire egy keddi nap reggelén bementem a 40

43 kettes kórházba, egy mogorva ápolónő közölte: Tóth Bélát tegnap este hazavitték. Na, ez most jót jelent vagy rosszat? Beérve a könyvtárba, bizonytalanul tárcsáztam Béla bácsi lakását. Nem sok remény fűztem a dologhoz, mostanában a hallása is megromlott, így nem nagyon szeretett telefonálni. Nagy meglepetésemre, szinte azonnal felvette a telefont. Szevasz hé, mi újság felétök? Beszéltünk pár szót, és feltettem az elmaradhatatlan, suta kérdést állapotára vonatkozólag. Mit válaszolnánk mi magunk a szabvány,, kérdésre? Kösz jól, megvagyok, voltam már jobban is, sehogy stb. Béla bácsi nem adott soha szabvány választ. Utánozhatatlan tóthbélás stílusban ezt mondta:...olyan mögmaradófélbe... Utolsó emlékem már nem személyes októberében, nem is olyan régen, bejött egy hölgy az olvasóterembe, és átnyújtott egy lapot, miszerint pár könyvre lenne szüksége. Pontosabban nem is neki... de nem is kellett mondania, rögtön felismertem Béla bácsi kriksz-kraksz írását. Soha nem örültem még ennyire olvashatatlan írásnak! Örültem, hogy még kér, ír, olvas... Azután már csak rosszabbodó állapotáról hallottam...] (Ide most valami frappáns illenék, de minthogy sem író, sem költő nem vagyok, Illyés Gyula Tersánszky Józsi Jenőnek címzett sorait kérem kölcsön:) Fütyülj, tovább, kéthangon, Mester! Építsd hordozható csónakjaidat, törd fejed ős-sipon, új bicikli-féken - szépítsd, javítsd, akkor is, ha nem kell, a részletet, te, teljes ember! ne pihentesd se karodat, se agyadat, se szádat, dolgozz soká még és vigadj s ne is tudd - akárcsak a század ki vagy! Nem tudom, kedves Béla bácsi, sípot faragtál-e valaha, de hogy azóta már fűrészt, szöget, gyalut és leginkább (ahogy Te mondtad) plajbászt beszereztél, ebben bizonyos vagyok! Hálás emlékezettel: január 27. Misi koma 41

44 SZEMLE APRÓ FERENC Nagy szegedi fotótéka T. Knotik Márta megajándékozta Szegedet a város múltjának egy részletével, a helyi fényképészet történetének 1913-ig terjedő időszakával. Kötetével nagy fehér foltot tüntetett el, amely igen csak fájó volt a környék helységeinek (Vásárhely, Makó, Szentes) ez irányú kutatásait és közléseit ismerve. Sok munkájába került a szerzőnek ez a bőkezű ajándék: négy évtizednyi kutatással a háta mögött tette le ezt a könyvet a városszerető szegediek asztalára. Akik ismerjük öt, behunyt szemmel is látjuk, amint a Somogyi-könyvtárban ülve hol az öreg Híradót, hol ennek testvéröccsét, a Naplót lapozgatja, keresve, ki, hol nyitott fényképészműtermet a valóban régi Szegeden. Párosult ehhez a Móra Ferenc Múzeum, a Somogyi-könyvtár és a Csongrád Megyei Levéltár fényképkollekciója, melyeknek ö a legalaposabb ismerője. Jellemző a szerző alaposságára, hogy gyűjtőktől is szerzett és közölt fényképeket. És végül ne feledkezzünk meg a város címtárairól, melyeket állandón a keze ügyében tartott, hiszen ezek nélkül minden kutatás csak félkarú óriás lehet... Nem lehet kétséges, hogy a megajándékozott város főhajtással és elismeréssel fogadja az ajándékot, a szegedi fotográfia történetét, és köszönetét mond az áldozatos kutatómunkáért. Megköszöni, hogy bármily mélységen mély a múltnak a kútja, T. Knotik Mártának volt ereje és kitartása, volt ügyszeretete és buzgósága, hogy összegyűjtse és fölmutassa, amire előtte senki sem vállalkozott. Lám csak, mennyire a semmiből indult a szegedi fotografálás. A két úttörő Debreceny Ignác és Rohrbach Alajos volt. Az előbbi, két ország hős katonája, aki Tömörkény tisztelgő tollára is fölkerült, az Egyesült Államokból hozta a fényképezés tudományát haza Szegedre (1859). Milyen kár, hogy másfél évszázad viharaiban csak egyetlen kép, a saját magát ülve ábrázoló fölvétel maradt a kései utókorra. A Hegedűsné Bodenburg Lina ( ) színésznőt ábrázoló Rohrbach-fölvételnek a hátlapján (sokak kedvelte idegen szóval: verzóján) ott van a tintával írott évszám: Ennél korábbi évben nem készült Szegeden fénykép! A szerző egy-egy műtermet a következőképp mutat be: bevezetés, a fényképész működése, fényképészeti munkássága, műtermei, kirakata, cégjelzése, fényképeinek a fölsorolása (címmel, lelőhellyel). T. Knotik Márta azonosította az egykori műtermek helyét is, és az erre vonatkozó adatokat eltérő szedéssel jelölte a könyvében. Tehette, és sikerrel tette, hiszen a szegedi építészettörténetnek sincs nála alaposabb ismerője. A könyv lapozgatása közben ámulva nézegettem a több száz öreg 42

45 fotót, mint ahogy Tömörkény írta (1914) az 1860-as, 70-es évek fényképalbumairól: A biedermeyer asztalon könyvek hevertek [...] azután fénykép-albumok, nagyok, kicsinyek, köztük az a csodálatos, amelyik, ha kinyitották, muzsikált [...] lapozgatni lehetett a fényképes, nagykapcsos könyvekben [...] sok kép volt bennük, egészen a legelső Daguerrektől kezdve, némelyik már egészen elmosódott... {Munkák és napok a Tisza partján. Szerk. Péter László. Bp., ^76.) A kötetben közreadott fotókat nem csak az érdeklődők fogják nézegetni, hanem a kutatók is alaposan szemügyre veszik, hiszen pótolhatatlan ismereteket közvetítenek az öltözködés, a városépítés és a közéleti szereplők világából. Számomra külön élvezetet jelentettek a csoportképek: ugyan kit, kiket sikerül fölfedezni rajtuk. Észrevételeink elenyészők. A 276. és a 278. sz. fölvétel a piarista gimnázium udvarán készült, a két osztályfőnök reverendában van. Hasonló Gévay-fölvétel, ugyane háttér előtt, van könyvtáramban is, Fekete Ipoly tanárral a tanulók között. (Hála a mintegy 110 évvel ezelőtti ismeretlennek, a diákok nevét is följegyezte.) A főreáliskolai tablóképen (1907/08) nem Berczi, hanem Bérczi Ede, és nem Fidófalvy, hanem Gidófalvy Béla szerepel (241). Akkor is javítani kellett volna, ha száz évvel ezelőtt tévesen írták rá a neveket. Ugyanez vonatkozik a Hajbács név elírására, amely valójában Hajabács (188). Boros József kórházigazgató csak egy s- sel írta a nevét (268). Célszerű lett volna a közreadott fényképek adatait (készítőjét, mit ábrázol stb.) is közölni, így kíváncsi olvasó hamarabb megtalálta volna a kiválasztott képre vonatkozó eligazító adatokat. A rövid előszót író Stemlerné Balog Ilona szerint a szerző az alapokat lerakta. Tessék elhinni, hogy T. Knotik Márta ennél sokkal-sokkal többet tett. Jómagam nehezen tudom elképzelni, hogyan lehetne ezeken az alapokon építkezni, azaz újat mondani... Nem hagyhatjuk dicsérő szó nélkül a kötet elegáns előállítását, a szegedi Juhász nyomda munkáját. A lényeget megismétlem: a kötet a szegedi művelődéstörténet nagy-nagy nyeresége. (T. Knotik Márta: Fényírók és fényirdák Szegeden Móra Ferenc Múzeum, Szeged, 2009, 3281.) 43

46 RUSZOLY JÓZSEF Lapzárta A Szegedi Műhellyel és más-más nevű, ám 1963 óta vele lényegileg azonos - évfolyamszámozásban 1962 óta folytonos - előzményeivel (Hálózati Híradó, 1962; Somogyi-könyvtári Híradó, ; Somogyi-könyvtári Műhely, ; Szegedi Könyvtári Műhely, ) munkatársi kapcsolatom majdnem átíveli e folyóirat félévszázadát. Gyuris György bibliográfiái (Ruszoly József munkássága , 2000; , 2010) szerint a folyóirat lapjain 44 közleményem jelent meg (e mostani a 45.); recenzeáltak benne 4 munkámat, s magam is 6 közleményt jelentettem meg róla. Ez utóbbiak közül különösen kettőre vagyok büszke: általuk - a szerkesztőkkel és szerzőtársaimmal együtt - hathatósan előmozdítottam fönnmaradását (Föltámad a Műhely? [...]. Délvilág, febr. 24., ugyanez ugyanakkor a Szegedi Naplóban is; Levelek a Műhelyről [...]. Délvilág & Temesvári Új Szó, máj. 11., ugyanez ugyanakkor a Szegedi Naplóban is). S most - a végső lapzárta után - azt a föladatot kaptam kedves barátomtól és szerkesztőmtől, Péter Lászlótól, hogy a késedelemmel ugyan, de mégis megjelenő 50. évfolyam végén a szerkesztőbizottság tagjaként jelentsem be folyóiratunk megszűnését. Azét a folyóiratét, amely a Somogyi-könyvtár dicséretére és büszkeségére a Tiszatáj után a legrégebben megjelenő folyóirat városunkban; amely mellett az annakidején némileg éppen ellenére indított, s mára szépen kifejlődött Szeged is csak most lép 25. évfolyamába. Bár következetes szerkesztési alapelv volt, hogy e folyóirat közleményei szegedi tárgyúak vagy legalábbis városi vonatkozásúak legyenek, emez utolsó, Három választás c. közleményein1 nem tesz eleget e követelménynek. Ebben a szövegezésében, melyen nagyon kicsit változtattam, elektronikus jelleggel tavaly jelent meg Herczeg János kartársunk emlékkönyvében.2 Károlyi Mihály politikai tevékenysége, sőt még az emléke is újabban ismert oldalról folytonos támadások tárgya, aminek korjellemző jele, hogy az országház melletti szobrát Siófok közigazgatási területén egy parkban állították föl újra (Fekete Klára: Károlyi Balatonszéplakon. Délmagyarország, szept. 15.). Jelen írás - eredeti céljának megfelelően - nem vitairat, hanem csupán adalék első respublikánk, az i Magyar Népköztársaság miniszterelnökének, majd ideiglenes köztársasági elnökének pályafutásához. Szegeden mindenesetre március 5. óta a mai napig nevét viseli az egyetem Kossuth Lajos sugárúti - egykori építőipari munkásszállókból lett - kollégiuma. 1 L. E szám 13. oldalán ' Ünnepi e-könvv Herczeg János professzor 70. születésnapjára. Szerk. Katona Tamás. Szeged, (ISBN )

47 Károlyi Mihálynak a függetlenségi párt szegedi prominenseivel, valamint híveivel és szavazóival való kapcsolata már föl van tárva. Városunkban legalább kétszer járt. Először június 30-án - több ellenzéki honatya és két szociáldemokrata szónok társaságában - részt vett azon a Klauzál téri nagygyűlésen, amely elítélte Tisza István házelnöknek - katonai karhatalmat is igénybe vevő - ellenzék elleni föllépését, egyszersmind előmozdította a Választójogi Liga itteni megszerveződését. Másodjára június 15-én jött el Szegedre, amikor is Rósa Izsó munkapárti képviselő halálával megüresedett I. választókerületi jelölőgyűlésen vett részt, ahol egyébként pártja - a hozzá hasonlóan pacifista - Pálfy Dániel gépgyárost jelölte (Szeged története 3: 751., 828.; 856.). Dettre János és kora (1994) c. könyvemben magam is foglalkozom e választással, amely június 26-án Pálfy József árvaszéki elnök - a későbbi polgármester - kormánypárti (munkapárti) programmal elért győzelmével végződött. Hivatkozott könyvemből - a jegyzetek elhagyásával - idézek.»a Károlyi-párt - írta Tonelli Sándor (1923) - a választáson vereséget szenvedett ugyan, de támogatók között létrejött az addig hiányzó kontaktus. Együvé kerültek Szegeden is mindazok az elemek, melyek az októberi forradalomban Budapesten a gátrombolást végezték. Ekkor tűnt föl a Károlyi-párt táborában néhány gyújtó hatású és az elhangzott parlagi beszédek színvonalát nagyon felülmúló beszédével Dettre János dr. városi alügyész, a Károlyi-kormány későbbi kormánybiztosa, aki az októberi forradalomtól kezdve néhány hónapon át vezető szerepet játszott a város életében«(24.). Dettrének Szabadkáról Károlyi Mihályhoz intézett, a Bácsmegyei Napló küldését bejelentő április 26-i leveléből tudjuk, hogy ö (is) köszöntötte a Pálfy Dániel támogatására június 15-én Szegedre érkezett Károlyi Mihályt (25.). Az őszirózsás forradalom történetét illetően inspirálólag hatott rám Péter Lászlónak a Juhász Gyula a forradalmakban (1965) c. monográfiája, aminek bizonyítéka az e folyóirat lapjain megjelent - Országos Levéltár-beli kutatásaim alapján írt - első közleményem (Dettre János fegyelmi ügye a Huszár-kormány előtt. Somogyikönyvtári Híradó, okt.; 8. évf. 4. sz ). És most eljött a végső lapzárta-, a befejezés és búcsú, ha nem is a temetés. Hogy mit jelent majd a szegedi tudományosság számára a Szegedi Műhely, eldönti az idő. Az ötven évfolyam közleményeiben - különösen az újabb korok Szegedét illetően - oly alapos és gazdag, könyvtári és levéltári forrásokon alapuló, valamint emlékező anyag jelent meg, hogy a história bármely ágában munkálkodó és magára adó Szeged-kutató számára mellőzhetetlen lesz. Az már ma is. Bár a folyóirat bizonyosan megjelenő repertóriuma a könyvészeti adatokat pontosan tartalmazza majd, hadd iktassam ide - ha már a szerzőkével és a szerkesztőbizottsági tagokéval ezt nem tehetem meg - legalább a szerkesztők és a felelős kiadók seregszámláját. A módszertani jellegű Hálózati Híradót csoportvezetőként Fodor Pálné indította (1962). Péter László először 1963-tól az évi 1-2. számmal bezárólag szerkesztette a lapot. Gyuris György az évi 3-4. számmal vette át a folyóiratot, melynek szerkesztését 1995-től adta vissza Péter Lászlónak. 45

48 (Az évi összevont számot - Gyuris György szerkesztő mellett - a lapért korábban is sokat vállaló Tóth Béla felelős szerkesztőként is jegyezte.) A felelős kiadók a Somogyi-könyvtár mindenkori igazgatói voltak; sorrendben: Bezerédy István, Tóth Béla, Barátné Hajdú Ágnes, Gyuris György, Szőkefalvi- Nagy Erzsébet, valamint a jelenben: Palánkainé Sebők Zsuzsanna. A folyóirat eme - megjelenésében megcsúszott évfolyamával a körülmények folytán a szerkesztő akaratából (is) a továbbiakban megszűnik megjelenni. E megszűnés - a szerkesztő alkotó tevékenységének további megbecsülésével egyetemben - még számos föladatot hárít több intézményre; így különösen: a Somogyikönyvtárra, a Péter László Várostörténeti Alapítvány kuratóriumára, az őt professor emeritusként változatlanul polgárai között tudó Szegedi Tudományegyetemre, Szeged városára, melynek köztudottan díszpolgára, nemkülönben a könyveit az utóbbi évtizedekben gondozó Bába Kiadóra. A Szegedi Műhely repertóriumát, amely tudomásom szerint a Somogyikönyvtárban már elkészült, az utóbbi évfolyamok adataival kiegészítve mielőbb közre kell adni. Nélküle ugyanis a kutatók nagyon nehezen tájékozódnának. Az Apró Ferenc készítette szerzői bibliográfiákat (Péter László munkássága, 1986; 1996) folytatni kell, akár más szakértő és áldozatkész szerző által is, még a folytonosan alkotó Péter László közreműködésével. A 88. évébe lépő szerzőnknek kiadónál megrekedt, vagy csupán kézirati formát öltött régi (pl. Arcok és harcok [...]) és új könyvanyagait is meg kéne végre mozdítani. Még remélt kerek születésnapja előtt! Nem csupán az ö kedvére, hanem szerette Városa javára: önismeretének elmélyítésére is. Sok a dolog, mind szorgos! Szegeden, január 21-én 46

49 A TÁMOGATÓNK PÉTER LÁSZLÓ VÁROSTÖRTÉNETI ALAPÍTVÁNY E számunk munkatársai Apró Ferenc ügyvéd, várostörténész Horváth Mihály könyvtáros Péter László ny. egyetemi tanár Ruszoly József egyetemi tanár Szigeti János ny. általános iskolai tanár (Hódmezővásárhely) Tamasi Mihály ny. szerkesztő

50

51 Kiadványaink A Somogyi-könyvtár kiadványai (válogatás) Péter László: Október fényei Szegeden. Bibliográfia p. Gyuris György. Dugonics András. Bibliográfia p. Péter László: Szeged fölszabadulásától az ország fölszabadulásáig Időrendi áttekintés p. Vajda László : Móra Ferenc írásai. Bibliográfia p. Gyuris György : Dugonics könyvtára. Katalógus p. Kárász József: A Csongrád megyei hírlapok és folyóiratok bibliográfiája p. Skaliczki Józsefné-Tóth Ferencné: Kodály műveinek hanglemezjegyzéke. Diszkográfia p. Farkas Antal: Ünnep készül. Válogatott müvek. Válogatta és az előszót írta Szabolcsi Gábor p. Móra István: Hazaemlékezések p. Gyuris György-Vajda Lászlóné: írások Móra Ferencről. Bibliográfia p. Hartyányi István: Mutató Németh László müveihez p. 250 Ft Apró Ferenc: Babits Szegeden p. Gyuris György: Balázs Béla. Bibliográfia p. 100 Ft Csillag András: Mutató a Vasváry-gyűjteményhez p.250 Ft Gyuris György-Péter László-Szabó Imre: Tóth Béla munkássága p. 300 Ft A Somogyi-könyvtár Kossuth-levelei. Szerk. Péter László p. Kortárs magyar írók évfordulónaptára. Összeáll. Juhász Zsuzsanna p. 100 Ft Péter László: Szegedi ferencesek p. Jakab Béla: Beretzk Péter munkássága. Bibliográfia p. 100 Ft Takó Edit: Sík Sándor munkássága. Bibliográfia p. 200 Ft írások Péter László 70. születésnapjára. Szerk. Apró Ferenc és Gyuris György p. Reizner János. Szerk. Gyuris György és Tandi Lajos p. 300 Ft Gyuris György: Ruszoly József munkássága, Bibliográfia p. 300 Ft Gyuris György: Ruszoly József munkássága, Bibliográfia p. Sorozaton kívül: Tóth Béla: Móra Ferenc betűösvényein p. Szeged vasművessége p. Szeged története. 1., A kezdetektől 1686-ig. Szerk. Kristó Gyula p Ft A Somogyi-könyvtár száz éve. Szerk. Péter László p. 500 Ft Szeged története. 2., Szerk. Farkas József p Ft Apró Ferenc: Péter László munkássága. Bibliográfia p. 300 Ft Bóna Endre: Medicina in nummis Szegediensis p. Algyő és népe. Szerk. Hegyi András p. Vasváry Ödön: Magyar Amerika p. 500 Ft Szeged története. 3., Szerk. Gaál Endre p Ft Tudós tanárok. Vál. Kellner János. Szerk. Péter László p. Szeged története. 4., Szerk. Serfőző Lajos p Ft Kiskundorozsma. Tanulmányok. Szerk. Kövér Lajos, Tóth Sándor László p. 700 Ft Apró Ferenc: Péter László munkássága VI, p. Különnyomat. 300 Ft Az ár nélküliek elfogytak

52 Kiadványaink Csongrád megyei könyvtári fizetek 1 Skaliczki Józsefné. Zenemüvek ajánló alapjegyzéke p. 2 Herczeg Mihály. A hódmezővásárhelyi határ kialakulásának vázlatos története p. 3 Szabó Imre: Újabb pótlások Szeged fölszabadulásának bibliográfiájához p. 4 Huszka Lajos: Szatymazi szőlőhegyek p. 5 Százéves a Somogyi-könyvtár. Dokumentumok p. 6 Palásti Pál: Csongrádi házak oromdíszei p. 2. kiad Krónikák a régi Csongrádról p. 8 Szentesi tanulmányok. Az évi honismereti napok előadásai p. 9 Ménesi Lajosné: Délvidéki Szemle Repertórium p. 10 Barta László: A szentesi örökváltság p. 11 A szentesi honismereti napok előadásai p. 12 Barta László - Páhi Ferenc: Szentes utcanevei p. 13 Polner Zoltán: A Teknyőkaparó p. 14 Kőszegfalvi Ferenc: Puszták Népe Repertórium p. 15 Polner Zoltán: Ördöngösök p. 16 Lőkös Imre: Vásárhelynek szélös határában p. 500 Ft 17 Berta Tibor - Petik Ágnes: Magyar Köztársaság p. 18 Polner Zoltán: Jegykendő a forgószélben p. 19 Zsótér Gergely: Mindszenti vőfélykönyv p. 20 Polner Zoltán: Hetvenkedők p. 150 Ft 21 Horváth Dezső: Móra kőpárnája p. 300 Ft 22 Polner Zoltán: Boldogasszony ágya p. Szegedi arcélek 1 Apró Ferenc: írások Juhász Gyuláról p. 150Ft 300 Ft 2 Osztróvszky József: Reform, forradalom, kiegyezés. Sajtó alá rend. Ruszoly József p. 300 Ft 3 Ruszoly József: Dettre János és kora p. 250 Ft 4 Sándor János: Az elfeledett szinidirektor. [Makó Lajos] p. 300 Ft Szeged múltjából 1 Polner Zoltán: Föld szülte fáját. Szeged környéki ráolvasások és népi imádságok p. 2 A Dél-Alföld madárvilága. Szerk. Marián Miklós p. 3 Tápai Antal: Életutam p. 4 Ruszoly József: A szegedi népképviseleti közgyűlés p. 200 Ft 5 Fitos György : Szegedi futballkrónika p. 6 Gyuris György: A Tiszatáj fél évszázada p. 300 Ft 7 Ruszoly József: A Város és polgára p. 300 Ft Az ár nélküliek elfogytak