Beavatás a négy egyezség alapján

Átírás

1 Dona Bernadette Vigil Beavatás a négy egyezség alapján Tudatosság mesterfokon Édesvíz Kiadó, Budapest. Hátsó borító: Mindazoknak, akik készen állnak arra, hogy valóra váltsák álmaikat, látomásaikat és vágyaikat. Belső békénk alapja a tudatosság. A tudatosság tökéletesítése a kulcs ahhoz, hogy megváltozzanak azok az érzelmi és viselkedésbeli minták, amelyek boldogtalanná tesznek bennünket. Dona Bernadette az autentikus tolték indián hagyományokból merítve vezet minket, segítségével fokról fokra nyerünk beavatást a tolték látnokok ősi bölcsességébe: - fölfedezzük és elengedjük azokat a régi beidegződéseket, amelyek a múlt sérelmeihez láncolnak bennünket, - új mintákat hozunk létre magunknak, - mindig az igazunkat mondjuk, és az igaz szakadság felé fordulunk, - minden pillanatban éljük az életünket, - begyógyunka sebeink, - megtapasztaljuk a béke és az elégedettséghihetetlen érzését.

2 Dona Bernadette és én több mint tíz éven át dolgoztunk együtt. Legjobb tanítványom volt, aki gyorsan mesterré érett. Most találkozhatunk mindazzal a bölcsességgel és szeretettel, amit tanárként nyújtott csoportjainak, osztályainak. Don Miguel Ruiz, A négy egyezség szerzője ELŐSZÓ A tudatosság iskolája ktűnő összegzése annak a több mint tízéves, fárasztó útnak, amelyet dona Bernadette tett meg a szabaddá válás rögös ösvényén. Szerzője korábban a nők társadalmi szerepéről alkotott elképzeléseinek és előítéleteinek áldozataként élt. Dona Bernadette fellázadt az asszonyokat évszázadok óta nyomorító szenvedések és társadalmi szerepek ellen. Élete folyamán rengeteg kiszolgáltatott nőt látott. Ő nem akart úgy élni, eért választotta a lelki harcosok ösvényét. Amikor felismerte, hogy téves nézeteket vall, tudatára ébredt annak is, mennyi fájdalmat okoztak neki saját elképzelései. Túlságosan sokáig rejtőzködött a tisztesség, a büsdzkeség és a hiúság álarca mögött. Az öntudatra ébredés fáradságos munka: az ember megismeri az igazságot elfedő hazugságok hálóját. Ebben a könyvben dona Bernadette őszintén leírja e hosszú út minden lépését, elmeséli, hogyan lett gyámoltalan és kiszolgáltatott áldozatból erős és bölcs asszonnyá. Mi ketten több mint tíz évig dolgoztunk együtt. Egyike volt annak a négy nőnek, akik elsőként gyakorolták az átváltozást, más néven lopakodást. Ez a tudatosság iskolájának egyik alkotóeleme. Ő volt a legjobb tanítványom, hamarosan mesterré és nagual asszonnyá lett. Mindez Hawaiin történt. Akkor döntött őgy, hogy figyelmét az emberek szeretete felé fordítja óta dona Bernadette sok tanytványát vezette a szabadság felé. Hosszú évekig ő volt legfőbb segítőtársam erőutazásaimon, és most már a sajátjait vezeti. Mindaz a bölcsesség és szeretet, amelyet eddig a tanítványaival osztott meg, most mindenki számára elérhető lesz. Könyve lehetőséget ad arra, hogy megváltoztasd az életedet. KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS Hála és tisztelet a tükröknek, akiket tanároknak hívnak Don Miguel Ruiz Az édesanyámnak, Aurora Leyva Vigilnek (szent); az édesapámnak, Ramon Jose Duran Vigilnek (kenyérkereső és kőszikla); a nagyanyáimnak, Dolores Nieto Leyvának (curandera és túlélő) és Dolores Duran Vigilnek (partera, szülésznő); don Miguel Ruiznak; don a Gaya Jenkinsnek; Gurumayinak; Sathya Sai Babának; a naplementének, amely átformálta az ébredésről alkotott víziómat; a Holdnak, a csillagoknak, a fáknak és minden állatnak, amely

3 megosztotta velem az életét a határtalan, feltétel nélkli szeretet jegyében; de különösen Hiquite-nek és magamnak. A tükörtársaknak Dona Gaya Jenkinsnek, aki észak; magamnak; aki dél vagyok; dona Gini Gentrynek, aki kelet; dona Rita Riverának, aki nyugat. Don Luius Molinarnak, Victoria Molinarnak, Trey Jenkinsnek (Ramakrishna Ananda), don Pedrónak. A harcosoknak, akik bíztak a tükrömben Arlene Broska, dona Wanda Lobito, don Nicola Prassinos, dona Margarita Sanchez, don Chris Dixon, don Alvaro Sanchez, Catharine Marzalik, Preetie Keel, Rhonan Heitzmann, David Norget, Tess Carvajal, Lennie Tan, Gayle Dawn Price, Liz Forrest, Gloria Valencia, Brandt Morgan, Mitra sarkosh, Andrea Usher, M. Luisa Guerrero, Lynda Foishe, Michael Humphery, Rudy Miera, Sandra Grueiro, Heidi Shepherd, Christinea Johnson, Jean Rael, Kate Dow Gaur, Manish Gaur, Mersedeh Kheradmand, Federique Botermans, Gabby Peprisan, Samuel Rutengerg, Luis Kahn, Sandra Lee Tatum, Viola Vigil, Belinda Trujillo, Jeanne és Jennifer Jenkins, Tita Weems, Brian Claro, Juan Antonio Lopez, Wilma Leon, Tomas Reale, Patricia Klesinger, Dolores Vigil Cruz, Alicia Maes, Pat Lessard, Deidre Bainbridge és Gerard. Külön köszönet az Inner Traditions Internationalnek és a Bear & Companynak; Arlene Broskának és Barbara Moultonnak. BEVEZETÉS Fiatalon boldog és elégedett szerettem volna lenni. Kora ifjuságom óta kerestem valamit. Sokat kockáztattam, és gyakran úgy tapasztaltam, hogy szemben állok a társadalom hiedelemrendszerével. Úgy éreztem, folyton harcolok, sosem voltam boldog, elégedett. Fiatal koromban erősen hittem a katolikus egyházban, és tiszta szívből követtem a tanításait. Kolostorba akartam vonulni, hogy apáca legyek. Ugyanakkor más egyházakat is látogattam, hogy megismerjem tanaikat. Egyik sem ragadott meg. Akkor eszméltem fel, amikor a párom váratlanul bejelentette, hogy köztünk mindennek vége. Összetört a szívem. Amikor túltettem magam a szomorúságon és az önsajnálaton, elhatároztam, hogy felmegyek a hegyek közé barlangászni. Balesetet szenvedtem: eltörtem hat bordámat, és kórházba kerültem. Szilveszter volt. Az égen kéken ragyogott a telihold. l990-et írtunk. Volt párom nem akart meglátogatni a kórházban. Csak néhány látogatóm akadt. Üres volt az életem. Rá kellett döbbennem, hogy egyedül vagyok, és arra is, hogy minden emberi lénynek magában kell végigmennie a választott úton, bár mások is vannak körülötte.

4 Gyerekkoromban látomásaim volta, láttam a lelkeket. Most, miközben a kórházi ágyamon feküdtem, Krisztust láttam a kereszten. A látomás segített nekem, hogy átgondoljam az életemet. Annak ellenére, hogy el voltam keseredve, mert a kedvesem nem akart velem élni, rádöbbentem, hogy az élet ennél sokkal többet jelent. Nem arról szól, hogy megpróbálo9k boldoggá tenni valakit, vagy arra vágyom, hogy valaki boldoggá tegyen. Úgy gondoltam, hogy belül, saját magamban kell megtalálnom a boldogságot. Ezt tűztem ki célul. Olyan szilárd lelki békére vágytam, amelyet nem befolyásol, hogy a szerelmem velem marad-e, vagy pedig elhagy. Azóta, ha partnerem a szakítás mellett dönt, az többé nem rontja el a boldogságomat. Semmi sem teheti ezt meg. Balesetem tulajdonképpen a lélek eszmélése volt, és nem valódi baleset. A lélek mindig is beszélt hozzám, csak én, a legtöbb emberhez hasonlóan, nem figyeltem rá. Szükségem volt egy olyan megrázó tapasztalatra, amely elől nem bújhattam el. Rá voltam kényszerítve, hogy hetekig pihenjek a gyógyulásom érdekében. Ez a várakozás az elmélkedés és a magamba nézés időszaka volt. Alighogy meggyógyult hat törött bordám és felépültem, elmentem a Tibeti Buddhista Központba, és ott Karma Dordzse lámával tanultam egy ideig. Megtanultam, hogyan kell meditálni. Néhány hónappal később egyik barátom beszélt nekem don Miguelről, a sámánról, aki a városba érkezett. Elmentem egy foglalkozására, aztán tanulni kezdtem tőle. Alaposan megdolgoztam az eredményekért. Rengeteg energiát fektettem be, semmit sem vesztegettem el. Miközben don Miguellel tanultam, elmentem az első erőutazásomra a teotihuacani piramisokhoz. Részt vettem a t olték harcosok ceremóniáján, azon a helyen, ahol évezredek óta tartják a szertartásaikat. Az életem minden pillanatban változáson ment keresztül. A kirándulás után don Miguel megkérdezte tőlem, hogy akarok-e a tanítványa lenni. Akkoriban csak kevés tanítványa volt. Beleegyeztem. Don Miguel négy nőt választott ki, akik vele tanultak, és a négy égtájat szimbolizálták; én voltam dél. Hetenként lopakodó csoportfoglalkozásokat tartottunk az otthonomban, egy gyönyörű kis házban, ahol nem volt villany, és fával fűtöttünk. Jó néhány hónappal később egy újabb nő és egy férfi csatlakozott hozzánk, akiket naguallá képeztek ki. Rendszeresen találkoztunk; nem számított, esik-e a hó, az eső, vagy éppen süt a nap. Beszélgetéseink közben magunkba tekintettünk, és közel két évig gyakoroltuk a lopakodás művészetét. Megosztottuk egymással az életünket. Együtt gyógyultunk, szerettük és tiszteltük egymást, mintha egymás tükrei lettünk volna. Önmagunk szeretetének és tiszteletének új szintjét tanultuk meg. A munkánk nagy összpontosítást, odaadást, fegyelmet követelt. Csak az járhatott sikerrel, aki valóban meg akarta ismerni önmagát. A tanulóidő harmadik éve után sok lopakodást hajtottam végre. Egyre több és több energiára volt szükségem, sokszor vettem részt erőutazásokon don Miguellel és dona Gayával, aki akkor már nagual asszony volt. Dona Gaya rendkívül erőteljes, szerető személyiség, nagyon közvetlen és lenyűgozó tanár. Egy kiránduláson történt az az esemény, amely leginkább megváltoztatta az életemet. Don Miguellel és dona Gayával utaztam Hawaiira. A lelki harcosok egy csoportjával három órát sétáltunk lefelé egy vulkánról, ahol don Miguel szertartást mutatott be. A szertartás alatt valami történt don Miguellel. Később rájöttem, hogy

5 infarktust kapott. Akkor csak annyit láttam, hogy nincs ereje teljében, és hogy dona Gaya hirtelen visszaindul. Az ösztöneim azt súgták nekem, tennem kell valamit, mert éreztem, hogy don Miguel elhagyja a testét. Nem volt telefonom, és nem tudtam senkivel kapcsolatba lépni, csak a lelki harcosokkal, akik ott voltak, és három órát kellett gyalogolnunk ahhoz, hogy megkerüljük a vulkánt. Ugyanakkor a társaság legnagyobb része kezdő lelki harcos volt, úgyhogy semmit sem mondhattam nekik, ráadásul rajtuk kellett tartanom a szememet. Ebben a pillanatban úgy döntöttem, hogy segítek don Miguelnek, mégpedig úgy, hogy a Földanyából energiát merítek a méhembe, és don Miguelre helyezem a kezemet. Képes voltam rá, hogy sok energiát vegyek fel, mert Hawaii a Földanya erejének hatalmas forrása. Miközben megosztottam a szeretetemet és az energiámat don Miguellel, a lelkünk egyesült, és egy lénnyé váltunk. Ezután lassan lesétáltunk a vulkánról. Úgy éreztem, hogy Jézussal megyek a Golgota felé, abban a pillanatban, amikor elhagyta földi porhuvelyét. Akkor don Miguel csaknem kilépett fizikai testéből. Miközben sétáltunk, figyeltem változását, ahogy különböző létformákat járt be. Ráadásul láttam és éreztem, hogy a sziklákból az őrzők akaratomnak megfelelően energiát küldenek. Végül leértünk a vulkánról, és visszamentünk a teherautóhoz. E tapasztalat révén egész létem megváltozott. Nem igazán lehet szavakkal kifejezni, de nagyon boldog voltam, hogy feladtam személyiségemet egy másik ember életének megmentése érdekében. Ez a feltétel nélküli szeretet kifejezése volt. Attól a pillanattól kezdve, hogy lelkem egyesült don Miguelével, második nagual asszonnyá váltam (az első dona Gaya volt). Még csak nem is álmodtam arról, hogy igazi nagual asszony leszek. Nem tudtam, hogy nagualnak születtem, olyan lénynek, akinek két enerigamezeje van. Csak annyit szerettem volna, hogy semmi ne ingathassa meg lelki békémet. Töbé nem akartam olyan helyzetbe kerülni, hogy bárki elvehesse tőlem a boldogságot, mert a boldogságom immár bennem rejtezett. Amikor szeretetemet és energiámat átadtam don Miguelnek, hogy megmentsem az életét, én kaptam a legnagyobb ajándékot. Megtapasztaltam az igazi örömöt és a feltétel nélküli szeretetet. Attól a pillanattól kedzve tanárrá váltam. Azóta sokszor megosztottam élményeimet másokkal, és sok-sok lelki harcost szolgáltam, akik már maguk is tanárok. Most már megtaláltam a lelki békémet. Semmi nem veheti el tőlem a boldogságot, mert az bennem van. Könyvem segít felfedezni igazi énedet. Igazi természetünk a boldogság. Valódi énünk vidám, és szereti önmagát. Aki igazán szereti magát, az feltételek és elvárások nélkül képes másokat szeretni. Ehhez a szívünkbe kell néznünk, és kinyitnunk mindazon ajtókat, amelyeket életünk folyamán bezártunk. E nélkül senki sem lehet elégedett. Természetesen komoly bátorság kell hozzá, hogy kinyissuk a lelakatolt ajtókat, és szeressük azt az énünket is, aki mögötte rejtőzik. Ezt a könyvet teljes szeretetemmel és tiszteletemmel adom a kezedbe. 1. ÁTTEKINTÉS A BOLYGÓ ÁLMA

6 A toltékok (Közép-Mexikóben élt, egykori indián nép, amely a maja műveltség létrehozásában is szerepet játszott) hite szerint az élet csupán álom. A legtöbb ember a bolygó álmában, azaz a mindennapi élet hiedelemrendszerében él. A toltékok úgy tartották, mindenki harcossá válhat, és átlépheti a bolygó álmának határait, hogy megalkossa saját, korlátlan álmait. Az ember számára a bolygó álma a világ jelenlegi állapota: a társadalmak, a kormányok, a hiedelemrendszerek, a szabályok és a remények. Azok a rendszerek, amelyekben az életedet éled, kitűzöd a céljaidat, és igyekszel megszerezni bizonyos dolgokat például jó állást, családot, szép otthont, nevelést és iskoláztatást, beosztást és társadalmi helyzetet és így tovább. Ebben az álomban létezhetnek bizonyos alapvető hitek. Ilyen például, ha valaki azt mondja neked, hogy amennyiben helyesen élsz, és eljársz a templomba vagy a mecsetbe, akkor halálod után isten a keblére ölel téged. Bár sok társadalom ma anyagi értelemben gazdagnak számít, és te is sok mindennel rendelkezel, gyakran ürességet érzel belül. Valami olyasmi után kutatsz, ami boldoggá tehetne téged. Ritka az olyan ember, aki elégedett az életével, és nem vágyik semmire. A vágyakozás vezet el a spiritualitáshoz, Isten, a Szellem, a Forrás vagy Jézus megtalálásához. Mindenki hajlamos azt hinni, ha kapcsolatot teremthet a Szellemmel vagy Istennel, akkor megtalálja a boldogságot, a békét, a megelégedettséget vagy a feltétel nélküli szerelmet, és attól fogva nem lesz hiányérzete. Manapság az ember sokkal nyitottabb más hiedelmekre, mint elődei, ami oda vezetett, hogy számos alternatív hiedelemrendszer alkotja a bolygó álmát. Divatba jött a misztikum. Az új évezred is felerősítette ezeket a szellemi áramlatokat. A világ, miként azt jól tudjuk, változékony; az energia ma gyorsabban mozog a bolygón, mint valaha. Ez az időszak a hatalmas változások ideje lesz, ha idejében magunkra eszmélünk, és rátalálunk igazi valónkra vagy mérhetetlen pusztulás, tragédia és elégedetlenség következhet, ha nem akarunk szembenézni önmagunkkal. Sokféle út létezik, de csak az lehet üdvözítő, amelyik megnyitja a szíveket. Amikor megtalálod saját ösvényedet, akkor mondod: Igen, ez az én életem. Olyankor béke tölt el, feltárulnak a szívedhez vezető ajtók. Ez a könyv minden emberhez szól, hogy mindenki elmondhassa: Igen, ez az én életem. A TOLTÉKOK A toltékok tudósok, bölcsek és művészek voltak. Minden pillanatban tökéletességre törekedtek. Az önmaguk iránt érzett, határtalan szeretet és tisztelet arra késztette őket, hogy kifogástalan környezetet hozzanak létre, ahol mindenki elégedett lehet. Mivel magukba tekintettek, hogy meggyógyítsák a sebesült harcost, mennyországot teremtettek itt, a földön. Minden pillanatban fel voltak készülve arra, hogy egyidejűleg lássák belülről és kívülről a fákat, az állatokat és a tljes életet, beleértve az isteni szintet is. A toltékok úgy érezték, az emberekben megvan a lehetőség, hogy mesterekké váljanak, határtalanul higgyjenek az életben, és bízzanak abban, hogy van valami mindazokon túl, amit már ismernek. Az élet művészeiként nyitottak voltak a végtelen szeretetre - és ezzel elhozták minden létező számára a szív, az elme és a lélegzet békéjét. A toltékok képzésének két szintje volt: a Jaguár Lovagok és a Sas Lovagok rendje. A tanítványokat egy nagual irányította, vagyis olyan tanár, aki már elérte a korláttalanságot. Az

7 említett két fokozat olyan szinteket jelentett, amelyeket elérve, a tanítványok eljutottak legmagasabb, igazi énjükhöz, és aztán ezen a ponton túl a soha véget nem érő, feltétel nélküli szeretet és megelégedettség állapotába kerültek. Az első lépés az utazásukon az volt, amikor úgy döntöttek, tanítványok lesznek, és ezáltal Jaguár Lovagokká váltak. Amikor a végső szinthez, a feltétel nélküli szeretethez érkeztek, a harcosok a lopakodás, az álmodás mesterivé váltak. Ezt a fokozatot a tolték harcosok a tudatosság mesterfokának hívták. Sok tolték harcost öltek meg az első hódítók, amikor Mexikóba érkeztek. Ennek eredményeként a toltékok ösvényének gyakorlatai csaknem feledésbe merültek, és csak a kiválasztottak szűk csoportja ismerhette őkiet. Tanításaik mind a mai napig titoknak számítottak. Még 1990-ben sem tudta senki tanulmányozni a toltékok tudását, csak azok, akiket tanítványaikká fogadtak. LOPAKODÁS Most elérkezett az ideje, hogy a toltékok mindenkivel megosszák bölcsességüket, aki készen áll rá. Te is közéjük tartozhatsz, ha igazságos akarsz lenni magadhoz, és tudni akarod, ki is vagy valójában. A szabadság és a határtalan szeretet ösvényére léptél. Könívem ismerteti a lopakodás művészetét, és ennek gyakorlása révén megismerheted a tudatosság mesterfokát. Az itt leírtakat bátran ötvözheted más eszközökkel, hogy megtaláld Istent és a szeretetet, amely az ember lényege. A lopakodás egyszerű, mégis nagyon hatékony módzser arra, hogy segítsen kiterjeszteni a tudatosságodat és átalakítani a hiedelmeidet. Segíthet, ha önmagad szeretetét, elfogadását és átölelését választod, úgy, ahogyan vagy. A lopakodás szó sokak számára ijesztő lehet. De ha elsajátítod a toltékok bölcsességét, elfelejted minden előítéletedet, beleértve a lopakodáshoz kapcsolódó, negatív képzeleteket is, és valami újat alkotsz majd helyettük. A lopakodás művészete az önmagad utáni lopakodásé kreatív, nagy képzelőtehetséget igénylő művelet, amely egyedül rólad szól, senki másról. A lopakodás művészetét a nagymacskáktól lesték el a toltékok. Ha úgy döntesz, hogy gyakorolni fogod ezt a mávészetet, akkor lopakodó leszel. Kezdő harcosként Jaguár Lovaggá, nagymacskává válsz. A lopakodás az első feladat. Ez nem azt jelenti, hogy mások után fogsz lopakodni, ujjal mutogatva rájuk, és őket okolva boldogtalanságodért. Magadat fogod becserkészni: a gondolataidat, az érzéseidet, a viselkedésmintáidat és az érzelmi sérüléseidet, amelyeket eddigi életedben szereztél. Önmagadra mutatsz, miközben a szívedbe tekintesz. És a régóta zárt ajtók kezdenek kinyílni, lassanként begyógyítod minden sebesülésedet, egyiket a másik után, abból a célból, hogy teljes életet élj, magadhoz ölelve a valóságot. A lopakodás az öngyógyítás és az átalakulás művészetének eszköze. Utazásod alatt megtanulod a lopakodást. Az ösvény először saját hiedelemrendszered mélységeibe vezet. Rá fogsz jönni, hogy a bolygó álma miként formált a maga képére, hogyan idegenített el igazi önmagadtól, szabadságodtól, békédtől, elégedettségedtől és szeretetedtől. A következő fejezetekből kiderül, hogan határozza meg életedet a belső bíró és az áldozat viszonya, akik a parazita első számú eszközei. Őn állandósítják az elégedetlenséget és annak illúzióját, hogy milyennek kellene lenned. Ráébredsz, hogy rengeteg olyan horgot lógatott eléd az élet, amely megfogta a figyelmedet, és arra késztetett, hogy irányt tévessz. Látni fogod, hogy lelki sebeid mások megjegyzéseitől származnak. Az egyezségek olyan magok,

8 amelyeket mások ültettek el benned a szavaik és a tetteik erejével. Amikor igazán elhiszed ezeket az egyezségeket, már nem mersz élettapasztalatokat szerezni. Félni fogsz az életől és attól, hogy kifejezd önmagadat. Ehelyett álarcot öltesz, olyannak mutatod magad a világnak, amilyennek szerinted mások látni akarnak. Maszkot viselsz, hogy megkapd azt, amiről azt gondolod, hogy akarod, és amiről azt hiszed, hogy boldoggá tesz. Csakhogy te sosem voltál boldog. Mindig több és jobb dolgot akarsz: jobb állást, ahol többet keresel, egy nagyobb házat vagy új autót, esetleg egy izgalmasabb partnert. Eközben szerencsétlennek érzed magad, nem tudod, ki vagy valójában, és mi fontos igazán az életedben. Ahhoz, hogy megalkothasd a saját álmodat, amely valóban azokat az elemeket tartalmazza, amelyekről úgy véled, hogy szükséged van rájuk az életedben, meg kell ismerned a tizedik fejezetben felsorolt tizenegy szellemi irányelvet. Ezek célja, hogy irányítsák a mindennapi életedet. A tolték bölcsesség e könyvön keresztül megtanít téged arra, hogyan legyél harcos. Ez erőszakos dolognak tűnik, de a háború, amelyet folytatsz, nem az erőszakról szól. Szeretni fogod ezt a háborút, mert arról szól, miként legyél kedves, nemes önmagadhoz, és hogyan szeresd magadat talán először életedben. Ez a háború az öbnmagad által elfogadott hiedelemrendszer részei ellen irányul, amelyek eddig saját elméd részeként működtek. Mint a legtöbb ember, valószínűleg te vagy önmagad legszigorúbb bírája. Belső bírád mindig rossz érzést kelt benned. Ahhoz, hogy megnyerd ezt a háborút, és békét találj, el kell kötelezned magad, és meg kell tenned a következő lépést. A következő lépés pedig nem más, mint hogy Jaguár Lovaggá válj, és önmagadat tanítsd. Ha fogadalmat tettél, és a saját tanítványod lettél, akkor kezdődik az utazás és a lopakodás, amely életed megváltoztatásának hatásos eszköze. Segítségedre lesz abban, hogy visszaszerezd mindazt az energiát, amelyet eddigi életedben elvesztettél. Nagyobb tudatosságra, belső békére és megelégedettségre tehetsz szert, hogy feltétel nélküli szeretetet érezz magad és mások iránt. Tőled függ, megteszed-e az első lépést, és azután a következőket is, egyiket a másik után. Néha nagy bátorságot igényel szembenézni saját magaddal és az igazságoddal. Ha van merszed és akaratod a változáshoz, ez a könyv a segítségedre lesz.ű 2. A LÉLEK IDOMÍTÁSA HIEDELEMRENDSZER A világ és a bolygó álma határozza meg érzéseidet, gondolataidat, viselkedésedet, értékrendedet, hiedelmeidet. Az első dolog, amelyet a toltékok ösvényére lépve megtanultam, hogy milyen fontos a bolygó álma. Mivel munkám összeforrt a bolygó álmával, meg kellett értenem, mi ez tulajdonképpen, hogyan hat rám, és milyen szerepet játszik boldogtalanságomban. Ugyanez vonatkozik rád is: fontos, hogy megértsd a bolygó álmának működését, mert akkor megváltoztathatod az életedet. Minden az életedben, beleértve a személyes igazság kereségét és a változást is, a bolygó álmának különböző szintein történik. Minden szinthez különböző hiedelmek kapcsolódnak, amelyek megannyi szabályként testesülnek meg. Mindnyájan tudjuk, mi történik, amikor megszegjük a szabályokat. Különféle hiedelemrendszerek koncentrikus köreinek is tekinthetjük a bolygó álmát. A rendszer nagyobb körei kisebb köröket foglalnak magukba. A

9 legnagyobb kör, a külső, a kormány hiedelemrendszere, bármilyen ország legyen is, ahol élsz. A kormánynak nagy befolyása van rád. Hiedelemrendszeredet a különboző, hivatalos dokumentumokban kifejtett vélemények és állásfoglalások révén irányítja. Ilyen például az Egyesült Államok alkotmánya. A kormány jogszabályokat alkot, azok újabb kereteket szabnak, amelyek között tevékenykedhetsz; és ha em követed ezeket, annak börtönbüntetés az ára. Az első körön belül vagy a második kör, a vallásod hiedelemrendszere. Valamennyi vallás hiedelemrendszerekből áll, amelyeknek úgyszintén megvannak a maguk külön szabályai és következményei. A vallások hiedelemrendszere tanítások révén terjed, adódik át, mint amilyen a Biblia, a Tóra és a Korán. Az olyan szabályok, mint amilyen a katolikus vallásban a tízparancsolat, irányítják a lelki életedet, és megóvnak attól, hogy a pokolra kerülj, ami az egyik lehetséges következménye a szabályok megszegésének. A tolték tanítások szerint a vallás se nem jó, se nem rossz, nem helyes és nem helytelen. Minden vallást hiedelemrendszernek tekintenek. A következő kör, az iskola a veled egyenrangúak hiedelemrendszeréből épül fel, és abból a kultúrából, amelybe születtél. Végül az a kör következik, amelyik a legerősebb és a legközvetlenebb hatással van rád: a családod hite. A családod nak megvan a maga saját, személyes hiedelemrendszere, amely valamelyik nagyobb rendszeren alapul; ez határozza meg, hogyan neveltek fel. Megtanították neked, mi a helyes és a helytelen, mi a jó és a rossz. Mindez sokkal jobban befolyásolja jelenlegi értékrendedet, mint gondolnád. Mielőtt megalkottad volna saját álmodat, ezek meghatározták, hogy az élet minden pillanatában hogyan érezz, és miként gondolkodj magadról, sőt még arra is hatással voltak, hogy milyen kívánságaid és óhajaid legyenek. A bolygó álmának hiedelemrendszere megtanít arra, hogy bizonyos dolgok azt jelentik, jogy jó életed van. Ezeket a hiedelemrendszereket nemzetközi elvárások és kívánságok formájában is felfoghatod, mint amilyen például az az óhaj, hogy azt szeretnéd, neked legyen a legszebb házad gyönyörű fehér kerítéssel; a férjed a legtökéletesebb férfi legyen a világon; neked legyenek a legtökéletesebb gyermekeid, és finom, puha, fehér kenyeret egyetek. Lehet, hogy te magad is ilyen környezetben nőttél fel, amelyet a szüleid alakítottak ki számodra, a szüleid pedig a saját szüleik teremtette környezetben cseperedtek fel. De az is lehet, hogy a nagyszüleid nem fehér, puha kenyeret ettek, hanem tortillát és sopaipillast, mint az én nagyanyám és dédnagyanyám. Különböző emberek esetében bizonyos részletek különbözőek lehetnek, de hiedelemrendszerük akkor is alapvetően ugyanaz. Egyik ismerősöm, Rosairo, akivel együtt jártam iskolába, jellegzetes példa a család hatására. Az álom szerint jó társadalmi háttérrel rendelkezett, és tökéletes családból származott. Csakhogy miközben Rosario felnőtt, észrevette, hogy a szülei otthoni viselkedése különbözik attól, amit ők hiedelemrendszerüknek megfelelően a világ felé mutattak. Eljutott odáig, hogy megkérdőjelezte az olyan dolgokat, mint a szülei tökéletes házassága, valamint az apja és az anyja közötti szerelem. Gyakran szemtanúja volt, hogy az apja üvöltözött az anyjával, miközben ruhákat, cipőket és más dolgokat vágott hozzá. Még ennél drámaibb jelenetnek is tanúja volt, amikor például az apja meg akarta ölni valóban nagyon közel állt hozzá az

10 édesanyját, mert dühös volt rá. Néha előfordult az is, hogy Rosario órákig ült a felforrósodott kocsiba zárva a testvéreivel, mert az apja beugrott a kocsmába egy italra. Máskor pedig a kocsiban kucorgott ijedten, az apja pedig gyorsan hajtott az országúton, miközben egymás után előzte meg az előtte haladó kocsikat. Sokan rájuk kiabáltak. A gyermekek élete veszélben forgott, mert az apjuk dühös volt az anyjukra. Rosario a szüleire pillantott, és arra gondolt: Ez a szerelem? Ez a tökéletes család? Rosario szülei úgy vélték, muszáj azt a látszatot kelteniük a külvilág szemében, hogy tökéletes házasságban élnek, mert az ő világukban és vallásukban a tökéletes házasság volt a legfontosabb dolgok egyike. A szülők azt akarták, hogy az emberek lássák, eléggé szeretik egymást ahhoz, hogy nyolc gyermekük legyen. De vajon valóban szerelemből születtek a gyerekek? Rosario később ébredt rá, hogy apja szempontjából a gyermeknemzés férfiasságának bizonyítéka volt. Apja hatalma az anyja felett, az asszon életének irányítása iránti vágya olyan megnyilatkozásokban jutott kifejezésre, mint például: Te az én feleségem vagy, akkor szerelmeskedem veled, amikor akarok, és ne szedd a fogamzásgátló tablettát, mert én gyerkeket akarok. Rosario édesanyja úgy gondolta, neki otthon kell maradnia a gyerekekkel, hogy jó édesanya legyen. Eközben az apa teljes szabadságot élvezett, és maga irányította az életét. A család barátai úgy látták, hogy Rosario szülei tökéletes családot alkotnak. De vajon valóban így volt? A tökéletesség eszméje túlnőtt apa és anya kapcsolatán, a gyerekek életét is ez irányította, nekik is e szerint kellett élniük. Rosariót katolikus iskolába íratták, és jó nevelésben részesült. Katolikus neveltetése szerint sok minden, amit tett, bűnnek számított. Ha a szexre gondolt, az bűn volt. Ha a szobájában önkielégítést folytatott, az halálos bűn volt. Miért? Mert hite szerint a szexuális vágyak elítélendőnek számítottak, még akkor is, ha nagyon emberiek. Rosario úgy érezte, jó katolikusnak kell lennie, ezért megpróbálta elutasítani saját emberi érzelmeit és megnyilvánulásait, és azt is, ahogyan valójában érzett. Mivel mindez igen nehezére esett, gyakran bűnözött, és emiatt sűrűn kellett gyónnia. Rosario családjában számos hittétel volt hatással a gyerekekre. Kislánykorában a szüleivel, három nővérével és négy fivérével élt egy hatalmas, kétemeletes házban. Hagyományos, spanyol családjukban az volt az íratlan szabály, hogy a fiúknak nem kell takarítani vagy főzni. A lányok feladata a rendrakás és az ételek elkészítése. Így aztán a lányok minden hétvégét azzal töltöttek, hogy rendbe tették a házat, bevásároltak, elkészítették az ételeket, miközben a fiúk elmehettek otthonról, és kedvükre szórakozhattak. A fiúk úgy viselkedtek, mintha a lányok urai lennének, és elvárták tőlük, hogy azt tegyék, amit mondanak nekik. Rosario ekkor azt gondolta, sosem akar férjhez menni, mert ez a rendszer nem igazságos. Ebben a kérdésben nincs egyenlőség. Határozottan azon a véleményen volt, hogy nem akar olyan férfihoz feleségül menni, mint amilyen az apja és a bátyjai. Családjában az volt a szokás, hogy az idősebb megmondhatta a nála fiatalabbnak, mit tegyen. Rosario a második legfiatalabb volt a nyolc gyerek közül, így aztán igen érzékenyen érintette a dolog. Még felnőtt korában is a testvérei diktálták neki, hogy mit csináljon, és mit ne. Azt vetették a szemére, hogy az állása nem elég jó. Azzal is zaklatták, hogy a partnere túlságosan idős hozzá, vagy éppen től fiatal, vagy nem az ő kulturális köreikhez tartozik, és ezért nem

11 megfelelő a számára. Testvérei úgy gondolták, joguk van ahhoz, hogy megmondják Rosariónak, hogy mit tegyen, és ő is úgy vélte, hogy hallgatnia kell rájuk. Rosario egyszer csak úgy érezte, elérkezett az idő, hogy a sarkára álljon és ekkor vált harcossá. Úgy határozott, hogy többé nem hallgat a testvérei véleményére és tanácsára, szeretettel és igazsággal kiállt magáért. Közölte velük, hogy nincs joguk megmondani neki, ki legyen, és milyen állást töltsön be. Mivel az igazságot képviselte, a testvérei most már rendkívül tisztelik őt. És Rosario is hasonlóképpen tiszteli és szereti őket, olyannak, amilyenek. Nem akarja megváltoztatni őket nekik kell megváltoztatniuk saját magukat. Rosario anyja és apja ugyancsak megváltozott az idő előrehaladtával. Egyre jobban féltek a haláltól, ami arra késztette őket, hogy magukba nézzenek. Ennek eredményeképpen sok régi rigolyájuktól megszabadultak. Most boldogabb és kiegyensúlyozottabb az életük. Rosario kapcsolata a szüleivel nem változott, annak ellenére, hogy velük szemben is kiállt a maga igazáért. Most sokkal több tisztelettel viseltetnek iránta, és ő is szereti és tiszteli őket. Mindazonáltal Rosario számára hosszú időbe telt, mire ezt elérte. Először neki kellett megváltoznia azáltal, hogy vitába szállt azokkal az elvekkel, amelyek szerint felnevelték őt. A HÁZIASÍTÁS Azok az elvek, amelyek hatással voltak a neveltetésedre, rendkívül fontosak. E folyamat közben tanultál meg hinni a szabályokban és követni azokat, amelyeket a hiedelemrendszer jegyében alkottak. Te is, mint mindenki, nevelésben részesültél. Attól a pillanattól kezdve, hogy megszülettél, arra oktattak, hogy tartsd be az érvényben lévő szabályokat; mi a helyes és a helytelen, a jó és a rossz, továbbá arra is megtanítottak, hogyan vonhatod magadra mások figyelmét, és miként szerehheted meg azt, amiről úgy véled, szükséged van rá. Jó kislány vagy jó fiú voltál, ha olyasvalamit tettél, ami elnyerte a szüleid tetszését. Akkor figyeltek rád, és gondoskodtak rólad. És rossz voltal, amikor megszegted a szüleid vagy a bolygó álma által kijelölt szabályokat, mint amikor például édességet csentél. Gondolj arra, hogyan idomítasz egy állatot, például egy kölyökkutyát. Eteted, megdicséred és kényezteted, amikor olyasvalamit tesz, amit te akarsz, például nem piszkít a lakásba. Viszont alaposan összeszidod, ha rossz helyre végzi a dolgát. A kuskutya végül megtanulja, milyen szabályok vaonatkoznak rá ha nem piszkol a házba, akkor megkapja, amit akar, vagyis a dicséretet és a gondoskodást. Ezek után bízvást elmondhatod, hogy a kiskutya szobatiszta. Nos, ez a folyamt semmiben sem különbözik a te idomításodtól. Háziasításod idején megtanították neked, miképpen éld az életed, hogyan tartsd be a társadalom, a kormány törvényeit, és természetesen az édesanyád és az édesapád által előírt szabályokat. A szüleid úgy gondolták, hogy ami jó volt nekik, az a te számodra is jó lesz. Ezután a neveltetési és szoktatási elveket az elmédben tároltd, és ezek vezéreltek abban, hogyan viszonyulj az emberekhez, miként kommunikálj velük, mit érezz magaddal és másokkal kapcsolatban. Nézzünk egy példát! Képzelj el egy várost, ahol kifejezetten jómódban élnek az emberek. Az idő múlásával azt kezdik gondolni, hogy ők jobb emberek, mint a közeli városka szegényebb lakói. Gyermekeiket abban a hitben nevelik fel, hogy az emberek azt kapják, amit megérdemelnek. Úgy vélik, mivel ők jobb emberek, megérdemlik,

12 hogy gazdagok legyenek. Az a véleményük, hogy a másik város lakói nem jó emberek, és ezért bünteti a sors őket szegénységgel. Mindkét város lakóinak gyermekei megtanulják, kikkel barátkozzanak, így mindenki csak a saját szülővárosának polgáraival kerül közelebbi kapcsolatba. Az értékrend, amelyben nevelkednek, azt is meghatározza, milyen sérüléseket hordoznak a szívükben. A szegény város gyermekei számára ez azt jelenti, hogy ők mindig azt gondolják magukról, értéktelenek, mert szegények. A PARAZITA A parazita a beléd nevelt értékrendből fakadó gondolatok, érzések, reakciók összessége. Nagyon könnyen tetten érhető, mert valójában nem más, mint az a szüntelen párbeszéd, amelyet önmagaddal folytatsz. Ez a belső hang suttog, amikor gondolkodsz, vagy amikor kapcsolatba lépsz másokkal. A parazita elősegíti és elmélyíti az érzelmi sérüléseket, és boldogtalansághoz vezet. A parazita mindvégig veled van, életed minden mozzanatát végigkíséri. Képzeld el, hogy egy partin veszel részt, és valaki mond neked valamit. Te válaszolsz, de nyomban úgy érzed, hogy amit mondtál, furcsán és esetlenül hangzott. Ezt a gondolatot a parazita ültette el a fejedben. Ezután továbbmész, és valaki mással kezdesz beszélgetni, de kellemetlenül érzed magad amiatt, amit mondtál, Egy kis időre azonban sikerül megszabadulnod ettől a nyomasztó érzéstől. Csakhogy amikor hazamész, és magadra maradsz, parazitád sokkal erőteljesebb támadásba lendül. Azt gondolod magadban: Jajj, nem hiszem el, hogy ezt mondtam. Valóban ezt mondtam volna? Olyan zavarban vagyok. Most mit fognak gondolni rólam az emberek? Azt hiszek majd, hogy módfelett furcsa vagyok. Rémképeket látsz. Szinte látod magad előtt, hogy az emberek rólad beszélnek, és úgy vélik. nagy idegfeszültségnek vagy kitéve, ha efféle dolgokat mondasz. Az egész beszélgetést felépíted magadban, amelyben elítéled saját magadat. Mielőtt még rádöbbennél, komoly tragédiát csinálsz a dologból. Szomorúság tölt el, és azt gondolod: Hogy is lehettem olyan ideges, hogy ilyesmit mondjak? Ez volt a legnagyobb szamárság, amit valaha mondtam. Istenem, olyan rosszul érzem magam emiatt. Ezt a parazitád jelenti ki, és ez még csak egy kicsi és ártaltlan példa arra, amit az elméd képes művelni veled. Már korábban is megtapasztalhattad ezt, és ez a dolog bizony könnyen elhatalmasodhat rajtad. Képzeld el, hogy feleségül mentél valakihez, és várod haza a férdejed. Azt gondolod magadban: Hol van a férjem? Nem hívott fel, pedig úgy volt, hogy elvisz vacsorázni. Azt állította, hogy sokáig dolgozik. Ezután megszólal a telefon, és amikor beleszólsz, a másik leteszi a kagylót. Eltüprengsz: Ki volt az? Vajon viszonya van a férjemnek valakivel? Valaki mást látogat? Lehet, hogy ezért felejtette el a születésnapomat a múlt hónapban. Már nem vagyok többé fontos számára. Igen, valaki mással folytat viszonyt. Korábban még csak nem is gondoltam erre, de most biztosan jó úton járok.

13 Szinte látod magad előtt az egészet, és erre rengeteg negatív érzelemmel válaszolsz. Jó, ha szembenézel azzal: nem tudod, ez-e az igazság. Ez csupán a parazitád műve. A parazita a benned lakozó mesterek mestere. Te alkottad őt, és veled együtt ő is egyre nagyobbra nőtt. Túlélését a háziasítás közben tanult érzelmek garantálják, mint amilyen a szomorúság, a féltékenység és az ítélkezés. A parazita megtanulja, hogyan játssza ki a gyengéidet, hogyan irányítson, milyen gombokat nyomjon meg rajtad. Pontosan tudja azt is, mivel késztessen cselekvésre. Olyan helyzeteket teremt, amelyekre te zsigeri szinten dühvel, féltékenységgel, sértettséggel vagy szomorúsággal válaszolsz. Amikor ilyen érzelmekkel reagálsz, akkor energiát adsz a parazitának. A parazita felfalja az energiádat, és ettől egyre erősebb és erősebb lesz. Elfogasztja az érzelmeidet, és ezzel egyidejűleg folyvást számára kedvező érzelmeket hív elő belőled azzal, hogy olyan helyzeteket teremt, amelyekre te az említett módon reagálsz. Nem is veszed észre, miközben erős érzelmekkel felelsz ezekre a helyzetekre, hogy ezek energiájával őt táplálod. Ennek eredményeképpen egyre jobban elmerülsz a féltékenységben, a haragban, a depresszióban, az önvádban és más, negatív érzésekben. Amikor úgy határozol, hogy mebváltoztatod az életedet, akkor meg kell vizsgálnod az érzelmeidet, a parazitádat, és hogy mi tartja fenn az elmédben rögzült viselkedésmintát és a hiedelemrendszert. Amikor harcossá leszel, háborút indítasz a parazitád és a beléd nevelt hiedelemrendszer ellen. Hadba lépsz háziasításod folyamata ellen, amely közben ugyanazok a helyzetek és minták merültek fel újra meg újra. Például tegyük fel, hogy olyan asszony vagy, aki egymás után megalázó kapcsolatokban találja magát, és folyton bántalmazásnak van kitéve. Amikor harcossá akarsz válni, meg kell vizsgálnod és meg kell másítanod ezeket a viselkedésmintákat. Ez a helyzet nem változik meg egyetlen éjszaka alatt; állandóan figyelned kell a parazitát, és hosszú távú stratégiát kell találnod az elpusztítására. És ez bizony nem könnyű, mert a parazita keményen fog harcolni, hogy ne öld meg. A parazitának két lénye van: a belső bíró és az áldozat. Ezekről beszélünk a következő fejezetben. 3. BÍRÓ ÉS ÁLDOZAT A BELSŐ BÍRÓ 49. oldal A parazita egyik alkotóeleme a belső bíró, aki folyton megmondja neked, szerinte mit is kellene tenned. Képzeld el, amint egy valóságos bíró előtt állsz, vagy a moziban éppen egy filmet nézel, amelyben egy bíró szerepel. Meglátod, hogy mindig figyeli és hallgatja, ki mit mond, jegyzi a bekövetkező reakciókat, és véleményt nyilvánít a bírósági eljárásról. A benned lakozó, belső bíró pontosan ugyanígy jár el: ítélkezik minden cselekedeted felett. Amikor igazán elemében érzi magát, kritizál. Vélhetőleg te ítéled meg magad a legszigorúbban a világon.

14 A belső bíró folytonosan összehasonlítgatja hiedelemrendszeredet, elképzeléseidet és elvárásaidat a tényleges szerepléseiddel és megnyilatkozásaiddal. A bolygó álmának hiedelemrendszerei beleértve a saját hiedelmeidet is meghatározzák, hogyan viselkedj. Emiatt azt hiszed, szükséged van egy olyan személyiségre, amelyet más emberek felé mutatsz. Amikor nem bízol magadban, vagy az önmagadról alkotott képedet nem fogadják el a bolygó álmában, akkor van a bírád igazán elemében, hiszen olyankor a többi ember társaságán kívül állsz, egyedül vagy. Például képzeld el, hogy olyan nő vagy, aki azt hisz, nagyon fontos az életben, hogy jó anya legyen. Ezt úgy értelmezed, hogy mindig türelmesnek kell lenned kétéves gyermekeddel. Egy napon a gyerek három órán keresztül visítozik. Mindent megpróbálsz, hogy lecsendesítsd, de nem jársz eredménnyel. Végül elveszted a türelmed, és összeszidod a kicsit. Egy óra múlva, miután lecsendesedtél, a bírád elkezd szapulni. Egy kis hang a fejedben mondogatni kezdi: Jó anyának tartanak. De ha jó anya lennél, akkor nem veszítetted volna el a türelmedet. Nem is vagy jó anya. Most mit fognak gondolni az emberek? Ezután következnek az érzelmek. A belső bíró mindig érzelmeket ébreszt, elsősorban bűntudatot és szégyent. Ha például beszélgettél valakivel, a bírád azt mondhatja neked, hogy nem a megfelelő szavakat használtad, túlságosan közvetlen voltál, vagy éppen nem voltán eléggé az, esetleg azt, hogy sosem vállalod a véleményedet, mindig azt mondod, amiről úgy gondolod, hogy elfogadják az emberek. Az érzelmeid egészen szélsőségesek és különlegesek lehetnek. Azt gondolhatod: Miért nem mondok valami mást? Miért nem csinálok valami mást? Ezek a miértek tulajdonképpen a belső bírád megnyilvánulásai. A belső bíró benned lakozik. Amikor azonosulsz vele, te kiritzálod a legkeményebben önmagad. Életed minden pillanatában jelen lehet a belső bíró, és boldogságodra is hatással van az állandó ítélkezés miatt. Valójában lelked mélyén nem is lehetsz boldog, még akkor sem, ha elégedettnek látszol, és mások társaságában boldognak tűnsz. A mosoly az arcodon nem mindig jelenti azt, hogy valóban boldog vagy. Lehet, hogy egy pillantnyi elégedettséget érzel, amikor valamit sikeresen megoldottál vagy befejeztél, amit életed nagy céljában tartasz, és akkor a belső bíró megdícsér. Csakhogy a megelégedettség múlandó érzése tovaröppen, és egy idő után visszacsúszol a boldogtalanság állapotába. Így aztán újabb célokat kell kitűznöd magad elé. A belső bíró azt követeli, hogy legközelebb többet teljesíts. Az igazi boldogság a szív és a lélek megelégedettsége, tekintet nélkül arra, hogy bizonyos helyzeteket hogyan oldottál meg. A boldogság nem jelenti azt, hogy állandóan nevetsz, vagy feldobottnak érzed magad. Az igazi megelégedettség teljes csendben és nyugalonban is kifejezésre juthat, anélkül, hogy bárkihez akár egy szót is szólnál. AZ ÁLDOZAT Az áldozat a parazita másik arca, személyiségednek az a része, amelyik folyton sajnálja magát. Ez abból fakad, hogy azt szeretnéd, ha a figyelem középpontjában állnál, és rettentően szmorúnak tartod az életedet, ha nem kapod meg a kívánt figyelmet. Az áldozat ösztönzésére azt akarod, hogy az emberek sajnáljanak téged, mert a dolgok nem úgy mennek, ahogy te akarod, vagy ahogyan szerinted menniük kellene. Az áldozatot elmédben az önsajnálat

15 vékonyha kis hangja kelti életre, amely elmondja neked, hogyan érezz saját magaddal kapcsolatban. Ó, én szerencsétlen, nem kaptam meg azt az állást, pedig valóban megérdemeltem volna mondja. Vagy: Ó, én szerencsétlen, a férjem elhagyott, s egyedül maradtam a gyerekeimmel. Az igazság az, hogy a dolgok a saját logikájukat követik az életben és nincs benned semmi sajnálatra néltó vagy szerencsétlen jellemvonás. Ezt csak az áldozat mondja neked. Vállalnod kell a felelősséget, és cselekedned kell, amikor történik valami az életedben. Amikor cselekszel, és nem foglalkozol az áldozattal, az önsajnálattal, akkor feltárul előtted minden, ami a segítségedre lehet. A bolygó álmában törvények vigyáznak rád. Vegyük például Joan esetét, aki harminckilenc éves volt, két tizenéves gyermekkel. Húsz éven keresztül borzalmas házasságban élt. Férje folyton megalázta, egyik eset a másikat érte. A férfi sosem járult hozzá a családi kiadásokhoz, és nem vett részt a gyermekek nevelésében sem. Évek hosszú sora után Joan végül úgy döntött, hogy elválik tőle. Ugyanebben az időben számos váratlan kiadással kellett szembenéznie. Joan gyakran nem tudta kifizetni az esedékes számlákat, és a gyerekekkel is gondjai voltak. Bár a válással kezdett felelősséget vállalni önmagáért, és végre a tettek mezejére lépett, amikor a dolgok nehezebbre fordultak, ismét az áldozat jól megszokott szerepét vette fel. Rettrenetesen sajnálta önmagát, és mindenkinek panaszkodott, aki csak meghallgatta. Pedig kihasználhatta volna a törvény adta lehetőségeket, hogy gondoskodjon magáról és a gyerekeiről: például a bíróságra mehetett volna, hogy gyerektartást kapjon. De Joan nem akart szembefordulni gyermeki apjával. Ehelyett folyton kölcsönöket kért a barátaitól és a családjától, s közben rengeteg figyelmet kapott azoktól az emberektől, akik sajnálattal viseltettek iránta. Joan tipikus áldozattá vált. A harcos azonban arra törekszik, hogy gátat vessen az önsajnálatnak, és kezébe vegye sorsa irányítását. INGADOZÁS A BELSŐ BÍRÓ ÉS AZ ÁLDOZAT KÖZÖTT Képzelj magad elé egy mérleget. Te állsz a skála közepén: egyik oldalad a belső bíró, másik oldalad az áldozat. A mutató ide-oda ingadozik. előbb a belső bíró tör pálcát feletted, aminek eredményeképpen a bűntudat és a szégyen legmélyebb szakadékában találod magadat. Ezután a mérleg kileng a másik oldalra, és áldozattá vált: eltelsz önsajnálattal. Ezután a mutató újra a másik irányba leng, a belső bíró összeszid, mert sajnálod magad, és áldozattá lettél. Immár valóságos csődtömegnek látod magad, aki sosem viszi semmire. A belső bíró a legmélyebb pokol fenekére taszít, amikor azt az érzést kelti benned, hogy semmit sem érsz. Ekkor már valóban áldozat vagy. Mindezt a pazarita műveli veled. 4. HORGOK ÉS ÁLARCOK HORGOK ÉS ÁLARCOK Amikor magadba tekintesz, és górcső alá veszed az életed, hogy megváltoztad, számos kihívással és nehézséggel kell szembenézned. Ezek a nehézségek abból fakadnak, hogy mármennyire boldogtalannak érzed magad, bárhogy meg akarsz változni, bizonyos szempontból elégedett vagy a dolgok jelenlegi állásával. Könnyen elképzelhető, hogy nem

16 akarod önmagaddal kapcsolatban tudomásul venni a kellemetlen dolgokat, vagy félsz a változás folyamatától, és hogy mi lesz a változás után. Ezek az érzések énednek abból a részéből származnak, amely ellenáll a változásnak, és amely a parazita közbeavatkozása révén még erősebb lesz. A parazita ilyesmiket mond: A dolgok nem is állnak olyan rosszul; ennél még rosszabbul is mehetne a sorsom. Vagy: Más embereknek igazi gondjaik vannak; nekik tényleg szükségük van a változásra! Vagy: Olyna elfoglalt vagyok, nekem erre nincs időm. A bolygó álmának néhány eleme segít a parazitádnak, hogy szabotálja a fejlődésedet. Ezeket az elemeket horgoknak nevezzük, mert megfogják a figyelemedet, hogy ne kelljen magadra összpontosítanod. És amikor a horgokra figyelsz, elveszted a boldogság reményét. Képzelj magad elé egy horgot. Ha forgászol, kis csalétket teszel a végére, amellyel odavonzod a halat. A bolytó álmának hasonló horgai vannak: csalétek fityeg rajtuk, a hal pedig te magad vagy. Ezek a horgok mindenütt ott vannak körülötted, elterelik a figyelmedet, és elég sokáig elszórakoztatnak, hogy ne legyen alkalmad magaddal foglalkozni. A horgok közül néhány példa: sokféle étel, étterem, koncert, zene, ruha és neonfények. És hogy soha ne unatkozz, és ne veszítsd el a figyelmedet, a különboző iparágak, amelyek ezeket a horgokat előállítják, nagyon gyorsan változtatják a termékeiket. A zene, az elektronika, a számítógépek és a divat minden pillanatban változik. A bolygó álmának hiedelemrendszere azt sugallja, hogy a legutolsó trend szerinti, vagyis a legnagyszerűbb dolgokat kell birtokolnod ahhoz, hogy elfogadjanak. Például előfordulhat, hogy azt akarod, a szomszédod lássa, mid van. Történetesen luxuskocsira tehetsz szert, hogy a szomszédod ebből arra következtethethessen, milyen jól megy a sorod. Ugyanakkor ez a bizonyos szomszéd irigykedhet rád. Lehet, hogy csodálkozik, miként engedheted meg magadnak azt az autót, amikor őneki nincs módja olyat venni, holott mindketten ugyanolyan munkakört töltötök be. Ezért aztán úgy dönt, hogy neki is kell valamit vennie, amivel féltékennyé tehet téged. Ettől fogva állandó csatározásba bocsátkozol vele annak érdekében, hogy jobban nézz ki, mint a melletted lakó. Minden figyelmedet és energiádat erre a versenyzre pazarolod. Ha ezt a harcot a következő szintre emeled, akkor teljesen elveszel a bolygó álmában, és csak azokért a dolgokért küzdesz, amelyeket a magadénak akarsz tudni. Két vagy akár három állást is elvállalsz, hogy megszerezd álmaid autóját vagy otthonát. Olyan keményen dolgozol, hogy nincs időd élvezni az autót, vagy a lakást, és a pénzt olyan nehéz megszerzezned, hogy semmi másra nem marad időd. A legcsodálatosabb otthonod, kocsid és állásod lehet, de mindez nem elég. Többet akarsz jobb dolgokkal akarod körülvenni magad, és magasabb beosztást szeretnél elérni a munkahelyeden. De ze idő alatt nem vagy boldog és elégedett az életeddel. A horgok teljesen elpusztítanak téged. A bolygó álmában a legtöbb ember a pénz miatt akad horogra. Vagy azért, mert eleget akar belőle, vagy azért mert hamar elkölti. Azt is gondolhatod, hogy van belőle elég. Lehet, hogy élvezed a munkádat. Jól érzed magad, és közben sok pénzre is szert teszel. De akkor még mindig fizetned kell a kormánynak a szórakozásodért, hiszen adóznod kell. Az pedig, hogy egy nagy csomó pénzt kell fizetned a kománynak tönkreteheti a boldogságodat. Harcosként

17 bele kell nyugodnod, hogy adózni muszáj. A pénz a világmindenség ajándéka és nem olyasvalami, ami boldoggá tesz. A másik, hasonlóan veszélyes horog a párkapcsolat. A bolygó álmának párkapcsolatai jól tükrözik, hogy a nők és a férfiak miként vélekednek arról, milyennek kell lenniük az életben. A média bemutatja, milyen a férfias férfi. A televízió azt hirdeti, hogyan legyen egy nő gyönyörű, és mit kell tennie ahhoz, hogy vonzza a férfiakat. Ebből a nézőpontból mindent a párkapcsolatok jelentenek. A nők gyakran azon keresztül határozzák meg a saját értéküket, hogy van-e társuk. Ha nem házasok, vagy nincs kedvesük, akkor úgy érzik, nem eléggé kívánatosak, nem elég jók. Attól függően, hogy milyen környezetben és kultúrában nevelkedtél, különböző elvárásaid lehetnek a házassággal kapcsolatban. Ha nő vagy, úgy érezheted, hogy a házasság emeli a társadlmi ragodat, és tiszteletet vívsz ki általa, különösen a barátaid, a családod, a szomszédaid, az egyházközséged vagy más, számodra fontos emberek szemében. Ha pedig férfi vagy, úgy vélekedhetsz, hogy a gazdagási és politikai életben nagyobb tekintélynek örvendesz, ha nős vagy. Lehet, hogy még akkor sem válsz el, ha bántalmaznak, elhanyagolnak vagy figyelembe sem vesznek. Talán azért, mert azt hiszed, szavadat adtad Istennek egy bizonyos ceremónián, vagy attól tartasz, hogy elveszíted a tekintélyedet az egyházközséged előtt, vagy a közvetlen környezeted szemében. Esetleg éppen azért tartod fenn a kapcsolatodat, hogy egy bizonyos képzetet sugallj magadról; ilyenkor is csupán mások véleménye számít. Lehet, hogy azt hiszed, ha kilépsz a kapcsolatodból, akkor a bolygó álmának ítélete szerint bukott ember leszel, és egyedülállóként kevésbé vagy kívánatos. Így aztán feladod a harcot, és fenntartasz egy megalázó kapcsolatot, miközben elveszíted az önbecsülésed, mert egyetlen célod, hogy megmaradjon a kapcsolat. ÁLARCOK Parazitádat a bolygó álmának más elemei is segítik, hogy meggátolja a fejlődésedet: ezek az álarcok. Az álarcok olyan szerepek, amelyek mögé elrejtőzöl, hogy az emberek ne tudják megmondani, ki vagy, segítségükkel másmilyennek tánsz, mint amilyen valójában vagy. Minden nap új maszkot ölthetsz; a bolygó álmában több millió ilyen létezik. Álarcok a különböző arcok, amelyeket felveszel, a különböző állítások, amelyekkel megfelelni igyekszel a bolygó álmának csakhogy ezek nem azonosak azzal, aki valójában vagy. Például felveheted a rendkívüli intelligencia álarcát, vagy eljátszhatod a legnagyobb művész szerepét, aki valaha létezett a földön, miközben mélyen magadban egyáltalán nem így érzel, s nagyon bizonytalan vagy. A parazita sugallja, hogy fel kell venned a maszkokat, hogy az emberek kedveljenek vagy elfogadjanak téged, és megkapd, amit akarsz. Te, mint minden emberi teremtmény, az álarcok mesterévé válsz, de nem az őszinteség és a feddhetetlenség mesterévé. Bármilyen maskaráról azt hiheted, hogy segítsége révén szert tehetsz arra, amit akarsz. Végül azonban megfizeted az árát az álarcviselésnek. A maszkok viselésének megtanulása már gyermekkorben kezdetét veszi, a háziasításod elejétől fogva. Ez az oka annak, hogy a gyerekek olyan kiválóan befolyásolják a felnőtteket. Amikor gerek voltál, hamar rájöttél, hogy bizonyos álarcot viselve elérheted, amit akarsz. Ez lehetett ravasz, a jó kislány/kisfiú áralca, a tréfás, mulatságos gyereké, a kemény fiúé, és még számos más

18 lehetőség létezett. Hamar megtanultad, melyik felel meg neked. Mire felnőttél, egyre több és több álarc viselését tanultad meg. A rejtőzködés mestere lettél. a bolygó álmában az egyik leghatásosabb maszk a tökéletes szerelmes álarca. És a szerelmi kapcsolat a legnagyobb horgok egyike. Valószínűleg te is azt szeretnéd, ha olyasvalakibe lennél szerelmes, aki igen kívánatos személy, hogy aztán kijelenthesd: nemcsak a szerelme vagy ennek a különleges személynek, de te vagy élete legnagyobb szerelme. A másik nagyon hatásos álarc a jólété. Lehet, hogy a gazdagság maszkját akarod viselni, drága kocsit vezetsz, drága házban laksz, és híres divattervezők ruháiban jársz. Ez lehet, hogy meghaladja a lehetőségeidet, de megveszed ezeket, csak azért, hogy úgy tűnjék, elegendő pénzed van, és jól élsz. Egyes álarcaid már mindennapjaid részévé váltak, és megakadályozzák, hogy valóságos önmagadat láttasd. Felölteni ezeket ugyanolyan egyszerű, mint annak az eldöntése, hogy milyen ruhát vagy öltönyt viselj aznap. Az egyik leggyakoribb maszk az, amelyet a baráti körödben viselsz. Mindennap eldöntöd, hogy őszinte leszel-e velük, vagy hamisan viselkedsz, olyan álarcot öltve, hogy kedveljenek és elfogadjanak. Nemcsak a gyerekek és a középiskolások viselkednek így. Olyan álarcokat hordasz, amelyek nincsenek tekintettel az egyházadra, a környezetedre vagy a kultúrádra. Felnőttként a legjobb szerető álarcát öltöd magadra, hogy felnézzenek rád a saját kultúrádban vagy közösségedben, hogy elfogadnanak abban a társadalmi körben, amelyhez megpróbálsz tartozni. Úgy váltogatod a maszkokat, mint a ruháidat. Eközben olyannyire eltávolodsz igazi természetedtől és személyiségedtől, hogy sosem vagy tekintettel a lelkedre. Emiatt ürességet és szomorúságot érzel, és mindig keresel valamit, ami betölti ezt az űrt. Amikor arcossá válsz, leveszed az álarcokat. A fátylak, amelyek mögé rejtőztél, lehullanak. Harcosként szembenézel a félelemmel, hogy szembenézz valódi éneddel, annak minden sérülésével és fájdalmával együtt. Szembenézel azzal, hogy apád és anyád bántalmazott, átöleled magadat, amikor szomorú vagy, fájdalmat érzel, vagy más, hasonló érzelmek kerítenek hatalmukba. Beszélni kezdesz, és szembenézel a valóságos életeddel, tekintet nélkül arra, hogy a bolygó álma szerint milyen rossz is az. Például képzeld el, hogy heroinfüggő vagy, aki másoknak ad el kábítószert, amitől azok meghalnak. Amikor harcossá válsz, képes leszel rá, hogy letedd a mások fájdalma és halála iránt közöbnyös ember kemény, rideg álarcát. Elfogadod, hogy felelős vagy a cselekedeteidért, de nem vagy bírája saját magadnak. Minden maszktól megszabadulsz, és képes leszel szeretni igazi énedet. Ez a kezdete annak, hogy összetörd a hiedelemrendszer álarcait. A maszkok összehúzásához vezető első lépés, amikor Jaguár Lovaggá válsz. Mindamellett akkor is álarcot viselsz, ha Jaguár Lovaggá leszel. Csakhogy ez segít összetörni azokat a maszkokat, amelyeket te magad alkottál. Amikor magadra öltöd a Jaguár Lovag álarcát, akkor a jaguár szemével látsz, és nem az önsajnálat vagy a megaláztatás pillatnásaival. Jaguárrá változol, és minden pillanatban figyeled magadat. Türelmes leszel magaddal szemben, amikor a beléd rögzült érzelmekre vadászol. Tulajdonképpen fokozatos és kíméletes, felszabadító folyamatban veszel részt. Ha pedig már sikerült összetörnöd az összes álarcodat, újjászülethetsz. Szabadon, tisztán, igazán őszintén és becsületesen látod magadat. Ezután már

19 az lehetsz, aki valójában vagy, megszabadulsz a bolygó álmának hiedelemrendszerétől. Most már saját hited lesz, ami nem más, mint a minden létező iránt érzett szeretet. A szívedbe béke költözik. 5. EGYEZSÉGEK A VISELKEDÉS MAGVAI Az egyezségek olyan képzetek, amelyek meghatározzák, mit gondolsz és hogyan vélekedsz magadról. Rendszerint még kisgyermekkorodban, a háziasításod alatt ismertetnek meg velük. Nevelés közben a szüleid, a családod, a tanáraid, az egyházad és más, hivatalos személyek ugyanazokat az egyezségeket adják át neked, mint amiket saját életükben velük ismertettek meg hozzájuk hasonló emberek. Az egyezségek szavak és cselekedetek megtanítják neked, hogyan élj és szeress. Megtudhatod belőlük, mi jó és mi rossz, annak megfelelően, hogy az adott értékrend mit tart igazságosnak. Ha magadévá teszed ezeket az egyezségeket, azok meghatározzák, hogyan gondolkodj, érezz és cselekedj. Az egyezség alapján különböző viselkedésminták születnek. Ez a folyamat megerősíti az egyezséget. A nőknek nemzedékeken keresztül egyezségeket közvetítettek az egyház tanításai. Ezek Ádám és Éva történetéhez nyúltak vissza. Éva Ádám oldalbordájából jött létre, az ő szolgájaként. Éva lelkileg is gyengébbnek bizonyult, Isten akarata ellen cselekedett, Ádám megkísértéséért és Isten kegyének elvesztéséért is őt hibáztatják. Amikor Éva átnyújtotta Ádámnak a tiltott almát, azzal ő okozta mindazt a szenvedést, amely a bolygó álmában történt. Ebből a történetből néhány egyezség a nőkre hagyományozódott: a nők a férfiak szolgái; a nők a hibásak, ha valami rossz történik a bolygó álmában; a nők mindig is szenvedni fognak az életben. Képzeld magad elé azt a nemzedéki láncolatot, amely Ádám és Éva egyezségei óta kialakult. Ezek az egyezségek mint a mai napig érvényben vannak, hiszen több vallás alapján képezik. Ráadásul túlnőnek a valláson és a családon, kiterjednek az élet számos területére, beleértve a politikai életet is. Korábban a nők nem vehettek részt a politikában. Manapság a nők aktivizálódtak, de ez csak az utóbbi hatvan évben van így. A NINSTRÁNSLÁNY A következő történet bemutatja, hogyan működnek az egyezségek, és milyen hatással vannak az ember életére. Egy kislány kilencéves volt, és mélyen bevésődött egyezségtudattal lépett ki az életbe. A katolikus egyház elvei szerint nevelkedett, és mindig elment a misére. Szeretett az édesanyjával, az édesapjával és a családjával vasárnaponként templomba járni. Minden héten figyelemmel kísérte a bátyját, aki ninistránsfiúként teljesített szolgálatot. Neki is tetszett, amit a bátyja csinált, így aztán nagyon szeretett volna ministránslány lenni, de abban az időben, amikor ő gyermek volt, erre nem volt példa. A lányokat és a nőket csak takarítani engedték az oltárhoz, azt is csak akkor, ha nem volt mise, és üresen állt a templom. Csakhogy a kislány minderről semmit nem tudott.

20 - Mama, szolgálni akarom Istent. Ministránslány szeretnék lenni. Az oltárnál akarok segédkezni a papnak mondta édesanyjának az egyik mise után. - Ó, drágám, csak ministránsfiúk vannak felelte az édesanyja. Ministránslányok nincsenek. A lányoknak nem engedik, hogy az oltárnál segédkezzenek. A kislány erre így válaszolt: - De mama, én valóban szolgálni akarok. Megkérdezhetjük a papot, és megmondhatjuk neki, hogy szolgálni akarok. - Láttál már valaha egyetlen ministránslányt is? hangzott az édesanyja kérdése. - Nem. - Láttál már valaha lányokat az oltár körül? - Nem. - Nos, ez a válasz a kérdésedre. Miért is engedné meg most hirtelen a pap, hogy szolgálatot végezz, amikor nem engednek nőket az oltárhoz? A kislány hajthatatlan volt. - De miért, mama, miért? Mindent megtennék, ami tőlem telik. Szolgálni akarom Istent. A legjobb képességeimet akarom neki felajánlani. Az édesanyja így válaszolt: - Így csak a fiúk és a férfiak szolgálhatják Istent. Csak férfiak lehetnek papok. A lányok a fivéreiket és az apjukat szolgálják, a nők pedig a férjüket. A nők ügyelnek az otthon rendjére, és vigyáznak a gyerekekre. A beszélgetést követően a kislány elfogdta az édesanyjától hallott egyezséget, miszerint a férfiak és a fiúk születésüktől fogva különlegesebbek és többet érnek, hiszen ők szolgálhatják Istent az oltárnál, ők tölthetnek be magas tisztségeket. Bár a kislány nem volt tudatában az egyezségnek, amelyet a szüleitől és a kultúrájától kapott, a gyakorlatban is megtapasztalta ezt a viselkedésmintát. Férfiak voltak a vallási vezetők és a lelki tanácsadók. Férfiak voltak a politikai vezetők, a filozófusok, a művészek is, és minden fontos pozíciót ők töltöttek be. emellett a nők, mint anyák és feleségek, csekély vagy éppen semmilyen hatalom birtokában olyan nevelésben részesültek, hogy elfogadják, ami adatott nekik. Ez az egyezség a férfiak fensőbbségéről és hatalmáról nagy hatást gyakorolt a kislány viselkedésére. Ez a mindennapokban is megnyilvánult, például nem mert ellentmondani a fiúknak, de ennél komolyabb esetek is előfordultak. A középiskolában meg akarta pályázni az iskolatanács elnökének posztját. Később azonban úgy döntött, hogy nem vesz részt a pályázaton, mert elhitte, hogy a fiúk az igazi politikai vezetők. Nagy bátorságot követelt volna