PEDAQÓQIAI MŰHELY. N YlR EQ YH A ZA

Átírás

1 'V PEDAQÓQIAI MŰHELY N YlR EQ YH A ZA

2

3 1978 MÁRCIUS PEDAQÓQIAI M ŰHELY NYlREQYH A ZA

4 PEDAGÓGIAI, KÖZMŰVELŐDÉSI FOLYÓIRAT IV. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM Felelős szerkesztő: DR. TÓTH LÁSZLÓ Szerkesztő bizottság: ÁDÁM IMRE BESSENYEI LAJOS DR. CSERVENYÁK LÁSZLÓNÉ GÉCZI FERENC ORBÁN SÁNDORNÉ ÖKRÖS ISTVÁN TARI JÓZSEF Felelős kiadó: DR. KUKNYÓ JÁNOS A szerkesztőség címe: Pedagógiai Műhely, 4400 Nyíregyháza, Búza u. 5. II. emelet. Kiadja a Szabolcs-Szatmár Megyei Tanács V. B. Művelődésügyi Osztálya ISSN Készült a Szabolcs-Szatmár Megyei Tanács Sokszorosító Költségvetési Üzemében 8 B 5 ív terjedelemben Felelős vezető: Kovácsvölgyi Zoltánná

5 3 TARTALOM Pedagógia CSERMELY TIBOR: Kétszáz éves a Ratio Educationis FIGULA GYÖRGYNÉ: Üj utak a gyakorlóban JAMBRIK GÉZÁNÉ: Nevelési értekezleten LÁSZLÓ ANDRÁSNÉ: Olvasóvá nevelés napközi otthonban DR. CSERVENYÁK LÁSZLÓNÉ: Komplex anyanyelvi óra a könyvtárban N. JERASZTOVA: Gyermekeink és a könyvtár (Fordította: ANTAL M IK L Ó S ) FERKU IMRE Még kisért a régi szemlélet KOVÁCS TIBOR: Korszerűbben, eredményesebben ILLYÉS MIKLÓSNÉ: Az anyanyelv elsajátítása közös feladatunk HARGITAI ISTVÁN: Szakközépiskolai érettségi vizsgák tapasztalatai KATONA BÉLA: Nagy László

6 Közművelődés DR. ZSÖGÖNY JÓZSEF: Közös feladatunk a családvédelemben ' 61 NAGY LÁSZLÓ: Jártam én koromban, hóban 68 DR. TÓTH LÁSZLÓ: A felelősség súlyával DALANICS GYÖRGY: Egy táncegyüttes, amelynek csak múltja v a n PALKÓNÉ KNOLL ILONA: Jegyzetek egy ifjúsági k lu b r ó l HORVÁTH LÁSZLÓNÉ: Közművelődés nagyközségünkben MADÁR JÁNOS: C s o n tk o ra ll Bemutatjuk TÁRNAVÖLGYI GYÖRGY: Üj iskola élén a Jósavárosban RAKÓ JÓZSEF: Vallomások a hazaszeretetről gyerm ek ek től Szemle Kiadvány Nyíregyháza fejlődéséről (ÁDÁM IM R E ) SIKLÓSI LÁSZLÓ: Picasso a gyárban (FUTAKY L Á S Z L Ó ) Pedagógiai lexikon I II. kötet (CS. T. ) LÖRINCZ ANDRÁS VARAJTI KÁROLY: Földrajzi feladatgyűjtemény (DR. BOROS L Á S Z L Ó )

7 Hírek 121 Képek TÓTH SÁNDOR: Albert Bruce Sabin Riesz Frigyes, a matematika mestere Manninger Rezső Borító PÁL GYULA: Kinéző asszony K o rá n k e lő I Anyám Kapálok II Dombok között B ú csú sok III _ Ünnep reggelén Barátság-kertben-^ IV -í Február Látogatók V 'i Örökváltság VI., Település Emberek és gép ek VII i, N y u g d íja s o k VIII BERECZ ANDRÁS: M o z a i k VI Szöregközi grafikák DIÓSZEGI BALÁZS festőművész alkotásai Versek MADÁR JÁNOS, NAGY ISTVÁN Foto: CSUTKÁI CSABA, ELEK EMIL, PAÁL LÁSZLÓ 5

8 I

9 PEDAGÓGIA CSERMELY TIBOR: kétszáz éves a Ratio Edueationis szeptember 21-én emlékülést tartottak Nyíregyházán. A Magyar Pedagógiai Társaság Megyei Tagozata titkárának megnyitóját közreadjuk. Tisztelt Emlékülés! Kedves Elvtársak! Kétszáz évvel ezelőtt L077-ben jelent meg az első átfogó közoktatásügyi szabálykönyv, a Ratio Edueationis. A nevelésnek és az egész tanügynek rendje a magyar királyságban és kapcsolt tartományaiban (ez a mű teljes címe) kétségtelenül európai jelentőségű volt saját korában. Így értékelte ezt maga a királynő, Mária Terézia is, hiszen az Eszterházy Ferenc kancellár augusztus 2-án kelt, a munka végleges jóváhagyását kérő beterjesztésére saját kezűleg írta rá: Nagy vigasztalásomra szolgál, hogy létrejött ez a fontos és kényes mű. Kinyomtatását is annyira sietteti, hogy mindössze 20 nap múlva, augusztus 22-én királyi rendelettel már szét is küldik az első példányokat. 200 év múltán, ma a történelmi távlat birtokában világosan látszik, hogy szerzői saját koruk európai színvonalát képviselték. Akkor is azt tették, amikor a hazai iskolák oktatási gyakorlatának pozitív elemeit megőrizni és továbbfejleszteni igyekeztek, de akkor is, amikor az oktatás tartalmában a tárgyi feltételek tekintetében ezt a gyakorlatot meghaladni kívánták. Nem az ő hibájuk, hogy a feudális államszervezet eleve nem volt elég teherbíró ilyen viszonylag költséges terv megvalósítására. A Ratio három fő részében: az iskolák politikai és gazdasági irányításának módjáról, a tanulmányok tervezetéről, a tantárgyakról, s végül az iskolák rendtartásáról, a fegyelem fenntartásáról szólt. Az első részben a politikai és gazdasági irányítás legfőbb szerveként a helytartótanácsban szervezett tanulmányi bizottságot jelöli meg. E bizottság elnökéül az egye 7

10 tem mindenkori vezetőjét jelöli. (Ez azonban gyakorlatilag sohasem valósul meg.) Hosszú ideig érvényben volt, s a tanügyi irányítást alapvetően meghatározta a tankerületi rendszer 8 székhellyel és egy tartományi igazgatóval. Hatáskörük valamennyi felekezeti iskolára kiterjedt kivéve természetesen az egyetemet. A népiskolák között első helyen az úgynevezett normális iskolákat említi. Ezekből tankerületenként egyet kellett szervezni. Ez az iskola mintául szolgált, s ellátta a tanítóképzés gyakorlati feladatát is. Ezen túl megkülönböztetett a rendelkezés nagyobb városi, kisebb városi és falusi iskolákat. A második részben, ahol a tanulmányok tervezetéről, a tantárgyakról szól az előzőkhöz képest fordított sorrendben, lentről halad felfelé az iskolarendszerben. Jellemzőek az arányok: A népiskolai oktatás nevelés kérdésével összesen 29 lapnyi szöveg foglalkozik, a grammatikai iskola (3 osztály) és a gimnázium (2 osztály) tantervét 113 lapon tervezi meg, az akadémiáról 91 lapon szól. Kétségtelenül a legigénytelenebb iskolatípus a falusi, egy tanítós iskola. A munkát sok zavaró körülmény befolyásolja: a tanító egyházi szolgálata, a tanulók tavasztól őszig történő munkára fogása. A tervezet így is megköveteli, hogy a gyerekeket meg kell tanítani olvasni, írni, számolni és az elemi gazdasági ismereteket alkalmazni. A nemesi születésűeket latin nyelvre is. A kisebb városi iskolának 2 tanítója van, a nagyobb városi iskolában 3 tanító működik, s ezen túl ebben külön van hitoktatói és a latin nyelv oktatói állás is. Itt a német nyelv tanítása is. kötelező. A magasabb iskolafokokban, pl. a grammatikai iskolában fő tárgy a vallástan és a latin nyelv. Ezen kívül mindenkinek szükséges tantárgyakat (anyanyelv, szépírás és helyesírás, számtan, természetrajz, német), egyetemesen hasznos tárgyakat (földrajz, történelem) és csupán némely ifjaknak szükséges vagy hasznos tárgyat (görög, geometria, természetjog) különböztet meg a tanterv. A fentiek is bizonyítják, hogy általános törekvés jelentkezett a tanulmányok hasznossá tételére. A gimnáziumi osztályokban találjuk a sebesen írás ügyességét, a számtan és kettőskönyvvitel, földrajz, a természetjog és hazai jogszokás, a kísérleti fizika, újságolvasás és költészettan című tárgyakat. Az iskolák rendtartása, illetve a fegyelem fenntartása a Ratio harmadik része. Ez a rész azonban nem foglalkozik a népiskolákkal és az akadémiákkal, hanem csupán a grammatikai iskolák és a gimnáziumok számára ad ma így mondanánk nevelési tervet. Eszerint: legyen az ifjú testileg friss és erős, lelkileg tanult és sokoldalúan művelt, erkölcsileg derék, jószívű és minden tekintetben tisztességes életű. Mindezek érdekében a terv következetesen szorgalmazza a rendszeres testedzést, a szellemi nevelés fokozását, s az erkölcsi normák kialakításának szükségességét. E rövid tartalmi áttekintés itt a bevezető sorokban csak a legjellemzőbbtendenciákat kívánta felvillantani, ezzel is jelezve, hogy a részletező elem- 8

11 nsek nemcsak jogosak, hanem a neveléstörténész felelősségéből és megtisztelő kötelességéből fakadnak. Ez az emlékülés ma itt arra hivatott, hogy mutassa fel az értékeket, a pozitív, élői e mutató tendenciákat épp úgy, mint a korának korlátáiból fakadó, már akkor is vitatható megállapításokat. Anélkül, hogy neveléstörténészeink. előadóink sokoldalú megközelítésű megállapításai elébe vágnék, azokat bármiképpen determinálni akarnám, egyértelműen leszögezhetjük, hogy hosszú történelmi folyamatot indított el a Rationak az a törekvése, ho^y az egész oktatásügyet állami ellenőrzés alá vonja, s ennek igazgatási feltételeit is megteremtette a tankerületek megszervezésével. A gyakorlati megvalósulás minden fogyatkozásával, neveléstörténeti jelentőségű teljesítmény volt, az iskolafokok szervesen egymásra épülő rendszerének kidolgozása. Kedves Elvtársak! örömmel, s a kezdeményezők ügybuzgalmával adtunk helyet ennek az emlékülésnek Nyíregyházán. A Magyar Pedagógiai Társaság Megyei Tagozata, a Debreceni Akadémiai Bizottság illetékes munkacsoportja és a Tanárképző Főiskola Neveléstudományi Intézete együttes szándéka volt, hogy méltóképpen, a neveléstörténet eszközeivel, az ide vágó kutatások eredményeinek ismertetésével tisztelegjünk a 200 éves jubileumon. De sem a múltat kutatók, a neveléstörténeti dokumentumokban elmerülök, sem az emlékezők figyelmét nem kerülhetik el a mának és a jövőnek tanügyi törekvései. Mint a história számos területén, így a neveléstörténetben is benne feszül az az igény, hogy a múlt eredményeinek, haladó törekvéseinek marxista szemléletű feltárása, tendenciáinak kimutatása haszonnal szolgáljon a jelen építése és a jövő formálása szempontjából. Iskolaügyünk, korunk nevelésügye jelentős határkőhöz érkezett. Párthatározatban megfogalmazott társadalmi igény, hogy az új tanterv és nevelési terv ifjúságunk minden oldalú fejlesztésével, a szocialista társadalom szubjektív tényezőjét, a kommunista ember nevelését biztosítsa. Ez a feladat ma a legfontosabb, s kétségtelenül az oktatás nevelés bármely területén dolgozótól teljes értékű, lelkes munkát, eredményes nevelői tevékenységet igényel. Mindannyian tudatában vagyunk annak, hogy épülő társadalmunk kiteljesedő kultúrája múltunk haladó hagyományainak alapjain épül, s oktatásügyünknek is a Ration túl is számtalan pozitív hagyománya jelenünket és jövőnket termékenyíti. Amikor ezekkel a gondolatokkal a rendező szervek nevében az emlékülést megnyitom, köszönetét mondok mindazoknak, akik az előkészítés és megvalósítás munkájában részt vettek, s azt kívánom, hogy a múltra emlékező percekben is megtisztelő, felelősségteljes feladatunkat lássuk, s az új ember nevelésének felelősségét érezzük. 9

12 <2^ ^

13 F IG U L A G Y Ö R G Y N É : Cj utak a gyakorlóban A KB júniusi határozata az ezredfordulóig érvényes programot adott számunkra a szocialista iskola tartalmi munkáját illetően. Nevelőtestületünk igyekszik megfelelni e szép és komoly feladatnak. Következetesen munkálkodunk azon, hogy mindennapi nevelő tevékenységünkben megfeleljünk az elvárásoknak. Tudjuk, hogy a szocialista iskola csak akkor tud kielégítő módon eleget tenni a vele szemben támasztott növekvő, a társadalmi és a tudományos technikai fejlődés nyomán szakadatlanul átalakuló követelményeknek, ha határozottan újjáértelmezi funkcióit, s az említett változásokat követni képes, önmagát rugalmasan fejleszteni és folyamatosan megújítani tudó intézménnyé válik. Történelmünk során először beszélhetünk arról, hogy gyakorlatilag az egész felnövő népesség intézményes, iskolarendszerű nevelésben részesül, nemcsak alapfokon, hanem középfokon is. (1974-ben az általános iskolát végzettek 89 százaléka iratkozott be középfokú oktatási intézménybe; szakmunkásképző intézetbe 45,5 százaléka, gimnáziumba és szakközépiskolába együtt 43,6 százaléka.) Az iskola immár nem egyszerűen az a hely, ahol a leendő értelmiség és a szakképzett munkaerő szert tesz a funkcionáláshoz szükséges ismeretekre; az iskolás mivolt már ma csaknem a teljes (az ezredfordulóra pedig teljes) 6 18 éves korosztály létformája, életmódja. Szüntelenül növekszik a felsőoktatásban részesülők részaránya is. Az iskolai nevelőmunka fejlesztésének, benne a műveltségtartalom korszerűsítésének az a legfontosabb célja, hogy a szocialista nevelésre vonatkozó érvényes irányelvekkel összhangban hozzájáruljon a fejlett szocialista társadalom felépítésére képes, azt tudatosan vállaló emberek neveléséhez. Olyan emberek neveléséhez, akik önálló ítéletalkotásra képesek, akik függetlenül választott hivatásuktól egész életükben megőrzik az önnevelés, az önművelés igényét, akik munkájukat nem csupán kenyérkeresésnek, hanem benső szükségletüknek tekintik; akikben harmonikus egységet alkot a közösség minden problémájáért felelősséget érző, nézeteiért bátran kiálló és harcolni kész közéleti ember, a jól képzett szakember és a magánéletét a szocialista értékek jegyében berendező magánember. E feladat azonban egyedül az iskolai műveltség korszerűsítésével nem oldható meg. Elengedhetetlen magának az iskolának átfogó, az iskolai nevelés minden területére kiterjedő korszerűsítése. A korszerűsítés nem máról holnapra valósul meg. Az oktató nevelőmunka minden területén próbálkozunk megközelíteni az elérendő célt. Az 11

14 1975. tanítási év áprilisi nevelési értekezletén megvizsgáltuk, milyen Könyvtárunk szerepe a tanulói önállóság, a képességek fejlesztése és a szabad idő helyes felhasználásában. Nehéz egy nevelési értekezlet tartalmi mondanivalóját, hangulatát, a leszűrt tanulságokat és a nevelőmunkánkban azóta beállt pozitív irányú változásokat hitelesen ecsetelni. Éppen olyan nehéz arról szólni, hogy a mindennapos munka során mennyi buktatóval találjuk szembe magunkat. Legfontosabb feladatunknak tekintjük, hogy tanulóinkat a megismerési folyamat aktív részeseivé tegyük. Éppen ezért vizsgáltuk meg nagyon alaposan, hogy iskolai könyvtárunknak milyen szerepe van ebben a munkában. Próbálkozásaink néhány mozzanatát szeretnénk azzal a szándékkal közzé tenni, hogy szerény eredményeit mások is felhasználhassák, buktatóira felhívják a figyelmünket, és a más nevelőkollektívákban felhalmozódott jó tapasztalatokat ennek kapcsán kollégáink is közreadják. 12

15 J A M B R IK G É Z Á N É : Nevelési értekezleten Élő témát tűztünk az 1975/76. tanév 2. félévi nevelési értekezlete elé. Témaválasztásunk úttörőjellegű. Iskolánk országosan is elsőként foglalkozott (önálló témaként) nevelési értekezleten az iskolai könyvtár oktató nevelő munkába való bekapcsolásának sokrétű problémájával. Ennek az értekezletnek az előkészületi munkáit, anyagát, tanulságait szeretném bemutatni. A Bessenyei György Tanárképző Főiskola 1. számú Gyakorló Általános Iskolájában az irányelvek szellemében hoztuk létre az iskolai könyvtárat 5 évvel ezelőtt. Függetlenített könyvtárosként vezetem. A könyvtárban tanítási órák tartására is van lehetőség. Hétezer könyv és kb. 70 fajta folyóirat szolgáltatja napi munkánkhoz a segítséget. A könyvtár a különböző szaktantermek mellett mint új oktatási színtér van jelen nevelőtestületünk gyakorlatában. Az iskolánkban folyó számos kísérlet mellett tantestületünk negyedik, illetve ötödik éve foglalkozik a könyvtár oktatási és nevelési lehetőségeinek kérdéseivel. Keressük a legjobb módszereket a könyv munkaeszközzé tételére. Gyakori próbálkozásokat teszünk az egykönyvűség megszüntetésére. Az 1975/76. tanév már a tapasztalatok öszszegzésére is lehetőséget adott. A téma jelentőségére való tekintettel ezt a feladatot a tantestület 2. félévi nevelési értekezletén végeztük el. Az iskola munkatervei (4 évre visszamenőleg) fokozatosan készítették elő a Könyvtárunk szerepe a tanulói önállóság, a képességek fejlesztése és a szabad idő helyes felhasználásában című nevelési értekezletünk anyagát. Minden évben egyre magasabb és magasabb szinten kívántuk meg a könyvtár használatát és használtatását az oktató nevelő munkában, a tanulás és tanítás folyamatában. A könyvtár megalakulásának első évében munkatervünk azt jelölte meg feladatul, hogy minden tanuló osztályfőnöki vagy könyvtári foglalkozáson ismerje meg az iskolai könyvtárat, a könyvtári szakrendet, a beiratkozás, a kölcsönzés módját. A könyvtár használatára szoktatásnak ebben a fázisában főként a játékos foglalkozások (vetélkedők, rejtvényfejtés stb.) kerültek előtérbe. A későbbiekben bővítettük a feladatainkat a szaktárgyi tanítási órák irányába. A könyvtár használatával fokozni kell az oktató nevelő munka színvonalát. A szaktanárok vezessék be tanulóikat a tantárgyi szakirodalom használatába! Különös gonddal kell szervezni a könyvtárban tartott tanítási órákat. (Részlet az 1973/74. évi iskolai munkatervből.) Ilyen tervszerű feladatsoron keresztül jutott el tantestületünk az 13

16 1975/76. tanévben addig, hogy feladatul már azt jelölhettük meg (a nevelési értekezlet közvetlen előkészítő mozzanataként), hogy minden munkaközösségünk munkálja ki az első félév folyamán a könyvtár használatának tantárgypedagógiai elveit, lehetőségeit, módszereit, gyakorlati tapasztalatait. A napközis nevelők feladata, keresni a könyvtár helyes felhasználásának lehetőségeit a tanulók délutáni tanulmányi munkájában, valamint a szabad idő tevékenységben. (Részlet az évi iskolai munkatervből.) Iskolai munkatervünk könyvtárcentrikussága éveken keresztül helyesen táplálta ezt a szemléletet a testületben. A nevelési értekezlet témaválasztásának motivációja többszörös volt. Időszerűsége egybeesett: az MSZMP KB oktatáspolitikai határozatával, ebből következően a jövő tantervi célkitűzéseivel; a helyi adottságokkal; a tantestületre háruló speciális, tartalmát tekintve kettős feladattal (hallgatói képzés is). Az értekezlet több éves anyaggyűjtési munkáját kiegészítette egy közvetlen előkészületi szakasz, amely az 1975/76. tanév első felére esett. Általános tapasztalatokon kívül szükségünk volt mérhető, konkrét adatokra, a tanulók széles körű véleményére, hogy megállapításaink, levont következtetéseink még megalapozottabbak lehessenek. Ezért került sor egy kérdőív összeállítására, melyet 3. osztálytól 8. osztályig az iskola valamennyi tanulója (összesen 462 fő) kitöltött. Az ívek kitöltése osztályfőnöki vagy anyanyelvi órák keretében történt a tanulók életkori sajátosságait figyelembe vevő idő (1 2 3 óra) alatt. A kérdőívek elemzése hallgatók bevonásával is nagyon nehéz, fáradságos munkát jelentett, de végtelenül hasznos tanulságokkal szolgált, s ez megérte. Bepillantást engedett iskolaszinten, osztályonként, egyénenként, szaktárgyanként és szaktanáronként, tagozatonként és évfolyamonként a tanulók olvasási kultúrájába. Az adatok elemzése lehetővé tette, hogy a továbblépés útját kokrétan megfogalmazhassuk, a feladatokat iskolára, osztályfőnökökre, szaktanárokra, könyvtárosra, osztályokra, s nagyon sok esetben egyénekre (akár tanár, akár tanuló) lebontva fogalmazzuk meg. Az összeállítás szempontjai közül egy vezérgondolatot emelnék ki. A szokványos, általános tájékozódást szolgáló statisztikai kérdések mellett olyan tartalmú kérdéseket tettünk fel, melyek megválaszolása nem engedheti meg a tanulónak, hogy bármelyik kérdésre valótlan, sablonos választ adjon. A tanulók válaszának realitását, őszinteségét kívántuk erősíteni a névtelenséggel is. A kérdőívet a tanulók számításainknak megfelelően töltötték ki. Csak néhány esetben tapasztaltunk ellentmondást a statisztikai válaszok és a tartalmi kérdésekre adott válaszok minősége között. A válaszok őszinteségét igazolja az, hogy az osztályfőnökök a kérdőívek személytelensége ellenére a válaszok alapján azonosítani tudták tanítványaikat, ráismertek tanulóikra. Ez a tény viszont kedvezett a feladatok személyekig menő lebontásában. A kérdőívet az iskolai könyvtáros javaslata alapján a magyar munkaközösség véleményezte és az iskola vezetősége jóváhagyta. 14

17 A kérdőív a következőket tartalmazta: 1. Neme, apa foglalkozása, anya foglalkozása? 2. Tanulmányi átlagod? 3. Osztályzatod magyarból (olvasásból)? 4. Kedvenc tantárgyad? 5. Tagja vagy-e az iskolai könyvtárnak? 6. Jársz-e más könyvtárba is? Ha igen, hová? 7. Mióta jársz könyvtárba? (kb. hány éve?) 8. Sorold fel, mivel szoktad eltölteni otthoni szabad idődet! A legkedvesebb elfoglaltságodat húzd alá! 9. Szeretsz-e olvasni? 10. Indokold válaszodat! 11. Otthon összesen mennyi könyvetek van (kb. hány db?) 12. Ebből mennyi a te saját könyved? 13. Otthonra járó újságok, folyóiratok. 14. Örömmel veszik-e otthon ha olvasol? (Hogyan vélekednek szüleid?) 15. Milyen a napi (heti) beosztásod, mikor, mennyit olvasol? 16. A televízió adott-e segítséget az olvasmányaid kiválasztásában? Mi volt az? 17. Jelenleg olvasol-e valamit? Ha igen, akkor mit? író és a mű címe. 18. Milyen témákról olvasol szívesen? Többet is felsorolhatsz! Húzd alá közülük azt. amelyik a legjobban tetszik! 19. Említs egyet olvasmányaid közül, amelyik nagyon tetszett! Ha az író nevére is emlékszel, akkor azt is tűntesd fel! 20. Miért ezt a művet választottad ki? Indokold is meg! 21. Olvasmányaidból kit tudnál példaképül választani? Melyik könyv, melyik hősét? Miért? 22. Melyek azok a tulajdonságok, amelyeket legtöbbre értékelsz olvasmányaid hőseiben? 23. Szereted-e a verseket? Indokold a válaszodat! 24. Kedvelt íród, költőd? 25. Vezetsz-e olvasónaplót? 26. Mi szeretnél lenni? 27. Olvastál-e már ezzel a pályával kapcsolatban valamilyen könyvet? Mit? 28. Milyen könyveket javasolsz megvételre a könyvtárnak? 29. Olvasási terved? Mit szeretnél legközelebb elolvasni? 30. Milyen időközönként jársz a könyvtárba? 31. Kik ajánlanak számodra egy-egy jó könyvet? Sorold fel! 32. Melyik az a tantárgy, amelyikből gyakran kapsz olyan feladatot, hogy megoldásához a tankönyveden kívül más könyvet is fel kell használnod? írj példákat melyik tárgyhoz mit használtál? 33. Tudod-e mire használható a lexikon, szótár, katalógus? írd le! 34. Te használtad-e ezek közül valamelyiket? Ha igen, melyiket és miért? 35. Hozzávetőlegesen hány könyvet olvastál ebben az évben? 36. Beszámolót kell tartanod a következőkről: József Attila, Rákóczi Ferenc, Budapest, kutya, méh! Milyen szakkönyveket használsz fel a felkészüléshez? 37. Milyen szakkönyvet olvastál az utóbbi két-három hónapban? (Tantárgyanként.) A kérdőív feldolgozása olyan gazdag statisztikai és tartalmi megállapítások birtokába juttatott, hogy azok közül a nevelési értekezleten is és most is csak néhány súlyponti kérdést tudok, illetve tudtam kiemelni. Ezek a következők: 1. Helyzetkép a statisztika tükrében. 2. Helyzetkép a szöveges (tartalmi jellegű) válaszok alapján. 15

18 A könyvtári tagság helyzetképe iskolánkban: Osztály A vizsgált létszám Az iskolai könyvtár tagja Egyéb könyvtár tagja Nem jár könyvtárba Két vagy több könyvtár tagja 3. a b a b a b c a b c a b c a b c összesen: % ,5% 72 15,5% 92 19,9% ,-% A szabad idő eltöltésének alakulása az olvasás szempontjából: Osztály A szabad idő eltöltésénél legkedvesebb elfoglaltságaként említi az olvasást Említi, de nem legkedvesebbként 3. a b a b a b c

19 Osztály A szabad idő eltöltésénél legkedvesebb elfoglaltságaként említi az olvasást Említi, de nem legkedvesebbként 6. a b c a b c a b c 5 17 összesen: 174 fő = 37,6% 178 fő = 38,4% A tanulók viszonyulása az olvasáshoz (Szeret-e olvasni?) Osztály Nagyon Közepesen Kicsit Nem 3. a b a b a b c a b c a b c a b c összesen: 275 fő 59,5% 159 fő 34,4 % 25 fő 5,4% 3 fő 0,6% 17

20 A családi tulajdonban lévő könyvek száma két városi és két tanyai osztályban kapott adatok alapján: Osztály A családok tulajdonában lévő könyvek száma Ebből egy tanulóra jut 5. a db 474 db 5. c 3820 db 132 db 6. a db 502 db 6. c 1580 db 56 db A tantárgyakon belüli (szakirodalom) olvastatásának helyzetképe 17B tanuló válasza alapján: Tankönyvön kívüli olvasási feladatot kapott az tanév eltelt időszakában: magyarból 76, történelemből 34, matematikából 15. élővilágból 20, kémiából 13, fizikából 10, földrajzból 30, énekből 3 tanuló. Más tárgyak említésére ebben a vonatkozásban nem került sor. A 8. kérdés a szabad időre vonatkozott. Az adott válaszok feldolgozása nemcsak az olvasás, hanem más szempontból is érdekes lehetne. A válaszok egyéneket tükröznek. Azt mutatják, hogy a szabad időre való nevelés egyik legdöntőbb feladata, hogy az iskola és a család megtanítson a szabad idő értelmes, helyes felhasználására. Az adott válaszok a gyermek világában élő kettősségre utalnak. Arra, hogy az iskola a kötelezettségek világa, a szabad idő meg a kikapcsolódásé, a szórakozásé. Amikor befejezi az iskolák látogatását, átviszi ezt a szemléletet a felnőtt életére is, s az önképzés, a tanulás valamiképpen a kötelező dolgok világába tartozik, s nem önként vállalt szabad idő eltöltéssé. Elgondolkodtató városi és tanyai osztályaink tanulóinak a kérdésre adott válasza. Városi osztályainkban a fizikai munka mint szabad idő eltöltésének, a kikapcsolódásnak egy változata csak néhány tanulónál szerepel. Tanyai gyermek legkedvesebb elfoglaltságának sora így alakul: dolgozni, etetni a jószágokat, kerti munkát végezni, tévét nézni-, olvasás, játszás, éneklés, virágápolás, kapálás, udvarseprés, locsolás, gereblyézés. Városi tanulók válaszának sora kb. így alakul: moziba járás, magnózás, focizás, kirándulás, sétálás. A válaszokból (a szülők megnövekedett szabad ideje, a szabad szombatok ellenére) csak itt-ott tűnik elő célzás a család és a gyermek együttesen szervezett szabad idő programjára. A 16. kérdésre adott válaszból (A tévé segít-e olvasmányaid kiválasztásában?): Vannak könyvismertető adások és ezeket szívesen nézem. Segítséget nyújt számomra a megfelelő könyv kiválasztásában. Nyitott 18

21 könyv című adás legyen ifjúsági regényekből is! Szeretem a reklám könyvismertetéseit. Hallgatok verseket a tévében, s aztán bemegyek a könyvtárba, s kikeresem. így közben más érdekes versre is rátalálok. A 10. kérdésre adott válaszokból: (Szeretsz-e olvasni? A kérdésre adott válaszokat aszerint csoportosítottam, hogy a választ adó tanuló hogyan viszonyul az olvasáshoz. Nagyon, közepesen, kicsit vagy egyáltalán nem szeret olvasni.) Nagyon szeret olvasni, s így nyilatkozik: Mióta folyékonyan megtanultam olvasni, azóta rengeteg könyvet olvastam el, némelyiket többször is. Ha bánatom van, a könyvhöz menekülök, s van olyan, hogy már mindenki lefeküdt, s én még mindig olvasok. Nem tudom miért, de nagyon szeretek olvasni. A könyvek olyasmivel ismertetnek meg. olyan tájakra kalauzolnak el ahová a valóságban nem juthatnék el. Az olvasás kellemes és hasznos kikapcsolódás. Közepesen szeretnek olvasni a következő vallomások gazdái: Kevés időm van olvasásra, s a szerelés jobban érdekel. Nekem van jobb szabad idő elfoglaltságom is mint az olvasás. Csak akkor olvasok, amikor kedvem van. Közepesen szeretek olvasni, mert nincs időm, és van kedvesebb elfoglaltságom is. De ha belekezdek egy könyvbe, általában el is olvasom. Volt olyan könyv, amit kétszer is elolvastam. Nem minden könyv érdekel, nem sok könyv tud lekötni, szívesebben csinálok mást. Hasonlóan vallanak a magukat a kicsit olvasni szeretők kategóriájába sorolók is. Három tanulónk vállalja őszintén, hogy nem szeret olvasni. Indokaik: Azért, mert nem az ötös olvasók közé tartozom. Azért, mert mozogni szeretek. A kiemelt szövegek maguk helyett beszélnek, de hangsúlyozni szeretném, hogy a gyereknek rá kell jönni az olvasás ízére. (Akkor kétszer is elolvas egy könyvet!) Osztályfőnöki feladatként jelentkezik a tanulók helyes napirendjének, időbeosztásának alakítása. Sok tanuló az idő hiányáról beszél. A 14. kérdésre adott válaszok (Örömmel veszik-e otthon ha olvasol?): Ők is szeretnek olvasni. így jó szemmel nézik, de abban kritikusak, hogy mit olvasok. Ha szünidő van, akkor igen, máskor rossz néven veszik, mert azt mondják, hogy tanulni kell. Csak akkor, ha már előtte megtanultam az iskolai feladatomat. Persze! Örömmel veszik, csak én az olvasást sajnos a tanulásnál is jobban szeretem, és ezt helytelenítik, de különben szívesen vásárolják kívánságomra az újabb könyveket. Nem nagyon, mert ha én olvasok, akkor se látok, se hallok. Ilyenkor másra nem lehet engem használni. Örömmel veszik, ha az a tanulástól nem von el. Nem nagyon, mert azt mondják, hogy inkább tanulnék. Örömmel veszik. Örülnek, ha olvasással töltöm a szabad időmet. Ügy vélekednek, hogy olyan könyvet olvassak, ami koromnak, ízlésemnek megfelelő. Örömmel veszik, mert addig el vagyok foglalva. Apu örül neki. de csak akkor, ha megtanultam. Amúgy nem érdekli. Igen. Olvass! Jobb, mintha mindenféle haszontalansággal foglalkoznál. Örömmel veszik, de azt mondják, hogy hamar elromlik a szemem, ha túl sokat olvasok. 19

22 A 21. kérdés a példaképre vonatkozott. A tanulók válasza kiindulási alapot jelent osztályfőnöki órák anyagához. A kérdésre adott válaszok érdemleges feldolgozása valójában ott történhet meg. Témám szempontjából csak egyetlen választ idéznék:.,példaképem Gorkij, mert ö is nagyon szeretett olvasni. Elgondolkodtató számadat, hogy a 8. a osztályban 12 tanulónak, a 7. b osztályban pedig 17 tanulónak nincs példaképe. A 32. feladat (Melyik tantárgyból kapsz olyan feladatot, hogy megoldásához tankönyvön kívül más könyvet is kell használnod?): Közepes tanulók írják: Nem szoktam kapni ilyen feladatot, pedig én is megcsinálnám. Nekem nem szoktak adni. mert mindig az ötösök jelentkeznek, s nekik adják. A 3ö. kérdés feladatait úgy állítottuk össze, hogy könyvtári jártasság esetén 3 8. osztályig (számításba véve a Rákóczi évfordulót is) mindenki meg tudja oldani. Számítógépes technikával a válaszok sokszintű értékelésére lett volna mód. így csak azt tudtuk kimutatni, hogy az öt kérdés megoldásához egy-egy osztály hány fajta könyvet használna fel. Természetesen a tanulók tájékozottságának méréséhez így is elég alapot szerezhettünk. A tanulókról egyénenként és osztályonként is megfelelő képet kaphattunk. Az öt feladat megoldásához 8. a osztály 26 fajta könyvet használ fel. 8. c osztály 11 fajta könyvet használ fel. Ugyancsak az öt feladatnak a megoldását vizsgáltam 10 könyvtárba nem járó tanuló esetében. Tizen összesen öt címet tudtak megemlíteni. Végtelenül sokat foglalkozott minden folyóirat Rákóczival az év során, ennek ellenére (176 főből) 1 tanuló használna a felkészüléshez folyóiratot. Lexikont a tanulók többsége használta, de válaszaikból szűkkörű használatra lehet következtetni. A válaszok alapján több érdekes egyéni esetre is fel kellett figyelnünk: Értelmiségi szülők gyermeke. Otthon 3000 könyv. Magyarból ötös. Állítólag szeret is olvasni. A tartalmi kérdések megoldása nulla. Egy másik tanuló. Munkás szülők gyermeke. Nem könyvtári tag. Még sose volt. Most 7. osztályos. Otthon nagyon kevés könyv van. Ismerősök ajánlatai alapján olvas, és tőlük kölcsönöz. Nagyon szeret olvasni. Kb könyvet olvasott a felmérés alapjául szolgáló időszakban. Szereti az izgalmas könyveket, krimiket. Most olvassa: George Simenon: Maigret habozik. Nagyon tetszett: a Néma revolverek varázsa, Csontmolnárok, Gyilkosság a háztetőn, ABC gyilkossága. Olvasási terve: A holtnak hitt ember. (Hatására az osztály 5 tanulójának olvasási tervei között szerepel ugyanez a mű.) Kedvenc írója: Agatha Christie, George Simenon. Szaktárgyakból soha nem kap feladatot. Lexikont, szótárt még soha nem használt. A 36., 37. kérdést nullára oldja meg. A válaszok adataiból talán itt érdemel említést az, hogy mindössze 24 tanuló említi tanárát jó könyv ajánlójaként. A statisztikai összesítés és a szöveges válaszok értékelésére itt most nem térek ki. A legfontosabb, az iskolai szintű általánosítást tartalmazó gondolatokat, a nevelési értekezlet írásbeli előterjesztésének oldala tartalmazza. Ebből néhány gondolatot emelek ki azok közül, amelyek 20

23 nem egyediek, s melyek megítélésem szerint általánosítható, máshol is hasznosítható következtetést tartalmaznak. Oktató nevelő munkánk e nagyon fontos kérdésében figyelmünket különösen a hátrányos helyzetű tanulókra kell irányítani. A tanulók által kitöltött kérdőívek adatai mutatják a problémákat. A hátrány többszörös: ingerszegény családi környezet; gyenge olvasási technika; önálló ismeretszerzési készség rendkívül alacsony volta; több esetben a könyvtári tagság hiánya. Ezeknek a tanulóknak az olvasóvá nevelése több energiát kíván testületünktől. Iskolánkból általában ők jelentkeznek nagyobb százalékban iparitanuló intézetekbe. Tanulmányaikat ott két-három év alatt befejezik. A munkásosztály tagjaivá válnak. Feladatunk adott. A könyvtárhasználatra nevelést szinte itt, az általános iskolában meg kell oldani. Iskolánk tanulóinak olvasottsági helyzete nem rossz, de tennivalóink vannak. Az olvasottság irányultságának alakulása nem megnyugtató. A könyv megválasztásában előkelő helyen szerepel az izgalomforrás motívuma. Az olvasási érdeklődés fejlődésének pszichológiai tényezői sem indokolják azt, hogy a 7 8. osztályos tanulóink esetében az indiános, kalandos történetektől az út egyenesen a bűnügyi irodalomhoz vezessen. Ha az általános iskolai könyvtár a könyvtárhasználatra nevelés iskolája, akkor el kell érnünk, hogy minden tanuló tagja legyen az iskolai könyvtárnak, természetesen amellett jó, ha az osztályfőnökök a megyei könyvtár gyermekrészlege felé is vezetik tanítványaikat. Meg kell oldani, hogy elsősorban az iskolai könyvtárnak lehessenek tagjai a tanyai kollégisták is. Szervezetten vehessenek részt az iskola tantervhez igazodó könyvtári foglalkozásain. A könyvtári tanítási órák száma ebben a tanítási évben jelentősen emelkedett. Azok a kartársak, akik ezt az óratípust már kipróbálták, kellemes pedagógiai és pszichológiai tapasztalatokkal gazdagodtak. A gyerekek szeretik ezeket az órákat. Élvezik erejük, képességük próbáját. Mindegyik gyerekben megvan a kutatási ösztön, az érdeklődéstől hajtott megismerés vágya. A napközis kulturális foglalkozásoknak a jövőben még jobban figyelembe kell venni a könyvtári lehetőségeket, adottságokat. Legfontosabb és legfrissebb információhordozók a folyóiratok. Kihasználatlanok. Osztályonként, tantárgyanként meg kell oldani a folyóiratfigyelő szolgálatot, az aktivizálásnak, a differenciált feladatmegjelölésnek igen jó módszere lehet ez. A 7 8. osztályosok olvasó tevékenysége számottevően visszaesik. Sokan nem járnak könyvtárba, vallomásaik szerint elég nagy az a százalék, amelyik csak közepesen szeret olvasni. A rosszul, a nehezen olvasó, az olvasás technikájával küzdő tanulóból aligha lesz aktív könyvtári tag, a könyv nem válik önművelődése eszközévé. A kollégistáknál az első legfontosabb lépésként az ide kerülő 5. osztályosok olvasási szintjének emelését kell tekinteni. A főiskolai hallgatók korrepetálásának is fontos területe lehet ez a feladat. A könyv még most is elsősorban a magyarórák kísérője, de nem a teljes iskolai életé. Ezt igazolják a tanulók 21

24 válaszai. A tanítási óra anyaga és a gyermek olvasmánya sok esetben még mindig egymás mellett fut. A könyv munkaeszközként való használatának fokozása a feladatunk. Az ismeretterjesztő irodalom felé tudatosan kell irányítani a tanulók figyelmét. Minden szaktanárnak több olyan olvasási feladatot kell adni szaktárgyából, amelyen keresztül a tanulók a szakkönyv használatát gyakorolhatják. Az előrelépés megköveteli tőlünk, hogy nyomon kövessük a tanulók olvasottságát. A tanulók érdemjegyeinek megállapításánál fokozottan figyelembe kell venni az egyéni olvasást, az ismeretek kutatását, melyhez a tanórán a tanár ad ösztönzést. A jeles osztályzat elérése esetén a mércét az olvasottság irányába húzhatjuk meg. Tanítási óráinkon hatékonyabban kell könyvajánlást végeznünk. Az osztályfőnökök nevelési munkájának fontos területe tanítványaik intellektuális fejlődésének nyomon követése. Kívánatos, hogy kísérjék figyelemmel és irányítsák a tanulók olvasási érdeklődését egész éven keresztül. Különösen fontos ez a tanyai osztályokban, ahol javasolnám a rendszeres könyvismertetés bevezetését. Az eddigieknél sokkal tudatosabban és tervszerűbben kell felhasználnunk az órán kívüli irodalmi nevelés egyéb lehetőségeit is az olvasásra nevelésben. Gondolok itt a szakköri- és úttörőfoglalkozások kiaknázatlan lehetőségeire, de főként a napközi kulturális foglalkozásaira. Az olvasókedvet az általános iskola befejezéséig fent kell tartani, sőt fokozni kell. Megkülönböztetett figyelemmel kell fordulnunk azok felé a tanulók felé, akiknél a szabad idő felhasználásának tevékenységei között nem szerepel az olvasás, illetve alig vagy csak keveset olvasnak. A ránk háruló feladat másik oldaláról a pedagógusképzésről sem kell megfeledkeznünk. A gyakorlati képzés során a hallgatókat is meg kell ismertetni a legkorszerűbb törekvésekkel, köztük a könyvtár adta lehetőségekkel. Néhány kartárs bíztató kísérletet tett már ebben az irányban is, de a feladat továbbra is előttünk áll. Most következzenek az előkészületi munka után, magára a nevelési értekezletre vonatkozó megjegyzések. A kérdőívek feldolgozása után a tapasztalatok, a megállapítások birtokában állítottam össze a nevelési értekezlet vitaanyagát, melyet az értekezlet előtt egy héttel minden nevelő megkapott. Ez a módszer biztosítja a tantestület tagjainak eredményes felkészülését, gondolatok ébresztését, a témakörben való alapos elmélyülést. Ezen túlmenően a legfontosabbat, az értekezlet munkájába való aktív bekapcsolódást. A fenti elvek diktálják a vitaanyaggal kapcsolatos követelményeket. 1. Járuljon hozzá a nevelőtestület eredményes elméleti továbbképzéséhez. 2. Segítse a mindennapi gyakorlati munkát. 3. Alakítsa az egységes nevelői eljárásokat. 4. Inspiráljon a továbblépésre. Ezeknek a szempontoknak a figyelembevételével állítottam össze a Könyvtárunk szerepe a tanulói önállóság, a képességek fejlesztése és a szabad idő felhasználásában című értekezlet írásbeli anyagát. Indokoltnak láttam foglalkozni a következő témákkal: 1. Az oktatás tartalmi továbbfejlesztése. 2. A tudomá 22

25 nyos technikai forradalom és az új emberideál. 3. A szabadidő. 4. Az önművelődés és a könyv használatára nevelés történetéből. 5. A könyv, mint munkaeszköz. A könyv munkaeszköz jellegéből adódó következtetések. 6. A könyvtárban tartott órák. 7. Milyen típusú órák tarthatók a könyvtárban? 8. Észrevételek, javaslatok. 9. Felhasznált irodalom jegyzéke. Az írásbeli vitaanyag kézbe adása mellett az osztályfőnökök megkapták még az osztályuk kérdőíveit a feldolgozott (osztályukra vonatkozó) statisztikával együtt. így lehetővé vált, hogy tantárgyukra, osztályukra vonatkozóan is kellő áttekintéssel vegyenek részt az értekezleten. Természetesen ezzel nem ért véget a kérdőiv sorsa. Az osztályfőnök egy olyan anyag birtokába jutott, mely a tanulók személyiségére vonatkozóan konkrétan tájékoztat az olvasás problémái mellett egyéb kérdésekben (pályaválasztás, szabadidő, napirend, szülői ház hozzáállása a tanuláshoz stb.) is. Ez a felmérés több éven keresztül kiindulási alapja lehet az osztályfőnöki munkatervnek, nevelési tervnek. Nem lenne érdektelen 4 év múlva egy-egy osztályközösséget hasonló szempontok alapján ismét elemzés alá venni. A nevelési értekezlet írásbeli vitaanyagát szóbeli kiegészítés követte. Ennek részeként ismertettem a statisztikai összesítést. (Epidiaszkóppal kivetítve szemléltettem az iskolai helyzetképet a statisztikai táblázatok alapján.) A szóbeli kiegészítésben tértem ki a szöveges tanulói válaszok tipikus eseteinek (esetleg egy-két egyénileg is fontos eset) ismertetésére. A nevelési értekezlet folytatása a kartársak feladata volt. Hozzászólásaikkal azt igazolták, hogy iskolánkban valóban időszerű és szükséges volt napirendre tűzni a témát. A gyakorlóiskolai tanárok tanítási óráinak a jövő perspektíváját kell adni, hogy az innen kikerülő hallgatók a legújabb módszerek bátor alkalmazói legyenek még akkor is, ha sokkal nehezebb körülmények között, objektív akadályokkal megküzdve kell eredményt elérniük majd munkahelyeiken. Célul tűztük ki, hogy testületünk, valamint a tőlünk kikerülő hallgatók gyakorlatában a könyvtárhasználatot a különlegesség szintjéről, az alkalmi próbálkozások színvonaláról a mindennapi gyakorlat rangjára emeljük. Ennek a célnak az elérése érdekében több nyilvánvaló javaslat született. Nincs rá lehetőség, hogy valamennyit ismertessem, csak néhány kiemelés: A jelenlegi,.tantárgyi bibliográfiáink elavultak, nem tartanak lépést a folyamatosan megjelenő és egyre bővülő szakirodalommal. Ezért a munkaközösségek törekedjenek konkrét, tantervi anyaghoz igazodó irodalmi jegyzék összeállítására. A szakköri tevékenység és a mozgalmi munka is mélyebben építheti speciális feladatrendszerét a könyvtár használatára. Pl.: akadályversenyek egy-egy állomását a könyvtárba helyezzük, vagy az úttörő karnevál jelmezeit az őrsök, rajok olvasmányaik alapján építik fel. A napközi csoportoknak biztosítani kell azt a lehetőséget, hogy tanulmányi idő alatt megismerkedhessenek a tanulók a tananyaghoz kapcsolódó könyvekkel. A gyerekek aktivizálása érdekében minden napközis csoportnak legyenek önálló kis- 23

26 könyvtárosaik, akik gondoskodnak a napi tanítási anyaghoz kapcsolódó irodalom megfelelő példányszámú előkészítéséről. Igyekszünk lehetőséget adni a hallgatóknak is könyvtári tanítási órák vagy könyvtári gyermekfoglalkozások tartására. Szaktárgyi pályázatokat írunk ki iskolánk tanulói számára (7 8. osztályosoknak). A pályázatok megoldása a könyvtár aktív használatát feltételezi és segíti. Az értekezleten elhangzott és felvetett problémák, javaslatok sora nem befejezett, csak abbahagyott. A felelősséggel felvetett problémák és javaslatok mellett fontosnak tartom (az értekezlet hatása alatt) az emberekben kialakult belső elhatározásokat, melyek a nevelési értekezlet után, a gyakorlatban realizálódnak. Egy nevelési értekezlet eredményességét nem a határozatok száma, hanem a gyakorlat igazolja. Az tanév már ezt meg is tette, de ennek kifejtésére most nem vállalkozhatom. Tény, hogy testületünk felelősséggel, magas elméleti tudással és kellő pedagógiai gyakorlattal, az új iránti fogékonysággal törekszik arra, hogy a permanens önművelődésre képes jövő emberideálját alakítsa. Nevelési értekezletünk minden részlete ehhez a feladathoz kíván segítséget adni a testület tagjainak. Valamennyiünket a feladatok átgondolására, mélyebb értelmezésére ösztönzött az eredményesebb munka érdekében. A mindennapi gyakorlatunkból vett anyag közreadásával testületünkön kívül másokban is szeretnénk gondolatokat ébreszteni. Hisszük, hogy megyénkben is. egyre szaporodik az önálló iskolai könyvtárak száma, s eddigi tapasztalataink közreadása segíti munkájukat. Az iskolai könyvtár funkciójából következően az iskola szerves része. Munkájának sikere vagy sikertelensége éppen azon múlik, magáénak vallja e a testület a nevelésnek ezt a területét vagy sem. Feladatunk nagyságát befejezésül Lenin szavaival jelölném:,,az ifjúság a kommunizmust csak a korunk színvonalán álló műveltség alapján valósíthatja meg, és hogy ha ezzel a műveltséggel nem fog rendelkezni, a kommunizmus csak óhaj marad. MADÁR JÁNOS: C Y E R M E K Nem tudja azt az ember, melyik bölcsőben aluszik, kinek szavára majd hallgat a nép. 24

27 LÁSZLÓ ANDRÁSNÉ: Olvasóvá nevelés napközi otthonban Comenius híres mondása, amely minden diák számára nyitott, gazdag iskolai könyvtárt követel, ma szállóigévé vált. Vajon melyik az a pillanat, amikor a pedagógus könyvtárhasználatra nevelheti a gyermekeket? Azt hiszem ez az első képeskönyv és mesekönyv kézhezvételével kezdődik. A tapasztalatok azt mutatják, ha ettől a perctől elmeséltetjük, illetve megelevenítjük a képet, kialakíthatjuk érzékeléssel, észleléssel az elsődleges megismerő funkciót. A képolvasással elérjük a betűk nélküli olvasást, ami fejleszti a képzeletet és gondolkodásra serkent. Az előbb említett módszer lényegesen többet jelent a képnek a szóval való egyidejű használatánál. Itt már gondolkodási módról van szó, amely beszédben nyilvánul meg. A képek tartalmát el tudja képzelni, szóban meg tudja fogalmazni, megtanul lényeget látni és megérteni. Az értelmes olvasás elsajátításához, az olvasottak elképzeléséhez, megértéséhez a konkrét gondolkodás nagy segítséget ad, mivel a gyermek hamarabb megismerkedik a képek nyelvével, mint a betűkkel. Ha a képek sugallta összefüggéseket megérti, célszerű, ha olvasmányai kezdetben minél több illusztrációt tartalmaznak. Az előkészítő munkát ha így alapozzuk meg, nem maradnak érintetlenül első képes- és mesekönyveink a polcokon. Az első osztállyal az első hetekben mondókákat, verseket tanultunk, képes mesekönyveket nézegettünk. Az illusztrációkat bábbal és szóval elevenítettük meg. Majd az iskolai könyvtárba látogattunk el. Itt képeskönyveket nézegettünk, képeiről beszélgettünk és rögtönzött műsort adtunk a versekből, mesékből, mondókákból, dalokból. Hogy még vonzóbbá tegyük a látogatásokat, mese és verses lemezeket hallgattunk. Természetesen könyvekkel távoztunk, melyet a csoport nyitott polcán helyeztünk el. A következő napokon a polcok megteltek könyvekkel, folyóiratokkal, melyeket a szabad időben nézegethettek. Később, mire megismerték a betűket rendszeres könyvtárlátogatás alakult ki, nemcsak a saját könyvtárunkkal, hanem a Megyei Könyvtárral is. Könyvtári foglalkozásokat szerveztünk, melyet film és játékos vetélkedők tettek kellemesebbé. Hogy érdeklődésüket felkeltsem, és szókincsük gyarapodjon, oly módon inspiráltam a gyermekeket, hogy a legérdekfeszítőbb részeket felolvastam, részleteket mondtam el, vagy meselemezről hallgattunk. Máskor egy-egy részt bábbal elevenítettünk meg. A részeket elképzeléseik szerint kibővítették szobán vagy bábbal eljátszották. Majd megneveztem azokat a könyv vagy mesecímeket, ahol az író elképzeléseit is megismerhetik. Mire megtanultak olvasni, 25

28 26 megismerték és megszerették a könyveket. A további feladatunk az. hogy megtanítsuk őket a könyv eszköz jellegű használatára. Az első mesekönyvek mellett kezünkbe vehetjük a..kirándulás az Ábécé hegyre" című kiegészítő irodalmat is. Az első rész közös olvasása után elmondták elképzeléseiket...miről szólhat a mese?" A találgatások után a gyerekek belemerültek a néma olvasásba. Nagy örömet jelentett számukra, hogy segítség nélkül ismerhettek meg az igazi befejezést. Az új fogalmak kialakításához, megértéséhez, szívesen böngészték az Ablak Zsiráf Képes Gyermeklexikont. Ezáltal megtanulták a lexikon használatát, mely az önálló ismeretszerzés első foka. A Nyitnikék sorozat amellett, hogy kellemes időtöltést biztosit, szervesen egészíti ki a tananyagot is. Már első osztálytól használhatjuk, különösen környezetismerethez és az ünnepekkel kapcsolatos olvasmányok, versek kiegészítéséhez. Az első osztály második félévében a gyermekek 70 százaléka önállóan olvas gazdagon illusztrált mesés- és verses könyveket. Abban a napközis csoportban, ahol az értelmi nevelésnek produktívabb formái és módszerei alakulnak ki, ott megvan a lehetőség arra, hogy a gyermekek kulturálódását egyéni hajlamaiknak, képességeiknek, tehetségüknek megfelelően a lehető legnagyobb mértékben fejlesszük. A helyes módszerrel vezetett foglalkozások hatása mély érzést kelt a gyermekben. Érdeklődése felébred, látóköre tágul. A művelődési anyag is egyre vonzóbbá válik, és megkönnyíti, kiegészíti a tanulást. A nevelő feladata, hogy fokozatosan vezesse rá a gyermeket a rendszeres olvasásra, s lépésenként bővítse azt az időt, melyet naponta olvasással tölt, hogy ki-ki elindulhasson az önálló ismeretszerzés ösvényén.

29 DR. CSERVENYÁK LÁSZLÖNÉ: Komplex anyanyelvi óra a könyvtárban Az 1978-ban bevezetésre kerülő új tanterv célja és feladatai közölt szerepel az egységes anyanyelvi nevelés, mely sokrétű hatásával kíván hozzájárulni a tanulók reális világképének, dialektikus materialista világnézetének kialakításához. Maximálisan építve a tanulók aktív közreműködésével folyó önálló ismeretszerzésére. Az elkövetkezendő időszakban még nagyobb gondot kell fordítanunk a könyvtárak oktatási szintérré válására. az olvasókönyvön kívüli irodalom közös és önálló feldolgozására, a tanulás és önművelődés igényének erősítésére. A fent említett tanterv szellemében tartottam az anyanyelvi órát iskolánk könyvtárában. Egy óra leírásával szeretném érzékeltetni, hogyan fejleszthető a tanulók szó- és írásbeli kifejezőképessége, és hogyan hasznosítható a tárgyi- és tartalmi koncentráció lehetősége, a differenciált munkaforma hogyan mozdítja elő a kiváló, a jó, a közepes és a gyenge tanulók képesség szerinti fejlődését. A búvárkodás pedig előkészít az önálló ismeretszerzésre, tanulásra, önművelődésre. Az adott téma jelen esetben segíti történelmi szemléletük kialakítását, formálását. Az anyanyelvi órát 3. osztályban tartottam a Mesék, mondák témaköréhez kapcsolódóan Lengyel Dénes: Régi magyar mondák kötetéből. A műből Szabács viadala című mondafeldolgozást választottam órám anyagaként. Tanulóim már előzőleg megismerkedtek Mátyás királlyal és az akkori történelmi időszakkal az olvasókönyvükben, valamint a Magyarország virágzása és romlása című Képes történelmi sorozat idevonatkozó irodalma alapján és egyéb forrásmunkákból, az 1470-es évek közepéig. Témaválasztásom egyik célja volt, hogy a tanulók önálló anyagfeldolgozással ismerkedjenek meg bővebben Mátyás király tetteivel, valamint azzal a korral, melyben élt és tevékenykedett. Másrészt vajon képesek-e ebben a korban a régebbi és új ismeretek összefüggéseinek összevetésére, megértésére? Az óra a tanulók eddigi ismereteinek számbavételével kezdődött. Először a népmondára vonatkozó ismereteket elevenítettük fel. Utaltunk eredetére, keletkezésének okaira és rámutattunk a népköltészet más ágaival való közös és eltérő sajátosságaira. Majd a tanulók beszámoltak eddigi gyűjtőmunkájuk alapján Mátyás király életéről és az adott történelmi korról 1476-ig. Elmondták olvasmányélményeiket, melyeket különböző forrásmunkákból ismertek meg. Volt aki költeményt, közmondást említett Mátyásról. Az elhangzottakat képekkel, könyvillusztrációkkal, idézetekkel 27

30 tettük szemléletesebbé. Az évszámokat az időegyenesen, a földrajzi helyeket a térképen kerestük meg. A tanulók beszámolóit szükség esetén javítottuk, kiegészítettük. Később megemlítettük azt is, hogy Mátyás királynak nemcsak a belső ellenséggel kellett megvívnia, hanem harcolt a hazánkra törő külső ellenséggel is. Ennek kapcsán került sor a fent említett monda bemutatására. Időegyenesen megmutattam a monda cselekményének évszámát (1476), a térképen pedig az események színhelyét. Ezután differenciált csoportmunka következett. Négy típusú feladatlapot készítettem. Ezek különböző nehézségi fokúak voltak. Három csoport tagjai Lengyel Dénes: Régi magyar mondák című művét vették le a könyvespolcról, egy csoport pedig Magyarország virágzása és romlása című kötet előre megjelölt részét dolgozta fel. A feladatlapokat mindenki névreszólóan kapta meg, így a különböző képességű tanulók nem érezték a differenciálás kategorikusan megkülönböztető voltát. Közlöm az egyes feladatlapokat. I. számú feladatlap: 1. Ki az a történelmi személyiség, akiről a monda szól? 2. Kik ellen harcolt a király? 3. Írd le a csata színhelyét! 4. Hogyan győzött a magyar sereg? 5. Keresd meg a 208. oldalon található térképen a mondában említett várost! II. számú feladatlap: 1. Bontsd a mondát gondolategységekre! Írd le a vázlatát! 2. Milyennek ismerted meg Mátyás királyt eddigi tanulmányaid alapján? (Gondolj a mondákra, történelmi olvasmányokra, filmekre, színdarabokra!) 3. Írj közmondást Mátyással kapcsolatosan! III. számú feladatlap: 1. Ismertesd Mátyás tervét és Szabács vár ostromát rövid fogalmazás formájában! (Ügy írd le a történetet, mintha te is ott lettél volna!) 2. Ha időd van, úgy válassz ki egy Mátyásról szóló mondát és olvasd el! IV. számú feladatlap: 1. Vedd elő a Magyarország virágzása és romlása című könyvet! Olvasd el a megjelölt részt, majd válaszolj a kérdésekre! 2. Hogyan támogatta Mátyás a műveltség felvirágzását? 3. Milyen irodalmi és művészeti emlékek maradtak ránk ebből a korból? 4. Mi volt Mátyás jelentősége? Az önálló tanulói munka után néhányan beszámoltak a feladatlapon végzett munkájuk alapján. Az első feladatlappal kezdtük és kimerítettünk minden kérdést. Legbővebben a IV. számú feladatlap kérdéseit vitattuk meg, mivel ezek összefoglalták, rendszerezték Mátyás király tevékenységét. Néhány részlet a gyerekek válaszaiból. IV./2. kérdésre adott válaszok: Személyében a tudományok, művészetek és a humanista műveltség nagy pártfogóra talált. Híres könyvtárában 500 díszes kötésű könyv volt, melyeket corvináknak neveztek. Könyvnyomdát is létesített Budán. Itt nyomtatták ki a Budai Krónikát. Írókat, festőket, szobrászokat, domborműkészítőket, ötvösöket, kőfaragókat hozatott külföldről. Jelentős összegeket fordított építkezésre. Felszabadult gondolkodásával, művelt életmódjával maga is példát mutatott. IV./3. kérdésre adott válasz: A visegárdi vár, budai vár, tudós tanulmányok, krónikák, mondák, szobrok, domborművek, ötvösmunkák, freskók, zeneművek. Sajnos az említett értékek 28

31 nagy része a török uralom idején elpusztult. IV. 4. számú kérdésre adott válasz pl.: Mátyás megvédte hazánk függetlenségét a külső támadások ellen. Gondoskodott a termelőmunka zavartalanságáról. Biztosította a jobbágyok szabad költözködését, és megvédte őket a földesurak zsarnokságával szemben. Erős zsoldos hadsereget szervezett. Segítségükkel mind a belső, mind a külső ellenséget megfékezte. Nagy, erős országot hozott létre. Befejezésül Bonfini A magyarok bánatáról című visszaemlékezéséből olvastam fel részletet. Házi feladatként emlékezetből néhány mondatban leírták a Szabács viadala című monda tartalmát, majd az elkészült fogalmazás igéit, főneveit csoportosítva írták le. A fent leírt óra hangulatát, dinamikáját kedvezően befolyásolta a könyvtári környezet. A számtalan könyv felhasználása, bemutatása az órát szemléletesebbé, érdekesebbé, értelmileg és érzelmileg hatékonyabbá tette. Az ismeretszerzésnek ez a módja természetesen feltételezi azt, hogy a tanulók az előző időszakban is már több órát töltsenek a könyvtárban tanítói irányítással, segítséggel, s csak ezek után juthatnak el az önálló búvárkodáshoz, anyaggyűjtéshez és feldolgozáshoz. 29

32 30

33 N. JERASZTOVA: Gyermekeink és a könyvtár A gyerekeknek kicsiknek, nagvoknak egyaránt nehez egyedül eligazodni a hazánkban megjelenő könvvek hatalmas tengereben. Nem nélkülözhetik a nevelök. a könyvtárosok es a szülök segítségét, akiknen nemcsak azt kell megsúgniok. hogy mit olvassanak, de azt is, hogyan olvassanak. Ez a munka azonban jóval termékenyebb, hatékonyabb lesz. ha segítséget kapunk a szülőktől, ha látjuk a csalad abbeli törekvéset, hogy a gyerek sokat olvasson. A gyermekkönyvtárban minden ifjú olvasol ol külön nyilvántartást vezetnek. Ez sok mindent elárul: milyenek a gyermek egyéni sajátosságai, milyen az érdeklődési köre, a hajlama, szabad idejében mivel szeret legszívesebben foglalkozni, hogyan és milyen könyveket olvas, mi tetszett az olvasmányaiból, és mi nem. A könyvtárba járó gyerekek igen különbözőek. Egyesek nem szeretnek olvasni, csak a pedagógustól kapott feladatok hajtják el őket hozzánk. Mások viszont..falják" a könyveket, s szinte naponta rohannak cserélni. Ismét másokra az egyoldalú érdeklődés jellemző: teszem azt, a fantasztikumon kívül semmi sem létezik a számukra. Ráadásul minden gyerekhez külön út vezet, külön kell figyelembe venni minden gyermek fejlődési sajátosságait. Meglehetősen elszomorító, amikor a serdülők nem akarnak olvasni: ez arról árulkodik, hogy a nevelésük terén sok mulasztás történt, s nehéz ledönteni azokat az erős korlátokat, amelyek elválasztják őket a könyvtől. A kicsikkel sem könnyű, de... könnyebb. Nem ritkaság, amikor egy-egy dühös mama bejön a könyvtárba, s így kesereg: Már nem is tudom, mit csináljak Miskával: próbálom szép szóval, próbálom büntetéssel, egyre megy csak nem akar olvasni. Pedig az első osztályban Miska megteszi a maga első lépéseit a könyvek világában, és semmi esetre sem kell szidni, még kevésbé megbüntetni azért, hogy nem akar olvasni. Hisz ettől nem születik meg benne az olvasási szenvedély, de a könyv iránti undor annál inkább. Egyszerűen el kell igazodni ennek a nem akarásnak az okai között A leggyakoribb ok rendszerint az, hogy a gyerek még nem rendelkezik megfelelő mértékű olvasási készséggel. Néha az első látásra egyszerűnek tűnő könyv az elsős, sőt a másodikos gyereknek is nehéz. Ebben a korban gyakori jelenség az, hogy a gyerekek félnek a sűrű, apró betűkkel szedett könyvlapoktól. Nekik feltétlenül nagybetűs, és színes rajzokkal illusztrált könyvek kellenek. A gyereket pedig nem szabad szidni, inkább erősítenünk kell benne azt a meggyőződést, hogy az olvasása egyáltalán nem rossz, s rövidesen még jobb lesz. Visszaemlékszem egy esetre, amely 31

34 a szemem láttára zajlott le. A tanítónő környezetismeret! kirándulásra hozta el könyvtárunkba az elsőosztályosokat. Mivel a gyerekek túljutottak az ábécén, s már megtanultak olvasni, úgy döntöttek, hogy beíratják őket a könyvtarba, s mindegyiküknek kikölcsönöznek egy-egy kis könyvet. A könyvtáros a lehetőségekhez mérten igyekezett kideríteni, melyik csöppség hogyan sajátította el az olvasás technikáját, hogy megfelelő könyvet adhasson nekik. Ólja folyékonyan olvasott el néhány sort az ajánlott könyvből, s szemmel láthatóan elégedett volt, hallván tanítónője szavait: A kislány kitűnő tanuló. Fejlett gyerek, bonyolultabb könyvet is lehet neki adni. Következett Kolja. Most hallgassuk meg, hogyan olvasol te! fordult hozzá a könyvtáros. Az osztály szégyene! sóhajtott fel a tanítónő. A gyerekek megerősítették: Kolja kettes tanuló. A kisfiú, aki talán úgy fogta fel ezt a könyvtári kirándulást, mint egy ünnepet, összehúzta magát. Ráadásul valamelyik gyerek, mintha arcul csapta volna, ezt mondta: Kolja tolvaj, elvette a Vaszjka bicskáját. A tanítónő hallgatott. Talán nem tudta, mit feleljen, mivel még tapasztalatlan volt. A fiatal könyvtároslány azonban feltalálta magát: Ti vendégeink vagytok, s mi mindegyikteknek őrülünk. De az nagyon elkeserít bennünket, hogy vannak köztetek árulkodók. Én meg vagyok győződve róla, hogy Kolja soha nem fogja elvenni a másét, amit pedig elvett vissza fogja adni. A kettest is kijavítja majd. ha igyekszik. De most hallgassuk meg, hogyan olvas... Legnagyobb csodálkozásomra Kolja nem is olvasott rosszul. Derék kisfiú vagy mondta neki a könyvtáros, szépen olvasol, s ha nem leszel lusta megtanulni otthon a leckét, a tanulás is jól megy majd. Gyere gyakrabban a könyvtárunkba. Attól fogva Kolja rendszeres olvasója lett a könyvtárnak, mind a mai napig bejár az olvasótermünkbe, pedig már a katonaidejét is letöltötte. Ha itt nem biztatgatják, nem bátorítgatják, lehet, hogy be sem jön többé. Nagyon fontos, hogy a gyereknek érdekes, számára fontos könyvet válasszunk ki. Fontos, hogy felkeltsük a csöppség érdeklődését, s ha ez sikerül, a gyerek hamarosan birtokában lesz az olvasási készségnek. Az első osztályos Szása mamája azon panaszkodott, hogy a fia még mindig szótagolva olvas, holott az osztálytársai már megtanultak folyékonyan olvasni. Ráadásul Szása nem tudta elmondani, amit elolvasott. A mamának megmagyarázták a könyvtárban, hogy ezen lehet segíteni, de Szásával mindannyiunknak együtt kell foglalkozni. Ez a munka eleinte mindössze abból állt, hogy Szásának egyszerű könyveket adtak, s csak azt, amit olvasni akart mesét. Valamivel később, amikor megtanult folyékonyan olvasni, a könyvtáros nagyon óvatosan, más témájú könyveket kezdett ajánlani neki. S lám, négy év múltán, amikor Szása még csak negyedikes volt, a törzslapjára már ez került rá: Érdeklődik a fizika iránt(!), beszámolót készít a Föld mesterséges égitesteiről. Majd pedig: A beszámolót elkészítette és sikeresen felolvasta. Egy fejhallgatóból valami hangszórófélét fab 32

35 rikált. Érdeklődni kezdett a barkácskönyvek iránt. Barkácsolt egy kapcsolótáblával ellátott kis masinát. Ez az eset azt példázza, hogy a szülők és a könyvtáros helyes bánásmódja az olvasás terén megtett első sikertelen lépések ellenére nem ölték ki a gyerekből a könyv iránti érdeklődést. A másodikos Zsenya esete már bonyolultabb. Az örökké fáradt és beteges mama elfelejtette megdicsérni kisfiát azokért az apró sikerekért, amelyeket a tanulás és az olvasás terén szerzett. Nagyon nyugtalanította, hogy Zsenya hármasnál jobb jegyet nem kapott. A kisfiút nemcsak otthon szidták, de a tanítónővel is összeütköésbe került. Az eredmény: Zsenyából agyonzaklatott, ideges gyerek lett, aki elveszítette önbizalmát, s aki torkig volt az iskolával, az otthoni fejmosásokkal, a könyvekkel... Mit tehet egy könyvtáros, aki egy hónapban kétszer-háromszor látja a kisfiút? A mama segítsége nélkül bármilyen bonyolult is ez ebben az esetben segíteni nehéz. Minden kisgyerek lelkesen hallgatja azokat a meséket, amelyeket a felnőttek mesélnek vagy olvasnak fel. Az ugyanezek a gyerekek, mire hét-nyolcévesek lesznek, gyakran nem akarnak könyvet olvasni. De próbálják meg, tegyenek az asztalra szó nélkül egy könyvet, amelyben szép, érdekes képek vannak. Lehet, hogy a gyerek magától, ösztökélés nélkül meg akarja tudni, miről szól a könyv, s elolvassa. Ha a kisgyereknek még nehéz egyedül elolvasnia az egész könyvet, segítsenek olvasni neki. Azt is meg lehet csinálni, hogy elkezdjük hangosan olvasni a könyvet, egy érdekes résznél megállunk, s valami sürgős dolgunkra hivatkozva azt javasoljuk a gyereknek, hogy olvassa tovább a könyvet maga. Minden osztály számára kijelölnek bizonyos házi olvasmányokat. Ezeknek a jegyzéke bármelyik gyermekkönyvtárban megtalálható, s gyakran maga a nevelő állítja össze. Nem kell megrémülni, ha a nevelő olyan könyveket jelöl ki házi olvasmánynak, amely önök szerint a gyerek számára még bonyolult. Próbáljanak meg elolvasni belőle egy részt együtt. A gyermekkönyvek tündérszép világából gyakran maguk a szülők rekesztik ki gyermekeiket. Mit képzel! háborodott fel a nyolcéves Szveta mamája, amikor a könyvtáros Csarusin egy gyönyörű kis könyvét akarta odaadni a kislánynak. Hisz az én kislányom már olyan fejlett! S bizony, a mamát nem volt könnyű meggyőzni arról, hogy bármilyen szépen is olvas a kislánya, a könyv befogadása, értékelése még gyermeki. Sok remek gyermekkönyv nyújtotta élménnyel lesz szegényebb Szveta, ha nem idejében olvassa el őket. És sok felnőtt könyvet is elszalaszt, amelyeket most úgy olvas, hogy nem érti egészen, mert később már nem akarja őket újra elolvasni. Hadd jegyezzük meg: azokat a gyerekeket, akiket szüleik nagyon fejletteknek tartottak, és felnőtt könyveken neveltek, nehéz rábírni a könyvtárban arra, hogy egy-egy jó könyvet kikölcsönözzenek, még ha őket érdeklő témájú könyvekről van is szó. Arra kell törekedni, hogy a gyermekek olvasmányai változatosak legyenek. A gyermekkönyv- 33

36 tárakban sok olyan kiállítást rendeznek, amely kiegészítő irodalmat ajánl az iskolai tananyaghoz, s amely választ ad a gyerekek legkülönfélébb kérdéseire. Otthon a szülőknek is óvatosan, a legkisebb kényszer nélkül kell ajánlani a gyerekeknek a különféle témájú könyveket. Természetesen, elsősorban arra kell törekedni, hogy a gyerekek a tananyaggal kapcsolatos könyveket olvassák. Itt azonban egy érdekes dolgot figyeltünk meg. Az egyik mama mesélte, hogy az ő Szerjozskája, aki nagyon szeret olvasni, nem akarta nyáron elolvasni Lev Tolsztoj elbeszéléseit, mivel megtudta, hogy ezeket a következő évben az iskolában fogják tanulni. A mama erre könyveket kezdett haza hordani. Egy szóval se említette, hogy ezek a tananyaggal kapcsolatosak, s a gyerek élvezettel olvasta őket. A könyvtárban is megfigyeltük, milyen unatkozó képet vágnak a gyerekek, ha tananyaggal kapcsolatos könyveket ajánlanak nekik. Ennek talán az a módszer az oka. ahogyan az iskolában az irodalmat ajánlják, de ez már más kérdés. A serdülők minden téren így az olvasnivaló kiválasztása terén is szeretik kifejezni önállóságukat. Nem célszerű megzavarni őket ebben, a tapintatos irányításra azonban feltétlenül szükség van. A kalandok kedvelői Jack London és Cooper művei mellett szívesen olvassák az állatok és a növények életével foglalkozó, népszerű formában megírt könyveket is, mivel ezekből sok érdekes és hasznos ismeretet meríthetnek. A hetedikes Szása eleinte a fantasztikus könyveken kívül semmi egyebet nem akart olvasni. A mamája egyszer elmesélte, hogy ő gyakran hord haza különböző témájú könyveket. Mintha magának vinné. Beteszi a könyvszekrénybe egy polcra, s egy szót sem szól róla a fiának. Közben látja: a kisfiú hol az egyik, hol a másik jó és hasznos könyvbe mélyed bele. Érdekes a Marina egy ötödikes kislány esete is. Otthon a kislány zenét tanul. Ez rá is volt írva a törzslapjára. Szereted a zenét? kérdezték tőle a könyvtárban. Nem válaszolta Marina. S akkor a könyvtáros elhatározta, hogy próbát tesz: Adok neked egy kis könyvecskét. Űttörők zenei klubja ez a címe. Kössünk egyezséget: feltétlenül nézd meg ezt a könyvet. Ha egy csöppet sem érdekel, ne olvasd el. Ám, ha valami tetszik benne, azt mondd majd el nekem. Marina elolvasta a füzetet, s kérte a következő számot. Mi több, ezzel a könyvecskével felkeltette kis barátnője érdeklődését is, aki ugyancsak kedvetlenül foglalkozott a zenével. Az idő megmutatja majd: lehet, hogy a zeneszerzőkről és muzsikusokról szóló történetek megváltoztatják a kislányok zenével kapcsolatos viszonyát. Igaz, hogy nem megy minden azonnal és simán. A gyerekek különbözők, s még ha egyformán foglalkoznának is velük, hajlamuk, érdeklődésük akkor is eltérő lenne. A Marina példáján felbuzdulva, ugyancsak a Zenei klub -bal tettünk próbát az ötödikes Vityánál, eredménytelenül: Nem akarom. Meguntam otthon a zenét... Sok türelemre van szükség ahhoz, hogy kifejlesszük a gyerekben a könyvszeretetet. Itt van például a Gyima esete, aki egyébként kitűnő tanuló. Nagyapja gondban van: unokája kelletlenül ol 34

37 vas. Ha nagyobb lesz, az olvasási kedv hiánya meglátszik majd a tanulásán is. És valóban, néhány hónap múlva Gyima olvasatlanul adta vissza azt a két könyvet, amelynek elolvasását leckeként kapta a nevelőtől. Mit lehet ilyenkor tenni? Ajánlottunk Gyimkának egy Prisvin-könyvet, amely szintén a házi olvasmányok közé tartozott. Két elbeszélést elolvasott belőle (azt a kettőt, amelyik fel volt adva), a másik kettőbe bele sem kezdett. Mi több, a kisfiú nem is kölcsönzött ki több könyvet, mivel az iskola előírásai között több könyv elolvasása nem szerepelt. Sokat kell majd bajlódniuk a szülőknek, könyvtárosoknak, nevelőknek, amíg eljutnak odáig, hogy ez a gyerek ne kényszerből olvasson, hanem mert szükségét érzi. Csak azt nem kell emlegetni a gyerek előtt, hogy nem szeret olvasni. Ha gyakran felhánytorgatják neki, meg is csontosodik nála ez a fogyatékosság. A gyermekkönyvtárosnak nemcsak azok miatt fő a feje, akik nem szeretnek olvasni, de azok miatt is, akik túl sokat, és válogatás nélkül olvasnak. A könyvmolyokról van szó. Nem az elolvasott könyvek mennyisége a fontos, hanem az olvasás végeredménye. Néha egyetlen jó könyv megteszi azt, amire a többiből egy tucat sem képes. Emellett bizonyos időre is szükség van, hogy a könyv keltette benyomások leüllepedjenek a gyerek tudatában, hogy a gyerek elgondolkodhasson a könyv tartalmán. Mi igyekszünk némileg megzabolázni a könyvmolyok féktelen energiáját, beszélgetünk velük olvasmányaikról, hogy azok jobban rögződhessenek bennük, hogy minél többet jegyezhessenek meg belőlük. Szeretnék néhány szót szólni a szülőknek a könyvtári könyvekhez való viszonyáról. A könyvet mi tíz napra kölcsönözzük. Vannak azonban gyerekek, akik jóval hoszszabb ideig tartják maguknál a könyveket. Ott hevernek náluk, mi pedig nem tudjuk odaadni más gyerekeknek. Pedig ezekre a könyvekre nagy szükség van, tanulnak, beszámolót készítenek, dolgozatot írnak belőlük... Így aztán a gyerekek hanyagsága (és a szülői ellenőrzés hiánya) másoknak okoz kellemetlenséget. Persze, ha egy ilyen késedelmes olvasó bejön a könyvtárba, felelősségre vonják, néha meg is büntetik sőt előfordul, hogy ki is zárják a könyvtárból. Egyes szülők felháborodnak ezen: Képzeld, szóltak, hogy a gyerek visszatartotta (vagy elveszítette) a könyvet! Egy könyvet, amelyik mindössze húsz kopejkába kerül. Nem mindig sikerül meggyőzni ezeket a felnőtteket, hogy távolról sem az árról van szó. Gyakran előfordul, hogy a visszatartott könyv egyetlen példányban van meg a könyvtárban. Ha pedig elveszítették, nem ritkán hosszú évekig kell várni, amíg a könyvtár újra be tudja szerezni azt. Ezért, amikor a szülők kifejlesztik a gyermekben az olvasás iránti érdeklődést, ugyanakkor a könyvtárból kölcsönzött könyvek iránti felelősséget is ki kell fejleszteni bennük. 35

38 36

39 F E R K U IM R E : Még kísért a régi szemlélet Korunkban a műveltség tartalmának átértékelése, a tanulás tág értelmezése egyre sürgetőbben igényli a közoktatás és közművelődés egymásra épülését, egységének megteremtését. A ma és a holnap iskolájának fontos feladata, hogy tanítványait az iskoláskor utáni folyamatos önképzésre, önművelésre képessé tegye. Az önképzés és önművelés legfontosabb eszköze volt és marad a sokféle információhordozó ellenére is a könyv, a folyóirat és ezek rendszerezett gyűjteménye: a könyvtár. Nevelő oktató munkánk szerves részeként meg kell tehát tanítanunk gyermekeinket a könyv, a könyvtár szakszerű használatára. A korszerű tanítás tanulási folyamat a tanulók önálló gondolkodására, alkotó szellemű munkájára, öntevékeny ismeretszerzésére épül. Az önállóság feltétele az ismeretszerzésben, hogy a tanítás tanulás folyamatában jelenlévő információhordozókkal (tankönyv, egyéb könyv, atlasz, munkafüzet stb.) és a velük együtt alkalmazott más munkaeszközökkel megtanuljanak bánni és dolgozni. Egy ismeretanyag sokoldalú megvilágítása nem csupán egy-két könyv, hanem többféle könyv, magának a könyvtárnak a használatát igényli. A könyvtár nyújtja az optimális pedagógiai szinteret a több könyves, a könyv munkáltató használatára épülő tanítási órák megtartásához. Az ilyen órák a tanulók könyv- és könyvtárhasználati kultúráját fejlesztik, képessé teszik a gyermekeket a könyvtár eszközjellegű használatára, s megalapozzák a tanulási és művelődési szokásokat. A szakfelügyelet jegyzőkönyvei megerősítik azon tapasztalatom, hogy az iskolai könyvtárak jelentős hányada nem áll megfelelő hatékonysággal az oktató nevelő munka szolgálatában. Ennek egyrészt objektív okai vannak, de nem kis mértékben játszanak közre szubjektív tényezők is. A pedagógusok körében sem egységes az iskolai könyvtár feladatainak, funkciójának értelmezése. Nem tekintik az iskolai könyvtárat még olyan eszköznek, amelynek fő célja az oktató nevelő munka segítése, a tanulás kiszolgálása. Ezért a könyvtár tevékenysége nem illeszkedik be a lehetséges és elvárható mértékben az oktató nevelő munka napi gyakorlatába. Még mindig kísért a régi szemlélet, miszerint az iskolai könyvtár csupán a szabad idő hasznos eltöltését, a kölcsönzést hivatott szolgálni. Mindez magyarázható az iskolai könyvtári gyakorlat elmaradottságával, az oktatástól való különválásával, de nem utolsósorban az oktató nevelő munka módszereivel is. A könyv és a könyvtár használatára épülő tanórák eredményességé- 37

40 nek több fontos feltétele van. Mindenekelőtt megfelelő ellátottságú iskolai könyvtárhálózat szükséges. Jelenleg megyénkben egy általános iskolára 1722 kötet könyv jut. Az aránytalan megoszlás hátrányosan érinti a kisebb iskolákat, önálló, egy tanulócsoportot befogadó, tanítási óra megtartására alkalmas könyvtárhelyiséggel mindössze 24 általános iskola rendelkezik. A szabadpolcos elhelyezés és a helyben olvasási lehetőség 33 intézményben biztosított. A többi iskolánál a helyi lehetőségektől függően a napközis teremben, tanteremben, úttörőszobában vagy éppen a folyosón elhelyezett szekrényekben tárolják a könyveket. A pedagógusok és a tanulók igényeit egyformán szolgáló könyvtárak összevonása eddig 232 iskolában történt meg. A könyvtári állomány összetétele akadályozza a könyvtár alkotó műhellyé válását. Aránytalanul sok a szépirodalom. A szépirodalmon belül is a mai gyermekek problémáival foglalkozó ifjúsági irodalom jelentéktelan részarányt képvisel. Kevés a népszerű tudományos, ismeretterjesztő szakirodalom és a különböző szaktárgyakhoz kapcsolódó búvárkodásra alkalmas kézikönyv, lexikon, szótár. Az állományban találhatók még selejtezésre megérett példányok is, melyeket senki sem olvas, de az intézmény készletét növeli. A könyves környezet megteremtésében, a könyvtári hálózat korszerűsítésében a napköziotthonok, diákotthonok és nevelőotthonok élen járnak. Az oktatásban jól hasznosítható a tanulók érdeklődésének felkeltésére alkalmas folyóiratok igen korlátozott mennyiségben állnak a tanulók rendelkezésére. A gyakorlatban az iskolai és közművelődési könyvtárak lehetséges együttműködési formáinak csak töredékével találkozunk. Mindössze 22 olyan közművelődési könyvtárról tudunk, amelyben rendszeresen tanítási órát is tartanak, többnyire irodalomórát. Kisebb településeinken a közművelődési könyvtári olvasók jelentős hányadát teszik ki általános iskolai tanulók. Kérdés tehát, hogy érdemes-e az iskolai és a közművelődési gyermekkönyvtárat párhuzamosan fejleszteni, illetve egyiket a másik rovására elsorvasztani. Véleményem szerint a legoptimálisabb megoldást a gyermekek érdekeinek képviseletében helyileg lehet és kell kialakítani. Bármilyen formája is alakuljon ki, mindenképpen eleget kell tennie az iskolai könyvtár oktatást segítő feladataiból fakadó követelményeknek, és ki kell elégíteni az olvasási igényeket tanítási időn túl, a tanítási szünetekben is. Néhány nagyobb intézményünkben összesen kilenc függetlenített könyvtáros dolgozik. A többiek nagy része társadalmi munkában 1 2 óra kedvezményért, jobb esetben könyvtárosi pótlékért látja el a feladatot. Túlnyomó többségük könyvtárosi alapvizsgával rendelkezik. Az iskolai könyvtárak nagyobb részének könyvtári tevékenysége a kölcsönzések lebonyolítására korlátozódik. Az itt működő nevelőtestületek más jellegű igényt nem támasztanak velük szemben. A hozzáértő igényes könyvtárosok könyvismertetésre, mesedélutánok szervezésére, bibliográfiák összeál- 38

41 Irtására, könyv- és filmankétok, szellemi vetélkedők rendezésére is vállalkoznak. Az általános és szakmai műveltség megalapozásának és fejlesztésének, az önálló ismeretszerzési képesség kialakításának, a könyvtár eszközjellegű használatának másik fontos tényezője az olvasási készség megfelelő szintje. Az általános iskolai tanulók százalékának olvasási készségszintje nem teszi lehetővé az önálló ismeretszerzést és ismeretfeldolgozást. A tankönyv és egyéb szövegek olvasásának tempója és megértési szintje elmarad a kívánalmaktól. Különösen a hátrányos helyzetű, gyengén olvasó tanulók aktív bekapcsolódását akadályozza a tanítás tanulás folyamatába és ezzel a hátrányos helyzetet konzerválja. A különféle könyvekből származó szakszövegek olvasását a különböző tantárgyak oktatása keretében nem szorgalmazzák elég tudatosan nevelőink. Az értelmes, értő olvasás megalapozása és továbbfejlesztése az oktatási intézmény valamennyi pedagógusának saját érdekű kötelessége. Az igényes szaktanárok jártasak a könyv és könyvtár munkáltató használatának módszereiben. A meglévő tantárgy-bibliográfiák alapján szaktárgyukhoz kiválogatták a használható könyveket, tanmenetükbe beépítették, s a nevelő oktató munkájukhoz módszerbeli sokoldalúsággal tudatosan hasznosítják azokat. A könyv és könyvtárhasználat motivációit csak az önálló ismeretszerzés irányából alakíthatjuk ki. Az átgondoltan szervezett több könyves tanórák pedagógiai hatása a legerősebb motiváció az olvasásra. Megfelelő tervszerűség mellett ezt a külső motivációt felváltja a belső, az érdeklődésből fakadó az iskoláskort követően is élő olvasási kényszer, amely egyik alapját jelentheti a permanens önképzésnek. Ezért fontos, hogy méltó helyet kapjon a könyv az oktató nevelő munka során a tanítás tanulás folyamatában. MADÁR JÁNOS: IDEGENEK Ismeretlen tekintetek az arcomat felveszik, pénztárcaként átforgatják, csalódottan ellökik. 39

42 40

43 KOVÁCS TIBOR: Korszerűbben, eredményesebben A városi, járási (a mai B típusú) könyvtárak helyzetével, a megyei, országos hálózatban elfoglalt helyével, feladataival, az adott településközpont és vonzáskörzete társadalmi, gazdasági, kulturális életében betöltött (betöltendő) szerepével kb. húsz éve foglalkoznak az illetékes szervek és a könyvtárügy jeles képviselői. A ma már történelminek nevezhető korszakból csupán azokra a főbb állomásokra (cikkekre, tanulmányokra, központi állásfoglalásokra stb.) szeretnénk utalni, amelyek jelzik egy-egy időszak jellemző törekvéseit, folyamatában tárják elénk az egész problémakört, megoldott és megoldásra váró feladataival együtt. A húsz évet nagyjából három időszakra oszthatjuk aszerint, hogy a társadalmi fejlődéssel összhangban, gazdasági lehetőségeinktől függően, mikor milyen feladat megoldása kapott nagyobb hangsúlyt től 1966-ig a járási könyvtárak megerősítését célzó törekvések időszaka. Az első szakmai-cikkek (Sallai István: A járási könyvtárak továbbfejlesztésének útja. A könyv, sz ; Sebestyén Géza: A hazai könyvtárak. A falusi könyvtárügy központja a járási könyvtár. Könyvtáros, sz ; Kőhalmi Béla:,.A Könyvtáros öt éve. Könyvtáros, sz ), a hivatalos állásfoglalások (Gombos Károly: Az állami közművelődési hálózat időszerű kérdéseiről. Könyvtáros, sz.; Jelentés a közművelődési könyvtárak helyzetéről. Bp , MSZMP Tudományos és Kulturális Osztály; A járási könyvtár funkciói. Az OKDT Könyvtárpolitikai és Könyvtárigazgatási Szakbizottsága május i debreceni együttes ülésének vitaanyaga stb.) kisebb eltérésekkel szinte ugyanazt hangsúlyozzák: a járási könyvtárak nagyvonalú megerősítése központi kérdése egész könyvtárügyünknek, kulcsfontosságú szerepe van a korszerű községi könyvtárügy megteremtésében. Ezért működési feltételeiket (elhelyezés, felszereltség, könyvállomány, személyi ellátottság stb.) városi színvonalra kell emelni. Az első időszak záró eseményének tekinthető az OKDT Közművelődési Könyvtári Tagozata júniusi tanácskozása, ahol a járási könyvtárak helyzetének megvitatását tűzték napirendre. A vitaindító referátumot Kertész Gyula készítette. Az előterjesztés részben összegezi az első időszak könyvtárfejlesztési törekvéseit, másrészt előrevetíti azokat a szükségszerű központi intézkedéseket, amelyek egy részének meghozatalára a következő években került sor. Az OKDT ajánlásával egybevágnak a közművelődési 41

44 könyvtárak 3. ötéves tervének járási könyvtárakra vonatkozó irányelvei is évekre tehető a második szakasz. Fő jellemzője az általános társadalmi fejlődéshez, a gazdasági élet szerkezeti változásaihoz, a közigazgatási átszervezéshez igazított városi, járási könyvtárfejlesztési feladatok megfogalmazása. Nagyobb hangsúlyt kap a közművelődési könyvtári rendszer (ezen belül a B típusú könyvtárak) kiépítése, korszerűsítése, az intézmények e rendszeren belüli feladatrendszerének, munkamegosztásának kialakítása, a más művelődési intézményekkel való együttműködés tudatosabb és kölcsönös vállalása. Első és egyik legalapvetőbb munka ebből az időszakból Kertész Gyula: A járási könyvtárak fejlesztése és problémái című tanulmánya (Könyvtártudományi tanulmányok. Bp. 1968, ) A dolgozat az OKDT ajánlásainak szellemében, a korábbi vita eredményeinek felhasználásával először tesz kísérletet (sikerrel) arra, hogy felvázolja azokat a külső tényezőket (társadalmi, gazdasági, művelődési stb.), elvi alapokat és összefüggéseket, amelyek eleve meghatározzák a járási könyvtárak mai és várható feladat- és funkciórendszerét. Sallai István: A letéti rendszer sorsa a magyar könyvtárakban című cikkében (Könyvtáros, sz ) többek között azt hangsúlyozza, hogy nem elég az, ha a helyi feladatok ellátása mellett a járás területén csupán módszertani, instruálási és az esetleges könyvtárközi kölcsönzési feladatokat látja el a központi könyvtár, a járási könyvtár mint könyvtár is teljes gyűjteményével az egész járás könyvtára... N. Rácz Aranka cikke,,,a közművelődési könyvtárak feladatkörének időszerű kérdései címmel (Könyvtáros, i. sz. 3 8) az új feladatokra és az együttműködésre hívja fel a figyelmet. Bereczky László: A társadalom igényei és a közművelődési könyvtár című cikke olyan fokú fejlesztést szorgalmaz, ami alkalmassá teheti a városi és járási könyvtárakat is valamennyi szakterületen a referens szintű tájékoztatás nyújtására. Páldy Róbert: A városok könyvtári ellátása című cikkében (Könyvtáros, sz , ) a városfejlesztés egészében vizsgálja a könyvtárak helyét, szerepét, és vázolja fel a városi könyvtár fejlesztésének útját, feladatát. E korszak záró eseménye az évi III. Országos Könyvtárügyi Konferencia, illetve az MM 1972-ben megjelent Szakmai irányelvek a tanácsi közművelődési könyvtárak távlati fejlesztéséhez című dokumentuma. A konferencia tézisei összegezik a magyar könyvtárügy (ezen belül a városi, járási könyvtárak) helyzetét, fejlődési tendenciáit, és irányelvekben rögzíti az időszerű és távlati könyvtári feladatokat. A Szakmai irányelvek pedig a könyvtárpolitikai célok mellett a fejlesztés normatíváit is tartalmazza tól számíthatjuk a harmadik időszakot. Ez már a Szakmai irányelvek, az MSZMP KB márciusi közművelődési határozata megvalósításának első évei. Ezekben az években került sor a városi, járási könyvtárigazgatók hatvani, sárospataki tanácskozására azzal a céllal, hogy szám 42

45 ba vegyék a középvárosok megnövekedett ellátási funkciója nyomán felvetődő időszerű és megoldásra váró könyvtári feladatokat. Az első tanácskozás mérlegét Békés György vonta meg A középvárosok könyvtárügye című cikkében (Könyvtáros, sz ). Összefoglalva megállapítható, hogy a városi, járási könyvtárak sorsával foglalkozó tanácskozások, Írások, dokumentumok mindig a kor követelményeinek megfelelően, előremutatóan fogalmazták meg a fejlesztési feladatokat. Mégis a középvárosok könyvtárainak fejlődése volt a leglassúbb és legegyenlőtlenebb. Kertész Gyula írja 1968-ban megjelent A járási könyvtárak fejlődése és problémái című munkájában:,,a könyvtárak bizonytalan és lassú fejlődésének külső (könyvtárügyön kívüli) és belső (könyvtárpolitikai) okai egyaránt vannak. Külső okok: a gazdasági nehézségek miatti gyenge megalapozás, a falusi könyvtárak bázisán létrejövő folyamatos szervezés, a járási szintű közigazgatás bizonytalan megítélése. Belső ok: A gazdasági lehetőségek növekedésekor (ötvenes évek vége, hatvanas évek eleje) könyvtárpolitikánk a hangsúlyt váltakozva és kampányszerűen a községi könyvtárakra és végül általában a városi könyvtárakra helyezte. (Tehát területi könyvtáraink valamennyi típusára a járási könyvtárat kivéve.) Mindezek természetes következményeként a hálózati alközpont szerepét betöltő járási könyvtárak anyagi és főként személyzeti ellátottsága stagnált. Öt-hat évvel később Békés György is hasonló megállapításra jutott a már emlitett cikkében: A magyar könyvtárügy legmostohább viszonyai között jelenleg a fővárost nem számítva a középvárosok könyvtárai működnek. Az alacsony kommunális beruházási hitellel rendelkező középvárosok közül mindössze 5 városban Jászberényben, Kalocsán, Kiskunhalason. Makón, Mohácson működik a szakmai irányelvek normatíváit megközelítő ellátottságú városi könyvtár. Ez utóbbi megállapítás egyben azt is jelzi, hogy városi, járási könyvtáraink többsége az elmúlt 25 évben elért hatalmas fejlődés ellenére mindmáig nem érte el azt a minőségi szintet (legfeljebb csak lehetőségében), ami alkalmassá tehetné a mai követelmények, a szocialista társadalmi szükségletek kielégítésére. Ezért úgy érezzük indokolt, hogy ismét számba vegyük és hangsúlyozzuk azokat a társadalmi, gazdasági, kulturális stb. tényezőket, amelyek meghatározzák egv-egy B típusú könyvtár mai és várható feladat- és funkciórendszerét, illetve kijelöli helyét az adott településközpont és vonzáskörzete társadalmi gazdasági struktúrájában. Vizsgálódásunk elsősorban azokra a monopol helyzetben lévő városi, járási B típusú könyvtárakra irányul, amelyek általában kilométeres körzetben az adott terület egyetlen és legnagyobb információs központjai. A B típusú könyvtárak nagyobbik fele (54) már ma is középvárosban működik és várható, hogy a következő 5 10 évben újabb települések kapnak városi rangot, s ezzel együtt a könyvtár is új és több feladatot. Ez a körülmény indokolja, 43

46 hogy a könyvtárak feladatrendszerét is a város társadalmi, gazdasági, kulturális életében elhelyezve, annak szerves részeként fogalmazzuk meg. Mindenekelőtt tekintsük át a városnak mint településformának alapvető funkcióit, azokat a gazdasági, közigazgatási változásokat, amelyek döntően meghatározzák egy-egy középváros feladatrendszerét. Az utóbbi 8 10 évben a korábbinál is erőteljesebb decentralizációs folyamat jellemzi társadalmi, gazdasági, kulturális életünket, ami elsősorban a tervszerű és nagyütemű urbanizálódásban fejeződik ki. E progresszív irányzat célja a falu és város közötti különbségek fokozatos megszüntetése, a gazdasági és kulturális javak demokratikusabb elosztása. E folyamat erőteljes kibontakozása során kaptak városi rangot (ezzel együtt megsokszorozott állami támogatást) elsősorban azok a települések (regionális alcentrumok), amelyek egy-egy kisebb táj természetes központjai, illetve ahol már megvoltak vagy kifejleszthetők a település városi szintű életének feltételei. Gyorsítja e folyamatot a vidékre telepített ipar nagy aránya. Ennek kettős célja van: tehermentesíteni a fővárost, s közelebb vinni a munkahelyeket a munkaerőhöz. Ebbe a folyamatba illeszthető be azoknak a településeknek a továbbfejlesztése is, amelyek már a felszabadulás előtt is városok voltak vagy a felszabadulás után, az ötvenes években kaptak városi rangot, de fejlődésük az utóbbi években kapott nagyobb lendületet. A városok, mindenekelőtt az ipartelepítés, az ipari termelés központjai. Ez magával hozza a tömeges elhelyezkedési és letelepedési lehetőséget. Megnő a népesség száma, a város önálló társadalmi egységgé szerveződik. E folyamat során alakulnak ki a lakosság szükségletét kielégítő közigazgatási szervek és szolgáltató hálózatok, e funkciók ellátásához szükséges intézményekkel, létesítményekkel együtt. Egy-egy város vonzáskörzete, kisugárzása, társadalmi központtá válása akkor alakul kedvezően, ha az alapvető funkciók (termelési, elhelyezkedési, szolgáltatási) összhangban vannak, ha rendelkezik azokkal az intézményekkel, létesítményekkel, amelyek biztosítják a teljes és kulturált városi életet. E feltételek megteremtéséről a központi támogatás mellett az önálló jog- és feladatkörrel rendelkező városnak kell gondoskodnia saját és vonzáskörzete erőinek felhasználásával. Ezzel a város és vidéke közötti kapcsolat is új értelmet kap. Kedvező feltételeket teremt a városi intézmények, létesítmények, illetve szolgáltatásaik igénybevételéhez a közlekedés gyors és folyamatos fejlődése, ami gyakori és rendszeres utazási lehetőséget biztosít város és vidéke között. Fontos tényező magának a városi életformának vonzása, ami sokszor a városban való letelepedés egyik indítéka. Különösen vonzó a kulturális igények kielégítésének magasabb szintje. Módosította a városok szerepét a közigazgatás átszervezése, decentralizálása is, ami különösen a kis- és középvárosok szerepkörét érinti. A községek önállóságának, jog- és feladatkörének megnövekedésével csökkent a városok közigazgatási szerepköre, de nagyobb hangsúlyt kaptak az ellátási feladatok. A regio 44

47 nális településfejlesztési program egyértelműen jelzi, hogy a középvárosok szerepköre a következő időszakban tovább növekszik. Egy-egy gazdasági körzeten belül a város a környező települések központjává, belvárosává válik. A közép- és kisvárosoknak e szervezettsége adja meg azt a keretet, lehetőséget, amelyen belül alakíthatjuk ki helyünket, és a társadalmi szükségletnek megfelelően tervezhetjük és valósíthatjuk meg feladatainkat. Az általános fejlődésen belül több körülményre különösen figyelnünk kell, mert a belőlük származó szükségletek módosítják és növelik a városi könyvtárak szerepét, jelentőségét is. A gazdasági élet átalakulása, a tudományos műszaki forradalom fokozatos kibontakozása kölcsönhatásukban felgyorsítják a társadalom fejlődését. Ez a folyamat szükségessé teszi a művelődés korszerűsítését, az általános és szakmai műveltség állandó megújítását, illetve permanens tanulásra, önművelésre készteti az állampolgárokat. Az ilyen irányú igények kielégítéséhez kedvező feltételt teremt részben a társadalmi méretekben tovább növekvő szabad idő, másrészt a különböző művelődési intézmények, információs központok. Ezek sorában is alapvető jelentőségűek azok az intézmények, amelyek lehetővé teszik az ismereteket hordozó dokumentumok tárolását, feldolgozását, bármikor történő felhasználását. E funkció betöltésére legalkalmasabb intézmény a könyvtár. Társadalmi igény, hogy a könyvtár,,az iskolával egyenrangú intézménnyé, a szocialista ember kiteljesedésének, a tájékozódásnak, az önművelésnek igazi műhelyévé, központjává válhassék, hogy a hatókörébe társadalmilag szükséges irodalom túlnyomó részét magába foglalja, azt szakszerűen feltárja, és a helyi társadalom egészének rendelkezésére bocsássa. (A közművelődési könyvtárak helyzete és fejlődése. Könyvtári Figyelő, sz.) Ebből következik, hogy olyan intézményre (könyvtárra) van szükség, amely az iskola alapozó munkájára építve, más művelődési intézményekkel együtt biztosítja a permanens művelődés lehetőségét. Nem eléggé hangsúlyozott szempont, hogy a lakosság nagy része a B típusú városi, járási könyvtárakkal, illetve a hatókörükbe tartozó községi (C típus) könyvtárakkal van közvetlen kapcsolatban. A leggazdaságosabban csak rajtuk keresztül vehetik igénybe az országos könyvtárak és dokumentációs intézmények szolgáltatásait is. A középvárosok földrajzi elhelyezkedése alapján a B típusú könyvtárak többsége a terület egyetlen és legnagyobb könyvtári intézményei. Legcélszerűbb itt kiépíteni a város és vonzáskörzete tájékozódási tájékoztatási központját olyan szinten, hogy ezáltal lényegesen csökkenjen az itt élő lakosság hátrányos helyzete a tudományos és szakkönyvtárakkal, dokumentációs intézményekkel rendelkező nagy városok és a főváros lakóival szemben. A B típusú könyvtárak minőségi átalakulása (kölcsönző tevékenységtől a referens szolgálat ellátásáig) tehát szükségszerű. Társadalmi és helyi érdek, hogy a minőségi átalakulás küszöbéről minél előbb eljusson a szocialista társadalmi szükségle 45

48 lek színvonalára. A közművelődési könyvtárak távlati fejlesztési irányát részletesen és átfogóan jelöli meg az MM által kiadott..szakmai irányelvek a tanácsi közművelődési könyvtárak távlati fejlesztéséhez című dokumentum. E dokumentum a növekvő és differenciálódó művelődési tájékozódási szükségletek, valamint a településszerkezet várható változásainak megfelelően jelöli ki a lakóhely szerinti könyvtári ellátás fejlesztésének gazdaságos kereteit és kívánatos irányát a közművelődési könyvtári rendszer egészében elfoglalt helyének megjelölésével. Ezen belül a B típusú könyvtárak szerepe, funkciója is részletesen kidolgozott. A következőkben néhány olyan gazdasági, szervezeti, szolgáltatási feladat felvázolására teszünk kísérletet, amelyek feltehetően hozzájárulnak a B típusú könyvtárak településközpont és vonzáskörzete társadalmi, gazdasági életében betöltendő helyének, szerepének meghatározásához. Kívánatos, hogy a közép- és hosszú távú településfejlesztési tervekben, a település demográfiai, közgazdasági, szociológiai helyzetének figyelembevételével az oktatási, más közművelődési intézményhálózat fejlesztésével együtt, azokkal összhangban kapjon helyet a B és hozzá kapcsolódó C, illetve D típusú könyvtárak kialakítása, fejlesztése is. Szakvélemény kötelező kikérésével és egyéb módon célszerű gondoskodni arról, hogy a korszerűsített vagy újonnan épített könyvtárak funkcionális alkalmassága feleljen meg a szakmai követelményeknek, és településen belüli elhelyezése, kivitelezése fejezze ki az objektum művelődési intézmény jellegét. Általános tapasztalat, hogy a B típusú könyvtárak fejlesztéséről, fenntartásáról kevés kivétellel a helyi tanácsok gondoskodnak. Ebben a gyakorlatban nem fejeződik ki a könyvtárak központi és területi jellege, ami eleve feltételezi más szervek támogatását is. A gyorsabb ütemű fejlesztés érdekében indokolt, hogy különböző szabályozók, normák segítségével érdekeltté tegyük a helyi és területi ipari, mezőgazdasági üzemeket, egyéb gazdasági szerveket a fenntartási kötelezettség vállalásában A hozzájárulás értékét (összegét) az adott szervezet nagyságrendje, termelési értéke stb. arányában lehetne megállapítani és egy közös kulturális alap számlára befizetni. A nagyobb feladatok (beruházás, létszámfejlesztés stb.) pedig eleve központi (országos, megyei) támogatást igényelnek. A B típusú könyvtárak nagy része csak központi és helyi erőforrásokból fejleszthető a kívánatos szintre. Alapvetően fontos, hogy a folyamatos munka pénzügyi feltételeinek megteremtése érdekében a fejlesztési összegekből, a tanácsok évi költségvetéséből a könyvtárak is szükségletük, fejlesztési feladatuk arányában részesüljenek, s tartsanak lépést egyéb művelődési intézmények fejlesztési ütemével. Megoldásra vár a városban működő könyvtárak általános és szakfelügyelete. E tanácsi jogkör mindmáig alig érvényesült. A művelődéspolitikai célkitűzések, a könyvtárfejlesztési törekvések megvalósítása érdekében szükséges e jogkör hatékony gyakorlása. Ebben a 46

49 munkában a B típusú könyvtárak mint a tanácsok központi könyvtárai döntő szerepet kell, hogy vállaljanak. Minden könyvtár alapvető feladata, hogy más művelődési intézményekkel együtt részt vegyen a marxista leninista világnézeten alapuló világnézeti nevelő politikai felvilágosító munkában, lássa el a tömegeket kulturális értékekkel, és váljon az adott település sokoldalú információs központjává. (N. Rácz Aranka: A közművelődési könyvtárak feladatkörének kérdései. Könyvtáros, ). Ehhez olyan könyvállományra (gyűjteményre) van szükség, ami alkalmas a szakemberek könyv- és dokumentum ellátására, kielégíti a városban és környékén (régiójában) élő lakosság igényét, szükségletét. Ennek megfelelően kell kialakítani a könyvtár gyűjtő körét is. Szita Ferenc A korszerű járási könyvtár című cikke alapján (Könyvtáros, sz. 257) e gyűjtemény főbb állományrészei: 1. Általános közművelődési könyvtári gyűjtőkör (szépirodalom, gyermek és ifjúsági irodalom, alap- és középfokú ismeretterjesztő és szakirodalom. 2. Területi szakkönyvtári gyűjtőkör (ipari és mezőgazdasági szakemberek részére a termelési profilnak megfelelően közép- és felsőfokú szakkönyvek, a pedagógusok, népművelők szakirodalma, tájékoztatási és segédkönyvtári művek, dokumentumok stb.). 3. Speciális gyűjtőkör (helyismereti dokumentumok, zenemüvek, színműtár, diafilmek, folyóiratok stb.). 4. A járás területére vonatkozó helyismereti anyagok (könyvek, füzetek, kiadványok, plakátok, cikkek, magnószalagok gyűjtése, cikk-kivágatok gyűjtése, feldolgozása). A mindenkori helyi és területi igényeknek, szükségleteknek megfelelően kívánatos megteremteni az általános és szakirodalmi tájékoztatás feltételeit. E feladat teljesítése során a legnagyobb gonddal gyűjtött állomány mellett is nagyobb szerepet kell kapnia a könyvtárközi kölcsönzésnek. Ezért alapvetően fontos részben a könyvtár vonzáskörzetében élő lakosság szakirodalmi (ipari, gazdasági, kulturális stb.) igényének, szükségletének ismerete, másrészt azoknak az országos szakkönyvtáraknak, illetve gyűjteményüknek, kiadványaiknak, feltáró és dokumentáló tevékenységüknek ismerete, amelyek lehetővé teszik a szükséges információk eljuttatását az igénylőkhöz. A helyismereti dokumentumok gyűjtése, feltárása, közvetítése során különös gondot kell fordítani arra, hogy a településtervezés, a városfejlesztés tervezése is felhasználhassa a helytörténeti dokumentumokat, a kutatás eredményeit. Fokozott figyelmet kell fordítani a társintézmények együttműködésére épített helytörténeti ismeretterjesztő tevékenységre, a közigazgatási és egyéb helyi szervek munkáját elősegítő rendszeres és sokoldalú tájékoztatásra. Ezért rendszeressé kell tenni a helyi, területi igényeket kielégítő önálló bibliográfiák, irodadalomjegyzékek összeállítását és terjesztését. Az oktatási- és közművelődéspolitikai célkitűzésekből kiindulva, kölcsönös igény alapján szervezettebbé, konkrétabbá és hatékonyabbá kell tenni kapcsolatainkat, együtt 4 7

50 működésünket az oktatási- és más közművelődési intézményekkel. Ennek egyik lehetséges módja egy olyan együttműködési megállapodás, amely kifejez egyrészt egy racionális munkamegosztást, másrészt a kölcsönös érdeket és egymásrautaltságot. Az oktatási intézményekkel (könyvtáraikkal) való együttműködésben a könnyen elhatárolható feladatok mellett rögzíteni kell a közös tevékenység határterületeit is. A közművelődési intézményekkel, üzemekkel, különböző szervekkel való együttműködésnek is elsősorban azt kell kifejeznie, hogy a könyvtár mint a közművelődés része elsősorban azokat a feladatokat vállalja, amelyek főszereplője a könyv, az olvasás. Célszerű ennek megfelelően végezni a könyvtári propagandamunkát is (kiállítások, előadások, irodalmi esték, ankétok, bibliográfiai tevékenység, kiadványok stb.) úgy, hogy a könyvtár irodalom művészeti tudományos népszerűsítő közönségnevelő tevékenysége elsősorban a saját könyv-, folyóirat, hanglemez és egyéb dokumentum gyűjteményre épüljön. A könyvtár mint információs központ, jelentős közvetítő szerepet vállalhat a helyi igazgatási szervek és a lakosság közötti információcserében, és elősegítheti a közéleti demokratizmus gyorsabb ütemű kibontakozását. Ahhoz, hogy a lakosság részt vállalhasson városuk (településük) ügyeinek intézésében, előbb tájékozódniuk kell az igazgatási (tanácsi) szervek terveiről, döntéseiről. A tájékoztatás formái általában: a tanácsok alkalmi vagy időszaki kiadványai, a helyi sajtó, viták rendezése, közvéleménykutatás. kiállítások stb. E sokrétű információcsere lebonyolítására lakosság és tanács között a könyvtár a legalkalmasabb intézmény. Ahhoz, hogy ezt a szerepét be is tölthesse, a helyi hatóságoknak és könyvtáraknak egyaránt célszerű élni ezzel a kommunikációs lehetőséggel is. MADÁR JÁNOS: MAGAM CSAK ÉN VAGYOK Magam csak én vagyok, de veletek tűzzé válhat arcom. Nélkületek csak én vagyok, de veletek máglya lehetek. 48

51 ILLYÉS MIKLÓSNÉ: Az anyanyelv elsajátítása közös feladatunk Óvodám részben osztott óvoda két csoporttal, kis és nagycsoporttal. Anyanyelvi nevelés terén célunk a beszédkészség fejlesztése, a szókincs gyarapítása, beszéd és kifejezőkészség javítása, a foglalkozásokon és a foglalkozásokon kívüli időben. Beszoktatás időszakában meghitt kapcsolat kialakításával a gyermekek beszédkedvét alapozzuk meg, és tájékozódunk a gyermekek beszédének állapotáról. A beszédes légkör kialakítása során igyekszünk magunk is közlékenyek lenni, hogy a gyermekekhez közelebb kerüljünk. A gyermek beszédfejlesztésének egyik forrása, amit az óvónőtől hall. Ezért a választékos, szép beszédre törekszünk. Nagycsoportban év elején az egyéni életkorok figyelembevételével felmérjük a gyermekek anyanyelvi fejlettségét a bábozás és különböző játékszituációk során. A beszédhibások hibáját magnóra rögzítjük (mondókák elmondásával), így megállapítjuk a beszédhibát. A későbbiek folyamán ezekkel a gyerekekkel egyénenként foglalkozom. Évekkel ezelőtt beszédhiba javító tanfolyamra jártam, és eredményesen alkalmazom a tanultakat. Úgy irányítom a csoportot, hogy a beszédhibásokkal szemben a többi gyerek segítő szándéka nyilvánuljon meg. A beszédes légkör megteremtésére elmondom nyári élményeimet a gyerekeknek, ezáltal hozzászoktatom őket, hogy ők is elmondják családi élményeiket vagy beszámoljanak arról, mit csináltak vasárnap. Megszokássá vált, hogy közösen beszéljük meg az esti mesét vagy a látott filmet. Véleményt nyilvánítanak, és sok esetben a megbeszéléssel a jó megértést is elősegítem. Véleménycsere alakul ki, vitatkoznak, helyreigazítják egymást. Jó alkalom emlékezet és figyelem fejlesztésére. A képeskönyv képei, újságok (Kisdobos, Dörmögő Dömötör) vagy újságokból kivágott képek gyűjtése és rendszerezése által elősegítjük a beszédkészség fejlesztését. Játékidőben ezeket rakosgatjuk, és megpróbálom a gyerekeket arra késztetni, hogy mondják el a képen látható eseményeket. Nagycsoportban a képek alapján mesét és kitalált történetet is mondanak, természetesen beleszőve saját tapasztalataikat, élményeiket. így próbálunk összefüggést keresni a bemutatott képek között. Ilyen kötetlen beszélgetések alkalmával azok is többet beszélnek, akik kötelező foglalkozásokon kevésbé aktívak. Ilyenkor tudjuk legjobban felmérni értelmi képességeiket. Megismerjük érzelmi világukat, kifejező készségüket, és ehhez igazodva fejlesztjük tovább beszédkészségüket. A gyermekek bizalmas közeledésünket érezve, 49

52 gátlásait legyőzve közelebb kerülnek hozzánk. A tervezésben fokozatosan növeljük a beszédkészség fejlesztését elősegítő módokat. Az anyanyelvi nevelés minden foglalkozási ághoz kapcsolódik. Az irodalmi foglalkozásoknak elsődleges szerepe van. Az irodalmi kezdeményezéseken az önálló mesélés, a dramatizálás. a bábozás a folyékony beszéd gyakorlásának legjobb lehetősége. A népmese ízes nyelvének érzékeltetésével a népies szavak használatával anyanyelvűnk szépségét ismertetjük meg. Már a beszoktatás ideje alatt rövid meséket mondunk. A cselekmény érdekes, játékos elmondásával hat a gyermekre. A nagycsoportban már dramatizálják a mesét. Sok olyan mese alkalmas dramatizálásra. amelyben sok a cselekmény és a párbeszéd. A nagycsoportban már szívesen mesélnek a gyerekek. A meséltetésnek ilyen fokozatait alkalmazom. Megkezdett mesét közösen fejezünk be, később önálló mesemondás, kitalált történet, hazudós mese, képről mesélés következik. Fektetésnél folytatásos mesét mondunk. Egy-egy mese elmondásával meggyőződhetünk a szókincs gyarapodásáról, mondatalkotásuk tökéletesedéséről. Az óvodai versfoglalkozás a gyermekek rím és ritmuskedvelésére épül. A vers ritmusának érzékeltetésére karmozgással kapcsoljuk össze a mondókák tanítását. A ritmikus mondokák. kiolvasók tanításával a hangok, szótagok, szavak helyes kiejtésében segítjük őket. A versek kiválasztásánál arra vigyázunk, hogy a nyelvi játékra épülő népi mondókák. versek is szerepeljenek. A gyermek anyanyelvűnk ízét, színét az óvodában kapott irodalmi anyagon keresztül ismeri meg. Ezért arra törekszünk, hogy megfelelő irodalmi anyagot válasszunk ki, könyvtárunkat állandóan gyarapítjuk, ezen kívül napilapokból, folyóiratokból a gyermekeknek szóló meséket, verseket összegyűjtjük, ezzel is gazdagítva választékunkat. A szókincs gyarapításában, beszédkészségük fejlesztésében kiemelt szerepet tulajdonítok az irodalmi foglalkozásoknak. A többször ismételt versekből, mesékből sok szép kifejezés megtetszik a gyerekeknek. Azokat alkalmazzák beszédjükben, játékosan mondogatják, például: tudós bagoly, ravasz róka. Előfordul, hogy játék közben is alkalmazzák a költői hasonlatokat, pl.: úgy futottam árkon-bokron keresztül, mint a nyúl, mindenbe beleszólsz, olyan vagy, mint egy vén kotlós, vagy: tessék nézni milyen szép virágot rajzoltam, tarka mező száz virágát. A kitalált mese fantáziájuk megmozgatója. A gyermek személyisége fejlődése szempontjából jelentős helyet foglal el a bábozás. A kiscsoportos gyermekek az óvónő bábjátékának hatására kezdenek el bábozni. Ezek a gyerekek még nem tudnak mit kezdeni a bábokkal, az ujjúkra húzzák és az állatok hangját utánozzák, vagy: a közönség üdvözlésén túl nem tudnak mit kezdeni. A csoportban lévő középsős korúak már mondókákat, verseket mondanak a bábokkal. Természetesen a szereplők mondanivalója között nincs összefüggés, mégis van jelentősége, mert általa megszólal a gyermek. A nagycsoportos gyermekek már sokat báboznak. A bábozásnál jellemző a gyerekeknek az 50

53 a törekvése, hogy hasonlóképp fejezik ki magukat, mint a mesében, de van olyan is, amikor a szereplők párbeszédet folytatnak saját élményeik alapján. Év vége felé az ismert mesét átformálják, bővítik, saját elképzelésük alapján. Természetesen ezt a jó kezdeményezők, a megfelelő szókinccsel, kifejezőkészséggel és fantáziával rendelkező gyermekek alkalmazzák. Minden foglalkozásnak van szókincsfejlesztő szerepe. A környezetismereti foglalkozásokon a gyermekeket a korának megfelelő ismeretek birtokába juttatjuk, ezáltal ismereteket, tapasztalatokat szerez, a megfigyelések során elmondják a látottakat. Ének-foglalkozásokon a szótagokkal való énekeltetésnél hangképzésre van módunk. A mondókákat kézzel, lábbal. ritmikusan mondogatva a beszédhiba javításában segít, mivel a beszédhiba együtt jár a ritmuszavarral. Testnevelési foglalkozások alkalmával a helyes légzésre tanítjuk meg őket. Sok gyermek beszéde azért rossz, mert nem tud lélegzeni. nem tud bánni a levegővel, ott és akkor tart szünetet, amikor elfogy a levegő. Ezért fontos a légzéstechnika megtanítása. Egy időszakban, ha egy témával foglalkozunk azt különböző foglalkozásokon dolgozzuk fel azért, hogy a szavakat, kifejezéseket többször gyakorolják. Ábrázoló foglalkozáson a szókincs fejlesztésén kívül az összefüggő beszédre is lehetőségünk van. A gátlásos, nehezen szóra bírható gyermek is feloldódik egy rajz elkészítésekor, szívesen válaszol a kérdéseimre: mit rajzoltál? A fejletlen rajzkészséggel rendelkező gyerekek inkább szavakban mondják el mit rajzolnak, és csak jelzik élményeiket, gondolataikat. Például a kiscsoportosok eseményeket mondanak el firkálásaikról.,.fészket rajzoltam a kismadárnak, most nincs benne, édesanyja is elment keresni. A nagycsoportosok rajzára jellemző, hogy a leglényegesebb részleteket ragadják ki, megjelenik az eseményábrázolás. Rajzaikhoz kitalált mesét is mondanak, pl.: az egyik gyerek tavat rajzolt és egy vízitündért, aki a halkirálynő, és elmesélte annak kalandjait. Matematika foglalkozáson arra törekszünk, hogy a feladatmegoldásokat szóban is fogalmazza meg. Az anyanyelvi nevelés területén az iskolával való közös együttműködésre törekszünk, hogy még iskolába kerülés előtt ismerjék meg gyermekeinket, hogy milyen fokon áll beszéd- és kifejezőkészségük. A 3. sz. módszertani levél is kiemelt feladatként említi az iskolára való előkészítésben az anyanyelvi nevelést. Elsősorban a helyes, szép beszédet, szókincsgyarapítást, a helyes mondatalkotást, a beszédhiba javítást. Ezek a feladatmegoldások teremtik meg tulajdonképpen a beszéd fejlesztésének alapját. Az anyanyelv elsajátítása közös feladatunk. Minden foglalkozási ágban megtaláljuk a módját a beszédkészség fejlesztésének. A nagycsoportban ezért a hallottakon kívül olyan feladatokat iktatunk be, amelyek segítik azt, hogy nyelvi szempontból is iskolaérettek legyenek. Játékos feladatokat határozunk meg a beszéd fejlesztésére. Várakozási idők kitöltésére találós kérdést, állatokról történetek kitalálását vagy riporter játékot iktatunk be. Ezenkívül például két-három tárgy között összefüggést kereste 51

54 tek, hangutánzó szavakat gyűjtünk, egy bizonyos hanggal kezdődő szavak gyűjtése, adott szóhoz jelző, ige keresése. Vagy: mondják el mit csinált a bábu, mondat alkotása adott szavakkal, pl.:,,ha volna egy váza, szednék bele virágot. Ha volna egy halam megsütném, a szálkákat kiszedném, és megenném. Ha volna nekem pénzem, a szegényembereket kisegíteném. Nagycsoportban különös gondot fordítunk a beszédfegyelem, a beszédtempó betartására. A program követelményeit betartva elértük azt, hogy az anyanyelvi nevelést sokféle módon a nevelés egészébe beillesztettük. A gyermekek megismerésén keresztül eljutottunk oda, hogy a beszéd számukra is a társas kapcsolat eszközévé vált. Ehhez nagyban hozzásegített bennünket a családdal való jó együttműködés. Családlátogatások alkalmával azt kérjük a szülőktől, hogy a gyermek minden kérdésére feleljen, sokat beszélgessen velük munka közben is, kérdezgesse ki az óvoda napi eseményeiről, beszéljen saját munkájáról, ha ideje van rá, feltétlen sokat meséljen. A tiszta szókiejtés érdekében kérjük, hogy otthon ne gügyögjenek a gyerekeknek, ne használjanak mindenre kicsinyítő képzőt és ne beszéljenek a gyermekhez harmadik személyben. Óvodám rendelkezik diafilmmel, magnóval, rádióval és televízióval. Az irodalmi anyagot vizuálisan is szemléletessé tesszük a diafilm vetítéssel. A vetítést igyekszünk foglalkozásokhoz is kapcsolni, a magnetofont nagyszerűen tudjuk hasznosítani versmondásnál, beszédhiba javításnál. Közösen nézzük a tévében a mesefilmeket, az iskolatelevízió számukra érthető adásait. Gyermekeink az ismert szavakat jól alkalmazzák, képesek kifejezni gondolataikat, érzéseiket, összefüggően, folyamatosan beszélnek. Minden gyermek egyéni képességeinek megfelelően fejlődött, ezen a téren is befolyásoló tényező a családi környezet, és hogy mennyi ideig járt a gyerek óvodába. MADÁR JÁNOS: ÉN a szegények ajkán születtem. Énekelek.

55 H A R G IT A I IS T V Á N : Szakközépiskolai érettségi vizsgák tapasztalatai Az tanév végén megyénk 15 szakközépiskolájában 1024 tanuló tett érettségi vizsgát. A vizsgák előkészítése mind a főhatóságok, mind a Művelődésügyi Osztály, mind a szakközépiskolák részéről tervszerűen történt. A dokumentumok időben az iskolák rendelkezésére álltak, ami megkönnyítette és elősegítette a tervező, szervező tevékenységet, a tanulók felkészítését. Néhány esetben zavart okozott a szóbeli és gyakorlati vizsgák időpontjának a kitűzése. Az időpontokat a Szakközépiskolai Érettségi Vizsgaszabályzat (SZÉV) előírásai szerint az igazgatók határozzák meg, az elnökök és társelnökök ezt nem módosíthatják, hiszen több párhuzamos osztályt érettségiztető intézményekben csak nagyon tervszerű időbeosztással lehet eredményesen és fegyelmezetten dolgozni. Az írásbeli vizsgákat a Művelődésügyi Osztály a megyei szakfelügyelet bevonásával folyamatosan és tervszerűen ellenőrizte. A jelöltek komolyan dolgoztak, de több helyen jóval a megadott idő előtt hagyták abba a dolgozatírást. Ez ellen a jövőben határozottan fel kell lépni, a vizsgára való felkészítés fontos feladata legyen ennek az egészségtelen tünetnek a megszüntetése. Meg nem engedett eszközök használata miatt csupán Záhonyban kellett egy tanulót eltiltani a vizsga folytatásától. Még mindig visszatérő gond a dolgozatok elnöknek, társelnöknek való küldése. Lehetőség van arra, hogy közismereti dolgozatokat az elnöknek, a szakmai dolgozatokat pedig a társelnöknek küldjék meg az iskolák, de mindenképpen szükséges, hogy az elnök és a társelnök kölcsönösen áttekintéssel rendelkezzenek a jelöltek valamennyi dolgozatáról. Az elnöki, társelnöki felelősség az érettségi vizsgákon igen nagy. Meghatározhatják a vizsgák légkörét, lendületét, de egy életre szóló keserűséget is okozhatnak a vizsgázóknak és a vizsgáztató szaktanároknak. Ezért is fontos, hogy azok kapjanak megbízást, akik tiszteletreméltóan nagyszerű felkészültséggel rendelkeznek, és személyük is biztosíték a vizsgák szabályszerű lebonyolításáért. A Művelődésügyi Osztály az elnöki megbízások során az arányosság elvét érvényesítette. 7 igazgató, 6 igazgatóhelyettes, 3 szakfelügyelő, 7 tanár, 3 egyetemi és főiskolai oktató, 6 tanácsi dolgozó és 2 egyéb területen tevékenykedő szakember kapott érettségi elnöki megbízást. Különösen jelentős és eredményes volt a kiváló szakmai és pedagógiai felkészültségű tanárok bevonása az elnöki teendők ellátásába. Az érettségi elnökök a SZÉV előírásait és az érettségi elnöki útmutató ajánlásait figyelembe véve végezték tevékenységüket, biztosították a tör 53

56 vényesség betartását, részletesen értékelték a tanulók írásbeli és szóbeli teljesítményét, naponta összegezték a vizsgák tapasztalatait, rámutatva az eredményekre és hiányosságokra. Javaslataikkal hozzájárultak az iskolai és a szaktanári nevelő oktató tevékenység eredményességének a javításához. Az érettségi vizsga társelnökeinek a munkája ellentmondásos, elsősorban még mindig szakmacentrikus volt. Munkájuk tartalma, színvonala elsősorban pedagógiai elmaradt az elnököké mögött. Az érettségi vizsgák tapasztalatait többen szűkszavúan, az általános követelményektől elszakítva értékelték. Az elnökök és társelnökök munkájával kapcsolatban kell szólni az érettségi vizsgák jegyzőkönyveiről. Ezek a SZÉV előírásainak megfelelően készültek el. Tartalmukat azonban az elnökök és társelnökök tevékenysége, igényessége egyértelműen meghatározta. Előfordult oldal terjedelmű és 2 3 oldal terjedelmű jegyzőkönyv is. Az előbbi esetben a lényeg elsikkadásának a veszélyével kell számolni, míg az utóbbinál a puszta tények, felsorolások merítik ki a jegyzőkönyvet, a vizsgák tapasztalatai nem tapinthatók ki. A jövőben fokozottabban kell törekedni arra, hogy az érettségi jegyzőkönyvek tartalmukban is nyújtsanak tájékoztatást: egyértelműen kitűnjön belőlük a szaktanári és az igazgatói munka színvonala, a vizsgázók felkészültsége, teljesítménye, világnézeti, politikai, erkölcsi tájékozottsága. Az érettségi jegyzőkönyvek mellékleteit képező szaktanári jelentések legnagyobb része színvonalas volt: objektíven értékelték az írásbeli érettségi tételeket, a dolgozatokat, a tanulói teljesítményeket. Az osztályfőnöki jelentéssel együtt átfogó képet adtak a vizsgázó osztályról, megkönnyítve ezzel az elnökök és társelnökök felelősségteljes munkáját. Az érettségi vizsgák tapasztalatai azt igazolták, hogy tanulóink általában a tantervi követelményeknek megfelelő szinten vizsgáztak. Gyakran érezhető volt, hogy a szaktanárok a tanítási órák keretein túl is segítették a tanulókat a felkészülésben. Sajnálatos tény viszont az, hogy a tanulóknak csak egy kisebb hányada jutott el a feleletek során az önálló véleményalkotásig, és kialakult véleményüket is viszonylag kevesen tudták logikusan, szabatosan kifejteni és indokolni. Mindez az iskolai nevelő oktató tevékenység fogyatékosságait is jelzi, ezen túl pedig a nem belső igényből fakadó tanulásra és ebből eredően a hiányos tényismeretre is felhívja a figyelmet. Nem csökkent a minimumra törekvők száma. Ez azért is veszélyes, mert az iskolai fegyelem gyengítése mellett a tanulóközösségek munkaerkölcsét is károsan befolyásolja. A tanulók írásbeli és szóbeli kifejezőkészsége sem mutat változást az eddigi tapasztalatokhoz képest. A helyesírási készség alig javult, az érettségi vizsgákon 101 tanulónak kellett nyelvi feladatlapot kitöltenie (ez a vizsgázók 9,9 százaléka). A szóbeli kifejezőkészség a vizsgák tapasztalatai alapján továbbra is gátja a tényleges tudás kifejtésének. Hangsúlyozni 54

57 kell, hogy a modern oktatás nem mondhat le az élő beszéd műveléséről, az írásbeli mellett az önálló szóbeli feleleteknek is nagy jelentőséget kell tulajdonítani. Az érettségi dolgozatok többségének a külalakja nem megfelelő. Ezen egyedül a tantestületi egység változtathat, a tantestület minden tagjának kötelessége a hibátlan helyesírás és megfelelő külalak állandó megkövetelése. Az érettségi vizsgák tapasztalatai szerint a jelöltek világnézeti, politikai, erkölcsi fejlettsége, tájékozottsága általában az életkornak megfelelő. Az iskolák sokat tettek és tesznek a tanulók látásmódjának a formálásáért. Feltétlenül meg kell jegyezni azonban, hogy a politikai, erkölcsi tájékozottság megítélése az érettségi vizsgák során egyre nehezebbé vált, hiszen megnőtt a csak írásbeli érettségi vizsgán résztvevő tanulók száma. Szakközépiskoláinkban a tanulók legnagyobb része fizikai dolgozók gyermeke. A velük való foglalkozás évek óta kiemelt, permanens feladat. A hatékonyság a tanulók helytállása alapján jó, különösen azoknál, akik egyetemi előkészítőkre, szakkörökre jártak. Emellett azonban legalább annyira fontos az is, hogy a végzett tanulók a különböző munkahelyeken jó szakemberekké, munkásokká, középvezetőkké váljanak. A tapasztalatok szerint a fizikai dolgozók gyermekeinek ilyen vonatkozású helytállása, munkaerkölcse az átlag fölött van. A magyar nyelv és irodalom írásbeli vizsgáján a tanulók a korábbi évek gyakorlatához hasonlóan három különböző típusú és nehézségi fokú tétel közül választhattak. Mindhárom tétel alkalmas volt a tanulók tái'gyi tudásának, műelemző műértő képességének, készségének mérésére, olvasottságuk mértékének megállapítására, az irodalmi alkotások iránti érzékenységük értékelésére. Üdvözölhető, hogy a tételek kijelölésekor szakítottak a nyílt titok -ként kezelt évforduló-centrikussággal, bár ez némi zavart okozott az Ady-tételre koncentráló tanulók között, s a szaktanárok többségét is meglepte. Hosszú idő óta először fordult elő, hogy tanult anyag, elemzett művek alkották a pályaszakasz elemzését kivánó tétel alapját, s a jelöltek nagyon helyesen szöveggyűjteményt is használhattak. IV. osztályban Radnóti lírájával a II. félévben részletesen foglalkoznak, s ez már önmagában is könnyebbé tette az első tételt a másik kettőhöz viszonyítva. Meglepően sokan választották kidolgozásra ezt a témát gyengék és jók egyaránt. A téma kidolgozása helyes arányérzéket, jó szerkesjztőkészséget igényelt, de a gyenge képességűeket csábította a tétel igen gyakran közhelyes, szimplifikáló megállapításokra, melyek kiváltképp a dolgozatok befejező úgynevezett értékelő részére voltak jellemzőek. A második témát (Vörösmarty) viszonylag kevesen választották. Kétségtelen, hogy a vers a költő nehezebben megközelíthető alkotásai közé tartozik, valamennyi jelentésrétegének, igazi nagyságának feltárása középiskolás fokon nehezen elképzelhető. Az viszont mindenképpen elgon 55

58 dolkodtató és sajnálatos, hogy a tanulók egy része gyakorlatilag úgy kezdett hozzá a Vörösmarty-vers elemzéséhez, mintha először olvasta volna a verset. Ennek következménye sok félreértés és belemagyarázás a dolgozatokban. A harmadik írásbeli tétel követelte a legynagyobb önállóságot, ez lett volna hivatva az egyéni ítélőképesség színvonalának mérése is. A téma nehézségét elsősorban az okozta, hogy a tanulók a tantervi kötelező olvasmányélmények alapján csak felszínes ismeretek birtokában vállalkozhattak a két egymástól koncepcionálisan eltérő eszmeiségű író, Jókai és Móricz világképének, eszmevilágának összehasonlítására. A téma valóban igényes, kellő ismeretanyagra és olvasmányélményre támaszkodó kidolgozása mindenképpen meghaladja egy érettségi dolgozat kereteit. A dolgozatok tartalma megfelelő, inkább szerkezeti szempontból hagynak kívánnivalót maguk után. A szerkesztéstani ismeretek hiánya még a viszonylag jobb képességű tanulók esetében is észrevehető. A körülirásos stílus elsősorban annak a következménye, hogy a tantárgy szakkifejezéseit a tanulók nem ismerik megfelelő színvonalon. Körülményesen fejezik ki magukat, zavaros, bonyolult mondatokat alkotnak. Igényes, szép stílusban csak kevesen fogalmaznak, s gyakori stílustöréshez vezet a dolgozatokban fel-felbukkanó diáknyelvi vagy argó kifejezés. A szóbeli feleletek színvonala általában meghaladja a dolgozatokét. A feleletek tartalmából azonban az derült ki, hogy az irodalmi alkotások művészi szépségét csak kevesen érzik igazán, önálló véleményt egy-egy műről kevesen tudnak alkotni. Megfigyelhető, hogy a tanulók szakmai szókincse jóval fejlettebb és árnyaltabb, mint a köznyelvi vagy az irodalmi szókincsük. Matematikából az Oktatási Minisztérium által kitűzött tétel alkalmas volt arra, hogy reális képet alkothassanak az érettségi vizsgán a tanulók alapfogalmi ismereteiről, azok gyakorlati alkalmazásáról, önálló problémameglátó és megoldó készségéről és képességéről, a jobbak bizonyításban való jártasságáról. A feladatok követelmény színvonala megfelelt a tantervben készség fokon előírt követelményszintnek, a tantárgyi gyakorlások lehetőségeivel összevetve az előző évinél nehezebbek voltak. Örvendetes, hogy a feladatsor 1., 2. és 5. feladata a gyengébb képességű tanulókat sem állíthatta megoldhatatlan probléma elé, a többi feladat pedig a jobb képességűeknek adott megfelelő gondolkodási, bizonyítási lehetőséget. Meg kell jegyezni, hogy az írásbeli érettségi tétel összetétele, nehézségi foka nehezebb volt az elmúlt évinél, az átlagszintet valamelyest meghaladta. Vonatkozik ez elsősorban a 6. és 7. feladatra. Ezt az eredmények is igazolják: az elmúlt évhez viszonyítva nőtt az elégséges és elégtelen, csökkent a jeles és jó dolgozatok aránya. Másrészt elsősorban elméleti jellegű volt a tételsor. Ez nem erősítette a tanulók körében a matematikának a valóságtalaját és tartalmát, hozzájárult a tanulók többségénél meglévő helytelen szemlélet további alakulásához, fejlődéséhez. Az eredőd

59 meny mindezek ellenére elfogadható, különösen ha figyelembe vesszük azt, hogy az iskolai matematika írásbeli érettségi vizsgán csak azok a tanulók vettek részt, akik nem felvételiztek e tantárgyból, tehát a viszonylag gyengébbek. Mindenképpen indokolt azonban az elégségesek magas arányának a csökkentése. Ez komoly iskolai, szaktanári feladat és felelősség is egyben. A vizsgák néhány olyan hiányosságot tártak fel, amelyekre a következő években fokozottabban kell figyelni. Hiányosak a tanulók alapfogalmi ismeretei, sokan elmulasztották a feladatok megoldásának az ellenőrzését, a tanulók egy részénél gyenge a numerikus számolási készség. A legtöbb érettségiző osztályban a megoldási tervek hiánya átgondolatlanságra, sőt az összefüggések fel nem ismerésére engedett következtetni. Javult viszont a függvénytáblázatok használatának a színvonala és megbízhatósága, a logarléccel való számolás. A szakmai elmélet írásbeli tételei általában a tantervi követelményekhez igazodtak. Lehetőséget adtak arra, hogy a tanulók szakmai ismereteit átfogóan, ugyanakkor sokoldalúan felmérjék. Az írásbeli dolgozatok eredménye évek óta változatlan. Megfigyelhető az a jelenség, hogy elsősorban az ipari jellegű szakközépiskolák írásbeli érettségi eredménye gyengébb, sok esetben jóval gyengébb az év végi osztályzatok átlagánál. Ez azt mutatja, hogy az iskolai és érettségi követelményrendszer, továbbá a tantervi követelmények és annak teljesítése nincs szinkronban. Ugyanakkor az egészségügyi, kereskedelmi és közgazdasági szakközépiskolák eredménye elérte, sőt meg is haladta az év végi szintet. A szóbeli feleletek tartalmasabbak, színvonalasabbak voltak az írásbeli dolgozatokénál. A tanulók jelntős részénél bizonyos szintű átfogó szakmai kép alakult ki tanulmányaik négy éve alatt, ami előrelépést jelent. Feltétlenül fokozni kell azonban az alapozó tantárgyak ismeretének az elsajátítási szintjét, továbbá a tantárgyak közötti koncentráció mélységét. A szakmai gyakorlatok érettségi vizsgáin a tanulók kiemelkedő eredményeket értek el, 1976-hoz képest az elégségesek száma közel 40 százalékkal csökkent. A jó eredmények közül is kiemelkednek az egészségügyi és postaforgalmi szakközépiskolák eredményei a szakmai gyakorlati érettségi vizsgán. A szakmai gyakorlat érettségi vizsgái azt bizonyítják, hogy a tanulók rendelkeznek azokkal az ismeretekkel, jártasságokkal, készségekkel, amelyek birtokában viszonylag rövid idő alatt és hasznosan be tudnak kapcsolódni az üzemek, vállalatok, intézmények munkájába, a feladatok önálló megoldására lesznek képesek. Az iskolák feladata, hogy a tanulók egy részénél meglévő mechanikusan begyakorlott és beidegződött gyakorlati jártasságot hatékonyabban kapcsolják össze az elméleti ismeretekkel. A közös érettségi felvételi vizsgákon 133 tanuló vett részt. A matematika tételek a tanítási anyag igen széles területét ölelték fel. Egyedül a 57

60 műszaki egyetemekre jelentkezők tételében volt feltűnő, hogy négy feladat is kapcsolatban volt a szögfüggvényekkel, bár típusuk különbözött. A szaktanárok és a szakfelügyelet a pontozási, osztályozási normákat reálisnak ítélték. Az elért eredmények elmaradtak az elmúlt év átlagától, amit az elégtelenek nagyobb száma és a jelesek számának a csökkenése is igazol. A fizika tételek, a kitűzött feladatok szintén alkalmasak voltak a tanulók tudásszintjének, gondolkodóképességének a mérésére. Megkövetelték a fogalmak pontos, világos ismeretét. A műszaki egyetemekre jelentkezők utolsó három feladata azonban a jó képességű, szorgalmas tanulókat is erősen próbára tette, ugyanis a megoldásukhoz nemcsak az ismeretek rendszerére, hanem ötletességre és jó kombinatív készségre is szükség volt. Összességében megállapítható, hogy a matematikához hasonlóan a fizika tételek is nehezebbek voltak az évinél, jelentősen csökkent a jelesek, nőtt az elégségesek, elégtelenek száma. Összevont érettségi felvételi vizsgát a Kisvárdai Császy László Gimnázium és Postaforgalmi Szakközépiskolában rendeztek 10 fő részvételével. A vizsgán a tanulók az átlagosnál jobb eredményt értek el, kivétel nélkül minden tantárgyból. Elsősorban a szakmai elméletből és gyakorlatból értek el jó eredményt (a vizsgabizottság 5 főt részesített dicséretben). A főiskolai felvételhez szükséges minimális pontszámot 8 fő érte el. Az érettségi vizsga elnökének értékelése szerint a főiskolai felvételi vizsgával összevont érettségi vizsga sikeres volt, a jelöltek többsége bizonyította, hogy érett a felsőfokú tanulmányokra. Egyesített érettségi és szakmunkásvizsgát az elmúlt évekhez hasonlóan a Nyíregyházi Kossuth Lajos Szakközépiskolában szerveztek autószerelő szakmában. A résztvevők száma 50 fő volt. A társelnökök és az ÁSZB-társelnökök megállapítása szerint a jelöltek közül többen jól alkalmazták tanulmányaik során elsajátított elméleti ismereteiket, tapasztalható volt a céltudatos tevékenység. Több tanuló azonban nem jutott el erre a szintre, a gyakorlati feladatok megoldása során főleg a mechanikus végrehajtás dominált. Összességében megállapítható, hogy az évi szakközépiskolai érettségi vizsgák eredményei az elmúlt évekéhez hasonlóak, bizonyos tantárgyak esetében (például matematika, fizika) azonban elmaradnak attól. Ez mindenképpen indokolja a tanulmányi fegyelem további javítását, megszilárdítását. Javítani kell az anyanyelvi kulturáltságot, a tanulók szakmai szemléletét, szakmaszeretetét. Nagyon fontos feladat az elégtelenek és elégségesek számának, illetve arányának a csökkentése. Ugyancsak fontos feladat az elsősorban továbbtanulni szándékozók eredményeinek a javítása, ami megkívánja a jobb, hatékonyabb, felelősségteljesebb pályairányítási tevékenységet is. Meggyőződéssel mondhatjuk, hogy megyénk pedagógusai ezeket a feladatokat ismerik, magukénak vallják. 58

61 F ő b b tan tárgyi ere d m é n y e k Tantárgy 5 Vizsgázottak létszáma minősítésük szerint (fő) 1 össz. Magyar nyelv és irodalom Szakmai elmélet Szakmai gyakorlat közös Matematika iskolai , közös G Flzlka iskolai Történelem Orosz Biológia Politikai gazd.-tan Tantárgy Vizsgázottak megoszlása ( o) minősítésük szerint Átlagos Orszáminő- gos sítés átlag Magyar nyelv és irodalom 6,8 21,9 37,0 33,2 1,1 3,0 3,1 Szakmai elmélet 16,0 26, ,7 1,3 3,3 3,3 Szakmai gyakorlat 25,9 44, ,5 3,9 3.8,... közös 15,0 20, ,3 0,8 3,2 3,2 iskolai 0,9 b,6 28,1 63,9 1,5 2,4 2,5 _ közös , ,5 5,8 2,6 2,7 Flzlkd iskolai ,8 2,9 Történelem ,0 24, ,7 3.7 Orosz 45,4 27,3 18,r 9, ,4 Biológia ,8 36,1 22,0 0,7 3,3 3,2 Politikai gaz.-tan 13,0 18,5 20,4 48,1 3,0 3,5 59

62 I\a«y László A legutóbbi tíz évben rendkívüli veszteségek érték irodalmunkat. Nemcsak a nagy öregek" többsége távozott az élők sorából, a középnemzedék. sőt a fiatalabbak oszlopai is érzékenyen megritkultak. A prózaírók közül többek között Kamondy László, Gerelyes Endre, Sipkay Barna és Szabó István, a költők közül Váci Mihály, Simon István, Sípos Gyula és Kormos István kezéből hullott ki örökre a toll. S utánuk most a felszabadulás után indult költőgeneráció, a..fényes szellők nemzedékének egyik legkiemelkedőbb egyénisége, Nagy László is kidőlt a sorból. Pályája legelején F. Nagy László néven adta ki első müveit. Később ez a megkülönböztető jel szülőfalujának kezdőbetűje fokozatosan lekopott neve elől. Nem azért, mintha a helyhez kötődést nem vállalta volna többé, hanem azért, mert nem volt rá szükség. Törekvései mutattak ugyan rokonságot nemzedéktársaival, mindenekelőtt Juhász Ferenccel és Simon Istvánnal, költészete mégis egyre egyénibb és összetéveszthetetlenebb lett. Mint minden igazán nagy költő, természetesen ő is úgy volt eredeti, hogy sok mindent magába olvasztott. A magyar népköltészet, a bolgár folklór, József Attila és Garcia Lorca öröksége egyaránt gazdagították, termékenyítették líráját, de amit ő csinált, az mégis valami egészen más, egészen új és mindenki mástól nemesen különböző. Távozása pótolhatatlan veszteség, életművét azonban - amelyet az orv halál hirtelen és visszavonhatatlanul befejezetté tett nem érezzük csonkának. Szigorú és tiszta ember volt, s az igazság kimondásában kérlelhetetlen, gyémántszavú költő. Már életében is rendkívüli tisztelet övezte, s meggyőződésünk, hogy alakja és műve csak nőni fog a múló időben. Olyan alkotásai, mint a Gyöngyszoknya, A vasárnap gyönyöre, a Havon delelő szivárvány, a Rege a tűzről és jácintról, a Menyegző, a Szerelmem, csonttörő élet, a Vonítások, a Seb a cédruson és a Ki viszi át a szerelmet máris vitathatatlanul a magyar költészet maradandó darabjai közé tartoznak, s biztosak vagyunk benne, hogy költői hagyatéka irodalomtörténeti jelentőségű, helye ott van a XX. századi magyar líra első vonalában. Tegnap még kortársunk volt, ma már a klasszikusok oldalán látjuk. Katona Béla 60

63 I

64 II

65

66 IV

67 V

68 V I

69 1. /I V II

70 V III

71 KÖZMC VELŐI) ÉS DR. ZSÖGÖNY JÓZSEF: Közös feladatunk a családvédelemben Az utóbbi években mind gyakrabban hallunk a népesedés kérdéséről, a demográfia alakulásáról, nemcsak országunkon belül hanem szinte az egész világon. E kérdéscsoport előtérbe kerülésének természetesen megvannak a maga gazdasági, társadalompolitikai indítékai, okozati összefüggései. A legutolsó évtől eltekintve az emberi faj népességtörténetét igen nehéz rekonstruálni. A számszerű adatok csaknem teljesen hiányoznak és a rendelkezésre álló egyéb támpontok értéke is nagyon vitatható. Maga a történelemtudomány sem ismeri pontosan az emberiség történetének időbeli kezdetét, és az őstörténeti kutatások hivatottak annak megállapítására, hogy a munkaeszközöket használó ember több százezer évvel ezelőtti megjelenése óta, hogyan alakult a népesség száma. Az ősnépesség növekedési ütemének szükségképpen rendkívül alacsonynak kellett lennie. Hosszú évezredek alatt a népesség száma alig változhatott. A kezdeti gyűjtögetésből és vadászatból élő társadalom már életformája miatt is csupán igen kevés embert tarthatott el. 100 négyzetkilométer területen a lakosság száma legfeljebb átlagosan mintegy 8 16 között lehetett. Időszámításunk kezdetének idejére vonatkozóan már megközelítően ismerjük az ókori népesség számát. A római birodalomnak ekkor mintegy 54 millió lakosa volt. Ebből 23 millió az európai részen, 20 millió Ázsiában, 11 millió Afrikában élt. A római birodalmon kívüli, Európa lakóinak száma ugyanekkor 11 millióra, Afrikáé nem egészen 20 millióra tehető. Ázsia lakóinak számát a római birodalmon kívül kb. 120 millió főre becsülik. Ennek zömét megközelítően egyenlő arányban India és Kína népessége tette ki. Ezeknek a becsléseknek alapján beszámítva a Föld egyéb területeit is a világ népessége időszámításunk kezdetekor millió fő lehetett. Ezt követően mintegy 18 évszázad alatt a világ népességének fejlődése nem volt folyamatos és egyenletes. A fejlődést időnként járványok, éhínségek és háborúk vetették vissza. 61

72 Aránylag már megközelítően elfogadható adat áll rendelkezésünkre az 1850-es évről, amikor is a Föld összlélek száma 1 milliárdra tehető. Ez a számadat azért érdekes, mert az emberré válás óta több 100 ezer év telt el, míg a népesség számában az 1 milliárdot leírhattuk. Ezután szinte megdöbbentő szaporodását tapasztalhatjuk az emberiségnek től 1925-ig tehát 75 év alatt már 2 milliárddal számolhatunk ban 35 év elteltével 3 milliárddal, majd 15 év múlva 1975-ben 4 milliárdra alakult az összlétszám re tehát 7 év alatt 5 milliárdot meghaladó számadat várható. Ha a jelenlegi születési és halálozási számadataink állandósulnának 2050-re milliárd körül volna várható az emberiség lélekszámának alakulása. A várható fantasztikus természetes szaporulat gazdaságpolitikai, társadalompolitikai szempontból egyaránt megkívánja a legkülönbözőbb társadalmi rendszerektől, hogy e kérdéssel központilag és szervezetten is foglalkozzanak. Hisz sok ország volna, ahol ha ezt nem tennék, 2000-ben a jelenlegi ellátási szintet sem volnának képesek biztosítani az emberek számára, még a várhatóan magas technikai fejlettség és magas termelési szint mellett sem. Országunk népesedésének alakulásából az 1945 és 75 közötti 30 évet kívánom röviden elemezni. A felszabadulás óta eltelt 30 év alatt jelentős mértékben megváltozott Magyarország népességének reprodukciója, azaz szaporodása, és módosultak az ezt előidéző demográfiai folyamatok arányai. A folyamat eredménye lényegében az, hogy egyre inkább a születések száma, a termékenység vált a népesség szaporodását meghatározó alapvető tényezővé. Becsléseink szerint 1945 elején az ország lakossága fő volt és 30 év alatt fővel (közel 16 százalékkal) növekedett. A népesség száma 1975 elején fő volt. Az elmúlt 30 éves időszakban a népesség szaporodását döntő részben a természetes szaporodás határozta meg: az országban 5 millió gyermek született és en haltak meg. Azok közül, akik megérték a felszabadulást már csak en vannak életben, a többiek vagy meghaltak vagy nem az ország területén élnek. Az 1945 elejei népességnek ily módon kevesebb mint kétharmada él jelenleg is. Ez azt is jelenti, hogy a jelenlegi magyar népességből en, vagyis a lakosság 44 százaléka már a felszabadulás után született. Az elmúlt 30 évben a magyar születési arányszám változásai részben a demográfiai folyamatokat meghatározó társadalmi, gazdasági fejlődés, részben pedig a közvetlen népesedéspolitikai intézkedések eredményeként alakultak ki. Az élve születési arányszám a II. világháborút követő években részben a háborús születéskiesés pótlásaként a felszabadulás előtti szintre emelkedett, majd az 50-es évek elején visszaesett. A visszaesést közvetlen népesedéspolitikai intézkedések hatására ben jelentős (csúcspontján 23 ezrelékes arányszámot elérő) születési hul- 62

73 lám követte, majd 1955-től előbb lassú, később fokozott csökkenés váltotta fel. A mélypont ben tapasztalható, a megdöbbentően alacsony 13 ezrelékes élve születési arányszámmal. Innen kezdve 1968-ig lassú emelkedés, majd stagnálás következett be: 1967 és 73 között 15 ezrelék körüli szinten ben részben az új népesedéspolitikai intézkedések hatására nagymértékű növekedésnek lehettünk tanúi, ekkor ezer lakosra közel 18 élveszületés jutott. Az említett ezrelékes számadatok alakulása, negatív vagy pozitív irányban történő értékelése különösen akkor lehetséges, ha ismerjük, hogy a nemzedék változatlan számban történő (tehát népességnövekedés nélkül) reprodukciójához arra lenne szükség, hogy a házasságokból átlagosan 2,4 2,5 gyermek szülessék, ami kb ezrelékes születési arányszámnak felel meg. Ez azt jelenti, hogy a jelenleg elterjedni látszó egy és kétgyermekes családtípusok helyett a két és három gyermekes családtípusnak kellene teret hódítani, de ehhez azonban a fiatal korcsoportok szemléletének jelentős megváltoztatása szükséges. Valószínűnek látszik, hogy a gyermekes családtagok életkörülményeiknek jelentős javítása, más szóval megfelelő népesedéspolitikai intézkedések további bevezetése, a politikai, a nevelési, a magatartást formáló, alakító, a család szerepét, a gyermekáldás örömét hangsúlyozó, tudatos cselekvésekkel együttesen, növekedni fog születésszámunk, és kedvezően alakul a nemzedék reprodukciója. Folytatva Magyarország népesedéspolitikájának egészségügyi vonatkozásait ismeretes, hogy 1956-ig a születésszabályozás valamint a családtervezés mint olyan nem létezett országunkon belül. A fogamzásgátlás korszerűtlen formáival elenyésző százalékban éltek. Az illegális terhességmegszakítások meghaladták évenként a et, magas halálozási százalékkal. Hisz az illegális terhességmegszakítások jelentős százalékát szakképzetlen, kuruzslóknak is mondhatók végezték ban megjelent a közismert abortusz törvény, mely mindenki számára szabad döntést biztosított terhességének kihordására, illetve megszakítására. A teljesen formális, elutasítási jog nélküli bizottsági rendszer azt eredményezte, hogy 1956-tól napjainkig közel 3,5 millió terhességmegszakítás történt hazánkban. Ha országunk összlélekszámát durván 10 milliónak vesszük, ebből a nők száma ugyancsak hozzávetőlegesen 5 millió, a kis gyermeket, idős nőket leszámítva, a fogamzáskorú nők száma re tehető. A több mint 3,5 millió terhességmegszakítás és az fertilis korban lévő nők arányszáma megdöbbentő, csaknem két terhességmegszakítás jut átlagban egy nőre. De különösen megdöbbentő ez akkor, ha ismerjük a terhességmegszakításokkal kapcsolatos szövődményeket, melyek korai és késői szövődményként megközelítik a 20 százalékot. Nem kívánok a szövődményekkel részletesebben foglalkozni, elég ha utalok csupán néhányra: megszakítás során a méh átfúrás lehetőségére, a gyulladások kialakulására, 63

74 utóvérzésekre, később az egész életre szóló meddőség lehetőségére, a spontán vetélések, a koraszülések gyakoriságára. A felsoroltak és a fel nem soroltak, a terhességmegszakításokkal szoros összefüggésben vannak. A több millió terhességmegszakítás gyakorlatilag több asszony egész életre szóló egészségkárosodását eredményezte. De veszélyeztette egyben a jövő egészséges nemzedék alakulását, a természetes szaporulat nem kívánatos csökkenését, és előrevetítette a későbbiekre társadalmunkon belül a társadalom relatív elöregedését. Ezzel kapcsolatban az elmúlt évtizedek egészségügyi és társadalmi hiányosságait nem kívánom részletezni, csupán utalok arra, hogy az adott időben hosszú ideig nem állottak rendelkezésre a születésszabályozást, a korszerű családtervezést biztosító megfelelő, korszerű védekezési feltételek épp úgy, mint ahogyan nem volt kellő tudatformálás, széles társadalmi vonatkozásban sem. Ez utóbbira beletartoznak a védekezéssel kapcsolatos ismeretek hiányosságai mely még ma sem kielégítő épp úgy, mint a családtervezéssel a család és a társadalom iránti felelősséggel összefüggő kérdések. Nagyon érthető tehát, hogy a népesség, a népszaporulat kérdése szakmai és társadalompolitikai megalapozottsággal előtérbe került. E társadalmi felelősségtől áthatva foglalkozott a kérdéssel pártunk Központi Bizottsága és kezdeményezésére adta ki a Minisztertanács a mindnyájunk által ismert számú népesedéspolitikai határozatát. Ebben megfogalmazódtak és szervezett keretek közé kerültek a jövőbeni családi életre nevelés, nővédelmi és családtervezési feladataink. Ez a rendelet nagyon reálisan megfogalmazza, hogy a lakosság, különösen pedig az ifjúság körében, sem mennyiségben, sem minőségben nem eléggé elterjedtek azok a biológiai, egészségügyi, etikai, morális ismeretek, amelyek elengedhetetlenek a harmonikus, a kiegyensúlyozott családi élet megteremtéséhez, és ennek a harmonikus, a kiegyensúlyozott családi élet megteremtéséhez, és eneredményét széles körű társadalmi közreműködésre építi, de ezen belül is a feladatok oroszlánrésze a pedagógusok és egészségügyiek kezébe van letéve. Sokan még ma is úgy érzékelik, úgy ítélik meg, hogy a családtervezés a szexualitásban fejeződik ki, pedig ez csak egy kisebbik részét képezi. Hisz a család nemcsak biológiai és nem is csak gazdasági kapcsolat, hanem igen eres érzelmi közösség is. A családhoz tartozók az iskolában, a munkahelyen, a mindennapi életben számos hatásnak vannak kitéve, amely mind leszűrődnek a családban. A család összegyűjti, átformálja a sok különböző nézetet, véleményt, tudatosítja a családhoz tartozókban, és ezáltal őket is alakítja, gondolkodásmódjukat formálja. Ha a családi közösség jó és harmonikus, akkor a helyes életfelfogást teszik magukévá a családtagok és a majdani új családban eszerint élnek. Éppen ezért nem közömbös, hogy a társadalom számára mennyire erős a család, mennyire szilárd és tartós a családot létrehozó és összetartó érzelmi vonal. A családvédelem az állami és jogi intézkedé 64

75 sek mellett a jó és helyes társadalmi szokások előmozdítását, de sok esetben az elavult helytelen nézetek felszámolását, tehát lényegében társadalmi problémák megoldását jelenti. A kultúra, a civilizáció dinamikus fejlődése következtében a társadalmi kérdések mellett, gazdaságpolitikai vonatkozásban is, előtérbe kerül a családtervezés kérdése. Az emberiség természetes szaporodása és a gazdasági javak megtermelhetősége közötti öszszefüggés kényszeríti a különböző társadalmi rendszerben élő országokat, hogy foglalkozzanak a családtervezés kérdésével. Az elmondottakból következik, hogy a kultúrember számára, de közvetlenül a társadalom számára sem cél a korlátlan gyermekáldás. A családtervezésnek, születésszabályozásnak köztudottan a legroszszabb formája a terhességmegszakítás. Ezért világviszonylatban is, de különösen a szocialista társadalmakban, így hazánkban is, igyekezünk biztosítani a széles népréteg számára a korszerű, olcsó védekezési lehetőségeket és feltételeket. Ezen a téren az utolsó 10 évben nagyot léptünk előre, de az ideális mellékhatások nélküli 100 százalékos biztonságot nyújtó fogamzásgátlókkal ma sem rendelkezünk. Még a korszerűnek mondható szájon át szedhető tabletták, méhen belüli hurkok eseteiben is százalék közötti hibalehetőséggel kell számolnunk. Nemcsak az egyes családok, hanem az egész társadalom érdeke, hogy a gyermekáldás a kívánt időben következzék be, amikor annak személyi, tárgyi, és összkörülményi feltételei biztosítottak. Az egészségügy, és ezen belül a Család- és Nővédelmi Tanácsadó célfeladata kettős: 1. Kialakítani és megerősíteni a család iránti érzelmi szálakat, a családalapítás igényét, és a tudatformálási tevékenységünk mellett minden szakmai tanácsot és segítséget megadni a család sokrétű egészségügyi és szexuális problémájának rendezéséhez. 2. A nem kívánt terhesség megelőzéséhez biztosítani a széles körű védekezési lehetőségek ismeretét és megfelelő segítséget nyújtani, hogy az egészségre nagyon káros terhességmegszakításokat elkerüljük. Tisztában vagyunk azzal, hogy a családi életre nevelés kérdésében kisebbik részt képvisel a szexualitás kérdése. Mégis az a véleményem, hogy a maga sajátos biológiai, érzelmi tulajdonsága miatt egy sor kérdés rendezetlen, nyitott, pedig jelentős mértékben meghatározhatja a leendő családok sorsát a nők egészségének sokszor életre szóló negatív alakulását, a család egységének a harmóniáját. Világviszonylatban jelentős a fiatalkorúakkal kapcsolatos nemi élet kérdése. Napjaink gyakorlati tapasztalatai szerint a tizenéves korosztály megkezdi nemi életét, még mielőtt biológiai, tudati érettségük, felelősségérzetük valamennyire is elfogadhatóan kialakult volna. Ezt a korosztályt a 16 éven aluliak képviselik zömmel. Ma már egyértelmű, hogy a serdülőkorúaknái korán kezdett nemi élet és annak szülészeti nőgyógyászati vonatkozásai a legtöbb súlyos egészségkárosodást jelenti. Ezért is kívánatos, hogy a serdülő fiataljaink az álszemérem teljes mellőzésével ismerjék a korai nemi élet egészségkárosító hatását, de 65

76 ha szükséges, élni is tudjanak a védekezés korszerű lehetőségével. Nyugodtan kijelenthetjük, hogy jelenleg hazánkban megoldatlan kérdés a szexuális felvilágosítás, annak helye, ideje és módja. A felmérések eredményei és a tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a szexuális felvilágosultság szintje elszomorító. Olyan nevelési programot kell kidolgoznunk, amely alkalmas az ismeretek birtokában a nemi élet késleltetésére, közel a felnőtt korig. A védekezés lehetőségeit sajnos nagyon korlátok közé szorítja az a tény is, hogy a nemi életre az esetek többségében nem ideális körülmények között kerül sor, és ez bizonyos módszerek alkalmazását már eleve kizárja. A serdülőkor körüli nők esetében a felvilágosítás és védekezés lehetőségét még a szülő felfogása, magatartása is nagymértékben befolyásolja, ugyanis a szülők csak igen elvétve hajlandók tudomásul venni, hogy leányuk felnőtt, partnere van, nemi életet él, és fogamzásgátló használatára szorul. A serdülők, emellett még joggal félnek a felfedezést követő büntetéstől is. A nemi érettség időpontját ma nagy általánosságban 1 (i éves kortól számítjuk, de ettől természetesen vannak kivételek. A menstruáció egyre korábban jelentkezik, 10 évenként mintegy 4 hónappal jelentkezik korábban. Általában orvosi vélemény szerint az első menstruációtól 3 4 évnek kell eltelnie ahhoz, hogy a fogamzásgátló tablettákat jelentősebb egészségkárosodás nélkül szedhessék. Ha igen, akkor is fokozottabb, félévenkénti ellenőrzés szükséges, és eltérően a felnőttektől, egy-másfél évenkénti rövid szünet beiktatása kívánatos. A tizenévesek fogamzásgátlása orvosi és társadalmi szempontból is igen fontos és véglegesen nem megoldott kérdés. Az a tény, hogy a tizenévesek többé-kevésbé ismerik a fogamzásgátló eljárásokat, még nem jelenti azt, hogy esetenként élnek is vele, és hogy jól alkalmazzák. Mindent meg kell tennünk, hogy tudatformáló tevékenységünk pozitív irányban hasson, és elkerüljük a nem kívánt terhességeket, a fiatalkorú kényszerházasságokat, a korai válásokat és nem egyszer tragédiákban befejeződő családi konfliktusokat. A szexuális élettel kapcsolatos nevelésnek vagy felvilágosításnak, főleg az utóbbinak, vannak bizonyos szakaszai, állomásai. Az a leghelyesebb módszer, ha a kérdéssel a családi életre nevelés keretében foglalkozunk. Pedagógiai szempontból is ez látszik helyesnek. Az orvosok feladata, hogy e nevelés tematikájában segítsék a pedagógusok munkáját. Az alkalomszerűen meghívott vagy felkért orvoselőadó nem képes folyamatos nevelésre. Az ifjúság egészségnevelése és felvilágosítása csak akkor lehet eredményes, ha ezt a tevékenységet a pedagógusokkal és szülőkkel közösen hajtjuk végre. Ezek az irányelvek nem zárják ki, hogy az orvos ne foglalkozzék külön is, egyenként vagy csoportosan a fiatalokkal, amikor a szexuális élettel kapcsolatos felvilágosítás kerül előtérbe. A serdülés kora körüli időszakban esetenként célravezető, ha a szexuális felvilágosítást nem koedukált formában tartjuk. A megnyilvánulás őszintébb lehetőségére 66

77 gondolok. Félreértés ne essék, a szexuális élettel kapcsolatos kérdések tárgyalásánál a felvilágosításoknál még véletlenül sem a nemi életre nevelés a cél itt a korai nemi életre gondolok. sőt ellenkezőleg, a veszélyek ismeretének birtokában a felelőtlen korai nemi élet elkezdése, illetve annak csökkentése a fő célunk. Kötelességünk minden utat, módot keresnünk ahhoz, hogy biológiailag, de tudatilag is éretlen gyermekeinket a káros következményektől megóvjuk és ugyanakkor a harmonikus családi életre szemléletileg, tudatilag felkészítsük. A népesedés kívánt alakulása társadalompolitikai, de egészségpolitikai szempontból is csak akkor várható. ha a felvilágosítási, nevelési tervünk komplex formában fogja át az egész társadalmat. Ezért érintett egyformán a fiatalság mellett a felnőtt női és férfi lakosság. Szakmapolitikai meggyőződésem, hogy kell, szükséges, a programozott orvos pedagógus együttműködés. Ezért a következő tanév kezdetekor vállalok egy gimnáziumot egész évre, olyan vonatkozásban, hogy szükség szerint, minden osztályban egy-két alkalommal részt veszek a pedagógusokkal együtt az ifjúság egészségügyi és szexuális nevelésének programjában. Egyben ezt a felajánlásomat valamennyi szakorvosnak, orvosnak követésre ajánlom. Meggyőződésem, hogy az általános iskola utolsó évében, majd folytatva a középiskolákban, szakközépiskolákban, főiskolákban kell az erős alapokat lerakni ahhoz, hogy eredménnyel tudjuk szolgálni a családi életre nevelést, a család- és nővédelmet, és a szépen tervezett népesedéspolitikai tervünket meg tudjuk valósítani. NAGY ISTVÁN: TÖREDÉK-ÉNEK Elragadtak a habosszájú csődörök szikrázó csillaggal a homlokukon. Téged sirat ma minden tücsökhegedű, az ágakat január szele csörgeti, koppan a szó, ha szólni akar. Arcra bukik a csönd előtted. Játszott a szíved, halálig énekeltél deresedő ágra, konok elmúlásra ráhajoltál e világnyi magányra. Te, költő Hephaisztosz, vérugató tündér, élet és szerelem, tisztító kínok énekese dúlt hittel katedrálist építő! Nagy László halálára 67

78 N A G Y L Á S Z L Ó : Jártam én koromban, hóban Jártam én koromban, hóban, húzott az álom. Mást kerestem s mellém te álltái, kardél mellett felnőtt virágszál, sebzett virágom. Húszévem elveszett, s érzem, te lész a vigasz. Mord kültelken, hol a füst szárnyal, szádról szóló harmonikáddal föl-fölvidítasz. Engem a szépség, a vígság csodásán éltet. Érte égek, hogy megmaradjak, bár úgy kelljen szívnom, mint rabnak kócból a mézet. Körülöttem kúsza az élet, kúsza a sorsom, Vértezz hittel, hűséggel állig, akkor én a haláloságyig belédfogódzom. 68

79 D R. T Ö T H L Á S Z L Ó : A felelősség súlyával Odüsszeusz kíváncsisága és kalandvágya ellenére hazavágyott Itakába. Hiányzott a családi tűzhely melege, a kérőket furfangosan kijátszó hűséges feleség. Balassi Bálint szenvedélyesen és eredményesen háborúzott az asszonyért, mégsem volt boldog. Nem volt méltó és hű társa a szerelemben, nem volt kiegyensúlyozott érzelmi élete, nem volt ahová tartozzon. A két veronai fiatal a szerelem szabadsága mellett tört lándzsát a későbbi korokra is oly jellemző érdekházassággal és szülői önkénnyel szemben. Hapragont csak a pénz, a fiatalokat csak a szerelem tette boldoggá. Tatjána eszményi hős, mert szerelmében a kor előítéleteit átlépte, csalódásai és tapasztalatai erősítették önbecsülését, erkölcsi tartását. A Baradlay-fiúkat az anyjuk iránti tisztelet és szeretet tanította meg a nő, a feleség, az aszszony igazi megbecsülésére. A tragédia színeiben Ádám mellett mindig ott lévő asszony a romlást, menekülést és felemelkedést egyaránt jelentette. Vajda János nem tisztelte és nem becsülte a szép Ginát, de rajongott érte. A nyugatos költők jónéhánya a háború és fasizmus embertelenségével szemben a mikroközösségben, a családban keresett kárpótlást. József Attila, a magyar irodalomban elsőként, a testi lelki szerelmet egyenrangúan szépnek ábrázolta. SOMLYÓ GYÖRGY Mese a másik szobáról című alkotásában azokról az öregekről szól, akik közös fedél alatt maradtak gyermekeikkel, mégis idegenül, kiközösítve, szeretet és gondoskodás nélkül tengetik életüket. KISS DÉNES Anyámra gondolok című versében így vall: Anyámra is kell gondolnom néha; az éj befészkelt félszemébe már, haja: kint roskadó, őszi széna, nem őrzi rajta színeit a nyár. Anyámra is kell gondolnom néha: napját föl is törheti a sötét madár, s hova lesz akkor életem szép bizonyítéka? A család szerte a világon viták középpontjában áll, fogalmazzák meg vagy Írják le gyakran szakmai berkekben. Vannak akik szerint válságban van, bomlik. Megint mások a változás legkisebb lehetőségét és szükségességét is kizárják, a családban megingathatatlan erkölcsi princípiumok megtestesülését látják. Mindkét megközelítésben van némi igazság, de va- 69

80 lójában egyik..véglet" sem fogadható el. Anélkül, hogy állástfoglalnánk és értékelnénk, bátran megfogalmazhatjuk: állandóság és változás! a kettő együtt a mai családok legfontosabb jellemzője. A szakirodalomból ismert: a mai monogám család erkölcsi, szokási, jogi normáival együtt hosszú fejlődés eredménye. A modern társadalom alakította a család szerkezeti sajátosságait, belső jelenségeit, szokásait, normáit és a társadalomban elfoglalt helyét. A civilizált társadalmak hatása mellett, nálunk a szocialista társadalom kialakulása, építése is döntő jelentőségű a családok életében. Többek közt: autokratív hajlamokat ma már kevésbé támasztják alá társadalmi tényezők, a családon belüli döntési rendszer demokratizálódott, a családtagok közötti tematikus megoszlás jelei tapasztalhatók. Csökkent a rokoni kapcsolatok egymásra utaltsága is. Az érzelmek ambivalenciája teljesebbé vált. A XX. század első harmadában Magyarországon a család legáltalánosabb típusa a férj, apai vezetés alatt álló, tekintélyelvekkel kormányzott, feudális és polgári értékelemeket vegyesen hordozó család volt. Belső szerkezete, hiearchiája a társadalom osztály és réteg szerkezetében gyökerezett. A második világháború, annak előzményei és hatalmi gazdasági társadalmi következményei, a tulajdon és az osztályviszonyok változása, később a nagyipar kialakulása, a mezőgazdaság kollektivizálása természetesen a családra is hatott. A nők munkábaállásával (ami nem volt zökkenőmentes) megkezdődött az áttérés az autokratikus férji apai vezetésről a házasfelek, illetve a szülők páros irányítása alatt működő családrendre. Itt érkeztünk el kérdéseink egyikéhez: az elmúlt évtizedek gyors társadalmi fejlődését a családok fejlődése nem követte, holott a családi élet minősége fontos tényező az egyén, a család és a társadalom szempontjából. A család alakulóban lévő szocialista vonásai még nem váltak tudatossá, nem rendeződtek egységbe. Sajnos a magyar családkutatás ma még csak a kezdeti korszakát éli: ez hátrány az iskolai családi életre nevelésben és a közművelődésben egyaránt. Pedig csak lépésben juthatunk előre, ahogy LÖCSEY Pál a Család, házasság a mai magyar társadalomban című könyvében mondja: a Lajtán túlról nem importálhatjuk a más országok testére szabott családteóriákat, de a Lajtán inneni spekulatív módszerek Prokrutész ágyába se fektethetjük aránytalan és elégtelen ismereteinket (Család és házasság a mai magyar társadalomban. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Bp ). Az elviselhető, ha a családkutatásban, a család filozófiai megítélésében bizonytalanok a szakemberek, de az már kevésbé, hogy bizonytalanság legyen az ifjúság nevelésében. A családkutatás elmaradt a mai gyakorlattól, megkockáztathatjuk: az iskola eredményei előbbre járnak ban illetékes állami és társadalmi vezető testületek elemezték, áttekintették hazánk népesedési helyzetét. Az újszülöttek számának és életképességének alakulása mellett, mérlegelték a gyermeket nevelő csa 70

81 ládok anyagi helyzetét, a szülők és leendő szülők testi és lelki egészségét, gyermeknevelési kultúráját és a fiatalok családalapítási szokásainak változását is. így született a Minisztertanács számú határozata, melyből két mondatot idézek: A lakosság, különösen pedig az ifjúság körében sem mennyiségben, sem minőségben nem elég elterjedtek azok a biológiai, egészségügyi, etikai, morális ismeretek, amelyek elengedhetetlenek a harmonikus, kívánatos emberi kapcsolatok, a kiegyensúlyozott családi élet megteremtéséhez és ezek során a korszerű családtervezés széles körű megvalósításához. Ezért az állami oktatás minden formájában, továbbá a lakosság körében végzett egészségügyi ismeretterjesztésben a családi életre való felkészítést szolgáló intézkedéseket kell tenni. - Tehát: a család támogatását a népesedési koncepció a gazdasági, szociális, egészségügyi intézkedések mellett a tudatot és az erkölcsöt befolyásoló kulturális nevelőmunkával is erősíteni kívánja, hosszú távon is. Nemcsak az iskolában, hanem a közművelődésben is! Ez utóbbit hangsúlyozni szeretném, mert úgy érzem itt számos tennivalónk és lehetőségünk van még. Az ös tanévben Magyarország hatvan általános és harminc középiskolájában kísérletképpen bevezették a családi életre nevelést. Szabolcs-Szatmárból a Kölcsey Ferenc Gimnázium és Szakközépiskola, a Nyíregyházi 5. számú Általános Iskola és a Kislétai Általános Iskola kapcsolódott a programba. A kedvező tapasztalatok eredményeként a következő tanévtől már az alsó és középfokú iskolák felében oktatták a családi életre felkészítést, meg mindig kísérleti jelleggel. Ekkor kapcsolódtak be a szakmunkásképző intézetek is szeptember elsejétől valamennyi iskola programjában szerepel a családi életre felkészítés. Általános iskolában osztályfőnöki órákon húsz órában tanítják. (Megoszlás osztályonként: ötödik osztályban 4 óra, hatodik osztályban 6 óra, hetedik osztályban 6 óra, nyolcadik osztályban 4 óra). Középiskolában 20 órában (megoszlás osztályonként: 6, 4, 4, 6 óra). Természetesen sokkal többről van itt szó, mintsem óra. Nemcsak új osztályfőnöki tantervek jelentek meg a közoktatásban, fellelhető, megtalálható a családi életre nevelés az iskolai élet teljes vérrendszerében. A közművelődési intézményekben történő felkészítés a kívánt szinttől azonban messze elmaradt. A közoktatás szinte mindig a változások korát éri, az utóbbi évek oktatás nevelés részleges reformjainak egyik jelentősebbike volt a felkészítés bevezetése. Megfogalmazták: a család a társadalom alapvető közössége, erősítése fontos társadalmi érdek. Hangsúlyozták: olyan funkciói vannak, amiket más szociális szervezet nem tud megoldani. Például: a társadalom biológiai folyamatosságának fenntartását; a gyermeknevelést; a társadalomba való beilleszkedés elősegítését; a családtagok érzelmi szükségleteinek, biztonságérzetének kielégítését, fokozását; a magatartás (a szexuális is) formálását, ellenőrzését, szabályozását; az egyéni törekvések és társadalmi célok összehangolását. Nem szül nekem a fa fiút, csak ma- 71

82 darat.../ Rám ki hasonlít, ki hasonlít, /ki őriz meg időben engem?/... jajr édeskéim, jaj, vérecském, ujjaidat fölnevelem csípődet kigömbölyítem,/ kerülhetsz a hátam mögé, /szeress engem! S így alapíttatik horda, nagycsalád, nemzetség, törzs, új nép... írja RATKO JÖZSEF a Halott halottaimban. Míg megvalósul gyönyörű képességünk, a rend, mellyel az elme tudomásul veszi a véges végtelent, a termelési erőket odakint s az ösztönöket idebent... (JÓZSEF ATTILA: Város peremén) A családban alakulnak ki kora gyermekkortól az emberi kapcsolatok mintái és szokásrendszere. Megerősítése fontos társadalmi érdek. Hogy lehet legjobban megerősíteni a családot? A válasz egyértelmű: ha a leendő szülőket készítjük fel a harmonikus családi életre. Egy felvilágosító órára emlékszem, amin természetesen a lányok vettek részt. Azt hiszem, sok haszna nem lehetett, mert azokkal a dolgokkal, amikről ott szó volt, már mindannyian tisztában voltunk, talán évek óta. Ma az a helyzet, hogy a gyermekek már egész kicsi koruk óta találkoznak ezzel a témával, egymástól, a nagyobbaktól, némelyik a szüleitől tájékozódik. Velem is így volt. A középiskola érdeme, hogy ezt a kérdést az erkölcs szempontjából közelítette meg. Most inkább azt szeretném elmondani, hogy szerintem hogyan lehetne helyesen irányítani, végezni a felvilágosítást. Az iskoláknak nagy részt kell vállalniuk. Már az általános iskolák legalsó osztályaiban a legelemibb dolgokat tisztázni kellene. A felsőbb osztályokban már ki kell szélesíteni a felvilágosítást, és itt már az erkölcsi részére is rávilágítani. A középiskolában már nem szexuális felvilágosításról kell gondoskodni, hanem a felelősség, az érzelmek iránti tisztelet érzésének kialakításáról, arról, hogy ne szexuális életről beszéljünk, hanem a szerelemről és méginkább a szeretetről fogalmazta meg a már középiskolát végzett K. J ben egy felmérés során (PÁNDI JÁNOS: Bevezető. A családi életre nevelés. Szolnok ). Fel kellett készíteni a pedagógustársadalmat és a szülőket is a bevezetésre. Legkevésbé a tanulóifjúságot (példák sora bizonyítja), ők igénylik az időben történő felvilágosítást, ha a nevelést kevésbé is. Ósdi és modern nézetek csaptak össze a felkészítés során, s hosszú még az út. amíg kialakul az uj minőség. A pedagógustársadalom felkészítése összefogással történt: művelődésügy, egészségügy, Vöröskereszt, MENCS egymást erősítve végezte. Megyei tanfolyamok voltak igazgatók, osztályfőnöki munkaközösségvezetők részére. A nevelők házi munkaközösségi foglalkozáson, tan 72

83 testületi értekezleten készültek az oktatásra. Megfogalmazható: Szabolcs- Szatmár megye pedagógustársadalma magáévá tette a családi életre felkészítést. Nem könnyű kérdésekről volt szó, pedagóguskollegáink sem szívesen foglalkoztak bizonyos témákkal. A nemiségről nem illik beszélni álláspont annyira meggyökerezett évszázadok során, hogy ma is nehéz áttörni. A szexuálpedagógiai felkészítést a felsőoktatási intézményekben is elhanyagolták. Nehezítette a munkát, hogy a jelen lévő ilyen jellegű oktatás eddig nem volt eredményes. Előfordult, kollégáink ugyanabban a kérdésben eltérő álláspontot vallottak. Kiadványok, szemléltető eszközok is kis számban álltak rendelkezésre. Nagv gondot fordítottak az iskolák nevelői a szülök felkészítésére is. Iskolai és osztályszülői értekezletek sorát tartották. Nehéz feladatot oldottak meg az iskolák! Kezdetben a szülők többféleképpen reagáltak. A többség örömmel fogadta a bevezetést. Megértették, hogy az iskola segíteni akar. Olyasmire vállalkozik, amire a család kevésbé volt képes. Voltak akik tiltakoztak. Féltek. Azt mondták: eddig se tanítottak ilyet. Mégis férjhez ment mindenki, szült, nevelt gyereket. Vajon a sok ismeret hatására nem próbál-e olyat a gyerek, amit amúgy nem tett volna meg? Látszólag igazuk is van. De: a mai viszonyok között 17 éves kortól számolni kell a szexuális aktivitással. Természetes, hogy az ismereteket nem akkor kell közölni, az ilyen nevelést nem akkor kell kezdeni. Időben! A gyermeknevelést is tanulni kell, nem csak,,saját kárán" felnőttkorban, hanem időben, még az iskolában. A szülők egy része nem tud a gyermekkel beszélni a szexuális életről, szerelemről, párválasztásról, családi életről. Különböző okok miatt. Érzelmileg távol vannak egymástól, felfogásuk különböző stb. Őszinteség nélkül, igaz ismeretek híján pedig ne is kezdjenek hozzá. Paradoxon: sok családban eddig legalább a leánygyermeket nevelték a majdani háztartás ellátására, most erről is leszoktak. Pedig még a fiúknak is szükséges ezeket az ismereteket elsajátítani. A szülők gyakran a gyermekkel nem korának megfelelően beszélnek (előfordult, hogy az iskola sem). Az iskola terheket vett le a szülők válláról, de nem vett le mindent! Hangsúlyozni kívánom, hogy a családi életre nevelés előfeltételeit a családban alapozzák meg ezután is. Nélkülözhetetlen a család érzelemteli légköre, a szülői támasz, a bizalom és az őszinteség ezután is. A felszabadulás utáni első generáció az emberi élet harmadik korszakába lépett. Átélték a háborút, alakították a szocialista társadalmat. Családi életük sok ellentmondást visel magán. Őrzik részben a régi társadalom családi hagyományait, életmódját, szokásait, másrészt a megváltozott körülmények és lehetőségek hatására új vonások, követelmények, szokások alakultak ki. A második generáció a háború után közvetlenül volt kisgyermek. Tehát a mi társadalmunk gyermekei. Jobban illeszkednek a követelményekhez és a lehetőségekhez. A korszerűbb már nagyobb helyet foglal el családi életükben. A nagyszülői segítség még gyakran visszahoz 73

84 za a régit. Ezeket a családokat már nem köti a régmúlt, de még nem irányítják a társadalom kialakított új normái. A gyermeknevelés ösztönössége megmaradt. A következő nemzedékek már fiatal korban tudatosan készülnek a családi életükre is, a mai követelmények szerint. Életvitelüket nagyobb tudatosság, tervszerűség fogja jellemezni. Mit is tanítottak és tanítanak az iskolában? Mi volt a családi életre nevelés tartalma? A három terület a következő: 1. A korszerű család jellemző vonásai. 2. Előkészítés a leendő gyermekeink gondozására, nevelésére. A szülői hivatásra nevelés. 3. A szexuális nevelés. Mindhárom terület egyformán fontos. Milyen a korszerű család? Meggyőződésem, hogy a mostani fiatalok jól tudják; annak idején majd jobban tiszteletben tartják a családot. Nem utolsósorban az oktatás hatására. Családi életük nyitottabb lesz a társadalom számára. Megtanulják (magukévá is teszik!), hogy a házasságra lépő nő és férfi viszonya az emberi egyenjogúságon alapul. Az egyik a másiknak nem birtoka, hanem önként vállalt társa. Megtanulják, hogy az önként vállalt kötelék csak akkor tartós, ha a házasság tartalma eleven marad és a házasfeleket kielégíti. Játékokat, hogy várjak, várjak, várjak, Pótlásnak és feledésnek, ha kaptam S elátkozott hőse az akarásnak Most itt állok akaratlan, dermedtje Ezer, hazug, játékos mátkaságnak. Futó csillagok fényüket rám szórták, Elkábítottak olcsó mandragórák S az Élet helyett nem jöttek csak órák. (ADY ENDRE: Élet helyett órák) Megtanulják az iskolában, hogy a munkában, közéletben, tanulásban a nő egyenrangú társa a férfinak, látják az apa szerepének a módosulását. Felmérések bizonyították: saját családjuk hibáit is felismerik. Nem férfiúi, családfői tekintély, hanem két szülő közös jogaira és közös felelősségére épülő család az eszményük. Ök tudják, hogy az apának részt kell vállalni a családon belüli feladatokból. A gyermeknevelést is tanulják (nem tekintélyi nevelési elv alapján). A szülői tekintély fontos, de nem az áltekintély. Valóban minta legyen a szülő a gyermek számára, emberi értékei adják meg tekintélyét, s ne az agresszió. Az egymás iránti tiszteletre épüljön a kapcsolatrendszer. A pedagógusoknak nehézséget jelentett a típusra jellemző vonásokat a gyakorlatból összegyűjteni, bemutatni. A családtervezésen eddig inkább a gyermekek számának korlátozását értették. Másról van itt szó, a fiatalok ezt is tanulták. A szexuális neveléssel kapcsolatban meg kell jegyeznünk, hogy a fiatalabb nemzedékek kevésbé tar.ják renn a kettős erkölcsöt, külön nőknek, külön a férfiaknak. 74

85 Nem kis része van ebben a pedagógusoknak. Az oktatásban hangsúlyozták az egészséges szeméremérzet szükségességét (mert együttjároja az emberi méltóság tiszteletének és a társadalmi kapcsolatok kultúrájának), de fel kell oldani a problémakör nevelési feszültségeit, fel kell oldani a szégyenkezést, az elhallgatást szülő gyermek, gyermek nevelő között. A szexuális nevelés 33 százaléka a családi életre felkészítésnek. Vannak akik eltúlozzák ezt, illetve elfelejtik a maradék (56 százalékot. Senki nem vitathatja. hogy az erkölcsileg motivált, felelős szexuális magatartás formálása része az életre készülésnek, megvan a maga kultúrája, amit meg kell tanulni. Felnövekvő nemzedékek tagjaiban nem a jelentkező természetes késztetéseket kell elnyomni, hanem a felelősség és a tudatosság fejlesztésével irányítani, fegyelmezni, a szocialista normákhoz közelíteni szükséges. Most is hangsúlyozzuk: a nemi fejlődés folyamatos. Talán itt tévedünk a legtöbbet. Nemcsak a serdülőkorban kell vele foglalkozni. Fontos a kisgyermekkor és a serdülést megelőző szakasz is. Az iskola itt is megfogalmazza a tennivalókat, és megtette a magáét. Sajnos a normális nemi fejlődés kísérő jelenségeit a család és az intézményes nevelés is sokszor korszerűtlenül és nem egységesen ítéli meg. A szülők például a gyermekben normálisnak vehető szexuális érdeklődést is büntetik, a gyermekben a romlottság, bűnösség érzetét keltik. A pedagógustársadalom ebből a szempontból egységesebb lett, de a szülők még nem. Felmérések mutatták, hogy a promiszkuitást fiataljaink elítélik. Sajnos nehezíti a szexuális nevelést az is, hogy nincs kidolgozva a megfelelő kultúrált magatartási követelményrendszer. Nincs megfelelő szexuáletika sem. Egy fontos dolog: mi nemcsak szexuális felvilágosítást végzünk, hanem szexuális nevelést is. Nemcsak ismereteket nyújtunk, hanem embert formálunk. A fiatalok megtanulták a szülői feladatokat, megismerték a szerepeket és elsajátították, természetesen a korszerű követelmények alapján. Ezért is kapott nagy helyet az ifjúsági és a családjogi törvény az iskolában. Megismerték a jogokat, kötelességeket, megismerték a lehetőségeket és a korlátokat is.,,hol vagytok, édeseim, népeim korahalottaim, zabi-halottaim, holtak között lelencek, anyátlanok, kitagadottak az időből hol vagytok, édeseim? Miasszonyunk, miasszonyunk fekszik a műtőasztalon, most hoz halálra titeket, nem kínlódik, öle alatt vödör; és ott, a még anyaölmeleg vérkocsányában, a kocsonyás vérmocsárban, süppedő 75

86 vérlápban, véringoványban kicsi virág, kicsi virág úsztatja két pici karját, állát föl, föl, föltartja, fuldoklik, kiáltozik...! (RATKÓ JÓZSEF: Halott halottaim) A születés szám nem fedezi a társadalmi szükségleteket. Az újszülöttek fejlettsége és egészségi állapota nem megfelelő. Sok a koraszülött. Gyakori a veleszületett fejlődési rendellesség és a szülési sérülés is. A koraszülöttek és a sérült újszülöttek egészséges felnőtté nevelése nehéz. Számos családi élet labilis. A fentiek miatt tömegesen jelentkeznek pedagógiai, egészségügyi, ifjúságvédelmi problémák az iskolában. Terjednek a káros szokások (dohányzás, alkohol, túlzott gyógyszerfogyasztás). Terjednek a szexuális úton szerzett fertőzőbetegségek. Gyakori a pszichoszexuális fejlődés és a szexuál magatartás és funkció zavara. Még mindig sok az abortusz. Mindezek indokolták a felkészítés szükségességét... vigyázzunk a gyerekekre, akik tiszta szemmel lépnek a világba, és felnéznek a felnőttekre, nem számítanak a közönyökre. vagy akiknek arca lárva, /... de befulladnak a kapzsiságba,, megszentségtelenítik az életet,, letördelik a szépség virágát. Az emberiség árulóitól féltem a gyermekek és a névtelenek világát írja NÁDASDY ÉVA Jaj vigyázzunk a gyermekekre című versében. Hisszük, hogy a most felkészülő nemzedékek jó családtagok lesznek. Kevésbé képmutatónk a szerelemben, emberi kapcsolatokban, A pedagógustársadalom megtette a magáét. Nagyot léptünk előre. Igazi eredményeinket azonban a következő évek, évtizedek bizonyítják majd. NAGY ISTVÁN: HALLGATÁSOD Kilüktet a szó minden mozdulatból, hiába bújnál suta sóhajokba elárul a szó, fehéren rád világol: nem állhatsz tehetetlen mosolyod mögött, csalás nélkül nem várhatsz újabb csodát. Árvaságod kibukik fogaid közül, váratlan alázza meg mímelt tetteid. Nem takarózhatsz a hűvös csenddel: hallgatásod szól szavaid helyett. 76

87 D A L A N IC S G Y Ö R G Y : Egv táncegyüttes, amelynek csak múltja van A szatmárököritói Fergeteges krónikája A népi hagyományok újjászületésére és színpadi bemutatására az 1930-as években életrekelt a..gyöngyösbokréta mozgalom, amely falunként vagy városonként népi művészeti csoportokat szervezett. Az ellenforradalmi kormány hivatalos szervei a mozgalmat elsősorban idegenforgalmi meggondolásból anyagi támogatásban is részesítették, és a csoportokat felügyelet céljából a..bokréta Szövetség -be egyesítették. (Új Magyar Lexikon 3. kötet, 148. oldal). A bokrétába tartozó együttesek száma elérte a kétszázat is. de a színvonalasan működő csoportok száma mintegy százra. s taglétszáma kb főre tehető. A csoportok a helyi táncokat, továbbá a táncos játékokat és népi dallamokat élesztették fel, és általában a tájra jellemző eredeti viseletben vitték színpadra. Az eredeti viselettel, tánccal, dallal játékkal jelentkező reprezentatív csoportok 1931 és 1944 között minden év augusztus 20-án vagy a Szentistván-napi ünnepségekhez kapcsolódóan a fővárosi színházakban bemutatkozhattak a pesti és a külföldi közönség előtt. Hagyománymentés tekintetében a Gyöngyösbokréta mozgalom jelentősége felbecsülhetetlen, hiszen egy sereg táncot esetleg csak a nevéről ismernénk, ha a csoportok nem fűzték volna táncaikat csokorba, bokrétába. A szatmárököritói táncegyüttes is a Gyöngyösbokréta mozgalom hatására született meg decemberében. Az ököritófülpösi emberek lábán átmentett gazdag tánchagyományból, kicsiszolt mozdulatokból válogatott, szelektált az alkotó, NÉMETH LILI. a község földbirtokosának a leánya (ma leányotthon van a kastélyában). A méltóságos asszony az idősebb nemzedék táncát vette alapul, s fűzte bokrétába a szatmárököritói verbunkot, a szólót, a kopogóst és a juhász táncot. A szatmárököritói tánc zenéhez szabott, pontosabban kötött, megmerevített koreográfiává állt öszsze az alkotó keze alatt. Az ököritóiak a született új táncot magukénak, sajátjuknak érezték, s táncukra büszkék voltak, s azok még ma is. Táncukat élettel, dinamikával, művészettel töltötték meg oly annyira, hogy a táncot bár más együttesek, s hivatásos együttesek is táncolják csak ők tudják átélten, tisztán, természetesen bemutatni. A csoport első fellépése a több mint féléves tanulás után július 31-én volt Szatmárököritón, a sportpálya gyepére fektetett rögtönzött színpadon. A táncot, amelynek ekkor még neve sem volt, PAULINI BÉLA, a Bokréta Szövetség elnöke a lendületes, sodró előadásmód miatt Ferge 77

88 teges -nek nevezte el. A Fergeteges" első táncos nemzedéke igen népes volt: mintegy főt számlált. Az új tánchoz a viseletét is maguk tervezték, teremtették meg a táncosok. A leányok ruhája házilag szőtt fehér, hímzett vászonruha szón, majd zsinórozott posztó nadrágot, kabátot és kis karimájú szatmári szón majd zsinórozott posztó nadrágot, kabátot és kis karimájú szatmári kalapot viseltek. A viselet azóta sem változott. Az Állami Népi Együttes is az ököritói figurális szőttes kötényben táncolja a saját fergetegesét. A Fergeteges hódító útja Ököritófülpösön kezdődött, majd a megye és az ország határain is túljutva meghódította mindazokat, akik a táncot látták augusztusában 17 táncos mutatta be első alkalommal az ököritóiak művészetét Budapesten, a Várszínházban. Ettől az évtől kezdve a Fergeteges táncegyüttes minden évben meghívót kapott a budapesti vendégszereplésre. A második világháború előtti években a visszacsatolt területeken: a felvidéken, Kárpátalján és Erdélyben többször is szerepeltették az együttest, természetesen a magyar kultúra terjesztése jegyében. A táncegyüttes ebben az időszakban Kassán, Besztercebányán, Munkácson, Szatmárnémetiben, Kolozsvárott, Nagybányán, Szilágysomlyón, Désen, Csíkszeredán és Marosvásárhelyen vendégszerepeit nagy sikerrel. Az együttes szólistái 1941-ben a juhász táncbetétet a bécsi közönségnek is bemutatták. A Fergeteges NÉMETH LILINEK, majd az együttes egyik legtehetségesebb táncosának, NAGY ZSIGMONDNAK a vezetésével a felszabadulás után is változatlan sikerrel szerepelt. Minden jelentősebb hazai kultúrversenyen, bemutatón részt vettek. A negyvenes évek végén és az ötvenes évek elején szerepléseik jelentősebb állomásai: Budapest, Debrecen, Mátészalka, Nyíregyháza, Tokaj és Dunaújváros. A Fergeteges a felszabadulás után a megalakult Mátészalkai Cigánytáncegyüttes mellett az egyetlen, megyénket is reprezentáló táncegyüttes volt továbbra is. Az együttes 1951 májusában az országos bemutatón nyújtott teljesítményéért RÉVAI JÓZSEF népművelési miniszter aláírásával a következő szövegű oklevelet kapta: Az országos téli falusi kultúrverseny Szabolcs megyei bemutatóján első díjat nyert Szatmárököritói Tánccsoportnak. A 60-as évek első felében az összeszokott csoport az országos versenyeken, tájfesztiválokon és a nemzetközi bemutatókon továbbra is nagy sikerrel szerepelt. A Fergeteges Táncegyüttes augusztus 19-én ünnepelte fennállásának negyedszázados évfordulóját. A község e jelentős ünnepségén KOLLÁTH LÁSZLÓ, a Mátészalkai Járási Tanács V. B. elnökhelyettese mondott ünnepi beszédet. A 25. éves évforduló alkalmából a Mátészalkai Járási Tanács V. B. Művelődésügyi Osztálya JUBILÁL AZ ÖKÖRITÓI FERGETEGES címmel ERDÉLYI BÉLA tanár méltatásában kilenc oldalas lírai hangvételű értékelést jelentetett meg, amelyben összegezte a Fergeteges eddigi tevékenységét. Egy idézet az értékelésből: Egyszerű em- 78

89 berek gazdag művészete az Ököritói Fergeteges. Olyan művészet, amelyet évszázadok zenéje ébresztgetett a nép szívében, s alkotott hosszú időn keresztül azzal a pazar változattal, amelynek ma is igaz csodálói vagyunk. Ihletet ehhez az alkotáshoz meseország áhított világa nyújtott az ököritói régi téli esték meséiben. S amint a színes mesék hatására szárnyra kapott a lélek, a megpendített citerák húrjainak hangjaira csodás dallamokat énekeltek fiatalok, öregek: táncba kezdtek a párok, a leányok, a legények. A csodás történetek és tündér-regék hatására mindig újabb és újabb táncelemek születtek, s az ajkukon mindig újabb és újabb dalokat énekeltek. A régmúlt idő igy teremtette meg Szatmárököritón a bokréta dalait, táncmotívumait. TORONICZA GYULA járási népművelési felügyelő az évforduló alkalmából a következőket írta az együttes tevékenységét méltató írásában: Legyen büszke példakép az unokáknak, akik felbuzdulva az öregek lelkesedésén és eredményein, továbbviszik az eddigi sikereket: megfogadják, hogy soha nem hagyják kialudni a Fergeteges dicső eredményeit mutató fáklyát, soha nem hagyják feledésbe merülni a szatmárökciitói verbunk lépéseit, nagyszerű dallamait. Az ünnepséget követően az idős táncosok 1964-ben Balaton körüli turnén vesznek részt, majd július 30. és augusztus 1. között Pécsett rendezett Felszabadulási Néptáncfesztiválon a 31 hazai és külföldi táncegyüttessel közösen több estén és helyszínen adott műsorukkal vívják ki az ünneplő közönség elismerését ban az országos szervek megrendezik a Népiegyüttesek Országos Fesztiválját, amelyen még a Fergeteges Táncegyüttes is részt vesz. Utolsó jelentősebb fellépésük 1966-ban, Esztergomban volt. Ezzel tulajdonképpen le is zárul az idős Fergeteges dicsőséges, a megyének és a községnek is sok-sok sikert, elismerést hozó szakasza. A nagymúltú híres együttes felbomlása után az élet valahogyan megismételte önmagát. Csak az idős táncosok távoztak az együttesből, de a hagyomány, a bokrétába merevített tánc tovább élt, s most már a fiatalok lábán. S amilyen gyorsan megszületett, s megérett a tánc a harmincas években, ugyanolyan gyorsan színpadra került a reneszánszát élő Fergeteges is a fiatal úttörők lábán. A Kisfergeteges pályafutása is sorozatos szerepléssel és sikersorozattal indult. Már 1967-ben Csillebércen szerepelnek. majd 1968-ban a Gyulai Fesztiválon elnyerik az arany sarkantyút, 1968-ban a Duna-menti Folklórfesztiválon bemutatott műsorukat a televízió is közvetítette nyarán Szegeden, az Országos Úttörő Néptáncfesztiválon arattak nagy sikert, s lettek díjazott együttes, s az ősz folyamán a Gyöngyösi Néptáncfesztiválon a hagyományőrző együttesek kategóriájában kaptak értékes helyezést. A Fesztiváldíjas táncegyüttesek december 21-én Budapesten, a Madách Színházban a Néptáncosok Bemutató Színpada keretében kétórás műsort adnak, amelyet a Szatmárököritói díjnyertes Kisfergeteges nyit meg. Az együttes 1971 és ban a Kállai Kettős Fesztiválon a ha- 79

90 gyományorző együttesek kategóriájában mindig részt vett ben a Gyöngyösi Néptáncfesztiválon a menettáncukkal nyertek dijat. Ugyanebben az évben Sátoraljaújhelyen, a VII. Művészeti Hetek keretében rendezett Észak-Magyarországi Gyermektánc Fesztivál versenybemutatóján is indultak ben a csoport eljut a Ki mit tud?" országos válogató versenyéig márciusában Nyíregyházán, a Művészeti Hetek keretében rendezett Néptáncosok Bemutató Színpadán a..kisfergeteges az idős, régi táncosokkal együtt mutatkozik be nagy-nagy sikerrel. Műsorukat a Népművelési Intézet és a Magyar Tudományos Akadémia szakemberei filmen is megörökítették ban Ököritófülpösön, a művelődési házban zsúfolt nézőtér előtt ünnepelte a lakosság az együttes fennállásának 35. évfordulóját. Az ünnepségen a két generáció táncosai adtak szívet és lelket is melegítő műsort, majd az ünnepségen közreműködő Szabolcs- VOLÁN" Táncegyüttes mint vendégegyüttes is fellépett. A 35. éves évfordulót bár bensőséges volt sokkal szerényebb keretek között, s főleg a..hivatalos emberek jelenléte nélkül rendezték meg. Az együttes is csak egy oklevelet kapott a megyei módszertani központtól, a Megyei Művelődési Központtól. A következő években az egyre növekvő belső gondok, nehézségek jelentkeztek, de a Kisfergeteges továbbra is hallatott magáról ben részt vettek az V. Országos Szövetkezeti Néptáncfesztiválon, két éven át ott találjuk a csoportot a Kisvárdai Nívódíjas Versenyen, s 1976-ban Nyíregyházán, a Dunamenti Folklórfesztivál elődöntőjén, s a sikeres szereplésük alapján a Kalocsai Nemzetközi Néptáncfesztiválon is ben pedig a megyei hagyományőrző együttesek Fehérgyarmaton rendezett műsorában szerepeltek. Ezzel a szerepléssel lezárult a Kisfergeteges pályafutása, s egyben a Fergeteges táncegyüttes múltja is decemberében ünnepelték volna ugyanis az együttes fennállásának 40. éves évfordulóját. A jubileumra a csoport felkészült, a meghívó is kész volt, de az ünnepség elmaradt. Joggal vetődik fel a kérdés: miért jutott erre a sorsra az az együttes, amely nélkül sokkal szegényebbek lettünk? Miért tanulta meg, s ápolta a falu apraja-nagyja évtizedeken át (számuk meghaladja a 300 főt) azt a táncot, amelyet a világ nagy színpadain a magyar együttesek tolmácsolásában az emberiség megismerhetett? Az együttest 1967-től GELLERT DEZSŐ, a községi termelőszövetkezet gépkocsivezetője és felesége vezetik, akik maguk is hosszú-hosszú évekig táncoltak a nagymúltú híres bokrétában. A táncegyüttes második fénykora nekik köszönhető. A teherautó platója és a lakásuk volt gyakran a próbaterem, ugyanis a község művelődési házában az utóbbi években mind kevesebbet próbálhattak. A házaspár vezetésével az együttes életében a harmadik évtizedben lényeges változás történt: ápolták régi táncukat, a fergetegest, de új táncokat is tanultak, s ezzel tovább gazdagodott repertoárjuk. Sajnos, a műsorukat már régen alkalmilag verbuvált ^ene- 80

91 karok kíséretére mutatják be. Műsorukat az elmúlt évtizedben ököritói, mátészalkai, vásárosnaményi és nyíregyházi zenekarok is kísérték. Az együttes jelene elszomorító! Az együttes taglétszáma hirtelen lecsökkent. Jelenleg 6 pár KISZ-es, 5 pár úttörő és 10 pár kisdobos táncos tagja a Fergetegesnek. Hetenként csak egy alkalommal próbálhatnak a művelődési ház termében, ugyanis a művelődési ház igazgatója (aki Fehérgyarmatról jár át Ököritófülpösre) nem hajlandó kétszer befűttetni a próbateremben. Az elmúlt években az általános iskola igazgatója sem adta meg az együttesnek és vezetőjének azt a sgaítséget, ami joggal elvárható lett volna tőle. GELLÉRTNÉT, aki az iskolához tartozó óvoda dajkája volt, nem segítette, hanem akadályozta az együttes gyermekcsoportjának a vezetésében, így a taglétszám, s egyben az utánpótlás nem volt biztosított. A csoport éves költségvetése a községi tanács költségvetésében mindössze 10 ezer forint. Ebből az összegből nem egy együttest, de egy alapfokon dolgozó amatőr bábcsoportot sem lehet fenntartani. Az együttesnek egy garnitúra ruhája van, amelyet évekkel ezelőtt a Megyei Tanács anyagi támogatásával vásároltak, illetve készítettek. A kötényeket maga az együttes vezetője és felesége, s néhány táncos édesanyja szőtte le. A Járási Hivataltól 1977 végén a csoport kellékeinek felújítására 20 ezer forint egyszeri támogatást kaptak. Ez az összeg legfeljebb a táncos csizmák újratalpalására elegendő. A Kelet-Magyarország január 8-i számában TARNA- VÖLGYI GYÖRGY újságíró,,a Fergetegesnek élnie kell! címmel írt cikket. Ebből a cikkből két rövid idézet idekívánkozik:...az együttes azonban halódik. Gyűlnek a gondok-bajok. A tempó egyre lassúbb. Elröppen a lelkesedés. Keserű a szájíz. Oda van a Fergeteges?! Már-már azzal a gondolattal foglalkozunk, hogy felhagyjunk az egésszel volt, nincs Fergeteges... Ilyen körülmények között nincs értelme tovább húzni a dolgot: jószerivel már csak a régi neve élteti együttesünket! A fenti, valóban elszomorító valósághoz néhány fontos, de örvendetes tény még hozzátartozik, s ezek a következők: A Szatmárököritói Fergeteges az egyetlen megyei együttes, amelynek relikviáit, történelmi emlékeit, okleveleit, díjait mint helytörténeti emlékeket a községi tanács külön kiállítótermében őrzik. A Fergeteges, mint tánc, mint sikeres alkotás, állja az idő vasfogát. Kiadványban is megjelentették, s eredeti formájában is közkinccsé tették. A régi Fergeteges idős táncosát, KÉPES JÁNOST 1964-ben, GELLERT DEZSŐT, az együttes vezetőjét 1971-ben tüntették ki A Szocialista Kultúráért kitüntetéssel. Befejezésül jó lenne megnyugtatóan szólni a Fregeteges jövőjéről is. Az események és a tények azt látszanak igazolni, hogy lehet és kell is beszélni az együttes ötödik évtizedéről. A szó igazi értelmében a jobb sorsra érdemes együttesnek 1978-tól a községi tanács mellett a Megyei Tanács V. B, Művelődésügyi Osztálya, valamint a Győrteleki ÁFÉSZ is gazdája 81

92 lett. Most már csak további lelkesedésre, s jó táncosokra lesz szükség, s az elmaradt ünnepséget meg lehet tartani, a fájó sebeket is be lehet gyógyítani. 82

93 PALKÖNÉ KNOLL ILONA: Jegyzetek egy ifjúsági klubról A klub angol (club) eredeti jelentése szerint kör, társaskör, társadalmi egyesület, ennek helyisége. A szocialista országokban úgy, mint hazai fogalmaink szerint valamely közművelődési intézményen belül működő művelődési önművelési közösség; azonos érdeklődésű emberek szabad idejének kultúrált eltöltését biztosító, azok szórakozási és művelődési igényeit viszonylag kötetlen formában, főleg öntevékenységükre alapozva kielégítő művelődési közösség. (Ifjúsági klubok Magyarországon és a Német Demokratikus Köztársaságban. Szerk. BÖGEL NÓRA és TIHANYI JÓ ZSEF. Kiadja a Népművelési Propaganda Iroda. Budapest, 1972., ) A Művelődésügyi Minisztérium Közművelődési Főosztálya, a SZOT Kulturális- és Agitációs Osztálya és a KISZ Kulturális Osztálya által 1962-ben elfogadott irányelvek szerint a klubélet célja, hogy lehetőséget nyújtson a dolgozóknak szabad idejük kultúrált eltöltéséhez, kötetlen szórakozási, művelődési alkalmak biztosításával; segítse a közösségi szellem, valamint a helyi társadalmi élet kibontakozását egy-egy üzem, tsz, község, város keretein belül vagy a hasonló korú, foglalkozású, érdeklődésű, műveltségű emberek körében. A klub mint közművelődési egység fiatal, ezzel magyarázható, hogy nincs még átfogó jellegű, minden lényeges elemét meghatározó, összefoglaló irodalma. Magyarországon épp úgy, mint a legtöbb szocialista országban, mind fontosabb szerepet tölt be a közművelődésben az évről-évre növekvő számú különféle klub. E kisközösségekben minden társadalmi réteg, korosztály baráti társaságra lelhet, megvitathatja kisebb-nagyobb problémáit, megoldásukhoz tanácsot, segítséget kaphat. Meghatározott programmal, de mégis kötetlenül, saját igényeik szerint művelődhet, szórakozhat. Az ifjúsági klubok új formái a népművelésnek, hagyományaik még nem igen vannak, módszereik még csak csiszolódnak. Az ifjúság művelődésének kedvelt, általánosan elfogadott, korszerű igényeket kielégítő, szórakoztató formáivá váltak. Ahhoz, hogy egyént és közösséget művelő formáló tevékenységüket még sikeresebben folytassák, mozgékony fantáziára, állandóan új ötletekre, friss módszerekre van szükség. A klubok keresik a helyüket a társadalomban, a térhódításuk gyorsabb, mintsem gondolnánk. Elsősorban azért, mert az emberekben elsősorban a fiatalokban mind erősebb a közösséghez tartozás igénye. A népművelőknek és az ifjúsági vezetőknek rendkívül nagy feladatot jelent ezeknek az igényeknek a kielégítése. Az ifjúsági klubok célja, lehetőséget 83

94 nyújtani a fiataloknak szabad idejük hasznos eltöltéséhez, kötetlen szórakozási és művelődési alkalmak biztosításával. Az ifjúsági klubvezetőknek a nevelési célt is mint primer célt kell figyelembe venniük (világnézeti, erkölcsi, esztétikai nevelés egysége; közösségi nevelés, a kulturált társasági élet kialakítása). A közösségben, a klubokban kialakult viszonyok sajátos rendszere ugyanis nem korlátozza a fiatalt mint egyént, hanem ellenkezőleg, biztosítja sokoldalú kibontakozását. A klub keretében a fiatalok megszerzik a legértékesebb készségeket és emberi tulajdonságokat. Mindenekelőtt a közösség érdekeinek társadalmi aktivitását és erkölcsi tulajdonságait sajátítják el. Az eszmeileg fejlett, céltudatos közösségben könnyen megszűnnek az individualizmusnak, az önzésnek, a szűk kispolgári érdekeknek egyeseknél még ma is megtalálható vonásai. A klubmunkának nagy és változatos területe jól átgondolt módszereket, jól átgondolt programot és jól felkészült vezetőket igényel. A csupasz program, az okos művelődés ma már nem elég, érdekes vitával, kellemes látvánnyal, jó szórakozással kell vonzóvá tenni. A kluboknak a művelődés egyéb kiscsoportos formáival szemben fő sajátosságuk, hogy tagjai elsősorban az általános műveltségüket gyarapítják. A megfelelően felszerelt klubok könnyen és folyamatosan tájékoztathatják látogatóikat az őket érdeklő dolgokról. Ezért is, de kötetlenebb, vonzóbb formáival is könnyebben nyerik meg őket a művelődésnek, a további tanulásnak. Így válnak a tagok az önművelésen, a problémákról való beszélgetéseken, vitákon keresztül a közélet aktív részeseivé, valóságos motorjaivá, akiknek lendületére, érdeklődésére, alkotókedvére aztán igen széles körűen építhetünk. Az ifjúsági kluboknak kiemelkedő sajátossága, hogy tagjaik fiatalon tanulnak meg beilleszkedni egy önkéntes, lazább kis közösségbe. Ezek a fiatalok könnyebben találják meg helyüket szorosabb közösségeikben is (iskola, munkahely stb.), s ez egyben segíti őket a közéletre való felkészülésben. A társadalomba, munkamegosztásba, kisebb-nagyobb közösségeikbe való beilleszkedéssel küszködő fiatalokat klubjaikhoz egyfelől a teljes önkéntesség, a lazább szervezeti keretek, illetve az vonzza, hogy ezeket saját maguk formálják, alakítják ki. Másik nagy vonzó erejük az ifjúsági kluboknak, hogy bennük a fiatalok saját céljaikat maguk határozzák meg, rugalmasan, az igényeiket, műveltségi szintjüket, érdeklődésüket tükröző, közösen összeállított munkatervvel, színes programmal saját maguk valósítják meg, azaz kiélhetik aktivitásukat. Az ifjúsági klubok ideális taglétszáma tapasztalataink szerint mintegy negyven fő. Nagyobb csoportok nehezebben forrnak össze tartós közösséggé, tagjaik között nehezebben alakulnak ki a közvetlen kapcsolatok, nehezebben ébreszthető fel bennük azonos témák iránt az érdeklődés. Az ifjúsági klubokat minden más klubtól alapvetően az különbözteti meg, hogy két-három évenként átalakulnak, megszűnnek, tagságuk ugyanis két-három évenként teljesen kicserélődik. Ugyanakkor sok olyan klub működik. 84

95 amely már tíz éve folyamatos múlttal dicsekedhet, sőt van, amely az utánpótlásról is gondoskodott: védőszárnyai alatt a tagok kistestvéreiből gyerekklub alakult. A legtöbb ifjúsági klub maga állapítja meg szabályzatát, maga dönt az új tagok rendszerint játékos formaságok között történő felvételéről. Néha jelentkezési lapot töltenek ki az új tagok, másutt próbaidő előzi meg a klubtagságot. Tagsági igazolványt vezetnek be, tagdíjat szednek (ez rendszerint csekély, jelképes összeg). Az ifjúsági klubokat is választott társadalmi vezetőség és választott vagy kinevezett klubvezető irányítja, ök a klubélet motorjai, szervezői, a klubfoglalkozások felelősei, lebonyolítói. A sokféle konkrét körülmény között működő, sokféle módszert, eszközt használó ifjúsági kluboknak szükségük van átgondolt, országosan érvényes nevelési célra, egységes irányításra. Nyíregyháza egyik külterületi (a falu, a város, a tanya jellemzőit egyaránt tartalmazó) művelődési házába kerültem igazgatónak. Az épület állapota aggasztó volt. Tevékenységem első lépéseként összehívtam a kerület vezetőit és lakosait (főleg a fiatalokat), beszéljük meg, hogy a tanácsi anyagi támogatás mellett vállaljunk társadalmi munkát, és tegyük valóban művelődési otthonná az erre a feladatra kijelölt épületet. Sok fiatal jött el, az ígéret azonban csak ígéret maradt, pedig írásban gyűjtöttük a felajánlásokat februárjában, minimális társadalmi munka segítségével a tanács rendbehozatta a házat. A berendezés, a felszereltség azonban nagyon szegényes volt. Február elején a város műkedvelő művészeti csoportjainak műsoros estjével felavattuk az intézményt. A következő nap programja az ifjúsági klub alakuló foglalkozása volt. Most már jöttek a fiatalok! Mintegy száz fiatal jött el és jött lázba (nem túlzás!), látván a korábbihoz képest csodálatosan szép épületet, és hallgatva a közeli és távoli lehetőségeket, célokat. A klub fiataljai nem valami különösen meghatározott célért jöttek, hanem egyszerűen azért, mert társaságot, szórakozási alkalmat, helyet kerestek. Sokszor számomra is hihetetlennek tűnt, de tény, hogy körülbelül nyolc hónap alatt sikerült egy jó közösséget létrehozni. Hogyan, milyen szakaszokban, milyen eszközökkel sikerült a közösség megszervezése? Az első lépésként klubvezetőt választottak a fiatalok. A választásnál (mint ez később kiderült) különösebb értékalkotást nem végeztek a tagok. Döntési tényezők a következők voltak: sokan ismerték (magam is szinte csak őt ismertem a fiatalok közül) a fiatalembert, vállalta a feladatot, többen tudták róla, hogy szeret dolgozni és elég vidámnak, vígkedélyűnek tartották. Vezetőség választására tíz foglalkozás után került sor. Már választási lehetőség ekkor volt, öt-hat személyből kezdett kialakulni egy aktívabb csoport. Amíg az aktíva réteg nem volt, a klubvezető volt az, aki megkövetelte a rendet, amely ebben az időben még íratlan volt. (Itt jegyzem meg, hogy magam is alkotóan, alakítóan részt vettem minden foglalkozáson. A klubvezetőt, mint rokonszenvi vezetőt használhattam fel a 85

96 csoportcélok megvalósítására irányuló együttes tevékenység biztosítására.) A rend megkövetelése ebben a szakaszban elsőrendű feladat volt, és a módja nem is lehetett mindig közvetlen, mert itt egy önkéntesen minden (például munkahelyhez hasonló) hivatalos kötelék nélkül szórakozó, művelődő csoportról volt szó. Minden egyes döntést, figyelmeztetést sokszor át kellett gondolni pedagógiai, pszichológiai szempontból. Már itt felvetődik a vezetés kérdése. Például az iskoláktól eltérően a közművelődési formákban nincs írásban rögzített vezetői tekintély vezető (nevelő) és vezetett (a nevelés alanya) között. Erősebb a bipolaritás ebben a kapcsolatban, de nehezebb is vezetni, a módszerek, eszközök megfontolt megválasztását igényli. Észrevétlenül, de mindig, mindenütt, mindent ellenőrizni kellett ebben a szakaszban. Néhány foglalkozás után világossá vált, hogy elég sok fiatal, aki eljár a klubba, nem a legkiválóbb magatartású Természetesen a kezdeti közel száz fős létszám csökkent, általában harminc-harmincöt fő vett részt egy-egy rendezvényen, és kialakult az első időszakban az állandó látogatók tábora is. A vezetőségválasztás után rövidesen kidolgoztuk közösen a házirendet. Ismertettük és a tagság elé vittük, mely elfogadta azt. Ezután került sor a tagfelvételre. A nagyhangúaknak még volt egy kis sikerük, de volt néhány fiatal így is, akit nem vettünk fel a közösségbe. Egy fél év múlva sokat töprengtünk a vezetőséggel azon, vajon nem volt-e túl korai ezeknek a fiataloknak az elutasítása. Persze sokan közülük később megkapták tagságiukat, volt azonban olyan is, aki többet soha nem is próbált jönni. Minden esetre ez a lépésünk véleményem szerint meggyorsította a közösség fejlődésének ütemét, ha a résztvevők számát csökkentette is. A fejlettség ilyen, viszonylag alacsony fokán álló közösség alakításánál nagyon fontosnak tartom az állandó közeli és távlati célok ismertetését. Érdekes, hogy hiába volt a vezetőség a tagfelvételnél olyan határozott, mégis ebben az időben azért inkább csak formális volt, az ő hangulatuk, aktivitásuk, határozottságuk is erősen ingadozó, ez még nem volt nevezhető igazi önkormányzatnak. A feladatot sokszor csak végrehajtották. A feljegyzéseket elemezve kiderül az is, hogy mennyire kötöttek voltak a foglalkozások. Csak minden második foglalkozás volt az úgynevezett kötetlen, amelyeken játszottak, televíziót néztek, zenét hallgattak, olvastak stb. Ezeken a foglalkozásokon általában kevesebben voltak, mint azokon ahol meghatározott téma volt (ez a későbbiek folyamán is jellemzőnek mondható). A feladatokat igyekeztünk mindig a közösség elé vinni, és ha nem mondták nyíltan véleményüket vagy egyszerűen könnyebb volt hallgatni, úgymond kiprovokáltuk a tagok állásfoglalását. Célunk volt az állásfoglalásra való serkentés Számtalan, a klub életére és egyéb más problémára vonatkozó vitát rendeztünk szervezetten vagy az elején inkább spontán formában. Természetesen előfordult még azért olyan eset is, amikor határozottan rendelkezni kellett. Itt ismét hangsúlyozom, hogy ebben a munkában 86

97 az az egyik legnehezebb, de legdöntőbb, hogy ide a személyek önkéntesen és nem valami anyagi, vagy iskolai végzettség, más különös érdekeltségért vagy kötelezően jöttek! Igyekeztünk minél több fiatalt aktivizálni, feladatokat adtunk, értékeltünk és jutalmaztunk. Fontosnak tartom ezt, mert az egyéni vállalás megbízássá válik, teljesítése már a közösség követelménye és a közösség így önmagát is fejleszti és az egyént is alakítja. Szóltam már az úgynevezett kötött és kötetlen foglalkozások látogatottságáról, intenzitásáról. Jellemző volt az első szakaszban, hogy az ismeretek bővítésére rendezett foglalkozások éppen nem az ismeretek gyarapításában értek el nagy eredményt, hanem eszközként szerepeltek egymás véleményének, jellemének, magatartásának megismeréséhez. S ebben a szakaszban nem is nagyon hatott a tudásszint a közösségi kapcsolatok alakulására. Annál inkább hatottak az életmód, életforma különbségei. Kezdettől fogva nagyon nagy gondot fordítottunk e tényre, hisz két társadalmi rétegből tevődött össze a tagság. Ha nyíltan és tudatosan nem is, de már ekkor kezdett a figyelmes, gondos népművelői munka ellenére is két részre oszlani a társaság. Ekkor még az nem volt világos előttem, hogy rövidesen egyik réteg jár majd csak a klubba. A hipotézis azonban beigazolódott. Csak néhány mezőgazdasági dolgozó maradt a közösségben a megalakulás után néhány hónappal. Ez a jelenség nagyon sokáig foglalkoztatott, s a klubvezetőség segítségével később, a már viszonylag fejlettebb közösségbe megpróbáltunk fokozatosan egy-két fő beolvasztani, beilleszteni. Ez a munka nem volt könnyű és csak egy fejlett közösséggel volt lehetséges. Az előző gondolatot folytatva: kezdetben eléggé bátortalanok voltak, nehezen nyilatkoztak, szóltak. Hamarosan kiderült, hogy ennek oka életmódbeli, ismeretbeli határozókban található, ezért megpróbáltuk úgy kiküszöbölni, hogy például, ha vetélkedőt rendeztünk, akkor előzőleg abból a témakörből előadást, beszélgetést rendeztünk, könyveket, filmet, folyóiratokat ajánlottunk. Így aztán könnyebben, bátrabban mertek szólni, vetélkedni, megnyilatkozni. Nem maradt szégyenben senki, nem derültek ki nyíltan a különbségek. Ez a módszer be is vált és eredményes is volt nálunk. Például a Petőfi költészetéből rendezett vetélkedőn a foglalkozáson résztvevő fiatalok mindegyike 60 fő versenyzett. Azt azonban, hogy egyéni versenyt rendezzünk, csak jóval később sikerült elérni, ez a fejlődés újabb szakaszában következett. Nem valami speciális érdeklődés kielégítésére jöttek ebbe az ifjúsági klubba a fiatalok. Ez egy idő után érezhető is volt. (Külön alkalom is adódott a konkrét meggyőződésre. Két hónap után a klub nevének megválasztására összeült taggyűlésen kiderült, hogy elég szűk az érdeklődési kör.) Ez a magyarázata annak a törekvésünknek, hogy fontos feladatnak tartottuk az érdeklődési kör szélesítését, egy-egy speciális érdeklődés hatékonyabb formálását, erősítését. Ez a tény szintén előre mutat klubunk történetében. Féléves működés után kétféle speciális szakkör is alakult az ifjúsági 87

98 klub tagjainak részvételével. Még egy érdekesség a fejlődés első szakaszából: a klubtagság egy részénél, azoknál, akik a klubközösségen belül is mozgatórugókká váltak egyre inkább megfigyelhető a nagyobb közösség felé való nyitottabbá válás, érdeklődés, felelősségérzet. A közösségben, a közösségért vállalt munka, a különböző társadalomtudományok körébe tartozó előadások, viták, beszélgetések, vetélkedők és tulajdonképpen addigi tevékenységünk egyik eredménye volt ez. Szép példája volt ennek, hogy három hónappal a klub megalakulása után néhány fiatal élénken érdeklődött az akkor történő tanácstagi jelölőgyűlés és választás iránt, és aktív részesei voltak. A nyár folyamán látszatra kicsit széthullott a klubközösség. A nyár a közművelődés területén is holt szezon. Egy kicsit talán rosszul jött a nyár erre az alakuló közösségre. Mégis döntő fontosságú, létrejött ugyanis egy jó aktíva. Ezek a fiatalok megszerették a klubéletet, szimpatizáltak a célokkal és természetesen egymással is, a nyár folyamán a kirándulások és más közös programok egész sorát csináltuk, tervezgettük a következő időszak feladatait. Eredmény: az augusztus végi klubfoglalkozáson ez a fő elkészíti az év hátralévő részének tervét, eldöntik, hogy ezután a foglalkozások előkészítését, levezetését beosztják egymás között, de ebben a munkában igyekeznek a többi fiatalt is aktivizálni. Sikerült is. Néhány napon belül fiatal ténykedett a klubban. Létrejött és egyre erősödött ez a megbízható mag, kiállt a közösen kitűzött cél mellett, intézkedett, határozott, követelt, bár ezekben a tevékenységekben még támogatásra szorult, magára hagyva még nem volt szilárd. Bekövetkezett egy érdekes változás a közösség életében. A vezetőség úgymond kinőtte a klubvezetőt. A többség úgy döntött (helyesen, mert már valóban gátja volt a további fejlődésnek!) le kell váltani. Ezt a problémát is átvészeltük! A törzstagok, az aktivisták kialakította követelményeknek megfelelő klubvezetőt hosszú ideig nem sikerült választani, de nem alkudtak meg. A célt világosan látó, óriási ambícióval rendelkező fiatalok csoportját (itt az említett körülbelül tíz főről van szó) most már mérsékelni kellett inkább, helyesebben nagyon figyelmesen kellett irányítani. Elhatároztuk, hogy az épület alatt lévő, korábban tüzelő tárolására szolgáló pincehelyiségből alakítunk ki a fiatalok részére állandó otthont. Elkészítettük a pályázatot: Akció az ifjúsági klubokért. Itt most már nem a hivatalos vezető igyekezett meggyőzni a klubtagságot! Ebben az időszakban különösen jellemző ez a társadalmi munka idejére, talán ennek kapcsán furcsa módon, de két szélsőséges réteg van a közösségben: legaktívabbak és passzívak. Kész lett az új otthon, felszerelésének gazdagítására a pályázat eredményeképpen , forintot nyert a közösség. Ez még a passzívak egy részét is meggyőzte arról, hogy érdemes dolgozni. Egyre több lett aki figyelmeztetett, fegyelmezett, egyre nagyobb volt a fegyelem. Egy-két nagyhangú még akadt, de már nem érezte így jól magát, vagy alkalmazkodott a közösségi élet követelményeihez, vagy eltávo 88

99 zott. Kizárta magából a közösség. Klubunkban ezek általában viszonylag alacsony műveltségűek, virtuskodóak, erős vagy szép fiúk voltak. Előfordult azonban néhány, értékeit hamisan felnagyító, társait lekicsinylő, lekezelő leány is. Az önművelés szükségessége kezdett felcsillanni, világosabbá válni a legkiválóbbaknál, igény jelentkezett inkább tudatos, mint érzelmi jellegű a szabad idő hasznos eltöltésére; a művészetek, barkácsolás, fotózás, olvasás, politizálás, rejtvényfejtés stb. iránt. Kötött program keretében és spontán is egyre több vitaest volt ebben az időben. Itt már nem kis dolgokról, elvi vitákról volt szó. A viselkedés, a szimpátia, a közösség érdekében végzett munka mellett egy újabb erő is kezdett nyíltan hatni: ez pedig a tudás, az általános műveltség. Ezt kézzel fogható tény igazolja: az új klubvezető egy sok fiatal által ismert személy, aki kitűnő emberi tulajdonságokkal rendelkezik, tisztánlátó, szorgalmas, nagyfokú társadalmi felelősséggel rendelkező, s nem utolsósorban közvetlen, akiben bátran bíznak. Természetesen a műveltség, mint ható tényező először a legaktívaboak körében volt döntő. Ezek a fiatalok többször, több időt töltöttek együtt. Beszélgettek, vitáztak a legkülönbözőbb témakörökben. Itt már nem lehetett és nem is volt cél a tudáskülönbség elfedése. Ehhez azonban legalább az az eltelt fél év szükséges volt, amíg egymást sokoldalúan megismerték. A harmadik szakaszban már jól fejlett klubközösségünk volt. Egyre erősebbé, barátiakká alakultak a kapcsolatok. Már jellemző volt az igazi önkormányzat. Egyik feladat az érdeklődés kielégítésének megszervezése volt. Négyféle speciális kört, csoportot hoztunk létre (színjátszó együttes, barkácsszakkör, politikai vitakör, rejtvényfejtők köre). Ezt úgy oldottuk meg, hogy az ifjúsági klub is megmaradt heti két foglalkozással, mely kötetlenebb volt. A klub fiataljaiból alakult (majd később újak is társultak) kiscsoportok a művelődési ház új népművelési csoportjaként szerepeltek. Ezek a fiatalok azonban már valóban otthon érezték magukat, és a hét napjaiból négy-öt estét a művelődési házban töltöttek. Sok fiatal így már két közösségnek is tagja lett, s éppen ők voltak a klubközösség munkájában a legodaadóbbak, legaktívabbak. Hangsúlyozom, hogy az ifjúsági klub nem esett szét kis egységekre, hanem a fiatalok önművelésben töltött ideje növekedett. Lecsökkent az ellenőrzés és a büntetés szerepe. Megnőtt a fegyelem és minőségileg is változott. Voltak azért olyan fiatalok is, akik a közösségi élet alapvető szabályait is elvetették. Ott volt azonban a közösségnek a hatóereje. Már csak a módszert kellett figyelni. Ezt azért közvetetten mindig irányítani kellett. Az egész közösség élete, tartalmas, sokrétű, gazdag és színes lett. A sok közösen végigizgult verseny (asztalitenisz, várostörténeti, általános kulturális, színjátszó), élményt adó több, közös kirándulás, az ezekre való felkészülés munkája, mind-mind tovább erősítette, bensőséges barátivá tette a kapcsolatot a közösség tagjaiban. Megfigyelhető volt, hogy a fejlődés e szakaszában a közös tevékenység jellege 89

100 megváltozott. Először még közösen kellett tenni, és mindenkinek ki kellett adni ebben a közösben a feladatot. Az egyéni feladat sem igazi egyéni feladat volt, mert a közösségen belül kialakult kisebb sejtek töltötték be tulajdonképpen egy-egy egyén szerepét. Később, a fejlődés magasabb szintjén mindenki megtalálta, mindenkinek megkerestük, megbeszéltük a legjobban megfelelő feladatot, és bizonyos szempontok eldöntése után teljesen önállóan végezte azt. A népművelő, a klubvezető munkája ezen a szinten kamatozik. A részfeladatok helyett a fő munkája távlatot nyitni, egyénekkel foglalkozni, lelkesíteni, nevelni. Sok fiatal elért arra a szintre, hogy értelmi érzelmi vonatkozásban elsőnek a közösséget tartotta. Valóban elsődleges közösséggé vált a család mellett ez a második család. Ebbe a családba azonban most már több fiatalt akartunk bevonni. Feltétlenül szólni kell arról, hogy az első időszakban szükség volt, illetve kihasználtuk a formaságot, például a tagsági igazolványt a közösség fejlesztése érdekében. Ekkor a tagsági igazolványt meg is követeltük. Tehát akit nem vettünk fel tagnak, akinek nem volt tagsági igazolványa, nem jöhetett be. Ekkor volt száz klubtag (egy-egy foglalkozáson fő vett részt és körülbelül ennyi járt rendszeresebben) és sokan akartak tagok lenni. Amikor kialakultak a közösségi normák, ez a nagy érdeklődés csökkent, pedig sokkal érdekesebb programok is voltak. 1 2 fiatal tudott fokozatosan beilleszkedni a közösségbe, amelynek követelései, élete sokkal szervezettebb, gazdagabb volt, mint az elején. Tehát ugyanolyan hozzáállással, magatartással, mint az elején már nehezebben tudott bejutni a közösségbe a fiatal jelentkező. Külön formája nem volt tehát a tagfelvételnek, hanem az: be tud-e illeszkedni vagy sem. A tudatos létszámgyarapítás diktálta az aktivistáknak, hogy kis segítséggel megpróbálták (pedagógiai módszereket is igénybe véve) segíteni a beilleszkedést. Tagsági igazolványukban sem a formaság volt a lényeg már. Sajtóban, rádióban elég sokat hallatott magáról ez a klub, ezért ha előkerült az igazolvány, valóban büszkék voltak rá, a névre. A Kiváló Ifjúsági Klub" pályázatra megalakulásunk utáni első kiírásakor neveztünk. Mindig volt célunk, ami véleményem szerint egyik mozgatórugó a klubközösségben, egy megyei vagy országos akcióban részt venni és ott megfelelni nagy töltetet ad a célnak, a feladatoknak, az érte végzett munkának. Említettem már dolgozatomban a gyűléseket. Tapasztalatom ezzel kapcsolatban, hogy az elején a klubtaggyűlések az értékelés, a felelősségrevonás, a jutalmazás, a feladatok konkrét megjelölésének nélkülözhetetlen eszközei voltak. Éppen ezért jóval gyakoribbak voltak, mint a fejlett közösség idejében. Az első fejlődési szakasz után fokozatosan megváltozott tartalma, még ha ugyanazt a funkciót töltötte is be és egyre ritkább volt, viszont napi szinten állandóan és folyamatosan értékeltük tevékenységünket októberéig dolgoztam ebben a művelődési házban, ebben 90

101 az ifjúsági klubban. Eltávozásomkor fejlett klubközösségtől váltam meg. Az ott szerzett tapasztalatok nagy segítséget, alapot adtak népművelői művelő nevelő tevékenységemnek. A második szakasz nyári időszakában nagyon keveset tartózkodtunk az épületben. Kirándultunk több alkalommal, azok szervezésén, előkészítésén dolgoztunk. Szabadtéri sportvetélkedőket, közös szabadtéri szalonnasütéseket rendeztünk. Tábortűz mellett közös énekléseket tartottunk, vidám vetélkedőket rendeztünk. Ez alatt közelebb kerültünk egymás személyiségéhez és megszületett távlati és közeli tervünk. Az ősz folyamán egyre több lett a kötöttebb témájú foglalkozás. VIT élményeiről számolt be egy nyíregyházi fiatal. Különböző társadalomtudományi témákból tartottunk előadásokat, beszélgetéseket, vetélkedőket, egyre több alkalommal vitafórumot is. Ez az egymáshoz szorosan kapcsolódó sorozat, mely napjaink társadalmi gazdasági kérdéseivel foglalkozott, volt tulajdonképpen a motiválója a később kialakult politikai vitakörnek. Ezeken a vitákon egyre több saját példát hoztak a klubtagok, és ott helyben megvitatásra került, az is kiderült, mennyire cselekszik helyesen az illető fiatal a társadalmi- és magánéletben. Ez a sorozat döntően hatott a közösség értékés normarendszerének kialakulására, tartalmára. Következő lényeges rész programunkból a közel két hónapig tartó társadalmi munka, melynek eredménye egy új, szép otthon létrejötte. A tárgyi eredményhez hasonlóan nagy jelentőségű a közösség vezető rétegének, az önkormányzat erősödésének szempontjából a közös munka és eredményének élménye is elengedhetetlenül fontos volt a továbblépéshez. A milyenek vagyunk mi mai fiatalok című sorozat után nagy sikert aratott a Mit hozhat még a XX. század? címmel összefoglalt sorozat, mely olyan témakörökből állt, hogy: 1. Sci-fi irodalom és az előrejelzés. 2. Űrkutatás és megismerés. 3. A modern technika és az ember. 4. Biológiai pokolgép. 5. Mesterséges világban élünk-e holnap? 6. Mindennapjaink és a kémia, a műanyagok megjelenése környezetünkben. 7. Városaink jövője. 8. Hol van a természet megismerhetőségének határa? A tél folyamán többfordulós asztalitenisz versenyen (a városi klubok közötti) vett részt a klub csapata. A klubunk fiataljaiból alakult másik csapat az Én szőke városom című városi ifjúsági klubok közötti kulturális vetélkedőre készült. A vetélkedő városi elődöntőjét megelőző négy hónap alatt készültünk fel és a klubot képviselők személyét házi egyéni verseny döntötte el. A verseny témakörei voltak: 1. Nyíregyháza művészettörténeti emlékei. 2. Napjaink művészete. 3. Fejezetek Nyíregyháza művelődéstörténetéből. 4. Nyíregyháza örökváltsága. 5. Nyíregyháza gazdasági társadalmi élete a felszabadulástól napjainkig. Az asztalitenisz versenyen az ötödik helyen, az Én szőke városom című vetélkedőn a második helyen végeztünk. (Ez utóbbinál nagyon emeli az eredmény értékét, hogy csapatunkban egyetlen középiskolai végzettségű fiatal volt, felsőfokú iskolai végzettségű pedig egy sem.) A 91

102 vetélkedő 1974 tavaszától 1974 őszéig tartott több fordulóban, és ez idő alatt végig intenzív tanulással készültek a fiatalok, minden fordulót házi verseny előzött meg, Tehát mintegy kitüntetés volt képviselni a klubot. Jó erőnek bizonyultak a közösség formálásához az Én tíz percem, Ma én vagyok a házigazda elnevezésű rendszeresen ismétlődő foglalkozások is. Ezen kívül játékos, zenés, táncos kötetlen jellegű foglalkozás is volt programunkban. 92

103 HORVÁTH LÁSZLÖNÉ: Közművelődés nagyközségünkben Az MSZMP KB maicius 19-0-i ülésén határozatot hozott a közművelődés fejlesztésének feladat 1. Ennek értelmében nagyközségünk területére is elkészült egy középtávú feladatterv, mely 1980-ig szabja meg az elérendő feladatokat. A körművelődéspolitikai határozat értelmében a közművelődésért valamennyi társadalmi, állami és gazdasági szerv felelős, illetve kötelezővé teszi számukra az ezirányú munka javítását, továbbfejlesztését, figyelembe véve a lehetőségeket, a helyi adottságokat. A mi feladattervünk is ennek szellemében készült, határidőt szabva, felelősöket megjelölve. A feladatterv lényege a közös munka, közös tevékenység és összefogás a közművelődés területén is. A párthatározat megjelenése óta évenként értékeljük a munkát több fórumon is. Szeretném bemutatni nagyközségünk közművelődési helyzetét a mindennapi gyakorlatban. A közművelődés több kérdése községünkben igen élesen vetődött fel. A múlt örökségeként sok analfabétát kaptunk, és magas azok száma is, akik mindössze pár osztályt jártak. Tennivalónk így akad bőven; kettős tevékenységet folytatunk: egyrészt az analfabétizmus csökkentése, másrészt a nyolc osztályos végzettség megszereztetése a célunk. Községünk művelődési helyzete az elmúlt évtizedekben gyökeresen megváltozott. Nagymértékben emelkedett az iskolázottság szintje. A évvel ezelőtti százalék helyett ma már százalék végzi el tanulóink közül (a tankötelezettség időtartama alatt) az általános iskolát. A tankötelezettségi törvény még fokozottabb végrehajtásával, a társadalmi, gazdasági szervek, a tanács segítségével ezt a százalékot is fokozatosan növelni kell. Három éve újból eredményesen működik a dolgozók iskolája. A termelőszövetkezet vezetői ebben a munkában nagyon sokat segítettek. Falumban Urában 13 dolgozó vizsgázott sikeresen az 5 6. osztályból, 8-an végezték el a 7 8. osztályt. Iskolánknak több éve nincs felmentett tanulója. Az utóbbi időben sok dolgozó fiatal jár valamelyik középiskola levelező tagozatára, többen felsőbb szinten is továbbképzik magukat, melyhez nagy anyagi és erkölcsi segítséget nyújt a tsz. A könyvtári látogatottság mutatja, hogy dolgozóink százaléka rendszeresen olvas, de sokan rendelkeznek házikönyvtárral is. Az olvasóvá nevelést már az alsó tagozat osztályaiban megkezdjük. Gyermekeink 75 százaléka rendszeres olvasó. Célunk nekünk is az, hogy a közművelődés segítse elő olyan társadalmi légkör kialakítását, amelyben kialakul az értelmes élet igénye, 93

104 amelyben a közösségi célokért végzett munka jelenti a társadalmi értéket, a megbecsülést. Nálunk a tsz-ben szocialista brigádokra támaszkodva kell elsősorban továbbfejleszteni a művelődés igényét, hiszen a mi munkásgárdánk eléggé heterogén összetételű, szakképzettség, iskolai végzettség, életkor szerint egyaránt. A folyamatos és állandó művelődés megteremtésében kulcsszerepe van a munkahelyi vezetésnek, szakszervezetnek, KISZ-nek. Nem elég ma már csak a továbbtanulás lehetőségét biztosítani, meg kell teremteni az igényeknek megfelelő művelődés lehetőségét, a szabad idő hasznos eltöltése kerüljön előtérbe. Lehetne szervezni pl. könyvtárlátogatásokat, felújítani a kedvezményes mozi-, színházbérlet akciót (nem olyan formában mint legutóbb, hogy megveszem az összes jegyet és az megy a színházba, aki akar). Nem vált gyakorlattá az országjárás, a kirándulás. A nők is egyre nagyobb számban vesznek részt a termelésben, közéleti aktivitást is kérünk tőlük, de művelődési lehetőségeikre kevesebbet gondolunk. Növelni kell a munkahely és kultúrotthon együttműködését, biztosítani a tervek koordinálását. Tovább kell fáradozni a sportolási lehetőség megteremtésében, bár ezen a téren tapasztalható a legnagyobb előrehaladás. Kevés értelmiségi dolgozó kap közművelődési megbízatást, pedig több mint 100 értelmiségi dolgozót számlálunk a községben. Javítani kell a szórakoztató műsorok színvonalát, bővíteni a választékot. Van előrehaladás, ismét van vezetője a kultúrotthonnak. Fiatalemberről van szó, akit minden vezető embernek segítenie kell munkájában. Persze a kezdeményező szerep az övé kell, hogy legyen. A közművelődés feladatai is csak a társadalmi szervek összefogásával, segítségével oldhatók meg, melyben van és legyen szerepe a nőbizottságoknak is. Az úttörőszövetség, a nevelőtestület saját berkeiben jól oldja meg a gyerekek közéleti tevékenységre való nevelését, művelődését, hiszen énekkar, tánc, irodalmi színpad, citerazenekar, sportszakkör, könyvtár működik, különböző versenyeken is eredményesen szerepelnek. A közművelődés jelentőségének felismerésében és elismerésében rendkívüli fontossága van a pártszervezetek követelményt támasztó munkájának. Valamennyi pártszervezetünknek tervet kellett készítenie e témából is, melynek végrehajtására az alapszervezetek időnként visszatérnek. Legfontosabb feladat talán az, hogy erősítsük a pártszervekben a közművelődési munka tekintélyét, igényét. Nagyközségünk területén a tanács rendelkezik a közművelődés fejlesztésével kapcsolatban feladatterwel. A feladatterv végrehajtására időnként itt is visszatérnek. A már említett feladatokon kívül megjegyzem, hogy az iskolák rendelkeznek szocialista szerződéssed, melyet a helyi tsz-szel és a konzervgyárral kötöttünk. Ezen belül a következőkben nyújtottak segítséget: tornaterem padlózása, tornaterem falának tatarozása; a tsz tanulónként gyermeknapra 10, forintot ad; a fuvarozási problémáinkat térítésmentesen oldják meg; a konzervgyártól 94

105 7500, forintot kapott az úttörőcsapat kirándulási célokra; a tsz és a konzervgyár vezetői nagy segítséget nyújtottak a pályairányításban; tanulóink társadalmi munkát végeztek mindkét helyen. Tyúkod községben honismereti szakkör működik, napirenden van a falumúzeum létrehozásának gondolata is. Tovább kell bővíteni a kultúrotthonban működő klubot; legutóbb fafaragó klub alakult. Mindkét községben megfelelő helyiség áll rendelkezésre az olvasó mozgalom kiszélesítése érdekében. A községi könyvtár több mint tízezer kötettel rendelkezik, az állomány állandó gyarapítására évenként meg van a lehetőség, melyet a tanácsi költségvetés biztosít. 27 féle folyóirat jár a könyvtárba, meg van a helybenolvasás lehetősége is. A beiratkozott olvasók száma 752, több mint 50 százaléka általános iskolás korú vagy fiatal. A könyvkölcsönzések száma évenként szinte eléri a könyvtári kötetek számát. A könyvtár együttműködési szerződéssel rendelkezik az úttörőcsapattal, a kultúrotthonnal, ezen kívül négy szocialista brigáddal. Színvonalasabbak lettek mindkét községben a saját szervezésű kultúrműsorok. Nemzeti ünnepeinken igen színvonalas irodalmi műsorokkal lépnek fel tanulóink. A személyi igazolványok átadása két éve már ünnepélyes keretek között történik. Ezekbe az ünnepségekbe bevontuk a tanács, pártszervezet, KISZ képviselőit is. Nőtt a családi és társadalmi ünnepségek száma. Itt nagy lépés történt előre abban, hogy már jól képzett előadókkal, szónokokkal rendelkezünk. Az elmúlt negyedévben két alkalommal volt műsoros előadás, a színvonal is megfelelt, de az érdeklődés változatlanul gyenge volt. Ismeretterjesztő előadássorozat kezdődött a Hazafias Népfront keretén belül, az előadók biztosítva vannak, itt is a közönség szervezése a kérdéses. A parkosításra, a művelődési otthonok, könyvtárak fenntartására, működtetésére a közművelődés megfelelő anyagi alappal rendelkezik, mely tanácsi költségvetéshez jelentős mértékben hozzájárulnak a szocialista brigádok. MADÁR JÁNOS: ANYÁM Ha arcodat nézem, a szemedet látom. Ha szemedet nézem, a könnyedet látom. Ha könnyedet nézem, a könnyemet látom. 95

106 96

107 MADÁR JÁNOS: Csontkorall Szöllősi Zoltán verseiről Csontkorall cím alatt jelent meg Szöllősi Zoltán első verseskötete 1974-ben. Különös, hogy verseinek hatása mennyire egységes. Él ebben a lírában egy egységteremtő erő, ami újszerű látásmódban gyökerezik. Valamiféle sajátos nyelven beszél. Asszociációi döbbenetesek. A költő önmagával szemben támasztott követelménye kíméletlen keménységről tanúskodik. A versek feszültsége az élet meztelen valóságából táplálkozik. Ilyen az élet mondja Szöllősi Zoltán. Témái szinte mindig közérdekűek. A költő filozófiáról, a tanyasi emberek életéről és politikáról szól verseiben: K A R ÁC SONY Réztalpú holdak járnak, az út mellkasa felrepedt, jégcsapkoronát pántol a szél: ropog a város homlokom felett Aliig begombolkoznak csillagokkal a kőárnyak, tömjéneznek havas csenddel fogamhoz fagyott lépcsőházat Arcokra falazott éjszaka Áttörik égő ablaktenyerek: vasingű pásztorok isznak, várják születésemet Szöllősi Zoltán költői magatartása Adyéval rokon. Költészetének hevülete tényeket közöl az olvasóval. Erős hangsúlyt kap benne a közös magány. Féltés, aggódás motiválja a költőt, hogy szóljon a közösségek magányáról. 97

108 HOLDFORGÁCS A ház mögötti erdőt levágták Fehér dobokon kuporog a csönd Szöllősi Zoltán világosan látja az út nehézségeit, s kész minden áldozatra, mert hisz a költészet emberteremtő erejében: Költészet? szüntelen igény s lehetőség a teljességre. Nem láttam még a tengert, hiánya mégis gyötör. Homokon születtem a Kiskunságban, Jánoshalmán, és homokon nőttem fel, egy nyírségi tanyán. Kiáltozhatnék hát a tengerért, vagy elképzelhetném. De láthatnám is. Mit érne? Mit érnék vele? A tengert nekem kell megteremtenem. Azt, amelyen menekülhetünk, amelyen maradhatunk. Kifelé a történelmileg hatót, befelé a csontunkig nyitottat. Ez a tenger, ez a teremtés, más szóval költészet, szavakkal történik, de néma munka. A szónak csak kagylózúgását hallani... Szöllősi költészete érték, újság. Személyében olyan költővel ismerkedhettünk meg, akinek legfőbb jellemvonása a közös gondok vállalása. KÖNNYEDEN E tájat lábamhoz suhanó korszakok hordták lángtornyán állok Porfodrát szél lengeti le a völgyig körül dárdás rét özönlik Szemem az emlékek foglya De hajlik jegenyecsontfa 98

109 és pereg a vérindulat szőlővessző gyöngyöt hullat Hol tündökölt égett a meggy űrré duzzadt reped a csend és suhognak madárszárnyak kései a magasságnak Szürke nádak kucsmát vesznek csőszei a képzeletnek A HAMLETBÓL Villanylugasban, tégláig elvakart sebek alatt, vakolathullásban, lábnyomokat kavaró szélben Jelened előtt, nyitott könyv: zárt ablak előtt Holdfény sarában mészkő-kalács és térdek, könyökök kövek fluoreszkálnak, kerítésborda zihál A betonon léket vágj! e kevés földből fogd ki sorsodat: gyökeret eressz! és zörgesd a holdon éhed kanalát; a hajlíthatatlan-térdű fák társa vagy tedd fel koronád!

110 ÁLLÓKÉP Dőlt falon porosodik a Nap Árnyat húz kövön a csend Szájharmonika-hang magányos darázs kereng Éles jegenyeintés a téren a szellő átrohan Szívére emeli lakatöklét az ajtó Fülledt levegődombok Anyám fürtjei ólmosodnak Lobog könnyű szene a papírfelhő-foltnak Felcsapó madárszárnyak ágak vakító kisülése A fűben sugarak birkóznak árnyékommal 100

111 BEMUTATJUK TARNAVÖLGYI GYÖRGY: Cj iskola élén a Jósavárosban Mintegy tizenhétezer lakosa van a megyeszékhely új városnegyedének, a Jósavárosnak. A városrészben két általános iskola található: a tizenötös és a kilences számú. Az utóbbi a fiatalabb: második tanévét kezdte. Az összlétszám ma 1350 a megye legnépesebb általános iskolája! Ebben a tanévben előztük meg a nyíregyházi ötös számú iskolát létszámban, de ebben csöpp dicsekvés sincs, mivel jószerivel kényszerhelyzetben vagyunk. Teljesen telt ház van: a tervezett harminchat tanulócsoport helyett negyvenegy jár az iskolába. Szondi György igazgató nem panaszképpen sorolja ezeket az adatokat, puszta tényeket közöl. A rohamosan gyarapodó új városrészben sok még a kényszerhelyzet gondoljunk csak például a művelődési házból lett szükségóvodára... Tavaly ősszel, amikor megkezdődött a tanítás, 950 gyerekünk volt, s ez a szám idén ugrásszerűen megnőtt. Igen sok ugyanis a fiatal család a városrészben, ahol most léptek iskolaköteles korba a gyerekek. Tíz első -osztályunk van! A tizediket a k betűvel jelöljük a j azért maradt ki, mert egyúttal a korrekcióst is jelenti a jelölés... Harminckét-harminchárom gyerek van egy-egy első osztályban, az átlagos osztálylétszám az iskolában 34. Ez bizony nem ideális, de meg kell birkóznunk vele. Ügy vélem, még körülbelül nyolc év eltellik, mire nyugodtabb körülmények alakulnak ki iskolánkban vagyis, amikor távoznak a jelenlegi elsősök. Akkorra bizonyára emlékké válik a mai két műszak is... A fiatal igazgató elgondolkodva beszél, megrágja a szavakat alaposan. Talán még maga sem összegezte az iskolaavató óta eltelt időszak eseményeit, eredményeit, nemigen juthatott rá ideje a napi gondok mellett. Beszélgetésünk előtt például az iskolai jégpálya ügyében tárgyalt és láthatólag főtt a feje. Már évek óta gond Nyíregyházán, hogy kevés a jégpálya a fiataloknak. Az iskolákat noszogatja a sajtó, a közvélemény, hogy tegyenek 101

112 valamit. Mi vállaltuk de nagy gondban vagyok emiatt. Miből? Ez a kérdés. Nem akarok most részletekbe bocsátkozni, de: az úttörőcsapatra nem bízhatom, felnőtt felügyelet kell; a kartársak közül senkit nem kötelezhetek; fizetni nem tudok érte; ha belépős, akkor személyzet kell... és így tovább. Eh! legyint aztán csillapulva. Megcsináljuk, aztán utánunk az özönvíz. Ez csak egy a mindennapos problémák közül akkora intézményben nap mint nap adódnak hasonló megoldandó dolgok. Hetvenhárom pedagógusa van az iskolának és az átlagos életkor mindössze harminchárom esztendő. Fiatal tehát a gárda és ez sokat jelent az átlagot alig meghaladó korú (harmincöt éves) igazgató számára! Szerencsésnek érzem magam, hogy ilyen nevelői közösséget vezethetek. Bátran állíthatom: elégedett vagyok. A munka gondjai ugyan megvannak, de ezek elkerülhetetlenek. Ilyen például, hogy naponta tíz-tizenkét nevelő hiányzik: sok a kisgyermekes anya, és többen gyermekgondozási szabadságon vannak. Ez tehát annyit jelent: a helyettesítések mindig napirenden vannak. Viszont sikerült jól megszerveznünk a tartalékokat, akik beugrásra készen állnak mindig. Úgyhogy a százszázalékos szakosellátottság nemcsak a statisztikákban, hanem a valóságban is megvan. A hetvenhárom tagú pedagógusgárda magja az a húsz nevelő, akik együtt jöttek a másik jósavárosi iskolából, amikor levált az új intézmény. Mögöttük már van némi közös munka jó motornak bizonyultak... A többiek, akik a legkülönbözőbb iskolákból kerültek ide, lassacskán összecsiszolódnak. Természetesen nem egyformák: de kiegyenlítik egymást. Ugyanilyen változatos összetételű az iskolába járó gyereksereg is új iskolába járnak, új osztálytársakkal ismerkedtek az év elején, és az sem közömbös, hogy lakóhelyük is új számukra! Milyen gondokat jelent ez a pedagógusoknak? Jócskán akadnak problémák emiatt. Egyrészt feltűnően sok a városnegyedben a gyerekét egyedül nevelő anya, és ez bizony nem marad rrtomtalan a gyerek fejlődésében. Emellett igen sok a rossz családi körülmények között élő gyerek, akinek a tanulása, nevelése veszélybe kerül a rendezetlen családi élet miatt. Nem egyszer fordult már hozzám szülő, hogy csináljak már valamit a gyerekkel, mert ők nem bírnak vele, este nyolckor az utcán van és így tovább... Azt hiszem, ehhez nem szükséges kommentár. Az is gondot okoz, hogy a soklakásos házakban nem ismerik egymást az ott élők, és semmiféle hagyomány nem alakult még ki az efféle együttélésre. Például: a szomszéd nem szól rá a lépcsőházban randalírozó gyerekekre, mert azt sem tudja hol laknak, meg mit szólna hozzá a szülő.. Ez semmiképp sem örvendetes, de azt hiszem, előbb-utóbb változ 102

113 ni fog! Itt is, mint mindenütt, kialakulnak a lakótelepi együttélés hagyományai. Egy év után már vannak jó tapasztalataik az új iskola nevelőinek sokat változtak a gyerekek az összeverődött társaságból összetartozó kis közösségek alakultak ki az osztályokban. Különleges a helyzetük anynyiból is: meg kellett szokniuk a tömeget... Kisebb-nagyobb iskolákból kerültek ide a gyerekek, öt-hatszázas létszámúakból többnyire hozzá kell edződniük ezekhez a méretekhez. Nem szabad azt érezniük, hogy elvesznek a tömegben, vagy azt: nem figyel ügyel rájuk senki. Ez döntően szervezés kérdése a szervezés pedig a mi feladatunk... Az igazgató a nyíregyházi hatos számú általános iskolából került a kilences élére három évig igazgatta a mindössze négyszázas létszámú iskolát. Nemcsak a tanulóknak az igazgatónak és a nevelőknek is át kellett hát állniuk a nagyüzemi módszerekre. Nem akarok mesterséges párhuzamokat teremteni a vállalati vezetés és az iskolavezetés között, de úgy vélem: vannak hasonlóságok. Ilyen például, hogy számomra is, a nevelők számára is szokatlan még ma is: hiányzik az a bizonyos családias légkör, ami természetes egy kisebb iskolában. Hogy nap mint nap együtt vannak a pedagógusok, az igazgató bármiről értesülhet, mindent megbeszélhet, ha bemegy a nevelői szobába. De én itt például még az alsósokat sem tudom egyszerre összehívni, ha megbeszélnivalónk van. Az elsősök délelőtt járnak iskolába, a többi alsós osztály pedig váltakozva délelőtt és délután... Van, akivel huzamosabb ideig nem is találkozom. De így vannak ezzel a többiek is a nevelőtestületben. Nagyüzemi módszerek. Talán komikusnak hat a kifejezés általános iskolára vonatkoztatva, de alapjában véve igaz. Majdcsak olyan különbség van egy községi általános iskola és egv ilyen mammutintézmény között, mint a kis cipészműhely és a nagy cipőgyár között. Távol álljon a szándék, hogy rangsorolást végezzek, netán degradálni akarjam a kisebb iskolák szerepét! Szervezésbeli, légkörbeli eltérésekről van szó a lényge, az oktató nevelő munka teljesen azonos! Annak kell lennie! Ezeknek az eltéréseknek azonban jelentős hatásuk van az egész intézményre, és különösen kiugróan megmutatkoznak, ha ilyen sajátos helyzetű új iskoláról van szó. Többoldalú támadással kellett hát megküzdenie a fiatal igazgatónak önnön módszereinek, beidegződéseinek megváltoztatása mellett azért is küzdenie kellett, hogy a nevelők és természetesen a gyerekek helyzetét megkönnyítse, beilleszkedésüket, összeszokásukat megkönynyítse vezetői munkájával! Felmértem én, mit is jelent ez a megbízatás. Amikor első ízben szóltak, hogy rám gondoltak az új iskola igazgatói tisztében, akkor alaposan elgondolkodtam. Hogy egészen őszinte legyek, két dolgot mindjárt 103

114 az elején megállapíthattam. Az egyik: nagy fába vágom a fejszémet, ha vállalom a megbízatást. A másik: az eddigi munkám nyilvánvaló elismerése, hogy engem jelöltek... Nos, a kettő szorosan összefügg. Úgy véltem, nem hátrálhatok meg, ha bíznak bennem, meg is tudom majd csinálni, amit elvárnak tőlem. Másrészt pedig izgatott... igen, talán ez a legjobb szó: izgatott a feladat. Gondolom, az ember pályafutása során egyszer adódik ilyen lehetőség, hogy egy új, nagy iskolát beindítson, megszervezzen... Meg a lelkem mélyén az is birizgált, hogy tudtam, milyen kitűnő sportlétesítmények lesznek itt és hát testnevelő volnék alapjában véve... A hetvenötmilliós értékű intézmény 1978 márciusában lesz teljesen készen: ekkor szándékoznak átadni az uszodát. Az első fázisban az oktatási épület készült el, másodikban a tornacsarnok, az ebédlő, a konyha, s a tanuszodával lesz komplett az intézmény nyarán a leendő igazgatónak nem sok szabad ideje volt: állandó látogatója volt az építkezésnek, böngészte a terveket, kifogásolt vagy bólogatott, vitatkozott és helyeselt. Nagyon nehéz dolog volt úgy tekinteni a félig kész falakra, hogy beleképzeljem a nyüzsgő gyereksereget, és a leendő gondokat sorra vegyem, ha lehet megelőzzem még az építkezés idején. Nem pedagógusok építik tervezik az iskolát volt hát pár dolog, amibe beleszóltam. Ma látszik, milyen hasznos volt például, hogy a leendő szaktantermekben irányítottam a villamosítást, a vízbekötést most kellene különben felvágni mindent... A tornateremnél is voltak hasonló esetek. Egy percre visszazökken a hősidőkbe", amely végén nem jelentett pontot az 1976 szeptemberi első csengöszó. A nagy munka ezután kezdődött számára: már nem falakkal, hanem emberekkel és emberpalántákkal kellett dolgoznia. Gyakorlata segített 1971-ben nevezték ki első ízben igazgatónak, két évig vezette a nyíregyházi sportiskolát is mégsem ment zökkenők nélkül minden. Ez azonban természetesnek mondható ő maga sem csodálkozott. Felesége ugyancsak pedagógus: óvónő megértőnek bizonyult. A két gyerek közül a nagyobbik ez év őszén ugyancsak átlépte az iskola küszöbét de nem találkozik gyakrabban az apukájával, mint az osztálytársai... A sztereotip kérdésre, hogy ha újra döntenie kellene, vállalná-e a megbízatást, egy percig sem töpreng. Igen. Bizonyára nem lenne könnyebb dolgom, mint most volt, de örömmel vállalnám újra. Arra pedig, hogy mit csinálnék jobban, még nemigen tudok válaszolni. Nagyon az elején vagyunk, eddig a napi gondok kötötték le minden energiámat. Most kezdődhet a távlati tervezés

115 RAKÓ JÓZSEF: Vallomások a hazaszeretetről gyermekektől Aki Szabolcs-Szatmár megyébe indul szívében lelkében valamiféle találkozásra készül. Találkozni szeretne a magyar történelem nevezetes színhelyeivel, fejet hajtani abban a teremben, ahol II. Rákóczi Ferenc a haza üdvén fáradozott, megállni egy percre a szatmárcsekei temetőben, belépni a tiszacsécsei, a tunyogmatolcsi kicsiny szobácskákba. Ennek a zarándokúinak első állomása Vaja, ahol a fejedelem két látogatásának emléke oly bizonyító hűséggel várja a látogatót, hogy az már másnap visszakívánkozna, újraélni, újralátni mindent. És itt az északi bástya tövében kapott otthont, önálló múzeumot a magyar gyerekek hazaszeretetének ezernyi dokumentuma, bizonyítéka. Nemzetközi szinten is az első ilyen gyűjtemény. Az országos hagyományőrző úttörő múzeumnak is van története. A forrást, a kezdetet két név jelöli: VAJA, TARPA ban, amikor II. Rákóczi Ferenc születésének 300. évfordulóját ünnepeltük, Szabolcs megye volt a házigazdája a hagyományőrző őrsvezetők VIII. országos találkozójának, s az említett két helyen történtek e találkozó legnevezetesebb eseményei. Vaján április 6-án Gyúró Imre megyei tanácselnök-helyettes átadta az úttörőszövetségnek Szabolcs-Szatmár Megye Tanácsának és a Megyei Üttörőelnökségnek együttes alapítványát. Ez az alapítvány egy országos pályázat, amely hagyományőrzésre bíztatja az úttörőket, s a legjobbnak jutalmul egy meghívót ígér Szatmár Bereg történelmi útjaira. A pályázatot évenként hirdetik meg az alapítók. Nem reméltük, hogy már az első évben közel ötszáz őrsben készítik el a szabolcsi Pro Patria zászlót. Pedig ezt a pályázatot felnőttek, tanárok nem szorgalmazták. Sikerét tartalmi céljának köszönheti, és annak, hogy a gyerekeknek nagyon megtetszett az egyszerű játékszabály : a zászlót akár papírból is meg lehet festeni vagy rajzolni, mert nem a szépsége, hanem a tartalma a fő. Tartalma pedig egy olyan történelmi hagyomány őrzése, ápolása, amihez a gyerekek legtöbb kedvet éreznek. Ezt a hagyományt kell leírni, lerajzolni a zászló egyik oldalára. A másik oldala üresen marad, mert aki a legjobbak közé kerül, az majd Szatmár Bereg történelmi útjain kitölti, megrajzolja, megírja. Igenám, de van még egy rendkívül fontos játékszabálya a pályázatnak. Ez pedig: a gyerekeknek tetsző módon kell őrizni a kiválasztott hagyományt. És abban a pillanatban, amikor a gyerekek maguk dönthették el, hogy ők a csapatnévadónak vagy a szülőföld nevezetes fiának emlékét miként teszik ha 105

116 gyománnyá szakítottak az eddigi szokásokkal. Hiányzott a gyerekek pályázataiból az ünnepély, a beszéd, az irodalmi színpad, a megemlékezés. Pályázataikban nyoma sincs annak, hogy önmaguknak hallgató vagy néző szerepet szánnának. Hogyan akarnak emlékezni, hogyan akarják szeretni a gyerekek szülőföldjüket, hazájukat, történelmi hőseinket? Átéléssel, a történelmi eseményeket felidéző játékokkal, az általuk elképzelt mai hazafias tettekkel. A gyerekek hagyományőrző pályázataiból kicsendül, hogy ők a hagyományőrzést egy igazi találkozásnak tartják. Találkozásnak a történelemmel, a példakép hőssel. Ugyanúgy akarnak találkozni egy hőssel, mint az a felnőtt, aki azt kérdezi a vajai várkastélyban, hogy mi lehetett pontosan olyan, mint amikor a fejedelem oda belépett. A gyerekeket ugyanúgy fűtik a kérdések vagy talán sokkal jobban?, mint azokat a felnőtteket, akik száz kilométereket utaznak, hogy megnézzék azt a helyet, ahol megszületett a Himnusz, vagy ahol kicsi gyerek volt Móricz Zsigmond. Ebből adódóan a vajai hagyományőrző múzeum a történelmi játékok gyűjteménye. Ha valaki örömét leli abban, hogy milyen nagyszerű játékfeltalálók a gyerekek, már csak azért is érdemes Vajára mennie. Emlékstféták, emléktúrák, csillagutak, expedíciók kokárda játékok, zászlóbontó küzdelmek, titkos jelű túrák, felderítőutak és még hasonlók bizonyítják: aki történelmet játszik megszereti a szülőföldjét. Azért is mert a hagyományőrző játékokhoz igen fontos dolgok kapcsolódnak. Például: minden gyerek önként vállalja, hogy a választott hősről, hagyományról nagyon sok mindent felkutat, megtud. Érdekes, hogy a gyerekek ezt a munkát is vetélkedőkkel, titkosírásos levelek felderítésével szeretnék megvalósítani. A hagyományőrző munkában minden gyerek vállalja, hogy személyesen is tesz valamit a szülőföldért. Valami hasznosat, szépet. Rendkívül szépek azok a kis ünnepek, amiket a gyerekek záróaktusként rendeznek. Fáklyagyújtás, mindenki egy szál mezei virágot visz az emléktáblához, s egyenként teszik le, kézfogással körbezárják a szobrot stb. Ezek is a személyes, a meghitt találkozás érzéséből fakadnak. És abból, hogy a hagyományőrző játékokban a gyerekek nem akarnak a tömeg tagjai lenni. Mert mindenki valaki! Jól érzik ezt a gyerekek r wrt. akar minden gyerek zászlóbontó lenni! A tarpai hagyományőrző játékot Esze Béla őrsvezető próbálta ki. ^ játékszabály szerint, ha az őrs tagjai közösen tesznek valamit a községért, akkor jogosultak arra, hogy egy akadályversenyen megszerezzék a kisméretű, papírból készült Pro Patria zászlókat. Utána Esze Tamás szobrához vonulnak, és ott minden gyerek kibontja, meglengeti a zászlaját. Így néhány percre minden gyerek hősnek, kuruc vitéznek érezheti magát. 106

117 Amióta megjelent az őrsvezetőben ez a játékleírás, nagyon sok helyen átvették, alakítgatják ezt az ötletet. Tetszik a gyerekeknek. Pusztaszeren, az Árpád emlékműnél minden évben fehér őrsi zászlóra írják fel azokat a gyerekeket és tetteiket, akik hazafias munkákat végeztek. A gyerekek nagy komolysággal honalapító országgyűlést játszanak ilyenkor. Utána a honfoglalókra emlékeztető hadijáték kezdődik. Gyomron, Rákóczi Ferenc egykori seregszemléjének hagyományát úgy őrzik a gyerekek, hogy egy különleges kincsesládát akadályokon át elvisznek arra a helyre, ahol a fejedelem beszédet mondott. Ebben a ládában libertások vannak! Igaz, fából készültek, s a gyerekek csinálták, de különlegességüket, értékeiket az adja, hogy neveket írnak rájuk. Mégpedig azokét, akiket a gyerekek ma hazafiaknak tartanak. Akik sokat tesznek mások javára. Gyerek, felnőtt neve egyaránt rákerülhet a libertásokra. Az őrs tagjai ki merték mondani: gyerek is lehet hazafi! Pécsett csillagtúrákat rendeznek a gyerekek a környék munkásmozgalmi emlékhelyeire. Minden túrának van egy jele, s aki ott volt, saját turista botjába azt belefaragja. Nyíregyházán Szamuely csillaga címmel tüntetik ki azokat a gyerekeket, akik teljesítik a névadó próba feladatát. Gvomán a Rákóczi kertet alapították a gyerekek, s egy év óta már a felnőttek is tartanak ott emlékösszejöveteleket, ünnepélyeket. Még nagyon sok hasonló hagyományőrző módszer várja a múzeumlátogatókat. De nemcsak a hagyományjáték leírása, módszere szerepel a tablókon, hanem az is, hogy milyen elismerés jár a hagyományőrzésért, s az is, hogy a felnőttek közül kik vállalnak garanciát ennek a jószokásnak fennmaradásáért. Mert a játékszabályok szerint az alapító őrs mindig egy fiatalabb közösségnek adja át folytatásra, ápolásra a hagyományt. Ennek különböző formáit, módszereit is tartalmazza a múzeum. A múzeumban mindenhez hozzá szabad nyúlni, forgatni a tablókat, kipróbálni a történelmi játékokat, felmászni egy igazi partizán megfigyelőre. A vajai múzeum azt a missziót vállalta, hogy nemcsak gyűjtő helye, hanem ötletadója, kisugárzó, lelkesítő állomása is lesz a hagyományőrzésnek. Ha ebből a szempontból belepillantunk a hagyományok listájába, elégedettek lehetünk: Árpád a honszerző, Tass vezér, Rákóczi, Esze Tamás, Kölcsey, Petőfi, Vasvári, Szamuely, 1919 első úttörői, Zalka Máté, Mező Imre, Váci Mihály. Ha pedig hazánk térképét nézzük, azt mondhatjuk, hogy az egész országot képviselik a hagyományalapító gyerekek. Bizonyságul: Szalkszentmárton, Pécs, Gyömrő, Gyoma, Sárospatak, Salgótarján, Kiskőrös, Budapest, Derecske küldött többek között hagyományt Vajára. A harmadik terem: megyei úttörőtörténeti múzeum. A megye úttörőtörténetének dokumentumaival, emlékeivel találkozik itt a látogató. A gyűjtemény, s a kiállítás hazánkban ma még az egyetlen megyei úttörőtörténeti múzeum. Rendkívüli értéke ennek a gyűjteménynek, hogy

118 tói végig tudja követni azt a felmérhetetlen segítséget, amelyet a megye társadalma adott az úttörőszervezetnek. Balladai szépségű történetek várják az érdeklődő látogatót ot írunk, amikor az egyházi világ rémhírekkel, hazugságokkal próbálja meggátolni az úttörőszervezet fejlődését. De ahol nehezen megy a munka, ott egyszercsak megjelennek a borbányai vagy a tiszalöki egyenruhás gyerekek és dallal, tánccal, vidámsággal kedvet csinálnak a mozgalomhoz. A megye vezetői 1946-ban már otthont ajándékoznak a mozgalomnak. Egy május elsejei ünnepség emelvényéről észreveszik, hogy a kéknyakkendős kis csapat gyerekei mezitláb vonultak. Nincs cipőjük. Másnap a megyei pártbizottság munkatársa cipőket visz ajándékba a borbányai gyerekeknek mert ők voltak a mezítlábasok. Annak az egyenruhának is valami hasonló története van, amelyet a tyukodiak őriztek évtizedeken át, s most a múzeumnak ajándékozták. Történelmi sorsfordulókat idéző históriák vannak a tablókon. Cégénydányádon a grófi kastélyt foglalja le úttörőtábornak a Szatmár megyei úttörőtitkár. Fehérgyarmaton a volt földbirtokos kastélyában rendezik a legelső színdarabot, amelynek címe: Ludas Matyi. Ramocsaházán, amikor visszajön a földesúr és kihúzgálja a földosztók cövekjeit, az úttörők a felnőttekkel vonulnak a mezőre, s énekli: Földedhez rendületlenül légy híve, oh magyar! A történelem nagy igazságszolgáltatásának poézisa minden történet. És a múzeum mindezt dokumentumokkal is igazolja, bizonyítja. Ha Szabolcs-Szatmár megyei gyerek vagy felnőtt járja a múzeumi szobákat lépésről-lépésre, egyre nagyobb lesz az öröme, mert ott látja kifejlődve, kivirágozva a megye legszebb hagyományait. A megyei úttörőcsapatok, iskolák sokéves nevelő munkájának gyümölcsérése is a múzeum. Mert a gyerekeket sok-sok szeretettel segítették a munkában az úttörővezetők, igazgatók, nevelők, párttitkárok, tanácselnökök. Sokuknak kézírása is ott van az alapítóleveleken. Nyírlövő, Nyírtass, Nyírkárász, Tarpa, Baktalórántháza, Vaja, Tunyogmatolcs, Ramocsaháza, Nyírvasvári, Nyíregyháza, Nyírbátor nagyszerű hagyományőrző munkája már országosan is egyre ismert, nevezetes. Egy különleges történelmi pillanat is bearanyozta ennek a múzeumalapításnak az időszakát. Tunyogmatolcson Zalka Máté egykori jóbarátaival rendezték meg a gyerekek az első Zalka hagyományjátékot, Nyíregyházán Szamuely barátjára bukkantak a gyerekek, egy másik nyíregyházi őrs alapítólevelét még Váci Mihály édesapja is aláírta. Nyírlövőn Ráthy János egykori partizán volt a hagyományalapító társa a gyerekeknek Pusztaszeren az 1945-ös első földosztó bizottsági elnök. Történelmi színhelyen, történelmi pillanatokat őriz az úttörőmúzeum. De nem volna teljes a legfontosabbak felidézése, ha meg nem említeném azt a pótolhatatlan segítséget, amit a megyei pártbizottság, s a me 108

119 gyei tanács vezetői adtak a múzeum megalapításához. Az anyagi terheket magukra vállalva, még arra is volt gondja a megyei vezetőknek, hogy biztassák a múzeumi szervezőket. Szabolcs-Szatmár megye gazdagon ajándékozta meg ezzel a múzeummal az úttörőszövetséget. A megyei úttörőelnökség a gyűjtőmunka összefogásában, a jószándékú erők összehangolásában végzett kiemelkedő munkát. Készülnek a jövő tervei is. Minden év júniusában országos hagyományőrző találkozót rendezünk Vaján, ahol felnőttek és gyerekek hozzáértő partnerként beszélik meg a hagyományőrzés tapasztalatait, módszereit. A beszélgetést történelmi játékbemutatók követik, amelynek Ötleteit, jó módszereit haza lehet vinni. Szeretnénk a hagyományőrzés mozgalmas, színes módszereit a honismereti munka mind több területére kiterjeszteni. Ezért a vajai találkozókra meghívót kapnak azok a gyerekek is. akik a megye honismereti köreiben, klubjaiban jól tudják majd hasznosítani a tapasztalatokat. Vaja község pártszervezete, tanács, s a Vay Adám Muzeum kezdettől magáénak vallja az új intézményt. A vajai általános iskola és annak úttörőcsapata, a község nevelői már a november 3-i avatás nagy munkájában megnyerték mindenkinek a szimpátiáját. Bárki ott járt azóta, igazi, kedves házigazdának jó idegenvezetőnek tartja őket. Múzeumunk él, hat, segít. A vendégkönyvben nem ritka már a nagyon távoli helyekről érkezett aláírás. Jönnek a gyerekek vallomásaiért, amelyeket hazaszeretetről, a szülőföld szeretetéről, népünk történelmi hagyományainak őrzéséről fogalmaztak meg. 109

120 110 ST'-* ">v

121 SZEMLE Kiadvány Nyíregyháza fejlődéséről 1974-ben jelentette meg a Nyíregyházi Városi Tanács a város két kiemelkedő történeti eseménye megünneplésének jubileumi programját: az örökváltság kivívásának 150., a megyeszékhellyé válás 100. évfordulójával kapcsolatos viszszaemlékezések, ünnepségek tervezetét. A programfüzetben olvasható az a pályázat, melynek első díjas munkája a Központi Statisztikai Hivatal Szabolcs-Szatmár Megyei Igazgatósága alkotó csoportjának a közelmúltban megjelent írása. A könyv a Nyíregyházi Városi Tanács V. B. Művelődésügyi Osztálya gondozásában jelent meg, a Nyíregyházi Kiskönyvtár sorozat 12. köteteként. Mivel érdemelte meg az első helyezést a statisztikusok munkája? Mindenekelőtt azzal, hogy Nyíregyháza felszabadulás utáni életéről, fejlődéséről elsőként ad hiteles, statisztikai adatokkal is alátámasztott poncos képet. Bár statisztikusok írták, nem vált száraz adathalmazzá, a számok nem takarják el. hanem megerősítik a tényeket. A kötetben az olvasó megtalálja Nyíregyháza városrendezési tervvázlatát és a város történetének kronológiáját. Az egyes fejezetek részletesen foglalkoznak a népmozgalommal, a gazdasági élettel és a lakosság életkörülményeivel. Használhatóságát kedvezően befolyásolja, hogy egy-egy területnek nemcsak a 30 éves fejlődése tárul elénk, hanem rövid összefoglalót kapunk az előzményekről is, a fellelhető adatoktól függően évre visszamenőleg. A szerzőcsoport munkáját fényképek és grafikonok teszik teljessé. A recenziónak nem feladata a bírálat, elsődleges célja, hogy az adott írást népszerűsítse, az olvasónak ajánlja. Ezért nem is bírálatnak szánva, inkább a népszerűsítés érdekében fordulok az olvasókhoz: senkit ne riasszon vissza a túlságosan általános, keveset mondó cím. Hadd aljam az olvasó kezébe a könyvet a szerkesztő bizottság előszavának befejező gondolatául

122 val: A kötetet azzal nyújtjuk át a nagyközönségnek, hogy hisszük: haszonnal olvashatják mindazok. akiket érdekel Nyíregyháza fejlődése, mai élete. Ádám Imre SIKLÓS LÁSZLÓ: Picasso a gyárban A kissé hangzatosnak tűnő címet az alcím teszi közérthetővé: riportok a munkásművelődésről. Arról a témáról van szó tehát, amelyről napjainkban érdemben beszélni természetes, tenni érte kötelesség. Ilyen szándékkal íródott e kötetnyi írás is, s amíg az absztrakt képzőművészet jeles mesterének neve mintegy a célt, az elérhető határait szimbolizálja, addig maga a kötet a megközelítés lehetőségeit és nehézségeit tárja elénk. Eseményekre, élethelyzetekre, tényekre épít, s hét fejezetben megismertet bennünket a fizikai dolgozók művelődésének néhány fontos vetületével. Már az első az Ingázók, szálláslakók sajátos kérdéseket vet fel, s számtalan ellentmondását is bemutatja a kétlaki életformának. Megjelenitődik többek között az a falukép, ahol a művelődési ház még nem vált a közösség kulturális központjává, és a presszó jelenthet nagyobb vonzerőt. A munkásbuszokkal nap mint nap hazaérkező fiatalok a szórakozóhelyet szállják meg, flippereznek, zörgetik a játékautomatát, harsogtatják a wurlitzert, s mindennek velejárójaként mértéken felül isznak. De nyomhat fogalmazódik az ellenpélda is. Az előbbivel megegyező lélekszámú nagyközségben az üveghomlokzatú emeletes művelődési ház mellett egy hasonlóan korszerű ifjúsági ház is létesült. A közös irányítás alatt álló intézményekben tudatos, szervezett munka folyik, igényes tizenöt szakkör és csoport működik eredményesen. programokkal E kérdéskörhöz kötve más jellegű gondot jelent a bejáró szakmunkástanulók helyzete. Különösképpen azoké. 112

123 akik a délutáni műszakból késő éjszaka kerülhetnek haza. Ezek a körülmények nagyban gátolják az intézet nevelési elveinek, a művelődés helyes gyakorlatának megvalósítását. (A szerző ennek kapcsán pl. említi a Nyíregyházi 107-es Szakmunkásképző Intézetet is.) Az Olvasgató ifjúság fejezetcím már önmagában is jelzi: az irodalom szeretete, értése, a hasznos ismeretanyagot közvetítő könyvek használatának mértéke és mélysége bizony hagy maga után kívánnivalót. A kétkezi munkások többségét életformája, hiányos iskolai végzettsége még távol tartja a könyvtáraktól. A bejárók, a munkásszállások lakói s a szakmunkástanulók körében eppen ezért az olvasóvá nevelés más-más formáját, módszerét kell alkalmazni ahhoz, hogy eredményessé válhasson ez az alapozó munka is. Követendő és elítélendő példa egyaránt akad. Az üzem sarkába szorult letéti könyvtár ha a könyvtáros hivatástudattal végzi a rábízottakat hatékonyabb lehet mint egy olyan kirakat" intézmény, melynek nincs emberés közönségkapcsolata. Természetes, hogy hosszabb távon a korszerűen kiépített intézményrendszer szolgálhatja jól az olvastatás ügyét. Eredményét pedig nem a kampány-jelleg, a kötelezően felvállalt adó minősítheti, hanem az az összetettebb hatás, mely a szakmai fejlődést, a világnézeti nevelést segíti, a szép szeretetére szoktat mással nem helyettesíthető módon embert formál. A művelődési foimák elfogadtatása terén nem mutatnak kevesebb gondot s tennivalót a Színház utalványra és anelkulben 1<Írtak. A közösségteremtés jo alkalma minden színházi előadás, s mégis hoszszú az út amíg ki-ki eljut a nehezebb műfajú, igényesebb darabok befogadásáig. Érdektelenség, kényelmesség. öltözködési, viselkedési normáktól való idegenkedés mellett számtalan tényező lehet még fékezője, gátja annak, hogy megfelelő számban üljenek munkások, munkásfiatalok a széksorokban. Igény és lehetőség sem mindig találkozik. A városi peremkerületek, az üzem környéki lakótelepek lajóka e szempontból mindenképpen hátrányosabb helyzetben van, nem beszélve általában a vidékiekről. A vásárolt bérletek száma sem jelent minden esetben valóságos látogatottságot tudjuk meg az interjúkból, továbbá azt is, hogy átmeneti hullámvölgy után a műkedvelő művészeti mozgalom iránti kedv, lelkesedés újraéledőben van. Időközben ugyan változott valamelyest az irodalmi színpadok, munkásszínpadok szerepe, de a színház megszerettetése, nemegyszer pótlása az amatőr színjátszók feladata marad. A szakmunkásképző intézetekben működő színjátszó csoportok lét- jogosultsága ugyancsak vitathatatlan, s a szerző ennek bizonyítására a téma legjobb ismerőinek véleményére is utal. Debreczeni 113

124 Tibor cikkéből való pl. az alábbi idézet, mely sommázó értékű válasz erre a kérdésre:... a szakmunkásképző nemcsak iskola: a jövő szakmunkásai formálódnak benne. A befogadó közvetítő alkotó hármasság jelentősége itt attól nő meg igazán, hogy a hatás messzebb sugárzik: a munkahelyre, azaz az üzembe... ízlésünk, szemléletünk, viszonyunk az élet dolgaihoz változik. Igazodik bennünk a mérték az újhoz, a maihoz. És mi a helyzet a művészetekkel, ezen belül a képzőművészetekkel? Érthetetlen szobrok hangsúlyozódik a kötetben, de vajon valóban azok-e? Sok ember számára kétségtelenül enynyit jelenthet csak a helytelen értelmezés miatt egy festmény, kisplasztika, köztéri szobor. A műalkotások befogadásával kapcsolatos értetlenségnek a forrása azon túl, hogy a stílusok útvesztőjében nem könnyű eligazodni néven nevezhető. Alapvető baj, hogy oktatási rendszerünkben az ilyen irányú képzés ma még hiányos, főként a szakmunkásképző intézetekben, és a képzőművészeti nevelésünk iskolán kívüli feltételei sem biztosítottak. Nem egyszer ahol legfontosabb lenne jó irányba moccantani az érdeklődést ott mutatkozik a legtöbb nehézség, pl. a szocialista brigádok kulturális vállalásaiban eléggé sok a formális elem. A TIT előadások, múzeumlátogatások, művészeti szakkörök, alkotó körök stb. munkája nyomán érzékelhető az előrelépés is, elsősorban ott, ahol rangja van a művészetnek, s megfelelő részt vállalnak a közművelődés feladataiból. Az előzővel hasonló gyökérzetű problematika kerül elemzésre a Kié a zene című fejezetben. Zenepedagógusok, szakemberek válaszaiból aztán egyértelműen kirajzolódik a zenei művelődést meghatározó alapképlet. A helytálló vélemények egyikéből idézünk: Nem alakítottuk ki azokat a formákat, amelyek a munkásság zenei ízlésének fejlődését jobban biztosították volna. Nem történt ez megfelelően az iskolákban sem. A szakmunkásképző intézetekben és szakközépiskolákban, ahol a jövő munkássága nevelődik, évtizedeken keresztül semmiféle zenei nevelés nem folyt. És valóban, igy válik érthetővé, hogy a slágereken, táncdalokon, operetten nevelkedett nemzedék többsége miért nem jutott el Beethoven, Haydn alkotásainak megértéséig. Jó tudni azonban azt is, hogy az ének zenei általános iskolák megfelelő előképzettséget biztosítanak, fáradhatatlan, lelkes pedagógusok munkálkodnak a zenei kultúra meghonosításán. Ifjúmunkás zenei stúdiók, szakkörök szerveződnek, kórusok működnek, s mégis, bizonyos adatok elgondolkodtatóvá tesznek bennünket. így pl. a Népművelési Intézet 80 ipari tanulóval készített mélyinterjúja, melynek eredménye lehangoló: 75 fő még nem járt hangversenyteremben! 114

125 Megint más természetű megfigyelések, következtetések rögzítésére került sor a Szórakozás vagy művelődés cím alatt. A szerző tulajdonképpen a klubélet mai helyzetének bemutatására vállalkozott, amikor a korszerű klubmodellt szembesítette a gyakorlattal. Ami a klubok programját, tartalmi munkáját illeti színes kavalkád tárul elénk, felsorolhatatlanul sok az e címen szervezett tevékenység. Csakhogy: ha értékrendbe állítjuk a programfüzetek zömének kínálatát, kitűnik: a kizárólag magnetofon, rádió és lemezhallgatás, a kártya és billiárd, a divat, ötletbörzét központú időtöltés nem teljesítheti ki azt a keretet, amelyet jó esetben minden ifjúsági klubforma adhat és jelent. Leglényegesebb a sokoldalú programnak az a fajta kialakítása, melyben a szórakozás mellett mindenki tehetsége és érdeklődése szerint veheti ki részét a közös munkából. Mert a klub valódi feladata itt kezdődik: értelmesen megszervezett szabadidőben kibontakoztatni az alkotó energiát, hogy művelődve és szórakozva igazi közösséggé váljék a közösség! A kötet zárófejezete az Ismeretterjesztés haladóknak és kezdőknek azokat az elképzeléseket, gondolatokat veti egybe, amelyek arra keresnek választ, hogy hogyan lehetne hatékonyabban bekapcsolni a TIT tevékenységet a munkásművelődésbe. Olvashatunk kísérletekről, módszerekről, jó és rossz tapasztalatokról, s okulásul szolgálhat nem egy példa. Általános jelenség, hogy a KISZ-szervezetekben, klubokban, ifjúsági brigádokban különböző iskolai végzettségűek, műveltségűek, érdeklődésűek vannak együtt. Ez mindenképpen arra készteti a TIT munkatársait, hogy a befogadó közösség sokoldalú figyelembevételével válasszák meg a témát, az előadás színvonalát, a szemléltetőeszközök alkalmazását stb. Megtudjuk továbbá, hogy a hagyományos ismeretterjesztő formák helyett terjedőben van az a kötetlen foglalkozás-típus, melynek keretében a passzív hallgatóság aktív résztvevővé lép elő, és még sorolhatnánk az ötleteket, közhasznú javaslatokat... Siklós László a mindennapok gyakorlatából kiindulva gazdag tényanyagot gyűjtött össze riport- kötetében, amely e műfajban újnak számít. A művelődés kérdéseit a társadalmi átrétegződés, a munkássá válás folyamatához kötve elemzi, s nem annyira az eredményeket méltatja, mint inkább a további tennivalókra figyel. Igaz, a jövőt tekintve nem fogalmaz meg kizárólagos receptet, örök érvényű formulát, de ezt ne is tőle kérjük számon. A könyv alapkérdések tisztázásában segít, s úgy hisszük, a szerző szándéka szerint valóban elérte célját: szélesebb ablakot nyit a közművelődésre. (Kozmosz Könyvek sorozatában jelent meg 1976-ban.) Futaky László 115

126 Pedagógiai lexikon I 11. kötet Közhelynek tetszik, ez esetben azonban a teljes igazságot fejezi ki, hogy a Pedagógiai Lexikon fontos, hiánypótló mű. Az ben megjelent két kötetes Pedagógiai Lexikon óta a dolgok természetéből fakadóan óriásit változott és fejlődött mind a pedagógia tudománya, mind a gyakorlati pedagógiai munka. De a legátütőbb változás természetesen a pedagógiai szemléletben következett be, azóta minőségi változások mentek végbe az alapvető kategóriákban, elvekben és a köznevelés egész rendszerében. A korszerű követelményeknek megfelelő lexikon a felhasználó igénye szerint egyaránt biztosítja az egyszeri eligazítást, a kimerítő tájékoztatást, és a tudományos útbaigazítást,,a pedagógia tudományáról, a gyakorlati pedagógia fogalomrendszeréről, adatairól, eredményeiről, módszereiről, jelenlegi állapotáról és jövőbe mutató erőfe; zitéseiről. A lexikon szerkesztésének elhatározása és az első kötet megjelenése között több mint egy évtizednyi szerkesztői, szerzői tevékenység áll. Nagy Sándor) irányításával folytatott munka bepillantást enged, A főszerkesztő (dr. méreteibe némileg ha megemlítjük, hogy 12 szakszerkesztő és 244(1) a szakterületén kiváló szerző dolgozott a lexikon összeállításán, szócikkeinek megírásán. A lexikon eddig megjelent két kötetéből is jól látszik, hogy a pedagógia összes viszonylag önálló tudományterülete mint témakör képviseletet kapott az egyébkent négy kötetre tervezett vállalkozásban. A közoktatáspolitikai szócikkek megváltozott társadalmi rendszerünk oktatáspolitikájának szemléletes bizonyítékai. Az a tény, hogy 1975-től rögzíti a lexikon az adatokat, nemcsak a tények frisseségét, hanem a kultúrpolitikai szemlélet újszerűségét is lehetővé teszi. Jelentősen bővült az általános pedagógia elveinek, kategóriáinak és módszereinek ismertetése. Rangos helyet kapott az egyetemes és magyar neveléstörténet is a lexikonban, melynek legfőbb érdeme, hogy nemcsak a históriai adatok tárháza egy-egy szócikk, hanem a történelmi tartalmi összefüggések feltárását is elvégzi. Az iskolaszervezettan, a felsőoktatás, a felnőttoktatás és a szakoktatás pedagógiája tárgyköreibe tartozó szócikkek az intézményeken és jeles személyeken túl a permanens változásban, alakulásban lévő problémakörből a viszonylagos állandósággal bíró kategóriákat említi, de mindig jelzi a fejlődés irányát a társadalmi tendenciákat 116

127 is. Gazdag anyag képviseli a lexikonban a nevelésszociológiát, a pedagógiai pszichológiát és a gyógypedagógiát. A lexikonban eligazodni kívánók számára talán érdemes felidézni, hogy a lexikon címszavai: a nevelés- és a társtudományokban legáltalánosabban használt fogalmak, szakkifejezések, melyek általában magyar, de sok esetben idegen eredetűek; magyar és idegen személyek nevei; magyar és külföldi oktatási és nevelési intézmények nevei; a nevelés- és oktatásüggyel foglalkozó magyar és idegen folyóiratok, kézikönyvek címei; országok magyar nevei. Ha egy dolognak, fogalomnak két vagy többféle megnevezése is használatos, a leginkább ismertebbet választották címszóul, a többit variánsként (szinonimaként) tüntették fel mellette. Felhívjuk a figyelmet arra is, hogy az első kötet élén a lexikon használatáról néhány praktikus, az eligazodást segítő információt talál az olvasó (rövidítések, a címszók eredete, átírás). Az első két kötet gazdag szemléltető és képanyaga jól segíti az ismertetést és a megértést. Kár, hogy néhány esetben az egyébként igényes akadémiai kiadói nyomdai kiállítás mellett a képek minősége gyenge. A tartalmi problémák sorában egyetlen megjegyzés kívánkozik még a recenzióba: az élő személyek szerepeltetésének kérdése A lexikon szerkesztősége minden bizonnyal szigorú normákhoz kötötte a megjelenés szükségességét és lehetőségét, de a legigényesebb és legobjektívebb válogatási szándékot is óhatatlanul befolyásolták jelentős szubjektív tényezők, s ez némely esetben a lexikonban indokolatlan aránytalanságokhoz vezet. A fő azonban, hogy legfőbb célkitűzésnek, mely szerint magas szakmai követelményeket kielégítő, a marxizmus leninizmus szellemében megírt korszerű tudományos igényű kiadvány legyen a lexikon, messzemenően eleget tesz, jól szolgálja a szocialista pedagógia ügyét, igényesen tárja fel a múlt hagyományait, s könnyen kezelhető módon segít általában a pedagógiai tájékozódásban. Valamennyi pedagógustársunknak ajánljuk ezt a fontos, hézagpótló munkát. (Pedagógiai lexikon I II. kötet. Akadémiai Kiadó, Bp Főszerkesztő: dr. Nagy Sándor.) Cs. T. 117

128 LÖRINCZ ANDRÁS VARAJTI KÁROLY: Földrajzi feladatgyűjtemény Az utóbbi évtizedben, a tanítás tanulás folyamatának korszerűsítése szükségessé tette a sokoldalú információszerzést, a tanulók sokoldalú ellenőrzését. Az írásbeli ellenőrzés szélesebb körű elterjedését azonban a technikai eszközök hiánya mellett az útmutatóul szolgáló tanári kézikönyv, feladatgyűjtemény hiánya nehezítette. A Tankönyvkiadó a középiskolai földrajz tanárok régi kívánságát teljesítette az Országos Pedagógiai Intézet Földrajzi Tanszéke két munkatársa Lőrincz András tanszékvezető és Varajti Károly docens tollából származó feladatgyűjtemény megjelentetésével. A többéves kísérletezés, ellenőrzés után nagy gonddal, kitűnő szakmai és pedagógiai érzékkel megírt (és megrajzolt) munka rendkívül nagy segítséget nyújt nemcsak a gyakorló tanároknak, hanem az érettségi vagy főiskolai egyetemi felvételi vizsgára készülő tanulók számára is. A két szerző a bevezetőben röviden ismerteti a kiadvány tartalmát, gyakorlati lehetőségét. A felhasználásának feladatgyűjtemény tartalma a gimnázium földrajzi ismeretanyagára épül. A 11 témakör anyagából 800, részben egyes ismeretekre, részben nagyobb egységekre, fejezetekre és témakörökre vonatkozó számozott feladatot ad közre. A gyűjtemény sokféle típusú feladatot tartalmaz. A hagyományos, nyílt végű kérdések mellett nagy számban tartalmaz egyszerű és többszörös választásos, négy- és ötféle asszociációs, relációanalizises, hibakutatásos, mennyiségi összehasonlításos és rajzos feladatokat. A szaktanár egy-egy fejezet vagy téma ellenőrzése során a gyűjtemény feladataiból rövid idő alatt, a tanulók tudásszintjének objektív lemérésére alkalmas feladatlapot állíthat össze, amely egyben a tanári munka visszajelzéséül is szolgál. A szerzők módszertani útmutatót adnak a feladatlapok szerkesztéséhez, értékeléséhez (ismertetik a stencilre rajzolás eszközeit, technikáját), valamint a kitöltött feladatlapok értékeléséhez, osztályozásához. A feladatgyűjtemény követi a tananyag tankönyvi feldolgozásának tematikáját. Az első osztályos tananyagot 365, a másodikost 224, a harmadikost 211 kérdésben dolgozták fel különböző típusú feladatok segítségével. Nagyon sze 118

129 rencsés, hogy a rajzos feladatok a tankönyvi ábrák, térképek alapján készültek, mert a tanulók ábrafelmérése mellett visszajelzést ad a tanítási órán folyó ábraelemzés hatékonyságára, rámutat azok elemző, reprodukciós készségének esetleges hiányosságaira. Végül közlik a témakörök feladatainak megoldását, amely további könynyítést jelent a tanárok számára. Napjainkban örvendetesen egyre több olyan szakmai és szakmódszertani kézikönyv jelenik meg, amely az eredményes, magas színvonalú földrajztanítást segíti elő. A kiadványok közül is egyik legsikeresebb, leghasznosabban felhasználható a Tankönyvkiadó gondozásában megjelent Földrajzi feladatgyűjtemény. (Tankönyvkiadó, Budapest, oldal plusz 1 melléklet.) Dr. Boros László 119

130 120

131 II! KEK KÁDAS ISTVÁN TÁRLATA NYÍREGYHÁZÁN Bárhol éljen a tehetséges alkotóművész. még nehéz körülmények között is műveket hoz létre, s a müvek önmaguk, szuverén módon nyilatkoznak arról az erőről, melvet alkotójuk magában hordoz. Ám nem hermetikusan zárt az alkotói világ. A körnvezettei való relációk vizsgálása közben van valami igen fontos abban, ahogyan a nézőpontokat felfogjuk. Van: a művész oldaláról a nyújtás, s a társadaloméról az elfogadás. S itt a dolog lényege: mit nyújt a művész, s mit igényel az elfogadó? Nem mindegy a társadalomnak. hogy milyen erőt képvisel az alkotó. A művész személyes életében nyereség, ha őt. ahol él, megbecsülik. F.z sokszorosan megtérül, ha jó müveket ad érte. és hagy maga után. Sokak számára, hoszszú időn át. (S ne feledjük a mementót sem: a képzőművészet időt álló anyagokban dolgozik, s abból a rossz tettek is megmozdulnak.) Kádas István grafikusművész második éve él Nyíregyházán. Tatabányáról jött ide. Grafikai munkásságának elismeréseként még ott megszerezte a Képzőművészeti Alap tagságát. Nyíregyházára kerülésének egyik fő oka az volt, hogy itt élt gyermekkorában Nagvkállóban. s a szülőföld emlékeinek keresése elhatározó erővel visszahívta a Dunántúlról. Erről ő így szól: Ügv jöttem meg ide szülőhelyemre. ahogy az clcsatangolt, férfivá érett fiú tér vissza atyjához. tisztelettel és alázattal lábai elé téve küzdelmei gyümölcsét...a másik ok. hogy tudomásom volt néhány itt élő képzőművészről s ez bátorításul szolgált elhatározásában. Kádas István két éves ittlétének máris komoly szakmai nyomai vannak. A miskolci Országos Grafikai Biennálén való szereplés, önálló kiállítás a nagykállói járási művelődési központban és a nyíregyházi múzeumban. Egv sor ízléses plakátja, katalógus és kiadványborítója jelent meg a megyében. A Magyar Képző és Iparművészek Szövetsége grafikai szakosztályában ismerős és jóhírű a neve. Művészi céljait szilárd etikai irányultság vezérli mind az alkotó emberi mondanivaló, mind a szakmai mesterség birtoklása dolgában. Nem tartja magát készreformálódottnak, lezártnak még. Kellő tiszteletben tudja tartani az elérendő, kibontakozó célokat, 121

132 melyeket minden bizonnyal el fog érni. Fekete fehér szürke lapjainak az egyértelmű kifejezést szolgáló komponáltsága szuggesztív erejű. Figuratív, emberi és tárgyi formaelemekből komponál. Érzékeny a hangsúlyra, a ritmikára, a finom rajzi aprólékossággal betöltött és a lobogó, nagy felületeket befogó formarendezés ökonomikus egyensúlyaira, a lapszéltől lapszélig futó vonalszalagok és az egy fókuszra poentirozolt formák közötti feszültségteremtésre. Ezek az arányok szükségszerűen birtokában vannak egy vérbeli grafikusnak. S ami Kádasban ezeket a szakmai erényeket mozgásba hozza, az az egyértelmű humanisztikus töltés. Néhol a szürrealizmusra emlékeztető formálásmód. s talán a német későgótikus látomások is akaratlanul is eszembe jutnak. Véleményem szerint a jelenlévő reminiszcenciák jól beépülnek eg>éni szándékaiba. Tematikája: Ady: összefoglalóan: az emberi sors-szimbólumok. Mindenképpen gondolati töltésüek, nem hiányzik belőlük a pátosz sem. De képi pátosz s nem irodalmias. Ügy vélem, jó lenne örülni további kibontakozásának is Nyíregyházán. Várjuk, hogy ezután is, másutt is az országban megismerjék munkáit. Biztosak lehetünk benne, azon is munkálkodni fog, hogy szűkebb pátriája is megismerhesse. Berecz András SZAKMAI TOVÁBBKÉPZÉS NYÍRBÁTORBAN Nyírbátor várossá szervezése óta (1973) rendszeresen együtt tervezi és rendezi a Városi Tanács és a Járási Hivatal Művelődésügyi Osztálya a város és járás pedagógusainak szakmai továbbképzését. Már hagyományossá vált, hogy a szakelőadások elméleti anyagát a gyakorlatban realizálják. Csaknem minden munkaközösségi foglalkozáson van bemutató tanítás. Mind az előadásban elhangzottakat, mind a tanítást a munkaközösség tagjai megvitatják, igy lehetőség nyílik a tapasztalatok kicserélésére; cgy-egy szakterület problémáinak felvetésére; a szak- irodalom és a szaktudomány kutatás állandó figyelemmel kísérésére. A munkaterv alapján működő munkaközösségek a szakmai témákon túl helyet adnak ak 122

133 tuális feladatok megbeszélésének, évfordulókról való megemlékezéseknek. Valamennyi munkaközösség élén választott vezető áll; az egyes foglalkozások szervezésében, lebonyolításában a szakosztályok segítői a szakfelügyelők is. Az P>. tanévtől általánossá tettük, hogy egy-egy munkaközösségen belül a közösség..saját' szakembere is tanítson. (így az igazgatói munkaközösségi foglalkozáson az igazgató, a helyettesek foglalkozásain a helyettesek tanítanak.) Gyakran kérünk szakfelügyelői véleményeket is a bemutató tanításokról. A tanításon kívül a korreferátumot tartó is az adott munkaközösség tagja. Tapasztalatunk szerint a közös szervezésű továbbképzési formák hasznosak: a város és a járás pedagógusai, pedagógus vezetői megismerhetik egymás szakmai munkáját: összevethetik saját eljárásaikat, módszereiket, eredményeiket másokéval; a látottak, hallottak gazdagítják ismereteiket; a szaktárgyak problémáin túl a vezetői, szervező tevékenység sajátosságait, feladatait is megvitathatják. Az egyes foglalkozások mindig más-más helyen (városi és járási iskolákban) történnek. A munkaközösségek foglalkozásain elhangzott előadások anyagát sokszorosítjuk és eljuttatjuk az iskolákhoz. Sivadó Sándorné LOGOPÉDIAI HÁLÓZAT NYÍREGYHÁZÁN Szülőknek. pedagógusoknak egyaránt gond a beszédhibás gyermek, mivel a beszédhiba az egész személyiség fejlődést károsan befolyásolhatja. Szükséges tehát, hogy a beszédzavarban szenvedők tanulják meg a tiszta kiejtést, a folyamatos, szép magyar beszédet. Ennek tudatában a Megyei Tanács Művelődésügyi Osztály:: január 1-től megycileg irányított logopédiai hálózatot alakított ki. A megye négy városában területi felosztásban vehető igénybe a logopédusok munkája. Nyíregyházán a város és a nyíregyházi járás; Kísvárdán a város, a kisvárdai, a vásárosnaményi járás; Nyírbátorban a város, a nagykállói, a nyírbátori járás; Mátészalkán a város, a mátészalkai és a fehérgyarmati járás beszédhibás gyermekei kaphatnak logopédiai foglalkozást. A logopédusok tevékenységét, a megyei logopédiai munka szerve 123

134 zését, irányítását a megyei Nevelési Tanácsadó végzi, és ad felvilágosítást beszédhibával kapcsolatos kérdésekben. Megyénkben az oktatáspolitikai koncepciók szem előtt tartásával folyik a beszédjavítás. A kiszűrt gyermekek közül elsősorban a nagycsoportos óvodások. iskolai előkészítőre járók és az általános iskolai 1 2. osztályos gyermekek beszéd javítására kerül sor azzal a céllal, hogy megszűnjön náluk az iskolai teljesítményre, tanulmányi eredményre negatív hatást gyakorló beszédhiba. Kérhetnek beszédjavítást az általános iskola felsőbb osztályaiba járók és a középiskolás tanulók is. Különösen ajánlatos itt a beszédjavítás: a beszédhiba a pályaválasztásban akadályozhatja a gyermeket. A függellemtett logopédusok feladata lesz még, hogy működjenek közre az óvónők továbbképzésében. Ismertessék meg velük a kisebb beszédhibák javításának módját. Az óvónők önmaguk is képesek legyenek enyhébb beszédhibákkal kapcsolatos problémák megoldására. Megyei tekintetben szerepel a függetlenített logopédusok létszámának további emelése és ezáltal munkájuk hatékonyságának fokozása. I)r. Lengyel Zoltán TAPASZTALATCSERE VARJÚLAPOSON Hasznos, a szemléletet kedvezően formáló tapasztalatcsere látogatáson vettek részt két oszlott iskola alsó tagozatos nevelői és vezetői január 10-én a varjúlaposi iskolában. Cél az volt, hogy megismerjék a nevelők a kisiskolái munka hatásfokát segítő,.magnóval vezérelt" óravezetés módszerét. A megyében, a Bács-Kiskun Megyei Továbbképző Intézet segítségével. 5 kis iskolában kezdtük meg e hatékony módszer alkalmazását. (Kömörőn Végh Attila, Nyírbogdány Gyártelepen Miskovics Béláné, Nyírtelek-Varjúlaposon Kovács Jánosné, Nyíregyháza Bálint bokorban Simon Jánosné, Nyíregyháza Szarvasszigeten Kiss Zoltánné vezetésével.) A kísérlet lényege, hogy az úgynevezett önálló" foglalkozáson fülhallgató segítségével, magnóról kapott irányítás alapján végzik a tanulók a munkát a tankönyvvel. illetve a munkafüzetben. A magnós tanító néni a 124

135 munkához szükséges idő kivárásával közli a helyes megoldást, igy azonnal tájékoztatást kapnak a tanulók a munka minőségéről, gyakorolják az önellenőrzést és az esetleges hiba kijavítását. A céltudatosan, lelkiismeretesen dolgozó nevelő oldott légkörű bemutatóját nagy figyelem és érdeklődés kísérte. A Pedagógus Továbbképző Kabinet oktatástechnikai csoportja segítségével minden résztvevő (24 fő) fülhallgatón hallgatta az óra irányítását, és így figyelték a tanulók munkáját. Tapasztalhattuk, hogy az elmúlt 4 hónap alatt a tanulok a kedves tanárnőjük mellett megszokták a..magnós tanító nénit." A magnószalagról hallott vezérlés üteműnek megfelelő munkatempóban szinte hibátlanul, színvonalasan végezték munkájukat. Mindez arra utal. hogy a megelőző..közvet - len foglalkozást úgy szervezte és vezette a nevelő, hogy magnóval vezérelt önálló foglalkozás feladatai nem jelentettek különösebb nehézséget. A bemutató foglalkozást élénk megbeszélés követte. Felmerült az igény az ilyen módon szervezett tanulás több kisiskolára való kiterjesztésére. Yonza Sándor NEVELÉSI ÉRTEKEZLETEK AZ ÓVODÁKBAN A novemberi nevelési értekezletek témáját a testületek szabadon választották. Megyei továbbképzési tervünkben 3 témát ajánlottunk. Első helyen a..közlekedésre nevelés az óvodában" téma szerepelt. Nem titkolt szándékunk volt az inspiráció, a befolyásolás, a nevelőtestületek többségükben ezt választották. Nem azért, mert ez divatos téma. hanem azért, mert a k or igénye, és szükséges, hogy nevelő munkánkat az igényekhez,.az élet szükséglétéhez igazítsuk. Mindannyian közvetlen érzékelői és részesei vagyunk a technizálódásnak, az urbanizációnak, a gépkocsik száma rohamos növekedésének. Számos emberi öröm, színes élmény forrása ez. Kitárulnak a lehetőségek, megrövidülnek a távolságok, egyre többet ismerhetünk meg a bennünket körülvevő valóságból. Azonban e derűs kép mögött megtalálható az árnyoldal is. Statisztikai adatok és személyes tapasztalataink is igazolják. hogy a közlekedési balesetek száma nő. Nő a gyermekbalesetek száma. Nagyon is érzékenyen 125

136 kell reagálnunk, s már az alapozó nevelés időszakában meg kell tennünk mindent, hogy az óvodások elsajátítsák a biztonságos közlekedés szabályait, hogy megóvjuk őket a balesetektől. A közlekedésre nevelés nem ú) feladat, nem új tennivaló, hiszen a nevelési programot megelőző alapdokumentum is követélményként határozta meg. Azonban az eddiginél jobban. korszerűbb szemlélettel, nagyobb tervszerűséggel és tudatossággal kell e munkát végezni. Meg kell határozni a konkrét feladatokat, felkutatni a legjobb módszereket, speciális formákat, mely segítheti a családi nevelést is. és szolgálhatja egy széles bázis, a társadalmi összefogás létrejöttét a gyermekek biztonságos közlekedése érdekében. A nevelési értekezletek e cél érdekében szerveződtek A tartalmi, hatékony megvalósítást szempontok adásával és ajánlott irodalommal kívántuk szolgálni. Az értekezletek eredményesek voltak: 1. Hozzájárultak a helyes szemlélet alakításához, hogy közlekedésre nevelésre mindenütt szükség van. nemcsak a városokban. hanem a legkisebb településeken is (nemcsak ott ahol van KHESZ-parkl). 2. A sokoldalú személyiségre jellemző etikai magatartást a közlekedési érzékenységet már 3 6 éves korban meg kell alapozni. Tehát szükséges, hogy beépítsük a feladatrend feladatot a nevelési szerbe. 3. Az értekezletek kiemelték a nevelő munka tudatosságát, az életkorhoz és az adott óvoda sajátos környezeti közlekedési viszonyához való igazítás szükségességét. 4. Hangsúlyt kapott: az óvodáskorú gyermekeknél nem a verbális ismeretek nyújtása a cél. hanem sok gyakorlási alkalom biztosítása. és a nevelés oktatás folyamatában minden lehetőség tudatos felhasználása a biztonságos életre nevelés érdekében. 5. Szabályok ismertetése nem elég. be kell láttatni azok értelmét. tudatosítás által kell elfogadtatni a követelményeket, kialakítani a helyes magatartást. Lássák meg a veszélyhelyzeteket, s tudjanak alkalmazkodni a kialakult közlekedési helyzethez. A közlekedésre nevelés feladatait eredményesen csakis az óvoda és a család együtt nevelése oldhatja meg. A családdal nemcsak a követelményeket, hanem az elveket és módszereket is egyeztetn; szükséges. Amikor a helyes közlekedésre nevelésről beszélünk, mint aktuális és hangsúlyos feladatról. nem jelentheti más fontos feladatok háttérbe szorítását, A helyes arányok megtartásával kell előbbre lépni, fokozni az eredményeket, a közlekedésre nevelés hatékonyságát. E célt jól szolgálták a nevelési értekezletek. Kundrák Jánosné 126

137 ÜTTÖRÖCSAl ATAINK ÉLETÉBŐL Januárban lezajlottak a tudományos-technikai úttörőszemle csapaíszintű fordulói. Újszerű feladatot jelentett az idei szemle megszervezése versenyzőknek cs szervezőknek egyaránt. Az úttörőszövetség munkájába bevezetett új szakpróbarendszer alapján került meghirdetésre az idei szemle négy kategóriában: 1. Úttörő társadalomkutató. 2. Úttörő technikus. 3. Orosz nyelv és irodalom barátai. -A. Úttörő mezőgazdász vetélkedő. Az úttörőelnökségek és a szakfelügyelet összehangolt munkájára volt szükség, hogy megfelelő segítséget kapjanak a csapatok az újszerű verseny megrendezéséhez. A vetélkedő anyaga komplex jellegű: több tantárgy anyagára, a gyerekek átfogó ismereteire épül. Pl. a társadalomkutató melynek csapatszintü témája,.a szocialista forradalom útján a magyar, történelem, ének zene, rajz, földrajz tantárgyak anyagait épít be, ezen kívül épít a gyerekek olvasmányaira, a tömegkommunikációs eszközök segítségével megszerezhető ismeretanyagra. És nem utolsósorban a gyerekek közösségi munkájára épül, hiszen az új vetélkedő nem egyéni, hanem valamennyi fordulójában 3 fős csapatok vesznek részt. A tudományos technikai úitna-őszemle valamennyi fordulóját kiegészítő programok, kiállítások, bemutatók, nyílt szakköri napok kísérik. A megyei forduló megrendezésére március 21-én. Nyíregyházán kerül sor. Másik nagy területe az úttörőcsapatok munkájának a kulturális tevékenység, s a különböző szinten megrendezett kulturális szemlék. Ebben az évben is részt vettek az őrsök a..művészetek vándorúján mozgalomban. Meghirdetésre kerültek a kulturális szemle hagyományos versenyei: versmondás, mese és prózamondás, népijáték, népitánc, báb. ének és hangszerszólók, zenekarok, éneklő rajok, dramatikus játszókörök vetélkedői. A Megyei Úttörőelnökség a közművelődési intézményekkel egyeztetve megyei kulturális szemléket az alábbiak szerint szervezi: népjáték, népitánc: áprilh 2fi. Nagykálló Művelődési Központ; dramatikus játszókörök: április lö.. Szamuely Tibor Úttöroház Nyíregyháza; báb: május 7.. Nyíregyháza. Megyei Művelődési Központ. Ezen kívül a KÓTA közreműködésével szervezzük az Éneklő Ifjúság megyei versenyét április 23-án, Nyíregyházán. Országos bemutatók és versenyek a megyeileg is megrendezett, kiemelt kategóriákból lesznek. Kovács Annamária 127

138 TÍZ ÉV A SZABOLCSI Tíz éve alakult meg a Magyar Pedagógiai Társaság megyei tagozata. Az 1967-ben újjáalakult pedagógiai társaság elnöksége fontosnak tartotta, hogy a terület pedagógiai munka koordinálása érdekében megyei, megyeközi tagozatok is létrejöjjenek. Három munkabizottság alakult, az általános pedagógiai bizottság a nevelés és oktatás elméleti kérdéseivel foglalkozik, segíti a pedagógiai továbbképzést és ismeretterjesztést, támogatja a pedagógiai publikációt és egyéb pedagógiai fórumokat. A metodikai munkabizottság az oktatás- nevelés általános es szakmódszertani kérdéseivel, tantárgy-pedagógiai problémákkal foglalkozik. A harmadik bizottság az iskolaszervezeti cs történeti munkabizottság az iskolák szervezési vezetési kérdéseit tartja napirendjén, szorgalmazza és gondozza az iskola- és tantárgytörténeti kutatásokat. 19H8 novemberében sorra került jubileumi pedagógiai ülésszakon a külföldi és magyar pedagógiai közélet jeles képviselőit köszönthették az akkor új főiskola falai között. Tudományos ülésszak volt ez a népoktatási alaptörvény 100 éves, a tanácsköztársasági iskolareform-törvény 50. valamint az iskolák államosításának 20. évfordulójához kapcsolódóan. Hogyan alakította ki sajátos szerepkörét a megyei tagozat? NEVELÉSÜGYÉRT Ez főként az 1972-től 1975-ig terjedő időben volt nagy gond. A magyar pedagógiai élet mozgalmas. változásokban bővelkedő időszaka volt ez a négy esztendő. A fő feladatokat a párt X. kongresszusa. az V. nevelésügyi kongresszusa. a KB július i közoktatáspolitikai határozat jelölte meg. A megyében a tagozatnak a koordinálás megtisztelő és felelősségteljes feladata jutott. Sikerrel kísérelte meg kialakítani a tagozat profilját, pedagógiai tevékenységének rendszerét februárjában már negyedik ízben megrendezett pedagógiai heteket említhetjük. Pedagógiai felolvasásokon itt mutatták be dolgozataikat azok a szerzők. akiknek írását a 6 7. összevont évkönyv 1974-ben publikálta. Időközben a munkabizottságok is kezdték kialakítani saját arculatukat. Az általános pedagógiai munkabizottság kutatásmódszertani csoporton hozott létre Hajdú. Borsod és Szabolcs megyei munkatársakkal. l(í általános iskola kapcsolódott a munkába. Kutatási témájuk: a társadalom iránti felelősség megalapozása az általános iskolában. A négyéves program összegezésére 1975-ben került sor. A munkabizottságok tagjai részt vettek a pedagógiai ismeretterjesztésben. Páll Géza 128