Hétköznapjaink. Nőnap alkalmából 2 / 54. szerkesztőség - Várnai Zseni köszöntő és egy vers. Nőnapi Köszöntés

Átírás

1 26.szám 1 / 54

2 2 / 54 Hétköznapjaink Nőnap alkalmából szerkesztőség - Várnai Zseni köszöntő és egy vers Nőnapi Köszöntés Szívünk legforróbb szeretetével, gyengéden és mély tisztelettel köszöntjük a világ összes dolgozó nőjét a Nemzetközi Nőnap alkalmából, közülük is hangsúlyozottan hazánk és a szomszédos népek asszonyait és lányait. Azért hangsúlyozottan, mert az elmúlt év folyamatos rendszerváltása hullámainak tragikus következményei őket súlytották legkegyetlenebbül. Őket nem alkalmazta a munkaadó, ha gyermekük volt, őket bocsátották el, ha várandósok lettek, őket nem vették vissza a munkahelyükre, ha gyermekgondozási segélyük ideje lejárt. Végül ők szenvednek legjobban a rendszerváltás következményeként teljesen eldurvult, kegyetlen légkörben. Pedig ők a mi nagyanyáink, édesanyáink, nővéreink, feleségeink, lányaink, aranyos unokáink. Ideje lenne önvizsgálatot tartanunk. Jókívánságunkat röviden csak úgy tudjuk kifejezni, hogy olyan társadalmat kívánunk nekik, ahol ismét piros betűs ünnep lesz a NŐK NAPJA! A szerkesztőség Várnai Zseni: Virágos ág... Virágos ág az az asszony élete, tavasszal könnyű szirmokkal tele, s mikor lehullnak róla díszei, virág helyett gyümölcse terheli. Termése érik, pirul, gömbölyül, pillék és méhek zsongják őt körül, szellő ringatja, eső öntözi, s a nap tüzén csillognak könnyei. Ha jön az ősz, gyümölcsét megszedik, csupasz testét vad esők verdesik, reszket, amikor tépázza a szél, de nedvei forrók, akár a vér. S mikor csillogó fátylat sző a hó, s belepi őt e puha takaró, már újra szép, és arról álmodik, hogy tavaszra tündérré változik. S az lesz belőle, tündér csakugyan, ezernyi szép, feslő virága van, ő bennük éli újra tavaszát,

3 3 / 54 s nyáron a nap deleje hatja át. Így ringatja a változó idő, a mag, ha pattan, az is újra ő, kikél a földből, húzza őt a fény, újjászüli az örök televény. S ha teste már csak tűzre lenne jó, olyan öreg, száraz és korhadó... ifjú fákban tovább él lényege... gyümölcsös ág az asszony élete...

4 4 / 54 Hírek MEGHÍVÓ VITADÉLUTÁNRA: Szociális kiáltvány a jövőnek Hegyi Gyula újságíró A Fáklya klub Szervezőbizottsága MEGHÍVÓ A Május Elseje Társaság Fáklya klubja június 12-én, szerdán 16 órakor vitadélutánt tart. Téma: Szociális kiáltvány a jövőnek. Előadó: Hegyi Gyula újságíró A vitadélután helye: II. Zsigmond tér 8. I. em. a társaság nagyterme. (kapucsengő: 14.) Szeretettel várjuk érdeklődő ismerőseivel együtt. Budapest, május 14. A Fáklya klub Szervezőbizottsága MEGHÍVÓ KÖNYVBEMUTATÓRA Csernok Attila Csernok Attila: Történelemóra M E G H Í V Ó Szeretettel várunk Csernok Attila: Történelemóra című, új könyvének bemutatójára,

5 5 / május 31-én fél 5-kor a Budapest Jazz Klubba (1136. Hollán Ernő u 7., régen Duna-mozi). Aki kérdez: Juszt László Aki válaszol: Csernok Attila A könyvet a helyszínen meg lehet vásárolni és a szerző dedikál. A Fáklya klub meghívója vitadélutánra A Május Elseje Társaság Szociális kiáltvány a jövőnek. Előadó: Hegyi Gyula újságíró MEGHÍVÓ A Május Elseje Társaság Fáklya klubja június 12-én, szerdán 16 órakor vitadélutánt tart. Téma: Szociális kiáltvány a jövőnek. Előadó: Hegyi Gyula újságíró A vitadélután helye: II. Zsigmond tér 8. I. em. a társaság nagyterme. (kapucsengő: 14.) Szeretettel várjuk érdeklődő ismerőseivel együtt. Budapest, június 4. A Fáklya klub Szervezőbizottsága Meghívó képzőművészeti kiállításra Turi Mária és Angel Radukov A megőrzött hagyomány keresése Turi Mária és Angel Radukov festőművészek kiállítása A megőrzött hagyomány keresése

6 6 / 54 Turi Mária és Angel Radukov festőművészek kiállításának megnyitója - a Józsefvárosi Bolgár Önkormányzat, a Bolgár Kulturális Intézet és a Józsefvárosi Galéria szervezésében - Időpont: június 13. csütörtök, 18 óra Helyszín: H13 Diák- és Vállalkozásfejlesztési Központ (Bp.,VIII. Horánszky u. 13.) A kiállítást megnyitja: Plamen Pejkov, a Bolgár Kulturális Intézet igazgatója, a kiállítás kurátora: Kádár Katalin grafikusművész A kiállítás megtekinthető: jún. 13- júl. 19. (H.-C.: 8-20, P: 8-16 óráig) Programok: Mitrio Jazz koncert, Zornica hagyományőrző bolgár együttes A belépés ingyenes. Meghívók Nagy Lajos Társaság... művészeti eseményekre MEGHÍVÓK - Június 10-én, hétfőn a Pepita Ofélia kávézóban (VII. Klauzál tér 5.) Birtalan Ferenc új könyvének Rigótörténet feleségének bemutatója lesz. - Június 11-én, kedden órakor az Írószövetségben kerül sor a Kortársalgó és a Költői Budapest - Budapest költői antológia bemutatójára, amelyekben többen szerepelnek (Csokonai Attila, Payer Imre, Marczinka Csaba és mások). - Június 12-én, szerdán kor a Csillaghegyi Közösségi Házban (Bp. III. Mátyás király ui ) Fenyves Mária Annunziata kamara-kiállítását nyitjuk meg, utána Payer Imre József Attila díjas költő lesz Gyimesi László vendége. Meghívó megemlékezésre Moravcsik Attila országos elnök KJBK Kádár János halálának 24. évfordulójára alkalmából MEGHÍVÓ A Kádár János Baráti Kör Elnöksége, a Magyarországi Munkáspárt 2006 és a Magyar Ifjúság Közösségi Szervezete tisztelettel meghívja a Kádár János halálának 24. évfordulójára alkalmából rendezett megemlékezésre. A rendezvényre én, 10 órakor a Fiumei úti temetőben kerül sor. Lehetőleg mindenki 1 szál szegfűvel rója le kegyeletét Moravcsik Attila országos elnök KJBK

7 7 / 54 F e l h í v á s a Magyar Antifasiszta Ellenállás Emléknapjáról megemlékezésre Magyar Antifasiszta Liga A MAL megmozdulást szervez SOHA TÖBBÉ FASIZMUST! F e l h í v á s a Magyar Antifasiszta Ellenállás Emléknapjáról megemlékezésre Értesítjük barátainkat, szimpatizánsainkat, hogy a Magyar Antifasiszta Liga, a nacioanalista radikalizmus, a jobboldal erősödésének megakadályozásában érdekelt politikai- és civil szerveződésekkel együttműködve, az antifasiszta összefogás szellemének kifejezésére ezévben is megmozdulást szervez a Magyar Antifasiszta Ellenállás Emléknapján, 2012 július 27-én Ságvári Endrének, a neves antifasiszta mártírnak a csendőr nyomozókkal vívott halálos tűzpárbaja évfordulójának emblematikus napján, a Gesztenyéskerti Antifasiszta Emlékműnél, 17 órai kezdettel. (Az emlékmű Bp. XII. Jagello úton, a Kongresszusi Központ mellett található.) A találkozásunkat, a közös kiállással demonstrálást az idén is, és sajnos, változtalanul a szélsőségesen antidemokratikus hatalmi intézkedések, a rassszista-antiszemita-cigányellenes gyűlölet kifejeződésének a tömeges elszegényedés miatt növekvő terjedése, az e jelenséget tápláló elviselhetetlen társadalmi-szociális leépülés, a jogállamiság, a jogbiztonság szisztematikus leépítésével maguknak politikai továbbélést biztosítani remélő kormányzó körök hatalomgyakorlásának elutasítása teszik aktuálissá. A demonstrációt az emlékmű megkoszorúzásával, ill. a fentiekben meghirdetett szellemiséggel való azonosulást kifejező virágelhelyezéssel kötjük egybe. Szövegdoboz: Várjuk az antifasisztákat, a demokratikus és a humanista értékek elkötelezettjeit! Budapest, 2013 július 12. A Magyar Antifasiszta Liga Ügyvezető Testülete

8 8 / 54 Művészet Kortársam története (Iskolás lettem) Elkezdődött a hittanoktatás Szász Benjámin Második részlet II. kötet Elkezdődött a hittanoktatás Második részlet II. kötet 1. fejezet, kisiskolás kor Az a tény, amit családom és közvetlen környezetem eddig is sok apró részleten keresztül tudatosított bennem, azaz, hogy nem katolikus vagyok, hanem református, most új jelentőséget nyert. Eddig a nem tagadószón volt a hangsúly. Nem katolikus templomba jártunk, nem vetettünk keresztet, a templomban nem térdeltünk le, a lelkész nem járt reverendában, és csak az istentisztelet idejére vett magára palástot az öltönye fölé, de palást nélkül is prédikálhatott, és folytathatnám a nemeket. A hittanórán viszont a különbséget pozitív formában érzékeltük. Hitünknek megfelelően külön hitoktatónk volt, aki ugyanolyan civil öltönyben járt, mint akármelyik tanító bácsi, csak állandó ünneplőben, de itt is volt egy fontos nem. Ebben még többi tanítónktól is különbözött: az ő asztalán egyáltalán nem volt pálca, ezzel is jelezve, hogy teljesen lemondott a testi fenyítésről. A hittanóra a hét valamelyik napján az utolsó óra volt, hogy bármelyik osztály tanulója látogathassa. Az egész iskolában nem lehetett több, mint református tanuló, így mind a hat osztály anyagát egyszerre kellett tanítani. Már nem emlékszem, hogyan oldotta meg ezt a feladatot, de az ilyen problémák áthidalására volt valamilyen kialakult gyakorlat Magyarországon, mert a mi kis létszámú tanulócsoportunk ok-tatása lényegében semmit sem különbözött a kicsi, ún. osztatlan tanyasi iskolákétól. Mindenesetre a lelkész megtalálta a módját, hogy ne unatkozzunk az óráin. A tantárgy teljes neve hit- és erkölcstan volt. Az lepett meg leginkább, hogy az első órától kezdve a református egyház tanainak ismertetése helyett a római katolikus egyház tanítását cáfolta. Valahogy mindig azzal kezdte, miért nincs igaza a római katolikus egyháznak A református egyház tanításának igazolásához mindig a római katolikus egyház cáfolatán keresztül jutott el. A helyzet ismeretében ez tökéletesen érthető. Az isaszegi református gyülekezet csak parányi sziget volt a hatalmas katolikus tengerben. Érveket kellett adni nekünk az esetleges vitákhoz, és erősíteni bennünk azt a tudatot, hogy, bár kisebbségben vagyunk, mégis nekünk van igazunk. Hitoktatónk a római katolikus egyház tételei közül a jezsuitáknak és az inkvizíciónak azt az állítását kérdőjelezte meg, hogy a cél szentesíti az eszközt. Lépésről lépésre haladva és felsorakoztatva az inkvizíció bűneit érthetővé tette számunkra, hogy a szent cél hangoztatása csak leplezte az egyáltalán nem szent hatalmi játszmáikat. A cél nem szentesíti az eszközt. Első osztályos koromban elérte, hogy ez a nem egyszerű erkölcsfilozófiai kérdés érde-keljen, hogy elfogadjam az álláspontját, és hogy ez későbbi társadalmi tevékenységem egyik legfőbb alapelve maradjon. Utólag is minden elismerésem az öregé. Már akkor, 1943-ban is nyugdíjas volt. Miközben folyt a zsidók korlátozása és összeírása, részéről talán sajátos tiltakozás volt ennek a kérdésnek a középpontba állítása egy olyan hittanórán, ahol 7-12 éves gyerekek voltak a hallgatói. Nevezhetjük ezt naivitásnak, de más lett volna a helyzet, ha az akkor nyolc-osztályos gimnáziumok felső tagozatos diákjait oktatta volna erkölcstanra. Ők jobban értették volna, hogy kikről szól a mese. Viszont én az alapelv lényegét felfogtam ott és akkor, hétévesen. Azóta néhány hónap híján hetven év telt el. Nyelvünk alapszókincsét már tudtuk és használtuk akkor, és máig nem felejtették el kortársaim sem. Főleg mert nyelvi környezetünk állandóan igénybe veszi, s ezzel elevenen tartja. Az elmúlt hetven esztendő alatt nem akadt egy év sem, amikor egy, esetleg több társadalmi réteg vagy azok politikai nézeteit kifejező párt ne a cél szentesíti az eszközt jelszót valósította volna meg ellenfeleivel szemben. Loyolai Ignác mellszobra valószínűleg ma is a régi helyén áll a pannonhalmi apátságban. Egy olyan országban, ahol a lakosok kétharmada akkor a katolikus egyház szellemi irányítása alatt állt, ez érthető, de a cél szentesíti az eszközt elvét alkalmazták olyanok is, akiknek soha semmi közük nem volt sem a jezsuitákhoz, sem a katolikus egyházhoz, szabad-gondolkodók, esetleg ateisták voltak. Ma ez a gyakorlat uralkodik a hivatalos politikai életben, ezért is undorodik a politikától és a politikusoktól a magyar nép többsége. Pedig a társadalmi kérdésekről vitatkozni kellene, de szigorúan ragaszkodva ahhoz, hogy a cél nem szentesíti az eszközt. Az erkölcstan területéhez tartozik még a tíz parancsolat néven ismert erkölcsi normák rendszere, amelyet a bibliai mítosz szerint maga az Úr adott át Mózesnek két kőtáblába vésve. Mivel a református vallás szerint a Biblia volt az egyetlen tekintély, a tíz parancsolatot megkérdőjelezni nem lehetett, legfeljebb értelmezni. Ezért hitoktatónk szerint csak meg kellett tanulni kívülről, és ennek megfelelően

9 9 / 54 élni. Ettől függetlenül értelmezési nehézségbe ütközött. Az akkori szokás szerint a tizenkét éves és ennél fiatalabb gyerekeknek semmit sem volt szabad tudni a nemi életről és annak részleteiről. A hetedik parancsolat pedig úgy hangzik, hogy ne paráználkodj! Érthető, hogy hitoktatónk órán nem tarthatott felvilágosító előadást az ember nemi életéről természettudományos és humanista alapon. Ezért, amikor megkérdeztük, hogy mit jelent ez a parancsolat, azt válaszolta, hogy minden férfinak csak egy felesége lehet. Ez nekünk érthető volt, és elfogadtuk. Emlékszem, hogy amikor 1962-ben gyakorló tanár voltam Békéscsaba egyik általános iskolájában, nekem kellett a hatodik osztályos fiúknak osztályfőnöki óra helyett megtartani a nemi felvilágosítást. Az egész tantestületben csak ketten voltunk férfiak. Minden olyan problémáról, amivel a kartársnőknek kényelmetlen volt foglalkozni, nekünk kellett beszélni a fiúkkal, és ehhez a kényes témához idősebb kollégámnak sem fűlt a foga. Pedig a nemi felvilágosítást a tanrend írta elő, és helyesen. Amikor elterjedt a hír, hogy a következő órán szigorúan csak a fiúkkal fogok beszélgetni az élet keletkezéséről, az egész iskolát nagy kíváncsiság fogta el. A lányokat is, mert olyan óráról volt szó, ahol ők nem lehetnek jelen. Egy népes csoportjuk a folyosón egész órán át az ajtó előtt hallgatózott. A fiúk nagy érdeklődéssel vettek részt az órán, nem is tudtam időben befejezni. Békéscsaba az ország egyik legnagyobb evangélikus hagyományokkal rendelkező városa. Az evangélikus egyház nem kezelte a nemi életet sem tabutémaként, sem bűnként az érzékiséget családon belül. Mégis akadt néhány szülő, aki másnap beszaladt az iskolába tiltakozni az órám ellen. Azzal vádolt, hogy miattam egy egész világ dőlt össze a fiában. Én az órán a gyerekeknél csak a nagyon nagy érdeklődést tapasztaltam, és nyomát sem láttam semmilyen kiábrándulásnak. Nyilván a tisztelt szülő háborodott fel, amiért mesék helyett fia valós ismereteket kapott. Az igazgatónő nem sokat magyarázkodott, hanem megmutatta a tárgyra vonatkozó felsőbb rendeletet, és ezzel elvágta a további vitát a kérdésről. Kellemetlennek látszó felháborodási hullám nem következett be, és ezért az igazgatónő elérkezettnek tekintette az időt arra, hogy a hetedik és nyolcadik osztályokban is tartsuk meg a felsőbb vezetés engedélye által is elhalasztott nemi fel-világosítást. Így a tanuló fiúk többségével én beszélgettem a szexuális élet problémáiról, és nem csak a biológiai, hanem az etikai kérdésekről is. A szexuális felvilágosítás jelentőségét nem akarom - eltúlozni. A katolikus középkor évszázadai alatt nem volt szexuális fel- világosítás, az ifjúságnak is a teljes nemi önmegtartóztatást javasolták. A katolikus egyház, bár áldását adta a házasságra, igazán eszményivé a szerzetesi aszkézist emelte, az emberiség mégsem pusztult ki, a természet törvényei ösztönösen utat törtek maguknak. A döntő fordulatot Luther tevékenysége hozta meg, aki a házasságon belül a nemi kapcsolatot kölcsönös házastársi kötelességgé nyilvánította. Ugyanakkor, különösen a katolikus többségű országokban, a középkori hagyományok lidérc-nyomásként nehezedtek az emberek agyára. Ezért nem tehette meg hitoktatónk sem, hogy 6-12 éves gyerekeknek elmagyarázza, mit jelent a paráználkodás. Ekkor elfogadtuk állítását, hiszen az életben is azt láttuk, hogy egy férfinak csak egy felesége van, és ezt ezután isteni parancsként fogtuk fel. Kimondatlanul mégis arra a következtetésre jutottunk, hogy valami jó dolog lehet, ha az embernek több felesége van, különben miért tiltanák. Ezzel pedig új nehézsége támadt, amikor áttértünk az erkölcstanról a hit és a vallási hagyományok tárgykörére, bár ezt a problémát ő nem érzékelte, mert kételyünket nem közöltük vele. A tíz parancsolat elsajátítása után azonnal a hit, a vallási hagyományok, a mítoszok és mondák megismeréséhez érkeztünk. A protestáns vallások is teljesen átvették a Biblia zsidó részét, az ún. Ótestamentumot. Az egész tematikát nem ismertetem, mert hosszú lenne. A tananyag Mózes első könyvének azon fejezeteire épült, amelyeket a vallási hagyomány a leg-fontosabbaknak tartott. Természetesen a világ és azon belül az ember teremtéséről szóló mítosszal kezdődött, majd a paradicsomkerttel, a bűnbeeséssel stb., nem folytatom. A hitoktató saját szavaival és bizonyos fokig leegyszerűsítve számunkra a szövegeket elmesélte a történetek cselekményének vázlatát. Ott, ahol Mózes könyve a mítoszokról rátért a zsidó nép eredetmondájára, ő is úgy folytatta, ott, ahol újabb mítoszok ékelődtek be a szövegbe, a hitoktató is rátért ismét a mítoszokra. Történetei a szükséges rövidítések eredményeként sem voltak unalmasak, és a mesékre emlékeztettek. Az osztály katolikus többsége számára a hittanórákat az órarendbe illesztették. Ilyenkor a nem katolikus tanulók kimentek az osztályból, lyukas órájuk volt. Összesen hárman voltunk, két református és egy zsidó vallású kisfiú. A református osztálytársam lány volt, hogy mivel foglalkozott lyukasórán, nem tudom. Mi ketten a zsidó kisfiúval vagy a folyosón, vagy az udvaron sétáltunk. Mivel ez a katolikus hittanóra alatt történt, az az ötletünk támadt, hogy sétánk során elmeséljük egymásnak, ki mit tanult az előző hittanórán. A fentiek ismeretében nem meglepő, hogy mindketten szinte ugyanazt tanultuk, de bennünket ez a tény meghökkentett. Még a hitoktatóknak a történetekhez fűzött kommentárjai is nagyon hasonlítottak. A bibliai történetekkel kapcsolatban hamarosan valamilyen vélemény is kezdett kialakulni bennünk. A hitoktatók kommentárjai egyenesen felhívtak erre minket, bár ők ezt észre sem vették. Különösen két történetről alakult ki bennünk az egyházitól eltérő vélemény. Az első az a mítosz, amelyben Isten felszólítja Ábrahámot, hogy fiát, Izsákot áldozza fel Isten iránti szeretetének bizonyítékául. Bár az ügy jól végződött, mégsem kellett Izsákot megölni, mert az Úr csak arra volt kíváncsi, hogy Ábrahám megtenné-e ezt, és ezzel megelégedett, mi egyaránt helytelenítettük az Úr elvárását is és Ábrahám engedelmességét is. Miért pont fia meggyilkolásával akarta az Úr Ábrahám istenfélelmét kipróbálni, Ábrahám pedig miért egyezett bele az Úr követelésébe, amikor az értelmetlen és kegyetlen volt? A másik rész Mózes könyvéből, amelyik ellenérzést váltott ki belőlünk, Jákob történetének egy részlete volt. Jákob életét és házasságát a hitoktató nem ismertette teljes egészében, mert az egy szövevényes kis regény, csak egy fontos momentumot emelt ki belőle, azt, hogy négy felesége volt. Hogyan? gondoltuk mi. A tíz parancsolat szerint mindenkinek csak egy felesége lehet, így magyarázta a hitoktatónk, és, íme, itt egy ember, akit a hittanórán is tanítanak, és nem egy, hanem négy felesége volt! Világos, hogy ez igazságtalanság. Ha Jákobnak lehetett négy felesége, miért nem lehet másnak is? Továbbra sem értettük, miért jó, ha valakinek több felesége van, csak úgy éreztük, hogy lehet benne valami jó, ha tiltják. Természetesen ezt a kérdést nem mertük feltenni hitoktatónknak. Egyetlen vallás hivatalos képviselője sem tűrte, és ma sem bírja elviselni, hogy bárki meg merje kérdőjelezni az Úr igazságosságát. Így hát folytattuk a hittanórák összehasonlítását. Ennek észrevétlenül az lett a következménye, hogy minden egyes történetet háromszor gondoltunk át. Már írtam, hogy a történetek ugyanazok voltak, bár ezt mi előre nem tudhattuk. Így először az órán figyeltünk, és jól megjegyeztük a történetet, utána mindketten elmondtuk egymásnak saját megjegyzéseinkkel kiegészítve. Felfedeztük magunknak az összehasonlító valláskritikát. Nem hiszem, hogy társaink közül bárki jobban tudta volna nálunk ezt az anyagot. Ez azonban hitoktatónkat nem nagyon érdekelhette, amint az a későbbiekből kiderül. A zsidó hitoktatóról semmit sem tudtam. Ahogy közeledtünk a félév vége felé, hitoktatónk egyre több bibliai idézetet próbált velünk szó szerint bemagoltatni. Aki pontosan mondott el egy idézetet, egy képet kapott jutalmul. Ezek mind nagy festők bibliai tárgyú műveinek kártya méretű reprodukciói voltak.

10 10 / 54 Mondhatnánk azt is, hogy hittanóráin alkalmazta a tantárgyi koncentrációt, és az erkölcstan órán elkezdte a tanulók esztétikai nevelését. Valószínűbb azonban, hogy egyszerűen átvette az amerikai reformátusok vasárnapi iskoláiban elterjedt szokást, ahol a tanulók a bibliai idézetek megtanulásáért egy-egy képet kaptak jutalmul, és az lett a legjobb tanuló, aki a legtöbb képet gyűjtötte össze. (Akkor Amerikában iskolai hittan helyett, legalábbis a református gyerekek, a gyülekezet templomában vasárnap vettek részt hitoktatáson. Ez sokkal helyesebb és demokratikusabb eljárás volt, mert így az állam és az egyház, a vallási és a világi oktatás világosan elkülönült egymástól.) Ezt a szokást ismerhetjük meg Mark Twain Tom Sawyer kalandjai című humoros regényéből, ahol a szemfüles Tom úgy szerezte meg a legtöbb képet, hogy tanulótársai által értékesnek vélt tárgyakat adott értük. Természetesen a bibliai ismereteket nem tudta, és így csúfosan felsült a vizsgán. Mi azonban nem is sejtettük, hogy az összegyűjtött képek száma határozza meg majd a félévi osztályzatot. Akik nagyon szerettek volna minél több szép képet kapni, szorgalmasan magolták a bibliai idézeteket, és így képeik gyorsan szaporodtak. Én később sem szerettem prózai szöveget szó szerint bemagolni. Jó memóriám volt, tartalma szerint mindent, amit megértettem, első hallás után saját szavaimmal el tudtam mondani, de magolni nem volt kedvem. Ezért nem nagyon törekedtem, és a félév vége felé is csak 2-3 képem volt. Ez nem izgatott túlságosan, úgy éreztem, hogy a képek nem érik meg a magolásba fektetett időt és energiát. Így végül nekem volt a legkevesebb képem, én számítottam a leggyengébb tanulónak anélkül, hogy ezt tudtam volna. Különben a hitoktató soha senkit nem kérdezett ki abból az anyagból, amit az órákon előadott. Csak a bemagoltatott idézetek érdekelték. Már nagyon közeledett a karácsony, amikor a tanító néni azt mondta, hogy küldjem be hozzá az Apukámat, mert beszélni szeretne vele. Azt nem mondta meg, miről. Én ezt nem tudtam megmagyarázni Apámnak, ezért ő a legközelebbi napon bement az iskolába. Viszonylag hamar hazajött, teljesen nyugodt volt, és legnagyobb csodálkozásomra pontosan elmondott mindent. A tanító néni a félévi bizonyítvány miatt hívta be Apámat, közölte vele, hogy minden tantárgyból, amit ő oktat, a lehető legjobb, azaz kitűnő osztályzatot kapok, a magatartásom pedig példás lesz. Csak hit- és erkölcstanból lesz majd nagyon gyenge, azaz elégséges osztályzat. Arra kérte Apámat, ne gondolja, hogy rossz gyerek vagyok, mert erkölcstanból rossz lesz az osztályzatom, és véletlenül se büntessen meg. Azt is elmondta, hogy többször beszélt a hitoktatóval, és próbálta meggyőzni őt arról, hogy lehetetlen, hogy az osztály egyik legjobb tanulója épp a hit- és erkölcstant ne tudná legalább egy jó -ra megtanulni. A hitoktató hajthatatlan maradt, ezért mit tehetett, Apámmal kellett megbeszélnie ezt a kérdést, és biztosítani őt arról, hogy a hitoktató osztályzata téves. Apám a közlést megköszönte, és higgadtan tudomásul vette. Ettől kezdve, mivel a tanító néni határozottan kiállt mellettem, már egyáltalán nem érdekelt a hitoktató elégségese. Megtudtam ebből, hogy a tanító néni szeret, és ha azt látja, hogy bajban vagyok, vagy veszély fenyeget, igyekszik engem megvédeni. Nagyon megszerettem a tanító nénit, és örültem, hogy ilyen emberek is vannak. A hitoktatónktól a félév végén megváltunk, többet nem láttam, nevét is elfelejtettem. Fafejűségét nem értem ma sem, és azt sem, hogy miért nem próbálta még ellenőrizni sem, vajon mit értettünk abból, amit egy féléven át magyarázott nekünk, és nekem nem is sikertelenül. Talán ő is egyes református lelkészek hitét vallotta, hogy a Biblia minden szava igaz, és ezért minden értelmezésnél fontosabb azt pontosan betanulni. Ennek a résznek a végén szükségesnek tartok a bibliai történetek értelmezéséhez néhány megjegyzést fűzni. Most, amikor ezeket a hetven évvel ezelőtt lezajlott eseményeket leírtam, azt a terminológiát használtam, amit ma látok helyesnek. Tehát a Bibliára utalva mítoszokról, mondákról beszéltem. Vallási műfajokról szólva máig fennmaradt bizonyos terminológiai kettősség. Amikor nem keresztény szakrális szövegekről ír valaki, akkor azok lehetnek mítoszok, mondák stb., de ha bibliai művekről, azok nem lehetnek mítoszok, mondák, csak valós történetek. Ez a megközelítés azonban a tényleges tudományos elemzés számára elfogadhatatlan. Saját vallásuk iránt elfogult keresztény teológusok esetében érthető ugyan, de ettől még tudományosan helytelen. A keresztény teológus szemében egy szöveg a Bibliában lehet isteni kinyilatkoztatás, amíg egy egészen hasonló szöveg az antik görög irodalomban mítosz. A tényleges tudományban nincs ilyen kettősség. Amikor Lukács György összehasonlította esztétikai előadásaiban a vallást és a művészetet, kifejtette, hogy a vallási művekben és az egyéb műalkotásokban a szerzők egyaránt az alkotói fantázia által létrehozott képekkel fejezik ki mondanivalójukat. A különbség az, hogy a szépíró nem tart igényt arra, hogy művét valóságos történelemnek fogadjuk el, amíg a vallási történetek írói elvárják, hogy alkotásaikat ténylegesen megtörtént események leírásának higgyük. Más szavakkal a bibliai történetekből és a többi vallás szent könyveinek történeteiből azt tudjuk meg, hogy szerzőik mit akartak saját világnézetükből mint szózatot velünk elhitetni vagy ránk kényszeríteni. Ha így olvassuk a Bibliát, nagyon sok hasznos és érdekes dolgot tudhatunk meg az elmúlt korok embereinek gondolkodásáról, vágyairól, életéről. Ha így tekintek vissza tanulmányaim első félévére, elmondhatom, hogy hitoktatóm minden fafejűsége ellenére hit- és erkölcstan címszó alatt elfogadható és a későbbiekben is hasznosítható bevezetést nyújtott a Közel-keleti és a zsidó mitológiába. Ezenkívül számunkra is érthető módon meg-ismertetett bennünket az erkölcstan egyik legfontosabb elméleti kérdésével. Amikor megszabadultam minden vallás, így saját vallásom szellemi rabságából is, a hittanórán elsajátított ismeretek jelentősége nem szűnt meg, csak jellegük változott. Gondolkodás nélkül elfogadott dogmákból kultúrtörténeti dokumentumokká váltak. Itt szükségesnek tartom megjegyezni, hogy célszerű lenne a legelterjedtebb vallások azonos jellegű mítoszaiból ismét összeállítani egy szöveggyűjteményt. Legfrissebb versek Szarka István keze alól Szarka István Személyes és/vagy közéleti líra Szarka István

11 11 / 54 PIROS GYŰSZŰVIRÁG Évának I. (Ispotály) Cseppszám harcol, piros gyűszűvirág ragyog a szívben, rombolt vénáid érintgetem varázsló árnikával. Kántálja rémült bűvölő, hogy lélegezz, mert kispárnád vár, és hazaviszlek. * II. (Intenzív) Jó tím reménylik, Szent Margit kemény csapata vette kézbe a sorsot s tavaszodik, valós ereje van a napnak, szélárnyék álom jár nekünk, nyugágy, a messzi fűben aprónépek, szapora láb, ismerős kacarászás. Poharunk páráll. Áfonyát? * III. (Óhajtó) Ficus Lyrata túllocsolva. Holdas függönyök titkolóznak, asztalnemű, ágynemű tarkáll.

12 12 / 54 Kisúroltam a kádat. Fagyasztó dugig, mindenek igen óhajtják érkezésed, karcsú kötélen április lengeti bugyikádat. * IV. (Fontolgató) Tíztől hatig besurranhatok az Intenzívre. Túl-túl a hajnalunkon, az éjszakánkon innen, kéz a kézben ilyenkor fontolgatjuk az Istent, zöld ikernapod kigyúl-e már, megzendül-e a gégéd csalogánya s föloldozol álságos, elhülyült makogásomból, s választunk új cipőt (ez remek lábat csinál) s jó hajfestéket az őszidőre. * V. (Tanári) A harminchárom évfolyam örökíti az unokáit, jövőbe mélyül-magasodik a műved, óriás tanárom. E Doloróza megszeppent ácsorgóinak tanítod most a legfontosabbat. Maradj velem.

13 13 / 54 Fölmondanám a leckét. * VI. (A kvartina) Visszanéztem az alkonyatban. A rácsos ágyból a győzelem jelét mutattad, tündéri főnök. Örökös pillanat van. * VII. (A tercina) Gimnázium, induló szívek-elmék: ötvennyolc, meleg őszben lágy lobbanás. Mi kell még? (Békásmegyer, április 8-22.) ÚJRENESZÁNSZ Ars neurologiae Mondtad: szeles kis ország, arrafelé paratölgyesek és borvidékek jámborítják az erdőmunkást, a szőlőmívest, ki a luzitán géniusz múltját s jövőjét bűnhődi máig. Neurológus műhelyekben közelítvén betegéhez az orvost és vásznadon az embert a portugál táj lelkiállapotában és térvén haza hozzánk atlanti ég alól, írástudó Szirmai Imrénk,

14 14 / 54 mondtad: szeles kis ország... A legjobb most leszel. (Március 24.) HAMVAZÓ? (Aktfestők Társasága, méricskéld tovább Valentinát, a Másik Embert, hogy őreá figyeljünk.) Tizennyolcadik századi fölhevült báli éjen megestek mind a titkos torkosságok, játszott ropogó tűzzel a Villő-lányok boszorkatánca, fekete erdők piros alján bikáink viszketeg agancsa vert cimbalom ágat, véres rózsatő hullott roskadó hóra mert tavaszelő ez! Tavaszelő! A lélek évgyűrűi, háncsai fájnak! Bújjunk-bújjunk elő szinte szökellve, mint hagymásaink zöld szúrólángja déli verőben, korhadó alomban. (2013. február 26.)

15 15 / 54 A NYITOTT RENDSZER London, Highgate Népek tavasza lobbant, másnap sortűz az utcabálba, neveli máig s díjazza vastagon hazudós bölcselőit a gyűlölet, hogy csaholnák semmivé műved, mely őrzi a múltak igazát, hullatja az avultat és sejteti a holnapot, hogy megmeneküljünk. (December 30.) BELSŐLEG Az odabenti Éden füves gyümölcsösében parasztbarokk tanyánk van az öröknyárban a hektárútnál új robotsorunk munkál ontja a jót, a tornác éber álmokat sorjáz gleccservizével rátesz a lomha Eufrátesz iható áramokban halászsas csobban

16 16 / 54 megvár a messzi város a küzdés nemhalálos (December 24.) CSILLAG ALATT Egy szép videoklip alkotójához Jőnek olykoron daliás idők -- ragyogó aggyal, szelíd dühvel jóslófájás indul a csillag alatt, fölkacagnak akkor a hitetlen garaboncok, a garaboncák, a rettegő halál, a furmány belesápad, és reményszagú télirózsa bomol-bomol a fénybe ó-ó, ha emlékeznél a csodálkozó szerelemre, midőn mi valánk e garaboncák, e garaboncok! Nemegyszer már-már sikerült! Nemegyszer már-már sikerült! (December 23.) EMBERFIA Ősbibliádat lopd szárazmeleg tenyerünkbe, lapszéli szent

17 17 / 54 kézírásaid hagyd reánk, nyisd meg a titkokat, Józsefét, Máriáét, zsibongó testvérkéid cseperedését, förgeteges szerelmeid tudását hagyd reánk, átélnénk műhelybeli kételyes meditációid, óriás agyad boldog szenvedését a döbbenetekben, a gárda történetét, mozgalmas, sejlő újvilágod s gyalázatos kereszted vállalását, a hízott papok rettegő éjszakáit, különb magunkat a küzdés kényszerében, az öröm pirosában (November 16.) TORINO október 6. Dali unokám, kisördögöm az informatikában, óvjátok el fiatal, omnipotens heréiteket a csizmák elől, a barbár elől menekítsétek a bátor kislányokat, arctalan orcáinkra szégyenpirosat lobbantsatok nekünk, Torino ősi iskoláin rejtsétek szívetekbe

18 18 / 54 az ember lobogóját. A KŐFARAGÓK ÁLMA Hol megbékített engem valami friss szél valami késő délutánban, Reims, a Miasszonyunk áttetsző köveiből lüktető ragyogás, a kőfaragók álma, az a te dicsőséged, Franciaország, fiatal költők sejtelmei, bizseregjetek az áthallásban. (Augusztus 25.) ÍZIGLEN Sündörögnek angyali pufók s horgas farkú sátáni ufók, valami köztes elitség s valami gúla van itt még, az antianyaggyárban fehérgalléros bál van, magát motozza kint s bent él-e? a negyedik rend, múlik valahány ország, íziglen az adósság, a láthatatlan nagyúr génedbe, agyadba nyúl, és elsüllyed az emberidomú táj,

19 19 / 54 ahova elindultál. TOLAKODÁSI NAGYDÍJ Szabó László Tibor - aktuális szatíra Szabó László Tibor: Tolakodási Nagydíj A 2085-ben megrendezett versenyen Krampács Márton glaciológus, vagyis jégkutató nyerte el a Tolakodási Nagydíjat. Jelentős pontszámmal győzött. Már a versengés első szakaszában, a buszból történt kiszállásakor sikeresen lökött fel két kilencven év körüli öregasszonyt. Rohanás közben kíméletlenül sodort el egy vak embert, aki az egyik lámpaoszlopnak csapódott, a kerületi önkormányzat ügyfélszolgálati helyiségében pedig több ügyintézésre váró embert is oldalba taszított. A pultnál ülő és a versenyző sikeres tolakodását irigy szemmel követő tisztviselőt egy heves mozdulattal a magasba emelte. A levegőben kapálózó vékonyka asszony rémülten esett vissza a székébe és elképesztő gyorsasággal kezdte el számítógépe egerét nyomkodni. Krampács Mártont a lihegve utána futó zsűri már ott helyben győztesnek kiáltotta ki. A Köztársaság parlamentje a Tolakodási Nagydíj megalkotásával a versenyszellem tüzét kívánta az állampolgárok lelkében felszítani. A civilizációs ártalmak, a dekadens életmód, a vezető posztok iránti érdektelenség ekkorra már kritikus nagyságrendet ért el valamit tenni kellett a nemzet megmentése érdekében. A minisztertanácsi rendeletek a verseny szabályait részletezték, valamint az erkölcsi bizonyítványok kiállításának rendjét. A bizonyítványba ugyanis azonnal bekerültek a versenyeken elért helyezések. Beszerzését számos munkakörben megkívánták, a közszolgálati alkalmazottak, a vállalkozók és a járművezetők részére pedig szigorúan elő is írták. Az első eredmények már néhány napon belül megszülettek. Elmaradt például a korábbi kínos döcögés az utakon, mivel a gépkocsivezetők az előzésekért bonusz pontokat kaptak még akkor is, ha a műveletek kisebb nagyobb karambolokhoz vezettek. A progresszivitás kezdett minden területen meghatározóvá válni. Az emberek lassan megtanulták, hogy miként lehet a kiélezett helyzeteket megfelelően kezelni, és a versenyszellem élénkítése a stressztűrő képességek kifejlesztésében is sokat segített. A gyengébbeknek lehetővé tették, hogy tudaterősítő edzéseken vegyenek részt, és a mentális rokkantság visszaszorításának érdekében is sok minden történt. A tolakodás ösztönének erőteljes kifejlesztésével mindenki számára megnyílt a lehetőség a társadalmi felemelkedésre, valamint a teljesítmények jelentős fokozására. A törvény szövegében utaltak a most meginduló forradalmi változások külföldi előzményeire is, de ugyanakkor egyértelművé tették, hogy azok csupán a civilizációs fejlődés spontán felvillanásai voltak. Megemlítették az amerikai kontinens egyik országában évente megrendezett sikeres akciót is, amelynek keretében az áruházba berohanó, korábban leigazolt menyasszonyok jelentős árkedvezménnyel kaphatják meg a legszebb és legértékesebb menyasszonyi ruhákat. A tolakodás győztesei fantasztikus összegeket spórolhatnak meg így, és ilyenkor az áruház bevétele is a csillagokba szökik. A következő példa egy európai fővárost említett, ahol az egyik nagyáruház bejáratánál télvíz idején meztelenre vetkőzött vásárlók várakoznak. A nyitás utáni tolongás győztesei azonban az eredményhirdetés befejeztével egy bizonyos mennyiségű divatárut az áruház ajándékaként kaphatnak meg. A legbátrabbak mind a mai napig büszkén dacolnak az időjárással. Megtehetik, hiszen fejlett versenyszellemük lehetővé teszi ezt nekik. A törvény gondoskodott róla, hogy a tolakodás eszméjének pszichés feldolgozása az iskolai oktatásban is jelentőségének megfelelő szerepet kapjon. Játékos versenyekkel erősítették meg a gyakorlati képzést. Ki tud nagyobbat lökni a másikon, anélkül, hogy feldöntené? Rövidesen meghirdették a Szlalom a tömegen át elnevezésű mozgalmat is. Az oktatás alapjául a mindenki által ismertté vált Tolakodás és etika című tankönyv szolgált egy szerzői munkaközösség alkotása. A Tolakodási Nagydíj nyertese még az államelnöki posztra is nagy eséllyel pályázhatott. Néhány év elteltével azonban már minden jelentéktelen állásra pályázatot írtak ki ezek betöltésére természetesen egy szerényebb minősítés is elegendőnek bizonyult. A pályáztatás célja az volt, hogy a versenyszellemet mindenkiben ébren tartsák, sőt még fokozzák is.

20 20 / 54 Nemsokára kialakult a tolakodási minősítések rangsora is, amely idővel teljes összhangba került az erkölcsi bizonyítvány követelményeivel. A büntetett előélet már nem feltétlenül számított kizáró tényezőnek, sőt egy felfüggesztett büntetés kiharcolása még némi előnyt is jelenthetett a továbbiakban Az ügyes védekezés, az érvek és ellenérvek éles logikával történő csoportosítása. és sok más tényező is jó pontokat eredményezhetett mind az ügyvéd, mint pedig a vádlott számára. Az évente megrendezett versenyeken szinte valamennyi állampolgár indult, hiszen a nyugodt megélhetést csak egy elfogadható helyezés biztosíthatta. A felmentés csupán három területre terjedt ki: a színesfémmel kereskedők, a brókerek valamint a parlamenti képviselők kerülhették el a megmérettetést. Az évek múlásával a nemes törekvések ellenére és szinte érthetetlenül mind erősebben jelentkeztek a tolakodási válság jelei. Egyre kevesebben iratkoztak fel a versenyekre, pedig tudták, hogy a megmérettetés elmaradása esetén csak a szűkös szociális segélyre számíthatnak. A különböző magas állások betöltésére sem találtak megfelelő számú személyt, ugyanis a zsűri a színvonal erős visszaesése miatt már jó ideje nem adta ki a Tolakodási Nagydíjat. Államfő nélkül maradt az ország. Az addig hivatalban levő elnök még részmunkaidőben sem vállalta a megbízatást. A nagy állami vállalatok is hasonló gondokkal küszködtek, sőt a vezetőhiány még a magánszférában is megjelent. Több-kevesebb meghatalmazással rendelkező igazgató tanácsok vezették a vállalatokat és a különböző intézményeket. Szinte mindenütt elkerülhetetlenné vált a kollektív döntés alkalmazása meglepő módon mégis minden ment a maga útján. Három év elteltével a Berzenkedők Pártja heves belső vita után törvényjavaslatot nyújtott be a parlamentben a tolakodási versenyek megszüntetéséről, valamint az erkölcsi bizonyítványok korábbi előírásainak visszaállításáról. A Bérletjegypénztárosok Szövetsége lemondott arról a követeléséről, hogy a jegyeladók csakis a körzeti tolongási versenyek győztesei közül kerülhessenek ki, a Fel is út - Le is út Mozgalom pedig az erkölcsi bizonyítványok lényegesen szűkebb körben történő alkalmazását követelte. A Tohonyaság-elleni Liga egy ideig még kilátástalan utóvédharcot folytatott a versenyek védelmében, az állampolgárok azonban ekkorra már teljesen érdektelenné váltak a tolakodás iránt, különösképpen pedig a magasabb állások ilyen módon történő megszerezésére. Idővel mindenütt megszilárdult a kollektív vezetés gyakorlata, és általánossá vált a rotáció elve. A gazdaság jelentősen fellendült. A HÉT VERSE - A mágnásokhoz Petőfi Sándor Egy plebejus költő a nagyszerű magyar arisztokráciáról '... egy plebejus kormány tisztelgése a magyar arisztokrácia nagyszerű teljesítménye előtt.' (ov) PETŐFI SÁNDOR A MÁGNÁSOKHOZ Dicsőséges nagy urak, hát hogy vagytok? Viszket-e ugy egy kicsit a nyakatok? Uj divatu nyakravaló készül most Számotokra nem czifra, de jó szoros. Tudjátok-e, mennyit kértünk titeket, Hogy irántunk emberiek legyetek, Vegyetek be az emberek sorába?... Rimánkodott a szegény nép, s hiába.

21 21 / 54 Állatoknak tartottátok a népet; Hátha most mint állat fizet néktek? Ha megrohan mint vadállat bennetek, S körmét, fogát véretekkel festi meg? Ki a síkra a kunyhókból, milljomok! Kaszát, ásót. Vasvillát fogjatok! Az alkalom maga magát kinálja, Ütött a bosszuállás órája! Ezer évig híztak rajtunk az urak, Most rajtatok a mi kutyáink hízzanak! Vasvillára velök, aztán szemétre, Ott egyék a kutyák őket ebédre!... Hanem még se!... atyafiak, megálljunk! Legyünk jobbak, nemesebbek ő náluk; Isten után a legszentebb a nép neve: Feleljünk meg becsülettel nékie. Legyünk nagyok, a mint illik mi hozzánk, Hogy az isten gyönyörködve nézzen ránk, S örömében mindenható kezével Fejeinkre örök áldást tetézzen. Felejtsük az ezer éves kínokat, Ha az úr most testvérének befogad; Ha elveti kevélységét, czímerit, S teljes egyenlőségünket elismeri. Nemes urak, ha akartok, jőjetek, Itt a kezünk, nyujtsátok ki kezetek. Legyünk szemei mindnyájan egy láncznak, Szüksége van mindnyájunkra a hazának. Nem érünk rá várakozni, szaporán, Ma jókor van, holnap késő lesz talán, Ha bennünket még mostan is megvettek, Az úr isten kegyelmezzen ti nektek!

22 1848. március / 54

23 23 / 54 Olvasnivaló Magyar megszálló csapatok a Szovjetunióban --- Gyóni Gábor recenziója Gyóni Gábor recenziója itt olvasható. Ez egy másik folyó Gyimesi László Versek

24 24 / 54 Olvasói vélemények Táncsics-keveredés Harsányi Iván Sokáig haboztam leírni ezt a rövid széljegyzetet, attól tartva, hogy ártok vele Táncsics Mihálynak, akit pedig védelmezni akarok. Emellett hosszabb tanulmány kellene ahhoz, hogy eloszlassam azt a nyomasztó, feketén gomolygó gondolati ködfelhőt, amely a rendeltetése szerint a média-munkások érdemeit elismerni hivatott Táncsics-díj kiosztása, többek általi visszaadása, visszakönyörgése és ez utóbbinak az indoklása körül gomolyog. A legzavaróbb pedig, hogy maga Táncsics személye, életpályája és életműve meg sem jelenik a vitákban. Táncsics-keveredés Sokáig haboztam leírni ezt a rövid széljegyzetet, attól tartva, hogy ártok vele Táncsics Mihálynak, akit pedig védelmezni akarok. Emellett hosszabb tanulmány kellene ahhoz, hogy eloszlassam azt a nyomasztó, feketén gomolygó gondolati ködfelhőt, amely a rendeltetése szerint a média-munkások érdemeit elismerni hivatott Táncsics-díj kiosztása, többek általi visszaadása, visszakönyörgése és ez utóbbinak az indoklása körül gomolyog. A legzavaróbb pedig, hogy maga Táncsics személye, életpályája és életműve meg sem jelenik a vitákban es szerepe nagyjából tisztázott. Az áprilisi törvények után decemberig kiadta és szerkesztette a Munkások Újságja című lapot, mígnem azt radikális hangja miatt decemberben be nem tiltották. Nyolcéves, forradalom utáni bujkálásának nyomasztó, egyben megkapó története is ismeretes, valamikor szívszorító Tv-játék is készült belőle. (Pesti házának pincéjébe vájt sötét üregben vészelte át ezeket az éveket.) 1873-tól tizenkét kötetben megjelent szinte teljes életműve. Nemkülönben megismerhető annak, aki erre igényt tart az a szerepe, amelyet a születő magyar munkásmozgalom eszmei, sőt szervezeti megalapozása körül játszott, az 1868-ban alakult Általános Munkásegylet, a Marx és Engels alapította Nemzetközi Munkásszövetség (a történelemkönyvekben I. Internacionálé) magyarországi szekciója tiszteletbeli elnökeként. (Többre idős kora és megroppant egészsége miatt már nem vállalkozhatott, az osztályharc gondolatát egyébként sem tette magáévá.) A Párizsi Kommün után a parlamentben tiltakozott a Munkásegylet hűtlenség címén letartóztatott tagjainak hosszú, ítélet nélküli fogva tartása ellen. Egyik úttörője volt annak, hogy a munkás követeléseket kössék össze az es hagyományokkal. Igaz, ebből némi összezördülése támadt társaival, mivel megkérdezésük nélkül megkereste az Andrássy kormányt, némi anyagi támogatás elnyerése végett, az 1848-as közös emlékekre apellálva. Továbbá (ajjaj!) 1880 tavaszán részt vett a Frankel Leó által összehívott munkásgyűlésen, ahol elhatározták egy új párt, a Magyar Általános Munkáspárt megalakítását, majd nem átallott cikket írni a Népszavába, amelyben állást foglalt a pártalakítás, és az új társadalmi rend eszméje mellett. Jelentős szerepe volt az európai radikális polgári és munkás ideológiák hazai megismertetésében. Magyarul is olvashatók olyan művei, mint a Kik a vörös republikánusok és mit akarnak?, illetve a Mi a szocziálizmus és mi a kommunizmus? Namármost. Ha Frankel Leó (aki ugyancsak ilyen ügyekben sürgölődött, és nem is egy, hanem két marxista munkásinternacionálé tevékeny közreműködője volt) utcanév ügyben necces lehetett, akkor uccu, neki kellene látni Táncsics nevének eltávolításához is. Mégis, azt javasolnám a polgármester úrnak, hogy ezt ne kezdeményezze. Először is nézze meg a budapesti utcanévjegyzéket, és számolja össze, hány névtáblát kellene kicseréltetnie a fővárosi kerületekben. (Megszámoltam: tizenegy kerületről van szó, rendszerint kertes, sok mellékutcás lakókörzetekben, némelyik hosszú Táncsics utca másik kerületbe is átnyúlik.) Másrészt, érthető okokból, erre még többen csóválnák a fejüket, mint Frankel esetében, mert minden iskolás találkozott a nevével, pozitív kicsengéssel. Az is fölvetődhetne, mit is jelent ilyen összefüggésben a Táncsics-díjasok listájának a lemondások kapcsán kormánykörökben üdvözölt megtisztulása? Nem azt, hogy akinek a díjazottak közül több-kevesebb köze volt Táncsicshoz, az örvendetesen eltűnt? Egyáltalán tudják ezek az urak, hogy kiről van szó? Lehet, hogy kezdhetjük ásni neki az üreget? Harsányi Iván Budapest haivan@fre .hu Olvasói levél K. Pál

25 25 / 54 A cseh gyógyszeripar által gyártott pangamin vitalita drazsé néven forgalmazott tabletta hordozó anyaga a sörélesztő és kiváló szerbnek bizonyul egyes hiánybetegségek esetén Tisztelt Szerkesztőség! Javaslom, hogy a következő rövid ismertetést tegyék fel az olvasói levelek rovatba. Indokom nagyon egyszerű. Biztos vagyok abban, hogy levelem tartalma közérdeklődésre számíthat. Kit ne érdekelne az az egyszerű tény, hogy a haj és a szőrzet őszülése nem végzetes öröklődő csapás, hanem egyszerű vitaminhiány következménye, azaz avitaminózis, mint a skorbut, és a haj visszanyeri eredeti színét a hiány megszűntetésével. A bizonyíték saját hajam. Az őszülés fő oka a pantoténsav hiánya, de nem önmagában, hanem több vitaminnal és nyomelemmel együtt. Én a máj elzsírosodásának megállítására kezdtem szedni a cseh gyógyszeripar által gyártott pangamin drazsé vitalita néven forgalmazott tablettát. A hordozó anyag a sörélesztő, de nem az egyszerű sörélesztő. Ezt bizonyítja, hogy a magyar sörélesztőnek hajam színére semmilyen hatása nem volt. A cseh sörélesztő természetesen nem egyszerű hordozó anyag, hanem olyan hatóanyag, amely magához kapcsolva viszi az összes hatóanyagot. A pangamin vitalita drazsé a következő hatóanyagokat tartalmazza: Vitaminok: B1, B2, B6, B12, pantoténsav, pangaminsav, folsav, niacin biotin, kolin. Ásványi anyagok: kálcium, foszfor, kálium, magnézium. Nyomelemek: vas, réz, cink, mangán, króm. Fehérjék: eszenciális aminosavak. A pangamin készítmények a határmenti szlovák városok patikáiban általában kaphatók. A pangamin vitalitát a 300 kicsi színes tablettát tartalmazó csomagolásban javaslom vásárolni. A drazsék mesterséges színezéket nem tartalmaznak. Adagolás : 3-6-éves korban 3-szor 2 tabletta evés után, 6-14-éves korban 3-szor 4 tabletta evés után, felnőtteknek 3-szor 7 tabletta evés után. A csomagolásban csak cseh és szlovák nyelvű ismertetés van. A lakonikus betegtájékoztató csak annyit közöl a tabletta hatásáról, hogy testünk sejtjeinek megújulásához szükséges biológiailag aktív anyagokat tartalmaz. Ez igaz, a hajam megújulása elkezdődött. Ez valószínűleg érvényes a májra is. Még egy személyes megjegyzés. Vegyük figyelembe, hogy a pangamin nem klasszikus értelemben gyógyít, hanem a hiánybetegséget szünteti meg, tehát folyamatosan szedni kell a hiány mértékének megfelelően. Nekem az óvodásoknak ajánlott adag is elég volt, de áttértem a felnőtt adagra. Idegen nyelvű betegtájékoztató a dobozban nincs. A levelet írta és a betegtájékoztatót cseh nyelvről fordította : Pali bácsi K. Pál nyugdíjas tanár

26 26 / 54 Politika A VILÁG VÁLTOZÓBAN VAN Értökös Etnikai átrendeződés a világban A VILÁG VÁLTOZÓBAN VAN Barátomtól továbbított levélben kaptam: torokjozsef.hu/pps/valtozobanavilag.pps Tényleg érdekes, Ezért is veszek erőt télvégi lustaságomon és reagálok rá. A pps kísérő mondatát (Ha csak a fele igaz, már akkor is félelmetes!!!) azért túlzásnak tartom, még akkor is, ha szerintem nem csak a fele igaz. Az elején említett 2.1 fölötti születési ráta régtől ismert követelmény ahhoz, hogy egy adott népesség lélekszáma ne csökkenjen. Nem kételkedem abban sem, hogy a lélekszámbeli csökkenés az adott közösség kultúrájának hanyatlásával jár együtt, ha elmarad az érdemi és értelmes beavatkozás a káros következmények spontán alakulásába. Az összeállítás alcíméből ('Muzulmánok') következő modanivalójával azonban vitatkoznom kell. A muzulmánok, más szóval mohamedánok egy, a Mohamed próféta által alapított világvallás követői, vagy legalábbis a muszlim kultúrába beleszületett emberek. És mivel majd` annyi muzulmán ország van, mint keresztény, a lakói is sokfélék nyelvük és nemzeti történelmük szerint. Ha a sokféleséget figyelmen kívül hagyjuk és csak a vallást tekintjük, akkor a mi vallásunk térvesztése tűnik annyira félelmetesnek. Nekem, aki nem a vallási hovatartozást tartom egy ember értékmérőjének, ez - önmagában - nem tűnik annak. Természetesen ez sem vizsgálható csak úgy 'önmagában'. A teokrácia, a papi befolyás világméretű erősödése az, ami komolyan hátráltatja az emberi kapcsolatok természetes alakulását. A világvallásonkénti elemzést kezdjük a legkisebbel, a judaizmussal. Igazság szerint elhanyagolható is lenne, ha nem a világ politikailag legforróbb pontján elterülő kis ország meghatározó vallása lenne. Közismert tény, hogy az Európa-szerte szétszórtan élő zsidóságot (nem csak) a század során annyi méltánytalan atrocitás érte, hogy jogos igény vált valóra Izrael állam palesztin területen történt megvalósításával. A vallásos indok azonban enyhén szólva is anakronisztikus volt: isten a saját választott népének adta vissza az ősi földet, még ha azóta - csaknem két évezreden át - más vallású, más kultúrájú népek hazája is volt az. Ez az ideológia is hozzájárult ahhoz, hogy a helyi lakosság és a betelepülők között ellenséges viszony alakuljon ki. Tetézte a bajt, hogy a hidegháború éveiben a két szuperhatalom is beleártotta magát a konfliktusba, pro és kontra. A mai Izrael Államban jelentős békemozgalom létezik, sok zsidó, muzulmán, keresztény és nem vallásos ember támogatja a békés egymás mellett élést, de a knesszetben a külpolitikát meghatározó módon vannak jelen a jobboldali vallásos pártok a régi soviniszta eszmerendszerrel. A legnagyobb világvallás, a kereszténység az európai kultúra egyik forrása, óriási művészeti értékek, zeneművek, festmények, székesegyházak születésének ihletője, mentalitásunk alapja. Ugyanakkor kizárólagos hatalomra törekvő hierarchikus szervezete provokálta ki tanításaival az antiszemitizmust, mondván, a zsidó Jézust 'a zsidók' feszíttették keresztre, aki, az irgalmas, a megváltó, utódaikat átkozta meg hetedíziglen. A zsidó- és muzulmánellenességből született a 'szent inkvizíció', a tudományos gondolatok és az emberi méltóság sárba tiprásának hírhedt eszköze. A keresztény hit terjesztésének igénye nyújtott eszmei igazolást a gyarmatosításhoz, az Európán kívüli népek kirablásához, szolgasorsba taszításukhoz. A francia felvilágosodás elterjedése és az európai polgári forradalmak győzelme után a kereszténység, elsősorban a katolikus vallás sokat veszített hatalmából, de ma is számos európai és latin-amerikai országban különböző keresztény pártok révén komoly politikai befolyása van. Nálunk, Magyarországon is. Az iszlám, a Mohamed próféta által a hetedik század első felében alapított harmadik világvallás, a mai világ szegényebb részén terjedt el, így hívei számára a kereszténység a gazdag idegenek ellenszenves szertartása. Az európai észak-amerikai demográfiai deficit viszont szükségessé teszi alkalmazásukat, az óhazai nyomor pedig kikényszeríti tömeges betelepülésüket. A magányos betelepülő hamarosan fájdalmasan éli meg eredeti önazonossága (identitása) elvesztését. Nem így a tömegesen betelepülők. A 18. században Magyarországra települt svábok például a 20. század közepéig megőrizték eredeti hazájukból hozott nyelvüket, népi kultúrájukat, az itteniekével azonos vallásuk viszont nem gerjesztett ellenszenvet irántuk. A Németországba, Hollandiába került törökök, a Franciaországba, Spanyolországba jutott magrebi arabok viszont iszlámba gyökerező szokásrendszerükkel nincsenek ilyen szerencsés helyzetben. A befogadó országok lakói pedig saját civilizációjuk háttérbe szorulásától tartanak. Erősödik az idegengyűlölet annak tapintható külső és belső jeleivel, pedig az idegenek munkája nélkülözhetetlen. A bevándorlók első nemzedéke csak a saját kultúrájának, vallásának megőrzését várja el, a nagyszámú utódaik viszont munkaerőként szükségtelen, helyi környezetükkel dacosan szemben álló, megregulázhatatlan tömeg. Franciaországi randalírozásaik komoly riadalmat keltettek szerte a civilizált világban. A pronatalista igyekezet ezen a tendencián nem segít. A föntebb vizsgált mindhárom világvallás születéspárti, a keletkezésükkor volt életkörülményeket tükrözik. A két előző hívei a polgárosodott életszemlélet birtokában már igencsak módjával követik vallásuk előírásait. Őket kellene nagyobb szaporulatra rábírni. Hiába, nincs mód, hogy varázsütésre megforduljon a születési trend a bennszülött és betelepült lakosságon belül. Önmagában nem is baj, ha egy populációban például nő a fekete hajú vagy barna szemű egyedek aránya. Az élesen elütő életvitel és mentalitás annál inkább. Értelmes és érdemi beavatkozásra van sürgősen szükség. A rendőri akciókat, ha jobb híján meg is kell, hogy történjenek, nem tekinthetjük érdemi beavatkozásnak. Értelmes megoldás kellene, hogy legyen a befogadó ország fiatal nemzedékének megismertetése a betelepültek szokásaival, nemzeti