A magyar birodalom erdőségeinek természeti viszonyai. *)

Átírás

1 zésére előkészítve nincs : az terjedelmesebb telkesítések keresztülvitelére nincsen hivatott, és ha bukni nem akar, ilyenekbe ne is bocsájtkozzék. Végre 7) Nem lehet eléggé ajánlani a vállalkozónak, hogy mindjárt eredetileg, a telkesítés tervezése és kivitelénél szoros tekintettel legyen a gazdaságnak jövendő alkotása és szervezésére, az épületek fekvésére, a szántók, rétek, legelők, kertek kihasitására, a vizek vezetésére sat. A mi e részben, mindjárt eleinte elmulasztatott vagy nem elég czélszerüen rendeztetett, az később vagy éppen nem, vagy csak nagy baj meg költséggel hozható helyre. Nézzük csak legtöbb nagyobb birtokainknak terv nélküli megalapítását mennyit lehetne itt sokszor munkában kímélni és eredményben nyerni, ha már az eredeti szervezés czélszerüebben megtörtént (vagy az akkori körülmények között történhetett) volna! A telkesítésnek és földjavitásnak nagyszerű jövendője van hazánkban. Alapos és czélszerü eljárás által ezen uton megkettőztetni lehet a természet productiv erejét és nagyrészét elhárítani azon akadályoknak, miket az éghajlat mostohasága oly gyakran termelésünk útjába gördít. Igen kívánatos volna tehát, hogy szakembereink közül minél többen az e téreni mulasztásokat kiemelnék és a biztos helyrehozás módjait kimutatnák! Sporzon Pál. A magyar birodalom erdőségeinek természeti viszonyai. *) A hivatalos fölvetések szerint a magyar tartományok földterülete kerek számmal 4891 */ % mföldet tesz. Ezen területből esik az erdőkre: termő Magyarországon Erdélyben 380 G Horvát-és Szlavonországban Végvidéken 162 Összesen: mföld. Aránylag legtöbb erdő Horvát-és Szlavonországban van, hol az á területnek százalékát teszi; Erdélyben az erdők 37. 3, a *) Kivonatban közölve Hunfalvy János e czimü munkájából. A ma. gyár birodalom természeti viszonyainak loirása."

2 katonai végvidéken 28. 8, Magyarországon 23 százalékát foglalják el az összes földterületnek. Legnagyobb erdőségek éjszaki Magyarországon a szélesség 48-dik fokától É-ra, az ország határáig terjedő területen, Erdélyben s a Bánság keleti részében, a Dráva és Száva meg a Száva és Kulpa között vannak. Erdély keleti oldalán 5 12, éjszaki oldalán körülbelül 6, déli oldalán V/ % 9, nyugoti oldalán 8 14 mföld széles, csak helyenként szakadozott övet alkotnak. A többé kevésbé folytonos erdőségek az Oltnak völgyszorosától, mely a déli határlánczolatot szegi, Nyugotra a Bánságban levő Kiszetó délköréig 24, a Maros éjszaki oldalán Gyalu és Béel délkörei közt 20, a az ország éjszakkeleti részén a Szamos völgyétől, Naszódtól, Éjszakra a Mármarosban levő Körösmezőig és feljebb a határszélig 16 mfldnyi szélességben terjednek el. Magyarország egyes megyéit illetőleg aránylag legtöbb erdő Mármarosban, Bihar déli részében, Bereg, Ugocsa, Sáros, Ung, Gömör, Krassó, Szepes, Liptó, Zólyom, Nógrád, Zemplén, Trencsén, Abauj, Torna és Veszprém megyékben van; hol az illető területeknek több mint 31 százalékát foglalja el. Legkevesebb erdőt találunk : Heves megye azon részében, melyből Szolnok megyét alkották vala, továbbá Békés-Csanádban, Jász-Kunságban és Hajdúkerületben, Bars és Csongrád megyékben, Pest megye Solt részében, Szabolcs, Torontál, Mosony és Fejér megyékben. Mindezen vidékeken az erdő a területnek csak 0. e3 '11. 9G százalékát teszi. Magyarországon a pozsonyi és pesti nagy medenczéknek általában kevés erdejök van; sőt az utóbbinak tiszamenti része, melynek kiterjedése valami 600 mfld, erdőtlennek mondható. Erdély belső medenczéjében éjszakról délre 15, keletről nyugotra pedig 12 míldre terjedő területen szintén kevés az erdő, azonban délkeleti részét, kivált az Olt éjszaki oldalán még nagy erdők boritják. Erdély határszéli hegylánczolatain s Magyarország éjszakkeleti és éjszaknyugoti, sőt itt-ott belső vidékein még rendesen nem használt őserdők vannak, melyek összes kiterjedését mintegy 200 mföldre tehetjük. Azon őserdők, melyekben a természet még korlátlanul uralkodik, már messzirői megismerhetők sajátságos alakulásuknál fogva. Az egyes fák nem csatlakoznak egymással egyenlő tetőjük által, hanem 8*

3 külön-külön nyújtják fel lombozatjokat kisebb nagyobb magasságra. Ehez járul, bogy az eredeti erdő mindig elegyes, jóllehet egyik vagy másik fanem túlnyomó. Az erdészetileg kezelt erdőben a fák többnyire fiatalabb korban vágatván ki, teljes kifejlődéseiket és tökéletes alakjokat nem érhetik el; őserdőben pedig ez máskép van. Ebben a jegenyefenyő nem gulaalaku, mint a rendes vágású erdőben, hanem kupolát szokott alkotni. Őserdőben továbbá mindenütt ledőlt, rohadó faszálakat, tömérdek sok sóspörjét, nagy bokrokat s különböző cseplyest vagyis alnövést találunk. Az egyes fák sajátságos elhelyezkedést is mutatnak, t. i. vagy egyenes vonalban vagy csomósán állanak. Mikor egy régi fa hosszában ledől s lassanként elrohad, derekából időjártában uj fák sarjadzanak ki, melyek gyökereiket rajta keresztül a földbe eresztik s tehát egyenes vonalban állanak. A csomósán álló fák pedig egy régi fa redves tönkéből nőttek ki. Azután megtörténik, hogy az ujabb l'anemzedéknek alapul szolgáló régi fák egészen elporlanak, s akkor azoknak felső gyökei meztelenül maradnak. Őserdőben tehát sok fa mintha mankón állana. Sehol oly magánosan nem érzi magát az ember, mint rengeteg őserdőben, melyet csak a szél, a szú, s helyenként a pásztorok és szénégetők vagy hamuzsirfőzők pusztítanak, s gyakran a szakállas fonálbangy (Usnea barbata. Fr.) éktelenit. Hazánk erdőségeit leginkább a tölgy (Quercus), bükk (Fagus) és feny őfák (Pinus) alkotják; részint külön külön, részint egymással és egyéb fákkal elegyesen. A tölgyeket illetőleg nálunk előfordul : a csupkátlan vagy k o c s án t al a n tölgy (Quercus sessiliílora) néhány válfajban, mely hegyes vidékeken uralkodik; a magyar néptől u. n. m o- c sár fa vagy c s u p k á s t ö 1 g y (Quercus pedunculata Ehrb.) számos válfajban, mely a hegyi tölgyeseknek leginkább szélein s a síkságon terem ; a s z ő r ö s ö d ő vagy molyhos tölgy (Quercus pubescens, Willd.), mely rendesen csak elszórva fordul elő; a csertölgy (Quercus cerris L.), mely részint más tölgyekkel van keverve, részint önálló erdőket alkot. Helyenként a lágy vagy parafás cserfa (Quercus suberosa, Korkeiche) lordul elő. Acsupkás tölgy leginkább az alföldön s azután Baranyától délre Szlavonországig képezi a tölgyerdőket; a dongafát csak ez

4 meg a csupkátlan tölgy szolgáltatja; a suska (Gallapfel) a különféle tölgyek fiatal ágain és levelein való kinövés, a gubacs (Knopper) ellenben főleg csak a csupkás tölgy gyümölcs kelyhében képződik. Tüzelőiául rendesen a cserfát szeretik legjobban, a pilisi hegycsoportban, Szántó, Csaba, Csév és Kesztölcz, meg Sz.-Endre és Sz.-László között, továbbá Tolmács és Diós-Jenő körül, Budakeszi mellett, de kiválta Biharhegységben szép csererdők vannak. A Svábhegyen, Kamaraerdőben Buda mellett, a Vértesben és Bakonyban sat. más tölgyekkel keverve fordul elő. A kocsános tölgy a Bihar és Móma-Kodru hegységek agyagos előfokozatain csak 900 lábnyi magasságig alkot erdőket, melyek azután a síkságon Gyuláig és Békésig érnek. A Sebes- és Fekete-Körös völgyei közötti neogén dombozatokat, a Pless déli tövét s a Fejér- Köröst szegélyző trachittuff dombokat leginkább a cserfa foglalja el. A magyar tartományokban leginkább a következő fenyő fajok fordulnak elő: a czirbolyafenyő (Pinus Cembra L.) a fehér vagy jegenye fenyő (Albies pectinata Dec); a v ö r ö s fenyő (Pinus larix), a lucz fenyő (szurkos fenyő, Pinus picea L. Pinus excelsa Lam.); az erdei vagy közönséges fett y ő (Pinus silvestris L) ; a fekete fenyő (Pinus austriaca) ; a sima fenyő (P. Strobus L.) A czirbolya fenyő, a hazai fenyők disze, már-már kivesző félben van ; Árvában, a Magas-Tátrán már csak egyes példányokban, Mármarosban csak Szinevér és Mokra felett egy kis területen, Erdélyben a Retyezát hegységen és rodnai havasokban fordul elő. Mindenütt az erdei tenyészet felső határán terem ; természetes tenyészésének alsó határa a Magas-Tátrában Fuchs szerint 4100, kivételesen a Tarpataki völgyben 3800, Wahlenberg szerint 4932 b. láb magasságban van. A tiroli központi Alpokon a czirbolya fenyő felső határa lábnyi. A jegenye fenyő is többnyire csak szórványosan fordul elő Árva, Liptó, Szepes, Mármaros, Zólyom, Gömör megyékben, (Erdélyben sat., csak helyenként) azonban elegyetlen nagyobb állabokat is alkot. A vörös fenyő gyakrabban található s a Magas-Tátra magyar oldalán, valamint más magas hegységekben is részint, magában, részint más fenyőkkel vegyesen terjedelmes erdőket is alkot. De

5 ujabb időben nagyon gyérült. Erdélyben csak szórványosan fordul elő. A magyarországi fenyvesekben tehát a lucz fenyő és erdei fenyő uralkodik leginkább. A j áv o r többféle fajai u. m. Acer montanus, pseudoplatanus, platanoides, campestris, tartaricum; a körisfa (FraxinuS excelsior), gyertyán fa (Carpinus betulus), berkenyafa (Sorbus), nyár vagy top oly fa (Populus tremula), hárs(tilia argentea, parvifolia, intermedia, grandifolia, cordifolia, obliqua), szil (Ulmus, többféle fajban, kivált Ulmus campestris), ny ir (Betula alba, pendula), e g e r f a (Alnus glutinosa, incana, hybrida), a vad g y ü- m ö 1 c s f á k sat. leginkább a vegyes erdőkben fordulnak elő s magokban legfeljebb csak erdőcskéket képeznek. A jávor, szil és körisfák rendesen a tölgyek és bükkök, a juhar jávor (A. pseudoplatanus) a fenyők közé vegyülnek. Néhol, de csak az ország déli részében, m a n n a-k Ö r i s f a is találtatik, pl. a Pilis- Vértes hegység sziklás és déli vagy délkeleti lejtőin ; ez tenyészésének körülbelül éjszaki határa. A nyári és téli hársfák néhol egy-egy erdőrészietet elegyetlenül alkotnak, pl. Arad megyében a Hegyes hegységben; de a fehér hársfa csak szórványosan találtatik, kivált Sáros, Arad, Bihar, a Bánság és Tótország, különösen Pozsega és Verőcze megye tölgyeseiben és bükkeseiben. A fodorjávor (Acer campestris, mezei jávor) rendesen csak mint bokor fordul elő, de a Bakonyban s az éjszakkeleti megyék, pl. Ung megye rengeteg erdőiben, lábnyi magasra is nő. A karcsú, fehér kérgü n y i r f a leginkább ott díszlik, hol a lombos fákat a fenyők kezdik felváltani, azonban helyenkint az ős tölgyesekben is találtatik, néhol meg a kíméletlenül kipusztított fenyvesek helyét foglalja el; itt ott egyes pagonyokat elegyetlenül alkot; magas hegyeken mint bokor a henye fenyő övébe is benyúlik. A szép ternyő tiszafa (Taxus baccata) több mint 600 éves kort szokott elérni, már nagyon ritka, rendesen csak nehezen hozzáférhető helyeken terem s ott is többnyire már csak bokor. Árva, Turócz, Szepes (a letánfalvai és káposztafalvai határokban) Gömör (Tiszolcz és Dobsina környékén), Ung megyék némely vidékein, Erdélyben helyenként (Borszék környékén) fordul elő.

6 A nyárfa, kiválta Duna szigetein s a folyók partjain a füzekkel együtt fordul elő, s helyenként kisebb nagyobb ligeteket alkot. Az ége rfa, kivált a hamvas (A. incana) és mézgás (A. glutinosa) éger, a hegyek aljain s a síkságon mocsáros vidékeken szokott teremni. A csalit vagy cseplyes, valamint az erdők külső szegélye is, a különböző vidékhez és talajhoz képest más-más bokrokból állanak ; ezek közül legközönségesebbek : a boróka fenyő, repcsén, hanga, bodza, mogyoró, kutyabenge, varju-tövis-benge, vörösgyürü, húsos somfa, rezgő nyárfa, kecskefüz, ükörke loncz, kökény, cseregalagonya, sóska borbolya, vesszős fagyai, csíkos és bibircsós kecskerágó, kánya- és ostorménbanyita, farkas boroszlány, vad orgonafa. A folyók mellékein mind a hegyes és dombos vidékeken, mind a síkságon különböző fűzbokrok és fűzfák teremnek, néhol a tamarik is vegyül közéjök, de csak dombos vidéken. Az erdei tenyészet felső határát hazánk minden vidékére nézve nem tudjuk még kellő szabatossággal megállapítani. *) 1. A Magas-Tátrán: a koprovai völgyben b. 1. : mag. a Nagy-Krivánon n )) n a lomniczi csúcs keleti old !1 ii egyremásra ii ) ii 3. A rodnai havasokon: a Korinyis hegyen , 11 ii a Lopatna ii az Annyes forrásainál )) ii a Lala völgyében n ii az Unökövön 5000 n ii 4. Zólyom megyében: n ii 5. A B a b i a - G-o r á n :..., 4300 ii ii 5. A B i h a r h e g y s é gb en : 5500 ii n *) Egy azon vidéken és talajon a különböző világtájhoz képest a fatenyeszet felső határa néhány száz lábbal változik.

7 7. Az erdélyi déli lánczolatbün: A Bucsecsen 5503 b. 1 mag a Szurulon. 5064,, a Tunszul keleti oldalán a Girku éjszaki a Sztirpu éjszaki oldalán ,,,. a Nedeju keleti a Grositu éjszaki. 5791,,,, a Frumósza éjsz.-nyug. old a Gura Plajulujon ,, a Retyezát éjsz.-nyug. oldal , egyremásra 5800 A központi Alpokban az erdő felső határa az Ortles csoportban b. 1. mag. az Oetz völgyi csoportban , keleti Tirol- és Salzburgban. 6300,, az óriás hegységb. pedig már 3800 Tehát Ausztriában az erdő felső határának magassági vonalai között 3500, a magyar tartományokban pedig csak valami 2079 lábnyi különbség van, Ugy veszik észre, hogy a fatenyészet felső határvonala mind az ausztriai, mind a magyar hegységekben alább meg alább ereszkedik ; sok helyütt régi czirboiya-, és más fenyőket oly magasságban találni, hol most nem nőnek többé. E körülmény okát részint az égalj szélsőségeinek növekedésében, részint az erdők felett elnyúló s ezeket a hógulvák és sziklaomlások ellen ótalmazó henye fenyő övének pusztításában keresik. (Vége következik.) Gabonánk könnyebb eladhatására szolgáló némely eszközökről. Mezei iparunknak legfontosabb terménye a gabona, kiválóan pedig a buza. Földminőségi, éghajlati, gazdászati és kereskedelmi viszonyaink egyiránt ezen termeléságra utalnak. Búzánk, lisztünk a világpiaczon már jól ismert és méltán becsült czikket képez. De, hogy gabonánkkal a külföldi piaczokon állandóan megjelenhessünk; hogye téreni hatalmas v e t é l y t á r s a i n k k a l ("az al-