Halotti beszédek.' mellyel MÁSODIK. LEOPOLD M E G-B 0 L D 0 G U L T T FELSÉGES. TSÁSZÁRT, és KIRÁLYT A Pefti magyar Tárfaság gyülekezetében,

Átírás

1 Halotti beszédek.' BESZÉD mellyel MÁSODIK. LEOPOLD M E G-B 0 L D 0 G U L T T FELSÉGES TSÁSZÁRT, és KIRÁLYT A Pefti magyar Tárfaság gyülekezetében, Sz. György havának la-dik napján 1793-dikben a DÉNESFALVAl Gróf C ziráky Antal Királyi dekretális Kamárás, és ugyan azon nemes Tárfaságnak Elol-üiője, élő ízavúval meg-űfztelce. Pesten, Füskúti Länderer Mihály betűire»

2

3 M i n den tsinosb orfzágokban a5 tudómányos Tárfaságok meg-fzokták jelefebben tiíztelni az ő Fejedelmeket nem tsak élte idejében, hanem holta után-is. Tartoznak dk azzal kiváltképen: minthogy a Fejedelem minden, de fdkép a tudományos Táraságoknak Fdkormányozója. Minket ha ez az ok nem kötelezne-is, reá bír az hálá-adósa g, hogy LEOPOLD, bóldogúltt kora- A 2 nás

4 4 nás Urunk tiszteletére meg-fzóllamljunk. Dá vallyon találhatunk-e hozzá fogható kefergő fz óza to k a t, a mellyek elrémült, el-ámúít, meg-némúlt nyelvünket fel-óldhafsák, határtalan fzív-fáj dalimul kát ki-magyarázhafsák? Meg hólt pedig hirtelen hólt-ineg M ÁSODIK LEO POLD Királyunk! Nemzetünknek fzerelme, Meg-hólt Magyar ésfzerető je! Meg-hólt Ez a véletlenül meg-zen- d ü lt, hozzánk onnan fellyül bé-roppant fzó olly menny-üto kőhez hafonlíta, a dörgés jelentéfe előtt fzornyu harfanáffal bé-üt, mindent meg-rendít, el-íémít. i Igaz való t ez ; de miért juttatóin ujckg efzünkbe azt a rettentő fzempih lantáft, mellyben a fzív-fzorongatás tsak nem el-fojtott bennünket'? Haszontalan melly minden leg-kiffebb fetét felhó, villámlás, lm-

5 immár, liafzontalanminden kefergés. Arra törekedjünk moft inkább, hogy azon meg-halálozott jó Királyunknak Magyar Nemz e tünk hez ki-fejezett fzeretetét e Magyar Táraságunkban hálá-adó emlékezettel tifzteljíik; s mutaffuk-elb jámbor iudúlatink tárjából minden lehetőképen azt a Királyok' k ints ét, a mellyel LEQPOLD az ó Tsáfzári Királyi tznnjének válafztot; fok Tsáfzárok s Királyok felett pedig meg-is érdemlett. És külöu-külön fzóllván: meg érdemié ezt az a minket igazán kedveiig Felség még velünk éltekor; tölünk el - váláfa után-is meg-érdemli. :'3iÍ3 l6 i jh i El-mellőzöm én itt, a mint efzre vehetitek, a meg-bóldogiiltt Fejedelemnek minden egyéb H ertzegi, Királyi:, Tsáfzári halhatatlan nagy érdemeit, mellyeket Toskáni nagy Hertzegségben, A 3 Ró-

6 6 Római Birodalomban, s más fok-féle tartományokban rövid idő alatt fzerzett maga örök emlékezetére. Tsak Magyar nemzetiinkhez ki-mutatott fzeretete határozza-meg Magyar fzívekhez intézett fzóllainláfomat. A z a fzeretet tudniillik, a mellyet LEOPO LD, még úgymint koronás Királyunk é lt, fzeméllye fzerént jelefsé tett; az a fzeretet, a m ellyet, hogy vele együtt meg-ne halhaffon, FŐ Hertzegi Fiaiban meg-örökösített. A józan értelemtől igazgattatott fzeretet nem hajói egy könnyen ahoz, a* kit jól nem esmér; a kit ellenben méltónak lenni már elegen ki-tanúit, ahoz nem tsak hajói, hanem mintegy vonattatik, s édesdeden el-ragadtatik. E z így lévén; nem tagadom én, hogy a ditső Királynak fzíve egy némelly ideig nem

7 n nem igen hajlott a Magyar nemzetnek fzeretésére. De tsudálhatjuk-e a zt? Vallyon titok-e mi előttünk, mennyit okozhat, mennyit akadályoztathat emberi fzívben a nevelés, a foglalatoskodás, és más temérdek elő-fordúló környül-álláfok. Kik valának LEOPOLD körül az ő első gyermeki zsengéjétől fogva? Udvari fzokás fzerént többnyire ollyanok, a* kiktől a Magyar nemzetnek fe nyelvét, fe jó erköltseit, fe nagy érdemeit ki-nem tanulhatta. Nevendék ifjúsága könyvekben, íráfokban, igen fok rétü tudományokban mintegy tettestől, lelkestől egéfzen el-merúlt; ezek valának az ő minden órái leg-kellemetesb foglalatofsági; úgy annyira, hogy még a' tettyérei-is, ha valakitől valamelly tudós új nyomtatvánnyal tifzteltetnének, A 4 azt

8 8 azt fzokták vala egymás közt mondani:,, E z ismét jó falat léfzen LEOPOLD feámára. Illy n evelés, illy foglalatoskodás mi alkalmatofságot nyújthatott Néki arra, hogy a Magyar fzívek- kel közelebb meg-esmérkedhetnók? sót vallyon minői indító oka lehetett vólna- is akkor ez illyetén esméretség fzerzé- sére : a? melly, élvén még, s ditsősége- fen orfzágolván fzerelmes Annya; előtte lévén a Magyar koronához törvény fzerént hivatalos Báttya : talám tsak unalmas vifzontagságokat vonhatott vólna fejére? FeLnevekedett állapotjában a Flo- rentziai uralkodásra emeltetvén, még fokkal mefzfzebb esék Magyar Hazánktól ; nem-is gondolkodék ott egyébről, hanem tsak hogy birtoka alatt élő Népét bóldogíthaffa, a mint valóságoíim on- meg-is boldogította. JÓSEF Tsáfzár és Király ki-múláfa vifzfza-idozte hozzánk

9 9 onnan LEOPOLDot. De boldog Iften 1 emiékezhetünk-é rettegés nélkül az akkori zűrzavar környül-álláfokról, mellyekbe LEOPOLD tsendefséget fzerető s egéfzen meg-fzokott fzíve egyfzer s- mind verdődött. A Torok háború, alsó Német orfzági mérges zenebona, Prufzfzus, és még más hatalmafságoknak hadi kéfztileti, kemény fenyegetéíi, közelítő bé-ütéfi : fzint annyi hegyes torok valának, a mellyek által-fzegezék LEOPOLD jó lelkét. Leg-inkább pedig gyötré ő te t, hogy birodalmának nem. tsak többi réfzeit nyúghatatlanságban, hanem még Hazánkat-is nem tudom mi vifzfza-vonó kedvetlenségben találá. M ár, ha azt tekéntetbe fevefzfziik, hogy valamint a fzerentséfebb embereknek, úgy a fzerentséfebb népekuek-is vágynak mindenkor vetélkedő tárfai, iri- A 5 gyei

10 10 gy e i, ellenkezői; h a, moiidom e z, és több e féle efzi'rak ágába fe ütköznék : tsak az elébbiekböl-is következésképen mit hozhatunk-ki? Én ugyan a z t: hogy valóban nem tsudálható, hogy az e képen neveltetett, fok-félében mindenkor foglalatos, és végtére igen ellenkedo fok környúl - álláfoktöl oílromoltatott LEOPOLD, fzeretete jó ideig nem felette hajlott a Magyar Nemzethez» E z mindazéltal meddig tartott? Tsak addig: miglen ezt a Nemzetet jobban nneg-nem esmérte ; miglen Orfzágunkba, sót Orfzágunknak tsak fzélso városába nem lépett. Oda bé-érkezven ízemláto- Jnáft tapafztalta LEOPOLD a Magyar hív népnek az ó Királyi kedvellésére érdemes minémüségét, igaz tulajdonságit. L á tta, mi difzes nagy kéfzületekkel fogadtatik. mi fzívefséggel tiízteltetik, mi hív-

11 II hívséggel kömyékeztetik, akár melly felé fordúla. Hallá nappali, éjjeli örvendező, magafztalo fzavait; álraélkodva fzem- 1 élé felséges fzolgálatjára mindenkor kéfz buzgóságát. Mi nagy vígafztalás áradott-el Atyai fzívében, midőn az Orfzág fzín e, felre tévén ősi tövös g yökeres válafztó fzokását, LEOPOLD SÁN- DORt, LEOPOLD Királynak igen kedves Fo Hertzegi F iá t, Nádor-Ifpánságra kívánd, s egyesült fenn-fzóval, vidám fzabadsággal ki-is hírdeté. Ez a Magyar fszívektől a királyi Házhoz nyilvánosítatott jeles bizodalom úgy látfzott, mintha LEOPOLD fzivéból tövöstol kifzakafztott volna minden, s akár honnan termett idegenséget, és azt tifzta Atyai fzeretetre kifztette volna. K ifén y lett ez az d utóbbi felettébb kegyes tekéntetébol, fzava járásiból, jótéteményinek nagy vóltából. E m '

12 Emlékezem, óh boldogult Királyunk! mi kedvellő fzemekkel tekéngettél amaf kornyülötted, tengeri habok gyanánt, tolduló fzámtalan fiaidra, holott megkoronáztattál; mintha az a Magyaroknak régi nagy kintse, fzent litván k o ronája, ugyan ez Apoftoli feent Királynak Magyarokhoz vifelo forró nagy fzeretetét fejedről fzívedre, fzívedről egéfz hív népedre Özön-képen el-árafztotta volna. Emlékezem, hogy az akkoron indítatott éjfzaki vigafságokban mindenkor éjfél tájig jelen valál; hol e g y e t, hol máit kegyelmefen fzóllítál; az öfzve-gyűltt Magyarságnak fzemlélésében gyönyörködvén, s ezzel a temérdek súlyos gondoskodáfokban meg-fáradt elmédet enyhítvén, ityúgofztalván. Emlékezem azon mindnyájunkat újólag nagyon le kötelező lzavaidról-is, mellyekkel épen ez illyetén egy gyülekezetben ama

13 13 ama mindenkori mély Elítélésünkre felettébb méltó Nápolyi Királyt barátságoian fzóllítúd : Látom, mondván, látom, hogy meg-van még a Magyarokban az én Házamhoz s Féremhez az a tífztelet és fzívefség, mellyel hajdan Anyámhoz vifelt ettek, mikor az o Fejedelemségét fenn-tartatták- Olvaffu k, ha te tízik, még nagyobb bizonyodáfunkra, Ö Felségének mind az ni Nádor-Iípanyunhoz, mind a! Fy- Rendekhez intézett gvakor és felette kies befzédit; leg-ottan meg-gyözettetünk*, hogy mivel a nyelv a fzívnek magyarázója ; LEOPO LD, a ki a5 Magyarokat olly fzíves indúlattal hív népének, igen kedvefeinek, édes fiainak nevezte, a ki Béts felé kéntelenítetvén elmenni, s nem fokára ismét hozzájok vifzfza-térvén, kegyelmefen ki-mondá ; hogy

14 14 hogy minden pompás kísérés nélkül közökbe jo, nem mint Király alatt lévőihez, hanem mint Atya az Ő édes fiai ölébe; a ki egy fzó val, faját bizonyí- táfa fzerén t, tellyes bizodalmát a M a gyarok fzívében helyheztette ; hogy, mondám, az a LEOPOLD Nemzetünket már igazán fzerette. Jól tudom azonban, hogy as fzeretetnek, fóképen pedig a Királyi, és egy egéfz Nemzetre terjefzteitdu fzeretetnek leg-hitelesb tanúbizonysági a jótétemények. Sok-féle nagy sérelmit, és fzint olly fok fzerű terh-vifeléfeit fájllá Nemzetünk már fzámos efztendők által; amazoknak meg-orvoslását, emezeknek megkönnyebbítését óhajtá leg-inkíbb az ő új kegyes jó Királyától. És im ugyan itt tündöklött-ki leg-fényefebben LEO POLD fzeretete a M agyarokhoz. Juttas-

15 15 tafsufc tsafc egy kévésé efzimkbe azt a' fzemeinkec gyönyörködtető, de belső érzéslmet-is egyfzersmind nagyofi gerjeízto látáft : midőn LEOPOLD ditsőséges koronázáfakor Poíbnyi külső piatzon egy ékes alkotványra fel-állván, s bal kezével Urunk fefzületét, jobbjával pedig három úját ég felé emelvén, Iítenr e, és az Ő Szentéire meg-esküvék: hogy az Orízágnak minden Rendéit az Ő ízabadságikban, juffaikban, törvényes jó fzokásikban m eg-fogja fzentúl tartani. De emlékezzünk-meg arról-is egyetemben, minémii nem tsak füleinket, hanem ízíveinket-is által-ható fenn-fzókkal fogadta vólt mind ezek et, mind a többit, Tsöpögtek fzemeinkból a könyhúllatáíok, mert úgy tünék előttünk, mintha nem a nyelve igazította vólna lángoló ig éjit, hanem a nyelvén fekvő fzíve. És

16 16 És hogy valóban'! a' fzíve fzó llotf, meg-bizonyítják ezt minden utóbbi cselekedeti, bolts és hathatós rendelési. Meg-orvoslá a Nemzetnek sérélmit, terheit meg-könnyíté még az akkori Gyűlésben, a mennyire ez hamarjában ott ki-telhetetí; a mennyire pedig némellyel: ki-gyógyítáfa húzmosb időt kivárna, olly hathatós rendeléfeket tón, hogy a következő, s mentül elébb lejendó Orfzág Gyűlésében mind eggyul eggyik óhajtott állandó épségre hozattatnának. Nem botsátkozhatom én itt mind azoknak külön eló-fzámlálásába : mert lehetetlen volna idy rövid idő alatt belólok ki - fejlődnöm* Közönségeién azonban mind öfzve vévén, bátorkodom azt kimondani : hogy a miket fok efztendók folytában orfzágló Királyaitól meg-nem nyerhetett a Magyar Nem zet, azokat e parányi idő alatt bőven meg-nyeré LEO-

17 LEOPOLD fzeretetétől. De noha moft a z o k a t halgatáfíal el-kell mulatnom; két igen tzégéres jó-tételt mindaz által, a mellyel LEOPOLD Nemzetünknek mind naggyát, mind apraját le-kötelezte, hogy külön ne említsek, magamat nem tartóz«tathatom. Egyik a z, hogy a békés LEOPOLD felette fzukséges nydgodalinat fzerzett édes Hazánknak, és nem tsak ama5 tűzzel vaffal fenyegető kerefztény nagy Hatalmakat le-tsendesíté, hanem a' pogány Töroköt-is meg-békéíteté. Vifzfza-tetfzett ugyan fókáknak ez a5 békefségfzerzés; de LEOPOLD tekintetbe vévén Hazánknak a három efztendo által diihösködő háborúból fzármazott fanyaré állapotjót; marhától, éltetéstől, s még főld-mivelóktol-is fottiglan ki-fogyását; naponként gyarapodó fzúkolkodé- B sét j

18 sét, és fzegényűlését : inkább kívánt akármi fovány békefséget jól meg-állapítani, mint fein akármi k ö v é r, de kedves népének vérét ki-fzivó, kedves orfzágának utólsó tsepp zsírját ki-fzopó hadakozáft, és az őnként-is mindenkor bizonytalan gyö'zedelmeket folytatni«inkább akarta ízépen meg-mívelt s mindenekkel bővelkedhető Hazánkat bátorságos nyugodalomba helyheztetni, hogy fém birodalmát némelly pufzta, vagy tsak pufztítókkal s gyilkofokkal tellyes vidékekre tágasítani. E jó-tételnek nagy voltát tsak az egy efztendei kellemetes gyümőltseiböl-is bőven érzik már az Országnak minden ré fze i; és hová tovább még fokkal bővebben fogják tapasztalni Nem tudom már? ha ennél kiílebb jó tétemény vólt-e eme másik: hogy LEO«POLD tsak n«m halálán fekvő nemzeti nyel-

19 ===== 19 nyelvünket fel-támafztotta, jobb éledésre, ízapora elő-raenetelre kegyelmefen el-útasi'totta. Régtói fogva fzünetlenüj óhajtá nyelvének nagyobb betsét s virágzását a Magyar nem zet; mindenkor kárba vefzett óhajtáfa, és a h e ly e tt, hogy annak fzerentséje fellyebb emelkedett vólna, naponként alább fzállott. Kitolattatott vélt m ár, a magyar ruházattal együtt, többire minden fő házakból, királyi várofokból, ítélő s tanátskozó fzék-helyekből Tsak némeily megyékben, jóczágokon lakozó Nemes Uraságokn á l, mezo-várofokban, falukban, kalyibákban tenegetve lappangott. Sót már ahoz közelít vala, hogy mintegy vétekhibájul állítatnék el-annyira, hogy akármi alkalmatos, tr.dós, érdemes lett vóína-is valaki, ha mindazonáltal az egyébaránt ugyan bötsös, és orfzágunkban-5s nagyon hafznos Német nyelven nem fzol- B 2 gál-

20 gálhatna, femmi nevezetesb tifzti hivatalra fel-ne érhetne- sót még a ditsére* tefen vifelt hivatalból-is ki-fzállítatnék. %..., i Méltán panafzolkodék ez eránt az egéfz O rfzág; és LEOPOLD által-hatván e panafznak igaz ü g y é t, nyomos fontos mivóltát; jó fzíve-is egyfzersmind meg-illetodvén, mit nem tselekevék, hogy ezt a mi fzegén y, meg-vetett, s tsak nem fzámkivetett nyelvezésünket jobb karba tehetné, s régi honnyában megállapíthatná? hogy az orfzágos, Nem tsak jóvá h a g yá, és törvényes munkák magyar nyelven-is mindenütt foly- tattathatnának ; nem tsak ajánlá a közönséges végzéfekben annak gyámolítását, s elö-mozdítását: hanem femmi költséget fe kémélvén., valamint e Tudományok M indenségéhez, úgy az Orfzágnak többi f és all iskoláihoz tudós magyar Taní tó-

21 21 tokát parantsola illendő fizetéffel állítatni; sót hogy önnön leg-fobb fzeméllye minden fő méltóságok fzemébe hathatós. példát fzolgáltatna, maga kedves Tsemetéjinek magyar Tanítókat rendele tulajdon Tsáfzári, Királyi udvarában. Kedves Magyar Tárfaság! nem tudom lát-e még valamit, a ki mind ezekből világofon által nem láthatja, hogy azon ditso Királynak fzeretete az egyfzer jobban meg-esmért Magyar Nemzethez nem tsak hajolni, hanem vonattatni is tapafztaltatott, s édesdeden ragadtatni. De mi vígafztaláfunk volna moft az 6' olly fényefen ragyagott fzeretetében, ha az jó Királyunkkal együtt v i lágból ki-költozvén illy hamar el-hagyot volna bennünket? N em, épen nem hagyott-el; vídúljunk bizváít, a mennyire lehető e moflaui fzomorúságunkban; el- B 3 nem

22 2 2 nem hagyott egéfzen. Mert íme LEO POLD, hogy az Ő olly fok-féle-képen ki - nyilatkoztatott fzeretete még hólta után-is nálunk fenn maradna, azt örökös Fiaiban meg-ör oki tette. E zt hogy'rövideden s inég-is nyilván fel-világosítsam, több nem fzúkségess hanem tsak hogy egy felól azon drága jó Atyának Nemzetünkhez nagy fzeretetet jelentó intéfeit; más felöl pedig ezen drága jó Fiáknak fzint olly nagy fzeretetet nyilatkoztató magok alkalmaztatásit eló-álíaffam. Halljuk e végett LEOPOLD Király beízédeinek némelly kis réfzeit, mellyekkel új Nádor-Ifpányunkat mint Király és Atya igen fontofon integetve fzó llítá; imhol örök emlékezetünkre méltó igéji: 35 A Nádor-Ifpányi tehetséget, és kö " te

23 telefségeket az orfzág törvényes ren- delési nyilván való fzózatokkal meg- határozták. Ezeket hogy Szerelme- tefséged utolsó pontig bé-tellyesítse, és tnaga előtt mindenkor fzentiil vi- felje, nem tsak mint Atya javalljuk, hanem mint Király akarjuk-is. Tsak azzal téend elegét mind a Rendek kí- vánságának, mind a Mi Királyi jó- vailáfunknak, ha tifzt-vifelését minden réfzeiben meg-elégíti. Soha ne hát- rálja Szerelinetefségedet az a vér fze-* rént való egyesülés, a melly a Fiút Attyával öfzve-fzerkezteti; mert Mi a hív Rendek előtt ki-valljuk: hogy Mi az ő Hozzánk vifelő tifzteletét a' Nádor-Ifpányi kötelefségeknek men- nél fzorgofsabb bé-töltéséből fogjuk mérsékelni. " B 4

24 24 Illy Atyai integetéfek nem voltak-e fzinte annyi foganatos oltó ágak, mel- lyekkel LEOPOLD maga fzépen tenyé- fzo fzereretét egy jó Fiú fzívébe mélyen bé-ólthatta, s bé-is gyök éreztethette? Úgy lett valóságofon; igen jó g yö keret kaptak, hamar virágoztak, bőven gyümöltsöztek. Élő tanúink ebben az Orfzág Rendei, a kik ez új Nádor- Ilpánynak Hazánk5 javára tellyes erővel törekezo buzgóságát, fáradozásit, Attyá- nál gyakorlott közben-járásit eléggénem kofzonhették, eléggé nem magafztalhat- ták. De hová kell más tanú-bizonyság, mint maga LEOPOLD Király? a ki midőn az Orfzág- Gy'úléfek bé-fejezéfe- kor a jóvá hagyatott, s királyi alá-írá- sával meg-erősítetett köz végzéfek et, úgymint, önnön felséges valláfa fzerént, úgymint az ő kedves Magyar népéhez vi- Jelteto fzíves indulatjának Urak bizonysá-

25 25 git, a Fő-Hertzegi Nádor-Ifpáiiynak kezébe n yú jtá, ugyan ő néki ez Hazánkért gyorfan véghez vitt hív munkálkodásit igen kegyefen meg-hálálá. V ed d, m ondván, vedd egyfzer smind édes Fiain Atyai hálá-adáfomat, m eilyet, minthogy ezen nemzetnek le-kotele- zett hitedet híven meg-állöttad, s mivel úgy el-járál tifztedben, a mint Én kívántam, s Tennen magad-is fo- gadtad, a te Atyád ez hív Rendek- nek, kiket-is ő úgy tekén t, mintked- vés fiait, fzemek láttára néked bizo- nyit. Mi nagyobbat mondhatott LEOPOLD K irály fzeretete a fiúi ízeretetnek örök fel-gerjefztésére? Igaz ugyan, hogy az elő-hozott ízép intelek egyáltaljában tsak a SÁNDOR. LEOPOLDot illették ; de vélhetj'úk-e, hogy azokat F E R E N T Z, akkori FŐ-Her- B 5 tze g

26 26 tzeg, moft már Felséges Királyunk, nem hallotta? Vélhetjük-e, hogy ezekből édes Attyának Magyarokra ki-terjedett nagy fzeretetét által nem háttá? V élhetjük-e, hogy fzinte úgy, mintha Ótet-is egyenefen illették vóina, fzívébez nem botsátotta? A z a kegyes jó FE R E N T Z! a ki felöl méltán bizonyíthatom, hogy elébb fzívellette a Magyar nem zetet, mintfem az Ó Attya mivel azt fokkal előbb, és jobban esinérte ; sót még azt-is; hogy ez a drága Fiú elobbízör ültette a Magyarok fzeretetét jó Attyának fzívébe, és azt tsak továbbá vifzont az a jó A tya maga jeles intéfei, hatható példái által ez jó Fiú fzívében meg-öregbítette. * Tudják leg-jobban Orfzágunknak fő N aggyal, - minő buzgósággal fogta pártját FERENTZ a Magyaroknak némelly ha-

27 27 hátálmafan ellenkező pártofaik ellen, mi forgalommal iparkodott, hogy Attyának holmi bal vélekedéfekkel meg-elozött, s tsak nem el-idegenítetett fzívét hozzánk édesítse. Ki-tetfzett ez n yilván mind tulajdon keze-írásiból, mellyekkel az Orízág Naggyait vígafztalta, bizonyofokká tévén Őket, mi nagy fzerentséjének, mi gyönyörűségének állítja, hogy az Ö előtte mindenkor kedves Magyar nemzetnek közben-járója lehet; és fzólzóllója. Ki-tetfzett még fokkal nyilvábban az utóbbi fzerentsés következéfekbol. Tökélletefen meg-engefzteltetett LEOPOLD Király fzív e, s e jó Fiúnak siikeres úgyelléfe, efzkozléfe által reá birattatván, nem tsak mindent, a mit az Orfzág régen óhajtva kívánt, függő petsétes levelével meg-erősíte; hanem, mintha újonan fel-gerjedett volna, hízta fzeretettel kezde lángodozni, s Fiai fzíveit vifzon t gyújtogatni.

28 Mi nagy örömmel tolt-meg ez eránt FERENTZ Fő-Hertzegnek hozzánk 6n- Jíent-ís igen kegyes indúlatú lelke! Kilátfzott ez izéméiből, fzavaiból, egéfz arízolatjából, valahol az Orfzág Rendéivel, vagy egyéb Hazánkfiaival ízembe érkézéit-; ki-látfzott, mikor az Orfzág gyűlésének végső ülésében megjelenvén fzorgalmas fáradozásinak már meg-érett gyümöltseit fajdítá. Ki-látfzott előttünk-is, midőn ízerelmes Öttsét e nemes Vármegyének Fő -Ifpánys ágába helyheztette ; ki-látfzott végtére, midőn Ötcsével egyetemben Budán Magyarok k ö zö tt, míg lehetséges vala, olly örömeit mulatót, nyájaskodot, vígadót, mintha ütsösttil Orfzágunk ölében fzületett, köztünk neveltetett vólna. Szerentsés Haza! miket nem reménylhetfz illy új Királyodtól, a kinek fzíve még FŐ-Heitzegi létében így gerjedezet fiaid fze-

29 29 fzeretetére, s naponként ingerelteték, oregbíteték jó Attyának halhatatlan fzeretetétol. L é g y azért örökkön Örökké áldott, óh boldogúltt jó Királyunk! a ki megnem elégedvén a zza l, hogy velünk éltedben a M agyarokat, mihelyt érdemes tulajdonságok voltát közelebbről meg-esméréd, mint igaz híveidet, mint igen kedvesidet, mint édes fiaidat nyilvánvalósággal izeretted; hanem ugyan e' fzeretetedet, tolunk el-váláíbd után-is megmaradandó vígafztaláfunkra kegyes Örökosidben örökösé tetted. L égy áldott! és vedd jó néven ez új'tárfaságnak igaz fzívbéli hálá-adását! Nemzetünkre árafztott fzámtalan jó-téteményid között nem vala utólsó az el-enyéfzéséhez már közelgető Magyar nyelvünknek fel-éledéfe ; a melly által tsak moft kaphatót élet-

30 30 életre ez a régen fzűkséges, régen óhajtott Magyar Tárfaság, E z okra nézve felette m éltó, hogy mindjárt még első tsirájában-is örök emlékezetedet kartsú értéke fzerént bé-fzentelje. Sok nagy érdemekkel gazdag L elk ed et, ámbátor nem kételkedünk, hogy az már ISTENnek fzíne előtt vígad, mindazáltal réfzünkről-is a Mindenható URUNKnak bé-ajánlottuk ; tetemedet pedig, s még hamvadat-is hálá-adó emlitéfekkel fogjuk áldani egéfz végső pihenésünkig. D e kiváltképen jelesé téendjük, míglen élünk, minden ki-telhető tifzteletünket, fzívünkben égő fzereretün k e t, meg-győ'zhetetlen hívségünket a' T e hátra maradott, s Nemzetünket fzinte úgy mint T e, igazán fzívellő Fiaidhoz; és ezt a tifzteletet, fzeretetet, hívséget, a hol a fzűkség meg-kívátija, vérünk ontásával-is meg-bizonyítjuk. Illy fzívü ma-

31 magunk vifeléséből láfsák s tapafetalják minden nemzetek, hogy LEOPOLD Királynak kintse igazán lé v e, s léfzen ezentúl-is a M agyarok fzíve,

32