A lelkiismeretről általában

Átírás

1 A lelkiismeretről általában Mert mikor a pogányok, a kiknek törvényök nincsen, természettől a törvény dolgait cselekszik, akkor ők, törvényök nem lévén, önmagoknak törvényök: Mint a kik megmutatják, hogy a törvény cselekedete be van írva az ő szívökbe, egyetemben bizonyságot tévén arról az ő lelkiismeretök és gondolataik, a melyek egymást kölcsönösen vádolják vagy mentegetik (Róm 2,14-15). Ma a lelkiismeretünkről szóló igékkel foglalkozunk. A testvérekben beszélgetés során is felmerültek ezzel kapcsolatos kérdések. Például: Mi a lelkiismeret egyáltalán? A lelkünknek a része a lelkiismeret? Megbízható-e az embernek a lelkiismerete? A Bibliában milyen, hányféle lelkiismeretről olvashatunk? A hívő ember életében mi a szerepe a lelkiismeretnek, hogyha ott van bennünk az Úr Szelleme is, Aki eligazít bennünket? A hívő emberek ne is foglalkozzanak a lelkiismeretükkel, hiszen a felolvasott igében olyan pogányokról van szó, akik nem ismerik az Urat? Amikor ezekkel a kérdésekkel elkezdtem foglalkozni, én magam is meglepődtem, hogy milyen sok helyen szól az Ige a hívő emberek lelkiismeretének a fontosságáról is. A lelkünk része a lelkiismeretünk? Ugye az ismerős, hogy az ember szellem, lélek és test? Amikor azt mondjuk, hogy lelkiismeret, akkor a szó maga megtévesztő lehet, mert benne van a szóösszetételben a lélek, de a lelkiismeretünk nem a lelkünk része. Ugyanis nem arról van szó, hogy a lelkünk ismer valamit, hanem pont fordítva: a lelkiismeretünk azt jelenti, hogy a saját lelkünket, önmagunkat segít megismerni a lelkiismeret, a személyiségünket, akik mi vagyunk. Az embernek a legjellemzőbb része a lelke. Így olvassuk: És formálta vala az Úr Isten az embert a földnek porából, és lehellett vala az ő orrába életnek leheletét. Így lőn az ember élő lélekké (1Móz 2,7). A lélek a legjellemzőbb az emberre. Annyira, hogy a Szentírás egyes helyeken az ember helyett a lélek szót használja. Például: József fiai pedig, kik Egyiptomban születtek, két lélek. Jákób egész házanépe, mely Egyiptomba ment vala, hetven lélek (1Móz 46,27). A lelkiismeret önismeretet jelent Felmerül a kérdés, hogy mi az embernek az a része, ami által megismerheti önmagát? Hogyan ismerhetem meg magamat? Mi által képes erre nemcsak a hívő ember, hiszen a felolvasott igében pogány emberekről, hitetlen emberekről van szó. Mi által képes megismerni önmagát minden ember? Isten Igéje erre a kérdésre is felel. A szellemünk által vagyunk képesek megismerni magunkat, a lelkünket Mert kicsoda tudja az emberek közül az ember dolgait, hanemha az embernek szelleme, amely ő benne van? (1Kor 2,11). Mint ahogy Isten dolgait Isten Szelleme tudja megvizsgálni, az ember dolgait pedig az embernek szelleme, ami bennünk van. 1

2 Természetesen a hitetlen embernek is van szelleme. Noha a hitetlen ember szelleme Istennel nem tart kapcsolatot, de van szelleme neki is, és amikor a lelkiismerete megszólal, akkor tulajdonképpen a szelleme, a szellemében levő lelkiismerete szólal meg, és képes megismerni bizonyos lelki, önmagában zajló dolgokat és folyamatokat. Mi hát a lelkiismeret? A lelkiismeret szellemi önismeret A lelkiismeret szellemi eredetű képesség önmagunk megismerésére. Nem a lelkünknek, hanem a szellemünknek a része, de a munkája arra irányul, hogy a lelkünket, magunkat megismerjük. Ez persze nem pszichológiai ismeret, nem lélekbúvárkodás, hanem a lelkiismeretnek a legfontosabb feladata az, hogy vizsgálja meg, hogy a szívünkbe írt isteni törvény szerint járunk-e el, vagy nem. Szeretném felhívni a figyelmet az igére, amit olvastunk: Mint akik megmutatják, hogy a törvény cselekedete be van írva az ő szívökbe, egyetemben bizonyságot tévén arról a lelkiismeretök és gondolataik (Róm 2,15). Tehát az Isten törvénye, a törvény cselekedete nem a lelkiismeretünkbe van beleírva, hanem a szívünkbe. A lelkiismeretünk azt vizsgálja, hogy a szívünkbe írt isteni törvény szerint járunke el, vagy nem. Hogyan állok hozzá én, az ember, a lelkem, a valóm hogyan viszonyul a szívembe írt törvényhez? Ezt vizsgálja a lelkiismeret. Ha nem úgy járok el, ahogyan kell, akkor megszólal, lelkiismeret-furdalásom lesz. A szív, ahova bele van írva Isten törvénye, maga is igen nagy és fontos kérdés számunkra. Holnap majd arra is szeretnék kitérni röviden, hogyan is viszonyul egymáshoz a szívünk és a lelkiismeretünk; hogyan hatnak kölcsönösen egymásra. A lelkiismeret a bűneset óta nagyon fontos az ember számára A bűnesetkor a Sátán azt mondta az embernek, hogy olyanok lesznek, mint Isten, jónak és gonosznak a tudói. Mikor az ember bűnbe esett, akkor nem elméletben, hanem a saját tapasztalatában ismerte meg, hogy mi a jó, és mi a rossz. Addig tapasztalati úton csak a jót ismerte. Isten beszélt vele, ott volt az Éden kertjében, de onnantól kezdve meg kellett tapasztalnia azt, hogy mi a rossz. Tapasztalnia kellett a félelmet, az átkot, a fájdalmat, a halált. Ettől kezdve egy egész korszakot szokás - nem alaptalanul - a lelkiismeret korszakának nevezni. Szokták ezt az önrendelkezés vagy az erkölcsi felelősség korszakának is hívni, ami a bűnbeeséstől egészen a Noé özönvizéig tartott. A lelkiismeret korszaka Kainra pedig és az ő ajándékára nem tekinte [Isten], miért is Kain haragra gerjede és fejét lecsüggeszté. És monda az Úr Kainnak: Miért gerjedtél haragra? És miért csüggesztéd le fejedet? Hiszen, ha jól cselekszel, emelt fővel járhatsz; ha pedig nem jól cselekszel, a bűn az ajtó előtt leselkedik, és reád van vágyódása; de te uralkodjál rajta. És szól, s beszél vala Kain Ábellel, az ő atyjafiával. És lőn, mikor a mezőn valának, támada Kain Ábelre, az ő atyjafiára, és megölé őt (1Móz 4,5-7). Azt mondta Isten Káinnak, hogy, ha jól cselekszel, emelt fővel járhatsz. De ha nem jól cselekszel, ha vétkezel, a bűn az ajtó előtt leselkedik, és reád van vágyódása, de te uralkodjál rajta. Tudni kell, hogy a bűn és a bűnért való áldozat szó ugyanaz a héber nyelvben. Tehát amikor itt azt mondta Isten, hogy a bűn az ajtó előtt leselkedik, egyúttal azt is mondta, hogy a bűnért való áldozat is ott van az ajtó előtt. Itt tulajdonképpen nemcsak a bűnről, hanem a bűnért való áldozatról is szó van. Hiszen a bűn már nemcsak az ajtó előtt volt, az a bűneset óta már benne volt az ember szívében. Káinban is benne volt a 2

3 bűn, és Ábelben is. Csak Ábel azért volt más, mint Káin, mert Ábel elfogadta, látta, elismerte ezt, sőt terhelte a lelkiismeretét, hogy benne van a bűn, és ezért vitt véres áldozatot, bűnért való áldozatot az Úrnak. Isten rátekintett Ábelre, látta, mi van a szívében, és ezért elfogadta az áldozatát, mert hit által vitte, és jó áldozatot vitt. Káin nem vitt jó áldozatot, mert rosszul viszonyult az egész kérdéshez. Ábel áldozata Krisztusra mutatott Isten mintha azt mondta volna Káinnak, hogy: Nézd, Káin, a bűnáldozat is ott van az ajtó előtt. Nyisd ki az ajtót, és nézz ki! Látod ott azt a bárányt? A bűnért lehet áldozatot vinni. Te is vihetsz áldozatot, mint ahogy Ábel vitt egy bárányt. Csak ehhez az kell, hogy ismerd el a bűneidet. De ezt valahogy Káin nem akarta elismerni. Ha elismerte volna, és minden emberben így van ez, ha elismerné a bűnét, amikor megszólal a lelkiismerete, akkor a lelkiismeret ugyanúgy elvezethetné az embert a bűnáldozathoz, Krisztushoz, mint ahogy például a törvény elvezette. Hiszen, ismétlem, amit olvastunk, hogy a törvény cselekedete van beleírva a szívünkbe, amit a lelkiismeretünk vizsgál. És amikor a törvény alatt levő ószövetségi ember őszintén vizsgálta, mi Isten akarata, és megállapította, hogy ő nem tud annak megfelelni, akkor ez elvezethette őt Krisztushoz, az igazi bűnért való áldozathoz, az igazi megoldáshoz. De már ekkor, a lelkiismeret korszakában, mindjárt az emberiség történelmének hajnalán, ha őszinte az ember, a lelkiismeret is elvezethette odáig, hogy Istenem, bennem van a bűn. Hogy tudok megállni? Mi a megoldás? Ahogy Ábel eljutott az áldozatig, a bárányáldozatig, Káin is eljuthatott volna. A lelkiismeret is Krisztusra vezérlő mester lehet, mint Mózes törvénye Mert nincsen Isten előtt személyválogatás. Mert a kik törvény nélkül vétkeztek, törvény nélkül vesznek is el: és a kik a törvény alatt vétkeztek, törvény által ítéltetnek meg. Mert nem azok igazak Isten előtt, a kik a törvényt hallgatják, hanem azok fognak megigazulni, a kik a törvényt betöltik. Mert mikor a pogányok, a kiknek törvényök nincsen, természettől a törvény dolgait cselekszik, akkor ők, törvényök nem lévén, önmagoknak törvényök: Mint a kik megmutatják, hogy a törvény cselekedete be van írva az ő szívökbe, egyetemben bizonyságot tévén arról az ő lelkiismeretök és gondolataik, a melyek egymást kölcsönösen vádolják vagy mentegetik. Azon a napon, melyen az Isten megítéli az emberek titkait az én evangyéliomom szerint a Jézus Krisztus által (Róm 2,11-16). Izráel népének ott volt a mózesi törvény, amely Krisztusra vezérlő mesterünkké lett, hogy hitből igazuljunk meg (Gal 3,24). Persze az ő szívükbe is be volt írva az Isten törvénye, de a pogányoknak nem volt mózesi törvényük. Isten azonban az ő szívükbe is beírta a törvénynek a cselekedeteit. Mindez azért volt, hogy Krisztushoz vezesse el az embert, akár zsidó volt valaki, akár más népek közül való. Hány fajta lelkiismeretről olvashatunk Isten Igéjében? Ez a skála igen széles. Külön kiírtam néhány fontos igét, korántsem az összeset, ami a lelkiismeretről szól, és 21 olyan igehelyet leltem, ahol tízféle jelzővel illeti a Szentírás a lelkiismeretet. Tökéletes lelkiismeret vagy lelkiismeretében tökéletes ember Zsid 9,9: Ami példázat a jelenkori időre, mikor áldoznak oly ajándékokkal és áldozatokkal, melyek nem képesek lelkiismeret szerint tökéletessé tenni a szolgálattevőt. Vagy az új fordítás azt mondja: amelyek nem tudják lelkiismeretében tökéletessé tenni a szolgálattevőt. 3

4 Az ószövetségi áldozatok erre nem voltak képesek. De ez rögtön előremutat arra, hogy Jézus Krisztus áldozata igenis lelkiismeretünkben tökéletessé tud bennünket tenni. Jó lelkiismeret ApCsel 23,1: Mikor pedig a tanácsra vetette szemét Pál, monda: Atyámfiai, férfiak, én teljes jó lelkiismerettel szolgáltam az Istennek mind e mai napig. 1Tim 1,5: A parancsolatnak vége pedig a tiszta szívből, jó lelkiismeretből és igaz hitből való szeretet. 1Tim 1,19: Megtartván a hitet és jó lelkiismeretet, melyet némelyek elvetvén, a hit dolgában hajótörést szenvedtek. Zsid 13,18: Imádkozzatok érettünk. Mert úgy vagyunk meggyőződve, hogy jó lelkiismeretünk van, igyekezvén mindenekben tisztességesen forgolódni. 1Pt 3,15-16: Az Úr Istent pedig szenteljétek meg a ti szívetekben. Mindig készek legyetek megfelelni mindenkinek, a ki számot kér tőletek a bennetek levő reménységről, szelídséggel és félelemmel: Jó lelkiismeretetek lévén; hogy a miben rágalmaznak titeket, mint gonosztevőket, megszégyenűljenek a kik gyalázzák a ti Krisztusban való jó élteteket. 1Pt 3,21: A mi minket is megtart most képmás gyanánt, mint keresztség [bemerítés], a mi nem a test szennyének lemosása, hanem jó lelkiismeret keresése Isten iránt, a Jézus Krisztus feltámadása által. Majd ezekről az igékről még bővebben szólok, most csak felsoroljuk, hogy a lelkiismeretről milyen sok helyen van szó a Szentírásban. Tiszta lelkiismeret 1Tim 3,9: Kiknél [diakónusok] megvan a hit titka tiszta lelkiismerettel. 2Tim 1,3: Hálát adok az Istennek, a kinek szolgálok őseimtől fogva tiszta lelkiismerettel, hogy szüntelen gondolok reád könyörgéseimben éjjel és nappal. Zsid 9,14: Mennyivel inkább Krisztusnak a vére, a ki örökké való Lélek (Szellem) által önmagát áldozta fel ártatlanul Istennek: megtisztítja a ti lelkiismereteteket a holt cselekedetektől, hogy szolgáljatok az élő Istennek. Megtisztítja a lelkiismeretet, tehát tiszta lesz. Botránkozás nélkül való lelkiismeret ApCsel 24,16: Ebben gyakorlom pedig magamat, hogy botránkozás nélkül való lelkiismeretem legyen Isten és emberek előtt mindenkor. Bizonyságot tevő lelkiismeret Róm 9,1: Igazságot szólok Krisztusban, nem hazudok, lelkiismeretem velem együtt tesz bizonyságot a Szent Lélek (Szent Szellem) által. Vagy az új fordítás szerint: lelkiismeretem tanúskodik mellettem a Szentlélek (Szent Szellem) által. Itt felhívnám a figyelmet arra, hogy mennyire összekapcsolódik a hívő emberben a lelkiismeret és a Szent Szellem munkája. 2Kor 1,12: Mert a mi dicsekedésünk ez, lelkiismeretünk a bizonysága, hogy isteni őszinteséggel és tisztasággal, nem testi bölcsességgel, hanem Isten kegyelmével forgolódtunk a világon, kiváltképpen pedig ti köztetek. Az új fordítás szerint: Mert ez a mi dicsekedésünk, amelyről lelkiismeretünk bizonyságot tesz, hogy Erőtlen lelkiismeret 1Kor 8,7: De nem mindenkiben van meg ez az ismeret, sőt némelyek a bálvány felől való lelkiismeretök szerint mind mai napig mint bálványáldozatot eszik, és az ő lelkiismeretök, mivelhogy erőtelen, megfertőztetik. 4

5 1Kor 8,10: Mert ha valaki meglát téged, a kinek ismereted van, hogy a bálványtemplomnál vendégeskedel, annak lelkiismerete, mivelhogy erőtelen, nem arra indíttatik-é, hogy megegye a bálványáldozatot? 1Kor 8,12: Így aztán, mikor az atyafiak ellen vétkeztek és az ő erőtelen lelkiismeretüket megsértitek, a Krisztus ellen vétkeztek. Megfertőztetett lelkiismeret 1Kor 8,7: De nem mindenkiben van meg ez az ismeret; sőt némelyek a bálvány felől való lelkiismeretök szerint mind mai napig mint bálványáldozatot eszik, és az ő lelkiismeretök, mivelhogy erőtelen, megfertőztetik. Ezt az előbb is olvastam az erőtlen lelkiismeretnél, de a megfertőzött lelkiismeretről is van szó ebben az igeversben. Először erőtlen volt a lelkiismeret, utána megfertőztetett lett. Tit 1,15: Minden tiszta a tisztáknak: de a megfertőztetetteknek és hitetleneknek semmi sem tiszta, hanem megfertőztetett azoknak mind elméjök, mind lelkiismeretök. Felhívnám arra a figyelmet, hogy a Római levélben azt olvastuk, hogy a szívünkbe írt törvény cselekedeteiről egyetemben bizonyságot tesz a lelkiismeretünk és a gondolataink. Itt is együtt van e kettő: megfertőztetett az elméjük, a gondolataik, meg a lelkiismeretük is. Mások szabadságát kárhoztató lelkiismeret 1Kor 10,29: De nem a tulajdon lelkiismeretet értem, hanem a másikét. Mert miért kárhoztassa az én szabadságomat a más lelkiismerete? Az egyik ember lelkiismerete kárhoztatja a másik ember szabadságát. Gonosz lelkiismeret, amelyik beszennyezi a szívet Zsid 10,22: Járuljunk hozzá igaz szívvel, hitnek teljességével, mint a kiknek szívök tiszta a gonosz lelkiismerettől. Így járulhatunk az Úrhoz, de ebből következik az, hogy korábban a lelkiismeretünk gonosz volt, és a szívünket bemocskolta. Ez Krisztusban oldódik meg, Akihez hittel járulhatunk. Ez az ige rámutat a lelkiismeret és a szív közötti kapcsolatra. Megbélyegzett lelkiismeret 1Tim 4,2: Hazug beszédűeknek képmutatása által, kik meg vannak bélyegezve a saját lelkiismeretökben. Erről majd külön, bővebben is szólok. Ez a lelkiismeretnek a legsúlyosabban romlott formája, a megbélyegzett lelkiismeret. Lehet-e hitetlen embernek jó lelkiismerete? Arról olvastunk, hogy a hitetleneknek beszennyezett az elméjük és a lelkiismeretük is. Ezek szerint a hitetlen embernek nem lehet jó lelkiismerete? Az Ige alapján azt mondhatjuk, hogy lehet. Dicsőség pedig, tisztesség és békesség minden jót cselekedőnek, zsidónak először meg görögnek (Róm 2,10). A hitetlenek közt is van tisztességes ember, aki jó lelkiismerettel akar élni, jó lelkiismerettel akar este lefeküdni és aludni. Persze ez a jó lelkiismeret nem ugyanaz, mint a Krisztus vére által megtisztított jó lelkiismeret. Sokszor igyekszik a hitetlen ember valamivel, pl. jócselekedettel megnyugtatni a lelkiismeretét. Ezek a jócselekedetek holt cselekedetek is lehetnek, de mindenesetre arra törekszik, hogy ezáltal jó legyen a lelkiismerete. Erre a kérdésre nemsokára újból kitérek annak kapcsán, hogy megbízható-e az ember lelkiismerete. Akkor szeretném bizonyítani, hogy a hitetlen embernek is lehet jó lelkiismerete. Azonban legtöbb hitetlen embernek már nem jó, nem tiszta a lelkiismerete, hanem megfertőztetett, gonosz vagy megbélyegzett. Minden tiszta a tisztáknak, de a megfertőztetetteknek és hitetleneknek semmi sem tiszta; hanem megfertőztetett azoknak mind 5

6 elméjük, mind lelkiismeretük (Tit 1,15). Hazug beszédűeknek képmutatása által, kik meg vannak bélyegezve a saját lelkiismeretükben (1Tim 4,2). Járuljunk hozzá igaz szívvel, hitnek teljességével, mint akiknek szívök tiszta a gonosz lelkiismerettől (Zsid 10,22). A hitetleneknek még nem tiszta a lelkiismerete, de azoké már tiszta, akik az Úrhoz járultak. Lehet-e a hívő embernek rossz a lelkiismerete? Bizony, lehet. A hívő embernek a megtisztított lelkiismerete nagyon érzékeny, és a legkisebb bűntől, a legkisebb szennytől is rossz lesz. Ezt el kell kerülnünk. Vagy hogyha már rossz lett a lelkiismeretünk, akkor meg kell, hogy tisztuljon, nyilván az Úr Jézus Krisztus vére által. Erről szól a következő ige is: némelyek a bálvány felől való lelkiismeretük szerint mind a mai napig mint bálványáldozatot eszik, és az ő lelkiismeretük, mivelhogy erőtelen, megfertőztetik (1Kor 8,7). Aztán úgy folytatja itt az Ige, hogy a te ismereted miatt elkárhozik (vagy elvész) a te erőtelen atyádfia (1Kor 8,11). Majd erre is bővebben szeretnék kitérni. Megbízható vezetője-e az embernek a lelkiismerete? Röviden azt mondhatjuk, hogy nem mindig. Van, amikor igen, van, amikor nem. Megfigyelhetjük a felolvasott alapigében is (Róm 2,14-15), hogy a szívünkbe írt isteni törvényről a lelkiismeretünk nem önmagában, hanem a gondolatainkkal együtt tesz bizonyságot, amelyek egymást kölcsönösen vádolják vagy mentegetik. A gondolat itt mérlegelést, logikus érvelést jelent. Ez is a szellemünknek a része, mint a lelkiismeret. Az Isten törvénye biztos és jó, de mivel nem a lelkiismeretünkbe, hanem a szívünkbe van írva, ezért a lelkiismeretünk bizonytalankodhat. A lelkiismeretünk ugyanis csak bizonyságot tesz a gondolatainkkal együtt arról, hogy a szívünkbe írt törvény szerint jártunk-e el, vagy nem. A lelkiismeretünket és a gondolatainkat sok minden befolyásolhatja: a neveltetésünk, az ismereteink, a szokásaink, Krisztussal való járásunk vagy a Krisztus nélküli utunk. Éppen ezért nem biztos vezetője az embernek a lelkiismeret. Különösen a hitetlen embernek nem, vagy a hívő embernek sem, hogyha beszennyezi a lelkiismeretét. Pál apostol jó lelkiismerettel üldözte Krisztust és a tanítványokat Ő maga mondja: Atyámfiai, férfiak, én teljes jó lelkiismerettel szolgáltam az Istennek, mind e mai napig (ApCsel 23,1). Ezt nem az előtt mondta, mielőtt üldözte a tanítványokat, hanem már az után, mint új ember, mint apostol mondja, hogy teljes jó lelkiismerettel szolgált az Istennek. Buzgóság tekintetében az egyházat üldöző, törvénybeli igazság tekintetében feddhetetlen voltam (Fil 3,6). Az ő életében is beteljesedett az, amit az Úr Jézus mondott: A gyülekezetekből kirekesztenek titeket; sőt jön idő, hogy aki öldököl titeket, mind azt hiszi, hogy isteni tiszteletet cselekszik (Ján 16,2). Saulus is azt hitte, azt gondolta. Jó lelkiismerettel rosszat tett. A legrosszabbat tette. A lelkiismeret más esetben helyesen vezet Azt is látjuk az Igében, hogy a lelkiismeret több esetben helyesen vezeti az embert. Nem mindig vezeti félre. Például, amikor az Úr Jézushoz hoztak egy asszonyt, akit házasságtörésen értek, és vádolták, hogy meg kell kövezni a törvény szerint. Az Úr végül azt mondta, hogy aki közülük nem bűnös, először az vessen követ rá. Azok pedig ezt hallván és a lelkiismeret által vádoltatván, egymásután kimenének (Jn 8,9). Megszólalt bennük a lelkiismeret: Te is 6

7 vétkeztél! Te sem vagy bűntelen! Úgy látszik, az Úr Jézus jelenlétében nem merték elhallgattatni a lelkiismeretüket, és egymás után elmentek. Vessük-e el a lelkiismeret szavát, ha ilyen megbízhatatlan? Különösen mi, hívő emberek, akiknek rendelkezésére áll Isten Igéje, és a Szent Szellem bennünk van, ne hallgassunk a lelkiismeretre? Semmiképpen ne tegyük ezt! Pontosan azért foglalkozunk a lelkiismerettel, hogy értsük meg, hogy ennek ellenére mégis miért fontos a lelkiismeret még a hívő ember életében is. Annak ellenére, hogy bennünk van a Szent Szellem, a lelkiismeretünket Isten nem iktatta ki. Sőt, érzékenyebbé tette. Hogyha valamit nem a krisztusi élet törvénye szerint teszünk, vagy ha valamit elmulasztunk megtenni, amit meg kellene tennünk, akkor nemcsak a Szent Szellem, hanem a lelkiismeretünk is figyelmeztet bennünket. Igazságot szólok Krisztusban, nem hazudok, lelkiismeretem velem együtt tesz bizonyságot [lelkiismeretem tanúskodik mellettem] a Szent Lélek (Szent Szellem) által (Róm 9,1). Tehát nemcsak a hitetleneknek, a hívőknek is fontos, hogy se a magunk, se a mások lelkiismerete ellen ne tegyünk semmit. Ezért mondja Pál: Ebben gyakorlom pedig magamat, hogy botránkozás nélkül való lelkiismeretem legyen az Isten és emberek előtt mindenkor (ApCsel 24,16). Hogyha elvetjük, ha nem törődünk a jó lelkiismerettel, akár hívő, akár hitetlen valaki, akkor ez súlyos következményekkel jár. A hitetlen ember egyre lelkiismeretlenebb lesz, egyre gonoszabb lesz, a hívő ember életében pedig az a súlyos következménye lesz, hogy a hitében szenved hajótörést. A jó lelkiismeretet vetjük el, és a hitünkben szenvedünk hajótörést. Erre majd még bővebben kitérünk később. Befejezés Mindenkinek fontos jó lelkiismerettel élni, akár hívő, akár nem. De az is fontos, hogy jó lelkiismerettel ne rosszat tegyünk. Ezért tudnunk kell, hogy mi befolyásolja a lelkiismeretünket, és hogyan kerül összhangba a lelkiismeretünk Isten akaratával. Hogyan lehet a lelkiismeretünk olyan, hogy ha arra hallgatunk, ne megtévesszen bennünket, hanem a jó úton haladjunk? A nap folyamán szólok többféle lelkiismeretről, talán mind a tízféléről, amit felsoroltam. Szólok a hitéletünknek néhány fontos területéről is, hogy milyen kapcsolatban vannak a lelkiismeretünkkel, és hogyan befolyásolják egymást, mint például az előbb is láttuk, hogy a lelkiismeretnek és a hitnek milyen a kapcsolata: ha a jó lelkiismeretet elvetjük, a hitben szenvedünk hajótörést. Még más ilyen területről is szólnék. Némelyikről majd részletesebben, némelyiket csak éppen érintve, de mindezt azért, hogy elmondhassuk, amit Pál apostol is elmondott: Ebben gyakorlom pedig magamat, hogy botránkozás nélkül való lelkiismeretem legyen az Isten és emberek előtt mindenkor. Ámen. (Budapest, március 12.) 7

8 Erőtlen és a megfertőzött lelkiismeret Tudom és meg vagyok győződve az Úr Jézusban, hogy semmi sem tisztátalan önmagában: hanem bármi annak tisztátalan, aki tisztátalannak tartja. De ha a te atyádfia az ételért megszomorodik, akkor te nem szeretet szerint cselekszel. Ne veszítsd el azt a te ételeddel, akiért Krisztus meghalt. Ne káromoltassék azért a ti javatok. Mert az Isten országa nem evés, nem ivás, hanem igazság, békesség és Szent Lélek (Szent Szellem) által való öröm. Mert aki ezekben szolgál a Krisztusnak, kedves Istennek, és az emberek előtt megpróbált. Azért tehát törekedjünk azokra, amik a békességre és az egymás épülésére valók. Ne rontsd le az ételért az Isten munkáját. Minden tiszta ugyan, de rossz annak az embernek, aki botránkozással eszi. Jó nem enni húst és nem inni bort, sem semmit nem tenni, amiben a te atyádfia megütközik vagy megbotránkozik, vagy erőtelen. Te neked hited van: tartsd meg magadban Isten előtt. Boldog, aki nem kárhoztatja magát abban, amit helyesel. Aki pedig kételkedik, ha eszik, kárhoztatva van, mert nem hitből eszik. Ami pedig hitből nincs, bűn az (Róm 14,14-23). A bálványáldozatok felől pedig tudjuk, hogy mindnyájunknak van ismeretünk. Az ismeret felfuvalkodottá tesz, a szeretet pedig épít. Ha pedig valaki azt hiszi, hogy tud valamit, még semmit sem ismer úgy, amint ismernie kell. Hanem ha valaki az Istent szereti, az ismertetik ő tőle. Tehát a bálványáldozati hús evése felől tudjuk, hogy egy bálvány sincs a világon, és hogy Isten sincs senki más, hanem csak egy. Mert ha vannak is úgynevezett istenek akár az égben, akár a földön, aminthogy van sok isten és sok úr; Mindazáltal nekünk egy Istenünk van, az Atya, akitől van a mindenség, mi is ő benne; és egy Urunk, a Jézus Krisztus, aki által van a mindenség, mi is ő általa. De nem mindenkiben van meg ez az ismeret; sőt némelyek a bálvány felől való lelkiismeretük szerint mind mai napig mint bálványáldozatot eszik, és az ő lelkiismeretük, mivelhogy erőtelen, megfertőztetik. Pedig az eledel nem tesz minket kedvesekké Isten előtt; mert ha eszünk is, nem leszünk gazdagabbak; ha nem eszünk is, nem leszünk szegényebbek. De meglássátok, hogy ez a ti szabadságtok valamiképpen botránkozásukra ne legyen az erőteleneknek. Mert ha valaki meglát téged, akinek ismereted van, hogy a bálványtemplomnál vendégeskedel, annak lelkiismerete, mivelhogy erőtelen, nem arra indíttatik-e, hogy megegye a bálványáldozatot? És a te ismereted miatt elkárhozik a te erőtelen atyádfia, akiért Krisztus meghalt. Így aztán, mikor az atyafiak ellen vétkeztek, és az ő erőtelen lelkiismeretüket megsértitek, a Krisztus ellen vétkeztek. Annak okáért, ha eledel botránkoztatja meg az én atyámfiát, inkább soha sem eszem húst, hogy az én atyámfiát meg ne botránkoztassam (1Kor 8. rész). Minden szabad nekem, de nem minden használ; minden szabad nekem, de nem minden épít. Senki ne keresse, ami az övé, hanem ki-ki azt, ami a másé. Mindent, amit a mészárszékben árulnak, megegyetek, semmit sem tudakozódván a lelkiismeret miatt. Mert az Úré a föld és annak teljessége. Ha pedig valaki meghív titeket a hitetlenek közül és el akartok menni, mindent, amit elétek hoznak, megegyetek, semmit sem tudakozódván a lelkiismeret miatt. De ha valaki ezt mondja néktek: Ez bálványáldozati hús, ne egyétek meg amiatt, aki megjelentette, és a lelkiismeretért; mert az Úré a föld és annak teljessége. De nem a tulajdon lelkiismeretet értem, hanem a másikét. Mert miért kárhoztassa az én szabadságomat a más lelkiismerete? Ha pedig én hálaadással veszek részt, miért káromoltatom azért, amiért én hálákat adok? Azért akár esztek, akár isztok, akármit cselekesztek, mindent az Isten dicsőségére műveljetek. Meg ne botránkoztassátok se a zsidókat, se a görögöket, se az Isten gyülekezetét. Miképpen én is 8

9 mindenkinek mindenben kedvében járok, nem keresvén a magam hasznát, hanem a sokaságét, hogy megtartassanak. Legyetek az én követőim, mint én is a Krisztusé (1Kor 10,23-11,1). Mi befolyásolja az embernek a lelkiismeretét? Már említettem, hogy sok minden: múltunk, neveltetésünk, vallásunk, amiből jöttünk, az ismeretünk stb. Az ismeretünk A Korinthusi levélben felolvasott igéből teljesen világos, hogy az ismeretünk igen nagymértékben befolyásolja a lelkiismeretünket. Így olvastuk: De nem mindenkiben van meg ez az ismeret; sőt némelyek a bálvány felől való lelkiismeretök szerint mind mai napig mint bálványáldozatot eszik (1Kor 8,7). A háttér, amiből jöttünk A hívő emberek különböző háttérből jöttek: különbözőek az ismereteink, különbözőek a szokásaink; ebből fakadóan különböző a lelkiismeretünk is. Zsidók közül való hívők A Római levél 14. részében minden bizonnyal olyan testvérekről is szó van, akik zsidók voltak, gyakorolták az ószövetségi zsidó vallást, aztán hívőkké lettek, de nem tudták azonnal levetni a törvénynek az előírásait. Nem volt az olyan egyszerű. Gondoljuk meg, hogy abban nőttek fel gyermekkoruk óta. Arra tanították őket, azt szívták magukba. Azt gyakorolták. Gondoljunk Péterre, aki szintén úgy nőtt fel, mint zsidó ember, és az Úr azt a látomást adta, hogy az égből háromszor leereszkedő lepedőben tisztátalan állatok voltak. Isten azt mondta: Kelj fel Péter, öljed és egyél! (ApCsel 10,13). Péter azt válaszolta: Semmiképpen sem, Uram; mert sohasem ettem semmi közönségest, vagy tisztátalant (ApCsel 10,14). Nem engedte a lelkiismerete, irtózott tőle. Istennek meg kellett ismételni háromszor: Amiket az Isten megtisztított, te ne mondd tisztátalanoknak (ApCsel 10,15). Akkor megértette azt, hogy el kell mennie Kornéliushoz, egy pogány ember házába. Nem tette volna meg e nélkül, mert ebben nőtt fel, hogy a pogányok tisztátalanok. Az ószövetségi törvényben nagyon hangsúlyos volt, hogy mi a tiszta, és mi nem, nehogy tisztátalanná váljon az ember. Péter elment Kornéliushoz, de amikor a többi zsidó testvér megtudta, felelősségre vonták: Körülmetéletlen emberekhez mentél be, és együtt ettél velük (ApCsel 11,3). Akkor nyugodtak meg, mikor Péter elmondta nekik a látomását, és azt, hogy Isten nem tett különbséget, a pogány hívőkre is kitöltetett a Szent Szellem. Nem volt ezt olyan egyszerű a lelkiismeretében feldolgozni nemcsak Péternek, hanem egyetlenegy zsidóból Krisztus-hívővé lett embernek sem. Pogányok közül való hívők A Korinthusi levélben pedig pogányokról olvastunk. Nekik más volt a problémájuk. A pogányok abban nőttek fel, hogy bálványoknak áldoztak, bálványáldozati húsból ettek. Amikor megtértek, világos lett előttük, hogy ezt nem folytathatják, mert ha bálványnak áldoznak, akkor a mögötte levő gonosz szellemmel lépnek közösségre. Kísértésük lehetett azonban, hogy ha újból esznek a bálványoknak áldozott húsból, akkor ezzel megtagadják az Urat, akkor valami nagyon nagy tragédia történik velük. A lelkiismeretük azonnal arra mutatott rá, hogy most te megint ugyanazt tetted, mint hitetlen korodban, ettél a bálványáldozatból, ezért véged van. Ezeket azért mondtam el, hogy lássuk, az ismeretünk, az előző életünk történései milyen erőteljesen befolyásolják a lelkiismeretünket. 9

10 Mi jellemző az erőtlen lelkiismeretű emberre? Beszél az Ige erőtelen testvérről és erőtelen lelkiismeretről. A kettő összetartozik. A felolvasott igékből teljesen világos, hogy mi a jellemző az erőtelen lelkiismeretű emberre. Ebből egy néhány jellemzőt felsorolok. Nincs kellő ismerete Van valami ismerete, de hiányos. Ahogy olvastuk: Nem mindenkiben van meg ez az ismeret (1Kor 8,7). Milyen ismeret? Amit az előző versekben ír az Ige: Tehát a bálványáldozati hús evése felől tudjuk, hogy egy bálvány sincs a világon, és hogy Isten sincs senki más, hanem csak egy. Mert ha vannak is úgynevezett istenek akár az égben, akár a földön, aminthogy van sok isten és sok úr; Mindazáltal nekünk egy Istenünk van, az Atya, akitől van a mindenség, mi is ő benne; és egy Urunk, a Jézus Krisztus, aki által van a mindenség, mi is ő általa. De nem mindenkiben van meg ez az ismeret (1Kor 8,4-7). A pogányok közül, a bálványimádásból megtértekben még sokáig bennük maradt az a korábbi ismeret, mint hogyha a bálvány, az ördög egyenrangú, egyenértékű volna Istennel. Mintha nem lenne teljes a szabadítás az Úr Jézus Krisztusban. Sok minden nem kellőképpen tisztázódott még bennük. Az erőtlen lelkiismeretű embernek nem megfelelő az ismerete. Persze hadd utaljak ismét az 1Kor 8,1-re: A bálványáldozatok felől pedig tudjuk, hogy mindnyájunknak van ismeretünk. Az ismeret felfuvalkodottá tesz, a szeretet pedig épít. Az ismeret sem mindenható. Szeretettel kell párosulnia, hogy az ismeret igazi legyen. Nincs szellemi szabadsága A másik jellemzője az erőtlen lelkiismeretű embernek, hogy nincsen szellemi szabadsága. Semleges dolgokra úgy tekint, mintha azok önmagukban jók vagy rosszak lennének. Ilyen semleges dolog az étel, az ital, a napoknak a megtartása. Az, aki erőtelen a hitben, és erőtelen a lelkiismerete úgy gondolja, hogy ezek megtartása kedvessé teszik őt Isten előtt. Vagy ha nem tartja meg, akkor Isten rosszallóan tekint rá. Persze vannak önmagukban is rossz, bűnös dolgok: részegség, bálványimádás, paráznaság, lopás, stb. Nem ezekről van szó, hanem olyan dolgokról, amik önmagukban semlegesek. Pedig az eledel nem tesz minket kedvesekké Isten előtt (1Kor 8,8). Se a napok megtartása önmagában. Könnyen megbotránkozik Sok mindenben megütközik, akinek erőtelen a lelkiismerete. Minden tiszta ugyan, de rossz annak az embernek, aki botránkozással eszi. Jó nem enni húst és nem inni bort, sem semmit nem tenni, amiben a te atyádfia megütközik vagy megbotránkozik, vagy erőtelen (Róm 14,20-21). Erőtelen lelkiismeretű ember könnyen megütközik, megbotránkozik egész pici dolgokon. De meglássátok, hogy ez a ti szabadságtok valamiképpen botránkozásukra ne legyen az erőteleneknek (1Kor 8,9). Az erőtelen lelkiismeretű testvér vagy ember - mert nem csak a hívők lehetnek ilyenek -, könnyen megbotránkozik. Mi nem tudunk a lelkiismeretén változtatni. Nekünk kell alkalmazkodni hozzá. A lelkiismerete könnyen sérülhet és megfertőztetik Hogyan sérülhet a lelkiismeret? Az 1Kor 8,12-ben olvastuk: Így azután, amikor az atyafiak ellen vétkeztek, az ő erőtelen lelkiismeretüket megsértitek. Ha a lelkiismeret sérül, utána könnyen megfertőződik. Akkor már nemcsak erőtelen, hanem megfertőztetett is lesz. Így olvastuk: az ő lelkiismeretük, mivelhogy erőtelen, megfertőztetik. Talán azáltal pl., hogy lát egy másik hívőt, aki szabadon megeszi a bálványáldozati húst. 10

11 Könnyen befolyásolható és megzavart lesz Akinek könnyen befolyásolható a lelkiismerete, hamar megzavarodik, és emiatt olyanokat tesz, ami nem egyezik az ő hitével, meggyőződésével. Saját hite és meggyőződése ellen, a saját lelkiismerete ellen cselekszik. Így olvastuk a Róm 14,23-ban: Aki pedig kételkedik, ha eszik, kárhoztatva van, mert nem hitből eszik. Ami pedig hitből nincs, bűn az. Aki nem hitből tesz valamit, az a lelkiismerete ellen cselekszik, és ezzel vétkezik, mert ami nem hitből van, az bűn. Fennáll annak a veszélye, hogy elvész És a te ismereted miatt elkárhozik (más fordításban: elvész) a te erőtelen atyádfia, akiért Krisztus meghalt (1Kor 8,11). Feltehetnénk a kérdést, hogy az én helytelen magatartásom miatt egy hívő ember valóban elkárhozhat, ha a lelkiismeretét megsértettem, és emiatt megütközött, megbotránkozott? Előttem világos, hogy nem erről van szó. Nem fog pokolra kerülni, nem fogja kitörölni a nevét az Úr az élet könyvéből. De mégis nagyon súlyos dolog történhet: vesztét okozom olyan értelemben, hogy szellemi és lelki jóléte elvész az ilyen testvérnek. Nagy kárt szenved a hitéletében. Talán egész földi életére szóló kárt, aminek nyilván kihatása van az örök életére is. Az Ige hozzáteszi: akiért a Krisztus meghalt. Érte Krisztus ilyen nagy árat fizetett, ezért Ő megtartja, senki és semmi ki nem ragadhatja az Ő kezéből és az Ő szeretetéből, de mégis kárt szenved. Ezért vagyunk felelősek, akiknek nem erőtelen a lelkiismerete, hogy hogyan élünk, hogyan járunk el, hogyan mutatunk példát ezek előtt a testvérek előtt. Tehát arra kell törekednünk, hogy meg ne botránkoztassuk, meg ne fertőzzük, meg ne sértsük az erőtelenek lelkiismeretét a magatartásunkkal, a szabadságunkkal, azzal, hogy nekünk több ismeretünk van. Párosodjon az ismeretünk szeretettel, mert ha csak ismeretünk van, és felfuvalkodva senkire nem vagyunk tekintettel, azt tartva, hogy nekünk szabadságunk van, nekünk mindent szabad; gondoljuk meg, hogy nem minden használ, de nemcsak magunknak, hanem másoknak sem. A szeretet azt diktálja, hogy akár eszünk, akár iszunk, akármit teszünk, minden az Isten dicsőségére legyen. Nehogy a vesztét, a kárát okozzuk annak, akiért a Krisztus meghalt, sőt a javára, épülésére legyünk. Példák Most nézzünk példát az elmondottakra. Először néhány példát az Igéből, azután pedig a tapasztalataimból, a gyakorlati életből. Példák Pál apostol életéből Az 1. Korinthusi levélben két helyről olvastunk az erőtelen lelkiismeretről és a vele szemben tanúsított magatartásról: a 8. részt és azután a 10. rész 23. versétől. A kettő között van egy szakasz (1Kor 9,1-10,22). Ebben a szakaszban Pál apostol a saját példáját mondja el, hogy ő hogyan élt, hogyan járt, hogyan gondolkozott, hogyan viselkedett, hogy meg ne sértse az erőtelen testvérek lelkiismeretét. Több példát hoz az életéből. Nem akar az evangélium hirdetéséből élni (1Kor 9,1-18) Itt arról van szó, hogyan hirdette Pál apostol az evangéliumot. Nincsen-e arra jogunk, hogy együnk és igyunk? Nincsen-e arra jogunk, hogy keresztyén feleségünket magunkkal hordozzuk, mint a többi apostolok is és az Úrnak atyjafiai és Kéfás? Avagy csak nekem és Barnabásnak nincs-e jogunk, hogy ne dolgozzunk? Kicsoda katonáskodik valaha a maga 11

12 zsoldján? Kicsoda plántál szőlőt, és nem eszik annak gyümölcséből? Vagy kicsoda legeltet nyájat, és nem eszik a nyájnak tejéből? (1Kor 9,4-7). Elolvasom a 18. verset is: Micsoda tehát az én jutalmam? Hogy prédikálásommal ingyenvalóvá tegyem a Krisztus evangéliumát, hogy ne használjam ki ama szabadságomat az evangélium hirdetésénél. A 15. versben ezért mondja: De én ezek közül eggyel sem éltem. Nem azért írtam azonban ezeket, hogy velem is így történjék, mert jobb nékem meghalnom, hogysem valaki hiábavalóvá tegye az én dicsekedésemet. Vagyis Pál apostol azt mondja, hogy az Ige szerint és az Úr Jézus Krisztus szavai szerint neki is joga lenne arra, hogy ne dolgozzon, hogy azoknak, akiknek szellemiekben szolgál, a testi javait arassa. Így van a törvényben, így mondta az Úr Jézus is, ezt teszi a többi apostol, Péter és a többiek; neki is joga lenne erre, de ő ezzel nem élt. Erről a jogáról lemondott. Pál apostolt ennek ellenére sokan vádolták Korinthusban. Most azt mondja, van ismeretem, tudom, hogyan lehetne eljárni. Van jogom is az Ige alapján, de értetek, szeretetből erről lemondok. És ezzel példát mutat nekünk is, ahogy olvastuk a 11. rész 1. versében: Legyetek az én követőim, mint én is a Krisztusé. Krisztus is lemondott a jogairól. Ő Istennel egyenlő volt, mégis megüresítette önmagát, és emberré lett. Emberként megalázta magát, és a kereszthalálig engedelmes volt. Joga lett volna segítségül hívni többet tizenkét sereg angyalnál, de nem tette. Miért? Hogy az Atya iránti szeretetből megváltson, megmentsen bennünket. Ugyanezt tette Pál apostol is. Felmerült már egy-két beszélgetésben közöttünk is ez a kérdés. Nem sok olyan gyülekezet (felekezet) van, ahol nincsenek fizetett munkások: papok, prédikátorok, más munkások. Beszélgettek erről már testvérek, hogy jók lennének a fizetett munkások, mert le vannak terhelve a szolgáló testvérek, mert mindenkinek munkahelye van, ami nagy lekötöttséggel és sok fáradsággal jár, emiatt nem tudják olyan gyakorisággal látogatni a gyülekezeteket, és így azok elsorvadnak. Senkit nem kárhoztatunk, aki így teszi, de van egy kiváltképpen való út, és eddig az Úr még mindig tudott vezetni, és megáldott bennünket ezen a kiváltképpen való úton. Megmondom, hogy az én lelkiismeretem se engedné meg, hogy pénzért, fizetésért hirdessem az Igét. Több okból sem. Nem vinne rá a lelkiismeretem, hogy tudom, milyen nehezen dolgoznak, élnek, küszködnek a testvérek, és én hirdessem nekik, hogyan viselkedjenek a munkahelyen meg a nehézségben, és a szívükben az legyen: te beszélsz? Hát megkapod a pénzedet! Van egy másik szempont is. Hogyan ismerem meg tapasztalatból az élet nehézségeit, ha kivonom belőle magam? Hogyan tudnék tanácsolni, ha én nem vagyok benne ugyanabban, amiben a testvérek, többek közt a munkahely nehézségeiben? Az Úr Jézus azért lett emberré, azért tud megindulni a gyarlóságainkon, mert megkísértetett mindenekben, hozzánk hasonlóan. Pál is ezt tette. Senkinek ezüstjét, vagy aranyát, vagy ruháját nem kívántam: Sőt magatok tudjátok, hogy a magam szükségeiről és a velem valókról ezek a kezek gondoskodtak. Mindenestől megmutattam néktek, hogy ily módon munkálkodva kell az erőtlenekről gondot viselni, és megemlékezni az Úr Jézus szavairól, mert ő mondá: Jobb adni, mint venni (ApCsel 20,33-35). Mindenkinek mindenné lett (1Kor 9,19-23) És a zsidóknak zsidóvá lettem, hogy zsidókat nyerjek meg; a törvény alatt valóknak törvény alatt valóvá, hogy a törvény alatt valókat megnyerjem; A törvény nélkül valóknak törvénynélkülivé, noha nem vagyok Isten törvénye nélkül, hanem Krisztus törvényében való, hogy törvény nélkül valókat nyerjek meg. Az erőtleneknek erőtelenné lettem, hogy az erőteleneket megnyerjem. Mindeneknek mindenné lettem, hogy minden módon megtartsak némelyeket. Ezt pedig az evangéliumért művelem, hogy részestárs legyek abban (1Kor 9,20-23). Mindeneknek (mindenkinek) mindenné lettem. Ez nem alakoskodás. Nem azt jelenti, hogy mikor zsidókhoz megyek, akkor zsidóskodom, mikor pogányokhoz, akkor 12

13 pogányoskodom. Nem alakoskodás ez, hanem mindenkit igyekezett megérteni abban, amiben van. Beleélni magát, szív szerint azonosulni vele, amennyire csak lehet. Ezenkívül senkit nem akart megbotránkoztatni, hanem mindenkinek szolgálni akart. Mindenkit megnyerni Krisztus számára. Az erőtlen lelkiismeretűeket is. Maximálisan beleélte magát az erőtlen testvérnek az erőtlenségébe, hogy megértve őt tudjon rajta segíteni. Az erőtelen testvéreknek sok furcsasága van. Nem bűnről van szó, hanem a furcsaságairól, különös dolgairól. Majd egy néhányra ki fogok térni. Ezeket kifogásolhatjunk, de akkor nem segítünk rajta. Nem kifogásolnunk kell, hanem hordoznunk, és közben tanítanunk. Ha tanítjuk, és megérti Isten Igéjét, akkor ezeket a furcsaságokat el fogja hagyni. De türelmesen kell tanítani, mint ahogy a gyermekeket. A gyermek nem érti meg, ha egyszer elmondunk neki valamit. Sokszor kell mondani, szinte folyamatosan. Ez a szeretet. Ebben a szeretetben járt Pál apostol, és ebben mutat nekünk is példát. Így viszonyuljunk az erőtlen lelkiismeretű, erőtelen hitű testvérekhez. A pályafutásában magatűrtető volt (1Kor 9,24-10,13) Nem tudjátok-e, hogy akik versenypályán futnak, mindnyájan futnak ugyan, de egy veszi el a jutalmat? Úgy fussatok, hogy elvegyétek. Mindaz pedig aki pályafutásban tusakodik, mindenben magatűrtető; azok ugyan, hogy romlandó koszorút nyerjenek, mi pedig romolhatatlant. Én azért úgy futok, mint nem bizonytalanra; úgy viaskodom, mint aki nem levegőt vagdos; Hanem megsanyargatom testemet, és szolgává teszem; hogy míg másoknak prédikálok, magam valami módon méltatlanná ne legyek (1Kor 9,24-27). Azután a 10. rész elején elmondja, hogy a zsidó nép hogyan jött ki Egyiptomból, hogyan járt a pusztában, és a többségét Isten miért nem kedvelte, és miért hullottak el a pusztában. Pedig mindnyájan Mózesre keresztelkedtek meg, mindnyájan egy szellemi eledelt ettek, egy szellemi italt ittak. Ittak a szellemi kősziklából, aki Krisztus volt. Tehát ebben a szakaszban pályafutásról van szó. Mindannyian futunk a versenypályán, és a 10. rész 12. verse foglalja talán legjobban össze ennek a mondanivalóját: Azért aki azt hiszi, hogy áll, meglássa, hogy el ne essék. Lehet, hogy azt hisszük, jól állunk, jól futjuk a pályát, de vigyázzunk, hogy el ne essünk, félelemmel és rettegéssel vigyétek véghez a ti üdvösségeteket (Fil 2,12). Tehát nem könnyelműen gondolva azt, hogy hívő lettem, senki nem ragadhat ki Isten kezéből, akkor most már csinálhatok akármit. Példák, amiket láttam, tapasztaltam Ma is különböző életviszonyokból, különböző háttérből térnek meg emberek. Vannak, akik vallásos életből jönnek. Mások ateisták voltak. Vannak, akik erkölcsös életből, mások a bűnök nagy mélységeiből tértek az Úrhoz. Akik valamilyen vallást gyakoroltak, mielőtt hívővé lettek A korábbi vallásukból sok mindent hoznak magukkal, mint ahogyan a zsidók is a törvény cselekedeteiből. Olyanokat, melyek önmagukban nem bűnök, és a lelkiismeretük ragaszkodik hozzájuk. Katolikus vallást gyakorlók Volt a gyülekezetünkben egy testvérnő, Marika néni. Már több mint 10 éve az Úrnál van. Ő korábban katolikus volt. Elmondta, hogy amikor hívővé lett tudta, hogy ha megszólal a déli harangszó, nem kell keresztet vetnie, és elmondani az Úr angyala imádságot. Az eszével azt is tudta, hogyha elmegy egy feszület előtt, akkor már nem kell keresztet vetnie. Mégis, amikor ezt nem tette, igen nagy lelkiismeret-furdalása lett, mert ebben nőtt fel, és viszonylag idős volt, amikor megtért. Bizony eleinte, mikor megszólalt a déli harangszó, akkor Marika néni keresztet vetett, és elkezdte az Úr angyalát. Ha elment egy feszület előtt, akkor keresztet 13

14 vetett, mert a lelkiismerete még erre sarkallta. Eltelt bizonyos idő, amikor ezt magától jó lelkiismerettel el tudta hagyni. Testvérek, ha az ilyet megszégyenítjük, felelősségre vonjuk, és azt mondjuk: Mit csinálsz? Nem is vagy igaz hívő! - akkor megsértjük az ő erőtlen lelkiismeretét. Legyünk türelemmel. Majd kimunkálja az Úr benne. Különböző felekezetek és csoportok szokásait gyakorlók Olyan helyről is jöttek testvérek, ahol a böjtölést gyakorolták. Nemcsak a szokásos péntekit vagy a nagyheti böjtölést. Evangéliumi gyülekezetekből is ismertem ilyen testvéreket. Egy házaspár például, vasárnap az úrvacsora vétele előtt semmit nem evett, nem ivott. Nekik a lelkiismeretük azt diktálta, hogy az úrvacsora előtt semmit a szájukba ne vegyenek. Vasárnap az első falat az úrvacsorai kenyér legyen, és az első korty az úrvacsorai bor legyen. Ha valami más ezt megelőzte, akkor úgy érezték, hogy méltatlanokká lettek az Úrhoz. Mit csináljunk? Mondjuk nekik, hogy ez magaválasztotta istentisztelet? Vagy kérkedjünk azzal, hogy mi jól bereggelizünk? Ezt nem szabad megtennünk, mert nem használunk vele. Majd az Úr tovább vezeti őket, és elhagyják, ha megerősödnek a hitben. Ismertünk testvéreket, akik nem hordtak nyakkendőt vagy jegygyűrűt, akik vasárnap csak gyalog mentek, és otthon nem gyújtottak tüzet. Mit tegyünk velük? Ha türelmesen tudjuk őket hordozni, és előrejutnak a hitben, majd elhagyják ezeket. Ha azonban türelmetlenkedünk, akkor esetleg elhagyják a gyülekezetet, vagy egy külön gyülekezetet hoznak létre, mert pontosan ezek mentén (vagy ezek mentén is) váltak széjjel testvérek. Az is lehet, hogy megütköznek, és visszamennek a világba. Nehéz kérdések ezek, mert nem lehet vég nélkül pártfogásba venni sem az ilyen furcsaságokat, valahol abba az irányba kell terelni, hogy ezeket elhagyják, de ha türelmetlenek, szeretetlenek vagyunk, akkor megsértjük az erőtlen lelkiismeretüket. Vannak, akik ateisták, bálványimádók, világiak voltak Most is vannak olyanok, mint Korinthusban: az igaz Istent nem ismerték, ateisták, materialisták, pénzimádók, bálványimádók voltak. Az ilyen testvérek elhagyták a bűnöket, az istentagadást, de megkísértik őket a régi bűneik, ha a hívőknél valami hasonlót látnak, amit ők elhagytak. Miről van szó? Ha valaki részeges volt, az italtól szabadult meg, és látja, hogy én szabad szívvel megiszok időnként egy-egy deci bort vagy pár korty pálinkát, akár gyógyszerként, ahogy Pál írja Timótheusnak, akkor esetleg ő is megteszi ezt. Különösen, ha még biztatom is, hogy az Úr megszabadított téged, nyugodtan idd meg, látod, én is megiszom. Ha megteszi, visszaesik az italozásba, és nagy kárt fog szenvedni. Voltam valahol a múlt hónapban, és ott elmondta egy testvérnő, hogy az ő férje iszákos volt, az Úr megszabadította. Nagyon tanulságos történet, de nincs idő, hogy végig elmondjam, csak egy részét említem. Egyszer kihúzták a fogát, nagyon fájt, és azt ajánlotta neki valaki, hogy pálinkával öblögesse. A szájába vette a pálinkát, és öblögette, de megérezve az ízét, egy kortyot lenyelt, és utána visszaszokott az italra. Még az ilyenekre is vigyáznunk kell. Ha valaki divathölgy volt, mielőtt hívő lett: ékszerek, fülbevalók, divatos drága ruhák világában élt, amikor megtért, világos lett előtte, hogy ezeket el kell hagynia. A régi életnek, viseletnek, divatnak vége. Igen ám, de eljön a gyülekezetbe, és ott lát nem egyet, nem kettőt, aki divatozik, ékszereket hord, hajkoronákat készít magának. Ez nem arra indítja-e, hogy azt gondolja: ha itt is divatoznak, akkor én is tehetem, és visszaesik abba, amit már egyszer elhagyott. Az eb visszatért a saját okádására (2Pt 2,22). Nemcsak önmagunkért vagyunk felelősek, hanem másokért is. Nem rontom-e le a magatartásommal azt a munkát, amit Krisztus másokban végzett? Az igehirdetők (tanítók) felelőssége 14

15 Arról már volt szó, hogy az ismeret nagyban befolyásolja a lelkiismeretet. Mivel az igehirdetők, a tanítók Istenről, Isten akaratáról tanítanak, nagyon erősen befolyásolják hallgatóik lelkiismeretét. Ezzel legyen tisztában minden igehirdető. Néha megdöbbentem és megrettentem, amikor egy-egy testvér tett valamit, és arra hivatkozott, hogy éntőlem hallotta az igehirdetésben. Nem egészen úgy értettem, nem egészen azt akartam mondani, de ő azt értette alatta, és annak a hatására nem jó dolgokat tett. Akkor beszéltem vele, és azt mondta: Imre testvér, máskor egyértelműen fogalmazzon, mert én úgy értettem. Tehát ha Isten Igéjét nem pontosan adjuk tovább, vagy ha Isten Igéje gyanánt a magunk gondolatát tanítjuk, akkor az nagyon káros. Pedig hiába tisztelnek engem, ha oly tudományokat tanítanak, amelyek embereknek parancsolatai. Mert az Isten parancsolatát elhagyva, az emberek rendelését tartjátok meg, korsóknak és poharaknak mosását; és sok egyéb efféléket is cselekesztek. És monda nekik: Az Isten parancsolatát szépen félre teszitek, azért, hogy a magatok rendelését tartsátok meg (Mk 7,7-9). Ez a veszély most is fenyeget, hogy Isten Igéje helyett felekezeti látást, hagyományt tanítsunk, amelyek rossz útra viszik azokat, akik hallgatják. Atyámfiai, ne legyetek sokan tanítók, tudván azt, hogy súlyosabb ítéletünk lészen (Jak 3,1). Családi nevelés Nagyban befolyásolja a lelkiismeretünket a család, ahonnan jöttünk, ahogyan neveltek bennünket. Fontos az is, hogy mi hogyan neveljük a gyermekeinket. Mit visznek magukkal, mikor felnőnek? A gyermekkori behatások, a családban tapasztalt szokások, követelmények, kitörölhetetlenül benne maradnak az ember lelkiismeretében. Nagyon nehéz megváltoztatni. Teljesen világos, hogy mennyire más annak az embernek a lelkiismerete, aki káromkodós, veszekedős, haragos, hazudozós légkörben nőtt fel gyermekként, mint azé, akit az Úr intése és tanítása szerint neveltek. Némelyik hitetlen családban nem bűn a káromkodás, nem bűn a lopás, és sok minden nem bűn. Így nő fel a gyermekük. A szülők ne tanítsanak gyermekeiknek emberi rendeleteket Isten akarata gyanánt. A szülőknek, különösen hívő szülőknek nagyon nagy felelőssége ez. Ugyanúgy, ahogy a gyülekezetben nagy a tanítók felelőssége. Talán a Télapóval vagy a Mikulással kapcsolatos az a kis gyermekversike, aminek az egyik sora így hangzik: A jó gyereket szereti, de a rosszat megveri. Hallottam már ezt hívő családokban átírva úgy, hogy Isten a jó gyereket szereti, de a rosszat megveri. Márpedig ez nem igaz. Ezzel hazugságot tanítunk Istenről. Mi lesz ennek a következménye, ha nem tanítunk igazat? Miért fordult Isten Jób barátai ellen? Haragom felgerjedt ellened és két barátod ellen, mert nem szóltatok felőlem igazán, mint az én szolgám, Jób (Jób 42,7). Ezenkívül a gyerek lelkében mi megy végbe, amikor majd felnő, és szembesül a bűneivel? Mit él át akkor? Azt, hogy rossz vagyok, és azt mondta anyám, hogy Isten a rosszakat meg fogja verni. Várhatom, hogy Isten megver. Nem az jut eszébe, hogy az Úrhoz lehet térni, hogy van bűnbocsánat az Úr Jézusért, hanem az: Isten csak a jókat szereti, de én nem vagyok jó, akkor nekem végem van. Olyan nehéz lesz elfogadni az ilyennek az evangéliumot, hiszen a hívő apja vagy anyja nem erre tanította. Persze vigyázzunk, mert az ellenkező végletbe is eshet a szülő, ha a gyereket nem állítja követelmények elé, nem szembesíti a kötelességeivel és a bűneivel, nem vonja felelősségre, nem fenyíti, csak Isten jóságáról és szeretetéről beszél. Az ilyen gyerek félrenevelt, elkényeztetett lesz, aki azt gondolhatja, hogy Isten segítsége és az örök élet neki jár. Ha az Úr nevében olyat kívánnak a szülők, ami nem Isten akarata Az is megterheli a gyerek lelkiismeretét, különösen, ha már nagyobb, ha valami nincs a szívébe Isten parancsolata gyanánt beírva, az Ige sem tanítja azt, amit a szülő kíván. Pl., a szülő el akar érni valamit a gyerek életében, ami nem egyezik Isten Igéjével, és azt mondja neki: Fiam, ezt az Úr nevében kérem tőled! A gyerek tudja, hogy a szüleinek engedelmeskednie kell, de azt is tudja, hogy amit a szülő kíván, azt jó lelkiismerettel nem 15

16 teheti meg, mert az Igében nem úgy van. Ilyenkor a gyerekben az ellentétes hatások miatt feszültség, nemegyszer lelkiismereti válság alakul ki. Egy fiatalember egyszer elpanaszolta nekem, hogy legalább ne azt mondaná az anyja, hogy az Úr nevében kéri. Miért keveri bele az Urat? Mondaná, hogy így akarom, fiam, de ne hivatkozzon az Úrra. Ez őt teljesen megzavarja, mert az anyja is, ő is hívő. Túlzott szigor és elvárás, amire a gyerek nem képes Nagyon egyszerű példa: ha közepes képességű a gyerek, ne várja el a szülő, hogy kitűnő tanuló legyen. Ha izgága, mozgékony a gyerek, túlzott elvárás, hogy mozdulatlanul üljön akár egy fél órán keresztül is. Nem tudja megtenni, mert nem olyan. Ha ezek miatt megfenyíti a szülő a gyereket, akkor elkeseredetté, lázadóvá vagy képmutatóvá, sunyivá teszi. Ezzel megterheljük a lelkiismeretét. Mennyire fontos a családban is, hogy nyílt, őszinte, megértő és szeretetteljes légkör legyen. Nem az a szeretetet, hogy nyaljuk-faljuk, és mindent megengedünk a gyereknek, de ne támasszunk képességeit meghaladó követelményt sem vele szemben, csak ami elvárható, ami jó, azt kérjük számon tőle. A házastársak túlzott elvárása egymással szemben Túlzott elvárás nemcsak a gyerekkel szemben lehet, hanem a szülőknek egymással szemben is. Különösen a férj a feleségtől szokott elvárni erejét, képességét meghaladó dolgokat. Ez megterheli a felesége lelkiismeretét, mert a feleség engedelmeskedni akar, különösen a hívő feleség a hívő férjének, de nincs elég ideje, ereje megtenni azt, amit a férj elvár tőle. Mit tegyünk? A férjek legyenek belátók és őszinték a feleségük felé, és a feleségek is legyenek őszinték. Mondják meg jó lelkiismerettel, amit nem képesek megtenni, mert egyszerűen már nincs erejük vagy idejük hozzá. Adjon az Úr kegyelmet és bölcsességet szülőknek, férjeknek, feleségeknek, tanítóknak, gyermekeknek, hogy Isten akarata szerint tudjunk egymáshoz viszonyulni! Befejezés Azt olvastuk az Igében: Annakokáért, ha eledel botránkoztatja meg az én atyámfiát, inkább soha sem eszem húst, hogy az én atyámfiát meg ne botránkoztassam (1Kor 8,13). Jó nem enni húst és nem inni bort, sem semmit nem tenni, amiben a te atyádfia megütközik, vagy megbotránkozik, vagy erőtelen (Róm 14,21). Ez a szeretet. Lehet ismeretem, de ha ez felfuvalkodottá tesz, akkor azt mondom: engem nem érdekel, hogy te mit gondolsz, én tudom, hogy ez a helyes, így fogom tenni. A szeretet azonban arra is tekintettel van, hogy vajon a másikra ez milyen hatással lesz. Senki ne keresse, ami az övé, hanem ki-ki azt, ami a másé (1Kor 10,24). Azért tehát törekedjünk azokra, amik a békességre és az egymás épülésére valók (Róm 14,19). Nem szabad a különbségeket, hibákat, hiányosságokat túlontúl feszegetni. A hitemet nem erőltethetem rá a másikra. Dávid nem tudott a Saul páncéljában járni. A jó példa sokkal több, mint az elmondott szavak. Ezért mondja Pál: legyetek az én követőim, mint én a Krisztusé. Ami épít, ami a békességre való, azt tegyük. Ami nem épít, ami békétlenséget okoz, azt ne tegyük, ha százszor igazunk van is. Tartozunk pedig mi az erősek, hogy az erőtelenek erőtlenségeit hordozzuk (Róm 15,1). Az erősek felelőssége sokkal nagyobb. Nem kioktatni kell az erőtleneket, hanem hordozni, elhordozni. Ebben van az igazi erő. Végül még egy ige: Igazságot szólok Krisztusban, nem hazudok, lelkiismeretem velem együtt tesz bizonyságot a Szent Lélek (Szent Szellem) által, Hogy nagy az én szomorúságom és szüntelen való az én szívemnek fájdalma; Mert kívánnám, hogy én magam átok legyek, elszakasztva a Krisztustól az én atyámfiaiért, akik rokonaim test szerint (Róm 9,1-3). Értjük, 16

17 mit mond itt Pál apostol, mire lenne képes test szerinti rokonaiért, hogy megmentse őket? Mire lennék képes én a szellemi testvéreinkért, akikért Krisztus meghalt? Mit teszek az erőtlen lelkiismeretű testvérért, csakhogy megtartsak némelyeket, vagy mindenkit, akit csak lehet? Krisztus szeretett minket. Szeressük mi is az Urat és azokat is, akikért Ő meghalt! Ámen. (Budapest, március 12.) 17

18 Bizonyságtétel, cselekedetek, imádság, viszonyulás a felsőbbséghez és a lelkiismeret Négy témakörben szeretnék szólni. Ezek a hívő életünknek fontos kérdései: A bizonyságtételünk és a lelkiismeretünk kapcsolata A cselekedeteink és a lelkiismeretünk Az imádságunk és a lelkiismeretünk A felsőbbséghez való viszonyulásunk és a lelkiismeretünk Bizonyságtételünk és a lelkiismeretünk Az Úr Istent pedig szenteljétek meg a ti szívetekben. Mindig készek legyetek megfelelni mindenkinek, aki számot kér tőletek a bennetek levő reménységről, szelídséggel és félelemmel: Jó lelkiismeretetek lévén; hogy amiben rágalmaznak titeket, mint gonosztevőket, megszégyenüljenek akik gyalázzák a ti Krisztusban való jó élteteket (1Pt 3,15-16). Ellenben az Urat, a Krisztust tartsátok szentnek szívetekben, és legyetek készen mindenkor számot adni mindenkinek, aki számon kéri tőletek a bennetek élő reménységet. Ezt pedig szelíden és tisztelettudóan, jó lelkiismerettel tegyétek, hogy amivel rágalmaznak titeket, abban megszégyenüljenek azok, akik gyalázzák a ti Krisztusban való jó magatartásotokat (Ugyanaz az új fordítás szerint.) Szelíden, tisztelettudóan és jó lelkiismerettel tegyünk bizonyságot. Bár ebben az igében nem szerepel a bizonyságtétel kifejezés, de nyilvánvaló, hogy arról van szó. Számot adni a bennünk levő reménységről, az bizonyságtétel. Miről tegyünk bizonyságot? A bennünk lévő reménységről. A Krisztusban való reménységünkről, amiről így ír Péter apostol: Áldott az Isten és a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyja, aki az ő nagy irgalmassága szerint újonnan szült minket élő reménységre Jézus Krisztusnak a halálból való feltámadása által, Romolhatatlan, szeplőtelen és hervadhatatlan örökségre, amely a mennyekben van fenntartva számunkra, Akiket Isten hatalma őriz hit által az üdvösségre, amely készen van, hogy az utolsó időben nyilvánvalóvá legyen. Amelyben örvendeztek, noha most kissé, ha meg kell lenni, szomorkodtok különféle kísértések között (1Pt 1,3-6). Ez a reménységünk: Krisztusé vagyunk, újonnan szült minket. A mennyekben romolhatatlan örökség van fenntartva a számunkra, és Isten hatalma őriz bennünket hit által az üdvösségre. Ha vannak is nehézségek, szomorúságok, annak meg kell lenni, de célba visz bennünket az Úr. Ez a reménységünk. Hogyan tegyünk bizonyságot? Szavakkal és tettekkel Mindig készek legyetek megfelelni mindenkinek, aki számot kér tőletek ez szavakkal való bizonyságtételt jelent. 18

19 hogy megszégyenüljenek, akik gyalázzák a ti Krisztusban való jó életeteket ez azt feltételezi, hogy a tetteink, cselekedeteink, az életünk tesz jó bizonyságot a reménységünkről. A bizonyságtétel módja Az Ige itt három módját említi: szelídséggel, félelemmel és jó lelkiismerettel. Az első kettőről csak röviden szólok. Szelídséggel és félelemmel (tisztelettudóan) Hogyha a reménységünkről, Krisztusról beszélünk, és a magatartásunk szeretetlen, gőgös, nem tisztelettudó azzal szemben sem, akivel beszélünk; ha nem vagyunk szelídek és alázatosak; ha a bizonyságtételünk során rámenősek vagy lehengerlőek vagyunk, esetleg fennhéjázóak, lekezelőek, akkor ezt jelzi bennünk a Szent Szellem, és jelzi a lelkiismeretünk is. Azonnal meg kell, ítéljük magunkat, és változtatni kell a magatartásunkon, mert így nem szabad bizonyságot tenni. Jó lelkiismerettel kell bizonyságot tenni. A következőkben erről lesz szó részletesebben. Készek legyünk számot adni mindenkinek Szó szerint nem szoktak így megszólítani bennünket: Mondd csak, mi a te reménységed? A gyakorlatban úgy szokott történni, hogy elmondja valaki nekünk a bánatát, tanácsot kér, vagy közli velünk: Jó neked, mert te tudsz hinni, de én nem tudok. Ilyenkor nem közvetlenül azzal kell foglalkoznunk, amit mond, mert sokszor ki sem tudja fejezni, hogy mi a baja. Nem is tudja szavakba foglalni, hogy mit szeretne tudni. Nekünk ilyenkor el kell mondanunk, hogy a mi reménységünk az Úr Jézus Krisztus. A mi életünket megoldotta, pedig nekünk is voltak problémáink, és az ő életét is csak az Úr tudja megoldani, senki más. El kell mondanom, hogy az életem hogyan oldódott meg Krisztusban, hogyan lett Krisztus a reménységem, és biztatni azt a valakit, hogy ő is vesse a hitét és reménységét az Úr Jézusba. Persze, nem csak így kérik számon a bennünk levő reménységet. Ez a könnyebbik eset, amikor a szavainkkal teszünk bizonyságot. A továbbiakban nehezebb esetekről lesz szó, amikor a tetteink, az életünk a bizonyság. Ha rágalmaznak mint gonosztevőket Jó lelkiismeretek lévén; hogy a miben rágalmaznak titeket, mint gonosztevőket, megszégyenüljenek, a kik gyalázzák a ti Krisztusban való jó élteteket (16. vers). A legjobbat is félre lehet magyarázni. Akik ellenségesek, rágalmazók, szidalmazók velünk szemben, a jó életünkkel lehet bizonyságot tenni a bennünk levő reménységről. Ha azonban a gyalázkodásnak van valami alapja, akkor nem lehet jó a lelkiismeretünk. Ha mi adtunk okot arra, hogy gyalázzanak bennünket Krisztussal együtt, akkor jó lelkiismerettel nem tudunk semmit mondani. Ilyenkor vádol a lelkiismeretünk, hogy mi megérdemeljük, mert valamit rosszul tettünk, de az Úr nem érdemli meg, és az Ő nevére is szégyent hoztunk. Tehát vigyázzunk a jó bizonyságra, mert ha erre nem vigyázunk, akkor azt mondják, hogy ilyenek a hívők. Lehet, hogy csak egy vagy két olyan hívővel találkoztak, de általánosítanak: ilyenek a hívők. Még nagyobb baj, hogy azt mondják, ilyen az ő Istenük. Ahogy a Római levél 2. részében olvassuk: Isten neve miattatok káromoltatik a pogányok között. Ez megterheli a lelkiismeretünket. Sajog a szívünk. Fájni fog, hogy gyalázatot hoztunk Isten nevére. További példák az 1Pt 3,9-14 alapján Ne fizessünk gonosszal a gonoszért 19

20 Nem fizetvén gonosszal a gonoszért, avagy szidalommal a szidalomért; sőt ellenkezőleg áldást mondván, tudva, hogy arra hívattatok el, hogy áldást örököljetek. Mindannyiunknak kísértése lehet az, hogyha gonoszul viselkednek velünk szemben, akkor ne jóval győzzük meg, hanem vágjunk vissza. Ha ezt tesszük, akkor nehéz lesz annak az embernek bizonyságot tenni a bennünk levő reménységről, a krisztusi életről, akivel szemben gonoszul viselkedtünk. Ha hitetlen korunkban tettünk ilyet, akkor azt még jobban megértik, de ha hívőként, az nagyon megterheli a lelkiismeretünket. Nem tudunk jó lelkiismerettel bizonyságot tenni. Áldást mondván Emberileg szinte lehetetlen a szidalmazóra, velünk szemben gonoszul viselkedőre áldást kérni. Az Úr Jézus így tett, és mi is arra vagyunk elhívva, hogy áldást örököljünk, és áldást mondjunk. Tehát az nem elég egy hívő embernek, hogy nem fizet gonosszal a gonoszért. Nem elég, hogy aki engem szidalmaz, azt én nem szidalmazom. Tőlünk többet vár el az Úr, mert nekünk igen nagy mennyei kincseink vannak. Áldottak vagyunk. Van miből áldást mondani azokra, akik rosszul viselkednek velünk szemben, mint ahogy az Úr Jézus vagy István vértanú is tette. Vigyázzunk a nyelvünkre Mert a ki akarja az életet szeretni, jó napokat látni, tiltsa meg nyelvét a gonosztól, és ajkait, hogy ne szóljanak álnokságot (10. vers). A nyelvünk sok bajt szerez. A hitetlen világban nagy probléma ez, de a hívők közt is sok bajt, fájdalmat és sebet okoz. Sokszor csak feltételezünk valamit a másik emberről vagy testvérről. Nem győződünk meg róla, hogy tényleg úgy van-e, és úgy mondjuk tovább a rosszat, mintha kész tény volna. De ha még tény lenne is az a rossz, akkor sem kell nekünk feltétlenül továbbadni, hogyha nem építő. Bizony a lelkiismeretünket sokszor beszennyezi, és a bizonyságtételünket lerontja a nyelvünk. Nem tudunk jó lelkiismerettel a szemébe nézni annak, akiről a háta mögött rosszat mondtunk. Keressük és kövessük a békességet Azt olvassuk a 11. versben: keresse a békességet, és kövesse azt. Soha nem kell az igazságot feladnunk a békesség kedvéért, de ha az igazságot szeretetben követjük, akkor nem rajtunk múlik a békesség. A háborúság megterheli a lelkiismeretemet, különösen, ha én okoztam. Ez olykor lehetetlenné vagy nagyon nehézzé teszi a bizonyságtételt a békesség Istenéről és Krisztusról, a békesség fejedelméről olyannak, akinek én okoztam háborúságot. Az Úr rajtunk tartja a szemét Mert az Úr szemei az igazakon vannak, és az ő fülei azoknak könyörgésein; az Úr orczája pedig a gonoszt cselekvőkön. Nekünk soha nem kell, nem szabad bosszút állni magunkért, vagy az igazunkat kiharcolni. Elmondhatjuk az Úrnak, és Ő majd cselekszik. Az Úr tudja, hová kell néznie, mit kell látnia, és meg van írva: Enyém a bosszúállás, én megfizetek (Róm 12,19). Majd az Úr cselekszik. Ez nem a mi dolgunk. Ha így járunk el, akkor jó lelkiismerettel tehetünk bizonyságot, sőt jó alapul szolgál a bizonyságtételünkhöz, mert esetleg megkérdeznek, miért viselkedtünk úgy. Ha szenvedünk az igazságért De ha szenvedtek is az igazságért, boldogok vagytok, azoktól való félelemből pedig ne féljetek, se zavarba ne essetek (14. vers). Miért vagyunk boldogok, ha szenvedünk az igazságért? Mert az kedves dolog, ha valaki Istenről való meggyőződéséért tűr keserűségeket, méltatlanul szenvedvén. Mert micsoda dicsőség az, ha vétkezve és arczul veretve tűrtök? de ha jót cselekedve és mégis szenvedve tűrtök, ez kedves dolog Istennél. Mert arra hívattatok el; hiszen Krisztus is szenvedett érettetek, néktek példát hagyván, hogy 20