Serdülıkori terhességek egy jövıbeli kutatást megalapozó tanulmány és összefoglalás 1

Átírás

1 1 Szikra Dorottya Serdülıkori terhességek egy jövıbeli kutatást megalapozó tanulmány és összefoglalás 1 Bevezetés A tizenéves korban bekövetkezett terhességek száma felére csökkent az 1990-es évek óta. Magyarországon a statisztikák szerint száz tizenévesbıl húsz esik teherbe. Ebbıl tíz szüli meg a gyermekét és tíz esik át abortuszon, és bizonyára vannak, akik nem kerülnek be a statisztikákba, mert spontán vetélés útján elvesztik magzatukat. Ha a húsz évvel ezelıtti, vagy még korábbi adatokkal vetjük ezt össze, akkor arra a következtetésre juthatunk, hogy egy mennyiségileg elhanyagolható problémáról van szó. Másik oldalról nézve: A gyermekszegénység okai és következményei között ugyan jelen van a korai gyermekvállalás, vezetı oknak azonban semmiképpen nem nevezhetı. Ha azonban azt tekintjük, hogy a fiatalon való teherbe esés, akár abortusszal végzıdik, akár a gyermek megszületésével, számos egészségügyi, pszichológiai és társadalmi kockázatot hordoz, és ez a kockázat a húsz év alattiak ötödét érinti, akkor látható, hogy egy fontos társadalmi problémáról van szó. Ráadásul a nehéz helyzetbe került lányok és családjaik megsegítéséhez és, fıként, a megelızéshez a társadalompolitika különbözı színtereinek összehangolt cselekvésére volna szükség, hiszen a tinédzserkori terhesség egyszerre egészségügyi, oktatási, gyermekvédelmi, szociális és demográfiai kérdés. Tanulmányunkból kiderül, hogy jelenleg hiányoznak Magyarországon azok a kutatások, amelyekbıl biztos tudás szerezhetnénk arra vonatkozóan, hogy melyek a tizenéves terhesség által leginkább veszélyeztetett csoportok; hogy milyen okok vezetnek a korai terhességhez; és hogy melyek lennének a megfelelı megelızési stratégiák. Természetesen ez nem jelenti a 1 A háttéranyagok beszerzésében és az interjúk elkészítésében Kiss Adrienn volt a segítségemre, aki több volt, mint asszisztens: öröm volt vele együtt gondolkozni a kérdésrıl.

2 2 szakirodalom teljes hiányát, hiszen egyes kutatók (mint Kamarás Ferenc vagy Durst Judit) a legutóbbi idıkben is foglalkoztak a tinédzserkorúak szexuális szokásaival és a gyerekvállalás kérdésével. A fiatal terhesek társadalmi hátterének, családi kapcsolatainak, a szociális, egészségügyi, pszichológiai szolgáltatásokhoz való hozzáférésének komplex vizsgálata azonban legutóbb 1993-ban, egy longitudinális vizsgálat keretében történt meg ban történt meg utoljára a felnıtt lakosság születésszabályozási (védekezési) szokásainak reprezentatív vizsgálata is. 3 Az 1970-es években Magyarországon a serdülıkori terhességek folyamatos, és a szakemberek számára riasztó, növekedése volt megfigyelhetı. Ez a növekvı tendencia azóta leállt és a visszájára fordult: Ma már évrıl évre csökkent a fiatal korban bekövetkezı terhességek száma, és a fiatal korban vállalt gyermekszületések aránya is. Az akkori riasztónak tőnı trend egy átfogó reprezentatív kutatást hívott életre, amelyet 1983-ban és 1993-ban hajtottak végre. Mivel nincsenek frissebb reprezentatív kutatások, jelen tanulmány és a késıbbi kutatások is ezekre a korábbi demográfiai kutatásokra támaszkodhatnak. A tinédzserkori terhesség az átlagosnál jóval gyakoribb bizonyos szegregált, roma közösségekben. Ennek okait vizsgálják az utóbbi években zajlott szociológiai és antropológiai vizsgálatok, amelyek ahhoz is közelebb vihetnek, hogy megértsük: Mire volna szükség a tizenévesek terhességének megelızésére, és milyen segítséget igényelnének azok a nık és családjaik, akik szinte gyerekfejjel szültek. 4 A tudások további kiaknázatlan forrása a gyermekvédelem és a tinédzserek körében végzett szociális munka, valamint felvilágosító tevékenység. Jelen tanulmány keretei között a demográfiai, szociológiai és antropológiai irodalom legfontosabb állításait tudtuk összefoglalni. Nem tudtuk azonban kellıképpen feldolgozni a gyermekvédelemben felgyülemlett tapasztalatokat, valamint az orvosok (gyerekorvosok és nıgyógyászok) és védınık konkrét munkáját, amely külön kutatás tárgyát képezhetné. A téma feldolgozása kapcsán interjút készítettünk Kamarás Ferenccel (KSH), Pongrácz Tibornéval (KSH NTI), Joubert Kálmánnal (KSH NTI) valamint Lengyel Judittal és Tóth 2 Pongrácz Tiborné S. Molnár Edit: Serdülıkorban szült anyák társadalmi, demográfiai jellemzıinek longitudinális vizsgálata. Népességtudományi Kutatóintézet Kutatási Jelentései. 53. Budapest, 1994/4. 3 Fertility and Family Surveys in Countries of the ECE Region, Standard Country Report, Hungary, United Nations New York and Geneva, A legfontosabb tanulmányok ebben a témában: Durst Judit: Nekem ez az élet, a gyerekek. Gyermekvállalási szokások egy kisfalusi cigány közösségben. In Századvég, İsz.; u.ı: Több a kára, mint a haszna: Születésszabályozás a gettóban. In. Demográfia, évf. 1. szám, ; u. ı: Innen az ember jobb, hogyha meg is szabadul. Megélhetési stratégiák egy kisfalusi cigány közösségben. In Esély, 2002/4. p101., valamint Janky Béla: A korai gyermekvállalást meghatározó tényezık a cigány nık körében. In. Demográfia, 50. évf. 1. szám, 55-73

3 3 Melindával (TEGYESZ). Durst Judit írásban tudott válaszolni a kérdéseinkre. Külön köszönettel tartozunk Bass Lászlónak, aki a KidLongi kutatás adataiban való eligazodásban segített és az ezzel kapcsolatos táblát és ábrát készített, valamint Kamarás Ferencnek, aki adatait és diagramjait nagyvonalúan a rendelkezésünkre bocsátotta. 1. Amit tudunk: A demográfiai helyzet és a társadalmi körülmények változása A gyermekszülés idıpontja a gazdaságilag fejlett országok mindegyikében késıbbre tolódott az utóbbi évtizedekben. Ez a folyamat Magyarországon az 1990-es évek második felében vált különösen markánssá. A demográfia, a népesség reprodukciója szempontjából kérdés, hogy a fiatal korban meg nem szült gyermekek késıbb megszületnek-e, vagy tartósan eredményezik a fertilitási ráta további romlását. Az 1. tábla az 1000 nıre jutó éleveszületések arányát mutatja 1980-tól 2008-ig és többek között és 2008 között kevesebb, mint harmadára csökkent a éves lányok élveszülési rátája. Hasonló folyamat zajlott le a évesek között is, míg a évesek között folyamatosan növekvı rátát figyelhetünk meg. Az összes születés száma azonban, mint az utolsó sorban látható, folyamatosan csökken az 1980-as évek óta, és csak az utóbbi években mutatott enyhe emelkedést/stagnálást. 1. tábla Élveszületések az anya korcsoportja szerint Korcsoport, Ezer megfelelı korú nıre jutó élveszületés éves a) ,0 39,5 21,8 19,4 20, ,6 147,0 65,0 45,3 46, ,0 115,2 92,7 85,5 85, ,9 46,8 58,1 78,8 80, ,7 16,4 21,1 29,7 32, ,9 3,0 3,7 5,7 6, ,1 0,1 0,1 0,2 0, ,6 49,4 38,1 40,5 41,3 Forrás: Az 1. diagram ugyan ezt mutatja, kicsit másként: a gyermekvállalás jellemzı idıpontja ben még a nık húszas éveinek elején volt, míg mára a harmincas évek elejére tolódott ki. Ezzel párhuzamosan az összes megszületett gyermek száma is csökken. Egyúttal az is látható az ábrán, hogy a tizenéves anyukák száma is a felére csökkent az elmúlt csaknem húsz év

4 4 során. Míg 1990-ben a 19 évesek tíz százaléka szült, addig 2008-ban már csak 3-4% ez az arány.

5 5 1. diagram. Élveszületések az anya életkora szerint ezer nıre Forrás: Kamarás Ferenc, Tizenéves terhességek demográfiai jellemzıi. (2009) A éves korosztály gyermekvállalási szokásainak megváltozása elsısorban a tanulási szokásokkal függnek össze: egyre többen szereznek felsıfokú végzettséget, és kitolódik a családalapítás idıpontja. Kamarás szerint ugyanakkor az is szerepet játszik, hogy az életpreferenciák között háttérbe szorult a házasság és a gyermekvállalás, amihez hozzájárul, hogy Magyarországon a gyermekvállalás és a munka/tanulás egymást kizáró lehetıségek. Éppen ezért elképzelhetınek tartja, hogy a fiatal korban elhalasztott gyerekek késıbb sem fognak megszületni (egyelıre a trendek valóban ezt látszanak alátámasztani). 5 A biológiai érés és az elsı szexuális kapcsolat ugyanakkor egyre korábbi idıpontban következik be. A fogamzásgátlás modern formái széles körben elérhetıvé váltak, és a tizenévesek szexuális életét is egyre kevésbé tartja tabunak a társadalom. Az biológiai érettség és a szexuális élet, valamint, másik oldalról, az elsı gyerek vállalás idıpontja közötti olló egyre szélesebbre nyílik. [2. diagram] 5 Interjú Kamarás Ferenccel április 12. Az interjút Szikra Dorottya készítette.

6 6 2. diagram. Az elsı szexuális kapcsolat és az elsı gyermek születésének átlagos életkora év 29 Átlagos életkor Elsı gyermek Elsı szexuális kapcsolat Forrás: Kamarás Ferenc: Tizenéves terhességek demográfiai jellemzıi. KSH, Ugyanakkor nem csak az elsı gyerek születése, de az elsı terhesség idıpontja is kitolódott és nem csak a születések száma, de az abortuszok száma is csökkenı tendenciát mutat. Míg 1990-ben száz fogantatásból 37 végzıdött abortusszal, addig 2008-ban Az alábbi táblán a terhességmegszakításk számát látjuk 1000 nıre vetítve. A táblából látszik, hogy az 1980-as évek óta folyamatosan csökkent az abortuszok abszolút száma, és ezen belül a tizenéves lányok abortuszainak száma is. 2. tábla. Terhességmegszakítások a nı korcsoportja szerint Korcsoport, Ezer megfelelı korú nıre jutó terhességmegszakítás éves ,7 30,3 19,7 16,8 17, ,5 51,2 34,7 26,6 27, ,1 53,9 35,5 26,3 26, ,7 50,1 32,6 24,9 24, ,4 41,0 23,7 20,3 20, ,1 11,9 4,5 4,1 4, ,4 35,6 22,2 18,2 18,5 Forrás:

7 7 A terhességmegszakítások csökkenése, illetve a fogantalások csökkenése azt mutatja, hogy sokkal nagyobb szerepe van a fogamzásgátlásnak, mint korábban, és a párok a termékeny idıszakuk jóval hosszabb részében használnak fogamzásgátlási módszereket. Az összes fogamzás csökkenése a szexuális magatartás megváltozásával függ össze, ugyanakkor az is szerepet játszhat, hogy talán kevésbé stabilak manapság a párkapcsolatok, mint korábban: Amit gyanítok, de bizonyítani nem tudom, hogy a párkapcsolatokkal is van valami gond. Ugyanis jóval kevesebben élnek tartós párkapcsolatban a fiatalok közül mint korábban. Hiába nınek az élettársi kapcsolatok, az élettárs és a házassági kapcsolatok száma együtt is jóval elmarad attól, mint ami tíz vagy húsz évvel ezelıtt csak házasság volt. (Interjú Kamarás Ferenccel, április.) Ebben a kérdésben felvetıdik a férfiak helyzete és magatartása is. Elképzelhetı, hogy a védekezés terhét továbbra is döntıen áthárítják a nıkre, valamint az is, hogy nehezebben kötelezıdnek el és vállalják a családi élet és a felelıs szexuális magatartással járó feladatokat. Vizsgálandó kérdés, hogy milyen változáson mennek keresztül a fiatalok párkapcsolatai és ezen belül a szexuális szokások, valamint hogyan alakulnak a felelıs kapcsolatokról alkotott elképzelések. Összességében kevés friss tudásunk van a tizenévesek, és általában a lakosság szexuális és fogamzásgátlási szokásairól. A legutóbbi ilyen vizsgálat 1993-ban zajlott Magyarországon: Az ún. FFS (Fertility and Family Survey) vizsgálat reprezentatív mintán kérdezte a lakosságot a fogamzásgátlási szokásairól, termékenységtörténetrıl és párkapcsolati történetrıl. A kutatást az ENSZ végeztette 15 európai és Európán kívüli országban, egységes módszertannal. 6 (A fenti ábrán az elsı szexuális kapcsolatra vonatkozó adat tehát 1993-tól van változatlanul továbbvezetve.) A kutatók arra hívják fel a figyelmet, hogy az abortuszok száma ugyan csökken a tizenévesek körében is, azok aránya az összes fogantatáson belül (szemben a teljes nıi lakosságéval) enyhén emelkedett. [1. tábla] Gyermektelen fiatal nıknél az abortusz egyfelıl egészségi kockázatot jelenthet, másfelıl a késıbbi gyerekek vállalására jelenthet kockázatot. Úgy tőnik (erre az abortusz-lapokból lehet következtetni), hogy a terhességmegszakításon átesett fiatalok szeretnének gyereket, csak nem akkor, amikor a terhességük bekövetkezett. 6 A vizsgálatot a KSH koordinálta, és a felvételt védınık végezték. A magyar sztenderd jelentés Kamarás Ferencnél elérhetı. Vizsgálták az iskolai végzettséget is. A vizsgálatba bekerült legfiatalabb korosztály 1973/74- ben született, a felvételkor éves volt. Interjú Kamarás Ferenccel (KSH), április 12. Az interjút Szikra Dorottya készítette.

8 8 (Magyarországon a tudatosan vállalt gyermektelenség, illetve az erre vonatkozó tervek nagyon kevés fiatalra jellemzıek.) 7 Ez arra utal, hogy a tizenévesek jóval tudatlanabbak a fogamzásgátlási módszerek alkalmazásában, mint az idısebb korosztály, és hogy a szexuális felvilágosítás nem éri el a célját ennél a korosztálynál. Az abortuszok aránya, érdekes módon, azoknak a tizenéveseknek az esetében sem csökkent, akik házasságban élnek: A 20 év alatti házas nıknél viszont egyáltalán nem tapasztalható javulás, sıt ez az egyetlen korcsoport, ahol az elmúlt évben is emelkedett az abortusz gyakorisága, és értéke kétszer-háromszor magasabb, mint az 1970-es évek közepén vagy az 1980-as években. Ez azért is furcsa jelenség, mert a tizenévesek körében ritka a házasságkötés, a legnagyobb mértékben csökkent a gyermekvállalás és nıtt a házasságon kívüli szülés. A nem házas fiataloknál, ha nem is elfogadható, de magyarázható nem kívánt terhesség esetén a mővi vetélés, de érthetetlen a magas abortusz gyakoriság azon fiatalok körében, akik úgy döntenek, hogy házasságot kötnek. (Kamarás, 1999) 3. tábla. A fogamzások száma és kimenetele száz tizenéves nıre számítva Év Összesen Születés Mővi vetélés Egyéb Százalékos megoszlás ,0 52,7 40,4 6, ,0 49,5 42,5 8,0 Forrás: Kamarás Ferenc: Tizenéves terhességek demográfiai jellemzıi. KSH, Összességében minden száz tizenévesbıl 20 esik teherbe, és tíz szüli meg a gyermekét, ami a húsz évvel ezelıttinek nagyjából a fele. A tizenéves terhességek, szülések és abortuszok számának folyamatosan csökkenı tendenciáját mutatja be a 3. diagram. 7 Interjú Kamarás Ferenccel április 12. Az interjút Szikra Dorottya készítette.

9 9 3. diagram. A tizenévesek terhességei és azok kimenetele ezer nıre Élveszületés Mővi vetélés Nem mindegy persze, hogy a tizenévesek melyik korosztályáról is van szó. A évesek esetében a teherbeesés már a középiskola elvégzése után, nagyobb eséllyel tudatosan történik meg, míg éves korban a terhesség a szervezetre is sokkal rosszabb hatással van, és a gyermek megszületése kerékbe töri az iskolai karriert. Míg ezerbıl nagyjából nyolc éves lány szül gyermeket és ugyanennyi esik át abortuszon, addig a éves korosztály esetén ez a szám 20 és 30 körül van. 2. Reprezentatív vizsgálatok a tinédzserkori terhességrıl 2.1. Fiatalkorú anyák 1983-as és 1993-as vizsgálata Az 1970-es években Magyarországon a serdülıkori terhességek folyamatos, és a szakemberek számára riasztó, növekedése volt megfigyelhetı. Magyarországon az iparilag fejlettnek számító országokhoz képest is megnıtt a fiatalkori terhességek és a szülések számaránya. Hasonló adatokat ekkor a szocialista blokkon belül Romániában, azon kívül az

10 10 Amerikai Egyesült Államokban találtak. 8 A nemzetközi trendektıl eltérı magyar helyzet indokolta a Pongrácz Tiborné és S.Molnár Edit által vezetett reprezentatív kutatást, amely 1983-ban zajlott le a Központi Statisztikai Hivatal Népességkutató Intézet keretei között. A hetvenes évektıl tehát a fiatalkorú anyák szülési gyakoriságának növekedésével párhuzamosan a demográfusok, szociológusok, pszichológusok is fokozott figyelemmel fordultak a téma felé. 9 Az 1983-as vizsgálat idején nem csak a serdülıkorban szült anyák arányának növekedése (majd stagnálása), de a terhesség-megszakítások számában bekövetkezett meredek növekedés is riasztónak tőnt. Míg a terhességmegszakítások száma viszonylag kismértékben emelkedett, a fiatalkorúak esetén erıteljes növekedést mutatott. A serdülıkori termékenység társadalmi-gazdasági hátterét elemzı nemzetközi vizsgálatok tapasztalatai alapján megállapíthattuk, hogy Magyarország szinte predesztinálva van a magas serdülıkori termékenységre; szinte valamennyi tényezı, amely szerepet játszhat a magas fiatalkori termékenység kialakulásában, jellemzı a magyarországi helyzetre. 10 A kutatók azt állapították meg, hogy Magyarországon a éves nıi népesség teherbeesési és termékenységi magatartása nem a serdülıkorú, hanem inkább a felnıtt népességre jellemzı magatartásformát mutatja, aminek legfıbb megnyilvánulása a korai házasságkötések magas száma. A éves korosztálynál találtak az európai országok serdülıire (15-18 éves korú lányok) hasonlító termékenységi magatartást. Már ekkor megfogalmazódott, hogy a téma komplexitása mindenféleképpen interdiszciplináris megközelítést igényel. A kutatásnak három szakasza volt. Az elsı a próbafelvétel, amely 1981-ben készült. A második szakasz az 1983-as reprezentatív vizsgálat, melynek során kérdıíves felvételt végeztek az ország akkori összes szülészeti és nıgyógyászati intézményében. A kérdıívet az egészségügyi személyzet, orvosok, nıvérek vették fel a 18 évnél fiatalabb anyák, illetve abortuszon átesett nıkkel. A harmadik szakasz az 1993-as utánkövetéses vizsgálat. Elıször az 1983-as vizsgálatnak azt a részét foglaljuk össze, amelyik a 18 évnél fiatalabb, abortuszon átesett nıket vizsgálta. Ennek a vizsgálatnak nem volt utánkövetése. Utána megkíséreljük összefoglalni a fiatalon szült anyákkal végzett 1983-as és 1993-as vizsgálatok fı eredményeit. Habár az eredmények mások lennének egy mostani adatfelvétel esetében, úgy gondoltuk, 8 Interjú Pongrácz Tibornéval, Népességtudományi Kutató Intézet (NKI) november 16. Az interjút készítették: Kiss Adrienn és Szikra Dorottya. 9 dr. Pongrácz Tiborné: Fiatalkori terhességek társadalmi, demográfiai vizsgálata. KSH Népességtudományi Kutatóintézetének Kutatási Jelentései 13., Sorozatszerkesztı: Hablicsek László. Budapest, 1983/6. 10 Pongrácz S. Molnár, 1994 p18.

11 11 hogy vannak olyan összefüggések, amelyek jó kiindulópontul szolgálhatnak egy esetleges késıbbi kutatáshoz. Mindkét felvétel esetében igaz, hogy a társadalmi-szociális hátteret, a családdal való viszonyt és ezeknek a szexuális szokásokkal való összefüggéseit azóta sem vizsgálta egyetlen ilyen reprezentatív vizsgálat sem A terhesség-megszakításon átesett fiatalkorúak reprezentatív felmérésének fıbb eredményei A felvételt 1983 elsı félévében hajtották végre az ország összes szülészeti és nıgyógyászati intézményében. A kérdıívet az egészségügyi személyzet, orvosok, nıvérek vették fel az interjúalannyal, vagyis a terhességmegszakításra jelentkezett lányokkal. 11 Az értékelhetı kérdıívek száma 1135 volt. A fiatalok átlagéletkora 16 év volt, 7%-uk volt 14 éves vagy ennél fiatalabb. A mintába csak hajadonok kerülhettek be, de 83 olyan fiatalkorúval is töltöttek ki kérdıívet, akik élettársi kapcsolatban éltek. Ezt a csoportot elkülönítve kezelték, az elemzés elsısorban a hajadonokra vonatkozik. 12 A fiatal lányok 95,6%-ának a megkérdezés idıpontjában ez volt az elsı abortusza, 4%-nak a második, egy esetben pedig már a harmadik. 59%-uk a felvétel idıpontjában iskolába járt, 30%-uk állt munkaviszonyban, 11%-uk azonban egyéb eltartott volt, azaz sem munkahelye nem volt, és iskolába sem járt. A szerzık ezt az egzisztenciálisan instabil csoportot tartották a leginkább veszélyeztetettnek, ık a legproblematikusabb réteg A kutatók összességében azt találták, hogy a 17 évesen vagy ennél fiatalabb korban teherbe esı, és terhességüket abortusszal megszakíttató lányok demográfiai jellemzıiket, családi hátterüket, szüleik foglalkozását tekintve nem jelentenek marginális csoportot, nem térnek el a társadalom átlagától. Az abortuszon átesett lányok iskolai végzettsége megfelel az adott életkorban elvárható átlagnak, tehát iskolázottsági szempontból nem voltak hátrányos helyzetőnek tekinthetık. A szerzık pont ezzel a tényezıvel magyarázzák, hogy ezek a fiatalkorú lányok a terhesség kihordása helyett annak megszakítása mellett döntöttek Pongrácz Tiborné S. Molnár Edit: A terhességmegszakításon átesett 18 éven aluli hajadonok társadalmidemográfiai jellemzıi. KSH Népességtudományi Kutatóintézetének Közleményei 62., Budapest, 1986/2 12 Azt, hogy a mintába nem kerültek bele a házasságban élı abortuszon átesettek, legfeljebb azzal tudjuk magyarázni, hogy ideológiailag fontos volt, hogy a házasságok rendben lévıségét mutassa be a kutatás, és egy kontrasztot képezzen ehhez képest a nem-házasok abortusz-adataival. Ezt látszik alátámasztani a házas és a nem házas szült nık éles kettéválasztása is, ami a kutatás adatainak utólagos rekonstrukcióját némileg nehezíti. 13 A munkaviszonyban álló lányok 53%-a betanított munkás, 17%-a szakmunkás, 16%-a segédmunkás, 13%-a szellemi foglalkozású, 1% a mezıgazdaságban dolgozott.

12 12 Az egyik legfontosabb kiinduló kérdés az volt, hogy vajon hozzájárul-e a túl korán megkezdett szexuális élethez, ha a fiatal lány rendezetlen családi miliıbıl származik. A megkérdezettek 91%-a családban nevelkedett, és összességében rendezett családi körülmények közül érkeznek ezek a lányok. Érdekes, hogy a lányok szülei közül igen kevesen voltak, akik nem végezték el az általános iskolát, és olyanok is, akik diplomások, tehát az átlaghoz képest hiányoztak az iskolai végzettség alsó és felsı pólusán lévı családok. Viszonylag magasabb testvérszámú családokból származnak az abortuszon átesettek fiatalok, a családok átlagos gyermekszáma 2,46 és szoros összefüggés mutatkozott a gyerekek száma és az anya iskolai végzettsége között. A teherbe esett és terhességét mővi úton megszakíttató fiatal lányok közül a cigány származásúak aránya alacsony, mindössze 7,7%. A mintába került lányok 14%-a a partner egyetlen adatát sem tudta (életkor, családi állapot, iskolai végzettség, foglalkozás). 2% azt sem tudta, hogy kitıl terhes. A tanulók valamivel jobban ismerték partnereik adatait, mint a munkaviszonyban állók, és az egyéb eltartottak között 22%-os a partner adatait nem ismerık aránya. Minél magasabb a szülık iskolai végzettsége, annál kisebb az esélye annak, hogy a kiskorúak olyan férfiakkal kerülnek közeli kapcsolatba, akiknek semmiféle adatát nem ismerik. A partnerek 1/3-a maga is tizenéves volt, a legtöbb lány (50%) partnere éves, 7%-uk partnere éves, 3% pedig 30 éves vagy ennél idısebb. 15% azoknak az aránya, akik nem tudják, hogy partnerük milyen családi állapotú. A lányok 78%-ának ez volt az elsı szexuális kapcsolata, 22%-uk azonban már a második vagy többedik szexuális kapcsolatát létesítette (14 éven aluliak között is). A korábbi életkorban elkezdett szexuális élet a Budapesten, nagyobb városokban élıkre volt jellemzıbb. Ezen kívül inkább jellemzıbb ez az olyan egyszülıs családokból érkezı lányokra, ahol az egyik szülı meghalt. A szülık 45%-ának volt tudomása arról (gyerekeik szerint legalábbis), hogy lányuk szexuális életet él. A megkérdezettek 44,4%-a az abortusz évében kezdte meg a szexuális életét, 26,2%-uk az azt megelızı évben. A szexuális élet kezdetének életkorát kismértékben a családi háttér is befolyásolja, mert elvált, különélı, özvegy szülık lányai valamivel korábbi életkorban kezdtek szexuális életet élni, mint együtt élı szülık gyermekei. Az elvált és a különélı szülık kevésbé tudnak gyermekük szexuális életérıl (61%), és pont ezek a lányok azok, akik korábbi életkorban, nagyobb gyakorisággal, több partnerrel is létesítettek már kapcsolatot. Az elsı szexuális együttlétet követıen a lányok többségénél a nemi élet rendszeressé vált. Tizedük (jellemzıen az alacsonyabb iskolai végzettségőek) az elsı alkalom után lett terhes. A csak egy alkalommal szexuális kapcsolatot létesítı lányok közül többen nem ismerik a partner adatait (és nem is jártak együtt), mint az átlag. Több mint

13 13 negyedüknél a partnerkapcsolat az abortusz idıpontjában már nem állt fenn (inkább fiatalabbakra, és a partnerük adatait nem ismerıkre jellemzı). Összességében a lányok negyede instabil kapcsolatból származóan esett teherbe. Ezek aránya az elvált, külön élı, özvegy szülık lányainál gyakoribb. 64,5%-uk nem kért senkitıl sem tanácsot a szexuális életre és a fogamzásgátlásra vonatkozóan. Aki kért (34,8%, jellemzıen inkább a magasabb iskolai végzettségőek), az fıként az édesanyjától, vagy barátnıjétıl. Orvostól, védınıtıl 17%, testvértıl 9,9%, partnertıl 4,3%, egyéb rokontól 6,6%, többiek könyvekbıl, egyéb forrásból. Az összes megkérdezett lány 90%-a nem akart, vagy nem mert édesanyjától tanácsot érni szexuális életével, problémáival kapcsolatban. Ez a kiugróan magas arány rámutat arra, hogy mindenképpen vizsgálni érdemes valamilyen módon a családi légkört, a szülı-gyerek kapcsolatot. Magasabb iskolai végzettségő és szellemi foglalkozású édesanyákhoz gyermekeik nagyobb arányban fordulnak tanácsért. Felvetıdik az iskola, a védınık, az orvosok, a tömegkommunikáció szerepe: a lányok a barátnıiktıl többen kértek tanácsot, mint a felsorolt három forrástól összesen. A lányok válaszából jól látszik, hogy a kapottnál több segítséget igényelnének, elsısorban édesanyjuktól. A megkérdezettek 60%-a érzi úgy, hogy nem kapott elegendı segítséget környezetétıl szexuális élete megkezdésekor. A lányok 72%-a gondolt arra a szexuális kapcsolat létesítése elıtt, hogy teherbe eshet, ennek ellenére mindösszesen 55%-uk védekezett. A tudatos védekezés elsısorban a magasabb iskolai végzettségőekre volt jellemzı. Ahol a szülık együtt élnek és a családi háttér rendezettnek nevezhetı, ott nagyobb a rendszeresen védekezık aránya. A védekezı-nem védekezı magatartás szoros kapcsolatot mutat a szexuális kapcsolat jellegével, intenzitásával. A tartósabb és intenzívebb kapcsolat esetében nagyobb a valószínősége, hogy a serdülıkorú védekezni fog a nem kívánt terhesség ellen. Alkalmi, instabil kapcsolatok esetében sokszor fel sem merül a védekezés kérdése. Közülük sokan ezt azzal indokolták, hogy nem mertek orvoshoz fordulni; fel sem merült bennük a teherbeesés lehetısége; az orvos a túl fiatal korra hivatkozva nem írta fel a hormonális fogamzásgátló tablettát; nem ismert más védekezési módszereket. Szoros összefüggés az abortuszon átesett lány életkora és fogamzásgátlási magatartása között; minél idısebb, annál nagyobb a valószínősége, hogy gondol a terhesség lehetıségére, és annál valószínőbb, hogy alkalmaz is valamilyen fogamzásgátlási eszközt. A 14 éves és ennél fiatalabbak közül 30%-a mondta azt, hogy védekezett, a 17 éveseknél ez az arány már 60%. A védekezı lányok 61%-a Postinort szedett, az eredménytelenség oka a nem megfelelı alkalmazásban (a megengedettnél sőrőbben, vagy nem kellı idızítéssel alkalmazta az esemény utáni fogamzásgátlót) és önmagában a tabletta korlátozott hatékonyságában

14 14 keresendı (a tabletta elvileg csak akkor hatékony, ha erısen korlátozott számú a nemi érintkezés). Második leggyakoribb módszer (11,5%) a megszakított közösülés, és viszonylag alacsony volt a mechanikus fogamzásgátló eszközöket igénybe vevık aránya (6,3%). A bekövetkezett terhességet a többség korán észlelte. 50%-uk ezt elıször a partnernek jelezte, 33%-uk az édesanyjának szólt elıször. A lányok 7%-a sem a terhességrıl, sem az abortuszról nem számolt be szüleinek. A megkérdezettek 72,5%-a 8 héten belül jelezte terhességét szüleinek; az 1135 lányból 79 olyan lány volt, akiknek szülei egyáltalán nem tudtak a terhességrıl, ezek 9%-a év közötti kislány. A bekövetkezett terhesség észlelése és az orvoshoz fordulás idıpontja között ennél azonban hosszabb idı telik el. Csupán 36% fordul akkor orvoshoz, amikor ı maga a terhességre elıször gondol. A teljes nıi populációhoz viszonyítva az idın túli abortuszok aránya e serdülı csoportnál mintegy 6-10-szer gyakoribb. A késıi orvoshoz fordulás éves korban gyakoribb, mint éves korban. Különösen magas volt a késıi megszakítás az igen fiatal, 14 éven aluli lányoknál, majd az életkor növekedésével párhuzamosan csökken, de még a 17 éveseknél is 3-4-szer gyakoribb, mint a nıi népesség átlagánál. Az egészségügyi szövıdmények szempontjából a késıi megszakítások különösen veszélyesek. A fiatal lányok leggyakrabban úgy érezték, hogy szüleik dühösek és csalódottak helyzetük miatt. 15% esetében a szülık közömbösek voltak (inkább jellemzıbb az alacsonyan kvalifikált szülıkre), a döntést a serdülıre bízták, nem törıdtek vele. Kicsi (9,3%) volt azoknak az aránya, akik pozitívnak, támogatónak érezték szüleik hozzáállását (inkább magasabb iskolai végzettségő szülık). A szülık legnagyobb arányban az abortuszt javasolták lányuknak. Magasabb iskolai végzettségő és szellemi munkát végzı szülık esetében magasabb volt azok aránya, akik támogatólag álltak gyermekük mellé. A szülık több, mint 50%-a az abortusz alkalmából értesült arról, hogy lányuk szexuális életet él. A lányok többségénél a terhesség megszakítása melletti döntést fıként a tanulási szándék vezérelte (47%), illetve a túl fiatal kor (30,7%), a hajadon (6,7%) családi állapot. A továbbtanulási szándék fıként a középfokú oktatásban résztvevık között volt meghatározó. A túl fiatal kor, mint az abortusz melletti döntés indoka, a munkaviszonyban állókra volt jellemzı. Az élettársi kapcsolatban élıket egy külön al-mintának tekintették a kutatók (83 fı). 65%-uk már 15 éves koruk elıtt (átlagosan 14,90 év) élettársi kapcsolatot létesített, iskolai végzettségük alacsony, 1/3-uk nem végezte el az általános iskolát, csak 30%-uk dolgozik, 53%-uk eltartott, háztartásbeli. A nem élettársi kapcsolatban élıknek csak 7,7%-a cigány, itt a cigány származású fiatal lányok aránya 48,2%. İk az abortusz mellett azért döntöttek,

15 15 mert már van egy gyermekük, vagy anyagi nehézségek miatt. A házasságkötés nélküli, de tartós és a környezet által elfogadott, korán megkezdett élettársi viszony, úgy tőnik, a cigány családoknál gyakoribb, mint a nem cigány családoknál. Az 1993-as adatfelvétel ezt megerısítette (és részben hasonlóakat talált Durst is) A serdülıkorban szült anyák 1983-as reprezentatív vizsgálata és az 1993-as újrafelvétel Az 1983-as vizsgálat során csaknem 1400 házast és 950 hajadon anyát kérdeztek meg az ország összes szülészeti és nıgyógyászati intézményében. 14 A kérdıívet az egészségügyi személyzet, orvosok, nıvérek vették fel az interjúalanyokkal. A házasok átlagéletkora 16.5 év, a nem házasoké 15.9 év volt. A kutatók arra számítottak, hogy a nem-házasok közül sokan bizonytalan, megalapozatlan szexuális kapcsolatban váltak gyermeküket egyedül nevelı anyákká. A vizsgálat egyik fontos eredménye, hogy a tinédzser-korban szült hajadon anyáknak csupán 29,1%-ára volt jellemzı a bizonytalan családi háttér, a többség (70,9%) hosszabb ideje élettársi kapcsolatban élt. Ezek a környezet, a család, a rokonság által tolerált, elfogadott, vagyis legitimált kapcsolatok voltak. A kutatás másik fontos (és a kutatók számára meglepı) eredménye volt, hogy a házasok és a nem házasok között is magas volt azok aránya, akik nem úgy tekintettek a terhességükre, mint egy sorscsapásra, ellenkezıleg, arról számoltak be, hogy teherbe szerettek volna esni. Többségük úgy fogalmazott, hogy mindenképpen szülni kívánt mindenképpen házasságot kötöttek volna, a terhesség csak siettette a házasságkötést. Az 1983-as vizsgálat fı eredménye tehát, hogy fiatal korban teherbe esett lányok és asszonyok korántsem alkotnak homogén csoportot. A kutatók azt találták, hogy a teherbeesés körülményei és a teherbeesést követı magatartás (terhesség megtartása illetve abortusz) alapján négy csoportra oszthatók a vizsgálatba bevont (18 év alatti) fiatal lányok: 1. Terhességüket megszakíttató serdülık, akik sem a demográfiai jellemzıket, sem a társadalmi hátterüket tekintve nem nevezhetık marginális helyzető csoportnak; minden paraméterük a korosztályukra jellemzı adatokkal ismérvekkel azonos (ld. fent); 14 A házas és nem házas anyákról külön (nagyon részletes) beszámoló: Pongrácz Tiborné S. Molnár Edit: A 18 éven aluli házas családi állapotú anyák társadalmi-demográfiai, egészségügyi jellemzıi. KSH Népességtudományi Kutatóintézetének Közleményei 63., Budapest, 1986/3.; valamint: Pongrácz Tiborné S. Molnár Edit: A 18 éven aluli házasságon kívül szült anyák társadalmi-demográfiai, egészségügyi jellemzıi. KSH Népességtudományi Kutatóintézetének és az MTA Demográfiai Bizottságának Közleményei 64., Budapest, 1987/1.

16 16 2. A házasságban élı, gyermeket szült fiatal anyák: szintén nem periférikus csoport. Habár iskolai végzettségük, családi-társadalmi hátterük elmaradt az átlagostól, ebben a rétegben a tizenéves házasságkötés és gyermekvállalás természetes magatartásnak minısül. İk alkották a gyermeket szült fiatal anyák többségét, 59%-át. 3. Élettársi kapcsolatból gyermeket vállaló anyák: a fiatal terhesek legelesettebb, kifejezetten hátrányos helyzető, igen homogén csoportját alkotják. A gyermeket szültek 28-29%-a, akik közül számosan a szülés idıpontjában már egy-két éve együtt éltek a gyermek apjával. 4. A házasságon és élettársi kapcsolaton kívül szült, egyedülálló anyák csoportja, valójában egyedül ık tartoznak az ún. megesett lányok csoportjába. Összetételük heterogén, de alapvetıen jellemzı rájuk, hogy terhességükkel igen késın fordulnak orvoshoz, s így voltaképpen a kényszerítı körülmények hatására szülik meg gyermeküket. A gyermeket szültek 11-12%-a. Társadalmi szempontból a harmadik csoportot találták a leginkább hátrányos helyzetőnek: Alacsony, gyakran az analfabétizmus határát súroló kulturális szint, az ingerszegény családi környezet és a cigány származásúak magas aránya meghatározó (...) A gyermeket általában tudatosan vállalják, miután az élettársi kapcsolat ebben a társadalmi rétegben elfogadott életforma, s így a döntést a család is támogatja. Az 1993-as újrafelvétel során ismét megkeresték az 1983-ban szült anyákat, alább az 1983-as év az 1993-as kutatás eredményeit részben együtt taglaljuk ban arra voltak kíváncsiak, hogy vajon a fiatal korban szült anyák demográfiai viselkedését és társadalmi helyzetét rövid és hosszú távon meghatározza-e a korai gyermekvállalás (mint azt a nemzetközi szakirodalom állítja). A szakirodalmi utalások szerint ugyanis a serdülıkori gyermekszülésnek negatív hatásai nem csak az anya életében bekövetkezett rövid távú hatásokban mutatkoznak meg, de vannak hosszú távú kihatásai is. Ezek a megállapítások azonban általában hipotetikusak; ismereteink szerint eddig még sehol sem kísérelték meg empirikus verifikálásukat. 16 Erre tett tehát kísérletet az alább ismertetett 1993-as longitudinális vizsgálat. 15 Az újrafelvétel összefoglalása: Pongrácz Tiborné S. Molnár Edit: Serdülıkorban szült anyák társadalmi, demográfiai jellemzıinek longitudinális vizsgálata. Népességtudományi Kutatóintézet Kutatási Jelentései. 53. Budapest, 1994/4. 16 U.o. p17.

17 17 Az 1993-as adatfelvételbıl kimaradtak az abortuszon átesettek, mivel a kutatók nem találták volna helyesnek a régi problémákkal való szembesítésüket. Többen nevet változtattak vagy elköltöztek, és, bár az új címekre költözést igyekeztek a védınık nyomon követni, sokakat nem sikerült megtalálni. Végül 1546 anya adatait tudták felvenni (többen elutasították a válaszadást), ami az eredeti minta 66%-át jelentette. Ez nagyrészt a védınıi hálózat közremőködésének köszönhetı, akik Ennek megfelelıen a korrigált lista megyék szerinti eloszlása csaknem teljesen azonos maradt az eredeti mintáéval. 17 A kutatás folytatását, egy 2003-as adatfelvételt is terveztek erre azonban nem került sor. Pongrácz Tiborné ezt részben azzal indokolta, hogy jelentısen csökkent az érintett populáció száma. Úgy találta, hogy 1993-ban az 1983-ashoz képest nem találtak rendkívüli eredményt, továbbá nehezítette volna a lekérdezést az a tény, hogy a válaszadók jelentıs része már elköltözhetett, illetve nevet változtathatott. A demográfiai kutatás fontos akadályát látta ugyanakkor abban is, hogy az új adatvédelmi törvények értelmében a védınık nem adhatnak ki címet. A védınıkkel való együttmőködés, a minta lekérdezése szerinte jóval bonyolultabb lenne, mint az 1980-as években, vagy akár az 1990-es évek elején. 18 (Mi azt gondoljuk, hogy éppen a 2003-as felvétel mutathatta volna meg, hogy mi történt az anyák gyermekeivel, vajon mennyiben örökítették át a fiatalon való családalapítást, és az ezzel járó társadalmi nehézségeket.) A családi állapot tekintetében a kutatási eredmények azt mutatják, hogy a tizenéves korban gyermeket szült nık házasságai semmivel nem bomlékonyabbak, mint amennyire az a korosztályuk nıi népességében, illetve hasonló házasságtartam mellett általánosan tapasztalt. 19 Az 1993-as adatfelvétel idején, tehát tíz évvel gyermekeik világrahozatala után már igen kevesen tartoztak az egyedülállók kategóriájába: legtöbben házasságot kötöttek illetve tartós párkapcsolatban éltek. A korábban hajadonok egyharmada házasságot kötött a gyermek apjával és az élettársi viszonyban élık többsége is férjhez ment korábbi élettársához. A vizsgált anyák házasságai igen tartósnak bizonyultak: Legtöbben az elsı gyerek apjával éltek tíz év után is. A kutatók ezt az eredményt részben azzal magyarázzák, hogy ebben a csoportban különösen fontos volt a házasság, mint presztízs-nyújtó, legitimáló intézmény. 17 Pongrácz S. Molnár, 1994, p Interjú Pongrácz Tibornéval, ld. fent. Úgy gondolom, hogy ha meg is nehezítené az adatfelvételt, el teljesen nem lehetetlenítené az adatvédelem. Hiszen a védınıknek nem kellene ahhoz kiadniuk az adatokat, hogy újra lekérdezzék (kód alapján) azokat, akiket 1993-ban is vizsgáltak. Persze a minta jóval kisebb lenne az elköltözések, névváltoztatás miatt. Ez utóbbi probléma már az 1993-as vizsgálatnál is fennállt. 19 Pongrácz S. Molnár, 1994, p10.

18 18 Abban a társadalmi rétegben, amelybıl a fiatal anyák nagy része származik, a törvényes házasság szinte az egyedüli eszköz arra, hogy a környezet megbecsülését kivívja. Más, egzisztenciális eszközökkel például jó állással, magas keresettel ezt nem tudnák biztosítani. Többen új kapcsolatot létesítettek, és igyekeztek más férfihez férjhez menni. A korosztályuknál valamivel többen éltek a fiatalon szült nık közül élettársi kapcsolatban a felvétel idején. A kutatók azt találták, hogy az együttélések különösen stabilnak tőnnek a cigány anyák egy csoportjának esetében. Itt az élettársi kapcsolat minden szempontból házasságként mőködik. 20 Azt javasolják, hogy a házassági terveket támogassák a szakemberek; és a családi tanácsadó szolgáltatások, a népesedéspolitika, családpolitika alkalmazzon olyan megoldásokat, amelyek a legális együttélés támogatják. Az utánkövetéses vizsgálat ugyanis azt mutatta, hogy mind az anya, mind a gyermek helyzete szempontjából jobb feltételek adottak stabil családi körülmények között. Az 1993-as kutatás megerısítette, hogy a megszületett gyerekek többsége tudatosan vállalt és kívánt terhességbıl származott, még akkor is, ha valószínősíthetıen ezek egy része nem is volt a szó igazi értelmében kívánt vagy tervezett, de a gyermek megszületésével, a körülmények rendezıdésével végül is azzá vált. 21 A kutatók hangsúlyozzák, hogy bár a közvélemény a serdülıkori terhességeket igen gyakran a cigány családokhoz kötik, és a cigánykérdéssel azonosítják, a kutatás egyértelmően bizonyította, hogy nem cigánykérdésrıl van szó. A probléma ilyen irányú leszőkítése gyakran összekapcsolódik azzal a sztereotípiával, miszerint a társadalom egy viszonylag kis létszámú csoportjáról volna szó, másrészt kezelése szinte lehetetlen, hiszen az a cigányok hagyományai és népesedési magatartásának függvénye. Ezzel szemben Pongráczné és szerzıtársai végig amellett érvelnek, hogy, egyrészt, viszonylag heterogén a fiatalon teherbe esettek csoportja, másrészt társadalmi beavatkozás szükséges és lehetséges a megelızés szempontjából. Ugyanakkor azt is találták, hogy a serdülıkorban teherbe esett cigány származású lányok aránya az élettársi kapcsolatban élı és gyermeket vállaló anyák között magasabb, mint a többi alcsoportban. (Tehát azok között alacsony, vagy normál értéket mutat, akik abortuszon esnek át vagy kapcsolaton kívül, egyedülállóként szülik meg a gyermeküket.) 22 Összességében a vizsgálatba bekerült fiatal anyák egyharmada volt cigány származású P P P P26.

19 19 Iskolázottság tekintetében a gyermeket szült nık jelentısen le voltak maradva a korosztályukhoz képest, hiszen hamarabb abbahagyták tanulmányaikat ban még voltak tanulási terveik, a legtöbbjüknél a félbehagyott iskola befejezése és a szakmaszerzés. Ezek a tervek mint kiderült csak egy-két kivételes esetben valósultak meg tábla. A serdülıkorban szült anyák iskolai végzettsége a szülés után 10 évvel, valamint a teljes populáció iskolai végzettsége A vizsgált anyák iskolai végzettsége 1993-ban A éves korú nık iskolai végzettsége az es népszámlálás alapján Nem járt iskolába osztály osztály Szakmunkásiskola Középiskola Felsıfokú tanintézet Összesen Forrás: Pongráczné S. Molnár (1994) Az iskolázottság és a településtípus között nem találtak szignifikáns összefüggést. Az iskolázottság és a cigány etnikumhoz való tartozás között azonban igen. Míg cigány származású a teljes minta 35%-a, arányuk 80-90% a 8 osztálynál kevesebbet végzettek, és 50% a 8 osztályt végzettek körében. Ennél magasabb iskolai végzettségő cigány anya a mintába nem került bele. 25 Az alacsony iskolázottság és a korai gyermekszülés, majd (tíz év múltán már) a magasabb gyerekszám együttesen az szülık társadalmi helyzetének reprodukcióját eredményezik. Ehhez hozzájárul, hogy a férjek és élettársak esetén is az adott férfikorosztályénál alacsonyabb iskolai végzettséggel rendelkeztek. Közülük az átlagnál jóval nagyobb mértékő volt a munkanélküliek aránya. Ez azzal is összefüggött, hogy a legtöbb tinédzser-anya községekben élt 1983-ban és 1993-ban is, és ezen belül olyan területeken 24 P P33. Itt is felmerül a szokásos dilemma: vajon kiket tekintettek a védınık cigány etnikumhoz tartozónak. Elképzelhetı akár az is, hogy az alacsony iskolázottságú és kultúrájú családokból származó lányokat könnyebben sorolták ebbe a kategóriába.

20 20 koncentrálódtak, amelyek a munkanélküliségtıl jobban érintettek, mint pl. Szabolcs-Szatmár- Bereg, illetve Borsod-Abaúj-Zemplén. A származási család társadalmi helyzetébıl való kitörést nyilvánvalóan az iskola, a továbbtanulás, vagy a megállapodottabb, jobban keresı házastárs jelentette volna. Ezek a kitörési pontok azonban a vizsgált anyák saját, visszahúzó szocializációs háttere miatt nem mőködtek, tehát a korábbi környezet visszatartó ereje érvényesült. 26 Tíz év múltán az anyák helyzetüket már azzal magyarázták, hogy a felnıtt létbe való belépést követıen egyébként sem lett volna már kedvük tanulni, iskolába járni. 27 Más oldalról ezt úgy is meg lehet fogalmazni, hogy a fiatalkori gyermekszülés az anyákat nem sodorta rosszabb helyzetbe, mint amilyenben maguk is felnevelkedtek, tehát inkább a már magukkal hozott családi, szocializációs minták ismétlıdésérıl volt szó. Azt a hipotézis, miszerint a serdülıkorban szült anyák szociális magatartásukat sok esetben átörökítik gyermekeikre, más szempontból is igazoltnak látták. Az találták ugyanis, hogy azon anyák gyermekei döntöttek a terhesség kihordása mellett, akik maguk is serdülıként hozták világra gyermeküket, míg azok a fiatalkorúak, akiknek édesanyja késıbbi életkorban 20 éves kora után szült elıször, nagyobb valószínőséggel választották szülés helyett a terhességmegszakítást. 28 A magas gyerekszám sokszor kötıdik össze a korai gyermekvállalással, és ez az utánkövetéses vizsgálatnál már látható volt: A vizsgált anyák többsége sokgyermekes családból származott, és az 1993-as vizsgálat idején a gyermekeik száma jóval meghaladta az átlagosat. Míg a teljes népességben 10%, köztük 40% volt a három- és többgyermekesek aránya. A gyerekek többsége teljes családban nevelkedik, köztük nem több az állami gondoskodásba vettek száma, mint általában. Ezzel összefüggésben az iskolázottság alakulása fordítottan arányos a gyerekszámmal: Minél nagyobb a 10 év után mért gyerekszám, annál alacsonyabb az iskolai végzettség. 29 Az fenti hátrányokkal is összefügg, hogy a vizsgált mintában nagyobb volt a háztartásbeliek aránya, mint az azonos korú nıi népességben, még azzal együtt is, hogy a GYES-en és GYED-en lévıket munkavállalóknak tekintette a kutató. A cigány származású anyáknál, és különösen az alacsony iskolázottságú cigány anyák esetében a háztartásbeli nık aránya 70% volt 1993-ban Véleményem szerint a kutatók erre nem utalnak ebben komoly szerepe lehetett az adott csoportra vonatkozó speciális segítségek hiányának és annak, hogy általában az állami intézményrendszer nem, vagy nem elég hatékonyan támogatta a fiatal anyákat és apákat a továbbtanulásban. Sz.D. 27 p P P P35.

21 21 A serdülıkori terhesség egészségügyi kockázataival kapcsolatban a kutatók a késıbb ismertetett Joubert-féle kutatással megegyezıen azt találták, hogy a fiatal anyák szüléseinél gyakrabban léptek fel szövıdmények, és nagyobb valószínőséggel hoztak világra kis súlyú, éretlen magzatot. A kis születési súly nem is annyira az anya életkorával, hanem kedvezıtlen szociális hátterével függött össze. Ezt bizonyítja, hogy a vizsgált anyák késıbbi, tehát 18 éves koruk után történt szüléseinél sem volt lényegesen alacsonyabb a 37. hét elıtt született gyermekek aránya. 31 A nem kívánt terhességek elleni védekezési gyakorlattal kapcsolatban részletesen vizsgálódtak 1983-ban és 1993-ban is ban a megkérdezett fiatal anyák nem kevesebb, mint 80%-a azt vallotta, hogy semmilyen védekezési, fogamzásgátlási módszert nem alkalmaztak abban az idıben. Közülük 40-50% azt állította, hogy ennek az volt az oka, hogy szülni kívántak. 32 Tíz év múltán a védekezési gyakorlat a nıi népesség általános magatartásához illeszkedik. Ekkor már csak 10.5% azok aránya, akik életük folyamán soha nem védekeztek. A már említett ENSZ-vizsgálat hasonló arányt talált: Átlagosan a nık nagyjából 10%-a nem védekezik. A legalacsonyabb arányt azonban éppen a legfiatalabb korosztálynál találták: A éveseknek csupán 3.7%-a nem védekezett egyáltalán. Érdekes, hogy a férfiaknál ez a vizsgálat ıket is kérdezte jóval többen nyilatkozták, hogy semmilyen módon nem védekeznek. Körükben 16-21% között mozog (életkortól függıen) ez az arány, és a legkevésbé védekezık éppen a legfiatalabbak. 33 A KSH-kutatás alapján az alacsonyan iskolázottak, a négy- vagy többgyermekesek, a cigány anyák, és a nem házasok között többen vannak, akik nem védekeznek. Leggyakrabban gyógyszerrel (orális fogamzásgátlás) védekeznek. Ez szintén megegyezik az ENSZ-es vizsgálattal, ahol azt találták, hogy (életkortól függıen) 30-50% között mozog a gyógyszeresen védekezık aránya, míg az kondomot % használt. 34 Mivel tudjuk, hogy a tinédzserkori terhességek száma azóta majdnem a felére csökkent, egyértelmőnek látszik, hogy a fogamzásgátlási/védekezési gyakorlat sokat fejlıdött. Azonban még ebben az esetben is valószínő (és ezt a gyakorlatban dolgozó szakemberek megerısítik), hogy a fiatal lányok és fiúk jelentıs része a szexuális élet kezdetén egyáltalán nem védekezik. Errıl azonban reprezentatív vizsgálat azóta sincs. A fogamzásgátlási gyakorlatot persze nagyban befolyásolja, hogy kapnak-e segítséget a fiatalok a családjaiktól és az intézményrendszerrıl. Ebbıl a szempontból lesújtó képet mutat 31 P P Fertility and Family Surveys in Countries of the ECE Region, Standard Country Report, Hungary. United Nations New York and Geneva, 1999., p Table FFS vizsgálat, pp76-77., Table

22 22 az 1983-as és az 1993-as vizsgálat. Ebbıl kiderül, hogy a fiatal terhesek nagyon vártak volna segítséget, elsısorban az édesanyjuktól, másodsorban pedig szakemberektıl, amit azonban nem kaptak meg. a serdülıkorban terhessé vált lányok csak igen kevéssé számíthattak arra, hogy környezetüktıl tanácsot kapjanak a szexuális életre, a fogamzásgátlásra vonatkozóan ( ) Összességében csupán mintegy egyötödük fordult környezetéhez fıként édesanyjához tanácsért, se tanácsok sokszor szakszerőtlenek, túl általánosak voltak. 35 A helyzet azóta nyilván sokat változott. Ugyanakkor úgy tőnik, hogy még mindig érvényes a szakemberek majd húsz évvel ezelıtti ajánlása, miszerint hatékony segítséget kellene kapniuk az iskolán keresztül a fiataloknak a szexuális élettel kapcsolatban. Arra is nagy szükség lenne, hogy a szülık segítséget kapjanak arra, hogy serdülı gyerekeiket szerelmi és szexuális kapcsolatokra elıkészítsék, azok felelıs megélését segíteni tudják ban, a már 10 éves gyermekek esetében már lehetett vizsgálni az oktatási rendszerben elfoglalt helyüket. Errıl a következık derültek ki: Szinte senki sem járt bölcsıdébe, elsı három évüket anyjuk mellett töltötték. Ugyanakkor óvodába is kevesebb jártak, mint az átlag, és még kevesebben ahhoz képest, hogy milyen nagy mértékben szüksége lett volna erre a szolgáltatásra a gyermekeknek és családjaiknak. Különösen így van ez, ha az édesanya alacsonyan iskolázott, többgyermekes és nem dolgozó. Ilyenkor úgy érzi: úgyis otthon vagyok, ezért nem tartja fontosnak a gyermek óvodába küldését. 36 Az óvoda hiánya az iskolai teljesítményt visszaveti. A vizsgált anyák gyerekei között elég magas az egyszer vagy többször osztályt ismétlık, vagy gyenge osztályzattal minısítettek aránya. Bár e korai eredményekbıl (hiszen a legidısebb gyermek is még csak 10 éves) nem lehet messzemenı következtetéseket levonni, az elsı iskolaévekben történı lemaradás aggasztónak tőnik. Azt vetíti elıre, hogy e gyermekek anyáik mintájára idı elıtt válnak túlkorossá, s hagyják abba a tanulást. (Pongácz S. Molnár, Kiemelés tılem, Sz.D.) 37 Az anyák saját helyzetüket nem ítélik rendkívülinek, vagy különösebben hátrányosnak. Visszaemlékezve úgy találták, hogy viszonylag hamar beletanultak a babaápolásba és a háztartási tennivalókba. Ez annak is köszönhetı volt, hogy a kezdeti konfliktusok ellenére végül legtöbben eredeti családjukkal együtt éltek, vagy legalábbis anyjuk segítségére 35 P P U.o.