ORSZÁGOS RENDŐR-FŐKAPITÁNYSÁG

Átírás

1 Szám: /909/9/2013.P. ORSZÁGOS RENDŐR-FŐKAPITÁNYSÁG Cím:1139 Budapest Teve u Bp. Pf.: 314/15 Tel: /33104 Fax: / Tárgy: rendőri intézkedés elleni panasz elbírálása H A T Á R O Z A T A Rendőrségről szóló évi XXXIV. törvény (továbbiakban: Rtv.) 92. (1) bekezdésében biztosított jogkörömnél fogva B. Sz. panaszos által benyújtott panasz tárgyában folytatott eljárás során figyelemmel az Rtv. 93/A. (7) bekezdésére, továbbá a Független Rendészeti Panasztestület (továbbiakban: Panasztestület) 267/2014. (X. 16.) számú állásfoglalásának megállapításaira a rendőri intézkedés elleni panaszt elutasítom. A határozat ellen az Rtv. 93/A. (9) bekezdése alapján figyelemmel a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 100. (1) bekezdés e) pontjára, valamint a 109. (1) bekezdés a) pontjára fellebbezésnek helye nincs, annak felülvizsgálata közvetlenül kérhető a bíróságtól. A keresetlevelet az Országos Rendőr-főkapitányságnál a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróságnak címezve a felülvizsgálni kért határozat közlésétől számított harminc napon belül lehet benyújtani, vagy ajánlott küldeményként postára adni (1903 Budapest, Pf. 314/15.). (A polgári perrendtartásról szóló évi III. törvény 330. (2) bekezdése; Ket (1) bekezdés a) pontja). A határozatot kapják: 1) B. Sz. panaszos 2) Független Rendészeti Panasztestület 3) Megyei Rendőr-főkapitányság vezetője 4) Irattár

2 2 I N D O K O L Á S I. B. Sz. (továbbiakban: panaszos) július 09-én elektronikus úton terjesztette elő panaszbeadványát, a vele szemben június 21-én ingatlan területén foganatosított rendőri intézkedéssel szemben, amelyet július 10-én és július 24-én kiegészített. A panaszos által július 24-én kiegészített panaszbeadványt az élettársa, B. Gy. aláírásával is megerősítette. A panaszos beadványában előadta, hogy június 21-én körüli időben feltehetőleg a szomszéd bejelentése alapján házánál rendőrök jelentek meg hangos zenehallgatás, csendháborítás miatt. A panaszos elismerte, hogy valóban zenét hallgattak az udvaron, egy zártabb helyiségben, de állítása szerint nem olyan mértékben, amely indokolta volna azt, hogy a rendőrök vele szemben intézkedést kezdeményezzenek. A panaszos elmondása szerint a rendőrök felszólították, hogy halkítsa le, kapcsolja le a zenét, amely felszólításnak a panaszos eleget tett, kikapcsolta a zenét és a továbbiakban már a lakásban tartózkodott, amikor körülbelül perc elteltével egy rendőrségi szolgálati gépjármű állt meg a háza előtt. A panaszos várt egy keveset, majd kiment az udvarra, hogy a kaput bezárja, ekkor azonban az egyik rendőr vele szemben forint összegű helyszíni bírságot szabott ki. A panaszos állítása szerint a rendőr a helyszínen úgy nyilatkozott, hogy amennyiben a kiszabott összeget nem fogadja el, és azt nem írja alá, akkor forint összegű bírságot fog vele szemben kiszabni. Ekkor a panaszos nagyon megijedt, ezért aláírta a bírságot. A panaszos állítása szerint a rendőrök körülbelül 3-4 perc elteltével visszajöttek, és provokálni kezdték, kötekedtek vele, majd felszólították, hogy cigány kurva, beviszünk a parancsnokságra!. Erre a panaszos közölte, hogy nem öltözik, nem megy sehová, hiszen nem követett el semmit, azonban az egyik rendőr ismételten felszólította, hogy öltözzön. Ekkor a panaszos élettársa, B. Gy. és gyermeke is kijött az udvarra (a lányát is kulturálatlan kifejezéssel illette a rendőr). Erre B. Gy. megszólalt, hogy nem érti, miért provokálják a panaszost és a gyerekeket, hiszen erre nem szolgáltak rá. A rendőrök erre azt válaszolták, hogy megbaszom a.!. Eközben a rendőrök erősítést kértek, időközben megérkezett egy rendőrségi kisbusz is, ekkor már körülbelül 7-8 rendőr lehetett a helyszínen. A panaszos elmondása szerint ekkor a rendőrök az élettársát és a kutyáját aki az ijedségtől kiszabadult az utcára gumibottal bántalmazták, majd miután a rendőrök berúgták a nagykaput, behatoltak az udvarra miközben a kezükben könnygáz spray és gumibot volt és a ház ablakán kopogtattak, hogy menjenek ki a házból. A panaszos erre kinyitotta a ház bejárati ajtaját, amelyre a rendőrök a panaszost a szolgálati gépkocsiig ráncigálva kihúzták, és erőszakkal a gépkocsiba bedobták, majd megbilincselték. Eközben a rendőrök közölték a panaszossal, hogy ki lesznek irtva, mert ősszel jön a Magyar Gárda és ahogy ők jönnek, ők úgy mennek. Ezzel egy időben a rendőrök a panaszos élettársát is a rendőrségi kisbuszba beültették és mindkettőjüket (külön-külön) a Rendőrkapitányságra beszállították. A panaszos állítása szerint, amikor megérkeztek a Rendőrkapitányságra, ott a rendőrök B. Gy. ismételten gumibottal bántalmazták, a panaszoshoz pedig Ilyen gyenge az? kérdést

3 3 intézték. A panaszos véleménye szerint a rendőrök provokálták az élettársát, aki szóvá merte tenni, hogy így nem bánhat velük a rendőrség, amelyre a rendőrök úgy nyilatkoztak, hogy bent tartják a panaszost, ha ellenük mernek vallani, hiszen tanú úgysem lesz. Ezt követően a panaszost és élettársát is kihallgatták, és hajnalban, 4-5 óra körüli időben őket elengedték. A panaszos elmondása szerint a kihallgatást követően kifejezett kérése ellenére sem kapott semmiféle iratot, jegyzőkönyv másolatot, az élettársát pedig, a rendőrök kórházba szállították, ahol B. Gy-t nem tartották bent és semmilyen orvosi dokumentációt az eset kapcsán nem kapott. A panaszos július 10-én, valamint július 24-én panaszával megegyező tartalommal kiegészítő beadványt juttatott el a Panasztestülethez, amelyekben panaszbeadványában foglaltakat továbbra is fenntartotta, azt azzal egészítette ki, hogy amikor a rendőrök harmadjára megjelentek ingatlanja területén megkérte őket, hogy távozzanak a helyszínről, mert pihenni szerettek volna, azonban a rendőrök nem mentek el és elmondása szerint nem sokkal később egy busznyi rendőr érkezett a helyszínre. Ekkor a rendőrök betörték a kaput és bementek az udvarra. A panaszos elmondása szerint az udvarra nem akart kimenni, azonban nagyon félt attól, hogy az ingatlan ajtaját a rendőrök rájuk törik, mert nagyon verték az ablakot. Ezért a panaszos kinyitotta az ajtót, majd hajánál fogva, ráncigálta ki őt a rendőr a szolgálati gépkocsihoz. A panaszos állítása szerint körülbelül óra lehetett, amikor őt és élettársát a Rendőrkapitányságra beszállították, akkor szintén rángatva cibálták be a kapitányság épületébe, majd kihallgatása során előadta a történteket, egyben közölte, hogy a rendőrökkel szemben feljelentést tesz. A panaszos álláspontja szerint a vele szembeni rendőri intézkedés kegyetlen, indokolatlan, agresszív és diszkriminatív volt. A panaszos élettársa, B. Gy július 24-én előterjesztett és aláírással ellátott a panaszos beadványával megegyező tartalmú panaszbeadványt terjesztett elő a Panasztestülethez. Továbbá B. Gy augusztus 07-én a sérelmezett ügy kapcsán keletkezett orvosi dokumentációt is eljuttatta a Panasztestülethez. Tekintettel arra, hogy a panaszos által sérelmezett rendőri intézkedés tárgyában B. Gy. is panasszal élt, így azt külön eljárás keretében vizsgáltam, ezért jelen eljárásban csak a panaszos által kifogásolt rendőri intézkedést bíráltam el. A panaszos beadványában az alábbiakat sérelmezte: 1. az intézkedési kötelezettséget; 2. a magánlakásban foganatosított rendőri intézkedést; 3. a helyszíni bírság kiszabását; 4. az előállítás 4/a. az előállítás jogalapját; 4/b. az előállítás időtartamát; 5. a testi kényszer alkalmazását; 6. a bilincs alkalmazását; 7. a rendőrök által tanúsított magatartást 8. a szabálysértési eljárás során keletkezett iratok másolatának kiadását.

4 4 A Panasztestület hivatkozott állásfoglalása szerint a rendőrök oldalán a telefon útján tett bejelentések mind a három esetben intézkedési kötelezettséget keletkeztettek, hiszen már az első bejelentés felvetette a szabálysértés elkövetésének gyanúját. A Panasztestület eljárásában megállapította, hogy nem sérült a panaszos magánlakás sértetlenségéhez való joga, amikor a rendőrök beléptek az udvarra a panaszos előállítása érdekében, valamint szintén nem sérült a panaszos személyes szabadsághoz való joga az előállítás jogossága és arányossága kapcsán, hiszen arra kellő jogszabályi felhatalmazás alapján került sor, azonban az előállítás időtartama kapcsán tekintettel arra, hogy az nem felelet meg az Rtv ában rögzített feltételeknek a személyes szabadsághoz való jog sérelmét állapította meg. A panaszossal szemben alkalmazott testi kényszer kapcsán a panaszosnak nem sérült a testi integritásához való joga, azonban a panaszos bilincselése tekintetében a Panasztestület álláspontja szerint a rendőrség nem tartotta be az arányosság és fokozatosság alapelvét, így arra jogszabályi felhatalmazás nélkül került sor. A rendőri fellépés vonatkozásában az ellentmondó nyilatkozatok alapján a panaszos emberi méltósághoz való jogának sérelme sem volt megállapítható. A Panasztestület megítélése szerint az alapjogsértés elérte a súlyosság azon fokát, amely indokolttá tette a panasz megküldését az országos rendőrfőkapitánynak. II. A döntésem alapjául szolgáló tényállást - a Ket. 50. (1) bekezdésében foglaltakra figyelemmel - az alábbi bizonyítékok felhasználásával állapítottam meg: - a panaszos által július 09-én, július 11-én és július 24-én előterjesztett panaszbeadvány; - a Rendőrkapitányság vezetője által készített 2013.P. számú parancsnoki kivizsgálásról szóló átirat; - a 2013.id. számú elfogás végrehajtásáról szóló rendőri jelentés; - előállítás időtartamáról szóló igazolás; - eljárás alá vont személy meghallgatásáról szóló 2013.id. számú jegyzőkönyv; - szabálysértési ügyben készült 2013.id. számú feljelentés; - Megyei Rendőr-főkapitányság vezetője által készített 2013.P. számú átirat; III. A rendőri intézkedés elleni panasz kivizsgálásakor először azt vizsgáltam meg, hogy mely panaszosi sérelemre terjed ki a hatásköröm. Az Rtv. 92. (1) bekezdés szerint Akinek a IV-V. Fejezetben - a 46/A-46/C. kivételével -, valamint a VI. Fejezetben meghatározott kötelezettség megsértése, a rendőri intézkedés, annak elmulasztása, a kényszerítő eszköz alkalmazása (e fejezet alkalmazásában a továbbiakban együtt: intézkedés) alapvető jogát sértette, választása szerint a) panasszal fordulhat az intézkedést foganatosító rendőri szervhez vagy b) kérheti, hogy - amennyiben a panasz elintézése nem tartozik más eljárás hatálya alá - panaszát a Testület által lefolytatott vizsgálatot követően, az érintett rendőri szerv kilététől függően ba) az országos rendőrfőkapitány, bb) a belső bűnmegelőzési és bűnfelderítési feladatokat ellátó szerv főigazgatója vagy bc) a terrorizmust elhárító szerv főigazgatója bírálja el.

5 5 A szabálysértésekről, a szabálysértési eljárásról és a szabálysértési nyilvántartási rendszerről szóló évi II. tv. (továbbiakban: Sztv.) 98. (1) bekezdés alapján A szabálysértési hatóságnak az elővezetés kivételével a kényszerintézkedés tárgyában hozott, a feljelentést elutasító, illetve a szabálysértési eljárást megszüntető, valamint a kézbesítési vélelem megdöntésére irányuló kérelmet elutasító határozatával, illetve intézkedésével szemben az eljárás alá vont személy és képviselője, a sértett és képviselője, valamint a rendbírsággal sújtott személy, továbbá egyéb, nem az ügy érdemében hozott határozatával, intézkedésével szemben - a törvény eltérő rendelkezése hiányában - panasszal élhet az, akire a határozat rendelkezést tartalmaz, illetve akit az intézkedés érint. Az Sztv. 99. (1) bekezdés értelmében Helyszíni intézkedés során a szabálysértés elkövetését elismerő személlyel szemben helyszíni bírság kiszabásának van helye. Továbbá a (3) bekezdés szerint Ha az eljárás alá vont személy a helyszíni bírság kiszabását - a helyszíni bírság meg nem fizetése esetén alkalmazandó jogkövetkezményekről szóló tájékoztatás után - aláírásával igazoltan tudomásul veszi, a helyszíni bírság ellen nincs helye jogorvoslatnak. A panaszbeadványban foglaltakat értékelve megállapítható, hogy a rendőrség szabálysértési hatóságként végzett tevékenységét az Sztv. rendelkezései szabályozzák. Jelen esetben a panaszossal szemben csendháborítás szabálysértés elkövetése miatt helyszíni bírság került kiszabásra, majd ismételten elkövetett cselekmény miatt a rendőrök a panaszos ellen szabálysértési feljelentéssel éltek. A fentiekre tekintettel, azon sérelem, miszerint a panaszos elkövette-e a szabálysértést, amely alapján a rendőrök vele szemben először helyszíni bírságot szabtak ki, majd szabálysértési eljárást indítottak, valamint a panaszos a szabálysértési eljárásban keletkezett iratból kifejezett kérés ellenére sem kapott másolatot, jelen eljárás hatáskör hiányában nem vizsgálható. Mindezek alapján a helyszíni bírság kiszabását, valamint a szabálysértési eljárás során keletkezett iratok másolatának kiadását sérelmező kifogás tekintetében hatásköröm hiányát állapítottam meg. A rendőri intézkedés elleni panasz vizsgálata során az alábbiak kerültek megállapításra. IV/1. A rendőrség intézkedési kötelezettsége IV. Az Rtv. 1. (2) bekezdés 2. pontja szerint, A rendőrség az Alaptörvényben, az e törvényben és törvény felhatalmazása alapján más jogszabályban meghatározott bűnmegelőzési, bűnüldözési, államigazgatási és rendészeti feladatkörében szabálysértési hatósági jogkört gyakorol, közreműködik a szabálysértések megelőzésében és felderítésében, Az Sztv (1) bekezdés alapján Aki lakott területen, az ott levő épületben, vagy az ahhoz tartozó telken, tömegközlekedési eszközön, továbbá természeti és védett természeti területen indokolatlanul zajt okoz, amely alkalmas arra, hogy mások nyugalmát, illetve a természeti vagy a védett természeti értéket zavarja, szabálysértést követ el.

6 6 Az Rtv. 13. (1) bekezdés szerint A rendőr jogkörében eljárva köteles intézkedni vagy intézkedést kezdeményezni, ha a közbiztonságot, a közrendet vagy az államhatár rendjét sértő vagy veszélyeztető tényt, körülményt vagy cselekményt észlel, illetve ilyet a tudomására hoznak. Ez a kötelezettség, a rendőrt halaszthatatlan esetben szolgálaton kívül is terheli, feltéve, hogy az intézkedés szükségességének időpontjában intézkedésre alkalmas állapotban van. A Rendőrség Szolgálati Szabályzatáról szóló 30/2011. (IX 22.) BM rendelet (továbbiakban: Szolgálati Szabályzat) 9. (1) bekezdés értelmében A rendőr szabálysértés észlelése esetén feljelentést tesz, vagy - jogszabály által meghatározott esetekben - helyszíni bírságot szab ki, vagy helyszíni bírság kiszabása helyett - ha a szabálysértési eljárásról szóló törvényben megállapított feltételek fennállnak - szóbeli figyelmeztetést alkalmaz. Továbbá a (2) bekezdés alapján A szóbeli figyelmeztetés során a rendőr a szabálysértés elkövetését elismerő személyt felszólítja a tevékenysége abbahagyására. A panaszos beadványában elismerte, hogy valóban hangosan hallgatták a zenét, egyben valószínűsítette, hogy a szomszédok értesíthették a rendőrséget emiatt. A 2013.P. számú rendőri jelentésben foglaltak szerint június 20-án órakor, június 20-án órakor és június 21-én órakor a Megyei Rendőr-főkapitányság ügyeletére érkezett bejelentés, miszerint a panaszos lakhelyén ingatlanja területén túl hangosan hallgatnak zenét, amellyel zavarják az ott élők nyugalmát. Az első bejelentés alkalmával a helyszínen megjelenő rendőrök megállapították, hogy a bejelentés valós, ezért a panaszost felszólították, hogy halkítsa le a zenét, amelynek a panaszos eleget tett. A második bejelentés szintén felvetette a csendháborítás gyanúját, tekintettel arra, hogy a panaszos és az ingatlan területén tartózkodó személyek újra hangoskodni kezdtek, hangosan hallgatták a zenét, ezért a rendőrök a panaszossal szemben helyszíni bírságot szabtak ki. A panaszos az általa elkövetett szabálysértést elismerte, azt tudomásul vette, amelyet a helyszíni bírságról szóló nyomtatvány aláírásával igazolta. Mindezek hatására a csendháborítás a rendőrök távozásáig megszűnt. Ezt követően a harmadik bejelentés ismételten a csendháborítás szabálysértés elkövetésének gyanúját vetette fel, figyelemmel arra, hogy a órakor helyszínre érkező rendőrök a panaszos lakhelyén ismételten csendháborítást észleltek, amelyet az ingatlan területén tartózkodó személyek a rendőrök megérkezése ellenére sem akartak abbahagyni. Erre figyelemmel az intézkedő rendőrök a további szabálysértés megakadályozása miatt a panaszost a Rendőrkapitányságra előállították. Jelen esetben - a jogszabályi előírásoknak megfelelően - a rendőrség intézkedési kötelezettsége mindhárom telefonos bejelentés alapján fennállt, így a rendőrök kellő jogalap birtokában jártak el akkor, amikor a panaszossal szemben intézkedést kezdeményeztek, ezért a panasz e tekintetben alaptalan. IV/2. A magánlakásban foganatosított rendőri intézkedés A panaszos sérelmezte ingatlanja területén foganatosított rendőri intézkedést, állítása szerint amikor a rendőrök harmadjára megjelentek ingatlanja területén megkérte őket, hogy távozzanak a helyszínről, mert pihenni szerettek volna, azonban a rendőrök nem mentek el és elmondása szerint nem sokkal később egy busznyi rendőr érkezett a helyszínre. Ekkor a rendőrök betörték a kaput és bementek az udvarra. A panaszos elmondása szerint az udvarra nem akart kimenni, azonban nagyon félt attól, hogy az ingatlan ajtaját a rendőrök rájuk törik,

7 7 mert nagyon verték az ablakot. Ezért a panaszos kinyitotta az ajtót, majd hajánál fogva ráncigálta ki őt a rendőr a szolgálati gépkocsihoz. A 2013.id. számú rendőri jelentésben foglaltak szerint a bejelentés helyszínén fő szórakozott, italozott, hangoskodott, akik a rendőri felszólítások ellenére újra és újra folytatták a csendháborítást. A panaszos és élettársa folyamatosan kiabáltak és obszcén szavakkal illették az intézkedő rendőröket, szitkozódtak. B. Gy. az udvaron lévő amerikai staffordshire jellegű kutyáját is szabadon engedte, lakattal bezárta az udvarra nyíló kiskaput, valamint azt hangoztatta Hogyha bemertek jönni az udvarra, fejszével váglak ketté titeket fasszopó, geci rendőrök! Megbaszlak titeket! E körülményre figyelemmel az intézkedés szakszerű és biztonságos végrehajtása végett további rendőri erő érkezett a helyszínre. Ezt követően a rendőrök a nagykaput kikötve, károkozás nélkül bementek az udvarra, majd felszólították a panaszost, hogy jöjjön ki a házból. A panaszos kinyitotta az ajtót, majd közölte, hogy Jó éjszakát, takarodjatok haza! és bezárta az ajtót. Erre a panaszos újból felszólításra került, hogy jöjjön ki, amelyre a panaszos ismét kinyitotta az ajtót és továbbra is kiabált. Ekkor az egyik rendőr a panaszos jobb karját megfogta, majd közölte vele, hogy szabálysértés tovább folytatása miatt őt Rendőrkapitányságra előállítja, amelyet a panaszos nem vett tudomásul, hanem hangosan kiabált. Ezt követően a rendőrök a panaszost a szolgálati gépkocsihoz kivezették, ahol vele szemben kezeit hátra tett helyzetben történő bilincset alkalmaztak, majd a szolgálati gépkocsi jobb hátsó ülésére beültették. Az Rtv. 39. (1) bekezdés h) pontja alapján A rendőr magánlakásba bebocsátás vagy hatósági határozat nélkül nem léphet be, illetve nem hatolhat be, kivéve a szabálysértést felszólítás ellenére folytató személy előállítása céljából. Figyelemmel azon körülményre, hogy a rendőrség háromszor jelent meg a sérelmezett helyszínen a panaszos által elkövetett és tovább folytatott csendháborítás gyanúja miatt, amelyek során a panaszos a rendőri felszólításoknak nem tett eleget, így a rendőrök a panaszos előállítása céljából kellő jogalappal léptek be az ingatlan területére. Mindezekre figyelemmel a panasz e tekintetben alaptalan. IV/3. A helyszíni bírság kiszabása Ezen sérelmet hatáskör hiányában nem vizsgáltam, mely indokaimat a III. fejezetben fejtettem ki. (3-4. oldal) IV/4/a. Az előállítás jogalapja A panaszos sérelmezte, hogy annak ellenére, hogy nem követett el semmit ugyanakkor elismerte, hogy valóban hangosan hallgatták a zenét a rendőrök mégis előállították a Rendőrkapitányságra. A 2013.id. számú rendőri jelentés szerint a panaszos előállításának az Rtv. 33. (2) bekezdés f) pontjának I. fordulata adott alapot. Az Rtv. 33. (2) bekezdés f) pontjának I. fordulata szerint A rendőr a hatóság vagy az illetékes szerv elé állítja azt, aki a szabálysértést az abbahagyásra irányuló felszólítás után is folytatja.

8 8 Az Rtv. 15. (1) bekezdése alapján A rendőri intézkedés nem okozhat olyan hátrányt, amely nyilvánvalóan nem áll arányban az intézkedés törvényes céljával. Továbbá a (2) bekezdés szerint Több lehetséges és alkalmas rendőri intézkedés, illetőleg kényszerítő eszköz közül azt kell választani, amely az eredményesség biztosítása mellett az intézkedéssel érintettre a legkisebb korlátozással, sérüléssel vagy károkozással jár. Az Rtv. 19. (1) bekezdés értelmében A jogszabályi előírások végrehajtását szolgáló rendőri intézkedésnek - ha törvény vagy nemzetközi megállapodás másként nem rendelkezik - mindenki köteles magát alávetni, és a rendőr utasításának engedelmeskedni. A rendőri intézkedés során annak jogszerűsége nem vonható kétségbe, kivéve, ha a jogszerűtlenség mérlegelés nélkül, kétséget kizáróan megállapítható. Továbbá a (2) bekezdés értelmében A rendőr jogszerű intézkedésének való ellenszegülés esetén az e törvényben meghatározott intézkedések és kényszerítő eszközök alkalmazhatók. A 2013.id. számú rendőri jelentésből, valamint a panaszbeadványból is egyértelműen kitűnik, hogy a panaszos az általa elkövetett szabálysértés abbahagyására vonatkozó többszöri rendőri felszólításnak nem tett eleget, azt tovább folytatta, kulturálatlan és engedetlen magatartásával pedig, a rendőri intézkedést akadályozta, ezáltal megszegte az Rtv ban rögzített kötelezettségét, így a cselekmény megszakítása a közelben lakók nyugalma érdekében vált indokolttá a panaszos helyszínről történő eltávolítása, amelyet a rendőrök a panaszossal szembeni előállítás foganatosításával eredményesen hajtottak végre. A leírtak alapján az eredményes intézkedés biztosítása végett az Rtv. 33. (2) bekezdés f) pontjának első fordulata megfelelő jogalapot biztosított a panaszos előállítására, így az erre vonatkozó panasz alaptalan. IV/4/b. Az előállítás időtartama Az Rtv. 33. (3) bekezdése alapján A rendőrség az előállítással a személyi szabadságot csak a szükséges ideig, de legfeljebb 8 órán át korlátozhatja. Ha az előállítás célja még nem valósult meg, indokolt esetben ezt az időtartamot a rendőri szerv vezetője egy alkalommal 4 órával meghosszabbíthatja. Az előállítás időtartamát a rendőri intézkedés kezdetétől kell számítani. A panaszos állítása szerint körülbelül óra lehetett, amikor őt és élettársát a Rendőrkapitányságra beszállították, majd mindkettőjüket kihallgatták és hajnalban, 4-5 óra körüli időben őket elengedték. A 2013.id. számú rendőri jelentés, valamint az előállítás időtartamáról szóló igazolás szerint, a panaszos előállítása június 21-én órától óráig tartott. Ezen idő alatt a panaszossal szemben óra és óra között bilincset alkalmaztak, majd a Rendőrkapitányságon előállító helyiségbe elhelyezték. Ezt követően a panaszossal szemben órakor Drager típusú alkohol szondás vizsgálatot végeztek, majd órától óráig meghallgatták. E sérelemmel kapcsolatosan megállapítható, hogy az előállítás, mint rendőri intézkedés csak az adatok felvitelét, illetőleg a tényállás rögzítését foglalja magába, így az érdemi döntést nem eredményez. Az előállítással eltelt idő alatt került végrehajtásra az adatok ellenőrzése, rögzítése, a ruházatátvizsgálás, az ittasság ellenőrzése, a rendőri jelentés rögzítése, valamint a szabálysértési feljelentés elkészítése. Mindezen feladatok végrehajtására azt is figyelembe

9 9 véve, hogy nem a panaszos volt az egyetlen előállított személy a 3 óra 10 perces időtartam objektíve nem tekinthető a szükségesnél hosszabb időnek. A fentiek alapján megállapítható, hogy a panaszos előállításának ideje alatt az eljárási cselekmények foganatosítása megtörtént, annak időtartama az eljárási cselekményeket figyelembe véve nem volt objektíve elhúzódó, ezért a panasz e tekintetben is alaptalan. IV/5. Testi kényszer alkalmazása A panaszos elmondása szerint a lakásából a rendőrök a hajánál ráncigálva vitték ki a szolgálati gépjárműbe, ahol a gépkocsiba beültették és megbilincselték. Amikor megérkeztek a Rendőrkapitányságra, akkor szintén a földön ráncigálva cibálták be a kapitányság épületébe. A 2013.id. számú rendőri jelentés szerint a panaszossal szemben azért került sor testi kényszer alkalmazására, mert az intézkedő rendőrök utasításait nem hajtotta végre, annak ellenszegült, ezért a rendőrök a panaszost karjánál fogva vezették a szolgálati gépkocsihoz, majd a rendőrségi objektumhoz érve a panaszos a saját lábán ment be az épületbe, hiszen addigra már megnyugodott. Az Rtv. 16. (1) bekezdés szerint A rendőr kényszerítő eszközt csak a törvényben meghatározott feltételek fennállása esetén, az arányosság elvének figyelemben tartásával alkalmazhat úgy, hogy az nem okozhat aránytalan sérelmet az intézkedés alá vontnak. Nincs helye a kényszerítő eszköz további alkalmazásának, ha az ellenszegülés megtört, és a rendőri intézkedés eredményessége enélkül is biztosítható. Az Rtv. 17. (2) bekezdés értelmében A rendőri intézkedés során a kényszerítő eszköz alkalmazása esetén lehetőleg kerülni kell a sérülés okozását, az emberi élet kioltását. Az intézkedés folytán megsérült személy részére - amint ez lehetséges - segítséget kell nyújtani, szükség esetén a rendőr gondoskodik arról, hogy a sérültet orvos elláthassa, kórházi elhelyezése esetén a hozzátartozó vagy más, a sérülttel kapcsolatban álló személy erről értesüljön. Az Rtv. 47. szerint A rendőr - intézkedése során - az ellenszegülés megtörésére testi erővel cselekvésre vagy a cselekvés abbahagyására kényszerítést (testi kényszert) alkalmazhat. A leírtak alapján a panaszos és a rendőri jelentés egybehangzó a tekintetben, hogy a panaszost az intézkedő rendőrök felszólították, hogy az intézkedésnek vesse magát alá, azonban a panaszos a rendőri felszólításnak nem tett eleget, a rendőri intézkedésnek nem vetette magát alá, közlésével pedig egyértelművé tette a rendőrök irányába, hogy nem akar velük menni a kapitányságra. A fentiekre figyelemmel, a panaszossal szemben intézkedő rendőrök jogszerűen alkalmaztak testi kényszert, ezért a panasz e tekintetben alaptalan. IV/6. Bilincs alkalmazása A panaszos kifogásolta a vele szembeni bilincs alkalmazását. A 2013.id. számú rendőri jelentés az intézkedés jogalapjaként az Rtv t jelölte meg.

10 10 Az Rtv. 48. alapján A rendőr bilincset alkalmazhat a személyi szabadságában korlátozni kívánt vagy korlátozott személy a) önkárosításának megakadályozására, b) támadásának megakadályozására, c) szökésének megakadályozására, d) ellenszegülésének megtörésére. A Szolgálati Szabályzat 41. (1) bekezdés d) pontja szerint Bilincs alkalmazása, az Rtv ában meghatározott esetekben különösen azzal szemben indokolt, akinek a jogszerű intézkedéssel szembeni ellenszegülése testi kényszerrel nem törhető meg. A hivatkozott jogszabályhelyek alapján megállapítható, hogy a rendőrnek mérlegelési jogköre van a tekintetben, hogy az Rtv ban foglalt magatartások reális esélyével az intézkedés során számol-e az adott esetben vagy sem. Az Rtv ban hivatkozott magatartásformák közül csak az ellenszegülésnek kell tényszerűen bekövetkeznie a bilincshasználathoz amely magatartás jelen esetben a panaszos részéről megtörtént, a többi magatartást az előállított személynek nem kell tanúsítania, hiszen a kényszerítőeszközök alkalmazásának a célja ezen esetekben éppen a prevenció, a szökés, támadás és az önkárosítás megakadályozása. Az ellenszegülés miben létét, mértékét a hivatkozott jogszabályok nem részletezik, annak megvalósulásához elegendő a rendőrök azon észlelése, hogy a panaszos a rendőri utasításnak azonnal nem engedelmeskedett. Bilincs és testi kényszer alkalmazása Az Rtv. 31. (1) bekezdése szerint akivel szemben személyi szabadságot korlátozó intézkedést foganatosítanak, annak ruházatát a rendőr a támadásra vagy az önveszély okozására alkalmas tárgy elvétele végett, előzetes figyelmeztetés után átvizsgálhatja. Az Rtv. 47. és 48 d) pontja szerint a rendőr - intézkedése során - az ellenszegülés megtörésére testi erővel cselekvésre vagy a cselekvés abbahagyására kényszerítést (testi kényszert) alkalmazhat. A rendőr bilincset alkalmazhat a személyi szabadságában korlátozni kívánt vagy korlátozott személy ellenszegülésének megtörésére. A Szolgálati Szabályzat 41. (1) bekezdése d) pontja szerint a bilincs alkalmazása, az Rtv ában meghatározott esetekben különösen azzal szemben indokolt, akinek a jogszerű intézkedéssel szembeni ellenszegülése testi kényszerrel nem törhető meg, A tényállásban megállapítottak szerint a panaszos fizikai erőkifejtéssel járó ellenszegüléssel, hangos kiabálás közepette megpróbálta megakadályozni a jogszerű alapintézkedést. E tényekre tekintettel kellett a rendőrnek elvégeznie az Rtv. 16. (1) bekezdésében előírt mérlegelést arra vonatkozóan, hogy szükséges-e kényszerítő eszközt alkalmaznia, illetve, hogy a lehetséges kényszerítő eszközök közül melyiket, melyeket alkalmazza. A tényállásban megállapított panaszosi magatartásra figyelemmel a fizikai erőkifejtésben megnyilvánuló ellenszegülés megtörésére, és a további hasonló magatartás megelőzésére vitathatatlanul alkalmas testi kényszert alkalmazta elsősorban a rendőr. Ezáltal a saját fizikai erejét felhasználva megszakította a panaszos ellenszegülő magatartását, azonban a

11 11 lelkiállapotára utaló hangos kiáltozások és az éppen megtört ellenszegülő magatartás mibenléte alapján okszerűen következtetett a rendőr arra, hogy az akarathajlító fizikai kényszer megszüntetése esetén az intézkedés helyszínén feltüzelt személyek hatására ismételten aktív ellenszegülést fog tanúsítani a panaszos. Tekintettel ugyanakkor arra, hogy szolgálati alapfeladatát nem tudta volna úgy ellátni a rendőr, ha figyelmét és erejét a panaszossal szembeni intézkedéssel (folyamatos lefogásával) az alapintézkedés egész időtartamára, teljes mértékben leköti, ezért a testi kényszer fenntartása helyett, a megelőzés érdekében bilincset alkalmazott. Ebben a helyzetben a bilincs az akarathajlító testi kényszer felváltására szolgált. Sem az Rtv., sem a Szolgálati Szabályzat nem rendelkezik arról, hogy mely kényszerítő eszközök egymáshoz viszonyítottan milyen súlyú jogkorlátozást jelentenek, mely kényszerítő eszköz minősül súlyosabb jogkorlátozásnak. Ilyen jogszabályi környezetben a hatóság az alkalmazott kényszerítő eszközök hatását vizsgálja meg, ilyen módon értékeli azok szükségességét és arányosságát. A testi kényszer alkalmazása olyan fizikai erőkifejtéssel jár, melynek ereje, irányultsága (elvezető fogások, karfeszítés) révén képes megtörni az elszenvedőjének akaratát, azaz az akaratlagos ellenszegülő mozgását mindaddig, amíg a rendőr saját fizikai erőkifejtését megfelelő intenzitással és irányultsággal fenntartja. A bilincs fizikai jellemzőinél fogva a testi kényszerhez hasonlóan, szakszerűen felhelyezve arra alkalmas, hogy a megbilincselt személy nem kívánt mozgását lehetetlenné tegye. Amíg a testi kényszerrel akár az intézkedés alá vont személy teljes testét kontrollálni lehet, addig a kezek megbilincselése csak a kezek szabad mozgatását gátolja meg, sok esetben továbbra is szükséges az illető kísérése, megfogása. Az akarathajlító hatás, a személyes szabadság korlátozásának mértéke tekintetében tehát megállapítható, hogy a bilincselés alkalmazása koránt sem jelent fizikailag nagyobb mértékű korlátozást. A testi kényszer a rendőr fizikai képességeit és figyelmét jellemzően nagymértékben, akár teljes mértékben leköti. A bilincs alkalmazásával a rendőr a helyszíni intézkedése során fizikai erejét és figyelmét egyaránt nagyobb mértékben oszthatja meg, hiszen a nem kívánt mozgást nem a rendőr, hanem a bilincs akadályozza. Ez utóbbi úgy az intézkedés biztonsága, mint a tágabb környezet, végső soron a közrend szempontjából is kedvezőbb intézkedési helyzetet jelent, hiszen sok esetben az intézkedés nem elszigetelten, hanem más, esetlegesen az intézkedéssel egyet nem értő, barátságtalan csoport jelenlétében zajlik, ahol az intézkedés alá vont személy ellenszegülésének megtörése és annak fenntartása, valamint a csoport figyelemmel kísérése egyszerre szükséges. Szóba jöhet a kényszerítő eszközök alkalmazásának negatív társadalmi megítélése, és ebben a körben kérdéses lehet, hogy a megbilincselés nagyobb mértékben korlátozza-e az emberi méltóságot, becsületet, mint a folyamatos karfeszítéssel történő elvezetés. Jogszabály iránymutatást nem ad a hatóságnak ilyen értékelés elvégzéséhez, így ez nem tartozik a hatáskörömbe. A Szolgálati Szabályzat hivatkozott rendelkezése értelmében a bilincs különösen akkor alkalmazható, ha a jogszerű intézkedéssel szembeni ellenszegülés testi kényszerrel nem törhető meg. A testi kényszer akarathajlító jellegére tekintettel fogalmilag feltétlenül az ellenszegülő magatartás megszűnését eredményezi, ez ugyanakkor nem jelenti az ellenszegülés megtörését is, azaz az ellenszegülési szándéktól való elállást, ezért a testi kényszer megszüntetésekor az intézkedés alá vont személy további aktív ellenszegülést tanúsíthat. Erre tekintettel a bilincs alkalmazása a testi kényszert kiváltva a további ellenszegülő magatartás megakadályozására hivatott. A testi kényszerrel lefogott személy

12 12 esetében azt, hogy csupán ellenszegülő magatartása kényszerű megszűnéséről, avagy az ellenszegülés megtöréséről (szándéktól való elállásról) van-e szó, alapvetően tudati, érzelmi kérdésként, egzakt módon eldönteni, tehát az érintett jövőbeni szándékára vonatkozóan biztos következtetést levonni sem a helyszínen, sem a későbbiek során nem lehet. Ezért az Rtv. rendelkezése szerint a rendőr mérlegelésén múlik, hogy a testi kényszer felváltása céljából alkalmazza-e a bilincselést. A jelen esetben a tényállásban említett aktív ellenszegülő magatartásra és a közelben lévő barátságtalan személyekre tekintettel okszerűen döntött a rendőr úgy, hogy a testi kényszert a bilincseléssel kiváltva továbbra is fenntartja a panaszos szabad mozgásának korlátozását mindaddig, amíg a helyszíntől eltávolítva, a rendőrkapitányság területére kísérik. Mindezekre tekintettel, a panaszossal szemben a bilincs alkalmazása indokolt volt, ezért a panasz erre vonatkozó része alaptalan. IV/7. A rendőrök által tanúsított magatartás A panaszos állítása szerint az intézkedő rendőrök folyamatosan megalázó, obszcén szavakat használtak, származását negatív minősítéssel illeték, kiabáltak vele. A panaszos álláspontja szerint a rendőri fellépés félelmet keltett benne. A 2013.P. számú rendőri jelentésben foglaltak szerint az intézkedő rendőrök a panaszossal szemben végig határozottan, egyben kulturáltan viselkedtek, az intézkedés során semmiféle sértő, vagy diszkriminatív kijelentést nem használtak. A rendőrök álláspontja szerint a panaszos volt az, aki a harmadik intézkedés alkalmával folyamatosan kulturálatlan magatartást tanúsított. Az Rtv. 13. (2) bekezdés szerint A rendőr köteles a törvény rendelkezésének megfelelően, részrehajlás nélkül intézkedni. Az Rtv. 2. (1) bekezdés értelmében A rendőrség védelmet nyújt az életet, a testi épséget, a vagyonbiztonságot közvetlenül fenyegető vagy sértő cselekménnyel szemben, felvilágosítást és segítséget ad a rászorulónak. A rendőrség tiszteletben tartja és védelmezi az emberi méltóságot, óvja az ember jogait. Rtv. 19. (1) bekezdés ld. IV/4/a. pont (8. oldal) A jogszabályhelyek alapján megállapítható, hogy az intézkedő rendőrtől mint a közhatalmi funkciót ellátó szerv tagjától minden esetben elvárható az udvarias és kulturált fellépés, ugyanakkor a rendőri intézkedésnek mindenki köteles magát alávetni és a rendőr utasításának engedelmeskedni. A rendőri jelentések egybehangzósága és közokirati minősége tekintetében az abban foglaltakat fogadtam el ténykén, ezért a panasz e tekintetben alaptalan. IV/8. A szabálysértési eljárás során keletkezett iratok másolatának kiadását. Ezen sérelmet hatáskör hiányában nem vizsgáltam, mely indokaimat a III. fejezetben fejtettem ki. (3-4. oldal) V.

13 13 A Panasztestület a jelen ügyben kialakított állásfoglalásában megállapította, hogy a panaszos előállításának időtartama kapcsán sérült a panaszos személyes szabadsághoz való joga, hiszen az nem felelt meg az Rtv ában rögzített feltételeknek. A Panasztestület ezen álláspontjával nem értek egyet, tekintettel arra, hogy az előállítással eltelt idő alatt került végrehajtásra az adatok ellenőrzése, rögzítése, a ruházatátvizsgálás, az ittasság ellenőrzése, a rendőri jelentés rögzítése, valamint a szabálysértési feljelentés elkészítése. Mindezen feladatok végrehajtására azt is figyelembe véve, hogy nem a panaszos volt az egyetlen előállított személy a 3 óra 10 perces időtartam objektíve nem tekinthető hosszú időnek. A Panasztestület a panaszos emberi méltósághoz való jogából levezethető testi integritáshoz való jogának a sérelmét állapította meg, a bilincselés tekintetében, mivel arra nem volt a rendőrségnek kellő jogszabályi felhatalmazása. Ezzel a megállapítással szintén nem értek egyet, amelynek okait a IV/6. pontban részletesen kifejtettem. Mindezek alapján a rendelkező részben foglaltak szerint határoztam. Hatásköröm és illetékességem az Rtv. 92. (1) bekezdése, illetve a 93/A. (6) és (7) bekezdésein alapul. A határozat az alábbi jogszabályokon alapul: - Pp (2) bekezdés; - Ket (1) bekezdés e) pontja és a (2) bekezdés, 109. (1) bekezdés a) pontja, 50. ; - Rtv. 92. (1) bekezdés, 1. (1), (2) bek. 2. pontja, 13. (1) bekezdés, 39. (1) bekezdés h) pontja, 33. (2) bek. f) pont I. fordulata, 15. (1) bek., 19. (1) bekezdés, 33. (3) bekezdés, 16. (1) bekezdés, 17. (2) bekezdés, 47., 48., 13. (2) bekezdés, 2. (1) bekezdés - Szolgálati Szabályzat 9. (1) bekezdés, 41. (1) bekezdés d) pontja, - Sztv. 98. (1) bekezdés, 99. (1) bekezdés, 195. (1) bekezdés B u d a p e s t, d e c e m b e r 08 Papp Károly r. altábornagy rendőrségi főtanácsos országos rendőrfőkapitány