JÁNOS NAGYEVANGÉLIUMA

Átírás

1 János evangélium 14/21 ígérete alapján prófétai módon kapta és írta: LORBER JAKAB JÁNOS NAGYEVANGÉLIUMA IX. kötet Forrás: javított kia dás, 2013

2 JÁNOS APOSTOL NAGYEVANGÉLIUMA Az Úr Jézus Krisztus tanítói működésének rövidítetlen kinyilatkoztatása Benső Istenige útján német nyelven hallotta: Lorber Jakab Élt Grácban IX. kötet

3 Lorber Jakab: János Nagyevangélium IX. kötet 2 1. Fejezet: Az Úr övéivel a terméketlen vidéken találkozik egy csapat szegény zarándokkal, akiket gazdagon megajándékoznak. A tanítványok elmélkedése ezek fölött az utazók fölött. A társaság csodálatos módon való gyors előrehaladása. Betérés a görög vendégfogadójába. 1. Amikor a községtől egy órányira voltunk, egyszerre csak találkoztunk egy nagy csapat zarándokkal, akik Jerichó közeléből jöttek, és alamizsnáért könyörögtek. Én erre így szóltam a zsidó görögökhöz: Adjatok nekik fölöslegetekből, mert ezek éppen olyan szegények ebben a világban, mint Én Magam, Akinek még egy köve sincs, amelyre fejemet lehajthatnám; a rókáknak barlangjaik, a madaraknak fészkeik vannak, de ezeknek, a szegényeknek semmijük sincs saját magukon és szegényes ruházatukon kívül. Adakozzatok tehát nekik. 2. E szavakra a zsidó görögök és János néhány tanítványa azonnal összeadtak egy elég szép kis összeget, aztán a legnagyobb örömmel kiosztották a szegények között, ezek pedig összetett kezekkel adtak hálát Nekem, és adományozóiknak, és bocsánatot kértek tőlünk, amiért az úton feltartóztattak bennünket. Mint zsidók, egyben aggodalmasan kérdezték, hogy napkelte előtt elérhetik-e még Esseát? 3. Mondom Én: Azért aggodalmaskodtok, hogy menetelésetek által megszentségtelenítitek a szombat-napot? Arra nézve sem Mózes, sem más próféta soha parancsot nem adott, hogy az ember szombatnapon ne utazzék. Az új templomi törvények pedig nem isteni törvények, s Isten előtt semmi értékük sincs. De még korán van, s a községet egy óra alatt elérhetitek. És ha beértek a községbe, szálljatok meg abban a fogadóban, amely a község kapuján kívül az első; ott majd jó befogadásra és ellátásra találtok, mert Én már ott jó előre jeleztem jöveteleteket. És hogy Én Ki vagyok, azt majd Esseában megtudjátok, most pedig mehettek tovább. A szegény zarándokok nagyon csodálkoztak, hogy Én ezeket mondtam, de nem merték mégsem megkérdezni, hogy honnan tudhatom ezeket, és továbbmentek. 4. Az úton azután tanítványaim azt kérdezték Tőlem, hogy ezek a szegények tulajdonképpen miért mennek Esseába, mert hiszen egyiken sem látszott meg, hogy beteg volna, mert beteg ember sohasem tud ilyen jól gyalogolni. 5. Mondom Én: Ezek nem is azért mennek Esseába, hogy gyógyulást keressenek, hanem mint elszegényedett emberek munkát és pártfogást. Mert az utazóktól megtudták, hogy az esszeusok az utóbbi időben nagyon adakozók lettek a valóban szegényekkel szemben, s ezért készültek fel arra, hogy elmennek Esseába, mert otthonukban semmiféle munkát és keresetet nem találnak, ami annak a vidéknek nem válik nagy dicsőségére, s azért áldom is azt meg oly ritkán. 6. De volt ezek között a szegények között néhány beteg is, akkor, amikor hosszú útjukra indultak, de ugyanakkor az Én kiküldött hetven és egynéhány tanítványom közül egy páran ott jártak szegényes vidékükön, s meggyógyították őket; s ezért nem volt most beteg egy sem közülük. Ugyanezek a tanítványok tanácsolták nekik, hogy nagy szegénységük miatt menjenek el Esseába, ahol bizonyára fognak munkát, valamint szellemi és testi ellátást találni. S nemsokára ezek a szegények tényleg fel is készültek az útra. 7. Mondja Péter. Akkor nem sokkal utánunk kellett útrakelniük, hogy most már itt vannak, mert hiszen ezek nem tudnak olyan csodálatos módon előrehaladni, mint mi. 2

4 Lorber Jakab: János Nagyevangélium IX. kötet 3 8. Mondom Én: Ehhez már semmi közünk, de most már rendeltetésük helyét el is érték, és ez elég; a napon és órán semmi sem múlik, most pedig hagyjuk ezt. 9. Ebbe aztán mindannyian belenyugodtak, mi pedig kemény lépésekkel mentünk tovább, s igen gyorsan haladtunk előre, ami különösen ezen a vidéken volt nagyon jó és célszerű, mert igen kopár volt, s órákig nem találtunk egy fát vagy bokrot, sőt semmiféle más növényt sem. Egész úton nem találkoztunk senkivel, ennélfogva a szél sebességével haladhattunk előre, s ilyen módon ez a kopár útszakasz nemsokára mögöttünk volt. 10. S amikor ezt a minden vándor számára barátságtalan, és terméketlen utat elhagytuk, amely villámgyors haladásunk dacára is két óra hosszáig tartott ami egyébként egy vándornak, még teveháton is egy egész napot jelentene akkor végre termékenyebb vidékre jutottunk, ahol az úton fel is tűnt egy vendégfogadó, s vele együtt több lakóház is gazdasági épületekkel, amely legtöbbnyire görögök tulajdona volt. 11. Amikor a fogadóhoz értünk, tanítványaim egyike így szólt: Urunk, mi most egy igen hosszú utat tettünk meg, s nagyon szomjasak lettünk. Nem volna-e kellemetlen Neked, ha egy kissé felfrissülnénk, s szomjúságunk oltására egy kis vizet kérnénk? 12. Mondom Én: Ezt mindenesetre megtehetjük, de ez a vidék vízben igen szegény, s a fogadós a vizet igen meg fogja fizettetni, mert kapzsi pogány, mint minden görög. Tehát ha a vizet meg akarjátok fizetni, menjünk be, s pihenjünk meg egy kissé, s kérjünk egy kevés vizet és kenyeret. 13. Erre a zsidó görögök és János tanítványai azt mondották, miután náluk volt pénz: Urunk, mi ezt a legnagyobb készséggel megtesszük, de ha a fogadósnak iható bora van, akkor szívesen megfizetjük mi a bort is. Mondom Én: Az itt is szabadságotokban áll, tegyétek tehát, amit akartok, s majd Én is megteszem a Magamét. Lépjünk tehát a fogadóba. 2. Fejezet: A vendégfogadós és az Úr; az Úr kenyeret és vizet rendel. A mindenhatóság csodája: az Úr által megáldott víz borrá lesz. Diétikus utasítások. A vendégfogadós jó sejtelme e csodatétel következtében. A bálvány-istenek csodálatos megsemmisítése. Ennek különböző hatása a családtagoknál. A vendégfogadós tapasztalt feleségének bírálata. 1. Mi erre azonnal beléptünk a fogadóba. A fogadós rendkívül udvariasan elénk lépett és azt kérdezte, hogy mivel lehetne szolgálatunkra? Mondom Én: éhesek és szomjasak vagyunk, adj nekünk, tehát kenyeret és vizet. Mondja a fogadós: Uraim, van nekem borom is; nem kívántok inkább bort inni, amely sokkal jobb nálam, mint a víz, amely ezen a vidéken még főzésre is alig alkalmas. 2. Mondom Én: Azt tudom, hogy borod nem rossz, de mi földi értelemben véve nem vagyunk olyan jómódúak, hogy a te drága boroddal oltsuk szomjunkat. Hozd tehát azt, amit kívántunk tőled, mert azzal is meg leszünk elégedve. De a vizet a borpincédben lévő forráskútból hozd, és ne az udvar mögött lévő ciszternából, mert nálad a vizet is meg kell fizetni, legalább legyen jó, friss és tiszta. 3. A vendégfogadós nagy szemekkel nézett Rám, majd így szólt: Barátom, tudomásom szerint te most vagy először házamban, s így nem tudhatod, hogy az mimódon van berendezve. Ki árulhatta el ezt Neked? Mondom Én: Óh, sose csodálkozz ezen, hanem hozd elő azt, amit kértem. Ha barátaimmal először vagyok is házad fedele alatt, abban mégsincs olyasmi, amit nem ismernék. És hogy Én mindent miért tudok, az az Én dolgom, valamint az is, hogy a te 3

5 Lorber Jakab: János Nagyevangélium IX. kötet 4 legkedvesebb, legidősebb leányod, Heléna már teljes három esztendő óta súlyos lázban szenved, ami neked már igen sok költségedbe került eddig, s mégsem tudott rajta egy orvos sem segíteni. Még kevésbé a te sok házi istened valamelyike, amelyeket drága pénzen hozattál ide Athénból. S ebből láthatod, hogy Én többet is tudok a házadban lévő dolgokról. Most pedig menj és hozd elő, amit kértünk, hogy megerősíthessük magunkat, s azután tovább mehessünk. Ezután az álmélkodó vendégfogadós előhívatta néhány szolgáját, s azokkal kenyeret, sót és néhány korsó friss vizet hozatott. 4. Amikor minden az asztalon volt, s a szomjas tanítványok azonnal a korsók felé nyúltak, Én így szóltam hozzájuk: Várjatok legalább addig, amíg a vizet megáldom, hogy az senkinek se ártson meg. Mert ezen a vidéken a forrásvíz is lázat okoz, mert tisztátalan természeti szellemeket tartalmaz. Ekkor vártak a tanítványok, Én pedig ráleheltem minden korsóra, és így szóltam: A víz most már meg van áldva, és tisztítva de előbb egyetek egy kis kenyeret, s azután igyatok mértékkel, nehogy becsípjetek. 5. A tanítványok ezt meg is tették, s amikor inni kezdtek, elcsodálkozó de mosolygó arccal mondták: Az ilyen vizet természetesen tanácsos mértékkel inni, hogy az ember be ne csípjen. Ezt észrevette a vendégfogadós is, mire így szólt két szolgájának: Hogyan? Ti ezeknek a különös vendégeknek bort hoztatok, amikor kifejezetten vizet kértek? Mondják a szolgák: Urunk, mi azt tettük, amit nekünk parancsoltál. De hogy a vízből hogyan lett bor, azt nem tudjuk. De Az, Aki rálehelt, Az már tudni fogja, hogy a víz hogyan változott borrá! Őt kérdezd meg, mert úgy látszik, hogy Az itt többet tud, mint ezen a vidéken mi valamennyien. 6. Erre a fogadós asztalunkhoz lépett, s mi inni adtunk neki. Amikor a korsót csaknem teljesen kiürítette, a legnagyobb csodálkozással így szólt Hozzám: Te talán valami nagyhírű mágus, vagy valami ismeretlen Isten vagy, hogy ilyet tudsz tenni? Kérlek, áruld azt el nekem. 7. Mondom Én: Ha te isteneidet eltünteted házadból, s bennük többé nem hiszel, akkor megmondom neked, hogy Én Ki vagyok, s megmutatom neked az igazi Istent, Akit te még nem ismersz, Aki leányodat is meggyógyíthatná, ha hinnél Benne, s egyedül Neki adnál tiszteletet. Amikor a fogadós ezt meghallotta, így szólt Hozzám: Milyen csodálatos szavak hangzanak a szádból. Az isteneket megsemmisíteni nem volna nehéz dolog, de ha ezt megtudják papjaink, vagy a rómaiak, nagy bajba kerülünk. Mert ha nálunk valaki egy, sőt csak egy félisten képére kezet emel, azt súlyos büntetés illeti. Nekem először egész házam népével együtt zsidóvá kellene lennem, s ezt a törvény előtt pecséttel ellátott írással és körülmetéléssel kellene igazolnom, ami által megszüntetnék római polgárságomat, s azt, mint zsidó, drága pénzen kellene újból megvásárolnom, ha azután is római polgár akarnék maradni. Ennélfogva, csodálatos barátom, a Te kívánságodat jelenlegi helyzetemben aligha tudnám keresztülvinni. De én tudnék egy megoldást vitesd ki Te az isteneket a házamból, azoknak a tanúknak jelenlétében, akik házamban szolgálatomra állnak, s akkor szép csendesen egész házam népével együtt csak Annak az egy Istennek fogok tiszteletet adni, Akit Te jelölsz meg számunkra. 8. Mondom Én: Jól van, menj tehát körül házadban és győződj meg róla, hogy akár kicsi, akár nagy bálvány-isten díszíti-e még helyiségeidet? Amikor a fogadós éppen el akart indulni, házanépe kétségbeesett arccal siránkozva és kiáltozva sietett elé és jajgatva így szólt: Nagy szerencsétlenség fogja érni házunkat, mert valamennyi istenünk egyszerre elhagyott bennünket. 9. Ekkor mondja a fogadós bátor arccal: Legyetek egészen nyugodtak. Azokat az emberi kezek által készített holt isteneket, akik soha senkinek sincsenek hasznára, és senkinek sem segítenek bajában, bizonyára egy igaz élő és mindenek fölött hatalmas Isten semmisítette 4

6 Lorber Jakab: János Nagyevangélium IX. kötet 5 meg, és helyettük az egyedül egy igaz élő, s mindenek fölött hatalmas Isten költözött házamba. Akit Ez a szolgája, Aki szintén hatalmasnak látszik, fog velünk közelebbről megismertetni és megmutatni. Így a holt és teljesen hatalom nélküli istenek megsemmisülése által házunkat nem szerencsétlenség, hanem a legnagyobb üdvösség érte. 10. És hogy valóban el is higgyétek, hogy ez csodálatosképpen így van, nézzétek meg a mi vizeskorsóinkat. Ezeket az egy igaz Istennek eme csodálatos és hatalmas szolgájának kívánságára ez a két szolga aki itt áll előttünk és ezt az egész világ előtt bizonyítani tudja vízzel megtöltve helyezte ide erre az asztalra; ezek a vendégek pedig miután biztosan nagyon szomjasak voltak, azonnal nekiláttak vizet inni; ám a hatalmas Isten szolgája azt mondta nekik, hogy majd csak akkor igyanak a vízből, ha Ő megáldotta. Ekkor rálehelt a korsókra és a benne lévő víz pillanatok alatt a legkitűnőbb borrá változott át. Itt van még egy teli korsóval, kóstoljátok meg annak tartalmát, s ítéljétek meg ti magatok, hogy víz vane benne, vagy a legkitűnőbb bor? 11. Ekkor a vendégfogadós felesége vette a korsót, megízlelte annak tartalmát, s elcsodálkozva rajta így szólt: Halljátok, ilyesmi még soha nem létezett. Ilyen csodálatos dologra egyedül csak Isten képes. Én Athénban egyszer láttam csodatévő mágusokat, akik a vizet vérré, majd tejjé, majd borrá változtatták, majd mindenféle más dologgá de én, aki akkor igen szép és gazdag görög nő voltam, egy utánam érdeklődő Apolló paptól megtudtam, hogy az ilyen csodálatosnak látszó átváltozásokat egészen természetes úton lehet létrehozni, ez aztán el is vette a hitemet a mágusok hamis csodáitól. De itt nincs semmi titkos vagy rejtett hamisság, hanem egy Istennek tökéletes és igaz csodája, amit teljesen elhiszek, s ebben a hitben meg is maradok életem végéig. És most kóstoljátok meg ti magatok ezt a bort, és ítéljetek magatok. Erre azután mindnyájan megkóstolták a bort, s nekik is ugyanaz volt a véleményük, ami a fogadósnak és feleségének. 3. Fejezet: A fogadós okos beszéde házanépéhez, valamennyien a beteg Heléna meggyógyítását kérik. A szívből fakadó kérés teljesedésbe megy. Az Úr és a meggyógyult leány. Rövid isteni és élettanítások és azok áldásdús következménye. Ezeknek a pogányoknak bosszúsága a zsidó papok miatt. Az újonnan megtértek az igaz Istent kívánják látni. 1. Ezután a fogadós így kezdett beszélni jelenlévő házanépéhez: Mi meggyőződtünk tehát arról, hogy az egy igaz Istennek Ez az ismeretlen szolgája valóban csodát tett, hogy bennünket az egy igaz Isten megismerésére térítsen. De Ő nekem még más bizonyítékot is nyújtott, amelyek nem kevésbé csodálatosak, s amelyekből azt vettem ki, hogy Mögötte valami egészen különös dolog rejlik. Mert Neki a mi házunk legrejtettebb dolgairól és viszonyairól pontosabb tudomása van, mint nekünk. 2. Tudomása van pl. a mi legkedvesebb leányunknak, Helénának eddig még gyógyíthatatlan betegségéről, és megígérte nekem, hogy meggyógyítja őt, ha én azokat a holt bálványisteneket akár kicsiny, akár nagy eltüntetem ebből a házból, s ezután egyedül Neki adok tiszteletet. Én magam azonban nem mertem a holt istenekre kezet emelni, először attól való félelmemben, hogy valaki elárul, majd attól, hogy a papok, vagy a törvény megbüntet. Akkor azután azt mondtam az egy igaz Isten e csodálatos szolgájának: Vidd ki őket Te Magad tanúk jelenlétében ebből a házból, s akkor a felelősség elhárul rólam. És íme Ő ezt egy pillanat alatt meg is tette, s eszerint a mi isteneink valósággal csodálatos módon megsemmisültek, s mi en- 5

7 Lorber Jakab: János Nagyevangélium IX. kötet 6 nek tanúbizonyságai vagyunk, s nem vonhatnak felelősségre sem a papok előtt, még kevésbé a római törvény előtt, amit ti mindnyájan éppen olyan jól meg fogtok érteni, mint én magam. 3. Mindez oly hirtelen és váratlanul ment végbe szemünk előtt, most már csak leányunknak kellene meggyógyulnia, s azután az egy igaz Istent megismernünk, hogy azután mindnyájan egyedül Neki adjunk tiszteletet, s az Ő akarata szerint éljünk és cselekedjünk. 4. Ebbe az összes jelenlévők beleegyeztek, s a fogadós feleségével és gyermekeivel együtt Felém fordult, s könyörögni kezdett beteg leányuk meggyógyításáért. 5. És Én így szóltam: Mivel te hiszed ezt hozzátartozóiddal együtt, tehát legyen hitetek szerint. És most menjetek leányotok szobájába és győződjetek meg róla, hogy meggyógyult-e már, s azután vezessétek ide, hogy ő is igyon az élet borából, és megismerje Azt, Aki őt meggyógyította. 6. Amikor Én ezt kimondottam, mindnyájan kisiettek az étkezőteremből, hogy meglássák, valóban meggyógyult-e Heléna? És amikor szobájába értek, teljesen egészségesen látták viszont, ő pedig elbeszélte, hogy mintegy tűz villant át a testén, amire a láz, a fájdalom és előbbi gyengesége egy pillanat alatt elhagyta. Ennek láttára mindenkiből kitört az ujjongó öröm, a leány pedig azonnal elhagyta betegágyát, felöltözött, s nagy örömujjongások közepette Hozzám vezették. 7. Amikor megmondták neki, hogy Én voltam az orvosa, leborult lábaim elé, s azokat hálakönnyeivel nedvesítette. Ugyanígy mondtak köszönetet a többiek is, Heléna csodálatos meggyógyulásáért. 8. Én pedig így szóltam hozzá: Kelj fel leányom és igyál egy kevés bort abból a korsóból, amely a legközelebb áll hozzád, hogy egész tested és lelked megerősödjék. 9. Ekkor Heléna gyorsan fölemelkedett, szerényen kezébe vette a korsót és ivott a borból, amely őt pillanatok alatt megerősítette, s amelynek kitűnő ízét nem győzte dicsérni. S amikor ily módon megerősödött, mindnyájan kérni kezdtek, hogy most már ismertessem meg velük az egyedül egy igaz Istent, és mutassam is meg nekik, ha az lehetséges volna. 10. Mondom Én: Hallgassatok meg tehát, amit Én most röviden mondani fogok nektek: 11. Csaknem egyetlen egy görög sem létezik, aki Zsidóországban él és működik, hogy Mózes, és a többi próféta tanításaiba ne volna beavatva; tehát Az az Isten, Akit Mózes a zsidóknak kijelentett, Az az Isten, Aki Sínai-hegyen Mózessel, és általa Áronnal, testvérével villámlás és mennydörgés közepette beszélt, s későbben a próféták, és más bölcs férfiak szája által szólott, Akinek neve Jehova, s mindenek felett szent, Az az egy, igaz, örökké élő, a legnagyobb bölcsességű, jóságos és mindenek fölött hatalmas Isten, Aki a mennyeket, a Napot, a Holdat és az összes csillagokat, és ezt a Földet mindazzal, ami benne, rajta és fölötte van, Önmagából megteremtette. 12. Ebben az Istenben higgyetek, tartsátok meg jól ismert parancsolatait, s azáltal szeressétek Őt mindenek felett. És ha parancsolatait megtartjátok, és embertársaitokat is úgy szeretitek, mint közületek mindegyik önmagát szereti, azaz mindazt ti is megteszitek nekik, amit értelmes ésszel magatoknak is kívántok, hogy megtegyék nektek, akkor az egyedül egy igaz Isten mindenkor kegyelmes lesz hozzátok, és szívesen meghallgatja kéréseteket. 13. És akkor Ő nem, mint távoli megközelíthetetlen, hanem mindig, mint közelálló és benneteket mindenek felett szerető Atya fog mutatkozni, Aki kéréseiteket sohasem fogja meghallgatatlanul hagyni. 6

8 Lorber Jakab: János Nagyevangélium IX. kötet És ebben áll minden, amit az egyedül egy igaz Isten, Aki egyben minden ember igaz Atyja, az emberektől kíván. S akik ezt teszik, azok nemcsak részesei lesznek áldásainak már itt, e földön, hanem testük halála után elnyerik lelkük örök életét, s örökkön örökké ott fognak élni, ahol az Atya él üdvösségben. Ismeritek most már az egyedül egy igaz Istent? 15. Mondják mindnyájan: Igen, ha Ő az, - amiben már nem kételkedünk akkor már az írásokból jól ismerjük Őt. Mózes tanításai mindenkor tetszettek nekünk. De amikor oly gyakran meggyőződtünk arról, hogy mennyire annak az ellenkezőjét követik legfőképpen főpapjaik és amikor azt láttuk, hogy embertársaikkal szemben elkövetett gyalázatosságaikért semmi büntetés nem éri őket, azt gondoltuk magunkban: Micsoda igazság lehet egy olyan tanításban, hogy azok első képviselői, az un. Isten-szolgák amit minden cselekedetük látható módon igazol sem hisznek bennük. Mert hogy embertársainkat úgy kell szeretnünk, mint önmagunkat, az első pillanatban kitűnik Mózes parancsolataiból. De az ember azt is látja, hogy Mózes tanainak elöljárói hogyan szeretik felebarátaikat. S az embernek teljesen vaknak kellene lennie, hogy ne vegye észre, hogy éppen a tanok elöljárói hisznek azokban a legkevésbé. Mert az igazi hitnek mindenekelőtt a tanítások gyakorlása által kell megnyilvánulnia, de legfőképpen a tanok elöljáróinál, és azok terjesztőinél. És ha ezek cselekvések által mindenki szeme előtt az egy igaz Istentől való félelmük nélkül azt bizonyítják, hogy semmit sem hisznek, hogyan térjünk akkor mi, idegenek az ő hitükre? 16. És lásd Te, Aki az egy igaz Istennek igazi szolgája és papja vagy, ez volt mindenkor az oka annak, amiért mi Mózes tanai igazságában és valódiságában éppen úgy kételkedtünk, mint a mi isteneinkben. Mi csupán a világ, és annak törvényei miatt tettünk meg mindent. De magunk között bizony semmiféle Istenben nem hittünk. Ellenben hittünk a természet mindenütt működő erőiben, amelyeket világbölcseink révén ismertünk meg közelebbről. De most a Te működésed és beszéded által nézetünk teljesen megváltozott, s most már kétségtelenül hiszünk a zsidók egyedül egy igaz élő Istenében, Aki Neked mert akaratát bizonnyal mindenkor betöltötted ilyen soha nem hallott isteni hatalmat adott. 17. Mi pedig ezután Mózes tanaihoz, de nem a jeruzsálemi elöljárókhoz fogunk térni. Ezen a napon késő éjszaka is jött Edessából két ilyen jeruzsálemi elöljáró, akik saját templomi garázdálkodásait szidalmazták, és az esszeusok hatalmát, és nagy bölcsességét magasztalták. Mi pedig azt gondoltuk magunkban: ha már ti saját magatokat ennyire szidalmazzátok, akkor mit tartsunk mi, idegenek felőletek? De azért mégis tetszett nekünk az, hogy az igazságot elismerték; ma reggel mentek innen tovább. Tehát ami a tanításokat illeti, abban teljesen rendben volnánk. De még most egy pont marad hátra, ez pedig a Te utolsó ígéretedben áll. 18. Te megígérted nekünk, hogy megmutatod az egyedül egy igaz Istent, amit bizonyára éppen úgy meg tudsz tenni, mint minden más egyebet. Ha már anélkül, hogy mi erre felszólítottunk volna, annyira boldoggá tettél bennünket, hogy mind szavakkal, mind tettekkel megismertetted velünk az egyedül egy igaz Istent, tehát tedd teljessé a mi boldogságunkat azzal, hogy megmutatod nekünk az egyedül egy igaz Istent. Mi mindnyájan szívünk mélyéből kérünk erre Téged. 7

9 Lorber Jakab: János Nagyevangélium IX. kötet 8 4. Fejezet: Az Úr Jézus megmutatja ezeknek a megtért pogányoknak az egyedül egy igaz Istent, és bizonyságot tesz Önmagáról és missziójáról. A pogányság eredete. A nagy világosság és a nagy ígéret. Mi az, ami még Isten előtt is lehetetlen? Isteni életintelmek. A túlzott hódolás akadály. A félelmet mindig a szeretet győzze le. 1. Mondom Én: Kedves gyermekeim, ez éppen ti miattatok nem megy oly könnyen, mint gondoljátok. De mivel ezt is megígértem nektek, tehát szemléljétek is az egyedül egy igaz Istent. De arra figyelmeztetlek benneteket, hogy a látottakat egy teljes esztendő előtt el ne híreszteljétek. 2. Erre mindnyájan a legünnepélyesebben megfogadták ezt, Én pedig így folytattam: Jól van tehát, hallgassatok ide, nyissátok fel szemeteket és szíveteket: Én Magam vagyok Az, Aki most veletek beszélek, ugyanabban a mivoltomban, ahogy a próféták az emberek előtt kijelentették. 3. Az Én örök végzésem szerint elhatároztam, hogy Magam is, mint ember testet öltök, s a bűn éjszakájában tévelygő emberek közé, mint fényes és életet hozó világosság jövök el, hogy megváltsam őket a törvény és az örök halál súlyos igájától. 4. De Én nemcsak a zsidókhoz jöttem el, akik kezdettől fogva az egy igaz Isten kiválasztott népe volt, s így is nevezik magukat habár közülük sokan már régóta a pokol gyermekei lettek hanem hozzátok, pogányokhoz is, akik szintén ugyanattól az első embertől származtok, csak az idők folyamán elcsábíttatták magukat a világ ingerei által, úgy hogy eltávolodtak az egy igaz Istentől, s Őt többé nem ismerték fel, azután a mulandó anyagból maguk faragtak isteneket maguknak kedvük, és tetszésük szerint, s azokat tisztelték és imádták, amely eset ma is igen gyakran előfordul, amint ti magatok is tudjátok. 5. És hogy a pogányok is megismerjék az egyedül egy Istenben lévő örök és élő igazságot, tehát eljöttem hozzátok, pogányokhoz, s a Magam akaratából visszaadom nektek az élet világosságát, s így az örök életet is. 6. Én Magam vagyok ez a világosság, az út, az örök igazság és az élet. Aki Énbennem hisz, s az Én tanításaim szerint él, az már magában hordozza az örök életet, s a halált soha nem fogja sem meglátni, sem megérezni, még ha teste szerint ezerszer is meghalna. Mert aki Bennem hisz, s az Én parancsolataimat megtartja, s ily módon szeret Engem mindenek felett, az Énbennem van, s Én szellemben őbenne. És akiben Én vagyok, abban van az örök élet is. És ezzel megmutattam nektek az egyedül egy igaz Istent úgy, ahogy azt nektek az imént megígértem. És most vizsgáljátok meg önmagatokat, hogy ezt el is hiszitek-e? Igen, ti ezt most el is hiszitek. Maradjatok tehát ebben a hitben, mint igaz hősök, és ne engedjétek magatokat ettől eltántoríttatni, akkor élni fogtok, s az Én akaratomnak ereje lesz bennetek, és mindörökre meg is marad. Így legyen és így maradjon! 7. Amikor a jelenlévő pogányokhoz így beszéltem, valamennyiüket mélységes és szent borzalom futotta át, úgy, hogy egyikük sem mert egy szót sem szólni. Én azonban szeretetteljes hangon így szóltam hozzájuk: Szedjétek hát össze magatokat gyermekek. Hát Én, mint az emberek igaz Atyja olyan félelmet keltő vagyok, hogy mindnyájatokat borzalom fog el? Lássátok, Előttem semmi sem lehetetlen, mert Bennem van a mennynek és a földnek minden ereje és hatalma. De azt nem tehetem meg, hogy Én ne legyek Az, Aki vagyok, és ti pedig ne legyetek azok, amik ti vagytok. Én Az vagyok, Aki vagyok, voltam és 8

10 Lorber Jakab: János Nagyevangélium IX. kötet 9 leszek örökkön-örökké. És ti is ugyanazok lesztek és maradtok; és ha Én benneteket most kedves gyermekeimnek nevezlek, akkor teljesen egyenrangúak vagytok Velem és ha ti az Én tanításaim szerint éltek és cselekedtek, semmivel sem lesztek kevésbé tökéletesek, mint Én Magam vagyok, s ugyanazokat a jeleket tudjátok majd tenni, mint amelyeket Én teszek. Mert micsoda örömet szerezhetnek egy tökéletes Atyának tökéletlen gyermekei? Hagyjátok tehát ezt a nagy hódolatot, s helyette inkább bizalom és szeretet legyen Irántam. Mert akkor sokkal kellemesebbek, tetszetősebbek és értékesebbek lesztek Előttem. 8. Bizony, aki Engem szeret, annak nincs szüksége arra, hogy Tőlem féljen. Mert akik Istent túlságosan félik, azok igazán még soha nem ismerték meg, és szívük távol van még az Ő szeretetétől; és másodszor az ilyen félénk gyermekeket önhibájukból az a veszély fenyegeti, hogy hitükben és megismerésükben eltévelyednek, mert a félelem gyengíti akaratukat és bátorságukat abban, hogy szívükkel amennyire csak tudnak, közeledjenek Hozzám, hogy azáltal a Belőlem áradó életigazság megvilágíthassa őket. Ha ezt megértettétek, akkor tegyétek félre félelmeteket, s engedjetek szeretetet szívetekbe, és legyetek igaz gyermeki bizalommal Hozzám. 9. Amikor Én ezt kimondottam előttük, eltűnt szívükből az a bálványozó félelem, s azután több bizalommal kezdtek dicsérni és magasztalni, majd szívükben egyre jobban és jobban fölébredt a szeretet. De bizalmuk mégsem volt teljes, mert pogányságukban az Isten szigorúságáról, kérlelhetetlenségéről és örök hatalmáról régóta táplált fogalmaikat egyszerre nem tudták levetkőzni. De egy óra múlva amit ott töltöttem fokozódott bizalmuk, s Én még adtam tanításokat nekik, amelyek az Irántam való szeretetüket megerősítették és megszilárdították. 5. Fejezet: A fogadós szép válasza a tanítványokhoz a számla iránti érdeklődésükre. Az Úr jutalom igénye (a szegényekre utal). Külön intelmek a fogadóssal szemben. Az Úr és övéi tovább utaznak. Megérkezés Jerichoba. Az Úr a vámszedőt Cadohoz küldi. 1. Ezután tanítványaim, akiknél pénz volt, megkérdezték a fogadóstól, hogy mit kell fizetniük a kenyérért és a forrásvízért? És a fogadós így szólt: Óh, hogyan tudtok ilyet kérdezni? Hiszen én a mi Urunknak és Istenünknek, s az Ő legközelebbi barátainak örök adósa vagyok. Minden szó, amit nekünk mondott, többet ér a világ minden kincsénél. Ha ezer évig itt maradnátok házamban, s éjjel-nappal itt ennétek, s én azért egy statert kérnék, akkor valóban nem érdemelnék egyebet, minthogy élve dobjanak a kígyók és sárkányok elé. De már nem vagyunk messze a déltől, micsoda boldogság volna számomra, ha a mi Urunk és Istenünk veletek együtt itt ebédelne nálam. 2. Mondom erre Én: Szándékotokat kész cselekedetként fogadom. De nekünk tovább kell mennünk, mert másutt is vannak szegény gyermekek, akiken Én segíteni akarok. De majd nemsokára szegény zarándokok jönnek ide, mégpedig Essea felől Jericho irányába, ezek ott visszanyerték ugyan testi egészségüket, de pénzük kevés van, éhesek, szomjasak, fáradtak, azoknak adj eledeleket és italokat, és szállást is, Én azt majd úgy veszem, mintha Nekem tetted volna. 3. Mondja a fogadós: Óh Uram és Istenem, ha azok a szegények egy évig is itt akarnának maradni, szívesen ellátom őket. Ha az országúton jönnek szívesen eléjük küldöm igásállataimat, s lovakkal befogott kocsijaimat, hogy idehozzam őket. 9

11 Lorber Jakab: János Nagyevangélium IX. kötet Mondom Én: Szándékodat ebben az esetben is végrehajtott cselekedetnek fogadom el; a neked bejelentett zarándokok már tegnap éjjel elindultak Esseából, s a hegyen keresztül tartanak errefelé, s néhány óra múlva a hegyi ösvényen fognak idejönni, így igavonó állataid és kocsijaid nem tennének nekik jó szolgálatot. De, majd ha innen továbbmennek, segítségükre lehetsz, ha arra szükségük lesz. 5. De a jövőben a vizet ne fizettesd meg magadnak, mert arról gondoskodtam, hogy kútjaid állandóan bőséges és egészséges vizet adjanak. Légy mindenkor könyörületes a szegényekkel szemben, s akkor te is könyörületességet fogsz nálam találni. Áldásomat és kegyelmemet megkaptad, és ez meg is fog maradni, ha tanításaimban tevékenykedve te is megmaradsz. Most pedig ismét útra kelhetünk. Ezután gyorsan fölemelkedtem helyemről, s tanítványaimmal kimentem. 6. Magától értetődik, hogy a fogadós övéivel könnyek, hála és dicsőítések közepette kísért el egy darabig, de amikor lépéseinket nagyon meggyorsítottuk, kísérőink visszamaradtak és újból hazatértek. Mi pedig miután ezen a szakaszon déli időben vándor nem járt ismét a szél sebességével haladtunk előre. De mikor népek által lakott vidékre jutottunk, ismét természetes lépésekkel haladtunk előre, s így estefelé már Jericho közelébe értünk. 7. Eközben egy igen szép gyepes helyre értünk, s itt pihentünk meg a teljes naplementéig. Mert Én nem akartam nappali világosság mellett a városba menni, annál is inkább, mert a két farizeus, akiket gyors tevéik dacára utolértünk, csak pár hold távolságban voltak előttünk. 8. S amikor ezen a szép gyepes helyen beszélgetések között pihentünk, egyszerre csak a vámházból egy vámszolga közeledett hozzánk, s azt kérdezte, hogy honnan jöttünk, és hogy az éjszakát ezen a helyen akarjuk-e eltölteni? Mondom Én: Sem az egyikhez, sem a másikhoz nincs semmi közöd. De ha már valamit tudni akarsz, megmondom neked, hogy először mi Esseából jöttünk ide, és másodszor itt csak egy kissé meg akarunk pihenni, s ezután bemegyünk a városba. Amikor a vámszedő ezt meghallotta, hogy Esseából egy nap alatt gyalog tettük meg az utat Jerichóig, összecsapta a kezét és így kiáltott. Óh, erre csak gyorslábú tevék képesek, de emberi lábakról még ilyet soha nem hallottam, hiszen akkor ti repültetek. 9. Mondom Én: Ez teljesen a mi dolgunk, most pedig menj a városba, mivel van időd elég, s mondd meg Cadonak, akinek atyja a ti főnökötök, hogy jöjjön ide Hozzám, mert Én, az Úr várakozom rá. Ekkor a vámszolga így szólt: Uram, ha Cadonak nem mondom meg a nevedet, akkor is ide fog jönni? Mondom Én: Akkor is. Menj csak, s jutalmadat majd megkapod, mert minden készséges munkás méltó a jutalmára. E szavaim után a vámszolga gyorsan bement a városba, és üzenetemet közölte Cadoval. 6. Fejezet: Cado az Úr elé siet a kapuhoz. A viszontlátás. Az Úr övéivel ismét Cado atyjának fogadójában. Diétikus utasítások. 1. Amikor ezt az üzenetet Cado meghallotta, nem várt többé egy pillanatot sem, hanem a vámos szolgának egy garas jutalmat adott, s oly gyorsan, amennyire lábai engedték, Elém sietett. Amikor lélekszakadva Hozzánk érkezett, fölemelkedtünk a gyepes tisztásról, Én kezet nyújtottam neki, ő azonban átölelt Engem, szívére szorított, s valósággal elborított baráti csókjaival, majd örömében és boldogságában így szólt: óh, Uram és Mesterem, milyen leírhatatlan örömet szereztél nekem azzal, hogy ilyen gyorsan visszatértél. Mily boldogok vagyunk, hogy mi bűnösök ismét itt érezhetünk Téged közelünkben, akik erre olyan érdemtelenek vagyunk. 10

12 Lorber Jakab: János Nagyevangélium IX. kötet 11 Csak alig három napja, hogy eltávoztál közülünk, s az csaknem három esztendőnek tetszett, mert az Utánad való kimondhatatlan vágyakozás egész házunk türelmét próbára tette. Ha ma nem érkeztél volna meg, akkor holnap kora reggel legjobb tevéimet mozgásba hoztam volna, s úgy siettem volna Eléd Esseába. Csakhogy végre megérkeztél, s így most már minden a legnagyobb rendben van. De most, óh Uram és Mesterem, Te, a mi egyetlen szeretetünk és legfőbb javunk, jöjj velem, hogy egész házam megteljen boldogsággal. 2. Mondom Én: A te barátságos szereteted felüdítette szívemet, s veled fogok menni. De néhány pillanatig várjunk még, míg kissé sötétebb lesz, hogy a városban a bámész néptömeg előtt feltűnést ne okozzunk, mert a holnapi vásár miatt sok idegen van itt, s ezek ne bámészkodjanak, s ne tegyenek megjegyzéseket bevonulásunk fölött. Atyád házába most két farizeus is betért, ezeket is csakhamar elszállásolják, s azután zavartalanul bemenetünk hozzátok. 3. Ezt Cado nagyon helyesnek találta, de mégegyszer maga elé szólította a vámszolgát, s elküldte a vendégfogadóba azzal az üzenettel, hogy házanépe fogjon a lehető legjobb vacsora elkészítéséhez. Hogy miért, azt majd rövid idő múlva a legnagyobb örömmel fogják megtudni. Ezután a vámszolga újból besietett a városba, és megvitte a hírt. Ekkor így szólt Cado atyja: Sejtem már, hogy miről van szó. Menj és mondd meg Cadonak, hogy minden a legnagyobb rendben fog megtörténni. Amikor a vámszolga visszament és Cadonak atyja válaszát megvitte, eközben alaposan beesteledett, s így szóltam: Most már szép nyugodtan elindulhatunk, mert már senki sem fog bennünket megismerni, vagy megfigyelni, és ha meg is lát valaki, ideérkező kereskedő embereknek fognak tartani, ami nem fog bennünket zavarni. 4. Ezután szép csendesen zavartalanul megérkeztünk Cado atyjának fogadójába. Odaérve így szóltam Cadonak: Barátom, menj be előre és jelentsd hozzátartozóidnak, hogy tanítványaimmal együtt megérkeztem Esseából, és ha majd belépek a vendégszobába, ne törjenek ki nagy örömrivalgásban, hogy annak a néhány idegennek idő előtt fel ne hívják a figyelmét; továbbá ne szólítsanak Úrnak és Mesternek, hanem csak jóbarátnak. Mert Én amúgy is csak a szívet tekintem, de soha a szájat. És hogy Én ezt miért akarom most így, ennek okát később fogod majd meglátni, és megérteni. Menj és cselekedj így. Cado erre besietett a házba és mindent elintézett úgy, ahogyan megbíztam őt. 5. Ezután beléptem a nagy vendégszobába, amelyben egy nagy asztal volt számunkra megterítve. Amikor beléptünk, természetes, hogy mindenki a legnagyobb örömmel jött elénk, Cado atyja és anyja, valamint felesége és gyermekei, s legnagyobb szeretettel üdvözöltek és kértek, hogy foglaljak helyet, miután a hosszú úttól bizonyára fáradt vagyok. Ez a fogadtatás nagyon helyénvaló volt, s az idegeneket Velem és a tanítványaimmal szemben teljesen hidegen hagyta. De a keresett szavakkal való fogadtatás ellenére mindenkinek könny gyűlt a szemébe, leginkább pedig Cado atyjának, és öreg szolgájának, akinek neve Apollón volt. De Én megerősítettem szívüket, s így jelenlétemet minden további könnyezés nélkül is el tudták viselni. 6. Ezután mindnyájan az asztalhoz ültünk, s a fogadós, Cado s annak felesége, gyermekei és kívánságomra Apollón is közvetlen közelemben foglaltak helyet. Cado anyjának úgyis a konyhában volt dolga, Cado testvérei pedig a vendégeket szolgálták ki. 7. S amikor szeretetben így együtt voltunk az asztal körül, amelyen a legkitűnőbb bor és kenyér nagy bőségben volt előttünk, néhány tanítványom, de legfőképpen a mi Iskarióthes Júdásunk azonnal neki akart látni az evésnek, mert már mindnyájan nagyon éhesek voltak. De Én így szóltam: Ha már eddig kibírtátok, akkor még várhattok néhány pillanatig anélkül, hogy éhen vagy szomjan kellene meghalnotok. 11

13 Lorber Jakab: János Nagyevangélium IX. kötet Várjatok még egy kissé, s azután egyetek egy kevés kenyeret és sót, és csak azután egy kis korty bort, mert csak így fog a vacsora benneteket jókedvre hangolni, egyébként elgyengíti tagjaitokat és belső részeiteket. Az embernek arra is törekednie kell, hogy teste egészségét megőrizze, mert csak így óvhatja meg lelkét is a szomorúságtól és aggodalomtól. Amiképpen Én teszem, ugyanúgy cselekedjetek ti is. A tanítványok köszönetet mondtak tanácsomért és követték azt. 7. Fejezet: Jelenet az Úr és a gyomorbajos sidoni kereskedő között. Különböző asztali szónoklatok. 1. Néhány idegen meghallotta, hogy tanítványaimnak ilyen tanácsot adtam, amire az egyik fölkelt helyéről, egy sidoni kereskedő, s Hozzám lépve így szólt: Jó barátom, bocsáss meg, hogy Téged, mint idegent megszólítani bátorkodom, szavaidból, melyeket barátaidhoz intéztél, úgy vettem ki, hogy kétségtelenül orvos vagy, s így én is szeretnék egy tanácsot kérni Tőled. Mit tegyek, vagy mit használjak, hogy több év óta tartó gyomorbajomtól megszabaduljak? 2. Mondom Én: Ha úgy véled, hogy Én valóban orvos vagyok, akkor fogadd el tanácsomat: ne egyél mint az eddig is megtörtént túl sok és túl zsíros disznóhúst, és ne igyál egész nap oly erős borokat, s akkor gyomorbajod meg fog szűnni. Ez az Én orvosi tanácsom; ha ezt követed, nagyobb hasznodra lesz, mint az alpesi füvekből készült teád, amely a gyomrodat kiüríti ugyan, de csak azért, hogy annál jobban megtölthessed. Az ember nem azért él, hogy egyék, hanem azért eszik, hogy éljen, s ebből a célból nincs szükség arra, hogy gyomrát teletömje, és idegeit a lehető legerősebb dologgal napról-napra kábítsa. 3. Amikor az idegen ezt Tőlem meghallotta, a legnagyobb csodálkozással így szólt: Hiszen Te engem még sohasem láttál, honnan tudhattad ilyen pontosan, hogy én hogyan élek? Mondom Én: Nagyon rossz orvos kellene, hogy legyek, ha nem volnék képes, hogy a beteg homlokáról azonnal leolvassam hogyan él, és miképpen jutott betegségéhez. Tedd azt, amit tanácsoltam neked, tartózkodj a dőzsöléstől, és gyomrod meg fog gyógyulni. Az idegen megköszönte tanácsomat, s három aranypénzt tett ki Elém az asztalra. 4. Én pedig ezekkel, a szavakkal adtam neki vissza: Add ezeket oda a szegényeknek. Nekem nincs szükségem sem aranyra, sem ezüstre, ami után az emberek annyira vágyakoznak. Ekkor az idegen visszavette pénzét és így szólt: Most látom csak, hogy igazi orvos vagy. Ha valóban meggyógyulok, akkor a szegények ennek százszorosát kapják. Ezután ismét asztalához ment, a mienkre pedig feltálalták a vacsorát. 5. Az eledelek kitűnően elkészített halakból, három sült bárányból, húsz szintén sült fiatal tyúkból, s többféle nemes gyümölcs fajokból állt. Mi erre azonnal nekifogtunk az evéshez, s mindenkinek ízlettek az eledelek, s a kitűnő búzakenyér és bor, s nemsokára nagy lett az élénkség asztalunk körül. 6. Amikor az idegenek észrevették, hogy milyen jóízűen eszünk, s mivel tudták jól, hogy ebben a fogadóban minden nagyon drága, az idegen, akinek gyomra érdekében az imént olyan jó tanácsot adtam, szép csendesen így szólt: Most értem csak, hogy az orvos miért nem fogadta el tőlem a három aranyat. Az ilyen vendégeknek, mint Ő és társai, akik ilyen költséges vacsorát tudnak fogyasztani, bizonyára több kincsük van, mint nekünk. S akkor természetes, hogy három aranypénz kevés egy ilyen gazdag orvosnak. Óh, egy ilyen gazdag vacsora ebben a fogadóban legalább 500 garasba kerül. 12

14 Lorber Jakab: János Nagyevangélium IX. kötet Igen, igen, akinek olyan szerencséje van, hogy híres orvos lehet, az boldogabb, és gazdagabb a királynál, aki ha beteg, nagy kincsek ellenében keres segítséget az orvosnál. Mert a király lehet még oly hatalmas és gazdag, de a haláltól és betegségtől nem óvhatja meg magát. Ilyenkor a legjobb orvost, aki csak létezik, néha a legmesszebb távolról, és sok pénzért hozatja el, és ha segít rajta, mindig nagy összegekkel jutalmazza meg. Úgy látszik, hogy ez az eset áll fenn ezzel az orvossal is, hogy királyoknál és fejedelmeknél akkora összegeket gyűjtött össze magának, hogy jobban élhet, mint a szegény Sidon és Tyrusbeli kereskedők. 8. Tanítványai jól hallották az idegennek ezt a megjegyzését, s az idősebbik Jakab felelősségre akarta vonni. De Én halk hangon így szóltam hozzá: Hadd beszéljenek rólunk, hiszen ezzel nem ártanak nekünk. Ha majd az Én nevemben az evangéliumot fogjátok a világ előtt prédikálni, akkor sem fogjátok az emberek különböző bírálatait kikerülni. Ha ezek a bírálatok vakok és buták lesznek, de semmi gonoszságot nem rejtenek magukban, akkor hagyjátok őket beszélni. De ha ezek a bírálatok gonoszak, akkor vagy egy bíró előtt vonjátok őket felelősségre, vagy pedig hagyjátok el azt a helyet, s annak még porát is rázzátok le lábatokról, s akkor majd titkon Én leszek bírája az ilyen községnek és lakóinak. 9. Hagyjátok tehát ezeket is, hadd beszéljenek, és hadd bíráljanak úgy, ahogy akarnak, és úgy ahogy értik. Mert egy ember éppoly kevéssé képes értelmén felül valamely dolog vagy helyzet felett bírálatot mondani, mint az ökörnek egy Dávid zsoltárt énekelni, vagy a vaknak egy vakot vezetni. Azért a jövőben az ilyen dolgok sohase zavarjanak benneteket. Erre mindnyájan igazat adtak Nekem, és hálás köszönetet mondtak tanácsomért. 10. Apollón pedig hozzáfűzte: Óh, Uram és Mesterem, Neked mindenkor és mindenben igazad van ugyan, de itt az a helyzet áll fenn, hogy ezek az idegenek nagyon zavarnak bennünket abban, hogy Te csak azért, hogy híredet ne vegyék semmi különöset nem mondhatsz, mi pedig semmi rendkívülit nem kérdezhetünk Tőled. 11. Mondom Én: Óh barátom, sohase aggódj emiatt, éjfélig még igen sok rendkívüli dolog fog megtörténni. Mert Én ma a jól bevégzett napi munka következtében derűs kedvben vagyok, s ti is mindnyájan ilyenek legyetek. Most pedig együnk és igyunk, és ne engedjük örömünket semmi által zavartatni. Ezután mindnyájan vidáman ettünk és ittunk, és a másik asztaloknál lévő idegenek is. 8. Fejezet: Várás Jerichoban. Gyönyörű jelenet a nemes hárfással. Az Úr tetszését találja ebben a muzsikálásban. A vendégek tetszésnyilvánítása, és az énekes finom szerénysége. Az Úr az énekesnek gyönyörű ígéretet ad az egész örökkévalóságra. 1. Miután Jerichoban vásár volt, amely hét napig tartott, tehát a sok kereskedő mellett még mindenféle kókler, fütyülős, énekes, hárfás és kíntornás jött, akik este fogdóból-fogadóba mentek, s a vendégeknek csekély adakozásért mindenfélét előadtak és mutattak. Így a mi fogadónkba is betért egy énekes hárfával, melyet ügyesen kezelt, és hozzá tiszta hangján Dávid zsoltárokat énekelt. 2. Amikor a szobába lépett, engedélyt kért a vendégektől, hogy csekély díjazás ellenében bemutathassa tudását. Az idegenek, akik többnyire görögök és rómaiak voltak, így szóltak: Ugyan menj ezzel az ócska zsidó óbégatásaiddal, a zene ez az isteni művészet csak a görögöknél otthonos. De ha a főasztalnál ülők meg akarnak hallgatni, nekünk nincs semmi kifogásunk, de tőlünk nem kapsz jutalmat. Ezután a hárfás és énekes odajött a mi asztalunkhoz, s ott kért engedelmet, hogy előadhassa tudását. 13

15 Lorber Jakab: János Nagyevangélium IX. kötet És Én nyájas hangon így szóltam hozzá: Add csak elő tudásodat minden félelem és tétovázás nélkül, mert Én ismerlek téged jól, és tudom, hogy teljesen Dávid módja szerint való tiszta énekes vagy, jutalmad legyen gazdag. Erre az énekes és hárfás mélyen meghajolt előttünk, hárfáját tisztára hangolta, s maga is elcsodálkozott, mondván: Valóban, ez a terem nagyon jó, úgy az ének, mint a zene számára, mert ilyen világosan és tisztán még sohasem hallottam hárfám húrjait megszólalni. 4. Mondom Én: Nos, ha így van, kezdheted előadásodat. 5. Ezután a hárfás művészileg gyakorlott ujjakkal pengette a húrokat, s egy igen megragadó előjátékot játszott. Amikor az idegenek a tiszta hangokat és a művészies hangvezetést meghallották, egyszerre csak elcsendesedtek, és feszült figyelemmel hallgatták a művészt. 6. amikor az egész teremben nagy csendesség volt, a művész csodálatos kísérete mellett gyönyörű tiszta és igen kellemes hangon kezdte énekelni a következő (96.) Dávid zsoltárt: 7. Énekeljetek minden népek új éneket az Úr Istennek. E Földön Őnéki minden dicséretet énekeljen, jó-voltát hirdesse mindennek. Nagy dicsőségét látja minden az Ő tisztelete szent helyén. Jertek tehát minden népek, adjunk hálát az Istennek, mert nagy az Ő dicsőségében. Az Úrnak dicsőség adassék, az Ő szent neve dicsértessék. Adjunk Őnéki hálákat, minden kedves ajándékot, kapui előtt szent helyének. Jer, menjünk az Úr eleibe, és imádjuk figyelmesen templomának szentségében, Tőle mindenek féljenek, az egész Föld kerekségében. Örüljön az ég hangossággal, a Föld örvendjen vigassággal, a tenger zúgjon, a mező zengedezzen, és az erdő az Úr előtt nagy hálaadással. 8. Az Isten eljő törvényt tenni, és a Földön mindent ítélni. E világot igazsággal, a népeket tisztasággal ítéli, s a jókat megmenti. 9. Amikor énekesünk és hárfásunk ezt a zsoltárt elénekelte, s utójátékát is eljátszotta, ezzel előadását be is fejezte. Ekkor az idegenek valósággal elhalmozták dicsérettel, és tetszésük nyilvánításával, és beismerték, hogy egész életükben ennél szebbet úgy a húros zenében, mint énekben sohasem hallottak, és bocsánatot kértek tőle, hogy olyan durván fogadták. Egyben arra is kérték, hogy énekelje el mégegyszer a zsoltárt. Az énekes azonban Engem kérdezett meg, hogy megteheti-e? 10. És Én így szóltam: Megteheted, mert ezt a zsoltárt még maga Dávid sem énekelhette szebben. És az énekes így szólt: Uram, bárki légy is, de ilyen szépen még én magam sem énekeltem soha. Éneklés közben úgy éreztem, mintha Maga Jehova lett volna közelemben, és tetszéssel hallgatott volna. Azután úgy tűnt fel előttem, mintha angyalok kara énekelt volna velem. Ha ez a művészet, és hang tulajdonomban maradna, akkor én lennék a legboldogabb ember ezen a Földön, s a pogányokat énekemmel a mi Jehovánkhoz téríteném. 11. Mondom Én: Énekeld el mégegyszer a 96. zsoltárt, és légy meggyőződve, te jámbor szamaritánus, hogy ez a hang és ez a művészet földi életednek utolsó napjáig így fog maradni, s egykor a mennyben a Legmagasságosabb trónja előtt légy kedves énekes, és az is maradj örökké. Most pedig énekelj tovább. 12. Mondja az Énekes: Óh Uram, Te próféta kell, hogy légy, mert közönséges ember úgy nem beszél, mint ahogyan Te. De most már ne beszéljünk többet róla, mert mégegyszer el kell énekelnem a zsoltárt. 13. Ezután megpengette a húrokat, amelyek még tisztábban hangzottak most, mint az előbb, s ugyanúgy volt ez az ő hangjával is. Tanítványaim, s a fogadós házanépe, s ugyanúgy az idegenek is könnyekig meg voltak hatódva, de leginkább a mi asztalunk körül ülök, mivel jól tudták, hogy ez a zsoltár Kinek szól. 14

16 Lorber Jakab: János Nagyevangélium IX. kötet Fejezet: A nemes énekes gazdag jutalma. Az Úr Jézus és a bölcs énekes. 1. Amikor az énekes a zsoltárt másodszor is befejezte, az idegenek közt valóságos tetszésvihar tört ki, és sok aranypénz darabbal jutalmazták meg őt, s meghívták asztalukhoz, hogy velük egyen és igyon, de az énekes ezt mondta: Köszönöm a felajánlott tiszteletet és gazdag alamizsnátokat, de én még régi óhitű tiszta zsidó vagyok, ha alig számlálok is harminc évet, s így eledeleteket nem szabad elfogyasztanom. Azonkívül a produkcióra ez az Úr adott itt engedelmet, s így csak azt fogom megtenni, amit Ő parancsol nekem. 2. Ekkor az idegenek megdicsérték a művészt ragaszkodásáért, Én pedig a mi asztalunkhoz hívtam őt, hogy velünk egyen és igyon, amit hálás érzések között azonnal meg is tett. Fogadósunk és Cado is eltávozott, s a hárfásnak gazdag alamizsnát hozott, amit alig akart elfogadni, mert a másik asztalnál már úgyis gazdagon megjutalmazták. 3. De Én így szóltam hozzá: Azt mindig elfogadhatod, amit neked szívesen adnak, mert magadnak is jó szíved van, és örömmel megosztod a szegényekkel azt a keveset, amit művészeteddel fáradságosan megkeresel. De ha ezután többet szerzel, szívednek tágabb működési teret adhatsz. A szegényekkel jót cselekedni Istennek tetsző dolog, és a szegényekért dolgozni és gyűjteni Isten előtt a legnagyobb dicsőség, és Isten azt mindenkor megjutalmazza, még ezen, de még sokkal inkább a másvilágon. 4. Mondja a hárfás: Igen, Te jóságos Úr, így van ez. Én magam is mindenkor így hittem ezt, habár földi jutalommal a jó Isten már régóta cserbenhagyott, és én 15 éves korom óta képességeimet mégis mindig ebben az értelemben gyakoroltam. De ezúttal gazdag aratásban volt részem, amiért Istennek legyen hála és dicsőség mindörökké, Aki szegénységemben egyszer rám tekintett. És most szeretnék Tőled, Te jóságos Úr valamit kérdezni, ha azt kegyesen megengednéd nekem. Mondom Én: Nagyon szívesen, kérdezz csak bátran, s a válasszal nem leszek adósod. 5. Erre kérdez a hárfás, mondván: Óh, Te jóságos Úr, Akinek Isten után nagy szerencsémet köszönhetem, honnan tudod és ismered életviszonyaimat, holott nem emlékszem arra, hogy Téged bárhol is láttalak volna? Mondom Én: Ez nem is fontos, elég az, hogy Én már gyakran láttalak és hallottalak téged. Lásd, te most itt mutattad művészetedet, és mi mindnyájan úgy megnéztünk téged, hogy mindenütt könnyen felismerünk, akárhol találkozunk. De te bizonyára nem olyan könnyen fogsz megismerni bennünket, mégpedig azon természetes és egyszerű oknál fogva, mert több ezer ember egy különös módon kitüntetett embert könnyebben észrevesz, mert minden oldalról szemügyre veheti, mint egy ember azt a több ezret, aki előtt bemutatja művészetét. És lásd, ez a természetes oka annak, amelynél fogva Én jobban ismerhetlek téged, mint te Engem. 6. De lehetnek más okok is, amelyeket azonban még nem értenél meg, ha meg is mondanám neked. Éppen ezért az idegenek miatt jobb erről hallgatni. De az imént magad mondottad, hogy Én talán próféta vagyok, mivel Közelemben jobban hárfáztál és énekeltél, mint bármikor; ha Én számodra valóban próféta vagyok, akkor Én, mint ilyen, a Bennem lévő isteni szellem alapján azt is tudhatom, hogy milyenek az életviszonyaid. S ezzel van egy természetes és egy természetfeletti ok, amelynél fogva Én téged jobban ismerhetlek, mint te, vagy közülünk bármelyik Engem. Most már tisztában vagy? 7. Mondja a hárfás: Igen, Te jóságos és valóban nagyon bölcs Úr. Nem hiába nevezlek bölcsnek, mert én mialatt beutaztam az egész földet, többszörösen meggyőződtem arról, hogy a valóban jó emberek mindig bölcsek voltak. De hogy a jó emberek földi szerencséjükben mindig a gonosz emberek mögött álltak, annak nem a bölcsességükből merített okosságuk volt az 15

17 Lorber Jakab: János Nagyevangélium IX. kötet 16 oka mintha az kisebb volna, mint a gonoszok, és ridegek ravaszsága hanem szívjóságuk és az abból áradó türelmük, és az igazság és Isten, sőt még ellenségeik iránt való szeretetük is, akik végeredményben szintén emberek ha süketek és vakok is, és a mindezekből fakadó bölcsességük, amely ennek a világnak mulandó javait nem becsüli többre, mint amennyire az igazi nagy bölcsek mindenkor becsülték. És lásd, Te jóságos Úr, éppen ezért nevezlek Téged bölcsnek, mert annyi jóságot találtam Benned. 8. Mondom Én: Hiszen akkor te is bölcs vagy, mert tudtommal jó ember is vagy. Mondja a hárfás nagyon szerényen: Jóságos Úr, én ezzel ugyan nem dicsekedhetem, mert ezt a bölcsek ítéljék meg rólam. De azt állíthatom magamról, hogy a magukat bölcsnek és tudósnak képzelő emberektől sokkal ostobább cselekedeteket láttam, mint amilyeneket magam követtem el. Én azon a véleményen vagyok: az egyedül egy Istenben még a legkellemetlenebb életkörülmények között is minden kétséget kizáróan szilárdan hinni, és istenfélelemben és szeretettel megtartani parancsait, nyilvánvalóan bölcsebb, mint a hitben elgyengülni, s az istennek hátat fordítani, s mint nagyra tisztelt világbölcs a világ minden elképzelhető gyönyörűségeibe rohanni, s úgy élni és cselekedni, mintha a többi embernek ezen a Földön semmi joga nem volna, pedig azokat is Isten helyezte erre a Földre, hogy itt végezzék földi pályafutásukat, s maguknak és másoknak keressék meg a legszükségesebb létfenntartásukat. Óh, jóságos és bölcs Úr, helyesen, vagy helytelenül ítéltem? 9. Mondom Én: Tökéletesen, s ily módon nagyon bölcsen. De most egyél és igyál kedved szerint. A hárfás ezután kedve szerint nekilátott, mert már nagyon éhes és szomjas volt, de azért semmi mohóságot el nem árult, s még kevésbé iszákosságra való hajlamot. 10. Fejezet: Akit Isten hivatással bíz meg, annak értelmet is ad. Az Úr a Neki tetsző, valóban nemes énekesnek nagy missziójáról. A görögök kérdése az Úrhoz, hogy az isteni, vagy mózesi tanításoknak a teremtéstörténetre vonatkozólag igazuk van-e? 1. Miközben a mi hárfásunk szerényen evett és ivott, a tanítványok egymás között ámultak-bámultak annak bölcs szavai fölött. 2. Én pedig így szóltam hozzájuk: Miért csodálkoztok annyira a mi énekesünk értelme fölött? Nem hallottátok-e még azt, hogy ha Isten valakit hivatással bíz meg, annak értelmet is ad, hogy azt becsülettel betöltse? Én azt mondom nektek: ennek az énekesnek a hivatása nem a legcsekélyebb ezen a Földön, mert ő énekének és játékának nagy melegével megpuhítja a kemény szíveket, amelyekbe azután könnyen be tud hatolni az örök igazság szava. 3. Amikor Saul Dávid hárfáját hallotta, kőszíve megporhanyósodott, s a gonosz szellem elhagyta őt. Azért áll is az írásban: Dicsérjétek az Istent zsoltárokkal tiszta hangon, és jól hangolt hárfákon. Ami egykor János volt, azzá kell ennek az énekesnek lennie. E szavakkal a tanítványok teljesen megelégedtek, s így meg tudták érteni a hárfás bölcs beszédének okát. 4. De a pogányok nem voltak képesek a zsoltár szavait értelmezni, s így szóltak egymás között: Kár ezért a művészért; ha ő isteni tiszta hangjával a mi isteneinket Homérosz módja szerint énekelné, mint második Orfeusz, Athénban és Rómában valósággal istenítenék, és nagy kincseket gyűjthetne össze. Ezután a semmitmondó beszéd után fölemelkedett ugyanaz az idegen, akinek az imént gyomrára vonatkozó tanácsot adtam, és mégegyszer odajött asztalunkhoz, s az énekest nyakra-főre dicsérve így szólt: Bocsássatok meg, ha zavarlak benneteket, de 16

18 Lorber Jakab: János Nagyevangélium IX. kötet 17 ha már, mint vendégek összejöttünk ebben a teremben, és valóban semmi okunk sincs arra, hogy ellenséges indulatot tanúsítsunk egymással szemben, legyen tehát kölcsönösen megengedve, hogy ezzel a váratlan nagyszerű alkalommal néhány barátságos szót váltsunk egymással. Habár mi pogányok vagyunk, ti pedig zsidók, az legalábbis nálam nem befolyásolja az emberi értéket, s remélem ti is osztozni fogtok az én véleményemben, és életnézetemben. 5. Mondom Én: Barátom, Tőlem minden ember kimondhatja nyíltan szavait, így te és társaid is. Ha valami beszéded van, beszélj nyíltan. 6. Mondja a görög: Mi világi tapasztalattal bíró és művelt görögök, már régóta túl vagyunk isteni meséinken, és a jobb zsidók sem adnak többet egy-isten templomukra, mint mi görögök és rómaiak több-isten templomainkra. Ez a hárfás és énekes a zsidók egyik királyának előttem nem ismeretlen zsoltárát énekelte, aki népetek királyainak sorában a második volt, és Dávidnak hívták. Költészete telve van rejtett teozófiával, és ami benne érthető, az annak látszik, hogy a nagy, hatalmas, bátor és győzelmes király, mint az egy Isten követője, az összes pogányokat meg akarta hódítani, hogy azután a saját hitére térítse, mert az az uralkodását sokban megkönnyítette, tekintélyét pedig a népek előtt lényegesen emelte volna. De hogy ő maga is úgy hitt-e az egy Istenben, amint azt költeményei elárulják, az persze más kérdés. Lehetséges, de cselekedeteiből az ellenkezőjére is lehet következtetni. 7. De bármiképpen is legyen, Dávid igen nagy és nevezetes férfiú volt, és az is marad minden tekintetben, és ez a Föld kevés hozzá, hogy hasonló királyt tudjon felmutatni; s én csak dicsérhetem ezt az énekest, amiért ő, mint tiszta óhitű zsidó, a nagy király zsoltárát választotta produkciójának tárgyául. De minden nagy előnye dacára, azáltal, hogy csupán Dávid énekes, kissé egyoldalú. De ha a mi régi költőink zsoltárait is énekelné, Orfeuszhoz hasonlóan, s mint ilyen jönne Athénba, vagy Rómába amint azt már az imént is megjegyeztem akkor nagy kincseket gyűjthetne magának. De hagyjuk ezt és térjünk át a fő pontra. 8. Többek között a zsoltárban különösen az a rész tűnt fel, amely így hangzik: A népek istenei holt bálványok. De az Úr (a zsidók egy élő istene) teremtette az eget és a Földet. Mond tehát, ez a dolog a maga bizonyítható igazságával valóban így áll? Mert nekünk pogányoknak, a Föld és a mennyek fejlődéséről igen kaotikus fogalmunk van, amely szerint azt többé vagy kevésbé intelligens erők hozták létre, amelyekből később a képzeletben dús emberek isteneket faragtak, s a Földet mindazzal, amit hordoz, s a mennyet is lassan- lassan megformálták. De ti azt állítjátok, hogy az egy igaz Isten mindent hat nap, vagy időszak alatt teremtett meg a semmiből. Melyik most az igaz? A Föld ismert részeiben széltében-hosszában élő emberek sokasága kevés különbséggel azt hiszik, amit mi, s a legrégibb egyiptomiak is, mint bebizonyított igazságot hittek, de ti a mi hitünktől olyan messze álltok, mint a menny a Földtől. Már most kinek van igaza? És melyik az igaz? Ha Te a ti tanításaitok igazságát be tudod bizonyítani, akkor én társaimmal együtt kilépek hitünkből, és zsidókká leszünk. Egyébként azonban megmaradunk, amik vagyunk, s akkor az énekestől sem fogjuk azt kívánni, hogy valaha is elmenjen Athénba vagy Rómába. 17

19 Lorber Jakab: János Nagyevangélium IX. kötet Fejezet: Az Úr felelete, hogy hol van az igazság. Az ábrázolás tudománya megértésének fontosságáról. Az Úr a törekvő görögnek megadja a kívánt bizonyítékot; a gyomorbeteg csodálatos meggyógyítása. Ennek a tettnek üdvös szellemi hatása. Hogyan tanulnak a görögök az igaz Istenhez imádkozni? 1. Mondom Én: Te egészen különös dolgot kívánsz Tőlem. A te értelmed annyira tele van világi, ennélfogva materiális dolgokkal, vajon képes leszel-e a szellemi dolgokat megérteni? Mi valódi óhitű zsidók azonban értelmünket szellemi dolgokkal töltöttük meg, s így a szellemi dolgokat, mint nekünk bebizonyíthatót, könnyen meg tudjuk érteni. 2. Igaz, hogy a szellemiek, és az anyagiak között fennáll az egymásra vonatkozó jelentőség, s ha te ebben a tudományban jártas lennél, akkor könnyű volna azt neked bebizonyítani, hogy mi óhitű tiszta zsidók a teljes igazságban állunk, a pogányok pedig a hamisságban, és valótlanságban állnak minden világi bölcsességük dacára. De ez a benső tudomány idegen előttetek, pedig más úton nehezen lehet azt bebizonyítani, hogy csak egyedül mi zsidók állunk a tiszta igazságban, és Dávid az egy igaz Istent csak azért énekelte meg, mert nemcsak hogy hitt benne, hanem Őt látta és mindenkor beszélt is vele. 3. És a mi énekesünknek, aki maga is tiszta zsidó, teljesen igaza van abban, hogy hárfajátékával és énekével csak Annak ad tiszteletet, Akit az öröktől fogva egyedül illet meg. S éppen ezért a jövőben a pogányok előtt is akiket már Dávid a régi igazsághoz visszatérített csak Dávid zsoltárokat énekeljen, hogy szívük meglágyuljon, s megnyíljék az egy igaz Isten megismerésére és imádására, Aki az igaz ember előtt nem olyan hozzáférhetetlen és rejtett, mint a ti valóban csak költött, s ennélfogva holt anyagból, emberi kezek által készített isteneitek (bálványok). És hogy ez a dolog valóban így áll, azt mi neked gyakorlatilag is mindnyájan be tudjuk bizonyítani, bár ezáltal a benső szellemi, s az egyedül élő igazsághoz nem lesztek közelebb, mint most. 4. Mondja a görög: Barátom, add meg tehát nekem ezt a gyakorlati bizonyítékot, s én társaimmal együtt hinni fogok a zsidók Istenében, s az Ő parancsolatait meg fogjuk tartani, s ezen kívül még sok ezer embert erre a hitre fogunk téríteni. 5. Mondom Én: Jól van tehát, egy ilyen bizonyítékot, Én, mint a zsidók Zsidója, Aki a mennyek és a föld egyedül egy igaz Istenét és Urát jól ismerem, és azt is tudom, hogy Ő létezik, és hogy a Maga mivoltában azonnal a szemed elé tudom állítani lásd, te még most is szenvedsz gyomorbajodban, azért nem mersz sem enni, sem inni, habár meglehetős éhséget és szomjúságot érzel. Mennyit áldoztál már isteneidnek a papok tanácsára, és mennyi orvosságot nyeltél már le, s enyhítette-e az csak a legcsekélyebb mértékben is fájdalmaidat? Te erre azt válaszolod: nem, egy cseppet sem. De Én, a zsidók egyedül egy igaz Istenének benső hívása által, pillanatok alatt úgy segíthetek, hogy soha többé gyomorbajt érezni nem fogsz. 6. Mondja a görög: Óh, barátom, ha Te ezt minden orvosság nélkül meg tudod tenni, akkor nemcsak hogy hinni fogok a ti egyedül egy Istenetekben, és társaimmal együtt azonnal tiszteletet adok Neki, hanem azonnal átadom Neked csekély vagyonomnak a felét. 7. Mondom Én: Barátom, erre nincs semmi szükségem, mert az Én egyedül egy igaz Istenem, úgy Nekem, mint mindnyájunknak mindenkor megadja azt, amire szükségünk van, s így nem kell nekünk a pogányok földi kincse, mert Isten szellemi kincse bennünk sokkal nagyobb értékű, mint ennek az egész Földnek, s az egész látható mennyeknek minden kincse, amiről szintén azonnal meg fogsz győződni. Íme, Én most Magamban felkérem az Istent, az Urat, hogy gyógyítson meg téged, és erősítse meg gyomrodat. És most mondd, hogy jobban érzed-e gyomrodat? 18

20 Lorber Jakab: János Nagyevangélium IX. kötet Ekkor a görög csodálkozva így szólt: Igen, most már minden kétséget kizáróan elhiszem, hogy csak a ti Istenetek az egyedül igazi. Mert amikor Te, barátom, Istenhez i ntézett szavaidat még alig mondottad ki, egyszerre csak hirtelen egy olyan jó érzés keletkezett a gyomromban, amilyent még legegészségesebb ifjú koromban sem éreztem soha. S ezt a jó érzést, most állandóan érzem, s most vagyok csak igazán éhes és szomjas. A Te egyedül igaz istenedet illesse tehát hálám, tiszteletem, legmélyebb hódolatom, s ezentúl teljesen megadom és alávetem magam hatalmas és szentséges akaratának életem végéig. Ő világítson meg bennünket, pogányokat, amiképpen benneteket világított meg, hogy egyre mélyebben megismerjük Őt, s egyedül Neki adjunk igaz, Őt megillető tiszteletet. 9. És te, kiváló zsoltárénekes, maradj meg igaz művészeted mellett, és énekeld meg mindenkor és mindenütt az egyedül egy igaz, élő és mindenható Isten dicsőségét. Mert egyedül csak Őt illeti nemcsak az embereknek minden dicsőítése, hanem a zsoltárok értelmében minden teremtményé is, akik mind az Ő művei. Most már belátom, hogy egyedül Ő teremtett mindent, a Mennyet és a Földet, a Napot, Holdat, s azt a számtalan sok csillagot. Hogy hogyan, azt soha többé nem fogom kérdezni, mert elég, ha azt tudom, hogy minden dolgoknak egyedül Ő az ősoka, és hogy minden létnek egyedül csak az Ő akarata a tulajdonképpeni anyaga. Ebben a hitben akarok ezután élni, cselekedni, gondolkozni, végül meghalni. 10. Neked pedig, Isten szellemével teljes barátomnak, hálásan köszönöm azt, hogy nekem ebben a legfontosabb életkérdésben ilyen jóakaratú és igaz tanítást adtál, ami sokkal többet segített rajtam, mint az én volt beteg gyomromnak meggyógyítása. De mivel most már nagyon megéheztem, leülök asztalunk mellé, és mértékletesen meg fogom erősíteni és üdíteni testemet. 11. Tedd meg azt minden tartózkodás nélkül, és szívedben étkezés előtt kérd az Istent, hogy Ő úgy neked, mint minden embernek áldja meg ételét és italát, és Ő ezt a kérést mindenkor meg fogja hallgatni, és neked is szolgálni fog az embereknek szánt eledelekkel, s így fogja testedet mindenkor táplálni és megerősíteni. Így legyen és így maradjon. 12. E szavaim után a görög a legnagyobb hálálkodások között ismét visszament asztalához, s Isten áldását kérve derűs kedéllyel evett és ivott, nem félt többé, hogy az étel vagy az ital megárt neki. Amit a görög tett, ugyanazt tették társai is, s még azután tovább is nagy vidámsággal ettek és ittak, és sokat beszéltek egymás között az igazságról, a zsidók Istenének létéről, s nem győztek eléggé csodálkozni azon, hogy a zsidók egy igaz Istene azoknak az embereknek, akik Benne élő hittel hisznek, minden bizalmukat Belé helyezik, s parancsolatait megtartják, hatalmával annyira pártfogolja, hogy végül azt hihetnék, hogy ők maguk is istenek. 13. S az ilyen beszélgetés után miközben mi az esseabeli eseményekről beszéltünk a jóllakott görögök fölemelkedtek, s a zsidók igaz Istenének hálát adtak áldásaiért, s arra kérték Őt, hogy kegyelmével maradjon mellettük, és minden olyan ember mellett, akik hittel és bizalommal esedeznek Hozzá. 19